EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.11.30.

COM(2020) 777 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

a 2050-re megvalósítandó klímasemleges Európa felé vezető út megkezdéséről




2020. évi uniós éghajlat-politikai eredményjelentés

{SWD(2020) 298 final}

„Az elért haladás ellenére sem pihenhetünk most a babérjainkon. Minden gazdasági ágazatban fokozni kell erőfeszítéseinket. Az európai zöld megállapodás szakpolitikái elő fogják mozdítani a zöld gazdaságra való átállást, és lehetővé fogják tenni, hogy gyorsabban csökkentsük az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, hogy 2030-ra 55 %-kal az 1990-es szint alá csökkenjen. Az átállás megvalósítható, ha tartjuk magunkat kötelezettségvállalásunkhoz, és megragadjuk a helyreállításban rejlő lehetőségeket gazdaságunk zöldebb, ellenállóbb módon történő újraindítása és egy egészséges, fenntartható jövő megteremtése érdekében.”

Frans Timmermans, az európai zöld megállapodásért felelős ügyvezető alelnök

1.AZ EU NEMZETKÖZI KÖTELEZETTSÉGEINEK TELJESÍTÉSE

2019-ben az üvegházhatásúgáz-(ÜHG-) kibocsátás 3,7 %-kal csökkent, miközben az uniós gazdaság tovább növekedett

2019-ben az EU-27 I üvegházhatásúgáz-kibocsátása (a nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátást is beleszámítva) az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó, megközelítőleges adatokat tartalmazó jegyzék II szerint 24 %-kal csökkent az 1990-es szinthez képest. A földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó kibocsátásokat és elnyeléseket is beleértve ez nettó 25 %-os kibocsátáscsökkentést eredményez III . Az EU így jó úton halad az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye szerinti azon célkitűzésének elérése felé, hogy 2020-ig 20 %-kal csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását IV . 2018-hoz képest 2019-ben 3,7 %-kal csökkent a kibocsátás. Az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás így elérte az 1990 óta legalacsonyabb szintet. 1990 és 2019 között az EU együttes GDP-je körülbelül 60 %-kal nőtt. A gazdaság ÜHG-kibocsátásintenzitása, vagyis a kibocsátások és a GDP aránya V 282 g CO2-egyenérték/EUR2015 értékre csökkent, amely kevesebb, mint az 1990-es szint fele.

1. ábra: Az EU-27 teljes ÜHG-kibocsátása (a nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátást is beleszámítva), az elnyelés (1990–2019), a jelenlegi 2030. évi cél és annak javasolt fokozása, az előrejelzések szerinti kibocsátás (2020–2050) a meglévő intézkedések („alapforgatókönyv”), illetve a klímasemlegesség 2050-re történő eléréséhez szükséges kiegészítő („nettó nulla”) intézkedések alapján VI

A Covid19-válság hatására 2020-ban várhatóan soha nem látott mértékben csökken a kibocsátás. Az IEA VII becslése szerint a globális szén-dioxid-kibocsátás 2020-ban 8 %-kal csökken. A nemzetközi kutatási konzorcium által működtetett Carbon Monitor becslése szerint 2020 első felében az előző év ugyanezen időszakához képest 11 %-kal csökkent az EU-27 kibocsátása VIII . Ahogy azonban korábban már előfordult, a gyors gazdasági fellendülés hatására nagymértékben és gyorsan nőhet a kibocsátás, kivéve, ha a szakpolitika a zöld átállásra ösztönző intézkedéseket támogatja. A Covid19-válság által az uniós kibocsátásra gyakorolt hatásra vonatkozó első megbízható adatok a következő évi jelentésben lesznek elérhetők.

A helyhez kötött létesítmények kibocsátása 2019-ben az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) hatálya alá tartozó valamennyi országban már a világjárványt megelőzően is nagymértékben, 9,1 %-kal csökkent 2018-hoz képest. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatályán kívüli kibocsátások (például a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli iparból, a közlekedésből, épületekből, mezőgazdaságból és hulladékból származó kibocsátások) 2018 és 2019 között változatlanok maradtak. Az ezt megelőző évben kismértékű csökkenés volt megfigyelhető, de az említett gazdasági ágazatok összességéből származó kibocsátás általában véve évek óta változatlan. A Kiotói Jegyzőkönyv szerinti előzetes elszámolásnak megfelelően a földhasználatra, földhasználat-megváltoztatásra és erdőgazdálkodásra (LULUCF) vonatkozó nettó jóváírások 2013 és 2017 közötti csökkenése 2018-ban stabilizálódott.

A nemzetközi légi közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátás 2019-ben tovább nőtt, az előző évhez képest 3 %-kal, folytatva a növekvő tendenciát. A légi közlekedésből származó kibocsátás az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozik, de jelenleg csak az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli légi járatokra korlátozódik. Az EGT-n kívüli nemzetközi légi közlekedésből (a nem EGT-országokból induló és oda tartó járatokból) származó kibocsátások ára jelenleg nem kerül meghatározásra az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben az irányelv „állítsuk meg az órát” rendelkezésének megfelelően. Ez lendületet kíván adni egy piaci alapú globális mechanizmusnak, a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszerének (CORSIA). A légi közlekedés által a globális éghajlatra gyakorolt hatás – beleértve a nem szén-dioxid-kibocsátásokat vagy hatásokat –, jelentősen nagyobb, mint a kizárólag a szén-dioxid által kifejtett hatás. Becslések szerint a nem CO2 sugárzási kényszerhatások a CO2-hatások 2–4-szeresét tették ki, ami 136–272 millió tonna CO2-egyenérték tartományt jelent az EGT-n belüli légi közlekedési tevékenységek teljes hatásaként IX . Ez a tartomány a különböző nem CO2-hatások pontos nagyságával és a köztük lévő összefüggésekkel kapcsolatban továbbra is fennálló bizonytalanság eltérő mértékére vezethető vissza.

Az európai éghajlat-politikai fellépés fokozása a nettó nulla kibocsátás 2050-ben való elérése érdekében a Covid19-világjárvány ellenére

2019 jelentős mérföldkő volt az európai éghajlat-politika terén. Az Európai Tanács decemberben megállapodott arról, hogy az EU a Párizsi Megállapodással összhangban 2050-re klímasemlegessé váljon. Az Európai Parlament már az éghajlatváltozásról szóló márciusi állásfoglalásában támogatta ezt a célkitűzést. A klímasemlegesség 2050-re való elérése érdekében a Bizottság bemutatta az európai zöld megállapodást a zöld és méltányos átmenetre törekvő, átfogó, több ágazatra kiterjedő ütemtervként. Főszabály szerint minden uniós fellépést és szakpolitikát össze kell fogni annak érdekében, hogy az EU sikeres és méltányos átállást valósíthasson meg a fenntartható jövő érdekében.

Ezt követően a Bizottság 2020 márciusában elfogadott egy új európai klímarendelet-javaslatot, hogy a klímasemlegességi célkitűzést jogilag kötelező erejűvé tegye az EU-ban. A javaslat szeptemberben módosult egy 2030-ra elérendő új céllal, illetve annak érdekében, hogy támogassa a Párizsi Megállapodás értelmében nemzetileg meghatározott uniós hozzájárulás növelését, 1990-hez képest legalább 55 %-ra növelve a korábbi legalább 40 %-os kibocsátáscsökkentési célt. Az 1. ábra bemutatja, hogy az előrejelzések szerint hogyan alakul az uniós kibocsátás egyrészt a jelenleg meglévő és tervezett szakpolitikák és intézkedések alkalmazásával („alapforgatókönyv”), másrészt a klímasemlegesség felé vezető valószínű úton kiegészítő intézkedésekkel az éghajlat-politikai céltervben („nettó nulla”) meghatározott 55 %-os nettó kibocsátáscsökkentés elérése érdekében.

A Covid19-világjárvány 2020 tavaszán történt kitörését követően kidolgozásra került egy helyreállítási csomag és a 2021–2027-es időszakra vonatkozó költségvetés, hogy elősegítse az EU világjárványt követő újjáépítését, illetve támogassa a kettős – zöld és digitális – átállásba való beruházásokat. Az Európai Tanács 2020 júliusában megállapodott abban, hogy az 1,8 billió EUR X összegű támogatás 30 %-át az éghajlat-politikai átállás előmozdítására fordítja, támogatva az uniós tagállamokat a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásaik kezelésében, valamint a zöld munkahelyek létrehozásában és a versenyképesség fokozásában. Az éghajlat- és energiapolitika vonatkozásában az épületek korszerűsítése, a megújuló energiaforrások, a megújuló hidrogén, az infrastruktúra, valamint a tiszta mobilitás, például az elektromos járművek és töltőpontok, az intelligens energiahálózatok és az energiaágazat integrációja terén nyílik a legnagyobb lehetőség a gyors gazdaságélénkítésre.

A következetesség biztosítása érdekében a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletjavaslat meghatározza, hogy a 2021–2023-as időszakra vonatkozó nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek milyen követelményeknek kell megfelelniük XI . A terveknek összhangban kell lenniük a 2019. és 2020. évi európai szemeszteri ciklusban azonosított országspecifikus ajánlásokkal és az integrált nemzeti energia- és klímatervekkel (NEKT), többek között a méltányos átmenet vonatkozásában. A terveknek a zöld átálláshoz hozzájáruló beruházásokat és reformokat is tartalmazniuk kell, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz tekintetében meghatározott, 37 %-os előirányzott kiadásra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésnek megfelelően. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz összeköti a szakpolitikákat és a finanszírozást, amit az európai zöld megállapodást megvalósító legfontosabb pénzügyi erőforrások egészítenek ki, így az InvestEU, a kohéziós alapok, a Méltányos Átállást Támogató Alap, az Innovációs Alap és a Modernizációs Alap. A Digitális Európa program támogatni fogja a kettős – zöld és digitális – átállást.

Ez a jelentés példákkal illusztrálja, hogyan járulnak hozzá az uniós alapok az éghajlatbarát innovációhoz.

A tagállamok a 2030-as célkitűzések elérése érdekében kiegészítő politikákat és intézkedéseket határoznak meg

2019-ben valamennyi tagállam elkészítette végleges integrált nemzeti energia- és klímatervét. A tervek szerint a tagállamok jelentős előrelépést értek el az éghajlatra és energiára vonatkozó jelenlegi 2030-as célkitűzések megvalósításához vezető út meghatározásában, bár további erőfeszítésekre van még szükség.

A végrehajtott meglévő nemzeti politikákkal és intézkedésekkel az összesített nemzeti ÜHG-előrejelzések szerint az EU-27 teljes kibocsátása 2030-ra 30 %-kal csökken. A végleges nemzeti energia- és klímatervekben tervezett intézkedések, illetve megfogalmazott ambíciók megvalósításával az EU teljes ÜHG-csökkenése a becslések szerint 41 %, így el fogja érni a jelenlegi legalább 40 %-os kibocsátáscsökkentési célt.

Norvégiával és Izlanddal a 2030-ra vonatkozó cél elérése érdekében folytatott együttműködés

Norvégia és Izland vállalta, hogy együttműködik az EU-val annak érdekében, hogy teljesítse célkitűzését, amely szerint 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 40 %-kal csökkenti az ÜHG-kibocsátását. Az EGT-megállapodás összefüggésében Norvégia és Izland 2021-től végre fogja hajtani a közös kötelezettségvállalási rendeletet (ESR) és a LULUCF-rendeletet. Norvégia és Izland már 2008 óta részt vesz az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben.

2.AZ UNIÓS KIBOCSÁTÁSKERESKEDELMI RENDSZER (EU ETS) KERETÉN BELÜLI KIBOCSÁTÁSOK

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) körülbelül 11 000 erőmű és gyártóüzem, továbbá a részt vevő országokon belüli és az azok közötti légi közlekedés kibocsátását fedi le.

2019-ben az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt vevő valamennyi ország létesítményeinek kibocsátása a becslések szerint 9,1 %-kal csökkent 2018-hoz képest. Ez a csökkenés főként a villamosenergia-termelésben és a hőtermelésben bekövetkező változásokra vezethető vissza, mert ezekben az ágazatokban 2018-hoz képest körülbelül 15 %-kal csökkent a kibocsátás. Így folytatódik a kibocsátások jelentős mértékű csökkenésére vonatkozó, az elmúlt években megfigyelhető tendencia. A csökkenés főként a villamosenergia-ágazatnak volt tulajdonítható, amelyben a kibocsátás közel 15 %-kal csökkent, mivel a szénalapú villamos energia helyébe a megújuló energiaforrásokból és a gáztüzelésű erőművekben történő termelésből származó villamos energia lépett. Az ipari kibocsátások közel 2 %-kal csökkentek.

A légi közlekedésből származó ellenőrzött kibocsátás 2019-ben kismértékben, 2018-hoz képest 1 %-kal nőtt.

A 2. ábra az ETS-kibocsátások korábbi, illetve várható alakulását mutatja a meglévő intézkedések mellett, az ETS kibocsátási egységek felső határértékével és a felgyűlt többlettel együtt.

2. ábra: Ellenőrzött ETS-kibocsátások 2005 és 2019 között, a tagállamok előrejelzései meglévő intézkedésekkel (2020–2030), az ETS 2., 3. és 4. szakasza, valamint az ETS kibocsátási egységek felgyűlt többlete 2008 és 2019 között (millió tonna CO2-egyenérték) XII

A felhasznált vagy beváltott nemzetközi jóváírások teljes mennyisége 2020. június végétől hozzávetőleg 1,54 milliárd, ami a megengedett becsült maximum (1,6 milliárd) több mint 96 %-ának felel meg. Egyedül a 3. szakaszban (2013–2020), 2020. június végéig 480,94 millió nemzetközi jóváírási jogosultságot cseréltek kibocsátási egységre. A 2019 óta igénybe vehető piaci stabilizációs tartalék vonatkozásában a Bizottság évente közzéteszi az előző évre vonatkozó többletet. 2019-ben a többlet 1,39 milliárd kibocsátási egység volt XIII . A negyedik szakaszra (2021–2030) vonatkozó, átdolgozott ETS-szabályozás alapján a 2020-ban árverés útján értékesítendő egységek száma közel 40 %-kal, vagyis mintegy 375 millióval csökkent. Az árverés útján értékesítendő 2021. évi egységek száma esetében is hasonló csökkenés figyelhető meg. A Bizottság 2021-ben felül fogja vizsgálni a piaci stabilizációs tartalékot az ETS tervezett átdolgozásának összefüggésében.

2020. január 1-jén hatályba lépett az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és a svájci kibocsátáskereskedelmi rendszer összekapcsolásáról szóló megállapodás XIV , és jelenleg is folyik az érvényesítése.

Az európai szén-dioxid-piacon a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevétel, miután az előző évben több mint kétszeresére nőtt, 2019-ben kismértékben nőtt XV . A tagállamok, az Egyesült Királyság és az EGT-országok együttes, árverés útján történő értékesítésből származó bevétele 2012 és 2020. június 30. között meghaladta az 57 milliárd EUR nagyságú összeget, amelynek több mint felére 2018-ban és 2019-ben tettek szert. 2019-ben a teljes bevétel meghaladta a 14,1 milliárd EUR nagyságú összeget, és a bevételek körülbelül 77 %-a került vagy a tervek szerint kerül felhasználásra éghajlat-politikai és energiaügyi célokra, támogatva ezzel a zöld átállást.

1. példa: A fejlettebb technológia növeli a szakaszos kemencék energiahatékonyságát Olaszországban

3.KÖZÖS KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI KIBOCSÁTÁSOK

A nem az ETS hatálya alá tartozó ágazatokból, például a közlekedésből, az épületekből, a mezőgazdaságból és a hulladékból származó kibocsátásra – a LULUCF-ágazatból származó kibocsátás és/vagy elnyelés kivételével – az uniós közös kötelezettségvállalási jogszabályok vonatkoznak. A közös kötelezettségvállalási határozat (ESD) a 2005. évi szintek százalékos változásában kifejezett nemzeti kibocsátási célokat határoz meg 2020-ra. Ennek alapján a tagállamoknak XVI tiszteletben kell tartaniuk az éves kibocsátási határértékeket. Hasonlóképpen, a közös kötelezettségvállalási rendelet XVII (ESR) nemzeti kibocsátási célokat határoz meg 2030-ra. A Bizottság jelenleg határozza meg az egyes országok 2021 és 2030 közötti éves kibocsátási jogosultságát a jelenlegi közös kötelezettségvállalási rendelet értelmében, az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó jegyzékek átfogó felülvizsgálata alapján.

A közös kötelezettségvállalási célkitűzések megvalósítása tekintetében elért előrelépés

A tagállamok a jelenlegi, 2030-ra vonatkozó közös kötelezettségvállalási célkitűzések elérésére irányuló szakpolitikákat és intézkedéseket terveznek, fogadnak el és hajtanak végre. A jelenleg végrehajtott nemzeti szakpolitikák együttes figyelembevételével az EU-27 2030-ra 19 %-kal csökkentené 2005-höz képest a közös kötelezettségvállalási kibocsátást. Ez jóval elmarad a közös kötelezettségvállalási rendelet értelmében 2005-höz képest 2030-ra kitűzött 30 %-os teljes kibocsátáscsökkentési céltól. Ugyanakkor a kiegészítő szakpolitikák végrehajtásával a tagállamok felvázolták a végleges nemzeti energia- és klímatervükben, hogyan érhető el 32 %-os csökkenés. Ez egyértelmű előrehaladás a jelenleg végrehajtott nemzeti szakpolitikákhoz képest. A 3. ábra a tagállamok közös kötelezettségvállalási rendelet szerinti jelenlegi 2030-as célkitűzései és a meglévő, illetve tervezett intézkedéseket figyelembe vevő tagállami előrejelzések közötti eltérést mutatja be XVIII .

Ugyanakkor a jelenlegi 30 %-os uniós kibocsátáscsökkentési cél eléréséhez a tagállamoknak maradéktalanul végre kell hajtaniuk a tervezett intézkedéseket, annál inkább is, mert egy jelenlegi javaslat szerint a klímasemlegesség 2050-re való eléréséhez a 2030-ra szóló uniós éghajlat-politikai törekvést fokozni kell, és 55 %-os üvegházhatásúgáz-kibocsátást kell megcélozni XIX .

3. ábra: A 2030-as ESR-célkitűzések és a meglévő intézkedések, illetve a nemzeti energia- és klímatervekben tervezett intézkedések alapján várható kibocsátások XX közötti eltérések a 2005-ös bázisévi kibocsátások százalékában. A pozitív értékek a célkitűzések túlteljesítését, a negatív értékek pedig a célok előrelátható nem teljesítését jelzik.

Ahogy a 4. ábrán látható, a közös kötelezettségvállalási rendszer 2013. évi bevezetése óta az uniós kibocsátások minden évben a határértékek alatt maradtak. Az EU-27 közös kötelezettségvállalási határozat által lefedett kibocsátásai 2005-höz képest 2019-ben 10 %-kal alacsonyabbak voltak. A tagállamok a 10 %-os csökkentésre vonatkozó 2020. évi célt így minden valószínűség szerint túl fogják teljesíteni a Covid19-válság hatásainak figyelembevétele nélkül is.

4. ábra: A közös kötelezettségvállalási jogszabály hatálya alá tartozó ágazatok kibocsátása (2005–2030) és az éves kibocsátási jogosultságok, EU-27 (millió tonna CO2-egyenérték)

A tagállamok megfelelése a közös kötelezettségvállalási határozatnak (ESD)

2013 és 2017 között minden tagállam megfelelt az ESD-kötelezettségeinek. Málta minden szóban forgó évben túllépte az éves kibocsátási jogosultságát, de fedezte a deficitet azáltal, hogy éves kibocsátási jogosultságokat vásárolt Bulgáriától. 2017-ben Ausztria, Bulgária, Ciprus, Észtország, Németország, Írország, Litvánia, Luxemburg és Lengyelország túllépte az éves kibocsátási jogosultságát. Franciaország, Svédország és az Egyesült Királyság törölte a 2013 és 2017 közötti időszakból megmaradt többlet éves kibocsátási jogosultságait, hogy fokozza a rendszer környezetvédelmi integritását. Az előző évekhez hasonlóan Svédország törölte az éves kibocsátási jogosultságainak többletét arra az évre (5,3 millió tonna). 2017-ben csatlakozott hozzá Franciaország és az Egyesült Királyság, amely – most először – törölte az előző évekből megmaradt többlet éves kibocsátási jogosultságait. Franciaország az összegyűlt többlet nagy részét, de nem az egészét törölte (100 millió tonna), az Egyesült Királyság pedig a teljes összegyűlt többletét törölte (112,4 millió tonna). Ez azt jelenti, hogy ez a három ország a 2017-ig tartó időszak vonatkozásában összesen 244 millió tonna többlet éves kibocsátási jogosultságot törölt, ami az elméleti teljes mennyiség egyötödének felel meg. Minden más tagállam (Málta kivételével) átvitte felesleges kvótáit a későbbi években történő esetleges felhasználás céljából. Sem a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM), sem az együttes végrehajtás nemzetközi kreditjeit nem használták fel az ESD-kötelezettségek teljesítésére.

A 2018-ra szóló megfelelési ciklus folyamatban van. Málta kibocsátása 2018-ban 18 %-kal meghaladta az éves kibocsátási jogosultságát, és ezért ismét éves kibocsátási jogosultságokat kell vásárolnia. A kibocsátások további tíz tagállamban XXI akár 14 %-kal meghaladták a 2018. évi éves kibocsátási jogosultságokat. Ezek a tagállamok az előző évekből áthozott többlet éves kibocsátási jogosultságokkal rendelkeznek, amelyek a megfelelés biztosítása érdekében felhasználhatók. Az éves kibocsátási jogosultságok 2013 és 2018 közötti tagállamonkénti összesített többletét az 5. ábra mutatja.

5. ábra: Az éves kibocsátási jogosultságok (AEA) 2013 és 2018 közötti halmozódott többlete a 2005. bázisévi kibocsátások százalékában

A 2019-re vonatkozó előzetes adatok 2018-hoz hasonló képet mutatnak. Málta kibocsátása 18 %-kal, Írországé 15 %-kal, Luxemburgé 11 %-kal, Észtországé pedig 9 %-kal meghaladta az éves kibocsátási jogosultságát. Csehország várhatóan csatlakozik azon tagállamok csoportjához, amelyek kibocsátása 2018-ban már meghaladta az éves kibocsátási jogosultságát. Nettó deficit esetében a tagállamok (az éves kibocsátási jogosultságok átvitelén és előzetes felhasználásán felül) a közös kötelezettségvállalási határozatban foglalt rugalmassági mechanizmusokat alkalmazzák.

A közös kötelezettségvállalási kibocsátások több mint egyharmada a közlekedésből származik. A kibocsátások 2007 és 2013 közötti csökkenését követően a közlekedésből eredő kibocsátások az azóta eltelt évek mindegyikében növekedtek, és jelenleg 2005-höz képest csak marginálisan alacsonyabbak (2 %). 2030-hoz közeledve a tagállamok a meglévő intézkedések alkalmazásával csak kismértékű további csökkenésre számítanak (2030-ban 2005-höz képest −5 %). A tervezett szakpolitikák és intézkedések végrehajtásával azonban a közlekedésből eredő kibocsátások a 2005-ös szinthez képest 2030-ig várhatóan 20 %-kal csökkennek. Ezek a tendenciák alátámasztják, hogy a helyreállítási intézkedéseknek rövid távon határozottan erre az ágazatra kell összpontosítaniuk, és kiemeli a megerősített szakpolitikai eszközök fontosságát, amelyek az ambiciózusabb 2030. évi célkitűzésen belül középtávon csökkentik a közlekedési kibocsátásokat.

Az új személygépkocsikra és könnyű haszongépjárművekre, valamint a nehézgépjárművekre vonatkozó CO2-kibocsátási előírások meghatározó szerepet játszanak a közúti közlekedésből eredő kibocsátások csökkentésében. 2025-re, illetve 2030-ra az új személygépkocsikból származó átlagos kibocsátásoknak 15 %-kal, illetve 37,5 %-kal kell alacsonyabbnak lenniük, mint 2021-ben, a könnyű haszongépjárművekből származó átlagos kibocsátásoknak pedig 15 %-kal, illetve 31 %-kal kell alacsonyabbnak lenniük, mint 2021-ben. Az új tehergépkocsik kibocsátásának 15 %-kal, illetve 30 %-kal kell alacsonyabbnak lenniük, mint 2019-ben. Az előírások tartalmazzák a kibocsátásmentes és az alacsony kibocsátású járművek elterjedésének ösztönzésére szolgáló, 2025-től kezdődő referenciaértékeken alapuló mechanizmust. A rendeletek a nyomon követett kibocsátások valós reprezentativitásának biztosítása érdekében új rendelkezéseket is bevezetnek. A 6. ábra azt mutatja, hogy miközben az új személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek kilométerenkénti átlagos szén-dioxid-kibocsátása továbbra is a 2019. évi célkitűzések alatt maradt, a 2019-re vonatkozó ideiglenes adatok 2018-hez képest a kibocsátások növekedését mutatják. Az ideiglenes adatok alapján 2019-ben az átlagos kibocsátás a személygépkocsik esetében 122,4 g CO2/km (ami a 2018. évi értéknél 1,6 g-mal több), a könnyű haszongépjárművek esetében pedig 158,4 g CO2/km (ami a 2018. évi értéknél 0,5 g-mal több). Ez megerősíti az előző évek tendenciáját. A gépjárműgyártóknak ezért jelentősen csökkenteniük kell a flottájuk kibocsátását, hogy elérjék a 2020-tól alkalmazandó szigorúbb célkitűzéseket.

6. ábra: Az újonnan értékesített személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek átlagos szén-dioxid-kibocsátása (g/km) a flotta egészére 2040-ig érvényes jelenlegi célokhoz képest XXII

A tüzelőanyagok minőségéről szóló irányelv hozzájárul a közlekedésből származó ÜHG-kibocsátás csökkentéséhez. Az irányelv előírja, hogy a tüzelőanyagok teljes életciklusra számított ÜHG-kibocsátásintenzitását a 2010-es szinthez képest 2020-ra 6 %-kal kell csökkenteni. A 2018-ban felhasznált tüzelőanyagok átlagos ÜHG-intenzitása a jelentést tevő 28 tagállam adatai alapján 2010-hez képest 3,7 %-kal alacsonyabb volt (7. ábra). Az elért eredmények jelentős eltéréseket mutatnak az egyes tagállamokban, de szinte valamennyi tagállamnak gyorsan további intézkedéseket kell hoznia annak biztosítása érdekében, hogy megvalósuljon a 2020-as célkitűzés.

7. ábra: A tüzelőanyagok ÜHG-intenzitásának uniós tüzelőanyag-forgalmazók által elért csökkentése a 27 jelentéskészítő tagállamban és az Egyesült Királyságban (2010–2018)

Az épületekben történő energiafelhasználásból származó kibocsátások évről évre némileg eltérnek a fűtési igények időjárással összefüggő változásai miatt. Hosszabb távon a kibocsátások 2005 óta csökkenő tendenciát mutatnak, amely 2030-ig várhatóan folytatódik. Az előrelátható kibocsátáscsökkenés az energiaigényt csökkentő és a megújuló energiaforrásokat integráló, gazdaságilag vonzó technológiák elérhetőségét tükrözi. A klímasemlegesség 2050-re való elérése és eközben a 2030-ra vonatkozó mérföldkő elérése – valamint a zöld átállás felé mutató gyors gazdasági fellendülés – érdekében ez az ágazat központi szerepet kap, ahogy azt Az európai korszerűsítési hullám című közlemény XXIII felvázolja. Több intézkedésre és forrásra lesz szükség a mélyfelújítások felgyorsítására, beleértve a munkaerő tovább- és átképzését XXIV .

A mezőgazdaságból származó, nem CO2-alapú kibocsátás szintje 2019-ben megegyezett a 2005. évi szinttel, és a meglévő szakpolitikák alkalmazásával előreláthatóan csak kismértékben fog csökkenni.

A hulladékgazdálkodásból származó kibocsátás 2005 és 2019 között 12 %-kal csökkent, és ez a csökkenő tendencia előreláthatóan folytatódni fog.

2. példa: Egy új technika csökkenti a hulladéklerakókból származó metán biológiai oxidációjának költségét

Az iparból és egyéb ágazatokból származó ESD-kibocsátás részeként sok ózonkárosító anyag erőteljes üvegházhatású gáz. Az ózonkárosító anyagok uniós felhasználása a Montreali Jegyzőkönyvben meghatározott paraméterek szerint – 2012 kivételével – 2010 óta negatív volt. Az EU a Jegyzőkönyvben előírtaknak megfelelően így eleget fog tenni az ózonkárosító anyagok felhasználásának 2020-ig történő lépcsőzetes megszüntetésére vonatkozó kötelezettségének. Az ózonréteg védelmével foglalkozó bizottsági csoport megkapta a Montreali Jegyzőkönyv vámtisztviselőknek és bűnüldözési tisztviselőknek járó globális díját, amely elismerte az ózonkárosító anyagokra vonatkozó kereskedelmi korlátozások és tilalmak végrehajtásában játszott kulcsfontosságú szerepüket.

A Bizottság 2019-ben értékelte az ózonréteget lebontó anyagokról szóló rendeletet XXV . Az értékelés rámutatott arra, hogy míg a rendelet a céljainak elérésében nagyon eredményes, ezek az eredmények hatékonyabb módon is elérhetők. A rendelet javítására irányuló, az ezeket a megállapításokat figyelembe vevő új javaslat a tervek szerint 2021-ben várható XXVI .

A fluortartalmú gázok (F-gázok) az ózonkárosító anyagok helyettesítésére gyakran használt gázok egy csoportja. Sok F-gáz azonban erőteljes üvegházhatású gáz. Az F-gázokról szóló rendelet XXVII a hidro-fluor-szénhidrogének (HFC) 2015-től kezdődő uniós szintű visszaszorítását írja elő, valamint egyéb, az F-gázokból származó kibocsátásokra vonatkozó intézkedéseket tartalmaz, hogy 2014-hez képest 2030-ra kétharmadával csökkentse a kibocsátásokat. A HFC-kre a Montreali Jegyzőkönyv 2019. január 1-jén hatályba lépő Kigali Módosításának hatálya is kiterjed.

3. példa: Az alternatív hűtőközegekkel kapcsolatos erőforrásokra vonatkozó ipari szakértelem összegyűjtése

Az F-gázok kibocsátása 1990 és 2014 között csaknem megkétszereződött, ellentétben valamennyi egyéb üvegházhatású gáz kibocsátásával, amely csökkent. Ugyanakkor az F-gázokról szóló uniós jogszabályoknak köszönhetően a kibocsátás 2015 óta csökken, főként a hidro-fluor-szénhidrogén-kibocsátás csökkentése miatt. A 2019. évi adatok azt mutatják, hogy az F-gázok mennyisége 20 %-kal csökkent az éghajlatra gyakorolt hatás tekintetében, illetve 17 %-kal a 2018. évi mennyiséghez viszonyítva. 2019-ben az uniós kvótarendszer keretében forgalomba hozott teljes mennyiség 2 %-kal a maximálisan engedélyezett mennyiség alatt maradt XXVIII . Mindez elmozdulást jelent az alacsonyabb globális felmelegedési potenciállal rendelkező gázok felé, és arra utal, hogy a rendelet hatékonyan csökkenti az F-gázok kibocsátását.

A Bizottság 2021-ben az F-gázokról szóló rendelet felülvizsgálatát tervezi, hogy javítsa az uniós szabályokat XXIX , figyelembe véve három, 2020-ban elfogadott olyan bizottsági jelentés megállapításait, amely az egyes berendezésekben használt fluortartalmú gázok alternatíváival XXX és a hidro-fluor-szénhidrogének uniós piacon való elérhetőségével foglalkozik. A Bizottság emellett 2020-ban továbbra is az olyan hidro-fluor-szénhidrogének jogellenes behozatalának megakadályozására összpontosított, amelyek nem tartoznak a kvótarendszer hatálya alá.

4.FÖLDHASZNÁLAT, FÖLDHASZNÁLAT-MEGVÁLTOZTATÁS ÉS ERDŐGAZDÁLKODÁS

A LULUCF kibocsátással és a szén-dioxid légkörből való elnyelésével is járhat. 2013 és 2020 között az uniós tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az ezen ágazatban történő további fellépésből eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés beleszámítson a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti csökkentési célkitűzéseik teljesítésébe. A kiegészítő fellépés meghatározására az egy adott tevékenységre, például az erdőtelepítésre vonatkozó, az egyes tagállamok által egy külön jegyzékbe évente bejelentett bruttó kibocsátási és elnyelési adatokra vonatkozó elszámolási szabályok alkalmazásával kerül sor.

A 8. ábra megmutatja, hogy a 2013 és 2018 között tevékenységenként „jelentett” uniós kibocsátás és elnyelés átlagosan −396 millió tonna CO2-egyenérték elnyelést, vagyis nettó elnyelést eredményez. A bejelentett nettó elnyelés 2013 és 2018 között −440 millió tonna CO2-egyenértékről −319 millió tonna CO2-egyenértékre csökkent. A Kiotói Jegyzőkönyv elszámolási szabályait alkalmazva az EU 2013 és 2018 közötti „elszámolt” egyenlege átlagosan évi −114,1 millió tonna CO2-egyenérték elnyelés (vagy jóváírás). Az elszámolt nettó jóváírás 2013 és 2017 között −150,3 millió tonna CO2-egyenértékről −79,3 millió tonna CO2-egyenértékre csökkent, majd 2018-ban kismértékben −94,6 millió tonna CO2-egyenértékre nőtt XXXI . Ezek a mennyiségek az EU vonatkozásában tartalmazzák a Kiotói Jegyzőkönyv alapján mind a „kötelező” (erdőtelepítés/újraerdősítés, erdőirtás és erdőgazdálkodás), mind a „választott” tevékenységeket XXXII .

 

8. ábra: A bejelentett (R) és az előzetesen elszámolt (A) kibocsátások és elnyelések a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében, második kötelezettségvállalási időszak, EU-27 XXXIII

A fentiekben említett nettó jóváírások csökkenése főként a csökkentő jóváírásokból vagy a terhelésekké átalakuló jóváírásokból ered az erdőgazdálkodás tekintetében, például Horvátországban, Csehországban, Dániában, Franciaországban, Litvániában, Luxemburgban és Szlovéniában. A fő ok a fakitermelés arányának növekedése.

A természetes bolygatás is hozzájárult a kibocsátások növekedéséhez. A szúbogarak jelentős károkat okoztak Csehország erdeiben, aminek hatására nagymértékben megnőtt az egészségügyi fakitermelés. Az olyan egyszeri zavarok esetében, mint a 2016-ban Cipruson, illetve 2017-ben Olaszországban és Portugáliában pusztító erdőtüzek, amelyek az adott évben terhelést jelentettek, 2018-ban helyreálltak a „szokásos körülmények”.

Az éghajlatváltozás vonatkozásában ugyanakkor a természeti katasztrófák várhatóan gyakoribbá válnak. A piaci magatartás nagyban a gazdasági körülményektől függ majd. A helyettesítő anyagok és a fa szerepe az energetikai kezdeményezések esetében az erdőtelepítési és újraerdősítési programokkal együtt várhatóan erősödni fog, mivel azt 2021-ben hatálya lépő szakpolitikák fogják ösztönözni. Gondoskodni kell róla, hogy ezekre a megfelelő ökológiai kezelési alapelvek szerint kerüljön sor, amelyek fokozzák az erdők jövőbeli ellenállóképességét a tűzzel, aszállyal és egyéb éghajlati zavarokkal szemben, és segítenek visszafordítani a biológiai sokféleség csökkenését.

A Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakára vonatkozó elszámolási szabályokon alapuló előzetes becslések szerint Ciprus, Finnország, Litvánia és Hollandia nettó LULUCF-terhelése nem éri el az évi 1 millió tonna CO2-egyenértéket. Csehország, Lettország és Szlovénia esetében az előrejelzések szerint magasabb terhelés várható (évi 1,5, 2,4, illetve 3,2 millió tonna CO2-egyenérték).

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós éghajlat- és energiapolitikai keret 2021-től integrálja a földhasználati ágazatból származó kibocsátásokat és elnyeléseket a Kiotói Jegyzőkönyv alapján elfogadott elszámolási szabályok alkalmazásával. A LULUCF-rendelet XXXIV minden tagállam számára előírja annak biztosítását, hogy a földhasználatból származó, elszámolt kibocsátásokat teljes mértékben kompenzálják az ágazatbeli cselekvés révén az atmoszférából származó, egyenértékű CO2 elnyelésével. E rendelet érvényesítése érdekében a tagállamok átdolgozott nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási terveket – ezen belül az erdőkre vonatkozóan javasolt referenciaszinteket – nyújtottak be. A Bizottság elemezte az átdolgozott javaslatokat, konzultált a LULUCF szakértői csoporttal és a nyilvánossággal, illetve a tagállami korrekciók vagy a bizottsági újraszámítások révén orvosolta a problémákat. A tagállamok erdőkre vonatkozó referenciaszintjeit a 2021–2025-ös időszakra meghatározó felhatalmazáson alapuló rendeletet a Bizottság 2020. október 28-án fogadta el.

5.AZ ÉGHAJLAT-POLITIKA FINANSZÍROZÁSA

Az éghajlat-politika középpontba állítása az uniós költségvetésben

Az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez jelentősen növelni kell a beruházásokat, és elkerülhetetlenül a magánszektor bevonására kell támaszkodni, illetve az éghajlatváltozás mérséklésébe és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba való nagyarányú beruházásokra kell helyezni a hangsúlyt. Új szakpolitikai eszközökre és pénzügyi mechanizmusokra, gyökeresen megváltozó üzleti modellekre és szolgáltatásokra, valamint társadalmi újításra is szükség lesz ahhoz, hogy megfelelő beruházási jelzéseket és kiszámíthatóságot biztosítsanak a beruházóknak, beruházási lehetőségekre és innovatív vállalkozásokra váltsák a kutatást, illetve bevezessék a szükséges éghajlat-politikai megoldásokat a piacon.

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó jelenlegi uniós éghajlat- és energiapolitikai célok eléréséhez az energiatermeléssel és energiafelhasználással kapcsolatos, 2021 és 2030 közötti éves beruházások mértékét a becslések szerint az előző évtizedhez képest átlagosan csak a GDP valamivel több mint 1 százalékpontjával kell növelni, ami körülbelül évi 260 milliárd EUR növelést jelent. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás fokozott, legalább 55 %-os csökkentésére vonatkozó cél esetében ez körülbelül évi 350 milliárd EUR nagyságú összegre nőne. Az ilyen kiegészítő beruházások körülbelül harmadára a közlekedésben és a lakossági ágazatban van szükség. Az állami és magánszektornak mozgósítania kell ezt a kiegészítő beruházást. A zöld megállapodás részeként a tagállamok támogatása érdekében a Bizottság javaslatot tett az európai zöld megállapodáshoz kapcsolódó beruházási tervre. Az Európai Tanács júliusi ülésén született megállapodás szerint az EU következő hosszú távú költségvetésének (többéves pénzügyi keret és Next Generation EU) legalább 30 %-át éghajlat-politikai fellépésekre kell fordítani a 2014 és 2020 közötti időszak vonatkozásában meghatározott jelenlegi 20 %-os célkiadás növelése érdekében. A 9. ábrán látható legfrissebb elérhető adatok szerint az ilyen kiadások 2020-ban a költségvetés 21 %-át tették ki, ami az időszak egészében összesen körülbelül 210 milliárd EUR nagyságú összeget jelentett.

A terv emellett hozzájárul a magánberuházások mozgósításához olyan célzott pénzügyi eszközökkel, mint például az uniós garanciák és az Európai Beruházási Banknak nyújtott sajáttőke-finanszírozás. Továbbá, létre fog jönni a Méltányos Átállást Támogató Alap, hogy például az átképzési programokhoz való hozzáférés és az új gazdasági ágazatokban a foglalkoztatási lehetőségek biztosításával támogassa azokat a térségeket, amelyek erősen függnek a nagy szén-dioxid-kibocsátású tevékenységektől.

9. ábra: Éghajlattal összefüggő kiadások az EU költségvetésében, 2014–2020 (millió EUR és az uniós költségvetés százalékos aránya)

Fenntarthatósági szempontú finanszírozás

A beruházási mintákban közép- és hosszú távon bekövetkező alapvető elmozdulás kulcsfontosságú szerepet fog játszani a klímasemleges EU megvalósításában. A jogszabályi környezet részeként az EU a pénzügyi és tőkepiaci keretrendszerét összehangolja az éghajlatváltozási kihívásokkal.

Az EU a fenntarthatóság tőkepiacokba való integrálása érdekében folytatta a 2018. évi cselekvési terve végrehajtását:

-a módosított referenciamutató-rendelet bevezetett egy új kategóriát, az úgynevezett uniós éghajlat-politikai referenciamutatókat, vagyis az uniós éghajlatváltozási referenciamutatót és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatót, továbbá valamennyi referenciamutató vonatkozásában rendelkezik a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekről;

-a taxonómiai rendelet létrehozza a fenntartható beruházásokat előmozdító keretet;

-a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekről szóló rendelet;

-a meglévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok módosításai az ABAK-irányelv XXXV , az ÁÉKBV XXXVI , a Szolvencia II, a MiFID II XXXVII és a biztosítási közvetítésről szóló irányelv XXXVIII keretében annak érdekében, hogy a fenntarthatósági tényezők, a fenntarthatósági kockázatok és a fenntarthatósági preferenciák integrálódjanak a releváns pénzügyi ágazatbeli vállalkozások szervezeti követelményeibe és működési feltételeibe, illetve a termékfelügyeleti és -irányítási folyamatokba.

Az európai zöld megállapodás részeként a Bizottság megkezdte és felgyorsította a megújított fenntarthatósági szempontú finanszírozási stratégia előkészítését, hogy megszilárdítsa a fenntartható beruházások alapjait, fokozza a zöld beruházási lehetőségeket, és teljes mértékben kezelje az éghajlat-politikai és környezeti kockázatokat.

Kutatás és innováció (Horizont Európa)

A kutatás és innováció (K+I) elengedhetetlen az éghajlat-politikai fellépésekhez. Így fontos a megfelelő finanszírozás biztosítása és az olyan szükséges kutatási és innovációs beruházások ösztönzése, amelyek támogatják az átalakuláshoz vezető megoldások áttörést jelentő technológiáit, piaci elterjedését és nagyarányú alkalmazását, amelyre szükség van az uniós éghajlat-politikai célok eléréséhez.

A Horizont 2020 kutatási és innovációs programja keretében az európai zöld megállapodásra vonatkozó, 1 milliárd EUR költségvetésű felhívás sürgős éghajlat-politikai fellépésre ösztönöz a zöld megállapodás célkitűzéseinek támogatására. Emellett az Európai Innovációs Tanács XXXIX több mint 307 millió EUR összegű támogatást nyújtott 64 úttörő induló innovatív vállalkozásnak és kkv-nek, amelyek hozzájárulnak az európai zöld megállapodásra vonatkozó stratégia és az európai helyreállítási terv célkitűzéseinek eléréséhez.

A Horizont Európa kutatási és innovációs programja 2021-től hozzá fog járulni az inkluzív fellendüléshez, és éghajlat-politikai megoldásokat fog kidolgozni. Költségvetésének legalább 35 %-a az éghajlat-politikai fellépés céljait szolgálja. 

Az EU ETS kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek tagállami felhasználása

Az EU-28 tagállamai 2019-ben 14,1 milliárd EUR bevételre tettek szert az árverés útján történő értékesítésből. A folyamatosan növekvő szén-dioxid-ár hatására az EU ETS kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek korábban folyamatosan nőttek. Ezzel szemben a 10. ábra azt mutatja, hogy az EU ETS teljes bevétele 2018 és 2019 között kismértékben csökkent. Ez a csökkenés annak köszönhető, hogy az Egyesült Királyságban 2019-ben a Brexitet követő védintézkedésként nem került sor árverésekre. Az árverések 2020-ban folytatódtak az Egyesült Királyságban.

2019-ben a bevételek összesen 77 %-át használták fel – vagy tervezték felhasználni – éghajlatváltozás elleni és energiacélokra. Ez jelentős növekedés a 2018. évi 70 %-os arányhoz képest.

2013 és 2019 között a bevételek közel 78 %-át fordították az éghajlat-politikára és az energiaügyre, és a teljes bevétel 4 %-át, vagyis 1,9 milliárd EUR-t fordítottak a nemzetközi éghajlat-politikai és energiaügyi kiadások céljára.

10. ábra: Az EU ETS kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek felhasználása (2013–2019) (milliárd EUR), EU-28

A 11. ábra azt mutatja, hogy az évek során az EU ETS kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó, nemzeti szinten felhasznált bevétel legnagyobb részét a megújuló energiaforrásokra, az energiahatékonyságra és a fenntartható közlekedésre fordították. 2019-ben a belföldi bevételekből 3,7 milliárd EUR, 2,9 milliárd EUR, illetve 0,7 milliárd EUR nagyságú összeget fordítottak ezekre a célokra.

11. ábra: Az EU ETS kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek belföldi felhasználása (2013–2019) (milliárd EUR), EU-28

Az új belépők részére fenntartott tartalék (NER 300) az EU ETS keretében

A NER 300 olyan nagyléptékű program, amely az innovatív, kis szén-dioxid-kibocsátást célzó demonstrációs projekteknek nyújt finanszírozást. Célja a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos innovatív technológiák és a környezetvédelmi szempontból biztonságos szén-dioxid-leválasztás és -tárolás kereskedelmi léptékű demonstrálása az EU-ban. A NER 300 finanszírozását az új belépők részére fenntartott tartalékból származó 300 millió kibocsátási egység értékesítése biztosítja. A támogatást két pályázat keretében kiválasztott projektek kapták 2012 decemberében és 2014 júliusában. Ennek eredményeképpen 20 uniós tagállamban 38 megújuló energiaforrásokkal foglalkozó projekt és egy szén-dioxid-leválasztással és -tárolással foglalkozó projekt részesült összesen 2,1 milliárd EUR összegű támogatásban. Kilenc projekt már elindult, és újabb három, a második pályázati felhívás keretében kiválasztott projekt indul el várhatóan 2021. június 30-ig. Egy projekt lezárultnak minősül, és további négy projekt a fejlesztés különböző szakaszaiban tart.

Tekintettel a NER 300 program megtervezése óta kialakult kihívásokkal teli gazdasági és politikai helyzetre, 22 támogatásra kiválasztott projekt nehezen tudott elegendő tőkét vagy kiegészítő pénzügyi támogatást összegyűjteni, így ezek 2020 júliusáig visszavonásra kerültek. A két pályázat keretében történt visszavonás eredményeként összesen közel 1,5 milliárd EUR szabadult fel. A NER 300-ról szóló módosított határozat lehetővé tette az első pályázat során törölt projekteknek ítélt felszabaduló források, vagyis 708,7 millió EUR újbóli beruházását meglévő pénzügyi eszközök révén. Az InnovFin energiademonstrációs projektek és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz hitelfinanszírozási eszköze keretében eddig nyolc projekt részesült összesen közel 201 millió EUR összegű támogatásban a rendelkezésre álló keretből (lásd az 5. példát). A második pályázati felhívás törölt projektjeiből felszabaduló források (jelenleg 746 millió EUR) az Innovációs Alap keretében elérhető forrásokhoz adódnak.

5. példa: A NER 300 forrásainak újbóli beruházása az acélipari hulladékgázból származó tüzelőanyag előállításával és a közösségi közlekedés villamosításával foglalkozó projektekbe

Innovációs Alap

Az Innovációs Alap a karbonszegény gazdaságra való áttérést finanszírozó alap, amelyet az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerről szóló átdolgozott irányelv hozott létre a negyedik szakaszra. Támogatja – versenyalapon – az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó ágazatokban az innovatív technológiák és az áttörést jelentő innováció első piaci kifejlesztését és kereskedelmi léptékű demonstrációját. Idetartoznak az innovatív megújuló energiaforrások, az energiaigényes iparágak, a szén-dioxid leválasztása, hasznosítása és tárolása, az energiatárolás, valamint a helyettesítő termékek és az ágazatközi projektek. Finanszírozását 450 millió kibocsátási egység átverés útján történő értékesítése, valamint a NER 300 program második pályázati felhívása keretében nem folyósított bevételek biztosítják. 2020. szeptember végéig 31 árverésre került sor, több mint 590 millió EUR bevétellel. Az alap 2020-ban a NER 300 nem folyósított bevételeiből további 746 millió EUR nagyságú összeggel bővül. Az alap végrehajtási struktúráját az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (INEA) hozta létre, amely kezeli a támogatásokat, az Európai Beruházási Bank pedig a projektfejlesztési támogatást biztosítja a támogatható projekteknek.

Az első pályázati felhívás közzétételére 2020 júliusában került sor 1 milliárd EUR értékben, nagyszabású projektek vonatkozásában. Ezt 2030-ig rendszeres pályázati felhívások követik, amelyek elősegítik, hogy a vállalatok kidolgozzák a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez szükséges, áttörést jelentő tiszta technológiai megoldásokat. A pályázati felhívás az uniós tagállamok, Norvégia és Izland támogatható ágazataihoz kapcsolódó projektekre vonatkozik, ugyanakkor lehetővé teszi a más állami finanszírozási kezdeményezésekből, például az állami támogatásból vagy egyéb uniós finanszírozási programokból származó társfinanszírozást is. A tervek szerint 2020 végén kerül sor az első pályázati felhívásra a legfeljebb 7,5 millió EUR tőkekiadással járó kisebb projektek vonatkozásában.

Modernizációs Alap

A Modernizációs Alap támogatni fogja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású beruházásokat a villamosenergia-ágazatban és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerről szóló irányelvben felsorolt tíz közép- és kelet-európai tagállam tágabb energiarendszerében. Továbbá, öt támogatásra jogosult tagállam XL úgy határozott, hogy kiegészítő kibocsátási egységeket utal át a Modernizációs Alapnak. Így közel 643 millió kibocsátási egység lesz elérhető 2021 és 2030 között XLI . A támogatásra jogosult tagállamok ezen átutalást követő részesedését a 12. ábra mutatja XLII . A Modernizációs Alap egyszerűsített igazgatási eljárást követ. A kedvezményezett tagállamok feladata a beruházások kiválasztása, finanszírozása és jelentése, és meg kell felelniük a vonatkozó állami támogatási szabályoknak. A Bizottság feladata lesz, hogy az EBB technikai és pénzügyi értékelését követően meghozza a kifizetési határozatokat. Az alap 2021-től áll rendelkezésre.

12. ábra: A támogatásra jogosult tagállamok részesedése a Modernizációs Alapból

LIFE – Éghajlat-politika

A LIFE program a környezetvédelmi és éghajlat-politikai fellépések finanszírozására szolgáló uniós eszköz, amely európai hozzáadott értéket adó projektek társfinanszírozásában vesz részt. A projektfinanszírozás teljes költségvetése 2014 és 2020 között 2,5 milliárd EUR a környezetvédelmi alprogram, illetve 0,86 milliárd EUR az éghajlat-politikai alprogram keretében. A LIFE környezetvédelmi projektek többsége az éghajlatváltozás szempontjából is járulékos előnyökkel jár.

A LIFE éghajlat-politikai program mérséklési és alkalmazkodási projektek, valamint az éghajlat-politikai irányítás és tájékoztatás számára nyújt támogatást. A LIFE 2019. évi pályázati felhívása keretében több pályázat került benyújtásra, mint az előző években. A hagyományos projektekre vonatkozó 2019. évi LIFE pályázati felhívásban 13 tagállamból származó kedvezményezetteket koordináló pályázatokat javasoltak támogatásra, legtöbbet Spanyolországból, Olaszországból és Hollandiából. Emellett a LIFE integrált projektjei az uniós környezetvédelmi vagy éghajlat-politikai jogszabályok által előírt regionális, multiregionális vagy nemzeti környezetvédelmi és éghajlat-politikai terveket és stratégiákat hajtanak végre, és a pályázatonkénti támogatás nagyobb, mint a hagyományos projektek esetében.

A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret nagyobb, 5,43 milliárd EUR XLIII összegű költségvetést biztosít a környezetvédelmi és éghajlat-politikai fellépéseket támogató LIFE programnak, a 13. ábra kördiagramján látható tematikus lebontásban.

13. ábra: Javasolt költségvetési juttatás a 2021–2027-es LIFE-időszakra

Strukturálisreform-támogató program

A Bizottság 2016 óta széles körű technikai segítségnyújtást és szakértelmet biztosít a tagállamoknak a zöld átállással és a klímasemlegességgel kapcsolatos projektek nagy portfóliójában. A strukturálisreform-támogató program végrehajtása során jelentős mértékben nőtt a zöld projektek támogatása. A 2020. évi strukturálisreform-támogató program keretében körülbelül minden negyedik projekt hozzájárult az európai zöld megállapodás céljaihoz, beleértve az éghajlat-politikai fellépést. 2020-ban egy különleges pályázat is kiírásra került, hogy technikai segítségnyújtást biztosítson az olyan tagállamok számára, amelyek ezt kérték a méltányos átmenetre vonatkozó területi tervek elkészítéséhez a méltányos átállási mechanizmus összefüggésében. A 2019. és 2020. évi strukturálisreform-támogató program összességében 104 (legalább részben) zöld projektet támogatott 25 tagállamban. A 2020. évi strukturálisreform-támogató program emellett 18 tagállamnak nyújt segítséget a méltányos átmenetre vonatkozó területi tervek elkészítéséhez. A 2019. évi strukturálisreform-támogató program ugyanakkor két projekttel továbbra is támogatta a szén kiváltását. A 2020. évi strukturálisreform-támogató program keretében két további megbízás nyert jóváhagyást, biztosítva a szakértelmet a tagállamoknak a szén kivezetéséhez. Az átdolgozott technikai támogatási eszköz 2020-tól kezdve a méltányos átmenet szempontjaira is kitér. A technikai támogatási eszköz költségvetése igényre szabott szakértelmet biztosíthat az éghajlat-politika megtervezésének és végrehajtásának támogatásához, beleértve a nemzeti és regionális hatóságok kapacitásépítésére irányuló képzést.

6.AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS

Az éghajlatváltozás hatásai egyre érezhetőbbek Európa-szerte és a világon. A feljegyzések kezdete óta az utóbbi öt év volt a legmelegebb, és a hőhullámok, aszályok és kontrollálatlan vegetációtüzek egyre gyakoribbak Európában. Ez rávilágít arra, hogy sürgősen alkalmazkodni kell az éghajlatváltozás káros hatásaihoz.

Az európai zöld megállapodás még jobban összpontosít az alkalmazkodásra, és a jelenlegi, 2013-ban annak érdekében elfogadott uniós alkalmazkodási stratégia eredményeire épít, hogy a tagállamok felkészüljenek a jelenlegi és jövőbeli éghajlati hatásokra:

ümár valamennyi uniós tagállam rendelkezik nemzeti alkalmazkodási stratégiával vagy tervvel;

ütöbb mint 2 700 európai kis- és nagyváros tett a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés keretében kötelezettségvállalást az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képessége javítására (ez 2019 óta mintegy 800 további kis- és nagyvárost jelent);

üszámos nemzeti energia- és klímaterv tartalmaz alkalmazkodási célokat, és figyelembe veszi az energiaágazatot veszélyeztető éghajlati kockázatokat;

üaz éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás európai platformjának (Climate-ADAPT) új verziója 2019 januárjától elérhető a Climate-ADAPT stratégia (2019–2021) közzététele mellett;

üaz Európai Bizottság kiadta a negyedik PESETA-jelentést XLIV , amely számos éghajlati előrejelzéssel és az alkalmazkodással foglalkozik az EU-n belül és kívül;

üa LIFE program tovább támogatja az alkalmazkodási projekteket olyan kulcsfontosságú területeken, mint a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás, épületek vagy védett területek.

6. példa: Az erdőtüzek megelőzése Katalóniában a fenntartható erdőgazdálkodás segítségével

Az európai zöld megállapodás keretében bejelentett kezdeményezésként a Bizottság jelenleg az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó új, ambiciózusabb uniós stratégián dolgozik, amely várhatóan 2021 elején kerül elfogadásra. Az új stratégia vonatkozásában 2020 májusa és augusztusa között kiterjedt konzultációk folytak az érdekelt felek részvételével. Az új stratégia a 2013. évi uniós alkalmazkodási stratégiára épít – amelynek 2018. évi értékelése pozitív volt XLV –, beleértve számos fejlesztendő területet, illetve az alábbiak szükségességét:

·az uniós alkalmazkodási fellépés összehangolása a Párizsi Megállapodással, a sendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival;

·a fokozott polgári éghajlat-politikai fellépés támogatása az új európai éghajlati paktum révén;

·az infrastruktúra megerősítése a szélsőséges időjárással és az éghajlatváltozási hatásokkal szemben;

·az ökoszisztéma-alapú megközelítések beágyazása az alkalmazkodási lehetőségek értékelésébe és kiválasztásába;

·a közegészségügyi kérdésekre való figyelem fokozott felhívása az alkalmazkodási szakpolitikában és tervezésben.

A Horizont 2020 utóda, a Horizont Európa keretében 2021-ben sor kerül az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és a társadalmi átalakulással foglalkozó nagyszabású küldetés elindítására. A Horizont Európa küldetései az EU szempontjából nagy hatású területekre összpontosítják a kutatást, és fokozzák az innovációt, valamint az ambiciózus célok elérése érdekében összehangolt erőfeszítésekkel bevonják a polgárokat és az ipart, illetve megnyerik a nyilvánosság támogatását.

A tagállamok rendszeres jelentéseket nyújtanak be az uniós polgári védelmi mechanizmus keretében. Az ilyen jelentések és a további bizonyítékok alapján a Bizottság rendszeresen közzéteszi az Azon természeti és ember okozta katasztrófák kockázatai, amelyekkel az Európai Unió szembenézhet című dokumentumot XLVI . A jelentés feltérképezi és ezáltal javítja az erdőtüzek, árvizek, aszályok és egyéb szélsőséges időjárási események kockázataival kapcsolatos tudatosságot és készültséget.

7.AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSSAL KAPCSOLATOS NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS

Légi közlekedés

2019 októberében az ICAO 40. közgyűlése újra megerősítette, hogy támogatja a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszerét (CORSIA), és úgy határozott, hogy elkezdi kidolgozni a nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátás csökkentésére vonatkozó hosszú távú célt, amelyet a következő közgyűlésen, 2022-ben fognak elfogadni. Eddig 88 ország jelezte, hogy 2021-től önkéntesen csatlakozik, de a fontos légi közlekedési tevékenységet folytató országok fenntartásai miatt bizonytalan a rendszer végleges lefedettsége és megbízhatósága. 2019 márciusában az ICAO Tanács jóváhagyta az első hat olyan programot, amely a CORSIA 2021 és 2023 közötti kísérleti szakaszában egységeket biztosíthat a kibocsátás ellensúlyozására. 2020-ban új pályázati szakasz kezdődött a jelenleg értékelt támogatható egységek második hulláma tekintetében, és a tervek szerint az ICAO az év végéig határozatot hoz az ügyben. 2020 júniusában az ICAO Tanács elfogadta továbbá a CORSIA alapforgatókönyvének megváltoztatását, és így az a kísérleti szakaszban már csak a 2019. évi kibocsátásokon alapul.

Az uniós tagállamok az uniós érdekek védelme érdekében értesítették XLVII az ICAO-t a légi közlekedésre vonatkozó uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer jellemzői és a CORSIA-nak az előírásokban és ajánlott gyakorlatokban szereplő, jogilag kötelező érvényű jellemzői közötti különbségekről. Az EU emellett az ICAO 40. közgyűlésén kiadott egy nyilatkozatot XLVIII , amely szerint az EU határozottan támogatja a CORSIA-t, és továbbra is teljes mértékben elkötelezett annak a kísérleti szakasz kezdetétől fogva történő végrehajtása iránt, de fenntartja az éghajlat-politikai törekvések fokozásának jogát a légi közlekedésből származó kibocsátások csökkentésére az üzemeltetők állampolgársága szerinti megkülönböztetés nélkül.

Az EU már rendelkezik integrált nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési kerettel az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és a CORSIA vonatkozásában. A Bizottság emellett egy 2021 júniusára előterjesztendő jogalkotási javaslat keretében jelenleg a különböző szakpolitikai alternatívákat értékeli annak érdekében, hogy az EU ETS irányelv módosítása révén a CORSIA további szempontjai végrehajthatók legyenek az EU-ban.

Tengeri közlekedés

A világkereskedelem 80 %-ának lebonyolítására a nemzetközi hajózás révén kerül sor, és ebből származik a teljes ÜHG-kibocsátás 2–3 %-a. A jövőben az ilyen kibocsátások előreláthatóan jelentősen nőni fognak, ha nem kerül sor gyorsan kibocsátáscsökkentési intézkedésekre.

Miután a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 2018-ban elfogadta az ÜHG-kibocsátás csökkentésére vonatkozó kezdeti stratégiát XLIX , az Európai Bizottság szorosan együttműködött a végrehajtásával kapcsolatos, folyamatban lévő tárgyalásokban. A megbeszélések eddig különösen azokra a rövid távú intézkedésekre összpontosítottak, amelyek 2023 előtt további kibocsátáscsökkenést tudnak elérni, többek között a meglévő IMO-intézkedésekre L , például az energiahatékonysági tervezési mutatóra és a hajózási energiahatékonysági gazdálkodási tervre támaszkodva.

Emellett a tengeri közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátás nyomon követésére, jelentésére és ellenőrzésre szolgáló uniós rendszer 2019-ben megerősítette a hajózás jelentős hatását, mivel a hajózás következtében 2018-ban több mint 138 millió tonna szén-dioxid került a légkörbe. Az uniós tengeri külkereskedelem jelentős szénlábnyomát is megerősítette, és a bejelentett szén-dioxid-kibocsátás körülbelül kétharmada az Európai Gazdasági Térségen kívüli kikötőkbe tartó vagy onnan érkező hajókból származik. Ezek a szén-dioxid-kibocsátások összességében az Európai Unió által 2018-ban bejelentett LI teljes szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 3,7 %-át teszik ki LII . A Bizottság 2020 májusában közzétette a tengeri közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátásról szóló első éves jelentését. Ez a jelentés lehetővé teszi az Európai Gazdasági Térségben kikötő hajók szén-dioxid-kibocsátásának átfogó és részletes megismerését. Emellett értékes elemzést nyújt a hajók jellemzőiről és energiahatékonyságáról, és segít azonosítani a szén-dioxid-kibocsátást befolyásoló különböző tényezőket LIII . Az uniós nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési rendszer értékes információkkal szolgál a döntéshozók számára a hajózásból származó ÜHG-kibocsátás csökkentése terén, és az ilyen, az európai zöld megállapodás keretében a jövőben elfogadásra kerülő intézkedések alapját képezheti. Jelenleg zajlik annak felülvizsgálata, hogy az uniós nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési rendszer adott esetben összehangolható-e az IMO adatgyűjtési rendszerével.

Az európai zöld megállapodás 2019-ben számos intézkedést jelentett be annak biztosítására, hogy a hajózás hozzájáruljon az uniós éghajlat-politikai erőfeszítésekhez, ideértve egyrészt az európai kibocsátáskereskedelem tengerhasznosítási ágazatra való kiterjesztésére vonatkozó javaslatot, hogy a tengeri közlekedés ára tükrözze az éghajlatra gyakorolt hatásokat, másrészt a hajózásban használt fenntartható alternatív tüzelőanyagok előállításának és alkalmazásának fokozására irányuló kezdeményezést.

A fejlődő országok támogatása

Továbbra is az EU és tagállamai nyújtják világszerte a legtöbb hivatalos fejlesztési támogatást a fejlődő országok részére, ami 2019-ben 75,2 milliárd EUR összegű támogatást jelentett. Emellett az EU, a tagállamai és az Európai Beruházási Bank biztosítják az éghajlat-politikai közfinanszírozás legnagyobb részét, 2019-ben 23,2 milliárd EUR hozzájárulást nyújtva (ami 6,9 %-kal több, mint 2018-ban).

A Bizottság 2014 és 2020 között legalább 14 milliárd EUR (vagy évente átlagosan 2 milliárd EUR) nagyságú összeggel fogja támogatni az éghajlat-politikai fellépéseket a fejlődő országokban. Ezenkívül az Európai Beruházási Bank 2018-ban 3 milliárd EUR nagyságú összeget biztosított az éghajlatpolitika finanszírozásra a fejlődő országokban. Például pénzügyi támogatást nyújt az energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó projekteknek Afrikában és más térségekben.

Az éghajlatváltozás elleni globális szövetség+ (GCCA+) kezdeményezés, amely 2007 és 2020 között 750 millió EUR nagyságú költségvetéssel rendelkezik, a 2014–2020-as időszak vonatkozásában hozzájárul az éghajlat-politikai fellépés érvényesítésére vonatkozó 20 %-os célkitűzéshez. A GCCA+ kiemelt uniós kezdeményezés segít a világ legveszélyeztetettebb országainak az éghajlatváltozás hatásai elleni fellépésben. Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség kialakítására törekszik a legkevésbé fejlett országokban és a fejlődő kis szigetállamokban. A GCCA+ 2015-től már a közepes jövedelmű országoknak is segítséget nyújt a Párizsi Megállapodás értelmében vállalt nemzetileg meghatározott hozzájárulások végrehajtásához. Eddig több mint 80 projektet támogatott Afrikában, Ázsiában, valamint a karibi-tengeri és csendes-óceáni térségben. Emellett a Bizottság 2018-ban vállalta, hogy 10 millió EUR nagyságú összeget biztosít az UNFCCC alkalmazkodási alapja számára.

Továbbá, egy újonnan létrehozandó technikai segítségnyújtási eszköz technikai segítségnyújtást és szakpolitikai tanácsadást fog nyújtani a Párizsi Megállapodás értelmében vett éghajlat-politikai stratégiák és cselekvési tervek keretében vállalt nemzetileg meghatározott hozzájárulások fokozásának és végrehajtásának elősegítésére. Az eszköz emellett támogatni fogja a nemzeti alkalmazkodási tervek, a területfejlesztési politikák és gyakorlatok, a katasztrófakockázat-csökkentési stratégiák, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó vagy karbonsemleges fejlesztési stratégiák kidolgozását és végrehajtását. Regionális szinten az EU támogatja az afrikai alkalmazkodási kezdeményezést, hogy kontinens-szerte előmozdítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást.

Az EU és tagállamai világszerte a humanitárius segélyek legfőbb adományozói, és többek között azoknak az embereknek nyújtanak segítséget, akik a leginkább ki vannak téve az éghajlatváltozás hatásainak. A humanitárius segélyprogramokban és projektekben egyre nagyobb szerepet kap a katasztrófákra való felkészültség, ideértve az éghajlatváltozás által okozott katasztrófákat.

 

Műszaki megjegyzések

(I)

EU-27: a jelenlegi EU.

(II)

EEA (2020), Approximated EU greenhouse gas inventory – Proxy GHG emission estimates for 2019 (Az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó, megközelítőleges adatokat tartalmazó uniós jegyzék – Az ÜHG-kibocsátásra vonatkozó megközelítőleges becslések, 2019), készülőben.

(III)

Az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó, megközelítőleges adatokat tartalmazó 2019. évi uniós jegyzék nem tartalmaz becsléseket a földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodásból (a LULUCF-ágazatból) származó kibocsátással és elnyeléssel kapcsolatban. A LULUCF-ágazatra vonatkozó 2018. évi adatokat 2019. évi megközelítő adatként használva a nettó kibocsátás (beleértve a LULUCF-ágazatot) 1990-hez képest 25 %-kal csökkent.

(IV)

Az UNFCCC keretében vállalt célkitűzésen felül az EU-27 – Izlanddal és az Egyesült Királysággal együtt – kötelező érvényű kibocsátáscsökkentésre vállalt kötelezettséget a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka (2013–2020) tekintetében. A cél a kibocsátás 20 %-os csökkentése. További részletekért lásd az SWD [xyz] bizottsági szolgálati munkadokumentumot, amely e dokumentum mellékleteként további információkat tartalmaz.

(V)

Az arány csak tájékoztató jellegű és statisztikailag pontatlan, mert a GDP és a kibocsátások számítása más-más alapon (nemzeti, illetve területi alapon) történik.

(VI)

Az „alapforgatókönyv” és a „nettó nulla” forgatókönyv (amely nem terjed ki a nemzetközi légi közlekedésre, SWD(2020) 176) szerinti számszerűsítés eltérő hatálya miatt az itt „alapforgatókönyvként” és „nettó nulla” forgatókönyvként ismertetett két idősor a jelenlegi uniós célkitűzés alkalmazási területéhez igazodik a korábbi kibocsátások alapján, amelyek a 2019. évi nemzetközi légi közlekedést is magukban foglalják. Továbbá, az uniós (százalékban kifejezett) 2020. és 2030. évi kibocsátáscsökkentési célok az EU-27-re vonatkozó megközelítő kibocsátási határértékként szolgálnak.

(VII)

IEA (2020), Sustainable Recovery (Fenntartható helyreállítás), IEA, Paris, https://www.iea.org/reports/sustainable-recovery

(VIII)

Carbon Monitor: az adatok frissítése: 2020. augusztus 20. https://carbonmonitor.org/  

(IX)

 2008/101/EK irányelv, (19) preambulumbekezdés,  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A32008L0101

(X)

Uniós többéves finanszírozási keret (2021–2027), 1074,3 milliárd EUR, és Next Generation EU, 750 milliárd EUR, a helyreállítási csomag végrehajtására szolgáló fő eszköz.

(XI)

SWD(2020) 205 final.

(XII)

Az ETS hatályának változásai miatt az idősorok 2013 előtt nem következetesek. Az ábra az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt vevő valamennyi ország adatait tartalmazza az adott évekre vonatkozóan. A 4. szakasz a meglévő 40 %-os cél mellett értelmezendő. A 2012–2019-re vonatkozó határérték figyelembe veszi a légi közlekedést.

(XIII)

C(2020) 2835 final, https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/ets/reform/docs/c_2020_2835_en.pdf  

(XIV)

Megállapodás az Európai Unió és a Svájci Államszövetség között az uniós és a svájci kibocsátáskereskedelmi rendszer összekapcsolásáról (HL L 322., 2017.12.7., 3. o.).

(XV)

Az Egyesült Királyság esetében az árverések 2019-ben ideiglenesen felfüggesztésre kerültek, majd 2020-ban folytatódtak.

(XVI)

A kilépésről rendelkező megállapodásnak megfelelően az Egyesült Királyság továbbra is alkalmazza a közös kötelezettségvállalási határozat legfontosabb rendelkezéseit.

(XVII)

(EU) 2018/842 rendelet a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról.

(XVIII)

A Brexit miatt a 27 tagállamra vonatkozó összesített célok (éves kibocsátási jogosultságok) már nem egészen érik el a közös kötelezettségvállalási határozatban és a közös kötelezettségvállalási rendeletben százalékban kifejezett uniós csökkentési célokat. 2030 vonatkozásában az eltérés körülbelül 1 százalékpont.

(XIX)

 Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása (COM(2020) 562 final).

(XX)

2019-ben és 2020-ban a tagállamok – a közös kötelezettségvállalási szabályozás keretében – előrejelzéseket nyújtottak be a nemzeti energia- és klímatervek, illetve a nyomonkövetési rendszerről szóló 525/2013/EU rendelet összefüggésében. A közös kötelezettségvállalási ágazatokra vonatkozó, a „meglévő intézkedések” alapján összesített előrelátható eredmények a nyomonkövetési rendszerről szóló 525/2013/EU rendelet vagy a nemzeti energia- és klímatervek (amelyik frissebb) értelmében benyújtott ÜHG-előrejelzéseken alapulnak. 13 tagállam (AT, BE, CY, DK, EE, EL, HU, IE, LV, LT, LU, PL és SI) jelentett be 2020-ban aktualizált ÜHG-előrejelzéseket. Az összesített tervezett intézkedések a 2030-ra vonatkozó, „kiegészítő intézkedések” szerinti ÜHG-előrejelzéseken alapulnak a nemzeti energia- és klímatervekben szereplő közös kötelezettségvállalási ágazatok tekintetében. Ha a tagállamok 2020 márciusában a nyomonkövetési rendszerről szóló rendelet értelmében a frissebb nyilvántartási adatok figyelembevételével előrejelzéseket nyújtottak be, azok használatára került sor. Azon néhány tagállam esetében, amelyek vonatkozásában nem érhetők el a közös kötelezettségvállalási ágazatokra vonatkozó tervezett intézkedéseken alapuló előrejelzések (DK, NL, PT, RO, SE, SK), az alábbi „hiánypótlók” alkalmazására került sor: Dánia, Hollandia és Románia esetében ESR-célkitűzések, mert a nemzeti energia- és klímatervekben meghatározott célok az ESR-célkitűzések nemzeti teljesítését jelzik; nemzeti ESR-célkitűzések (Szlovákia), a nyomonkövetési rendszerről szóló rendelet értelmében 2019-ben benyújtott, kiegészítő intézkedéseken alapuló előrejelzések (Portugália). Svédország esetében a meglévő intézkedéseken alapuló, 2019 márciusában benyújtott előrejelzések; azóta sor került egyes intézkedések végrehajtására vagy megtervezésére az ESR-ágazatokra vonatkozó legalább 50 %-os nemzeti csökkentési célkitűzés elérése érdekében, ami csak a 2021. márciusi aktualizált előrejelzésekben fog tükröződni. Bulgária esetében megjegyzendő, hogy a meglévő intézkedéseken alapuló előrejelzések alacsonyabb kibocsátással számolnak, mint a kiegészítő intézkedéseken alapuló előrejelzések. Ennek egyik oka az, hogy ezek az előrejelzések eltérő modellezési gyakorlatokból származnak: a meglévő intézkedéseken alapuló előrejelzések a nyomonkövetési rendszerről szóló rendelet értelmében 2019-ben benyújtott előrejelzéseken, a kiegészítő intézkedéseken alapuló előrejelzések pedig a végleges nemzeti energia- és klímaterveken alapulnak. A közös kötelezettségvállalási határozat értelmében használt és a kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban (például SWD(2018) 453) közzétett 2005. bázisévi értékek használatára került sor, kivéve, ha a nemzeti energia- és klímatervekben elérhetők a frissebb jegyzékeken alapuló aktualizált tagállami értékek.

(XXI)

Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Észtország, Finnország, Németország, Írország, Luxemburg és Lengyelország.

(XXII)

A 2021–2024-es időszakra vonatkozó célokat a WLTP szerint kell kiszámolni.

(XXIII)

COM(2020) 662 final.

(XXIV)

Employment and Social Developments in Europe 2019 (Foglalkoztatás és szociális fejlemények Európában, 2019), 5. fejezet.

(XXV)

1005/2009/EK rendelet az ózonréteget lebontó anyagokról. Az értékelés: https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/ozone/docs/swd_2019_406_en.pdf  

(XXVI)

  https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12310-Ozone-layer-protection-revision-of-EU-rules  

(XXVII)

517/2014/EU rendelet a fluortartalmú üvegházhatású gázokról.

(XXVIII)

F-Gases report 2020 (Az F-gázokról szóló 2020. évi jelentés), EEA, készülőben.

(XXIX)

  https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12479-Review-of-EU-rules-on-fluorinated-greenhouse-gases  

(XXX)

  https://ec.europa.eu/clima/news/more-climate-friendly-alternatives-harmful-greenhouse-gases-used-air-conditioning-and_en  

(XXXI)

A bejelentett uniós kibocsátások és elnyelések terén megfigyelhető tendencia eltér az elszámolástól, mert Romániában 2018-ban az erdőgazdálkodás nettó elnyelése jelentősen, 65 millió tonna CO2-egyenértékkel csökkent. A 2020. évi uniós nemzeti nyilvántartási jelentés ezt hibaként jelöli meg (11.6. táblázat, 896. o.). Az elszámolásban a romániai erdőgazdálkodási jóváírás felső határa a bázisévi kibocsátás 3,5 %-a.

(XXXII)

Dánia, Németország, Írország, Olaszország, Portugália és Spanyolország a szántóföldi gazdálkodást is belevette az elszámolásba, Dánia, Németország, Írország, Olaszország és Portugália a legelőgazdálkodást is kiválasztotta, Románia pedig a rekultivációt választotta.

(XXXIII)

A LULUCF-ágazatból származó, a 8. ábrán látható, a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében bejelentett kibocsátások és elnyelések konkrét tevékenységeken alapulnak, és nem egyeznek meg az 1. ábrán látható, az UNFCCC nyilvántartása keretében bejelentett területalapú LULUCF-kibocsátásokkal és -elnyelésekkel.

(XXXIV)

(EU) 2018/841 rendelet a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről.

(XXXV)

2011/61/EU irányelv az alternatívbefektetésialap-kezelőkről.

(XXXVI)

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról.

(XXXVII)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról.

(XXXVIII)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/97 irányelve (2016. január 20.) a biztosítási közvetítésről (átdolgozás).

(XXXIX)

Az Európai Bizottság elindította az Európai Innovációs Tanács (EIC) kiemelt kezdeményezést, amellyel támogatni kívánja az európai innovátorokat az úttörő, forradalmi jellegű innováció fokozásában. A Horizont Európára vonatkozó javaslat 10 milliárd EUR nagyságú összeget irányzott elő az EIC-re.

(XL)

Csehország, Horvátország, Litvánia, Románia, Szlovákia.

(XLI)

  https://ec.europa.eu/clima/policies/budget/modernisation-fund_hu  

(XLII)

A nemzeti átutalások miatt ezek eltérnek a kibocsátáskereskedelmi rendszerről szóló irányelv IIb. mellékletében felsorolt részesedéstől.

(XLIII)

Az Európai Tanács következtetésein alapuló juttatás.

(XLIV)

  https://ec.europa.eu/jrc/en/peseta-iv

(XLV)

  https://ec.europa.eu/clima/policies/adaptation/what_en

(XLVI)

  https://ec.europa.eu/echo/sites/echo-site/files/swd_2017_176_overview_of_risks_2.pdf A következő jelentés 2020 novemberében esedékes.

(XLVII)

  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:32018D2027  

(XLVIII)

  https://www.icao.int/Meetings/a40/Documents/10132_en.pdf (lásd a 79. oldalt).

(XLIX)

IMO-célok: a nemzetközi hajózásból származó teljes éves ÜHG-kibocsátás 2008-hoz képest legalább 50 %-kal való csökkentése 2050-re (2023-ban felülvizsgálva), és teljes dekarbonizáció a lehető leghamarabb, a század vége előtt, és a szén-dioxid-intenzitás 40 %-os javítása 2030-ra.

(L)

A levegőminőség tekintetében az IMO 2016-ban megerősítette, hogy 2020. január 1-től hatályba lép a tengeri hajózásban használt tüzelőanyagok kéntartalmára vonatkozó szigorúbb, 0,5 %-os globális korlátozás (eddig 3,5 % volt).

(LI)

  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1598194010804&uri=CELEX:52019PC0038  

(LII)

2019 Annual Report from the European Commission on CO2 Emissions from Maritime (A tengeri szén-dioxid-kibocsátásról szóló, 2019. évi éves bizottsági jelentés), https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/transport/shipping/docs/swd_2020_82_en.pdf  

(LIII)

  https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/transport/shipping/docs/swd_2020_82_en.pdf