A Régiók Európai Bizottsága véleménytervezete – Az uniós városfejlesztési menetrend végrehajtásának értékelése

(2018/C 387/03)

Előadó: Kieran McCARTHY (IE/EA), Cork képviselő-testületének tagja Referenciaszöveg: Az Európai Bizottság jelentése a Tanácsnak az uniós városfejlesztési menetrendről COM(2017) 657 final

SZAKPOLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Az elvégzett munka elismerése

1.

ismételten megerősíti arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy megújítsa az uniós városfejlesztési menetrendre vonatkozó eredeti nyomonkövetési stratégiáját, és hogy feltérképezze a kapcsolódó intézkedések végrehajtásához való, tervezett politikai szintű hozzájárulását;

2.

méltányolja az uniós intézmények által tett erőfeszítéseket arra, hogy elismerjék az európai városok mint a stratégiai uniós célok elérése, valamint az inkluzív, fenntartható fejlesztési célok megvalósításában ambiciózus és globális szinten versenyképes Európa létrehozásának biztosítása érdekében kulcsfontosságú hozzájárulást nyújtó szereplők egyre növekvő szerepét és befolyását;

3.

megjegyzi azt a fontos tényt, hogy az uniós városfejlesztési menetrend célja, hogy mobilizálja a városi hatóságok tapasztalatait és szakértelmét, és lehetővé tegye számukra a városokat leginkább befolyásoló uniós szakpolitikai folyamatok és eszközök kidolgozásában és végrehajtásában való részvételt;

4.

egyetért azzal az állásponttal, hogy az uniós városfejlesztési menetrenddel kapcsolatos folyamat azt eredményezte, hogy néhány tagállamban bizonyos mértékben megújult a nemzeti várospolitika kialakítása vagy megerősítése iránti érdeklődés;

5.

üdvözli a városfejlesztési menetrend partnerségeinek úttörő munkamódszereit abban, hogy most először közvetlenül bevonják a városi hatóságokat az uniós szakpolitikai döntéshozatali folyamatba és előmozdítják az alulról felfelé építkező megközelítést; úgy véli, hogy ez a megközelítés szorosan kapcsolódik az Európa jövőjéről szóló vitához, miközben megnyitja az utat a polgárok helyi és decentralizált bevonása előtt;

6.

hangsúlyozza, hogy az „Európa jövője” folyamaton belül szükséges a fokozott tudásmegosztás és a városok közötti együttműködés végrehajtása annak érdekében, hogy támogassák a bevált gyakorlatok cseréjét a városok működésével kapcsolatban, minimalizálják az uniós ügyekkel kapcsolatos adminisztratív terheket, még költséghatékonyabb módszereket találjanak a politikák végrehajtása tekintetében, valamint elkerüljék az átfedéseket, különösen az uniós finanszírozási eszközök és politikai kezdeményezések megfelelő kialakításával kapcsolatban;

7.

elfogadja, hogy a városfejlesztési menetrend jelenleg még kidolgozás alatt áll; megjegyzi, hogy az Európai Bizottság 2017. novemberi jelentése általános elégedettséget tükröz, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez az ítélet teljes mértékben a résztvevőktől kapott visszajelzésekre alapul; ezért a Régiók Bizottsága üdvözli az erről az értékelésről szóló konzultációt;

8.

támogatja a városfejlesztési menetrend megközelítését, valamint annak többszintű kormányzási munkamódszereit a 12 átfogó politikai prioritást élvező témában, amelyeket az Amszterdami Paktum azonosított, valamint egyetért azzal, hogy át kell gondolni a meglévő szabályok és rendelkezések kialakítására vonatkozó megközelítéseket, fokozva az elérhető, városokra irányuló finanszírozási források körének felhasználóbarát jellegét, valamint továbbfejlesztve a városi problémákra vonatkozó tudáscserét és együttműködést a különböző érdekelt felek között,

9.

kiemeli, hogy a partnerségi módszer platformot biztosít arra, hogy integrálják a szakértők értékes nézőpontjait az Unió számára magas prioritásúként elismert problémák kapcsán, valamint hogy beépítsék az azzal kapcsolatos gyakorlati tapasztalataikat, hogy az uniós ügyek hogyan befolyásolják a városok és polgárok mindennapi életét;

Átfogó szempontok és szinergiák

10.

támogatja egy valamennyi városi területtel (ideértve azok gyakran vidéken elhelyezkedő funkcionális területeit is) foglalkozó uniós városfejlesztési menetrend létrehozását annak érdekében, hogy integráltabb és holisztikus megközelítést érjenek el az uniós politikák és jogszabályok kapcsán, hogy szorosabban bevonják a városokat e szakpolitikák előkészítésének minden szakaszába; állást foglal amellett, hogy a részvételt a lehető legnagyobb mértékben ki kell bővíteni, hogy valóban bevonják valamennyi városi területet;

11.

rámutat, hogy számos partnerségi téma önmagában szorosan összekapcsolódik más témákkal, és hogy az integrált gondolkodás szellemében ezeket nem szabad elszigetelten kezelni; ragaszkodik ahhoz, hogy fokozott koordináció szükséges a cselekvési tervek között, mivel az azokban foglalt fellépések jelentős hatást gyakorolhatnak egymásra, például i) a fenntartható földhasználatra és természeten alapuló megoldásokra, a lakhatásra és az éghajlathoz való alkalmazkodásra irányuló partnerségek, ii) az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, az energetikai átállásra és a levegőminőségre irányuló partnerségek, iii) a városi szegénységre, a lakhatásra és a migránsok és menekültek befogadására irányuló partnerségek esetén;

12.

üdvözli, hogy az elmúlt években összességében javult a városi témákkal kapcsolatos adatállomány, ugyanakkor úgy véli, hogy az adatokra épülő szakpolitikákhoz még mindig szükség van a szubnacionális, helyi és regionális szint jobb leképezésére;

13.

az Amszterdami Paktum 12.6. pontjára hivatkozva hangsúlyozza, hogy az uniós városfejlesztési menetrendnek hozzá kell járulnia a nemek közötti igazságosság, illetve a nők és férfiak közötti egyenlőség megteremtéséhez is. Ebben segíthetnek a nemi szempontú hatásvizsgálati módszerek, egy nemi alapú adatbázis, de annak elemzése is, hogy a különböző programokban és projektekben hogyan érvényesül a nemek közötti egyenlőség;

14.

támogatja azt a kérést, hogy hasonlóképpen tartsák tiszteletben a partnerségi fellépésekben a városfejlesztési menetrend egyéb átfogó szempontjait: a városi kormányzást és a várostervezést, a városi-vidéki kapcsolatokat, a társadalmi változások hatásainak való megfelelést, a kis- és közepes méretű városok kihívásait és lehetőségeit, a városrehabilitációt, a demográfiai változást, az általános érdekű közszolgáltatásokat és az ENSZ Új városfejlesztési menetrendjével való kapcsolatokat;

15.

hangsúlyozza, hogy számos, a partnerségek által azonosított kérdés kapcsolódik az RB véleményeihez és állásfoglalásaihoz – olyan mértékben, hogy az RB által az egyértelmű városi dimenzióval rendelkező témákban végzett munkának ténylegesen a cselekvési tervek eszköztáraként kell szolgálnia; ugyanígy a városfejlesztési menetrendből nyert eredmények bevált gyakorlatokként terjeszthetők az RB figyelemfelkeltő eseményein és kiadványaiban; kiemeli, hogy számos RB-tag helyi önkormányzata képviselteti magát a városi partnerségekben, és kéri az RB-t, hogy legyen jól tájékozott a partnerségek tevékenységével kapcsolatban;

16.

utal arra, hogy számos városi tevékenység közvetlenül és közvetetten is kapcsolódik a városok és a velük szomszédos önkormányzatok (a környező területek) közötti együttműködéshez, illetve függ tőle, ezért ezeket a tevékenységeket az uniós városfejlesztési menetrend megvalósítása és értékelése során megfelelően figyelembe kell venni;

17.

emlékeztet a kikötővárosok és kikötők rehabilitációjáról szóló véleményére és megismétli, hogy meg kell vizsgálni a kikötővárosok és kikötők előtt álló sajátos kihívásokat, amelyek a fenntartható városfejlesztésre és várostervezésre vonatkozóan integrált megközelítést igényelnek;

18.

megjegyzi, hogy további koncentrált szinergiák hozhatók létre a több partnerségben is képviselt szervezetekkel, mint amilyen például az Európai Települések és Régiók Tanácsa (CEMR) és az EUROCITIES hálózatok, a városfejlesztési hálózati program (URBACT 3) a fenntartható városfejlesztésért, valamint az Európai Városok Tudáshálózata (EUKN);

A városfejlesztési menetrend erőforrásainak biztosítása

19.

üdvözli, hogy a partnerségek saját erőforrásaikat fordítják erre a célra (mivel a részvételi költségek nem biztosítottak), továbbá méltányolja az Európai Bizottság által a városfejlesztési menetrend végrehajtásának előmozdítására tett erőfeszítéseket;

20.

rámutat, hogy az uniós városfejlesztési menetrend végrehajtására fordított csaknem két év elteltével az eddigi fő aggodalmak az erőforrások hiányával álltak kapcsolatban, különösen az olyan városok részvételi költségeinek fedezésével, amelyek a partnerségek tagjai (különösen kis- és közepes városok);

21.

megjegyzi, hogy a nagyobb városi központok általában rendelkeznek az európai ügyekben való részvételre szánható erőforrásokkal, melyek segítségével információkhoz férhetnek hozzá, finanszírozási lehetőségeket célozhatnak meg, sőt, a politikai döntéshozatal folyamatát is megpróbálhatják befolyásolni, azonban a kisebb önkormányzatok esetében nem ez a helyzet; ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós városfejlesztési menetrendnek meg kell felelnie a tágabb értelemben vett regionális gazdaságaikban fontos szerepet játszó kisebb városi önkormányzatok igényeinek, hogy jobb tájékoztatást tudjon adni azok fenntartható városfejlesztéséhez;

22.

véleménye szerint fontolóra kellene venni egy kisebb városokra irányuló specifikus finanszírozási mechanizmus létrehozásának lehetőségét, amellyel a városfejlesztési menetrendhez tartozó együttműködéseket lehetne támogatni az aktívabb tapasztalatcsere ösztönzésének céljával. A méretgazdaságosság elérése és a társadalmi-gazdasági növekedés felgyorsítása érdekében különösen fontos, hogy megerősítsük az együttműködés oktató szerepét (amikor tapasztalt szereplők – főként közepes és nagy városi központok – információkkal látják el a kisebb városokat és településeket);

23.

aggodalmát fejezi ki a felelősségvállalás hiányának nyilvánvaló lehetősége miatt, amely a partnerségek jelenlegi kialakításából és működéséből következik: nevezetesen az általános irányítási struktúra önkéntes jellegéből, a bizonyos tagállamok részéről jellemző passzivitásból és bizonyos belső szervezeti problémákból, amelyek a tagok közötti feladatok és felelősségek elosztásával kapcsolatos szabályok hiányából fakadnak; sürgeti, hogy a városfejlesztési menetrend előrehaladása során foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel;

24.

üdvözli a technikai titkárság által nyújtott támogatást a partnerségek segítésében, ugyanakkor kéri, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a szakértelemre és az eredményorientált megközelítésekre annak érdekében, hogy a technikai támogatás ne csupán adminisztratív jellegű legyen. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy nagyobb legyen az átláthatóság, és hogy az érintettek jobban magukénak érezzék a partnerségeket. Így tudnak ugyanis a partnerségek megfelelően profitálni a például szakértők igénybevételével megvalósuló szakmai segítségből;

25.

kitart amellett, hogy a partnerségeken keresztül elért hiteles és gondosan megtervezett eredmények érdekében nyilvánvalóan szükség van arra, hogy a városfejlesztési menetrend folyamata stabil többéves költségvetésre támaszkodhasson;

26.

méltatja a „Futurium” interaktív weboldal létrehozására irányuló kezdeményezést, amelynek célja, hogy egy helyen gyűjtse össze a partnerségi együttműködések összes eredményét és tájékoztassa az aktualitásokról a szélesebb körű érdekelt közösséget, valamint lehetőséget biztosítson az eljárásokkal kapcsolatos vélemények megvitatására és az eljárásokhoz való hozzászólásra; ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy egy online „egyedüli kapcsolattartó pont” önmagában nem tekinthető a városfejlesztési menetrend célkitűzéseit teljesítő csodaszernek – már csak azért sem, mivel az eszköz nem eléggé ismert a potenciális felhasználók körében;

Minőségi jogalkotás és a városi szempontok érvényesítése

27.

elismeri, hogy a városfejlesztési menetrend megvalósítása érdekében új jogi mechanizmusokat kell létrehozni az uniós intézmények, a tagállamok, a városok és az érdekelt felek között annak érdekében, hogy támogassák a rájuk bízott és hatáskörükbe tartozó intézkedések végrehajtását;

28.

megismétli kérését, hogy a végrehajtás alapuljon kötelező erejű előírásokon az Európai Bizottság felelőssége alatt, amelynek keretében valamennyi érintett főigazgatóságot mozgósítják, hogy hozzájáruljon ebben a szakaszban, éppen úgy, ahogyan jelenleg is teszik, információkat nyújtva a partnerségek számára; hasonlóképpen sürgeti, hogy a tagállami részvétel a releváns szakminisztériumi szinten történjen ahelyett, hogy automatikusan a városfejlesztésért felelős minisztériumhoz irányítanák azt;

29.

hangsúlyozza, hogy az Amszterdami Paktum egyik fő szempontja volt az Unió minőségi jogalkotási programjával való kapcsolat létrehozása; ennek megfelelően javasolja a partnerségek munkája és a REFIT-platform tagjai közötti közvetlen kapcsolatok kialakítását, valamint azt, hogy a partnerségek ülésein hangsúlyozzák erőteljesebben az uniós szabályozási környezetnek az adott politikai területen történő fejlesztését;

30.

felveti, hogy hasznos lenne szorosabban összekapcsolni a városfejlesztési menetrend partnerségeinek munkáját az Európai Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testületének munkájával;

31.

emlékeztet az RB által a menetrend végrehajtására vonatkozóan, a „minőségi jogalkotás” elem kapcsán tett erőfeszítésekre, amelyek a (területi) városi hatásvizsgálatok elmúlt években történő kísérleti alkalmazása formájában arra irányultak, hogy az előadók számára elemzést biztosítsanak a konkrét jogalkotási javaslatok lehetséges helyszíni hatásáról egy sor városi kontextus alapján;

32.

úgy véli, hogy a városi szempontok érvényesítésének az uniós politika kialakításának egyik alapvető elemévé kell válnia; hangsúlyozza, hogy módszeresebb értékelést kell végezni a tervezett uniós fellépés városokra gyakorolt hatására vonatkozóan (különböző léptékekben) annak biztosítása érdekében, hogy a végső szakpolitika vagy jogszabály megfelelően tükrözze a helyi szempontokat;

33.

üdvözli, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság elismeri a területi hatásvizsgálatok végrehajtásának jelentőségét az új jogalkotási javaslatok tárgyalása során, és arra bátorítaná az Európai Bizottságot, hogy szélesebb körben alkalmazza ezeket valamennyi szakpolitikai területen;

34.

felszólítja a városokat és városi területeket, hogy járuljanak hozzá a speciális fejlesztési szükségleteikre szabott uniós prioritásokhoz, és hangsúlyozza, hogy a „helyi fejlesztésnek” továbbra is a „területi fejlesztésre” irányuló szélesebb uniós megközelítés részét kell képeznie, és azt holisztikus elképzelésekként, jobban meg kell határozni;

A 2020 utáni városfejlesztési menetrend jövőbeli keretei

35.

úgy véli, hogy a legkorábbi partnerségekből az eddigiekben nyert, együttműködésen alapuló eredmények alapján az uniós városfejlesztési menetrend megalapozott bizonyítékokkal szolgál ahhoz, hogy tájékoztatást adjon a jövőbeli európai együttműködés irányához és akár alakítsa is azt mind az európai strukturális és beruházási alapokban, mind az Európai Bizottság központilag irányított 2020 utáni programjainak elemeiben;

36.

kéri, hogy a többéves pénzügyi keretre irányuló javaslat jövője, valamint a 2020 utáni kohéziós politika tükrözze a városok és városi övezetek szerepét, erősítve a városok és régiók közvetlen felhatalmazását és támogatását szolgáló integrált eszközöket és mechanizmusokat; kiemeli, hogy a kohéziós politika szempontjából kulcsfontosságú, hogy törekedjen az integrált területi megközelítés hozzáadott értékének elérésére, valamint hogy a vidék erős támogatása mellett erőteljes városi dimenzióval is rendelkezzen, továbbá hogy „városi felelősségvállalás” valósuljon meg a helyszínen, a városokban és a városi övezetekben,

37.

felhívja a figyelmet arra, hogy bár egyre nagyobb a legalacsonyabb kormányzati szintek (pl. a városok) jelentősége a központi kormányzati szinthez képest az EU-ban, egyes országok a kormányzati mechanizmusok újraközpontosítása felé haladnak, ami miatt veszendőbe mehetnek a városok és régiók számára jelenleg az önrendelkezés lehetővé tétele érdekében rendelkezésre álló pénzügyi eszközök. Ez veszélyes tendencia, mivel ellehetetleníti a helyi fejlesztési szempontokon és a helyi körülményeken alapuló több középpontú növekedést;

38.

megerősíti, hogy az új, integrált eszközöknek rugalmasabbaknak és arányosabbaknak kell lenniük, valamint hogy testre szabottabb útmutatás szükséges annak biztosításához, hogy jobban megértsék ezeket az eszközöket, továbbá nagyobb mértékű bizonyosság azok számára, akik használni kívánják azokat;

39.

kéri, hogy a városfejlesztési menetrend kezelje prioritásként azt, hogy az erősen szétaprózott városi finanszírozási környezet hozzáférhetőbb legyen mérettől függetlenül bármely város javára, például azáltal, hogy együttműködnek kulcsfontosságú érdekeltekkel (ideértve a páneurópai helyi és regionális önkormányzati hálózatokat és az RB-t is) a testre szabott tájékoztató anyagok kidolgozásában, integrálva a városi finanszírozási lehetőségek teljes körét a 12 téma mindegyikében;

40.

sürgeti, hogy prioritásként dolgozzanak ki erőteljes figyelemfelhívó megoldásokat a helyi és regionális önkormányzatok körében a meglévő finanszírozási kezdeményezésekkel kapcsolatban (az URBIS és az EBB testre szabott hitelprogramok), valamint észszerűsítsék a jelenlegi tanácsadói és finanszírozási környezetet, bizonyos mértékben a városi igényekre szabva azt;

41.

tisztában van azzal, hogy szükséges a városi beruházásfinanszírozási környezet észszerűsítése, valamint az EBB-hitelprogramhoz kapcsolódó szolgáltatások egyes városok igényeihez történő igazítása; méltányolja az új, erre a célra kidolgozott városi fejlesztési tanácsadó platform, az URBIS által játszott szerepet abban, hogy a városi hatóságokat pénzügyi és technikai útmutatással látja el az integrált városi projektek előkészítésének és végrehajtásának fő szakaszaiban, ideértve a beruházási stratégiák kidolgozását, a tervezett projektek előkészítését és az innovatív finanszírozási eszközök feltárását (pl. az európai strukturális és beruházási alapok kombinálását az Európai Stratégiai Beruházási Alappal);

42.

kiemeli, hogy továbbra is fontos az európai területi együttműködés a városok és helyi hatóságok számára, mivel európai nézőpont biztosításával nyújt tájékoztatást fejlesztéseikhez; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok több mint egyharmada Európa határvárosaiban és -régióiban él és dolgozik, és ezek a területek adják az EU GDP-jének kétharmadát; megjegyzi, hogy a határokon átnyúló és transznacionális Interreg projektek számos konkrét eredményt értek el az európai polgárok javára a városfejlesztési menetrend szempontjából releváns területeken, ideértve a mobilitást, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, az energetikai átállást, a képzést és a munkahelyteremtést is;

43.

kéri, hogy valamennyi, városi elemeket is tartalmazó, új generációs nem kohéziós uniós program (mint például a kilencedik kutatási és innovációs keretprogram), valamint a politikai kezdeményezések (mint a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége) célkitűzései és végrehajtási mechanizmusai képezzék a városfejlesztési menetrend szerves részét;

44.

hangsúlyozza, hogy a városfejlesztési menetrendnek erőteljesen meg kell jelennie az Európai Bizottság jövőbeli éves munkaprogramjaiban, valamint kéri, hogy a Tanács soros elnökségei újítsák meg a folyamat melletti magas szintű politikai elkötelezettséget, hatalmazzák fel a tagállamokat a hozzájárulásra, továbbá hivatalosan tegyenek jelentést a partnerségek alakulásáról;

45.

kéri, hogy a városok és régiók intézményi képviselőjük, az RB révén városi ügyekben és háromoldalú egyeztetéseknél kapcsolódhassanak az Európai Tanács munkacsoportjaihoz és az Európai Parlamenthez, hogy követhessék a Tanács munkáját és pontosabb hozzájárulást nyújthassanak ahhoz azokon a területeken, amelyek befolyásolják őket és hatásköreiket;

46.

hangsúlyozza, hogy a javasolt cselekvési terveket egy ütemtervnek kell kísérnie, amely reális célkitűzéseket, céldátumokat, mutatókat és a konkrét célkitűzések eléréséhez vezető célokat határoz meg, tükrözi a partnerségek többszereplős jellegét, és a közigazgatás, a magánszektor és a civil társadalom különböző szintjeivel együttműködésben kerül kidolgozásra;

47.

javasolja, hogy amint véglegesítésre kerültek a cselekvési tervek, szervezzenek egy megfelelő visszacsatolási mechanizmusokkal rendelkező ismeretterjesztő kampánysorozatot a nemzeti minisztériumokon és/vagy egyéb multiplikátorokon keresztül, ideértve a brüsszeli székhelyű városi/regionális irodákat is;

48.

arra számít, hogy az Európai Bizottság 2019-es értékelése vázolja majd, hogyan járultak hozzá a partnerségek a minőségi jogalkotási programhoz, a finanszírozáshoz való jobb hozzáféréshez és az ismeretek és bevált gyakorlatok jobb megosztásához;

49.

kéri, hogy a partnerségek végezzék el saját értékeléseiket, és adjanak visszajelzéseket arra vonatkozóan, hogy a folyamat megfelelt-e az elvárásaiknak, és javasoljanak lehetséges fejlesztéseket;

50.

kiáll egy, a városfejlesztési menetrend jövőbeli fejleményeinek megvitatásával foglalkozó irányítóbizottság létrehozására irányuló javaslat mellett; ilyen fejlemények lehetnek például a partnerségektől érkező kulcsfontosságú üzenetek, amelyek a jövőbeli politikai és programozási döntéshozatal tájékoztatására szolgálnak, a lehetséges új tematikus partnerségek, a horizontális kérdések alkalmazása, valamint a viták eredményeinek terjesztése; egyetért azzal, hogy további témák, mint például a biztonság, a kulturális örökség, a demográfia, a városi csomópontok és a TEN-T megfontolása is helyénvaló;

51.

ragaszkodik azonban ahhoz, hogy az új partnerségek indítása előtt megfelelően értékeljék a jelenlegi partnerségek eredményeit, valamint szerkezetüket és végrehajtási intézkedéseiket;

52.

javasolja az RB bevonását az éves koordinációs ülés megszervezésébe annak érdekében, hogy az információkat nyújtson, fellépéseket javasoljon, találkozóknak adjon otthont és különösen azért, hogy elkerüljék az átfedéseket más lehetséges eseményekkel és vitákkal;

Következtetések

53.

felhívja az uniós intézményeket, hogy ismételten erősítsék meg az uniós városfejlesztési menetrend melletti elkötelezettségüket és formalizálják a folyamatot; kijelenti, hogy a városfejlesztési menetrendben túl sok lehetőség rejlik a városaink jövőbeli működésének javítása terén ahhoz, hogy pusztán egy hálózatépítési gyakorlatra korlátozódjon, ehelyett inkább az európai és nemzeti szintű jogszabályok és finanszírozási programok kidolgozása és végrehajtása iránti kötelező erejű politikai kötelezettségvállalásként kellene elismerni;

54.

hangsúlyozza, hogy az Amszterdami Paktum az RB erősebb intézményi szerepét írja elő, mivel felkéri a Régiók Bizottságát mint a régiókat és a településeket az EU szintjén hivatalosan képviselő uniós tanácsadó szervet, hogy segítse a városfejlesztési menetrend további fejlődését;

55.

azt ajánlja, hogy az EU Tanácsának soron következő elnökségei segítsék szinergiák kialakulását az uniós városfejlesztési menetrend végrehajtásának értékeléséről és a 2020 utáni megújított területfejlesztési menetrendről szóló megbeszélések között, hogy létrejöjjön a területfejlesztés integráltabb megközelítése és egy olyan területi kormányzás, amelyben szerepet kell kapniuk a helyi és regionális önkormányzatoknak és területrendezőknek egy alulról építkező és bizonyítékokon alapuló megközelítés keretében;

56.

elismeri a városok jelentőségét a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési célok teljesítésében; rendkívül erőteljes szinergiákat tart szükségesnek az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje és a 2020 utáni uniós politikai prioritások meghatározása között;

57.

úgy véli, hogy ha megfelelően beépítik a fenntartható fejlődési célokat az uniós szakpolitikákba, az Unió-szerte ösztönözni fogja az integráltabb jövőképet városaink és régióink jövőjét illetően; véleménye szerint a fenntartható fejlesztési célok városi dimenziója átfogó, integrált és eredményes megközelítést igényel; emiatt szoros együttműködést kér a partnerekkel és más érdekcsoportokkal, valamint a helyi és regionális önkormányzatokkal a többrésztvevős fellépés előmozdítása érdekében;

58.

azt kéri, hogy az európai és nemzeti statisztikai hivatalok dolgozzanak ki az uniós szakpolitikáknak a 2030-ig szóló menetrend városokhoz kapcsolódó célkitűzéseihez való hozzájárulását számszerűsítő és nyomon követő adatokat, mutatókat, eszközöket és módszertanokat, illetve javítsák ezek minőségét, hogy több NUTS2, NUTS3 és FUA (funkcionális városi térség) szintű mutató álljon rendelkezésre;

59.

hangsúlyozza, hogy a következő 20 év során számos szereplő számára az ENSZ Új városfejlesztési menetrendje fogja irányítani a fenntartható városfejlesztéssel kapcsolatos erőfeszítéseket; kéri az uniós irányítás minden szintjét, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy az Új városfejlesztési menetrendet az inkluzív és fenntartható városfejlesztés elérését szolgáló eszközként alkalmazzák.