Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az európai gazdaság rugalmasabbá és fenntarthatóbbá tétele

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/05)

Előadó: Javier DOZ ORRIT

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.7.2.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	169/4/6

Preambulum

Ez a vélemény egy csomag része, amely az EGSZB párhuzamosan kidolgozott következő két saját kezdeményezésű véleményéből áll: „Az európai gazdaság rugalmasabbá és fenntarthatóbbá tétele”és„Új elképzelések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítésére”. A csomag célja, hogy közvetlenül hozzájáruljon a 2019-ben hivatalba lépő új Európai Parlament és Európai Bizottság gazdasági menetrendjéhez. Egyértelműen szükség van egy új európai gazdasági stratégiára: egy pozitív narratívára az EU gazdaságának jövőbeli fejlődését illetően a nagyvilágban, amely növelné az EU gazdasági sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességét és gazdasági modelljének – gazdasági, társadalmi és környezeti – fenntarthatóságát, és ezáltal visszahozná a bizalmat, a stabilitást és a közös prosperitást minden európai polgár számára. Az elmúlt években elért eredményekre építve ez a stratégia az európai gazdasági és monetáris unió célkitűzéseinek eléréséhez szükséges további gazdasági, költségvetési, pénzügyi, társadalmi és politikai integráció alapjait képezhetné.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az európai integráció válaszúthoz érkezett. A legutóbbi elhúzódó gazdasági válságból és a mély társadalmi sebekből, melyeket számos tagállamban maga után hagyott, többek között az a tanulság vonható le, hogy a tagállamok és a régiók közötti gazdasági és társadalmi konvergencia hiánya veszélybe sodorja az európai projekt fenntarthatóságát és mindazokat az előnyöket, amelyeket az európai polgárok eddig nyertek vele.

1.2.

Az emberi eredetű éghajlatváltozásra és bolygónk tűrőképessége határainak többszörös túllépésére való tekintettel felül kell vizsgálni termelési és fogyasztási modellünket. A COP 21 keretében létrejött Párizsi Megállapodással és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban az EU célul tűzte ki, hogy gazdaságát 2050-ig klímasemlegessé teszi. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, egy átfogó és következetes szakpolitikai keretre lesz szükség.

1.3.

A szakpolitikákat a gazdaság és a munkaerőpiac ellenálló képességének fejlesztésével és emellett a gazdasági, társadalmi, környezeti és intézményi fenntarthatóság megteremtésével kapcsolatos elvnek kell vezérelnie, ami a klímasemleges gazdaságra (azaz olyan gazdaságra, amelyben az üvegházhatásúgáz-kibocsátású és -elnyelés kiegyenlíti egymást) való átállás során elő fogja mozdítani a felzárkózást és az igazságosságot, ugyanakkor segíteni fogja kezelni a digitalizáció és a demográfiai változások jelentette kihívásokat.

1.4.

A gazdasági, munkaerőpiaci és társadalmi ellenálló képességet növelő gazdaságpolitikák lehetővé tétele érdekében kitartóan és határozottabban a GMU intézményi felépítésének megerősítésére kell törekedni. Ha csak kis lépésekben is, de folytatni kell az euróövezeti költségvetési kapacitás létrehozását, az állami beruházások recesszió idején való fenntartása érdekében a jelenlegi költségvetési szabályok reformját, egy közös biztonságos értékpapír létrehozását, valamint a bankunió és a tőkepiaci unió kiteljesítését. Elő kell mozdítani továbbá az olyan intézkedéseket is, amelyek célja a tagállamok közötti tisztességtelen adóverseny kiküszöbölése.

1.5.

A társadalmi sebezhetőség csökkentése és ily módon az ellenálló képesség növelése érdekében hatékony európai és nemzeti intézkedéseket kell elfogadni, amelyek célja az esélyek és az eredmények terén egyaránt növekvő egyenlőtlenségekkel kapcsolatos jelenlegi tendencia megfordítása.

1.6.

Ki kell dolgozni az igazságos átmenet koncepcióját, amelyet alkalmazni kell azon célkitűzés elérésére törekedvén, hogy az EU gazdasága 2050-ig karbonsemlegessé váljon. Ez annak biztosítását is magában foglalja, hogy az éghajlat-politikák hatásainak eloszlása egyenlő mértékű legyen, valamint a szociális partnerek teljeskörű bevonásával, előremutató módon kezeljék a munkaerőpiaci átmenetet. A fenntartható gazdaságnak a fenntarthatóság mindhárom dimenzióját – a gazdasági, a társadalmi és a környezeti dimenziót – egyesítenie kell magában.

1.7.

A tagállamoknak kezdeményezéseket kell tenniük a szociális jogok európai pillérének megvalósítása érdekében. Ehhez nemzeti szintű jogalkotási kezdeményezésekre és megfelelő finanszírozásra van szükség. Az Uniónak a következő többéves pénzügyi keret (2021–2027) keretében hozzá kell járulnia e pénzügyi erőfeszítésekhez.

1.8.

E kezdeményezésekkel párhuzamosan meg kell erősíteni az európai gazdaság versenyképességét, azaz többek között a kutatás, a fejlesztés és a munkaerő készségeinek gyarapítása és javítása révén a termelékenység és az életszínvonal fenntartható módon történő növeléséhez szükséges kapacitását, és mindeközben haladni kell a klímasemlegesség megvalósítása felé.

1.9.

A következő többéves pénzügyi keret nagyságára és formájára vonatkozó megállapodásnak tükröznie kell, hogy elengedhetetlenül szükség van az ellenálló képesség javítására és a fenntartható gazdaság megteremtésére.

1.10.

A rugalmas és fenntartható gazdaság különböző szempontjai közötti kapcsolatra való tekintettel a szociális partnereknek és a civil társadalom képviseleti szervezeteinek a szakpolitikai döntéshozatalban és a végrehajtási ciklusokban való részvételét hivatalos alapokra kell helyezni és szükség esetén nemzeti és európai szinten is meg kell erősíteni.

1.11.

Az európai intézményeknek és a tagállamoknak az európai szemeszter, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és más jogalkotási és kormányzati eszközök keretében összehangolt cselekvési programot kell létrehozniuk a gazdasági ellenálló képességet Unió-szerte javító legfontosabb tényezők és a tagállamok e tényezőkkel kapcsolatos konvergenciájának előmozdítása és megerősítése érdekében.

2.   Rugalmasabb és fenntarthatóbb európai gazdaság

2.1.

A (gazdasági) sokkhatásokkal szembeni nagyobb ellenálló képesség kialakítása olyan célkitűzés, amely egyre nagyobb teret nyert az Unióban és különösen az euróövezetben folytatott (gazdaság)politikai viták során. Ez nemcsak annak tudható be, hogy a legutóbbi gazdasági és pénzügyi válság számos uniós tagállamban lassan gyógyuló gazdasági, társadalmi és politikai sebeket hagyott maga után, hanem annak is, hogy fel kell készülni a negyedik ipari forradalom által várhatóan az európai gazdaságokra és társadalmakra gyakorolt rendkívül romboló hatásokra, továbbá annak, hogy sürgősen foglalkozni kell az éghajlatváltozással, és bolygónk tűrőképességeinek határain belül kell maradnunk.

2.1.1.

Az Európai Bizottság a gazdasági és monetáris unióval (GMU) összefüggésben javaslatot tett a gazdasági ellenálló képesség fogalommeghatározására, amely szerint az nem más, mint egy ország azon képessége, hogy ellenálljon a sokkhatásoknak, majd a recessziót követően gyorsan visszanyerje [növekedési] potenciálját (1).

2.1.2.

Az öt elnök jelentése és az Európai Bizottságnak a GMU elmélyítéséről szóló fehér könyve szerint az euróövezet tagállamainak rugalmasabb gazdasági és társadalmi struktúrák felé kell tartaniuk, amelyek „megakadályozzák, hogy a gazdasági sokkok jelentős és tartós hatást gyakoroljanak a jövedelmi és foglalkoztatási szintekre”, és ezáltal csökkenteni tudják a gazdasági ingadozásokat, legfőképp a mély és hosszan elhúzódó recessziót.

2.1.3.

Meg kell azonban jegyezni, hogy noha a gazdaság rugalmas talpra állítása azt jelenti, hogy a változások ciklikus és strukturális jellegét egyaránt figyelembe véve kerülni vagy hatékonyan kezelni kell a sokkok tartós és romboló hatásait, a gazdaságoknak mindig vissza kell térniük a sokk előtti állapotba (vagy növekedési pályára kell állniuk). Például a negyedik ipari forradalom beköszöntének és a klímasemleges gazdaságra való átállásnak kétségkívül más gazdasági modellekhez kell vezetnie. Fontos, hogy a politikai intézmények és a szociális szereplők felkészülten nézzenek szembe a változásokkal, előre lássák a következményeket és irányítsák az átalakulási folyamatokat.

2.1.4.

A gazdasági szempontból rugalmas gazdaságok eltérő jellemzőkkel bírhatnak. Előfordulhat, hogy bizonyos típusú (pl. makrogazdasági vagy pénzügyi) sokkokkal szemben kevésbé sebezhetők. Valahányszor sokkok érik őket, a rugalmas gazdaságok tompítani tudják azok hatásait azáltal, hogy minimálisra csökkentik a termelési és foglalkoztatási szintre gyakorolt hatásaikat, és/vagy azokhoz alkalmazkodva gyorsan talpra tudnak állni. Az ellenálló képesség növelésére különféle szakpolitikai beavatkozások és azok különböző kombinációi használhatók. Ezek a következők: felkészülési, megelőzési, védelmi, (változás-)előmozdítási és átalakítási politikák. Az államadósság GDP-hez viszonyított magas aránya nehézségeket támaszthat az ellenálló képesség tekintetében. Egyrészről a sokkhatásokkal szembeni sebezhetőség forrása lehet, másrészről pedig korlátozhatja a tagállamok kedvezőtlen sokkhatásokra való reagálóképességét.

2.1.5.

A gazdasági ellenálló képesség elérésének módjai nagyon eltérő hatással lehetnek a különböző társadalmi csoportok jólétére. A munkavállalók jóléte nagyban függ attól, hogy mennyire stabilak, biztosak és egyenlők a jövedelmeik és foglalkoztatási lehetőségeik. Ennélfogva előnyben kell részesíteni azokat a szakpolitikákat, amelyek a gazdasági és munkaerőpiaci ellenálló képességet egyaránt előmozdítják, és amelyek a munkaerőpiac ellenálló képességére úgy tekintenek, mint ami lehetővé teszi a munkaerőpiac számára, hogy ellenálljon a gazdasági sokkoknak anélkül, hogy a munkavállalók jóléte jelentős csorbát szenvedne. A bizonytalan atipikus foglalkoztatási formák teljes munkahelyteremtésen belüli növekvő aránya azonban erőteljesen felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági és munkaerőpiaci ellenálló képesség nem feltétlenül találkozik egymással. A foglalkoztatás minősége az ellenálló képesség egyik tényezője, mind a sebezhetőség és rezisztencia, mind pedig a fellendülés szempontjából.

2.2.

Az EU egyik szakpolitikai célkitűzése a fenntarthatóbb európai gazdaság megteremtése. A Juncker-Bizottság hosszú távú stratégiai jövőképe szerint, amely 2050-ig „egy virágzó, modern, versenyképes és éghajlati szempontból semleges uniós gazdaság” megteremtését tűzi ki célul, és amely többek között az ENSZ fenntartható fejlődési céljait is alapul vette, a fenntartható gazdaságnak olyannak kell lennie, amely mindhárom – gazdasági, társadalmi és környezeti – fenntarthatósági dimenziót egyesíti magában.

2.2.1.

A gazdasági fenntarthatóság – általános meghatározása szerint – azt jelenti, hogy a gazdaság korlátlanul képes támogatni a gazdasági termelés egy meghatározott szintjét. Ez a nagy makrogazdasági egyensúlyproblémák elkerülésére vonatkozik. A gazdaságpolitikai koordináció uniós folyamata, legfőképp az európai szemeszter – amelynek keretében gyakran összemossák a fenntartható gazdaság és a gazdasági fenntarthatóság fogalmát – lényegében az utóbbi dimenzió megvalósítására irányul, és nem tükrözi teljes mértékben a fenntartható gazdaság tágabb értelemben vett fogalmát. Például az Európai Bizottság „Fenntartható Európa 2030-ra” című vitaanyaga szerint „az egészséges költségvetés és a modern gazdaság kulcsfontosságú; a szilárd költségvetési politikák és a strukturális reformok terén elért haladásnak köszönhetően csökkentek az adósságszintek és több munkahely jöhetett létre” (2).

2.2.2.

A válság és ennek politikai kezelése jelentős visszaeséshez vezetett a társadalmi kohézió terén, és negatív politikai következményeket vont maga után. A társadalmi fenntarthatóságot az esélyek és az eredmények terén számos európai országban és a világ fejlett országaiban, de globálisan is megfigyelhető egyre nagyobb egyenlőtlenségek miatt veszély fenyegeti, és eközben bizonyos társadalmi rétegeket „magukra hagynak”. A nagyobb egyenlőtlenség egyben a sokkokkal szembeni fokozottabb sebezhetőséget is jelent, ami ellentmond a nagyobb ellenálló képességnek. A vagyoni egyenlőtlenség szintén szembemegy a gazdasági fenntarthatósággal, hiszen csökkenti a vagyon újbóli befektetéséből eredő termelékenységet és a társadalom hatékonyságát. Az ezen egyenlőtlenségek kiváltó okai elleni sikertelen küzdelem sok esetben összekapcsolódott a számos országban tapasztalt, a hagyományos politikai pártok és az Uniót támogató programjuk ellen irányuló politikai reakcióval.

2.2.3.

A társadalmi fenntarthatóságra elkerülhetetlenül további nyomás nehezedik a negyedik ipari forradalom, valamint az általa Európában és máshol előidézett, munkát és jólétet érintő változások miatt.

2.2.4.

A természeti és környezeti erőforrások felelőtlen kimerítésén alapuló jelenlegi termelési és fogyasztási modell több szempontból is bolygónk tűrőképességének határait feszegeti (éghajlatváltozás, biológiai sokféleség, óceánok, szennyezés stb.) és a jövő nemzedékeinek létezését fenyegeti.

2.2.5.

A társadalmi és környezeti szempontból fenntartható fejlődés tehát azt jelentené, hogy a társadalom minden tagja számára megfelelő szociális alap biztosítása révén az „emberiség számára biztonságos és igazságos téren” (3) belül, ugyanakkor bolygónk tűrőképességének határain belül maradnánk. Ehhez azonban alapjaiban felül kell vizsgálnunk jelenlegi termelési és fogyasztási modelljeinket (a „növekedési modellt”) a „fenntartható növekedés” elve alapján (4). Ez az elképzelés kikövezi az utat az európai gazdaság strukturális átalakulásához, előmozdítva a fenntartható növekedést és a foglalkoztatást.

2.2.6.

A fentiek fényében és egyben az EGSZB NAT/542. sz. véleményével (5) összhangban a fenntartható növekedés azt jelenti, hogy a növekedésnek nemcsak a mennyiségen, hanem – valójában sokkal inkább – a minőségen kell alapulnia, ami olyan növekedést jelent, amely i) a tiszta energián és a felelősségteljes anyagfelhasználáson alapul a környezet és a munkaerő kizsákmányolása nélkül, ii) a háztartások, a vállalkozások, a bankok, a kormányzat és a kereskedelem közötti zártkörű jövedelemáramláson alapul, ily módon kiküszöböli a széttagolt pénzügyi helyzetből fakadó jelenlegi szűk keresztmetszeteket, valamint szociális és ökológiai alapokon működik, iii) tisztességes életkörülményeket biztosít azáltal, hogy a bolygónk tűrőképességének határain belül elégíti ki mindenki szükségleteit, iv) figyelembe veszi a gondozók – főként a nők – fizetetlen munkáját is, valamint v) biztosítja, hogy a gazdasági növekedést ne csak az éves forgalom alapján mérjék, hanem a vagyonállomány és annak megoszlása alapján is. A jelenlegi modell lényegében az összes említett jellemző híján van.

2.3.

A fenntartható gazdaság olyan sajátságokkal rendelkezik, amelyek előmozdítják az ellenálló képességet, amennyiben a gazdasági fenntarthatóság csökkenti a makrogazdasági és pénzügyi egyensúlyhiányokhoz társuló kockázatokat.

2.4.

A gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóságot egyesítő fenntartható gazdaságra való átálláshoz azonban tagadhatatlanul mélyreható változásokra lesz szükség, amelyek erőteljes és tartós, de egyben előre látható sokként jellemezhetők. Az említett átállással kapcsolatos rugalmasság megteremtéséhez olyan intézkedésekre lesz szükség, amelyek lehetővé teszik és megkönnyítik a gazdaságok, a társadalmak és az egyének számára, hogy alkalmazkodni tudjanak az új modellhez. Ebben az értelemben a rugalmasság meg fogja könnyíteni a fenntartható gazdaságra való igazságos átállást.

2.5.

A fenntarthatósággal kapcsolatos integrált és holisztikus megközelítés és szakpolitikai keret tekintetében két további nagy horderejű tendenciát is figyelembe kell venni, amely formálni fogja az európai gazdaság és munkaerőpiac jövőjét: ezek egyrészt az elöregedő társadalom és a demográfiai változás, másrészt a változó globalizációs minták, amelyekbe az eltűnőben lévő multilateralizmus mellett az erőteljesebb migrációs áramlások is beletartoznak.

2.6.

Az ellenálló képesség szempontjából az európai országok teljesítménye nagyon eltérő volt a legutóbbi válság idején. A válság tagállamonként eltérő gazdasági és társadalmi hatást gyakorolt. A GDP majdnem az összes tagállamban jelentős mértékben visszaesett, és a recesszió számos tagállamban – hosszabb-rövidebb időre – a foglalkoztatás komoly mértékű csökkenéséhez vezetett. Annak érdekében, hogy megfelelő tanulságokat vonhassunk le a gazdasági világválságból, hozzájárulva az európai gazdaság és társadalom ellenálló képességének és fenntarthatóságának megerősítéséhez, elemezni kell a sérülékenység és a fellendülési képesség strukturális tényezőit, valamint az alkalmazott szakpolitikákat (szélsőséges megszorítások 2010-től és szelektív rugalmasság 2014-től). Ehhez nemcsak a főbb gazdasági változókat, hanem a társadalmi és környezeti mutatókat is figyelembe kell venni.

3.   A két nagy átállás

3.1.    A környezetbarát és klímasemleges gazdaságra való átállás

3.1.1.

Európában a környezetbarát és dekarbonizált gazdaságra való átállás két nemzetközi keretrendszerhez igazodik: az ENSZ fenntartható fejlődési céljaihoz és a COP 21 keretében létrejött Párizsi Megállapodáshoz. A fenntartható fejlődési célok egy átfogó globális menetrendet alkotnak. Az uniós tagállamok elkezdték átültetni a nemzetközi fenntartható fejlődési célokat nemzeti fenntarthatósági stratégiáikba és célkitűzéseikbe. Különösen a 7. (a megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés biztosítása mindenki számára), a 12. (fenntartható fogyasztás és termelés) és a 13. fenntartható fejlődési cél (az éghajlatváltozás elleni fellépés) határozza meg a közös felelősségvállalás elvén alapuló stratégiai célkitűzéseket.

3.1.2.

A Párizsi Megállapodás aláíró felei által nemzetileg meghatározott hozzájárulások révén országos szinten tűzik ki a stratégiai célokat. Az első világszintű állapotfelmérést Katowicében, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Részes Feleinek 24. konferenciáján végezték el, amely szerint az éghajlat-politikai törekvéseket egyértelműen tovább kell fokozni.

3.1.3.

2018 novemberében megszületett az Európai Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című hosszú távú jövőképe. A Párizsi Megállapodásban kérteknek megfelelően az EU ennek alapján fogja elfogadni, majd 2020 elején az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) számára benyújtani éghajlat-politikai kötelezettségvállalásait. Ennek során az alábbiakat fogja figyelembe venni.

3.1.4.

A gazdaságok környezetbarátabbá tételéhez a makrogazdasági, ipari, ágazati és munkaügyi politikák összefüggő, az adott országok sajátosságaihoz igazoldó elegyére van szükség. A cél az, hogy a teljes ellátási láncon belül tisztességes munkahelyeket hozzanak létre, ezáltal széles körben foglalkoztatási lehetőségeket teremtsenek.

3.1.5.

A fenntartható fejlődéssel minden szakpolitikai területen egységesen kell foglalkozni. Egy ilyen szakpolitikai kerethez intézményi megállapodásokat kell bevezetni annak érdekében, hogy minden szinten biztosítsák az összes érintett szereplő bevonását, amelynek során részben a tulajdonosi formák (állami, magán, közösségi és szövetkezeti) kiegyensúlyozott palettájára kell támaszkodni. Szükség van továbbá a nemzeti szakpolitikák európai összehangolására is, ami biztosítja a tagállamok közötti nagyfokú konvergenciát. A gazdasági modell változásából fakadó, foglalkoztatásra gyakorolt hatásokat a nemzeti és európai szinteket összekapcsoló szociális és civil társadalmi párbeszéd révén kézzelfoghatóvá tett igazságos átmenet alapján kell kezelni.

3.2.    A digitális gazdaságra való átállás

3.2.1.

A digitalizáció és az automatizálás valószínűleg egyformán tartogat pozitív és negatív hatásokat a gazdaság és a társadalom számára. Egyrészről óriási lehetőséget rejtenek a termelékenységnövelés tekintetében, különösen a szolgáltatási szektorban, ahol ez általában alacsony, valamint az innovációs tevékenységek peremterületek felé történő decentralizálását illetően.

3.2.2.

Másrészről lehetőséget kínálnak a munkaerő kiváltására, különösen a rutinjellegű, nem kognitív feladatok esetében. Jóllehet a múltbeli technológiai forradalmak soha nem vezettek tartósan tömeges munkanélküliséghez, lévén hogy a régi, megszűnt munkahelyek helyébe újak léptek, alkalmazkodási erőfeszítések nélkül nem valószínű, hogy az átállás zavartalan vagy fájdalommentes lesz.

3.2.3.

Az oktatással kapcsolatos állami politikák gondoskodhatnak az oktatási rendszerek reformjáról, hogy a végzett hallgatókat olyan készségekkel ruházzák fel, amelyek révén kevésbé lesznek sebezhetők a technológiai fejlődésből fakadó elbocsátásokkal szemben, szakmai előmenetelük során pedig alkalmazkodóképesebbé válhatnak a jövedelemszerző munkaerőpiaci részvételt illetően.

3.2.4.

Az állami politikák a technológiai fejlődést olyan irányba is terelhetik, ahol minimálisra csökkenthetők a foglalkoztatásra gyakorolt káros hatások.

4.   A rugalmas és fenntartható gazdasági modell néhány alapeleme és a megvalósítására irányuló politikai stratégia

4.1.

A munkaerőpiaccal és a társadalmi ellenálló képességgel összeegyeztethető gazdasági ellenálló képesség megteremtése érdekében rengeteg eszközt kell majd kidolgoznunk a felkészüléshez, a megelőzéshez, a védelemhez, a (változás) előmozdítás(á)hoz és a megfelelően megvalósítandó átálláshoz a gazdaságok előtt álló kihívások intenzitásától és időtartamától függően.

4.2.

A GMU esetében kerülni kell a kockázatok növekedését, amiről a legutóbbi válság során bebizonyosodott, hogy jelentős zavarokat képes előidézni. E tekintetben a „makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás” a megfelelő irányba mutató lépést jelentett. Az eljárás keretében a különböző egyensúlyhiányok (pl. a folyó fizetési mérleg hiánya, illetve többlete) kezelése még mindig tele van aszimmetriákkal. Emellett az eljárás keretében nem tesznek kötelező érvényű kiigazítási ajánlásokat, különösen azon tagállamokat illetően, amelyek túlságosan nagy folyófizetésimérleg-többlettel rendelkeznek. Az eljárást ezért ki kell igazítani.

4.2.1.

Hasonlóképpen kerülni kell a nagy eltéréseket az inflációs ráta és a nominálbérráta terén. Az euróövezeten belüli koordináció esetében hasznos gyakorlati szabályként kellene bevezetni, hogy a nominálbéreket az EKB inflációs célkitűzésének és az ágazati szintű termelékenységnövekedési rátának az összegével összhangban növeljék. A konvergencia előmozdítása érdekében az iparpolitikáknak ösztönözniük kellene a termelékenység további növekedését a szegényebb tagállamokban. Az ilyen fejlemények kiegyenlíthetik továbbá az euróövezet tagállamai közötti nominális eltéréseket, ily módon növelve a monetáris politika hatékonyságát.

4.3.

A munkaerőpiaci ellenálló képességgel összeegyeztethető gazdasági ellenálló képesség azt is megkívánná, hogy – ahelyett, hogy a sokkhatásokhoz való alkalmazkodás összes terhét a munkaerőpiacra hárítanánk – a makrogazdasági politikák, különösen a költségvetési politikák kellő cselekvési mozgástérrel rendelkezzenek a sokkhatások, kiváltképp a recessziós hatások kezeléséhez, amelyek egyes tagállamokat jobban érintenek, mint másokat. Ennek leghatékonyabb módja az euróövezeti szintű költségvetési kapacitás megteremtése lenne, habár az is működhetne, ha a tagállami költségvetési politikák e téren nagyobb mozgástérrel rendelkezhetnének. A fenntartható költségvetési tartalékok képzését az is megkönnyítené, ha a költségvetési politikák nagyobb kapacitással rendelkeznének ahhoz, hogy a nemzetgazdaságokat azok teljes foglalkoztatottságnak megfelelő tevékenységi szintjén stabilizálják.

4.4.

Az automatikus stabilizátorok és a szociális védelmi rendszerek megfelelő működése a gazdasági ellenálló képességet erősítő tényezők közé tartozik. Ahhoz, hogy intézkedéseik összeegyeztethetők legyenek a fenntartható államháztartással, a tagállami adórendszereknek elegendő forrást kell biztosítaniuk. A stabil adórendszerek ugyancsak kulcsfontosságúak az ellenálló képesség szempontjából.

4.5.

A beruházásoknak és az innovációnak kedvező üzleti környezet, a pénzügyi piacok megfelelő működése és a pénzügyi kockázatok megosztási képességének növekedése a gazdaság ellenálló képességét erősítő tényezők közé tartozik. Az EGSZB „Az innovatív és gyorsan növekvő vállalkozások támogatása” című korábbi véleményével (6) összhangban úgy véli, hogy e tényezők erősítésére kell ösztönözni a szakpolitikákat. Éppen ezért támogatta az Európai Bizottság bankunióval és tőkepiaci unióval kapcsolatos kezdeményezéseit. Az EGSZB azonban továbbmegy, és véleménye szerint a fenntarthatóság fogalmát a pénzügyi rendszerek esetében is figyelembe kellene venni, amint ezt a fenntartható növekedés finanszírozására vonatkozó európai bizottsági cselekvési tervről szóló véleményében (7) is kifejtette.

4.6.

A digitális gazdaságra és a klímasemleges és környezeti szempontból fenntartható modellre való átállást elősegítő politikáknak arról is gondoskodniuk kell, hogy ez az átmenet igazságos legyen. Az igazságos átmenet nem lehet az éghajlat-politika vagy a digitalizálási politika járulékos eleme; a fenntartható fejlődés szakpolitikai keretének szerves részét kell képeznie. Az igazságos átmenettel kapcsolatos politikáknak az éghajlat-politikai intézkedések káros (degresszív) elosztási hatásainak kiigazítására (amennyiben úgy tűnik, hogy az alacsonyabb jövedelmű csoportokra nagyobb viszonylagos terhek hárulnak) és a munkaerőpiaci átmenet aktív kezelésére kell irányulniuk, valamint foglalkozniuk kell a regionális fejlődéssel kapcsolatos kérdésekkel is (pl. a gazdaságilag sebezhető régiókkal, amelyek erőteljesen függnek az energiaigényes iparágaktól).

4.6.1.

Az igazságos átmenet két fő területre bontható: az „eredmények” (a dekarbonizált gazdaságon belüli új foglalkoztatási és társadalmi környezet) és a „folyamat” (hogyan jutunk el odáig) szempontjából. Az „eredmények” terén egy befogadó társadalmon belül mindenki számára biztosítani kell a tisztességes munkát és fel kell számolni a szegénységet. Az odáig vezető folyamatnak irányított átmeneten kell alapulnia, amelynek keretében minden szinten érdemi szociális párbeszédet kell folytatni annak biztosítása érdekében, hogy a tehermegosztás igazságos legyen, és senki ne maradjon ki.

4.7.

Az ellenálló képesség megerősítésére irányuló stratégiák hivatottak elvezetni minket a gazdasági modellünk sürgető kihívások miatti igazságos átalakításához, és e stratégiák középpontjában a következő területeket érintő beruházási, többek között állami beruházási stratégiáknak kell állniuk: készségfejlesztés és oktatási rendszerek, azaz tágabb értelemben vett szociális beruházások, valamint a környezeti fenntarthatóságot előmozdító technológiák.

4.7.1.

A digitalizáció hatásaival való megbirkózáshoz olyan készségek és képességek fejlesztésére lesz szükség, amelyek révén az egyének képesek a nem rutinjellegű kognitív feladatok elvégzésére, valamint arra, hogy egész életük során újabb és újabb készségekre tegyenek szert. Tekintve, hogy a tapasztalatok szerint a meglévő (és növekvő) egyenlőtlenségek nagy mértékben meghatározzák a diákok tanulmányi teljesítményét, fontos szociális beruházási stratégiákat bevezetni annak biztosítása céljából, hogy senki ne maradjon ki.

4.7.2.

A 2030-ra kitűzött, frissített uniós kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez fokozni kell a jövőbeli klímasemleges gazdaságba irányuló köz- és magánberuházásokat, és gyökeres változásra lesz szükség ahhoz, hogy a Párizsi Megállapodásban meghatározott célértékekkel összhangban 2050-ig megvalósuljon a közel nulla kibocsátás, ahogyan ezt az Európai Bizottság közleménye (COM(2018) 773 final) is elismeri. 2017-ben a 27 uniós tagállam által a megújuló energia terén végrehajtott beruházások csupán a 2011-ben elért szint 50 %-át tették ki, de a 2016-os szinthez képest is 30 %-kal csökkentek (8). Az Európában megfigyelhető, megújuló energiákkal kapcsolatos tartósan gyenge beruházási tevékenység szintén szemben áll azzal, hogy a tagállamokban még mindig magas a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos meglévő támogatások szintje. A probléma nem csak az elégtelen beruházásokban keresendő: a meglévő források elosztása szintén nem működik megfelelően. Egyértelmű szakpolitikai célkitűzésekre és egységesebb szakpolitikai keretre van szükség ahhoz, hogy e kedvezőtlen tendenciák megforduljanak. Mindenesetre a fosszilis tüzelőanyagok korának lezárultát Európában olyan beruházásoknak kell kísérniük, amelyek biztosítják a munkavállalók védelmét, új munkahelyek teremtését és a helyi fejlődés támogatását. Az átalakulási folyamatokról tárgyalásokat kell folytatni a szociális partnerekkel és a civil társadalmi szervezetekkel, és e folyamatokhoz átlátható és hatékony kommunikációs politikáknak kell kapcsolódniuk.

4.8.

A versenyképesség jelenlegi értelmezései a költségekre, azon belül is elsősorban a munkaerőköltségekre összpontosítanak, de az energiaköltségeket is figyelembe veszik. A versenyképesség megőrzése során jellemzően a fajlagos munkaköltség javítására összpontosítanak. A versenyképesség minőségi elemeinek nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani a munkatermelékenység, az erőforrás-termelékenység és az energiahatékonyság tekintetében, és ezeket a nemzeti versenyképességi testületeknek is figyelembe kellene venniük.

4.9.

Ennélfogva az egyik legfontosabb célkitűzésnek arra kell irányulnia, hogy az európai makrogazdasági kormányzási mechanizmust beépítsék a „fenntartható gazdaság” fogalmával kapcsolatos átfogó és integrált megközelítésbe, amely az európai szemeszter folyamatán belül társadalmi és környezeti mutatókat foglal magában, és ezáltal az ellenálló képességet és a fenntarthatóságot egyaránt erősíti.

5.   A rugalmasabb és fenntarthatóbb gazdaság megteremtését célzó uniós és tagállami szintű kormányzási és gazdaságpolitikai eszközök

5.1.

A beruházások, különösen az állami beruházások nagy jelentőséggel bírnak az elkerülhetetlen átalakulási folyamatokhoz való alkalmazkodás előmozdítása szempontjából, a költségvetési politikák pedig jelentős szerepet töltenek be a sokkok enyhítésnek elősegítésében, ami azt jelenti, hogy e célból rendkívül fontos uniós és nemzeti szinten kellő mozgásteret biztosítani a költségvetési politikák számára. Az Uniónak célul kell kitűznie, hogy rövid időn belül elérje a válság előtti beruházási szintet. Ez maga után vonná a beruházási hiány csökkenését, ily módon a beruházások a 28 uniós tagállamban évente a GDP két-három százalékpontjával, illetve megközelítőleg 300 milliárd euróval növekednének (9).

5.2.

Ahhoz, hogy az Unióban és a tagállamokban megerősödjön a bevételi oldal és kellő költségvetési forrásokat tudjanak biztosítani, erőfeszítéseket kell tenni az adócsalás, az adókikerülés, a pénzmosás, az adóparadicsomok és a tagállamok közötti tisztességtelen adóverseny elleni küzdelem fokozása érdekében. Az innováció támogatásának sérelme nélkül a tagállamoknak meg kell egyezniük a fellépések uniós szintű összehangolásáról azzal a céllal, hogy rákényszerítsék a digitális óriásvállalatokat arra, hogy tisztességesen kivegyék a részüket az adófizetésből minden olyan tagállamban, ahol profitot termelnek.

5.3.

Az uniós gazdaságirányítási rendszer – a GMU struktúráját is beleértve – fejlesztésre szorul annak érdekében, hogy ne fékezzék a gazdasági növekedést, és ne terheljék a nemzeti költségvetési politikákat olyan feladatokkal, amelyeket nem tudnak kezelni vagy nem kellene kezelniük.

5.4.

A legkívánatosabb megoldás az lenne, ha az euróövezet szintjén kellően nagy költségvetési kapacitást hoznának létre annak érdekében, hogy sokkok idején biztosítsák a stabilitást, ez a folyamat azonban jelenleg szemmel láthatólag megfeneklett.

5.5.

Az állami beruházások védelmére vonatkozó nemzeti szintű mozgástér megőrzésének – különösen recesszió idején – szintén a prioritási lista élén kellene állnia. Az állami finanszírozások fenntartásának sérelme nélkül a jelenlegi uniós költségvetési szabályok úgy is módosíthatók vagy értelmezhetők, hogy a hiány kiszámításából kizárják az állami beruházásokat, különösen a szociális beruházásokat és a környezetvédelmi projektekbe irányuló beruházásokat (10).

5.6.

A bankuniót egy európai betétbiztosítási rendszer és az Egységes Szanálási Mechanizmus közös költségvetési védőhálójának létrehozásával kell kiteljesíteni. Az EGSZB ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos kormány akadályokat gördít e két projekt megvalósításának útjába, amelyek elengedhetetlenek az euróövezet pénzügyi stabilitásához és végső soron a magánberuházások biztosításához, és amelyekhez ennélfogva nagyobb ellenálló képesség társul.

5.7.

Létre kell hozni egy közös biztonságos értékpapírt, csökkenteni kell a pénzügyi fragmentációt a tőkepiaci unió ösztönzésével, támogatni kell a monetáris politikában rejlő lehetőségeket, és lazítani kell az állam és a bankok közötti túl szoros kapcsolatot azáltal, hogy a bankok mérlegében lecserélik a nemzeti államkötvényeket. Ez utóbbi a szükséges, de a politika terén eddig akadályokba ütköző reformok előtt is megnyitná az utat, ami jelentősen elmélyíti majd a GMU-t. Azok az országok, amelyek nem tartoznak az euróövezethez, részt vehetnének egy biztonságos közös értékpapírral kapcsolatos programban. A monetáris hatóságoknak és az európai gazdaságpolitikáért felelős szerveknek figyelembe kell venniük helyzetüket, hogy biztosítsák a teljes európai pénzügyi rendszer ellenálló képességét.

5.8.

Az ellenálló képesség kialakításával az európai szemeszter keretében hangsúlyozottabban és következetesebben kellene foglalkozni annak érdekében, hogy minden szakaszban – az éves növekedési jelentéstől kezdve (amely egy éves növekedési és fenntarthatósági jelentés is lehetne) a nemzeti reformprogramokig és az országspecifikus ajánlásokig – biztosítsák a felzárkózást és a fenntarthatóságot.

5.9.

A gazdasági ellenálló képességet számos tényező befolyásolja, amelyek alapvetőek a GMU működése szempontjából. Az európai intézményeknek és a tagállamoknak az európai szemeszter, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és más jogalkotási és kormányzati eszközök keretében összehangolt cselekvési programot kell létrehozniuk a gazdasági ellenálló képességet Unió-szerte javító legfontosabb tényezők és a tagállamok e tényezőkkel kapcsolatos konvergenciájának előmozdítása és megerősítése érdekében.

5.10.

Végezetül az EGSZB úgy véli, hogy a cselekvési programba a következő, az ellenálló képesség szempontjából kulcsfontosságú tényezőket kell belefoglalni: a) a pénzügyi stabilitás megerősítése: az Európai Stabilitási Mechanizmus pénzügyi kapacitásának megerősítése, az európai adópolitika előmozdítása, amely az adóügyi harmonizációt is magában foglalja, a tagállamok megfelelő adópolitikájának elősegítése és az adócsalás elleni hatékony mechanizmusok létrehozása; b) a monetáris unió kiteljesítése az EKB célkitűzéseinek kiterjesztése révén, egy kötvénykibocsátásra jogosult egységes európai kincstár létrehozása, valamint az euróövezet irányításának javítása és demokratikusabbá tétele; c) az európai gazdaságok termelékenységének növelése a fő tényezőkre, azaz a beruházásokra (állami és magánberuházásokra), a kutatásra, a fejlesztésre, az oktatásra és a szakképzésre, valamint a vállalatirányítás és a munkavállalói részvétel javítására való összpontosítás révén; d) munkaerőpiacok és a foglalkoztatás minősége: a kollektív tárgyalás és a szociális párbeszéd megerősítése, az automatikus stabilizátorok hatékony működésének biztosítása, valamint több és jobb aktív foglalkoztatáspolitika kidolgozása; egy (a nemzeti rendszereket kiegészítő) európai munkanélküliségi biztosítás létrehozása a páneurópai gazdasági ellenálló képesség eszközéül szolgálhatna, amely az Unió politikai kohézióját is erősítené. Arra kérjük az európai intézményeket, hogy vizsgálják meg egy ilyen biztosítás finanszírozásának kivitelezhetőségét a 2021–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretben; e) a társadalmi kohézió és a befogadóbb társadalom irányába történő előrehaladás előmozdítása a szociális jogok európai pillérének alkalmazása, illetve megfelelő finanszírozás biztosítása révén; valamint f) az üzleti beruházásoknak kedvező környezet megteremtésének előmozdítása és a vállalatok finanszírozásának javítása, a tőkepiaci unió és a bankunió sürgős kiteljesítése, beleértve az európai betétbiztosítási rendszert is.

5.11.

Az EKB-nak a világ legtöbb más nagy központi bankjához hasonlóan valószínűleg folytatnia kell majd „nem hagyományos” monetáris politikáját mindaddig, amíg az inflációs várakozások a kitűzött szint alatt maradnak. Ugyancsak mérlegelnie kell a környezetbarát és digitális átalakulást célzó projektekbe irányuló beruházások közvetlen finanszírozását.

5.12.

A következő többéves pénzügyi keretnek tükröznie kell a rugalmas és fenntartható gazdaság létrehozására irányuló törekvéseket. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló európai bizottsági javaslat nem fog elegendő forrást biztosítani a következő, az ellenálló képességre vonatkozó tényezők megerősítéséhez: beruházások és új beruházásstabilizáló eszköz; a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi konvergenciát elősegítő kohéziós politikák; a szociális jogok európai pillérének részét képező belső társadalmi kohéziós politikák; valamint az e véleményben is hangoztatott igazságos átmenet. Az EGSZB a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló véleményében (11) foglaltaknak megfelelően ismét kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álló pénzügyi eszközök érjék el a 27 uniós tagállam GNI-jének 1,3 %-át. Az Európai Bizottság többéves pénzügyi keretről szóló javaslatában a kohéziós politikák finanszírozását illetően javasolt – a jelenlegi többéves pénzügyi kerethez képest 10 %-os – csökkentések fölöttébb elfogadhatatlannak tűnnek, tekintve, hogy meg kell erősíteni az ellenálló képességet és a fenntarthatóságot előmozdító fő szakpolitikákat.

5.12.1.

A fenntartható gazdaságra való átállás elősegítésére célzott pénzügyi forrásokat kell biztosítani (pl. egy „igazságos átállási alap” létrehozásával) az Európai Parlament arra irányuló 2018. évi javaslatával összhangban, hogy hozzanak létre egy 4,8 milliárd euróval rendelkező alapot.

5.12.2.

Az uniós strukturális és kohéziós politikát a „fenntartható gazdaság” paradigmája mentén kell megvalósítani. Jóllehet az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése (és az azokhoz való alkalmazkodás) az európai strukturális és beruházási alapok által nyújtott finanszírozás jelenlegi prioritásai közé tartozik, e célkitűzést főleg a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság támogatása támasztja alá. Ez még nem érvényesül általánosan a klímasemleges gazdaságra való átállás támogatásában és nincsenek külön az igazságos átállásra vonatkozó prioritások.

5.12.3.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EBB és az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energetikai projektek számára nyújtott finanszírozás meghaladja a tiszta energia finanszírozását. Noha a földgáz-infrastruktúra számára biztosított finanszírozás arra szolgál, hogy hidat képezzen az energiaforrások között, szigorúbb kibocsátási célértékek alkalmazására van szükség.

5.12.4.

Az EU és a tagállamok támogatási politikáinak összhangban kell lenniük az éghajlat-semlegesség 2050-ig történő megvalósulásának céljával. Minden olyan gazdasági tevékenység számára nyújtott támogatást, amely ütközik ennek a célnak az elérésével vagy más módon ártalmas a környezetre nézve, a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni.

5.13.

A rugalmasabb és fenntarthatóbb gazdaság létrehozásához szükséges intézkedések jellegét és erőforrások mértékét tekintve elengedhetetlen lesz, hogy aktívan bevonjuk a szociális partnereket és egyéb képviseleti civil társadalmi szervezeteket az igazságos átálláshoz és az ellenálló képesség megteremtéséhez vezető út kialakításába. A munkavállalói részvétel és a munkahelyi demokrácia megerősítése iparági szinten hozzájárulhat az alkalmazkodóképesség és ellenálló képesség növeléséhez. Ez az ellenálló képesség egyik tényezője, amely a maga részéről megerősíti azokat az egyéb tényezőket, amelyekkel pozitív korrelációt mutat a vállalatok és a gazdaság működése szempontjából: a termelékenységet, az innovációs kapacitást vagy a foglalkoztatás minőségét stb. A munkavállalók szövetkezetei is egy erős, közös érdekeken és szolidaritáson alapuló, a helyi térségben gyökerező modellt állíthatnak a vállalati demokrácia számára.

5.13.1.

Másrészt a munkavállalók részvétele elengedhetetlen a zöld és digitális átállás sikeréhez. Ehhez a munkavállalói részvétel és vállalati demokrácia meglévő eszközeit kell használni. A szociális partnereknek és az európai intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy az ilyen eszközök minden uniós tagállamban rendelkezésre álljanak, és kapcsolódjanak a szociális párbeszédre vonatkozó olyan eljárásokhoz, amelyek ösztönzik a méltányos átállási folyamatokat. Az ILO igazságos átállásról szóló 2015-ös iránymutatása (12) gyakorlati eszközöket kínál a kormányok és a szociális partnerek számára ezen átalakulási folyamat kezeléséhez.

---

(1)  Európai Bizottság, Feljegyzés az eurócsoport részére: Gazdasági ellenálló képesség a GMU-ban, 2017.9.13.

(2)  Vitaanyag: „Fenntartható Európa 2030-ra”, Európai Bizottság (2019).

(3)  Raworth (2017).

(4)  HL C 228., 2019.7.5., 37. o.

(5)  HL C 143., 2012.5.22., 39. o.

(6)  HL C 75., 2017.3.10., 6. o.

(7)  HL C 62., 2019.2.15., 73. o.

(8)  Frankfurt School-UNEP-BNEF (2018).

(9)  How to close the European investment gap?, Michael Dauderstädt, Friedrich Ebert Stiftung.

(10)  HL C 262., 2018.7.25., 28. o. és „Az euróövezet gazdaságpolitikája” című EGSZB-vélemény, HL C 159., 2019.5.10., 49. o.

(11)  HL C 440., 2018.12.6., 106. o.

(12)  Guidelines for a just transition towards environmentally sustainable economies and societies for all, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO).