2.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 81/44

Előadó:

Brenda KING

Társelőadó:

Lutz RIBBE

1.1.

Mint a világ többi része, Európa előtt is három súlyos probléma áll: (1) a Föld természeti erőforrásainak kimerülése, ideértve a klímaváltozást és a biológiai sokféleség csökkenését; (2) társadalmi egyenlőtlenségek, ideértve a fiatalok munkanélküliségét és a hanyatló iparágakkal rendelkező régiókban élő, magukra hagyott embereket; és (3) a kormányokba, a politikai berendezkedésbe, valamint az EU-ba és kormányzási struktúrájába, továbbá egyéb intézményekbe vetett közbizalom elveszítése.

1.2.

E három fontos kérdést a digitális átállásra (ami egy jelentős, mindent átfogó irányzat), valamint a globalizációra figyelemmel kell értelmezni, mivel ezek jelentős hatással vannak – és a jövőben még nagyobb hatással lesznek – Európa munkaerőpiacaira. A digitális átállás különösen képes arra, hogy megkönnyítse a három kérdés megoldását vagy súlyosbítsa azokat. Az, hogy a digitalizáció hatása pozitív vagy negatív lesz, attól függ, hogy ezt az átállást politikailag miként kezelik.

1.3.

E három fontos kérdés és a digitális átállás közötti kölcsönhatás alapos elemzése alapján az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy hosszú távú stratégiát Európa fenntartható fejlesztésére, olyan intézkedések előmozdításának érdekében, amelyek erősítik Európa gazdaságát, és ezáltal társadalmi és környezeti előnyöket hoznak. Ez a vélemény a hosszú távú stratégia kidolgozása során figyelembe veendő kérdéseket és elemeket kíván felvetni.

Egyes emberek ellenállnak a változásnak. A folyamatos technológiai áttörések közepette vannak, akiknek az az érdekük, hogy változatlan állapotot tartsanak fenn. Mások esetleg bizonytalannak érzik magukat, ha meg kell próbálniuk alkalmazkodni egy állandóan változó társadalomhoz. Vannak azonban olyanok is, akik számára a változások nem elég gyorsak (pl. a zöld energia szószólói). A politikusoknak számolniuk kell ezekkel a félelmekkel és célirányosan kezelniük kell a problémát ahelyett, hogy azt próbálnák elősegíteni, hogy minden maradjon a régiben. Az első lépés az lenne, hogy nyílt vitát indítsanak a szóban forgó kérdésekről, és erősítsék a részvételi demokráciát, ideértve az európai polgári kezdeményezést is.

1.4.

A „nem cselekvés” nem választási lehetőség. Politikai akaratra van szükség a változás helyes irányba tereléséhez. Szorosabb kapcsolódásokra van szükség a gazdaságfejlesztés, a környezetvédelem és a társadalompolitikák között. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) fenntartja, hogy a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása és a Párizsi Megállapodás (COP21) végrehajtása, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság és a digitális gazdaság felé történő, jól irányított átmenet együttesen megoldja az Európa előtt álló főbb problémákat, és Európát az új ipari forradalom nyertesévé teszi. Ajánljuk, hogy az Európai Bizottság haladéktalanul dolgozza ki a „Következő lépések” című európai bizottsági munkadokumentumban (1) megfogalmazott politikákat, továbbá összpontosítson jobban a fenntartható fejlesztési célok és a Párizsi Megállapodás teljes körű beépítésére az európai politikai keretbe és az Európai Bizottság prioritásai közé abból a célból, hogy meghatározza egy méltányos és versenyképes Európa 2050-es jövőképét.

1.5.

Az erőteljes politikai hozzájárulás szükségességét nem szabad félreértelmezni. Miközben az átmenet alakításához elengedhetetlen egy megfelelő szabályozói keretrendszer, Európának egy olyan menetrendre van szüksége, amely az egész társadalmat érinti a következők révén: tisztességes globalizációra való törekvés; törekvés a versenyképesség növelésére és arra, hogy Európát vezető erővé tegyük az új technológiák terén; arra való törekvés, hogy senkit ne hagyjunk lemaradni; a szegénység felszámolása és olyan környezet kialakítása, amely helyreállítja az emberek politikai rendszerekbe, valamint a kormányzás többoldalú formáiba vetett bizalmát (2). Amellett, hogy különböző politikaterületeken élenjáró szerepet célozzunk meg, a politikai megközelítéseknek arra is törekedniük kell, hogy mobilizálják a civil társadalomban rejlő hatalmas lehetőségeket. A szociális vállalkozások, a polgári kezdeményezések és a közösségi munka csak néhány példa arra, hogy miként valósítható meg alulról felfelé építkezve a fenntartható fejlődés, különösen ha arról az elmozdulásról van szó, amelyet az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, illetve a körforgásos gazdaság irányába tennünk kell. A decentralizált megújuló energia esete a legjobb viszonyítási alap ebben az összefüggésben.

1.6.

Az Európai Bizottságnak és az EGSZB-nek a közeljövőben további munkát kell együttesen végeznie az ebben a véleményben elemzett legfontosabb stratégiai politikaterületeken. Ezek közé például a következők tartoznak:

1.7.

Átfogó és következetes stratégiára van szükség e szakpolitikai mix megvalósításához. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ez a stratégia irányuljon hosszú távra, legyen világosan meghatározott, horizontálisan és vertikálisan integrált, kezelhető és alapuljon részvételen. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy alapvetően fontos biztosítani, hogy a 2050-ig történő átmenetet a civil társadalom képviselőinek teljes körű bevonása mellett tervezzék meg és hajtsák végre. A részvételi demokrácia erősítése érdekében az Európai Bizottságnak át kellene gondolnia a jogalkotási kezdeményezésekre vonatkozó monopóliumát.

(1)

Hogyan kezelhetők bolygónk korlátai és az általános ökológiai kihívás, köztük a klímaváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése?

(2)

Hogyan lehet válaszolni a globalizált világban megfigyelhető növekvő társadalmi egyenlőtlenségekre?

(3)

Hogyan lehet megoldást találni arra, hogy a közvélemény egyre kevésbé támogatja a kormányokat és az intézményeket?

3.1.1.

Platform alapú gazdaság, mesterséges intelligencia, robottechnológia és a dolgok internete – a globális fejlődés e területeken széles körű és gyorsuló, és előbb-utóbb a gazdaság és társadalom minden területét érinti. A digitális technológia a társadalom jelentős része számára elérhetővé válik, azonban előfordulhat, hogy néhány csoportnak nem lesz hozzáférése e rendkívül erőteljes digitális eszközökhöz.

3.1.2.

A digitális technológiák egybefonódása a nanotechnológiával, biotechnológiával, anyagtudománnyal, megújulóenergia-termeléssel és -tárolással, valamint a kvantum-számítástechnikával új ipari forradalom kirobbanásának lehetőségét rejti magában (4). Ahhoz, hogy Európát a világszerte zajló új technológiai és gazdasági verseny élvonalába emeljük, nagy volumenű beruházásokra és új kezdeményezésekre van szükség.

3.1.3.

A digitalizációnak számos előnye van, és a fogyasztók előnyére váló új termékek és szolgáltatások keletkeznek általa. Emellett hozzájárulhat néhány fenntartható fejlesztési cél eléréséhez a globális jövedelmi szintek emelése, az emberek életminőségének javítása, inkluzívabb demokratikus modellek lehetőségének megteremtése, a minőségi munkahelyek számának növelése, valamint az Unió általános versenyképességének javítása révén – éppen úgy, ahogy azt a korábbi ipari forradalmak tették. Kockázatok is vannak: tanulmányok rámutatnak arra, hogy a digitalizáció adott esetben sokkal több munkahelyet tehet tönkre, mint ahányat létrehoz.

3.1.4.

A digitális technológia sokkal közelebb hozza egymáshoz a termelést és a fogyasztást, amivel minimális szintre csökkenthető a túltermelés. Ez lehetőséget teremt az EU környezeti lábnyomának csökkentésére. A gazdasági áruk közvetlen forgalmazása – akár P2P ügyleteken, akár megosztásalapú gazdaságon keresztül történik – csökkentheti az erőforrások felhasználását. A digitális technológia például támogatja a megosztásalapú szállítási szolgáltatások és vezető nélküli járművek elterjedését, ami fokozhatja mobilitási rendszereink környezeti fenntarthatóságát.

3.1.5.

A digitalizáció ugyanakkor önmagában nem vezet nagyobb fenntarthatósághoz. Vannak a piacra lépést és méretgazdaságosságot akadályozó olyan tényezők, amelyek meggátolhatják, hogy az állampolgárok kiaknázzák a benne rejlő lehetőségeket. A digitalizáció fokozhatja az egyenlőtlenségeket, különösen mivel képes megzavarni a munkaerőpiacokat, és hajlamos arra, hogy automatizálásra alkalmas sok alacsony és közepes képzettséget igénylő munkahellyel polarizálódást alakítson ki. A robotizálás és a platformalapú gazdaság komoly fenyegetést jelenthet számos európai munkahely számára, és új kockázatokat teremt, mivel az érintett technológiák legtöbbje adatok, különösen személyes adatok alapján működik.

3.1.6.

Az anyagi javak megteremtésének új lehetőségei gyakran csak egy bizonyos társadalmi réteg javát szolgálják: a magasan képzett, jó szociális készségekkel rendelkező, kockázatvállaló emberekét. A digitális innovációk legfőbb haszonélvezői jellemzően a szellemi, pénzügyi és fizikai tőke szolgáltatói: az innovátorok, a részvényesek, befektetők és a magasan képzett munkavállalók. Félő, hogy a stagnáló vagy akár csökkenő jövedelmek egyik fő oka a digitális technológia lesz.

3.1.7.

Aktív és átfogó politikára van szükség a digitalizációban rejlő lehetőségek kiaknázására, figyelemmel a fent ismertetett három problémára. A digitalizációból eredő kockázatokat szintén nyomon kell követni és kezelni kell. Az EGSZB-nek továbbra is aktívan dolgoznia kell ezeken a kérdéseken.

3.2.1.

Az éghajlat-változás elleni globális küzdelem melletti elkötelezettség (lásd a Párizsi Megállapodást) okán és a természetes erőforrások megvédése érdekében Európának mielőbb lényegesen csökkentenie kell gazdaságának környezeti lábnyomát. Az ökológiai válság már jelenleg is súlyosan érint minket. A népesség növekedése, a fosszilis tüzelőanyagokra épülő hosszú távú gazdasági növekedés, valamint az erőforrások és a földterületek nem fenntartható használata globálisan egyre fokozódó nyomást gyakorol a környezetre. A fenntartható fejlesztési célok között is megjelenő kulcsfontosságú kihívás annak biztosítása, hogy a gazdasági fejlődés és növekedés igazodjon bolygónk korlátaihoz, mind a klímavédelem, az erőforrások felhasználása és kezelése, mind pedig a levegő- és vízminőség, illetve a szárazföldi és vízi biológiai sokféleség védelme vonatkozásában.

3.2.2.

A gazdaság mélyreható szén-dioxid-mentesítése számos gazdasági ágazat haladéktalan átalakítását teszi szükségessé. A fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrásokra való átállás rugalmasabb energiafelhasználást és nagyobb szakértelmet igényel. A „termelő-fogyasztóktól” (5) származó energia általános fejlesztésének szintén fontos és fenntartható szerepet kell játszania az Unió energiapolitikájában (6). A közlekedési rendszerek szerkezetét villamosítás és a közös gépkocsi-használat révén át kell alakítani. A lakhatás és az infrastruktúra átalakítása is szükséges. Egy fejlett biogazdaság jelentős tényező lehet a gazdaság környezetbaráttá tételének ösztönzésében.

3.2.3.

Európának a „kinyer–legyárt–fogyaszt–ártalmatlanít” folyamattal jellemezhető jelenlegi lineáris gazdasági modelltől egy olyan körkörös modell irányába kell elmozdulnia, amely kialakításánál fogva helyreállító szemléletű, ahol lehet, a megújuló természeti erőforrásokra támaszkodik, és a gazdaságban használt termékek, anyagok és erőforrások értékét a lehető leghosszabb ideig megőrzi. Ebben az összefüggésben fontos lehet a digitalizáció (lásd 3.1.4. pontot).

3.2.4.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, körforgásos és környezetbarát gazdaságra való átállás lehetőséget ad az EU számára, hogy növelje versenyképességét és alkalmazkodóképességét. Ez javíthatja Európa állampolgárainak életminőségét és jóllétét, csökkenti továbbá a fosszilis tüzelőanyagok és kritikus nyersanyagok importjától való függést, és megteremti a gazdasági fellendülés stabil bázisát.

3.2.5.

A szén-dioxid-mentesítés és az ökológiai átmenet ugyanakkor szociális kihívásokkal is együtt jár (7), mivel csökkenni fog a munkahelyek száma a nagy ökológiai lábnyomú iparágakban. Stratégiai politikai feladatként kell elfogadni azt, hogy a szén-dioxid-mentesítésben és ökológiai átállásban rejlő lehetőségeket új munkahelyek teremtésére és a szociális biztonság javítására kell felhasználni, hogy a nettó egyenleg a lehető legpozitívabb legyen.

3.2.6.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó és körforgásos gazdaságra való átállást az energiával és az élelmiszerekkel kapcsolatban egyaránt állampolgárok, helyi önkormányzatok, fogyasztók vagy innovatív vállalkozások által irányított alulról jövő kezdeményezések ösztönözték. Ugyanakkor ahelyett, hogy támogatnák a megfelelő kezdeményezéseket, és Európa-szerte kritikus tömeget alakítanának ki, ami a munkaerőpiac és szociális biztonság szempontjából kedvező lenne, a további előrelépést gyakran gátolják az adminisztratív és szabályozási rendszerek. Még nem látták be széles körben azt, hogy az alulról felfelé építkező kezdeményezések erőteljes eszközt jelenthetnek a szén-dioxid-mentesítésből és az ökológiai átállásból adódó szociális problémák leküzdéséhez. E lehetőség nyilvánvalóvá tételéhez szükséges azon szerkezeti akadályok megszüntetése, amelyek megakadályozzák, hogy az erőforrásokban szegény emberek hozzájussanak a szükséges erőforrásokhoz (különösen tőkéhez és információhoz).

3.3.1.

Miközben a globalizáció és technológiai haladás hatalmas mértékben megnövelte a világkereskedelmet és a világ vagyonát, a globalizáció és technológiai haladás együttese elősegítette a társadalmi (és környezeti) egyenlőtlenségek növekedését is. Az Oxfam szerint mindössze nyolc magánszemély (mind férfiak) vagyona egyenlő a világnépesség szegényebb felének összvagyonával.

3.3.2.

Európában egyre nagyobb az egyenlőtlenség. Egy közelmúltbeli OECD-tanulmány szerint a jövedelmi egyenlőtlenségek továbbra is rekordnagyságúak Európában. Az 1980-as években a társadalom leggazdagabb 10 %-ának átlagos jövedelme hétszer magasabb volt, mint a legszegényebb 10 %-ának. Ma kilenc és félszerese. A vagyoni egyenlőtlenség még nagyobb: a háztartások legvagyonosabb 10 %-a birtokolja az összvagyon 50 %-át, miközben a legkevésbé vagyonos 40 % épphogy csak az összvagyon 3 %-át meghaladó vagyonnal rendelkezik (8).

3.3.3.

Európában az egyenlőtlenség súlyosbodásának egyik oka a növekedés nettó jövedelemtől való elválása. Miközben az euróövezet GDP-je 2008 és 2015 között több mint 16 %-kal nőtt (a 28 tagú EU-ban több mint 17 %-kal), a háztartások rendelkezésre álló nettó jövedelme stagnált, a 28 tagú EU-ban pedig mindössze 2 %-kal növekedett.

3.3.4.

A 24 OECD-tagállamban a termelékenység 27 %-kal növekedett 1995 óta, miközben a munkaerő átlagos ellentételezése ettől elmaradt, mindössze 22 %-kal növekedett. Még ennél is rosszabb, hogy a munkával szerzett jövedelmek növekedése jelentősen kisebb mértékű volt az alacsony nettó bért kereső társadalmi csoportok esetében. A bérek közötti egyenlőtlenség az elmúlt 20 évben Spanyolország kivételével az összes európai országban romlott. A tendencia Magyarországon Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és az Egyesült Királyságban a legnyilvánvalóbb (9).

3.3.5.

Fennáll annak kockázata, hogy ez a szakadék a munka változó jellegével párhuzamosan szélesedni fog. Például az összetett ipari folyamatok robottechnológián keresztül történő automatizálása azzal fenyeget, hogy csökkenni fog a kereslet a közepesen képzett munkavállalók iránt, sőt még a magasan képzett szellemi foglalkozású munkavállalók azon alsó szegmenséhez tartozók iránt is, akik jelenleg elvégzik ezeket az összetett feladatokat. Ez valószínűleg tovább fokozza a munkaerőpiac polarizálódását, mivel az újonnan megteremtett munkahelyek vagy (még) magasabb képzettséget (e termékek/szolgáltatások kifejlesztése és karbantartása), vagy szolgáltatásorientáltabb alacsony képzettséget igényelnek. Az OECD adatai szerint az automatizálás a munkahelyek 9 %-át fenyegeti, míg további 25 % esetében a feladatok jelentős mértékben meg fognak változni.

3.3.6.

A digitalizáció hatásaira adott kormányzati válaszok jellemzően reagálók, a megelőzés céljából tett proaktív intézkedések helyett, és nagymértékben a digitalizáció mellékhatásainak mérséklésére irányulnak ahelyett, hogy a benne rejlő lehetőségek kiaknázását céloznák. A kormányzati válaszoknak jobban figyelembe kellene venniük a munkavállalói képviselet és részvétel kérdését mint a változóban lévő munkaerőpiacon az emberi tőkébe való beruházás fontos aspektusát. Az EGSZB további alapos elemzéseket végezhetne a tekintetben, hogy milyen hatással van a digitális átállás a munka világára.

3.4.1.

Az egyenlőtlenség – csupán részben a globalizációból és a technológiai haladásból eredő – növekedése hozzájárult a kormányokba, a politikai berendezkedésbe, a nemzetközi szervezetekbe, intézményekbe és a globális kormányzásba vetett bizalom csökkenéséhez, továbbá táplálta a populista mozgalmak erősödését és a hagyományos politikai pártok hanyatlását. A fiatalok szavazástól való távolmaradása (eltekintve a protestszavazatoktól) különösen aggasztó: 2015-ben a 15–30 év közötti európai fiataloknak mindössze 63 %-a vett részt választáson (10).

3.4.2.

Számos európai állampolgár érzi úgy, hogy kívül marad a nemzeti és európai szintű politikai döntéshozatal folyamatain. Úgy hiszik, hogy a hagyományos demokratikus folyamatok nem teszik számukra lehetővé, hogy befolyásolják az alapvető döntéseket. A több érdekcsoportot bevonó megközelítés (pl. az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje keretében) egy inkluzív demokratikus modell, és e bizalmatlanság leküzdésének egyik módja.

3.4.3.

A fenntarthatóságra történő átállást nem lehet és nem szabad „felülről” kényszeríteni; az csak akkor lesz sikeres, ha a vállalkozások, a helyi és regionális önkormányzatok, a munkavállalók és a polgárok többségének széles körű támogatásán és aktív részvételén alapul. Ennek „alulról felfelé és egyúttal felülről lefelé építkező” együttműködésnek kell lennie. Több érdekelt felet tömörítő szövetségeket vettek igénybe a 2030-as menetrend kidolgozásához, és ezek kialakulóban vannak az éghajlat-politikai fellépés terén (11). Ezek példaként szolgálhatnak egy olyan inkluzív demokratikus irányítási modellhez, amely több szakpolitikai területen alkalmazható, továbbá előmozdítják az átalakító erejű változást és az innovációt.

3.4.4.

A fiatalabb generációnak különösen nagy igénye van a politikai szerepvállalásnak a politikai pártok és testületek megszokott keretein kívüli, nem hagyományos formáira. A politikai szerepvállalás alternatív formáit kínálják az energiaközösségek, az állampolgárok és önkormányzatok között az energiahatékonyság (pl. alvállalkozási modellek révén történő) elősegítésére vagy hulladékgazdálkodás támogatására létrejött partnerségek, az Átalakuló Városok Mozgalom kezdeményezései, a közösségi támogatású mezőgazdaság, a politikai blogok és egyéb online formátumok, vagy akár a helyi pénznemmel kapcsolatos kezdeményezések. Ezek biztosan nem fogják felváltani a hagyományos politikai munkát, azonban nagymértékben elősegíthetik a politikai szocializációt és a társadalmi integrációt.

3.4.5.

Az internet lehetőségeinek kiaknázása egy másik ígéretes megoldás lehet a politikai tétlenség megtörésére. Soha nem állt olyan szabadon rendelkezésre az információ, mint a klasszikus kapuőr nélküli decentralizált hálózatban. Ez a társadalom számára új kihívásokat teremt, ahogy azt a tények utáni („post-truth”) világ vagy az álhírek jelensége esetében láttuk. Ugyanakkor szemtanúi vagyunk egy sor alternatív, nem hierarchikus aktivista tevékenység fellendülésének, továbbá a polgárok, különösen a fiatalok széles körben használják az online közösségi hálózatokat.

3.4.6.

Az e-kormányzás olyan irányítási modellekhez vezethet el, amelyeket a nagyközönségnek a politika formálásában való, eddig nem látott mértékű részvétele jellemez. Az EU-nak azokra a tagállamaira kellene támaszkodnia, amelyek már komoly előrehaladást tettek, mint például Észtország. A digitalizáció lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy viszonylag alacsony költség mellett részt vehessenek a döntéshozatali folyamatokban. A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a középosztály felülreprezentáltsága (vagyis az, hogy a középosztály nagyobb arányban képviselteti magát a részvételi fórumokon) az e-részvételben is jelen van. Az EGSZB jó helyzetben van ahhoz, hogy párbeszédet kezdjen a civil társadalom szintjén erről a kérdésről.

—

a digitális forradalom legnagyobb előnyeinek kiaknázása egy új, versenyképes és fenntartható gazdaság építése érdekében;

—

az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, körforgásos és környezetbarát gazdaságra való átállás, a mindenki számára igazságos átállás biztosítása mellett;

—

megbízható európai szociális modell építése;

—

nagyobb mértékben a polgárok által irányított és decentralizáltabb demokratikus rendszer biztosítása a globális szintű tisztességes gazdasági együttműködés előnyeinek kihasználása mellett.

4.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a fenntartható fejlesztési célok a Párizsi Megállapodással együtt (COP21) új életre keltik az „Ilyen Európát szeretnénk” jövőképet (12)  (13). Az Európai Bizottságnak a „Következő lépések” közleményében megfogalmazott politikák kidolgozásával lendületet kell adnia e megállapodások végrehajtásához, és azokat teljeskörűen be kell építenie az európai politikai keretbe és az Európai Bizottság jelenlegi prioritásai közé. Az „Ilyen Európát szeretnénk”, akárcsak a 2030-as menetrend (vagyis a fenntartható fejlesztési célok), az egyént helyezi a társadalom és a gazdaság középpontjába, és mindenkinek esélyt kíván adni arra, hogy eldöntse, miként kívánja kielégíteni szükségleteit a szociális és ökológiai környezettel összhangban. Ez a koncepció nem utópisztikus. Valójában Európa már most rendelkezik az e jövőkép megvalósításához szükséges technológiai és gazdasági eszközökkel: a dolgok internete és az óriási méretű adathalmazok, összetett folyamatok ellenőrzése mobilalkalmazásokon keresztül, „termelő-fogyasztói” tevékenység a termelés méretcsökkentése és a termelési költségek csökkenése révén (pl. megújuló energiák, 3D nyomtatás), új tranzakciós és fizetési módok (blokklánc, bitcoin és intelligens szerződések), kooperatizmus és megosztásalapú gazdaság mint új üzleti koncepciók, valamint egyéb innovációk.

4.2.

Ezen innovációk mindegyike alkalmas lehet arra, hogy valóra váltsák a jövőképet, azonban ez egy olyan stratégiát feltételez, amely megoldásokat nyújt három innovációval kapcsolatos kihívásra. Ez a stratégia magában foglalja a „GDP-n túli” jóllét új koncepcióját, amely a gazdasági jólétet, a befogadó társadalmat, a környezetért való felelősségvállalást és a polgári szerepvállalást integrált módon kívánja elérni.

4.3.

A „nem cselekvés” nem választási lehetőség: ha az EU nem hajlandó vagy nem képes egy átfogó stratégiát kidolgozni és végrehajtani, Európa nem csak a 2030-as menetrend és az „Ilyen Európát szeretnénk” jövőkép tekintetében marad el. A nem cselekvéssel nagy a kockázata annak, hogy mindegyik komoly kihívás tekintetében kudarcot vall: Európa munkaügyi rendszere szétzilálódik, a szén-dioxid-mentesítés és az erőforrások védelme abbamarad, mivel az ökológiai átállás társadalmi költségeit túl magasnak ítélik, a társadalmi egyenlőtlenségek pedig az elidegenedéssel együtt növekszenek, ami veszélyt jelent a demokráciára nézve.

4.4.

Döntő fontosságú, hogy a stratégia pontos szakpolitikai ajánlásokat fogalmazzon meg, amelyek segítik az Európa előtt álló három komoly kihívás kezelését, és segítik valóra váltani az „Ilyen Európát szeretnénk” jövőképet.

—

innováció,

—

szabályozás/kormányzás,

—

szociálpolitika,

—

szabad hozzáférés,

—

oktatás/képzés,

—

kutatás.

5.1.1.

Innováció: az új ipari forradalom lehetőség Európa számára, hogy technológiai téren vezető szerephez jusson, és növelje versenyképességét a globalizált piacokon. A magas külső költségekkel nem járó gazdasági értékteremtésnek alapvető üzleti modellé kell válnia. Innovatív és nyereséges vállalatokra és vállalkozásokra van szükségünk, amelyek befektetnek a fenntartható termelésbe, színvonalas munkahelyeket teremtenek és megteremtik a jólét gazdasági alapjait. Egy olyan keretrendszert kell kidolgozni a fenntarthatóbb Európát elősegítő innováció számára, amely jutalmazza a külső lábnyomot nem hagyó vagy sokkal kisebb külső lábnyommal rendelkező, illetve az erőforrásokat csak korlátozottan felhasználó gazdasági tevékenységeket. Ez lehetővé teszi, hogy a fenntarthatóságot szem előtt tartó innovátorok (legyenek akár állampolgárok, vállalkozások, városok vagy régiók) eredményesen versenyezzenek a nagyfokú erőforrás-felhasználáson és/vagy nagy környezeti lábnyomon alapuló üzleti modellekkel. A környezeti és társadalmi kihívásokra újszerű megoldást kínáló és azokat gyorsan alkalmazó innovátorok számára továbbá proaktív támogatást – pl. mikrohitel elérhetővé tétele a kkv-k, a polgárok, háztartások, közösségi kezdeményezések, szociális vállalkozások és mikrovállalkozások számára – kell nyújtani (14). Egy egységes európai szabadalom ebben segíthet, feltéve, hogy a szabadalmi kérelem benyújtásának költsége nem megfizethetetlen (15). A kkv-k vonatkozásában felül kell vizsgálni a második esélyt nyújtó intézkedéseket az EU-ban jelenleg tapasztalható magas szintű kockázatkerülés csökkentése érdekében (16). A szakpolitikának emellett teret kell nyitnia a kísérletezés jogának Európa szerte, különösen a mobilitási, hulladékgazdálkodási, energia-, mezőgazdasági, oktatási és egészségügyi ágazatokban. Új piacok találhatók a közbeszerzések digitális, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, körforgásos és környezetbarát, valamint társadalmilag befogadó módon nyújtott szolgáltatásokra való átállításával.

5.1.2.

Szabályozás: egy keretszabályozásnak három célkitűzést kell teljesítenie. Először, a külső hatásokat a lehető legpontosabban fel kell mérni, hogy olyan üzleti modelleket lehessen kidolgozni, amelyek segítik a fenntarthatósági célok elérését (17). Másodszor, a szabályozásnak garantálnia kell, hogy egész Európában, beleértve a vidéki területeket is, jól kidolgozott digitális infrastruktúrát valósítsanak meg, és mindenkinek hozzáférést biztosítsanak azokhoz (ideértve az intelligens fűtést, intelligens villamosenergia-hálózatokat és az elektromos mobilitási hálózatokat). Ezeket jogi értelemben közszolgáltatásokként kellene kezelni. Végezetül pedig, mivel a digitalizáció hajlamos platformokat előnyben részesíteni, fennáll a monopóliumok kialakulásának veszélye a főbb digitális piacokon. Ezért szükség van aktív trösztellenes szabályozásra (18). Az EGSZB azt is javasolta, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, hogy miként lehetne az európai platformokat úgy támogatni, hogy a hozzáadott érték a helyi gazdaságokban maradjon (19). Egy, a digitális platformok számára létrehozott olyan független európai minősítő intézet, amely minden tagállamban azonos hatáskörrel rendelkezik a platformok irányításának verseny, foglalkoztatás és adózás szempontjából történő értékelése érdekében, fontos szerepet játszhat azok piaci ereje közötti egyensúly megteremtésében (20).

5.1.3.

Szociálpolitika: a dekarbonizáció és a digitalizáció előidézte változások (lásd a 3. részt) a munkahelyek megszűnése okozta probléma kezelése, illetve az adóbevételek csökkenése folytán kihívás elé állítják a szociális biztonsági rendszereket. Új megközelítéseket és modelleket kell tehát megvizsgálni és kifejleszteni azzal a céllal, hogy biztosítsuk a tagállamokban a szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságát, reagálva a jövőbeli munka különböző körülményeire, és támogatva a munkavállalókat és közösségeket az átalakulás által érintett ágazatokban és régiókban. Az EGSZB a szociális jogok európai pilléréről szóló véleményében foglalkozott a munka jövőjével kapcsolatos kihívásokkal, és egy koherens európai foglalkoztatási stratégia bevezetését szorgalmazta, amely a következőkkel foglalkozik: befektetés és innováció, a foglalkoztatás és a jó minőségű munkahelyek létrehozása, a mindenkit megillető tisztességes munkakörülmények, igazságos és gördülékeny átmenet aktív munkaerőpiaci intézkedések támogatásával, valamint az összes érdekelt fél bevonása, különös tekintettel a szociális partnerekre. Továbbá az állami beruházásoknak támogatniuk kell az átmenet következményeivel már most szembesülő ágazatokban aktív közösségeket, régiókat és munkavállalókat. Fontos emellett, hogy előre felmérjük és megkönnyítsük a környezetbarátabb és fenntarthatóbb gazdaság irányába mutató jövőbeli szerkezetváltást és átmenetet (21).

5.1.4.

Szabad hozzáférés: ahhoz, hogy egy környezetbarát és tisztességes gazdaság érdekében ki lehessen aknázni a digitalizációban rejlő lehetőségeket, mindenekelőtt általános nyitottságra van szükség a gazdaságban, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy aktívan részt vegyenek a technológiai haladás nyújtotta lehetőségekben, és profitáljanak azokból (pl. az energiával kapcsolatos digitális adatok összekapcsolása a decentralizált energiatermeléssel). Ezért döntő fontosságú a gazdasági részvétel előtti akadályok megszüntetése nyitott piacokon, nyílt adatokon, nyílt forráskódú modelleken és nyílt szabványokon keresztül. Ezeknek az elemeknek mindegyikét a szakpolitikai programok vezérelvének kell tekinteni a stratégiai ágazatokban, vagyis az energiaipari, szállítási, logisztikai és termelési folyamatokban. Ki kell dolgozni az adatszuverenitás fogalmát, és európai törvényen keresztül végre kell hajtani azt: az európai állampolgároknak kell, hogy legyen joguk a saját adataik saját célból történő felhasználásához, hogy meghatározzák, mely személyes adatokat használhatják fel harmadik felek, hogy döntsenek az adataik felhasználásának módjáról, hogy ismereteik legyenek és teljes körű ellenőrzéssel rendelkezzenek a használatra vonatkozóan, továbbá hogy jogukban álljon törölni az adataikat.

5.1.5.

Oktatás/képzés: a környezetbarát gazdaság és a digitális gazdaság egyaránt speciális készségeket igényel, különösen azért, mert a jövőbeli digitális technológia az európai gazdaság szén-dioxid-mentesítése elérésének fontos eszköze lesz (lásd 3.1.4. és 3.2.3. pontot). A szükséges formális és informális készségek elsajátítására irányuló képzést, ideértve az együttműködő/közösségi munka és vállalkozás terén szükséges készségeket (22) is, be kell építeni az általános oktatásra és az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó politikákba. Több párbeszédet kell folytatni és több elemzést kell végezni erről a kérdésről. A strukturális alapok célzott felhasználása ajánlott annak érdekében, hogy hatékony támogatást biztosíthassunk a zöld és digitális készségek jelenlegi hiányának áthidalásához, különösen azokban a régiókban, amelyek már most vagy a közeljövőben szembesülnek az átmenettel. Az európai oktatási rendszerben lévő erőforrásokat olyan területeken kell az oktatásra és készségfejlesztésre irányítani, amelyeken az emberi készségeket nem válthatják fel a mesterségesintelligencia-rendszerek, vagy amelyeken az ilyen rendszerek kiegészítésére emberekre van szükség (gondolhatunk itt azokra a feladatokra, amelyeknél az emberi interakció elengedhetetlen, amelyeknél az emberek és a gépek működnek együtt, vagy amelyeket továbbra is emberekre szeretnénk bízni) (23).

5.1.6.

Kutatás: a digitális, környezetbarát és tisztességes gazdaság viszonyítási alapul szolgál majd a jövőbiztos gazdasági modellek számára. Egy olyan, jól irányított kutatási politika, amely az innovációk, különösen a digitális innovációk környezeti és társadalmi hatásainak elemzésén alapul, jelenti majd az ilyen gazdaság felé vezető utat. Ennek kapcsán a környezeti és/vagy társadalmi kihívásokra választ adó új digitális technológiákat és szolgáltatásokat kifejlesztő innovátorok rendelkezésére kell, hogy álljon egy kutatási-fejlesztési költségkeret. Támogatásukra ki kell dolgozni egy inkubátorhálózatot.

5.2.1.

Innováció: a részvétel a demokrácia központi eleme. A választások és képviselet a részvétel megszervezésének egyik módja, azonban új, innovatív megközelítésekre van szükség a részvétel megszervezéséhez, ideértve az e-részvételt is. Fontos megnyitni a hagyományos politikai döntéshozatalt a politikai tevékenység e nem hierarchikus, szociális tekintetben átjárható és kevésbé hivatalos formái előtt, valamint támogatni a civil társadalom által vezérelt és az alulról felfelé építkező kezdeményezéseket.

5.2.2.

Kormányzás: a változáshoz átlátható és szabadon hozzáférhető többszereplős párbeszédek folytatása szükséges az összes uniós jogalkotási folyamatban uniós és helyi szinten. A „civil társadalom” nem redukálható a szervezett civil társadalom szintjére, annak az összes állampolgárt magában kell foglalnia. Különös jelentőséggel bírnak az új szövetségek az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés és az erőforrások védelme terén (24). A részvételen alapuló demokrácia erősítése érdekében el kell törölni az Európai Bizottság jogalkotási kezdeményezésre vonatkozó kvázi monopóliumát, és helyette arra kell törekedni, hogy több kezdeményezés érkezzen az Európai Parlamenttől, valamint – például az európai polgári kezdeményezés esetében tapasztalható technikai, jogi és bürokratikus akadályok megszüntetésével – arra is törekedni kell, hogy több legyen az alulról jövő jogalkotási kezdeményezés (25).

5.2.3.

Szabad hozzáférés: a közösségi kiszervezési (crowdsourcing) módszerek az összes uniós jogszabály esetében megfelelőek lehetnek az állampolgárok uniós döntéshozatali folyamatban történő részvételét megnehezítő strukturális akadályok leküzdéséhez. E megközelítés kidolgozása során különös figyelmet kell fordítani a hozzáférhetőségre, az inkluzív jellegre és az elszámoltathatóságra. Tovább bővíthető a szabályozásokhoz és politikához való szabad hozzáférés az összes uniós tevékenység és adat webalapú és felhasználóbarát közzétételén keresztül.

5.2.4.

Képzés/oktatás: az állampolgárok felhatalmazását célzó programokra van szükség a középosztály felülreprezentáltságának (lásd 3.4.6. pontot) megszüntetéséhez. Az ilyen programokat úgy kell kialakítani, hogy a lakosságnak azon csoportjait mozgassák meg, amelyek hajlamosak távol maradni az aktív politikai, gazdasági és társadalmi részvételtől. Az általános oktatásban hangsúlyozni kell a részvételre mint demokratikus alapelvre vonatkozó ismereteket és annak lehetőségeit. Rá kell mutatni arra, hogy a politikai akaratérvényesítési folyamatokban történő aktív részvétel kölcsönösen előnyös a társadalom és azon egyén számára, akinek az érdekeit és nézeteit figyelembe veszik. Több forrásra van szükségük azon civil társadalmi szervezeteknek, amelyek a lakosság ezen inaktív csoportjait célozzák meg, és fenntarthatósági célokat követnek.

5.2.5.

Kutatás: a társadalomtudománynak jobban kell összpontosítania az alternatív demokratikus gyakorlatokra. Egy példa erre a prototípuskészítési módszer politikában való lehetséges alkalmazása. Ezzel a megközelítéssel a szakpolitikai megoldásokat korlátozott időkereten belül lehetne megtervezni, majd azokat egy „tesztpiacon” lehetne megvalósítani, és hatásukat gyorsan fel lehetne mérni a polgárok és egyéb releváns érdekeltek visszajelzései alapján. A hatásvizsgálat a szakpolitikai megoldások megfelelő módosításának alapjául szolgálna azok bevezetése előtt.

5.2.6.

Általánosságban elmondható, hogy további kutatás szükséges arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a (tudományos) szakértelem és a politikai döntéshozatal közötti kapcsolatot felülvizsgálni, és hogyan lehetne összekapcsolni a teljes mértékben átlátható, független szakértelem politikai döntéshozatalba történő integrálását a civil társadalmi részvétel erősítésének szükségességével.

5.3.1.

Innováció: a digitális, környezetbarát és tisztességes gazdaság mind a magánlétesítményekben (pl. megújuló energia előállítására szolgáló berendezések vagy elektromos járművek töltőállomásai), mind az állami infrastruktúrákban (pl. a villamosenergia- és mobilitási rendszerek digitalizálása) hatalmas beruházásokkal jár. A pénzügyi ágazatnak ezért központi szerepet kell játszania abban, hogy ez az innováció lehetségessé váljon. Pénzügyi erőforrásokat, köztük állami erőforrásokat kell juttatni a fenntartható átalakulást támogató beruházások számára. Az éghajlat-változási és energiaügyi célkitűzések elérése érdekében stabil és kiszámítható beruházási környezetre van szükség, és innovatív pénzügyi eszközöknek kell mozgósítaniuk a magánfinanszírozást a beruházásokhoz, különben ezekre nem fog sor kerülni (26)  (27).

5.3.2.

Szabályozás: a szakpolitika törekedjen egy fenntarthatóbb magángazdasági pénzügyi rendszer kiépítésére a fenntarthatósági tényezők pénzügyi kockázatértékelésbe történő beépítésével, a pénzintézetek felelősségének a befektetési döntések nem pénzügyi hatásaira történő kiterjesztésével, valamint a befektetési döntések környezeti és társadalmi hatásai körüli átláthatóság fokozásával (28). A szakpolitikáknak emellett arra kell ösztönözniük a befektetőket, hogy önkéntesen vállaljanak kötelezettséget arra, hogy a fenntarthatóság elveinek megfelelő objektumokba ruháznak be. A banki normák környezetbarátabbá tétele elengedhetetlen a magánfinanszírozások súlypontjának a hagyományos befektetésekről az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes projektekbe való befektetések felé történő eltolása érdekében. A központi bankoknak monetáris, valamint mikro- és makroprudenciális politikák – köztük a fenntarthatóságra vonatkozó normák – révén irányítaniuk kellene a tőkeelosztást.

5.3.3.

Szociálpolitika: a háztartások a digitalizáció és szén-dioxid-mentesítés eredményeképp nyomás alá fognak kerülni. Ezért alapvető adóreformra van szükség a háztartások rendelkezésre álló jövedelmének növelése és annak érdekében, hogy ezt a célkitűzést összekapcsoljuk a szén-dioxid-mentesítés követelményével. Az EGSZB szorgalmazza egy olyan adórendszer kidolgozását, amely a környezeti költségek internalizálásán és a többletbevételeknek a munkára kivetett adóterhek csökkentésére való fordításán alapul. Az adóteher súlypontjának a munkavégzésről az erőforrás-felhasználásra történő áthelyezése segít korrigálni a piaci hibákat, új, fenntartható és helyi munkahelyeket teremteni, növelni a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét és ösztönözni a környezetvédelmi szempontból innovatív beruházásokat (29).

5.3.4.

Kutatás: egyelőre alig ismert, hogy a digitalizáció és az alacsonyabb fosszilistüzelőanyag-fogyasztás milyen hatást gyakorol az államháztartásokra (adóalap-erózió). A kutatásnak erre a szempontra kellene összpontosítania, valamint arra, hogy egy stratégiai pénzügyi politika általában mivel járulhat hozzá a fenntartható fejlődéshez.

5.4.1.

Innováció és üzleti lehetőségek: figyelemmel a három fontos kérdés globális méretére, nem lesz elegendő az, hogy Európát egy célirányos innovációs politikán keresztül tegyük fenntarthatóvá. Európának kereskedelmi partnereivel együttműködve olyan innovációs koncepciókat kell kidolgoznia, amelyek a világ más régióira is átültethetők. Ebben segíthet a kereskedelem, amennyiben a fenntarthatósági szempontok kulcsfontosságú kritériumot képeznek a nemzetközi kereskedelempolitikában, ideértve a többoldalú és kétoldalú kereskedelmi egyezményeket. Ebben különleges szerepet kellene kapnia a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO), amelynek jobban figyelembe kellene vennie a nemzetközi környezetvédelmi politikát, például a Párizsi Megállapodást vagy a biológiai sokféleségre vonatkozó aicsi célokat. Miután érvénybe léptek a megfelelő előírások, az európai vállalkozások, polgárok, közösségi kezdeményezések, települések és régiók olyan, fontos innovációkat (termékeket és szolgáltatásokat) fejleszthetnek ki, amelyek a szén-dioxid-mentesítés szükségességére reagálva és a digitalizáció megatrendje által biztosított lehetőségeket kihasználva exportálhatóak. Ezek exportsikerekké válhatnak. Elsősorban azonban az Európai Bizottságnak együtt kellene működnie a WTO-val és fő partnereivel, hogy a kereskedelmi egyezményeken keresztül növeljék a CO2-kibocsátás és a fenntartható innováció szempontjából káros egyéb externáliák árát.

5.4.2.

Szabályozás: gazdaságaink megnövekedett környezeti lábnyomának egyik forrása az, hogy egyre nagyobb a távolság a termékek gyártásának, átalakításának, fogyasztásának és néha az ártalmatlanításának/újrahasznosításának helye között. A nemzetközi kereskedelem fenntartható fejlődéssel való összeegyeztethetővé tétele a liberalizációt illetően intelligens szabályozási megközelítést tesz szükségessé, amely figyelembe veszi és erősíti a helyi, kisüzemi termelési rendszereket. A körforgásos gazdaságra vonatkozó politikák elősegítésének és támogatásának biztosítania kellene, hogy a rendszerek tartósak, kisméretűek, helyiek és tiszták legyenek. Egyes ipari tevékenységek esetében a körforgási láncok nagy méretűek lehetnek (30). A szabályozásnak kétoldalú vagy többoldalú kereskedelmi egyezményeken keresztül választ kell adnia erre a problémára.

5.4.3.

Az EU-nak sürgetnie kellene a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot, hogy vállaljanak fontos szerepet az adóügyi és pénzügyi rendszert érintő reformok támogatásában, hogy olyan környezetet lehessen kialakítani, amely segíti a fejlődő országokat abban, hogy saját erőforrásaik közül többet mobilizáljanak. Ennek magában kell foglalnia a hazai adóreformot, de egyben a nemzetközi közösség mobilizálását is azért, hogy együtt küzdjenek az adócsalás, pénzmosás és illegális tőkeáramlás ellen, amelyek következményeként a fejlődő országokból több pénz távozik, mint amennyi hivatalos fejlesztéstámogatás révén oda érkezik. Az Európai Bizottságnak az összes uniós finanszírozású külső politika és program (31) tekintetében keretrendszerként mindenekelőtt a 17 fenntartható fejlesztési célt figyelembe vevő 2030-as menetrendet kellene alkalmaznia.

5.4.4.

Szociálpolitika: a fenntartható fejlesztési célok megvalósításának és egy progresszív kereskedelempolitika előmozdításának egyik útja – amelyből mindenki profitálhat – a több érdekelt szempontjait egyesítő megközelítések alkalmazása a felelősségteljes üzleti magatartás terén. E megközelítések keretében a vállalkozások, nem kormányzati szervezetek, szakszervezetek és kormányok együtt határozzák meg, miként érvényesülhet a gyakorlatban az emberi jogok tiszteletben tartására irányuló felelősség. Egyre nagyobb aggodalmat vált ki az emberi jogok megsértése az ellátási láncokban, különös tekintettel a konfliktusövezetből származó ásványokra, például a kobaltra, amelyet a mobiltelefonokban, laptopokban, elektronikus járművekben, repülőgépekben és elektromos árammal működő eszközökben alkalmazott újratölthető elemek gyártásánál használnak. Tekintve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás iránti elkötelezettséget, a digitalizáció felé történő folyamatos előrehaladást, és azt, hogy a nemzetközi ellátási láncok keretében mennyire nehéz megmondani, hogy mi számít felelős üzleti magatartásnak, kulcsfontosságú a több érintett szempontjait egyesítő megközelítés. Az EGSZB ezért üdvözli a holland kormánynak azt a kezdeményezését – és készséggel csatlakozik is hozzá –, hogy jobban tudatosítsák, hogy az ilyen többszereplős fellépések révén hogyan értethető meg jobban az, hogy mit jelent az értelmes és felelős üzleti magatartás, különösen az olyan, komplex ellátási láncokban, amelyek gyermek- vagy rabszolgamunka igénybevételével, illetve veszélyes körülmények között végzett bányászatot is magukban foglalnak.

5.4.5.

Szabad hozzáférés: az új kereskedelmi megállapodásoknak olyan, új demokratikus folyamatokon keresztül elért jóváhagyáson kell alapulniuk, amelyek a polgároknak a közös döntéshozatali eljárásban való nagyobb arányú részvételével zajlanak. A meglévő uniós kereskedelmi megállapodások kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó fejezetei nem működnek olyan jól, mint kellene. Az ilyen fejezetekbe először is be kellene építeni a globális többoldalú megállapodásokat (a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendet és a Párizsi Megállapodást). Másodszor: meg kell erősíteni a civil társadalmi ellenőrző mechanizmusokat, és végezni kell egy civil társadalmi szemszögből készült elemzést is. Harmadszor pedig a végrehajtási mechanizmusoknak magukra a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó fejezetekre is vonatkozniuk kell (32).

5.4.6.

Kutatás: több empirikus bizonyítékra van szükség, hogy felmérhessük, milyen hatásokkal jár a fogyasztás és termelés azon új módjainak a nemzetközi kereskedelemben történő hirtelen megjelenése, amelyek egyre inkább kiterjednek a transznacionális szolgáltatásokra, figyelemmel különösen azok transznacionális adózásra gyakorolt hatására. Ennek alapján kellene eldönteni, hogy ezek bekerüljenek-e az általános WTO-szabályokba vagy a kétoldalú és regionális megállapodásokba, mint ahogy az a tisztes munka programja esetében is történt.

5.4.7.

Emlékeztetjük az Európai Bizottságot arra a korábbi ajánlásunkra, hogy végezzen teljes körű hatásvizsgálatot arról, hogy milyen valószínű hatásokkal járhat a fenntartható fejlesztési célok és a Párizsi Megállapodás végrehajtása az EU kereskedelempolitikájára nézve.

6.1.

Az 5. pontban azonosítottunk néhány olyan területet, ahol szakpolitikai intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a radikálisan változó társadalmi-gazdasági környezetben fenntarthatóbb Európát lehessen építeni. Európa fenntarthatósági stratégiája tekintetében négy kritériumot határozhatunk meg. Legyen:

E négy kritériumot alább fejtjük ki.

6.2.1.

A stratégiai gondolkodás hosszú távú terv kidolgozását jelenti a 4. pontban ismertetett „Ilyen Európát szeretnénk” jövőkép alapján, valamint azt az utat, amelyet Európának követnie kell e jövőkép megvalósítása érdekében. Akár három évtizedre is szükség lehet ahhoz, hogy a 3. pontban ismertetett globális problémák és a digitalizáció megatrendje által a társadalom számára előidézett változások a gyakorlatban is jelentkezzenek. Számos fontos döntésnek, köztük a beruházásokra vonatozó döntéseknek, bizonyos időre van szükségük ahhoz, hogy kifejtsék hatásukat. A három évtized ezért megfelelő időkeretnek tűnik Európa fenntarthatósági stratégiájához. A vonatkozó célkitűzéseket és megfelelő szakpolitikai intézkedéseket ezen időkeret alapján kell meghatározni (33). Ez a visszatekintő elemzésre épülő (backcasting) megközelítés azt jelentené, hogy a 2050. évre szóló legkedvezőbb forgatókönyvet tekintjük referenciapontnak, és e legkedvezőbb helyzet megvalósításához szükséges minden lépést ebből a forgatókönyvből kell levezetni. A legkedvezőbb forgatókönyvre való összpontosítás lehetővé teszi egy pozitív menetrend kidolgozását. A nagy szén-dioxid-kibocsátást produkáló. erőforrás-igényes gazdaságról, valamint a huszadik század központosított társadalmáról való átállás nem tekinthető büntetésnek vagy a haladás végének, hanem azt a polgárok számára vonzó lehetőségeket kínáló új, pozitív korszakként kell felfogni.

6.3.1.

A fenntarthatósági stratégia hosszú távú tervezése nem jelenti azt, hogy nincs szükség rövid távon meghozandó szakpolitikai intézkedésekre. A fenntarthatósági stratégia központi elemét egy sor olyan szakpolitikai intézkedés kidolgozásának kell képeznie, amelyek a 2050-re kitűzött célok eléréséhez szükségesek, kezdve azokkal a politikai programokkal, amelyek hosszú távon gyakorolnak majd hatást, és folytatva a középtávú hatásokkal járó szakpolitikai tervekkel, majd a rövid távra irányuló konkrét intézkedésekkel. A lehető legnagyobb mértékű hatékonyság eléréséhez egyértelműen meg kell határozni a szakpolitikai programok, szakpolitikai tervek és szakpolitikai intézkedések közötti hierarchiát. A fenntarthatóságra vonatkozó korábbi megközelítésekről – különösen a lisszaboni stratégia és az Európa 2020 stratégia keretében kidolgozottakról – egyértelműen elmondható, hogy az egyes szakpolitikai intézkedések szintjén nem voltak elég konkrétak. E tekintetben az európai fenntarthatósági stratégiának a göteborgi fenntarthatósági stratégiát (34) kellene mintának tekintenie, amely egyértelműen a szakpolitikai intézkedésekre helyezte a hangsúlyt, és amelyet az Európai Bizottság a Cselekvési programról szóló közleményében (35) megújított.

6.4.1.

Az 5. pontban ismertetett szakpolitikai megközelítések megvalósítása és az 5. pontban rögzített különböző szakpolitikai intézkedések végrehajtása során egy dolgot nagyon komolyan kell venni: a három globális probléma rendkívüli összefonódását a digitalizáció megatrendjével. Ezért a sikeres stratégiának el kell kerülnie a belterjes gondolkodást, horizontálisan integráltnak kell lennie, és mind a hat szakpolitikai területet magában kell foglalnia. Egy ilyen átfogó, hosszú távú stratégia a jelenlegi Európa 2020 stratégia utódjaként szolgálhatna, továbbá, a párizsi éghajlatügyi megállapodás melletti erős elkötelezettséget tükrözve ötvözhetné a 17 általános fenntartható fejlesztési cél megvalósítását az Európai Bizottság munkaprioritásaival (36).

6.4.2.

A sikeres fenntarthatósági politikának vertikálisan is integráltnak kell lennie. A fenntartható fejlődést az összes vonatkozó (helyi, regionális, nemzeti, európai és globális) politikai szinten támogatni kell. Éppen ezért világosan meg kell határozni, hogy mely politikai szinten kell megtenni a stratégiai keretben meghatározott vonatkozó lépéseket. Az EGSZB a stratégia mellett egy irányítási és koordinációs keret bevezetését javasolja, amely biztosítaná a központi és a decentralizált intézkedések összhangját, és lehetővé tenné a szervezett civil társadalom tagállami és regionális szintű bevonását. Az európai szemesztert egy, a fenntartható fejlesztési célok teljesítésének vertikális koordinációját szolgáló mechanizmus beépítésével tovább kellene fejleszteni.

6.5.1.

A fenntartható fejlődéshez politikai irányításra van szükség. A 2050-re kitűzött mérhető célkitűzések alapján (lásd a 6.2. pontot) mérföldkőként szolgáló közbenső célokat kell meghatározni. Folyamatos értékelésre van szükség annak nyomon követésére, hogy a világosan megfogalmazott szakpolitikai intézkedések sora (lásd a 6.3. pontot) hozza-e a tervezett eredményeket. Amennyiben az eredmények elmaradnak a célkitűzésektől és a célszámoktól, biztosítani szükséges a szakpolitikai intézkedések azonnali kiigazítását.

6.5.2.

Annak felméréséhez, hogy a megvalósulás hogyan halad a hosszú távú stratégiai kerethez és a 2050-re vonatkozó legkedvezőbb forgatókönyvhöz képest, egy olyan átfogó mutatószámrendszerre (scorecard) van szükség, amely tükrözi a jelen véleményben ismertetett összetett, több ágazatot átfogó megközelítést. Ennek a mutatószámrendszernek mind a hat szakpolitikai területről származó mutatókat tartalmaznia kell ahhoz, hogy tükrözze a 2. pontban ismertetett három globális probléma és a digitalizáció megatrendjének szoros egymáshoz kapcsolódását. Valódi stratégiai fenntarthatósági megközelítés csak akkor lesz lehetséges, ha elvégezzük a megfelelő mutatók meghatározásának és azok „holisztikus mutatószámrendszerbe” építésének alapos elemzést igénylő feladatát. A fenntarthatósági politika (lásd a 6.4. pontot) vertikális és horizontális koordinációját is kezelni kell. E három feladathoz (nyomon követés és értékelés, a szakpolitikai intézkedések kiigazítása, valamint a horizontális és vertikális integráció koordinálása) elszámoltatható közigazgatási testületekre van szükség. Egy megoldás lehet erre egy uniós szintű főigazgatóság és hasonló nemzeti szintű testületek együttese.

6.5.3.

Az EGSZB elismeri továbbá, hogy egy gyorsan változó világban szükség van a közösségek gazdasági növekedéstől eltérő mutatók mentén történő értékelésére. Javasolta ezért egy új referenciaérték, a „társadalmi haladás” használatát. Ez a mérőszám a gazdasági növekedésen kívüli tényezőket vizsgálná egy közösség haladásának értékelése érdekében. A társadalmi haladást a gazdasági növekedést kiegészítő referenciaértéknek kell tekinteni, amely szélesebb képet ad egy közösségen belüli helyzetről (37).