12.4.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 128/1


A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Harmadik országokban található létesítményeknek a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékébe történő felvételére vonatkozó követelmények és eljárás

Technikai iránymutatás a hajók újrafeldolgozásáról szóló 1257/2013/EU rendelet alapján

(2016/C 128/01)

Ez a „Technikai iránymutatás harmadik országokban található létesítményeknek a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékébe történő felvételére vonatkozó követelményekről és eljárásról” arra hivatott, hogy tisztázza a 2013. december 30-án hatályba lépett 1257/2013/EU rendelet (a továbbiakban: a rendelet) bizonyos részeit. Ezt az iránymutatást az Európai Bizottság elfogadta a tagállamokkal és érdekelt felekkel való egyeztetést követően.

A rendelet 15. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében az Európai Bizottság „technikai iránymutatásokat adhat ki a tanúsítás megkönnyítése érdekében” harmadik országban található hajó-újrafeldolgozó létesítmények tekintetében, a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékébe (a továbbiakban: az európai jegyzék) történő felvétel során történő alkalmazás céljából. E dokumentum a 15. cikk (4) bekezdésében említett vagy hivatkozott alábbi elemeket tisztázza:

a tanúsítás tárgya, vagyis azok a tervezési, építési, működési, irányítási, ellenőrzési és igazgatási követelmények, amelyeket a létesítményeknek teljesíteniük kell,

a tanúsító szervezet (a továbbiakban: a független ellenőr) jogállása és képesítése,

a létesítmények ellenőrzésére szolgáló eljárás és későbbi ellenőrzések,

az európai jegyzékbe való felvételre vonatkozó kérelemnek az Európai Bizottsághoz történő benyújtására vonatkozó szabályok.

Ez a dokumentum a vonatkozó hongkongi egyezmény rendelkezéseivel összhangban nyújt pontosításokat, figyelembe véve az IMO, az ILO és a Bázeli Egyezmény vonatkozó iránymutatásait. Amíg azonban a rendeletben meghatározott követelmények többsége a hongkongi egyezményből ered, vannak új követelmények, amelyek pontosítást igényelnek, és nem feltétlenül találhatók meg az IMO iránymutatásaiban, illetve egyéb meglévő iránymutatásokban.

Ez a technikai iránymutatás szükség szerint frissíthető a rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalat alapján. A Bizottság fenntartja a jogot arra, hogy további technikai iránymutatást tegyen közzé ebben a témában, pl. a rendelet 15. cikke (4) bekezdésének első albekezdésében előírt félévi megfelelőségi értékelésre vonatkozóan.

Ez a dokumentum az Európai Bizottság véleményét tükrözi, és mint ilyen, jogilag nem kötelező erejű. Az uniós jogszabályok kötelező érvényű értelmezésére kizárólag az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel. Az ebben az iránymutatásban kifejezett vélemények nincsenek hatással a Bizottságnak a Bíróság előtt képviselendő álláspontjára.

Rövidítések

HKC

Hong Kong Convention (hongkongi egyezmény)

IMO

International Maritime Organisation (Nemzetközi Tengerészeti Szervezet)

ILO

International Labour Organisation (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet)

BC TG

Basel Convention Technical Guidelines (a Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás)

SRFP

Ship Recycling Facility Plan (hajó-újrafeldolgozó létesítményi terv)

PPE

Personal Protective Equipment (egyéni védőeszköz)

TARTALOMJEGYZÉK

1.

Általános kérdések a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékével kapcsolatban 3

1.1.

Mi a létesítmények európai jegyzéke? 3

1.2.

Ki kérheti az európai jegyzékbe történő felvételt? 3

1.3.

Hogyan kell kérelmezni az európai jegyzékbe való felvételt? 3

1.4.

Mit tartalmazzon a kérelem? 4

1.5.

Mikor nyújthatók be a kérelmek? 4

1.6.

Hogyan értékeli a kérelmeket az Európai Bizottság? 4

1.7.

Hogyan hozzák létre az európai jegyzéket? 4

1.8.

Egy létesítmény törölhető az európai jegyzékből? 4

2.

Az európai jegyzékbe való felvételre vonatkozó követelmények 5

2.1.

Általános követelmények 5

2.1.1.

Milyen felhatalmazások és engedélyek kellenek ahhoz, hogy egy létesítmény bekerülhessen az európai jegyzékbe? 5

2.1.2.

Mire kell kiterjednie a hajó-újrafeldolgozó létesítményi tervnek? 5

2.1.3.

Mi minősül „megfelelő vészhelyzeti készültségi és reagálási tervnek”? 6

2.1.4.

Mi minősül megfelelő irányítási és monitoringrendszernek? 6

2.2.

Környezetvédelmi követelmények 7

2.2.1.

Mi értendő az alatt, hogy „a kedvezőtlen környezeti hatások megelőzése”, illetve hogy „féken tartani a szivárgásokat, különösen az árapály-zónákban”? 8

2.2.2.

Mi értendő „vízhatlan padlózat” és „hatékony folyadékelvezető rendszerek” alatt? 8

2.2.3.

Mi értendő a „veszélyes anyagok elszigetelése” alatt? 9

2.2.4.

Mi értendő „épített létesítmény” alatt? 10

2.2.5.

A rendelet értelmében mi minősül megfelelő hulladékgazdálkodásnak? 12

2.3.

Egészségvédelmi és biztonsági követelmények 14

2.3.1.

Mi értendő az „emberi egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatások megelőzése” alatt? 14

2.3.2.

Mi számít megfelelő egyéni védőeszköznek? 15

2.3.3.

Melyek a képzésre vonatkozó kötelezettségek? 15

2.3.4.

Mi tekinthető a rendkívüli eseményekről, balesetekről, foglalkozási megbetegedésekről és krónikus hatásokról megfelelően vezetett nyilvántartásnak? 16

3.

Tanúsítás és vizsgálatok 16

3.1.

Mik az új rendelet szerinti ellenőrzési rendszer fő jellemzői? 16

3.2.

Mi a független ellenőrök szerepe? 18

3.3.

Ki lehet független ellenőr? 18

3.4.

Az Európai Bizottság közzéteszi a független ellenőrök jegyzékét? 18

3.5.

Milyen akkreditációkkal és képesítésekkel kell rendelkezniük a független ellenőröknek? 18

3.6.

Az Európai Bizottság dönthet egy létesítmény további ellenőrzéséről? 19

1.   Általános kérdések a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékével kapcsolatban

1.1.    Mi a létesítmények európai jegyzéke?

2. cikk (1) bekezdés: „Ezt a rendeletet […] a tagállami lobogó alatt közlekedő hajókra kell alkalmazni.

6. cikk (2) bekezdés a) pont: „A hajótulajdonosok kötelesek gondoskodni arról, hogy az újrafeldolgozásra szánt hajók újrafeldolgozására csakis olyan hajó-újrafeldolgozó létesítményekben kerüljön sor, amelyek szerepelnek az európai jegyzékben.”

16. cikk (1) bekezdés b) pont: „A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el azon hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékének az összeállítása érdekében, amelyek […] harmadik országban találhatók és a 15. cikkel összhangban benyújtott, illetve összegyűjtött információk értékelése alapján kerültek felvételre.

A rendelet 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az Európai Bizottság létrehozza a rendelet követelményeinek megfelelő hajó-újrafeldolgozó létesítmények jegyzékét (a továbbiakban: európai jegyzék). Az európai jegyzék az Európai Unión belül, illetve az azon kívül található létesítményeket is magában foglalja.

A rendelet értelmében (a 2. cikk (1) bekezdése a hatályról és a 6. cikk (2) bekezdésének (a) pontja a hajótulajdonosokra vonatkozó általános követelményekről) a tagállami lobogó alatt közlekedő hajók tulajdonosai csak az európai jegyzékben szereplő létesítményekbe küldhetik hajóikat bontás céljából.

1.2.    Ki kérheti az európai jegyzékbe történő felvételt?

15. cikk (1) bekezdés: „Ha egy hajó-újrafeldolgozó társaságnak harmadik országban található hajó-újrafeldolgozó létesítménye, és tagállami lobogó alatt közlekedő hajók újrafeldolgozását kívánja végezni, a társaságnak kérelmet kell benyújtania a Bizottsághoz annak érdekében, hogy az adott hajó-újrafeldolgozó létesítményt felvegyék az európai jegyzékbe.

A létesítmények jegyzékbe vételére vonatkozó eljárás az adott létesítmény földrajzi elhelyezkedésétől függ. Az Európai Unión belül található létesítményeket a megfelelő illetékes nemzeti hatóságok veszik nyilvántartásba, amelyek ezt követően benyújtják nemzeti nyilvántartásaikat az Európai Bizottságnak az európai jegyzékbe való közvetlen felvétel érdekében. Az Európai Unión kívül elhelyezkedő létesítményeknek kérvényt kell benyújtaniuk az Európai Bizottság felé.

Miközben a nemzeti nyilvántartásokba való felvétel gyakorlati módozatait az egyes tagállamok határozzák meg, a rendelet előírja, hogy az Európai Unión belül és kívül elhelyezkedő létesítményeknek a rendelet 13. cikkében meghatározott ugyanazon teljesítményi követelményeknek kell megfelelniük.

1.3.    Hogyan kell kérelmezni az európai jegyzékbe való felvételt?

15. cikk (1) bekezdés: „Ha egy hajó-újrafeldolgozó társaságnak harmadik országban található hajó-újrafeldolgozó létesítménye, és tagállami lobogó alatt közlekedő hajók újrafeldolgozását kívánja végezni, a társaságnak kérelmet kell benyújtania a Bizottsághoz annak érdekében, hogy az adott hajó-újrafeldolgozó létesítményt felvegyék az európai jegyzékbe.

A rendelet értelmében ha egy hajó-újrafeldolgozó társaságnak az Európai Unión kívül található hajó-újrafeldolgozó létesítménye, és uniós tagállami lobogó alatt közlekedő hajók újrafeldolgozását kívánja végezni, a társaságnak kérelmet kell benyújtania az Európai Bizottsághoz annak érdekében, hogy az adott hajó-újrafeldolgozó létesítményt felvegyék az európai jegyzékbe.

A kérelmet elektronikus úton kell elküldeni az env-ship-recycling@ec.europa.eu címre, valamint kettő nyomtatott másolati példányt kell postai úton (1) elküldeni az alábbi címre:

European Commission (Európai Bizottság)

Waste Management and Recycling unit (Hulladékgazdálkodási és újrafeldolgozási egység)

Directorate-General for the Environment (Környezeti Főigazgatóság)

Avenue de Beaulieu 9, BU5/107

1049 Bruxelles/Brussels

BELGIQUE/BELGIË

Az Európai Bizottság írásos átvételi elismervényt küld a hajó-újrafeldolgozó társaságnak, és ezzel egyidejűleg tájékoztatást nyújt arról, hogy körülbelül mikorra várható döntéshozatal a kérelemmel kapcsolatban. Az Európai Bizottság továbbá írásos értesítést küld a kérelmet benyújtó hajó-újrafeldolgozó létesítménynek az európai jegyzékbe történő felvételéről vagy a felvétel elutasításáról hozott döntésről.

1.4.    Mit tartalmazzon a kérelem?

15. cikk (2) bekezdés: „A [15. cikk (1) bekezdésében] említett kérelemhez bizonyítékokat kell csatolni arra vonatkozóan, hogy az érintett hajó-újrafeldolgozó létesítmény megfelel a 13. cikkben meghatározott, a hajó-újrafeldolgozási tevékenység végzéséhez és a 16. cikk szerinti európai jegyzékbe történő felvételhez szükséges követelményeknek.

A rendelet 15. cikke előírja hajó-újrafeldolgozó társaság számára, hogy a kérelemmel együtt olyan iratanyagot nyújtson be, amelyben bizonyítékokat nyújt arra vonatkozóan, hogy a hajó-újrafeldolgozó létesítmény megfelel a rendeletben foglalt követelményeknek. Az iratanyagnak tartalmaznia a kell a következőket:

1.

A hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékébe való felvételre irányuló kérelemmel kapcsolatos információk és dokumentumok” című kitöltött formanyomtatványt, valamint alátámasztó dokumentumokat, a Bizottság (EU) 2015/2398, a harmadik országban található létesítményeknek a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékébe való felvételére irányuló kérelemmel kapcsolatos információkról és dokumentációról szóló végrehajtási határozatában meghatározottak szerint (2).

2.

A hajó-újrafeldolgozó létesítmény független ellenőr általi tanúsításának egy példánya (az e dokumentum 1. mellékletében található formanyomtatvány)

3.

A hajó-újrafeldolgozó létesítményi terv egy példánya

Valamennyi dokumentumot angol nyelven kell megírni, illetve csatolni kell azok angol, francia vagy német nyelvű fordítását.

1.5.    Mikor nyújthatók be a kérelmek?

A kérelmeket bármikor be lehet nyújtani. Kiadását követően az európai jegyzéket rendszeresen frissíteni kell a sikeres kérelmet benyújtó létesítmények felvételével, valamint azoknak a létesítményeknek törlésével, amelyek már nem felelnek meg a rendelet követelményeinek (lásd lent az 1.8. pontban található kérdést és választ).

Ahhoz, hogy egy létesítményt 2016 vége előtt felvegyenek a jegyzékbe, a kérelmet 2016. július 1-ig (péntek) le kell adni.

1.6.    Hogyan értékeli a kérelmeket az Európai Bizottság?

Az Európai Bizottság (Környezeti Főigazgatóság) az Unión kívül elhelyezkedő hajó-újrafeldolgozó létesítményektől beérkezett kérelmeket a rendelet követelményei alapján értékeli. Csak a hiánytalanul benyújtott kérelmek kerülnek áttekintésre. Amennyiben egy kérelem hiányos, a hiányzó eleme(ke)t bekérik a társaságtól.

1.7.    Hogyan hozzák létre az európai jegyzéket?

Az európai jegyzék létrehozására és frissítésére az Európai Unió működéséről szóló szerződés 291. cikkében meghatározott végrehajtási jogi aktusok elfogadásával kerül sor. Az európai jegyzékbe történő felvételre vonatkozó ajánlásokat megvizsgálja a hajók újrafeldolgozásáról szóló rendelettel foglalkozó bizottság – amelynek tagjai a tagállamok képviselői -, majd véleményt nyilvánít a 182/2011/EU rendelet 5. cikkében (3) meghatározott vizsgálati eljárás szerint.

A rendelet 16. cikkének (2) bekezdése előírja az Európai Bizottság számára, hogy az európai jegyzéket legkésőbb 2016. december 31-ig tegye közzé. A jegyzéket két aljegyzékre kell bontani, amelyek az Unióban, illetve az Unión kívül található hajó-újrafeldolgozó létesítményeket tartalmazzák.

Az európai jegyzék az Európai Unió Hivatalos Lapjában és az Európai Bizottság honlapján kerül közzétételre. Amennyiben szükséges, az európai jegyzéket rendszeresen frissíteni kell hajó-újrafeldolgozó létesítmények felvétele, illetve törlése érdekében.

1.8.    Egy létesítmény törölhető az európai jegyzékből?

16. cikk (4) bekezdés b) pont: „A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az európai jegyzék rendszeres aktualizálása érdekében az alábbiak céljából: […] hajó-újrafeldolgozó létesítmények törlése az európai jegyzékből, amennyiben: (i.) a létesítmény már nem felel meg a 13. cikkben meghatározott követelményeknek; vagy (ii.) a naprakész bizonyítékot nem nyújtották be az e cikk (3) bekezdésében meghatározott ötéves időszak lejárta előtt legalább három hónappal.

Igen. Amennyiben az Európai Bizottság megállapítja, hogy egy adott létesítmény már nem teljesíti a rendeletben meghatározott követelményeket, eljárást indít a létesítménynek az európai jegyzékből való törlése érdekében. Az eljárás alá vont hajó-újrafeldolgozó létesítmény lehetőséget kap álláspontja előterjesztésére, valamint arra, hogy megválaszolja az Európai Bizottság által feltett kérdéseket.

Harmadik országban található létesítményeknek az európai jegyzékből való törléséhez szintén végrehajtási jogi aktus elfogadására van szükség az 1.7. pontban foglalt kérdés és válaszban leírt eljárás során.

Az európai jegyzékből való törlésről hozott döntés ugyan végleges, de semmi sem akadályozza meg a társaságokat abban, hogy később ismét kérelmet nyújtsanak be létesítményüknek a jegyzékbe történő felvétele iránt.

2.   Az európai jegyzékbe való felvételre vonatkozó követelmények

Ez a pont a rendeletben az uniós hajókat újrafeldolgozni szándékozó hajó-újrafeldolgozó létesítményekre vonatkozóan meghatározott különböző követelményekkel foglalkozik. Az áttekinthetőség érdekében a különböző követelményeket három címszó alatt csoportosítottuk (általános, környezetvédelmi, egészségvédelmi és biztonsági). Bizonyos követelmények több címszó alá is besorolhatók, mivel több célt is szolgálhatnak. Ilyen esetben a követelmények alapvető tárgyuk szerint kerülnek leírásra.

2.1.    Általános követelmények

2.1.1.   Milyen felhatalmazások és engedélyek kellenek ahhoz, hogy egy létesítmény bekerülhessen az európai jegyzékbe?

13. cikk (1) bekezdés a) pont: A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „illetékes hatóságaitól engedéllyel rendelkezik hajó-újrafeldolgozási tevékenységek végzésére”.

A létesítmények által teljesítendő legelső követelmény az európai jegyzékbe történő felvételhez az, hogy saját országuk illetékes hatóságaitól engedéllyel kell rendelkezniük hajók újrafeldolgozására. Az Európai Bizottság nem veszi fel a jegyzékbe azokat a létesítményeket, amelyek működését nem engedélyezték saját nemzeti hatóságaik. Amennyiben a jegyzékben szereplő létesítmény elveszíti a hajók újrafeldolgozására vonatkozó nemzeti engedélyét, azt törölni kell az európai jegyzékből. Az Európai Bizottság közvetlenül megkeresheti az érintett hatóságokat annak ellenőrzése érdekében, hogy hitelesek-e a kérelemhez csatolt engedélyezési dokumentumok.

A rendelet alkalmazásában a 13. cikk (1) bekezdése (a) pontjában leírt engedélyezési módozatok a létesítmény elhelyezkedése szerinti ország jogszabályaitól függenek.

Amennyiben az adott illetékes hatóság(ok) nem ad(nak) ki egy bizonyos engedélyt, jóváhagyást vagy felhatalmazást hajó-újrafeldolgozási tevékenység végzésére vonatkozóan, a kérelmezőnek ezt egyértelműen jeleznie kell a kérelmében, és be kell nyújtania a társaság tevékenységeire vonatkozó egyéb engedélyeket, jóváhagyásokat vagy felhatalmazásokat.

2.1.2.   Mire kell kiterjednie a hajó-újrafeldolgozó létesítményi tervnek?

13. cikk (1) bekezdés e) pont: A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „hajó-újrafeldolgozó létesítményi tervet készít”.

A hajó-újrafeldolgozó létesítményi terv a hongkongi egyezményben bevezetett és a rendelet által is tükrözött sarkalatos dokumentum. A hajó-újrafeldolgozó létesítményi terv elemzése lehetővé teszi a Bizottság számára a rendelet alapvető követelményeinek való megfelelés ellenőrzését. A rendelet követelményeinek való megfelelésre vonatkozó bizonyítékok előadása során ajánlatos hivatkozni a hajó-újrafeldolgozó létesítményi terv vonatkozó részeire.

A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról (4) szóló IMO-iránymutatásokban meghatározottak szerint „a hajó-újrafeldolgozó létesítményi tervet a hajó-újrafeldolgozó társaság igazgatótanácsának vagy megfelelő vezető testületének el kell fogadnia […] Alapvető fontosságú, hogy […] a hajó-újrafeldolgozó létesítményi tervben részletesen le kell írni a hajó-újrafeldolgozó létesítményben alkalmazott műveleteket és eljárásokat az egyezménynek való megfelelés biztosítása érdekében.” Ezenfelül a hajó-újrafeldolgozó létesítményi tervben részletesen le kell írni a hajó-újrafeldolgozó létesítményben alkalmazott műveleteket és eljárásokat a rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében, amennyiben az kiegészíti a hongkongi egyezmény követelményeit (lásd különösen a lejjebb, a 2.2. pontban szereplő kérdéseket a különleges követelményekre vonatkozóan).

A hajó-újrafeldolgozó létesítményi terv javasolt formátumát a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatások 1. melléklete (5) tartalmazza.

2.1.3.   Mi minősül „megfelelő vészhelyzeti készültségi és reagálási tervnek”?

13. cikk (1) bekezdés h) pont: A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „vészhelyzeti készültségi és reagálási tervet dolgoz ki és gondoz”.

A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatások 3.3.5. szakaszában, valamint az ILO-iránymutatások (6) 4.6. és 16. szakaszában és a Bázeli Egyezményhez készült, hajók teljes vagy részleges lebontásából származó roncsok környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésére vonatkozó technikai iránymutatások (a továbbiakban: a Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás) (7) 4.5. és 6.2. szakaszában nyújtott útmutatás leírja a vészhelyzeti készültségi és reagálási terv kidolgozásának mikéntjét.

A megfelelő vészhelyzeti készültségi és reagálási terv továbbá tükrözi az újrafeldolgozó létesítmény aktuális elrendezését, azt ismertetik a létesítmény összes dolgozójával, így a rövid időre foglalkoztatott vállalkozók személyzetével és munkavállalóival is.

2.1.4.   Mi minősül megfelelő irányítási és monitoringrendszernek?

13. cikk (1) bekezdés d) pont: A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „olyan irányítási és monitoringrendszereket, eljárásokat és technikákat alakít ki, amelyek célja az alábbiak megelőzése, mérséklése, minimalizálása és lehetőség szerint kizárása: (i.) az érintett munkavállalók és a hajó-újrafeldolgozó létesítmények közelében élő lakosság egészségét érintő kockázatok; valamint (ii.) a hajó-újrafeldolgozás kedvezőtlen környezeti hatásai”.

Az irányítási és monitoringrendszerek kiterjednek a hulladékokra és veszélyes anyagokra, az általában a hajó-újrafeldolgozási tevékenység során okozott környezeti károkra, valamint a biztonsági és egészségvédelmi aggályokra. Ezek a rendszerek támogatják olyan eljárások és technikák megvalósítását, amelyek célja az egészséget érintő kockázatok és a kedvezőtlen környezeti hatások megelőzése, mérséklése, minimalizálása és lehetőség szerint kizárása.

Az irányítási és monitoringrendszerek célja a hajó-újrafeldolgozó létesítményi tervben leírt folyamatok és feltételek megvalósításának ellenőrzése. Ezek a rendszerek a teljes folyamatra kiterjednek: a hajó újrafeldolgozás céljából történő befogadásától kezdve a hulladékgazdálkodásig (8) (amennyiben végeznek ilyent az adott hajó-újrafeldolgozó létesítményben). Ez tartalmazza – de nem kizárólagosan a következőket: veszélyek értékelése a hajó fedélzetén (többek között a veszélyes anyagok jegyzéke, valamint az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítvány alapján); az újrafeldolgozásra kerülő hajókra vonatkozó jogi követelmények meghatározása és azoknak való megfelelés; a hajó-újrafeldolgozási folyamat biztonságos és környezetkímélő módon történő elvégzése (ideértve a hajó fedélzetén található, valamint a hajó-újrafeldolgozási folyamat során keletkező anyagok és hulladékok tárolását és kezelését), valamint a szükséges képzés felkínálása és a dokumentációs ellenőrzések elvégzése a teljes folyamat során.

a)   Környezetvédelmi irányítási és monitoringrendszerek

A rendelet összefüggésében a Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás a környezetvédelmi irányítási rendszerek kidolgozásáról és megvalósításáról (9) a 13. cikk (1) bekezdésének d) pontja vonatkozásában megfelelő nemzetközi forrás a kedvezőtlen környezeti hatásokat illetően.

A környezetvédelmi monitoringra vonatkozó IMO-iránymutatások (10) szerint egy környezetvédelmi monitoring program kiterjed „a hajó-újrafeldolgozás közben jelentkező lehetséges negatív hatásokra, amelyek négy fő kategóriába sorolhatók: veszélyes anyagok kibocsátása a talajba és üledékekbe; veszélyes anyagok kibocsátása vízbe; veszélyes anyagok kibocsátása a levegőbe; valamint zaj/rezgések”. A magas hőmérsékletnek való kitettség egy újabb lehetséges negatív hatás, amit figyelembe kell venni.

A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatások továbbá meghatározzák, hogy „a monitoring program […] legyen létesítmény-specifikus, vegye figyelembe a létesítmény jellemzőit, úgymint a szárazdokk, móló és/vagy a szárazföld és a tenger találkozási területén lévő újrafeldolgozási helyszínek használatát, valamint határozza meg a hajó-újrafeldolgozó létesítmény környezetében előforduló kémiai, biológiai és fizikai változásokat”. „A monitoring program […] használja a bevált szabványokat a lényeges környezeti paraméterek mintavételezéséhez és elemzéséhez”.

b)   Egészségvédelmi és biztonsági irányítási és monitoringrendszerek

Úgy értelmezendő, hogy az átfogó irányítási és monitoringrendszerek, amelyek célja az érintett munkavállalók és a hajó-újrafeldolgozó létesítmények közelében élő lakosság egészségét érintő kockázatok megelőzése, mérséklése, minimalizálása és lehetőség szerint kizárása, két lényeges kérdést érintenek az ILO-iránymutatások szerint:

a)

a létesítmény Foglalkozás-egészségügyi és biztonsági irányító rendszereket (11) hozott létre;

b)

a munkavállalók rendelkeznek az ILO-iránymutatásokban (12) említett jogokkal, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy magukénak tekintsék az egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszereket, és hozzájáruljanak azok fejlesztéséhez.

Az ILO-iránymutatások (13) azt feltételezik, hogy a munkavállalók „minden állandó és ideiglenes munkahelyen gondoskodnak a veszélyes környezeti tényezőkből eredő, a biztonságot, valamint az egészséget fenyegető, a különböző műveletek, eszközök, gépek, berendezések és anyagok miatt keletkező veszélyek és kockázatok beazonosításáról és rendszeres időközönként történő értékeléséről, és megteszik a megfelelő megelőző és óvintézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzzék az ilyen veszélyeket és kockázatokat, illetve hogy a lehetséges legalacsonyabb szintre csökkentsék azokat a nemzeti jogszabályokkal és rendeletekkel összhangban”.

A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatások részletezik továbbá a hajó-újrafeldolgozó társaságok szerepét a „munkahelyi veszélyek értékelésének elvégzésében annak érdekében, hogy meghatározzák a helyes szemléletet a munkavállalók biztonságának maximalizálása terén. A munkahelyi veszélyek értékelésének feladatát egy képesített személyre kell bízni minden egyes munkához kapcsolódó konkrét ártalmak esetében. Javasolt, hogy az értékeléseket a személyzetből összeállított csoport végezze el, amelynek tagja a képesített személy és a vezetők, valamint a munkavállalók megfelelő szakértelemmel rendelkező képviselője”(14)

A rendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében „képesített személy lehet az a képzett munkavállaló vagy azon vezetőségi alkalmazott, aki képes felismerni és felmérni a munkahelyi veszélyeket és kockázatokat, valamint az alkalmazottak potenciálisan veszélyes anyagoknak vagy nem biztonságos feltételeknek való kitettségét a hajó-újrafeldolgozó létesítményben, és aki képes meghatározni, hogy milyen védelemre és elővigyázatossági intézkedésekre van szükség az említett veszélyek, kockázatok vagy kitettség megszüntetése vagy mérséklése érdekében”.

Az egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszerek másik területe azzal foglalkozik, hogy a hajó-újrafeldolgozó társaságnak biztosítania kell a munkavállalók tájékoztatását, részvételét és a tőlük érkező visszajelzések lehetőségét a biztonság javítása érdekében. Az ILO-iránymutatások (15) tartalmazzák a lényeges munkavállalói jogok jegyzékét. Ez többek között magában foglalja az arra való jogot, hogy felhívják az illetékes hatóságok figyelmét a biztonsági kockázatokra, a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jogot, vagy éppen a képviselőik megválasztására vonatkozó jogot a nemzeti jogszabályokban, rendeletekben és gyakorlatban meghatározottak szerint. A hajó-újrafeldolgozó társaság minden esetben gondoskodik arról, hogy biztosítva legyen a munkavállalók tájékoztatása, részvétele, és a tőlük érkező visszajelzések lehetősége egészségvédelmi és biztonsági kérdésekben.

Az egészségvédelmi és biztonsági paraméterek ellenőrzése akkor tekinthető teljesítettnek, amikor a hajó-újrafeldolgozó társaság végrehajtotta a vonatkozó ILO-iránymutatásokat (16). A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatások említést tesznek továbbá arról, hogy a létesítmény rendelkezik „a kitettség ellenőrzése, valamint az egészségügyi felülvizsgálat során alkalmazandó eljárásokkal” (17).

2.2.    Környezetvédelmi követelmények

Ez a pont az IMO 2012. évi, a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló iránymutatásának 3. szakaszán alapul. Továbbá az alábbi anyag szolgált még útmutatóul:

az ILO Biztonság és egészség a hajóbontásban című iránymutatásának II. része (18) ,

a Bázeli Egyezményhez készült, hajók teljes vagy részleges lebontásából származó roncsok környezetvédelmi szempontból megfelelő kezeléséről szóló technikai iránymutatás 5. szakasza (19) ,

a Bázeli Egyezmény titkárságának iránymutatása a hajó-újrafeldolgozó létesítmények illetékes hatóságai számára (a továbbiakban: a Bázeli Egyezmény titkárságának 2013. évi iránymutatása) (20) .

Ez a pont különösen elismeri azt, hogy „a környezetkímélő irányítási elvek alkalmazása, valamint a hajó-újrafeldolgozásra vonatkozó rendeleteknek való megfelelés – legalábbis részben – a megfelelő infrastruktúra létrehozására támaszkodik” (21). Műveleti szempontból a 2.2.1–2.2.3. pontokban található kérdések és válaszokban adott válaszokból következik, hogy a hajó elemeinek átvitele a létesítmény vízhatlan padlózatára úgy történik, hogy az elemek nem érintkeznek a tengerrel, az árapály-zónával, illetve semmilyen egyéb áteresztő felülettel, mint amilyen a homok vagy a sóder (22).

2.2.1.   Mi értendő az alatt, hogy „a kedvezőtlen környezeti hatások megelőzése”, illetve hogy „féken tartani a szivárgásokat, különösen az árapály-zónákban”?

13. cikk (1) bekezdés f) pont: A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „megelőzi az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat, ideértve annak bemutatását, hogy képes féken tartani a szivárgásokat, különösen az árapály-zónákban”.

A kedvezőtlen környezeti hatások megelőzésére vonatkozóan fontos útmutatás található a kedvezőtlen környezeti hatásokról szóló IMO-iránymutatásokban (23). Továbbá a Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás (24) is tartalmaz útmutatást arra vonatkozóan, hogy mely műveletek tekinthetők megfelelőnek a kedvezőtlen hatások megelőzése érdekében.

Amikor a rendelet megköveteli, hogy a hajó-újrafeldolgozó létesítmény „előzze meg az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat”, a hangsúly a megelőzésen van. Egy létesítményben, amelynek „a tervezése, megépítése és üzemeltetése biztonságos és környezetkímélő módon történik” (25), olyan intézkedések vannak érvényben és olyan infrastruktúra található, amely megelőzi a környezetbe történő kiszivárgásokat.

A létesítmény számára ugyanakkor követelmény „annak bemutatása, hogy képes féken tartani a szivárgásokat”, vagyis annak bebizonyítása, hogy – miután a megelőzés a megfelelő tervezés, megépítés és üzemeltetés ellenére sikertelennek bizonyult – képes megelőzni bármilyen típusú kiszivárgást (kiömlés, levegőbe történő kibocsátás, stb.), reagálni arra, illetve mérsékelni azt.

Az ellenőrzési rendszerek például – de nem kizárólagosan – a következők lehetnek: a hajó fedélzetén maradó szennyező anyagok előzetes értékelése; gyorsreagálású csapatok; olajfelitató gát; olajzárólánc (26); vízelvezető csatornák és vízhatlan padlózatok (az utóbbival kapcsolatban további részletek a következő kérdés és válaszban olvashatók).

Árapály-zóna alatt az árapály legalacsonyabb és legmagasabb vízszintje között elhelyezkedő zóna értendő. Habár a létesítmény valamennyi területe figyelmet érdemel, az árapály-zónákat a rendelet úgy említi meg, mint olyan területeket, amelyek különleges kihívást jelentenek, amikor a kiszivárgások féken tartásáról van szó, az árapályból adódóan folyamatosan változó körülmények miatt.

2.2.2.   Mi értendő „vízhatlan padlózat” és „hatékony folyadékelvezető rendszerek” alatt?

13. cikk (1) bekezdés g) pont i. alpont: A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „gondoskodik a veszélyes anyagok biztonságos és környezetkímélő kezeléséről és ezen belül […] biztosítja, hogy ezek az anyagok és a hajó újrafeldolgozási folyamata során keletkező hulladékok kezelése kizárólag hatékony folyadékelvezető rendszerekkel ellátott vízhatlan padlózaton történjen”.

A rendelet előírja, hogy a „veszélyes anyagok”, valamint „a hajó újrafeldolgozási folyamata során keletkező hulladékok” csak „hatékony folyadékelvezető rendszerekkel ellátott vízhatlan padlózaton” kezelhetők.

A „kezelés” nagyon tág fogalom, ami túlmutat a hulladékgazdálkodási műveleteken. Az elemeknek a hajóról történő levágásával/leválasztásával kezdődik, és magában foglalja a veszélyes anyagok, valamint a hajó újrafeldolgozási folyamata során keletkező hulladékok szétválogatását és elszállítását.

A hajóról leválasztott valamennyi elem, köztük a nagy tömbök, vagy „veszélyes anyagnak” vagy pedig „a hajó újrafeldolgozási folyamata során keletkező hulladéknak” minősül.

A „padlózatok” folyamatos, sík alátámasztó felületek. A „vízhatlan padlózatok” olyan padlózatok, amelyek megakadályozzák a folyadékok átszivárgását. Ez nem csupán a veszélyes folyadékok feltartóztatásának igényét tükrözi, hanem azt is, hogy meg kell akadályozni a veszélyes anyagok környezetbe történő sodródásának a lehetőségét. A rendelet szerint a hajó acélja önmagában vízhatlan padlózatnak tekinthető, amennyiben teljesülnek bizonyos feltételek (lásd lejjebb), vagy pedig úszódokkok esetén.

A rendelet összefüggésében „hatékony folyadékelvezető rendszereken” a víztisztító üzemhez csatlakozó elvezetést kell érteni (legyen az helyszíni vagy megosztott/települési), vagy pedig – a Bázeli Egyezmény titkárságának 2013. évi iránymutatásában foglalt meghatározás szerint - „olyan egyszerű infrastruktúrát (pl. beton alapot), amely meggátolja a szennyező anyagok kiszabadulását. Gondoskodni kell a szennyező anyagok elvezetéséről, valamint az elvezető csatornák rendszeres időközönként történő tisztításának lehetőségéről, például úgy, hogy levehető rácsokat kell szerelni az elvezető csatornák fölé” (27). A folyadékelvezető rendszerek térfogatát a meteorológiai adatok (pl. csapadék), az esetleges kiömlött mennyiségek, a kiömlések típusai, a vízhatlan padlózatok területének nagysága, valamint a külső vizek behatolása alapján kell meghatározni.

Mivel a veszélyes anyagok és a hajó újrafeldolgozási folyamata során keletkező hulladékok kezelése „kizárólag” hatékony folyadékelvezető rendszerekkel ellátott vízhatlan padlózaton történhet minden esetben, amikor egy elemet leválasztanak a hajóról, az nem érintkezhet nem vízhatlan padlózatokkal, mint pl. a homok. Ugyanakkor azonban az ilyen elem átemelhető (pl. emelődaruval) valamilyen vízhatlan padlózatra.

A rendelet értelmében maga a hajó belseje akkor tekinthető vízhatlan padlózatnak, ha:

a)

a hajótest zárt, a hajótest fenekének épségét megvizsgálták, és úgy találták, hogy az nem került veszélybe;

b)

a hajóról a vágási műveletek során leeső ártalmas anyagokat a 2.2.1. kérdés és válaszban foglaltak szerint ellenőrzés alatt tartják, pl. összegyűjtik és környezetkímélő módon kezelik;

c)

olajzáróláncot telepítenek a hajótesttől a partig/rakodópartig minden olyan tevékenység végzése előtt, amely veszélyt jelent a környezetre, és szükség esetén azonnal rendelkezésre állnak olajszűrőkanalak;

d)

a tömböket biztonságos módon emelik át a vízhatlan padlózattal rendelkező vágási területekre;

e)

ellenőrzés alatt tartják a festékdarabok és mérgező bevonatok kijutását a tengerbe/áteresztő felületre a 2.2.1. kérdés és válaszban foglaltak szerint;

f)

magának a hajófenéknek a megmaradó része a lehető leghamarabb, biztonságos és környezetkímélő módon áthelyezésre kerül vízhatlan padlózattal rendelkező területre, pl. emelődaruk, szánok vagy csörlőkkel összekapcsolt gerendák alkalmazásával, annak érdekében, hogy a hajófenék szétvágása hatékony folyadékelvezető rendszerrel rendelkező vízhatlan padlózaton történhessen, ami lehet többek között úszószerkezeteken is, pl. úszó szárazdokkon, lapos uszályon vagy azzal egyenértékű, hatékony folyadékelvezető rendszerrel rendelkező szerkezeten.

2.2.3.   Mi értendő a „veszélyes anyagok elszigetelése” alatt?

13. cikk (1) bekezdés g) pont i. alpont: A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „gondoskodik a veszélyes anyagok biztonságos és környezetkímélő kezeléséről, és ezen belül a teljes hajó-újrafeldolgozás során gondoskodik a hajón lévő valamennyi veszélyes anyag elszigeteléséről, megakadályozva azok kiszökését a környezetbe”.

A rendelet előírja a „veszélyes anyagok elszigetelését”, mindenkor („a teljes hajó-újrafeldolgozás során”) (28), annak érdekében, hogy megakadályozzák „azok kiszökését a környezetbe”. Ez azt jelenti, hogy minden veszélyes anyagot eltávolítanak a hajóról, majd összegyűjtik, tárolják, elszállítják és ártalmatlanítják anélkül, hogy azok érintkezésbe kerülnének a környezettel vagy a munkavállalókkal (pl. puszta kézzel való érintkezés, közvetlen érintkezés a légutakkal, stb.). Ez a kérdés és válasz a veszélyes anyagok eltávolítására, összegyűjtésére és tárolására összpontosít, míg a 2.2.5. pontban foglalt kérdés és válasz középpontjában hulladékgazdálkodási kérdések állnak.

A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatások, valamint a Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás 4.2. szakasza (A potenciális szennyező anyagok meghatározása és a kibocsátások megelőzése), 5.3. szakasza (Tervezés és megépítés) és 5.4. szakasza (Működtetés) rámutat az egyes anyagok kezelésére vonatkozó intézkedésekre, különös tekintettel a következőkre:

a hajó fedélzetén végzett azbeszt eltávolítási tevékenységek (29),

a hajón kívül végzett azbeszt eltávolítási tevékenységek (30),

a hajótesten található festékek és bevonatok (31) (a Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatásban javasolt speciális légzésvédő eszköz használatát a rendelet 13. cikke (1) bekezdésének i) pontja szabályozza),

folyékony hulladék (32).

Ebben az összefüggésben még az alábbiakat kell figyelembe venni:

a)

A munkájuk során azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2009/148/EK irányelvben (33) meghatározottakkal azonos védelmi szinteket biztosító intézkedések vonatkoznak azokra a tevékenységekre, amelyek során a munkavállalók azbesztet távolítanak el. Leírja azokat az intézkedéseket, amelyeket a munkáltatónak meg kell tennie abban az esetben, ha fennáll annak a valószínűsége, hogy a nyolcórás, idővel súlyozott átlagot (TWA) tekintve a munkavállalók 0,1 rost/cm3-nél nagyobb, levegőben lévő azbesztkoncentrációnak vannak kitéve;

b)

Megemelt tartályok alkalmazása javasolt olajos maradékanyagok tárolására, mert ez megkönnyíti a független ellenőr feladatát, amikor ellenőrzi, hogy alattuk sikeres volt-e az elszigetelés.

2.2.4.   Mi értendő „épített létesítmény” alatt?

13. cikk (1) bekezdés c) pont A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „épített létesítményben működik”.

A rendelet előírja, hogy a létesítmények épített létesítményben működjenek. Az épített létesítmények célja, hogy lehetővé tegyék a hajó-újrafeldolgozási műveletek biztonságos és környezetkímélő módon történő elvégzését, biztosítsák a munkavállalók biztonságát, a kiszivárgások féken tartását, a veszélyes anyagok elszigetelését, valamint a veszélyes anyagok és a hajó-újrafeldolgozási folyamat során keletkező hulladékok vízhatlan alátámasztását.

Az épített létesítményben történő működésre vonatkozó követelmény nem feltétlenül jelenti azt, hogy a létesítménynek teljesen kiépítettnek kell lennie, mindaddig, amíg teljesíti a rendelet követelményeit. Az épített létesítmény kiegészíthető pl. „lánckerekes vagy alacsony talajnyomású gumiabroncsokkal rendelkező munkagépekkel” (34), mobil ülepítőtartályokkal és úszódarukkal, amennyiben rögzített emelődaruk felállítása nem lehetséges. Ez különösen az ideiglenes létesítményekre vonatkozik, amelyek esetében pl. az ideiglenes kerítés a fallal egyenértékűnek tekinthető, feltéve, ha azonos szintű védelmet nyújt. A rendelet nem zárja ki az ideiglenes hajó-újrafeldolgozó létesítményeket, amelyek esetében egy alaplétesítményre (pl. kikötő, rakpart vagy móló) további berendezéseket szerelnek, feltéve, ha maga az alaplétesítmény megfelel a rendeletben meghatározott tervezési és építési követelményeknek.

A rendelet értelmében a hajó-újrafeldolgozási területeken lévő épített létesítmények, ahol elsődleges vágás történik, az alábbiak lehetnek, de nem kizárólagosan:

pontonok,

sólyaterek és rakodásra szolgáló rámpák,

rakodóterek,

kikötők,

szárazdokkok,

hajóliftek,

hídszerű építmények (állványok),

csatornák,

védőtetők,

zsilipek.

A Bázeli Egyezmény titkárságának 2013. évi iránymutatásában (35) foglalt meghatározás szerinti „rögzített berendezések” megtámasztására szolgáló épített létesítmények például – de nem kizárólagosan – a következők lehetnek:

„Rögzített emelődaruk és egyéb emelőszerkezetek […] amelyeket tervezési határértékeiken belül használnak (pl. nem szabad túllépni azt a bruttó tömeget, amit a daru fel tud emelni)”,

„Csörlőkerék és -kábelek a hajónak a bontás során a partvonaltól távolabbra történő elvontatásához”,

„Szivattyúk folyadékok átemeléséhez, átszivattyúzásához a vízelvezető gödörből”,

„Generátorok, amelyek villamos energiát biztosítanak a világításhoz, lehetővé téve ezáltal a biztonságosabb munkavégzést rossz látási viszonyok esetén is”.

A hajó-újrafeldolgozó létesítmény területén található, másodlagos vágás végzésére szolgáló épített létesítmények, amelyeket a vonatkozó bázeli iránymutatás megemlít, például – de nem kizárólagosan – a következők lehetnek:

„Másodlagos bontásra és alkotórészekre történő további szétbontásra szolgáló munkaállomások”, valamint „különlegesen felszerelt munkaállomások veszélyes és mérgező hulladékok eltávolítására” (36),

„Töltéssel körülvett válaszfalak” (37) és tartályok,

„Falak […] (fa, beton, acél) […] amelyek egyik oldalon hozzáférhetőek anyagok tárolása és rakodása céljából” (38),

„Ideiglenes tárolási területek az ártalmatlan anyagok és acélszerkezetek számára” (39),

„Tárolási területek a teljes mértékben feldolgozott, újrahasznosításra, újrafeldolgozásra vagy ártalmatlanításra kész berendezések és anyagok számára” (40).

A rendelet egészségvédelmi és biztonsági követelményei tekintetében alkalmazott épített létesítmények például – de nem kizárólagosan – a következők lehetnek:

„Szilárd, sima utak (először egyszerű útalap is építhető pl. zúzott betonból)” vagy „tömörített útalap”, amelyen a mentőautók és tűzoltók elérhetik a hajót és a mellette lévő munkaállomást (41), illetve – szárazdokk esetén – a menekülési utat (pl. liftet),

„Rögzített emelődaruk és egyéb emelőszerkezetek […] amelyeket tervezési határértékeiken belül használnak (pl. nem szabad túllépni azt a bruttó tömeget, amit a daru fel tud emelni)” (lásd fent),

Stabil hajóhíd,

Az ILO-iránymutatásokban (42) említett további elemek, úgymint ivóvízellátás, az egészségügyi és tisztálkodásra szolgáló helyiségek és öltözők, valamint a pihenésre és étel-, italfogyasztásra szolgáló helyiségek elhelyezkedése és üzemeltetési körülményei,

A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatásokban említett további elemek (43): „tisztálkodásra szolgáló helyiségek, zuhanyzók, étkezésre és pihenésre szolgáló területek, illemhelyek és öltözők […] a veszélyes anyagoknak való kitettség szabályozása és a veszélyes anyagok elterjedésének elkerülése érdekében”; „egészségügyi és tisztálkodásra szolgáló helyiségek, amelyek kényelmesen elérhetők és úgy kerültek elhelyezésre, hogy nincsenek kitéve a munkahelyről származó szennyeződés kockázatának”; „különálló és megfelelő öltözők és egészségügyi, valamint tisztálkodási helyiségek kizárólag az azbeszttel dolgozó munkavállalók számára”; „különálló és szennyeződéstől mentes területek a munkavállalók számára étel- és italfogyasztáshoz, valamint egyéb pihenőkhöz”.

2.2.5.   A rendelet értelmében mi minősül megfelelő hulladékgazdálkodásnak?

13. cikk (1) bekezdés g) pont ii. alpont: A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „gondoskodik arról, hogy a hajó-újrafeldolgozási tevékenység során keletkező hulladékokat és azok mennyiségét dokumentálják, és kizárólag olyan hulladékkezelő létesítménybe szállítsák – a hulladék-újrafeldolgozó létesítményeket is ideértve –, amely engedéllyel rendelkezik az ilyen hulladékoknak az emberi egészséget nem veszélyeztető és környezetkímélő módon való kezelésére.”

15. cikk (5) bekezdés: „A 13. cikk alkalmazásában az érintett hulladékhasznosítási vagy -ártalmatlanítási művelet kizárólag akkor tekinthető környezetkímélő kezelésnek, amennyiben a hajó-újrafeldolgozó társaság bizonyítani tudja, hogy a hulladékot fogadó hulladékkezelő létesítmény üzemeltetésére a vonatkozó nemzetközi és uniós előírásokkal általában véve egyenértékű emberiegészség-védelmi és környezetvédelmi előírásokkal összhangban kerül sor.”

A rendelet több követelményt tartalmaz a veszélyes és egyéb, a hajó-újrafeldolgozási folyamat során keletkező hulladékok kezelésére vonatkozóan.

A létesítménytől függően a hulladékhasznosítás vagy -ártalmatlanítás teljes egészében, részben vagy egyáltalán nem a helyszínen történik. Például vannak olyan hajó-újrafeldolgozó létesítmények, amelyek rendelkeznek hulladékégetővel; más létesítményekben lehetőség van bizonyos hulladékáramok kezelésére, másokéra azonban nincs, és számos létesítmény dönthet úgy, hogy teljes mértékben kiszervezi a hulladék hasznosítását vagy ártalmatlanítását külső hulladékgazdálkodási létesítményekbe. A rendelet konkrétan nem írja elő egyik intézkedés alkalmazását sem. Ugyanakkor azonban megköveteli, hogy a hajó-újrafeldolgozó létesítmények bizonyítékot tudjanak bemutatni arra vonatkozóan, hogy a különböző hulladékáramok kezelése adott szabványok szerint történik, függetlenül attól, hogy hol kerül sor a hulladékok hasznosítására vagy ártalmatlanítására. Ezért ajánlatos, hogy a létesítmény tegye egyértelművé a kérelmében, hogy ő maga mely hulladékáramok újrafeldolgozására/ártalmatlanítására képes, illetve rendelkezik engedéllyel, és mely hulladékáramokat adja át további külső hulladékgazdálkodási létesítményeknek.

a)   Hulladékok dokumentálása és átadása

A 13. cikk (1) bekezdés g) pont ii. alpontja azon részének való megfelelés, amely a hulladékok dokumentálására és átadására vonatkozik, abban az esetben feltételezhető, ha a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatásokkal (44) összhangban a létesítmény eljárásokat dolgoz ki a veszélyes anyagok és hulladékok nyomon követésére a hajó-újrafeldolgozó létesítménytől a végső rendeltetési helyükre történő szállítás során, valamint a dokumentumok, köztük az alvállalkozók dokumentumai kezelésére és tárolására.

b)   További hulladékgazdálkozási létesítmények felhatalmazása

A rendelet megköveteli, hogy a hajó-újrafeldolgozó társaság biztosítsa azt, hogy a hulladékgazdálkodási létesítmény engedéllyel rendelkezik az emberi egészséget nem veszélyeztető és környezetkímélő módon való működésre. Ez a követelmény tükrözi a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatásokat (45).

Az ezen követelmény hatálya alá tartozó hulladékgazdálkodási létesítmény:

vagy része magának a hajó-újrafeldolgozó létesítménynek, amennyiben a hajó-újrafeldolgozó létesítmény maga hasznosítja vagy ártalmatlanítja a hulladékot,

vagy egy külső hulladékgazdálkodási létesítmény, amennyiben a hajó-újrafeldolgozó létesítmény kiszervezte a műveletek ezen részét,

vagy pedig mindkettő, amennyiben a hajó-újrafeldolgozó létesítmény bizonyos hulladékáramokat maga kezel, míg a többi hulladékáram kezelését kiszervezi.

A követelményben említett engedély azon ország illetékes hatósága/hatóságai által kiadott engedély, ahol a hulladékgazdálkodási létesítmény található. Ez magában foglalja a hulladékok behozatalára/kivitelére vonatkozó dokumentumokat, valamint – adott esetben – az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyásra vonatkozó dokumentumokat, amennyiben a hulladékgazdálkodási létesítmény és a hajó-újrafeldolgozó létesítmény különböző országokban található. A kérelemhez csatolni kell a vonatkozó engedélyek egy példányát, a Bizottság (EU) 2015/2398, a harmadik országban található létesítményeknek a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékébe való felvételére irányuló kérelemmel kapcsolatos információkról és dokumentációról szóló végrehajtási határozatában meghatározottak szerint.

c)   A hulladék kezelése a hulladékgazdálkodási létesítményben

Azoknak az Európai Unión kívül elhelyezkedő létesítményeknek, amelyek kérelmezik az európai jegyzékbe történő felvételüket, bizonyítaniuk kell, hogy a hulladékgazdálkodási létesítmény(ek) a nemzetközi és uniós szabványokkal széleskörűen egyenértékű szabványokat követ(nek).

A követelmény nem sugallja a rendelettől eltérő jogszabályokból eredő uniós követelményeknek és egyéb nemzetközi szabványoknak való teljes megfelelést, hanem inkább annak szükségességét, hogy a hulladékgazdálkodási létesítményben alkalmazott követelmények/szabványok biztosítsák az emberi egészség és a környezet védelmének hasonló szintjét.

A kérelmet benyújtó társaságoknak alá kell írniuk a dokumentumokat az (EU) 2015/2398 végrehajtási határozatban meghatározottak szerint, valamint csatolniuk kell a határozat hatóköre szempontjából lényeges dokumentumok egy példányát.

A nemzetközi és uniós szabványokkal való széleskörű egyenértékűség akkor áll fenn, ha a hulladékgazdálkodási létesítménynél alkalmazásra kerülnek a nemzetközi szabványokból és uniós irányelvekből eredő alábbi fő elvek:

—   Nemzetközi szabványok:

A nemzetközi szinten kidolgozott vonatkozó iránymutatások listáját a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet VIII. melléklete tartalmazza, köztük a hajók teljes vagy részleges lebontásából származó roncsok környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésére vonatkozó technikai iránymutatásokat, amennyiben azok a további hulladékgazdálkodásra vonatkoznak. A Bázeli Egyezmény alapján kidolgozott technikai iránymutatások frissítései megtalálhatók az Egyezmény honlapján (46).

A Bázeli Egyezmény részes felei ezenfelül elfogadták a Veszélyes hulladékok és egyéb hulladékok környezetkímélő kezelésére vonatkozó keretrendszert (47). Ez a keretrendszer egyetértési megállapodást ír elő arra vonatkozóan, hogy mit foglal magában a környezetkímélő kezelés, és hivatkozik például a hulladékgazdálkodási létesítmények által alkalmazandó számos irányelvre és intézkedésre a környezetkímélő kezelés biztosítása érdekében.

—   Uniós szabványok:

Az Európai Uniónak a hulladékgazdálkodási létesítmények szempontjából lényeges, az emberi egészség és a környezet védelmére vonatkozó szabványai a hulladékokról szóló keretirányelvben és a hulladékáramokra vonatkozó egyedi jogszabályokban találhatók.

A hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (48) (más néven: hulladékokról szóló keretirányelv) meghatározott fő követelmények az alábbiakra terjednek ki:

A hulladékhierarchia (4. cikk): az alábbi hulladékhierarchiát elsőbbségi sorrendként kell alkalmazni: a) megelőzés; b) újrahasználatra való előkészítés; c) újrafeldolgozás; d) egyéb hasznosítás, például energetikai hasznosítás; valamint e) ártalmatlanítás,

Az emberi egészség és a környezet védelme (13. cikk): a hulladékgazdálkodás az emberi egészség veszélyeztetése, a környezet károsítása nélkül történjen és különösen: a) ne jelentsen kockázatot a vízre, a levegőre, a talajra, a növény- vagy állatvilágra; b) ne okozzon kellemetlen zajt vagy szagot; és c) ne befolyásolja hátrányosan a tájat vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket,

Veszélyes hulladék (17., 18. és 19. cikk): A veszélyes hulladék tárolása és kezelése olyan körülmények között történjék, hogy biztosítva legyen az emberi egészség és környezet védelme. A veszélyes hulladékok semmilyen esetben se keveredjenek más kategóriájú veszélyes hulladékokkal, valamint legyenek csomagolva és címkézve.

A hulladékokról szóló keretirányelv négy fő elvén kívül az alábbi uniós jogszabályok foglalkoznak a rendelet 15. cikkének (5) bekezdése szempontjából lényeges hulladékkezelési műveleti szabványokkal:

a Tanács 1999/31/EK irányelve (1999. április 26.) a hulladéklerakókról (49),

az Európai Parlament és a Tanács 2000/76/EK irányelve (2000. december 4.) a hulladékok égetéséről, valamint a módosító jogszabályok (50),

az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EK irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (51).

Végezetül, a rendelet 15. cikkének (5) bekezdése szempontjából lényeges, hulladékáramokra vonatkozó egyedi hulladékkezelési műveleti szabványok az alábbi uniós jogszabályokban találhatók:

a Tanács 96/59/EK irányelve (1996. szeptember 16.) a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek (PCB/PCT) ártalmatlanításáról (52),

az Európai Parlament és a Tanács 2006. szeptember 6-i 2006/66/EK irányelve az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (53),

az elektromos és elektronikus berendezések ártalmatlanítása az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2003. január 27-i 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (54) meghatározott fő működési elveket követi.

2.3.    Egészségvédelmi és biztonsági követelmények

2.3.1.   Mi értendő az „emberi egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatások megelőzése” alatt?

13. cikk (1) bekezdés f) pont: A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „megelőzi az emberi egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat”.

A fizikai intézkedéseken felül (lásd feljebb a 2.2.4. pontban foglalt kérdést és választ az épített létesítményekről) az ILO-iránymutatások megemlítik a műveleti intézkedések széles körét a gyermekmunka legrosszabb formáinak megelőzésétől kezdve a megfelelő életkörülmények biztosításáig – amennyiben a szálláshely a létesítmény területén található, vagy egyéb módon a hajó-újrafeldolgozó társaság felelősségi körébe tartozik -, vagy a hallásvédelemig. Ezek a különböző fizikai és műveleti elemek együttvéve jelentik a rendeletben említett „biztonságos működést”, „munkavállalók biztonságát”, valamint „eljárásokat és technikákat, amelyek célja az egészséget érintő kockázatok megelőzése, mérséklése, minimalizálása és lehetőség szerint kizárása” (55).

A biztonságra vonatkozó követelményeknek való megfelelés akkor feltételezhető, ha a létesítmény végrehajtotta a fent említett intézkedéseket, és az IMO-iránymutatásokkal (56) összhangban „birtokában vannak a munkavállalók egészségének és biztonságának védelmét szolgáló tervek és eljárások”, valamint „bizonyítani tudja, hogy megfelelő ismerettel és hozzáértéssel rendelkezik az alkalmazandó munkavállalói biztonsági és foglalkozás-egészségügyi folyamatok, eljárások, törvények, rendeletek és iránymutatások terén”. A létesítménynek továbbá ki kell dolgoznia és fenn kell tartania egy „hatékony evakuálási tervet a teljes személyzet gyors és biztonságos evakuálása érdekében” (57).

A létesítmény továbbá foglalkoztat „egy vagy több kulcsfontosságú személyzetet, amely olyan szintű képesítés és tapasztalat birtokában van, ami szükséges a biztonságos körülmények fenntartásának hatékony biztosításához a hajó-újrafeldolgozó létesítményben végzett műveletek során, köztük egy vagy több képesített személyt konkrét munkák elvégzéséhez. A hajó-újrafeldolgozó létesítmény méretétől, valamint a munkavállalók számától függően biztonsági és egészségügyi irányítási személyzetet [foglalkoztathat], amelynek hierarchiájában szerepel egy általános vezető, felügyelő személyzet, valamint általános munkavállalók” (58). A rendelet meghatározása szerint a képesített személy „az adott munka elvégzéséhez megfelelő végzettséggel, kiképzéssel, valamint kellő ismeretekkel, tapasztalatokkal és készségekkel rendelkező személy” (59). Ez a személy „lehet az a képzett munkavállaló vagy azon vezetőségi alkalmazott, aki képes felismerni és felmérni a munkahelyi veszélyeket és kockázatokat, valamint az alkalmazottak potenciálisan veszélyes anyagoknak vagy nem biztonságos feltételeknek való kitettségét a hajó-újrafeldolgozó létesítményben, és aki képes meghatározni, hogy milyen védelemre és elővigyázatossági intézkedésekre van szükség az említett veszélyek, kockázatok vagy kitettség megszüntetése vagy mérséklése érdekében” (60).

Végezetül, az IMO-iránymutatások kifejezetten megemlítik a hajó-újrafeldolgozás szempontjából lényeges nemzetközi egyezményeket, köztük a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 1999. évi egyezményt, valamint az 1973. évi, minimális életkorra vonatkozó egyezményt. Előfordulhat, hogy egyes országok, ahol hajó-újrafeldogozási tevékenységet végeznek, még nem erősítették meg ezen egyezmények mindegyikét. Mindazonáltal, a rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében maguknak a hajó-újrafeldolgozó társaságoknak kell saját szintjükön megvalósítani azokat a munkavállalók egészségére és biztonságára vonatkozó különböző rendelkezéseket, amelyek az IMO-iránymutatások 4. mellékletében említett nemzetközi egyezményekben találhatók.

2.3.2.   Mi számít megfelelő egyéni védőeszköznek?

13. cikk (1) bekezdés i) pont: A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „gondoskodik a munkavállalók biztonságáról […], ideértve az egyéni védőeszközök használatának biztosítását is az ezt igénylő műveletek esetében”.

Egyéni védőeszköz minden olyan készülék vagy eszköz, amelyet arra terveztek, hogy viselésével vagy kézben tartásával megvédje az egyént egy vagy több, egészséget és biztonságot érintő veszélytől (61). A rendelet szerinti egyéni védőeszköz részletes leírása megtalálható a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatásokban (62), valamint az ILO-iránymutatásokban (63).

2.3.3.   Melyek a képzésre vonatkozó kötelezettségek?

13. cikk (1) bekezdés i) pont: A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „gondoskodik a munkavállalók […] képzéséről […]”.

A képzésre vonatkozó követelménynek való megfelelés akkor feltételezhető, ha a létesítmény végrehajtotta a megfelelő ILO-iránymutatásokat (64), és a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatásokkal (65) összhangban olyan „képzési eljárásokkal rendelkezik, amelyek biztosítják a munkavállalók biztonsága és a környezet védelmének megfelelő szintjét. A képzési programoknak ki kell terjedniük a hajó-újrafeldolgozó létesítmény valamennyi munkavállalójára és tagjára, így a vállalkozók személyzetére és alkalmazottaira is, […] valamint meg kell határozniuk a képzés típusát és gyakoriságát”.

A tűzvédelemmel és -megelőzéssel kapcsolatban különleges hangsúly van az IMO-iránymutatásokon (66), amelyek kimondják, hogy a létesítmény olyan „eljárásokkal rendelkezik, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfelelő képzést, oktatást és tájékoztatást nyújtson valamennyi felügyelőnek és munkavállalónak […] a tűzveszélyekre, a megfelelő óvintézkedésekre, valamint a tűzoltó-berendezések használatára vonatkozóan, annak érdekében, hogy megfelelően képzett személyzet álljon rendelkezésre minden munkaszakasz során”. Az ezen követelményeknek való megfelelés leginkább a vonatkozó IMO-iránymutatások követésével bizonyítható („Nyilvántartást kell vezeti a képzésekről és gyakorlatokról, amelynek információkat kell tartalmaznia a képzés/gyakorlat típusára, a képzett személyek szerepére, a használt berendezésekre, időtartamra, helyre, időpontra vonatkozóan”).

2.3.4.   Mi tekinthető a rendkívüli eseményekről, balesetekről, foglalkozási megbetegedésekről és krónikus hatásokról megfelelően vezetett nyilvántartásnak?

13. cikk (1) bekezdés j) pont: A hajó-újrafeldolgozó létesítmény „nyilvántartásokat vezet a rendkívüli eseményekről, balesetekről, foglalkozási megbetegedésekről és krónikus hatásokról, valamint – ha az illetékes hatóság úgy kívánja – jelentést tesz valamennyi, a munkavállalók biztonságát, az emberi egészséget és a környezetet veszélyeztető vagy potenciálisan veszélyeztető eseményről, balesetről, foglalkozási megbetegedésről és krónikus hatásról”.

A foglalkozási megbetegedésekről és krónikus hatásokról vezetett nyilvántartás az éves egészségügyi ellenőrzéseken alapul, amelyek során legalább vér- és vizeletvizsgálatra, valamint, amennyiben lehetséges, hajmintavételre kerül sor. A betegségek és krónikus hatások eredetére vonatkozó információk leginkább a talajból, levegőből és porból vett mintákon alapulnak.

A nyilvántartások teljességének biztosítása érdekében először is tisztában kell lenni azzal, hogy kik dolgoznak a létesítményben. A létesítmény nyilvántartásba veszi az összes munkavállaló személyazonosságát, köztük a rövid időszakra foglalkoztatott vállalkozói személyzetét és alkalmazottakét is, és gondoskodik arról, hogy mindig rendelkezésre álljon az a lista, amelyen szerepel a bármely adott napon dolgozó összes munkavállaló.

A rendelet 13. cikk (1) bekezdésének i) és j) pontja továbbá feltételezi, hogy a létesítmény követi a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatások (67), valamint az ILO-iránymutatások (68) ajánlásait.

Az ILO-iránymutatásokban foglaltak szerint a nyilvántartások további célja, hogy azokat ténylegesen „alkalmazzák a munkavállalók egészségének védelme érdekében”. Az eredményeket „egészségügyi szakemberek világosan elmagyarázzák az érintett munkavállalóknak vagy az általuk megjelölt személyeknek”, „nem használják fel jogtalan megkülönböztetésre”, azok „rendelkezésre állnak az illetékes hatóság vagy bármely egyéb, a munkáltatók és a munkavállalók által egyaránt jóváhagyott fél kérésére megfelelő egészségügyi statisztikák és járványügyi tanulmányok elvégzése érdekében, az anonimitás megőrzésének feltétele mellett”. A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló IMO-iránymutatások megállapítják, hogy „amennyiben a nemzeti követelmények nem határoznak meg konkrét időszakot, az adatokat öt évig kell megőrizni”.

3.   Tanúsítás és vizsgálatok

3.1.    Mik az új rendelet szerinti ellenőrzési rendszer fő jellemzői?

A rendelet 15. cikkének (4) bekezdése két lépésben történő ellenőrzési és vizsgálati rendszert vezet be azon harmadik országokban található létesítmények számára, amelyek uniós tagállami lobogó alatt közlekedő hajók újrafeldolgozását kívánják végezni.

15. cikk (4) bekezdés első albekezdés: Harmadik országban található hajó-újrafeldolgozó létesítményeknek az európai jegyzékbe történő felvételéhez egy megfelelő képesítéssel rendelkező független ellenőrnek helyszíni vizsgálatot követően tanúsítania kell, hogy a létesítmény megfelel a 13. cikkben meghatározott követelményeknek. A hajó-újrafeldolgozó társaságnak be kell nyújtania a tanúsítványt a Bizottság részére, amikor az európai jegyzékbe való felvételét kéri, azt követően pedig ötévente, az európai jegyzékbe való felvételének megújítása során. A jegyzékbe való első felvétel és annak megújítása között félidős felülvizsgálatot kell tartani a 13. cikkben foglalt követelmények teljesülésének megerősítése érdekében.

15. cikk (4) bekezdés második albekezdés: Az európai jegyzékbe való felvételre vonatkozó kérelem benyújtásával a hajó-újrafeldolgozó társaság elfogadja annak a lehetőségét, hogy a Bizottság vagy a nevében eljáró személyek az európai jegyzékbe való felvételt megelőzően vagy azt követően helyszíni vizsgálatot tartsanak az érintett hajó-újrafeldolgozó létesítményben annak ellenőrzésére, hogy az megfelel-e a 13. cikkben meghatározott követelményeknek. A független ellenőr, a Bizottság, illetve a nevében eljáró személyek e helyszíni vizsgálatok elvégzése érdekében együttműködnek azon harmadik ország illetékes hatóságaival, amelynek területén a hajó-újrafeldolgozó létesítmény elhelyezkedik.

Az első lépésre (15. cikk (4) bekezdés, első albekezdés) azt megelőzően kerül sor, hogy a létesítmény kérelmezi az európai jegyzékbe történő felvételét. Ez a lépés magában foglalja a független ellenőr által a létesítményben végzett helyszíni ellenőrzést, melynek során értékeli a rendelet követelményeinek való megfelelést.

Egy további lépésben (15. cikk (4) bekezdés, második albekezdés) az Európai Bizottság dönthet arról, hogy helyszíni ellenőrzések elvégzésével ellenőrzi a létesítmény megfelelését. Ezek az ellenőrzések történhetnek a létesítménynek az európai jegyzékbe történő felvételéről hozott döntés előtt vagy után.

Ábra

Az Európai Unión kívül található hajó-újrafeldolgozó létesítmények vizsgálati és ellenőrzési folyamatának fő lépései

Image

3.2.    Mi a független ellenőrök szerepe?

A független ellenőrök feladata a létesítmény tanúsítása a rendeletben meghatározott követelmények alapján. Munkájukat önállóan kell elvégezniük; ennek megfelelően a hajó-újrafeldolgozó létesítmény és a független ellenőr között létrejött szerződés feljogosítja az utóbbit arra, hogy végezzen el minden olyan tevékenységet, ami szükséges ahhoz, hogy ellenőrizze a létesítménynek a rendelet követelményeinek való megfelelését, és beszámoljon arról. A független ellenőr szerződésben meghatározott kötelezettségei semmiképpen sem akadályozhatják vagy korlátozhatják ez utóbbi tevékenységeit.

Az Európai Bizottság kérés esetén kész tanácsot nyújtani a független ellenőröknek.

3.3.    Ki lehet független ellenőr?

A független ellenőr kifejezés nem értelmezhető akként, hogy az egyetlen konkrét személyre vonatkozik. A független ellenőr feladatának hatékony elvégzéséhez általában számos különböző képesítéssel rendelkező csapatra van szükség. A független ellenőrök jól ismerik a működésük helye szerinti ország jogszabályait és rendeleteit; adott esetben a nemzeti jogszabályok szerinti felhatalmazással rendelkező vállalkozások.

3.4.    Az Európai Bizottság közzéteszi a független ellenőrök jegyzékét?

Nem. A Bizottság nem bocsát rendelkezésre olyan jegyzéket, amelyen szerepelnek a független ellenőrök, mert a rendelet nem tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést. A hajó-újrafeldolgozó létesítményt birtokló vagy üzemeltető társaságnak szerződést kell kötnie egy független ellenőrrel, és meg kell győződnie annak függetlenségéről, valamint arról, hogy az rendelkezik a szükséges képesítésekkel.

3.5.    Milyen akkreditációkkal és képesítésekkel kell rendelkezniük a független ellenőröknek?

A rendelet előírja, hogy a 13. cikkben foglalt követelményeknek való megfelelést tanúsító ellenőrök legyenek „függetlenek”, és rendelkezzenek „megfelelő képesítésekkel”. A rendelet ugyan nem követeli meg a független ellenőrök akkreditálását, a függetlenség és a szükséges képesítések bizonyításának leghatékonyabb módja akkreditáció szerzése valamely uniós akkreditációs testület vagy ILAC/MRA aláíró szervezet szabványa alapján. A további részleteket lásd lejjebb.

Az Európai Unió olyan akkreditációs rendszert dolgozott ki, amelynek keretében adott szabvány alapján akkreditáció szerezhető valamely uniós tagállam által a 765/2008/EK rendelettel összhangban kinevezett nemzeti akkreditációs testülettől (69). Az ilyen testülettől szerzett akkreditációt automatikusan elismerik az Európai Unió egész területén. Az Unión kívüli akkreditációs testülettől is szerezhető akkreditáció, amennyiben az aláírója a Nemzetközi Laboratóriumi Akkreditációs Szervezet (ILAC) kölcsönös elismerési intézkedései (MRA) vonatkozó részének (jelen esetben az ISO/IEC 17020 (70)(71) (72).

A rendelet összefüggésében a függetlenség és alkalmasság bizonyításának legjobb módja a különböző ellenőrzést végző szervezetek működésére vonatkozó követelményeket tartalmazó ISO/IEC 17020 szabványban szereplő harmadik fél („A” típusú) ellenőrző szervekre vonatkozó követelményeknek való megfelelés.

ISO/IEC 17020:2012(E)

E nemzetközi szabvány célja az ellenőrzést végző szervezetekbe vetett bizalom megszilárdítása. Az ellenőrző szervezetek magánügyfelek, anyaszervezeteik vagy hatóságaik nevében végeznek értékeléseket azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtsanak az ellenőrzött tételeknek a rendeleteknek, szabványoknak, előírásoknak, ellenőrzési rendszereknek vagy szerződéseknek való megfelelőségéről.

Az ISO/IEC 17020 tartalmazza az ellenőrző szervezetekre vonatkozó részletes követelményeket. Az ISO/IEC 17020 szabvány szerint értékelt ellenőrző szervezeteknek bizonyítaniuk kell pártatlanságukat és függetlenségüket (lásd a szabvány A. mellékletét), részletes leírást kell adniuk jogi felépítésükről, szervezeti és irányítási struktúrájukról, ellenőrzési módszereikről és eljárásaikról, valamint megfelelő számú képesített személyzetet kell alkalmazniuk (közvetlenül vagy alvállalkozás útján), különböző nyilvántartásokat kell vezetniük, ellenőrzési jelentéseket és tanúsítványokat kell kiadniuk, valamint panasztételi és fellebbezési eljárásokkal és irányítási rendszerekkel kell rendelkezniük. Ezek a részletes követelmények akkreditációs ellenőrzőlistaként alkalmazandók a konkrét ellenőrzési feladatok – jelen esetben a hajó-újrafeldolgozó létesítményeknek az 1257/2013/EU rendelet szerinti ellenőrzése – elvégzésére való alkalmasság tanúsítására. A követelmények mindig konkrét tevékenységre vonatkoznak, és soha nem vizsgálhatók elszigetelten.

Javasolt, hogy a hajó-újrafeldolgozó társaságok szerződésben írják elő a független ellenőr számára, amelyet felkérnek arra, hogy értékelje a rendelet követelményeinek való megfelelőséget, hogy rendelkezzen képesítéssel az alábbi területeken:

hajóépítő-mérnök, vagy azzal egyenértékű képesítés hajóépítés és/vagy nagyméretű acélszerkezetek bontása terén,

környezetvédelmi és foglalkozás-egészségügyi és biztonsági irányító rendszerek,

veszélyes anyagok kezelése és hulladékgazdálkodás, ideértve a veszélyes hulladékok kezelését is.

Javasolt továbbá, hogy a független ellenőri csapat vezetője rendelkezzen legalább öt év tapasztalattal a fent felsoroltak közül legalább két területen, valamint hogy a csapat többi tagja rendelkezzen legalább három év tapasztalattal a fent felsoroltak közül legalább két területen.

Az Európai Bizottság kifejezetten a független ellenőröket célzó képzési tevékenységeket és műhelytalálkozókat szervezhet a tanúsítási gyakorlatok harmonizálása érdekében.

3.6.    Az Európai Bizottság dönthet egy létesítmény további ellenőrzéséről?

Az európai jegyzékre történő felvétel iránti kérelem benyújtásával a hajó-újrafeldolgozó társaságok elfogadják, hogy az érintett létesítményben az Európai Bizottság vagy a nevében eljáró megbízott helyszíni ellenőrzést tarthat, akár bejelentés nélkül. Az ilyen ellenőrzések elvégzésére a létesítmény helye szerinti ország hatóságaival együttműködve kerül sor. Az ellenőrzések költségeit nem a hajó-újrafeldolgozó társaság viseli.

Az Európai Bizottságnak a tanúsított létesítmények ellenőrzésére vonatkozó döntései kockázat alapú rangsoroláson alapulnak. Az Európai Bizottság vagy a nevében eljáró megbízott ellenőrizhet bármely, harmadik országban található tanúsított létesítményt. Egy adott létesítmény ellenőrzésére vonatkozó döntés meghozatalára a kérelemben rendelkezésre bocsátott információk minősége és teljessége alapján kerül sor.

Az Európai Bizottság vagy a nevében eljáró megbízott általi további ellenőrzések elvégzésének lehetőségét növelő további tényezők lehetnek – de nem kizárólagosan – az Európai Bizottsághoz benyújtott, a létesítmény működésére vonatkozó panaszok és aggályok.


(1)  A terjedelmes dokumentumok, mint pl. a hajó-újrafeldolgozó létesítményi terv, elküldhetők csak e-mailben.

(2)  HL L 332., 2015.12.18., 145. o.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(4)  Az IMO 2012. március 2-án elfogadott MEPC.210(63). számú határozata, 2012. évi iránymutatások a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról, 7-36. oldal.

(5)  IMO, MEPC.210(63), 1. melléklet, 37. oldal.

(6)  ILO, Iránymutatás az ázsiai országok és Törökország számára: biztonság és egészség a hajóbontásban, 2004. (a továbbiakban: az ILO hajóbontással foglalkozó iránymutatása), 4.6. szakasz, 32. oldal, valamint 16. szakasz, 128-133. oldal.

(7)  Bázeli Egyezmény, Technikai iránymutatások hajók teljes vagy részleges lebontásából származó roncsok környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésére (a továbbiakban: a Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás), 4.5. szakasz, 63-64. oldal, valamint 6.2. szakasz, 84-88. oldal.

(8)  A rendelet szerinti hulladékgazdálkodási követelményekre vonatkozóan további részletekért lásd a 2.2.5. pontban található kérdést és választ.

(9)  A Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás, 6.2. szakasz, 85. oldal.

(10)  IMO, MEPC.210(63), 3.4.1. pont, 24. oldal.

(11)  Az ILO hajóbontással foglalkozó iránymutatása, 28-33. oldal.

(12)  Az ILO hajóbontással foglalkozó iránymutatása, 21-23. oldal.

(13)  Az ILO hajóbontással foglalkozó iránymutatása, 3.4.2. szakasz, 19. oldal, valamint III. melléklet, 155-172. oldal

(14)  IMO, MEPC.210(63), 3.3.3. pont.

(15)  Az ILO hajóbontással foglalkozó iránymutatása, 3.6. szakasz, 21-23. oldal.

(16)  Az ILO hajóbontással foglalkozó iránymutatása, I. melléklet (A munkavállalók egészségügyi felülvizsgálata), 2. és 3. szakasz, 147-150. oldal, valamint II. melléklet (a munkahelyi környezet felülvizsgálata), 152-154. oldal

(17)  IMO, MEPC.210(63), 3.3.4.11. pont, 21. oldal.

(18)  Az ILO hajóbontással foglalkozó iránymutatása, II. rész, 47-140. oldal (a 14. és a 16. szakasz kivételével, amelyekre ezen iránymutatás következő fejezetében hivatkozunk).

(19)  A Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás, 5. szakasz, 66-83. oldal.

(20)  A Bázeli Egyezmény titkársága, Iránymutatás a hajó-újrafeldolgozó létesítmények illetékes hatóságai számára, 2013.8.4.

(21)  A Bázeli Egyezmény titkárságának 2013. évi iránymutatása, 13. oldal.

(22)  Mivel a tömbök nem csupán „a hajó-újrafeldolgozási folyamat során keletkezett hulladékok”, hanem esetükben jellemzően nagy a kockázata annak, hogy a vágás során keletkezett olajos maradék és/vagy festék, illetve bevonatrészecskék borítják őket, azok nem ejthetők le és/vagy nem kaparhatók le az árapály-zónában, illetve semmilyen egyéb áteresztő felületen sem, mint amilyen a homok vagy a sóder, mert az ilyen eljárás a szivárgások féken tartásának (13. cikk (1) bekezdés f) pont), az elkülönítésnek (13. cikk (1) bekezdés g) pont i. alpont) és a vízhatlan padlózaton történő kezelésnek (13. cikk (1) bekezdés g) pont iI. alpont) a megsértését jelentené.

(23)  IMO, MEPC.210(63), 3.4.4. szakasz, 33-36. oldal.

(24)  A Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás, 81-83. oldal.

(25)  A rendelet 13. cikke (1) bekezdésének (b) pontja.

(26)  A felhasználandó olajzárólánc típusa eltérő lehet a hajó-újrafeldolgozó létesítmény elhelyezkedésétől és körülményeitől függően. Az elszigetelés két szintje válhat szükségessé, különösen azokban a létesítményekben, ahová a hajók saját erejükből jutnak be, ami azzal jár, hogy szennyezett elfolyó víz kerül a tengerbe: első rétegként egy nedvszívó olajzárólánc kialakítása a bontás alatt álló hajó körül, majd egy második, állandóbb réteg, ami nem nedvszívó parti és tengeri gátakból áll.

(27)  A Bázeli Egyezmény titkárságának 2013. évi iránymutatása, 14. oldal.

(28)  „valamennyi veszélyes anyag elszigetelése”, „a teljes hajó-újrafeldolgozás során” (13. cikk (1) bekezdés g) pont i. alpont)

(29)  IMO MEPC.(210)63, 3.4.3.1. szakasz, 29. oldal, valamint a Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás, 82. oldal.

(30)  IMO MEPC.(210)63, 3.4.3.1. szakasz, 30. oldal, valamint a Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás, 80. oldal.

(31)  IMO MEPC.(210)63, 3.4.3.4.1. szakasz, 32. oldal, valamint a Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás, 82-83. oldal.

(32)  IMO MEPC.(210)63, 3.4.3.5. szakasz, Veszélyes folyadékok, maradékanyagok és üledékek (pl. olaj, fenékvíz és ballasztvíz), 32. oldal, valamint a Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás, 81. oldal

(33)  HL L 330., 2009.12.16., 28. o.

(34)  A Bázeli Egyezmény titkárságának 2013. évi iránymutatása, 17. oldal.

(35)  A Bázeli Egyezmény titkárságának 2013. évi iránymutatása, 15. oldal.

(36)  A Bázeli Egyezményhez készült technikai iránymutatás, 68. oldal.

(37)  A Bázeli Egyezmény titkárságának 2013. évi iránymutatása, 16. oldal.

(38)  Lásd a 37. lábjegyzetet.

(39)  Lásd a 36. lábjegyzetet.

(40)  Lásd a 36. lábjegyzetet.

(41)  A rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében (a hajó-újrafeldolgozó létesítmény a vészhelyzeti reagálási eszközök, mint például a tűzoltó felszerelések és járművek, a mentőautók és a mentődaruk számára gyors hozzáférést biztosít a hajóhoz és a hajó-újrafeldolgozó létesítmény minden részéhez) az olyan létesítmények, amelyek esetében a vészhelyzeti járművek nem tudnak maga a hajó mellett („a hajóhoz”) vagy a hajóhíd mellett parkolni – pl. vizes, ingoványos talaj miatt, ami nem tudja megtartani a járműveket – nem felelnek meg a rendelet követelményeinek.

(42)  Az ILO hajóbontással foglalkozó iránymutatása, 138-140. oldal.

(43)  IMO, MEPC.(210)63, 3.3.4.9. szakasz, 20. oldal.

(44)  IMO, MEPC.(210)63, 3.4.2.6. szakasz, 3. bekezdés.

(45)  IMO, MEPC.(210)63, 3.2.6. szakasz: „Amennyiben a hajó-újrafeldolgozó létesítményből anyagokat vagy hulladékokat szállítanak el további feldolgozás és/vagy ártalmatlanítás céljából, a hajó-újrafeldolgozó létesítményi tervnek tartalmaznia kell azon eljárások részletes leírását, amelyek elvégzésére sor kerül annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen anyagokat vagy hulladékokat olyan létesítménybe szállítsák, amely engedéllyel rendelkezik azok környezetkímélő módon történő kezelésére és/vagy ártalmatlanítására.”

(46)  További információkért lásd: http://www.basel.int/Implementation/TechnicalMatters/DevelopmentofTechnicalGuidelines/AdoptedTechnicalGuidelines/tabid/2376/Default.aspx

(47)  További információkért lásd: http://www.basel.int/Implementation/CountryLedInitiative/EnvironmentallySoundManagement/ESMFramework/tabid/3616/Default.aspx

(48)  HL L 312., 2008.11.22., 3. o.

(49)  HL L 182., 1999.7.16., 1. o.

(50)  HL L 332., 2000.12.28., 91. o.

(51)  HL L 334., 2010.12.17., 17. o.

(52)  HL L 243., 1996.9.24., 31. o.

(53)  HL L 266., 2006.9.26., 1. o.

(54)  HL L 37., 2003.2.13., 24. o.

(55)  Lásd: a 13. cikk (1) bekezdésének b) pontja, a 13. cikk (1) bekezdés d) pontjának i. alpontja, valamint a 13. cikk (1) bekezdésének i) pontja.

(56)  IMO, MEPC.(210)63, 3.3.1. szakasz, 11. oldal.

(57)  IMO, MEPC.(210)63, 3.3.6. szakasz, 6. bekezdés, 23. oldal.

(58)  IMO, MEPC.210(63), 3.3.2. szakasz.

(59)  A rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 13. pontja.

(60)  A rendelet 3. cikkének (3) bekezdése.

(61)  Az egyéni védőeszközökre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1989. december 21-i 89/686/EGK tanácsi irányelv szerinti meghatározás (HL L 399., 1989.12.30., 18. o.).

(62)  IMO, MEPC.(210)63, 3.3.4.10. szakasz, 21. oldal.

(63)  Az ILO hajóbontással foglalkozó iránymutatása, 15. szakasz, 122-127. oldal.

(64)  Az ILO hajóbontással foglalkozó iránymutatása, 14. szakasz, 117-121. oldal.

(65)  IMO, MEPC.(210)63, 3.1.2. szakasz, 8. oldal.

(66)  IMO, MEPC.(210)63, 3.3.6. szakasz, 7. bekezdés, 23. oldal.

(67)  IMO, MEPC.(210)63, 3.1.4. szakasz, 9. oldal.

(68)  Az ILO hajóbontással foglalkozó iránymutatása, 5. szakasz, 34-40. oldal, valamint I. melléklet (A munkavállalók egészségügyi felülvizsgálata), 4. szakasz, 150-151. oldal.

(69)  Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).

(70)  EN ISO/IEC 17020:2012, Ellenőrzést végző különféle típusú szervezetek működésének követelményei.

(71)  Az ilyen testületek jegyzékét lásd: http://www.european-accreditation.org/mla-and-bla-signatories#6 and https://www.ilac.org/documents/mra_signatories.pdf

(72)  A 765/2008/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a nemzeti hatóságok elismerik a szakértői értékelésen sikeresen átesett akkreditáló testületek által nyújtott szolgáltatások egyenértékűségét, és ezáltal elfogadják e testületek akkreditálási okiratait és az általuk akkreditált megfelelőségértékelő szervezetek által kiadott tanúsítványokat.


1. MELLÉKLET

A független ellenőr által kiállított tanúsítvány másolata

Image

Szövege kép

ELLENŐR NEVE (logó)

Cím

MEGFELELÉSI TANÚSÍTVÁNY

száma:

Alulírott ___(ellenőr neve)___, az ISO/IEC 17020__ szabvány követelményeinek való megfelelés tekintetében a(z) ___(a nemzeti akkreditáló testület neve) (1) által akkreditált ellenőr igazolja, hogy:

(A hajó-újrafeldolgozó létesítmény neve)

(A létesítmény címe)

megfelel a hajók újrafeldolgozásáról, valamint az 1013/2006/EK rendelet és a 2009/16/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. november 20-i 1257/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikkében előírt követelményeknek, és ezért számára tanúsítványt állít ki.

___(éééé/hh/nn)___ és __(éééé/hh/nn) között a létesítményben helyszíni vizsgálatra került sor annak ellenőrzése érdekében, hogy a létesítmény megfelel-e a 13. cikkben meghatározott valamennyi követelménynek. A helyszíni vizsgálat és a megfelelő dokumentumok vizsgálatának eredményei, valamint a hajó-újrafeldolgozó létesítmény nyilvántartásai kielégítőek.

___(ellenőr neve)___ kijelenti, hogy független attól a hajó-újrafeldolgozó társaságtól, amelynek tulajdonában az említett hajó-újrafeldolgozó létesítmény áll, illetve magától a létesítménytől, és az említett rendeletben előírt tevékenységet a közérdek szem előtt tartásával végezte. ____(ellenőr neve) és a jogi személy többi része ugyancsak kijelenti, hogy nem hajó-újrafeldolgozó társaság, illetve nem tulajdonosa hajó-újrafeldolgozó létesítménynek, továbbá nincs olyan kapcsolatban a fent említett társasággal, ami befolyásolhatná függetlenségét és pártatlanságát.

A tanúsítvány kiállításának helye: ___________________

ideje: _____________

A tanúsítvány érvényességének vége (2): _______________

Aláírás: ________________________________________

(1) A nemzeti akkreditáló testület vagy aláírta az ILAC kölcsönös elismerési megállapodását, vagy azt egy EU-tagállam jelölte ki a 765/2008/EK rendelet 4. cikkében szereplő általános elvekkel összhangban.

(2) A tanúsítvány legfeljebb öt éves időszakra adható ki.


2. MELLÉKLET

Források és külső hivatkozások

A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló hongkongi nemzetközi egyezmény.(IMO, 2009.)

http://ec.europa.eu/environment/waste/ships/pdf/Convention.pdf

Az IMO 2012. március 2-i MEPC.211(63) határozata: Iránymutatások a hajó-újrafeldolgozó létesítmények engedélyezéséhez

http://www.imo.org/OurWork/Environment/ShipRecycling/Documents/211(63).pdf

Az IMO 2012. március 2-i MEPC.210(63) határozata: Iránymutatások a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásához

http://www.imo.org/OurWork/Environment/ShipRecycling/Documents/210(63).pdf

Az ILO iránymutatásai az ázsiai országok és Törökország számára: Biztonság és egészség a hajóbontásban (2004.)

http://ilo.org/safework/info/standards-and-instruments/codes/WCMS_107689/lang--en/index.htm

(Elérhető még francia, spanyol, kínai, bengáli és hindi nyelven.)

Bázeli Egyezmény, Technikai iránymutatások a teljes és részleges hajóbontás környezetvédelmi szempontból megfelelő irányításához

http://www.basel.int/Portals/4/Basel%20Convention/docs/meetings/sbc/workdoc/techgships-e.pdf

A Bázeli Egyezmény Titkársága: Útmutató a hajó-újrafeldolgozó létesítmények illetékes hatóságai számára (2013.8.4.)

http://www.basel.int/Portals/4/download.aspx?d=UNEP-CHW-SHIPS-GUID-CompetentAuthorities.English.pdf