EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.12.18.

COM(2020) 846 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Ajánlások a tagállamok számára a közös agrárpolitikára vonatkozó stratégiai tervüket illetően

{SWD(2020) 367 final} - {SWD(2020) 368 final} - {SWD(2020) 369 final} - {SWD(2020) 370 final} - {SWD(2020) 371 final} - {SWD(2020) 372 final} - {SWD(2020) 373 final} - {SWD(2020) 374 final} - {SWD(2020) 375 final} - {SWD(2020) 376 final} - {SWD(2020) 377 final} - {SWD(2020) 379 final} - {SWD(2020) 384 final} - {SWD(2020) 385 final} - {SWD(2020) 386 final} - {SWD(2020) 387 final} - {SWD(2020) 388 final} - {SWD(2020) 389 final} - {SWD(2020) 390 final} - {SWD(2020) 391 final} - {SWD(2020) 392 final} - {SWD(2020) 393 final} - {SWD(2020) 394 final} - {SWD(2020) 395 final} - {SWD(2020) 396 final} - {SWD(2020) 397 final} - {SWD(2020) 398 final}

Tartalom

1.Az európai zöld megállapodástól a KAP stratégiai tervekig

2.Ajánlások a KAP stratégiai tervekhez

2.1.Az élelmezésbiztonságot garantáló intelligens, reziliens és diverzifikált mezőgazdasági ágazat előmozdítása

2.2.A környezetvédelem és az éghajlat-politikai fellépés támogatása, valamint hozzájárulás az uniós környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos célkitűzésekhez

2.3.A vidéki térségek társadalmi-gazdasági szerkezetének megerősítése és a társadalmi aggályok kezelése

2.4.Az ismeretek, az innováció és a digitalizáció támogatása és megosztása a mezőgazdaságban és a vidéki térségekben

3.A célnak megfelelő KAP stratégiai tervek felé vezető út

3.1.A zöld megállapodás integrálása a KAP stratégiai tervekbe

3.2.Hatékony KAP stratégiai tervek kidolgozása

3.3.A partnerség elvének megerősítése

1.Az európai zöld megállapodástól a KAP stratégiai tervekig

Az európai zöld megállapodás meghatározza, hogy milyen úton lehet Európát 2050-ig az első klímasemleges kontinenssé tenni. Új, fenntartható és inkluzív növekedési stratégiát vázol fel, amely fellendíti a gazdaságot, javítja az egészséget és életminőséget, gondot fordít a természetre, és amelyből senki nem marad ki. Az ebbe az irányba történő elmozduláshoz az Európai Bizottság részéről 2020-ban megtörtént „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia 1 , a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia 2 és a 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célterv elfogadása. E kulcsfontosságú stratégiai dokumentumok átfogó módon foglalkoznak a fenntartható élelmiszerrendszerek kihívásaival, elismerik az egészséges emberek, az egészséges társadalmak és az egészséges bolygó közötti elválaszthatatlan kapcsolatokat, elősegítik az egészségesebb és fenntartható étrendre való átállást, és előmozdítják a természet visszahozását az életünkbe.

Ebben az összefüggésben a közös agrárpolitika (KAP) fontos szerepet játszik a fenntartható élelmiszerrendszer felé való átmenet kezelésében és az európai mezőgazdasági termelők által az uniós éghajlat-politikai célok segítésére és a környezet védelmére tett erőfeszítések fokozásában. A tagállamok által összeállított és az Európai Bizottság által gondos mérlegelés után elfogadott jövőbeni KAP stratégiai tervek szerint történik a KAP-eszközök (közvetlen kifizetések, vidékfejlesztési és ágazati beavatkozások) gyakorlatba ültetése, továbbá holisztikus módon megvalósulnak a KAP célkitűzései és a részletes stratégiákat tartalmazó európai zöld megállapodás törekvései.  3  

2020 májusában a Bizottság vállalta, hogy ajánlásokat tesz a KAP kilenc konkrét célkitűzésével kapcsolatban az egyes tagállamok számára, mielőtt azok hivatalosan benyújtják a stratégiai tervek tervezetét, különös figyelmet fordítva a zöld megállapodás célkitűzéseire, valamint azokra, amelyek „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiából és a 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai céltervből erednek 4 . „A termelőtől a fogyasztóig” stratégiáról szóló következtetéseiben az Európai Unió Tanácsa várakozással tekintett az ajánlások bemutatása felé és úgy vélte, hogy azok kiegészítő iránymutatásul szolgálhatnak a stratégiai tervek kidolgozásához 5 . 

A rendelkezésre álló legfrissebb bizonyítékok alapján és adott esetben figyelembe véve a tagállamok által adott további információkat, a Bizottság a jövőbeni KAP kilenc konkrét célkitűzésére, valamint az ismeretek, az innováció és a digitalizáció átfogó célkitűzésére tekintettel elemezte az egyes tagállamok helyzetét. Az elemzés az európai zöld megállapodás célkitűzéseihez és törekvéseihez való hozzájárulás fényében helyzetfelmérést is ad az egyes tagállamokról: ide tartoznak a peszticidek használatához és az abból fakadó kockázatokhoz, az antimikrobiális szerek értékesítéséhez, a tápanyagveszteséghez (a műtrágyák túlzott használatának csökkentéséhez), a biogazdálkodás alatt álló területhez, a mezőgazdasági területen található magas biodiverzitású tájelemekhez és a gyors szélessávú internethez való hozzáféréshez kapcsolódó célkitűzések.

Az elemzés alapján a Bizottság kidolgozta a 27 tagállamnak szóló ajánlásokat, amelyek az e közleményt kísérő 27 bizottsági szolgálati munkadokumentum formájában kerültek közzétételre. Az ajánlások célja annak az iránynak a bemutatása, amelyet a KAP konkrét célkitűzéseinek megvalósítása során a KAP stratégiai terveknek kell követniük a zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez szükséges közös hozzájárulás érdekében. Miközben az új szakpolitikai keret végrehajtása során fenntartják a tagállamoknak javasolt rugalmasságot, az ajánlások meghatározzák az egyes tagállamok esetében sürgősen megoldandó fő stratégiai kérdéseket és irányt mutatnak ezek kezeléséhez a KAP stratégiai tervekben.

Az Európai Bizottság által a releváns ajánlások kiválasztásához megállapított módszertan korlátozott számú ajánlást célzott meg az egyes tagállamoknál, így a fő prioritásokat minden esetben könnyen lehetett azonosítani. Ezen túlmenően, az európai zöld megállapodás törekvéseinek eléréséhez relevánsabb szakpolitikai területek esetében, az Európai Bizottság az uniós célok fényében felmérte az egyes tagállamok helyzetét 6 , figyelembe véve a közös törekvéshez való hozzájáruláshoz szükséges erőfeszítéseket.

Az ajánlások különbséget tesznek a tagállamok részéről szükséges erőfeszítések között, és az innovatív megközelítések ösztönzésének céljában elismerik a fenntarthatóság gazdasági, környezeti és társadalmi dimenzióit annak garantálásához, hogy a jövőbeni KAP stratégiai tervek integrált és területileg kiegyensúlyozott módon biztosítsanak hatékony megoldásokat a várható kihívásokhoz. A szakpolitikai területeken, például az ökológiai gazdálkodás vagy az állatjólét terén már jól teljesítő tagállamokat e pozitív trendek folytatására ösztönzik.

Az ajánlásokat strukturált párbeszéd keretén belül juttatják el a tagállamokhoz. A Bizottság más releváns szempontokkal együtt ezeket használja majd fel a tagállamok által hivatalosan benyújtott KAP stratégiai tervek értékeléséhez, a KAP stratégiai tervekről szóló rendelet tervezetének 106. cikkében foglalt kritériumok alapján. A Bizottság a KAP stratégiai tervük jóváhagyási folyamatának részeként juttatja el a tagállamokhoz az észrevételeket. A Bizottság a KAP stratégiai tervek jóváhagyásának és módosításának idején ellenőrzi a tervek és a zöld megállapodás céljainak és célkitűzéseinek általános összhangját.

2.Ajánlások a KAP stratégiai tervekhez

Ez a tagállamoknak szánt ajánlások összefoglalását tartalmazó szakasz foglalkozik a KAP stratégiai tervről szóló rendeletre irányuló javaslatban megfogalmazott célkitűzésekkel a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer-ágazat és a vidéki térségek gazdasági, környezeti és társadalmi kihívásait illetően, valamint az ismeretek, az innováció és a digitalizáció vonatkozásában 7 . Emellett minden tagállamnak további elemekkel is szolgál, amelyek fontosak a KAP stratégiai tervek előkészítéséhez.

2.1.Az élelmezésbiztonságot garantáló intelligens, reziliens és diverzifikált mezőgazdasági ágazat előmozdítása 

„A termelőtől a fogyasztóig” stratégiában említettek szerint a mezőgazdasági termelésnek a fenntartható élelmiszerrendszerek kiépítése miatti gyors átalakításához gazdaságilag életképes és reziliens mezőgazdasági ágazatra van szükség az Unióban. Az elemzés szerint a tagállamok közötti eltérések ellenére a legtöbb tagállamnak kezelnie kell néhány fontos gazdasági kihívást az európai mezőgazdaság zöld átállásának felgyorsítása és új üzleti lehetőségek teremtése érdekében. Döntően a gazdaságuk gazdasági fenntarthatóságától függ az, hogy a mezőgazdasági termelők mennyire tudják megragadni e lehetőségeket.

Az évtizedek óta zajló birtokrendezési folyamat ellenére a mezőgazdasági jövedelmek továbbra is alacsonyak és csaknem minden tagállamban elmaradnak a többi gazdasági ágazat átlagától. A gazdaságok jövedelemszintje régiók, üzemméret és ágazat szerint jelentős eltéréseket mutat. Két kérdés azonban visszatérő jelleggel megjelenik a tagállamokban. Az egyik a kis- és közepes méretű családi gazdaságok és a hátrányos természeti adottságú területeken található gazdaságok jövedelmének a rendezési igénye. A másik a leginkább a piacok nyitottsága és az éghajlat okozta egyre erősebb szélsőséges időjárási események miatt rövid- és középtávon várható nagy fokú jövedelemvolatilitás.

1. ábra. A gazdaságok jövedelme a gazdaság többi részéhez viszonyítva (2016–

2018 átlag) 8

9 Megjegyzés: jövedelemmutató = gazdaság nettó jövedelme + bérek. A működési támogatások nem csak a közvetlen kifizetéseket, hanem a beruházási támogatáson kívüli összes vidékfejlesztési támogatást is lefedik. A működési támogatások a lehetséges nemzeti támogatásokat és kiegészítéseket is lefedik. Forrás: Európai Bizottság

Számos tagállamban a mezőgazdasági termelékenység terén további kihívást jelent a lassú növekedés és egyes esetekben a stagnálás. Tovább súlyosbítja a helyzetet egyes ágazatok, különösen a munkaerő és föld magas költsége. A termelékenység növekedése kulcstényező a versenyképesség fenntartásához és a gazdaságok jövedelmének növeléséhez, miközben kellő figyelmet kell fordítani a pozitív környezeti és éghajlati hatásra. Ennek megfelelően kiemelkedően fontos a mezőgazdasági innovációt, illetve magas szintű képzést és beruházást biztosító feltételek fenntartása és javítása (különösen a következő szakaszban meghatározott környezeti kihívások fényében).

Végezetül, az ágazat gazdasági fenntarthatósága attól is függ, hogy a mezőgazdasági termelők mennyire képesek nagyobb arányú hozzáadott értéket teremteni és szerezni az élelmiszer-ellátási láncban. A mezőgazdasági termelők közötti együttműködés méretgazdaságossági előnyökkel járhat és erősítheti alkupozíciójukat az élelmiszerláncban. Egyes ágazatokban és tagállamokban a mezőgazdasági termelők nem szívesen vesznek részt vertikális integrációban vagy megerősített együttműködésben, például termelői szervezetekben vagy szövetkezetekben.

További teendők

E kihívások leküzdéséhez és a fenntartható és reziliens mezőgazdaságra való átállás folytatásához a KAP intézkedések középpontjába a gazdálkodás átalakítását és korszerűsítését, a mezőgazdasági és bioalapú termékek értékének és minőségének, illetve fenntarthatóságának javítását és az élelmiszer-ellátási láncon belüli gazdálkodói együttműködés ösztönzését kell állítani. A gazdasági, éghajlati és biodiverzitási jellegű veszélyekkel szembeni életképesség és reziliencia erősítése létfontosságú, mivel a mezőgazdasági termelők jövőbeni hozamai főleg attól függenek, hogy mennyire lesznek képesek kezelni az éghajlatváltozást és a természeti erőforrások egészséges állapotát. A Covid19-világjárvány alatt az uniós agrár-élelmiszeripari rendszerek a rájuk nehezedő nyomás és kihívások ellenére is kiváló minőségű és biztonságos élelmiszerrel látták el az európaiakat. Mindazonáltal a biztonságos élelmiszer-ellátásról és az élelmezésbiztonságról szóló következő vészhelyzeti terv várhatóan közelebbről is megvizsgálja az uniós élelmiszerrendszerek és különösen az uniós mezőgazdaság rezilienciáját.

A tagállamok többségében a méltányosabb és célzottabb közvetlen támogatási rendszer felé való elmozdulás szükséges. Az eltérő üzemméretek közötti jövedelemkülönbségek csökkentésével a tagállamoknak jobban kell kezelniük a kis- és közepes méretű gazdaságok igényeit hatékony újraelosztási mechanizmusok, például a felső határok megállapítása, a kifizetések csökkentése és különösen a fenntarthatóságot elősegítő, kiegészítő, átcsoportosítással nyújtható jövedelemtámogatás alkalmazása útján. A támogatás méltányossága egyes tagállamokban a belső konvergencia folyamatában is jelentős előrelépéseket eredményez. A támogatás a bizonyos, például hátrányos természeti adottságú területeken található gazdaságok sajátos igényeinek a kezeléséhez is alkalmazandó.

2. ábra. A közvetlen kifizetések üzemméret kategóriák szerinti megoszlása – 2019. pénzügyi év

Forrás: Európai Bizottság. Jövedelemtámogatások bontása. A mezőgazdasági termelők közvetlen támogatásának eloszlása – tájékoztató adatok a 2019. pénzügyi évhez.

Ugyanakkor szükséges a kockázatkezelési eszközök mezőgazdasági termelők általi használatának ösztönzése és elősegítése, támogatva az innovatív megoldásokba való beruházásokat (pl. a mezőgazdasági termékek és termelési tényezők hasznosításának optimalizálása a körforgásos bioalapú gazdaságban) és javítva a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférést, a vidékfejlesztési politikán belüli lehetőségek hatékonyabb kihasználása útján.

Végezetül, folytatni kell a termelői együttműködés fejlesztésére és erősítésére irányuló erőfeszítéseket, például a jövőbeni ágazati programok új eszközei útján, erősítve közben az ellátási lánc átláthatóságának javítását célzó erőfeszítéseket. Emellett a mezőgazdasági termékek hozzáadott értékének növelésében rejlő lehetőség is kiaknázható lehet az uniós minőségrendszereken keresztül, különösen az erősödő fogyasztói tudatosság, továbbá az egészségesebb és fenntarthatóbb termékek és termelési módok iránti kereslet növekedése fényében.

Ezek az eszközök számos megközelítésen és kombináción keresztül garantálhatják a gazdaságok jövedelmének és életképességének javulását, egyúttal pedig biztosíthatják az erőforrások fenntartható használatát és az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenésének kihívásaira adott kielégítő válaszokat. Az új KAP stratégiai tervekkel a tagállamok (eltérő mezőgazdasági struktúrákkal és talaj- és éghajlati adottságokkal rendelkező) mezőgazdasági ágazataik konkrét helyzetéhez igazíthatják az eszközöket, egyenlő versenyfeltételek garantálása mellett.

2.2.A környezetvédelem és az éghajlat-politikai fellépés támogatása, valamint hozzájárulás az uniós környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos célkitűzésekhez 

Az EU mezőgazdasági ágazata (és bizonyos mértékben az erdészeti ágazata) továbbra is jelentős környezeti és éghajlati kihívások elszenvedője és okozója.

Miközben az Unió ambiciózusabb csökkentési célokat tűzött ki a jövőre nézve, az uniós mezőgazdasági eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátások az utóbbi években stagnáltak, egyes tagállamokban pedig még növekedtek is – úgy a talajgazdálkodási, mint az állattenyésztési eredetű kibocsátásokat tekintve. Ráadásul az utóbbi évek során csökkent a földek és erdők szénmegkötése, egyes földterületfajták (különösen a tőzeglápok) esetében pedig nagy a szénveszteség kockázata. A mezőgazdasági és erdészeti eredetű megújuló energia előállítása növekszik ugyan, ami részben a mezőgazdasági területekért és termelésért folyó versenyt is intenzívebbé teszi, de e tekintetben a tagállamok között lényeges különbségek figyelhetők meg. A mezőgazdaság energiahatékonysága is jelentős kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában.

Mindeközben zajlik az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése, és a mezőgazdaság nagyon érzékeny ezek hatásaira (rossz termés, erdők kiszáradása aszályok, viharok, árvizek, kártevőfertőzések és betegségek miatt) és egyre többször kerül szembe éghajlattal kapcsolatos kockázatokkal. Az uniós országok egyre inkább felismerik, hogy az éghajlatváltozást nem csupán mérsékelni kell, hanem szükséges az ahhoz való alkalmazkodás és a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordítása is. Ezen a téren sürgősen cselekedni kell.

Bár az uniós erdők területe növekszik és jelenleg az EU földterületének 45 %-át teszi ki, az éghajlatváltozás miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik az erdőkre. További nyomást jelent a vidéki területek elhagyása, a földhasználat-változtatás miatti szétaprózódás és a rendezés hiánya, a fa, az erdei termékek és az energia iránti kereslet fokozódása miatt erősödő gazdálkodási intenzitás, az infrastruktúra fejlesztése, az urbanizáció és a területfoglalás. Az európai erdők mennyiségét és minőségét egyaránt fokozni kell, hiszen fontos szerepet játszanak a biológiai sokféleség, a 2050-re elérendő karbonsemlegesség és a biogazdaság terén.

Az utóbbi években tapasztalt jelentős javulás 10 ellenére továbbra is egyértelmű kihívások figyelhetők meg a természeti erőforrások kezelését illetően. A mezőgazdaság az ammónia egyik fő kibocsátója; ez a gáz különösen káros légszennyező anyag és a városi területek lebegő részecskékkel való szennyeződéséhez is hozzájárul, és egyes tagállamokban nő a kibocsátása – bizonyos esetekben a jogszabályi határértékeket is túllépve.

Egyes területgazdálkodási gyakorlatok és felszínborítás-változások jelentős nyomást gyakorolnak a talaj egészségére és minőségére. Az erózió, tömörödés, szennyezés, szikesedés, elsivatagosodás, valamint a szerves anyagok és a biológiai sokféleség csökkenése egyre nagyobb mértékben okozza az uniós mezőgazdasági talajok leromlását, bár természetesen nem mindenhol egyforma súlyossággal. Az ilyen leromlási folyamatok a mezőgazdasági hozamok terén is komoly veszteségeket okoznak.

Némi előrelépés ellenére továbbra is a mezőgazdasági eredetű nitrátok miatti szennyezés jelenti a vízi környezetre nehezedő nyomás egyik legnagyobb forrását. A szerves trágyából és a szervetlen műtrágyákból (illetve a peszticidekből) származó nitrogén és foszfor túlzott mennyisége számos régióban okoz problémákat a vízszennyezés, biológiai sokféleség és levegőminőség terén. Miközben egyes tagállamok általános helyzete megfelelő, sok a gyenge minőséget mutató kritikus pont is. A tagállamok egyre nagyobb száma szenved vízhiánytól, amelyet gyakran a túlzott mértékű mezőgazdasági vízkivétel okoz. Az éghajlatváltozás számos régióban tovább súlyosbítja majd a víz elérhetőségének problémáját.

2. térkép. Nitrogénbevitel az uniós mezőgazdasági területeken

Forrás: EEA (2019) 11

A mezőgazdasági területek biológiai sokféleségének erős csökkenése kapcsán a bizonyíték kiemeli az agrártájhoz kötődő madárfajok és (az ökoszisztéma-szolgáltatások kulcsát jelentő) beporzó fajok populációinak, valamint a mezőgazdasági élőhelyek állapotának folyamatos visszaesését. A főleg gazdálkodással alakított egyes mezőgazdasági élőhelyek létfontosságúak a vadon élő állatok és növények számára. A probléma gyökerét a nagyon intenzív gazdálkodás 12 , illetve a mezőgazdasági területek elhagyása vagy nem megfelelő rendezése jelenti. A mezőgazdasági intenzifikáció és a birtokrendezés egyre nagyobb mértékben járul hozzá az értékes tájelemek (pl. sövények, vadvirágos sávok, tavak, teraszok), valamint az ugaroltatás, az extenzív hasznosítású gyepterületek vagy vizes élőhelyek nagyon jelentős arányú elvesztéséhez, pedig ezek korábban a mezőgazdasági táj jellemzői voltak. A környezet védelméhez hozzájáruló, egyre terjedő agroökológiai gyakorlatok közül a gazdálkodók egyes tagállamokban lelkesen vezették be az ökológiai gazdálkodást, más tagállamokban azonban még mindig alacsony a terjedés mértéke.

3. ábra. Ökológiai gazdálkodás az uniós tagállamokban (az ökológiai gazdálkodásra teljesen átállt és átállás alatt lévő mezőgazdasági hasznosítású területek aránya)

Forrás: EUROSTAT [ org_cropar_h1 ] és [ org_cropar ] 13

További teendők

Általában véve, számos említett kihívás megoldását az „intelligens”, precíziós és fenntartható gazdálkodás jelenti, amely jórészt a tudásra és (digitális) technológiára támaszkodva, kevesebb alapanyaggal és negatív externália mellett nagyobb mennyiségű magánjavakat és környezeti közjavakat állít elő.

Ehhez többek között jobb tápanyag-gazdálkodás és az állattenyésztési, növénytermesztési és erdészeti ágazatok közötti (az éghajlatváltozás mérséklése, a levegőminőség és a biológiai sokféleség miatt hasznos) nagyobb szinergia), a növényvédő szerek precízebb és ezért alacsonyabb felhasználása, alternatív növényvédelmi módszerek kifejlesztése, az állattenyésztés és trágyakezelés javítása (a metánkibocsátás csökkentése érdekében az emésztőrendszeri fermentációra fókuszálva) és hatékonyabb öntözés (amely megfelelő telepítés esetén csökkentheti a szűkös vízkészletekre nehezedő nyomást) szükséges. A tudásintenzív gazdálkodás emellett aktívan támogathatja az élőhelyek létrehozását és fenntartását – például hüvelyeseket tartalmazó megfelelő vetésforgók útján. A magas diverzitású tájelemek mezőgazdasági területeken történő létrehozása és megóvása fontos a biológiai sokféleség helyreállításához, amely hosszú távon javítja a mezőgazdasági termelékenységet, megakadályozza a talajok erózióját és kimerülését, szűri a levegőt és vizet, támogatja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást – valamint segíti a mezőgazdaság és az erdészet jelentős szénelnyelő potenciáljának kiaknázását.

Számos ilyen megközelítés a mezőgazdasági termelők gazdasági hasznát is eredményezheti. Az újraerdősítés és az erdőtelepítés – a biológiai sokféleségnek kedvező ökológiai elvek teljes tiszteletben tartása mellett –, az erdő-helyreállítás és a fenntartható erdőgazdálkodás azzal járulhat hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez, hogy fokozza a nettó szén-dioxid-elnyelést, megőrzi a szénkészleteket, valamint erőforrásokat biztosít a körforgásos biogazdasághoz, miközben járulékos előnyöket teremt többek között a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén. A környezet- és éghajlatvédelmi intézkedés (többek között széngazdálkodás útján) tehát közvetlen elismerést is hozhat a mezőgazdasági termelőknek és az erdészeknek azzal, hogy új üzleti lehetőségeket teremt a vidéki térségekben. Az energia- és erőforrás-hatékony intézkedések – például a gazdaságon belüli energiatakarékosság és a kisüzemi megújuló technológiák előmozdítása – is támogathatják a mezőgazdasági ágazatot. Különböző KAP eszközök segíthetik e lépések gyakorlatba ültetését a környezetre, éghajlatra és energiára vonatkozó egyéb uniós és nemzeti szakpolitikákkal és jogszabályokkal összhangban. Az eszközök között nem csak különböző típusú környezetvédelmi területalapú kifizetések – pl. az új ökorendszerek, régóta fennálló KAP II. pillér kifizetések mellett – találhatók, hanem a feltételesség elemei és a tudásépítés, beruházások, innováció és együttműködés támogatása is.

A környezet- és éghajlatvédelmi intézkedések aktuális tartalmát a tagállamok határozzák meg alapkövetelményekben, ökorendszerekben és vidékfejlesztési kifizetésekben. Ezek együttesen képezik az úgynevezett „zöldítési struktúrát”. A megfelelő tervezés és múltbeli teljesítmény alapján a tagállamok feladata a különböző KAP eszközök kiválasztása és kombinálása az egyértelmű környezet- és éghajlatvédelmi eredmények érdekében.

2.3.A vidéki térségek társadalmi-gazdasági szerkezetének megerősítése és a társadalmi aggályok kezelése

„A termelőtől a fogyasztóig” stratégiában vázolt átállás sikeres elkezdéséhez a szereplők összehangolt erőfeszítése és bevonása szükséges az uniós területeken. E tekintetben különös lehetőséget jelentenek a vidéki térségek, mivel ezek jelentik a mezőgazdasági termelők, erdészek, vállalkozók és fogyasztók otthonát és tevékenységi helyét, illetve tömörítik Európa természeti erőforrásainak és ökoszisztémáinak nagy részét. E lehetőség kiaknázása olyan öngerjesztő ciklus beindítását jelenti, amelyben az újonnan létrejött gazdasági lehetőségek pozitív hatásai, pl. a szegénység és munkanélküliség csökkenése és a szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés a vidéki társadalom egészét érintik.

Mindez a távlatok teremtéséről szól, többek között a leginkább veszélyeztetett területek és társadalmi csoportok számára, hogy – „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiának megfelelően – a vonzó vidéki térségek és a méltányos átállás a polgárok javát szolgálják. Sokféle potenciál rejlik a vidéki térségekben, ám ezekre az Unió számos helyén strukturális hiányosságok és kiaknázatlan lehetőségek jellemzők. Bár a konkrét helyzet a tagállamok között és azokon belül eltérő, bizonyos kihívások visszatérő jellegűek. A vidéki térségek számos tagállamban lemaradást mutatnak az egy főre jutó jövedelem, az alapvető infrastruktúrához való hozzáférés és a biogazdasági lehetőségek megfelelő kiaknázása terén.

A szegénység és társadalmi kirekesztés kockázata, a kedvezőtlen foglalkoztatás és a munkanélküliség az uniós vidéki térségek visszatérő jellemzői, amelyek különösen a nőket, a fiatalokat és a veszélyeztetett csoportokat érintik. Emiatt számos tagállami vidéki térségeit az elnéptelenedés és/vagy elöregedés jellemzi; hatékony megoldások kellenek ahhoz, hogy ezek a helyek, ideértve a mezőgazdasági ágazatot, vonzóvá váljanak a fiatalok számára.

Az elmúlt évtizedben a fiatal mezőgazdasági termelők aránya csökkent, az 55 év feletti mezőgazdasági termelőké pedig nőtt a teljes gazdálkodó népességen belül. Ez fontos nemekkel kapcsolatos elem, mivel a fiatal női gazdálkodók aránya különösen alacsony. Az üzletfejlesztés legfontosabb kihívásait a földhöz, finanszírozáshoz és hatékony tanácsadási szolgáltatásokhoz való hozzáférés jelenti.

férfiférfinőarány<35 év/>55 év (jobb tengely)nőarány<35 év/>55 év (jobb tengely) 4. ábra. Fiatal mezőgazdasági termelők az uniós tagállamokban – a 35 év alatti mezőgazdasági üzemvezetők aránya 2016-ban

14 Forrás: EUROSTAT [] 

Az uniós mezőgazdaság fontos szerepet játszik továbbá a társadalom élelmezési és egészségügyi igényeinek kielégítésében; „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia szerint többek között a környezeti, társadalmi/egészségügyi és gazdasági hatások kezelése útján kell átalakítani az uniós élelmiszerrendszereket. A számos területen elért uniós szintű eredmények szem előtt tartása mellett továbbra is egyértelmű kihívásokat jelent az alapanyagok, azaz a kémiai peszticidek, műtrágyák és antimikrobiális szerek használatának csökkentése, valamint az állatok egészségének és jólétének javítása, a biológiai védelem fokozása, a növények új kártevőkkel és betegségekkel szembeni védelmének erősítése, a fenntarthatóbb és egészségesebb élelmiszerfogyasztás előmozdítása (a friss gyümölcsök és zöldségek fogyasztásának növelése) és az élelmiszer-veszteség és -pazarlás csökkentése. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégiában foglaltak szerint a jelenlegi élelmiszer-fogyasztási szerkezet egészségügyi és környezetvédelmi szempontból egyaránt fenntarthatatlan. A KAP intézkedésekkel is érintett élelmezési környezetnek támogatnia kell az inkább növényi alapú étrendre való átállást, az étrendre vonatkozó nemzeti ajánlásokkal összhangban, amely a környezeti fenntarthatóság és az egészségügyi célok eléréséhez is hozzájárul.

Forrás: DG AGRI az ESVAC, 10. ESVAC jelentés után (2020)Forrás: DG AGRI az ESVAC, 10. ESVAC jelentés után (2020) Source: EUROSTAT [aei_hri]Source: EUROSTAT [aei_hri] 5. és 6. ábra. Antimikrobiális szerek (mg/PCU) és peszticidek (HRI1) az EU-ban

További teendők

A strukturális kihívások kezeléséhez és a vidéki térségeken belüli kedvező folyamatok beindításához a köz- és magánszféra forrásainak és kezdeményezéseinek kombinációját kell mozgósítani, a KAP és más európai szakpolitikák és pénzalapok alkalmazásával 15 , egy támogató jogi környezetben. A fizikai és humán tőkébe történő célzott és integrált beruházások különös fontosságúak lesznek, egyebek mellett az üzleti környezet javítása, a körforgásos és biogazdaság támogatása, valamint a diverzifikált gazdasághoz szükséges infrastruktúra és szolgáltatások megóvása és fejlesztése miatt. Különös figyelmet kell fordítani a leginkább rászoruló területekre és érdekeltekre.

A nemrég elfogadott nemi esélyegyenlőségi stratégiával összhangban 16 minden tagállam számára ajánlott, hogy KAP stratégiai tervében legyenek célzott intézkedések a mezőgazdaságban és a vidéki térségekben található nők sajátos igényeinek kezelésére és biztosítsa a nemi esélyegyenlőség megerősítését a mezőgazdasági ágazatban. Különös figyelmet kell fordítani a jó minőségű gyermekgondozási szolgáltatások biztosítására a vidéki térségekben és a nemek közötti különbségek megszüntetésére, különösen a foglalkoztatás terén.

A tagállamoknak gondoskodniuk kell a mezőgazdasági dolgozók, különösen a bizonytalan helyzetű, szezonális és be nem jelentett dolgozók védelméről. Ennek komoly hatása lesz a jogszabályokban szereplő jogok tiszteletben tartására, amely lényeges eleme „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiában előirányzott méltányos uniós élelmiszerrendszernek.

Fontos, hogy a mezőgazdasági generációs megújulásra irányuló erőfeszítések támogassák a beruházásokat az alapvető infrastruktúra és szolgáltatások, valamint a gazdasági diverzifikáció terén (pl. a gazdaságokban vagy a biogazdaságon belül) a mezőgazdasági vállalkozások alapításához szükséges finanszírozáshoz és konkrét ismeretekhez/tanácsokhoz való hozzáférés segítése, a hagyatéki korlátok rendezése és a gazdálkodói generációk közötti együttműködés támogatása érdekében, ideértve a gazdaságok öröklését is. Az érintett tagállamok külön figyelmet fordítanak továbbá a sajátos igényű és sebezhetőségű területekre, például az EUMSZ 349. cikkében említett legkülső régiókra.

Gazdasági lehetőségeket a mezőgazdasági termelés és a változó fogyasztói igények közötti jobb egyensúly is teremthet. Az uniós zöld megállapodásban foglalt, az antimikrobiális szerek értékesítésének az antimikrobiális rezisztencia csökkentését szolgáló célkitűzés kapcsán több tagállamban összehangolt erőfeszítésre van szükség a használat további csökkentéséhez az antimikrobiális szerek visszafogott és körültekintő alkalmazására irányuló bevált gyakorlatokat népszerűsítő eszközök, képzés és tanácsadás, valamint jobb állattartás, biológiai védelem, fertőzésmegelőzés és -ellenőrzés útján.

Ezek az intézkedések hozzájárulnak az állategészségügy és a biológiai védelem javításához is. A kémiai peszticidek használatának és kockázatának csökkentésére irányuló cél eléréséhez a tagállamok többségének támogatnia kell az integrált növényvédelem és a precíziós gazdálkodás bevezetését és a kevésbé veszélyes növényvédő szerekre való átállást.

Emellett a tagállamoknak jelentős erőfeszítéseket kell tenniük az egészségesebb, környezeti szempontból fenntarthatóbb étrendre való átálláshoz, az étrendre vonatkozó nemzeti ajánlásokkal összhangban, és el kell érniük, hogy KAP stratégiai tervük segítse az egészségesebb élelmezési környezetet, illetve az odafigyelést az élelmiszer-veszteségre és -pazarlásra.

2.4.Az ismeretek, az innováció és a digitalizáció támogatása és megosztása a mezőgazdaságban és a vidéki térségekben 

Az ismeretek és az innováció kulcsszerepet játszanak abban, hogy segítsék a mezőgazdasági termelőket és a vidéki közösségeket a ma és a holnap kihívásainak leküzdésében. A kutatás és innováció, a digitalizáció és az új technológiák kulcsfontosságú tényezők lesznek a fenntarthatóbb és egészségesebb élelmiszerrendszerekre való átállás során.

Az EU kutatási és innovációs keretprogramja (Horizont Európa) elindulásával a jelentős ismeretanyag és a folyamatos mezőgazdasági kutatás kiegészítését célozza. Ez az ismeretanyag azonban gyakran elaprózott marad és nem kerül sor hatékony gyakorlati alkalmazására, miközben a mezőgazdaság komoly és kihasználatlan innovációs kapacitással rendelkezik.

A tagállamoknak alkalmazniuk kell a jövőbeni KAP stratégiai terveket a Horizont Európa program és az ahhoz tartozó partnerségek és missziók támogatásához, amelyek jelentősen hozzájárulnak az európai zöld megállapodáshoz. Különösen a Törődj a talajaiddal és az életeddel misszió, illetve Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Európa misszió nagy jelentőségű a mezőgazdaság és a vidéki térségek szempontjából.

A szereplői között hatékony ismeretáramlást biztosító mezőgazdasági ismeretek és innovációk rendszere (AKIS) komoly szerepet kap a KAP konkrét célkitűzések és a zöld megállapodás célkitűzések elérésében. A mezőgazdasági termelők fokozódó információigényének kielégítéséhez az összes AKIS tanácsadó és az innovációt támogató szolgáltatások integrálása biztosítja az alkalmazható kutatási és innovációs megoldások bevezetését.

A helyszíni innováció felgyorsításának fő eszközét a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség (EIP-AGRI), és különösen annak operatív csoportjai, azaz a mezőgazdaság és a gazdálkodáshoz és vidéki térségekhez kapcsolódó egyéb tevékenységek terén indított innovatív projektek (környezet, éghajlat, biológiai sokféleség, élelmiszerrendszerek és nem élelmiszerrendszerek stb.) jelentik.

A tagállamoknak úgy kell bekapcsolódniuk a mezőgazdasági ágazat digitális átállásába, hogy kiaknázzák az EU technológiai kapacitását a digitális és adat technológiák és infrastruktúra, valamint a műholdas megfigyelés, precíziós gazdálkodás, földrajzi helymeghatározási szolgáltatások, önvezető mezőgazdasági gépek, drónok stb. terén a mezőgazdasági termelési folyamatok és a KAP megvalósításának jobb monitorozása és optimalizálása érdekében. A gyors és megbízható internetkapcsolat vidéki térségekben való elérhetősége, valamint a digitális készségek fejlesztése létfontosságú a mezőgazdaság és a vidéki vállalkozások és közösségek számára szükséges összes jövőbeni intelligens megoldás kialakításához. A gyors internet jelenti az eszközt a jobb információs, oktatási és egészségügyi szolgáltatásokhoz, miközben lehetővé teszi a mezőgazdasági generációs megújulást és a korszerű vidéki gazdaság fejlődését. Ezen a téren még számos tagállamban van szükség fontos erőfeszítésekre. Az intelligens szakosodási stratégiák is fontos tényezőt jelentenek a vidéki térségekben rejlő innovációs potenciál kiaknázásában.

Ezzel párhuzamosan korszerűsíteni kell a tagállamok közigazgatási rendszerét, hogy biztosítható legyen a digitális információk széles körének integrálása és a digitális információk kiaknázása (mesterséges intelligencia, adatelemzés vagy modellezés útján) a költségek csökkentése és a szakpolitikai hatékonyság javítása céljából, a vidéki lakosság számára nyújtott szolgáltatások és előnyök fokozásával egyidejűleg. Az integrált igazgatási és kontrollrendszer (IACS) lehetőségeinek – jelenlegi elemeken alapuló – fejlesztése támogathatná az ezen a téren zajló közigazgatási erőfeszítéseket. E fejlesztések segíthetik a tagállamokat annak biztosításában, hogy a földnyilvántartási rendszerhez hozzáférést kapó mezőgazdasági termelők ellenőrizzék, hogy kérhetnek-e támogatást a jogosultságuk szerinti területek után és betekintsenek azok adataiba.

A digitális technológiák használata nélkülözhetetlen az ágazat és a vidéki térségek gazdasági és környezeti teljesítményének fokozásához, valamint a KAP adminisztráció, KAP ellenőrzések és KAP teljesítményjelentés korszerűsítéséhez és egyszerűsítéséhez.

7. ábra. Gyors szélessávú lefedettség az EU-ban – vidéki háztartások / országos háztartások

Forrás: DESI egyedi mutatók [ desi_1b1_fbbc ] 17

3.A célnak megfelelő KAP stratégiai tervek felé vezető út

3.1.A zöld megállapodás integrálása a KAP stratégiai tervekbe 

A megadott ajánlások jelentik az első lépést az európai zöld megállapodásnak a jövőbeni KAP stratégiai tervekbe való integrálásában. Az egyes bizottsági szolgálati munkadokumentumokban szereplő értékelés és az értékeléshez használt adatok 18 jó alapot adnak ahhoz, hogy a tagállamok maguk határozzák meg – számszerűsített módon – a közös törekvéshez való potenciális hozzájárulásukat.

A KAP stratégiai tervekről szóló rendelet javaslata előírja, hogy tagállamok mind a kilenc konkrét célkitűzéshez beavatkozási stratégiát készítenek, amely magában foglalja a célokat (az eredménymutatók szintjén) és a legmegfelelőbb beavatkozásokat. E célok értékének és a beavatkozások kiválasztásának és kialakításának igazolására igényfelmérés alapján kerül sor.

Az ajánlások (és az azokat igazoló elemzés) elősegítik az egyes konkrét célkitűzések igényfelmérését. Ugyanakkor a tagállamok kötelesek egyértelmű nemzeti értékeket rögzíteni a zöld megállapodás különböző célkitűzéseihez.

A nemzeti értékek a zöld megállapodás minden egyes célkitűzéseinek közös törekvését konkrét nemzeti szintű ambíciókra fordítják le. A tagállamok e számszerűsített értékek alapján tudják kifejteni, hogy miként kívánnak hozzájárulni a zöld megállapodásban foglalt uniós törekvéshez, világosan jelezve ezzel a nemzeti szinten várható erőfeszítések irányát. Ezeknél a kifejezett nemzeti értékeknél figyelembe kell venni a korábbi évek erőfeszítéseit, az aktuális helyzetet és a javulás lehetőségét, minden egyes tagállam konkrét helyzetének elismerése mellett. Adott esetben a tagállamoknak biztosítaniuk kell az egyéb tervezési eszközökből és jogi kötelezettségekből eredő, már meglévő nemzeti stratégiákkal vagy célokkal való összhangot. A nemzeti értékek meghatározása segíti a tagállamokat az igényfelmérésben és a KAP stratégiai terv célok eredménymutatók szintjén történő rögzítésében.

E folyamatban az Európai Bizottság strukturált párbeszéd keretén belül támogatja a tagállamokat, a KAP stratégiai tervek hivatalos elfogadása előtt.

Az összes nemzeti érték együttes megvizsgálása alapján felmérhető, hogy az EU közös erőfeszítésével elérhetők-e a zöld megállapodás célkitűzései. A Bizottság a KAP stratégiai tervek jóváhagyásának és módosításának idején ellenőrzi a tagállamok által adott értékek és a zöld megállapodás célkitűzéseinek általános összhangját. A zöld megállapodás e célkitűzései teljesülésének tagállami szintű monitorozása a jövőbeni KAP-hoz javasolt értékelési keret útján történik 19 .

3.2.Hatékony KAP stratégiai tervek kidolgozása

A jövőbeni KAP stratégiai tervek nem csupán tervezési eszközök. Az új irányítás alapját képezik a különböző kormányzati szintek közötti megerősített együttműködés mellett, valamint nagyobb nyitottsággal és átláthatósággal az európai társadalom felé. A 27 bizottsági szolgálati munkadokumentumban foglalt ajánlások alapján az Európai Bizottság megerősíti a tagállamokkal folytatott strukturált párbeszédet, további iránymutatást és fokozott támogatást nyújtva a 27 KAP stratégiai terv elkészítéséhez. A Bizottság oly módon is erősíti a támogatást, hogy megfelelő dokumentumok nyilvános megosztásával jelzi a KAP stratégiai tervek várható értékelési módját 20 .

A KAP stratégiai tervekről szóló rendelet javaslatának 94. cikke előírja, hogy a környezetvédelmi és éghajlat-politikai ügyekben illetékes hatóságok tevőlegesen vegyenek részt a terv környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos szempontjainak kidolgozásában.

A KAP stratégiai tervek szövegezése és megvalósítása során a tagállamok kötelesek átláthatóságot biztosítani. A tagállamok biztosítják, hogy a beavatkozások objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján történjenek, összeegyeztethetők legyenek a belső piaccal és ne torzítsák a versenyt. Ugyanakkor, a kiválasztási kritériumok megállapításakor, a tagállamok törekednek arra, hogy biztosítsák a beavatkozás céljának megfelelő támogatást, a kérelmezőkkel szembeni egyenlő bánásmódot, a finanszírozási források jobb felhasználását és az összeférhetetlenség elkerülését.

Az átmenet további erőfeszítéseket is igényel annak szavatolásához, hogy az azonos területen megvalósított összes különböző szakpolitika következetes és integrált módon járuljon hozzá a fenntartható élelmiszerrendszerekhez. A vidéki–városi kapcsolódások és funkcionális területek megerősítést igénylő megközelítései is ide tartoznak. Emellett például a mezőgazdasági területek biológiai sokféleségének megőrzéséhez arra van szükség, hogy a tagállamok ne finanszírozzák a környezetre negatív hatást gyakorló beruházásokat és gazdálkodási gyakorlatokat.

Ezen túlmenően a KAP stratégiai tervezésnél biztosítani kell a következetességet és a kiegészítő jelleget más uniós alapok (különösen a kohéziós politika) vonatkozásában a kettős finanszírozás elkerülése és a beruházások átfogó hatékonyságának javítása érdekében. Fontos, hogy minden uniós alap teljes szinergiában működjön és hozzájáruljon az európai zöld megállapodás célkitűzéseihez. A területi eszközök (pl. közösségvezérelt helyi fejlesztés) és a határon átnyúló együttműködés esetében további megerősítés szükséges. Figyelni kell továbbá az európai szemeszter keretében kiadott országspecifikus ajánlásokra, valamint a közelgő fontos stratégiai fejlesztésekre, mint a vidéki térségekre vonatkozó hosszú távú elképzelés, amely 2021-ben jelenik meg az uniós vidéki térségek elkövetkező évtizedekre szóló fejlesztésének átfogó kereteként.

3.3.A partnerség elvének megerősítése

A jövőbeni KAP kialakítása és megvalósítása terén elérhető tudás, szakértelem és álláspontok bővítéséhez az is fontos, hogy az új KAP stratégiai tervek készítése a partnerség elve alapján történjen. A KAP stratégiai tervekről szóló rendelet javaslatának 94. cikke előírja, hogy a tagállamoknak átlátható eljárások alapján és az érdekeltek bevonásával kell elkészíteniük a KAP stratégiai terveket. Az összes érintett hatóság (ideértve az illetékes regionális és helyi hatóságokat), a gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalmat képviselő releváns szervezetek bevonásának a jövőbeni KAP stratégiai terv összes előkészítési szakaszánál meg kell történnie.

További erőfeszítés szükséges, hogy garantálható legyen az érdekeltek és a civil társadalom megfelelő bevonása és tényleges részvétele a KAP stratégiai tervek kialakításában. A Bizottság erre ösztönzi az összes tagállamot és különösen azokat, amelyek még nem indítottak el nyitott és átlátható párbeszédet valamennyi partnerrel. A Bizottság a KAP stratégiai tervek benyújtása előtt szorosan figyelemmel kíséri ezt a folyamatot.

A 2014–2020 időszakra szóló vidékfejlesztési programok tapasztalata alapján a Bizottság azt javasolja, hogy minden tagállam alkalmazza az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexben meghatározott elveket 21 .

Nagyon fontos továbbá bevonni a megvalósítási fázisba az összes szereplőt, akik fontos szerepet játszanak majd a jövőbeni monitoringbizottságokban. Ezeknek az előzetesen felállított bizottságoknak már a Bizottság elé való benyújtás előtt szerepet kell kapniuk a KAP stratégiai tervek tervezetének a véglegesítésében. Egy jól működő nemzeti KAP hálózat fokozhatja a KAP stratégiai tervek hozzájárulását a zöld megállapodás célkitűzéseinek és törekvéseinek eléréséhez. A KAP hálózat feladata többek között az, hogy elősegítse és támogassa pl. a kutatási és innovációs közösségek kapcsolatát a mezőgazdasági termelőkkel az AKIS keretén belül, előmozdítva a KAP és az Európai Kutatási Térség közötti szinergiákat, valamint az agrár-élelmiszeripari intelligens szakosodási platformon belüli regionális együttműködést.

(1)      COM(2020) 381.

(2)      COM(2020) 380.

(3)      Lásd Bizottsági szolgálati munkadokumentum (2020) 93 final „A KAP-reform és a zöld megállapodás közötti kapcsolatok elemzése”.

(4)

     Lásd az 1. lábjegyzetet.

(5)      A Tanács következtetései „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiáról, elfogadva 2020. október 19-én (12099/20).

(6)      A felméréshez felhasznált adatokat e közlemény mellékletei tartalmazzák: az I. mellékletben láthatók a zöld megállapodás számszerűsített célkitűzéseihez tartozó referenciaértékek („a termelőtől a fogyasztóig” és a biodiverzitási stratégia meghatározása szerint); a II. mellékletben látható a földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdészeti ágazatokból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátások uniós alakulása.

(7)      Az ajánlások rendszerezése a KAP stratégiai tervekről szóló rendelet javaslatának (COM(2018) 392 final) 6. cikkében javasolt kilenc konkrét célkitűzés szerint történik. E célkitűzések a fenntarthatóság gazdasági, környezeti és társadalmi dimenzióival foglalkoznak, a fent említett jogalkotási javaslat 5. cikkében szereplő általános célkitűzéseknek megfelelően. Emellett különös figyelem irányul az ismeretek, az innováció és a digitalizáció átfogó célkitűzésére.

(8)      LU, FI és SE esetében a „piaci jövedelem” – a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem, az állami támogatás figyelembevétele nélkül – negatív. Ez átlagban azt jelenti, hogy az értékesítési bevételek nem fedezik az előállítási költségeket. Ilyen esetekben a működési támogatások fedezik a negatív piaci jövedelmet és jelentik a gazdaság nettó jövedelmét.

(9)      Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság. KAP kontextusmutatók C.25 Mezőgazdasági tényezőjövedelem és KAP kontextusmutató C.26 Mezőgazdasági vállalkozói jövedelem. EUROSTAT [ aact_eaa04 ], [ aact_ali01 ] és [ aact_eaa06 ] alapú jövedelem, a munkavállalói jövedelem visszaírása a vállalkozói jövedelemhez és elosztva az éves munkaerőegységek teljes számával. Megjegyzés: becsült 2019. évi adatok. Az ezer munkaórára vonatkozó EUROSTAT adatokon alapuló gazdasági átlagbér, a munkavállalói hazai fogalom [ nama_10_a10_e ] és a „bérek és keresetek” EUROSTAT adatok [ nama_10_a10 ] alkalmazásával. Körültekintéssel kell végezni a mezőgazdasági tényezőjövedelem/ÉME abszolút szintjeinek összevetését, mivel azokat a nemzeti szabályoktól függően különböző számítások befolyásolják és nem kifejezetten országok közötti összehasonlításra tervezték.

(10)      Például, az ammónia-kibocsátások 26 %-kal csökkentek 1990 és 2018 között (Forrás: EEA), a víz miatti becsült talajerózió átlagosan 9,5 %-kal csökkent az Unióban az elmúlt évtized során, és 20 %-kal a szántóterületek esetében (Forrás: Panagos, et al., 2015,  https://doi.org/10.1016/j.envsci.2015.08.012 ). A nitrátok, illetve a foszfát folyókban mért koncentrációja uniós szinten 9 %-kal, illetve 17 %-kal csökkent 2006 és 2016 között (3 év átlagában) (Forrás: EEA). Ugyanakkor a nitrogén- és foszforműtrágyák használata enyhe csökkenést mutatott 2008 és 2018 között (Eurostat (aei_fm_usefert) ).

(11)      De Vries, W., P.F.A.M. Römkens, J. Kros, J.C Voogd, G. Louwagie and L Schulte-Uebbing, 2019a. A tápanyagok és nehézfémek hatásai az európai mezőgazdaságban. Aktuális és kritikus bevitelek a levegő-, talaj- és vízminőség tükrében. ETC/ULS jelentés (megjelenés alatt). Az EU-27 2010-re vonatkozó nitrogén (N) többletet az INTEGRATOR modellel számították ki a műtrágyából, szerves trágyából, bioszolidokból, nitrogénmegkötő növényekből és lerakódásból származó teljes N-bevitelként, levonva a nitrogénfelvételt. Az EU-27 mezőgazdasági területei 2010. évi kritikus N-bevitelének túllépését a műtrágyából, szerves trágyából, bioszolidokból, nitrogénmegkötő növényekből és lerakódásból származó teljes N-bevitelként és a kritikus N-bevitel levonásával számították ki, a vízminőségre gyakorolt kedvezőtlen hatások tükrében. A kritikus N-bevitel a felszíni lefolyások 2,5 mg N/l értékű N-koncentrációján alapult.

(12)      Az éghajlatváltozás, az idegenhonos inváziós fajok, a természeti erőforrások túlzott kiaknázása, a szennyezés stb. hatásán kívül.

(13)      Európai Bizottság. KAP kontextusmutató C.19 Ökológiai gazdálkodásba bevont mezőgazdasági terület. EUROSTAT [ org_cropar_h1 ], valamint [ apro_cpsh1 ] és [ org_cropar ] alapján. Horvátország adatai 2019-re vonatkoznak.

(14)

     Európai Bizottság. KAP kontextusmutató C.23 A mezőgazdasági üzemvezetők korszerkezete. EUROSTAT [ ef_m_farmang ] alapján.

(15)      Az EUMSZ 174. cikkével összhangban.

(16)      COM(2020)152 final.

(17)      Európai Bizottság. A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató. DESI egyedi mutatók – 1b1 Gyors szélessávú (NGA) lefedettség [ desi_1b1_fbbc ].

(18)      Lásd e közlemény mellékleteit.

(19)       Bizottsági szolgálati munkadokumentum (2020) 93 final „A KAP-reform és a zöld megállapodás közötti kapcsolatok elemzése”.

(20)      Lásd a 19. lábjegyzetet.

(21)      A Bizottság 240/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. január 7.) az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexről.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.12.18.

COM(2020) 846 final

MELLÉKLETEK

a következőhöz:

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Ajánlások a tagállamok számára a közös agrárpolitikára vonatkozó stratégiai tervüket illetően

{SWD(2020) 367 final} - {SWD(2020) 368 final} - {SWD(2020) 369 final} - {SWD(2020) 370 final} - {SWD(2020) 371 final} - {SWD(2020) 372 final} - {SWD(2020) 373 final} - {SWD(2020) 374 final} - {SWD(2020) 375 final} - {SWD(2020) 376 final} - {SWD(2020) 377 final} - {SWD(2020) 379 final} - {SWD(2020) 384 final} - {SWD(2020) 385 final} - {SWD(2020) 386 final} - {SWD(2020) 387 final} - {SWD(2020) 388 final} - {SWD(2020) 389 final} - {SWD(2020) 390 final} - {SWD(2020) 391 final} - {SWD(2020) 392 final} - {SWD(2020) 393 final} - {SWD(2020) 394 final} - {SWD(2020) 395 final} - {SWD(2020) 396 final} - {SWD(2020) 397 final} - {SWD(2020) 398 final}

Zöld megállapodás törekvés	Peszticidek			Antimikrobiális szerek	Szélessáv a vidéki térségekben	Ökológiai gazdálkodás	Magas biodiverzitású tájelemek	Tápanyagok
EU 2030 cél(ok)	A kémiai peszticidek átfogó használatának és kockázatának és a veszélyesebb peszticidek használatának 50 %-os csökkentése			A haszonállatoknak szánt és az akvakultúrában használt antimikrobiális szerek értékesítésének 50 %-os csökkentése	2025-ig gyors szélessávú internethez való 100 %-os hozzáférés a vidéki térségekben	Az EU mezőgazdasági területének 25 %-a ökológiai gazdálkodás alatt áll	A mezőgazdasági terület 10 %-án találhatók magas biodiverzitású tájelemek	A tápanyagveszteség 50 %-os csökkentése, miközben nem romlik a talaj termékenysége. Ezáltal 2030-ig legalább 20 %-kal csökken a műtrágyák használata.
Mutató	I 1. harmonizált kockázati mutató (HRI1)		II A helyettesítésre jelölt peszticidek értékesítési mennyiségei	III Főleg élelmiszer-termelő állatok számára forgalmazott állatgyógyászati antimikrobiális szerek hatóanyaga, mg/populációs korrekciós egység	IV Az új generációs hozzáférésű (NGA) szélessávval rendelkező vidéki háztartások aránya	V Az ökológiai gazdálkodásba bevont mezőgazdasági hasznosítású terület aránya	VI A mezőgazdasági területen található magas biodiverzitású tájelemek aránya	VII Bruttó nitrogénegyensúly, kg/hektár mezőgazdasági hasznosítású terület	VIII Az 50 mg/l nitrátkoncentrációt mutató, felszín alatti vizeket ellenőrző állomások aránya	IX Bruttó foszforegyensúly, kg/hektár mezőgazdasági hasznosítású terület
Referenciaév(ek)	Δ 2011–2013/2018	2015–2017 átlag	2015–2017 átlag	2018	2019	2018	1 2018/2015**	2 2012–2014 átlag**	2012–2015 átlag	2012–2014 átlag***
EU-27 referenciaérték	–17 %	X 100		XI 118,3	56,4 %	8 %	4,6 %	46	13,3 %	1
Tagállami referenciaértékek
BE	–28 %	100		113,1	97,5 %	6,6 %	1,4 %	138	15,9 %	6
BG	–17 %	100		119,6	28,4 %	2,6 %	4 %	23	18,7 %	–6
CZ	–39 %	100		57,0	64,2 %	14,8 %	0,8 %	76	11,6 %	–3
DK	–48 %	100		38,2	76,7 %	9,8 %	1,3 %	83	16,6 %	7
DE	–18 %	100		88,4	74,6 %	7,3 %	2,2 %	73	28,0 %	–2
EE	31 %	100		53,3	62,4 %	21 %	4,4 %	24	4,2 %	–7
IE	–31 %	100		46,0	89,8 %	2,6 %	1 %	38	0,0 %	20
EL	–41 %	100		90,9	40,1 %	9,3 %	3 %	55	15,5 %	0
ES	–22 %	100		219,2	58,7 %	9,3 %	13,2 %	34	21,5 %	4
FR	1 %	100		64,2	47,6 %	7,0 %	2 %	43	12,4 %	1
HR	–38 %	100		66,8	34,5 %	6,9 %	1,6 %	60	2,4 %	6
IT	–9 %	100		244	68,4 %	15,2 %	3,7 %	72	11,1 %	–2
CY	34 %	100		466,3	100 %	4,6 %	11,1 %	186	17,4 %	30
LV	40 %	100		36,1	81,7 %	14,5 %	16,8 %	27	2,0 %	2
LT	–14 %	100		33,1	28,7 %	8,1 %	3,3 %	28	1,5 %	3
LU	–38 %	100		33,6	92 %	4,4 %	0,2 %	127	15,0 %	4
HU	–16 %	100		180,6	77,7 %	3,9 %	3,3 %	35	7,1 %	–1
MT	–19 %	100		150,9	100 %	0,4 %	9,3 %	145	70,7 %	29
NL	–23 %	100		57,5	96,1 %	3,5 %	3,8 %	167	11,8 %	3
AT	29 %	100		50,1	68,4 %	24,1 %	2,1 %	38	8,1 %	1
PL	–22 %	100		167,4	32,6 %	3,3 %	2,3 %	48	5,6 %	2
PT	–34 %	100		186,6	69,4 %	5,9 %	7,6 %	42	17,9 %	4
RO	–52 %	100		82,7	53,4 %	2,4 %	3,4 %	7	15,6 %	–1
SI	9 %	100		43,2	62,2 %	10,0 %	0,2 %	56	11,6 %	4
SK	–16 %	100		49,3	45,3 %	9,9 %	1,9 %	33	12,8 %	–5
FI	44 %	100		18,7	9,1 %	13,1 %	16,5 %	47	0,5 %	4
SE	–44 %	100		12,5	40,9 %	20,3 %	7,1 %	32	0,9 %	–1

Zöld megállapodás célkitűzés	Üvegházhatásúgáz-kibocsátások
Uniós cél	Hozzájárulás az üvegházhatásúgáz-kibocsátások 55 %-os csökkentéséhez 2030-ig és a klímasemlegességhez 2050-ig
Mutató	A mezőgazdasági eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátások alakulása 1990 és 2005 között		XII Mezőgazdasági eredetű kibocsátások, millió tonna szén-dioxid-egyenérték	Ebből:			XIII Emésztőrendszeri fermentációból eredő kibocsátások kérődző egységenként, tonna szén-dioxid-egyenérték/számosállategység	XIV Mezőgazdasági eredetű kibocsátások mezőgazdasági terület egységenként, tonna szén-dioxid-egyenérték/mezőgazdasági hasznosítású terület	XV A földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdészeti ágazatokból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátások, millió tonna szén-dioxid-egyenérték
				XVI emésztőrendszeri fermentációból eredő, millió tonna szén-dioxid-egyenérték	XVII kezelt mezőgazdasági talajokból eredő, millió tonna szén-dioxid-egyenérték	XVIII trágyakezelésből eredő, millió tonna szén-dioxid-egyenérték
Évek/időszak	Δ 1990 / 2016–2018	Δ 2005 / 2016–2018	2016–2018 átlag						2016–2018 átlag
EU-27	–20,1 %	–0,1 %	396,8	173,1	153,1	56,3	2,7	2,5	–266,9
Tagállami helyzet
BE	–18,2 %	–3,3 %	10,0	4,6	3,3	1,9	2,6	7,4	–1,0
BG	–47,7 %	26,1 %	6,5	1,5	4,2	0,6	2,3	1,3	–8,5
CZ	–44,4 %	6,9 %	8,8	3,0	4,5	1,0	2,8	2,5	–0,4
DK	–15,7 %	–1,6 %	11,1	3,7	4,2	2,9	3,3	4,2	5,7
DE	–17,6 %	1,8 %	65,4	25,5	26,0	9,5	2,8	3,9	–27,0
EE	–47,2 %	19,6 %	1,4	0,5	0,7	0,2	2,7	1,4	–2,1
IE	–0,2 %	4,4 %	19,6	11,4	5,7	2,0	2,0	4,4	4,3
EL	–22,7 %	–12,5 %	7,8	3,6	3,1	0,9	2,2	1,5	–3,2
ES	6,5 %	–3,7 %	39,5	17,5	12,3	8,6	2,8	1,6	–38,3
FR	–8,2 %	–2,3 %	75,6	34,7	32,5	6,3	2,4	2,6	–27,2
HR	–38,2 %	–17,1 %	2,7	1,0	1,1	0,6	2,6	1,8	–4,9
IT	–12,0 %	–4,7 %	30,5	14,2	8,5	5,7	2,6	2,4	–32,6
CY	4,3 %	–7,7 %	0,5	0,3	0,1	0,1	3,0	4,0	–0,3
LV	–52,4 %	14,5 %	2,7	0,9	1,6	0,2	2,5	1,4	0,0
LT	–50,6 %	5,4 %	4,4	1,5	2,4	0,4	2,6	1,5	–4,0
LU	–0,5 %	10,0 %	0,7	0,4	0,2	0,1	2,7	5,3	–0,4
HU	–28,7 %	16,0 %	7,1	2,0	3,7	1,1	2,7	1,3	–4,8
MT	–14,3 %	–13,6 %	0,1	0,0	0,0	0,0	2,5	5,7	0,0
NL	–25,6 %	1,7 %	18,7	8,6	5,4	4,6	2,7	10,3	5,0
AT	–9,8 %	4,3 %	7,3	4,1	2,1	1,0	2,9	2,7	–4,8
PL	–33,2 %	5,5 %	32,4	12,7	15,1	3,6	2,9	2,2	–34,7
PT	–5,8 %	0,6 %	6,7	3,4	2,2	0,9	2,5	1,9	–0,4
RO	–45,5 %	–8,1 %	19,4	10,9	5,8	2,1	4,1	1,4	–23,1
SI	–6,6 %	0,0 %	1,7	0,9	0,4	0,3	2,6	3,6	0,1
SK	–54,7 %	3,7 %	2,7	1,0	1,4	0,3	2,7	1,4	–6,3
FI	–11,6 %	1,3 %	6,6	2,1	3,6	0,7	3,2	2,9	–14,7
SE	–9,7 %	–2,1 %	6,9	3,0	3,2	0,6	2,7	2,3	–43,3

(1) **     A magas biodiverzitású tájelemekre jelenleg rendelkezésre álló adatokat a parlagon hagyott MHT aránya (EUROSTAT 2018. évi adatok alapján) és a tájelemek aránya (2015. évi LUCAS-felmérés alapján, kezelés: Eurostat, adatfeldolgozás: DG AGRI) jelenti – lásd a 6. lábjegyzetet.

(2) **     Az Eurostattól elérhető legfrissebb adatkészlet 2014-re vonatkozik.

(I)

     Európai Bizottság. Peszticidek harmonizált kockázati mutatója (HRI 1) hatóanyag-csoportok szerint. Az EUROSTAT [ AEI_HRI ] szerint. A zöld megállapodás célkitűzése céljából a mutató újra indexálásra kerül, hogy 2015–2017 legyen a referencia-időszak.

(II)

     A statisztikai adatokra vonatkozó titoktartási szabályok miatt a Bizottság nem közölheti az egyes tagállamokban forgalmazott veszélyes peszticidek mennyiségeit. Ezért maradt üresen az erre a célra szolgáló oszlop I. melléklet táblázatában. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégiában foglaltak szerint a Bizottság egy kezdeményezés indítását vállalja, hogy a peszticidekre vonatkozó statisztikákról szóló rendelet közelgő felülvizsgálatával leküzdhetők legyenek az ilyen problémák.

(III)

     Európai Gyógyszerügynökség, európai állategészségügyi antibiotikumfelhasználási felügyelet (ESVAC). Állatgyógyászati antimikrobiális szerek értékesítése 31 országban 2018-ban – 2010 és 2018 közötti trendek, 10. EVSAC jelentés.  EMA/24309/2020

(IV)

     Európai Bizottság. A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató. DESI egyedi mutatók – 1b1 Gyors szélessávú (NGA) lefedettség [ desi_1b1_fbbc ]

(V)

     Európai Bizottság. KAP kontextusmutató C.19 Ökológiai gazdálkodásba bevont mezőgazdasági terület. EUROSTAT [ org_cropar_h1 ], valamint [ apro_cpsh1 ] és [ org_cropar ] alapján.

(VI)

     A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia szerint a mezőgazdasági területek magas biodiverzitású tájelemei többek között a védősávok, a parlag akár vetésforgóban, akár attól függetlenül, a sövények, a nem termő fák, a teraszfalak és a tavak. A táblázatban a referenciaérték meghatározásához használt adatok nem fedik le az összes magas biodiverzitású tájelemet. A Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a 2020 utáni KAP keretében egy megbízhatóbb mutatót dolgoz ki annak biztosítása érdekében, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiában meghatározott valamennyi elem le legyen fedve. A bemutatott értékek a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságtól származnak (a parlagon hagyott területek esetében az EUROSTAT [ apro_cpsh1 ] statisztikái alapján, a tájelemek becslése esetében pedig a Közös Kutatóközpont LUCAS-felmérésen alapuló adatai alapján), és azokat a módszertani fenntartások miatt óvatosan kell kezelni.

(VII)

     Európai Bizottság. KAP kontextusmutató C.40 Vízminőség. EUROSTAT [ aei_pr_gnb ] alapján. A Bizottság hamarosan kezdeményezéseket indít az adatok megbízhatóságának és teljességének javítására.

(VIII)

     Európai Bizottság. Jelentés a 2012–2015 közötti időszakra vonatkozó tagállami jelentések alapján a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelv végrehajtásáról. SWD(2018) 246 final. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A52018SC0246&qid=1607348904997

(IX)

     Európai Bizottság. KAP kontextusmutató C.40 Vízminőség. EUROSTAT [ aei_pr_gnb ] alapján. A Bizottság hamarosan kezdeményezéseket indít az adatok megbízhatóságának és teljességének javítására.

(X)

     „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia szerinti, „a kémiai peszticidek átfogó használatának és kockázatának” 2030-ig történő 50 %-os csökkentése célkitűzés mérése HRI1 útján történik; Alapérték: HRI1 (2015–2017) = 100 = >2030. évi cél = 50.

(XI)

     „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia szerinti, „a haszonállatoknak szánt és az akvakultúrában használt antimikrobiális szerek értékesítésének 50 %-os csökkentése” 2030-ig célkitűzés, összevetve a 2018. évi uniós referenciaértékkel (10. ESVAC jelentés adatai), amely az átfogó uniós átlagra 59,2 mg/PCU értékű célkitűzést eredményez.

(XII)

     Európai Bizottság. KAP kontextusmutató C.45 Mezőgazdasági eredetű kibocsátások. EUROSTAT [ env_air_gge ] alapján, eredeti forrás Európai Környezetvédelmi Ügynökség (UNFCC_v22).

(XIII)

     Európai Bizottság. EUROSTAT [ env_air_gge ] és [ ef_lsk_main ] alapján.

(XIV)

     Európai Bizottság. EUROSTAT [ env_air_gge ] és [ apro_cpsh1 ] alapján.

(XV)

     Európai Bizottság. KAP kontextusmutató C.45 Mezőgazdasági eredetű kibocsátások. EUROSTAT [ env_air_gge ] alapján, eredeti forrás Európai Környezetvédelmi Ügynökség (UNFCC_v22).

(XVI)

     Európai Bizottság. KAP kontextusmutató C.45 Mezőgazdasági eredetű kibocsátások. EUROSTAT [ env_air_gge ] alapján, eredeti forrás Európai Környezetvédelmi Ügynökség (UNFCC_v22).

(XVII)

     Európai Bizottság. KAP kontextusmutató C.45 Mezőgazdasági eredetű kibocsátások. EUROSTAT [ env_air_gge ] alapján, eredeti forrás Európai Környezetvédelmi Ügynökség (UNFCC_v22).

(XVIII)

     Európai Bizottság. KAP kontextusmutató C.45 Mezőgazdasági eredetű kibocsátások. EUROSTAT [ env_air_gge ] alapján, eredeti forrás Európai Környezetvédelmi Ügynökség (UNFCC_v22).