Brüsszel, 2018.3.14.

SWD(2018) 76 final

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA

A nemteljesítő hitelek másodlagos piacának fejlesztése a harmadik felek által végzett hitelgondozás és a hitelátruházás előtt álló indokolatlan akadályok felszámolása révén (1. rész)

valamint

Bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítés (2. rész)

amely a következő dokumentumot kíséri

Javaslat – AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a hitelgondozókról, a hitelfelvásárlókról és a biztosítékok érvényesítéséről

{COM(2018) 135 final}
{SWD(2018) 75 final}


Vezetői összefoglaló

Hatásvizsgálat: A nemteljesítő hitelek másodlagos piacának fejlesztése a harmadik felek által végzett hitelgondozás és a hitelátruházás előtt álló indokolatlan akadályok felszámolása révén

A. A fellépés szükségessége

Miért? Milyen problémát kell megoldani?

A nemteljesítő hitelek állománya a pénzügyi és az államadósság-válság, valamint az azokat követő recessziók nyomán az uniós bankszektor több szegmensében jelentős mértékben felhalmozódott. A nemteljesítő hitelek magas szintje befolyásolja a pénzügyi stabilitást, mivel károsan hat az érintett intézmények jövedelmezőségére és – végső soron – életképességére, valamint a banki hitelezés csökkenése révén hatással van a gazdasági növekedésre. Ennek eredményeként a nemteljesítő hitelek negatív hatással vannak a bankunió működésére és a tőkepiaci unió létrehozására. Az európai nemteljesítő hitelek jelentette kihívások további kezelése érdekében „Az európai nemteljesítő hitelek kezelésére vonatkozó cselekvési terv” című dokumentum számos intézményt felszólít a megfelelő intézkedések meghozatalára. E téren az egyik legfontosabb szakpolitikai törekvés a nemteljesítő hitelek másodlagos piacainak kialakítása és fejlesztése, különösen a nemteljesítő hitelek bankoktól más szervezetekre történő átruházását akadályozó tényezők felszámolása, valamint a hitelgondozókra vonatkozó követelmények egyszerűsítése és harmonizálása. Mivel a nemteljesítő hitelek másodpiacán kevés nem banki intézmény van jelen, a kereslet korlátozott, a verseny gyenge és az ajánlati árak alacsonyak, ez pedig nem ösztönzi a bankokat a nemteljesítő hitelek eladására. A nemteljesítő hitelek potenciális felvásárlóit egyebek mellett az tartja vissza a piacra való belépéstől, hogy a közelmúltig gyakorlatilag a legtöbb uniós tagállam piacáról hiányoztak a harmadik félként működő hitelgondozók, és ahol jelen is vannak, ott is csak szűk piaci szegmensekben tevékenykednek.

Mi a kezdeményezés várható eredménye?

A tagállamok jelentősen különböző szabályokat alkalmaznak a bankoktól nemteljesítő hiteleket vásárló harmadik felekre és a hitelgondozási szolgáltatásokra, amely szabályok korlátozzák a nemteljesítő hitelek szabad áramlását és a harmadik országbeli befektetők befektetési lehetőségeit. Az általános cél a nemteljesítő hitelek iránti kereslet ösztönzése. Ezt a piacralépési korlátok csökkentésének eredményeként létrejövő szélesebb befektetői bázis és a befektetők közötti verseny erősítése révén kívánja elérni a kezdeményezés. A hitelgondozók határokon átnyúló terjeszkedésének megkönnyítése lehetővé tenné számukra, hogy kihasználják a méretgazdaságosságot, versenybe szálljanak a határokon átnyúló üzleti lehetőségekért, és szolgáltatásaikat alacsonyabb áron kínálják a nemteljesítő hitelek nem banki befektetőinek. A harmadik országbeli vállalkozások markánsabb részvétele tovább erősítené a versenynek a nemteljesítő hitelek árára és a hitelgondozási díjakra gyakorolt hatását. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy a hitelfelvevő jogai sértetlenek maradjanak abban az esetben, ha egy hitelt banktól nem bankra ruháznak át.

Milyen többletértéket képvisel az uniós szintű fellépés? 

Uniós szintű intézkedések hiányában a nemteljesítő hitelek és a hitelgondozók nemzeti piacai továbbra is széttagoltak és fejletlenek maradnak. Bár az egységes piaci keret nem számolná fel teljes mértékben a szétaprózottságot, az uniós intézkedések előmozdítanák mind a befektetők, mind a hitelgondozók határokon átnyúló terjeszkedését, ami így csaknem közös uniós befektetői bázis létrejöttét eredményezné. Az uniós szintű fellépés további hozzáadott értéke, hogy arra ösztönzi a tagállamokat, hogy aktívabban lépjenek fel a piacra lépést akadályozó szabályozási korlátok csökkentése terén, bár a nemzeti szinten összehangolatlan szakpolitikai intézkedések csak súlyosbítanák a piac jelenlegi széttagoltságát.

B. Megoldások

Milyen jogalkotási és nem jogalkotási szakpolitikai alternatívák merültek fel? Van-e előnyben részesített megoldás? Miért? 

A nemteljesítő hitelek magas állományával rendelkező országokban a piacra lépés legjelentősebb akadályainak felszámolására hivatott, nem kötelező erejű közös elvek kidolgozása csökkentheti a nemteljesítő hitelek átruházására és a hitelgondozásra vonatkozó tagállami korlátozásokat ott, ahol erre a leginkább szükség van, de nem járul hozzá meg az egységes piac megteremtéséhez. Egy olyan irányelv, amely lehetővé teszi a piaci szereplők határokon átnyúló működését (passzportálás), növelheti a nemteljesítő hitelek befektetői bázisát és a hitelgondozási piacon folyó versenyt, miközben lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a nemzeti sajátosságoknak megfelelően tovább finomítsák a szabályozást. Egy uniós rendelet keretében létrehozott egységes szabálykönyv, amely biztosítja a határokon átnyúló működést, és kiterjed a befektetők és a hitelgondozók piacralépési és magatartási szabályaira, a legjobb megoldás lenne a nemteljesítő hitelek befektetői bázisának gyors növelésére és az Unió-szerte, de különösen egyes tagállamokban problémát jelentő jelenlegi magas nemteljesítő hitelállomány csökkentésére. Az egységes szabálykönyv biztosítaná a leginkább egy egységes piac kialakítását, azonban adott esetben növelné a piacra lépés költségeit azokban a tagállamokban, ahol a piacra lépés jelenleg egyszerű, továbbá e szabálykönyvet oly módon kellene kialakítani, hogy a lehető legkisebbre csökkentse a vele járó további akadályokat. Az előnyben részesített lehetőség egy kötelező erejű jogi eszköz, amely harmonizálja a nemteljesítő hitelek felvásárlóira és a hitelgondozókra vonatkozó belépési és magatartási szabályokat. Az, hogy ezt rendelet vagy irányelv formájában kell-e megtenni, a szakpolitikai preferenciáktól függ, és attól, hogy a leghatékonyabb intézkedés vagy egy olyan intézkedés kap-e prioritást, amely több teret enged a tagállami szabályozásnak.

Ki melyik alternatívát támogatja? 

Míg a nyilvános konzultációra adott válaszok túlnyomó többsége megerősíti, hogy a nemteljesítő hitelek másodlagos piacának jelenlegi mérete, likviditása és szerkezete akadályt jelent a nemteljesítő hitelek kezelése és szanálása szempontjából az EU-ban, és a válaszadók többsége támogatja a nemteljesítő hitelekre vonatkozó uniós keretrendszer létrehozását, az ezzel szemben állást foglaló kisebbség aránya is jelentős (majdnem egyharmad). Jelentős többség támogatja ugyanakkor hitelgondozókra vonatkozó uniós keretrendszer kialakítását. E tekintetben elenyésző nagyságú a kezdeményezést ellenző vagy tartózkodó kisebbség. A hitelgondozók uniós keretrendszerét támogató válaszadók csaknem kivétel nélkül úgy vélik, hogy a keretnek ki kell terjednie egy engedélyezési rendszerre, és a válaszadók mintegy fele szerint a hitelgondozók felügyeletére is. Számos hozzászóló sürgette az adatokhoz való hozzáférésre és az adatok átláthatóságának javítására irányuló intézkedések bevezetését.

C. Az előnyben részesített alternatíva hatásai

Melyek az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor a főbb lehetőségek) előnyei? 

Valamennyi szakpolitikai alternatíva csökkentené a nemteljesítő hiteleket vásárló befektetők és a hitelgondozók belépési költségeit, és arra ösztönzi e befektetőket, hogy az uniós piac alulfejlett szegmenseire is kiterjesszék tevékenységüket. Ha az alternatívák lehetővé teszik, hogy a nemteljesítő hitelek befektetői és a hitelgondozók az EU egész területén működjenek, a verseny intenzívebbé válik, ami a nemteljesítő hitelek másodpiacán magasabb ajánlati árakat és alacsonyabb hitelgondozói díjakat eredményez. A hitelgondozók számára az egységes piacon elérhető méretgazdaságossági előnyök kiaknázása jelent kedvező lehetőséget. A hatások számszerűsítésére csak erősen hozzávetőleges jelleggel van lehetőség, mivel a rendelkezésre álló adatok nem kielégítőek, és a rendelkezésre álló módszertan minden egyes lépése megkérdőjelezhető. A becslések szerint a fellépés jelentős hatást gyakorolhat a nemteljesítő hitelek értékesítésére, amely az EU egészét tekintve a jelenlegi évi mintegy 100 milliárd EUR-ról egy évet követően 103–115 milliárd EUR-ra nőhet, a választott szakpolitikai alternatívától függően. Az intézkedések egyes tagállamokban fél százalékpontos nagyságrendben csökkenthetik a nemteljesítő hitelek arányát. Mivel a különböző szakpolitikai alternatívák az értékesítő bankot, a potenciális vevőt, a hitelgondozót és a végső adóst magában foglaló szűk körre vonatkoznak, a kiváltott fő hatás ezen érdekelt feleket is érinti.

Milyen költségekkel jár az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor milyen költségekkel járnak a főbb lehetőségek)? 

A jogszabályok szükséges átdolgozása és azok végrehajtása egyszeri költségekkel jár uniós és nemzeti szinten. Egyes tagállamokban növekedhet a nemteljesítő hiteleket vásárló befektetők és/vagy a hitelgondozók által benyújtott működési engedélykérelmek száma, ami magasabb adminisztrációs költségekkel jár, amennyiben az engedélyezési eljárásért felszámított díjak nem fedezik teljes mértékben ezeket a költségeket. Az adatok hiánya és a rendelkezésre álló néhány adat heterogenitása nem teszi lehetővé a költségek becslését. Közvetlen környezeti hatások nem várhatók.

Hogyan érinti a fellépés a vállalkozásokat, köztük a kis- és középvállalkozásokat és a mikrovállalkozásokat?

A nem teljesítő hiteleket vásárló kisebb befektetők és a kisebb hitelgondozók az arányosnál nagyobb mértékben részesülnének az előnyökből, mivel esetükben összes költségükhöz viszonyítva nagyobb mértékben csökkennek a jogszabályi megfelelési költségek. A nagymértékben eladósodott kkv-kra gyakorolt hatás az egyes hitelgondozók magatartásától függ. Lehet olyan hitelgondozó, amely a bankoknál jobban segíti őket hiteleik megfelelőbb visszafizetési profiljának kialakításában, más hitelgondozók azonban a bankoknál is szigorúbb módon kezelhetik a meglévő hitelfelvevői jogokat. Mindent összevetve, a kkv-szegmens egészére nézve pozitív lenne, ha a bankok nagyobb mértékben lennének képesek a hitelek értékesítése révén megtisztítani mérlegüket a nemteljesítő hitelektől, mivel ez teret engedne az életképes vállalatoknak történő hitelezés bővítéséhez.

Jelentős lesz-e a tagállamok költségvetésére és közigazgatására gyakorolt hatás?

A fellépés várhatóan nem gyakorol jelentős hatást a tagállamok költségvetésére és közigazgatására. A megfelelési költségek célzott csökkentése csökkentheti a közszféra adminisztratív terheit.

Lesznek-e egyéb jelentős hatások? 

Bár a végső adós és az adósság birtokosa közötti jogi kapcsolat a nemteljesítő hitelek banktól egy nem banki befektetőre történő átruházásával nem változik, a nyilvános konzultáció válaszadóinak többsége úgy véli, hogy a harmadik fél hitelgondozók bevonása gyengíti az adósokat jelenleg védő jogi garanciákat. Tekintve, hogy egyes tagállamokban jelenleg is léteznek a hitelgondozókra vonatkozó, a hitelfelvevő fogyasztókat védő szabályok, célszerű lenne, ha az uniós keretrendszer is tartalmazna biztosítékokat a hitelfelvevői jogok tekintetében.

D. További lépések

Mikor kerül sor a szakpolitikai fellépés felülvizsgálatára?

A Bizottság programot dolgoz ki a kezdeményezés eredményeinek, kimeneteinek és hatásainak nyomon követésére. A nyomonkövetési program meghatározza az adatok és egyéb szükséges bizonyítékok gyűjtésének módját. A vonatkozó adatok begyűjtése és az alkalmazott mutatók alapján a Bizottság a hatálybalépés után öt évvel elvégzi a kezdeményezés értékelését.


Brüsszel, 2018.3.14.

SWD(2018) 76 final

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA

A nemteljesítő hitelek másodlagos piacának fejlesztése a harmadik felek által végzett hitelgondozás és a hitelátruházás előtt álló indokolatlan akadályok felszámolása révén (1. rész)

valamint

Bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítés (2. rész)

amely a következő dokumentumot kíséri

Javaslat – AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a hitelgondozókról, a hitelfelvásárlókról és a biztosítékok érvényesítéséről

{COM(2018) 135 final}
{SWD(2018) 75 final}


Vezetői összefoglaló

A vállalkozásoknak és a vállalkozóknak nyújtott, biztosítékkal fedezett hitelekre vonatkozó, bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítés (AECE) hatásvizsgálata

A. A fellépés szükségessége

Miért? Milyen problémát kell megoldani?

A nemteljesítő hitelek magas szintje befolyásolja a pénzügyi stabilitást, mivel károsan befolyásolja az érintett intézmények jövedelmezőségét és életképességét, és a banki hitelezés csökkenése révén hatással van a gazdasági növekedésre. Ennek eredményeként a nemteljesítő hitelek negatív hatással vannak a bankunió működésére és a tőkepiaci unió létrehozására. Az európai nemteljesítő hitelek jelentette kihívások további kezelése érdekében az Európai Tanács „Az európai nemteljesítő hitelek kezelésére vonatkozó cselekvési terv” című dokumentumában felszólít különböző intézményeket a megfelelő intézkedések meghozatalára. A nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos jövőbeli, újabb problémák kockázatának csökkentését célzó kulcsfontosságú szakpolitikai területek egyike annak lehetővé tétele, hogy a bankok hatékonyan és gyorsan hozzájussanak a biztosítéki értékhez a hitelfelvevők biztosítékkal fedezett hitelekkel kapcsolatos nemteljesítése esetén. Amikor a biztosítékok érvényesítésére vonatkozó eljárások hosszadalmasak és költségesek, a biztosítékok alkalmazásának mikroökonómiai előnyei csökkennek (ex ante a bankok általában kevésbé és/vagy magasabb hitelkamatlábak mellett nyújtanak hiteleket, ex post pedig könyveikben olyan rossz hitelállomány halmozódik fel, amelynek tekintetében nehezen valósítható meg a biztosítéki érték behajtása). Az uniós biztosítékérvényesítési eljárások általában bírósági jellegűek. Az igazságszolgáltatás hatékonysági problémái azonban kihívást jelentenek néhány tagállamban a nemteljesítő hitelek rendezése tekintetében, főként az eljárások elhúzódása miatt. Ez néhol részben a magas bírósági ügyhátraléknak tudható be, és a gyakorlatban azt jelenti, hogy a biztosítékkal rendelkező hitelezők nem jutnak hozzá a teljes hitelbiztosítéki értékhez. A biztosítékok érvényesítésére szolgáló bíróságon kívüli mechanizmusok a bírósági eljárások gyorsabb és olcsóbb alternatívái, de ezek nem minden tagállamban elérhetők. A tagállamokban alkalmazott bíróságon kívüli eljárások rendkívül heterogének. Ezek sokféle eltérő megközelítést tükröznek, hatályuk és hatékonyságuk is különböző, így negatívan befolyásolják a bankok és az üzleti hitelfelvevők versenyfeltételeinek egyenlőségét.

Mi a kezdeményezés várható eredménye?

Ez a kezdeményezés, amely a nemteljesítő hitelek problémájának kezelésére szolgáló szélesebb körű intézkedéscsomag részét képezi, a következő célokat szolgálja: i. annak biztosítása, hogy a bankok minden tagállamban igénybe vehessék a bíróságon kívüli biztosítékérvényesítési eljárásokat, és ii. a meglévő nemzeti mechanizmusok hatékonyságának fokozása, hatékony eszközt biztosítva a biztosítékkal rendelkező hitelezők számára ahhoz, hogy gyorsabban és nagyobb mértékben hozzájussanak a biztosítéki értékhez az üzleti hitelfelvevők fizetésképtelensége esetén. Ez előnyös a bankok számára, mivel megakadályozza, hogy a jövőben a nemteljesítő hitelek magas állománya halmozódjon fel a mérlegükben. Mivel lehetővé teszi a bankok számára, hogy gyorsan és egységes módon férjenek hozzá a biztosítéki értékhez, ez a kezdeményezés lehetővé teszi számukra, hogy több hitelt nyújtsanak a vállalkozásoknak, különösen a kkv-knak. A bíróságon kívüli eljárásokra vonatkozó közös minimumkövetelmények létrehozása valamennyi tagállamban egyenlő versenyfeltételeket biztosítana a bankok számára, és hozzájárulna a határokon átnyúló hitelnyújtás bővítéséhez is. Végül azáltal, hogy a szabályok harmadik fél befektetők számára is lehetővé tennék a bíróságon kívüli biztosítékérvényesítést a nemteljesítő hitelek portfoliójának elidegenítése során, pozitív hatást gyakorolnának a nemteljesítő hitelek másodlagos piacára. A javasolt szabályozás a páneurópai befektetők számára a hitelpiacokon megkönnyítené az árfeltárást, az ügyletkötést, és hozzájárulna a likviditás növeléséhez, így e befektetők a méretgazdaságossági előnyöket kihasználva, hasonló feltételek mellett működhetnek majd az EU-ban.

Milyen többletértéket képvisel az uniós szintű fellépés?

Szakpolitikai beavatkozás nélkül nem nyernek orvoslást, és fennmaradhatnak a tagállami bankrendszerek a tekintetben meglévő különbségei, hogy a finanszírozáshoz való hozzáférés bővítése érdekében mennyire képesek kezelni a nemteljesítő hiteleket. Csak azok a bankok fognak a nemteljesítő hitelek jövőbeli felhalmozódásának enyhítésére alkalmas megfelelő eszközzel rendelkezni, amelyek a gyors és hatékony bíróságon kívüli biztosítékérvényesítési mechanizmusokat alkalmazó tagállamokban működnek. Ezért azokban a tagállamokban, ahol ezek a mechanizmusok nem léteznek vagy nem működnek megfelelően, fennáll annak a kockázata, hogy a vállalati hitelezés csökken vagy költségesebbé válik, ahogy azt a legutóbbi pénzügyi válság során néhány tagállamban láthattuk. A határokon átnyúló tevékenységet folytató bankok ez esetben továbbra is eltérő biztosítékérvényesítési keretrendszerekkel szembesülnek, és nem tekinthetnek el a különböző jogrendszerek sajátosságainak vizsgálatától, ami szükségtelen költségekhez vezet, és akadályt jelent a határokon átnyúló hitelezés számára az egységes piacon. Az uniós szintű fellépés hozzáadott értéke az egyenlőbb versenyfeltételek kialakítása a bankok és az üzleti hitelfelvevők számára egyaránt, valamint a nemteljesítő hitelek másodlagos piacának a méretgazdaságossági hatások révén történő bővítése. Ez előnyös az EU egésze számára, mivel csökkenti a továbbgyűrűző hatásokat, amelyek következtében – tekintettel a pénzügyi rendszerek EU-n (és különösen az euróövezeten) belüli szoros összekapcsoltságára – bármely tagállam nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos problémái negatívan befolyásolják a hitelezési tevékenységet és a gazdaság működését más tagállamokban.

B. Megoldások

Milyen jogalkotási és nem jogalkotási szakpolitikai alternatívák merültek fel? Van-e előnyben részesített megoldás? Miért?

A hatásvizsgálat során a következő szakpolitikai lehetőségeket vizsgáltuk meg (az alapforgatókönyv, azaz az uniós fellépés elmaradása mellett):

·1. lehetőség – Nem szabályozási jellegű fellépés a bíróságon kívüli biztosítékérvényesítésre irányuló eljárások nemzetközi harmonizációs kezdeményezései alapján (eszköz: ajánlás)

·2. lehetőség – A bíróságon kívüli biztosítékérvényesítési eljárások minimális harmonizációja (eszköz: irányelv)

·3. lehetőség – Új uniós biztosítéki jog létrehozása egy teljes mértékben harmonizált bíróságon kívüli végrehajtási eljárással együtt (eszköz: rendelet)

A hatások értékelése és mérlegelése után a Bizottság a 2. lehetőséget találta a legmegfelelőbbnek, mivel ez a költség/haszon arány minimalizálása mellett valósítja meg az adott szakpolitikai célkitűzéseket. A 2. lehetőség emellett megfelelő egyensúlyt teremt az uniós szintű koherencia elérése és a tagállamok számára az új szabályok olyan módon történő végrehajtása terén biztosított kellő rugalmasság között, amely minimálisra csökkenti a nemzeti magánjogi (polgári, kereskedelmi), tulajdonjogi és közjogi szabályozásra gyakorolt hatást, tekintettel a kezdeményezésnek a tagállamok magán- és közjogi szabályozásával fennálló sokszoros összefüggéseire. Ennek eredményeként a 2. lehetőség tekinthető a három mérlegelt lehetőség közül a legarányosabbnak.

Ki melyik alternatívát támogatja?

A 3. lehetőséget az érdekelt felek csaknem teljes spektruma ellenezte, mivel az új uniós biztosítéki jog létrehozása túl bonyolult lenne, és túlságosan nagy beavatkozást jelentene a nemzeti jogrendszerekbe, nevezetesen a polgári jogba, a tulajdonjog átruházásának és a nyilvánosságra vonatkozó követelményeknek a szabályaiba, a fizetésképtelenségi jogba (ideértve a hitelezők rangsorolását), valamint a közjogba.

A 2. lehetőséget leginkább a banki ágazat, a harmadik fél befektetők és néhány olyan tagállam támogatta, amelynek előnyei származnának a bíróságon kívüli biztosítékérvényesítési eljárásokat szabályozó közös uniós követelmények kialakításából. Néhány érdekelt fél mindamellett fenntartásokat fogalmazott meg a javasolt mechanizmusnak a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi eljárásokkal való összhangját illetően (például a mechanizmus felfüggesztése a szerkezetátalakítási/fizetésképtelenségi eljárások során), és hangsúlyozta, hogy ez hatással lehet a mechanizmus vonzerejére és hatékonyságára. A vállalkozói szövetségek ugyancsak részben támogatták ezt a lehetőséget, tekintettel arra, hogy ez különösen a kkv-k hitelfelvételi költségeit csökkentené. A vállalkozói szövetségek – akárcsak néhány tagállam – azzal érveltek, hogy egy új keret nagyobb hozzáadott értéket jelentene azokban a tagállamokban, amelyek nem rendelkeznek ilyen rendszerrel, vagy amelyekben ez a rendszer nem működik hatékonyan. Végül a szakértői csoport a 2. lehetőséget tekintette a legkevésbé beavatkozó jellegű olyan lehetőségnek, amely ugyanakkor az egész EU-ban jelentős szintű harmonizációt valósít meg.

Az 1. lehetőség ugyancsak kapott némi támogatást a vállalkozói szövetségektől és néhány tagállamtól, mint olyan megoldás, amely ösztönzést jelent a bíróságon kívüli biztosítékérvényesítési eljárásokkal nem rendelkező tagállamok számára ilyen eljárások létrehozására, ugyanakkor nem okoz zavarokat az ilyen rendszerekkel már rendelkező tagállamokban. Mindamellett kevés érdekelt jelezte azt, hogy ez a lehetőség járható út lehet.

C. Az előnyben részesített alternatíva hatásai

Melyek az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor a főbb lehetőségek) előnyei?

A biztosíték elsődleges funkciója az, hogy csökkentse a hitelnyújtónak a hitelszerződés teljesítése, azaz a kölcsön hitelfelvevő általi visszafizetése tekintetében fennálló veszteségkockázatát. Az, hogy a biztosítékkal fedezett tranzakcióra vonatkozó jog milyen mértékben képes megfelelni a kockázatcsökkentés feladatának, főként a nemzeti jog alapján nyújtott biztosítéki kötelezettség jogi hatékonyságától és a biztosíték érvényesítéskori értékétől függ. A 2. lehetőség várhatóan az egész Unióban és mindkét aspektuson keresztül javítja majd a bíróságon kívüli biztosítékérvényesítési mechanizmusok hatékonyságát, és ezáltal csökkenti a hitelező veszteségeinek kockázatát. Ez egyértelműen előnyös a hitelezők szempontjából: a 2. lehetőség szerinti visszafizetési ráták várhatóan átlagosan 78%-ra nőnek az EU-ban a jelenlegi 68%-os (a Világbank Doing Business projektjének keretében végzett vizsgálat szerinti) becsült értékről. Egy feltételezett jövőbeli recesszió esetén, 463 milliárd eurónyi új nemteljesítő hitellel számolva, ez 8 milliárd euróval növelné a visszafizetett összeget, ami 2,3%-os javulás az alapforgatókönyvhöz képest. Az Unión belüli bíróságon kívüli biztosítékérvényesítési mechanizmusok hatékonyságának javítása a hitelfelvevők számára is több gazdasági előnnyel járna; ezek közé tartozik mindenekelőtt a hitelkínálat bővülése és a hitelek árazási feltételeinek javulása. A vállalatok hitelfelvételi költségeinek csökkenése konzervatív becslés alapján 10 bázispont lehet a hitelkamatlábak tekintetében, azaz a hitelfelvevők 500 millió EUR-t meghaladó hosszú távú éves megtakarítást érhetnek el.

Milyen költségekkel jár az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor milyen költségekkel járnak a főbb lehetőségek)?

Mivel az előnyben részesített lehetőség bíróságon kívüli biztosítékérvényesítési eljárásokhoz biztosít keretet, az ilyen eljárásokhoz kapcsolódó költségeket főként a bankok/biztosítékkal fedezett hitelezők és a vállalkozások viselnék, nem pedig az adófizetők, mint a bírósági végrehajtásban történő biztosítékérvényesítés esetében. A magánfelek által viselendő költségek várhatóan nem lesznek jelentősek. Költségek merülnek majd fel azon illetékes hatóságok számára, amelyek a bankokat a bíróságon kívüli biztosítékérvényesítési eljárásban végrehajtott, biztosítékkal fedezett hitelek számára vonatkozóan a bankok által végzendő adatgyűjtés tekintetében felügyelik.

Hogyan érinti a fellépés a vállalkozásokat, köztük a kis- és középvállalkozásokat és a mikrovállalkozásokat?

A kkv-k erősebben függenek a banki finanszírozástól, mint a nagyobb vállalkozások, mivel az utóbbiak kötvénykibocsátás vagy sajáttőke-bevonás révén könnyebben képesek finanszírozni magukat a nyilvános tőkepiacokon. Tekintettel arra, hogy a hatékony, gyorsított biztosítékérvényesítésnek köszönhetően a bankok hitelezési tevékenységük során alacsonyabb nemteljesítési valószínűséggel és alacsonyabb nemteljesítéskori veszteségrátával számolhatnak (mivel egyrészt csökken az adós morális kockázata, másrészt a biztosítéki értéket nem csökkentik majd elhúzódó bírósági eljárások), a hitelkamatlábakat várhatóan csökkenteni fogják. A számadatok szerint a visszafizetési ráták 10 százalékpontos javulása átlagosan 10–18 bázisponttal csökkenti a hitelezés költségeit (az árazási hatás a kis hitelfelvevők esetében ennél mintegy 40%-kal erősebb). Továbbá, tekintettel a kockázatok fent kifejtett csökkentésére (különösen a nemteljesítéskori veszteségráta csökkenésére), várhatóan több olyan projekt is bankhitelhez juthat, amely korábban nem férhetett hozzá banki finanszírozáshoz. Ennek eredményeként nagyobb mennyiségben állnak majd biztosítékkal fedezett hitelek és általában finanszírozási források azon kkv-k rendelkezésére, amelyek képesek biztosítéki eszközöket felkínálni.

Jelentős lesz-e a tagállamok költségvetésére és közigazgatására gyakorolt hatás?

A fellépés várhatóan nem gyakorol jelentős hatást a tagállamok költségvetésére és közigazgatására. A bíróságon kívüli mechanizmusok alkalmazása inkább csökkenti az állami hatóságok adminisztratív költségeit, mivel bármely állami hatóság – például közjegyző vagy végrehajtó – részvétele a folyamatban a felek költségére történne. Emellett a bíróságon kívüli mechanizmusok fokozott alkalmazása (amennyiben nem támadják meg ezeket) csökkentené azon esetek számát, amelyek az igazságszolgáltatás beavatkozását igénylik, így kapacitást szabadítanak fel a bíróságoknál.

Lesznek-e egyéb jelentős hatások?

Tekintettel azon lehetséges negatív társadalmi hatásokra, amelyek az AECE túl széles körben történő alkalmazását kísérhetik, a biztosítéknyújtók egyes kategóriáinak – például a fogyasztóknak – védelme érdekében a fellépés hatályát az üzleti pénzügyi tranzakciókra (azaz a bankok és vállalkozások, illetve bankok és vállalkozók közötti hitelügyletekre) kell korlátozni. A fogyasztókat a vagyonukra gyakorolt esetleges negatív hatások miatt a javaslat kizárja a fellépés hatálya alól. A hitelfelvevő fő tartózkodási helyét képező ingatlan még az üzleti hitelfelvevők esetében sem tartozik a kezdeményezés hatályába.

Emellett a 2. lehetőség várhatóan összességében pozitív hatást gyakorol a foglalkoztatásra és a vállalkozói tevékenységre, mivel megkönnyíti a vállalkozások és vállalkozók finanszírozáshoz jutását. Bizonyos esetekben azonban (például amikor a biztosítékot a vállalkozás fő gyártóberendezése képezi), a bíróságon kívüli biztosítékérvényesítés lehetetlenné tenné a vállalkozás/vállalkozó számára, hogy folytassa tevékenységét, és ez azt eredményezheti, hogy a vállalkozás/vállalkozó munkavállalókat kényszerül elbocsátani. A társaság vagy vállalkozó azon lehetősége, hogy bármikor bíróság előtt kérheti szerkezetátalakítási eljárás megindítását, biztosítani fogja, hogy az érintett vállalkozás/vállalkozó alkalmazottai élvezhessék az ilyen eljárások keretében a munkavállalók számára biztosított minden jogot és védelmet. Az előnyben részesített lehetőség nem érinti a munkavállalók hatályos jogszabályok szerinti jogait.

D. További lépések

Mikor kerül sor a szakpolitikai fellépés felülvizsgálatára?

Az irányelv alkalmazásának kezdőnapját követő öt éven belül a Bizottság elvégzi e kezdeményezés értékelését. Az értékelés célja többek között annak felmérése, hogy milyen hatékonyan valósította meg az intézkedés az ebben a hatásvizsgálatban bemutatott célkitűzéseket, és annak mérlegelése, hogy szükség van-e új intézkedésekre vagy módosításokra.