Brüsszel, 2018.10.9.

COM(2018) 676 final

2018/0347(NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2019. és 2020. évre történő meghatározásáról


INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

A javaslat indokai és céljai

Mélytengeri állományok alatt a kontinentális talapzat fő halászterületein kívül eső vizekben halászott halállományokat értjük. Ezek a kontinentális lejtő mentén, illetve a fenékhegyek környékén élnek.

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) kétévente áttekintést nyújt a mélytengeri halállományok biológiai helyzetéről. Legutóbbi szakvéleményét 1 az ICES 2018. június 7-én tette közzé. Az ICES szakvéleménye azt mutatja, hogy a javaslatban szereplő néhány mélytengeri állomány halászata továbbra is túl nagy mértékű, valamint hogy a szóban forgó állományok fenntarthatóságának biztosítása érdekében a rájuk vonatkozó halászati lehetőségeket mindaddig csökkenteni kell, amíg az állományok méretének alakulása nem mutat pozitív tendenciát. Ez képezi a mélytengeri állományokra vonatkozó halászati lehetőségek rögzítésének alapját, az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének c) pontjában előírt azon elvnek megfelelően, amely szerint a közös halászati politika keretében a döntéshozatali folyamatnak többek között tudományos szakvéleményen kell alapulnia.

Háttér-információk

A mélytengeri állományok halászatát az Európai Unió 2003 óta szabályozza a teljes kifogható mennyiségek (TAC) és az Atlanti-óceán északi részén alkalmazható halászati kapacitás meghatározása révén. A mélytengeri halállományokra vonatkozó 2017. és 2018. évi halászati lehetőségeket az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2017. és 2018. évre történő meghatározásáról szóló (EU) 2016/2285 tanácsi rendelet 2 határozta meg.

A halászati lehetőségek rögzítése és elosztása az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az élő vízi erőforrások fenntartható kiaknázására vonatkozó kötelezettséget az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke állapítja meg. Az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében (az annak 4. cikke (1) bekezdése 8. pontjának meghatározása szerinti) elővigyázatossági megközelítést kell alkalmazni a halászati gazdálkodás vonatkozásában, továbbá a közös halászati politikának a halállományok maximális fenntartható hozamának helyreállítására és szinten tartására kell irányulnia. Az említett rendelet 16. cikkének (4) bekezdése szerint a halászati lehetőségeket a szóban forgó rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében megállapított célkitűzésekkel összhangban kell meghatározni.

A mélytengeri halászati lehetőségeket ezenfelül a nemzetközi megállapodásokkal, többek között a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló, 1995. évi ENSZ-megállapodással (a továbbiakban: a halállományokról szóló 1995. évi ENSZ-megállapodás) összhangban kell megállapítani. Különös elővigyázatosság indokolt abban az esetben, ha az információk bizonytalanok, nem megbízhatók vagy pontatlanok. A halállományokról szóló 1995. évi ENSZ-megállapodás 6. cikkének (2) bekezdése értelmében a megfelelő tudományos információk hiányára nem lehet hivatkozni az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként. A javasolt teljes kifogható mennyiségek összhangban vannak a 2008. évi, a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatásokkal, amelyeket az ENSZ Közgyűlése több egymást követő határozattal is megerősített (2007-ben a 61/105. sz. határozattal, 2009-ben a 64/72. sz. határozattal és legutóbb 2015-ben a 70/235. sz. határozattal).

Jóllehet bizonyos mélytengeri fajokat más halászó nemzetek is halásznak, különösen Norvégia, Izland, a Feröer szigetek, Oroszország és Marokkó, és noha az említett nemzetekkel (illetve amennyiben ezek az állományok nemzetközi vizekben fordulnak elő, az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság [NEAFC] keretében) törekedni kell a megállapodásra és az összehangolt állománygazdálkodási intézkedések kidolgozására, a szóban forgó megállapodások megkötéséig egyoldalú intézkedések meghozatalára van szükség az uniós hajókra vonatkozóan.

Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen

A javaslat által szabályozott területen a meglévő rendelkezéseket az (EU) 2016/2285 tanácsi rendelet állapítja meg, amely 2018. december 31-ig alkalmazandó. Továbbá a mélytengeri állományoknak az Atlanti-óceán északkeleti részén történő halászatára vonatkozó egyedi feltételeket az (EU) 2016/2336 európai parlamenti és tanácsi rendelet állapítja meg.

Az Európai Parlament és a Tanács jelenleg tárgyalja a nyugati vizekre vonatkozó többéves cselekvési tervet, amely az e rendelet hatálya alá tartozó egyes állományokra is kiterjed.

Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

A javasolt intézkedéseket a közös halászati politika célkitűzéseinek és szabályainak megfelelően dolgozták ki, és azok összhangban vannak az Unió fenntartható fejlődésre vonatkozó politikájával, különösen a mélytengeri állományoknak az Atlanti-óceán északkeleti részén történő halászatára vonatkozó egyedi feltételek megállapításáról szóló (EU) 2016/2336 rendelettel.

2.    JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

Jogalap

Az EUMSZ 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogad el „a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan”. Ez a javaslat az említett lehetőségek igénybevételével funkcionálisan összefüggő halászati lehetőségek és feltételek meghatározására és elosztására korlátozódik.

Ezért egy tanácsi rendeletre irányuló javaslat formájában az Atlanti-óceán északkeleti részének uniós és nemzetközi vizeiben élő, kereskedelmi szempontból legjelentősebb mélytengeri fajok tekintetében megállapítja az uniós halászflottákra vonatkozó fogási korlátozásokat annak érdekében, hogy teljesüljön a közös halászati politika azon célkitűzése, hogy a halászat környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból is fenntartható legyen. A javaslat az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható.

Arányosság

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő ok miatt: a közös halászati politika közös politika. Az EUMSZ 43. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (6) bekezdésére tekintettel minden tagállam maga dönti el, hogy a részére kiosztott és az átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alá nem tartozó halászati lehetőségeket – a 16. cikk (7) bekezdésének és a 17. cikkben meghatározott feltételeknek a figyelembevétele mellett – hogyan osztja ki a régiók és a halászati ágazat szereplői között. Ennélfogva a tagállamoknak elegendő mozgástér áll rendelkezésükre az odaítélt halászati lehetőségek kiaknázásának céljára általuk kiválasztott társadalmi-gazdasági modellre vonatkozó döntések meghozatalában.

3.AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

A javaslat a 2019. évi halászati lehetőségekkel kapcsolatban folytatott konzultációról szóló bizottsági közleményben 3 megfogalmazott elvek és iránymutatások alapján került kidolgozásra. A közleményben a Bizottság kifejti nézeteit és szándékait az egyes állományokra vonatkozóan a 2019. és adott esetben a 2020. évre javasolt halászati lehetőségekkel kapcsolatban. A Bizottság az említett közlemény alapján széles körű egyeztetést folytatott az érdekeltekkel, a civil társadalom képviselőivel, a tagállamokkal és a széles nyilvánossággal 4 .

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak a tagállamokra nézve nincsenek új pénzügyi vonzatai. Ezt a rendeletet a Tanács fogadja el kétévente, végrehajtásának állami és magánszektorbeli eszközei pedig már adottak.

5.EGYÉB ELEMEK

A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

Az e javaslat tárgyát képező mélytengeri állományokról rendelkezésre álló ismeretek sem a populációméret, sem a halászati mortalitás tekintetében nem teszik lehetővé a kutatók számára az állományok állapotának teljes körű értékelését. Ennek számos oka van: a kérdéses fajok gyakran hosszú életűek és lassú növekedésűek, ami rendkívül megnehezíti az adott állomány korcsoportok szerinti tanulmányozását, valamint a kifogott egyedek hossza vagy a zsákmány korszerkezete alapján annak felmérését, hogy a halászat milyen hatást gyakorolt az állományra. Nem ismert az állományok fiatal egyedekkel való pótlódásának gyakorisága. Az állományok nagy elterjedési területükön olyan mélységekben fordulnak elő, amelyek gyakorlati okokból nehezen vizsgálhatók. Ezen állományok csekély kereskedelmi értéke miatt gyakran nem állnak rendelkezésre tudományos adatok, illetve azok nem fedik le az elterjedési terület egészét. A halászati tevékenységek esetenként csak részben irányulnak e fajokra, és egyes tevékenységek viszonylag új keletűek.

A javasolt fogási korlátok összhangban állnak a 2019. évi halászati lehetőségekkel kapcsolatban folytatott konzultációról szóló, fent említett bizottsági közleményben lefektetett elvekkel. Az említett közlemény ismerteti a Bizottságnak a teljes kifogható mennyiségek meghatározására vonatkozó módszerét, és a Bizottság e javaslat kidolgozása során az abban foglalt TAC-értékek meghatározásakor szintén ezeket a szabályokat követte. A javaslat a következőket tartalmazza:

·Adott esetben a kirakodási kötelezettség figyelembevételével.

·A fekete abroncshal tekintetében a CECAF övezetben Portugáliának, mint a TAC egyetlen jogosultjának szóló felhatalmazás.

·A 2017. és 2018. évre vonatkozó tanácsi rendelethez 5 képest az 1–4 ICES alterületen (Északi-tenger és Skagerrak) a fekete abroncshalra vonatkozóan nem kerül megállapításra TAC a kvóta alacsony felhasználása miatt, és mivel nem folyik célzott halászat.

·A 2017. és 2018. évre vonatkozó tanácsi rendelethez képest az 1, 2 és 4 ICES alterületen (Északi-tenger) a fekete abroncshalra vonatkozóan, valamint az 1–10, a 12 és a 14 ICES alterületeken az ezüstös tengericompóra vonatkozóan tudományos szakvélemények alapján TAC-értékek megállapítására nem kerül sor. Az ICES szakvéleménye megállapítja, hogy a TAC-értékek megszüntetése a fenntartható kiaknázás alacsony vagy nulla kockázatával járna.

·Amennyiben léteznek a rendelkezésre álló információk kvalitatív elemzésén alapuló indikatív tudományos szakvélemények (még ha azok nem is teljesek vagy szakértői véleményt tartalmaznak), indokolt azokat felhasználni a teljes kifogható mennyiségre vonatkozó döntések meghozatalakor. Ennek megfelelően a javaslat két TAC-emelést tartalmaz a 2019. évre vonatkozóan a 2020. évre vonatkozó továbbvitellel, hat TAC-csökkentést a 2019. évre vonatkozóan a 2020. évre vonatkozó továbbvitellel, valamint egy olyan TAC-értéket, amely esetében 2019-re és 2020-re vonatkozóan egyaránt csökkentést irányoz elő.

·Tekintettel a halászati lehetőségek csökkentésére vonatkozó ICES-szakvéleményre, valamint a kvóta nagy mértékű kiaknázására és a kirakodási kötelezettség 2019. évi bevezetésére, célszerű az Atlanti-óceán északkeleti részén élő nyálkásfejű halakra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget kizárólag a járulékos fogásokra korlátozni.

·Szakvéleményében az ICES a nagyszemű vörösdurbincsnak a 6, 7 és 8 ICES alterületen (északnyugati vizek és a Vizcayai-öböl) folytatott halászatával kapcsolatban 2019-re és 2020-ra teljes halászati tilalmat javasol. Mivel a járulékos fogások elkerülhetetlennek tűnnek, csak járulékos fogásokra vonatkozó TAC-értéket kell megállapítani.

·A 10 alterületen élő nagyszemű vörösdurbincs tekintetében 2020-ra vonatkozóan nem készült ICES-szakvélemény. Míg a teljes kifogható mennyiségre vonatkozóan készült javaslat 2020-ra vonatkozóan, a Bizottság a 2020. évi ICES-szakvélemény beérkezésekor mérlegeli, hogy a 2020. évre vonatkozó javaslatot az ICES szakvéleménye alapján kell-e módosítani.

·A mélytengeri cápákra vonatkozó intézkedéseket az ICES tudományos szakvéleménye alapján állapítják meg a szakvélemény teljes körű elemzése után. A mélytengeri cápákra vonatkozó tudományos szakvéleményt 2018. október 5-én teszik közzé.

·Az atlanti tükörhal halászata, fedélzeten tartása, átrakodása és kirakodása továbbra is tilos. Az állomány kimerült és nem regenerálódik. Az ICES megállapítja, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részén 2010 óta nem került sor a halfaj célzott uniós halászatára.

2018/0347 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2019. és 2020. évre történő meghatározásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen 43. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 6 előírja, hogy az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságtól (HTMGB) kapott szakvélemények figyelembevételével kell elfogadni.

(3)A Tanács feladata, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan intézkedéseket – ezen belül adott esetben bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket – fogadjon el. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az valamennyi tagállamnak viszonylagos stabilitást biztosítson minden állomány halászata, illetve minden halászati tevékenység végzése tekintetében, továbbá kellően figyelembe vegye a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott célkitűzéseit.

(4)A teljes kifogható mennyiségeket (TAC-értékeket) a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatokkal szembeni méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekeltekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket is, különös tekintettel az érintett tanácsadó testületek ülésein elhangzottakra.

(5)Amennyiben egy adott állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget csak egyetlen tagállamnak osztanak ki, a Szerződés 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban indokolt felhatalmazni az érintett tagállamot az említett teljes kifogható mennyiség szintjének meghatározására. Rendelkezéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a szóban forgó teljes kifogható mennyiség meghatározásakor az érintett tagállam teljes mértékben a közös halászati politika (KHP) alapelveinek és szabályainak megfelelően járjon el.

(6)A 847/96/EK tanácsi rendelet 7 kiegészítő feltételeket vezetett be a TAC-értékek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból, illetve analitikai célokra kifogható teljes mennyiségek tekintetében az említett rendelet 3. és a 4. cikkében meghatározott rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanácsnak – mindenekelőtt az állományok biológiai állapota alapján – határoznia kell arról, hogy az említett rendelet 3. és a 4. cikkét mely állományok esetében nem kell alkalmazni. Később az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése bevezetett egy további, az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené a tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, indokolt úgy rendelkezni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor legyen alkalmazandó az analitikai TAC-értékekre, ha a tagállamok nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (9) bekezdésében meghatározott elvét.

(7)Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében említett kirakodási kötelezettség halászatonként kerül bevezetésre. Az e rendelet hatálya alá tartozó térségekben a fogási korlátok hatálya alá tartozó valamennyi faj egyedeit 2019. január 1-jétől ki kell rakodni. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy amikor egy adott halállomány tekintetében kirakodási kötelezettség kerül bevezetésre, a halászati lehetőségeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a halászati lehetőségek már nem a kirakodásokat, hanem a fogásokat tükrözik. Ugyanakkor a kirakodási kötelezettség alól különleges mentességeket célszerű biztosítani az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4)–(7) bekezdései alapján. A tagállamok által az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének megfelelően benyújtott közös ajánlások alapján a Bizottság több felhatalmazáson alapuló rendeletet fogadott el, amelyekkel egy kezdetben legfeljebb hároméves időtartamra szóló, majd a továbbiakban összesen hároméves időtartamra meghosszabbítható, egyedi visszadobási terveket határozott meg a kirakodási kötelezettség végrehajtásához.

(8)A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a nemzetközi megállapodásokkal és a nemzetközileg elfogadott elvekkel – ilyen például a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás 8 és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó 2008. évi nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatásokban részletesen meghatározott állománygazdálkodási elvek –, amelyek szerint a szabályozó hatóságoknak különösen elővigyázatosan kell eljárniuk olyan esetekben, amikor a rendelkezésre álló információ bizonytalan, nem megbízható vagy pontatlan. A megfelelő tudományos információk hiányára mindenestre nem lehet hivatkozni az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként.

(9)Tekintettel a halászati lehetőségek csökkentésére vonatkozó ICES-szakvéleményre, valamint a kvóta magas szintű kihasználására és a kirakodási kötelezettség 2019-ben történő bevezetésére, helyénvaló, hogy a nyálkásfejű halakra vonatkozó teljes kifogható mennyiség a 3–10, a 12 és a 14 alterületen (Északi-tenger, észak- és délnyugati vizek) kizárólag a járulékos fogásokra korlátozódjon.

(10)Az ICES szakvéleménye szerint a korlátozott fedélzeti megfigyelések eredményei azt mutatják, hogy az összes bejelentett gránátoshalfogásnak kevesebb mint 1 %-a volt észak-atlanti gránátoshal. E megfontolások alapján az ICES azt javasolja, hogy nem kellene engedélyezni az észak-atlanti gránátoshal célzott halászatát, valamint hogy a járulékos fogásokat be kellene számítani a gránátoshalra vonatkozó TAC-ba, elkerülve ezzel a fajra vonatkozó valótlan jelentéseket. Amint azt az ICES jelezte, lényeges, egy nagyságrendet meghaladó (azaz több mint tízszeres) különbségek vannak a gránátoshal és az észak-atlanti gránátoshal fogásmennyiségeinek arányában a hivatalos kirakodási jelentésekben szereplő adatok, illetve az azon területeken megfigyelt fogások és ott végzett tudományos felmérések adatai között, ahol jelenleg az észak-atlanti gránátoshal halászata folyik. Nagyon kevés adat áll rendelkezésre erről a fajról, a kirakodási jelentésekben szereplő egyes adatok pedig az ICES szerint valótlan jelentésnek minősülnek. Következésképpen az észak-atlanti gránátoshal fogásairól nem lehet a valóságnak megfelelő feljegyzési dokumentációt összeállítani. Az észak-atlanti gránátoshal járulékos fogásait ezért a tudományos szakvéleménynek megfelelően az észak-atlanti gránátoshal egyes tagállami kvótáinak 1 %-ára kell korlátozni és bele kell számítani abba. Ha az észak-atlanti gránátoshal kizárólag a gránátoshal mellett fogható járulékos fogásként, és ugyanazon TAC hatálya alá tartozik, a továbbiakban nem kerül a valóságtól eltérő rögzítésre a jelentésben.

(11)Tekintettel az ICES-szakvéleményre, helyénvaló, hogy a nagyszemű vörösdurbincsokra vonatkozó teljes kifogható mennyiség a 6, 7 és 8 ICES alterületen (északnyugati vizek) kizárólag a járulékos fogásokra korlátozódjon.

(12)A nagyszemű vörösdurbincs fogásai a Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság (CECAF) és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) megfelelő, az ICES 9 alterülettel határos területeiről származnak. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó szomszédos alterületekre vonatkozóan rendelkezésre álló ICES-adatok hiányosak, a teljes kifogható mennyiség hatályát a továbbiakban is az ICES 9 alterületre kell korlátozni. Mindazonáltal annak biztosítása érdekében, hogy az állománygazdálkodásra vonatkozó döntéseket a legjobb rendelkezésre álló adatok alapján hozzák meg, rendelkezések kerültek elfogadásra a szomszédos alterületekre vonatkozó adatszolgáltatás tekintetében.

(13)A 10 alterületen élő nagyszemű vörösdurbincs tekintetében 2020-ra vonatkozóan nem készült ICES-szakvélemény. A halászati lehetőségeket azonban mind 2019-re, mind 2020-re vonatkozóan meg kell állapítani. Szükség lehet a rendelet által megállapított halászati lehetőségek megfelelő módosítására, amikor a tudományos szakvéleményt 2020-ra vonatkozóan közzéteszik.

(14)Az 1–4 ICES alterületen (Északi-tenger és Skagerrak) a fekete abroncshalra vonatkozóan a továbbiakban nem szükséges TAC-értéket megállapítani, mivel alacsony a felhasználás és nem folyik célzott halászat.

(15)Az 1, 2 és 4 alterületen (Északi-tenger) a fekete abroncshalra vonatkozóan, valamint az 1–10, a 12 és a 14 ICES alterületeken az ezüstös tengericompóra vonatkozóan tudományos szakvélemények alapján TAC-értékek megállapítására a továbbiakban nem kerül sor. Az ICES szakvéleménye megállapítja, hogy a TAC-értékek megszüntetése a nem fenntartható kiaknázás alacsony vagy nulla kockázatával járna.

(16)Az ICES szakvéleménye ezenfelül az atlanti tükörhal halászatának teljes felfüggesztését javasolja 2020-ig. Miután az állomány kimerült és nem regenerálódik, helyénvaló teljes tilalmat bevezetni a faj halászatára, fedélzeten tartására, átrakására és kirakodására. Az ICES megállapította, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részén 2010 óta nem került sor az atlanti tükörhal célzott uniós halászatára.

(17)A halászati tevékenység fennakadásainak elkerülése és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2019. január 1-jétől kell alkalmazni. Annak érdekében, hogy a tagállamok biztosítsák e rendelet kellő időben történő alkalmazását, kihirdetését követően e rendeletnek azonnal hatályba kell lépnie,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet meghatározza a 2019. és 2020. évre az uniós vizeken, illetve egyes, fogási korlátok hatálya alá tartozó nem uniós vizeken az uniós halászhajók rendelkezésére álló éves halászati lehetőségeket bizonyos mélytengeri halfajok állományai tekintetében.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)    E rendelet alkalmazásában az 1380/2013/EU rendelet 4. cikkében szereplő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni. Emellett az alábbi fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)„teljes kifogható mennyiség” (TAC):

i. az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4)–(7) bekezdése szerinti kirakodási kötelezettség alóli kivételeket képező halászati tevékenységek keretében az egyes állományokból évente kirakodható halmennyiség;

ii. minden más halászati tevékenység esetében az egyes állományokból évente kifogható halmennyiség;

b)„kvóta”: a teljes kifogható mennyiségnek az Európai Unió vagy valamely tagállam részére kiosztott hányada;

c)„nemzetközi vizek”: egyetlen állam felségterületéhez vagy joghatósága alá sem tartozó vizek;

d)„analitikai értékelés”: egy adott állomány alakulásának az állomány biológiai jellemzőin és kiaknázási mértékén alapuló mennyiségi értékelései, amelyek a tudományos vizsgálat szerint megfelelően jó minőségűek ahhoz, hogy tudományos szakvéleményként szolgáljanak a fogásokkal kapcsolatos jövőbeli opciók mérlegelésénél.

(2)    E rendelet alkalmazásában a következő övezeti meghatározások érvényesek:

a)ICES övezetek (ICES, Nemzetközi Tengerkutatási Tanács): a 218/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 9 III. mellékletének meghatározása szerinti földrajzi területek;

b)CECAF övezetek (CECAF, Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság): a 216/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 10 II. mellékletének meghatározása szerinti földrajzi területek.

3. cikk

Teljes kifogható mennyiségek és elosztásuk

Az uniós halászhajók által az uniós vizeken vagy egyes, nem uniós vizeken halászott mélytengeri fajokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket, azok tagállamok közötti elosztását és – adott esetben – a TAC-értékekkel funkcionálisan összefüggő feltételeket a melléklet állapítja meg.

4. cikk

A tagállamok által meghatározandó teljes kifogható mennyiségek

(1)    A CECAF 34.1.2 övezetben a fekete abroncshalra vonatkozó TAC-értéket Portugália határozza meg.

(2)    A Portugália által meghatározandó TAC-értéknek:

a)összhangban kell lennie a közös halászati politikára vonatkozó elvekkel és szabályokkal, különösen az állományok fenntartható kiaknázásának elvével, valamint

b)az alábbiakat kell eredményeznie:

i. amennyiben az analitikai értékelés rendelkezésre áll, 2019-től a lehető legnagyobb valószínűséggel az állománynak a maximális fenntartható hozammal összhangban történő kiaknázása; vagy

ii. amennyiben az analitikai értékelés nem vagy csak hiányos formában áll rendelkezésre, az állománynak a halászati gazdálkodásban alkalmazott elővigyázatossági megközelítéssel összhangban álló kiaknázása.

(3)    E rendelet alkalmazása idején Portugália minden évben a következő információkat nyújtja be a Bizottságnak március 15-ig:

a) az elfogadott TAC;

b) a Portugália által összegyűjtött és értékelt adatok, amelyeken a TAC alapul;

c) annak részletes bemutatása, hogy az elfogadott TAC-érték miként felel meg a (2) bekezdésnek.

5. cikk

A halászat lehetőségek elosztására vonatkozó egyedi rendelkezések

(1)    A halászati lehetőségeknek az e rendeletben meghatározott, tagállamok közötti elosztása nem érinti a következőket:

a)az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 11 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;

c)az (EU) 2017/2403 rendelet 12 12. cikkének (7) bekezdése alapján végrehajtott újraelosztások;

d)a 847/96/EK rendelet 3. cikke és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerint engedélyezett további kirakodások;

e)a 847/96/EK rendelet 4. cikkével és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésével összhangban visszatartott mennyiségek;

f)az 1224/2009/EK rendelet 105., 106. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások.

(2)    Az elővigyázatossági vagy analitikai TAC hatálya alá tartozó állományokat e rendelet melléklete állapítja meg a teljes kifogható mennyiségeknek és kvótáknak a 847/96/EK rendeletben meghatározott éves kezelése céljából.

(3)    Az e rendelet mellékletében foglalt eltérő rendelkezés hiányában a 847/96/EK rendelet 3. cikke az elővigyázatossági TAC hatálya alá tartozó állományokra, az említett rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 4. cikke pedig az analitikai TAC hatálya alá tartozó állományokra alkalmazandó.

(4)    A 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke nem alkalmazandó, ha valamely tagállam az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében meghatározott elvét alkalmazza.

6. cikk

A fogás és járulékos fogás kirakodásának feltételei

(1)    Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá nem tartozó fogások csak akkor tárolhatók a fedélzeten, illetve csak akkor rakodhatók ki, ha:

a)azokat kvótával rendelkező tagállam lobogója alatt közlekedő hajók ejtették, és ez a kvóta még nincs kimerítve; vagy

b)azok olyan uniós kvótából való részesedésnek felelnek meg, amelyet nem osztottak el kvótaként a tagállamok között, és a szóban forgó uniós kvóta még nincs kimerítve. 

7. cikk

Tilalom

Az uniós halászhajók számára az ICES 1–10, 12 és 14 alterületek uniós és nemzetközi vizein tilos az atlanti tükörhal (Hoplostethus atlanticus) halászata, továbbá az adott területen kifogott atlanti tükörhal fedélzeten való tartása, átrakása, illetve kirakodása.

8. cikk

Adattovábbítás

Amikor a tagállamok az 1224/2009/EK rendelet 33. és 34. cikke alapján a Bizottsághoz benyújtják a halászott állományok kirakodott mennyiségeire vonatkozó adatokat, az e rendelet mellékletében meghatározott állománykódokat használják.

9. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2019. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

   a Tanács részéről

   az elnök

(1)    http://www.ices.dk/community/advisory-process/Pages/Latest-Advice.aspx
(2)    A Tanács (EU) 2016/2285 rendelete (2016. december 12.) az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2017. és 2018. évre történő meghatározásáról, valamint az (EU) 2016/72 tanácsi rendelet módosításáról (HL L 344., 2016.12.17., 32. o.).
(3)    A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közös halászati politika végrehajtásának jelenlegi állásáról és a 2019. évi halászati lehetőségekkel kapcsolatos konzultációkról (COM/2018/452 final).
(4)     https://ec.europa.eu/info/consultations/fishing-opportunities-2019-under-common-fisheries-policy_hu  
(5)    A Tanács (EU) 2016/2285 rendelete (2016. december 12.) az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2017. és 2018. évre történő meghatározásáról, valamint az (EU) 2016/72 tanácsi rendelet módosításáról (HL L 344., 2016.12.17., 32. o.).
(6)    Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).
(7)    A Tanács 847/96/EK rendelete (1996. május 6.) a teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről (HL L 115., 1996.5.9., 3. o.).
(8)    Megállapodás az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról (HL L 189., 1998.7.3., 16. o.).
(9)    Az Európai Parlament és a Tanács 218/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 70. o.).
(10)    Az Európai Parlament és a Tanács 216/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 1. o.).
(11)    A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).
(12)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2403 rendelete (2017. december 12.) a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2017.12.28., 81. o.). 

Brüsszel, 2018.10.9.

COM(2018) 676 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

Javaslat
A Tanács rendelete

az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2019. és 2020. évre történő meghatározásáról


MELLÉKLET

Eltérő rendelkezés hiányában a halászati övezetekre vonatkozó utalást ICES-övezetekre való utalásként kell értelmezni.

1. RÉSZ
A fajok és fajcsoportok meghatározása

1.    Az e melléklet 2. részében foglalt jegyzékben a halállományokra a fajok latin nevének betűrendi sorrendjében történik utalás; ez alól egyedül a mélytengeri cápák jelentenek kivételt, amelyek a jegyzék elején szerepelnek. A következő táblázat e rendelet alkalmazásában a fajok latin neve és közönséges neve közötti megfeleléseket tartalmazza:

Közönséges név

Hárombetűs kód

Tudományos név

Fekete abroncshal

BSF

Aphanopus carbo

Nyálkásfejű halak

ALF

Beryx spp.

Gránátoshal

RNG

Coryphaenoides rupestris

Észak-atlanti gránátoshal

RHG

Macrourus berglax

Nagyszemű vörösdurbincs

SBR

Pagellus bogaraveo


2.    E rendelet alkalmazásában a „mélytengeri cápák” az alábbi felsorolásban található fajokat jelölik:

Közönséges név

Hárombetűs kód

Tudományos név

Mélyvízi macskacápák

API

Apristurus spp.

Galléros cápa

HXC

Chlamydoselachus anguineus

Nyelőcápa

CWO

Centrophorus spp.

Portugál cápa

CYO

Centroscymnus coelolepis

Hosszúorrú tüskéscápa

CYP

Centroscymnus crepidater

Szürke tüskéscápa

CFB

Centroscyllium fabricii

Madárcsőrű tüskéscápa

DCA

Deania calcea

Búvárcápa

SCK

Dalatias licha

Nagy lámpáscápa

ETR

Etmopterus princeps

Bársonyoshasú lámpáscápa

ETX

Etmopterus spinax

Egércápa

GAM

Galeus murinus

Hatkopoltyús szürkecápa

SBL

Hexanchus griseus

Vitorlás disznócápa

OXN

Oxynotus paradoxus

Spanyol tüskéscápa

SYR

Scymnodon ringens

Grönlandi cápa

GSK

Somniosus microcephalus

2. RÉSZ
Éves halászati lehetőségek (élőtömegtonnában kifejezve)

Faj:

Mélytengeri cápák  

Övezet:

Az 5, 6, 7, 8 és 9 övezet uniós és nemzetközi vizei

 

 

 

(DWS/56789-)

Tárgyév

2019

2020

 

Elővigyázatossági TAC

Unió

p.m.

p.m.

A 847/96/EK rendelet 3. cikke nem alkalmazandó.

TAC

p.m.

p.m.

 

 

Faj:

Mélytengeri cápák  

Övezet:

A 10 övezet uniós és nemzetközi vizei

 

 

 

 

 

(DWS/10-)

Tárgyév

2019

2020

 

Elővigyázatossági TAC

Portugália

p.m.

p.m.

A 847/96/EK rendelet 3. cikke nem alkalmazandó.

Unió

p.m.

p.m.

TAC

p.m.

p.m.

 

 

Faj:

Mélytengeri cápák, Deania hystricosa és Deania profundorum

Övezet:

A 12 övezet nemzetközi vizei

 

 

 

 

 

 

(DWS/12INT-)

 

Tárgyév

2019

2020

Elővigyázatossági TAC

Írország

p.m.

p.m.

A 847/96/EK rendelet 3. cikke nem alkalmazandó.

Spanyolország

p.m.

p.m.

Franciaország

p.m.

p.m.

Egyesült Királyság

p.m.

p.m.

Unió

p.m.

p.m.

TAC

p.m.

 

p.m.

 

 

Faj:

Mélytengeri cápák

Övezet:

 A CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2 övezet uniós vizei

 

 

 

 

 

 

(DWS/F3412C)

 

Tárgyév

2019

2020

Elővigyázatossági TAC 

Unió

p.m.

p.m.

A 847/96/EK rendelet 3. cikke nem alkalmazandó.

 

TAC

p.m.

 

p.m.

 

Faj:

Fekete abroncshal 

Övezet:

Az 5, 6, 7 és 12 övezet uniós és nemzetközi vizei

 

Aphanopus carbo 

(BSF/56712-)

Tárgyév

2019

2020

Elővigyázatossági TAC

Németország

27

27

Észtország

13

13

Írország

68

68

Spanyolország

136

136

Franciaország

1912

1912

Lettország

89

89

Litvánia

1

1

Lengyelország

1

1

Egyesült Királyság

136

136

Egyéb

7

(1)

7

(1)

Unió

2390

2390

TAC

2390

2390

(1)

Kizárólag a járulékos halfogásokra. E kvóta keretében nem engedélyezett a halfaj célzott halászata.

Faj:

Fekete abroncshal 

Övezet:

A 8, 9 és 10 övezet uniós és nemzetközi vizei

 

Aphanopus carbo 

(BSF/8910-)

Tárgyév

2019

2020

Elővigyázatossági TAC

Spanyolország

9

9

Franciaország

22

22

Portugália

2801

2801

Unió

2832

2832

TAC

2832

 

2832

 

 

Faj:

Fekete abroncshal

Övezet:

 A CECAF 34.1.2 övezet uniós és nemzetközi vizei

 

Aphanopus carbo 

(BSF/C3412-)

Tárgyév

2019

2020

Elővigyázatossági TAC

E rendelet 4. cikke alkalmazandó.

Portugália

Megállapítandó

Megállapítandó

Unió

Megállapítandó

(1)

Megállapítandó

(1)

TAC

Megállapítandó

(1)

Megállapítandó

(1)

(1)

A Portugália tekintetében megállapított kvótával megegyező mennyiség.

Faj:

Nyálkásfejű halak 

Övezet:

A 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12 és 14 övezet uniós és nemzetközi vizei

 

Beryx spp. 

(ALF/3X14-)

Tárgyév

2019

2020

Elővigyázatossági TAC

Írország

7(1)

7(1)

Spanyolország

51(1)

51(1)

Franciaország

14(1)

14(1)

Portugália

145(1)

145(1)

Egyesült Királyság

7(1)

7(1)

Unió

224(1)

224(1)

TAC

224(1)

 

224(1)

 

 

(1)

Kizárólag a járulékos halfogásokra. E kvóta keretében nem engedélyezett a halfaj célzott halászata.

Faj:

Gránátoshal

Övezet:

A 3 övezet uniós és nemzetközi vizei

 

Coryphaenoides rupestris

 

(RNG/03-)

Tárgyév

2019

2020

Elővigyázatossági TAC

Dánia

48

(1)(2)

48

(1)(2)

Németország

0

(1)(2)

0

(1)(2)

Svédország

2

(1)(2)

2

(1)(2)

Unió

50

(1)(2)

50

(1)(2)

TAC

50

(1)(2)

50

(1)(2)

(1)

Kizárólag a járulékos halfogásokra. E kvóta keretében nem engedélyezett a halfaj célzott halászata. 

(2)

Nem engedélyezett az észak-atlanti gránátoshal célzott halászata. Az észak-atlanti gránátoshal járulékos fogásait (RHG/03-) bele kell számítani ebbe a kvótába. A járulékos fogások aránya nem haladhatja meg a kvóta 1 %-át.

Faj:

Gránátoshal

Övezet:

Az 5b, 6 és 7 övezet uniós és nemzetközi vizei

 

Coryphaenoides rupestris 

(RNG/5B67-)

Tárgyév

2019

2020

Elővigyázatossági TAC

Németország

5

(1)(2)

5

(1)(2)

Észtország

36

(1)(2)

36

(1)(2)

Írország

160

(1)(2)

160

(1)(2)

Spanyolország

40

(1)(2)

40

(1)(2)

Franciaország

2028

(1)(2)

2028

(1)(2)

Litvánia

46

(1)(2)

46

(1)(2)

Lengyelország

23

(1)(2)

23

(1)(2)

Egyesült Királyság

119

(1)(2)

119

(1)(2)

Egyéb

5

(1)(2)(3)

5

(1)(2)(3)

Unió

2462

(1)(2)

2462

(1)(2)

TAC

2462

(1)(2)

2462

(1)(2)

(1)

Minden egyes kvóta legfeljebb 10 %-a halászható a 8, 9, 10, 12 és 14 övezet uniós és nemzetközi vizein (RNG/*8X14- a gránátoshal tekintetében; RHG/*8X14- az észak-atlanti gránátoshal tekintetében).

(2)

Nem engedélyezett az észak-atlanti gránátoshal célzott halászata. Az észak-atlanti gránátoshal járulékos fogásait (RHG/5B67-) bele kell számítani ebbe a kvótába. A járulékos fogások aránya nem haladhatja meg a kvóta 1 %-át.

(3)

Kizárólag a járulékos halfogásokra. Nem engedélyezett a halfaj célzott halászata.

.

Faj:

Gránátoshal

Övezet:

A 8, 9, 10, 12 és 14 övezet uniós és nemzetközi vizei

 

Coryphaenoides rupestris 

(RNG/8X14-)

Tárgyév

2019

2020

Elővigyázatossági TAC

Németország

15

(1)(2)

15

(1)(2)

Írország

3

(1)(2)

3

(1)(2)

Spanyolország

1638

(1)(2)

1638

(1)(2)

Franciaország

76

(1)(2)

76

(1)(2)

Lettország

26

(1)(2)

26

(1)(2)

Litvánia

3

(1)(2)

3

(1)(2)

Lengyelország

513

(1)(2)

513

(1)(2)

Egyesült Királyság

7

(1)(2)

7

(1)(2)

Unió

2281

(1)(2)

2281

(1)(2)

TAC

2281

(1)(2)

2281

(1)(2)

(1)

Minden egyes kvóta legfeljebb 10 %-a halászható az 5b, 6, 7 övezet uniós és nemzetközi vizein (RNG/*5B67- a gránátoshal tekintetében; RHG/*5B67- az észak-atlanti gránátoshal járulékos fogásai tekintetében).

(2)

Nem engedélyezett az észak-atlanti gránátoshal célzott halászata. Az észak-atlanti gránátoshal járulékos fogásait (RHG/8X14-) bele kell számítani ebbe a kvótába. A járulékos fogások aránya nem haladhatja meg a kvóta 1 %-át.

Faj:

Nagyszemű vörösdurbincs 

Övezet:

A 6, 7 és 8 övezet uniós és nemzetközi vizei

 

Pagellus bogaraveo 

(SBR/678-)

Tárgyév

2019

2020

Elővigyázatossági TAC

Írország

3

(1)

2

(1)

Spanyolország

84

(1)

68

(1)

Franciaország

4

(1)

3

(1)

Egyesült Királyság

10

(1)

8

(1)

Egyéb

3

(1)

2

(1)

Unió

104

(1)

83

(1)

TAC

104

(1)

83

(1)

(1)

Kizárólag a járulékos halfogásokra. E kvóta keretében nem engedélyezett a halfaj célzott halászata.

Faj:

Nagyszemű vörösdurbincs 

Övezet:

A 9(1) övezet uniós és nemzetközi vizei

 

Pagellus bogaraveo 

(SBR/9-)

Tárgyév

2019

2020

Elővigyázatossági TAC

Spanyolország

117

117

Portugália

32

32

Unió

149

149

TAC

149

149

(1)

Mindazonáltal a GFCM 37.1.1 övezetben ejtett fogásokat jelenteni kell (SBR/F3711). Mindazonáltal a CECAF 34.1.11 övezetben ejtett fogásokat jelenteni kell (SBR/F34111).

Faj:

Nagyszemű vörösdurbincs 

Övezet:

A 10 övezet uniós és nemzetközi vizei

 

Pagellus bogaraveo 

(SBR/10-)

Tárgyév

2019

2020

Elővigyázatossági TAC

Spanyolország

5

5

Portugália

566

566

Egyesült Királyság

5

5

Unió

576

576

TAC

576

 

576