INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

A javaslat okai és céljai

Az Északi-tengert és a szomszédos területeket érintő halászati tevékenységek rendkívül összetettek, legalább hét tengerparti tagállam, valamint Norvégia hajói vesznek bennük részt, számos különböző halászeszköz használatával, és többféle hal- és külső vázas ehető vízi gerinctelen fajt megcélozva. A kulcskérdés az, hogy a legfontosabb tengerfenéken élő állományok (azaz, amelyek a tengerfenéken vagy annak közelében élnek) kifogását vegyes halászat keretében végzik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, amikor egy hajó igénybe veszi a halászeszközeit, a kifogott halállomány különböző fajok keverékéből áll. A szóban forgó keverék összetétele változik a használt halászeszközök típusától, valamint a használat idejétől és helyétől függően.

A teljes kifogható mennyiség (TAC) korlátozása alá eső hajók esetében ez azt jelenti, hogy abba kell hagyniuk a halászatot, amint az adott állományra vonatkozó kvótát kimerítették. Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i, a közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU rendeletének (alaprendelet) elfogadása előtt 1 az adott hajóknak nem kellett felhagyniuk a halászattal, amint kimerítették e fajok egyikére vonatkozó kvótájukat. Ehelyett folytathatták a halászatot egyéb célfajokra vonatkozóan, és ennek eredményeként továbbra is kifogtak olyan fajokat is, amelyekre vonatkozóan a kvótákat már kimerítették, annak ellenére, hogy e fogások partra való kirakodására nem voltak jogosultak. Ezeket a kvótán túlmenő fogásokat vissza kellett dobni.

Az alaprendeletben megfogalmazott kirakodási kötelezettségek bevezetésével, azok teljes végrehajtása esetén illegálissá válik a kvótán túlmenő bármilyen fogás visszadobása. Ennek megfelelően lehetséges, hogy a hajóknak az év korai szakaszában fel kell hagyniuk a halászattal, amint a leginkább korlátozó állományra vonatkozó kvótát kimerítették. Ebben az esetben a leginkább korlátozó állomány „elfojtó fajnak” lenne tekinthető, mivel amint a nevezett állományra vonatkozó kvótát kimerítették, lehetetlenné tenné a további állományokra vonatkozó halászatot. Ezért bizonyos állományokra vonatkozó TAC értékek meghatározásakor kívánatos figyelembe venni azt a tényt, hogy az adott állományok kifogását vegyes halászatban végzik. Az ilyen megközelítés előnyös lehet mind az állományok megőrzésére, mind a kiaknázására vonatkozóan. Ez a javaslat ezt a megközelítést alkalmazza.

Az alaprendelet célja, hogy a korábbi jogszabályoknál hatékonyabban oldja meg a halak túlhalászatának és visszadobásának problémáit. További jogszabályok nélkül azonban az alaprendelet az Északi-tenger vegyes halászataiban a kvóták alulkihasználtságához vezethet, és nem engedne semmilyen kivételt a kirakodási kötelezettség alól, amint a hároméves visszadobási tervek lejártak. Ennélfogva, megfelelő intézkedések hiányában, az alaprendelet negatív gazdasági és társadalmi következményekkel járhat a halászati ágazatra nézve az elkövetkezendő években.

Tekintetbe véve a vegyes halászati kölcsönhatásokat az északi-tengeri tengerfenéki halászatokban, kívánatos, hogy a halászati lehetőségeket vegyes halászati modellezési szempontból szervezzék, amely módszer a közelmúltbeli tudományos fejlődésnek köszönhetően már elérhető. Egy ilyen megközelítés összhangban lenne a halászati gazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemléletével. Az adaptív gazdálkodás irányába tett első lépés az lenne, hogy minden kulcsfontosságú állomány egyetlen gazdálkodási terv hatálya alá kerüljön. Ennek keretében, rendelkezésre állás esetén minden egyes állomány tekintetében meghatározásra kerülne a halászati mortalitás célértékének tartománya, amely az adott állományokra vonatkozó éves teljes kifogható mennyiségek megállapításának alapja lenne. Ez lehetővé tenné a rugalmasságot a TAC-értékek meghatározása terén, amely segíthet a vegyes halászat terén jelentkező nehézségek megoldásában. Továbbá a terv olyan védőintézkedéseket is magában foglalna, amelyek célja, hogy megfelelő kereteket biztosítsanak az állományok visszaállítására, ha ezek a biztonságos biológiai határértékek alá csökkennek.

A javaslatnak az a célja, hogy a tengetengerfenéken élő állománfenéki állományok és északi-tengeri halászatuk vonatkozásában gazdálkodási tervet hozzon létre. A terv biztosítja az említett állományok fenntartható kiaknázását annak biztosításával, hogy kiaknázásuk a maximális fenntartható hozam és a halászati gazdálkodás ökoszisztéma-alapú megközelítésén alapul. A terv biztosítja a halászati lehetőségek stabilitását, biztosítva egyúttal azt, hogy a gazdálkodás az állományokra, a vegyes halászatokra, valamint az ökoszisztéma és a környezet más szempontjaira vonatkozó legfrissebb tudományos adatok alapján történjen. A terv úgyszintén elősegíti a kirakodási kötelezettség bevezetését.

A javaslat nem a célravezető és hatásos szabályozás program (Regulatory Fitness Programme, REFIT) részét képező kezdeményezést. Ennek ellenére hozzájárulhat az alkalmazandó uniós jogszabályok egyszerűsítéséhez. Az indítvány célja, hogy felváltsa a két meglévő, külön szabályozások értelmében elfogadott, egyetlen fajon alapuló többéves tervet 2 , 3 azáltal, hogy a különböző tengerfenéken élő állományokra vonatkozó összes többéves tervet egy rendeletben foglalja össze. Ezen új megközelítés bevezetése lehetővé teszi a természetvédelmi célkitűzések elérését, miközben lehetővé teszi a halászati erőkifejtések korlátozásának megszüntetését, ami azt jelenti, hogy számos jelentéstételi és ellenőrzési kötelezettségre nem lenne szükség. Ez az adminisztratív terhek jelentős csökkentését eredményezi.

A terv az Északi-tengeren halászó valamennyi uniós hajóra vonatkozik, függetlenül azok teljes hosszától, mivel ez összhangban van a KHP szabályaival és a hajók által az érintett halállományokra gyakorolt hatással.

2014. január 1-jei hatállyal az alaprendelet meghatározza a KHP szabályait, beleértve a többéves tervekre vonatkozó rendelkezéseket és a teljes kifogható mennyiségre vonatkozó korlátozás hatálya alá tartozó állományokra alkalmazandó kirakodási kötelezettségeket és az úgynevezett regionalizációt. A terv ezen rendelkezései az alábbiak:

A többéves tervekre vonatkozóan az alaprendelet 9. cikkében meghatározott alapelvekkel és célkitűzésekkel összhangban, a terv vegyes halászati terv, és elsősorban az MFH-ra vonatkozó célkitűzéseken alapul.

Az alaprendelet 10. cikke felsorolja a többéves tervek tartalmát. Eszerint a maximális fenntartható hozamnak megfelelő mennyiségi célértékek, amennyiben rendelkezésre állnak, az ICES által javasolt értéktartományként kerültek feltüntetésre. Ezek a tartományok az érintett állományok tekintetében lehetővé teszik a maximális fenntartható hozamon alapuló gazdálkodást, és úgy tűnik, hogy a tudományos szakvélemények változása esetén a módosításokat is lehetővé teszik mindamellett, hogy a nagyfokú kiszámíthatóság megmarad. Ezeket a célértékeket egy védelmi referenciaponthoz kapcsolódó védintézkedések egészítik ki. Olyan halállományok esetében, amelyekhez elérhetők, ezek a referenciapontok a szaporodóképes állomány biomasszájaként kerültek meghatározásra, amelyet az ICES biztosít, rendszerint az összehasonlító értékelési gyakorlata révén. Hasonlóképpen, a norvég homár bizonyos funkcionális egységeire vonatkozóan, az ilyen referenciapontokat az abundancia formájában fejezik ki, ahol ezek rendelkezésre állnak. A szaporodóképes biomassza vagy abundancia szintjére vonatkozó szakvélemény hiányában a referenciapont az a szint, amelynek elérésekor a tudományos szakvélemények szerint az állomány fenyegetve van. Meg kell jegyezni, hogy míg a terv rendeltetése, hogy az Északi-tenger tengerfenéken élő állományai és halászatuk egyedi jellemzőinek feleljen meg, az alaprendelet 10. cikkéből következik, hogy a jövőbeni többéves tervek szerkezete és bizonyos elemei hasonlóak lesznek. Ennek megfelelően a terv és a kirakodási kötelezettség végrehajtása célkitűzéseinek, célértékeinek és biztosítékainak meghatározásakor ugyanaz a megközelítés érvényesült, mint a nemrégiben elfogadott, a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2187/2005/EK rendelet módosításáról és az 1098/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, xxx -i 2016/… /EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben 4 ;

Az alaprendelet 15. cikke értelmében az Északi-tengeren érvényes kirakodási kötelezettség 2016-tól bizonyos tengerfenéki halászatokra és a halászatot meghatározó fajokra alkalmazandó, 2019. január 1-jétől pedig az összes egyéb olyan fajra, amely a kifogható mennyiségre vonatkozó korlátozás hatálya alá tartozik. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (7) bekezdése értelmében a tagállamoknak a teljes kifogható mennyiségeket a lobogójuk alatt közlekedő hajók között a feltételezhető fogási összetétel és az összes fogás kirakodására vonatkozó kötelezettség figyelembevételével kell kiosztaniuk. Ennek érdekében a tagállamok olyan nemzeti intézkedéseket fogadhatnak el, mint például a rendelkezésre álló nemzeti TAC tekintetében egy meghatározott tartalék képzésére vonatkozó kötelezettség előírása vagy a más tagállamokkal való kvótacsere.

Az alaprendelet 18. cikke szerint, amennyiben a Bizottságot hatáskörrel ruházták fel arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, a közvetlen gazdálkodási érdekkel bíró tagállamok – a többéves terv célkitűzéseinek elérése érdekében – többek között bizonyos intézkedések elfogadására irányuló közös ajánlásokat nyújthatnak be. A terv ennek érdekében a kirakodási kötelezettségre vonatkozó rendelkezések és bizonyos állományokat érintő konkrét védelmi intézkedések elfogadása tekintetében a tagállamok közötti regionális együttműködést alakít ki.

A HTMGB tudományos tanácsadásával összhangban 5 , 6 a terv nem állapít meg éves korlátozást a halászati erőfeszítések tekintetében (a tengeren töltött napok száma).

Ez a terv nem terjed ki a tengeri sügérre, amelynek állománya jelen van az Északi-tengeren, mivel a szóban forgó állomány kiaknázása elsősorban az Északi-tengeren kívül történik. Azonban a Bizottság felismeri, hogy a tengeri sügérre vonatkozó gazdálkodási tervre szükség van. Ezt alkalmazni kell a nevezett állományt kiaknázó halászatokra a IVb és c, VIIa és VIId–h ICES zónákban, valamint a tengeri sügér szabadidős halászatára.

Az adott politika területén meglévő politikai rendelkezésekkel fennálló összhang

A közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1 megállapítja a KHP általános keretét és meghatározza azokat a helyzeteket, amikor a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek többéves terveket kell elfogadnia.

A tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó hosszú távú terv létrehozásáról, valamint a 423/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2008. december 18-i 1342/2008/EK tanácsi rendelet2 megállapítja az Északi-tengerben és a szomszédos vizeken található tőkehalállományok fenntartható kiaknázására vonatkozó szabályokat.

Az északi-tengeri sima lepényhal és nyelvhal állományainak kiaknázásával foglalkozó halászatokat érintő többéves tervet meghatározó 2007. június 11-i 676/2007/EK tanácsi rendelet3 meghatározza az északi-tengeri simalepényhal- és nyelvhal-állományok fenntartható kiaknázására vonatkozó szabályokat.

A halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló 1998. március 30-i 850/98/EK tanácsi rendelet 7 körvonalazza a megfelelő technikai védelmi intézkedéseket, azaz a fogás összetételére vonatkozó szabályokat, a legkisebb szembőséget, a legkisebb kifogható méretet, a lezárt területeket és bizonyos halászatokra vonatkozó zárt évszakokat. Emellett korlátozást állapít meg az eresztőhálós halászatra vonatkozóan is. Ez jelenleg felülvizsgálat alatt áll, és felváltásra kerül, ha a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó bizottsági javaslat 8 elfogadásra kerül.

Az éves tanácsi rendelet, amely egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében meghatározza az Északi-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeket és a kapcsolódó feltételeket, megállapítja az érintett állományokra vonatkozó TAC-szinteket (a legutóbbi, jelenleg hatályban lévő jogszabály az egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2016. évre történő meghatározásáról és az (EU) 2015/104 rendelet módosításáról szóló 2016. január 22-i (EU) 2016/72 tanácsi rendelet 9 ).

A közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet 10 (a továbbiakban: 1224/2009 tanácsi rendelet) megállapítja a halászatra vonatkozó általános ellenőrzési követelményeket, valamint a többéves tervekre vonatkozó egyedi ellenőrzési követelményeket.

Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

A javaslat és annak célkitűzései összhangban állnak más uniós szakpolitikákkal, különösen a környezetvédelmi, szociális, piaci és kereskedelmi politikákkal.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdése.

A szubszidiaritás elve

A javaslat rendelkezései a tengeri biológiai erőforrások megőrzésével kapcsolatosak, és ezek az intézkedések az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak. A szubszidiaritás elve ezért nem alkalmazandó.

Az arányosság elve

A javasolt intézkedések megfelelnek az arányosság elvének, mivel megfelelőek, szükségesek, és semmilyen egyéb, kevésbé korlátozó intézkedés nem áll rendelkezésre a kívánt szakpolitikai célok megvalósítására.

A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: európai parlamenti és tanácsi rendelet.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

Konzultációra került sor különböző szinteken, beleértve az érdekelt feleket, tudományos munkatársakat, az állami szektort (beleértve az állami közigazgatást) és a bizottsági szolgálatokat. Ezt egy teljes körű értékelési folyamat követte, amelyet úgy szerveztek meg, hogy a kezdeti megoldandó feladatokat és kérdéseket a Halászati és Tengerügyi Főigazgatóság határozta meg, de az összes lépésben a legfontosabb információkat a tudományos munkatársak és egyéb szakértők szolgáltatták, valamint olyan érdekelt felek, akik teljes mértékben részt vállaltak a folyamatban.

Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

Az érdekelt felekkel folytatott konzultációkat célzott módon végezték a hatályfelmérés során és az Északi-tengeri Tanácsadó Testülettel (NSAC) való konzultáció révén 11 . A tanácsadó testületek (AC) olyan érdekelt szervezetek 12 , amelyeket a korábbi, 2002. évi KHP reform során hozták létre, céljuk, hogy egybefogják az iparági (halászati, feldolgozási és forgalmazási ágazat) és egyéb érdekcsoportokat, mint például a környezetvédelmi és fogyasztói szervezeteket. A tanácsadó testületek (AC) tengeri medencék szerint különülnek el. Az alaprendelet III. melléklete egy tanácsadó testületet ír elő az Északi-tenger területére – az Északi-tengeri Tanácsadó Testületet (NSAC), és pontos területi lefedettségét az ICES IV alterületére és IIIa körzetére határolja le 13 .

A Halászati és Tengerügyi Főigazgatóság (DG MARE) két hatályfelmérő workshopot szervezett. Az elsőt Brüsszelben tartották 2014. február 27-én 14 . A résztvevők közé tartoztak a meghívott tudományos szakértők, az északi tengeri tagállamok, valamint az északi-tengeri és nyílt tengeri tanácsadó testületek képviselői. E workshop során vitát kezdeményeztek az Északi-tengerre vonatkozó több éves vegyes halászati terv kidolgozásáról és végrehajtásáról.

Ezt követően a másik hatályfelmérő workshopra is Brüsszelben került sor, 2014. szeptember 29. és 30. között 15 . A résztvevők közé tartoztak a meghívott tudományos szakértők, az északi tengeri tagállamok, valamint az északi-tengeri tanácsadó testületek képviselői. Fő célkitűzése az volt, hogy elérje a többéves tervekre vonatkozó új jogi és politikai keretek közös megértését, megvitassa a megfelelő vázlattervezetet az Északi-tengerre vonatkozó jövőbeni MAP kinézetére vonatkozóan, és szekciócsoportok alkalmazásával előremozdítsa a jövő terv „építőköveire” vonatkozó kollektív gondolkodást.

Emellett megbeszéléseket folytattak az északi-tengeri tanácsadó testülettel (NSAC) annak vegyes halászati fókuszcsoportja révén, a 2015. októberi amszterdami és a 2015. márciusi koppenhágai üléseken11.

Széleskörű, internet-alapú nyilvános konzultációra került sor 2015. február 9-től május 4-ig 16 . Összesen 25 részletes észrevétel érkezett a tagállamoktól, a tanácsadó testületektől (AC), az iparágat képviselő szervezetektől, a civil szervezetektől és a lakosságtól. A főbb következtetések a következők voltak:

A jelenlegi gazdálkodási tervek túlságosan előíró jellegűek és túl bonyolultak. Olyan szabályozással kell lecserélni őket, amely stratégiai célokon és általános elveken alapul.

Bármilyen új gazdálkodási tervben figyelembe kell venni a vegyes halászati kölcsönhatásokat.

A kirakodási kötelezettség komoly kihívást jelent, nem csak a halászati ágazatban, hanem a tagállamokban is a kvótáknak a flották közötti felosztása terén.

A részletes szabályokat regionális szinten kell kezelni, de koherenciát kell teremteni a szomszédos területekre vonatkozó gazdálkodási tervekkel.

Számos véleményező egyetért abban, hogy a tőkehal, a foltos tőkehal, a fekete tőkehal, a sima lepényhal, a nyelvhal, a lepényhal és a norvég homár képviseli a fő célfajokat. Különböző nézőpontok léteznek a további célfajok felvételére és a többi faj védelmi szintjére vonatkozóan. Általánosságban a tagállamok és a halászati ágazat a fő célfajokra való koncentrálást részesíti előnyben, míg a civil szervezetek konkrét célkitűzéseket kívánnak az Északi-tengeren halászott összes fajra vonatkozóan.

A gazdálkodási terv alapján bevezetett technikai intézkedéseket regionális szinten kell egyeztetni.

Szakértői vélemények begyűjtése és felhasználása

A meglévő jogszabályok kiértékeléséhez szükséges munka és konzultációk legnagyobb részét a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (a továbbiakban: HTMGB) 17 és a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (a továbbiakban: ICES) 18 , valamint a Tengeri Erőforrásokat Felmérő Csoport (a továbbiakban: MRAG) égisze alatt a Bizottsággal kötött keretszerződés alapján dolgozó tudományos munkatársak végezték.

A meglévő jogszabályok utólagos értékelése/célravezetőségi vizsgálat

A HTMGB, az ICES és az MRAG számos értékelést végzett a tőkehal-állományokra vonatkozó aktuális gazdálkodási terv 2 (a továbbiakban: „a tőkehalterv”), valamint az északi-tenger közönséges nyelvhalra és sima lepényhalra vonatkozó gazdálkodási terv vonatkozásában 3 (a továbbiakban: „a lepényhalterv”) a KHP reformja előtt. A lepényhalterv esetében az MRAG 2009-ben elvégezte a különböző lehetőségek hatáselemzését 19 az első „kinyerési fázistól” a második „kezelési fázisig”, mivel egy ilyen felülvizsgálat magában a tervben is szerepel, amint mindkét állomány a megfigyelések szerint biztonságos biológiai határértékeken belül szerepel két egymást követő évben. A 2010 októberében Vigóban ülésező HTMGB szakértői csoport 20 úgyszintén kiértékelte a lepényhaltervet.

2011-ben két ülésre került sor, amelyek célja az volt, hogy retrospektív értékelést készítsenek számos gazdálkodási tervről, beleértve a tőkehaltervet2: ezek kombinált HTMGB/ICES szakértői csoporti ülések voltak Koppenhágában, 2011 februárjában/márciusában 21 , amelyeket a 2011. júniusi hamburgi ülés követett5. Mindkét találkozó nyitva ált az NSAC és a tagállami közigazgatások résztvevői számára. Ezen elemzések következtetései magukban foglalták, hogy a tőkehalterv2 hasznára szolgálna, ha összekapcsolnák a homárra és foltos tőkehalra, vékonybajszú tőkehalra, fekete tőkehalra, közönséges nyelvhalra és sima lepényhalra vonatkozó északi-tengeri terveket, és hogy a terv nem szabályozta a halászati mortalitást az előirányzott módon.

A Bizottság szolgálatai akkor nem tettek semmilyen lépéseket egyik terv felülvizsgálata érdekében sem a vezetői kompetenciákat érintő intézményközi vita miatt. Amint a vita eldöntésére szolgáló intézményközi munkacsoport ismertette következtetéseit 22 , valamint az új KHP elfogadása után, az értékeléseket célzó munka tekintetbe veheti az új politikai kontextust.

2014-ben egy HTMGB szakértői csoport ülésezett az olaszországi Varesében március 10 és 14 között, hogy elkészítse a lepényhaltervre vonatkozó utólagos értékelést7. Az értékelést a HTMGB vizsgálta felül későbbi, 2014. márciusi brüsszeli plenáris ülésén. 23

A jelenlegi gazdálkodási terveket a tagállamok, a halászati ágazat, a tudósok 24 , 25 , 26 , 27 , 28 , 29 , 30 , 31 , 32 , 33 , 34 és a környezetvédelmi szervezetek hatástalannak, túlságosan előíró jellegűnek, szükségtelenül nehézkesnek és gazdaságilag károsnak tekintik az európai uniós halászati ágazatra nézve. A kritika középpontjában különösen a „tengeren töltött napok” rendszere állt. A tőkehalterv értékelése során2 a HTMGB arra a következtetésre jutott, hogy a terv nem szabályozza a halászati mortalitást a tervezett módon, valamint hogy a gazdálkodási terv rövid távú gazdasági hatásai nem egyértelműek. A lepényhaltervre vonatkozóan a HTMGB arra a következtetésre jutott, hogy a közönséges nyelvhal és a sima lepényhal észlelt helyreállása nem valószínű, hogy a tengeren töltött napok korlátozásából eredt25.

A tőkehaltervet2 szintén erősen kritizálták, mert további korlátozásokat irányzott elő annak ellenére, hogy a tőkehal állománya az Északi-tengeren az elmúlt években kezdett helyreállni. A tőkehalterv hatása nem csak az volt, hogy korlátozta a tőkehal halászatát az Északi-tengeren, amely a kirakodott halállomány körülbelül 5%-át teszi ki, hanem hogy megakadályozta a halászhajók kifutását még akkor is, ha a többi hal 95%-ára vonatkozó halászati kvóta a tulajdonukat képezte. E helyzetet az egész halászati ágazatra nézve nagymértékben tisztességtelennek és aránytalannak tartották.

A tengeren töltött napok rendszerét úgyszintén kritizálta néhány érdekelt fél az olyan káros hatások vonatkozásában, amelyek károsítják a környezetet, ahelyett hogy megőriznék a halállományokat, például hogy a korlátozott számú halászati napokkal rendelkező hajóknak partközelben kell halászniuk, ahol a fiatal halállomány koncentrálódik. Hasonlóképpen, az északi-tenger halászati ágazat képviselői a jelen kezdeményezéshez tartozó nyilvános konzultáció során úgy érveltek, hogy a tengeren töltött időre vonatkozó szigorú korlátozások megnehezítik számukra, hogy olyan halászterületeket keressenek, ahol a tőkehal mennyisége alacsonyabb, tehát vegyes halászat esetén a korlátozások súlyosbítják a nem kívánt tőkehalfogások problémáját. Továbbá, a tengeren töltött napokon alapuló gazdálkodási rendszer jelentős adminisztratív terhet jelent a Bizottság és a tagállamok hatóságai számára.

Hatásvizsgálat

Az északi-tengeri többéves tervre vonatkozó hatásvizsgálata az új KHP és a technikai intézkedésekre vonatkozó rendeletek átfogalmazása keretében történt. Az új KHP magában foglalja többek között az új kirakodási kötelezettséget, a maximális fenntartható hozam (MFH) elérésére szolgáló ütemtervet és a regionalizációt. Ennek fényében számos jelentés, tanulmány és szerződés biztosította e kérdések megfelelő hátterét. Ide tartoznak a következők:

a KHP reformja;24

a kirakodási kötelezettség bevezetésének hatása;25,26

a KHP társadalmi-gazdasági dimenziói;27,28

az új technikai intézkedések szabályozásának kialakítása;29

vegyes halászat az EU területén30, beleértve az elfojtó hatások kezelését;31

az új, több éves tervekre vonatkozó gazdálkodási területek szempontjai;32

az MFH használatával történő gazdálkodás szempontjai.33

Két jogalkotási lehetőséget vizsgáltak meg részletesen: 1. lehetőség az alaprendelet alkalmazásával történő gazdálkodás, a 2. lehetőség pedig egy egységes többéves vegyes halászati terv létrehozása. Továbbá a 2. lehetőségre vonatkozóan több részlehetőséget vettek figyelembe, az alábbiak szerint: i. a megfelelő területek lehatárolása, ii. a kirakodási kötelezettség életbe léptetésének megkönnyítésére szolgáló módszer kiválasztása, iii. az FMSY tartományok kiválasztása, iv. a terv hatálya alá tartozó fajok kiválasztása, v. az FMSY érték elérésének határideje, valamint vi. az állományok elővigyázatossági szintre való helyreállításának időkerete. Az első 4 változóra vonatkozó preferált választás minőségi elemzés alapján lehetséges. Az utóbbi két változót mennyiségi hatásvizsgálat révén vizsgálták meg, és összehasonlították az 1. lehetőséggel.

A preferált választás a 2. lehetőség (egységes többéves vegyes halászati terv), ahol az FMSY értéket legkésőbb 2020-ra elérik, és az állományokat gyorsan helyreállítják az elővigyázatossági szinteken belüli értékekre. Amint az FMSY értékét bármelyik konkrét állományra vonatkozóan elérték, a nevezett állományra vonatkozóan nem haladható meg az FMSY értéke. A preferált lehetőség (egységes többéves vegyes halászati terv az északi-tengeri tengerfenéki halászatok esetében) sokkal hatékonyabb a jelen kezdeményezés bármely céljának elérésére, mint az 1. lehetőség (alaprendelet). A 2. lehetőség pozitív környezeti hatásokat eredményez az 1. lehetőséghez képest. A gazdasági és társadalmi hatások átlagosan úgyszintén kedvezőbbek az 1. lehetőséghez képest. A pozitív hatásokat tovább fokozzák a következő preferált részlehetőségek: „az FMSY elérése legkésőbb 2020-ig” és a „gyors helyreállítási időszak”. Gazdasági szempontból a jövedelmezőség növekszik, elsősorban a csökkent változó költségek és a halászati erőforrások rendelkezésre állása miatt. Társadalmilag a kkv-k adminisztratív terhei csökkennek és munkahelyek maradnak meg. Környezetvédelmi szempontból a „gyors helyreállítási időszak” csökkenti az állomány összeomlásának kockázatát és növeli az átlagos biomasszát.

Továbbá a népszerűtlen, tengeren töltött napokon alapuló rendszer és az egyetlen területen való halászatra vonatkozó előírás eltörlése egyszerűsíti a jogi keretet és csökkenti a tagállamokra, valamint az iparágra háruló adminisztratív terheket.

A szabályozás célravezetősége és egyszerűsítése

Bár ez a terv nem kapcsolódik a célravezető és hatásos szabályozás programhoz (REFIT), csökkenti a szabályozásból eredő terheket, mivel két olyan rendeletet hatályon kívül helyez, amelyek a jelen terv alapján összevonásra kerülnek.

A tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó hosszú távú terv létrehozásáról, valamint a 423/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2008. december 18-i 1342/2008/EK tanácsi rendelet megállapítja az Északi-tengerben és a szomszédos vizeken található tőkehalállományok fenntartható kiaknázására vonatkozó szabályokat2.

Az északi-tengeri sima lepényhal és nyelvhal állományainak kiaknázásával foglalkozó halászatokat érintő többéves tervet meghatározó 2007. június 11-i 676/2007/EK tanácsi rendelet meghatározza az északi-tengeri simalepényhal- és nyelvhal-állományok fenntartható kiaknázására vonatkozó szabályokat3.

Az északi-tengeri tengerfenéki halászati és halfeldolgozó ágazatban tevékenykedő vállalkozások túlnyomó többsége (98%) kkv vagy mikrovállalkozás. A jelenlegi rendszer fontos gazdasági költségeket ró az üzleti vállalkozásokra, különösen a kkv-kra; ezeket a veszteségeket a bonyolult szabályozás okozza, és a jövőben elkerüljük őket (az egyszerűsítés közvetlen előnyei). A fenntartható kiaknázás magasabb jövedelmezőséget eredményez, amely jobb gazdasági teljesítményhez vezet. A halászok több szabadságot élveznek majd annak eldöntésében, hogy hol és mikor halásszanak. A halászati erőfeszítésre vonatkozó rendszer kiküszöbölésével nem csupán az ágazati adminisztratív terhek csökkennek, beleértve a nagymértékű adatszolgáltatási kötelezettségeket, hanem a nemzeti hatóságoknak az ilyen jelentések feldolgozására és ellenőrzésére vonatkozó terhei is.

Alapjogok

Tárgytalan.

4.KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK

Nincsenek költségvetési hatások.

5.EGYÉB ELEMEK

Végrehajtási tervek és ellenőrzési, értékelési és jelentéstételi struktúrák

A Tanács 1224/2009 rendelete10 írja elő a megfelelő ellenőrzési, vizsgálati és végrehajtási jogszabályi kereteket, hogy biztosítsa a KHP szabályainak való megfelelést. Az e rendelet 43. cikkével összhangban többéves terveknek kell meghatározniuk azon küszöböket, amelyen felül a többéves tervek szerinti kifogott állományokat a kijelölt kikötőkben kell kirakni. Ezen túlmenően a terv terület- valamint halászatspecifikus szabályokat is bevezet az 1224/2009 tanácsi rendelet 17. cikkében meghatározott előzetes bejelentési követelmények vonatkozásában.

A terv szerint annak az érintett állományokra gyakorolt hatását rendszeresen értékelni kell a tudományos tanácsadások alapján. Rendkívüli fontosságú a megfelelő időszak azonosítása az ilyen értékelés számára: egy olyan időszaké, amely lehetővé teszi a regionális intézkedések elfogadását, végrehajtását, valamint az állományokra és a halászatra gyakorolt hatásainak szemléltetését. Emellett figyelembe kell vennie a tudományos testületek munkamódszerét, beleértve a rendszeres összehasonlító teljesítményértékelést. Az utóbbi időben a tudományos szakvélemények nem születhettek meg az értékelendő adatok vagy trendek nem kielégítő volta miatt, amikor az értékelés hároméves időszakra vonatkozott. Ennek megfelelően a tervet ötévenként kell értékelni.

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a terv hatásának rendszeres kiértékelése nem akadályozza meg, hogy a törvényhozók azt módosítsák, amennyiben ezt az új tudományos, politikai vagy társadalmi-gazdasági fejlemények szükségessé teszik.

A javaslat különleges rendelkezéseinek részletes magyarázata

A közös halászati politikának (KHP) a halászati erőforrások védelmére vonatkozó átfogó törekvésével összhangban és különös tekintettel az alaprendelet 9. és 10. cikkére, amely többéves tervek kidolgozását követeli meg, a terv fő elemei a következők:

A terv hatálya a tengerfenéken élő állományokra és a nevezett állományokat az Északi-tengeren kiaknázó halászatokra vonatkozik.

Célok és célértékek (a maximális fenntartható hozam elvével összhangban álló halászati mortalitás elérése). Az alaprendelet 10. cikkével összhangban a célértékeknek számszerűsíthetőknek kell lenniük. A javasolt célértékeket az ICES szakvéleménye szerinti FMSY körüli halászati mortalitási tartományokként fejezik ki. Ezek az FMSY tartományok az érintett állományok tekintetében lehetővé teszik a maximális fenntartható hozamon alapuló gazdálkodást, és úgy tűnik, hogy a tudományos szakvélemények változása esetén a módosításokat is lehetővé teszik mindamellett, hogy a nagyfokú kiszámíthatóság megmarad.

A tervben a megőrzésre vonatkozó referenciapontokat, amelyeket a szaporodóképes állomány biomasszájának tonnában kifejezett értéke vagy a számszerű abundancia szerint fejeznek ki, az ICES határozza meg, rendszerint az összehasonlító teljesítményértékelési gyakorlata révén. A szaporodóképes állomány biomasszájának vagy abundanciájának referenciapontjaira vonatkozó szakvélemény hiányában akkor van szükség a megfelelő lépésekre, amikor a tudományos szakvélemények szerint az állomány fenyegetve van.

A védelmi referenciapontokhoz biztosítékok és konkrét védelmi intézkedések kapcsolódnak. Ha a tudományos szakvélemény szerint bármelyik érintett állomány e pont alatt van, a nevezett állományra vonatkozó TAC értékét csökkenteni kell. Ez az intézkedés szükség szerint kiegészíthető olyanokkal, mint például a technikai intézkedések, a Bizottság vagy a tagállamok sürgősségi intézkedései.

A regionalizáció alapján a kirakodási kötelezettséggel kapcsolatban elfogadandó rendelkezésekre van szükség, amelyek lehetővé teszi a kirakodási kötelezettségek alóli esetleges jövőbeli mentességet olyan fajokra vonatkozóan, amelyek esetében a tudományos bizonyítékok magas túlélési arányt mutatnak, valamint a „de minimis” mentességet a tudományos szakvélemények alakulásával összhangban.

Ellenőrzési rendelkezések kiadására kerül sor az előzetes értesítésekre, a naplókra és a kijelölt kikötőkre vonatkozóan. Az előzetes értesítési és naplózási követelmények vonatkozásában szükség van az 1224/2009 rendelet általános szabályainak módosítására az Északi-tenger és a hozzá kapcsolódó tengerfenéki halászat sajátosságainak megfelelően. A kijelölt kikötők vonatkozásában az 1224/2009 rendelet többéves terveket ír elő olyan küszöbértékek elfogadása céljából, amelyek felett a tengerfenéken élő állományokból kifogott halakat csak fokozott ellenőrzéssel rendelkező kikötőkben lehet kirakni.

A terv rendszeres értékelése a tudományos tanácsadás alapján: a tervet ötévente ki kell értékelni. Ez az időszak kezdetben lehetővé teszi a kirakodási kötelezettség teljes körű alkalmazását, valamint regionális intézkedések elfogadását, végrehajtását, illetve az állományokra és a halászatra gyakorolt hatások szemléltetését. Ez a tudományos testületek által is megkövetelt minimálisan szükséges időszak. Az utóbbi időben a tudományos szakvélemények nem születhettek meg az értékelendő adatok vagy trendek nem kielégítő volta miatt, amikor az értékelés hároméves időszakra vonatkozott.

2016/0238 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az északi-tengeri tengerfenéken élő állományokra és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, valamint a 676/2007/EK tanácsi rendelet és az 1342/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a tervezet nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 35 ,

a rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezménye – amelynek az Unió részes fele – rendelkezik állományvédelmi kötelezettségekről, beleértve azt a kötelezettséget is, hogy a halászott fajok állományméretét a maximális fenntartható hozamot (a továbbiakban: MFH) eredményező szinten kell fenntartani vagy arra a szintre kell helyreállítani.

(2)A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2015. évi New York-i csúcstalálkozón az Európai Unió és tagállamai kötelezettséget vállaltak, hogy 2020-ig hatékonyan szabályozzák a halászatot, valamint véget vetnek a túlhalászásnak, az illegális, nem bejelentett és szabályozatlan halászatnak, valamint a destruktív halászati gyakorlatoknak, és a tudományon alapuló gazdálkodási terveket léptetnek életbe, hogy a lehető legrövidebb idő alatt helyreállítsák a halállományokat legalább arra a szintre, amely képes az MFH előállításra a biológiai jellemzőik által meghatározott módon.

(3)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 36 az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban előírja a közös halászati politika szabályait. A közös halászati politikának hozzá kell járulnia a tengeri környezet védelméhez, a gazdaságilag hasznosított valamennyi faj esetében folytatott fenntartható gazdálkodáshoz és különösen a 2008/56/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében megjelölt, 2020-ig elérendő jó környezeti állapot eléréséhez 37 .

(4)A közös halászati politika célja többek között annak biztosítása, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek környezetvédelmi szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, valamint hogy a halászati gazdálkodás vonatkozásában elővigyázatossági megközelítést és ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazzanak.

(5)A közös halászati politika céljainak elérése érdekében számos védelmi intézkedést kell elfogadni adott esetben a megfelelő kombinációban, mint például többéves tervek, technikai intézkedések, halászati lehetőségek rögzítése és allokációja.

(6)Az 1380/2013/EU rendelet 9. és 10. cikkében foglaltaknak megfelelően a többéves terveknek tudományos, műszaki és gazdasági szakvéleményeken kell alapulnia, és célkitűzéseket, egyértelmű időkeretbe foglalt mennyiségi célokat, védelmi referenciapontokat, valamint biztosítékokat kell tartalmaznia.

(7)Az 1342/2008/EK 38 és a 676/2007/EK 39 tanácsi rendelet határozza meg az Északi-tengeren és a szomszédos vizeken a tőkehal, sima lepényhal és a közönséges nyelvhal állományainak fenntartható kiaknázására vonatkozó szabályokat. Ezeket és más tengerfenéken élő állományokat vegyes halászatban kezelik. Ezért helyénvaló egy egységes többéves terv létrehozása, amely figyelembe veszi az ilyen technikai kölcsönhatásokat.

(8)Továbbá az ilyen többéves tervet alkalmazni kell az Északi-tenger összes tengerfenéken élő állományára és a velük kapcsolatos halászatra.

(9)Bizonyos tengerfenéken élő állományok kiaknázása egyaránt történik az Északi-tengeren és a szomszédos vizeken (kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok). Ennélfogva a főleg az Északi-tengeren halászott állományokra vonatkozó célokkal és biztosítékokkal kapcsolatos terv rendelkezéseinek hatályát az Északi-tengeren kívüli területekre is ki kell terjeszteni. Továbbá az olyan, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok esetén, amelyek halászata főleg az Északi-tengeren kívül történik, megfelelő célok és biztosítékok meghatározása szükséges a többéves tervekben az Északi-tengeren kívüli területekre, ahol halászatuk főleg történik, hatókörüket kiterjesztve az Északi-tengerre.

(10)E terv célja, hogy hozzájáruljon a közös halászati politika célkitűzéseinek eléréséhez, különösen az MFH eléréséhez és fenntartásához az érintett állományokra vonatkozóan, ezáltal hozzájárulva a fogási határértékek alá eső tengerfenéken élő állományokra vonatkozó kirakodási kötelezettségek végrehajtásához, valamint a halgazdálkodás ökoszisztéma-alapú megközelítésének alkalmazásához.

(11)Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a halászati lehetőségeket a többéves tervekben meghatározott célértékeknek megfelelően kell megállapítani.

(12)Az MFH elérésére és fenntartására vonatkozó célkitűzésnek megfelelő halászati mortalitás (a továbbiakban: F) célértékét célszerű a maximális fenntartható hozamnak megfelelő értékek (a továbbiakban: FMSY ) tartományaként meghatározni. E tudományos szakvéleményen alapuló tartományokra a tudományos szakvélemények változásainak figyelembevételéhez szükséges rugalmasság biztosítása, a kirakodási kötelezettség teljesítéséhez való hozzájárulás, valamint a vegyes halászat jellemzőinek figyelembevétele érdekében van szükség. Az FMSY tartományokat a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) számította ki olyan módon, hogy hosszú távon az MFH-hoz képest maximum 5%-os hozamcsökkenést eredményezzenek 40 . A tartomány felső határát úgy csökkenetették, hogy annak a valószínűsége, hogy az állomány a Blim vagy az Abundancelimit érték alá essen, nem több, mint 5%. E felső határérték megfelel továbbá az ICES „irányadó szabályának” 41 , amely jelzi, hogy amennyiben a szaporodóképes biomassza vagy az abundancia rossz állapotú, az F értékét olyan szintre kell csökkenteni, amely nem haladja meg azt a felső határt, amely megegyezik az FMSY pontértékkel, szorozva a szaporodóképes biomasszával vagy abundanciával a TAC évben, osztva az MFH Btrigger vagy Abundancelimit.értékkel. Az ICES ezeket a szempontokat és irányadó szabályt alkalmazza a halászati mortalitásról és a fogási lehetőségekről szóló tudományos szakvéleménye kibocsátásához.

(13)A halászati lehetőségek rögzítése céljára szükség van egy felső küszöbértékre a FMSY tartományok normál használata vonatkozásában, és feltéve, hogy az érintett állomány jó állapotúnak tekinthető, bizonyos esetekre vonatkozó felső határra. Csak akkor válhat lehetségessé a halászati lehetőségeknek a felső határ szerinti maximalizálása, ha a tudományos szakvélemény vagy bizonyítékok alapján szükség van a jelen rendeletben szereplő célok elérésére vegyes halászatok esetén, vagy el kell kerülni a fajokon belüli vagy fajok közötti állománydinamikák által okozott állománykárosítást, vagy korlátozni kell a halászati lehetőségek évenkénti változását.

(14)Ahol a célértékek nem állnak rendelkezésre az MFH vonatkozásában, az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni.

(15)Olyan állományoknál, amelyek esetében rendelkezésre állnak, valamint az elővigyázatossági intézkedések alkalmazása céljából létre kell hozni olyan védelmi referenciapontokat, amelyek kifejezése a trigger szaporodóképes biomassza szintjei formájában történik a halállományok, és trigger abundanciaszintek formájában a norvég homár vonatkozásában.

(16)A norvég homár funkcionális egységekre vonatkozóan, ahol ezek rendelkezésre állnak, helyénvaló a következő trigger abundancia szintek használata: minimum abundancia, (Abundancebuffer) amely megfelel a Bbuffer referenciapontnak, amelyet az Északi-Tengeri Tanácsadó Testület határozott meg az északi-tengeri homárra vonatkozó hosszú távú gazdálkodási tervben 42 , és a határ abundancia (Abundancelimit), amely megfelel az abundancia MSY Btrigger értékének (ekvivalens a Blim értékkel) az ICES által meghatározott módon7.

(17)Megfelelő elővigyázatossági intézkedéseket kell előírni arra az esetre, ha az állomány mérete e szint alá esik. Az elővigyázatossági intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a halászati lehetőség csökkentését és egyedi védelmi intézkedéseket, ha a tudományos szakvélemény esetén helyzetjavító intézkedésre van szükség. Ezeket az intézkedéseket ki kell egészíteni minden egyéb intézkedéssel a megfelelő esetben, mint például az 1380/2013/EU rendelet 12. cikke szerinti bizottsági intézkedések vagy az 1380/2013/EU rendelet 13. cikke szerinti tagállami intézkedések.

(18)Annak biztosítása érdekében, hogy a vegyes halászatok esetében az összes állományra vonatkozó allokált TAC értékeket ne lépjék túl, bizonyos kiegészítő intézkedések elfogadása fontos feladat.

(19)Helyénvaló a norvég homárra vonatkozó TAC szintnek a IIa és IV ICES zónákban való olyan beállítása, amely megfelel a mindegyik funkcionális egység számára meghatározott fogási határ, valamint a nevezett TAC területen belüli funkcionális egységeken kívüli statisztikai négyszögek összegével. Ez azonban nem zárja ki a konkrét funkcionális egységek védelmét célzó intézkedések elfogadását.

(20)Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében foglalt kirakodási kötelezettség teljesítése érdekében a tervnek egyéb gazdálkodási intézkedéseket is elő kell írnia.

(21)A közvetlen gazdálkodási érdekeltséggel rendelkező tagállamokból érkező közös ajánlások benyújtásának határidejét az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően kell meghatározni.

(22)Az ebben a rendeletben foglalt intézkedéseknek való megfelelés biztosítása érdekében az 1224/2009/EK tanácsi rendeletben foglaltakon túl egyedi ellenőrzési intézkedéseket is el kell fogadni 43 .

(23)Mivel az Északi-tengeren számos kisebb halászhajó tesz rövid halászati utakat, az 1224/2009/EK rendelet 17. cikkében előírt előzetes értesítés használatát ki kell terjeszteni valamennyi, legalább 8 méter teljes hosszúságú halászhajóra, valamint indokolt előírni, hogy az előzetes értesítéseket a hajók a kikötőbe való érkezés várható időpontja előtt legalább egy órával elküldjék. Ugyanakkor figyelembe véve a kevés halat ejtő halászati utaknak az érintett állományokra gyakorolt hatását és az azokhoz kapcsolódó előzetes értesítésekkel járó adminisztratív terheket, az előzetes értesítésekre vonatkozóan küszöbértéket kell meghatározni.

(24)Hasonlóképpen ki kell terjeszteni a halászati napló használatát az 1224/2009/EK rendelet 14. cikkében előirányzott módon olyan hajókra, amelyek teljes hossza egyenlő vagy nagyobb, mint nyolc méter.

(25)A tengerfenéken élő állományokra vonatkozóan indokolt megállapítani egy olyan küszöbértéket, amely felett az adott halászhajó az 1224/2009/EK rendelet 43. cikke alapján köteles egy kijelölt kikötőben vagy egy parthoz közeli helyen kirakodni. A tagállamoknak ezenkívül az említett kikötők vagy parthoz közeli helyek kijelölésekor a rendelet 43. cikkének (5) bekezdésében foglalt kritériumokat oly módon kell alkalmazniuk, hogy biztosítsák az e rendelet hatálya alá tartozó állományok hatékony ellenőrzését.

(26)Az 1380/2013/EU rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében foglaltak szerint rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság időszakosan értékelje a rendelet alkalmazásának megfelelőségét és hatékonyságát. Ezeket az értékeléseket a terv tudományos tanácsadás alapján való rendszeres értékelését követve, és azok alapján kell végezni: a tervet ötévente kell értékelni. Ez az időszak lehetővé teszi a kirakodási kötelezettség teljes körű végrehajtását, valamint regionális intézkedések elfogadását, végrehajtását, illetve az állományokra és a halászatra gyakorolt hatások szemléltetését. Ez a tudományos testületek által is megkövetelt minimálisan szükséges időszak.

(27)A műszaki és a tudományos fejlődéshez való, kellő időben és arányos módon történő alkalmazkodás céljából, a rugalmasság biztosítására és egyes intézkedések alakításának lehetővé tétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően e rendelet kiegészítéseként a korrekciós intézkedések és a kirakodási kötelezettség végrehajtása vonatkozásában jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság megfelelő konzultációkat folytasson az előkészítő munka során, többek között szakértői szinten, és hogy ezeket a konzultációkat a jobb jogalkotásról szóló 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított alapelvek szerint folytassák. Különösen abból a célból, hogy biztosítsák az egyenlő részvételt a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében, az Európai Parlament és a Tanács az összes dokumentumot ugyanabban az időben kapja meg, mint a tagállamok szakértői, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság azon szakértői csoportjainak ülésein, amelyek a felhatalmazáson alapuló jogi aktus előkészítésével foglalkoznak.

(28)Az 1342/2008/EK tanácsi rendeletet és a 676/2007/EK tanácsi rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(29)Az 1380/2013/EU rendelet 9 cikkének (4) bekezdése alapján a terv elkészítése előtt sor került annak valószínűsíthető gazdasági és társadalmi hatásainak értékelésére.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET
TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)Ez a rendelet többéves tervet (a továbbiakban: terv) határoz meg az uniós vizek IIa, IIIa és IV ICES zónáinak („Északi-tenger”) a tengerfenéken élő állományaira, valamint az ezen állományokat kiaknázó halászatokra vonatkozóan.

(2)Az 1. bekezdéstől eltérve a 4., 5., 6. és 8. cikk alkalmazandó az 1–4. csoportba tartozó állományok területeire a 2. cikkben meghatározott módon.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikkében, az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 4. cikkében és a 850/98/EK tanácsi rendelet 3. cikkében megállapított fogalommeghatározásokon túlmenően e rendelet alkalmazásában:

1.„Tengerfenéken élő állományok” azok a tőkehal és lepényhal fajok, valamint a norvég homár, amelyek a vízoszlop mélyén vagy annak közelében élnek.

2.„1. csoport”: az alábbiak szerinti azon tengerfenéken élő állományok, amelyekre vonatkozóan e terv célértékeket, mint például FMSY tartományokat és biomasszához kapcsolódó biztosítékokat határoz meg:

a)közönséges tőkehal (Gadus morhua) a IV. alterületen valamint a VIId és a IIIa Nyugat körzetben (Északi-tenger, Keleti-csatorna, Skagerrak), a továbbiakban északi-tengeri tőkehal;

b)foltos tőkehal (Melanogrammus aeglefinus) a IV. alterületen, valamint a VIa és a IIIa nyugati körzetben (Északi-tenger, Skóciától nyugatra, Skagerrak) a továbbiakban foltos tőkehal;

c)sima lepényhal (Pleuronectes platessa) a IV. alterületen (Északi-tenger), valamint a IIIa részlegben (Skagerrak), a továbbiakban északi-tengeri sima lepényhal;

d)fekete tőkehal (Pollachius virens) a IV. és VI. alterületen és a IIIa körzetben (Északi-tenger, Rockall és Skóciától nyugatra, Skagerrak és Kattegat), a továbbiakban, fekete tőkehal;

e)közönséges nyelvhal (Solea solea) a IV. alterületen (Északi-tenger), a továbbiakban északi-tengeri közönséges nyelvhal;

f)közönséges nyelvhal (Solea solea) a IIIa körzetben és a 22-24. alkörzetben (Skagerrak és Kattegat, Balti-tenger nyugati része), a továbbiakban kattegati nyelvhal;

g)vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus) a IV. alterületen valamint a VIId körzetben (Északi-tenger, La Manche csatorna keleti része), a továbbiakban északi-tengeri vékonybajszú tőkehal.

3.„2. csoport”: a norvég homár (Nephrops norvegicus) funkcionális egységei (FU), amelyekre vonatkozóan az olyan célértékek, mint az FMSY tartományok és az abundanciával kapcsolatos biztosítékok megállapítására sor került a jelen tervben, amely a következőkből áll:

i.Nephrops a IIIa körzetben (FU 3-4);

ii.Nephrops a IV. alterületben (Északi-tenger) az FU szerint;

-Nephrops a Farn Deeps területén (FU 6);

-Nephrops a Fladen Ground területén (FU 7);

-Nephrops a Firth of Forth területén (FU 8);

-Nephrops a Moray Firth területén (FU 9).

4.„3. csoport”: olyan tengerfenéken élő állományok, amelyekre az Északi-tengerben lévő 1. csoporttól eltérő fogási határértékek vonatkoznak.

5.„4. csoport”: a norvég homár (Nephrops norvegicus) funkcionális egységei és statisztikai négyszögei az ICES IIa zóna és IV alterület funkcionális egységein kívül, amelyekre a 2. csoportban felsoroltaktól eltérő fogási határértékek vonatkoznak.

6.„5. csoport”: olyan tengerfenéken élő állományok, amelyekre nem vonatkoznak fogási határértékek.

7.„6. csoport”: olyan tiltott fajok, amelyekre halászati tilalom vonatkozik, és amelyeket ilyen módon azonosítottak egy az Északi-tengerre vonatkozó közös halászati politika területén elfogadtott uniós jogi aktusban.

8.„7. csoport”: olyan tengerfenéken élő állományok, amelyekre vonatkozóan a célértékeket, mint például az FMSY tartományokat és a biomasszához kapcsolódó biztosítékokat a jelen rendelettől eltérő uniós jogszabályokban határozzák meg,.

9.A „teljes kifogható mennyiség” (TAC) mindegyik állomány azon mennyisége, amely egy év alatt kifogható.

10.Az „MSY Btrigger” a szaporodóképes állomány biomasszájának referenciapontja, amely alatt egyedi és megfelelő gazdálkodási intézkedéseket kell foganatosítani annak érdekében, hogy a kiaknázási arányok a természetes változatossággal kombinálva helyreállítsák az állományokat a hosszú távú MFH előállítására képes szint fölé.

II. FEJEZET
CÉLKITŰZÉSEK

3. cikk

Célkitűzések

(1)A tervnek hozzá kell járulnia közös halászati politika 1380/2013/EU rendelet 2. cikkében felsorolt célkitűzéseinek eléréséhez, különösen a halászati gazdálkodás elővigyázatossági megközelítésének alkalmazásával, és annak biztosítására törekedve, hogy az élő tengeri biológiai erőforrások kiaknázása során a halászott fajok állományait visszaállítsák a maximális fenntartható hozamot biztosítani képes szint fölé, és tartsák is fenn ezt a szintet.

(2)A tervnek a lehetőségekhez mérten a nem kívánt fogások elkerülésével és csökkentésével hozzá kell járulnia a visszadobások megszüntetéséhez és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke által előírt, a fogási korlátozások által érintett és az e rendelet alá tartozó fajokra vonatkozóan előírt kirakodási kötelezettség teljesítéséhez.

(3)A tervnek a halászati gazdálkodásra az ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmaznia annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt kedvezőtlen hatásai minimálisak legyenek. Összhangban kell állnia az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal, különösen a jó környezeti állapot 2020-ig történő elérésére irányuló, a 2008/56/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében rögzített célkitűzéssel.

(4)A tervnek különösen törekednie kell:

a)a 2008/56/EK irányelv I. mellékletében található 3. mutatóban szereplő feltételek teljesítésének biztosítására; és

b)a 2008/56/EK irányelv I. mellékletében található egyéb vonatkozó mutatók teljesítéséhez való hozzájárulásra, arányosan a halászat teljesítésükben betöltött szerepével.

III. FEJEZET
CÉLÉRTÉKEK

4. cikk

Az 1. és 2. csoportra vonatkozó célértékek

(1)A halászati mortalitás célértékét az 1. és 2. csoport állományainak vonatkozásában a lehető leghamarabb, és fokozatosan, egyre növekvő alapon 2020-ig el kell érni, és azt követően az I. mellékletben meghatározott tartományokban fenn kell tartani.

(2)Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban a halászati lehetőségeknek meg kell felelniük a jelen rendelet I. mellékletének A. oszlopában meghatározott halászati mortalitási tartományok célértékeinek.

(3)Az 1. és 2. Bekezdéstől eltérve a halászati lehetőségek rögzíthetők olyan szinteken, amelyek a halászati mortalitás alacsonyabb szintjeinek felelnek meg, mint az I. melléklet A. oszlopában szereplő értékek.

(4)A (2) és (3) bekezdéstől eltérve egy állományra vonatkozóan a halászati lehetőségek meghatározhatók az I. melléklet B. oszlopában megállapított halászati mortalitási tartományokkal összhangban is, feltéve, hogy az érintett állomány a szaporodóképes állomány biomasszájának legalacsonyabb szintjére vonatkozó, a II. melléklet A. oszlopában megállapított referenciapontnál nagyobb:

a)ha vegyes halászat esetén tudományos szakvélemények vagy bizonyítékok alapján szükség van rá a 3. cikkben meghatározott célkitűzések eléréséhez;

b)ha a fajon belüli vagy fajok közötti dinamikák miatt tudományos szakvélemények vagy bizonyítékok alapján az állomány komoly károsodásának elkerüléséhez szükség van rá; vagy

c)az egymást követő évek halászati lehetőségei több mint 20%-os változásának elkerülése érdekében.

5. cikk

Az 3. és 4. csoportra vonatkozó célértékek

(1)A 3. és 4. csoportokban lévő állományokra vonatkozó halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a maximális fenntartható hozammal kapcsolatos tudományos szakvéleményekkel.

(2)Ha nem áll rendelkezésre tudományos szakvélemény a maximális fenntartható hozammal összeegyeztethető halászati mortalitási arányra vonatkozóan, a halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a tudományos szakvéleményekkel annak biztosítása érdekében, hogy az állományok fenntarthatósága összhangban álljon az elővigyázatosság elvével.

6. cikk

Az 5. csoportra vonatkozó célértékek

Az 5. csoportba tartozó állományokat az elővigyázatosság elvén alapulva kell kezelni a tudományos szakvéleményekkel összhangban.

IV. FEJEZET
BIZTOSÍTÉKOK

7. cikk

Védelmi referenciapontok az 1. és a 2. csoport számára

Az érintett állományok teljes reprodukciós kapacitásának biztosítására való védelmi referenciapontok a II. mellékletben találhatók:

a) a minimális szaporodóképes állomány biomasszája (MSY Btrigger) a halállományokra vonatkozóan;

b) a szaporodóképes állomány biomasszájának határértéke (Blim) a halállományokra vonatkozóan;

c) a norvég homár minimális abundanciája (Abundancebuffer);

d) a norvég homár abundancia-határértéke (Abundancelimit).

8. cikk

Az 1. és 2. csoportra vonatkozó biztosítékok

(1)Amikor a tudományos szakvélemények azt jelzik, hogy egy adott évre vonatkozóan az 1. csoportban lévő állományok szaporodóképes biomasszája az MSY Btrigger érték alatt, vagy a 2. csoportban lévő funkcionális egységek bármelyikének abundanciája a II. melléklet A. oszlopában szereplő Abundancebuffer érték alatt van, minden megfelelő korrekciós intézkedést foganatosítani kell az illető állomány vagy funkcionális egység gyors visszatérésének biztosítására, hogy meghaladják azon szinteket, amelyek képesek a maximális fenntartható hozam biztosítására. Konkrétan, a 4. cikk (2) bekezdésétől eltérően, a halászati lehetőséget olyan szintekre kell beállítani, amelyek összeegyeztethetők a halászati mortalitással, figyelembe véve a biomassza vagy az abundancia csökkenését, amely az I. melléklet A. oszlopban meghatározott tartomány alá csökken.

(2)Amikor a tudományos szakvélemények azt jelzik, hogy bármely érintett állomány szaporodóképes biomasszája a Blim érték alatt van, vagy a norvég homár bármely funkcionális egységének abundanciája a II. melléklet B. oszlopában szereplő Abundancebuffer érték alatt van, további korrekciós intézkedéseket kell foganatosítani az illető állomány vagy funkcionális egység gyors visszatérésének biztosítására, hogy meghaladják azon szinteket, amelyek képesek a maximális fenntartható hozam biztosítására. A 4. cikk (2) és (4) bekezdésétől való eltérés révén az említett korrekciós intézkedéseknek konkrétan magukban kell foglalniuk az érintett állomány halászatának felfüggesztését, és a halászati lehetőségek megfelelő csökkentését.

9. cikk

A 3–7. csoportra vonatkozó különleges védelmi intézkedések

Ha a tudományos szakvélemények szerint korrekciós intézkedésekre van szükség a 3–7. csoportba tartozó bármelyik tengerfenéken élő állomány védelme érdekében, vagy ha az 1. csoportba tartozó bármelyik állomány szaporodóképes biomasszája, illetve a 2. csoportba tartozó bármelyik funkcionális egység abundanciája egy adott évre vonatkozóan a jelen rendelet II. mellékletének A. oszlopában szereplő védelmi referenciapontok alatt van, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy megfelelő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a jelen rendelet 18. cikke, valamint az 1380/2013/EU rendelet 18. cikke értelmében a következőkre vonatkozóan:

a)a halászeszközök jellemzői, különösen a szembőség, a horogméret, a eszköz felépítése, a fonalvastagság, az eszközök mérete vagy a szelektivitás biztosítása vagy javítása érdekében alkalmazott szelekciós eszközök használata;

b)a halászeszközök használata, különösen az eszközök merítési ideje és merítési mélysége, a szelektivitás biztosítása vagy javítása érdekében;

c)meghatározott területekre vonatkozó halászati tilalom vagy korlátozás az ívó és a növendék halak vagy a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti halak és a nem célzott halfajok védelme érdekében;

d)meghatározott időszakokra vonatkozó halászati vagy bizonyos típusú halászeszközök használatára vonatkozó tilalom vagy korlátozás, az ívó halak vagy a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti halak és a nem célzott halfajok védelme érdekében;

e)minimális állományvédelmi referenciaméretek, a tengeri élőlények növendékei védelmének biztosítása érdekében;

f)a szelektivitáshoz kapcsolódó más jellemzők.

10. cikk

Teljes kifogható mennyiség

(1)A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a vegyes halászatot folytató halászhajókhoz elérhető kvóták fajtánkénti összetétele megfelelő legyen a hajók által valószínűleg kifogható halállomány összetételére nézve.

(2)A 8. cikk sérelme nélkül a norvég homár állományára vonatkozó TAC értéknek a IIa és IV ICES zónákban meg kell egyeznie a funkcionális egységek fogási korlátozásainak és a funkcionális egységeken kívüli statisztikai négyszögek összegével.

V. FEJEZET
A KIRAKODÁSI KÖTELEZETTSÉGGEL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

11. cikk

Az 1–7. csoport kirakodási kötelezettségeivel kapcsolatos rendelkezések

Az 1–7. csoportba eső tengerfenéken élő állományokra vonatkozóan a Bizottság felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a jelen rendelet 18. cikke valamint az 1380/2013/EU rendelet 18. cikke értelmében, a következőkre vonatkozóan:

a)mentesítés a kirakodási kötelezettség alkalmazása alól azon fajokra vonatkozóan, amelyek esetében a tudományos bizonyítékok szerint magas a túlélési arány, figyelembe véve a halászeszközök, a halászati gyakorlatok és az ökoszisztéma jellemzőit, a kirakodási kötelezettség teljesítésének megkönnyítése érdekében; és

b)de minimis kivételek a kirakodási kötelezettség teljesítésének megkönnyítése érdekében; az ilyen de minimis kivételeket az 1380/2013/EU irányelv 15. cikke (5) bekezdésének (c) pontjában említett esetekben és az ott meghatározott feltételekkel összhangban kell megállapítani;

c)a fogások dokumentálására vonatkozó konkrét rendelkezések, mindenekelőtt a kirakodási kötelezettség teljesítésének nyomon követése céljából; és

d)minimális védelmi referenciaméretek meghatározása a tengeri élőlények növendékei védelmének biztosítása céljából.

VI.
REGIONALIZÁCIÓ

12. cikk

Regionális együttműködés

(1)Az e rendelet 8. és 10. cikke szerinti intézkedésekre az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (1)–(6). bekezdését kell alkalmazni.

(2)E cikk 1. bekezdésének alkalmazásában azok a tagállamok, amelyek közvetlen gazdálkodási érdekeltséggel rendelkeznek, közös ajánlásokat nyújthatnak be az 1380/2013/EU rendelet 18. cikk (1) bekezdése szerint, első alkalommal legkésőbb e rendelet hatálybalépésétől számított tizenkét hónapon belül, azt követően pedig a terv értékelésének a 17. cikkel összhangban történő minden egyes benyújtását követő tizenkét hónapon belül. Akkor is benyújthatnak ilyen ajánlásokat, ha azt szükségesnek vélik, különösen abban az esetben, ha hirtelen változás áll be az e rendelet hatálya alá tartozó valamely állomány helyzetében. Az adott naptári évre vonatkozó intézkedésekre irányuló közös ajánlásokat legkésőbb a megelőző év július 1-jéig kell benyújtani.

(3)Az e rendelet 9. és 11. cikkében adott felhatalmazás nem sértheti az uniós jogszabályok, köztük az 1380/2013/EU rendelet egyéb rendelkezései alapján a Bizottságra ruházott hatásköröket.

VII. FEJEZET
ELLENŐRZŐ INTÉZKEDÉSEK

13. cikk

Kapcsolat az 1224/2009/EK rendelettel

E fejezet eltérő rendelkezéseinek hiányában az e fejezetben előírt ellenőrzési intézkedéseket az 1224/2009/EK rendeletben az 1–7. csoportba tartozó tengerfenéken élő állományokra előírtakon felül kell alkalmazni.

14. cikk

Előzetes értesítések

(1)Az 1224/2009/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdésétől eltérve az említett cikkben foglalt előzetes értesítést a kikötőbe érkezés becsült idejét megelőzően legalább egy órával kell elküldeni. A parti tagállamok illetékes hatóságai eseti elbírálás alapján engedélyt adhatnak a kikötőbe történő korábbi belépésre.

(2)Az 1224/2009/EK rendelet 17. cikk (1) bekezdésében szereplő előzetes értesítési kötelezettség mellett, a nyolctól tizenkét méterig terjedő teljes hosszúságú uniós halászhajók parancsnokainak értesíteniük kell a parti tagállamot legalább egy órával a kikötőbe érkezés becsült ideje előtt az 1224/2009/EK rendelet 17. cikke (1) bekezdésének (a)–(f) pontjában felsorolt információkról, ha legalább az alábbi halmennyiségeket tartják a fedélzeten:

a)1. csoport: 1000 kg; és/vagy

b)2. és 4. csoport: 500 kg; és/vagy

c)3. csoport: 1000 kg; és/vagy

d)7. csoport: 1000 kg.

15. cikk
Az 1–7. csoportra vonatkozó naplózási követelmények

Az 1224/2009/EK rendelet 14. cikk (1) bekezdésétől való eltérés révén, a legalább nyolc méteres teljes hosszúságú uniós halászhajók tengerfenéken élő állományok halászatával foglalkozó parancsnokainak naplót kell vezetniük a tevékenységeikről a nevezett rendelet 14. cikke szerint.

16. cikk

Az 1., 2., 3., 4. és 7. csoportra vonatkozó kijelölt kikötők

A többéves terv hatálya alá tartozó fajok élőtömegére alkalmazandó küszöb, amely felett a halászhajóknak a fogást az 1224/2009/EK rendelet 43. cikkében foglaltak szerint egy kijelölt kikötőben vagy egy parthoz közeli helyen kell kirakodniuk, a következőképpen alakul:

a)1. csoport: 2 tonna;

b)2. és 4. csoport: 1 tonna;

c)3. csoport: 2 tonna;

d)7. csoport: 2 tonna.

VIII. FEJEZET
NYOMON KÖVETÉS

17. cikk

A terv értékelése

Legalább öt évvel e rendelet hatálybalépése után, valamint azt követően ötévente, a Bizottságnak gondoskodnia kell a terv azon állományokra gyakorolt hatásának kiértékeléséről, amelyekre a rendelet vonatkozik, valamint a nevezett állományokat kiaknázó halászatokra gyakorolt hatásának kiértékeléséről. Az említett értékelések eredményeit a Bizottság benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

IX. FEJEZET
ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

18. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételekkel felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)A 9. és 11. cikkben említett felhatalmazás a Bizottságot e rendelet hatálybalépésétől öt évig illeti meg. A Bizottság e felhatalmazásra vonatkozóan legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időszak letelte előtt jelentést készít. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, ha az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok letelte előtt.

(3)Az Európai Parlament vagy a Tanács a 9. és 11. cikkben említett felhatalmazást bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban 44 foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)A 9. és 11. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére az említett időtartam két hónappal meghosszabbodik.

X. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

19. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)Az 1342/2008/EK és a 676/2007/EK rendelet hatályát veszti.

(2)A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

20. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

Az Európai Parlament részéről A Tanács részéről

Az Elnök Az Elnök

(1)

HL L 354., 2013.12.28., 22. o.

(2)

HL L 348., 2008.12.24., 20. o.

(3)

HL L 157., 2007.6.19., 1. o.

(4) xxx

(5)

A tőkehalra vonatkozó többéves tervek értékelése a következő helyszíneken: Ír-tenger, Kattegat, Északi-tenger és a Skóciától nyugatra eső terület (HTMGB-11-07)

(6) A kezelési tervek értékeléséről/felméréséről szóló jelentés: A sima lepényhal és a közönséges nyelvhal északi-tengeri állományaira vonatkozó többéves gazdálkodási terv kiértékelése (HTMGB-14-03).

(7)

HL L 125., 1998.4.27., 1. o.

(8) COM/2016/0134 végleges - 2016/074 (COD)

(9)

HL L 22., 2016.1.28., 1. o.

(10) HL L 343., 2009.12.22, 1. o.

(11) http://www.nsrac.org

(12) http://ec.europa.eu/fisheries/documentation/publications/cfp_factsheets/racs_en.pdf

(13) Az észak-kelet atlanti régió (a többi tengeri régió között) statisztikai négyszögekre osztható. Az ICES e négyszögek különböző kombinációit hozza létre, amelynek során különböző területek, részterületek, körzetek és részkörzetek jönnek létre. Ezen ICES „övezetek” különböző kombinációi használatosak a halállomány meghatározására az ICES területen.

(14) Hatályfelmérő workshop az Északi-tenger vegyes halászati gazdálkodására vonatkozóan, Brüsszel, 2014.02.27. Áttekintés. Hiv. Ter. (2015) 2301118-02/06/2015.

(15) 2. hatályfelmérő workshop: vegyes halászati gazdálkodás az északi-tengeri tengerfenéki állományokra vonatkozóan. A megbeszélések áttekintése. Hiv. Ter. (2015) 2300556-02/06/2015.

(16) http://ec.europa.eu/dgs/maritimeaffairs_fisheries/consultations/north-sea-multiannual/index_en.htm

(17) A Bizottság 2005. augusztus 26-i 2005/629/EK határozata a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság létrehozásáról.

(18) http://www.ices.dk/explore-us/what-we-do/Pages/default.aspx

(19) Az északi-tengeri sima lepényhalra és közönséges nyelvhalra vonatkozó többéves gazdálkodási tervek gazdasági és társadalmi hatásai, Zárójelentés, Fish (Hal)/2006/09

(20) A HTMGB gazdálkodási célkitűzésekkel és stratégiákkal foglalkozó alcsoportjának jelentése (SGMOS 10-06). e) rész: b) rész: Az északi-tenger sima lepényhalra és közönséges nyelvhalra vonatkozó többéves terv hatásvizsgálata.

(21) A balti tőkehalra vonatkozó hatáselemzések hatályfelmérésére vonatkozó jelentés, valamint a Kattegat, az Északi-tenger, a Skóciától nyugatra eső terület és az Ír-tenger területén található tőkehal helyzetének ellenőrzése (HTMGB-11-02).

(22) http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/pech/dv/taskfor/taskforce.pdf

(23) A kezelési tervek értékeléséről/felméréséről szóló jelentés: A sima lepényhal és a közönséges nyelvhal északi-tengeri állományaira vonatkozó többéves gazdálkodási terv kiértékelése (HTMGB-14-03).

(24) http://ec.europa.eu/fisheries/reform/impact_assessments_en.htm

(25) A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság 45. plenáris üléséről készült jelentés (PLEN-14-01).

(26) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2015/540360/IPOL_STU(2015)540360_EN.pdf

(27) http://ec.europa.eu/fisheries/documentation/studies/socio_economic_dimension/index_en.htm

(28) http://www.socioec.eu/images/SOCIOEC/Media_Centre/Deliverables/SOCIOEC%20Deliverable% 206%208%20Management%20Measures%20North%20Sea%2026%2003%202012.pdf

(29) MRAG és mtsai. (2014) . Új technikai állományvédelmi intézkedési keret kialakítását támogató vizsgálat a megreformált KHP keretében. 2. tétel: a közös halászati politika retrospektív és prospektív kiértékelése, kivéve annak nemzetközi dimenzióját. Brüsszel 265ff.

(30) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/etudes/join/2014/529053/IPOL-PECH_ET(2014)529053_EN.pdf

(31) http://stecf.jrc.ec.europa.eu/documents/43805/830996/2014-11_STECF+14-19+-+Landing+Obligations+-+part+4_JRC93045.pdf

(32) http://stecf.jrc.ec.europa.eu/documents/43805/364146/2012-07_STECF+12-14+-+Management+plans+II+-+area+definitions_JRC73150.pdf

(33) http://www.myfishproject.eu/project-myfish/deliverables

(34)

Poseidon Aquatic Resource Management: Lot 2. Study. Administrative experience with effort management concerning the NE Atlantic (December 2010) (Az Atlanti-óceán északkeleti régiójára vonatkozó erőforrás-gazdálkodással kapcsolatos adminisztratív tapasztalatok; 2010 december).

(35)

HL C […], […], […]o .

(36) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(37) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 17-i 2008/56/EK irányelve a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25. 19. o.)

(38) A Tanács 1342/2008/EK rendelete (2008. december 18.) a tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó hosszú távú terv létrehozásáról, valamint a 423/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2008.12.24., 20. o.).

(39) A Tanács 676/2007/EK rendelete (2007. június 11.) az Északi-tengerben élő sima lepényhal és közönséges nyelvhal halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról (HL L 157., 2007.6.19., 1. o.).

(40)

EU kérés az ICES irányában a megfelelő FMSY tartományok iránt, különböző északi-tengeri és balti-tengeri állományok vonatkozásában.

(41) Az ICES szakvélemény általános háttere, 2015. július

(42) Hosszú távú gazdálkodási terv az északi-tengeri homár vonatkozásában

(43) A közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet (2009. november 20.) (HL L 343., 2009.12.22. 1. o.)

(44) Jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között.

Állomány	A maximális fenntartható hozam elérésével összhangban lévő halászati mortalitás célértéke (FMSY)
	A. oszlop	B. oszlop
Északi-tengeri tőkehal	0,22 – 0,33	0,33 – 0,49
Foltos tőkehal	0,25 – 0,37	0,37 – 0,52
Északi-tengeri sima lepényhal	0,13 – 0,19	0,19 – 0,27
Fekete tőkehal	0,20 – 0,32	0,32 – 0,43
Északi-tengeri közönséges nyelvhal	0,11 – 0,20	0,20 – 0,37
Kattegati közönséges nyelvhal	0,19 – 0,22	0,22 – 0,26
Északi-tengeri vékonybajszú tőkehal	Nincs meghatározva	Nincs meghatározva

Norvég homár funkcionális egység (FU)	A maximális fenntartható hozam elérésével összhangban lévő halászati mortalitás célértéke (FMSY) (mint fogási arány)
	A. oszlop	B. oszlop
IIIa FU 3 és 4 alkörzet	0,056 – 0,079	0,079 – 0,079
Farn Deeps FU 6	0,07 – 0,081	0,081 – 0,081
Fladen Ground FU 7	0,066 – 0,075	0,075 – 0,075
Firth of Forth FU 8	0,106 – 0,163	0,163 – 0,163
Moray Firth FU 9	0,091 – 0,118	0,118 – 0,118

Állomány	Minimális szaporodóképes állomány biomasszájára vonatkozó referenciapont (tonnában kifejezve) (MSY Btrigger)	A biomassza-határérték referenciapontja (tonnában kifejezve) (Blim)
Északi-tengeri tőkehal	165 000	118 000
Foltos tőkehal	88 000	63 000
Északi-tengeri sima lepényhal	230 000	160 000
Fekete tőkehal	200 000	106 000
Északi-tengeri közönséges nyelvhal	37 000	26 300
Kattegati közönséges nyelvhal	2 600	1 850
Északi-tengeri vékonybajszú tőkehal	Nincs meghatározva	Nincs meghatározva

Norvég homár funkcionális egység	Minimális abundancia referenciapontja (millióban) (Abundancebuffer)	Az abundancia-határérték referenciapontja (millióban) (Abundancebuffer)
IIIa FU 3 és 4 alkörzet	NA	NA
Farn Deeps FU 6	999	858
Fladen Ground FU 7	3583	2767
Firth of Forth FU 8	362	292
Moray Firth FU 9	262	262