21.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 88/43

1.

A párizsi megállapodás jelentős fejleménynek mondható abban a tekintetben, hogy egy egyetemes, kötelező erejű és kiegyensúlyozott megállapodásról van szó. Olyan globális cselekvési tervet határoz meg, amely arra irányul, hogy ebben az évszázadban a hőmérséklet-növekedés jóval 2 oC alatt maradjon, valamint hogy erőfeszítések történjenek a növekedés még tovább, 1,5 oC-ra történő korlátozására az 1990-ben mért szintekhez képest. Ez különösen fontos, hiszen a dekarbonizáció elérése felé felvázolt pálya megbízható iránymutatást ad a döntéshozóknak, elkerüli a magas szén-dioxid-kibocsátású beruházások technológiai bezáródását, biztonságot nyújt és egyértelmű irányt mutat a vállalkozóknak és a befektetőknek. Az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek 22. Konferenciája (UNFCCC COP22) arra összpontosít majd, hogy megtartsa a párizsi konferencia előremutató lendületét és működésbe hozza a megállapodás különféle mechanizmusait.

2.

A felek jelenlegi kötelezettségvállalásai azonban még maradéktalan teljesítésük esetén sem elegendőek az elfogadott célok eléréséhez. A helyi közösségekkel és területekkel szoros kapcsolatban álló régiók és városok részéről fokozott fellépésre van szükség, a feleknek pedig a 2018-as támogató párbeszéd összefüggésében mielőbb aktualizált javaslatokat kell előterjeszteniük. Ami konkrétan az EU-t illeti, a Régiók Európai Bizottsága fenntartja arra vonatkozó korábbi álláspontját, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ra 50 %-kal csökkenteni kell, hogy az ilyen kibocsátások a lehető leghamarabb elérjék a csúcsértéküket, és 2050-ig vagy nem sokkal azután kivezetésre kerüljenek.

3.

Az igen fejlett többszintű kormányzási rendszerrel rendelkező EU-nak különleges felelőssége, hogy egységes és ambiciózus vezető szerepet vállaljon fel az éghajlatváltozás kezelésében. Az RB ezért üdvözli, hogy az Európai Unió kellő időben ratifikálta a párizsi megállapodást, és felkéri azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mielőbb ratifikálják a megállapodást. Kéri emellett az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktualizálják és határozzák meg a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó keretet és a 2050-re szóló ütemtervet annak érdekében, hogy eleget tegyenek annak a megállapodásban rögzített kötelezettségnek, hogy a század közepéig szóló, hosszú távú, alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátású fejlesztési stratégiákat fogalmaznak meg. Ezt a folyamatot mielőbb el kell indítani, hogy lehetővé váljon az átfogó vita, amelybe szorosan be kell vonni a nemzeti, regionális és helyi önkormányzatokat, valamint a civil társadalmat és az üzleti szektort.

4.

A párizsi megállapodás elismeri a többszintű kormányzásnak az éghajlat-politikában betöltött fontos szerepét. Ezt az elvet most célszerű valamennyi kormányzási szinten átültetni a gyakorlatba a nemzeti, regionális és helyi éghajlat-politikák összekapcsolása és az ezek között fennálló szakadékok áthidalása érdekében, ideértve az átláthatósági keret fokozását és a világszintű helyzetfelméréshez szükséges eszközök kifejlesztését, az éghajlatváltozás differenciált hatásának, valamint a veszteségeknek és a károknak a jobb megértését, illetve az éghajlatváltozás elleni küzdelem megfelelő finanszírozását és a kapacitástámogatást.

5.

Az RB ezért kéri, hogy fejlesszék tovább a Lima–Párizs cselekvési programot (LPAA) és a hozzá tartozó platformot, a nem állami szereplők éghajlat-politikai cselekvési programját (NAZCA). Ezeket – az éghajlatváltozás elleni küzdelem nemrégiben kijelölt „bajnokai” („Climate Champions”) által indított globális éghajlatvédelmi menetrend révén (1) – teljes mértékben integrálni lehetne az Éghajlat-változási Keretegyezmény (UNFCCC) titkárságába, amely pedig az éghajlat-politikára irányuló, teljes körű többszintű kormányzás alapjául szolgálhatna, amint azt az Európai Parlament állásfoglalása is megjegyzi.

6.

A régiók és a városok – mint az LPAA-hoz és a NAZCA-hoz a legnagyobb mértékben hozzájáruló felek – már tanúságot tettek arról, hogy mennyire elkötelezettek az éghajlatváltozás elleni küzdelem iránt, valamint hogy mennyiben képesek fokozni fellépésüket. Az olyan önkéntes kezdeményezések, mint például a Polgármesterek Szövetsége és az Under 2 egyetértési megállapodás (Under 2 MoU) különleges hozzáadott értékkel bírnak, mivel számszerűsített adatokat szolgáltatnak az LPAA-nak és a NAZCA-nak, továbbá a nemzeti jogalkotókhoz képest nagyobb ambícióról tesznek tanúságot. A szubnacionális és nemzeti kormányoknak, valamint a kormányközi szervezeteknek el kellene ismerniük, hogy ezek a kezdeményezések minden szinten lendületet adnak a cselekvésnek, és ösztönözniük is kellene ezt a hozzájárulást. Erőfeszítéseiket az adott ország nemzeti hozzájárulása részének kell tekinteni, és így is kell elszámolni velük, ahogy ez például Mexikó esetében már most is történik. Célszerű ugyanakkor támogatni más nyomonkövetési és jelentéstételi kezdeményezéseket, valamint a kibocsátáscsökkenés mérésére és az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó politikák értékelésére szolgáló mechanizmusokat is.

7.

Arra is szükség van, hogy a régiókat és a városokat jobban integrálják az UNFCCC keretein belül, ami lehetővé tenné a helyi visszajelzések kellő időben történő visszacsatolását az ENSZ szintjére. Az országok hozzáférnének a legjobb információkhoz, aminek köszönhetően olyan költséghatékony döntéseket hozhatnának, amelyeket a régiók és a városok helyi szinten végre tudnak hajtani. Következésképpen állandó és közvetlen párbeszédet kell kialakítani a különböző szintek között, a helyi és regionális szintről kiindulva.

8.

A párbeszéd elmélyítését szolgáló intézkedések többek között a következőket foglalják magukban:

9.

Az Európai Bizottság és a Tanács a COP21 után egyre szorosabban együttműködött az RB-vel avégett, hogy az uniós jogalkotással kapcsolatos helyi megközelítést jobban integrálja – nevezetesen az EU városfejlesztési menetrendje révén. A párizsi megállapodás EU-ban történő végrehajtásának ütemterve pedig teljes mértékben támogatja a többszintű kormányzás elvét.

10.

Emellett az Európai Bizottság elindította a Polgármesterek Szövetségének bővítését és megerősítését. A szövetség – azon kívül, hogy a világ különböző részein fejlesztés alatt áll – most már alkalmazkodási komponenst is tartalmaz.

11.

Az RB szemszögéből rendkívül fontos, hogy a továbbiakban erre az elismerésre építsünk, és gondoskodjunk egy kiegyensúlyozott megközelítésről, amely méltányolja a régiókés a városok egymástól eltérő hozzájárulásait ebben az összefüggésben.

12.

Az RB hangsúlyozni szeretné, hogy a többszintű kormányzás elve inkluzív és költséghatékony, mivel valamennyi kormányzási szint részére lehetővé teszi erőfeszítéseik összehangolását, valamint ennek során intézkedési potenciáljuk maximalizálását.

13.

A régiók kulcsfontosságú szerepet töltenek be abban, hogy egy nagyobb területen belül hátteret biztosítanak a várospolitikákhoz, és összekapcsolják azokat olyan egyéb szakpolitikákkal, mint például az erdészet, a zöld és kék infrastruktúra, a területi kohézió és a mezőgazdaság. A régióknak ez a funkciója különösen fontos az EU-ban, mivel területükön kis és közepes méretű városok találhatók, amelyek gyakran korlátozott erőforrásokkal és cselekvési kapacitással rendelkeznek. A régiók segítenek az erőfeszítések költséges megkettőződésének elkerülésében és a városi és nem városi területek közötti széles körű kohézió biztosításában.

14.

A Polgármesterek Szövetségében például számos régió regionális koordinátorként vesz részt. Ezek lehetővé teszik, hogy több város egyidejűleg csatlakozzon a szövetséghez.

15.

Az RB következésképpen rámutat arra, hogy a tagállami régiók központi szerepet játszanak az ilyen jellegű vertikális koordináció előmozdításában a kormányzás valamennyi szintje között.

16.

Olaszországban például a régiók létrehoztak egy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó régióközi tanácsot. A tanács, melyben együtt tevékenykedik a nemzeti kormány és az összes régió, arról gondoskodik, hogy regionális szinten végrehajtsák az alkalmazkodásról szóló olasz stratégiát, amelyet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló európai stratégia alapján dolgoztak ki.

A régiók feladata másfelől, hogy a területükön található városok és települések részére segítséget nyújtsanak helyi alkalmazkodási terveik megfelelő felépítéséhez.

17.

Az RB e példa alapján arra kéri az EU régióit, hogy vállaljanak vezető szerepet az uniós és a nemzeti éghajlatügyi stratégiák végrehajtásában és a helyi szintű átalakítások előmozdításában. Az RB továbbá arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezt a szerepet foglalják bele az éghajlat- és energiaügyi területen folytatott inkluzív kormányzás fogalmának meghatározásába, valamint a párizsi megállapodás végrehajtására irányuló stratégiájukba. Ehhez az aláíró államok új támogatási eszközeinek kidolgozása során megfelelően figyelembe kellene venni a „regionális koordinátorok”-nak a Polgármesterek Szövetsége összefüggésében betöltött szerepét.

18.

Az RB úgy véli, hogy a vertikális koordináción kívül a különböző szakpolitikák horizontális koordinációját is el kell mélyíteni. Az éghajlatügyi célkitűzéseknek az összes szakpolitikában történő érvényesítésével a helyi lakosság számos járulékos előnyhöz jut, mint amilyen például a magasabb életszínvonal és a helyi munkahelyek. Emellett szinergiák is létrejöhetnek, és csökkenhet a fellépések költsége. Becslések szerint például a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós csomag – megfelelő végrehajtás esetén – elősegítheti, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása évi 2–4 %-kal csökkenjen (2). Az RB ezért felkéri a COP22 résztvevőit, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem keretében foglalkozzanak a nyersanyag-kitermelés csökkentése és a fenntartható hulladékgazdálkodás kiemelt szerepével.

19.

Az RB ezért arra kéri a régiókat és a városokat, hogy támogassák az igazgatási szerveik közötti együttműködést. Példaként említhető meg a fenntartható fejlődéssel foglalkozó, igazgatási szerveken átnyúló bizottság sikeres espooi (Finnország) modellje. Nem utolsósorban ennek az integrált megközelítésnek köszönhető, hogy egy az EU holland elnöksége által megrendelt tanulmány nemrégiben Espoot jelölte meg az EU legfenntarthatóbb városaként.

20.

A helyi és regionális szintű horizontális együttműködésen túl az is fontos, hogy a régiók és a városok rendelkezésére álló uniós támogatási intézkedések kialakításakor elkerüljük a beskatulyázó gondolkodásmódot. Az RB e célból várakozással tekint a párizsi megállapodást követő időszakról szóló európai bizottsági közleményben bejelentett „egyablakos ügyintézés” elébe, és hangsúlyozza, hogy ez a szolgáltatás igen fontos a régiók szükségleteinek kezelése szempontjából.

21.

A COP22-re való előkészületek során és azokon túl is, az RB elkötelezetten támogatja az Európai Bizottságot és a Tanácsot arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben sikerre vigyék a megállapodás végrehajtását.

22.

Az RB-nek célul kell kitűznie, hogy szén-dioxid-semleges intézménnyé váljon, és fontos, hogy ebben a törekvésben együttműködjön a többi uniós intézménnyel, különösen az Európai Parlamenttel.

23.

Az EU-n belül az RB elszántan törekszik arra, hogy tájékoztassa a régiókat és városokat a fokozott éghajlat-politikai cselekvésben betöltött kulcsfontosságú szerepükről és az alulról építkező fellépést támogató mechanizmusokról.

24.

Az RB a Polgármesterek Szövetségének határozott támogatójaként ösztönzi a kezdeményezésben való részvételt tagjai körében, továbbá létrehozta a „Szövetség követei” RB-csoportot annak érdekében, hogy a tagok – ki-ki a maga hazájában – népszerűsítsék a kezdeményezést.

25.

Az RB ezért elkötelezte magát amellett, hogy jó példával jár elöl. Részt vesz a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) és vállalja, hogy adminisztrációs egységeivel és tagjaival együtt folytatja a szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére és a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának csökkentésére irányuló erőfeszítéseit. Az RB e célból meg fogja vizsgálni, hogyan ellensúlyozza a tagjainak és személyzetének utazásai által okozott, elkerülhetetlen üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Ennek részeként fel kell mérni az RB szénlábnyomát, belefoglalva a kalkulációba az összes kiküldetést és kihelyezett ülést. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának ellentételezését az EU-n belüli fenntartható projektek finanszírozására kellene fordítani. Szélesebb körben kell alkalmazni az új technológiákat, például a videokonferenciákat, egyebek mellett az RB szakbizottsági ülésein is.

26.

A papírhasználat nélküli működésre való átállás érdekében az RB-nek követnie kellene az Európai Parlament példáját, amely már csak akkor nyomtatja ki a dokumentumokat a plenáris és a bizottsági ülésekre, ha a tagok azt külön kérik, illetve ha más nyomós okok indokolják a dokumentumok nyomtatott formában történő használatát.

27.

Az EU határain túlmutatóan az RB elkötelezett amellett, hogy az Éghajlatpolitikai Főigazgatósággal (DG CLIMA), az Európai Külügyi Szolgálattal és a tagállamokkal a zöld diplomáciai hálózat keretében összehangoltan támogassa a nem uniós felek eddigi kötelezettségvállalásainak végrehajtását, és ösztönözze őket az Európai Unióéhoz hasonló, új vállalásokra.

28.

Az RB főleg saját struktúráira, így például a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlésére (ARLEM), a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciájára (CORLEAP), az Ukrajnával foglalkozó munkacsoportra és a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokkal felállított konzultatív vegyes bizottságaira és munkacsoportjaira fog támaszkodni annak érdekében, hogy továbbra is biztosítsa az éghajlat-politika kiemelt helyét a politikai napirendben, és támogassa annak helyi és regionális önkormányzatok általi végrehajtását az egész világon.

29.

Az RB a Tangerben megrendezésre kerülő MEDCOP22 keretében mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a térség városai és régiói még nagyobb szerepet kapjanak az éghajlatvédelmi és energiaügyi kérdések kezelésében. Főként az euromediterrán térségben működő helyi és regionális önkormányzatokat segítő finanszírozásra és kapacitásépítésre helyezi majd a hangsúlyt, és gondoskodik arról, hogy a COP22 uniós delegációja figyelmet fordítson ezekre a kérdésekre.

30.

Konkrétan az RB elő fogja segíteni a Polgármesterek Szövetségének globális szintű népszerűsítését, kezdve a Polgármesterek Euromediterrán Szövetségével és esetleg a Polgármesterek Keleti Szövetségével 2016-ban.

31.

Az RB az UNFCCC szintjén továbbra is vállalja, hogy támogatja az uniós küldöttség éghajlat-politikára vonatkozó ambiciózus álláspontját és különösen az uniós többszintű kormányzás modelljét a helyi önkormányzatok és települési önkormányzatok alkotta főcsoportba tartozó partnerei körében.

32.

Tekintettel az éghajlatügyi fellépés szükséges mértékére, mindannyiunknak meg kell változtatnunk termelési és fogyasztási szokásainkat. Következésképpen e mélyreható változások társadalmi elfogadottságának eléréséhez a régióknak és a városoknak kulcsfontosságú feladata a polgárok megszólítása és helyzetbe hozása arra, hogy ebben az átmenetben aktív szerepet játsszanak.

33.

Mind a régiókra, mind a városokra fontos szerep hárul a magatartásformák megváltoztatását, valamint az egyéni éghajlatvédelmi fellépések támogatását szolgáló intézkedésekre vonatkozó információk terjesztésének megkönnyítése tekintetében.

34.

A régióknak és a városoknak továbbá a magasabb (nemzeti, uniós és globális) kormányzási szintekkel összehangolt módon azonosítaniuk kell és ki kell küszöbölniük a szűk keresztmetszeteket, amelyek megakadályozzák a polgárokat abban, hogy teljes körűen részt vegyenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és ellenállóképes társadalmakba való átmenetben.

35.

A régiók és a városok vállalkozásokkal, egyetemekkel, helyi közösségekkel, civil társadalommal, nem kormányzati szervezetekkel (NGO-kkal) és iskolákkal fenntartott hosszú távú partnerségei nélkülözhetetlenek az éghajlat-politikai fellépés előmozdításához.

36.

Az RB következésképpen arra kéri a régiókat és városokat, hogy teljes mértékben töltsék be a többszereplős projektek szubnacionális szintű támogatásában játszott szerepüket a fenntartható fejlődés kultúrájának létrehozása érdekében, ami fel fogja élénkíteni a nemzeti és európai szintű erőfeszítéséket, és hangsúlyozza, hogy az EU különböző részei és a régiók és városok között jelentős különbségek vannak az éghajlatváltozással kapcsolatos igények és sebezhetőség tekintetében.

37.

Az éghajlatváltozás kihívásának kezelésére irányuló megfelelő szakpolitikai válaszok kialakításában döntő fontosságú szerepet tölt be a kutatás. A tudományos körökkel fenntartott szoros kapcsolatok megbízható szakértői tanácsadáson alapuló döntésekkel járulnak hozzá a jó politikai döntéshozatalhoz.

Az RB ezért arra kéri a régiókat és a városokat, hogy alakítsanak ki szoros kapcsolatokat a területükön belül és kívül található egyetemekkel és kutatóközpontokkal, valamint hogy támogassák a régiók közötti együttműködést ezeken a területeken.

38.

Amennyiben a döntéshozók és a tudományos szakemberek a kezdetektől fogva közösen fejlesztik a tudást, és kölcsönösen felülvizsgálják egymás munkáját, akkor ez elő fogja segíteni a problémák azonosítása terén folytatott együttműködést és a közös problémamegoldást a teljes kutatási folyamat és politikai döntéshozatali ciklus során.

39.

Az RB elégedetten veszi tudomásul az Éghajlat-változási Kormányközi Testület arra irányuló közelmúltbeli döntését, hogy 2023-ban különjelentést állít össze a városok és az éghajlat összefüggéseiről, mivel ez már mostantól ösztönzi a városoknak az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jelentőségére irányuló kutatási tevékenységeket. Az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy aktívan vegyen részt e jelentés elkészítésében, és az RB-t is vonja be ebbe a folyamatba, továbbá támogassa az éghajlat-politika többszintű területi jövőképét. Az RB különösen arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a kutatást ezeken a területeken avégett, hogy konstruktív módon hozzájáruljon ahhoz a különjelentéshez, amelyet az UNFCCC keretében folytatott jövőbeni megbeszélések során, nevezetesen a párizsi megállapodás végrehajtásának 2023-ig elért eredményeit értékelő globális helyzetfelmérés során fognak felhasználni.

40.

Az RB támogatja a kutatói képviselők bevonását az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló politikák megtervezésébe és végrehajtásába.

41.

A párizsi megállapodás egyik fontos elemének tekinthető annak elismerése, hogy az alkalmazkodás lényeges pozitív hatást gyakorol az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedésekre.

42.

Az RB egy külön véleményt fog készíteni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló uniós stratégia 2017-re tervezett felülvizsgálatáról. Az RB ezzel összefüggésben határozott elkötelezettséget kér egyfelől az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó intézkedések integrálása, másfelől az alkalmazkodás valamennyi releváns szakpolitikában történő érvényesítése mellett.

43.

Az RB rámutat arra, hogy mivel előfordulhat, hogy az éghajlatváltozás káros hatást gyakorol az emberekre és az eszközökre, így a régiókat és városokat mielőbb képessé kell tenni arra, hogy fokozzák az ellenálló képességüket. Az RB kitart azonban amellett, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz vertikális és horizontális együttműködésre van szükség, és a régióknak és a városoknak is kapcsolatban kell állniuk egymással az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében.

44.

Az RB üdvözli, hogy az Európai Bizottság cselekvési tervet tett közzé a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretről, valamint hogy a COP21-megállapodásba beépítették a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet. Az ellenállóképes infrastruktúrák kiépítése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás közötti kapcsolatokat tovább kell erősíteni, hogy a polgári védelmi szolgálatok és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó fellépések szférája között minden szinten javuljon a koordináció.

45.

Az RB a régióorientált nemzeti alkalmazkodási stratégiák kidolgozásához jobb tájékoztatási és támogatási mechanizmusok bevezetésére szólít fel. Ezeknek a koherens regionális vagy helyi szintű cselekvési tervekké formálását szigorúan nyomon kell követni, amihez uniós szinten egyértelműen meg kell határozni a rendszeres időközönként elérendő mérföldköveket.

46.

A finanszírozás és a finanszírozáshoz való hozzáférés, különösen a régiók és városok számára, alapvető kérdés a párizsi megállapodás végrehajtása szempontjából.

47.

Noha az EU-ban különféle finanszírozási lehetőségek léteznek, a régiók és városok különféle akadályokkal szembesülnek, amelyek miatt nem tudnak hozzáférni az uniós szinten – az uniós alapokból és az Európai Beruházási Bankon (EBB-n) keresztül – rendelkezésre álló támogatási intézkedésekhez.

Az RB-n belül és a különféle érdekelt felekkel folytatott számos vitát figyelembe véve az RB arra kéri az Európai Bizottságot, az EBB-t és a tagállamokat, hogy a régiók és városok megfelelő igazgatási kapacitásának fejlesztésére összpontosítsanak annak érdekében, hogy azok az uniós szinten rendelkezésre álló állami és magánfinanszírozási lehetőségeket teljes körűen ki tudják aknázni, különös tekintettel a kisebb területi egységekre.

48.

Az uniós intézményeknek emellett határozott erőfeszítéseket kellene tenniük annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet ezekre a különféle lehetőségekre, és gondoskodjanak a megfelelő információkról. Az RB vállalja, hogy támogatja az Európai Bizottságot és az EBB-t a szükséges célzott kommunikációs eszközök kidolgozásában.

49.

Az RB-t az is aggasztja, hogy számos tagállamban esetleg nem hatékony a strukturális alapok felhasználása. Míg az uniós költségvetés 20 %-a az éghajlat-politikára van elkülönítve, a strukturális alapokból finanszírozott projektekben nem alkalmazzák, illetve nem ellenőrzik rendszeresen az éghajlatra vonatkozó kritériumot, emiatt előfordulhat, hogy az EU éghajlat-politikai célkitűzéseivel ellentétes projektekre fordítják az uniós forrásokat. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak különösen ébereknek kell lenniük, és meg kell vizsgálniuk ezeket az ügyeket, továbbá meg kell hozniuk a szükséges korrekciós intézkedéseket. Ennek során szem előtt kell tartaniuk a technológiasemlegesség elvét, valamint a tagállamok arra való jogát, hogy válasszanak a különféle energiaforrások közül.

50.

Az RB felkéri a tagállamokat, hogy tartsák be a környezetre káros anyagok állami támogatásának fokozatos megszüntetésére vonatkozó kötelezettségvállalásukat. Úgy véli ezenkívül, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer folyamatban lévő reformjának azt kellene eredményeznie, hogy méltányos, a tagállamok versenyképességét nem csökkentő szén-dioxid-árak kerülnek megállapításra, valamint létrejön egy olyan mechanizmus, amelynek révén a régiók támogathatják az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló erőfeszítéseket. Az RB fel kívánja hívni az Európai Bizottság és a Tanács figyelmét a Kalifornia és Québec között létrejött szén-dioxid-piac sikeres példájára. Ma már több milliárd dollárt forgatnak vissza a helyi gazdaságba abból a célból, hogy támogassák a vállalkozásokat, városokat és településeket, valamint a polgárokat az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságokra való átállásban. Az RB felkéri az EU-t, hogy a kibocsátási kvóták kiosztása során ebből a példából merítsen inspirációt. A tagállamokat pedig arra kéri, hogy tegyék lehetővé a régiók számára azt, hogy aktív szerepet játsszanak a kibocsátáskereskedelmi rendszerben, nevezetesen az árverésből származó bevételek egy részének kezelésével és fenntartható projektekbe történő újrabefektetésével.

51.

Az Uniónak a saját jogszabályait is felül kellene vizsgálnia, hogy megkönnyítse a megújuló energiákba történő befektetést: a bioüzemanyagokra kivetett alacsonyabb adót például jelenleg állami támogatásnak tekintik, amire csak korlátozott ideig vonatkozhat mentesség, ez viszont bizonytalan befektetési környezetet hoz létre, és adminisztratív terheket ró a megújuló üzemanyagok előállítóira és beszállítóira.

Mivel jelentős mennyiségű finanszírozásra van szükség, fontos, hogy a régiók és a városok mind a magán-, mind az állami finanszírozás számára vonzóak legyenek. A párizsi megállapodás végrehajtásához kapcsolódó ágazatokban még mindig sok a kihasználatlan üzleti lehetőség.

52.

Az RB ezért arra kéri a régiókat és városokat, hogy támogassák azt a fajta szemléletváltást, amely a fenntartható fejlődést szolgáló életképes üzleti tervek „pénzügyi támogatásáról” azok „finanszírozására” helyezi át a hangsúlyt.

53.

E célból fokozni kell az állami és magánszektor közötti párbeszédet. A régióknak és városoknak ezenkívül szélesebb körű együttműködést kell folytatniuk az EBB-vel és a bankszektorral avégett, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és ellenállóképes projektek innovatív finanszírozási mechanizmusaival kapcsolatos ismereteiket bővítsék.

Az RB ezzel összefüggésben kitart amellett, hogy az ilyen projektek megvalósulásának kulcsfontosságú előfeltétele a szabályozási biztonság és kiszámíthatóság. Az EGSZB kiemeli még annak fontosságát, hogy megosszák a fenntarthatósági kritériumok pénzügyi szektorba való integrálásának bevált gyakorlatait. A nagyközönség és a magánbefektetők tájékoztatása érdekében meg kell vizsgálni a pénzügyi termékeket, és címkékkel kell ellátni azokat az éghajlattal kapcsolatos kockázatokkal szembeni kitettségeik, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átálláshoz való hozzájárulásuk függvényében.