Brüsszel, 2018.2.14.

COM(2018) 95 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE



Eredményesen működő Európa: Intézményi lehetőségek az Európai Unió munkájának hatékonyabbá tételére







FMT:Bold,ItalicAz Európai Bizottság hozzájárulása a 2018. február 23-i /FMT
FMT:Bold,Italicnem hivatalos vezetői üléshez /FMT


„Javítanunk kell a tagállamok között és az uniós intézményekkel folytatott kommunikáción, legfőképp pedig azon, ahogy a polgárokkal kommunikálunk.

Egyértelműbbé kell tennünk döntéseinket. Világosan és őszintén kell beszélnünk. A polgárok elvárásait kell a középpontba helyeznünk, és határozottan szembe kell helyezkednünk a szélsőséges és populista politikai erők által felvetett, a végletekig leegyszerűsített megoldási javaslatokkal.”

A pozsonyi nyilatkozat – 2016. szeptember 16.

„Európa jövője a mi kezünkben van, és […] e célok elérésének legjobb eszköze az Európai Unió.

Azt akarjuk, hogy az Unió mindig az aktuális problémákkal arányos válaszlépéseket tegyen.

Elő fogjuk mozdítani a demokratikus, hatékony és átlátható döntéshozatali eljárást és a megvalósítás javítására fogunk törekedni.”

A Római Nyilatkozat – 2017. március 25.

„Európa sikere érdekében véget kell vetnünk ennek a mesterséges ellentétnek az Unió és tagállamai között.

Uniónkat csak a tagállamokkal közösen építhetjük, sosem ellenük.”

Jean-Claude Juncker, Strasbourg, 2018. január 17.



Eredményesen működő Európa: Intézményi lehetőségek az Európai Unió munkájának hatékonyabbá tételére

Az Európai Bizottság hozzájárulása a 2018. február 23-i

nem hivatalos vezetői üléshez

Egy kritikus időszakban, 2016. szeptember 16-án az európai vezetők a pozsonyi nyilatkozat és ütemterv formájában egy eredményközpontú európai program érdekében fogtak össze. Ez egyrészt elismerése volt annak, hogy az előttünk álló kihívások kezelésére az EU a legalkalmasabb, másrész kötelezettségvállalás volt az európai polgárok szükségleteinek hatékonyabb kiszolgálására azáltal, hogy egy sor kulcsfontosságú prioritással kapcsolatban kézzelfogható eredményeket érünk el. A vezetők felismerték, hogy a papíron tett ígéretek és a polgárok elvárásai közötti szakadék áthidalása csak akkor lehetséges, ha az igazán fontos kérdésekben sikerül közös elhatározással előrelépést elérni.

Több mint egy évvel később azt láthatjuk, hogy a pozsonyi módszer bevált. Az EU valódi előrehaladást ért el olyan területeken, mint a határigazgatás, a védelem, a befektetés, a digitális gazdaság, az oktatás és a kultúra, valamint belső piacunk szociális vonatkozása. Ezt az új módszert megerősítette a 2017. októberi vezetői ütemterv is, amely világosan meghatározza, hogy mit szándékozik az Európai Unió elérni az európai parlamenti választásokig hátralévő 16 hónapban.

Közös munkánk középpontjában egy olyan Európa létrehozása áll, amely minden európai polgár számára eredményeket mutat fel és megfelel az elvárásainak. Az intézményi jellegű kérdések tehát joggal szorultak háttérbe.

Az Európai Bizottság továbbra is úgy véli, hogy nincs most itt az ideje az intézményi reformok absztrakt megvitatásának. A meglévő Szerződések alapján azonban számos gyakorlati lépést lehet tenni annak érdekében, hogy az Unió hatékonyabban valósítsa meg kulcsfontosságú prioritásait. Elvégre közös intézményeink és kölcsönösen elfogadott döntéshozatali eljárásaink révén vagyunk képesek ígéreteinket és polgáraink elvárásait teljesíteni.

Az Európai Bizottság ezért üdvözli Donald Tusk elnök azon döntését, hogy 2018. február 23-ára napirendre tűzte az intézményi kérdésekről szóló, vezetők közötti vitát. E vita ösztönzése érdekében ez a közlemény az Európai Unió működésének hatékonyabbá tétele céljából különböző lehetőségeket vázol fel a Szerződés jelenlegi keretén belül. A közleményt a 2019. évi európai parlamenti választások európai jellegének és hatékony lebonyolításának elősegítéséről szóló ajánlás kíséri, amely naprakésszé teszi és kiegészíti a 2013. évi ajánlás 1 egyes elemeit.

1. Elnökjelöltek: egy olyan politikai jellegű Európai Bizottság létrehozásának alapja, amely jobban összhangban áll az európai valósággal

Az Európai Unió mind az államok, mind a polgárok uniója. A polgárok közvetlenül az Európai Parlamenten keresztül, közvetve pedig saját kormányaikon – amelyek a Tanácsban és az Európai Tanácsban működnek együtt – keresztül képviseltetik magukat 2 . Az Európai Bizottság elnöke mindkét legitimációs forrásra egyaránt támaszkodik: személyét az Európai Parlament választja meg a vezetők Európai Tanácsban tett javaslata alapján.

2014-ben az új „csúcsjelöltek” („Spitzenkandidaten”) rendszerében az európai politikai pártok az európai parlamenti választások előtt elnökjelölteket jelöltek ki. E rendszer révén a különböző politikai programok közötti verseny konkrét arcokhoz volt köthető, és jobban ráirányult a figyelem a páneurópai választási kampányokra. A rendszer nem fordította ugyan meg a részvételi aránynak a korábbi európai parlamenti választások során tapasztalt csökkenését 3 , de az elnöki tisztségéért indított jelöltek („Spitzenkandidaten”) rendszere segített a csökkenés megállításában 4 , mivel több tájékoztatást és választási lehetőséget 5 biztosított.

Az elnökjelöltek rendszere nem jelent közvetlen elnökválasztást. Nem automatikusan a legnagyobb szavazati arányt megszerző párt jelöltjét választják az Európai Bizottság elnökének; az elnöki tisztséget az töltheti be, aki a Szerződéssel összhangban 6 először az Európai Tanácsban, majd az Európai Parlamentben többségi támogatást képes szerezni. Emlékeztetni kell arra, hogy a Szerződéseknek megfelelően az Európai Parlament és az Európai Tanács közös felelősséggel tartozik az Európai Bizottság elnökének megválasztásához vezető folyamat zavartalan lebonyolításáért. A tagállamok megállapodtak abban, hogy az Európai Tanács határozatát megelőzően az Európai Parlament és az Európai Tanács képviselői lefolytatják a szükséges konzultációkat 7 .

2014-ben a legnagyobb szavazati arányt elérő párt elnökjelöltje volt a legjobb helyzetben ahhoz, hogy megszerezze mind az Európai Tanács, mint pedig az Európai Parlament többségi támogatását.

Az elnökjelölti rendszeren alapuló választási folyamat – miután annak eredményét az Európai Tanács 2014. június 27-én, az Európai Parlament pedig 2014. július 15-én megerősítette – olyan fontos tényező volt, amely lehetővé tette a Jean-Claude Juncker vezette Bizottság számára, hogy politikusabbá váljon és nagyobb hangsúlyt fektethessen politikai döntéseire. Mindez köszönhető volt az Európai Tanács által 2014 júniusában meghatározott, kulcsprioritásokra vonatkozó stratégiai menetrendnek 8 is, amely beépült abba a tíz pontból álló politikai iránymutatásba, amely alapján az Európai Parlament Juncker elnököt megválasztotta, és amely értelemszerűen tükrözte az Unión belül folytatott kampányának programját. Ez segített rámutatni arra, hogy az uniós intézmények és a tagállamok képesek együttműködni és megfelelően reagálni a polgárokat érintő azon kérdésekre, amelyek valóban európai fellépést igényelnek. Az egész folyamat célja az volt, hogy hozzájáruljon „Brüsszel” és a tagállamok között érzékelt megosztottság csökkentéséhez.

Az Európa-szerte folytatott kampány és a polgárokkal, illetve a helyi, regionális és nemzeti szinten megválasztott képviselőkkel való közvetlen együttműködés segített abban, hogy a 2014-ben megválasztott sikeres elnökjelölt nagyobb mértékben elszámoltatható legyen. E folyamat lehetővé tette az Európai Bizottság elnöke számára, hogy az európai szintű beavatkozás prioritásait jobban megválogassa olyan közös napirend alapján, amelyért az intézmények közösen viselnek felelősséget. Mindez segített az Európai Bizottságnak meghatározni, hol van szükség uniós fellépésre, és hol nincs. Az „aktuális problémákkal arányos válaszlépések” vállalása tehát a Juncker-Bizottság által ajánlott és a Római Nyilatkozatban 9 elfogadott megközelítés.

Összességében az elnökjelöltek rendszere kedvező hatást gyakorolt az uniós intézmények viszonyára és ezáltal az összes intézmény munkájának hatékonyságára.

Egy lépéssel továbbmenve választhatnák közvetlenül a polgárok is az Európai Bizottság elnökét, ahogy amellett egyesek állást foglaltak 10 . Ez azonban a Szerződések módosítását tenné szükségessé.

A jelenlegi Szerződések alapján a 2014. évi kísérletet folytatni 11 és fejleszteni kell. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy léteznek olyan gyakorlati lépések, amelyek által – az uniós intézmények és a tagállamok közötti egyensúly tiszteletben tartása mellett – javítani lehet a folyamatot.

A jövőben fontos lesz folytatni az arról szóló nyílt vitákat, hogy melyik eljárás tükrözi a legjobban az Európai Unió egyedülálló demokratikus jellegét és a valamennyi uniós polgárt és tagállamot képviselő Európai Bizottság kettős legitimitását. Az eljárást tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy a 2014. évi eljárás pozitív eredményeire építve valódi európai vita alakuljon ki arról, hogy a polgárok és a tagállamok milyen Európát szeretnének.

Több lehetőséget biztosítana a szavazóknak a jelöltek és az általuk képviselt politikai programok megismerésére, ha az elnökjelölteket a legutóbbi alkalomnál korábban, ideális esetben már 2018 vége előtt kiválasztanák és a kampány korábban kezdődne meg 12 . Ez több időt biztosítana a jelöltek számára, ideértve azokat is, akik államfőként, miniszterelnökkén, miniszterként vagy az Európai Bizottság tagjaként vezető hivatalt töltenek be, hogy ellátogassanak a tagállamokba és megismerhessék Európa véleményét és a polgárok aggályait. 2014-ben az európai politikai pártok a folyamat során viszonylag későn választották ki elnökjelöltjeiket, így mindössze néhány hét maradt arra, hogy a jelöltek Európa-szerte kampányt folytassanak és felépítsék arculatukat.

Szintén jelentőséggel bírhat, hogy az európai politikai pártok miként választják ki az elnökjelölteket. Ha a hasonló gondolkodású nemzeti és regionális politikai pártokat és vezetőiket összefogó európai politikai pártok jelöltjeik kiválasztása érdekében előválasztásokat tartanának, az ismerkedési és profilépítő folyamat még hamarabb megkezdődhetne. A különböző elképzeléseket képviselő személyiségek között kialakított verseny hozzájárulhat a kampány és az azt követő európai parlamenti választások iránti érdeklődés növeléséhez.

A nemzeti pártok és az európai pártok közötti kapcsolatokat láthatóbbá kell tenni, és e kapcsolatoknak ösztönözniük kell a nyitottabb európai politikai színteret. Az Unió helyzetéről szóló 2017. évi beszéddel együtt előterjesztett, az európai politikai pártokra és alapítványokra vonatkozó célzott reformjavaslatában 13 az Európai Bizottság azt javasolta, hogy az uniós költségvetésből finanszírozást igénylő európai politikai pártok biztosítsák e kapcsolatok átláthatóságának egy kötelező szintjét (nevezetesen azt, hogy logójukat és programjukat közzé kell tenni a nemzeti és regionális tagpártok honlapján). A tagállamok és maguk a politikai pártok önkéntes alapon további lépéseket is tehetnek, például feltüntethetik az európai politikai pártok emblémáját a kampányban és a választási anyagokon. A nemzeti és regionális politikai pártoknak világosan és határozottan állást kell foglalniuk az európai vita során felmerülő legfontosabb kérdésekkel kapcsolatban. A nemzeti és regionális – köztük az európai pártokhoz nem kötődő – politikai pártoknak egyértelművé kell tenniük az Európai Parlament (meglévő vagy lehetséges új) politikai csoportjaiban való részvételi szándékukat, valamint azt, hogy kit jelölnének az Európai Bizottság elnökének.

A média fontos szerepet játszik minden választási kampányban. 2014-ben az Európai Bizottság elnöki tisztségére pályázók közötti vitákat több tagállamban jelentős televíziós csatornák (például az ARD, a ZDF, az ORF, az RTBF, a France24, az LCI és a Euronews) közvetítették, míg más tagállamokban ezek – már ha egyáltalán – csak érintőleges figyelmet kaptak. Ez bíztató kiindulási pont volt, azonban mégsem elég. 2019-re vonatkozóan a széles körű, kiegyensúlyozott és pártatlan tudósítás ösztönzése érdekében kívánatos lenne, ha minden tagállamban legalább egy elnökjelölt-vitát közvetítenének a fő közszolgálati csatornákon. Az európai parlamenti választások tartalmáról és kihívásairól szóló, a médiában sugárzott viták mindenképpen segíthetnek felhívni a polgárok figyelmét és jobban bevonhatják őket a kérdésbe.

2. A 2019-es európai parlamenti választások jogi kerete

Az Európai Parlament 2019–2024-es ciklusra vonatkozó összetételéről az Európai Tanácsban ülésező vezetőknek kell dönteniük az Európai Parlament javaslata és a végleges szöveghez való hozzájárulása alapján. Az európai választások előtt szükség van a képviselői helyek tagállamok közötti elosztásának felülvizsgálatára vonatkozó határozat meghozatalára, és figyelembe kell venni az Egyesült Királyság 2019. márciusi Unióból való kilépését; az Egyesült Királyság jelenleg 73 mandátummal rendelkezik.

Számos lehetőség van:

·a Parlament létszámának szűkítése a Szerződések által megengedett legfeljebb 751 mandátumhoz képest,

·a képviselői helyek újraelosztása a többi tagállam között,

·a fel nem használt helyek tartalékolása az Unió jövőbeli bővítéséhez,

·a fel nem használt helyek tartalékolása egy esetleges transznacionális választókerület létrehozásához.

Az Európai Parlament 2018. február 7-én javaslatot tett az első három lehetőség ötvözésére: a képviselők teljes számának 705 főre való csökkentése, 27 hely újraelosztása és a fennmaradó felhasználatlan helyek fenntartása bővítési tartalékként. Az Európai Parlament állásfoglalása ugyan nem tartalmazza a transznacionális választókerület létrehozását, de emlékeztet arra, hogy ezt a lépést meg az európai parlamenti választásokra vonatkozó uniós szabályokban kell meghatározni, amelyek tekintetében 2015-ben európai parlamenti javaslat született. E szabályok módosításához a Tanács egyhangú jóváhagyása, a végleges szöveg Európai Parlament általi jóváhagyása, majd az egyes tagállamok általi – alkotmányos követelményeikkel összhangban történő – megerősítése szükséges.

Több tagállam 14 nemrég a transznacionális választókerület mellett szólalt fel, míg mások 15 ellenvéleményüknek adtak hangot ennek bevezetését illetően.

Egy transznacionális választókerület megerősíthetné a választások európai dimenzióját annak lehetővé tételével, hogy a jelöltek Európa-szerte több választópolgárt érjenek el. Ez összhangban lehet az elnökjelölti rendszeren alapuló választási folyamattal, mivel minden bizonnyal európai közeget teremtene a nyilvános vita számára, és az európai politikai pártok szerepe is láthatóbbá válna 16 .

Ha létrejön a transznacionális választókerület, fontos biztosítani, hogy a parlamenti képviselők az őket megválasztó szavazókat képviselhessék és velük szoros kommunikációt folytassanak, egyrészt az elszámoltathatóság miatt, másrészt pedig azért, hogy hangot tudjanak adni a választópolgárokat foglalkoztató problémáknak.

A választási rendszer felülvizsgálata már megkezdődött. Az Európai Parlament 2015-ben előterjesztette az európai uniós választójog reformjáról szóló hivatalos javaslatot 17 . Erről 2018 májusáig határozatot kell hozni ahhoz, hogy a következő európai parlamenti választások előtt kellő időben hatályba léphessen. Az Európai Parlament javaslata – a transznacionális választókerületen kívül – az uniós választási jog reformja mellett foglalt állást e választások európai jellegének előmozdítása érdekében. A javaslat kiterjedt az uniós választási listák és a választói névjegyzék létrehozására vonatkozó egységes határidőre; az unión kívül tartózkodó uniós polgárok részvételének lehetőségére; a tagállamok a postai, elektronikus és internetes szavazásra való ösztönzésére; a jelöltek nemek szerint kiegyensúlyozott listájára; az európai politikai pártok láthatóságának fokozására a pártok nevének és logójának a szavazólapon való feltüntetése révén, valamint a jelöltek kiválasztására vonatkozó átlátható és demokratikus eljárásokra.

Az egyik fő javaslat az egyetlen választókerületből álló tagállamok, valamint a több mint 26 mandátumú, listás rendszerrel rendelkező választócsoportok esetében leadott szavazatok 3 és 5 % közötti küszöbére irányult. Ezek a küszöbértékek elősegítik a megalakuló Parlamenten belüli politikai széttöredezettség csökkentését, hatékonyabbá téve így a döntéshozatalt. Az e javaslattal kapcsolatos döntéshozatal során kellő figyelmet kell fordítani arra, hogy biztosított legyen a különböző vélemények képviselete, valamint a különböző tagállamok hagyományainak tiszteletben tartása.

3. Az Európai Bizottság összetétele

A biztosi testület jelenleg 28 – tagállamonként egy – tagból áll.

Az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy 2014. november 1-jétől a Bizottság a tagállamok számának kétharmadával megegyező számú tagból áll (a 27 tagállamú Unió esetében ez 18 biztost jelent), kivéve, ha e szám megváltoztatásáról határozat születik.

2009-ben, a Lisszaboni Szerződés ratifikálásáról szóló második írországi népszavazás előtt az Európai Tanács megállapodott abban, hogy határozatot fogad el arról, hogy az Európai Bizottság tagjainak száma a tagállamok számának felel meg.

Az Európai Tanácsnak most felül kell vizsgálnia a 2013. május 22-i határozatát 18 . A vezetőknek dönteniük kell arról, hogy fennmaradjon-e a tagállamonkénti egy tagból álló Európai Bizottság vagy legyen kisebb a biztosok száma. Egy kisebb Európai Bizottság esetében a Szerződés kimondja, hogy annak tagjait a tagállamok közötti szigorú, egyenjogúságon alapuló rotációs rendszer alapján választják ki, amely lehetővé teszi a tagállamok teljes demográfiai és földrajzi spektrumának megjelenítését.

Egyes vezetők 19 nemrégiben azzal érveltek, hogy egy kisebb végrehajtó szerv elvben hatékonyabban működne, könnyebb lenne az igazgatása, valamint tagjai között kiegyensúlyozottabb lehetne a tárcaelosztás. Ebben az esetben az Európai Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania arra, hogy a tagállamok összességével való kapcsolatában biztosítsa a teljes átláthatóságot 20 .

Egy kisebb végrehajtó szerv azonban azt jelentené, hogy egyes tagállamok nem lennének képviseltetve az intézmény politikai szintjén. A tagállamonként egy tagból álló Európai Bizottság azzal az előnnyel jár, hogy az intézmény valamennyi tagállamban közvetlen kommunikációs csatornát képes fenntartani a polgárokkal és a nemzeti hatóságokkal. A Juncker-Bizottság tagjai például – nemzeti nyelven kommunikálva – lényeges közvetítői szerepet töltenek be saját országukban, és többek között több mint 657 látogatást tettek annak érdekében, hogy tájékoztassák a nemzeti parlamentek képviselőit és velük eszmecserét folytassanak.

Ha tagállamonként egy biztos marad fenn, az elszámoltathatóság, az egység és a hatékonyság biztosítása érdekében újra szükség lesz szervezeti kiigazításokra. Az Jean-Claude Juncker vezette Bizottság a különböző politikai területeken tevékenykedő, több területtel foglalkozó projektcsapatokért felelős több alelnök – köztük az első alelnök és a főképviselő/alelnök – köré szervezte a munkáját. Az egyes alelnököket fokozott vezetői szereppel és egy-egy biztosi csoport irányításának és koordinálásának felelősségével bízták meg. Ezt a kétszintű struktúrát, amely bizonyította hasznosságát, a jövőben tovább lehetne erősíteni.

4. Kettős tisztséget betöltő elnök

Az Unió szerkezete hatékonyabbá tételének egyik lehetősége az lenne, ha az Európai Tanács elnökének és az Európai Bizottság elnökének hivatalát egyazon személy töltené be 21 .

E változás segíthet felszámolni azt az állandó és káros téves elgondolást, amely szerint az Európai Bizottság és a tagállamok között túl gyakran érzékelhető a megosztottság. A határozatokat nemzeti szinten túl gyakran mutatják be olyan „diktátumokként”, amelyeket a valóságtól eltávolodott „Brüsszel” szab ki a tagállamokra, holott valójában a tagállamok és az Európai Parlament közvetlenül megválasztott képviselői közösen határoztak a teendőkről.

Az Európai Bizottság a tagállamok által a közös európai érdek elérése érdekében létrehozott intézmény, csakúgy, mint az Európai Tanács is. A két intézmény közös elnöksége megtestesítené az Unió legitimitásának és elszámoltathatóságának kettős természetét, és mindkét intézményt megerősítené.

Ez az Unió külső képviseletét is egyszerűsítené és áttekinthetőbbé tenné a harmadik országok számára. A világ más vezetőinek – többek között az EU-val fenntartott kapcsolataik vonatkozásában – így egyetlen partnere lenne, különös tekintettel a csúcstalálkozókra és az olyan nemzetközi fórumokra, mint például az G7- vagy az G20-csoport.

Az ilyen jellegű kettős kinevezés nem jelentené a két intézmény egyesítését. Az Európai Bizottság elnöke saját jogán már most is tagja az Európai Tanácsnak, és ez mindig teljes mértékben összeegyeztethető volt függetlenségével. A két elnök egyike sem szavaz az Európai Tanácsban; feladatuk a tanácsadás, a szolgálataik által végzett munkából származó hozzájárulások megosztása, a kapcsolódási pontok kialakításának elősegítése és a tagállamok közötti közös nevezőre jutás lehetőségének feltárása. A kettős kinevezés csak tovább növelné a két független intézmény között meglévő szoros és hatékony koordinációt.

A kettős tisztség betöltésére a jelenlegi Szerződések értelmében is lehetőség van,, amelyek implicit módon lehetővé teszik az Európai Tanács elnökének egy másik európai szerepkör betöltésére való kinevezését 22 . Az Európai Tanács elnökének hivatali ideje rövidebb, mint az Európai Bizottság elnökének megbízatása, de mivel pontosan a hivatali idő feléről van szó, és lehetőség van az újbóli kinevezésre, erre vonatkozóan pragmatikus megoldást lehet előirányozni.

E tekintetben inspirációként szolgálhat a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének és az Európai Bizottság alelnökének meglévő szerepe. Ezt a szerepkört, amelyet a Tanács főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének az amszterdami szerződés által létrehozott korábbi tisztségének, valamint az akkori külkapcsolatokért felelős biztos tisztségének folyamatos fejlődése eredményezett, a Lisszaboni Szerződés kodifikálta. A feladatkör példát szolgáltat arra vonatkozóan, miként képes ugyanazon személy mindkét uniós intézményben sikeresen gyakorolni felelősségét anélkül, hogy veszélyeztetné az intézmények saját szerepének függetlenségét vagy az egyik intézményt a másiknál nagyobb hatalommal ruházná fel.

5. A polgárokkal folytatott párbeszéd a nagyszebeni csúcstalálkozó előtt

Az európai parlamenti választásokat megelőző kritikus időszakban, amikor az Uniónak bizonyítania kell, hogy képes teljesíteni a polgárok elvárásait, a tagállamok örömmel fogadják az európai polgárok növekvő szerepvállalását az Európa jövőjéről szóló vitában, és egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek annak fontosságára 23 . Az uniós vitát túl gyakran ássák alá mítoszok, valótlanságok és lényegtelen kérdések. A politikusok uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt felelősek az Európáról és annak jövőjéről zajló őszinte vita előmozdításáért. A polgárok szívesebben vennének részt az európai parlamenti választásokon, ha jobban tisztában lennének azzal, hogy az uniós politikák milyen hatást gyakorolnak mindennapi életükre.

A vezetők 2018 és 2019 folyamán rendszeresen találkoznak, hogy megvitassák az Unió reformjának és fejlődésének következő kulcsfontosságú állomásához, a 2019. május 9-i nagyszebeni csúcstalálkozóhoz vezető lépéseket. Annál pozitívabb lesz az eredmény, minél szilárdabban beleágyazódik a vitába a tagállamok polgárainak és civil társadalmainak tájékoztatása, bevonása és a velük folytatott eszmecsere.

A Macron elnök által javasolt, Európa jövőjéről a polgárokkal folytatott konzultációk 24 számos más tagállam 25 vezetőinek kifejezett támogatását, és a legtöbb uniós intézmény és tagállam szimpátiáját is elnyerte, és más formában többek között Írországban, Bulgáriában és Svédországban is sor került nemzeti párbeszédekre. Más tagállami vezetők 26 is jelezték, hogy készen állnak saját nemzeti gyakorlataikkal összhangban széleskörű nyilvános vitákat kezdeményezni Európa jövőjéről. E folyamat megfelelő struktúrája tagállamonként eltérő lesz, az adott tagállam saját hagyományainak és belső demokratikus berendezkedésének megfelelően: sor kerülhet rá egyénileg, a részt vevő tagállamokban közösen vagy az európai intézmények által támogatott keretek között.

Az Európai Bizottság tapasztalatokat szerzett az Európai Bizottság tagjaival, az Európai Parlament képviselőivel, a nemzeti kormányokkal, a helyi és regionális önkormányzatokkal és a civil társadalom képviselőivel folytatott saját civil párbeszédeinek megszervezése terén, amelyek keretében 2015 januárja óta – az európai fővárosokban és azok kívül – több mint 160 helyszínen mintegy 478 interaktív nyilvános vitára került sor. Ezt a folyamatot az Európai Bizottság a tagállamokkal, a helyi és regionális önkormányzatokkal, valamint az Európai Parlamenttel és más európai intézményekkel együttműködésben mostantól 2019 májusáig további mintegy 500 civil párbeszéd megszervezésével vagy a megszervezéshez nyújtott támogatással erősíti.

Az Európai Bizottság megosztja majd e tapasztalatokat a saját rendezvényeiket előkészítő tagállamokkal, és kész arra, hogy támogatást nyújtson, például azzal, hogy a folyamatot összekapcsolja az Európa jövőjéről szóló, a Bizottság által indítandó online konzultációval, amely 2019. május 9-ig nyitva állhat.

A tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat a vezetők 2018. február 23-i találkozója után ösztönözni kell, hogy a politikai struktúráikhoz és gyakorlataikhoz igazodó tájékoztató rendezvények keretében nyilvános vitákat és konzultációkat folytassanak a polgárokkal az Európai Uniót érintő kérdésekről, a vezetők 2019. május 9-i – az európai parlamenti választásokat röviddel megelőző – találkozójához vezető folyamattal összefüggésben pedig különösen Európa jövőjéről.

Következtetés

A Bizottság felkéri a vezetőket, hogy az intézményi kérdésekről szóló, 2018. február 23-i ülésükön:

1) vegyék tudomásul, hogy egy sikeres elnökjelöltnek az Európai Tanács javaslata és a közösen kidolgozott stratégiai menetrend alapján a Bizottság elnökévé választása fokozhatja az Európai Bizottság hatékonyságát, lehetővé téve számára, hogy olyan célzott politikai programon dolgozzon, amelyben az intézmények közös felelősséget vállalnak; emellett segíthet ráirányítani a figyelmet az európai választási kampányra, egyértelműbbé téve a polgárok számára, hogy Európa jövőjére vonatkozóan milyen elképzelések és politikai programok vannak versenyben egymással;

2) kérjék fel az európai politikai pártokat, hogy 2018 végéig válasszák ki elnökjelöltjüket, és ösztönözzék e folyamat mielőbbi megkezdését;

3) ösztönözzék az átláthatóságot a nemzeti és regionális pártok európai pártokhoz, elnökjelöltekhez és európai parlamenti csoportokhoz való meglévő és tervezett kötődései tekintetében;

4) 2018 tavaszáig fejezzék be az Európai Parlament összetételével, az európai politikai pártokról és politikai alapítványokról szóló rendelet reformjával, valamint az európai választási jog reformjával kapcsolatos munkát annak érdekében, hogy azok a 2019-es választási évre maradéktalan hatállyal bírjanak;

5) fontolják meg az európai parlamenti választások céljából egy transznacionális választókerület létrehozását;

6) irányozzák elő a 2013. május 22-i határozat felülvizsgálatát arra vonatkozóan, hogy fennmaradjon-e a tagállamonkénti egy tagból álló Európai Bizottság vagy legyen-e kisebb a biztosok száma;

7) fontolják meg az Európai Tanács és az Európai Bizottság közös elnöki tisztségének idővel történő létrehozásából származó hatékonyságnövekedést;

8) ösztönözzék a tagállamokat, hogy az elkövetkező hónapokban, valamint a 2019. május 9-i nagyszebeni csúcstalálkozót és az európai parlamenti választásokat megelőző időszakban segítsék elő az Európa jövőjét érintő nyilvános vitát és szerepvállalást azáltal, hogy a nemzeti hagyományaiknak megfelelően, magas szintű részvétellel civil párbeszédeket, valamint hasonló vitákat és konzultációkat kezdeményeznek.

(1)

A Bizottság ajánlása (2013. március 12.) az európai parlamenti választások demokratikus és hatékony lebonyolításának elősegítéséről (2013/142/EU) – http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32013H0142&from=HU

(2)

 Az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkének (2) bekezdése.

(3)

Részvételi arány az európai parlamenti választásokon: 1979: 61,99 %; 1984: 58,98 %; 1989: 58,41 %; 1994: 56,67 %; 1999: 49,51 %; 2004: 45,47 %; 2009: 42,97 %; 2014: 42,61 %.

(4)

 A részvételi arány csökkenése az előző európai parlamenti választáshoz képest: 2004: 4,04 százalékpont; 2009: 2,5 százalékpont; 2014: 0,36 százalékpont.

(5)

 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Jelentés a 2014. évi európai parlamenti választásokról – COM(2015) 206, 2015. május 8.

(6)

 Az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (7) bekezdése: „Az európai parlamenti választások figyelembevételével és a megfelelő egyeztetések lefolytatása után az Európai Tanács minősített többséggel eljárva javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság elnökének jelölt személyre vonatkozóan. Ezt a jelöltet az Európai Parlament tagjainak többségével választja meg. Ha a jelölt nem kapja meg a szükséges többségi támogatást, az Európai Tanács minősített többséggel egy hónapon belül új jelöltet javasol, akit az Európai Parlament ugyanezen eljárás szerint választ meg.”

(7)

A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt, az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (6) és (7) bekezdéséről szóló 11. nyilatkozat.

(8)

Az Unió stratégiai menetrendje a változások idején – Európai Tanács, 2014. június 26. és 27. – https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/143477.pdf

(9)

 A 27 tagállam, az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság vezetőinek nyilatkozata http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2017/03/25/rome-declaration/

(10)

Például Wolfgang Schäuble 2012. évi beszédében a Nagy Károly-díj átvételekor: http://www.karlspreis.de/fr/laureats/wolfgang-schaeuble-2012/discours-extrait-par-wolfgang-schaeuble

(11)

„Ha Önök meg akarják erősíteni az európai demokráciát, akkor nem fordíthatják vissza a listavezetők – „Spitzenkandidaten” – pozíciójának bevezetésével megjelent demokratikus folyamatot. Szeretném, ha ez hagyománnyá válna.” – Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az Unió helyzetéről szóló 2017. évi beszédében, Strasbourg, 2017. szeptember 13.

(12)

„Azt szeretném, ha az európai parlamenti választások előtt a politikai pártok már sokkal hamarabb megkezdenék a kampányt, mint a múltban. Túlságosan gyakran fordul elő, hogy az uniós szintű választások pusztán a nemzeti szintű kampányokról szólnak. Az európai demokrácia jobbat érdemel.” – Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az Unió helyzetéről szóló 2017. évi beszédében, Strasbourg, 2017. szeptember 13.

(13)

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló, 2014. október 22-i 1141/2014/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról – COM(2017) 481, 2017. szeptember 13.

(14)

 Például: Emmanuel Macron, a Francia Köztársaság elnöke, 2017. szeptember 26. —

http://www.elysee.fr/declarations/article/initiative-pour-l-europe-discours-d-emmanuel-macron-pour-une-europe-souveraine-unie-democratique/ ;

Leo Varadkar, Írország miniszterelnöke – 2018. január 17. –

  http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+CRE+20180117+ITEM-008+DOC+XML+V0//EN&language=EN ;

az Európai Unió déli tagállamainak (Ciprus, Franciaország, Görögország, Olaszország, Málta, Portugália és Spanyolország) csúcstalálkozója

Róma, 2018. január 10. – „Nyilatkozat: Az EU fellendítése 2018-ban –

http://www.governo.it/sites/governo.it/files/documenti/documenti/Notizie-allegati/governo/DeclarationIVEUSouthSummit.pdf

(15)

A Visegrádi országok (Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia) csúcstalálkozója – Budapest, 2018. január 26. – Nyilatkozat Európa jövőjéről – http://abouthungary.hu/speeches-and-remarks/v4-statement-on-the-future-of-europe/

(16)

„Nekem az európai parlamenti választások kapcsán a transznacionális listák felállításának elképzelése is tetszik, bár tudom, ezzel sokan nem értenek egyet” – Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az Unió helyzetéről szóló 2017. évi beszédében, Strasbourg, 2017. szeptember 13.

(17)

Az Európai Parlament 2015. november 11-i állásfoglalása az európai uniós választójog reformjáról (2015/2035(INL)).

(18)

A 2013. május 22-i határozat előírja, hogy „(...) az Európai Tanács ezt a határozatát felül fogja vizsgálni, (...) vagy a harmincadik tagállam csatlakozását követően felálló első Bizottság kijelölése előtt, vagy pedig a hivatalát 2014. november 1-jén megkezdő Bizottságot követő új Bizottság kijelölése előtt – e két időpont közül azt kell majd alkalmazni, amelyik korábban következik be.”

(19)

Emmanuel Macron, a Francia Köztársaság elnöke, 2017. szeptember 26. – „Une Commission de 15 membres devra être notre horizon et pour avancer, soyons simples: que les grands pays fondateurs renoncent à leurs commissaires pour commencer! Nous donnerons l’exemple."  http://www.elysee.fr/declarations/article/initiative-pour-l-europe-discours-d-emmanuel-macron-pour-une-europe-souveraine-unie-democratique/ ; Sebastian Kurz, Ausztria kancellárja, az ÖVP 2017. évi osztrák választási programjában – https://www.sebastian-kurz.at/programm/artikel/kurswechsel-in-europa

(20)

A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt, az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkéről szóló 11. nyilatkozat.

(21)

„Európa jobban működne, ha összevonnánk az Európai Tanács elnökének és az Európai Bizottság elnökének tisztségét. (…) Ha csupán egy elnöke lenne, azzal csak jobban kifejeződne Európai Uniónk valódi jellege, amely egyszersmind az államok Uniója és a polgárok Uniója is.” – Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az Unió helyzetéről szóló 2017. évi beszédében, Strasbourg, 2017. szeptember 13.

(22)

Az Európai Unióról szóló szerződés 15. cikkének (6) bekezdése kimondja, hogy az Európai Tanács elnöke semmilyen nemzeti tisztséget nem tölthet be.

(23)

„A nemzeti parlamenteket és a civil társadalmat erőteljesebben be kell vonnunk a jövő Európájának kialakításába mind nemzeti, mind pedig regionális és helyi szinten” – Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az Unió helyzetéről szóló 2017. évi beszédében, Strasbourg, 2017. szeptember 13.

(24)

Emmanuel Macron, a Francia Köztársaság elnökének a versailles-i kongresszuson tartott beszéde, 2017. július 3. – http://www.elysee.fr/declarations/article/discours-du-president-de-la-republique-devant-le-parlement-reuni-en-congres/

(25)

Az Európai Unió déli tagállamainak (Ciprus, Franciaország, Görögország, Olaszország, Málta, Portugália és Spanyolország) csúcstalálkozója – Róma, 2018. január 10. – „Nyilatkozat: Az EU fellendítése 2018-ban –

http://www.governo.it/sites/governo.it/files/documenti/documenti/Notizie-allegati/governo/DeclarationIVEUSouthSummit.pdf

(26)

A Visegrádi országok (Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia) csúcstalálkozója – Budapest, 2018. január 26. – Nyilatkozat Európa jövőjéről – http://abouthungary.hu/speeches-and-remarks/v4-statement-on-the-future-of-europe/