18.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/13


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Acélipar: a fenntartható foglalkoztatás és növekedés megőrzése Európában

(2017/C 017/04)

Előadó:

Isolde RIES (DE/PES), Saar-vidék tartományi közgyűlésének első alelnöke

Referenciadokumentum:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – Acélipar: a fenntartható foglalkoztatás és növekedés megőrzése Európában

COM(2016) 155 final

ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Az acélipar jelentősége és keretfeltételei az Európai Unióban

1.

hangsúlyozza, hogy az EU acélipara központi szerepet játszott és játszik az európai integrációs folyamatban, valamint a jólét, az értékteremtés, a beruházások és a foglalkoztatás egyik legfontosabb alapja Európában. 23 tagállamban 330 000 munkavállalóval és 500 termelőhelyen az EU stratégiailag kulcsfontosságú ágazata. 2014-ben ez a gazdasági ágazat mintegy 169 millió tonna – a világ termelésének 10 %-át kitevő – acélt állított elő, és 166 milliárd EUR teljes forgalmat generált, amely az uniós GDP 1,3 %-ának felel meg;

2.

utal arra, hogy bár az elmúlt évtizedekben csökkent a termelés és a munkahelyek száma, az acélipar továbbra is kulcsfontosságú tényező Európa újraiparosításában. Az Európai Bizottság „Az európai ipar »reneszánszáért«” című, 2014. január 22-i közleményében megfogalmazott célkitűzése, hogy 2020-ra az ipar GDP-hez való hozzájárulása 20 %-ra nőjön, csak versenyképes acéliparral lehetséges;

3.

utal arra, hogy gazdasági szempontból az acélipar jelentős mértékben összefonódik az őt körülvevő ágazatokkal. Az acélipar széleskörű értékteremtési hálózatot és klasztert alkot az olyan beszállítókkal együtt, mint a bányaipar, az energiagazdaság, a fuvarozási ágazat és a szolgáltató vállalatok, valamint az olyan megrendelőkkel, mint a fémipar, a járműgyártás, a gépipar és az építőipar;

4.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az acélipar jövőbeli fejlődése közvetett és közvetlen hatást gyakorol a regionális és helyi fejlődésre is, továbbá a versenyképes és fenntartható acélipar az egyik feltétele számos európai régió gazdasági fellendülésének és növekedési folyamatainak. Megjegyzi, hogy az acélágazat a közvetett foglalkoztatásnak is fontos forrása, mivel sok más ipari ágazat számára is jelentős szerepet tölt be;

5.

utal arra a tényállásra, hogy az európai acélipar a nemzetközi nyersanyag-, közbeszerzési és kiskereskedelmi értékesítési piacok integrált része, és ebből a szempontból rá van utalva a tisztességes versenyfeltételekre;

6.

hangsúlyozza, hogy az acélipari vállalatok igen energiaigényesek, és hogy energiaköltségeik működési költségeiknek mintegy 40 %-át teszik ki. Ezért az iparág szükségszerűen rá van utalva az olcsó és biztonságos energiaellátásra;

7.

hangsúlyozza, hogy az acélipar hozzájárul az energetikai átállás és az éghajlatvédelem fejlődéséhez. Az innovatív acéltermékek elengedhetetlenek például a szélerőműtelepek, a nagy hatásfokú erőművek és az elektromos járművek építéséhez. Bár az acélgyártás a CO2-kibocsátás jelentős forrása, innovatív acéltermékek révén hatszor annyi szén-dioxid takarítható meg, mint amennyi gyártásuk révén keletkezik;

8.

emlékeztet arra, hogy az acélipar stratégiai jelentőségű a vasúti infrastruktúra létrehozása szempontjából az egész európai kontinensen, és fontos szerepe van a helyi vasúti közlekedési hálózatok létrehozásában, amelyek valódi alternatívát kínálnak a közúti közlekedés zsúfoltságának enyhítésére, különösen az életminőség javítása és a nagyvárosi területek környezete tekintetében;

9.

hangsúlyozza, hogy az európai acélgyártóknak a gyártást minél költséghatékonyabban és forráskímélőbben kell végezniük, és folyamatos beruházások révén a legmagasabb technológiai szinten kell tartaniuk. Hosszú távú versenyképességük attól is függ, hogy képesek-e áttörést jelentő technológiákat kifejleszteni olyan területeken, mint például az energiahatékonyság. Ugyanolyan fontos azonban az is, hogy az EU és tagállamai döntéseik folyamán mindig vegyék figyelembe, hogy azok milyen hatást gyakorolnak az acélipar nemzeti és nemzetközi versenyképességére, és milyen hosszú távú gazdasági hatással járnak;

10.

megállapítja, hogy az acéliparnak fennmaradása biztosítása érdekében továbbra is bizonyítania kell, hogy innovációk és környezetbarát magatartás révén kész megbirkózni a jövő kihívásaival. Ide tartozik többek között az aktív hozzájárulás a környezetvédelemhez és az éghajlatváltozás mérsékléséhez, illetve az újrabefektetéseknél a környezetvédelmi és éghajlatváltozási politikával kapcsolatos műszaki szabványok konzekvens betartása is;

11.

hangsúlyozza az európai acélipar magas szociális normáit és a környezetvédelem és éghajlatváltozás mérséklése érdekében tett erőfeszítéseit;

12.

megállapítja, hogy az acél újrahasznosítása nyersanyagok, energia és üvegházhatásúgáz-kibocsátások megtakarítását eredményezi, és erősíti a körforgásos gazdaságot. Külön kiemelendő, hogy az acél mint munkaanyag 100 %-ig újrahasznosítható. A versenyképes és fenntartható körforgásos gazdaság célját szem előtt tartva, valamint tekintettel arra, hogy az EU hulladékkereskedelmi mérlegének eredménye pozitív, továbbra is fokozni kell az acél újrahasznosítását és újrafeldolgozását. Ezenkívül az új acélfajták, vasötvözetek, öntési és gyártási technológiák kifejlesztése hatalmas lehetőséget rejt magában a piac számára;

13.

hangsúlyozza, hogy az európai acélipar a legmodernebb technológiákkal és magasan képzett szakemberekkel kiváló teljesítményt ér el, valamint az ügyfelek igényeihez igazított kutatást és termékfejlesztést állítja a középpontba. Az innovatív és kiváló minőségű termékek fejlesztése hozzájárul ahhoz, hogy biztosított legyen, illetve növekedjen a vállalatok versenyképessége;

14.

hangsúlyozza, hogy a modern acélgyártás erősen függ az olyan magasan képzett munkavállalók folyamatos fejlődésétől, akik képesek jövőbe mutató megoldásokat találni. Megjegyzi, hogy a készségekre vonatkozó új európai menetrend az emberi erőforrásokba történő folyamatos beruházások – többek között az átképzési és továbbképzési intézkedések – mellett fog síkra szállni. Ebből számos gazdasági ágazat, köztük az acélipar is profitálni fog;

15.

támogatja az európai acélipar annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy valamennyi dolgozója számára nagyobb esélyegyenlőséget biztosítson. Így például az elmúlt 10 évben növekedett a nők aránya az acéliparban: jelenleg az adott pozíciótól és uniós tagállamtól függően 6 % és 25 % közötti. Emellett az utóbbi két évben az acélipari vállalatok számos tagállamban különféle kezdeményezéseket indítottak el annak érdekében, hogy női munkavállalókat nyerjenek meg az acélágazat számára;

16.

megjegyzi, hogy az EU acélipara az egészségre és biztonságra vonatkozólag vezető szerepet tölt be, és a munkahelyi egészségvédelem terén világszerte a legmagasabb normákat kínálja. A munkahelyi egészség és biztonság bevált gyakorlatainak cseréjéről uniós szinten részletes viták folynak. Emellett az EU acélipara uniós szinten intenzív szociális párbeszédet folytat;

17.

hangsúlyozza, hogy a digitális készségeket és technológiákat nagyobb mértékben be kell vonni a képzésbe és szakképzésbe, például a tanulószerződéses gyakorlati képzésekbe. Kiemeli, hogy a gyártási folyamatok digitalizációja – a feladatok nagyobb fokú összetettsége miatt – magasabb szintű ismereteket követel a munkavállalóktól (1);

18.

hangsúlyozza, hogy a gyártási folyamatok digitalizációja a bonyolultabb feladatok révén erősebb absztrakciós és problémamegoldó készségeket követel meg a munkavállalóktól. Ezenfelül a munkatársaknak saját maguk által szervezetten kell dolgozniuk, és kiváló kompetenciával kell rendelkezniük az interdiszciplináris és önálló tevékenységek, valamint a kommunikáció területén;

19.

emlékeztet, hogy a globális többletkapacitások, alacsony áras időszakok, magas energiaárak, valamint az energiahordozók után fizetendő adók és illetékek, az EU közelgő kibocsátáskereskedelmi reformja, de az EU-n kívüli acélgyártók versenytorzító dömpingje is rendkívüli terheléseknek teszi ki az európai acélipart. Az európai acélipar nyersacéltermelése és világpiaci részesedése csökken, ami a vállalatok részéről és a foglalkoztatás terén kiigazítási folyamatokat eredményez;

20.

aggodalommal szemléli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra katasztrofális társadalmi és gazdasági hatást gyakorol a vas- és acélgyártás visszaesése és az üzemek bezárása, és intézkedéseket sürget az érintett közösségek talpra állításának és növekedésének támogatására;

21.

úgy véli, hogy az acélipar általános jövője szempontjából észszerű és célravezető lenne egy európai stratégia. Itt alapvető fontosságú, hogy bevonják a regionális és helyi hatóságokat az egyeztetési és döntéshozatali folyamatokba, és figyelembe vegyék a vállalatok mindenkori helyi adottságait és specializációit;

22.

egy olyan uniós iparpolitika mellett foglal állást, amely az acélipar versenyképességén és a versenynek megfelelő keretfeltételeken alapul, és amellyel a meglévő acélgyárak és munkahelyek jövője biztosítható és kilátásaik javíthatók;

23.

az Európai Bizottság 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervében kifejtett álláspontjához hasonlóan úgy véli, hogy az energiaágazat CO2-kibocsátásainak csökkentése és a megújuló energiaforrások magas részarányával számoló forgatókönyv hosszú távon kifizetődőbb lehet, mint a jelenlegi politika folytatása, és hogy a nukleáris és fosszilis energia ára vélhetően továbbra is folyamatosan emelkedni, a megújuló forrásokból származó energia ára pedig csökkenni fog. Ennek kapcsán ugyanakkor elismeri a tagállamoknak azt a törekvését, hogy megfelelő kompenzációt biztosítsanak azon aránytalanul magas pénzügyi terhek kiegyenlítésére, amelyek a nemzetközi versenyben álló acélipar számára jelentkeznek a megújuló energiák fejlesztése kapcsán. Az európai szinttől azonban annak biztosítását kéri, hogy a tagállami kompenzációs mechanizmusok, különösen a támogatások terén, ne vezessenek versenytorzulásokhoz az uniós belső piacon;

24.

rámutat, hogy azoknak a közösségeknek, amelyek nagymértékben a helyi acéliparra vannak utalva, segíteni kell, hogy még a szerkezetátalakítási intézkedéseket megelőzően kiszélesíthessék gazdasági tevékenységüket; A helyi gazdasági környezet diverzifikációjának elsősorban a fenntartható ipar és a szolgáltatások közötti szinergiák létrehozására kellene törekednie, amit adókedvezményekkel is lehetne ösztönözni;

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének reformja

25.

üdvözli, hogy az Európai Tanács a 2014. október 23–24-i következtetéseiben az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentési céljai és az európai ipar versenyképességének biztosítása között egyensúly megteremtésére törekszik;

26.

megjegyzi azonban, hogy az Európai Tanács azon döntése, mely szerint a megengedett maximális ipari kibocsátás éves csökkentési tényezője a 2013–2020 közötti harmadik kereskedési időszakban alkalmazott 1,74 %-ról a negyedik, 2021–2030 közötti időszakban 2,20 %-ra növekedhet, a kibocsátási jogok referenciaértékeken alapuló ingyenes kiosztásának folytatása ellenére a kibocsátási egységek jelentős hiányához és ezáltal az acélipar olyan többletterheléséhez vezethet, amely terheket a kibocsátáskereskedelmet nem alkalmazó országokban működő versenytársaknak nem kell viselniük;

27.

elengedhetetlennek tartja egy világszintű kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozását az európai vállalkozások versenyképességének biztosítása végett, valamint annak érdekében, hogy az árverésre bocsátandó kibocsátási egységek további növelésének megakadályozása révén el lehessen kerülni a „szénszivárgást”. Ezenkívül a közvetett költségekre (például az elektromos áram díjára) vonatkozó összehangolt kompenzációs mechanizmusok vagy pontos és naprakész adatok alapján készített referenciaértékek formájában is lehetne további garanciákat nyújtani;

28.

továbbá ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a kibocsátási egységeknek az acélipar számára való kiosztásához alkalmazott nyersvas-referenciaérték már a 2013–2020 közötti harmadik kereskedési időszakban is mintegy 10 %-kal a fizikai és műszaki szempontból megvalósítható szint alatt van. Ezenkívül a zsugorítványra vonatkozó referenciaérték meghatározása nem szakszerű, mivel a pelletberendezésekre is kiterjed. A kibocsátási egységek kiosztását az acélipar termékgázaiból történő villamosenergia-termelés teljes körű figyelembevételével, a tényleges körülményekre kell alapozni, és a technológiai fejlődés ütemét követve módosítani kell. Ugyanakkor a kibocsátási egységeket dinamikus módon kell elosztani a termelési láncban;

29.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a negyedik kibocsátáskereskedési időszak előtt idejében benyújtotta a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre tett javaslatát;

30.

ezzel összefüggésben reményét fejezi ki, hogy az érintettek időben tisztázni tudják az uniós kibocsátáskereskedelem jövőbeni keretfeltételeit;

31.

ugyanakkor szükségesnek tartja az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének reformjáról szóló intenzív egyeztetést és vitát valamennyi érintett között;

32.

aggodalommal jegyzi meg, hogy az Európai Bizottság irányelvjavaslata nem kellően felel meg az Európai Tanács által kitűzött, az ipar nemzetközi versenyképességének biztosítására vonatkozó célnak, mivel lényegi és létét fenyegető költségterheket ró éppen az európai acéliparra;

33.

ezért kéri, hogy a további jogalkotási eljárásban alaposan dolgozzák át az irányelvjavaslatot, és – az uniós kibocsátáskereskedelem hatékonyságának megőrzése és a terhek valamennyi gazdasági ágazat közötti megfelelő elosztásának fenntartása mellett – vegyék bele az alábbi intézkedéseket:

fel kell hagyni a leghatékonyabb létesítmények terhelésével,

realisztikus, valamint műszakilag és gazdaságilag elérhető, a leghatékonyabb létesítmények 10 %-ára alapuló referenciaértékek révén folyamatosan ösztönözni kell a technológiai fejlesztéseket és a káros környezeti hatások csökkentését,

a referenciaértékek meghatározásánál teljes körűen figyelembe kell venni a termékgázokból történő villamosenergia-termelés kibocsátásait,

fel kell hagyni a referenciaértékek általános csökkentésével és a korrekciós tényező alkalmazásával,

ne romoljon a villamosenergiaár-kompenzáció a nagy energiafelhasználású ágazatok számára, valamint legyen lehetőség az összes közvetett költség kompenzálására, és ennek során európai szinten legalábbis referenciaparamétereket kellene fontolóra venni, hogy elkerüljük a versenytorzulást az európai egységes piacon,

a nagy energiafelhasználású ipar előtermékeit fel kell venni a külföldre történő áthelyezés elkerülésére vonatkozó szabályozásokba, és

a kiosztani kívánt mennyiségeket a változó gyártási szinthez kell igazítani;

34.

a szén-dioxid-kibocsátás lehetséges áthelyezésének elkerüléséhez elengedhetetlennek tartja, hogy teljes mértékben kiegyenlítsék az üvegházhatásúgáz-kibocsátás villamosenergia-árra áthárított költségeit. Mivel ez a kiegyenlítés jelenleg az egyes tagállamokban különböző módon történhet, nem kizárt a verseny torzítása. Az Európai Bizottságnak ezért vizsgálnia kellene, hogy a kiegyenlítést a jövőben egységesíteni kell-e, vagy uniós szinten kell-e azt biztosítani;

35.

kifejezetten üdvözli, hogy a nemzetközi közösség a párizsi éghajlatváltozási konferencián először állt ki a nemzetközi jog szerint egy keretegyezményben azon cél mellett, hogy a felmelegedést 2 Celsius-fok alatt tartsuk, és komoly erőfeszítéseket akar tenni a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozásának érdekében. A termelőipar fejlődésére való hatások tekintetében még konkretizálni kell azt a gondolatot, hogy az évszázad második felében elérjük az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális semlegességét. Az a továbbra is nyitott lehetőség, hogy a globális, költséghatékony kibocsátáskereskedelem érdekében piaci mechanizmusokat dolgozzunk ki és fogadjunk el, esélyt kínál arra, hogy a jövőben csökkenthetők vagy elkerülhetők legyenek az éghajlatvédelmi intézkedések eredményezte versenytorzítások;

Az EU külkereskedelme

36.

úgy véli, hogy az egyenlő versenyfeltételek hiánya, a vállalatok tisztességtelen külkereskedelmi gyakorlatai, valamint az EU-n kívüli államok eltérő külkereskedelmi politikái komolyan veendő fenyegetést jelentenek az európai acélipar számára;

37.

ezért az EU külpolitikájában a kereskedelempolitikai védelmi eszközökkel együtt az európai acélipar nemzetközi versenyképességének nélkülözhetetlen eszközét látja, és egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy az EU piacvédelmi eszközeinek általános reformjára van szükség annak érdekében, hogy az uniós rendszerből el lehessen távolítani az úgynevezett „WTO+-elemeket”, és hogy garantálni lehessen, hogy az uniós ipar Kína mellett egyenlő félként léphessen fel (2);

38.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a világ acélipara jelenleg 452 millió tonna túlkapacitással rendelkezik, és hogy a kínai acélipar többletkapacitásai – olykor harmadik országokon keresztül – az EU-ban egyre inkább dömpingárakon történő behozatalokat eredményeznek, amelyek hatékony uniós piacvédelmi ellenintézkedések nélkül a teljes európai acélipar létezését, valamint közvetve vagy közvetlenül számos munkahelyet veszélyeztetnek;

39.

kéri, hogy hozzanak létre egy olyan mechanizmust, amely harmadik országokban működhet annak ellenőrzésére, hogy hogyan működnek a másodlagos nyersanyagot (törmeléket) kezelő létesítmények a célországokban, elkerülendő ezáltal az olyan harmadik országokba irányuló exportot, ahol a hulladékkezelés nem környezetbarát módon történik;

40.

arra kéri az uniós intézményeket, hogy hatalmazzák fel az Európai Bizottságot arra, hogy a kínai importokkal kapcsolatos, a Kína WTO-csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszában foglaltak szerinti dömping- és szubvencióellenes vizsgálataiban nem szabványos módszertant alkalmazzon mindaddig, amíg Kína nem teljesíti a piacgazdasággá minősítéshez szükséges öt uniós kritérium mindegyikét. Emellett nagy aggodalommal jegyzi meg, hogy ha a Kínai Népköztársaság 2016 decemberében esetleg megkapná a piacgazdasági státust, akkor a dömpingkülönbözetek módosított számítási módszere alapján majdnem lehetetlen lenne hatásos dömpingellenes intézkedéseket hozni. Kiemeli egyúttal, hogy nincs olyan követelmény, hogy a WTO-tagok 2016-ban automatikusan adják meg Kínának a piacgazdasági státust;

41.

ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy Kína jelenleg az EU öt, a piacgazdaság elismeréséhez szükséges feltételéből csupán egyet teljesít. A technikai feltételekhez tartoznak a piaci jelzések alapján meghozott vállalati döntések; a vállalatok nemzetközi számviteli standardok alapján végzett könyvelése; az, hogy a korábbi nem piacgazdasági rendszer következtében nem torzultak lényegesen a gyártási költségek és a vállalatok anyagi helyzete; olyan tulajdoni és fizetésképtelenségi előírások, amelyek jogbiztonságot és stabilitást nyújtanak a vállalatvezetés számára, valamint a piaci árfolyamokon történő valutaváltás;

42.

ezért felkéri az Európai Bizottságot, hogy a Kína piacgazdasági státusa megítélésének gazdasági és szociális hatásairól szóló tanulmányához várja meg az érintett gazdasági körök állásfoglalását, és a piacgazdasági státusról való döntés előtt folytasson szoros egyeztetést a Kereskedelemi Világszervezet más fontos tagállamaival, például az USA-val;

43.

kéri, hogy arra az esetre, ha Kínának megítélik a piacgazdasági státust, teremtsenek egyenértékű és hatékony eszközöket a tisztességes kereskedelem védelmére. Ennek kapcsán egy olyan megoldást is fontolóra kellene venni, hogy az EU dömpingellenes alaprendelete a jövőben nem sorolja fel konkrétan a nem piacgazdasággal rendelkező országokat, hanem általános szabályozást tartalmaz a nem piacgazdaságokra vonatkozóan. Az analóg ország módszerét ekkor más módszerrel lehetne felváltani, a piacgazdaság fennállásának bizonyítási terhe azonban, mint eddig, továbbra is a nem piacgazdasággal rendelkező országoknál maradna;

44.

kéri, hogy arra az esetre, ha Kínának megítélik a piacgazdasági státust, teremtsenek egyenértékű és hatékony eszközöket a tisztességes kereskedelem védelmére;

45.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2016 februárjában ideiglenes dömpingellenes vámot szabott ki a hidegen hengerelt laposacél termékek Oroszországból és Kínából való behozatalára;

46.

sajnálja ugyanakkor, hogy az Európai Bizottság a kínai acéltermékek esetén az „alacsonyabb vám szabályát” alkalmazta, és így olyan ideiglenes dömpingellenes vámokat szabott ki, amelyek alacsonyabbak a kiszámított dömpingkülönbözeteknél;

47.

úgy látja, hogy e szabály alkalmazása túl kevéssé védi az európai acélipar versenyképességét;

48.

emlékeztet arra, hogy a Kereskedelmi Világszervezet rendelkezései nem írnak elő ilyen szabályt, és más régiók, pl. az USA, nem is alkalmazzák azt;

49.

ezért fontosnak tartja, hogy a kereskedelempolitikai védelmi eszközök reformja során szüntessék meg az „alacsonyabb vám szabályát”, különösen többletkapacitások fennállása esetében;

50.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság – amint a cselekvési tervben be is jelentette – 2016. április 28-án úgy határozott, hogy (újra) bevezeti az acéltermékek EU-ba való behozatalára vonatkozó előzetes felügyeleti rendszert, amely behozatali engedélyhez köti az acéltermékek EU-ba való behozatalát, lehetővé teszi a rövid távú piaci fejlemények előrejelzését, és segít, hogy az Európai Bizottság megfelelően kezelhesse a tisztességtelen importokat, és keresetet indíthasson, ha az importtrendek komoly veszélyt jelentenek az uniós termelőkre;

51.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság – az acéltermékekre vonatkozó, már hatályban lévő uniós kereskedelempolitikai óvintézkedések segítségével – megpróbálja elősegíteni a tisztességes nemzetközi verseny szabályainak érvényesülését, és így igyekszik hozzájárulni az európai acélipar versenyképességének biztosításához;

52.

egyidejűleg úgy véli, hogy az EU dömpingellenes eljárásai, más WTO-tagállamok eljárásaival összehasonlítva is, túl sok időt igényelnek, és ezt az európai acélipar versenyképességének védelme sínyli meg;

53.

ezért kéri, hogy az uniós kereskedelempolitikai védelmi eszközök reformjának keretében fontolják meg az EU dömpingellenes eljárásainak felgyorsítását is;

54.

támogatja az Európai Bizottságot azon törekvésében, hogy nemzetközi szintű megbeszélések és tárgyalások útján támogassa a világszerte egyenlő versenyfeltételek célját;

55.

elvárja, hogy a Tanács minden új szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalási megbízásban az energia és a nyersanyagok tárgyának is szenteljen fejezeteket;

56.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az európai helyi és regionális önkormányzatok intézményi képviselőjeként vegye fel az RB-t az energiaigényes iparágakkal foglalkozó, 2015. május óta létező magas szintű csoportba, ezzel biztosítva, hogy a már képviselt felek a regionális és helyi szintű érdekeket és lehetőségeket is figyelembe vegyék;

Az uniós acélipar versenyképességének biztosítása érdekében tett kísérő intézkedések

57.

hangsúlyozza, hogy az új felszerelésekbe történő befektetésekre, kutatásra és fejlesztésre, valamint a szakképzésre és továbbképzésre vonatkozó egyes uniós támogatási programok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a versenyképesség biztosításához, a környezetvédelemre és az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó szabványok betartásához, valamint a munkavállalói jogok érvényesüléséhez az acéliparban;

58.

felhívja a figyelmet a Szén- és Acélipari Kutatási Alap (RFCS), valamint az Európai strukturális és beruházási alapok (ESIF), továbbá az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) céljaira, amelyekkel az acélipar kutatási és befektetési terveit támogathatják – lehetséges szinergiák és összehangolt intézkedések révén is. Rámutat azonban, hogy az ESBA az acélipart illetően meglehetősen korlátozott lehetőségekkel rendelkezik, mivel a piaci körülmények a jelenlegi alacsony acélárak mellett nem tudnak megfelelő hozamot garantálni. Ehhez – úgy, hogy közben figyelembe veszik az acélipar szigorú uniós támogatási rendszerét – jelentősen hozzájárulhatnak a regionális és helyi önkormányzatok acéllal kapcsolatos kiemelt célokat kitűző együttműködései is;

59.

emlékeztet arra, hogy a jövőbe mutató acélipari befektetések ösztönzéséhez, valamint az ágazat környezetvédelmi és energiahatékonyságának javításához milyen fontosak a közszféra befektetései és európai szinten a Horizont 2020 program eszközei;

60.

reméli, hogy – tekintettel az acélipari ágazat sajátosságaira, mely kutatási és strukturális jellegű intézkedéseket egyaránt szükségessé tesz – a Horizont 2020 program keretében megvalósuló kutatási projektek értékelése során több pontot kapnak azok a projektek, amelyek a különböző európai programok közötti hatékonyabb integráció biztosítása érdekében európai partnerséget terveznek és a strukturális alapokból származó forrásokat használnak fel;

61.

hangsúlyozza, hogy a versenyképesebb európai acélipari ágazat szempontjából fontos a minőség és a foglalkoztatási szint fenntartására irányuló célkitűzés. Közben elismeri, hogy az ipari szerkezetátalakítások esetében végbemenő esetleges létszámleépítések miatt nyújtandó szociális támogatás kapcsán fontos szerepet játszik az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGF). Olyan helyzetekben ugyanis, amikor egyetlen vállalat (a beszállítókat és a kapcsolódó vállalatokat is beleértve) több mint 500 munkavállalót bocsát el, vagy amikor egy vagy több egymással szomszédos régióban egyetlen iparág számos munkavállalója veszíti el munkáját, ebből az alapból fedezni lehet az olyan projektek költségeinek akár 60 %-át is, amelyek az elbocsátott munkavállalóknak segítenek új állást találni vagy saját vállalkozást alapítani. Kétségeinek ad azonban hangot arra vonatkozóan, hogy elegendő lesz-e a 2014–2020 időszakra vonatkozóan 150 millió EUR-ban maximált éves költségvetés;

62.

hangsúlyozza, hogy a tapasztalatok és a tudás új munkavállalói generációknak való továbbadása az EU acéliparában már most is nagy szerepet játszik, és a munkavállalók kompetenciáit, illetve ipari szaktudását célzott képzési és továbbképzési intézkedésekkel kell támogatni;

63.

szükségesnek tartja, hogy az acéliparban minden termelési helyen erőforrás-hatékony körforgásos gazdasági rendszereket építsenek ki és mozdítsanak elő, hogy a melléktermékek és újrahasznosított acél nagyobb mértékű felhasználása javíthassa a létesítmények versenyképességét, valamint hogy az Európai Bizottság körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervében szereplő „ipari szimbiózis”-sal kapcsolatban előírtakkal összhangban bővítsék az acél feldolgozásából származó salak felhasználási módjait.

Kelt Brüsszelben, 2016. június 15-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA


(1)  CDR 1319/2014 – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A változásra való felkészülésre és a szerkezetátalakításra vonatkozó uniós minőségi keret.

(2)  Lásd: az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása Kína piacgazdasági státusáról (2016/2667(RSP)).