13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/58

Előadó:

Miguel Ángel CABRA DE LUNA

1.1.

A szociális gazdaság fontos szereplő, amely valamennyi külső dimenzióval rendelkező uniós politika – kül- és biztonságpolitika, kereskedelem- és szomszédságpolitika, valamint az éghajlatváltozással, a fejlesztési együttműködéssel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politika – célkitűzéseinek elérését segíti. Az uniós és tagállami szintű megfelelő szabályozási környezet hiányában azonban az ágazat nem képes kiaknázni a benne rejlő összes lehetőséget, illetve a lehető legnagyobb hatást elérni.

1.2.

A mind fejlett, mind fejlődő harmadik országokkal való együttműködést célzó Partnerségi Eszköz (1) ugyanakkor lehetőséget kínálhat az Európai Unió (EU) szociális gazdaságának a nemzetközivé válásra azzal, hogy ösztönzi a versenyképességet, az innovációt és a kutatást.

1.3.

Az EU – amint azt az EU 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendje és az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének elfogadása is tükrözi – kulcsfontosságú szerepet tölt be a szegénység felszámolására irányuló küzdelemben és a gazdasági és társadalmi fejlődés világszinten történő előmozdításában.

1.4.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli, hogy az EU 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendjében a Tanács nagy jelentőséget tulajdonít a szociális gazdaságnak „a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés előmozdításában”, ami új távlatokat nyit a szociális gazdaság külső dimenziójának fellendítéséhez (a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrend 43. pontja). Az EGSZB ugyanakkor sajnálja, hogy a szociális gazdaság nem szerepel az Európai Bizottság fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzusra vonatkozó javaslatában.

1.5.

A különböző EU-n kívüli országokban megfigyelhető vállalati sikerekből megállapítható, hogy a szociális gazdaságnak és a hozzá tartozó különféle vállalkozási formáknak Afrika, Amerika és Ázsia széles térségeiben kiemelkedő szerepe van a mindennapi életben és a termelési tevékenységekben, és jelentősen hozzájárul több millió ember élet- és munkakörülményeinek javulásához.

1.6.

A szociális gazdaság említett régiókban jelen lévő különféle vállalkozási formái közül kiemelkedik többek között a szövetkezetek és a biztosító egyesületek vezető szerepe, amelyek nagy számban és aktívan működnek a mezőgazdasági termelés, a finanszírozás és a mikrofinanszírozás, valamint a tisztavízellátás, a lakhatás, a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci integrációja, az informális munkavégzésnek a szociális gazdaság kollektív vállalkozási kezdeményezései révén történő visszaszorítása, a fiatalok munkaerőpiaci integrációja és a nők társadalmi szerepvállalása növelésének területén, amelynek egyre jelentősebb szerepe van a szövetkezetek és a biztosító egyesületek termelési tevékenységében.

1.7.

A szövetkezetek, a kölcsönösségen alapuló egyesületek és a szociális gazdaság más hasonló, szövetkezeti alapú vállalkozásai mellett kiemelkedik az NGO-k (nem kormányzati szervezetek) néven ismert nonprofit szervezetek, egyesületek és alapítványok fontos szerepe is, amelyek a szociális gazdaság szerves részét képezik a szociális fellépés jelentette harmadik szektorban, és szociális ellátási, egészségügyi, oktatási és egyéb szolgáltatásokat nyújtanak, továbbá a szociális gazdaság körébe tartozó vállalkozási kezdeményezéseket mozdítanak elő a helyi lakosság körében.

1.8.

Az Európai Bizottság elismerte, hogy a szociális vállalkozások fontos szerepet tölthetnek be a körforgásos gazdaság fejlesztésében, melyhez kulcsfontosságú hozzájárulást (2) nyújthatnak. Európában számos helyes gyakorlat található ezen a területen, ahol a szociális vállalkozások fontos szerepet játszhatnak az európai külső beruházási tervben szereplő afrikai megújulóenergia-beruházások megvalósításában. A szociális vállalkozások nagymértékben kiveszik a részüket a fenntartható gazdasági növekedésből, csökkentve a növekedés káros környezeti hatásait.

1.9.

A hagyományos pénzügyi eszközök – az etikus bankok tevékenységétől eltekintve – nem működőképesek a szociális vállalkozások esetében, amelyek testre szabott eszközöket igényelnek. Az EGSZB ezért sajnálatosnak tartja, hogy a szociális vállalkozásokat – a fenntartható fejlesztési célok megvalósításában játszott vitathatatlanul fontos szerepük és társadalmi-gazdasági jelenlétük ellenére – a nemzetközivé válást támogató és az EU-n kívüli vállalkozást ösztönző, valamint az uniós fejlesztési együttműködési programok nem említik szisztematikusan a kifejezetten elismert szereplők között. Az európai külső beruházási terv és az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) sem határoz meg konkrét finanszírozási keretet a szociális vállalkozások és szervezetek számára.

1.10.

A Cotonoui Megállapodás megújítása például több mint 100 afrikai, karibi és csendes-óceáni országot (AKCS-államok) és összesen 1,5 milliárd lakost érint majd. A Cotonoui Megállapodás megújítása 2020-ra várható, a tárgyalásoknak pedig legkésőbb 2018 augusztusában kell megkezdődniük. Meglepő, hogy az említett közlemény – amely az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjén és az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiáján alapul – a nem állami szereplők között nem említi a szociális gazdaság szereplőit, amelyek „a civil társadalom, a gazdasági és szociális partnerek, valamint a magánszektor képviselői” általános megnevezés alá vannak besorolva (a közlemény 4.3.3. pontja).

1.11.

A kereskedelmi politika az EU külső tevékenységének egyik pillére. Az EU és a világ más országai vagy régiói között létrejött különböző (kereskedelmi, társulási, gazdasági partnerségi) megállapodásokban – az e megállapodások által létrehozott konzultatív vegyes bizottságokon és belső tanácsadó csoportokon keresztül – a szervezett civil társadalom is részt vesz. Az EGSZB azt javasolja, hogy a megállapodások jelentős részében már egyébként is részt vevő szociális gazdaság jelenléte váljék bevett gyakorlattá, és a szociális gazdaság legyen állandó szereplője minden megállapodásnak.

1.12.

Az EGSZB véleményében (3) foglaltaknak megfelelően mind az EFFA-nak, mind az EBB-nek együtt kell működnie egy, a szociális vállalkozások és szervezetek igényeihez szabott pénzügyi ökoszisztéma kialakításában. Ezenkívül az európai külső beruházási terv technikai segítségnyújtási és fejlesztési együttműködési programjai során a digitális együttműködési platformok ösztönzését is fontolóra kell venni. A digitális gazdaság új cselekvési és fejlődési lehetőségeket kínál a szociális vállalkozások és szervezetek számára. A közösségi gazdaság pedig lehetőséget kínál olyan nonprofit platformok (platform cooperativism) és a szociális gazdaság külső dimenziója számára nagy jelentőséggel bíró tevékenységek kialakítására, mint a közösségi termelés, a közösségi finanszírozás (crowdfunding vagy peer-to-peer lending), az együttműködésen alapuló irányítás, illetve az együttműködésen alapuló tanulás. Az utóbbi esetben a megosztásalapú platformokon keresztül történő tanulás fontos lehetőséget kínálhat a szomszédos államok és a déli országok szociális gazdasági vállalkozóinak helyszíni képzéséhez, és ezáltal erősebb strukturáló humán tőkét biztosíthat ezekben az országokban.

1.13.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság szociális vállalkozással foglalkozó szakértői csoportjának (GECES) arra vonatkozó ajánlását, hogy erősítsék meg a szociális vállalkozások szerepét az EU külső politikájában. Ennek megfelelően az Európai Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) össze kell hangolnia szakpolitikáit és kezdeményezéseit annak érdekében, hogy:

1.14.

Az Európai Bizottságnak és a szociális gazdaság szereplőinek ösztönözniük kell a G20-at és a G7-et, hogy vegyenek részt a szociális gazdaságot támogató olyan egyedi politikák előmozdításában (a G20 integrált vállalkozási keretében foglaltaknak megfelelően), amelyek tükrözik e szervezetek másoktól eltérő értékeit és alapelveit, illetve létjogosultságukat (a GECES 12. ajánlása).

1.15.

A gazdasági diplomácián keresztül támogatni kell a szociális gazdaság szerepét a nemzetközi fórumokban (UNTFSSE, ILGSSE, G20, G7, ILO stb.) és a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való együttműködést.

1.16.

Az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy a kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások során a szociális vállalkozásokat ne érje hátrány más vállalatokkal szemben, felszámolva a nem vámjellegű akadályokat, melyek gyakorlatilag e diszkrimináció hátterében állnak.

1.17.

Az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköznek (ENI) és más pénzügyi eszközöknek is szisztematikusan hozzá kell járulniuk a szociális gazdaság ösztönzéséhez, mind a tagjelölt országok csatlakozási tárgyalásai során, mind pedig a kedvezményeket biztosító megállapodásokat élvező más szomszédos országokban.

1.18.

Az Európai Bizottságnak meg kell szilárdítania vezető szerepét mind a nemzetközi együttműködésben, mind pedig a szociális vállalkozások ösztönzésében, és továbbra is ki kell állnia amellett, hogy kulcsfontosságú magánszektorbeli szereplőkként ismerjék el e vállalkozásokat a fenntartható fejlesztési célok elérése szempontjából, illetve az EU külpolitikai menetrendje keretében. Ennek érdekében össze kell hangolni az Európai Bizottság és az EKSZ különböző szervezeti egységeinek tevékenységeit, továbbá közös cselekvési programokat kell kidolgozni a más nemzetközi pénzügyi intézményekkel – így a Világbankkal, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD), az Afrikai Fejlesztési Bankkal, az Ázsiai Fejlesztési Bankkal és más magán- és köztulajdonban lévő szervezetetekkel – kialakítandó fejlesztési együttműködésre, többoldalú, többek között helyi beruházási lehetőségek feltárása érdekében, ösztönözve az ilyen jellegű finanszírozási módok működését. A szociális vállalkozásokat és szervezeteket sürgősen, hatékonyan és széles körűen be kell vonni az EU „gazdasági diplomáciájába”. Az Európai Bizottságnak meg kell erősítenie a szociális gazdaság területét érintő együttműködési kapcsolatokat a nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, ILO, OECD stb.).

1.19.

Az Európai Bizottságnak a harmadik országok piacaihoz való hozzáférést célzó kezdeményezésekbe, valamennyi fejlesztési együttműködési programba és a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásába kifejezetten bele kell foglalnia a szociális gazdaság ágazatát mint uniós vállalati szereplőt, és egyedi mutatókat és célkitűzéseket kell meghatároznia a szövetkezetek és a szociális gazdaság más hasonló vállalkozásainak vonatkozásában. Fontos tehát, hogy az Európai Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a nem állami szereplők között a szociális gazdaságot is kifejezetten belefoglalja a Cotonoui Megállapodásba, és külön finanszírozási keretet határozzon meg a szociális vállalkozások és szervezetek számára az európai külső beruházási terven és az EFFA-n belül.

1.20.

A fenntartható fejlesztési célok nyomon követésének és felülvizsgálatának javítása érdekében rendszeres jelentést kell készíteni a kormányzatok, valamint más hatóságok és a szociális gazdaság, ezen belül a szövetkezetek közti partnerségi politikákról, mivel ezek a szervezetek létfontosságúak a fenntartható fejlesztési célok teljesítéséhez. Mindemellett a tagállamokat ösztönözni kellene arra, hogy adatokat és statisztikákat készítsenek.

1.21.

Az Európai Bizottságnak elő kellene segítenie, hogy a szociális gazdaság szereplői is részt vegyenek abban az európai és afrikai magánszektorral folytatandó strukturált párbeszédben, melynek kialakítására az afrikai fenntartható vállalatok platformjának keretében törekedni fog.

1.22.

Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kell a körforgásos gazdasághoz kapcsolódó szociális vállalkozások kiemelt támogatását, melyek Európában jelentős sikereket mutattak fel, és az Európán kívüli országokban is döntő szerepük lehet a fenntartható növekedésben azzal, hogy számos helyi munkahelyet teremtenek fiatalok és nők számára.

1.23.

Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk, hogy a szociális gazdaság reprezentatív – európai, nemzeti és partnerországokbeli – szervezetei, továbbá az országok észak-déli és dél-déli integrációját szolgáló nemzetközi szervezetei is részt vegyenek külső vállalkozási és a fejlesztési együttműködésre irányuló fellépéseikben, és támogatniuk kell az ezzel kapcsolatos tanácsadást és koordinációt. Az EGSZB ismételten sürgeti (4) egy fenntartható fejlődéssel foglalkozó európai civil társadalmi fórum létrehozását, amelynek feladata a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásának előmozdítása és nyomon követése lenne, és amelyben a Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az európai szociális gazdaság reprezentatív szervezetei és a civil társadalom többi szereplője kulcsfontosságú szereplőként venne részt.

1.24.

Az Európai Bizottság technikai segítségnyújtási és fejlesztési programjainak keretében a szociális gazdaság reprezentatív szervezeteire és hálózataira a szomszédos és fejlődő országokban zajló beruházási és együttműködési programok végrehajtásában részt vevő közvetítőkként és stratégiai szereplőkként kell tekinteni, és támogatni kell a kormányokat a szociális vállalkozások és szervezetek számára kedvező intézményi környezet előmozdítása érdekében. A dél-mediterrán térségnek és a Balkánnak mindenképpen prioritást kell élveznie.

1.25.

Az Európai Bizottságnak és az EKSZ-nek a harmadik országokban elő kell mozdítania a szociális vállalkozások különböző kategóriáinak azonosítását és egy olyan megfelelő jogi keret kialakítását, amely lehetővé teszi a szociális gazdasághoz tartozó valamennyi szociális vállalkozás megjelenítését. A folyamat összetettségénél és közép-/hosszú távú jellegénél fogva különös hangsúlyt kell fektetni a szövetkezetekre és a biztosító egyesületekre, amelyek az egész világon megtalálható és meghatározott jogi keretben működő szereplők, amelyek valamennyi termelési ágban meghatározó szerepet játszanak, és a szociális gazdaság egészét ösztönző érték- és irányítási rendszerrel rendelkeznek, így annak gerincének tekinthetők.

1.26.

Az ebben a véleményben megfogalmazott célok elérése érdekében az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy minél előbb teljesítse azt a kötelezettségvállalását, hogy saját szolgálatain belül erősíti a szociális gazdaságra fordított figyelmet és ennek érdekében belső tájékoztatókat küld az érintett főigazgatóságok és a harmadik országokban működő uniós delegációk részére.

2.1.

Az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája az EU biztonságát és az Európától keletre és délre, Közép-Afrika irányában elhelyezkedő államok és társadalmak ellenálló képességét növelő beruházásokat tekinti két fő prioritásának. Az említett prioritások és az európai szomszédságpolitika (ENP) végrehajtása során a szociális gazdaság fontos feladatokat láthat el az inkluzív fejlesztési és fenntartható fejlődési folyamatok fellendítése terén.

2.2.

A kelet- és dél-európai országokkal kialakított ENP és annak finanszírozási eszköze, az ENI – az EU által a 2014 és 2020 közötti időszakban előirányzott 15,4 milliárd euróval – kulcselemnek számít az általa lefedett 16 (6 keleti és 10 dél-mediterrán) országgal fenntartott kapcsolatok ösztönzésében.

2.3.

Az európai külső beruházási terv az EFFA-n keresztül 2016 és 2020 között 44–88 milliárd euro összegű beruházást mozdít elő Afrikában és az EU szomszédos országaiban, melynek keretében közigazgatási szervek és magánbefektetők tekintendők a beruházási projektek elfogadható partnereinek.

2.4.

A nemzetközi kereskedelem a versenyképesebb és zöldebb EU megvalósítását célzó új Európa 2020 stratégia egyik pillére. Figyelembe véve, hogy a jövőbeli globális növekedés 90 %-a Európán kívül várható, az Unió által előmozdított szabad kereskedelmi és beruházási megállapodások hozzájárulhatnak az Unió dinamikusabb gazdasági növekedéséhez. Az EU-nak gondoskodnia kellene arról, hogy a kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások során a szociális vállalkozásokat ne érje hátrány más vállalatokkal szemben, felszámolva a nem vámjellegű akadályokat, melyek gyakorlatilag e diszkrimináció hátterében állnak. A szociális gazdaságnak – mind a szomszédos kelet- és dél-európai országokban, mind a világ többi részén – a szóban forgó megállapodások révén elő kell mozdítania vállalkozásai nemzetközivé válását.

2.5.

Az EU fontos szerepet játszik a szegénység elleni küzdelemben és a gazdasági és társadalmi fejlődés világszinten történő ösztönzésében. Az EU és tagállamai által ajánlott hivatalos fejlesztési támogatás összege 2015-re 68 milliárd euróra emelkedett (5), és meghaladja a világ többi donorja által nyújtott fejlesztési támogatás 50 %-át.

2.6.

2015. május 26-i ülésén a Tanács elfogadta a 2015 utáni időszakra vonatkozó új menetrenddel (Új globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után) kapcsolatos uniós álláspontot. Az EU az említett, a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendet megvédte az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptemberi ülésén, ahol elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet. Az említett, a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendben a Tanács kiemeli, hogy „a mikro-, kis- és középvállalkozások, valamint a szociális gazdaságban működő vállalkozások fontos szerepet töltenek be a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés előmozdításában” (43. pont).

3.1.

A szociális vállalkozások és szervezetek sokféle szereplőt foglalnak magukban, melyek identitásának van egy közös magja: szabad és önkéntes részvételen alapuló szervezetekre jellemző magatartási elvekkel és értékekkel bírnak, demokratikus és részvételen alapuló irányítási rendszerrel működnek, valamint a civil társadalom tagjai hozták őket létre azon elsődleges cél érdekében, hogy a szolidaritás kritériumainak megfelelő választ és megoldást kínáljanak az egyének és társadalmi csoportjaik szükségleteire, nem pedig azért, hogy a tőkebefektetők nyereségszerzését szolgálják (6). Kézzelfogható példaként meg lehet említeni, hogy az UNESCO a német szövetkezeteket elismerte az emberiség szellemi kulturális örökségének részeként.

3.2.

A szakirodalom és a saját elsődleges szereplőik mellett az EU intézményei is jól körülhatárolják a szociális gazdaságot alkotó szereplőket. Ki kell emelni az Európai Parlament szociális gazdaságról szóló 2009. január 25-i állásfoglalását (2008/2250(INI)), az Európai Bizottság Manual for Drawing Up the Satellite Accounts of Companies in the Social Economy: Cooperatives and Mutual Societies [Kézikönyv a szociális vállalkozások szatellitszámláinak elkészítéséről: szövetkezetek és biztosító egyesületek] (2006) című dokumentumát, az EGSZB véleményeit (7) és az EGSZB „A szociális gazdaság az Európai Unióban” című jelentését (8). Valamennyi forrás megegyezik abban, hogy a szociális gazdaság ágazatát olyan, különböző vállalkozások és szervezetek alkotják, amelyek „a tőke helyett az embereket előtérbe helyező szervezetek, amelyek különböző szervezeti formákat ölthetnek, lehetnek például szövetkezetek, biztosító egyesületek, alapítványok és társulások, illetve léteznek újabb formáik is” (Az Európai Unió Tanácsának 2015. december 7-i következtetései – „Az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdítása”) (9).

4.1.

A szociális gazdaság nagyon fontos szerepet tölthet be az EU külső tevékenységében. A szociális gazdaság története nemcsak Európában, hanem számos déli szomszédos országban és Afrika jelentős területein is sikerekben gazdag. Erre mutatott rá a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet a szövetkezetek támogatásáról szóló, 2002. június 20-i 193. számú ajánlásában, amelyben a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik alappillérének tekinti azokat, és úgy ítéli meg, hogy értékeiknek és irányítási rendszereiknek köszönhetően előmozdítják az egész népesség legteljesebb körű részvételét a fejlődésben, megerősítve a stabilitást, a bizalmat és a társadalmi kohéziót.

4.2.

Az Európai Bizottság és a Tanács számos alkalommal kifejtette a szövetkezeteknek és a szociális gazdaságnak az EU külső tevékenységében betöltött fontos szerepét. Ennek megfelelően az Európai Bizottság 2012. szeptember 12-i közleménye („A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban”) hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek a civil társadalom fontos szereplői, „amelyek különösen aktívak a vállalkozói szellem és a munkahelyteremtés ösztönzésében azáltal, hogy mozgósítják a helyi közösségeket”. A Tanács a maga részéről a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendben fontos szerepet tulajdonít a szociális gazdaságnak a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés előmozdításában (a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrend 43. pontja).

4.3.

Az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája az EU biztonságát és az Európától keletre és délre, Közép-Afrika irányában elhelyezkedő államok és társadalmak ellenálló képességét növelő beruházásokat tekinti két fő prioritásának.

4.4.

Az európai szomszédságpolitika kulcsfontosságú szerepet játszik az Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájában meghatározott prioritások megvalósításában. A stratégia szerint az Európától keletre és délre, Közép-Afrika felé elhelyezkedő államok és társadalmak ellenálló képességét növelő beruházásokat tekinti a külső tevékenység egyik prioritásának, az európai szomszédságpolitikán belüli és kívüli országok vonatkozásában egyaránt.

4.5.

Az Unió környezetében fekvő államok ellenálló képességének megszilárdítása – amely az EU külső tevékenységének prioritása – kizárólag erős, összetartó és ellenállóképes társadalmak révén valósulhat meg. A szociális gazdaság – amely egyes emberek által az emberek számára létrehozott vállalkozásokon alapul – a civil társadalom élettel teli megnyilvánulása. A szociális vállalkozások olyan, kollektív vállalkozásra irányuló polgári kezdeményezések eredményeként jönnek létre, amelyek gazdasági és társadalmi célokat egyesítenek egy olyan közös projektben, amely felelőssé és döntéshozóvá teszi az embereket a saját sorsukat illetően, és lehetővé teszi számukra, hogy javítsák életkörülményeiket, és bízzanak a jövőben. Amint arra az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája rámutat, ez a legjobb garancia az államok ellenálló képességének megszilárdítására Kelet- és Dél-Európában, továbbá más, az európai szomszédságpolitikán belüli és kívüli országokban. Egyben ez a legjobb biztosíték arra, hogy az EU külső tevékenysége által megvalósítandó öt nagy prioritás közül az első, közös otthonunk, Európa biztonsága fenntartható és hosszú távon sikeres legyen, és hogy ezáltal el lehessen kerülni a radikalizálódási folyamatokat.

4.6.

Végül a szociális gazdaság külső dimenziója rendkívül hasznosnak bizonyulhat jogokat biztosító munkahelyek teremtéséhez azokban az országokban, amelyekben nagy a feketegazdaság aránya, illetve amelyek éppen egy másik gazdasági modellre térnek át. Hasznos szerepet játszhat továbbá a vállalkozások bezárásának elkerülésében azáltal, hogy a szövetkezetek jogi és szervezeti formájában átveszi az érintett munkavállalókat.

5.1.

A kereskedelmi politika az EU külső tevékenységének egyik pillére. Az EU és a világ más országai vagy régiói között létrejött különböző (kereskedelmi, társulási, gazdasági partnerségi) megállapodásokban – az e megállapodások által létrehozott konzultatív vegyes bizottságokon és belső tanácsadó csoportokon keresztül – a szervezett civil társadalom is részt vesz. Az EGSZB azt javasolja, hogy a megállapodások jelentős részében már egyébként is részt vevő szociális gazdaság jelenléte váljék bevett gyakorlattá, és a szociális gazdaság legyen állandó eleme minden megállapodásnak, valamint hogy az említett megállapodások fenntartható fejlődésről szóló fejezetein belül használják ki a szociális gazdaságnak az e gazdaságra jellemző értékekkel és jellemzőkkel bíró vállalkozások létrehozásában szerzett tapasztalatát. Továbbá azt ajánlja, hogy a szociális gazdaság szervezetei rendszeresen kapjanak helyet a civil társadalom azon belső tanácsadó csoportjaiban, amelyeket a szóban forgó fejezetek alapján hoznak létre, illetve azokban az üzleti küldöttségekben, amelyeket az Európai Bizottság nevez ki harmadik országokba.

5.2.

A szociális gazdaság jelenléte a konzultatív vegyes bizottságokon és belső tanácsadó csoportokon belül segíthet bővíteni a szociális gazdasággal kapcsolatos ismereteket, valamint szorosabbra fűzni a különböző régiók közötti kötelékeket és együttműködést. Ezt láthatjuk például az EU szociális gazdasága és a Latin-Amerikában, illetve a Földközi-tenger déli partvidékén működő partnerei közötti kapcsolatban.

5.3.

Az európai szomszédságpolitika az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközön keresztül a 2014 és 2016 közötti időszakban 15,4 milliárd eurót különít el a célkitűzései elérésére. Az európai külső beruházási terv (10), amely globális keretet biztosít az Afrikában és az EU szomszédos országaiban végrehajtott beruházások növeléséhez, megfelelő eszköz lehet az ilyen térségekben a szociális gazdaság támogatásához.

5.4.

2017 novemberében tartják az 5. Afrika–EU csúcsot, melyen újrafogalmazzák és mélyrehatóbbá teszik majd az Afrika–EU partnerséget (11). Az Európai Bizottságnak elő kellene segítenie, hogy a szociális gazdaság szereplői is részt vegyenek abban az európai és afrikai magánszektorral folytatandó strukturált párbeszédben, amelyet az afrikai fenntartható vállalatok platformjának keretében kíván ösztönözni.

5.5.

Az Európai Bizottság elismerte, hogy a szociális vállalkozások fontos szerepet tölthetnek be a körforgásos gazdaság fejlesztésében, melyhez kulcsfontosságú hozzájárulást (12) nyújthatnak. Ezen a téren sok bevált európai gyakorlat van már, különösen a megújuló energiaforrások kapcsán.

5.6.

Jellemzőiknél és értékeiknél fogva a szociális vállalkozások fontos szerepet tölthetnek be az európai külső beruházási tervben előirányzott, megújuló energiákkal kapcsolatos afrikai beruházások kapcsán: versenyelőnyök adódhatnak például az erőforrások és a nyersanyagok jobb felhasználásából/kezeléséből, illetve az adott területhez való kötődésből, ami így új munkahelyek létrejöttét teszi lehetővé a szociális területen, különösen a fiatalokat és a nőket célozva meg. A körkörös gazdasághoz kötődő szociális vállalkozásoknak nyújtott kedvezményes támogatás révén fenntarthatóbb lesz a gazdasági növekedés, az erőforrások jobb felhasználásával, illetve a kitermelés és a szennyezés csökkentésével pedig kisebb lesz e gazdasági növekedés káros környezeti hatása.

5.7.

A mind fejlett, mind fejlődő harmadik országokkal való együttműködést célzó Partnerségi Eszköz (13) lehetőséget kínálhat az uniós szociális gazdaságnak a nemzetközivé válásra azzal, hogy ösztönzi a versenyképességet, az innovációt és a kutatást.

5.8.

Amint arra több alkalommal is rámutattunk, a pénzügyi piac logikája nem a szociális vállalkozások és szervezetek fejlesztésének támogatását szolgálja. A hagyományos finanszírozási eszközök nem működőképesek a szociális vállalkozások és szervezetek esetében, amelyek testre szabott eszközöket igényelnek. A szociális vállalkozásokban és szervezetekben rejlő valódi potenciált ezért csak akkor lehet kiaknázni, ha a finanszírozáshoz jutás egy testre szabott és teljes mértékben integrált ökoszisztéma részévé válik (14).

5.9.

Az Európai Bizottság szociális vállalkozással foglalkozó szakértői csoportja (GECES) is kinyilvánította annak szükségességét, hogy az Európai Bizottság „harmadik országokban, azok kormányaival együtt, egyedi közvetlen és közvetett finanszírozást nyújtson a szociális gazdaság szervezeteinek, köztük az ezen ágazatban működő vállalkozásoknak, és támogassa a szociális pénzügyi szervezeteket” (a GECES „A szociális gazdaság és az ágazatban működő vállalkozások jövője” című jelentésének 13. ajánlása).

5.10.

Ennek értelmében az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköznek (ENI) és más pénzügyi eszközöknek is szisztematikusan hozzá kell járulniuk a szociális gazdaság ösztönzéséhez, mind a tagjelölt országok csatlakozási tárgyalásai során, mind pedig a kedvezményeket biztosító megállapodásokat élvező más szomszédos országokban.

5.11.

Az Európai Bizottság a közelmúltban kezdeményezett külső intézkedéseket: például az Európai Bizottság és a Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség között létrejött, a szövetkezeti ágazat nemzetközi szinten történő előmozdítására irányuló partnerségi keretmegállapodás révén egy 8 millió eurós pénzügyi kerettel rendelkező program 2016 és 2020 közötti végrehajtását. Ugyanakkor mind az európai szomszédságpolitika, mind a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégia elmulasztja az EU külső politikáiban és programjaiban részt vevő vállalati szereplőként kifejezetten megemlíteni a szociális vállalkozásokat, és semmilyen egyedi finanszírozási keretet nem biztosít a szociális vállalkozásoknak – sem az európai külső beruházási terv és az EFFA számára előirányzott jelentős források között, sem pedig az európai vállalatok nemzetközivé válását célzó intézkedések keretében.

5.12.

Az Európai Bizottságnak és a szociális gazdaság szereplőinek ösztönözniük kell a G20-at és a G7-et, hogy (a G-20 integrált vállalkozási keretében foglaltaknak megfelelően) vegyenek részt az inkluzív szociális vállalkozásokat támogató olyan egyedi politikák előmozdításában, amelyek jobban tükrözik e szervezetek másoktól eltérő értékeit és alapelveit, illetve létjogosultságukat (ahogy azt 12. ajánlásában a GECES is javasolja).

5.13.

A gazdaságdiplomácia keretében a nemzetközi fórumokon (UNTFSSE, ILGSSE, G20-ak, G7-ek, ILO stb.), illetve az olyan nemzetközi pénzügyi szervezetekkel folytatott együttműködés során, mint például a GSG (Global Social Impact Investment Steering Group), népszerűsíteni kellene a szociális gazdaság szerepét, többek közt az ILGSSE által a finanszírozás témájában szervezett rendezvényeken való részvételen keresztül.

6.1.

Az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendje 17 fenntartható fejlesztési célt tartalmaz, amelyek három – gazdasági, társadalmi és környezeti – pilléren alapulnak. Mindhárom pillér megvalósításában meghatározó szerepe van a szociális gazdaságnak. A szociális gazdaságot alkotó szereplők sokfélesége és a jogi formák transzverzális jellege megnehezíti a szociális gazdaság tevékenységeire vonatkozó összesített adatok gyűjtését, jóllehet a szövetkezetekről, kölcsönösségen alapuló egyesületekről és más hasonló szervezetekről rendelkezésre álló adatok alapján megerősíthető, hogy a szociális gazdaság és különösen a szövetkezetek kulcsfontosságú tényezők a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben szereplő fenntartható fejlesztési célok elérésében.

6.2.

A fenntartható fejlesztési célok nyomon követésének és felülvizsgálatának javítása érdekében rendszeres jelentést kell készíteni a kormányzatok, valamint más hatóságok és a szociális gazdaság, ezen belül a szövetkezetek közti partnerségi politikákról, mivel ezek a szervezetek létfontosságúak a fenntartható fejlesztési célok teljesítéséhez. Mindemellett a tagállamokat ösztönözni kellene arra, hogy adatokat és statisztikákat készítsenek.

6.3.

A szegénység visszaszorításának és a fenntartható fejlesztésnek a célkitűzése terén Afrika, Ázsia és Amerika jelentős területein alapvető szerepet játszanak a szövetkezetek. Különösen a takarék- és hitelszövetkezetek, az agrár-élelmiszeripari termelési, ellátási és értékesítési szövetkezetek szerepe jelentős (a FAO által kiemelt szerep). Többek között Tanzániában, Etiópiában, Ghánában, Ruandában, illetve Srí Lankán a takarék- és hitelszövetkezeteknek nagyon fontos szerepük van a munkaeszközök, a forgótőke, illetve a szegény lakosok tartós fogyasztási cikkekkel való ellátásának finanszírozásában. Az említett országokban működő szövetkezetek a női emancipáció folyamatában is vezető szerepet töltenek be (15). Afrikában 12 000 takarék- és hitelszövetkezetet tartanak nyilván, amelyek 23 országban 15 millió felhasználóval rendelkeznek (16).

6.4.

A szövetkezetek és a biztosító egyesületek a világ minden táján, a fejlett és a feltörekvő országokban egyaránt nagyon fontos szerepet töltenek be az egészségügy területén. Világszerte több mint 100 millió család részesül egészségügyi szövetkezetek által nyújtott ellátásban (17).

6.5.

A tiszta vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés egyike azon területeknek, amelyeken a szövetkezetek meghatározó mértékben hozzájárulnak a fenntartható fejlesztési célokhoz. A világ legnagyobb ivóvízellátó szövetkezete Bolíviában (Santa Cruz de la Sierra városában) található, és 1,2 millió ember számára biztosít kiváló minőségű ivóvizet. Az ivóvízellátó szövetkezetek több tízezer család számára biztosítanak tiszta vizet a Fülöp-szigeteken, Indiában és számos afrikai országban. Néhány esetben a kutak fúrásáról és a karbantartásukat végző csoportok létrehozásáról is a szövetkezetek gondoskodtak. Az Egyesült Államokban mintegy 3 300 szövetkezet gondoskodik a háztartások emberi fogyasztásra szánt vízzel történő ellátásáról, valamint biztosít tűzvédelmi, öntözési és szennyvízelvezetési szolgáltatásokat (18).

6.6.

A tisztességes lakhatási körülmények biztosításával és az egészségtelen nyomornegyedek körülményeinek javításával kapcsolatos tevékenységekben nagyon hatékony eszköznek bizonyulnak a szövetkezetek. Indiában a Lakásszövetkezetek Országos Szövetsége – a városi területeken élő szegény családokkal együtt – 92 000 lakásszövetkezetet hozott létre, amelyek 6,5 millió tagot és 2,5 millió lakást tömörítenek, amelyek legnagyobb részét alacsony jövedelemmel rendelkező családok kapták meg. Kenyában a Lakásszövetkezetek Nemzeti Egyesülete az egészségtelen nyomornegyedek körülményeinek javítására irányuló programot mozdított elő, melynek során szövetkezetekbe szervezte a helybeli lakosokat a tisztességes lakhatási körülményekhez való hozzáférés érdekében (19).

6.7.

A szövetkezetek értékes eszközt jelentenek a rendszerint méltatlan élet- és munkakörülményeket eredményező informális munkavégzés számottevő arányának csökkentéséhez (amely az összmunka 50 %-át teszi ki világszerte). A szövetkezetekhez kapcsolódó kollektív vállalkozási kezdeményezések jelentős társadalmi értéket teremtenek, ami növeli az emberek méltóságát és – tisztességes munkát biztosítva – javítja az életkörülményeiket, továbbá választ adnak egy bizonytalanságot és egyenlőtlenséget teremtő modellre. A szociális vállalkozások és szervezetek fontos szerepet játszanak a leginkább kiszolgáltatott csoportok felelősségvállalásának ösztönzésében, különös tekintettel a nőkre, a fiatalokra és a fogyatékossággal élőkre, továbbá fenntartható gazdasági bevételeket teremtenek, és sikeres társadalmi innovációs folyamatokat indítanak el.

6.8.

A szövetkezetek és a kölcsönösségen alapuló egyesületek mellett ki kell emelni a nem profitorientált szervezetek és a nem kormányzati szervezetek (NGO) szerepét, amelyek mindegyike a szociális gazdaság szerves része a szociális fellépés jelentette harmadik szektorban. E szervezetek fontos erőforrásokat mozgósítanak – ideértve az önkéntességet –, amelyeknek köszönhetően lehetővé válik számukra, hogy szociális, egészségügyi, oktatási és egyéb szolgáltatásokat nyújtsanak, illetve gyakran szociális vállalkozási kezdeményezéseket ösztönözzenek a helyi lakosság körében.

6.9.

A fent ismertetett vállalkozói tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a szociális gazdaság üzleti modellje olyan, részvételen alapuló kormányzási és értékrendszeren alapul, melynek folytán az számos, a fenntartható fejlesztési célokban foglalt társadalmi kihívás megoldására kifejezetten alkalmasnak bizonyul. Amint arra az Európai Parlament emlékeztetett, „a szociális problémák nagy részére helyi megoldást kell találni, a konkrét helyzet és a konkrét problémák kezelése érdekében” (20). Ki kell emelni továbbá az Egyesült Nemzetek Szervezete szociális és szolidáris gazdaságért felelős munkacsoportjának (UNTFSSE) szerepét a szociális és szolidáris gazdaság világszintű előmozdításában, illetve a Cooperatives Europe kezdeményezéseit és a szövetkezeti alapú nemzetközi fejlesztésről szóló ACI–EU projektet.

6.10.

Mivel erősen kötődnek a helyi közösségekhez, és kiemelt céljuk az emberek szükségleteinek kielégítése, ezek a vállalatok nem költöznek el, hatékonyan küzdve ezáltal a vidéki területek elnéptelenedése ellen, és elősegítve a hátrányos helyzetű régiók és települések fejlődését (21). Ennek kapcsán az EGSZB kiemeli a Szociális Gazdaság Globális Fórumának (GSEF) munkáját, amelynek következő ülésére az EU-ban kerül sor (Bilbao, 2018).

6.11.

Ennek megfelelően a szociális gazdaság üzleti modellje: