A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

IRÁNYMUTATÁSOKAT TARTALMAZÓ DOKUMENTUM

Az elefántcsont Európai Unión belüli kereskedelmét és újrakivitelét szabályozó uniós rendszer

(2017/C 154/06)

A jelen iránymutatás arra szolgál, hogy értelmezze a 338/97/EK tanácsi rendeletet (1), amely azt javasolja a tagállamoknak, hogy i. függesszék fel a nyers elefántcsont (újra)kivitelét, és ii. gondoskodjanak az elefántcsont Európai Unión belüli kereskedelmét és a megmunkált elefántcsont (újra)kivitelét engedélyező uniós rendelkezések szigorú értelmezéséről.

1.   Háttér és indoklás

i.   Az elefántcsont-kereskedelmet szabályozó nemzetközi és uniós jogi keretrendszer

Mind az afrikai elefánt (Loxodonta africana), mind az ázsiai elefánt (Elephas maximus) szerepel a 183 fél, köztük az EU és az összes uniós tagállam által is aláírt, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) függelékeiben. A jelenlegi CITES szabályozás értelmében a nemzetközi elefántcsont-kereskedelem (2) tilos, amely tilalom alól csak szigorúan korlátozott esetekben van kivétel (nevezetesen azon tárgyak esetében, amelyeket azelőtt vásároltak, hogy a CITES rendelkezései az elefántcsontra vonatkozóan hatályba léptek volna). A CITES egyezmény a belföldi elefántcsont-kereskedelmet nem szabályozza.

A CITES egyezményt az EU a 338/97/EK rendelet és a kapcsolódó bizottsági rendeletek (a vadon élő állatok és növények kereskedelméről szóló uniós rendeletek) hajtják végre. Az elefántcsont esetében (a 338/97/EK rendelet A. mellékletében felsorolt fajokhoz hasonlóan) az EU a CITES rendelkezéseinél szigorúbb intézkedéseket fogadott el.

Ennek eredményeként a vadon élő állatok és növények kereskedelméről szóló uniós rendeletek szigorúan szabályozzák az elefántcsont-kereskedelmet az EU-ban, és általánosságban véve tilos elefántcsontot az EU-ba behozni, onnan kivinni, illetve elefántcsonttal az EU-n belül kereskedni.

Az elefántcsont EU-n belüli kereskedelme és kereskedelmi célú újrakivitele csak az alábbi feltételekkel engedélyezett:

ii.   A nemzetközi háttér: az elefánt-orvvadászat és az illegális elefántcsont-kereskedelem növekedése az egyre nagyobb ázsiai kereslet miatt

Az utóbbi években az elefánt-orvvadászat rendkívüli méreteket öltött. A jelentések szerint 2011 óta évente 20-30 ezer afrikai elefántot öltek meg (5). Ez az afrikai elefánt populációinak általános csökkenéséhez vezetett, ami veszélyezteti az állománynak az 1990 és a 2000-es évek közepe között megfigyelt regenerálódását.

Az afrikai elefántok orvvadászatának komoly növekedése mellett egyre jelentősebb az illegális elefántcsont-kereskedelem, aminek hátterében az áll, hogy az ázsiai piacokon egyre nagyobb a kereslet az elefántcsont iránt. Az Elefántkereskedelmi Információs Rendszer (ETIS) (6) adatai szerint 2010 és 2015 között évente körülbelül 39 tonna nyers elefántcsontot foglaltak le, és az évek során folyamatosan nőtt a lefoglalt megmunkált elefántcsont mennyisége, így átlagosan elérte az évenkénti kb. 5,6 tonnát (7). Az ily nagy volumenű elefántcsont-szállítmányok mozgása arra utal, hogy egyre nagyobb arányban vesznek részt nemzetközi szervezett bűnözői hálózatok az illegális elefántcsont-kereskedelemben.

Az elefánt-orvvadászat és az illegális elefántcsont-kereskedelem egyre növekvő volumenére válaszul a nemzetközi közösség számos kötelezettségvállalást fogadott el az ENSZ közgyűlésének és környezetvédelmi közgyűlésének állásfoglalásai formájában, valamint több magas szintű konferencián.

2016 októberében a CITES egyezmény tagjainak 17. konferenciáján (CITES CoP17) több új intézkedést fogadtak el, amelyek célja az elefánt-orvvadászattal és az illegális elefántcsont-kereskedelemmel szembeni szabályok érvényre juttatásának erősítése, az illegális elefántcsont iránti kereslet csökkentése, valamint a belföldi piacokon jelen lévő elefántcsont törvényességének szigorúbb vizsgálata.

Az elefántpéldányok kereskedelméről szóló Conf. 10.10 (Rev. CoP17) számú CITES-állásfoglalás sürgeti a feleket, hogy vezessenek be átfogó belső jogalkotói, szabályozói, végrehajtási és egyéb intézkedéseket az elefántcsont-kereskedelemre/belső piacokra vonatkozóan. Az állásfoglalás azt is javasolja, hogy „minden olyan fél és külső fél, amelynek a joghatósága alatt van olyan törvényesen működő belföldi piac, amely hozzájárul az orvvadászathoz vagy az illegális kereskedelemhez, tegyen meg minden szükséges jogalkotói, szabályozói és végrehajtási intézkedést, hogy a lehető leghamarabb bezárja azon belföldi piacait, ahol nyers és megmunkált elefántcsont kereskedelme folyik”, továbbá elismeri, hogy „a bezárás alól egyes elemek szűk köre számára mentességet lehet biztosítani; e mentességek azonban nem járulhatnak hozzá az orvvadászathoz vagy az illegális kereskedelemhez”.

iii.   Az EU-ból Ázsiába irányuló legális elefántcsont-kereskedelem egyre magasabb szintje

A nyers és megmunkált elefántcsontnak a 338/97/EK rendelettel összhangban („törvényes újrakivitel”) történő kereskedelmi újrakivitele az utóbbi években jelentős mértékben megnőtt, ezzel együtt határozott emelkedő tendencia figyelhető meg az elefántcsont Kelet-Ázsiába történő újrakivitele terén (lásd az 1. keretes írást).

iv.   A vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós kezdeményezések, különös tekintettel az elefántcsont EU-n belüli kereskedelmére és kivitelére

A vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési tervről szóló közlemény (8) felhívja az EU-t és tagállamait, hogy alkalmazzanak átfogó stratégiát a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme ellen. A közlemény kifejezetten előírja (a 2. intézkedés keretében: „Az EU-n belüli és az EU-ból kiinduló elefántcsont-kereskedelem további korlátozása”), hogy az Európai Bizottságnak 2016 végéig iránymutatást kell kiadnia „az uniós szabályok egységes értelmezésének biztosítása érdekében azzal a céllal, hogy felfüggesztésre kerüljön a CITES létrehozása előtt forgalomba hozott nyers elefántcsont exportja, és garantált legyen, hogy kizárólag a legális antik elefántcsont tárgyakkal kereskedjenek az EU-ban”.

Az Európai Unió Tanácsa 2016 júniusában az említett közleménnyel kapcsolatos következtetéseiben sürgette „a tagállamokat, hogy az uniós iránymutatások alapján ne adjanak ki kiviteli vagy újrakiviteli okmányt a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény létrehozása előtt forgalomba hozott nyers elefántcsontra, és vizsgálják meg további intézkedések bevezetésének lehetőségét az elefántcsont-kereskedelem beszüntetése érdekében”.

A jelen iránymutatások kidolgozására a fenti felszólításokra adott válaszként került sor.

Az elefánt-orvvadászat és az illegális elefántcsont-kereskedelem egyik legfontosabb hajtóerejét az jelenti, hogy Ázsiában egyre nagyobb a kereslet az elefántcsont iránt. Az EU a jelen iránymutatások révén járul majd hozzá e kereslet csökkentéséhez és támogatja a fontos célpiacok, például Kína erőfeszítéseit, amely 2016-ban különleges intézkedéseket fogadott el, hogy korlátozza az elefántcsont tárgyak behozatalát a területére, és bejelentette, hogy 2017 végéig fokozatosan megszünteti a belföldi elefántcsontpiacot. Ezek az iránymutatások annak biztosítására is szolgálnak, hogy az EU-n belül ne kerüljön forgalomba, illetve onnan exportra törvénytelen eredetű elefántcsont, és hogy a törvényes elefántcsont-kereskedelem ne leplezhesse el a törvénytelen eredetű elefántcsont kereskedelmét.

A jelen iránymutatások előbb az elefántcsont EU-ból történő újrakivitelével (3. szakasz), majd az elefántcsont EU-n belüli kereskedelmével foglalkoznak (4. szakasz).

2.   A dokumentum státusza

A jelen iránymutatásokat tartalmazó dokumentum megvitatása és kidolgozása a tagállamok képviselőinek közreműködésével történt, akik az „Illetékes CITES-igazgatási hatóságok szakértőinek csoportja” keretében gyűltek össze.

A jelen tájékoztató célja az, hogy segítséget nyújtson az állampolgároknak és a nemzeti hatóságoknak a 338/97/EK rendelet, valamint végrehajtási rendeleteinek alkalmazását illetően. A jelen iránymutatásokat tartalmazó dokumentum nem helyettesíti, nem egészíti ki és nem módosítja a tanácsi rendelet és a végrehajtási rendeletek rendelkezéseit; továbbá nem lehet elkülönülten figyelembe venni, hanem csakis a jogi szabályozással együtt használva. Az uniós törvény hitelt érdemlő értelmezése az Európai Unió Bírósága kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A dokumentumot a Bizottság teszi közzé elektronikus formában, emellett pedig a tagállamok is közzé tehetik.

A dokumentumot a Bizottság 2019 második félévében vizsgálja felül, egyeztetve az „Illetékes CITES-igazgatási hatóságok szakértőinek csoportjával”. A Bizottság és a tagállamok ugyanakkor kiemelt figyelmet fordítanak a belföldi elefántcsont-kereskedelemmel, valamint a megmunkált elefántcsont EU-ból történő újrakivitelével kapcsolatos aggályokra, hogy adott esetben megfontolhassák, hogy szükség van-e arra, hogy a jelen iránymutatásokat tartalmazó dokumentum megfelelő pontjait 2019 második féléve előtt módosítsák.

3.   Iránymutatás az elefántcsont újrakivitelével kapcsolatos uniós szabályok értelmezéséhez

i.   Iránymutatás a nyers elefántcsont újrakiviteléhez

Az azon nyers elefántcsont (9) példányok újrakivitelére vonatkozó szabályok, amelyek beszerzése a CITES rájuk vonatkozó előírásainak hatálybalépése előtt történt, a 338/97/EK rendelet 5. cikkében vannak lefektetve.

A 338/97/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében a nyers elefántcsont újrakivitelére vonatkozó kérelem elbírálásakor az igazgatási hatóságoknak „az illetékes tudományos testülettel folytatott konzultáció után meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a fajok megőrzésével kapcsolatban semmiféle más ok nem áll fenn, amely a kiviteli engedély kiadása ellen szólna”.

Ezeket a rendelkezéseket az 1. szakaszban leírt körülmények fényében, valamint a nyers elefántcsont nemzetközi kereskedelmével kapcsolatos jellegzetességek figyelembevételével kell értelmezni. Világszerte a nemzetközi illegális kereskedelembe kerülő elefántcsont legnagyobb része nyers elefántcsont. Ezt támasztják alá a CITES tagjai által az ETIS-nek szolgáltatott adatok, amelyek azt mutatják, hogy világszerte a lefoglalt elefántcsont legnagyobb részét az illegális eredetű nyers elefántcsont teszi ki. A nyers elefántcsont főleg agyarakat jelent, amelyeket nehéz megkülönböztetni egymástól. Bár a törvényes eredetű agyarak csak akkor hozhatók forgalomba, ha meg vannak jelölve, annak a kockázata, hogy a törvényes újrakivitel elleplezi az illegális kereskedelmet, a nyers elefántcsont esetében nagyobb, mint a megmunkált elefántcsont esetében.

A nyers elefántcsont EU-ból való újrakivitelének felfüggesztése biztosítja, hogy a törvényes eredetű elefántcsont ne keveredjen a törvénytelen eredetűvel, és segít a célországoknak abban, hogy végrehajtsák az elefántcsont iránti kereslet csökkentésére irányuló intézkedéseiket, ami fontos lépést jelent az illegális elefántcsont-kereskedelem és a jelenleg növekvő tendenciát mutató elefánt-orvvadászat felszámolásában.

A Bizottság azt javasolja, hogy a jelenlegi körülmények között, az elővigyázatosság elvével összhangban, és meggyőző, ellentétes értelmű tudományos bizonyíték hiányában a tagállamok vegyék fontolóra, hogy vannak rendkívül fontos, az elefántfajok megőrzésére vonatkozó tényezők, amelyek a nyers elefántcsonttal kapcsolatos bizonyítványok kiadása ellen szólnak.

Ennek megfelelően, a 338/97/EK rendelettel összhangban a Bizottság azt javasolja átmeneti intézkedésként a tagállamoknak, hogy 2017. július 1-jétől ne adjanak ki nyers elefántcsontra újrakiviteli bizonyítványt, kivéve azokat a kivételes eseteket, amelyekben a tagállam illetékes igazgatási hatósága megbizonyosodott arról, hogy az illető tárgy:

A fenti kivételes esetekben javasolt, hogy az igazgatási hatóságok kövessék a jelen dokumentum iránymutatását a példányok törvényes eredetét megfelelően igazoló bizonyíték beszerzésére (a jelen dokumentum I. melléklete), a megjelölésre (II. melléklet), és adott esetben a más tagállamokkal és harmadik országokkal való együttműködésre (iii. alszakasz) vonatkozóan.

ii.   Iránymutatás a megmunkált elefántcsont újrakiviteléhez

A nyers elefántcsonttal szemben a „megmunkált elefántcsont” számos különböző típusú példányt foglal magában. Olyan elemek is ide tartoznak, amelyek évtizedek óta legálisan vannak forgalomban (például hangszerek vagy antik tárgyak), és nem egyértelmű, hogy az ilyen tárgyak újrakivitelének teljes felfüggesztése gyakorolna-e érezhető visszaszorító hatást a nemzetközi illegális elefántcsont-kereskedelemre. Figyelembe véve azonban, hogy az utóbbi években nőtt az EU-ból újra kivitt megmunkált elefántcsont mennyisége, szigorítani kell a jelenlegi szabályok végrehajtásának ellenőrzését.

Az uniós tagállamok minden esetben kötelesek rendkívül szigorúan ellenőrizni a megmunkált elefántcsont újrakivitelére vonatkozó kérelmeket, annak biztosítása érdekében, hogy csak akkor adják át a megfelelő dokumentumokat, ha teljesülnek az uniós jogban lefektetett, az elefántcsont törvényes eredetét garantáló feltételek. Annak elkerülése érdekében, hogy a kötelező feltételeket nem teljesítő elefántcsont tárgyak exportra kerüljenek, javasoljuk, hogy az újrakiviteli bizonyítványok kibocsátásának feltételeit értelmezzék szigorúan.

Javasoljuk, hogy az uniós tagállamok azon feltételek vizsgálatakor, amelyek teljesülése esetén a kereskedelem engedélyezhető, alkalmazzák a jelen dokumentum I. mellékletében („A törvényes beszerzést igazoló bizonyíték”), valamint II. mellékletében („Megjelölés, regisztráció és a bizonyítványok kiadására vonatkozó egyéb követelmények”) szereplő iránymutatást.

Különösen fontos, hogy az újrakiviteli bizonyítvány iránti kérelem benyújtója igazolni tudja, hogy a példányok beszerzése a CITES rájuk vonatkozó előírásainak hatálybalépése előtt történt. Ha a kérelmező nem tud erre vonatkozóan bizonyítékkal szolgálni, akkor nem kaphatja meg a bizonyítványt.

Ha a bizonyítvány kiadásra kerül, akkor olyan részletességgel kell leírnia az illető példányt, hogy a bizonyítványt csak az illető példányhoz lehessen használni. Emellett, ha a jogszabályok lehetővé teszik, a tagállamok összevethetik, ellenőrizhetik és nyilvántartásba vehetik a kérelmező és, ha lehetséges, a vásárló személyazonosságát (pl. személyazonosító okmányaikról másolatot őrizve).

iii.   Koordináció az uniós tagállamok között, valamint harmadik országokkal

Ahol helyi/regionális CITES igazgatási hatóságok felelnek a CITES-dokumentáció kiadásáért, javasolt, hogy a tagállamok gondoskodjanak arról, hogy a regionális hatóságok jelentést adjanak a központi CITES igazgatási hatóságnak minden, az újrakiviteli/EU-n belüli bizonyítvánnyal kapcsolatban beadott kérelemről. Ez biztosítaná a törvényes beszerzés összehangolt ellenőrzését és a következetességet a kérelmek elbírálása terén. Mindehhez támogatást jelentene a megfelelő információk őrzésére szolgáló nemzeti adatbázisok létrehozása.

Abban az esetben, ha egy uniós tagállam által kiadott EU-n belüli bizonyítványt mutatnak be a beszerzés törvényességének bizonyítékaként egy újrakiviteli bizonyítvány kérelmezése céljából, konzultálni kell az EU-n belüli bizonyítványt kiadó tagállammal a bizonyítvány érvényességéről. Ez vonatkozik az elefántcsonttal kapcsolatos összes kérelemre, de a nyers elefántcsont tárgyakkal kapcsolatos kérelmekre különösen.

Ezenkívül lehetséges, hogy további korlátozásokat/ellenőrzéseket kell alkalmazni olyan országokba/területekre történő újrakivitel kapcsán, amelyek szigorúbb belföldi intézkedéseket vezettek be az elefántcsont-kereskedelemmel kapcsolatban (például a kontinentális Kína, Hongkong és az Egyesült Államok). Az elefántcsontra vonatkozó újrakiviteli bizonyítvány kiadása előtt az érintett tagállamnak tájékoztatnia kell a célország CITES-hatóságait, hogy a célország ellenőrizni tudja, hogy az adott példány behozatala összhangban van-e a hatályos rendeletekkel.

4.   Iránymutatás az EU-n belüli elefántcsont-kereskedelemmel kapcsolatos uniós jog végrehajtásához

Javasoljuk, hogy az EU-n belüli elefántcsont-kereskedelemre vonatkozó bizonyítványok iránt benyújtott kérelmek elbírálásánál, valamint a „megmunkált elefántcsont példányok” EU-n belüli kereskedelmére vonatkozó uniós rendelkezések értelmezésénél az uniós tagállamok kövessék az alább ismertetett, az uniós tagállamok jelenlegi bevált gyakorlatain alapuló iránymutatást.

Azóta, hogy a CITES 1989-ben hozott döntésével betiltotta a nemzetközi elefántcsont-kereskedelmet, Európában jelentősen csökkent az elefántcsont iránti kereslet. A CITES az uniós tagállamokat nem úgy tartja számon, hogy azok a törvénytelen eredetű elefántcsont fontos célpiacai lennének. Az EU-n belüli kereskedelem nagy részét az antik elefántcsont tárgyak teszik ki. Volt már azonban példa az elefántcsont tárgyak EU-n belüli illegális kereskedelmére. Emellett a tagállamok különböző megközelítéseket alkalmaznak az elefántcsont példányok EU-n belüli kereskedelmi használatára vonatkozó bizonyítványok iránti kérelmek kezelését, valamint a „megmunkált elefántcsont példányok” EU-n belüli kereskedelmét illetően. Az Európai Unió feladata, hogy gondoskodjon az elefántcsont EU-n belüli kereskedelmi használatának szigorú ellenőrzéséről és szabályozásáról, a CITES Conf. 10.10 (Rev. CoP17) számú állásfoglalásának és a 338/97/EK rendeletnek megfelelően. Ezért fokozott felügyeletre és ellenőrzésre van szükség az elefántcsont tárgyak EU-n belüli kereskedelmével, valamint az erre vonatkozó kérelmekkel kapcsolatban, valamint meg kell bizonyosodni arról, hogy az EU-n belül forgalomba kerülő „megmunkált példányok” törvényes eredetűek.

Ebben az összefüggésben, tekintettel arra, hogy az egyes esetekre más-más szabályozás vonatkozik, javasoljuk, hogy a tagállamok az alábbi esetek mindegyikében az arra vonatkozó iránymutatást kövessék:

i.   Iránymutatás az elefántcsont tárgyak EU-n belüli kereskedelméhez

A 338/97/EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében az A. mellékletben szereplő példányok EU-n belüli kereskedelme általánosságban véve tilos. A 8. cikk (3) bekezdése felhatalmazza a tagállamokat, hogy eltérjenek ettől a tilalomtól bizonyos, az a)–h) pontokban felsorolt feltételek teljesülése esetén. A 8. cikk (3) bekezdésében szereplő „engedélyezhető” kifejezés azonban egyértelművé teszi, hogy a tagállamok nem kötelesek kiadni az EU-n belüli kereskedelemre vonatkozó bizonyítványt a szóban forgó feltételek teljesülése esetén sem (hacsak az uniós jog másként nem rendelkezik, például az arányosság elvének alkalmazásával). Amikor a hatóság arról dönt, hogy megadja-e a bizonyítványt vagy sem, mérlegelési jogkörét megfelelő módon kell használnia.

Ebből az következik, hogy a 8. cikk (3) bekezdését nem lehet úgy tekinteni, hogy az minden kérelmezőt feljogosítana az EU-n belüli kereskedelemmel kapcsolatos bizonyítványra, még abban az esetben sem, ha az a)–h) pontokban foglalt feltételek egyike teljesül. Továbbá a 8. cikk (3) bekezdésére az elővigyázatosság elve vonatkozik, és ahogy fentebb említettük, a kérelmezőre hárul a bizonyítási teher arra vonatkozóan, hogy a tranzakció törvényes és összhangban van a 338/97/EK rendelet céljaival.

Amikor egy tagállam a 8. cikk (3) bekezdése értelmében kap egy kérelmet az elefántcsont EU-n belüli kereskedelmi használatára vonatkozóan, a tagállam az uniós jog alapján megtagadhatja a bizonyítvány kiadását, még akkor is, ha az a)–h) pontokban foglalt feltételek egyike teljesül, feltéve, hogy a kérelem elutasítása összeegyeztethető az arányosság elvével (azaz a kérelem elutasítása révén védhető meg valamely vadon élő állat- vagy növényfaj, és a kérelem elutasítása nem lép túl azon, ami a fent említett cél eléréséhez szükséges). A Bizottság és az illetékes CITES-igazgatási hatóságok szakértőinek csoportja azon a véleményen van, hogy ez történik abban az esetben, ha a kérelmező nem bizonyította meggyőzően, hogy a tranzakció törvényes és összhangban van a 338/97/EK rendelet céljaival.

A tagállamok felelősek azért, hogy ne adjanak ki olyan bizonyítványokat, amelyek megkönnyíthetnék az illegális tevékenységeket, ezért úgy kell kezelniük az EU-n belüli kereskedelemre irányuló kérelmeket, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsék ennek kockázatát. Javasoljuk, hogy a tagállamok biztosítsanak maximális szintű ellenőrzést az EU-n belüli bizonyítványok iránti kérelmek kezelése során, és értelmezzék szigorúan a bizonyítványok kiadásának feltételeit, különösen a nyers elefántcsont esetében.

Ennek érdekében javasoljuk, hogy az uniós tagállamok alkalmazzák a jelen dokumentum I. mellékletében („A törvényes beszerzést igazoló bizonyíték”), valamint II. mellékletében („Megjelölés, regisztráció és a bizonyítványok kiadására vonatkozó egyéb követelmények”) szereplő iránymutatást.

A 8. cikk (3) bekezdésének a) pontja értelmében (vagyis azok a példányok, amelyek „beszerezése vagy a Közösségbe történő bevitele azelőtt történt, hogy az egyezmény I. függelékében vagy a 3626/82/EGK tanácsi rendelet C.1. mellékletében vagy e rendelet A. mellékletében felsorolt fajokra vonatkozó előírások hatályba léptek”) kulcsfontosságú, hogy az EU-n belüli bizonyítvány iránti kérelem benyújtójának bizonyítania kell, hogy a példányok beszerzése vagy az EU-ba történő bevitele 1990. január 18. (az afrikai elefánt esetében), illetve 1975. július 1. (az ázsiai elefánt esetében) történt. Ha a kérelmező nem tud erre vonatkozóan bizonyítékkal szolgálni, akkor nem kaphatja meg a bizonyítványt.

Ha a bizonyítvány kiadásra kerül, akkor olyan részletességgel kell leírnia az illető példányt, hogy a bizonyítványt csak az illető példányhoz lehessen használni – ez különösen a nyers elefántcsont esetében fontos, amely kevesebb olyan jellemzővel rendelkezik, amely lehetővé teszi az azonosítást. Emellett, ha a jogszabályok (10) lehetővé teszik, a tagállamok összevethetik, ellenőrizhetik és nyilvántartásba vehetik a kérelmező és a vásárló személyazonosságát (pl. személyazonosító okmányaikról másolatot őrizve). Meg lehet határozni egy olyan, kifejezetten a nyers elefántcsont EU-n belüli kereskedelmére vonatkozó feltételt, amely arra kötelezi az eladót, hogy tájékoztassa a hatóságokat a vásárló személyazonosságáról.

Azon kérelmek esetében, amelyeket a 8. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében nyújtanak be az elefántcsont EU-n belüli kereskedelmére vonatkozóan, a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy mivel az elefántcsontot (személyes használati tárgyként, különösen vadásztrófeaként) csak nem kereskedelmi célból szabad behozni, a tulajdonos a 8. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében nem kaphat az EU-n belüli kereskedelmi célra szóló bizonyítványt.

ii.   Különleges iránymutatás a „megmunkált elefántcsont példányok” EU-n belüli kereskedelméhez

Az EU-rendelet különleges rendelkezéseket tartalmaz a „megmunkált példányok” EU-n belüli kereskedelmére vonatkozóan, amely kifejezést a 338/97/EK rendelet 2. cikkének w) pontja a következő módon határozza meg: „olyan példányok, amelyeket a természetes feldolgozatlan állapotuk jelentős megváltoztatásával e rendelet hatálybalépése előtt 50 évnél régebben, azaz 1947. március 3. előtt ékszerekké, dísztárgyakká, művészeti tárgyakká, használati eszközökké vagy hangszerekké dolgoztak fel. Az ilyen példányokat csak abban az esetben lehet megmunkáltnak tekinteni, ha azok nyilvánvalóan az előbb említett kategóriák valamelyikébe tartoznak, és rendeltetésük betöltéséhez további faragásra, iparos munkára vagy egyéb megmunkálás alkalmazására nincs szükség”. A vadon élő állatok és növények kereskedelméről szóló uniós rendeletek által „megmunkált példányokként” definiált tárgyakat gyakran említik „antik tárgyakként” is. Fontos azonban megjegyezni, hogy azok az 1947 előtt vásárolt antik tárgyak, amelyek lényegében megőrizték természetes állapotukat, nem minősülnek „megmunkált példánynak” a 338/97/EK rendelet szerint.

A „megmunkált példányok” kereskedelmi használatát az EU-ban a 338/97/EK rendelet 8. cikke (3) bekezdésének b) pontja és a 865/2006/EK bizottsági rendelet 62. cikkének (3) bekezdése szabályozza. Ha egy tárgy eleget tesz a tanácsi rendelet 2. cikke w) pontjában foglalt feltételeknek, és így megmunkált példánynak minősül, akkor az EU-n belüli kereskedelmi használatához nincs szükség bizonyítványra.

Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós tagállamokban egységesen értelmezzék a „megmunkált példány” fogalmát, az Európai Bizottság a tagállamokkal együttműködve belső iránymutatást (11) dolgozott ki a témával kapcsolatban. Ez az iránymutatás, amely nem kizárólag az elefántcsontra vonatkozik, többek között olyan témákkal foglalkozik, hogy mi számít elfogadható bizonyítéknak arra vonatkozóan, hogy a tárgyat 1947. március 3. előtt vásárolták; jellemző példákat említ azokra a tárgyakra, amelyekre igaz „a természetes feldolgozatlan állapotuk jelentős megváltoztatása” definíció, valamint az „ékszerek”, „dísztárgyak” stb. kategóriába tartozó tárgyakra; tisztázza, hogy mit jelent a példányok felújítása és „újramegmunkálása”.

Általában véve javasoljuk, hogy a tagállamok értelmezzék szűken a „megmunkált példány” definícióját, a következő lépések szerint:

Bár a „megmunkált példányok” EU-n belüli kereskedelmi forgalmazása nincs EU-n belüli bizonyítványhoz kötve, javasoljuk, hogy a tagállamok kísérjék figyelemmel az antik elefántcsont hazai piacát, ellenőrizzék rendszeresen, hogy a kereskedők tudják-e bizonyítani az eladásra kínált antik elefántcsont korát és/vagy eredetét, és fontolják meg az eladásra kínált antik elefántcsont tárgyak kora és eredete feltüntetésének kötelezővé tételét a kereskedők számára, a weboldalakon és a fizikai üzletekben egyaránt.

Végül felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 338/97/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének i) pontja értelmében a „megmunkált példányok” EU-ból történő újrakiviteléhez újrakiviteli bizonyítvány kiadása szükséges. Javasoljuk, hogy a tagállamok az e tárgyak kapcsán benyújtott, újrakiviteli bizonyítvány iránti kérelmek elbírálása során kövessék a 3. szakasz ii. pontjában szereplő iránymutatást.

(1)  A Tanács 338/97/EK rendelete (1996. december 9.) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről (HL L 61., 1997.3.3., 1. o.).

(2)  Ebben az iránymutatásokat tartalmazó dokumentumban az „elefántcsont” kifejezés csak az elefánttól származó elefántcsontra vonatkozik.

(3)  A 338/97/EK rendelet 8. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében.

(4)  Lásd a 338/97/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének ii. pontját. A CITES egyezmény 1976. február 26-tól érvényes az afrikai elefántra, amelyet Ghána vetetett fel a III. függelékben szereplő fajok listájába; Az ázsiai elefánt 1975. július 1-től szerepel a CITES I. függelékében.

(5)  Nellemann, C., Henriksen, R., Raxter, P., Ash, N., Mrema, E. (Eds). (2014). The Environmental Crime Crisis – Threats to Sustainable Development from Illegal Exploitation and Trade in Wildlife and Forest Resources. A UNEP Rapid Response Assessment. United Nations Environment Programme and GRID-Arendal, Nairobi and Arendal.

(6)  Az Elefántkereskedelmi Információs Rendszert (ETIS) a CITES „Az elefántpéldányokkal való kereskedelem” című, Conf. 10.10 (Rev. CoP17) számú állásfoglalásában hozta létre, többek között azzal a céllal, hogy „i) mérje és regisztrálja az elefántok illegális elpusztítása és az elefántcsont-kereskedelem terén jelen lévő szinteket és trendeket, illetve ezek változásait”. Az ETIS a CITES minden egyes konferenciája előtt átfogó jelentést készít a világszerte lefoglalt elefántcsontról. A legutóbbi, 2016-ban a CITES CoP17-re készített jelentések itt érhetők el:

https://cites.org/sites/default/files/eng/cop/17/WorkingDocs/E-CoP17-57-06-R1.pdf

https://cites.org/sites/default/filekosaediks/eng/cop/17/WorkingDocs/E-CoP17-57-06-R1-Add.pdf

(7)  Az ETIS adatainak 50 %-a esetében a CITES tagjai nem részletezték a lefoglalt elefántcsont súlyát.

(8)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52016DC0087&from=EN

(9)  Javasoljuk, hogy a tagállamok a „nyers elefántcsont” kifejezésnek a CITES Conf. 10.10 (Rev. CoP17) számú állásfoglalásában szereplő meghatározását használják, azaz:

(10)  Különösen a személyes adatok védelméről szóló jogszabályok

(11)  Lásd C(2017) 3108