15.1.2020 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 14/95 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Vitaanyag: „Fenntartható Európa 2030-ra”
(COM(2019) 22 final)
(2020/C 14/14)
Előadó: Cillian LOHAN
Társelőadó: Peter SCHMIDT
Felkérés: |
Európai Bizottság, 2019.3.12. |
Jogalap: |
az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke |
Elnökségi határozat: |
2018.12.11. – kiegészítés 2019.1.22. |
Illetékes szekció: |
„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem”, valamint „Környezetvédelem, közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” |
Elfogadás a szekcióülésen: |
2019.6.28. |
Elfogadás a plenáris ülésen: |
2019.9.26. |
Plenáris ülés száma: |
546. |
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott) |
168/3/5 |
1. Következtetések és ajánlások
1.1. |
A fenntartható fejlődésnek Európa jövőjében központi helyet kell elfoglalnia. Az EGSZB értékeli a vitaanyag átfogó elemzését, a kihívások részletezését, a felvázolt követendő irányt és az Európa számára benne rejlő lehetőségeket, ugyanakkor aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fenntarthatóságra való átállás üteme – globálisan és Európán belül – elmarad attól, ami szükséges az ENSZ általunk elfogadott fenntartható fejlődési céljainak megvalósításához. A politikai intézkedések nem adnak megfelelő választ jelenkorunk környezeti, társadalmi és gazdasági kihívásainak sürgősségére. |
1.2. |
A fenntartható fejlődés globális szintű, közös cél; valamennyi nemzet közös erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy megvalósítsuk a természeti erőforrások fenntartható használatát, és prosperitást teremtsünk mindenki számára. Európa ezt nem valósíthatja meg egyedül, az EU-nak azonban legnagyobb kereskedelmi blokként és a bioalapú erőforrások jelentős importőreként módjában áll latba vetni, és latba is kellene vetnie súlyát a fenntartható beszerzés globális ösztönzése érdekében, így támogatva a globális biodiverzitás és az ökoszisztémák megőrzését, amelyek kulcsfontosságúak közös jövőnk szempontjából. |
1.3. |
A fenntartható fejlődés az emberek jövőjéről szól, és a gazdaságnak – bolygónk tűrőképességének határain belül – a társadalom szolgálatában kellene biztosítania a prosperitást és a méltányosságot, most és a jövő nemzedékei számára. A 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend egy emberközpontú projekt, amelynek célja, hogy senkit ne hagyjon hátra. Egy európai zöld és szociális megállapodás kezdeményezése az európai gazdaságok radikálisan fenntarthatóbb irányban történő átalakításának fontos eleme lesz. |
1.4. |
A viták ideje lejárt, legfőbb ideje cselekedni. Az EGSZB sürgős lépéseket szorgalmaz egy olyan, az EU egészére kiterjedő, átfogó, hosszú távú fenntartható fejlődési stratégia kidolgozása és végrehajtása irányába, amelyhez átfogó végrehajtási terv is tartozik, hogy a fenntartható fejlődési célok 2030-ig megvalósulhassanak. |
1.5. |
A fenntartható fejlődési stratégiának magában kell foglalnia az Unió belső és külső tevékenységeit, és elő kell mozdítania az ezek közötti maximális koherenciát. A végrehajtási tervnek a fenntarthatóságot valamennyi szakpolitikai területbe be kell építenie, és meg kell határoznia azokat az alapvető intézkedéseket, amelyeket az EU a fenntartható fejlődési célok végrehajtása érdekében megtesz. Emellett világos menetrendet és ütemtervet kell felvázolnia, amelyek tartalmazzák a konkrét célokat és mutatókat, illetve valamennyi uniós intézmény, ügynökség és szereplő főbb szerepét és felelősségi köreit. A végrehajtás sarokköveit az innovációnak, a fenntarthatóság-központú nemzetközi együttműködésnek és kereskedelmi megállapodásoknak, valamint a vállalkozások mobilizálásának és a civil társadalomnak kellene képeznie. |
1.6. |
Az irányítási és koordinációs keretrendszernek a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtási stratégiájával párhuzamosan történő létrehozására azért van szükség, hogy valamennyi szakpolitika középpontjában a fenntartható fejlődési célok álljanak. A 2019–2024-es időszakra szóló stratégiai uniós menetrendnek különösen a fenntartható fejlődési célokon kell alapulnia, és az Európai Parlamentnek kiemelt szerepet kell játszania. Az új Európai Bizottságot a fenntartható fejlődési célok megvalósításának és általános érvényre juttatásának szempontjai köré kellene szervezni, ahogy az a biztosok megbízólevelében áll. |
1.7. |
Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy lépjen túl a GDP-alapú növekedési politikán. A GDP prosperitás mérésére való alkalmazása figyelmen kívül hagyja a társadalmi és környezeti költségek és előnyök fontos elemeit. |
1.8. |
Az EGSZB elismeri, hogy az üzleti világban vannak olyanok, akik élen járnak a fenntarthatóság integrációjának terén. Számos vállalkozás valójában már a szakpolitikák előtt jár. A szakpolitikáknak stabil környezetet és kiszámíthatóságot kell teremteniük annak biztosítása érdekében, hogy a bevált gyakorlatokból általános gyakorlatok váljanak. Ez lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy fenntartható megoldásokat találjanak. |
1.9. |
Az EGSZB kéri, hogy valamennyi meglévő uniós szakpolitikát és költségvetési/pénzügyi keretet és eszközt (mint például az európai szemesztert, a minőségi jogalkotást, a többéves pénzügyi keretet stb.) sürgősen igazítsák a fenntartható fejlődési célok elérésének célkitűzéséhez. Uniós szinten meg kell határozni, illetve ki kell alakítani a fenntarthatóságot biztosító hiteles módszereket annak érdekében, hogy a költségvetési/pénzügyi eszközök, a politikai keretek és a hatásvizsgálati megközelítések támogassák a fenntartható fejlődési célok végrehajtását az EU belső és külső tevékenységeinek keretében. Új eszközök – mint például a céloktól való távolságra vonatkozó intézkedések – és új mutatók kidolgozására is szükség van. |
1.10. |
Az EGSZB volt az első olyan uniós intézmény, amely létrehozott egy, a fenntartható fejlődés előmozdítására szolgáló szervet – a fenntartható fejlődés megfigyelőközpontját –, és amely elkötelezett amellett, hogy a fenntartható fejlődési célokat véleményeiben, belső működésében és szervezeti felépítésében átfogóbb módon előmozdítsa és érvényesítse. Ezért belső eszmecserét kezdeményez annak érdekében, hogy belső irányítását összehangolja a fenntartható fejlődési célokkal. |
1.11. |
Szükség van a civil társadalom strukturált bevonására, és egyértelmű felhatalmazást kell adni a civil társadalomnak a stratégia kidolgozásában, végrehajtásában és nyomon követésében való részvételére. A több érdekelt felet tömörítő platform eddigi fontos szerepét valamennyi érdekelt fél bevonásával felül kell vizsgálni, melynek során tekintetbe kell venni az egyéb többszereplős platformok sikeréből levonható tanulságokat is, különös tekintettel a körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformjára. A több érdekelt felet tömörítő platformot az Európai Parlament ajánlásának megfelelően (1) korszerűsíteni kell és formális intézményközi keretrendszerbe kell helyezni. |
1.12. |
A fenntartható fejlődés magában hordozza annak lehetőségét, hogy a társadalmi szolidaritás eszközeként szolgáljon, és ellensúlyozza a döntéshozataltól és a hatalomtól eltávolodott polgárok körében feltörekvő populista, rendszerellenes érzéseket. A fenntarthatósági menetrendnek nem szabad elitistának lennie, hanem az embereket kell középpontjába állítania, és azt kell célul kitűznie, hogy a fenntartható fogyasztói döntések mindenki számára elérhetővé és megfizethetővé váljanak. |
2. Bevezetés
2.1. |
A „Fenntartható Európa 2030-ra” című, régóta várt vitaanyagot január 30-án tették közzé az Európa jövőjéről szóló vita, valamint az EU azon vállalása keretében, hogy teljesíteni fogja az ENSZ fenntartható fejlődési céljait, ideértve az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodást is. |
2.2. |
Az EGSZB évek óta sürgeti egy ambiciózus, átfogó uniós fenntartható fejlődési stratégia kidolgozását, és számos, különböző ágazatokat érintő véleményben terjesztett elő javaslatokat a fenntartható fejlődési célok eléréséhez szükséges szakpolitikai és irányítási intézkedésekre. A jelenlegi vélemény a vitaanyaghoz kíván hozzászólni, azonban az EGSZB korábbi munkájára épül, célja pedig egy jövőkép kialakítása, valamint a szükséges kormányzati reformokra, eszközökre és mechanizmusokra vonatkozó konkrét javaslatok kidolgozása, amelyek alátámasztanak egy jellegénél fogva hosszú távú, átfogó stratégiát. |
2.3. |
Egyre több társadalmi és ökológiai mutató jelzi, hogy az EU és más globális szereplők részéről is sürgős fellépésre és a fenntarthatóságra való gyors átállásra van szükség. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete nemrégiben készült jelentése arra figyelmeztet, hogy az emberiségnek körülbelül 11 év áll rendelkezésére arra, hogy korlátozza az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását és megelőzze a hőmérséklet globális emelkedését, illetve megakadályozza az éghajlatváltozás veszélyes és potenciálisan visszafordíthatatlan szintjének elérését (2). Az éghajlatváltozással kapcsolatos vészhelyzet mellett más környezetvédelmi kihívások, például a biológiai sokféleség csökkenése és a levegőszennyezés is egyre nagyobb aggodalomra adnak okot polgáraink számára, és sürgős fellépést igényelnek. A társadalmi egyenlőtlenségek is növekednek Európában. Az európai gyermekek és fiatalok közel egynegyede van kitéve a szegénység kockázatának (3) vagy szegénységben élnek, és fiatalok milliói nem találnak tisztességes munkát, így nem tudnak hozzáfogni felnőtt életük kialakításához sem. Bizonyos kisebbségi csoportok – például a fogyatékossággal élők – fokozottabb kirekesztéssel szembesülnek. A nacionalista és populista mozgalmak Európa-szerte virágoznak, és több tagállamban is veszélybe kerültek az alapvető értékek és jogok. Az Európai Unió alapjai kérdőjeleződnek meg. |
3. Általános megjegyzések
3.1. |
A viták ideje lejárt, itt az idő cselekedni. A fenntarthatóságról szóló vitaanyag közzétételét úgy kellett volna időzíteni, hogy az egybeessen a fenntartható fejlődési célok 2015-ös bevezetésével. Az EGSZB sürgős lépéseket szorgalmaz az egész EU-ra kiterjedő fenntartható fejlődési stratégia és végrehajtási terv kidolgozása és megvalósítása érdekében, ahogyan azt korábbi véleményeiben javasolta (4), és ahogyan azt a 2017. és 2018. évi, valamint a 2019. áprilisi tanácsi következtetésekben meghatározták (5). |
3.2. |
A vitaanyag különféle forgatókönyveket vázol fel a fenntarthatóság elérésére. A valóság az, hogy nem realisztikus a forgatókönyvek közötti egyértelmű választás. Csak az 1. forgatókönyv irányoz elő átfogó stratégiát, azonban ennek a forgatókönyvnek a másik kettő forgatókönyvből is át kellene venni elemeket ahhoz, hogy hatékony lehessen. Egy átfogó stratégia kulcsfontosságú, és egy összehangolt politikai megközelítés a fenntartható jövő megvalósításának előfeltétele. A vélemény az 1. forgatókönyvben felvázolt ötletek közül gondol tovább néhányat. |
3.3. |
Az e véleményben kifejtett, fokozott ambícióra és gyors végrehajtásra vonatkozó követelményt nem szabad úgy értelmezni, hogy nem ismerjük el az eddig elért előrelépéseket. Az EGSZB üdvözli a vitaanyag által nyújtott elemzést és a fenntartható jövő szakpolitikai alapjainak, illetve a fenntarthatósági átmenet horizontális tényezőinek elismerését. Az aggódó polgárok és a szakértők sürgető elvárásaihoz azonban nem társul politikai fellépés. |
3.4. |
Az EU átvette a vezető szerepet a fenntarthatósággal kapcsolatos politikai kezdeményezések terén. Ugyanakkor – különféle összetett okok miatt – ezeket a kezdeményezéseket nem valósították meg ugyanilyen mértékben. Az EU ökológiai lábnyoma és az egy főre jutó CO2-kibocsátása a legnagyobbak közé tartozik a világon. Az EU még saját határain belül sem halad a környezeti fenntarthatóság elérésének irányába. |
3.5. |
Nem elég csak egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony és szociálisabb Európát létrehozni: egy fenntartható Európának figyelembe kell vennie az importtevékenységeiből adódó, határain túli környezeti és társadalmi hatásokat is. Ha az EU globális vezető szerepre törekszik, ahogy azt a vitaanyag ismerteti, akkor az EU-nak meg kell értenie és komolyan kell vennie világszintű felelősségét és hatását is. Az EGSZB az EU Mercosur-országokkal jelenleg folytatott tárgyalásait egyfajta próbakőnek tekinti egy új kereskedelmi politika számára a fenntartható fejlődést illetően. Ezért támogatja azoknak a csoportoknak a kérését, amelyek egyértelműen azt sürgetik, hogy egy ilyen szerződést ne köthessenek meg anélkül például, hogy az összes szerződő fél következetesen közreműködik az éghajlatváltozásról szóló megállapodás végrehajtásában, a trópusi esőerdők megőrzésében és/vagy az őslakos népesség érdekeinek figyelembevételében, illetve hogy a szerződésbe foglaljanak bele legalább egy felmondási záradékot, amely az ilyen elismert és alapvető fenntarthatósági törekvések megsértése esetén alkalmazható. |
3.6. |
Európa olyan földrész, amely vezető szerepet tölt be a természeti erőforrások kitermelésében és felhasználásában, valamint a fogyasztási rátája is magas, és így értékes tanulságokat nyújthat az erőforrás-hatékonyság növelése és a környezetre gyakorolt hatásainak csökkentése érdekében megtett cselekvések és egyéb olyan erőfeszítések tekintetében, amelyek változást akarnak elérni, ideértve a szociális védelem területét is. |
3.7. |
Az EU-nak egy olyan fenntartható fejlődési modellt kell kidolgoznia és végrehajtania, amely megmutatja a világ többi részének, hogy a valódi fenntarthatóságra való folyamatos törekvés hogyan képes előmozdítani a társadalmi kohéziót, támogatni a gazdasági fejlődést, biztosítani az ökológiai jólétet, megkönnyíteni az inkluzív kormányzást, és hogyan éri el, hogy senki se maradjon ki. |
4. Rendszerszintű megközelítés ösztönzése a fenntartható fejlődés tekintetében
4.1. |
A vitaanyag nem megy elég messzire, mivel nem hangsúlyozza, hogy paradigmaváltásra és egy rendszerszintű megközelítésre van szükség jelenkorunk példa nélküli kihívásainak leküzdéséhez. A fenntartható fejlődés meghatározása már egységesen elfogadott. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy a szakpolitikák és a szabályozás révén maradéktalanul és következetesen hajtsák végre, és érvényre juttassák elveit. |
4.2. |
Az ENSZ és az EU által alkalmazott meghatározás a Bruntland-jelentésből származik: „a fenntarthatóság olyan fejlődésként definiálható, amely anélkül elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy megfosztaná a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől” (6). |
4.3. |
Az ENSZ 1992-es riói Környezet és Fejlődés Konferenciáját követően a fenntartható fejlődésnek három pillérét tartjuk számon: a környezetvédelmi, a társadalmi és a gazdasági pillért. A döntéshozatal során mindhárom pillért tiszteletben kell tartani és figyelembe kell venni. A fenntartható fejlődést az Európai Unióról szóló 3. cikkének (3) bekezdése az EU egyik hosszú távú céljaként rögzíti. |
4.4. |
Az „esküvői torta”-ként ismert lenti ábra jól illusztrálja, hogy a fenntartható fejlődés az emberekről szól, és a gazdaságnak a társadalom szolgálatában kellene biztosítania a prosperitást és a méltányosságot és egy jó életminőséget kínáló környezetet. Ez az ábra a különböző szinteket összekapcsolja a nemzetközileg elfogadott fenntartható fejlődési célokkal (7).
|
4.5. |
A fenntartható fejlődés kulcsfontosságú elve a környezeti, társadalmi és gazdasági aggályok figyelembevétele a döntéshozatali folyamat valamennyi szempontjában. Az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglalt két elvet – az elővigyázatosság elvét (8) és a „szennyező fizet” elvét (9) – alkalmazzák ebben a kontextusban, és ezeket az elveket annak biztosítására kell felhasználni, hogy a legsérülékenyebb csoportok ne viseljék a környezeti károk költségét. A fenntarthatóság szerves része a nemzedékek közötti egyenlőség koncepciója. |
4.6. |
El kell ismerni továbbá a fenntartható fejlődés negyedik dimenzióját is, azaz a mindhárom – gazdasági, társadalmi és környezeti – réteget felölelő kormányzást. Az EU-nak meg kellene erősítenie a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend fontos paradigmaváltását egy olyan, a fenntartható fejlődés irányítására vonatkozó modell irányába, amelyben több érdekelt fél vesz részt (lásd a 9. pontot), és ösztönöznie kellene a „társadalom egésze” megközelítést a bolygónk fenntarthatóbb jövőjére való fontos áttérés érdekében. |
4.7. |
A vitaanyag a jog alkalmazását az előnyben részesített megközelítés végrehajtásának biztosítására és előmozdítására szolgáló eszközként határozza meg. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a jog tiszteletben tartásának előfeltételt kell jelentenie bármely uniós támogatás nyújtásához, és ezért a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának mozgatórugójaként lehet tekinteni rá. Ehhez arra van szükség, hogy a fenntartható fejlődés három elemének, a környezetvédelmi, a társadalmi és a gazdasági elemnek a jog területén egyenlőnek kell lennie. Az EGSZB ismételten kéri a természet jogainak elismerését, biztosítva annak az egyének és a vállalatok jogaival való egyenrangúságát (10). |
5. A GDP-alapú növekedési politikán való túllépés
5.1. |
Európának paradigmaváltásra (11) és egy új növekedési modellre van szüksége, amely minőségében eltér attól, amit eddig követtünk: társadalmilag befogadóbbnak, környezetileg pedig fenntarthatóbbnak kell lennie, és képesnek kell lennie arra, hogy ösztönözze és végigkísérje az országainkban és társadalmainkban végbemenő digitális és ökológiai átalakulások konvergenciáját. |
5.2. |
Az EGSZB – ahogy korábbi véleményeiben is – azt kéri, hogy lépjenek túl a GDP-n, és használjanak más mutatókat is a jólét nemzeti szinten történő meghatározására (12) (13). A GDP pénzügyi értelemben a gazdasági fejlődés egyik mutatója, de nem foglalkozik az egyéni és társadalmi jólét fontos elemeivel, és nem veszi kellően figyelembe a természeti tőke költségeit (éghajlat, természeti erőforrások kimerülése, negatív hatás az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, mint például a tiszta levegő, a friss víz, a termékeny talaj és az élhető városok és tájak). Nem foglalkozik a munkaügyi kapcsolatok minőségével és méltányosságával, valamint az emberek fizetetlen munkájával, tehát legnagyobb részt figyelmen kívül hagyja a gyermekeket vagy időseket gondozók, valamint a kulturális és sporttevékenységekben részt vevő önkéntesek által nyújtott hozzáadott értéket. A fenntartható fejlődés olyan gazdasági növekedést (14) jelent, amely figyelembe veszi a jelenlegi és jövőbeli emberi jólét valamennyi aspektusát; tekintettel van a tevékenységek társadalmi és környezeti költségeire és hasznára, valamint tiszteletben tartja bolygónk tűrőképességét. Gyarapítja az emberiség közös vagyonát. Nem elég gazdasági értéket hozzárendelni a társadalmi és környezeti elemekhez: gondoskodnunk kell arról, hogy a gazdasági szereplők ezeket figyelembe is vegyék a döntéshozataluk során. Ehhez a közérdek védelme és a külső hatások internalizálása érdekében beavatkozásra van szükség. |
5.3. |
A versenyképesség az erőforrás-hatékonyság folyamatos javításának egyik előfeltétele. A szabad piaci verseny ugyanakkor önmagában nem garantál optimális eredményeket a társadalom számára. A társadalomnak kell meghatároznia az árutermelőkre és szolgáltatásnyújtókra vonatkozó szabályokat és feltételeket, és ellensúlyról kell gondoskodnia az olyan közjavak és érdekek biztosítása érdekében, mint a méltányosság és a fenntarthatóság. A szereplők piaci erejét korlátozni kell a munkaerő, fogyasztók, egyéb vállalkozások és a nagyközönség kárára történő visszaélések megakadályozása érdekében. A globális versenyképességi mutatónak ezért figyelembe kell vennie a környezeti és a szociális dimenziót is (15). |
5.4. |
Bár értékeli a vitaanyag átfogó elemzését, a kihívások részletezését, a felvázolt követendő irányt és az Európa számára benne rejlő lehetőségeket, az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fenntarthatóságra való átállás üteme – globálisan és Európán belül – elmarad attól, ami szükséges az általunk elfogadott célok megvalósításához. Több mint 200 akadémikus nemrégiben közzétett egy levelet, amelyben felszólították Európát, hogy lépjen túl a növekedési politikákon (16). |
5.5. |
Az EGSZB támogatja a vitaanyagban képviselt álláspontot, hogy a fenntarthatóságra való áttérésre úgy kell tekinteni, mint lehetőségre a foglalkoztatás és prosperitás ösztönzéséhez. Az európai vállalkozásoknak lehetőségük van arra, hogy átvegyék a vezető szerepet, és jelen legyenek az együttműködésen alapuló innováció forrásánál, meglovagolhassák a digitális forradalom hullámát, így hozva létre fenntartható üzleti gyakorlatokat és új szabványokat. A fenntartható fejlődési célok magukban hordozzák a lehetőséget arra, hogy növekedő piacot jelentsenek azoknak a vállalatoknak, amelyek innovatív megoldásokat és transzformatív változásokat tudnak megvalósítani. |
5.6. |
Az EGSZB elismeri, hogy az üzleti világban vannak olyanok, akik élen járnak a fenntarthatóság integrációjának terén. A vállalkozások a társadalmi és környezeti fejlődés támogatói (17). Számos vállalkozás valójában már a szakpolitikák előtt jár. |
5.7. |
A fenntartható fejlődésre vonatkozó átfogó stratégia és a megfelelő szabályozási keret olyan kedvező környezetet teremtenek majd, amely több beruházásra késztet, és amelyben a vállalkozások teljes mértékben ki tudják aknázni a lehetőségeket. Ez lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy fenntartható megoldásokat találjanak. |
6. A változás finanszírozása
6.1. |
A vitaanyag a finanszírozást, az árképzést, az adózást és a versenyt nevezi meg az átmenet horizontális tényezőiként. |
6.2. |
Az EGSZB megjegyzi, hogy a fenntarthatóság széles körben hangoztatott támogatása ellenére a jelenlegi politikai környezet nem biztosít hatékony mechanizmust a társadalmi és környezeti költségek beruházási döntésekbe való integrációjához. Az intézkedések és beruházások értékelése legtöbbször a pénzügyi/gazdasági megtérülés szempontjain alapul. Így az alapelvek transzformatív módon történő tényleges alkalmazására nem kerül sor. |
6.3. |
Bizonyos mértékű finanszírozásnak a környezetvédelmi és társadalmi megtérülésen kell alapulnia. A finanszírozást arra kell felhasználni, hogy elősegítse a fenntarthatóság számára megtérülést eredményező változást. A fellépések hatékonyságára és értékére irányuló jelenlegi intézkedés csak a pénzügyi/gazdasági megtérülésen alapul. Ez a korlátozott gondolkodásmód soha nem fogja finanszírozni a fenntarthatóságra való áttérést. Az EGSZB megítélése szerint a tőkeáramlások fenntarthatóbb gazdaság felé történő átirányításának együtt kell járnia a pénzügyi integrációval és a társadalmi kohézióval egy olyan Európában, ahol senki sem marad le (18). |
6.4. |
A kutatás és az innováció finanszírozása a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú eleme, de a finanszírozási eszközöket is innovatív módon kell megtervezni (19), például a fogyatékossággal élő személyek szisztematikus befogadását célzó költségvetéssel. A finanszírozásnak túl kell mutatnia az olyan projekteken, amelyek esetében csupán kevesebb szén-dioxid-kibocsátásról és nagyobb forráshatékonyságról van szó, és azokat az értékes hozzájárulásokat és kezdeményezéseket is figyelembe kell vennie, amelyeknek környezeti vagy társadalmi értelemben térülnek meg. |
6.5. |
A szociális beruházások különösen hasznosak a szegénység magas kockázatának leküzdésében az Unióban, és Európa foglalkoztatási potenciáljának növelésében (20). Az EGSZB elismeri a körforgásos gazdaság kezdeményezéseibe történő folyamatos beruházásokat mint olyan eszközt, amely fokozza a fenntarthatóságot. |
6.6. |
Egy európai zöld és szociális megállapodás kezdeményezése az európai gazdaságok radikálisan fenntarthatóbb irányban történő átalakításának fontos eleme lesz. Ez egy kiemelt európai közberuházási program kell hogy legyen, amely az egyértelműen és kiterjedten közérdekű nagy tőkeprojekteket támogatja, mint például a középületek felújítása, a tömegközlekedés újratervezése és a tisztaenergia-rendszerek kiépítése. Ennek eredményeképpen olyan munkahelyeknek kellene létrejönniük Európában, amelyekre égető szükség van, különösen azokban a régiókban, ahol magas a munkanélküliség (főleg a fiatalok és a fogyatékkal élők körében). Ezen túl ösztönözné az európai szakoktatási és szakképzési rendszerek gyors fejlődését és innovációját is. |
6.7. |
A többéves pénzügyi keret kulcsfontosságú a fenntartható fejlődési célok előmozdítása szempontjából, és a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló végső döntés jelezni fogja, hogy az EU képes lesz-e teljesíteni a 2030-as menetrenddel kapcsolatos kötelezettségvállalásait. Az Európai Bizottság javaslata nem használja ki annak lehetőségét, hogy a 2030-as menetrendet az európai menetrend prioritásává tegye. Az éghajlatváltozási politika érvényesítésére vonatkozó célösszeg javasolt korlátozott emelésén kívül az új többéves pénzügyi kereten belül jelentős pénzügyi forrásokat kell juttatni a fenntartható fejlesztésre, ezenkívül biztosítani kell, hogy más finanszírozás ne ássa alá a fenntartható fejlődési célok megvalósítását. Finanszírozási forrásokat kell a fenntartható fejlődési célok megvalósításáért felelős szereplők, többek között a tagállamok, a helyi önkormányzatok, a vállalkozások, a szakszervezetek és a nem kormányzati szervezetek rendelkezésére bocsátani innovatív, méretezhető és inkluzív projektekhez (21). A következő végleges többéves pénzügyi keretnek különösen lehetővé kell tennie az éghajlatsemleges gazdaságra való átmenetet 2050-re. Az EU-nak olyan szintű ambíciót kell mutatnia, amely megfelel az éghajlatváltozás elleni küzdelem kihívásának; összköltségvetésének átlagosan 40 %-át kell erre a célkitűzésre fordítania (22). Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem területén kisebb léptékű tevékenységet végző civil társadalmi szereplőknek a transzformatív potenciált magukban hordozó kezdeményezések megvalósítását támogató és lehetővé tévő finanszírozáshoz való hozzáférése problémát jelent (23). |
6.8. |
Az EGSZB ismételten sürgeti a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának megszüntetését, valamint a fenntarthatóság politikai érvényesítésének gyakorlati eszközeként működő, a fenntartható élelmiszerrendszerekre vonatkozó megközelítés alkalmazását az élelmiszer-termelési és -feldolgozó ágazatok tekintetében (24). Nem egyszer utalt már arra, hogy az EU a mai napig nem tartotta be a külső költségek internalizálása, a „szennyező fizet” elvek következetes alkalmazása és a környezeti szempontból káros támogatások megszüntetése kapcsán több ízben hangoztatott ígéreteit, és újra kéri az uniós intézményeket, hogy terjesszenek elő egy átfogó koncepciót egy ökológiai adó- és díjrendszer tekintetében (25). |
6.9. |
A fenntartható fejlődés egyet jelent a haladással és a prosperitással is. A kutatásra és innovációra ebben kulcsfontosságú szerep hárul. A kutatás és innováció közfinanszírozásának jelentősen növekednie kell uniós és tagállami szinten is, különös tekintettel a fenntartható fejlődési célok megvalósítására. Ezt a magánszektorbeli finanszírozás ösztönzésére is lehetne használni. |
6.10. |
A magánberuházásokra kulcsfontosságú szerep hárul a fenntartható gazdaságra való átállás során. A köz- és magánszféra partnersége segíthet a beruházások fenntarthatósági szempontból való megtérülésének optimalizálásában, európai és nemzetközi kontextusban is. |
7. A fenntartható fejlődés mint a társadalmi szolidaritás eszköze
7.1. |
A fenntartható fejlődés magában hordozhatná annak lehetőségét, hogy eszközként szolgáljon a hátrányos helyzetű és a döntéshozataltól és a hatalomtól eltávolodott polgárok körében feltörekvő populista, rendszerellenes érzésekkel szemben. A fenntarthatósági menetrendnek nem szabad elitistának lennie, hanem az embereket kell középpontjába állítania, és azt kell célul kitűznie, hogy a fenntartható fogyasztói döntések mindenki számára elérhetővé és megfizethetővé váljanak. Ha a problémákat úgy próbálják meg kezelni, hogy a költségeket a hátrányos helyzetben lévő, önmagukat már eddig is jogfosztottnak és kirekesztettnek érző emberekre terhelik, az a politikai megoldások (például az éghajlat-politikák és számos egyéb környezetvédelmi politika) egyértelmű elutasításához vezet, és a szélsőségesség kifejeződéseiben, illetve migrációellenes üzenetben nyilvánulnak meg. A tisztességes munka a fenntarthatóságra való átállás szükséges feltétele. |
7.2. |
Az átmenet megköveteli a hatékony, inkluzív és integrált szociális védelmi rendszerekbe való beruházást, ideértve a minőségi és hozzáférhető szolgáltatásokat, például az egészségügy és a hosszú távú gondozás területén a szociális párbeszéd gyakorlása révén. A kutatások azt mutatják, hogy az oktatásba és az egészségügybe történő beruházások hosszú távú pozitív hatással vannak a társadalmi mobilitásra, a tagállamok azonban az elmúlt évtizedben mindkét területen csökkentették a beruházásokat. Ha ez így van, meg kell fordítani ezt a tendenciát. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntartható gazdaságra való áttérés költségeit arányos módon azoknak kell viselniük, akik ezt a leginkább megengedhetik maguknak (például „a szennyező fizet” elv alapján), továbbá az átállást közpénzből is támogatni kell. A jelenlegi fenntarthatatlan modell olyan megoldásai, amelyek csak súlyosbítják a problémát, nem tekinthetők életképesnek és politikai opcióként el kell őket utasítani. Ez az elutasítás Európa utcáin már be is következett, például az éghajlatváltozás ellen sztrájkoló gyermekek révén. |
7.3. |
A vitaanyag nem hallgatja el azokat a statisztikákat, amelyek erre az óriási egyenlőtlenségre mutatnak rá az EU-ban. Az uniós polgárok több mint 22 %-át fenyegeti a szegénység. A legtöbb tagállamban a közepes jövedelműek száma csökken, az alacsony jövedelműek száma pedig növekszik. A polgárok körülbelül 7 %-a anyagi nélkülözéstől szenved. Ezek sokkoló adatok, melyek a jelenlegi politikák kudarcát számszerűsítik. Mindezen túl 43 millió ember nem engedheti meg magának a tisztességes étkezést legalább minden második napon. Ez a lakosság közel 10 %-a. |
7.4. |
A vitaanyag azt állítja, hogy a környezetvédelmi kérdéseket nem lehet kizárólag környezetvédelmi politikákkal megoldani, ha a gazdaságpolitika továbbra is támogatja a fosszilis tüzelőanyagokat, a nem hatékony erőforrás-felhasználást vagy a nem fenntartható termelést és fogyasztást. Az EGSZB kiemeli, hogy valamennyi európai, nemzeti és helyi politikának figyelembe kell vennie a társadalmi fenntarthatóságot, éppúgy, mint a gazdasági és környezeti fenntarthatóságot (26). |
7.5. |
Bár a gazdasági és a környezeti, illetve a gazdasági és társadalmi szférák összefonódásának szükségességét teljes mértékben elismerik, ez a szempont gyakran még nem kap kellő figyelmet. A környezeti és a társadalmi szempontok közötti kapcsolat megértése is további vizsgálatokat igényel. A szociális jogok európai pillére például az emberek jólétének előmozdítására szolgál, és jelentősen hozzá kell járulnia a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendhez. Bár a 17 fenntartható fejlődési cél és a szociális jogok európai pillérének 20 alapelve között számos közös pont található, az Európai Bizottságnak elő kellene terjesztenie egy arra vonatkozó javaslatot, hogy a gyakorlatban jobban össze tudják kapcsolni ezeket, és ezáltal hasznos szinergiákat érjenek el a végrehajtás során. |
8. A fenntartható fejlődés új európai politikai narratívája
8.1. |
Egyértelműen szükség van arra, hogy az EU és tagállamai kialakítsanak egy olyan inspiráló narratívát, amely bemutatja a nyilvánosságnak a fenntartható fejlődés fontosságát Európában és az egész világon. Ennek a nyilvánosságnak szánt új narratívának kerülnie kell a túlságosan technikai nyelvezet és a szakzsargon használatát, és arra kell összpontosítania, hogyan kapcsolódik az emberek valódi életéhez Európa határain belül és azon túl. A kezdeteket a valamennyi szinten biztosított oktatás jelenti, az iskoláktól a szervezetekig. |
8.2. |
Az egész Unióra kiterjedő tájékoztató kampányt kell indítani, amelyben a különböző ágazatok saját területeiket érhetik el. Különösen a tömegmédiát – mindenekelőtt a közmédiát, többek között a kultúra, a művészetek és a zene világának kreatív képviselőit – kell ösztönözni arra, hogy vállaljon szerepet olyan nemzeti szintű kulturális programok kidolgozásában, amelyek a fenntartható fejlődési célok politikai narratíváját kulturális üzenetek formájában közvetítik a tagállamokban. |
9. Új többszereplős és többszintű kormányzás
9.1. |
A 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend fontos paradigmaváltást képvisel a fenntartható fejlődés több érdekelt fél részvételével történő kormányzása irányába. A menetrend 17. célkitűzése több érdekelt fél – köztük a magánszféra, a szakszervezetek, a civil társadalom, a tudományos világ, a helyi közösségek és mások – központi szerepét határozza meg az ellenőrzési, végrehajtási, felülvizsgálati és nyomonkövetési tevékenységek terén. |
9.2. |
Ha a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend többszereplős részvétele több szinten (azaz regionális, szubregionális, nemzeti és helyi szinten is) általános gyakorlattá válik, ez a kormányzási modell valószínűleg rendkívül népszerűvé fog válni. A nyomonkövetési és végrehajtási tevékenységekben való részvételnek a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend által bemutatott lehetősége egyértelmű megbízást ad arra, hogy jelentős lépéseket tegyünk a jelenleg tapasztalható cinizmus enyhítése és a formális politikai rendszerekbe vetett bizalom visszaszerzése irányában. |
9.3. |
Az Európai Bizottság által 2017-ben létrehozott több érdekelt felet tömörítő platformnak – amelyben az EGSZB tevékeny szerepet vállalt – most vezető szerepet kell betöltenie a fenntartható Európára irányuló ambiciózus stratégiai és végrehajtási terv kialakításában és végrehajtásában. Valamennyi érdekelt fél bevonásával el kell végezni a több érdekelt felet tömörítő platform felülvizsgálatát, és világosan meg kell határozni a megbízatását. Ennek a folyamatnak meg kell vizsgálnia más érintett többszereplős platformok (például a körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformja) bevált gyakorlatait, és ezeket a tapasztalatokat bele kell foglalnia a több érdekelt felet tömörítő platform kialakításának gyakorlatába, hogy annak hatékonyságát és általános funkcionalitását a lehető legnagyobbra növelje. Ez magában foglalhatja a platform által végzendő munka megfelelőbb finanszírozásának szükségességét, a magas szintű politikai bizottság gyakoribb ülésezését, a szélesebb körű vita lehetőségét, amelybe jobban bevonják az egyes tagokat, a fenntartható fejlődéssel foglalkozó nemzeti platformokkal való rendszeres kapcsolattartást, valamint a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdésekben tartott rendszeresebb, átláthatóbb és hozzáférhetőbb nyilvános konzultációk elősegítését. |
9.4. |
A fenntartható fejlődési célok végrehajtására vonatkozó nemzeti stratégiákat már több tagállamban kidolgozták, vagy jelenleg alakítják ki őket (27). Az egész Unióra kiterjedő stratégia egy olyan keretrendszert tenne lehetővé, amely elősegítené a nemzeti stratégiák fokozatos konvergenciáját. Ebben az összefüggésben alkalmazható lenne a „nyitott koordinációs módszer”, amely megkönnyíti a bevált gyakorlatok cseréjét és az egymástól való tanulást a tagállamok között. |
10. A meglévő eszközök és a fenntartható fejlődési célok összehangolása
10.1. |
Az alapjaiban megújult európai szemeszter |
10.1.1. |
Jelenleg az európai szemeszter az Unió makrogazdasági célkitűzéseinek fő éves koordinációs eszköze, melybe az EU mellett a tagállamokat is bevonják. A szemesztert alapvetően át kell alakítani és átláthatóbbá kell tenni annak érdekében, hogy hozzájáruljon a fenntartható fejlődési célok politikai koherenciájának, összehangolt végrehajtásának és nyomon követésének biztosításához, amint azt már az EGSZB (28) és a több érdekelt felet tömörítő platform (29) is kérte. A szemeszter folyamatának minden szakaszát ki kell igazítani annak érdekében, hogy biztosítsa a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának hatékony koordinációját uniós és nemzeti szinten is, egy jövőbeli átfogó stratégiával (30) összhangban. |
10.1.2. |
Az éves növekedési jelentés helyett be kell vezetni az „éves fenntartható növekedési jelentést” (31), amely egyensúlyt tart fenn a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi prioritások között a fenntartható fejlődési célokkal összhangban. A szervezett civil társadalmat jobban be kell vonni a megreformált szemeszter minden szakaszába mind uniós, mind nemzeti szinten. Ezáltal a folyamathoz további szakpolitikai szakértelem nyújtható, amely biztosítja a politikai fejlesztések függetlenebb felügyeletét, előmozdítja a társadalom részvételét a reformokban és általánosan megerősíti a részvételi demokráciát. |
10.2. |
Jobb szabályozás |
10.2.1. |
Az Európai Bizottság jobb szabályozási eszközeinek használata szintén a fenntartható fejlődésnek az európai politikákban való általános érvényesülését szolgálja. Az Európai Bizottság minden hatásvizsgálatában, célravezetőségi vizsgálatában és a REFIT-platform ajánlásaiban értékelni kell a környezeti, éghajlati, társadalmi és gazdasági hatásokat, ezáltal biztosítva, hogy mindig figyelembe vegyék a fenntarthatóság szempontját. Az utólagos értékelések során mindhárom dimenziót elemezni kell egy erősen integrált megközelítés keretében is. Egy „fenntarthatósági ellenőrzést” is jobban be kell építeni a REFIT programba (32), és gondoskodni kell a fenntartható fejlődés politikai koherenciájáról. |
10.2.2. |
Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy integrálja a fenntartható fejlődést és a fenntartható fejlődési célokat az értékelési folyamatokba. |
10.2.3. |
A Szerződés rendelkezéseivel összhangban, amely a szociális kérdéseket érintő jogszabályokkal összefüggésben külön előírja ezt (a 154. cikk (2) bekezdése), konzultálni kell a szociális partnerekkel is. A szabályozás javítására irányuló eszközkészlet egy másik eleme az EGSZB-vel, a Régiók Bizottságával és a nemzeti parlamentekkel folytatott konzultáció, hogy eleget tegyenek az inkluzivitás követelményének, amely a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendnek is központi eleme. |
11. Uniós célkitűzések és jobb mutatók
11.1. |
Az átfogó stratégiának meg kell határoznia az EU célkitűzéseit a fenntartható fejlődési célok elérésének tekintetében. Ezeket a célokat olyan mutatók segítségével kell nyomon követni, amelyek: 1. kellően átfogóak ahhoz, hogy mérjék az elérendő céloktól való távolságot és megfelelő előrehaladási felülvizsgálatot nyújtsanak; 2. alapul szolgálnak a szakpolitikai tervezéshez és a politikák kialakításához. A jelenlegi uniós fenntartható fejlődési mutatók (33) e kritériumoknak nem tesznek eleget. |
11.2. |
Az EGSZB ismételten kéri, hogy a civil társadalmat nagyobb mértékben vonják be a mutatók meghatározásába, valamint annak értékelésébe, hogy az EU mekkora előrelépéseket tett a célok megvalósítása terén (34). |
11.3. |
Az uniós fenntartható fejlődési mutatókba teljeskörűen integrálni kell egyéb, már létező mutatókat, mint például az európai szociális eredménytáblát (35), hasonlóan ahhoz, ahogyan az eredménytáblát beépítették a szemeszterbe. |
12. Nyomon követés és elszámoltathatóság
12.1. |
Rendszeres inkluzív és átlátható nyomonkövetési és elszámoltathatósági rendszereket kell bevezetni az Unió fenntartható fejlődési céljainak végrehajtása terén tett előrehaladás mérése érdekében. Az EU-nak minden évben aktívan részt kell vennie az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága regionális fenntartható fejlődési fórumán, és vezető szerepet kell vállalnia a regionális haladás felgyorsításában a fenntartható fejlődési célok célkitűzéseinek elérése felé. Az EU-nak arra is kötelezettséget kell vállalnia, hogy az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumán rendszeresen bemutatja a fenntartható fejlődési célokról szóló átfogó közös uniós jelentést, kiegészítve ezzel az Unió fejlesztési politikájáról szóló közös összefoglaló jelentést. Az EU átfogó jelentésének ki kell terjednie valamennyi külső és belső uniós politikára és a kormányzási szempontokra, valamint az EU jelenlegi helyzetének elemzésére és arra, hogy 2030-ra hogyan fogja elérni a fenntartható fejlődési célokat. |
13. A fenntartható fejlődési célok végrehajtása az EU külső tevékenységeiben
13.1. |
Számos uniós belső politika eredményezhet olyan tovagyűrűző hatásokat az EU határain túl, amelyek pozitív vagy negatív hatással vannak más országoknak a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében tett erőfeszítéseire. Az EU külső tevékenységére irányuló szakpolitikáit – beleértve a beruházásokat, a kereskedelmet, a fejlesztést, a békére, a biztonságra és az emberi jogokra vonatkozó politikákat – felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy támogassák az új globális fenntartható fejlődési menetrend megvalósítását. Például a jelenlegi uniós kereskedelmi megállapodások fenntarthatósági fejezetei nem kellően szigorúak és nehezen érvényesíthetők. A fenntartható fejlődésnek központi szerepet kell kapnia az EU kereskedelempolitikájában, például hivatalos panasztételi eljárások bevezetésével arra az esetre, ha a kereskedelmi megállapodások fenntarthatósági kötelezettségvállalásait megsértik. A kereskedelemnek a fenntarthatóság és a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának eszközeként kellene szolgálnia a nemzetközi együttműködés kontextusában. Ezt multilaterális megállapodásokon keresztül lehetne szabályozni. Az uniós kereskedelem ereje hajtóerőként szolgálhat a fenntarthatóság számára a globális értéklánc mentén, például a fenntartható beszerzés előtérbe helyezésével. |
13.2. |
Az EU külső tevékenységének biztosítania kell a fenntartható fejlődési célok végrehajtása és a Párizsi Megállapodás közötti fokozott integrációt. A jelenlegi keretrendszerben nem veszik figyelembe az EU tevékenysége által kifejtett tovagyűrűző hatást és/vagy az Unió lábnyomát. Ezenkívül a jelenlegi uniós keretrendszer és a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó mutatók elsősorban az EU-n belüli fenntartható fejlődési célok végrehajtásának előrehaladására összpontosítanak, és nem mérik az EU hozzájárulását a fenntartható fejlődési célok globális szintű eléréséhez. Az értékláncba történő fenntartható beruházásokat is biztosítani kell. |
Kelt Brüsszelben, 2019. szeptember 26-án.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Luca JAHIER
(1) Az EP éves stratégiai jelentése a fenntartható fejlődési célokról, 2019. március.
(2) https://www.ipcc.ch/.
(3) Eurostat.
(4) Lásd a következő EGSZB-véleményeket: „A fenntartható fejlődési célok értékelésére jobban megfelelő mutatók” (HL C 440., 2018.12.6., 14. o.); „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért” (HL C 345., 2017.10.13., 91. o.); valamint „Átállás egy fenntarthatóbb európai jövőre” (HL C 81., 2018.3.2., 44. o.).
(5) Mindegyre fenntarthatóbb Unió 2030-ra – tanácsi következtetések.
(6) http://www.un-documents.net/our-common-future.pdf.
(7) Stockholm Resilience Centre, 2016. Illusztráció: Azote, a Stockholm Resilience Centre számára.
(8) Az EUMSZ 191. cikke.
(9) Az EUMSZ 191. cikkének (2) bekezdése.
(10) EGSZB-vélemény: „Éghajlati igazságosság” (HL C 81., 2018.3.2., 22. o.).
(11) Európai Politikai Stratégiai Központ, 2016. július.
(12) EGSZB-vélemény: „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért” (HL C 345., 2017.10.13., 91. o.).
(13) EGSZB-vélemény: „A GDP-n túl” (HL C 100., 2009.4.30., 53. o.).
(14) Lásd az EGSZB véleményét: „Nagyszeben és a további lépések” (HL C 228., 2019.7.5., 37. o.).
(15) Lásd az EGSZB véleményét: „Nagyszeben és a további lépések” (HL C 228., 2019.7.5., 37. o.).
(16) https://degrowth.org/2018/09/06/post-growth-open-letter/.
(17) Lásd az EGSZB véleményét: „Nagyszeben és a további lépések” (HL C 228., 2019.7.5., 37. o.).
(18) EGSZB-vélemény: „Reformtámogató program” (HL C 62., 2019.2.15., 73. o.).
(19) EGSZB-vélemény: „A nem állami szereplők éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó finanszírozáshoz való hozzájutásának megkönnyítése” (HL C 110., 2019.3.23., 14. o.).
(20) EGSZB-vélemény: „A szociális beruházások hatásai a foglalkoztatásra és az államháztartásra” (HL C 226., 2014.7.16., 21. o.).
(21) EGSZB-vélemény: „A fenntartható fejlődési célok értékelésére jobban megfelelő mutatók” (HL C 440., 2018.12.6., 14. o.).
(22) EGSZB-vélemény: „Európai klímavédelmi finanszírozási paktum” (HL C 62., 2019.2.15., 8. o.).
(23) EGSZB-vélemény: „A nem állami szereplők éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó finanszírozáshoz való hozzájutásának megkönnyítése” (HL C 110., 2019.3.23., 14. o.).
(24) EGSZB-vélemény: „Átfogó élelmiszer-politika” (HL C 129., 2018.4.11., 18. o.).
(25) Az EGSZB véleménye: „Piaci alapú eszközök az erőforrás-hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású uniós gazdaság megteremtése érdekében” (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 226., 2014.7.16., 1. o.).
(26) EGSZB-vélemény: „Szociális szempontból fenntartható elképzelés a digitális korban” (HL C 237., 2018.7.6., 1. o.).
(27) Lásd az EGSZB országonkénti tájékoztatóját a fenntartható fejlődési célok tagállami tevékenységeiről.
(28) Lásd a következő EGSZB-véleményeket: „A fenntartható fejlődési célok értékelésére jobban megfelelő mutatók”, „Átállás egy fenntarthatóbb európai jövőre” (HL C 81, 2018.3.2., 44. o.), valamint „2018. évi növekedési jelentés” (HL C 227, 2018.6.28., 95. o.).
(29) Jelentés a több érdekelt felet érintő programról.
(30) Lásd az EGSZB véleményét: „Nagyszeben és a további lépések” (HL C 228., 2019.7.5., 37. o.).
(31) EGSZB véleménye a 2019. évi éves növekedési jelentésről (HL C 190., 2019.6.5., 24. o.).
(32) Jelentés a több érdekelt felet érintő programról.
(33) Az Eurostat adatai az uniós fenntartható fejlődési mutatókról.
(34) EGSZB-vélemény: „A fenntartható fejlődési célok értékelésére jobban megfelelő mutatók” (HL C 440., 2018.12.6., 14. o.).
(35) Az Eurostat adatai a szociális eredménytábláról.
I. MELLÉKLET
A következő módosító indítványt, amelynél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították:
Új, 13.3. pont
Új pont illesztendő a szövegbe:
Az EGSZB arra is felhívja a figyelmet, hogy az uniós erőfeszítések értelmetlennné válhatnak, és aligha hozzák meg a kívánt eredményt, ha nem sikerül egyidejűleg megfelelő módon kezelni a világ népességének ellenőrizetlen növekedését.
A szavazás eredménye
Mellette |
47 |
Ellene |
108 |
Tartózkodott |
5 |