A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A képzett munkaerő elszívása az Unióban: a kihívás kezelése minden szinten

(2020/C 141/08)

Előadó: Emil BOC (RO/EPP), Kolozsvár polgármestere

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

hangsúlyozza, hogy a polgárok és a munkavállalók szabad mozgása – melyet az Európai Unió szerződései az alapvető szabadságok között ismernek el – a belső piac alapját jelenti. A polgárok és a munkavállalók számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon mozogjanak az EU-n belül, fontos azonban, hogy ezt saját elhatározásukból, ne pedig – többek között – a régiójukban tapasztalt szűkös gazdasági kilátások kényszere alatt tegyék;

2.

abban látja a kihívást, hogy jogi és politikai szempontból egyensúlyba hozzuk az Európai Unió két alapelvét: a munkavállalók szabad mozgását és a régiók közötti gazdasági és társadalmi konvergenciát;

3.

megállapítja, hogy a képzett munkaerő Európai Unión belüli elszívása összetett kérdés, és mind az Unió, mind a tagállamok részéről pragmatikus szakpolitikai választ szorgalmaz, melynek keretében foglalkozni kellene a képzett munkaerő elszívásának valamennyi szempontjával (pl. a képzett munkaerő felszívása, pazarlása és cirkulációja, visszavándorlás), valamint azokkal a különböző, de gyakran egymással összekapcsolódó – helyi, regionális, nemzeti és szupranacionális (uniós) – szintekkel, amelyeken intézkedésekre és megoldásokra van szükség;

4.

úgy véli, hogy a döntéshozóknak minden szinten el kell ismerniük, és a javasolt megoldásokban figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy a képzett munkaerő elszívása nemcsak egy adminisztratív vagy szakpolitikai választ igénylő technikai probléma, hanem politikai kérdés is. A jelenség, ha nem foglalkozunk vele, hosszú távon és állandó jelleggel hatással lesz az Európai Unió jövőjére, és valószínűleg gátolja majd a területi kohéziót;

5.

megállapítja, hogy a képzett munkaerő elszívását közvetlenül az uniós régiók közötti társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek váltják ki. Empirikus kutatások (1) (2) (3) számos kényszerítő és ösztönző tényezőt azonosítottak: a fogadó régiók vonzóbb munkaerőpiaccal és változatosabb álláslehetőségekkel rendelkeznek, és általában jobb életminőséget kínálnak, míg a küldő régiókban éppen ellentétes a helyzet. Többek között ezért fontos, hogy a következő többéves pénzügyi keret a küldő és fogadó régiók közötti egyensúlyhiány orvoslására összpontosítsa a forrásokat a kohéziós politika keretében;

6.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika – amelynek célja, hogy kezelje ezeket az egyensúlyzavarokat és EU-szerte közelítse a fejlődés ütemét – szorosabb kapcsolatban kell, hogy álljon a képzett munkaerő elszívása jelentette probléma megoldására irányuló intézkedésekkel. Az Európa 2020 kiemelt céljai közül kettő – a foglalkoztatottak arányának növelése és a társadalmi befogadás javítása – közvetlenül összefügg azzal a szemponttal, hogy kedvező körülményeket kell teremteni, mivel így csökkenthető a képzett munkaerő elszívása. Más Európa 2020-as célok – például az innováció és a felsőfokú oktatásban részt vevők számának növelése – potenciálisan a képzett munkaerő felszívásához és visszaáramlásához vezethetnek, mivel alkalmasak arra, hogy felkeltsék a tehetséges emberek érdeklődését, és ösztönözzék őket;

7.

megjegyzi, hogy a képzett munkaerő elszívását és a kapcsolódó jelenségeket az EU-ban a többszintű kormányzás összefüggésében kell értelmezni és értékelni. Az, hogy a többszintű kormányzás jellemzői akadályt vagy lehetőséget jelentenek-e ezen a szakpolitikai területen, nagymértékben függ attól, hogy az EU és intézményei miként látják el segítő és koordináló szerepüket a döntéshozatal és a szakpolitikai intézkedések terjesztése terén;

8.

rámutat, hogy a képzett munkaerő elszívása – bár széles körű és súlyos következményei miatt gyakran nemzeti vagy nemzetek feletti szakpolitikai problémaként van elkönyvelve –, sikeresen kezelhető szubnacionális szinten. Ebben rendkívül fontos szerep hárul a helyi és regionális önkormányzatokra, mivel a helyi közösségeket közvetlenül érintik a fiatal és képzett munkaerő elszívásának következményei: a képzett munkaerő elvesztése az Unióban mindenhol hatalmas kihívást állít a helyi közösségek elé;

9.

úgy látja, hogy legjobban a tagállami helyi önkormányzatok szintjén lehet kidolgozni és végrehajtani a képzett munkaerő elszívásával kapcsolatos intézkedéseket. A helyi közösségek viszonylag egyértelműen körülhatárolt rendszerek, ami megkönnyíti a probléma elemzését és testre szabott megoldások kidolgozását. Ráadásul a helyi önkormányzatok könnyebben tudják nyomon követni és értékelni a helyi szintű intézkedések sikerét;

10.

megjegyzi, hogy az uniós szintű intézkedések tervezésekor érdemes ezeknek a szubnacionális hatóságoknak a tapasztalatára és kapacitására támaszkodni;

11.

úgy véli, hogy a helyi önkormányzatok által a képzett munkaerő elszívásának kezelése terén szerzett közvetlen tapasztalatokból sikertörténetek és bevált gyakorlatok születhetnek, amelyek segítenék egy koherens szakpolitika uniós szintű kialakítását. A helyi és regionális önkormányzatoknak nem kell megállniuk a politikai kérdések általános és elvont meghatározásánál: ők konkrét, hatékony megoldásokat kínálhatnak. Jobban meg kell érteniük a képzett munkaerő elszívásának kezelésére irányuló erőfeszítéseket és kezdeményezéseket az általuk képviselt közösségek közigazgatási határain túl, és szerepet kell vállalniuk a regionális és régióközi együttműködésben;

12.

rámutat, hogy a küldő régiók más problémákkal szembesülnek, mint a fogadó régiók, ezért ennek megfelelően kell foglalkozni velük. Ez a különbségtétel azért fontos, mert a szupranacionális szintű intézkedéseknek mindenki számára előnyös megoldások elősegítésére vagy legalábbis arra kellene törekedniük, hogy minél ritkábban álljon elő olyan helyzet, melyben mind a küldő, mind a fogadó régió veszít (a képzett munkaerő pazarlása);

13.

felhívja a figyelmet arra, hogy a képzett munkaerő elszívása veszélybe sodorhatja az európai projekt hosszú távú fenntarthatóságát. A küldő régiók csapdába kerültek: konvergenciára van szükségük (hogy felzárkózzanak a fogadó régiókhoz), de elveszítik a képzett munkaerőt. Hosszú távon nagyon nehéz lesz átállni vagy áttérni a tudásgazdaságon és a magas hozzáadott értékű termékeken alapuló, fenntartható és versenyképes gazdasági modellre, ha az a forgatókönyv érvényesül, hogy egyre nagyobbak a küldő és fogadó régiók közötti egyenlőtlenségek, amelyek – ha nem foglalkozunk velük– csak tovább nőnek, és kialakul egy „dezintegrációs” ördögi kör. A globális versenyképességi index szerint az EU keleti és déli tagállamai jelenleg azok közé az országok közé tartoznak, amelyek a világon a legkevésbé képesek tehetségeik megtartására;

14.

felhívja a figyelmet arra, hogy bár az európai intézmények létrehoztak mechanizmusokat az egyenlőtlenségek csökkentésére, ezek a megközelítések csak részben voltak eredményesek. Mivel a képzett munkaerő elszívása egyre erősebb, és tekintve a jelenség földrajzi és gazdasági dimenzióit, másféle kezdeményezésre vagy erőfeszítésre van szükség: olyanra, amely közvetlenül azokkal a kényszerítő tényezőkkel foglalkozik, melyek a küldő régiók konkrét növekedési pályájából adódnak, mivel ez áll annak hátterében, hogy a szóban forgó régiók nem eléggé vonzóak a magasan képzett munkaerő számára;

15.

megjegyzi, hogy az oktatás és a munkaerőpiac közötti szakadék is a képzett munkaerő elszívásával kapcsolatos problémák közé tartozik. Az oktatás egyértelműen olyan terület, ahol a fejlesztések segíthetnek a képzett munkaerő elszívása negatív hatásainak mérséklésében. Fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – a nemzeti és európai hatóságokkal együttműködésben – több figyelmet fordítsanak erre. Emellett az oktatási rendszereknek figyelembe kell venniük a munkaerőpiac változó dinamikáját és növekvő diverzitását, hogy lehetővé tegyék azoknak a beruházásoknak a megtérülését, amelyeket egy országnak vagy egy régiónak a munkaerő elszívása miatt elveszett humántőkéjébe fektettek;

16.

felhívja a figyelmet egy olyan jelenségre, amelyet szorosan nyomon kell követni: azoknak a gyermekeknek a problémájáról van szó, akiket otthon hagynak a jobb munka reményében külföldre távozó szüleik. Itt a képzett munkaerő elszívásának egyik közvetlen hatásával van dolgunk, és a következmények hosszú távon jelentkeznek;

17.

kiemeli az Erasmus+, az ESF+ és a hasonló programok jelentőségét abból a szempontból, hogy a tehetséges emberek számára tudományos és szakmai lehetőségeket teremtenek, és esélyt adnak a nemzetközi kapcsolatépítésre, illetve partnerségek kialakítására – egész Európában és nem csak bizonyos regionális központokban –, valamint támogatják a szociális jogok európai pillérének gyakorlati megvalósítását. A helyes irányba tett lépésnek tekinti azt, hogy az új Európai Bizottság támogatja az Erasmus+ költségvetésének növelését;

18.

úgy véli, hogy a képzett munkaerő elszívása jelentette probléma megoldásához határozott irányításra és a nemzeti joghatóságok különféle erőfeszítéseinek összehangolására van szükség. Az a lényeg, hogy feltárjuk, konkrétan miként lehet olyan együttműködési hálózatokat építeni, amelyekkel ellenszegülhetünk a populista politikai diskurzusnak, és megerősíthetjük az európai integrációt. A további tagállami és európai uniós szintű intézkedéseknek a szubnacionális szintű erőfeszítések összehangolására és elősegítésére/támogatására kell összpontosítaniuk, konszenzust alakítva ki a képzett munkaerő elszívása elemzésének és kezelésének módjáról annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél számára előnyös helyzet jöjjön létre;

19.

hangsúlyozza, hogy a képzett munkaerő elszívása tekintetében meg kell határozni néhány stratégiai kulcskérdést, hogy a döntéshozók elkerülhessék a közpolitikai erőfeszítések felesleges megkettőzését. Ezeknek a stratégiai kérdéseknek a kialakításakor ügyelni kell arra, hogy a szakpolitikai intézkedések kézzelfogható hatást gyakoroljanak, és olyan intézkedések kapjanak támogatást, amelyek konkrét cselekvésre válthatók;

20.

ajánlja, hogy a képzett munkaerő elszívása mint jelenség minden egyes összetevőjéhez (a képzett munkaerő felszívása, pazarlása és cirkulációja, valamint a visszavándorlás) különféle típusú válaszokat határozzanak meg és alkalmazzanak. Minden ilyen területen más-más specifikus megoldásra van szükség, nagyon fontos tehát, hogy ne keressünk egyenmegoldásokat ezekre az összetevőkre. A testre szabott megoldások hiánya tág értelmű és elvont, a valós életbe nehezen átültethető kijelentésekhez/célkitűzésekhez vezethet;

21.

nagyra értékeli, hogy egyes régiók és városok már most is kreatív megoldásokat alkalmaznak a tehetségek vonzására és megőrzésére. Egyes intézkedések egyszerűen azt támogatják, hogy a tehetséges emberek az adott régióba/városba települjenek, de olyan, kifinomultabb intézkedések is vannak, melyek transznacionális vállalkozói hálózatok kiépítését célozzák. Az EU-nak támogatnia kell az olyan programokat és kezdeményezéseket, melyek célja, hogy az európai helyi és regionális önkormányzatok többet tanulhassanak egymástól;

22.

úgy véli, hogy a helyi és regionális szereplők kulcsszerepet játszanak a képzett munkaerő elszívásának kezelésében. A magasan képzett munkaerő vonzása és megtartása a kohéziós politika integrált területfejlesztési eszközeinek megfelelő felhasználásával biztosítható;

23.

javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a nemzeti és uniós hatóságok közreműködésével ösztönözzenek olyan szakpolitikákat és eszközöket, amelyekkel fejleszthetők a küldő régiók vonzerejét növelő, alternatív vállalkozásfejlesztési modellek, a helyi vállalkozói szellem és az önfoglalkoztatás;

24.

ajánlja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – a szükségletek realisztikus értékelése alapján – kapcsolják össze régiójuk konkrét előnyeit azokkal a tehetségekkel és intézkedésekkel, amelyekre szükségük van;

25.

javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – valamennyi érdekelt fél (közigazgatási szervek, vállalkozások, egyetemek, NGO-k stb.) részvételével – hozzanak létre helyi szövetségeket, melyek ki tudnak dolgozni és végre tudnak hajtani a képzett munkaerő elszívása ellen ható helyi intézkedéseket. Támogatni kell és meg kell szervezni, hogy az érintett szereplők rendszeresen találkozzanak. Az üléseket fórumként kell használni a helyi és kontextusfüggő megoldások megvitatására és tervezésére más helyszínek/joghatóságok sikertörténetei alapján;

26.

megjegyzi, hogy a szigorú helyi és regionális szintű stratégiai tervezési folyamatok fontos szerepet játszhatnak abban, hogy az emberi erőforrások mobilitása kölcsönhatásban legyen a közép- és hosszú távú fejlesztési tervekkel, és szilárd alapra épülhessen az együttműködés más regionális, nemzeti és európai hatóságokkal;

27.

fontosnak tartja, hogy jobban megértsük, milyen okok és akadályok tartják vissza a hazatéréstől azokat, akik korábban kivándoroltak, és miként segíthetnek a közigazgatási szervek ezeknek az akadályoknak a felszámolásában. Ez olyan átalakulást hozhat, melynek következtében a képzett munkaerő elszívását felváltja a képzett munkaerő cirkulációja és a visszavándorlás;

28.

ajánlja, hogy a szubnacionális szintű fellépéseket integrálják és hangolják össze a tagállami és uniós fellépésekkel a szubszidiaritás elvének egyidejű tiszteletben tartása mellett. A különböző szinteken tett erőfeszítések integrációja elengedhetetlen a sikeres uniós politikához. Olyan intézkedéseket és programokat kell kidolgozni, amelyek a helyi és regionális önkormányzatok fellépéseit integrálják a tagállamok és az Unió tevékenységeibe, és segítik ezek összehangolását. Ez minden olyan területre vonatkozik, amelyet érint a képzett munkaerő elszívása (oktatás, kohézió, regionális fejlesztés, digitalizáció stb.). Uniós szinten kezdeményezni kell egy olyan mechanizmust, amely kifejezetten a képzett munkaerő elszívásával kapcsolatos szakpolitikai intézkedések integrációjának és összehangolásának támogatását célozza;

29.

fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok tisztában legyenek a jelenség léptékével, és realisztikus és komoly értékeléseket készítsenek a képzett munkaerő elszívása által érintett területek jellemzőiről. Csak úgy tudunk hatékony megoldásokat kidolgozni, ha a szakpolitikai és egyéb döntéseket tényekre alapozva hozzuk meg. Ha az egyes régiók szintjén realisztikusan értékelik a képzett munkaerő elszívásának jelenségét, ez egyfelől segíthet a hasonló vagy kapcsolódó kérdésekkel szembesülő közigazgatási szerveknek abban, hogy versengés helyett együttműködjenek, másfelől javíthatja a folyamatban lévő erőfeszítések és a meglévő erőforrások koordinációját az érdekelt felek között;

30.

úgy véli, hogy a diplomák és készségek/kompetenciák elismerésére irányuló gyors eljárások sokat segíthetnének a képzett munkaerő pazarlásának csökkentésében. Különböző uniós kezdeményezésekből kiindulva lehetséges és szükséges az adatok digitalizálása és összekapcsolása, a digitális aláírásokkal ellátott, jövőbeli Europass tanúsítványok révén is. Üdvözli továbbá az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy 2025-re megvalósuljon az európai oktatási térség, amelyben a tanulást, a felsőfokú képzést és a kutatást nem akadályozzák többé határok. Rámutat ugyanakkor annak szükségességére, hogy mechanizmusokat hozzanak létre a képzett munkaerő cirkulációjának és a visszavándorlásnak az ösztönzésére;

31.

ajánlja, hogy az Európai Bizottság fokozza a képzett munkaerő elszívása egyik legfontosabb okának tekinthető regionális egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló erőfeszítéseit. A kohéziós alapok kulcsszerepet játszanak régióinknak és az ilyen egyenlőtlenségek miatt alulmaradó területeknek a támogatásában. A képzett munkaerő elszívása egyik legfontosabb okának megszüntetéséhez nélkülözhetetlenek a testre szabott szakpolitikák és eszközök, amelyek közvetlenül orvosolják ezeket az egyenlőtlenségeket a kelet-európai/dél-európai országok és a nyugati országok között, valamint a régiók között a tagállamokon belül. Az Európai Bizottság tisztességes minimálbérre vonatkozó politikai kötelezettségvállalása (4) nagyon fontos, különösen a küldő régiókban, mivel megoldaná az életszínvonal és a munkakörülmények kérdését, és közvetlen hatást gyakorolna az életminőségre. Fontos, hogy az EU 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikája valamennyi régió számára hosszú távú beruházási politikát képviseljen, amely a gazdasági, társadalmi és regionális megosztottság felszámolására összpontosít, és összhangban van a partnerség elvével és a helyi alapú megközelítéssel. A kohéziós politikát jobban össze kell hangolni a többi uniós szakpolitikával, hogy egyenlőek legyenek a versenyfeltételek. A 2020 utáni kohéziós politika és egyéb 2020 utáni programok irányításában uniós szinten javítani kellene a különböző finanszírozási források vertikális koordinációját, hogy rövid- és középtávon koherensebb menetrendeket lehessen garantálni a különböző irányítási és tervezési szinteken (5);

32.

ajánlja, hogy helyi és regionális szinten dolgozzanak ki és hajtsanak végre realisztikus intézkedéseket a képzett munkaerő vonzására, megtartására és visszacsábítására. Az egyik legfontosabb stratégiai koncepció az életminőség: mint említettük, az életminőség javítása nagyon hatékony eszköz, ha a képzett munkaerő vonzásáról és megtartásáról van szó. Az életminőséget érdemes és fontos rendszeresen és strukturális módon mérni, hogy a mérések értékes információkat szolgáltathassanak a helyi és regionális önkormányzatoknak azokról a lehetséges területekről, amelyeken intézkedésekre van szükség;

33.

javasolja, hogy a helyi, regionális, nemzeti és uniós hatóságok összpontosítsanak a kivándorlás visszafordítását és a munkavállalók vonzását célzó funkcionális megközelítésekre (6): ezek közé tartozik a tudásalapú gazdaság kiépítése, a régiók vonzerejének növelése, a diaszpóra-stratégiák kidolgozása és a funkcionális megközelítés alkalmazása a városirányításban;

34.

javasolja, hogy a helyi, regionális, nemzeti és uniós hatóságok fordítsanak kiemelt figyelmet a képzett munkaerő elszívását erősítő strukturális tényezők felszámolására (infrastruktúra/autópályák, a szolgáltatások minősége, a technológiához való hozzáférés stb.);

35.

kiemeli, hogy helyi/regionális, nemzeti és uniós szintű realisztikus értékelésekre, együttműködésre és koordinációra támaszkodva integrált európai megközelítést kell kialakítani a képzett munkaerő elszívására vonatkozóan. Ehhez hasonlóan a képzett munkaerő elszívása szempontjából fontos területeken – amilyen például az oktatás, a digitalizáció, a kohézió és a gazdaságpolitika – különböző léptékű összehangolt politikákra van szükség;

36.

rendkívül fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok megértsék az egyetemek és szakképzési szolgáltatók helyi fejlesztésben betöltött fontos szerepét a tudásalapú gazdaság kontextusában. A közigazgatási szerveknek partnerségeket kell kialakítaniuk az egyetemekkel, és tisztában kell lenniük azzal is, hogy támogatni kell az egyetemeket, többek között a helyi infrastruktúrába való beruházás révén. Minél szorosabban össze kell kötni az egyetemek és a közigazgatási szervek stratégiai célkitűzéseit;

37.

megjegyzi, hogy a (K+F-ben érdekelt) magánvállalkozások, a helyi önkormányzatok és az egyetemek közötti partnerségek a helyi növekedés és fejlődés fontos motorjai, melyeket bele kellene foglalni a jelenlegi Európai Bizottság arra irányuló célkitűzésébe, hogy a kis- és középvállalkozások a kkv-stratégia révén könnyebben váljanak komoly innovátorokká;

38.

aggodalmát fejezi ki annak kockázata amiatt, hogy növekedni fognak az egyenlőtlenségek a kutatási és innovációs keretprogramból nagymértékében profitáló városok és régiók és a többi város és régió között, és figyelmeztet arra, hogy nem megfelelőek azok a lépések, amelyeket a kihívásokat – ideértve a demográfiai kihívást is – kezelendő, a régiók közötti szakadék áthidalására, illetve az Európai horizont programhoz való hozzáférés mindenki számára történő előmozdítása érdekében tettek (7);

39.

úgy véli, hogy a digitális összeköttetés és az intelligens szakosodás kedvező hatással járhat, ha a képzett munkaerő elszívásának problémájáról van szó. Az intelligens fejlesztésre és szakosodásra irányuló regionális stratégiák az adott régióban meglévő vagy létrehozott versenyelőnyre összpontosíthatnak. Az új Európai Bizottságnak, amikor naprakésszé kívánja tenni a digitális oktatási cselekvési tervet, mindenképpen foglalkoznia kell a digitális összeköttetéssel és a digitális műveltség fejlesztésével;

40.

felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi önkormányzatok számos intézkedést képesek kidolgozni és végrehajtani a közösségek egyéni ellenálló képességének növelésére és fejlesztésére, különösen ha olyan gazdasági nehézségekkel szembesülnek, mint például a munkanélküliség. Az egyéni ellenálló képességet, illetve a nehéz időszakokhoz való alkalmazkodás és az ilyen időszakokból való kilábalás képességét ösztönözni lehet például az uniós készségfejlesztési program keretében támogatott továbbképzési és átképzési programokkal, a vállalkozói szellemet és a kisvállalkozásokat ösztönző intézkedésekkel, valamint az olyan diákokat és fiatalokat célzó oktatási és közösségi programokkal, akiknek szülei külföldön dolgoznak;

41.

ajánlja, hogy az Európai Bizottság – a Régiók Európai Bizottságával, az Európai Parlamenttel és az EU Miniszterek Tanácsával szorosan együttműködve – aktívan támogassa a helyi és regionális közintézményeknek a képzett munkaerő elszívása ellen ható erőfeszítéseit. Az Unió összetett politikai és közigazgatási szerv, és alaposan meg kell vizsgálni, hogy milyen feladatok hárulnak rá és milyen lehetőségei vannak, ha a képzett munkaerő elszívása jelentette problémáról van szó. Az Unió szerepéről folytatandó vitában meg kell határozni a feladatait, és fel kell térképezni az uniós szinten rendelkezésre álló legjobb eszközöket;

42.

véleménye szerint azt, hogy „a munkavállaló a külföldi tartózkodás után visszatér származási országába”, előnynek kell tekinteni a szakmai profilban, ezért láthatóvá kell tenni a foglalkoztatók számára az adott kiválasztási eljárás során.

---

(1)  Régiók Európai Bizottsága, 2018, Addressing brain drain: The local and regional dimension [A képzett munkaerő elszívásának kezelése – Helyi és regionális dimenzió].

(2)  Európai Bizottság, A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága, „D” Igazgatóság – Munkavállalói mobilitás, 2018 Annual Report on Intra-EU Labour Mobility [2018. évi éves jelentés az EU-n belüli munkavállalói mobilitásról].

(3)  Atoyan, R., Christiansen, L., Dizioli, A., Ebeke, C., Ilahi, N., Ilyina, A., Mehrez, G., Qu, H., Raei, F., Rhee, A. és Zakharova, D., Emigration and Its Economic Impact on Eastern Europe [Az emigráció és annak gazdasági hatása Kelet-Európára], az IMF belső vitaanyaga, 2016. július.

(4)  Ursula von der Leyen, Ambiciózusabb Unió. Programom Európa számára, 9. o.

(5)  ESPON, 2019, Addressing Labour Migration Challenges in Europe [A munkaerő-migrációval összefüggő kihívások kezelése Európában], 18. o.

(6)  Ugyanott, 17–18. o.

(7)  COR-2018-03891.