EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.5.8.

COM(2018) 273 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

a kisgyermekeknek szóló gyermekgondozási létesítmények fejlesztéséről a nők munkaerő-piaci részvétele, a dolgozó szülők esetében a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása, és az európai fenntartható és inkluzív növekedés (a „barcelonai célkitűzések”) érdekében

Összefoglaló

A minőségi gyermekgondozási létesítmények megléte, hozzáférhetősége és megfizethetősége kulcstényező ahhoz, hogy a gondozási feladatokat végző nők – és férfiak – jelen lehessenek a munkaerőpiacon 1 . A jó minőségű kisgyermekkori nevelés és gondozás fontos eszköz a gyermekek potenciális társadalmi hátrányainak kezeléséhez 2 és kora gyermekkortól hasznos a gyermekek kognitív és szociális fejlesztéséhez 3 .

Az Európai Tanács barcelonai ülése már 2002-ben 4 is felismerte ezt a helyzetet, és célokat tűzött ki az iskoláskor alatti gyermekek számára minőségi és megfizethető gyermekgondozási létesítmények elérhetősége tekintetében, két célszám megfogalmazásával, a három és a tanköteles kör között gyermekek esetében 90 %-ot, és a három év alatti gyermekek legalább 33 %-ot.

E jelentés célja – a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatásáról szóló bizottsági közlemény 5 végrehajtásának részeként – annak értékelése, hogy a tagállamok a 2013. évi jelentés óta milyen mértékű előrehaladást értek el a barcelonai célkitűzések végrehajtása terén.

Összességében a barcelonai célkitűzések az EU-28 átlagában a három év alatti gyermekek esetében ténylegesen megvalósultak, mivel a 3 év alattiak 32,9 %-a részesül gyermekgondozásban, noha jelentős különbségek vannak a tagállamok között.

A legfrissebb adatok szerint 12 tagállam jórészt teljesítette a 33 %-os célszámot 2016-ban, a 12-ből 7 tagállamban pedig a gyermekek 33 %-tól 49 %-ának, 5 uniós tagállamban pedig a gyermekek legalább 50 %-ának van hozzáférése gyermekgondozáshoz. A fennmaradó 16 tagállamban a gyermekek kevesebb mint 33 %-a, ezek közül 10 tagállamban pedig a legfiatalabb korcsoportban a gyermekek kevesebb mint 25 %-a vesz részt intézményesített gyermekgondozásban.

A barcelonai célkitűzés nem valósult meg a 3 év és iskolaköteles kor közé eső gyermekek esetében. A 3 évestől iskolaköteles korig terjedő korú gyermekek 86,3 %-a vett részt intézményesített gondozásban vagy járt óvodába 2016-ban. A barcelonai célkitűzést 12 tagállamban elérték, a többi 16 tagállam pedig még nem érte el a célt.

Az elérhetőséget és az igénybevételt több tényező is befolyásolja: így a gyermekgondozásra való jogosultság, a hozzáférhetőség és a minőség. Fontos szerepe van a szolgáltatások szülői igényekhez igazíthatóságának, így a gyermekgondozási létesítmények távolságának és a munkaidő-beosztáshoz és a szükségletekhez igazodó nyitvatartási időnek.

Mivel a gondozással járó felelősség a fő oka a nők alacsony munkaerőpiaci részvételének, ami évente 370 milliárd EUR veszteséget okoz Európának, a barcelonai célkitűzések, amelyek az Európai Tanács 2002-ben fogadott el, 2018-ban is kiemelten fontosak maradnak. 

1. Szakpolitikai háttér

A nők alulreprezentáltsága a munkaerőpiac egyik legmakacsabb problémája az Európai Unió minden tagállamában. A nemek foglalkoztatási arányának eltérése – ami a férfiak és a nők foglalkoztatási arányának eltérése – összességében 11,6 százalékponton áll, ami teljes munkaidős egyenértékben 18,2 százalékpontra emelkedik. 6 Az ennek következtében előálló veszteség évente 370 milliárd EUR-ra rúg. 7

A nők alacsony munkaerőpiaci részvételének fő oka az, hogy a gondozási feladatokat a nők a férfiakhoz képest aránytalanul nagyobb mértékben viselik. A nőknek életük különböző szakaszaiban vannak gondozási feladataik, de leginkább akkor, amikor kisgyermekeik vannak. 2016-ban az egy, 6 év alatti gyermeket nevelő nők körében mért foglalkoztatottsági arány átlagosan 9 százalékponttal maradt el a kisgyermek nélküli nők körében mért foglalkoztatottsági aránytól, és ez a különbség számos tagállamban meghaladja a 30 százalékpontot is. Néhány tagállamban az inaktív nők 25 %-át teszi ki azon nők aránya, akik gondozási tevékenység miatt nem dolgoznak.

A minőségi gyermekgondozási létesítmények megléte, hozzáférhetősége és megfizethetősége kulcstényező ahhoz, hogy a gondozási feladatokat végző nők – és férfiak – jelen lehessenek a munkaerőpiacon.

Az Európai Tanács barcelonai ülése már 2002-ben 8 is felismerte ezt a helyzetet, és célokat tűzött ki az iskoláskor alatti gyermekek számára minőségi és megfizethető gyermekgondozási létesítmények 9 elérhetősége tekintetében, két célszám megfogalmazásával:

„A tagállamok számolják fel a nők munkaerőpiaci részvételét akadályozó tényezőket, valamint törekedjenek arra, hogy – figyelembe véve a gyermekgondozási lehetőségek iránti igényt és az adott országra jellemző gyermekgondozási rendszert – 2010-re a három év és az iskolaköteles kor közötti gyermekek

olegalább 90 %-a, és a három év alatti gyermekek legalább 33 %-a számára nyújtsanak gyermekgondozási ellátást; valamint

oa három év alatti gyermekek legalább 33 %-a számára nyújtsanak gyermekgondozási ellátást”.

Az Európai Tanács e célok elérését 2010-re írta elő. Az Európai Bizottság a helyzetet értékelő 2013. évi jelentésében megállapította, hogy azok a gyermekek egyik kategóriája – a 3 éves kor alatti, illetve a 3 év és a tanköteles kor közötti gyermekek – tekintetében sem valósultak meg 10 .

Az Európai Bizottság 2013-ban, a barcelonai célkitűzésekről szóló jelentésében 11 kijelentette, hogy noha 2002 óta történt előrelépés, a gyermekgondozási szolgáltatások még mindig nem felelnek meg a barcelonai célszámoknak, és hogy a hozzáférhetőség megfelelő szintjének eléréséhez jelentős fejlesztésekre van szükség, különösen a 3 év alatti gyermekek esetében:    

·2010-2011-ben csak 6 tagállamnak sikerült a célszámokat teljesítenie mindkét életkori kategória (3 év alatti, 3 évestől a tanköteles korig) esetében 12 ;

·3 tagállam csak a 3 év és a tanköteles kor közötti gyermekek esetében teljesítette a célszámot 13 ;

·4 tagállam pedig csak a 3 év alatti gyermekek esetében 14 .

A Bizottság jelentése nem csak a gyermekgondozás rendelkezésre állására összpontosított, hanem bevonta a vizsgálódásba a rendelkezésre álló gyermekgondozás hozzáférhetőségét, megfizethetőségét és minőségét is.

A nők teljes munkaerőpiaci részvételéhez a gyermekgondozásnak valójában a teljes munkaidőre rendelkezésre kell állnia, és meg kell felelnie a munkával kapcsolatos igényeknek a szülők munkaidejében és a szünidőben. Emellett a gyermekgondozás a gyakorlatban csak akkor valós választási lehetőség, ha azt a női munkavállalók meg tudják fizetni és kellően megbíznak annak magas színvonalában.

Ezért a barcelonai célkitűzések és a bennük foglalt célszámok ismételten megfogalmazásra kerültek a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumban (2011-2020), és említést nyertek az Európa 2020 stratégiában is.

A barcelonai célkitűzések végrehajtásának rendszeres nyomon követése mellett a megfizethető és minőségi gyermekgondozás rendelkezésre állását a nők munkaerőpiaci részvétele növelésének legfőbb módjaként is nyomon követik az európai szemeszter folyamatban. Ez az Európai Unió éves gazdaságirányítási kerete, amely a problematikus gazdasági tendenciák figyelemmel kísérését, megelőzését és korrigálását szolgálja 15 .

A szociális jogok európai pillére összefüggéseiben a Bizottság 2017. április 26-án elfogadta a munka és a magánélet megfelelőbb egyensúlyának biztosítását célzó kezdeményezést, amely a családi szabadságok 16 , a rugalmas munkaidő, az intézményesített gondozási szolgáltatások jelenlegi jogszabályi és szakpolitikai kereteit modernizáló, továbbá a második keresőket a munkavállalástól eltántorító gazdasági tényezőket érintő jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések csomagja. A gyermekgondozás minőségének, megfizethetőségének és hozzáférhetőségének javítása e kezdeményezés fontos részét képezi, és ez a célszámok rendszeres figyelemmel kísérése, az adatgyűjtés javítása és az európai strukturális és beruházási alapok szociális infrastruktúrába történő beruházásokra való felhasználásának előmozdítása révén történik. 17

A megfizethető és minőségi gyermekgondozási szolgáltatások nem csak a munkavállalói és családi kötelezettségek összehangolását segítik, hanem hozzájárulnak a nők munkaerőpiaci részvételének növekedéséhez és a nemek közötti egyenlőség erősítéséhez. Segítenek továbbá a gyermekek társadalmi-gazdasági integrációjában és készségfejlesztésében már kiskoruktól kezdődően 18 .

A Tanács részéről 2013 novemberében jóváhagyott, „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” c. 2013. évi bizottsági ajánlás 19 sürgeti a tagállamokat, hogy eszközöljenek beruházásokat a gyermekügyi szakpolitikákba jogaik megerősítése, a gyermekszegénység visszaszorítása és a gyermekjólét javítása érdekében. Ez egy jóval tágabb „szociális beruházási csomag” része, amely a tagállamoknak szakpolitikai útmutatást ad az élethosszig tartó szociális beruházásokkal kapcsolatban. Az ajánlás hangsúlyozza, hogy számos bizonyíték szól amellett, hogy a gyermekgondozási szolgáltatásokban részesült hátrányos helyzetű gyermekek kisebb eséllyel maradnak ki a középfokú oktatásból és szembesülnek munkanélküliséggel, megelőzve ezzel számos más szociális problémát.

Emellett az Oktatási Tanács 2009. évi ülése oktatási és képzési referenciaértékeket fogadott el az Oktatás és képzés 2020 stratégiai keretrendszere (ET2020) 20 részeként, egyet a 4 év és iskolaköteles kor közötti gyermekek vonatkozásában is 21 . E referenciaérték vagy célszám szerint a 4 év és iskolaköteles kor közötti gyermekek legalább 95 %-ának kell koragyermekkori nevelésben és gondozásban 22 részt vennie. Az ET2020 célkitűzése a nemzeti nevelési és oktatási rendszerek fejlesztése annak érdekében, hogy az Unió a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon.

A barcelonai célkitűzéseken túlmenően a Bizottság rendszeresen figyelemmel kíséri az ET2020 oktatási és képzési célszámainak végrehajtását, a 4 év és iskolaköteles kor közötti gyermekekre vonatkozó célszámra is kiterjedően. 23 2017-ben megállapította, hogy az Európai Unióban átlagosan a gyermekek 94,8 %-a vesz részt koragyermekkori nevelésben és gondozásban. Ezért az ET2020 célkitűzés általánosságban elértnek tekinthető. E következtetésre figyelemmel a Bizottság a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló közleményében bejelentette a jelenlegi ET2020-as célszám felülvizsgálatát. Ezt megerősítette az európai identitás erősítéséről szóló, 2017. november 17-i közleményében 24 , amelyben javasolta, hogy a 95 %-os célszámot terjesszék ki a 3 évestől tanköteles korig terjedő korú gyermekekre. Az említett felülvizsgálatnak része lesz a meglevő barcelonai célszámnak a 3 évestől tanköteles korig terjedő korú gyermekek vonatkozásában 5 %-kal történő emelése. Emellett a Bizottság kötelezettséget vállalt a gyermekgondozási rendszerek minőségének vizsgálatára.

A Bizottság 2018 májusában tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot terjesztet elő a magas színvonalú koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről a nevelési csomag 25 részeként, egy bizottsági szolgálati munkadokumentum kíséretében. A javaslat célja, hogy támogassa a tagállamoknak a koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekhez való hozzáférésnek és azok minőségének javítására tett erőfeszítéseit. Ennek indoka az, hogy az ember korai évei a legjelentősebbek az alapvető készségek és tanulási képességek kialakításában, amelyek később nagyban befolyásolhatják az oktatási és foglalkoztatási kilátásokat és az életben tágabb értelemben elért sikereket és megelégedettséget.

A tagállamok által 2017. november 17-én jóváhagyott szociális jogok európai pillére megerősítette az intézményesített gyermekgondozási struktúrák jelentőségét. A pillérhez tartozó „szociális eredménytábla” kíséri figyelemmel a pillér gyermekgondozásra vonatkozó 11. elvének végrehajtását, különösen a 3 év alatti gyermekeket illetően.

A fentiek mind azt jelzik, hogy a megfizethető és minőségi koragyermekkori nevelés és gondozás elérhetősége három fő célt szolgál:

·a gyermekes nők munkaerőpiaci potenciáljának fokozása;

·az óvodáskorú gyermekek kognitív és társas készségeinek fejlesztése;

·a hátrányos környezetből érkező gyermekek társadalmi beilleszkedésének erősítése 26 .

E jelentés célja – a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatásáról szóló bizottsági közlemény végrehajtásának részeként – annak értékelése, hogy a tagállamok a 2013. évi jelentés óta milyen mértékű előrehaladást értek el a barcelonai célkitűzések végrehajtása terén. Ez az értékelés – azzal a megállapítással együtt, hogy az ET2020 általánosságban megvalósult – azt jelzi, hogy elérkezhetett az idő a tanköteles kornál fiatalabb gyermekekre vonatkozó valamennyi célszám átfogó és következetes felülvizsgálatára.

2. A gyermekgondozás jelentősége a nők munkaerőpiaci részvételének fokozásában

Noha a nők munkaerőpiaci részvétele nőtt, minden uniós tagállamban továbbra is fennáll a nők és férfiak foglalkoztatási arányának eltérése. Az EU-28-at tekintve az eltérés 11,6 százalékpont, és 18,2 százalékpont teljes munkaidős egyenértékben. Az uniós tagállamok közül az eltérés Litvániában a legkisebb (2 %) és Máltán a legnagyobb (27 %).

[1. ábra: A 15-64 éves nők és férfiak foglalkoztatási aránya, 2016, %]

Forrás: 2016. évi munkaerő-felmérés

A nemek foglalkoztatási arányának eltérése szoros összefüggést mutat a gondozási feladatokkal.

A nemek között az inaktivitásban és a részmunkában jelentkező különbségek jelentősek maradtak annak ellenére, hogy a legtöbb tagállamban a férfi családfenntartói modellt felváltotta a kétkeresős modell (amelyben mindkét partner teljes munkaidőben dolgozik) vagy a módosított családfenntartói modell (amelyben az egyik partner teljes munkaidőben, a másik részmunkaidőben dolgozik): a férfiak 8 %-ával szemben a nők 31 %-a dolgozik részmunkaidőben. A részmunkaidősök aránya Hollandiában a legmagasabb: a nők 76,4 %-a, a férfiaknak pedig 26,2 %-a dolgozik részmunkaidőben.

A tagállamok közötti eltérések igen szembeszökőek, ha a nők munkaerőpiacról való kivonulásának vagy részmunkaidős munkavégzésének okait vizsgáljuk (1. és 2. ábra). Valójában Máltán, Írországban, Cipruson, Romániában, Lengyelországban, Olaszországban, Spanyolországban, Horvátországban és Bulgáriában a nőknek több mint 10 %-a személyes vagy családi kötelezettségei miatt nem dolgozik, jobbára gyermekeket vagy rászoruló felnőtteket gondozva (a lenti 2. ábra). Emellett Hollandiában, Ausztriában, az Egyesült Királyságban, Németországban, Belgiumban, Luxemburgban és Írországban a nők több mint 10 %-a a gondozási feladatok miatt részmunkaidős (a lenti 3. ábra).

[2. ábra: Inaktivitás személyes és családi kötelezettségek miatt (gyermekek vagy rászoruló felnőttek gondozása, és egyéb családi vagy személyes kötelezettségek), nők, %]

Forrás: Munkaerő-felmérés 2006–2013

[3. ábra: Részmunkaidős munkavégzés személyes és családi kötelezettségek miatt (gyermekek vagy rászoruló felnőttek gondozása, és egyéb családi vagy személyes kötelezettségek), nők, %]

Forrás: Munkaerő-felmérés 2006–2013

Az inaktivitás és részmunkaidős munkavégzés okainak mélyrehatóbb vizsgálata azt jelzi, hogy a gondozási feladatokat ellátók mintegy 20 %-a nem vagy csak részmunkaidőben dolgozik a gondozási infrastruktúra hiánya miatt. Ez az inaktívak vagy részmunkaidősek romániai és lettországi több mint 80 %-os arányától a horvátországi, ciprusi, görögországi, spanyolországi, írországi, portugáliai, litvániai, magyarországi, szlovéniai és lengyelországi több mint 30 %-on át a hollandiai, finnországi és svédországi 10 % alatti mértékig terjed.

[4. ábra: A gondozási feladatok miatt inaktív vagy részmunkaidős nők, akik a megfelelő gondozási szolgáltatások hiányáról számolnak be, %]

Forrás: Munkaerő-felmérés 2006–2013

Az elégtelen gyermekgondozási infrastruktúra befolyásolja a nők munkaerőpiaci részvételét. A szülőségnek a nők foglalkoztatására gyakorolt kedvezőtlen hatását jelentős kihívásként ismerték fel a következő országokban: Magyarország, Cseh Köztársaság, Szlovákia, Észtország, Németország, Finnország és az Egyesült Királyság 27 .

[5. ábra: A szülőség nőkre gyakorolt foglalkoztatási hatása, %]

Forrás: Munkaerő-felmérés 2006–2013

A nők alacsonyabb munkaerőpiaci részvétele és az intézményesített gyermekgondozási infrastruktúra hiánya is összefügg a nők társadalmi szerepének hagyományos felfogásával. Az európai polgárok csaknem háromnegyede megerősíti, hogy a nők a férfiaknál több időt töltenek házimunkával és gondozási tevékenységekkel. Ez gyakran azon társadalmi normákból ered, amelyek a nőkre a fő gyermekgondozó és háztartásvezető szerepét osztják. A legutóbbi Eurobarométer felmérésben 10-ből több mint 4 európai (44 %) szerint a nő legfontosabb feladata, hogy gondoskodjon otthonáról és családjáról. Az uniós tagállamok egyharmadában ez a százalékos arány eléri vagy meg is haladja a 70 %-ot 28 . A válaszadók csaknem háromnegyede megerősíti, hogy a nők a férfiaknál több időt töltenek házimunkával és gondozási tevékenységekkel. 22 %-uk szerint a férfiak és nők azonos időt fordítanak ezekre a tevékenységekre. Azonban a generációk váltásával ez lassan változik. A legfiatalabb válaszadók kissé nagyobb valószínűséggel mondták, hogy a férfiak és nők azonos időt töltenek házimunkával és gondozási tevékenységekkel: ez a 15 és 24 közötti válaszadók 26 %-ára igaz, míg a 40 éves és annál idősebb válaszadók 21 %-ára.

[6. ábra: Az Ön véleménye szerint jelenleg melyik állítás a legjellemzőbb a háztartási munka és a gondozási tevékenységek megosztása tekintetében?, (% - EU)]

Forrás: Az Eurobarométer 465. sz. különjelentése (2017)

Ez a felmérés jelzi, hogy minden tagállamban sok még a tennivaló. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által 2017-ben közzétett nemek közötti egyenlőségi mutató rámutatott továbbá, hogy a 10 évvel ezelőttihez képest 12 országban visszalépés történt a gondozással, házimunkával és szociális tevékenységekkel eltöltött idő nemek közötti egyensúlyát illetően. Háromból csak egy férfi főz és végez házimunkát naponta, míg a legtöbb nő ezt minden nap megteszi (79 %). A nemek közötti egyenlőség 66,2 átlagos mutatójával az EU továbbra is nagyon távol áll egy olyan társadalomtól, amelyben a nemek egyenlősége megvalósul. 29  

A gondozási feladatok is egyenlőtlenül oszlanak meg a fizetett munkahellyel rendelkező nők és férfiak között. Az európai munkakörülményekről készült 2015. évi felmérés azt jelzi, hogy a 7 év alatti legfiatalabb gyermeket nevelő háztartásokban a nők átlagosan heti 32 órát töltenek fizetett munkával és 39 órát nem fizetettel, míg a férfiak heti 41 órát fizetett, és 19 órát nem fizetett munkával 30 . Noha a férfiak és nők esetében egyaránt nő a nem fizetett munkával töltött órák száma, amikor gyermekeik vannak, a házimunka és a gondozás elosztása közöttük korántsem egyenlő. Ez teljes életükben igaz marad, a munka világában töltött élet végéhez közeledve is. Ezért sokkal valószínűbb, hogy ezek a feladatok jobban befolyásolják a nők munka világában töltött életét.

A nőkre gondozóként háruló egyenlőtlen szerepet erősíti a hozzáférhető és megfizethető, minőségi gyermekgondozás elégtelensége a 3 év alatti gyermekek esetében. A COFACE 31 , egy európai nem kormányzati családügyi szervezet, hangsúlyozza ennek jelentőségét és három módozatot javasol a nők esetében a munka és a magánélet közötti egyensúly megvalósításának elősegítésére: (1) pénzügyi erőforrások a szülők különféle módokon történő segítésére; (2) családbarát munkaidő-beosztás, (3) elérhető, minőségi, megfizethető gyermekgondozási szolgáltatások.

A rendelkezésre álló gyermekgondozási létesítmények hiánya nagy mértékben meghatározza, hogy a gyermekes nők tudják-e a munkát folytatni 32 . A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egy közelmúltbeli vizsgálata megerősíti a gyermekgondozás és a nők munkaerőpiaci részvételének összefüggését:

„A megfizethető és minőségi koragyermekkori nevelés és gondozás megfelelő heti óraszámban hozzájárulhat a nők munkaerőpiaci részvételének növekedéséhez. A dolgozó szülők – az anyák különösen – sokkal nagyobb valószínűséggel esnek ki a munkaerőpiacról vagy dolgoznak alacsonyabb óraszámban a gyermekgondozási feladatok ellátása érdekében, különösen, amikor kicsik a gyerekek. Ezért a nőknek minőségi, megfizethető koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokra van szüksége ahhoz, hogy abban a tudatban mehessenek vissza dolgozni, hogy gyermekeikről megfelelően gondoskodnak, és hogy a munka és a magánélet között megfelelőbb egyensúlyt valósíthassanak meg.”  33  

Ezért a szülőket a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésében segítő szolgáltatások szerepe kritikus, olyan más fontos intézkedések mellett, mint a vonzó családi szabadságok és a munkavállalók egyedi helyzetéhez igazodó családbarát munkaidő-beosztás és a második keresőt nem eltántorító adózási és juttatási rendszerek. A barcelonai célkitűzések azon önerősítő ciklust hivatottak megtörni, amely visszatartja a nőket a férfiakkal egyenlő esélyekkel történő munkaerőpiaci részvételtől. Emellett a családbarát szakpolitikák is hatást gyakorolhatnak az Unió csökkenő születési rátájának megfordítására.

3. A barcelonai célkitűzések végrehajtása a 3 év alatti gyermekek esetében

Mióta az EU megkezdte a gyermekgondozási célok elérésének nyomon követését, most első alkalommal sikerült teljesíteni a 3 év alatti gyermekekre vonatkozó célszámot az EU-28 átlagában. A 2016-ban elért átlagos arány 32,9 % volt.

Hatalmas eltérések mutatkoznak azonban a tagállamok között, amint az a 3 év alatti gyermekek részére biztosított gyermekgondozási infrastruktúráról készült táblázatban is látszik.

12 tagállam jórészt teljesítette a 33 %-os célszámot 2016-ban: Dánia, Hollandia, Svédország, Luxemburg, Portugália, Franciaország, Belgium, Szlovénia, Spanyolország, Olaszország, Németország és Finnország. 7 uniós tagállamban (Németország, Finnország, Olaszország, Spanyolország, Szlovénia, Belgium és Franciaország) a gyermekek 33 % – 49 %-a fér hozzá gyermekgondozáshoz (lásd a zölddel jelölt mezőket). 5 uniós tagállamban (Dánia, Hollandia, Svédország, Luxemburg és Portugália) a gyermekek több mint 50 %-a fér hozzá gyermekgondozáshoz (lásd a kékkel jelölt mezőket). Dánia az abszolút győztes, a célszám több mint kétszeresét (70 %) érte el.

A kép kevésbé biztató a fennmaradó 16 tagállamban. A naranccsal jelölt mezők azt mutatják, hogy 6 uniós tagállamban (Málta, Észtország, Írország, az Egyesült Királyság, Lettország és Ciprus) a 3 év alatti gyermekek 25 % – 33 %-a fér hozzá gyermekgondozáshoz. 10 tagállamban a legfiatalabb korcsoportban a gyermekek kevesebb mint 25 %-a vesz részt intézményesített gyermekgondozásban (lásd a vörös mezőket). Idetartozik Görögország, Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia 10 % alatti aránnyal.

Következtetésként, a 3 év alatti gyermekek esetében a gyermekgondozásra vonatkozó barcelonai célszám nagyjából teljesül az Unióban. Ez főként a célszámot elérő tagállamok magas lefedettségi arányának köszönhető.

[1. táblázat: Az intézményesített gyermekgondozási struktúrákban gondozott 3 év alatti gyermekek, %]

 
Forrás: A 2016. évi, jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika

Úgy tűnik, hogy számos országban 2011 óta jelentős növekedés történt a 3 év alatti gyermekek gyermekgondozási lefedettsége tekintetében. Ez a legkirívóbb Máltán (20 százalékpontos növekedés, 11-ről 31 %-ra), Romániában (15 százalékpont, 2-ről 17 %-ra), Észtországban (11 százalékpont, 19-ről 30 %-ra), Olaszországban (9 százalékpont, 25-ről 34 %-ra), Németországban (9 százalékpont, 24-ről 33 %-ra) és Írországban (8 százalékpont, 21-ről 29 %-ra). Másfelől pedig jelentősen csökkent ezen korcsoport gyermekgondozási lefedettsége Görögországban (10 százalékpont, 19-ről 9 %-ra) és Szlovákiában (3 százalékpont, 4-ről 0,5 % alá).

A tagállamok között eltérések mutatkoznak abban is, hogy a gyermekek általában hány órát töltenek a gyermekgondozási létesítményekben: a vizsgált országok felében a 3 év alatti gyermekek esetében a gyermekgondozás igénybevétele nem a teljes munkaidőre szól (heti 30 óránál kevesebb). Ez a helyzet Hollandiában (ahol 4-ből 3 nő részmunkaidőben dolgozik), az Egyesült Királyságban, Írországban és Ausztriában. Másrészről a teljes munkaidős gyermekgondozás (heti legalább 30 óra) a bevett az alábbi országokban gyermekgondozásban részt vevő gyermekek esetében: Bulgária, Litvánia, Magyarország, Lettország, Dánia, Portugália, Szlovénia, Svédország, Luxemburg, Belgium, Lengyelország és Görögország.

[7. ábra: Az intézményesített gyermekgondozásban vagy nevelésben részt vevő gyermekek a 3 év alatti korcsoportban, időtartam szerint, %]

Forrás: A 2016. évi, jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika 

4. A barcelonai célkitűzések végrehajtása a 3 évestől az iskolaköteles korig terjedő korú gyermekek esetében

A 3 évestől iskolaköteles korig terjedő korú gyermekek 86,3 %-a vett részt intézményesített gondozásban vagy járt óvodába 2016-ban, ami azt jelenti, hogy a barcelonai célszámok még nem valósultak meg, noha 2011 óta történt előrelépés.

A barcelonai célszámot 12 tagállam érte el: Belgium, Svédország, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Hollandia, Írország, Észtország, Olaszország, Portugália, Németország és Szlovénia (lásd a 2. táblázatban a zöld és kék mezőket). Belgiumban, Svédországban, Dániában és Spanyolországban 95 %-kal a célszámot túlteljesítették (lásd a kékkel jelölt mezőket). 8 tagállamban (Franciaország, Hollandia, Írország, Észtország, Olaszország, Portugália, Németország, Szlovénia) a gyermekek 90 % – 95 %-a vesz részt gyermekgondozásban vagy óvodai ellátásban (lásd a 2. táblázatban a zölddel jelölt mezőket).

Másfelől viszont 16 tagállam nem érte el a célszámot. Ausztriában, Máltán, Luxemburgban és Magyarországon a gyermekek több mint 85 %-a vesz részt gyermekgondozásban vagy óvodai ellátásban (lásd a 2. táblázatban a narancs színnel jelölt mezőket). Finnországban, Lettországban, a Cseh Köztársaságban, Cipruson, Litvániában, Szlovákiában, Bulgáriában az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, Romániában, Görögországban és Horvátországban a gyermekek kevesebb mint 85 %-a vesz részt gyermekgondozásban vagy óvodai ellátásban (lásd a 2. táblázatban a vörös színnel jelölt mezőket). A gyermekek kevesebb mint 65 %-a vesz részt gyermekgondozásban vagy óvodai ellátásban Horvátországban, Görögországban, Romániában és Lengyelországban.

[2. táblázat: Az intézményesített gyermekgondozási struktúrákban gondozott, 3 évestől iskolaköteles korig terjedő korú gyermekek, %]

Forrás: A 2016. évi, jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika

Az átfogó arány 2011 óta csak alig nőtt, viszont számos tagállamban jelentősen emelkedett a 3 évestől iskolaköteles korig terjedő korú gyermekek intézményesített gondozásának aránya. Ez a legkirívóbb Romániában (20 százalékpontos növekedés 41-ről 61 %-ra), Lengyelországban(18 százalékpont, 43-ról 61 %-ra), Máltán (15 százalékpont, 73-ról 88 %-ra), Magyarországon (15 százalékpont, 73-ról 88 %-ra), Luxemburgban (14 százalékpont, 73-ról 87 %-ra), Írországban (11 százalékpont, 82-ről 93 %-ra), Portugáliában (11 százalékpont, 81-ről 92 %-ra), Spanyolországban (10 százalékpont, 85-ről 95 %-ra), Lettországban (10 százalékpont, 72-ről 82 %-ra) és Litvániában (8 százalékpont, 70-ről 78 %-ra).

Másfelől több uniós tagállamban csökkent ezen korcsoport gondozási aránya, így az Egyesült Királyságban (20 százalékpont, 93-ról 73 %-ra) és Görögországban (19 százalékpont, 75-ről 56 %-ra).

A tagállamok többségében az ebbe a korcsoportba tartozó gyermekek 52 %-a jár gyermekgondozó intézménybe vagy óvodába legalább heti 30 órában, miközben a korcsoportba tartozó gyermekek 34 %-a – különösen a gyermekek többsége Romániában, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Írországban és Hollandiában – heti 30 óránál rövidebb ideig jár gyermekgondozó intézménybe vagy óvodába.  

[8. ábra: Az intézményesített gyermekgondozásban vagy nevelésben részt vevő gyermekek korcsoportonként, a 3 éves kortól iskolaköteles korig terjedő korcsoportban, %-ban és a gyermekgondozásban vagy nevelésben töltött idő szerint]