EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2018.5.8.
COM(2018) 273 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
FMT:Bolda kisgyermekeknek szóló gyermekgondozási létesítmények fejlesztéséről a nők munkaerő-piaci részvétele, a dolgozó szülők esetében a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása, és az európai fenntartható és inkluzív növekedés (a „barcelonai célkitűzések”) érdekében/FMT
Összefoglaló
A minőségi gyermekgondozási létesítmények megléte, hozzáférhetősége és megfizethetősége kulcstényező ahhoz, hogy a gondozási feladatokat végző nők – és férfiak – jelen lehessenek a munkaerőpiacon 1 . A jó minőségű kisgyermekkori nevelés és gondozás fontos eszköz a gyermekek potenciális társadalmi hátrányainak kezeléséhez 2 és kora gyermekkortól hasznos a gyermekek kognitív és szociális fejlesztéséhez 3 .
Az Európai Tanács barcelonai ülése már 2002-ben 4 is felismerte ezt a helyzetet, és célokat tűzött ki az iskoláskor alatti gyermekek számára minőségi és megfizethető gyermekgondozási létesítmények elérhetősége tekintetében, két célszám megfogalmazásával, a három és a tanköteles kör között gyermekek esetében 90 %-ot, és a három év alatti gyermekek legalább 33 %-ot.
E jelentés célja – a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatásáról szóló bizottsági közlemény 5 végrehajtásának részeként – annak értékelése, hogy a tagállamok a 2013. évi jelentés óta milyen mértékű előrehaladást értek el a barcelonai célkitűzések végrehajtása terén.
Összességében a barcelonai célkitűzések az EU-28 átlagában a három év alatti gyermekek esetében ténylegesen megvalósultak, mivel a 3 év alattiak 32,9 %-a részesül gyermekgondozásban, noha jelentős különbségek vannak a tagállamok között.
A legfrissebb adatok szerint 12 tagállam jórészt teljesítette a 33 %-os célszámot 2016-ban, a 12-ből 7 tagállamban pedig a gyermekek 33 %-tól 49 %-ának, 5 uniós tagállamban pedig a gyermekek legalább 50 %-ának van hozzáférése gyermekgondozáshoz. A fennmaradó 16 tagállamban a gyermekek kevesebb mint 33 %-a, ezek közül 10 tagállamban pedig a legfiatalabb korcsoportban a gyermekek kevesebb mint 25 %-a vesz részt intézményesített gyermekgondozásban.
A barcelonai célkitűzés nem valósult meg a 3 év és iskolaköteles kor közé eső gyermekek esetében. A 3 évestől iskolaköteles korig terjedő korú gyermekek 86,3 %-a vett részt intézményesített gondozásban vagy járt óvodába 2016-ban. A barcelonai célkitűzést 12 tagállamban elérték, a többi 16 tagállam pedig még nem érte el a célt.
Az elérhetőséget és az igénybevételt több tényező is befolyásolja: így a gyermekgondozásra való jogosultság, a hozzáférhetőség és a minőség. Fontos szerepe van a szolgáltatások szülői igényekhez igazíthatóságának, így a gyermekgondozási létesítmények távolságának és a munkaidő-beosztáshoz és a szükségletekhez igazodó nyitvatartási időnek.
Mivel a gondozással járó felelősség a fő oka a nők alacsony munkaerőpiaci részvételének, ami évente 370 milliárd EUR veszteséget okoz Európának, a barcelonai célkitűzések, amelyek az Európai Tanács 2002-ben fogadott el, 2018-ban is kiemelten fontosak maradnak.
1. Szakpolitikai háttér
A nők alulreprezentáltsága a munkaerőpiac egyik legmakacsabb problémája az Európai Unió minden tagállamában. A nemek foglalkoztatási arányának eltérése – ami a férfiak és a nők foglalkoztatási arányának eltérése – összességében 11,6 százalékponton áll, ami teljes munkaidős egyenértékben 18,2 százalékpontra emelkedik. 6 Az ennek következtében előálló veszteség évente 370 milliárd EUR-ra rúg. 7
A nők alacsony munkaerőpiaci részvételének fő oka az, hogy a gondozási feladatokat a nők a férfiakhoz képest aránytalanul nagyobb mértékben viselik. A nőknek életük különböző szakaszaiban vannak gondozási feladataik, de leginkább akkor, amikor kisgyermekeik vannak. 2016-ban az egy, 6 év alatti gyermeket nevelő nők körében mért foglalkoztatottsági arány átlagosan 9 százalékponttal maradt el a kisgyermek nélküli nők körében mért foglalkoztatottsági aránytól, és ez a különbség számos tagállamban meghaladja a 30 százalékpontot is. Néhány tagállamban az inaktív nők 25 %-át teszi ki azon nők aránya, akik gondozási tevékenység miatt nem dolgoznak.
A minőségi gyermekgondozási létesítmények megléte, hozzáférhetősége és megfizethetősége kulcstényező ahhoz, hogy a gondozási feladatokat végző nők – és férfiak – jelen lehessenek a munkaerőpiacon.
Az Európai Tanács barcelonai ülése már 2002-ben 8 is felismerte ezt a helyzetet, és célokat tűzött ki az iskoláskor alatti gyermekek számára minőségi és megfizethető gyermekgondozási létesítmények 9 elérhetősége tekintetében, két célszám megfogalmazásával:
„A tagállamok számolják fel a nők munkaerőpiaci részvételét akadályozó tényezőket, valamint törekedjenek arra, hogy – figyelembe véve a gyermekgondozási lehetőségek iránti igényt és az adott országra jellemző gyermekgondozási rendszert – 2010-re a három év és az iskolaköteles kor közötti gyermekek
olegalább 90 %-a, és a három év alatti gyermekek legalább 33 %-a számára nyújtsanak gyermekgondozási ellátást; valamint
oa három év alatti gyermekek legalább 33 %-a számára nyújtsanak gyermekgondozási ellátást”.
Az Európai Tanács e célok elérését 2010-re írta elő. Az Európai Bizottság a helyzetet értékelő 2013. évi jelentésében megállapította, hogy azok a gyermekek egyik kategóriája – a 3 éves kor alatti, illetve a 3 év és a tanköteles kor közötti gyermekek – tekintetében sem valósultak meg 10 .
Az Európai Bizottság 2013-ban, a barcelonai célkitűzésekről szóló jelentésében 11 kijelentette, hogy noha 2002 óta történt előrelépés, a gyermekgondozási szolgáltatások még mindig nem felelnek meg a barcelonai célszámoknak, és hogy a hozzáférhetőség megfelelő szintjének eléréséhez jelentős fejlesztésekre van szükség, különösen a 3 év alatti gyermekek esetében:
·2010-2011-ben csak 6 tagállamnak sikerült a célszámokat teljesítenie mindkét életkori kategória (3 év alatti, 3 évestől a tanköteles korig) esetében 12 ;
·3 tagállam csak a 3 év és a tanköteles kor közötti gyermekek esetében teljesítette a célszámot 13 ;
·4 tagállam pedig csak a 3 év alatti gyermekek esetében 14 .
A Bizottság jelentése nem csak a gyermekgondozás rendelkezésre állására összpontosított, hanem bevonta a vizsgálódásba a rendelkezésre álló gyermekgondozás hozzáférhetőségét, megfizethetőségét és minőségét is.
A nők teljes munkaerőpiaci részvételéhez a gyermekgondozásnak valójában a teljes munkaidőre rendelkezésre kell állnia, és meg kell felelnie a munkával kapcsolatos igényeknek a szülők munkaidejében és a szünidőben. Emellett a gyermekgondozás a gyakorlatban csak akkor valós választási lehetőség, ha azt a női munkavállalók meg tudják fizetni és kellően megbíznak annak magas színvonalában.
Ezért a barcelonai célkitűzések és a bennük foglalt célszámok ismételten megfogalmazásra kerültek a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumban (2011-2020), és említést nyertek az Európa 2020 stratégiában is.
A barcelonai célkitűzések végrehajtásának rendszeres nyomon követése mellett a megfizethető és minőségi gyermekgondozás rendelkezésre állását a nők munkaerőpiaci részvétele növelésének legfőbb módjaként is nyomon követik az európai szemeszter folyamatban. Ez az Európai Unió éves gazdaságirányítási kerete, amely a problematikus gazdasági tendenciák figyelemmel kísérését, megelőzését és korrigálását szolgálja 15 .
A szociális jogok európai pillére összefüggéseiben a Bizottság 2017. április 26-án elfogadta a munka és a magánélet megfelelőbb egyensúlyának biztosítását célzó kezdeményezést, amely a családi szabadságok 16 , a rugalmas munkaidő, az intézményesített gondozási szolgáltatások jelenlegi jogszabályi és szakpolitikai kereteit modernizáló, továbbá a második keresőket a munkavállalástól eltántorító gazdasági tényezőket érintő jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések csomagja. A gyermekgondozás minőségének, megfizethetőségének és hozzáférhetőségének javítása e kezdeményezés fontos részét képezi, és ez a célszámok rendszeres figyelemmel kísérése, az adatgyűjtés javítása és az európai strukturális és beruházási alapok szociális infrastruktúrába történő beruházásokra való felhasználásának előmozdítása révén történik. 17
A megfizethető és minőségi gyermekgondozási szolgáltatások nem csak a munkavállalói és családi kötelezettségek összehangolását segítik, hanem hozzájárulnak a nők munkaerőpiaci részvételének növekedéséhez és a nemek közötti egyenlőség erősítéséhez. Segítenek továbbá a gyermekek társadalmi-gazdasági integrációjában és készségfejlesztésében már kiskoruktól kezdődően 18 .
A Tanács részéről 2013 novemberében jóváhagyott, „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” c. 2013. évi bizottsági ajánlás 19 sürgeti a tagállamokat, hogy eszközöljenek beruházásokat a gyermekügyi szakpolitikákba jogaik megerősítése, a gyermekszegénység visszaszorítása és a gyermekjólét javítása érdekében. Ez egy jóval tágabb „szociális beruházási csomag” része, amely a tagállamoknak szakpolitikai útmutatást ad az élethosszig tartó szociális beruházásokkal kapcsolatban. Az ajánlás hangsúlyozza, hogy számos bizonyíték szól amellett, hogy a gyermekgondozási szolgáltatásokban részesült hátrányos helyzetű gyermekek kisebb eséllyel maradnak ki a középfokú oktatásból és szembesülnek munkanélküliséggel, megelőzve ezzel számos más szociális problémát.
Emellett az Oktatási Tanács 2009. évi ülése oktatási és képzési referenciaértékeket fogadott el az Oktatás és képzés 2020 stratégiai keretrendszere (ET2020) 20 részeként, egyet a 4 év és iskolaköteles kor közötti gyermekek vonatkozásában is 21 . E referenciaérték vagy célszám szerint a 4 év és iskolaköteles kor közötti gyermekek legalább 95 %-ának kell koragyermekkori nevelésben és gondozásban 22 részt vennie. Az ET2020 célkitűzése a nemzeti nevelési és oktatási rendszerek fejlesztése annak érdekében, hogy az Unió a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon.
A barcelonai célkitűzéseken túlmenően a Bizottság rendszeresen figyelemmel kíséri az ET2020 oktatási és képzési célszámainak végrehajtását, a 4 év és iskolaköteles kor közötti gyermekekre vonatkozó célszámra is kiterjedően. 23 2017-ben megállapította, hogy az Európai Unióban átlagosan a gyermekek 94,8 %-a vesz részt koragyermekkori nevelésben és gondozásban. Ezért az ET2020 célkitűzés általánosságban elértnek tekinthető. E következtetésre figyelemmel a Bizottság a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló közleményében bejelentette a jelenlegi ET2020-as célszám felülvizsgálatát. Ezt megerősítette az európai identitás erősítéséről szóló, 2017. november 17-i közleményében 24 , amelyben javasolta, hogy a 95 %-os célszámot terjesszék ki a 3 évestől tanköteles korig terjedő korú gyermekekre. Az említett felülvizsgálatnak része lesz a meglevő barcelonai célszámnak a 3 évestől tanköteles korig terjedő korú gyermekek vonatkozásában 5 %-kal történő emelése. Emellett a Bizottság kötelezettséget vállalt a gyermekgondozási rendszerek minőségének vizsgálatára.
A Bizottság 2018 májusában tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot terjesztet elő a magas színvonalú koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről a nevelési csomag 25 részeként, egy bizottsági szolgálati munkadokumentum kíséretében. A javaslat célja, hogy támogassa a tagállamoknak a koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekhez való hozzáférésnek és azok minőségének javítására tett erőfeszítéseit. Ennek indoka az, hogy az ember korai évei a legjelentősebbek az alapvető készségek és tanulási képességek kialakításában, amelyek később nagyban befolyásolhatják az oktatási és foglalkoztatási kilátásokat és az életben tágabb értelemben elért sikereket és megelégedettséget.
A tagállamok által 2017. november 17-én jóváhagyott szociális jogok európai pillére megerősítette az intézményesített gyermekgondozási struktúrák jelentőségét. A pillérhez tartozó „szociális eredménytábla” kíséri figyelemmel a pillér gyermekgondozásra vonatkozó 11. elvének végrehajtását, különösen a 3 év alatti gyermekeket illetően.
A fentiek mind azt jelzik, hogy a megfizethető és minőségi koragyermekkori nevelés és gondozás elérhetősége három fő célt szolgál:
·a gyermekes nők munkaerőpiaci potenciáljának fokozása;
·az óvodáskorú gyermekek kognitív és társas készségeinek fejlesztése;
·a hátrányos környezetből érkező gyermekek társadalmi beilleszkedésének erősítése 26 .
E jelentés célja – a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatásáról szóló bizottsági közlemény végrehajtásának részeként – annak értékelése, hogy a tagállamok a 2013. évi jelentés óta milyen mértékű előrehaladást értek el a barcelonai célkitűzések végrehajtása terén. Ez az értékelés – azzal a megállapítással együtt, hogy az ET2020 általánosságban megvalósult – azt jelzi, hogy elérkezhetett az idő a tanköteles kornál fiatalabb gyermekekre vonatkozó valamennyi célszám átfogó és következetes felülvizsgálatára.
2. A gyermekgondozás jelentősége a nők munkaerőpiaci részvételének fokozásában
Noha a nők munkaerőpiaci részvétele nőtt, minden uniós tagállamban továbbra is fennáll a nők és férfiak foglalkoztatási arányának eltérése. Az EU-28-at tekintve az eltérés 11,6 százalékpont, és 18,2 százalékpont teljes munkaidős egyenértékben. Az uniós tagállamok közül az eltérés Litvániában a legkisebb (2 %) és Máltán a legnagyobb (27 %).
[1. ábra: A 15-64 éves nők és férfiak foglalkoztatási aránya, 2016, %]
Forrás: 2016. évi munkaerő-felmérés
A nemek foglalkoztatási arányának eltérése szoros összefüggést mutat a gondozási feladatokkal.
A nemek között az inaktivitásban és a részmunkában jelentkező különbségek jelentősek maradtak annak ellenére, hogy a legtöbb tagállamban a férfi családfenntartói modellt felváltotta a kétkeresős modell (amelyben mindkét partner teljes munkaidőben dolgozik) vagy a módosított családfenntartói modell (amelyben az egyik partner teljes munkaidőben, a másik részmunkaidőben dolgozik): a férfiak 8 %-ával szemben a nők 31 %-a dolgozik részmunkaidőben. A részmunkaidősök aránya Hollandiában a legmagasabb: a nők 76,4 %-a, a férfiaknak pedig 26,2 %-a dolgozik részmunkaidőben.
A tagállamok közötti eltérések igen szembeszökőek, ha a nők munkaerőpiacról való kivonulásának vagy részmunkaidős munkavégzésének okait vizsgáljuk (1. és 2. ábra). Valójában Máltán, Írországban, Cipruson, Romániában, Lengyelországban, Olaszországban, Spanyolországban, Horvátországban és Bulgáriában a nőknek több mint 10 %-a személyes vagy családi kötelezettségei miatt nem dolgozik, jobbára gyermekeket vagy rászoruló felnőtteket gondozva (a lenti 2. ábra). Emellett Hollandiában, Ausztriában, az Egyesült Királyságban, Németországban, Belgiumban, Luxemburgban és Írországban a nők több mint 10 %-a a gondozási feladatok miatt részmunkaidős (a lenti 3. ábra).
[2. ábra: Inaktivitás személyes és családi kötelezettségek miatt (gyermekek vagy rászoruló felnőttek gondozása, és egyéb családi vagy személyes kötelezettségek), nők, %]
Forrás: Munkaerő-felmérés 2006–2013
[3. ábra: Részmunkaidős munkavégzés személyes és családi kötelezettségek miatt (gyermekek vagy rászoruló felnőttek gondozása, és egyéb családi vagy személyes kötelezettségek), nők, %]
Forrás: Munkaerő-felmérés 2006–2013
Az inaktivitás és részmunkaidős munkavégzés okainak mélyrehatóbb vizsgálata azt jelzi, hogy a gondozási feladatokat ellátók mintegy 20 %-a nem vagy csak részmunkaidőben dolgozik a gondozási infrastruktúra hiánya miatt. Ez az inaktívak vagy részmunkaidősek romániai és lettországi több mint 80 %-os arányától a horvátországi, ciprusi, görögországi, spanyolországi, írországi, portugáliai, litvániai, magyarországi, szlovéniai és lengyelországi több mint 30 %-on át a hollandiai, finnországi és svédországi 10 % alatti mértékig terjed.
[4. ábra: A gondozási feladatok miatt inaktív vagy részmunkaidős nők, akik a megfelelő gondozási szolgáltatások hiányáról számolnak be, %]
Forrás: Munkaerő-felmérés 2006–2013
Az elégtelen gyermekgondozási infrastruktúra befolyásolja a nők munkaerőpiaci részvételét. A szülőségnek a nők foglalkoztatására gyakorolt kedvezőtlen hatását jelentős kihívásként ismerték fel a következő országokban: Magyarország, Cseh Köztársaság, Szlovákia, Észtország, Németország, Finnország és az Egyesült Királyság 27 .
[5. ábra: A szülőség nőkre gyakorolt foglalkoztatási hatása, %]
Forrás: Munkaerő-felmérés 2006–2013
A nők alacsonyabb munkaerőpiaci részvétele és az intézményesített gyermekgondozási infrastruktúra hiánya is összefügg a nők társadalmi szerepének hagyományos felfogásával. Az európai polgárok csaknem háromnegyede megerősíti, hogy a nők a férfiaknál több időt töltenek házimunkával és gondozási tevékenységekkel. Ez gyakran azon társadalmi normákból ered, amelyek a nőkre a fő gyermekgondozó és háztartásvezető szerepét osztják. A legutóbbi Eurobarométer felmérésben 10-ből több mint 4 európai (44 %) szerint a nő legfontosabb feladata, hogy gondoskodjon otthonáról és családjáról. Az uniós tagállamok egyharmadában ez a százalékos arány eléri vagy meg is haladja a 70 %-ot 28 . A válaszadók csaknem háromnegyede megerősíti, hogy a nők a férfiaknál több időt töltenek házimunkával és gondozási tevékenységekkel. 22 %-uk szerint a férfiak és nők azonos időt fordítanak ezekre a tevékenységekre. Azonban a generációk váltásával ez lassan változik. A legfiatalabb válaszadók kissé nagyobb valószínűséggel mondták, hogy a férfiak és nők azonos időt töltenek házimunkával és gondozási tevékenységekkel: ez a 15 és 24 közötti válaszadók 26 %-ára igaz, míg a 40 éves és annál idősebb válaszadók 21 %-ára.
[6. ábra: Az Ön véleménye szerint jelenleg melyik állítás a legjellemzőbb a háztartási munka és a gondozási tevékenységek megosztása tekintetében?, (% - EU)]
Forrás: Az Eurobarométer 465. sz. különjelentése (2017)
Ez a felmérés jelzi, hogy minden tagállamban sok még a tennivaló. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által 2017-ben közzétett nemek közötti egyenlőségi mutató rámutatott továbbá, hogy a 10 évvel ezelőttihez képest 12 országban visszalépés történt a gondozással, házimunkával és szociális tevékenységekkel eltöltött idő nemek közötti egyensúlyát illetően. Háromból csak egy férfi főz és végez házimunkát naponta, míg a legtöbb nő ezt minden nap megteszi (79 %). A nemek közötti egyenlőség 66,2 átlagos mutatójával az EU továbbra is nagyon távol áll egy olyan társadalomtól, amelyben a nemek egyenlősége megvalósul. 29
A gondozási feladatok is egyenlőtlenül oszlanak meg a fizetett munkahellyel rendelkező nők és férfiak között. Az európai munkakörülményekről készült 2015. évi felmérés azt jelzi, hogy a 7 év alatti legfiatalabb gyermeket nevelő háztartásokban a nők átlagosan heti 32 órát töltenek fizetett munkával és 39 órát nem fizetettel, míg a férfiak heti 41 órát fizetett, és 19 órát nem fizetett munkával 30 . Noha a férfiak és nők esetében egyaránt nő a nem fizetett munkával töltött órák száma, amikor gyermekeik vannak, a házimunka és a gondozás elosztása közöttük korántsem egyenlő. Ez teljes életükben igaz marad, a munka világában töltött élet végéhez közeledve is. Ezért sokkal valószínűbb, hogy ezek a feladatok jobban befolyásolják a nők munka világában töltött életét.
A nőkre gondozóként háruló egyenlőtlen szerepet erősíti a hozzáférhető és megfizethető, minőségi gyermekgondozás elégtelensége a 3 év alatti gyermekek esetében. A COFACE 31 , egy európai nem kormányzati családügyi szervezet, hangsúlyozza ennek jelentőségét és három módozatot javasol a nők esetében a munka és a magánélet közötti egyensúly megvalósításának elősegítésére: (1) pénzügyi erőforrások a szülők különféle módokon történő segítésére; (2) családbarát munkaidő-beosztás, (3) elérhető, minőségi, megfizethető gyermekgondozási szolgáltatások.
A rendelkezésre álló gyermekgondozási létesítmények hiánya nagy mértékben meghatározza, hogy a gyermekes nők tudják-e a munkát folytatni 32 . A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egy közelmúltbeli vizsgálata megerősíti a gyermekgondozás és a nők munkaerőpiaci részvételének összefüggését:
„A megfizethető és minőségi koragyermekkori nevelés és gondozás megfelelő heti óraszámban hozzájárulhat a nők munkaerőpiaci részvételének növekedéséhez. A dolgozó szülők – az anyák különösen – sokkal nagyobb valószínűséggel esnek ki a munkaerőpiacról vagy dolgoznak alacsonyabb óraszámban a gyermekgondozási feladatok ellátása érdekében, különösen, amikor kicsik a gyerekek. Ezért a nőknek minőségi, megfizethető koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokra van szüksége ahhoz, hogy abban a tudatban mehessenek vissza dolgozni, hogy gyermekeikről megfelelően gondoskodnak, és hogy a munka és a magánélet között megfelelőbb egyensúlyt valósíthassanak meg.” 33
Ezért a szülőket a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésében segítő szolgáltatások szerepe kritikus, olyan más fontos intézkedések mellett, mint a vonzó családi szabadságok és a munkavállalók egyedi helyzetéhez igazodó családbarát munkaidő-beosztás és a második keresőt nem eltántorító adózási és juttatási rendszerek. A barcelonai célkitűzések azon önerősítő ciklust hivatottak megtörni, amely visszatartja a nőket a férfiakkal egyenlő esélyekkel történő munkaerőpiaci részvételtől. Emellett a családbarát szakpolitikák is hatást gyakorolhatnak az Unió csökkenő születési rátájának megfordítására.
3. A barcelonai célkitűzések végrehajtása a 3 év alatti gyermekek esetében
Mióta az EU megkezdte a gyermekgondozási célok elérésének nyomon követését, most első alkalommal sikerült teljesíteni a 3 év alatti gyermekekre vonatkozó célszámot az EU-28 átlagában. A 2016-ban elért átlagos arány 32,9 % volt.
Hatalmas eltérések mutatkoznak azonban a tagállamok között, amint az a 3 év alatti gyermekek részére biztosított gyermekgondozási infrastruktúráról készült táblázatban is látszik.
12 tagállam jórészt teljesítette a 33 %-os célszámot 2016-ban: Dánia, Hollandia, Svédország, Luxemburg, Portugália, Franciaország, Belgium, Szlovénia, Spanyolország, Olaszország, Németország és Finnország. 7 uniós tagállamban (Németország, Finnország, Olaszország, Spanyolország, Szlovénia, Belgium és Franciaország) a gyermekek 33 % – 49 %-a fér hozzá gyermekgondozáshoz (lásd a zölddel jelölt mezőket). 5 uniós tagállamban (Dánia, Hollandia, Svédország, Luxemburg és Portugália) a gyermekek több mint 50 %-a fér hozzá gyermekgondozáshoz (lásd a kékkel jelölt mezőket). Dánia az abszolút győztes, a célszám több mint kétszeresét (70 %) érte el.
A kép kevésbé biztató a fennmaradó 16 tagállamban. A naranccsal jelölt mezők azt mutatják, hogy 6 uniós tagállamban (Málta, Észtország, Írország, az Egyesült Királyság, Lettország és Ciprus) a 3 év alatti gyermekek 25 % – 33 %-a fér hozzá gyermekgondozáshoz. 10 tagállamban a legfiatalabb korcsoportban a gyermekek kevesebb mint 25 %-a vesz részt intézményesített gyermekgondozásban (lásd a vörös mezőket). Idetartozik Görögország, Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia 10 % alatti aránnyal.
Következtetésként, a 3 év alatti gyermekek esetében a gyermekgondozásra vonatkozó barcelonai célszám nagyjából teljesül az Unióban. Ez főként a célszámot elérő tagállamok magas lefedettségi arányának köszönhető.
[1. táblázat: Az intézményesített gyermekgondozási struktúrákban gondozott 3 év alatti gyermekek, %]
Forrás: A 2016. évi, jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika
Úgy tűnik, hogy számos országban 2011 óta jelentős növekedés történt a 3 év alatti gyermekek gyermekgondozási lefedettsége tekintetében. Ez a legkirívóbb Máltán (20 százalékpontos növekedés, 11-ről 31 %-ra), Romániában (15 százalékpont, 2-ről 17 %-ra), Észtországban (11 százalékpont, 19-ről 30 %-ra), Olaszországban (9 százalékpont, 25-ről 34 %-ra), Németországban (9 százalékpont, 24-ről 33 %-ra) és Írországban (8 százalékpont, 21-ről 29 %-ra). Másfelől pedig jelentősen csökkent ezen korcsoport gyermekgondozási lefedettsége Görögországban (10 százalékpont, 19-ről 9 %-ra) és Szlovákiában (3 százalékpont, 4-ről 0,5 % alá).
A tagállamok között eltérések mutatkoznak abban is, hogy a gyermekek általában hány órát töltenek a gyermekgondozási létesítményekben: a vizsgált országok felében a 3 év alatti gyermekek esetében a gyermekgondozás igénybevétele nem a teljes munkaidőre szól (heti 30 óránál kevesebb). Ez a helyzet Hollandiában (ahol 4-ből 3 nő részmunkaidőben dolgozik), az Egyesült Királyságban, Írországban és Ausztriában. Másrészről a teljes munkaidős gyermekgondozás (heti legalább 30 óra) a bevett az alábbi országokban gyermekgondozásban részt vevő gyermekek esetében: Bulgária, Litvánia, Magyarország, Lettország, Dánia, Portugália, Szlovénia, Svédország, Luxemburg, Belgium, Lengyelország és Görögország.
[7. ábra: Az intézményesített gyermekgondozásban vagy nevelésben részt vevő gyermekek a 3 év alatti korcsoportban, időtartam szerint, %]
Forrás: A 2016. évi, jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika
4. A barcelonai célkitűzések végrehajtása a 3 évestől az iskolaköteles korig terjedő korú gyermekek esetében
A 3 évestől iskolaköteles korig terjedő korú gyermekek 86,3 %-a vett részt intézményesített gondozásban vagy járt óvodába 2016-ban, ami azt jelenti, hogy a barcelonai célszámok még nem valósultak meg, noha 2011 óta történt előrelépés.
A barcelonai célszámot 12 tagállam érte el: Belgium, Svédország, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Hollandia, Írország, Észtország, Olaszország, Portugália, Németország és Szlovénia (lásd a 2. táblázatban a zöld és kék mezőket). Belgiumban, Svédországban, Dániában és Spanyolországban 95 %-kal a célszámot túlteljesítették (lásd a kékkel jelölt mezőket). 8 tagállamban (Franciaország, Hollandia, Írország, Észtország, Olaszország, Portugália, Németország, Szlovénia) a gyermekek 90 % – 95 %-a vesz részt gyermekgondozásban vagy óvodai ellátásban (lásd a 2. táblázatban a zölddel jelölt mezőket).
Másfelől viszont 16 tagállam nem érte el a célszámot. Ausztriában, Máltán, Luxemburgban és Magyarországon a gyermekek több mint 85 %-a vesz részt gyermekgondozásban vagy óvodai ellátásban (lásd a 2. táblázatban a narancs színnel jelölt mezőket). Finnországban, Lettországban, a Cseh Köztársaságban, Cipruson, Litvániában, Szlovákiában, Bulgáriában az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, Romániában, Görögországban és Horvátországban a gyermekek kevesebb mint 85 %-a vesz részt gyermekgondozásban vagy óvodai ellátásban (lásd a 2. táblázatban a vörös színnel jelölt mezőket). A gyermekek kevesebb mint 65 %-a vesz részt gyermekgondozásban vagy óvodai ellátásban Horvátországban, Görögországban, Romániában és Lengyelországban.
[2. táblázat: Az intézményesített gyermekgondozási struktúrákban gondozott, 3 évestől iskolaköteles korig terjedő korú gyermekek, %]
Forrás: A 2016. évi, jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika
Az átfogó arány 2011 óta csak alig nőtt, viszont számos tagállamban jelentősen emelkedett a 3 évestől iskolaköteles korig terjedő korú gyermekek intézményesített gondozásának aránya. Ez a legkirívóbb Romániában (20 százalékpontos növekedés 41-ről 61 %-ra), Lengyelországban(18 százalékpont, 43-ról 61 %-ra), Máltán (15 százalékpont, 73-ról 88 %-ra), Magyarországon (15 százalékpont, 73-ról 88 %-ra), Luxemburgban (14 százalékpont, 73-ról 87 %-ra), Írországban (11 százalékpont, 82-ről 93 %-ra), Portugáliában (11 százalékpont, 81-ről 92 %-ra), Spanyolországban (10 százalékpont, 85-ről 95 %-ra), Lettországban (10 százalékpont, 72-ről 82 %-ra) és Litvániában (8 százalékpont, 70-ről 78 %-ra).
Másfelől több uniós tagállamban csökkent ezen korcsoport gondozási aránya, így az Egyesült Királyságban (20 százalékpont, 93-ról 73 %-ra) és Görögországban (19 százalékpont, 75-ről 56 %-ra).
A tagállamok többségében az ebbe a korcsoportba tartozó gyermekek 52 %-a jár gyermekgondozó intézménybe vagy óvodába legalább heti 30 órában, miközben a korcsoportba tartozó gyermekek 34 %-a – különösen a gyermekek többsége Romániában, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Írországban és Hollandiában – heti 30 óránál rövidebb ideig jár gyermekgondozó intézménybe vagy óvodába.
[8. ábra: Az intézményesített gyermekgondozásban vagy nevelésben részt vevő gyermekek korcsoportonként, a 3 éves kortól iskolaköteles korig terjedő korcsoportban, %-ban és a gyermekgondozásban vagy nevelésben töltött idő szerint]
Forrás: A 2016. évi, jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika
Mivel a 2009-ben meghatározott oktatási és nevelési célszám megvalósult (a 4 évestől az iskolaköteles korig terjedő korú gyermekek 95 %-a jár intézményesített gyermekgondozásba), ez annyit jelent, hogy ebben a barcelonai célcsoportban a legfőbb kihívást a 3-4 évesek alkotják. Ennek eredményeként a Bizottság az európai identitásról szóló 2017. novemberi közleményében javasolta az oktatási célszám 95 %-ra emelését a 3 éves kortól iskolaköteles korig terjedő minden gyermek esetében. 34
5. A barcelonai célszámok elérését befolyásoló tényezők
5. 1. Gyermekgondozási kiadások
A közkiadások jelentős szerepet kaphatnak a gyermekgondozás rendelkezésre állásában, megfizethetőségében, elérhetőségében és minőségében. Unió-szerte jelentős változásokat mutat, hogy a GDP milyen százalékát költik gyermekgondozásra. Ez a legmagasabb Svédországban, Dániában, Franciaországban és Bulgáriában. Ugyancsak változó, hogy mely korcsoportokra költenek a legtöbbet. Egyes országokban leginkább a 3 év és iskolaköteles kor közötti korcsoportra összpontosítanak.
[3. táblázat: Gyermekgondozási és iskola előtti nevelési közkiadások és a koragyermekkori nevelési és gondozási közkiadások a GDP %-ában, 2013]
Forrás: OECD családi adatbázis
Egyes országok átfogó gyermekgondozási rendszerbe történő beruházás mellett döntöttek.
Például a dán gyermekgondozási rendszer meglehetősen átfogó. A gyermekgondozást az önkormányzatok nyújtják a szülőknek, tekintet nélkül foglalkoztatási helyzetükre, a gyermek 26 hetes korától iskolaköteles koráig. A gyermekgondozás bölcsődék (2 éves korig) és óvodák (3–6), illetve a gyermekekre általában a saját otthonukban vigyázó magán gyermekfelügyelők között oszlik meg. Az önkormányzat felügyeli a magántulajdonú létesítményeket vagy magán gyermekfelügyelőket. A gyermekgondozást fontos eszköznek tekintik a gyermekek jólétének, egészségének, tanulásának, illetőleg társadalmi integrációjának garantálásához. A gyermekgondozásban a minőségi színvonalat magasra tették. Finanszírozása jobbára közpénzből történik. A szülők csak a jövedelmükön és a gyermekeik számán alapuló díjat fizetnek. A nyitvatartási idő a helyi igényekhez igazítható. Dánia egyike azon országoknak, amelyek a GDP legmagasabb hányadát költik gyermekgondozásra, ami tudatos választás a gyermekek egyenlő életbeli esélyeinek lehető legkorábbi megteremtése érdekében.
Belgiumban a magán gyermekfelügyelők mellett hasonló bölcsődei rendszer működik a legifjabb korcsoport (2,5 éves korig), és óvodai rendszer a 2,5 évestől iskolaköteles korig terjedő korcsoport számára. A fiatalabb korcsoport esetében a megfizethetőséget illetően a díj az adóból leírható és gyakran jövedelemfüggő, valamint a 2,5 év alatti, gyermekgondozásban részesülő gyermekek esetében összege maximált. A rendszerint az általános iskolában helyet kapó óvoda igénybevétele tanítási idő alatt ingyenes. Ezen az időn túl azonban a dolgozó szülők számára a gyermekgondozás problémás lehet. Meglehetősen kiterjedt minőség-ellenőrzési rendszer működik minden intézményesített gyermekgondozási szolgáltatás esetében, amely az állami és magánszolgáltatásokat egyaránt figyelemmel kíséri. Egyes hátrányos helyzetű csoportok számára elsőbbség biztosítható a gyermekgondozási létesítményekbe történő felvételkor, például Brüsszel régióban elsőbbséget élveznek az álláskeresők.
|
Gyermekgondozás az európai szemeszterben és uniós finanszírozás Az európai szemeszter összefüggéseiben a gyermekgondozást a nők foglalkoztatását lehetővé tevő fő tényezőnek tekintik. A tagállamok ajánlásokat kapnak, amennyiben a gyermekgondozás hiánya a nők munkaerőpiaci részvételének akadályát képezi. 2017-ben a megfizethető és minőségi gyermekgondozás hiánya 12 országjelentésben szerepelt és hat tagállam kapott országspecifikus ajánlásokat ebben a kérdéskörben, vagy általánosságban a nők munkaerőpiaci részvétele tekintetében. 35 2018-ban a gyermekgondozás 17 országjelentésben nyert említést, kettőben – Franciaország és Belgium esetében – pozitív elemként, másokban figyelmet igénylő aggályos kérdésként. 36 A tagállamok finanszírozási prioritásokat állapíthatnak meg a gyermekgondozás rendezésére az olyan európai strukturális és beruházási alapokon (esb-alapok) keresztül, mint az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap, illetőleg az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA). Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) például mintegy 1,2 milliárd EUR-t irányzott elő a koragyermekkori nevelési és gondozási infrastruktúra 2014–2020-as időszakban történő finanszírozására, a koragyermekkori nevelés és gondozás tekintetében fennálló nemzeti vagy regionális kapacitásbeli kihívások és az ezt szolgáló épületek és berendezések minőségének biztosítására. Az Európai Szociális Alap (ESZA) a minőségi koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz való egyenlő hozzáférést mozdítja elő 37 . Ezek a beruházások egyaránt eredményesek a nők számára történő munkahelyteremtés, valamint a gyerekes anyák munkaerőpiacra történő visszailleszkedése és a szülők számára a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása esetében, amint azt az Észtországban (ahol 1 200 gyermekgondozási hely jön létre) és a Cseh Köztársaságban (ahol 20 000 gyermekgondozási hely jön létre) megvalósuló ESZA-projektek is mutatják. A Cseh Köztársaság a kérdésre vonatkozó országspecifikus ajánlás nyomán átcsoportosította a finanszírozást, eddig 9 000 bölcsődei és óvodai férőhelyet létrehozva. A gyermekgondozási létesítmények iránt megfigyelhető növekvő igény azt jelzi, hogy az intézkedésnek jelentős hatása van a kisgyermekes szülők munkaerőpiaci (re)integrációjára. Egyben a LEADER-kezdeményezés keretében, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) is adható pénzügyi támogatás a vidéki gyermekgondozási létesítményekre, a helyi fejlesztési stratégia részeként. Emellett az Európai Stratégiai Beruházási Alapból (ESBA) is adható finanszírozás a koragyermekkori nevelési és gondozási projektekre (magán és állami beruházásokra egyaránt). Ez idáig azonban nem érkezett konkrét megkeresés külön koragyermekkori nevelési és gondozási projektekre. |
5.2. Családi munkavállalási minták és családmodellek
Az Európai Unióban különböző modellek léteznek a nők munkaerőpiaci részvételére, amelyek eltérő családmodelleket és eltérő gyermeknevelési gyakorlatokat tükröznek. A családmodellek fontos szerepet kapnak a nők munkaerőpiaci részvételének mértékében. Noha a legtöbb országban a hagyományos férfi családfenntartói modellt felváltották a kétkeresős modellben vagy a módosított családfenntartói modellben (egy teljes munkaidőben és egy részmunkaidőben dolgozó szülővel) működő családok, a gyermekszülés utáni munkavállalási minták változatosabbak a családi szabadságokat, továbbá az anyasági szabadság után az anyák munkaerőpiaci részvételét illetően. Különösen ebben az életszakaszban – amikor a nők kiszolgáltatottak a munkaerőpiaci részvétel tekintetében – a minőségi gyermekgondozás rendelkezésre állása alapvető a nők foglalkoztatásának támogatásához.
A gyermekgondozáson túlmenően a szabadságok és a rugalmas munkaidő-beosztás tekintetében jól kialakított munka és magánélet közötti egyensúlyt célzó szakpolitikák fontos szerepet töltenek be a nők munkaerőpiaci részvételének növelésében. Ezzel összefüggésben a Bizottság 2017. április 26-án beterjesztett egy irányelvre vonatkozó javaslatot 38 , amely az apákat családi szabadság igénybevételére ösztönzi mindkét szülő számára nem átruházható, megfelelő kompenzációval járó időszakok révén. A szülői szabadság nők és férfiak között megosztott igénybevétele bizonyítottan növeli a nők munkaerőpiaci részvételét. A rugalmas munkaidő-beosztásnak is szerepe van abban, hogy a dolgozók összeegyeztethessék munkájukat magánéleti időigényükkel.
5.3. Nem intézményesített/magánszervezésű gyermekgondozás
A gyermekek nem intézményi keretek között történő gondozása kiegészítheti vagy helyettesítheti az intézményesített gyermekgondozást. A nem intézményi keretekben folyó gyermekgondozást nem a gyermekek szülei nyújtják, hanem általában a rokonok, így a nagyszülők, barátok, szomszédok, nem bejelentett gyermekfelügyelők és au pairek. Ennek része lehet a szülő által közvetlenül megbízott hivatásos gyermekfelügyelő által nyújtott magánszervezésű gondozás is, gyakorta a gyermek otthonában, hatósági nyilvántartás és ellenőrzés nélkül. Az Eurostat 39 szerint intézményi kereteken kívüli gondozásban 2016-ban a (3 év alatti gyermekek) 30,2 %-a és a 3 éves és iskolaköteles kor közötti gyermekek 28,7 %-a részesült. Az intézményi kereteken kívüli és a magán gondozás igénybevétele magas, de rendszerint csak részidőben, ami e gondozási forma kiegészítő jellegére utal. Az intézményi kereteken kívüli gondozás igénybevétele Hollandiában a legmagasabb (mindkét korcsoportban a gyermekek mintegy 60 %-a), de ez szinte teljesen részidős jellegű, ezt követi Románia, Görögország, Szlovénia, Szlovákia, Lengyelország, Ciprus és Portugália, ahol a gyermekek több mint 40 %-a kap intézményi kereteken kívüli vagy magán gondozást. Ezen országok legtöbbjében a fiatalabb korcsoport esetében ez a teljes idős és a részidős gondozás elegye, Ciprus kivételével, ahol az intézményi kereteken kívüli vagy magán gondozás a 3 év alatti gyermekek esetében teljes idős alapon történik. Az idősebb korcsoportba tartozó gyermekek esetében elsősorban részidős gondozásról beszélhetünk. Az északi országokban az intézményi kereteken kívüli gondozás alig használatos.
Még ha a szülők nem is érzik nagy szükségét az állami gyermekgondozás igénybevételének, ha létezik elegendő intézményi kereteken kívüli vagy magángondozási lehetőség, a fenti adatok arra utalnak, hogy a szülők az állami szolgáltatás hiányát kompenzálják az intézményi kereteken kívüli vagy magángondozási konstrukciókkal, és hogy ténylegesen igény mutatkozhat az intézményesítettebb keretek közötti gyermekgondozásra 40 .
5.4. A gondozási szolgáltatások jogi kerete
Az elérhető és megfizethető, minőségi gyermekgondozás megfelelő biztosításának egyik módja a gyermekgondozásra való jogszabályi jogosultság megteremtése. A legtöbb országban jogszabály biztosítja a gyermekgondozáshoz való jogosultságot a gyermek meghatározott életkorától kezdődően. Európában azonban nagy mértékben eltérő, hogy ez a jogosultság mely életkortól áll fenn. A családi szabadság vége 41 és a gyermekgondozáshoz való jogosultság időbeli eltérése (ezt időnként gondozási résnek is nevezik) rendszerint problémát okoz 42 .
Nagyon korai életkortól fennáll a gyermekgondozáshoz való jog Máltán (3 hónapos kortól; a gondozás ingyenes a dolgozó szülőknek és a diákoknak), Dániában és Magyarországon (6 hónapos kortól), Németországban (de a nem teljes munkaidőben dolgozó szülők számára csak korlátozott óraszámban), Svédországban és Szlovéniában (12 hónapos kortól) és Észtországban (18 hónapos kortól). Ez a gyermekgondozási szolgáltatás korai életkortól átfogó jogosultságnak minősíthető.
Az országok második csoportjában a gyermekgondozáshoz való jog későbbi életkorban kezdődik, azaz akkor, amikor a gyermek óvodába megy. A gyakorlatban ez 2 és fél éves kortól érvényesül Belgiumban, 3 éves kortól Finnországban (részidős, ha a szülő nem dolgozik teljes munkaidőben), Franciaországban, Írországban, Olaszországban, Luxemburgban (részidős), Spanyolországban, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban (részidős; hátrányos környezetből érkező gyermekek számára 2 éves kortól), és 4 éves kortól Hollandiában.
A harmadik csoportban a gyermekek gyermekgondozáshoz való joga 5 éves kortól kezdődik, rendszerint az iskolaköteles kor előtt egy évvel. Ez a helyzet Ausztriában (csak részidős), Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Görögországban és Portugáliában. Lengyelországban a gyermekgondozáshoz (óvoda) való jog 6 éves kortól kezdődik. Ez a fajta jogosultság közvetlenül az iskolaköteles kor előtti jogosultságnak tekinthető.
Az államok negyedik csoportjában – Litvániában, Lettországban és Romániában – egyáltalán nincsen gyermekgondozáshoz való jogosultság.
A fenti adatokat és a családi szabadság kompenzálását együttesen szemlélve az látszik, hogy csak az államok igen kis csoportjában nincsen időbeli rés a jól fizetett családi szabadság és a gyermekgondozási helyre való jogosultság megnyílása között (Dániában, Finnországban, Németországban, Máltán, Szlovéniában és Svédországban). A tagállamok másik csoportjában időbeli eltérés van a hosszabb, fizetetlen vagy rosszul fizetett családi szabadság és a gyermekgondozási szolgáltatás között (a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Franciaországban, Magyarországon és Spanyolországban). A többi tagállamban időbeli eltérés van a családi szabadság és a gyermekgondozáshoz való jogosultság megnyílása között.
A jogszabályi jogosultság azonban nem feltétlenül garantál helyet valamely gyermekgondozási létesítményben. Ez magyarázza, hogy a nők munkaerőpiaci részvétele alacsony és/vagy az intézményi kereteken kívüli vagy magángondozás igénybevétele magas szintű maradhat még olyan tagállamokban is, ahol jogszabályi jogosultság létezik.
5.4. Foglalkoztatási ráta és gondozási szolgáltatások
Összefüggés áll fenn a foglalkoztatásban való részvétel és gyermekgondozás aránya között is, még ha nem is minden esetben egyértelmű, hogy ez milyen mértékben magyarázható a kereslet vagy kínálat hiányával. Számos ok befolyásolja a gyermekek gyermekgondozásban való részvételét. Számos olyan ország van azonban, amelyek női foglalkoztatási rátája és a 3 év alattiak gyermekgondozásban való részvételének aránya egyaránt rendkívül alacsony, ilyen Görögország, Horvátország, Románia, Málta és Olaszország.
[9. ábra: Foglalkoztatási ráta és a gyermekgondozásban való részvétel aránya 3 év alatti gyermekek esetében, %]
Forrás: 2016. évi munkaerő-felmérés és a 2016. évi, jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika
5.6. A gyermekgondozás rendelkezésre állása, költsége, elérhetősége és minősége
5.6.1. Gyermekgondozási helyek rendelkezésre állása
Eltérő helyi összefüggésekben különböző tényezők befolyásolják az intézményesített gyermekgondozási szolgáltatások igénybevételét. Az Eurostat által biztosított statisztikák már első körben is jól mutatják, hogy a jelenlegi gyermekgondozási létesítmények kielégítik-e a keresletet és lehetővé teszik a további intézkedéseket igénylő vonatkozások azonosítását.
Az Eurostat 2016-os felmérése szerint a szabad helyek hiánya okozta a gyermekgondozás igénybevételének mellőzését Lettországban, Finnországban, Franciaországban, Észtországban, Görögországban, Szlovéniában, Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban.
[4. táblázat: Az iskolaköteles kor alatti gyermekek esetében az intézményesített gyermekgondozási szolgáltatások igénybevétele mellőzésének okai, %]
Forrás: A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika eseti szolgáltatási modulja, 2016
5.6.2. A gyermekgondozás költségei
Az EU-28-ban általában a szülők többsége teljes vagy csökkentett árat fizet a 3 év alattiak gyermekgondozásáért 43 . Egyes országokban azonban ez így van az iskolaköteles korig, különösen, ha nem létezik gyermekgondozáshoz való jogosultság.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szerint a gyermekgondozás költsége az OECD-országokban a családi nettó jövedelem 15 %-a. A szülők által fizetendő költségek átlagos kétkeresős család esetében az ausztriai 2,7 % és az egyesült királyságbeli 33,7 %, illetve egyedülálló szülők esetében a dániai 2,9 % és az írországi 41,6 % között változnak 44 .
A szociális gradiens szerepet kap a 3 év alatti gyermekek intézményesített gyermekgondozásban való részvételében, amint azt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet is igazolja 45 . Franciaországban és Írországban az egyenlőtlenség kimondottan kiütköző, mivel az alacsony jövedelmű családokban a gyermekek részvételi aránya 18 %, illetve 12 % százalék, még a negyedét sem éri el a magas jövedelmű családokban jellemző aránynak (81 % és 57 %).
A magas költségek a gyermekgondozás igénybevételének akadályai, és ténylegesen eltántorítják a szülőket – és különösen az anyákat – a munkavégzéstől. Ezt a közelmúltban a 2016-ra vonatkozó Eurostat adatok (a fenti 4. táblázat) erősítették meg, bemutatva azokat a tényezőket, amelyek jelentős szerepet töltenek be az intézményesített gyermekgondozási létesítmények igénybevételének mellőzésében számos országban, különösen Észtországban, Írországban, Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban, Cipruson, Lettországban, Litvániában, Hollandiában, Romániában, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban.
Úgy látszik, hogy az Unióban a szülők 4 %-ának jelentős nehézséget okoz az intézményesített gyermekgondozás költségeinek kifizetése. Ez leginkább Magyarországon, Cipruson, Romániában és Görögországban fordul elő, ahol a nagy nehézségekkel küzdő szülők számának legalább 20 %-os mértéke jelzi, hogy a túlnyomó többség számára nehézséget jelent annak megfizetése. Az Unióban a szülők 8 %-a számára mérsékelt, 19 %-a számára pedig némi nehézséget okoz a gyermekgondozás költségeinek kifizetése.
[5. táblázat: Az iskolaköteles kor alatti gyermekek számára az intézményesített gyermekgondozási szolgáltatások megfizethetősége nehézségének szintje, %]
Forrás: A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika eseti szolgáltatási modulja, 2016
Az uniós tagállamok eltérően közelítik meg a gyermekgondozási költségek kérdésének rendezését. Néhány tagállam minimális szintű ingyenes gyermekgondozást nyújt, vagy mindkét korcsoportnak (például Málta) vagy a 3 év és iskolaköteles kor közöttiek számára (például Németország, Egyesült Királyság). 2017-től Málta ingyenes gyermekgondozást biztosít a dolgozó vagy tanuló szülők gyermekei számára. A kormány a költségeket minden hónap végén rendezi. A szülők gyermekeiket a választásuk szerinti gyermekgondozási létesítménybe küldhetik, és az ingyenes gyermekgondozást a „rövidebb munkaidőben dolgozó szülő munkaidejének és a munkába járás idejére további egy órának megfelelő időre” veheti igénybe. Az intézkedés célja ösztönzők teremtése az anyák számára a munkába való visszatéréshez és a formális foglalkoztatási keretekben maradáshoz. A közelmúltbeli foglalkoztatási statisztikák már jelzik, hogy az ingyenes gyermekgondozás biztosítása növeli az anyák munkaerőpiaci részvételét. Tervezik a gyermekgondozás elérhetőségének valamennyi családra történő kiterjesztését.
Írországban – ahol a legfőbb akadályként a költségeket azonosították – egy új rendszert vezettek be 2010-ben, az úgynevezett koragyermekkori gondozási és nevelési rendszert (ECCE), amely 3 év két hónapos kortól a gyermekeknek korlátozott számban ingyenes helyeket biztosít részidős alapon (összesen 15 órára, ami heti háromszor 5 óra) piaci alapú magán gyermekgondozási intézményekben. Az ajánlatot 2016-ban kiterjesztették a 2 év nyolc hónapos gyermekekre. A rendszert igénybe vevő szülők többletfizetéssel további óraszámot vehetnek. Noha ez a fejlemény előrelépés, nem tudja minden család kifizetni a többletköltségeket, és ez különösen az alacsony jövedelmű családok lehetőségeit korlátozza.
A gyermekgondozás költségeinek megoldására szolgáló további intézkedések az új szülők támogatása (például: Belgium, Hollandia, Egyesült Királyság) és a családi adókedvezmények (például: Belgium, Cseh Köztársaság, Németország, Franciaország, Hollandia). Németországban a díjak szolgáltatónként változnak, de jövedelemfüggőek. Az alacsony jövedelmű családok mérséklést kérhetnek és ingyenes gyermekgondozásra is jogosultak lehetnek. Minden család igénybe veheti az adólevonást, adókedvezmény vagy a gyermekgondozási költségek egy része alóli mentesség formájában.
Például Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Svédországban és Szlovákiában a rászorultsági alapú gyermekgondozási díjak kombinált felfogása biztosítja, hogy az alacsony jövedelmű családok igen alacsony összeget fizessenek a gyermekgondozás igénybevételéért, míg a költségek minden más család számára is „maximalizáltak”. Több uniós tagállamban nyújtanak állami támogatást a magán gyermekgondozási infrastruktúrához. Svédországban például az oktatási törvény előírja, hogy a gyermekgondozási díjaknak „észszerűnek” kell lenniük. Hároméves kortól minden gyermek jogosult 525 órányi ingyenes gyermekgondozásra. Minden önkormányzat alkalmazza a díjmaximalizálás rendszerét is, családonkénti maximum megállapításával. A gyermekgondozási létesítmények vissza nem térítendő kormányzati támogatásra jogosultak a jövedelemkiesés kompenzálására és a minőségi gondozási szolgáltatások biztosítására.
Egy további intézkedéscsomag az alacsony jövedelmű vagy nagycsaládokból érkező gyermekek különleges szükségleteire összpontosít, ilyen az ingyenes vagy kedvezményes árú bölcsődei vagy óvodai étkeztetés például Magyarországon, vagy a szegénységben élő gyermekek számára az egészséges ételek finanszírozása Belgiumban.
Néhány tagállam (ilyen a Cseh Köztársaság, Németország, Franciaország, Portugália, Szlovákia) célzott programokat dolgozott ki a hátrányos szociális helyzetű csoportok számára a gyermekgondozási szolgáltatások elérésének elősegítésére. Szlovákiában az intézkedések az alacsony jövedelmű családokból érkező gyermekekre összpontosítanak, akik a díjak alól mentesülnek, és a gyermekgondozási létesítmények együttműködnek a közösségi központokkal, hogy a marginalizálódott közösségek számára konkrét bevonási programokat dolgozzanak ki.
Más tagállamokban – így Belgiumban, Finnországban, Svédországban és Dániában – a fókusz az általános elérésre került. Finnországban például a támogatott szolgáltatások esetében az univerzalitás elve érvényesül, amelynek keretében az önkormányzatoknak helyet kell biztosítaniuk minden óvodáskorú gyermek számára, függetlenül attól, hogy szüleik dolgoznak-e vagy sem. Ezeknek a szolgáltatásoknak ki kell szolgálniuk a szülők atipikus munkaidő-beosztását is. Az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott projekt az éjszakai műszakban dolgozó szülők gyermekeinek nyújtott gyermekgondozási szolgáltatásokra összpontosít.
|
A 2013. évi, „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” c. bizottsági ajánlás igazolja, hogy a megfizethető minőségi gyermekgondozási szolgáltatások nyújtása a mindenki számára nyereséget hozó szociális beruházási stratégia jó példája, mivel fellendíti a gyermekek fejlődését, de egyben lehetővé teszi a szülők számára is a fizetett munkalehetőség elfogadását. A legtöbb esetben a szülők munkaerőpiaci részvétele folytán (az élet során) generált többlet adóbevétel elegendő a gyermekgondozás költségének fedezésére. Ha a megfizethető minőségi gyermekgondozás nem áll rendelkezésre, egyes országokban két gyermek intézményesített gondozásának költsége az alacsony keresetű párok elkölthető jövedelmének egyötödét is meghaladja. A Bizottság 2017 áprilisában a szociális pillér csomag részeként 46 megismételte az e kérdésben folytatott további munka jelentőségét. |
Időnként helyi kezdeményezések indulnak konkrét hátrányos szociális helyzetű csoportok elérésére. Több város fogadott el stratégiát az ő szükségleteik kielégítésére. Az Eurocities nem kormányzati szervezet összegyűjtötte azon bevált gyakorlatok példáit, amelyek inspirációként felhasználhatóak. E példák egyike Nantes, egy franciaországi város, amely felkarolta az integrált gyermekgondozási szolgáltatások nyújtását, különösen a hátrányos helyzet ördögi körének megtörése céljából. A város szegényebb negyedeiben többcélú gyermekgondozási szolgálatokat telepítenek, amelyek gyermekgondozási szolgáltatások sorát nyújtják. A szokásos vagy rugalmas gyermekgondozás mellett „vészhelyzeti” gyermekgondozás is elérhető azon szülők számára, akik például állásinterjúra mennek.
Egyes tagállamok vállalati adózási ösztönzőket is bevezettek, a munkavállalóiknak nyújtott gyermekgondozási szolgáltatásokhoz kapcsolódóan. Ausztria a vállalati adóalapból levonhatóvá tette a belső gyermekgondozási szolgáltatások nyújtásának költségeit, vagy pedig a gyermekgondozási szolgáltatások formájában nyújtott juttatásokat 47 ; Franciaország, Németország és Lengyelország hasonló felfogást követ. Olaszország nemrégiben módosította a 2017. évi termelékenységi jutalom adózását, amely most a vállalatok által a munkavállalóknak nyújtott jóléti intézkedések formájában levonható 48 . Franciaországban és az Egyesült Királyságban a munkáltatók munkavállalóiknak „általános szolgáltatási utalványokat” (CESU) és gyermekgondozási utalványokat is adhatnak, amelyek felhasználhatóak az otthoni gyermekgondozás költségének fedezésére 49 . Finnországban a munkavállalók munka és a magánélet közötti egyensúlyával kapcsolatos munkáltatói költségek kompenzálása a biztosítási alapú szociális ellátórendszeren alapul; emellett ha egy munkáltató megszervezi az ideiglenes gyermekgondozást a munkavállaló beteg gyermekének, ez a munkavállalói juttatás nem minősül adóköteles jövedelemnek (az adómentes gyermekgondozási juttatás leghosszabb időtartama betegségenként négy nap).
5.6.3. A gyermekgondozás elérhetősége
A gyermekgondozás elérhetőségét nem csak az intézményesített struktúrák léte határozza meg, hanem a szolgáltatások konkrét jellemzői is, így azok nyitvatartási ideje, helye és a beszélt nyelvek, illetve tömegközlekedési elérhetősége. A 4. táblázat jelzi, hogy az intézményesített gyermekgondozási szolgáltatások igénybevétele mellőzésének okaként a gyermekgondozási létesítmény távolsága és nyitvatartási ideje kevésbé fontos, mint a helyek ára és rendelkezésre állása. Miközben a gyermekgondozási létesítménytől való távolságot illetően 15 ország van az 1,5 %-os uniós átlag felett, a legmagasabb az arány Litvánia (9 %), Románia (6,7 %) és Szlovákia (6,2 %) esetében. Portugáliában az esb-alapok meglehetősen jelentős szerepet kaptak az elmúlt 15 évben a jobb gyermekgondozási infrastruktúra kiterjesztésében a vidéki területekre is, és számos országhoz hasonlóan a hiány a városközpontokban mutatkozik.
A gyermekgondozási létesítmények nyitvatartási ideje sem teljesen felel meg a gyermekgondozási szükségleteknek. Miközben 7 ország van a 2,5 %-os uniós átlag felett, az arány különösen magas Franciaország (5,3 %), Finnország (4,3 %), Olaszország (4,2 %) és Spanyolország (3,9 %) esetében.
Az Eurofound „Koragyermekkori gondozás: a szolgáltatások elérhetősége és minősége” c. jelentése 50 igazolja, hogy a különféle kezdeményezések segíthetnek a sajátos nevelési igényű gyermekek gyermekgondozási létesítményekbe való integrálásában. A gyermekgondozás minősége legalább annyira múlik a politikai elismerésen és az integrációs intézkedések fenntartható és elegendő finanszírozásán, mint az oktatók felelősségvállalásán és elkötelezettségén, az integrációs módszerek terén való folyamatos képzés adminisztratív támogatásán. Az inkluzív tanítás és az inkluzív környezet a helyi hatóságok és a gyermekgondozási létesítmények, illetve az oktatók és a szülők közötti kommunikációra és együttműködésre is támaszkodik. A nemzeti finanszírozás mellett az ESZA nyújt finanszírozást a gyermekgondozási létesítményekben folyó integrációs projekteknek. Lengyelországban a „totyogó” elnevezésű, ESZA társfinanszírozású projekt tette elérhetővé a 3 év alatti gyermekek intézményesített gyermekgondozásának fejlesztését. A projekt a fogyatékkal élő gyermekek sajátos igényeire is kiterjed.
5.6.4. Minőségjavító intézkedések
A minőségi gyermekgondozási szolgáltatások hiánya akadály lehet a szülők számára és kedvezőtlen hatással járhat e szolgáltatások igénybevételére. A szolgáltatások minősége függ a létesítményekben lévő gyermekek létszámától, a tanárok szakmai szintjétől és a tanítási programtól, továbbá a helyiségek minőségi színvonalától, így a fizikai környezettől és a higiénés viszonyoktól. Egy jól kialakított minőségbiztosítási keret részét képezhetik olyan intézkedések, mint az összes gondozási szolgáltatóra kiterjedő nyilvántartásba vételi és ellenőrzési rendszer, a személyzet szakértelmét és élethosszig tartó tanulását elősegítő intézkedések, a gyermekgondozási ágazatban történő munkavégzés vonzerejét növelő intézkedések és a jó munkakörülmények megteremtése is.
2018 májusában a Bizottság a minőségi koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra 51 irányuló javaslatban átfogó minőségbiztosítási keretet terjesztett be öt elv alapulvételével: elérhetőség és megfizethetőség minden család számára; a munkaerő szakképzettsége és folyamatos fejlesztése; holisztikus tanítási értékeket hordozó tanterv kialakítása, a gyermekek és a szülők bevonásával; a koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások és létesítmények ellenőrzése és értékelése; irányítás és a finanszírozás. Ezt a keretet több tagállam oktatási szakértői segítségével dolgozták ki. A minőségbiztosítási keret célja a gyermekgondozási és óvodai gondozási létesítmények erősítése a gyermekek számára minőségi oktatási és gondozási szolgáltatások biztosítása, valamint a hátrányos környezetből érkező gyermekek és sajátos nevelési igényű gyermekek bevonása érdekében. Célja továbbá a gyermekgondozási létesítményekbe vetett bizalom erősítése a nők valós munkaerőpiaci belépésének és maradásának garantálására akkor is, ha gyermekeik vannak.
6. Következtetések: A barcelonai célkitűzések elérése – a nők munkaerőpiaci részvételének és a dolgozó szülők esetében a munka és magánélet közötti megfelelőbb egyensúly megteremtésének sarokköve
Az Európai Tanács által 2002-ben elfogadott barcelonai célkitűzések 2018-ban még mindig kulcsfontosságúak. A női foglalkoztatási célszámok még nem valósultak meg, és jelentős különbség tapasztalható a nők és férfiak foglalkoztatási rátája között. Számos bizonyíték támasztja alá azt, hogy ennek oka főként a gondozási feladatokban keresendő. A barcelonai célkitűzések továbbra is nagy szerepet kapnak a nemek közötti egyenlőség előmozdításában, és az Európa 2020 stratégiának (az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája) fontos részét képezik, a nők munkaerőpiaci részvételének növelése céljából. A szociális jogok európai pillére keretében a gyermekgondozás a dolgozó szülők esetében a munka és magánélet közötti egyensúly tekintetében is kulcselem. Az európai szemeszter keretében figyelemmel kísérik a gyermekgondozási arányok mutatóit és azok a szociális eredménytáblán is szerepelnek. Adott esetben az európai strukturális és beruházási alapokból érkező finanszírozás is bevethető a tagállami hiányosságok megoldására.
A barcelonai célkitűzések az EU-28 átlagában a három év alatti gyermekek esetében ténylegesen megvalósultak, mivel a 3 év alattiak 32,9 %-a részesül gyermekgondozásban. Azonban ez összesített átlag a tagállamok közötti jelentős különbségeket elfedi. Miközben jelentős előrelépés történt olyan országokban, mint Málta, Románia, Észtország, Olaszország, Németország és Írország, egyes élenjárók gyermekgondozási aránya erősen befolyásolja az EU összesített eredményét. Ténylegesen 4 tagállam ér el 50 % feletti eredményt: Dánia, Hollandia, Svédország és Luxemburg. A skála másik végén ott vannak – Görögország, Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia esetében – a 10 % alatti, aggasztó arányok.
A barcelonai célkitűzés nem valósult meg a 3 év és iskolaköteles kor közé eső gyermekek esetében. Az arány azonban emelkedik: a 2011-es 83 %-ról uniós átlagban 86,3 %-ra növekedett. Több tagállam jár az élen és elérte a 95 % feletti célszámot, nevezetesen Belgium, Svédország, Dánia és Spanyolország. Jelentős előrelépés történt Romániában, Lengyelországban, Máltán, Luxemburgban, Magyarországon, Írországban, Portugáliában, Spanyolországban, Lettországban és Litvániában. A legalacsonyabb, azaz 65 % alatti arányok Lengyelországban, Romániában, Görögországban és Horvátországban mérhetőek, amelyek lemaradása még mindig jelentős.
A gyermekgondozás rendelkezésre állását és igénybevételét több tényező befolyásolja. Az első fontos elem a gyermekgondozásra való jogszabályi jogosultság, amely a legtöbb tagállamban létezik, de nagyban változik az, hogy ez mely életkortól (az anya anyasági szabadságának végétől kezdődően csak 2,5 vagy 3 éves kortól, vagy akár az iskolaköteles kor elérése előtt). A jogszabályi jogosultság azonban nem feltétlenül jelent teljes garanciát arra, hogy a tagállamok intézményesített gondozási szolgáltatásokat nyújtsanak.
A jogszabályi jogosultság mellett a gyermekgondozási szolgáltatások rendelkezésre állása, megfizethetősége és minősége is nagyban befolyásolja, hogy azokat a szülők mennyire veszik igénybe. A költségek tagállamonként jelentős eltérést mutatnak, és néhány tagállamban – mint Írországban – megfizethetetlenek. A megfizethetetlen költségek nem csak a nők munkaerőpiaci részvételét befolyásolják, de aránytalanul érintik az alacsony jövedelmű családokból származó gyermekeket is. Fontos szerepe van a szolgáltatások szülői igényekhez igazíthatóságának, így a gyermekgondozási létesítmények távolságának és a munkaidő-beosztáshoz és a szükségletekhez igazodó nyitvatartási időnek.
A minőségi gondozás részét kell képeznie továbbá a pedagógiai céloknak és értékeknek, és a gyermekeket gondozó személyzet szakértelmének és folyamatos fejlesztésének is. Ezen elemek figyelemmel kísérése és értékelése alapvető jelentőségű; a minőségi koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslat foglalkozik velük. .
A Bizottság folytatja a gyermekgondozási helyzet figyelemmel kísérését az európai szemeszter keretében, különösen a lemaradt tagállamok esetében. Folytatja az egyes tagállamokban a gondozás rendelkezésre állásával, megfizethetőségével és minőségével kapcsolatos konkrét problémák azonosítását. Továbbra is előmozdítja az európai finanszírozás felhasználását, hogy támogassa a tagállamokat a kihívások kezelésében.
Emellett most, hogy az első barcelonai célkitűzés általánosságban teljesült, és megfelelő az előrehaladás a második felé, valamint a 2020-as nevelési célkitűzés általánosságban megvalósult, elérkezett az idő a célkitűzések esetleges felülvizsgálatára a tagállamokkal történő konzultációt követően. Ez a felülvizsgálat – ha sor kerül rá – hozzá fog járulni az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedés támogatására tett uniós erőfeszítésekhez; és különösen a foglalkoztatási ráta 75 %-os, Európa 2020 stratégiában szereplő célkitűzésének eléréséhez és a magas színvonalú nemzeti oktatáson és képzésen alapuló, versenyképes és dinamikus tudásalapú gazdaság megteremtéséhez. Ehhez kezelni kell a nők szülőségének foglalkoztatási hatását, a dolgozó szülők esetében a munka és a magánélet közötti egyensúly igényét, erősíteni kell a meglevő gyermekgondozási létesítményeket és általánosságban emelni kell a megfizethető és minőségi szolgáltatások rendelkezésre állását.
A Bizottság stratégiai szerepvállalása a nemek közötti egyenlőségért 2016–2019
A Bizottság ajánlása – Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés, COM (2013)112 final, 2013.2.20.; és SWD (2017) 258 final.
Oktatás és képzés 2020 stratégiai keretrendszere (ET2020), HL C 119/2., 2009.
Az Európai Tanács barcelonai ülésének elnökségi következtetései, 2002. március 15–16.
A Bizottság közleménye: kezdeményezés a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatására, 2017. április 26., COM(2017) 252 final.
Eurostat, Labour Force Survey 2016 (2016. évi munkaerő-felmérés).
Eurofound (2016), A nemek közötti foglalkoztatási különbség: Kihívások és megoldások.
Az Európai Tanács barcelonai ülésének elnökségi következtetései, 2002. március 15–16., elérhető itt: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/71025.pdf.
A barcelonai célkitűzésekben a „gondozás”, „gyermekgondozás” és az „intézményesített gyermekgondozás” körébe beleértendő az oktatás is annyiban, hogy gyermekek gondozása nem csak a gyermekgondozó létesítményekben, de a tanköteles kor előtt az óvodákban is folyik. A tanköteles kor alatti gyermekeket gondozó létesítmények körébe tartoznak ennélfogva a bölcsődék és más napközbeni gondozó létesítmények, mint a családi napközi, a gyermek otthonában a tanúsított szakképzett gyermekfelügyelők, vagy a gyermekfelügyelők, óvodai oktatás vagy ezzel egyenértékű kötelező iskolai előkészítő képzés és az iskolaidőn kívüli intézményi szolgáltatások. A jelentésben a koragyermekkori nevelés és gondozás, valamint az óvodai oktatás kifejezés szinonimaként használatos.
A jelentésben – a Tanács barcelonai ülésének következtetéseiben használt terminológiánál maradva – a tanköteles vagy iskolaköteles kor az általános iskola kötelező megkezdésének időpontjára utal, amely a legtöbb országban 6 év körüli.
Európai Bizottság, Barcelonai célkitűzések (2013), elérhető itt: https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/130531_barcelona_en_0.pdf.
Belgium, Dánia, Franciaország, Svédország, Szlovénia és az Egyesült Királyság.
Németország, Olaszország és Észtország.
Luxemburg, Hollandia, Spanyolország és Portugália.
2017-ben 6 ország kapott országspecifikus ajánlást a gyermekgondozással mint a nők munkaerőpiaci részvételének egyik akadályával kapcsolatos problémák megoldására. 2018-ban a gyermekgondozás figyelmet igénylő kérdésként került kiemelésre 17 országjelentésben, összpontosítva az adott országra jellemző vonatkozásokra, mint a gyermekgondozás rendelkezésre állása, megfizethetősége, hozzáférhetősége, valamint a nők foglalkoztatási részvétele.
A családi szabadságok körébe tartozik az anyasági, apasági és a szülői szabadság, továbbá a gondozói szabadság.
Lásd: a Bizottság közleménye: kezdeményezés a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatására, 2017. április 26., COM(2017) 252 final.
A magas színvonalú gyermekgondozás jelentőségére vonatkozó bizonyítékokkal szolgál az EU 7. kutatási keretprogramja és a Horizont 2020 6. társadalmi kihívása (Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak) keretében finanszírozott több kutatási projekt. Ezek a projektek a koragyermekkori nevelés és gondozás szerepével foglalkoznak az egyenlőtlenségek és a szegénység, valamint a gyermekek jóléte és fejlődése szemszögéből, továbbá a különféle gondozási lehetőségek kínálatával, figyelembe véve a családi (társadalmi-gazdasági és kulturális) sajátosságokat és eltérő intézményi háttereket.
Lásd: SWD(2017) 258 final.
Oktatás és képzés 2020 stratégiai keretrendszere (ET2020), HL C 119/2., 2009.
Az Oktatás és képzés stratégiai keretrendszerében (ET2020) az iskolaköteles kor a kötelező általános iskolai oktatás megkezdésének korhatára.
A koragyermekkori nevelés és gondozás – az oktatási és képzési stratégiai elkötelezettségben használt kifejezés – ebben a jelentésben a gyermekgondozás, a barcelonai célkitűzésekben használt kifejezés szinonimája.
Európai Bizottság (2017): Oktatási és Képzési Figyelő 2017, elérhető itt: https://ec.europa.eu/oktatás/sites/oktatás/files/monitor2017_en.pdf .
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén – Az Európai Bizottság hozzájárulása a 2017. november 17-i göteborgi vezetői találkozóhoz, COM (2017) 673 final.
A Bizottság javaslata a minőségi koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra
A „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” c. 2013. évi ajánlás számbavétele, SWD(2017) 258 final.
Lásd az európai szemeszter keretében készült, vonatkozó 2017-es országjelentéseket, amelyek elérhetőek itt: https://ec.europa.eu/info/publications/2017-european-semester-country-reports_hu.
Eurobarométer 465. sz. különjelentése (2017), Gender Equality (Nemek közötti egyenlőség) 2017, [EBS 465], elérhető itt: http://ec.europa.eu/commfrontoffice/publicopinion/index.cfm/Survey/getSurveyDetail/instruments/SPECIAL/surveyKy/2154.
Az elmúlt 10 évben ez a mutató csak 4 ponttal nőtt. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) (2017), Nemek közötti egyenlőségi mutató 2017 – A nemek közötti egyenlőség mérése az Európai Unióban 2005-2015, jelentés, elérhető itt: http://eige.europa.eu/rdc/eige-publications/gender-equality-index-2017-measuring-gender-equality-european-union-2005-2015-report.
Eurofound (2016), Hatodik európai munkakörülmény-felmérés, elérhető itt: https://www.eurofound.europa.eu/surveys/european-working-conditions-surveys/sixth-european-working-conditions-survey-2015.
COFACE (2017), Who cares? (Ki végzi a gondozást? az eredetiben átvitt értelemben: Ki bánja?) Vizsgálat az európai családi gondozók előtt álló kihívásokról és a gondozók szükségleteiről.
Esping-Andersen 2009-ben kimutatta, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly tekintetében a nőket segítő szolgáltatások hiánya „gyermektelen, alacsony termékenységű egyensúlyt” vagy „alacsony jövedelmű-alacsony foglalkoztatottságú egyensúlyt” eredményez. De Heneu, Meulders és O'Dorchai (2010) – akik a gyermekes kétkeresős párokra vonatkozó különféle szakpolitikák hatásait vizsgálták 15 EU országban, a gyermekgondozási szolgáltatásokra, gyermekkel kapcsolatos szabadságokra és adózási és pénzbeli juttatásokra kiterjedően – megállapították, hogy a gyermekgondozással kapcsolatos állami szolgáltatásoknak volt a legerősebb hatásuk a nők munkaerőpiaci részvételére. 2013-ban Ehrel és Guergoat-Larivière vizsgálta az egyéni és intézményi tényezők hatását 22 tagállam női foglalkoztatási rátájára, és megállapította, hogy az intézményesített gyermekgondozás (gyermekfelügyelő vagy állami gyermekgondozás) és a részmunkaidős munkavégzés kedvező hatást gyakorol a nők foglalkoztatására.
OECD (2017), Starting Strong (Erős kezdet), elérhető itt: http://www.oecd.org/education/starting-strong-2017-9789264276116-en.htm
Lásd: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén – Az Európai Bizottság hozzájárulása a 2017. november 17-i göteborgi vezetői találkozóhoz, COM (2017) 673 final, és a magas színvonalú koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslat.
A 2017. évi országjelentések elérhetőek itt: https://ec.europa.eu/info/publications/2017-european-semester-country-reports_hu.
A 2018. évi országjelentések elérhetőek itt: https://ec.europa.eu/info/publications/2018-european-semester-country-reports_hu.
Ez az egyik kiemelt beruházási prioritás a „Beruházás az oktatásba, képzésbe és szakképzésbe a kompetenciák és az egész életen át tartó tanulás érdekében” tematikus célkitűzés keretében.
COM(2017) 252 final, „Kezdeményezés a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatására”; elérhető itt: http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=1311&langId=hu. Lásd még a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről, valamint a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot, elérhető itt: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52017SC0202&from=EN.
Az Eurostat 2016. évi, jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikai felmérésének „Más típusú gondozás” változója a gondozó és a szülő közötti közvetlen megállapodásra (a szülők gyakran munkaadóként közvetlenül fizetik a gondozót) és a nem fizetett gondozásra (ingyenes vagy nem hivatalos megállapodásokra, így szolgáltatásbarterre) utal. A gyermekfelügyelők által a gondozó és a szülők közötti struktúra (közvetlen megállapodás) nélkül nyújtott gondozás ki van zárva az „intézményesített gondozás” fogalmából annak érdekében, hogy csak a bizonyos minőségi mintáknak megfelelő gyermekgondozás kerüljön figyelembevételre.
Heejung Chung és Bart Meuleman 2017, European Parent's attitudes towards public childcare provision – the role of current provisions, interests and ideologies (Az állami gyermekgondozás iránti európai szülői attitűdök – az aktuális szolgáltatások, érdekek és ideológiák szerepe) megjelent: European Societies, 19:1, 49-68, DOI:
10.1080/14616696.2016.1235218.
A családi szabadság magában foglalja az anyasági, az apasági és szülői szabadságot is. Nem tartoznak ide a családi szabadságok egyéb formái, így a gondozói szabadság sem.
LEAVE-hálózat (2017. április), Relationship between Leave and ECEC entitlements (Össszefüggés a Leave és a koragyermekkori nevelési és gondozási jogosultságok között), elérhető itt: http://www.leavenetwork.org/fileadmin/Leavenetwork/overviews_2017/Relationship_between_Leave_and_ECEC_-_Final.pdf.
A 2016. évi, jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikai felmérése, elérhető itt: https://data.europa.eu/euodp/data/dataset/Zktkst5yjl0Yav1iKET7w.
OECD (2016), Pillantás a társadalomra: OECD társadalmi mutatók.
OECD (2016), Who uses childcare? Background brief on inequalities in the use of formal early childhood education and care among young children (Ki vesz igénybe gyermekgondozást? Háttéranyag az intézményesített koragyermekkori nevelés és gondozás kisgyermekek általi igénybevételében mutatkozó egyenlőtlenségekről).
Bizottsági szolgálati munkadokumentum, a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” c. 2013. évi bizottsági ajánlás számbavétele c. dokumentum, SWD (2017) 258 final.
Adó- és társadalombiztosításijárulék-mentesek a munkavállalónak évente gyermekenként legfeljebb 1 000 EUR összegben nyújtott juttatások.
Ebben az esetben a levonható beruházás összege maximalizált (mivel a termelékenységi jutalomhoz kapcsolódik).
Az Egyesült Királyságban a gyermekgondozási utalvány rendszere biztosít lehetőséget a munkáltatónak ilyen utalványok felkínálására (a munkavállaló fizetségének terhére adott utalványokat is ideértve – ez „fizetésáldozat” néven ismert). Ez befolyásolhatja a munkavállaló által igénybe vehető adójóváírás összegét.
Eurofound (2015), Koragyermekkori gondozás: a szolgáltatások elérhetősége és minősége, elérhető itt: https://www.eurofound.europa.eu/publications/report/2015/social-policies/early-childhood-care-accessibility-and-quality-of-services.
A minőségi koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslat, és az azt kísérő szolgálati munkadokumentum.