Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A kampányok hatása a politikai döntéshozatalban való részvételre

(feltáró vélemény a horvát elnökség felkérésére)

(2020/C 311/03)

Előadó:	Marina ŠKRABALO
Társelőadó:	Cinzia DEL RIO

Felkérés:	2019.9.10-i levél
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2020.3.3.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2020.6.10.
Plenáris ülés száma:	552.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	209/2/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli a horvát elnökség arra irányuló kezdeményezését, hogy vélemény kidolgozását kéri a kampányok politikai döntéshozatalban való részvételre gyakorolt hatásairól; e vélemény remélhetőleg hozzájárul az illetékes tanácsi formációkban és előkészítő szervekben az uniós választási folyamat javításának fő területeiről folytatott, időszerű politikai vitához, amelynek alapját az Európai Bizottság hamarosan megjelenő, választások utáni jelentése képezi. A politikai vita lehetővé teszi, hogy a tagállamok a kellő időben közreműködjenek az Európai Bizottság demokráciára vonatkozó cselekvési tervének menetrendjében és az Európa jövőjéről szóló konferencián, amely a horvát elnökség alatt kerül megrendezésre. Eljött az idő egy új, összehangolt erőfeszítésre, amely az európai demokrácia védelmét és erősítését szolgálja az uniós intézmények új politikai ciklusa alatt. E tekintetben az EGSZB arra ösztönözné a horvát elnökséget, hogy katalizátorként segítse elő a szoros együttműködést az összes uniós intézmény között – ideértve mindenekelőtt az Európai Parlamentet és az Európai Bizottságot, de az EGSZB-t, a Régiók Bizottságát, az európai ombudsmant és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét is.

1.2.

Az uniós polgároknak az EU politikai döntéshozatalában való szerepvállalása – amely elsősorban a választásokon való részvételen keresztül, de politikai viták és szakpolitikai konzultáció útján is megvalósul – létfontosságú ahhoz, hogy új erőt adjunk az európai demokráciának, és biztosítsuk az uniós intézmények és eszközök legitimitását. Az EGSZB kéri az uniós intézményeket, hogy a 2019-es választásokból levont tanulságokra támaszkodva hozzanak időszerű politikai intézkedéseket és tegyenek összehangolt intézményi erőfeszítéseket az uniós választási folyamat jelenlegi állapotának javítására, és egyúttal kielégítő, minél nagyobb mértékű választói részvételt érjenek el a 2024-es és az azt követő európai választásokon.

1.3.

Noha még mindig tart az a történelmi trend, hogy az európai választásokon csökken a szavazók részvétele (hiszen a 2019-es, viszonylag magas részvételi arány még mindig alacsonyabb az 1979 és 1994 között mért értékeknél (1)), a legutóbbi választások fontos tanulságokkal szolgáltak, amelyeket meg kell ismerni ahhoz, hogy ösztönözzük a nyilvánosság tájékozott részvételét a következő európai választási ciklusban és hosszú távon is. Fontos elismerni, hogy a nemzeti választásokon való részvételhez képest az európai választásokon való lényegesen alacsonyabb részvétel régóta fennálló tendencia (2), és fontos az is, hogy a fiatal, illetve képzett szavazóknak a 2019-es európai választásokon való magasabb részvételét egy új, pozitív tendencia lehetőségének tekintsük.

1.4.

Az EGSZB szerint ahhoz, hogy az uniós intézmények hatékonyabb megközelítést alkalmazzanak az európai polgárokkal szemben, szemléletváltásra van szükség, és be kell vonniuk a polgárokat, a civil társadalmat és a szociális partnereket mindenfajta kommunikációba, különösen a kampányokba, és érzelmi és racionális érvekkel szerepvállalásra kell ösztönözniük őket. E tekintetben az EGSZB üdvözli az Európai Parlamentnek a lakossági tájékoztató kampányokra alkalmazott, a szavazókra összpontosító új megközelítését, és határozottan támogatja az Európai Parlamentnek a legutóbbi választási kampány sikereinek kiaknázását célzó, átfogó tervét. Az EGSZB kéri, hogy megfelelő költségvetést és humánerőforrást rendeljenek az Európai Parlament kampányokkal kapcsolatos munkájához, hogy mélyíteni és bővíteni lehessen a civil társadalmi szervezetekből, önkéntesekből és véleményformálókból álló gazdag hálózatát, tematikus kampányokat lehessen folytatni a következő öt évben, és 2024-re élénk választási kampányt lehessen előkészíteni.

1.5.

Az EGSZB az uniós ügyekkel és a következő európai választásokkal kapcsolatos, jövőbeli tájékoztató kampányok jól átgondolt megtervezése és decentralizált, illetve központosított megvalósítása terén még szorosabb együttműködést szorgalmaz az Európai Parlament, az Európai Bizottság és a tagállamok között, valamint az EGSZB-vel, a Régiók Bizottságával és az összes érdekelt féllel, ami által hatékonyabban érhetik el, tájékoztathatják és vonhatják be az európai polgárok nagy többségét.

1.6.

Az EGSZB szerint a dezinformáció közvetlenül veszélyezteti nemcsak az emberek azon képességét, hogy megalapozott politikai döntést hozzanak, hanem magát az európai integrációs projektet, ezáltal pedig az Európai Unió egységét, jólétét és globális befolyását is. Az EU demokratikus döntéshozatali képességének gyengítése számos külföldi hatalom, valamint olyan szélsőséges csoportok érekében áll, amelyek ellenzik az európai együttműködést és az erősebb kohéziót (3). Az EGSZB határozottan támogatja a külső és belföldi dezinformáció elleni jelenlegi uniós erőfeszítéseket (4), és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a dezinformációra vonatkozó gyakorlati kódex teljeskörű betartását, illetve a nyomon követést célzó szabályozói fellépést, a nemrégiben létrehozott „riasztási rendszer” és a STRATCOM hírszerző egységeinek továbbfejlesztését, valamint az Európai Külügyi Szolgálat dezinformációval szembeni fellépésének kiterjesztését, a belföldi dezinformáció elleni uniós fellépés jelentős kiterjesztésével párhuzamosan.

1.7.

Az EGSZB további fellépést kér az Európai Bizottságtól és az Európai Parlamenttől annak érdekében, hogy megfelelő költségvetési forrásokat tegyenek elérhetővé olyan intézkedések finanszírozására, amelyek célja, hogy erősítsék a dezinformációval szembeni társadalmi rezilienciát, kiterjesszék a megfigyelések hatályát a veszélyt jelentő külföldi és belföldi szereplők szélesebb körére, és növeljék az intézmények és a tagállamok közötti, valamint a nemzetközi információcsere intenzitását.

1.8.

Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottságnak az „európai demokráciára vonatkozó cselekvési terv” kidolgozására irányuló javaslatát. Ennek a cselekvési tervnek átfogónak és folyamatosnak kell lennie, és képesnek kell lennie arra, hogy pénzügyi támogatás és intézményközi együttműködés segítségével változást érjen el. Az európai demokráciára vonatkozó cselekvési tervnek és a kapcsolódó jövőbeli kezdeményezéseknek törekedniük kell arra, hogy sokkal többet tegyenek a szabad és plurális médiáért és a minőségi, független újságírásért, a közösségi média hatékony szabályozásáért – különösen a dezinformációval szembeni küzdelem érdekében, ideértve az online politikai hirdetések és a tartalom iránti felelősség szabályozását –, egy korszerű választási folyamatért és a szavazati joguktól megfosztott csoportok, köztük elsődlegesen a fogyatékossággal élő személyek integrációjáért, valamint az Európai Unióról, továbbá annak demokratikus folyamatairól szóló, széles körű állampolgári ismeretek oktatásért valamennyi tagállamban. Az EGSZB emlékeztet arra a javaslatára, amelyben egy ambiciózus kommunikációs, oktatási és a polgárok figyelmének felkeltését célzó stratégia kidolgozását sürgeti az alapjogok, a jogállamiság és a demokrácia vonatkozásában (5).

1.9.

Az EGSZB kéri az uniós intézményeket és a horvát elnökséget, hogy fordítsanak folyamatos figyelmet az uniós költségvetéssel összefüggő azon tárgyalásokra, amelyek az uniós értékekkel, az intézményi ügyekkel és a polgársággal mint az európai demokrácia alapvető megtestesítőivel kapcsolatos oktatáshoz rendelt forrásokat érintik. Megfelelő finanszírozási forrásokat kell elkülöníteni az uniós oktatási törekvések teljes spektruma, valamint az európai demokráciára vonatkozó cselekvési terv által javasolt intézkedések számára, és biztosítani kell az egyes költségvetési komponensek közötti nagyobb koherenciát. Fenn kell tartani a sikeres Erasmus program megnövelt arányú finanszírozását azzal, hogy más uniós programok és az Európai Szociális Alap nagyobb részét rendelik ehhez a célhoz.

1.10.

Az uniós állampolgári ismeretek szélesebb körű oktatására irányuló további politikai támogatás előmozdítása érdekében az EGSZB kéri az uniós intézményeket (és a horvát elnökséget), hogy álljanak az EGSZB azon javaslata mellé, amelynek értelmében európai szinten létre kell hozni egy, a „Tanítsuk Európát” kezdeményezéssel foglalkozó magas szintű szakértői csoportot, tagállami képviselők és vezető oktatási szakértők bevonásával. Ez a csoport szakpolitikai javaslatokat és ajánlásokat dolgozhatna ki, amelyek – miután az oktatásügyi miniszterek megvitatták őket – tanácsi következtetésekhez vezethetnének. A csoport emellett operatív javításokat is kezdeményezhetne, például egy olyan központi online platform létrehozását, amelyen elérhető lenne az uniós finanszírozású projektek keretében készült, meglévő oktatási segédanyagok és a nemzeti tantervek jegyzéke, amint azt az EGSZB javasolta.

1.11.

Az EGSZB arra kéri a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy fordítsanak különös figyelmet a fogyatékossággal élő személyek, az etnikai kisebbségek, a migránsok, a vidéki szegények és más hátrányos helyzetű társadalmi csoportok integrációjának égető kérdésére, mivel e csoportok az uniós tagállamokban tartósan alulreprezentáltak az európai választásokon. Az EGSZB javasolja, hogy az európai demokráciáról szóló cselekvési terv keretében az Európai Bizottság dolgozzon ki (1) jogi aktusra vonatkozó javaslatot a fogyatékossággal élő személyeknek az uniós választási folyamatban való részvételére irányadó minimumszabályokról, valamint készítse el (2) „az inkluzívabb választási folyamat uniós ütemtervét”, amelyet a tagállamokat a választásaik korszerűsítésében és társadalmi integrációs törekvéseikben támogató finanszírozási javaslat kísér.

1.12.

Az új Európai Bizottságnak törekednie kell arra, hogy a korábbi Európai Bizottság által tett lépésekből (6) kiindulva mihamarabb korszerűsítse az uniós kampányszabályokat és a választási folyamatot. E tekintetben az EGSZB határozottan támogatja a következőket: (1) a gyors javulások katalizátoraként ható, nemzeti kapcsolattartási pontokból álló választási koordinációs hálózat folyamatos, aktív munkája; (2) az európai politikai pártok fokozott szabályozói felügyelete a kampányok és a pártok pénzügyeinek átláthatósága, az adatvédelmi szabályoknak való megfelelés és az uniós értékek betartása terén; (3) az európai politikai pártokat célzó további ösztönzők a nemzeti tagpártok közötti és azokon túlmutató politikai következetességük és a nyilvánosság bevonásának fokozása érdekében; (4) olyan intézkedések, amelyek lehetővé teszik a marginalizált és jogaiktól megfosztott valamennyi társadalmi csoport teljeskörű részvételét a demokratikus folyamatban. Az Európai Bizottságnak emellett növelnie kell a médiaműveltség fejlesztésével kapcsolatos közös felelősséget megállapító szabályok érvényesülését is, nemcsak az uniós és nemzeti intézmények és a civil társadalom, hanem a közösségi médiát és digitális platformokat üzemeltető vállalatok és a politikai szereplők körében is.

2.   Lehetőségek az európai polgárok választásokon való tájékozott részvételének erősítésére

2.1.   Hatékonyabb lakossági tájékoztató kampányok

2.1.1.

Az EU az elmúlt években jelentős mértékben javította a nyilvánosság tájékoztató és kommunikációs kampányokkal történő megszólítása terén végzett munkáját, és figyelemre méltó erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az uniós szakpolitikákat a mindennapi életre gyakorolt konkrét hatásterületekkel kapcsolja össze, hogy a „hétköznapi” emberek nézetein keresztül mutassa be az uniós kezdeményezések hatását, valamint új technológiákat vessen be az információk terjesztésére. Az uniós intézmények kiterjedt eszközökkel rendelkeznek a nyilvánosság tájékoztatására – a tagállamokban működő kapcsolattartó irodáikon, a weboldalaikon és a közösségi médián, a sajtó- és médiamunkáikon, az uniós ügynökségeken és a szakértők és érdekelt felek számos hálózatán, valamint a látogatószolgálataikon keresztül.

2.1.2.

Az uniós intézményeknek és a nemzeti kormányoknak tovább és keményebben kell dolgozniuk, jobban össze kell hangolniuk tevékenységüket, és szorosabban együtt kell működniük a civil társadalommal, a szociális partnerekkel és az uniós intézmények tagállami irodáival annak érdekében, hogy pontos információkat terjesszenek az uniós jogszabályokról, szakpolitikákról és kezdeményezésekről, és hogy lehetővé tegyék a polgárok és szervezetek számára, hogy tájékozódjanak az uniós ügyekről, érdeklődést tanúsítsanak irántuk, és részt is vegyenek azokban. Az uniós intézményeknek és a tagállamoknak többet kellene beruházniuk az olyan reprezentatív civil társadalmi szervezetek és szociális partnerek kapacitásépítésébe és szerepvállalásának növelésébe, amelyek az európai értékekre irányuló, alulról építkező kampányaikban népszerűsítik az európai eszmét, és partnerként és katalizátorként kellene használniuk őket a nyilvánossággal folytatott párbeszéd során.

2.1.3.

Az uniós intézményeknek jelentős költségvetés áll rendelkezésükre a nyilvánosság tájékoztatására, ezen belül a kampányokra, bár ezek a költségvetési források vitathatatlanul elmaradnak a tagállamok kormányainak nyilvános tájékoztatási és kampánycélú költségvetéseitől (és a tagállamok helyi és regionális önkormányzatainak ilyen tevékenységekre szolgáló költségvetéseitől is). Emellett az Európai Bizottság több főigazgatósága is támogatja a civil társadalom és a szociális partnerek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy tájékoztassák az európai polgárokat, és többféle módon bevonják őket a konkrét uniós szakpolitikai területekről folyó vitába. Ki kell bővíteni az uniós intézmények, valamint az európai és nemzeti civil társadalom, a szociális partnerek és a független média pozitív szerepét, és annak megfelelően tükröződnie kell az új uniós költségvetésben.

2.1.4.

Az Európai Parlament különösen aktív volt az európai választásokkal kapcsolatos érdeklődés előmozdításában és az azokon való részvétel ösztönzésében. 2019-es választási kampányában törekedett a szavazóknak a konkrét aggodalmaikhoz illeszkedő, érzelmektől sem mentes üzenetekkel történő megszólítására, a civil társadalom és a szakszervezetek sokkal aktívabb bevonására és arra, hogy decentralizált, sokkal kevésbé intézményi jellegű kampányt folytasson sokkal nagyobb multiplikátorhatás mellett. A „Szavazni fogok” kampány lehetőséget (és finanszírozást) biztosított a civil társadalmi szervezeteknek saját intézkedéseik és kommunikációjuk megvalósítására, hogy bevonják a nyilvánosságot a választásba és bemutassák saját ötleteiket és elképzeléseiket Európa jövőjével kapcsolatban. Emellett a társadalmi szereplők széles körét, köztük az üzleti szférát is arra ösztönözte, hogy részt vegyen a szavazásra buzdító kampányban. Az EP választások utáni felmérésének eredményei alapján (7) ez a széles körű és interaktív kampány hozzájárulhatott a részvételi arány növekedéséhez.

2.1.5.

Az európai polgárok politikai részvételének fokozására irányuló jövőbeli fellépést illetően fontos szem előtt tartani, hogy egyre inkább kirajzolódik az Unióval való pozitív azonosulás tendenciája, amit az is bizonyít, hogy 11 %-kal nőtt azoknak a szavazóknak a száma, akik állításuk szerint azért szavaztak az európai választásokon, mert polgári kötelességüknek tekintették azt, továbbá 11 %-kal nőtt azoknak a szavazóknak a száma, akik azért szavaztak, mert támogatják az EU-t, 6 %-kal pedig azoknak a száma nőtt, akik úgy érezték, a szavazással változtatni tudnak a dolgokon. A következőket említették olyan kulcsfontosságú tényezőkként, amelyek a következő európai parlamenti választásokon nagy valószínűséggel növelnék a válaszadók szavazási hajlandóságát: jobb tájékoztatás az EU-ról és annak a mindennapi életre gyakorolt hatásáról (43 %), több fiatal induljon jelöltként a választásokon (31 %), valamint több legyen a női jelölt (20 %). Emellett az európai polgárok egyértelműen hangot adtak annak, hogy tájékozottabb politikai részvételre, inkluzívabb választási folyamatokra, elszámoltathatóbb politikai vezetésre és olyan intézményekre van szükség, amelyek hatékonyabb védelmet nyújtanak a politikai korrupció, dezinformáció és kibertámadások formájában megvalósuló választási visszaélésekkel szemben (8).

2.1.6.

Az uniós intézményeknek a jövőbeli tájékoztató kampányokban prioritásként kell kezelniük a szavazókat különösen foglalkoztató témákat, és e kampányokra a politikai ciklus egészében sort kell keríteniük, hogy a következő európai választásokat megelőzően ki lehessen építeni az uniós ügyekkel kapcsolatos közös tudásbázist és az ilyen ügyek iránti elköteleződést. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a tájékoztató kampányok minden földrajzi területet és a társadalom minden rétegét elérjék, különösen a politikai részvétel és a társadalmi-gazdasági fejlődés perifériájára szorultakat, akik általános társadalmi kirekesztettségük miatt különösen kiszolgáltatottak lehetnek a rosszindulatú dezinformációs kampányokkal szemben (9). Ahhoz, hogy az uniós intézmények proaktív tájékoztatási tevékenységet végezhessenek, a helyi médiával, a helyi civil társadalmi csoportokkal, a helyi önkormányzatokkal és az állampolgári ismeretek oktatására irányuló programokkal való szorosabb együttműködés révén az egész EU-ban elmélyültebb párbeszédet kell folytatniuk a helyi közösségekkel.

2.2.   Beruházás a média szabadságába és pluralitásába, valamint az újságírásba

2.2.1.

Az európai közvéleménynek pontos és tárgyilagos tájékoztatást nyújtó szabad és plurális média létfontosságú a választásokról és a politikai döntéshozatalról folyó megalapozott vitához, továbbá alapvető fontosságú fegyver a dezinformációval szemben. A szabad és plurális médiának elszámoltathatónak kell lennie az általa közölt tartalmakat illetően, valamint átláthatónak a tulajdonjog és gazdasági érdekei tekintetében.

2.2.2.

Annak ellenére, hogy a digitális és közösségi médiához való tömeges hozzáférés miatt a „hagyományos” (nyomtatott és műsorszóró) média hanyatlik, az emberek az online térben nagymértékben használják, megosztják és kommentelik a műsorszolgáltatók, újságok és újságírók weboldalait és közösségimédia-profiljait.

2.2.3.

Bár a 2019-es sajtószabadság-ranglistán az európai országok túlnyomórészt az élbolyban végeztek, ahol „jó helyzetű” a sajtószabadság (10) (kilenc uniós tagállam szerepel azon 15 ország között, ahol „jó” a sajtószabadság helyzete), és egyik ország sem esik a legrosszabb, „nagyon súlyos helyzetű” kategóriába, 12 uniós tagállamot csak az „elég jó helyzetű” kategóriába soroltak be, hat tagállamot „problematikus helyzetűnek” értékeltek, egy uniós tagállamot pedig a „nehéz helyzetű” kategóriába soroltak. Az újságírókkal szemben alkalmazott erőszak és megfélemlítés az uniós tagállamokban aggodalomra okot adó tendencia az európai demokrácia számára, csakúgy, mint bármilyen politikai jellegű beavatkozás a médiába.

2.2.4.

A Médiapluralizmus Monitor 2017-es eredményei (11) szerint „a piaci koncentráció közepes vagy nagy kockázati forrás a médiapluralizmus számára, kivétel nélkül minden uniós országban. A különböző hagyományos médiaorgánumok gazdasági nehézségei […] arra engednek következtetni, hogy a médiakoncentráció jelensége a jövőben valószínűleg nem fog visszaszorulni […], és a piac pluralitásának lehetséges hanyatlása továbbra is egy mindenütt jelen lévő kockázati elem”. Az EU-nak trösztellenes intézkedéseket kell hoznia a médiatulajdon diverzifikálása, valamint a médiatulajdon koncentrációja és monopóliumai elleni küzdelem érdekében.

2.2.5.

A független újságírás a közjavak egyike, egy sokszínű és plurális média megvalósításának kudarca pedig egyértelműen a piac nem megfelelő működését tükrözi. Az újságírás minősége és sokszínűsége a közszolgálati média politikai és gazdasági függetlenségének és minőségének megerősítésével, valamint hosszú távú független finanszírozásával tartható fenn, ami új gazdasági/üzleti modelleket követel meg. Az EU-nak többet kell tennie a közszolgálati média támogatása érdekében, többek között az új és fenntartható finanszírozási modellekre irányuló kezdeményezésekkel. E tekintetben az EGSZB támogatja a 2021 és 2027 közötti költségvetési időszakra vonatkozó azon javaslatokat, amelyek értelmében az EU egy 61 millió euro összegű részkeretet tervez bevezetni a Kreatív Európa program számára, amelyet a minőségi újságírásra, ezen belül a médiapluralizmusra és a médiaműveltségre szánnak (12). Az EGSZB ugyanakkor a hivatásos újságírásba és médiába történő nagyobb összegű és sokkal inkább stratégiai állami beruházásokat sürget.

2.2.6.

Az EU-nak többet kell tennie a független média és az oknyomozó újságírás támogatása érdekében is, ideértve a transznacionális együttműködési platformokat is. Támogatnia kell továbbá az arra irányuló kezdeményezéseket, hogy megtalálják a minőségi újságírás finanszírozásának új módszereit, beleértve a nonprofit modelleket és az új, társadalmilag fenntartható és inkluzív gazdasági modelleket.

2.2.7.

Emellett meg kell erősíteni, figyelemmel kell kísérni és módszeresen érvényesíteni kell a médiamonopóliumok és piaci erőfölény elleni nemzeti és uniós jogszabályokat. Továbbra is támogatni kell a média függetlenségét és a tulajdonjogot figyelemmel kísérő kezdeményezéseket, mint amilyen a Médiapluralizmus Monitor.

2.2.8.

Az EU-nak továbbra is elő kell mozdítania az önszabályozási intézkedéseket és szerveket, például az etikai kódexeket és a sajtótanácsokat, hogy megerősítse az újságírás magas szintű normáit, többek között a digitális és közösségi médiában is. Az EU-nak elő kell mozdítania az információkhoz való egyenlő hozzáférést az összes média számára, és elleneznie kell az újságírók politikai okokból történő önkényes kizárását a sajtókonferenciákról és más kormányzati publikációkból.

3.   A digitális és közösségi média által teremtett lehetőségekre és kihívásokra adott válasz

3.1.

A digitális és közösségi média információk és vélemények szélesebb köréhez biztosít gyorsabban elérhető hozzáférést az emberek többsége számára, és lehetővé teszi számukra, hogy könnyebben részt vehessenek a közösségi hálózatok által támogatott demokratikus vitában. Azt is lehetővé kell tennie az egyének számára, hogy saját maguk dönthessenek azoknak az információknak a szűréséről, amelyekhez hozzá kívánnak férni. 2019-ben az EU27 polgárainak 86 %-a használta az internetet (13), és az EU27 háztartásainak 90 %-a rendelkezett internet-hozzáféréssel, nemzeti szinten pedig – bár vannak egyenlőtlenségek – a hollandiai 98 % és a bulgáriai 75 % között mozog a háztartások hozzáférése, ami még mindig jelentős elérést tesz lehetővé (14).

3.2.

Ugyanakkor – bár a digitális és közösségi média több embernek kínál több részvételi lehetőséget – a hagyományos nyomtatott és műsorszóró médiához képest még jobban koncentrálódik a közösségi médiaplatformok tulajdonjoga, és bonyolult, üzleti megfontolásokon alapuló, titkos algoritmusok szolgálnak arra, hogy jelentősen szűrjék az emberek fiókjain keresztül elérhető információkat. Ennek eredményeként a hagyományos nyomtatott és műsorszóró médiához képest tulajdonképpen még szűkülhet is azoknak az információknak a köre, amelyekkel az emberek találkoznak. A közösségi média megjelenése teret engedett a dezinformáció, azaz olyan kitalált történetek terjedésének, amelyeket különböző okokból – többek között a politikai vita és a választási eredmények befolyásolása érdekében – osztanak meg. Az ilyen dezinformáció többségét hamis profilokról osztják meg. A kutatók szerint az USA-ban a 2016-os elnökválasztáson a dezinformáció jelentős hatást fejtett ki a választói magatartásra.

3.3.

Az Európai Bizottság által a legutóbbi európai választások előtt a dezinformáció visszaszorítása és az átlátható, tisztességes és hitelt érdemlő online kampánytevékenységek biztosítása érdekében indított kezdeményezések részeként az online platformok, a közösségi hálózatok és a reklámipar (a Facebookot és a Twittert is beleértve) 2018 szeptemberében egy önszabályozási magatartási kódexet (15) írtak alá, hogy fellépjenek az online dezinformációval és az álhírekkel szemben. Ez a kódex a kötelezettségvállalások széles körét határozza meg, a politikai hirdetések átláthatóságától kezdve a hamis felhasználói fiókok megszüntetéséig és a dezinformáció terjesztőinek demonetizálásáig (16). A kódexre az Európai Bizottság dezinformációval szembeni cselekvési tervének fontos pilléreként tekintenek, a kódex melléklete pedig bemutatja az aláíró felek bevált gyakorlatait (17).

3.4.

Az európai választások előtt minden platform intézkedéseket hozott, amelyek keretében címkézte a politikai hirdetéseket, és a hirdetések kereshető könyvtárában nyilvánosan elérhetővé tette azokat (18). A Facebook által bevezetett önszabályozási politika alapján a politikai hirdetéseket csak olyan országban lehetett közzétenni, amelynek tekintetében az érintett pártok jogosultsággal rendelkeztek. Amint nyilvánvalóvá vált, hogy ez a szabály negatívan érintette az európai pártok uniós szintű kampányolását, meghoztak egy eseti döntést, amelynek értelmében az európai szintű pártok mentesülnek a szabály alól (19).

3.5.

Ugyanakkor a kódex aláíró felei által 2019 októberében készített első éves önértékelési jelentés (20) és az audiovizuális médiaszolgáltatásokkal foglalkozó európai szabályozók csoportjának (ERGA) 2019. júniusi jelentése (21) rámutat arra, hogy a platformok politikai hirdetéseket tartalmazó archívumaiban nem minden politikai hirdetést címkéztek meg helyesen politikai hirdetésként, és hogy az archívumok még mindig nem tettek közzé elégséges adatot a közönséget célzó mikroszintű üzenetekről ahhoz, hogy megakadályozzák a választók manipulálását és biztosítsák a politikai kampányok és hirdetések nagyobb fokú átláthatóságát, ideértve ezek finanszírozási forrásait és konkrét érdekcsoportokhoz fűződő kapcsolatait is. Ezenkívül a kódex aláírói nem fogadtak el olyan közös normákat, amelyek lehetővé tennék, hogy a kutatók és újságírók úgy férjenek hozzá a személyes adatokhoz, hogy tiszteletben tartják a felhasználók magánélethez és hozzájáruláshoz való jogát.

3.6.

Az önszabályozást illetően feltárt hiányosságoknak és a gyakorlati kódex Európai Bizottság által végzett jelenlegi értékelésének fényében az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen jogalkotási intézkedéseket, amennyiben az önkéntes kódex önmagában elégtelennek bizonyulna az Európai Bizottság céljainak megvalósítása felé teendő jelentős előrelépés eléréséhez. Az online dezinformáció terén jelentősen javítani kell az önszabályozást. Ezzel párhuzamosan átfogó megközelítést kell alkalmazni a szabályozást illetően. Eljött az idő – az új európai bizottsági választási csomag és az európai demokráciára vonatkozó cselekvési terv részeként – a közösségi média és a digitális platformok szabályozásának kidolgozására és előterjesztésére, amely szabályozásnak a politikai hirdetések valamennyi szempontjának (finanszírozási, címkézési és nyilvánosságra hozatali szabályok) átláthatóságára és a dezinformációra is figyelmet kell fordítania.

3.7.

Az online elszámoltathatóság előmozdításának nemcsak az átláthatósági intézkedésekre és az információforrások feltárására kellene összpontosítania, hanem figyelembe kellene vennie az ökoszisztéma azon szereplőinek elszámoltathatóságát is, akik hasznot húznak a félrevezető és szenzációs tartalmak terjesztéséből. A dezinformáció a koncentrált, elszámoltathatatlan digitális piacok tünete, a folyamatos nyomon követés és a személyes adatok jogellenes kezelésének jele. A domináns helyzetben lévő közösségimédia-vállalatok nyereségre tesznek szert azáltal, hogy profilalkotási adatokat állítanak elő szenzációhajhász tartalmak terjesztése révén, függetlenül azok valóságtartalmától. Az ilyen típusú adatmanipuláció az általános adatvédelmi rendelet teljeskörű és megfelelő végrehajtását teszi szükségessé, hogy a vállalatok kevésbé legyenek ösztönözve arra, hogy egy olyan modellt alkalmazzanak, amely szenzációhajhászaton és sokkoló tartalmakon alapul. Bár a probléma kialakulását maga a platformok alapvető üzleti modellje könnyíti meg vagy terjeszti el, nem elegendő arra ösztönözni a platformokat, hogy eltávolítási vagy ellenőrzési mechanizmusokat vezessenek be. Emellett a nemzeti és uniós jogszabályoknak foglalkozniuk kell a digitális és közösségi média vállalatainak domináns piaci pozícióival, és fontolóra kell venniük a kötelező interoperabilitást, közös protokollokat vezetve be annak érdekében, hogy a kommunikáció a platformok között áramolhasson.

3.8.

Szükség van arra, hogy a dezinformációval szembeni fellépés érdekében nagyobb mértékben és szélesebb körben vonják be az uniós intézményeket, a civil társadalmat, a szociális partnereket, a független médiát, a közösségi médiát, az online platformokat és a nyilvánosságot (22). Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága által vállalt kezdeményezését, amelynek értelmében létrehozzák a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontját, amely „a tényellenőrzők, a tudományos dolgozók és a kutatók számára biztosít platformot az együttműködéshez, valamint a médiaszervezetekkel, illetve a médiaműveltség szakértőivel való kapcsolattartáshoz, továbbá a politikai döntéshozók támogatásához” (23); az EGSZB ezenfelül helyesli a megfigyelőközpont megerősítéséhez és fejlesztéséhez biztosítandó további finanszírozást is.

4.   Az európai választásokba történő rosszindulatú internetes beavatkozás megakadályozása

4.1.

Az internet teret enged egy másik fenyegetésnek is, ugyanis a hamis profilokon, a közösségi médiában tevékenykedő trollokon és az államok által működtetett orgánumokon keresztül megkönnyíti a választásokba történő beavatkozást. Bár eddig nagy hangsúlyt fektettek a külföldi beavatkozásra, a valóság ennél sokkal árnyaltabb: a belföldi dezinformáció is legalább ugyanakkora probléma, és a helyi helyettesítő kiszolgálók, az új technológiák és más fejlemények (például a zárt csoportok használata) megnehezítik a külföldi és belföldi dezinformáció közötti különbségtételt. Oroszországot például azzal vádolták meg, hogy befolyásolta az USA 2016-os elnökválasztását, az Egyesült Királyságban a brexitről tartott népszavazást és a közelmúltban az EU-ban megrendezett több választást (24), valamint a 2019. májusi európai parlamenti választást (25), ugyanakkor más belföldi és külső szereplők beavatkozása hasonlóan aggasztó kockázatot jelent.

4.2.

Az Európai Bizottság dezinformációval szembeni cselekvési terve megállapítja, hogy a „jelentések szerint több mint 30 ország folyamodik dezinformációhoz és kísérel meg befolyásolni folyamatokat” (26). Az Európai Külügyi Szolgálat egy szolgálatot hozott létre (keleti stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoport), amely nyomon követi és az erre a célra szolgáló weboldalán felfedi a Kreml-barát dezinformációt (27), emellett kialakította a „Nyugat-Balkán” és a „Dél” elnevezésű stratégiai kommunikációs munkacsoportjait.

4.3.

Az EGSZB üdvözli az EKSZ „riasztási rendszer” – tulajdonképpen a dezinformációval foglalkozó tagállami kormánytisztviselők hálózata – létrehozására irányuló kezdeményezését, amely méltó arra, hogy megerősítsék és kiterjesszék. Egyúttal ösztönözni kell a tagállamokat arra, hogy gondoskodjanak a riasztási rendszer és a közelmúltban létrehozott nemzeti választási hálózatok közötti fokozott információcseréről, amelybe főszabályként be kell vonni a szakosított civil társadalmi szervezeteket és tényellenőrzőket is. A jövőben lehetővé kellene tenni a riasztási rendszer és a Digitális Média Megfigyelőközpontjának struktúrái közötti rendszeres információcserét is az egyes országokban és az Unió egészében.

4.4.

Ami a beavatkozások megelőzését szolgáló mechanizmusok jelentőségét illeti az európai demokrácia szempontjából, az Európai Külügyi Szolgálat dezinformációval szembeni kezdeményezéseihez kapcsolódó tevékenységeket bővíteni kell és meg kell erősíteni, többek között annak érdekében, hogy figyelemmel lehessen kísérni a más országokból és régiókból származó dezinformációt, és fel lehessen lépni ellene, valamint hogy fokozni lehessen a más hasonló (például Kanada és Ausztrália által létrehozott) megelőző mechanizmusokkal folytatott információcserét. Ugyanakkor jelentősen erősíteni kell a belföldi dezinformáció elleni uniós fellépést olyan átfogó módon, amely lehetővé teszi a kellő időben történő nyomon követést, javítja a szakmai újságírást és előmozdítja a médiaműveltséget.

4.5.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a Covid19-válság miatt, amely e vélemény elkészítését követően alakult ki, még sürgetőbb, hogy az Európai Bizottság további lépéseket tegyen a fertőzés okaival, terjedésével és kezelésével kapcsolatos félretájékoztatás leküzdésére, amely káros lehet a közegészségre. A közösségi médiában szereplő, a pandémiával kapcsolatos információk tartalma – amennyiben nem ellenőrzik és nem terjesztik megfelelően – káros viselkedési formákhoz és pánik terjedéséhez vezethet, ami veszélyezteti a közösség egészségét. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy legyen éber, és működjön együtt a tagállamokkal és a szociális érdekelt felekkel annak érdekében, hogy kezelni lehessen az ilyen, hazai és külföldi forrásokból származó félretájékoztatás súlyos hatásait (28).

5.   Az európai polgárok médiaműveltségének és az állampolgári ismeretek oktatásának javítása

5.1.

A médiaműveltség és az aktív polgári szerepvállalás uniós polgárok körében történő szisztematikus előmozdítása létfontosságú ahhoz, hogy kiépítsük az EU antidemokratikus tendenciákkal és fenyegetésekkel szembeni ellenálló képességét. A közelmúltbeli véleményeiben (29) megfogalmazottaknak megfelelően az EGSZB az uniós intézmények új politikai ciklusában megújult lendületet szeretne látni azokban a tevékenységekben, amelyek a nyilvánosság EU-ról való tájékoztatását szolgálják. Az EGSZB szerint a 2015. évi párizsi nyilatkozat (30) és a 2018. évi tanácsi ajánlás (31) egyértelmű, az Európai Parlament 2016. évi állásfoglalása (32) által is alátámasztott megbízást jelent a tagállamoktól arra, hogy az európai uniós ismeretek oktatását és elsajátítását határozottan a politikai napirendre tűzzük.

5.2.

Az EGSZB kiemeli, hogy végre kell hajtani a szociális jogok európai pillérének első alapelvét, hogy a minőségi és inkluzív oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás mindenkit megillető jog legyen Európában (33), és javasolja az uniós ismeretekkel kapcsolatos oktatás és az uniós identitásépítés beillesztését az Európa 2030 stratégiába és a 2030-as oktatási és képzési stratégiai keretbe, valamint az európai szemeszter folyamatába (a vonatkozó országspecifikus ajánlások között), feltéve, hogy pontos, szisztematikus adatok állnak rendelkezésre (34).

5.3.

Az uniós ismeretek szélesebb körű oktatására irányuló további politikai támogatás előmozdítása érdekében az EGSZB kéri egy, a „Tanítsuk Európát” kezdeményezéssel foglalkozó magas szintű szakértői csoport európai szintű létrehozását a tagállami képviselők és a vezető oktatási szakértők bevonásával. Ez a csoport szakpolitikai javaslatokat és ajánlásokat dolgozhatna ki, amelyek – miután az oktatásügyi miniszterek megvitatták őket – tanácsi következtetésekhez vezethetnének. A csoport emellett operatív javításokat is kezdeményezhetne, például egy olyan központi online platform létrehozását, amelyen elérhető lenne az uniós finanszírozású projektek keretében készült, meglévő oktatási segédanyagok és a nemzeti tantervek jegyzéke, amint azt az EGSZB javasolta.

5.4.

Az átfogóbb szakpolitikai fellépés kiindulópontjaként az EGSZB szerint az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló, 2013. évi tanulmány (35) alapján új kritikai jellegű kutatást kellene végezni, amely vizsgálja a tagállamokban tapasztalható jelenlegi helyzetet az uniós ismereteknek az iskolák, a tanárképzés és a folyamatos szakmai továbbképzés keretében történő oktatása tekintetében, továbbá a civil társadalom és a szociális partnerek által kidolgozott, az uniós ismeretek oktatásával kapcsolatos programokat (36). Emellett el kell végezni a felnőtt uniós polgárok körében az aktív polgári szerepvállalási készségeket fejlesztő oktatási kapacitások és finanszírozási források átfogó felülvizsgálatát, összhangban az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló átfogó keretrendszerrel (37).

5.5.

Az európai civil társadalom és a szociális partnerek határozottan szót emeltek az uniós ügyekkel, kultúrával és polgársággal kapcsolatos állampolgári ismeretek oktatásához nyújtott, a nemzeti forrásokat kiegészítő támogatás mellett. Az EU-nak támogatnia kell a tagállamokat annak biztosítása érdekében, hogy az iskolaigazgatókat, a tanárokat és az oktatási személyzet többi tagját jobban ellássák a kritikus gondolkodást, a demokratikus értékeket és az emberi jogokat, a polgári szerepvállalást és az új technológiák felelősségteljes használatát előmozdító eszközökkel. Meg kell erősíteni és ki kell bővíteni a tanárok, a tudományos dolgozók és a diákok cseréjéhez mobilitási támogatást nyújtó programokat, amelyek révén e szereplők más tanulási környezetben és más uniós tagállamokban szerezhetnek saját tapasztalatot az uniós értékekről, köztük a demokráciáról, a szabadságról és a toleranciáról (38).

5.6.

Az Uniónak minden tagállamban szisztematikus módon, a nemzeti oktatási intézményekkel és a médiaszabályozásért felelős független nemzeti ügynökségekkel szorosan együttműködve határozottan elő kell mozdítania, és pénzügyileg is támogatnia kell a társadalom minden nemzedéke számára a médiaműveltség terjesztését, továbbá az újságírók által és az újságíróknak tartott képzéseket. A cél, hogy gyors és nagy lépést tegyünk az európai polgárok magasabb médiaműveltsége felé, a széles körben elterjedt és gyakran rosszindulatú dezinformáció jelentette növekvő veszélyre tekintettel.

5.7.

Az EU-nak időben támogatást kell nyújtania a tagállamok számára az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló és a közelmúltban felülvizsgált irányelvben meghatározott, az új médiával kapcsolatos kötelezettségük teljesítésére irányuló erőfeszítéseikhez, amely kötelezettség értelmében a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a médiaműveltség fejlesztését és erre irányuló intézkedéseket kell hozniuk, ideértve az új oktatási programokat és a videómegosztó platformok hatékony felügyeletét. E tekintetben az EGSZB egyértelmű iránymutatásokat vár a médiaműveltséggel foglalkozó szakértői csoporttól, amely 2020. március 30-án ül össze a horvátországi Zágrábban, a múlt évben újonnan indított uniós szintű tájékoztató kezdeményezés, a második médiaműveltségi hét részeként.

6.   Az európai választások inkluzívabbá tétele

6.1.

EU-szerte különféle társadalmi csoportok tekintetében állhat fenn a választásokból való kirekesztődés veszélye – ezek a fogyatékossággal élő személyek, az etnikai kisebbségek (különösen a romák), az Európán át ingázó migráns munkavállalók, a bevándorlók, valamint a társadalom szegény, munkanélküli, alulképzett és vidéken élő rétegei. Tekintettel arra, hogy az európai polgárok fele még mindig nem vesz részt az európai választásokon, a jövőbeli politikai kezdeményezésekben foglalkozni kell a választási magatartást befolyásoló strukturális egyenlőtlenségekkel az európai demokrácia megerősítése és annak biztosítása érdekében, hogy a következő európai választásokon valamennyi európai polgár egyenlő bánásmódban részesüljön.

6.2.

Az EGSZB 2019. márciusi részletes tájékoztató jelentésének (39) elemzése alapján a 27 uniós tagállamban sokan olyan jogi és szervezési akadályok miatt nem tudnak részt venni az uniós választásokon, amelyek megfosztják a fogyatékossággal élőket politikai jogaiktól. 16 tagállam mintegy 800 000 európai polgárát fosztják meg a nemzeti szabályok alapján az EP-választásokon való részvétel jogától fogyatékosságuk vagy mentális egészségi problémájuk miatt, míg további több millió európai polgárnak nincs lehetősége szavazni olyan szervezési intézkedések (technikai korlátok) miatt, amelyek nem veszik figyelembe a fogyatékosságukból eredő szükségleteiket.

6.3.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az új választási reformcsomag és az európai demokráciáról szóló cselekvési terv irányozzon elő egy „az inkluzív választási folyamatra vonatkozó uniós ütemtervet”, amelyet kiegészít egy a tagállamokat a választásaik lebonyolításának korszerűsítésében támogató finanszírozási javaslat is. E korszerűsítés maga után vonná a választási folyamatból gyakran kizárt és egy adott nemzeti kontextusban alacsonyabb szintű politikai részvételt mutató, hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára szükséges technológiai kiigazításokat és támogatási szolgáltatásokat. Az ütemtervnek a nemzeti választási hatóságokkal, az ombudsmani intézményekkel, a megfelelő nemzeti civil társadalmi szervezetekkel és azok európai hálózataival együttműködésben végzett, a választási kirekesztés kockázatának kitett különböző társadalmi csoportok előtt álló akadályok mélyreható feltérképezésén kell alapulnia.

6.4.

A jelenlegi uniós jogszabályok már most is több, az EP-választásokat érintő problémával foglalkoznak. Nincs tehát formális akadálya annak, hogy e jogszabályok a fogyatékossággal élő személyek szavazási lehetőségeire vonatkozó garanciákat is magukban foglaljanak. Az EGSZB szerint ha az összes ország bevált gyakorlatait alkalmaznák, egy ideális rendszer valósulna meg, amely révén a fogyatékossággal élő uniós polgároknak nemcsak arra lenne teljeskörű lehetőségük, hogy szavazzanak, hanem a szavazás számukra legkényelmesebb módját is megválaszthatnák.

6.5.

Így az európai választási reformról és az európai demokráciára vonatkozó új cselekvési tervről szóló jövőbeli politikai vitával összefüggésben az EGSZB – a választási folyamatra vonatkozó uniós ütemtervjavaslatban felvázolt átfogóbb intézkedéseken túl – javasolja egy olyan jogszabályi kezdeményezés megfontolását, amely szavazási minimumszabályokat határozna meg a fogyatékossággal élő személyek tekintetében. A javaslatot a nemzeti választási hatóságok, a társadalmi integrációval és a választásokkal foglalkozó szakértők és a fogyatékossággal élő személyeket képviselő civil társadalmi szervezetekkel folytatott politikai párbeszéd keretében kell kidolgozni.

7.   Az európai politikai pártok polgárközpontúságának és elszámoltathatóságának ösztönzése

7.1.

Az 1992. évi Maastrichti Szerződés rendelkezései értelmében az „európai szintű politikai pártok az Unión belüli integráció fontos tényezői. Hozzájárulnak az európaiságtudat kialakításához és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához.” Viszonylag új jelenség, hogy az európai politikai pártok fokozatosan integrált irányítási struktúrákkal rendelkező szupranacionális politikai szereplőkké válnak, amelyek képesek koherens politikai programokat megfogalmazni, és Unió-szerte mozgósítani a választókat, ez pedig strukturális kihívás elé állítja az európai polgárok politikai részvételét. Konkrétabban: az európai pártok irányításának és finanszírozásának szabályozási kerete csak a 2003. évi Nizzai Szerződéstől kezdve alakult ki, és a szervezeti és programatikus koherenciát illetően továbbra is korlátozott érvényű, pedig ezeknek a követelményeknek elő kellene mozdítaniuk az európai pártok azon képességét, hogy közös értékek és a nyilvánosság részvétele alapján alakítsák és erősítsék az EU politikai integrációját.

7.2.

A további szabályozásnak arra kell törekednie, hogy ösztönözze az európai szintű politikai pártokat az uniós értékek aktív előmozdítására, és erősítse a pártok transznacionális koherenciáját és szervezeti képességeit, hogy a rendkívül sokféle nemzeti párttagságon átívelő és azt meghaladó módon tudják megszólítani a polgárokat az EU különböző részein.

7.3.

Ezzel kapcsolatban az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy szerezzenek jobban érvényt az európai politikai pártok azon jogi kötelezettségének, hogy be kell tartaniuk az EUSZ 2. cikkében megfogalmazott alapvető uniós értékeket, ami a nemzeti tagjaikra is érvényes. Ez vonatkozik a politikai programjaikban és kampányaikban képviselt értékekre, valamint a nemek közötti egyenlőségre és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó belső gyakorlataikra, továbbá a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem tiszteletben tartására. Szükség esetén az Európai Bizottság felkérheti az Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatóságát, hogy ellenőrizze a rendeletben meghatározott feltételek betartását (40).

7.4.

A további szabályozási intézkedéseknek figyelembe kell venniük a jelenleg folyó politikai vitát és politikai javaslatokat, ideértve egy sor olyan politikai elgondolást, amelyek az európai pártok nagyobb polgárközeliség és az európai nyilvánossággal szembeni nagyobb elszámoltathatóság irányába való fejlesztéséről szólnak, például a nemzeti pártoknak egy adott európai pártba való belépéséről szóló nyilatkozata, transznacionális pártlisták, átlátható adományszervezés és kampányolás, egyéni tagság, a civil társadalom és a szociális partnerek alulról szerveződő elérése, valamint a közös uniós értékeket kirívóan veszélyeztető politikai tartalom tekintetében való elszámoltathatóság révén (41). Ezeket a kérdéseket fel kell venni az Európa jövőjéről szóló konferencia napirendjére is, amely remélhetőleg érdemi lehetőséget nyújt majd arra, hogy a civil társadalom, a szociális partnerek és az európai nyilvánosság széles körű és tájékozott módon vegyen részt az EU demokratikus reformjában.

---

(1)  https://op.europa.eu/hu/publication-detail/-/publication/1f2a7ac7-d8f7-11e9-9c4e-01aa75ed71a1. Megjegyzendő, hogy az 1990-es évek eleje óta csökken az európai polgárok választásokon való részvétele, amit az is bizonyít, hogy az úgynevezett új tagállamokban 20 %-kal, az úgynevezett régi tagállamokban pedig 10 %-kal csökkent a választási részvétel.

(2)  2004-ben 45 %-os volt a részvétel az európai parlamenti választásokon, 2009-ben 43 %-os, 2014-ben 42,6 %-os, 2019-ben pedig 50,66 %-os; 1979 óta ez utóbbi volt az első olyan választás, amelyen nőtt a szavazók száma a korábbi választásokhoz képest. Forrás: https://blogs.eurac.edu/eureka/david-vs-goliath-of-voter-turnout-why-is-the-participation-in-eu-elections-so-low/.

(3)  https://medium.com/we-are-the-european-journalism-centre/more-than-meets-the-eye-tips-to-find-eu-funding-for-journalism-92f3f1143042.

(4)  A dezinformációról szóló uniós cselekvési terv, https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/action_plan_against_disinformation.pdf.

(5)  HL C 282., 2019.8.20., 39. o., A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak: Az Unión belüli jogállamiság további erősítése – Az aktuális helyzet és a lehetséges további lépések, 2019. április 3.

(6)  https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/IP_18_5681.

(7)  https://www.europarl.europa.eu/at-your-service/files/be-heard/eurobarometer/2019/election2019/EB915_SP_EUROBAROMETER_POSTEE19_FIRSTRESULTS_EN.pdf.

(8)  Ezek a megállapítások a fent említett forrásból származnak, azaz az EP 2019. júniusi választás utáni felméréséből, amely 22 464 válaszadóra terjedt ki.

(9)  HL C 97., 2020.3.24., 53. o.

(10)  https://rsf.org/en/world-press-freedom-index.

(11)  https://cmpf.eui.eu/media-pluralism-monitor/mpm-2017-2/.

(12)  https://medium.com/we-are-the-european-journalism-centre/more-than-meets-the-eye-tips-to-find-eu-funding-for-journalism-92f3f1143042.

(13)  https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/tin00028/default/table?lang=hu.

(14)  https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/tin00134/default/table?lang=hu.

(15)  https://ec.europa.eu/commission/news/code-practice-against-disinformation-2019-jan-29_hu.

(16)  https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/code-practice-disinformation.

(17)  Egy 2019 júniusában közzétett eredményjelentés megállapította többek között azt, hogy „a Facebook 2019 első negyedévében 2,2 milliárd hamis profilt távolított el, és konkrétan 1 574 nem uniós bejegyzésű és 168 uniós bejegyzésű oldal, csoport és fiók ellen lépett fel, amelyek az uniós tagállamokat megcélzó színlelt magatartást tanúsítottak”, míg „a Twitter arról számolt be, hogy több mint 6 000 hirdetést utasított el az elfogadhatatlan üzleti gyakorlatokat alkalmazó hirdetésekkel kapcsolatos szabályzatának megsértése miatt, 10 000 hirdetést pedig a minőségi hirdetésekkel kapcsolatos szabályzatának megsértése miatt, amely hirdetések mind az EU-t célozták meg”.

(18)  https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/action-plan-against-disinformation-report-progress.

(19)  https://twitter.com/alemannoEU/status/1119270730280132610.

(20)  https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/annual-self-assessment-reports-signatories-code-practice-disinformation-2019.

(21)  http://erga-online.eu/wp-content/uploads/2019/06/ERGA-2019-06_Report-intermediate-monitoring-Code-of-Practice-on-disinformation.pdf.

(22)  https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/eu-communication-disinformation-euco-05122018_en.pdf.

(23)  https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/commission-launches-call-create-european-digital-media-observatory.

(24)  https://www.politicalcapital.hu/pc-admin/source/documents/pc_russian_meddling_ep2019_eng_web_20190520.pdf.

(25)  https://carnegieendowment.org/files/CP_333_BrattbergMaurer_Russia_Elections_Interference_FINAL.pdf.

(26)  https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/eu-communication-disinformation-euco-05122018_en.pdf.

(27)  https://euvsdisinfo.eu/.

(28)  https://www.disinfo.eu/coronavirus/.

(29)  HL C 353., 2019.10.18., 52. o.; HL C 228., 2019.7.5., 68. o.

(30)  Párizsi nyilatkozat, 2015.3.17.

(31)  A Tanács ajánlása (2018. május 22.) a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról (HL C 195., 2018.6.7., 1. o.).

(32)  Az Európai Parlament állásfoglalása (2016. április 12.) (2015/2138(INI)) HL C 58., 2018.2.15., 57. o.).

(33)  HL C 228., 2019.7.5., 68. o.

(34)  HL C 228., 2019.7.5., 68. o.

(35)  https://op.europa.eu/hu/publication-detail/-/publication/83be95a3-b77f-4195-bd08-ad92c24c3a3c.

(36)  HL C 353., 2019.10.18., 52. o.

(37)  A Tanács ajánlása (2018. május 22.) az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról (HL C 189., 2018.6.4., 1. o.).

(38)  https://www.csee-etuce.org/images/attachments/ST_Citizenship_2018.pdf.

(39)  Az EGSZB tájékoztató jelentése: A fogyatékossággal élők tényleges jogai arra, hogy szavazzanak az európai parlamenti választásokon, 2019. március 20.

(40)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/DOC/?uri=CELEX:52019DC0343&from=HU.

(41)  https://www.idea.int/sites/default/files/publications/reconnecting-european-political-parties-with-european-union-citizens.pdf; https://carnegieeurope.eu/2019/11/06/six-ideas-for-rejuvenating-european-democracy-pub-80279; https://euroflections.se/globalassets/ovrigt/euroflections/euroflections_v3.pdf.