EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2016.1.28.
COM(2016) 23 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
Kezdeményezéscsomag az adókikerülés ellen: az eredményes adóztatás megvalósításának és az adózás átláthatóbbá tételének következő lépései az EU-ban
{SWD(2016) 6 final}
1.Méltányos és hatékony társasági adózás: az egységes piac egyik alappillére
Az egységes piac az egyik legnagyszerűbb európai vívmány, az a célja, hogy lehetővé tegye a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlását. Csökkenti a határokon átnyúló tevékenységet végző szakemberek és vállalkozások bürokratikus terheit. Nagyobb választási lehetőséget és alacsonyabb árakat biztosít a fogyasztóknak. Lehetővé teszi, hogy az emberek szabadon eldöntsék, hova szeretnének utazni, és hol szeretnének élni, dolgozni vagy tanulni. A Bizottság számára ezért prioritást jelent egy mélyebb és igazságosabb belső piac kialakítása, amely elengedhetetlen egy mindenki számára előnyökkel járó, virágzó gazdaság létrehozásához.
Ahogyan az Európai Unión belüli méltányos és hatékony társaságiadó-rendszerről szóló, 2015. júniusi cselekvési tervben 1 is szerepel, az egészségesen működő egységes piachoz méltányos, hatékony és növekedésbarát társaságiadó-rendszer szükséges, amely azon az elven alapul, hogy a vállalkozásoknak abban az országban kell adózniuk, ahol a nyereségre szert tesznek. Az agresszív adótervezés ellentétes ezzel az alapelvvel. A vállalkozások többsége nem alkalmaz agresszív adótervezést, és így versenyhátrányba kerül azokhoz képest, akik viszont igen. Az utóbbi vállalkozások agresszív magatartása torzítja az árjelzéseket és alacsonyabb tőkeköltségeket eredményez e vállalkozások számára, ami felborítja az egységes piacon érvényesülő egyenlő versenyfeltételeket. A jelenség különösen súlyosan érinti a kis- és középvállalkozásokat.
A tagállamok mindeközben jelentős bevételektől esnek el egyes vállalkozások agresszív adótervezése miatt. A többi, kevésbé agresszív, kevésbé mobil adózóra ugyanakkor nagyobb teher nehezedik. Európa épp kilábalóban van egy nehéz gazdasági válságból, így érthető, hogy a polgárok nem szívesen viselnek nagyobb adóterhet, miközben bizonyos vállalatok kibújnak az alól, hogy megfelelően kivegyék a részüket az adófizetésből, és ehhez egyes esetekben akarva-akaratlanul a nemzeti kormányok is segítséget nyújtanak. Ez az egyenlőtlen tehermegosztás csökkenti az adózás igazságosságát, rontja az általános adózási morált, és fenyegetést jelent a polgárok és a kormányaik közötti társadalmi szerződésre nézve. Az Európai Parlament, hangot adva az európai polgárok aggodalmainak, követelte az ilyen gyakorlatok megszüntetését.
A tagállamok értik, és egyetértenek abban, hogy ha erősebb egységes piacot szeretnének, akkor nem hagyható figyelmen kívül az adózás sem. A növekedésbarát adórendszerek kialakítását és a határokon átnyúló problémák kezelését mindenképpen összehangolt módon kell megközelíteni ahhoz, hogy jól működjön az egységes piac, sikeres legyen a tőkepiaci unió, és beruházásokat vonzzunk az EU-ba. A tagállamok is elismerik ezt, és szorgalmazták az agresszív adótervezés megszüntetését 2 . Ehhez uniós szintű közös megközelítés szükséges, vagy az adókikerülés elleni olyan általános és különös rendelkezéseket kell bevezetni az Unióban, amelyeknek részét képezik mind belső intézkedések, mind a külső adóalap-eróziós fenyegetések elleni közös fellépések.
2.Agresszív adótervezés: uniós szintű és globális megoldásokat igénylő globális probléma
A tagállamok egyoldalú fellépése nem kezelné megfelelően az agresszív adótervezés kérdését, és problémákhoz vezetne. Az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásán alapuló egységes piacon a nyereségátcsoportosítás elleni összehangolatlan intézkedések több kárt okozhatnak, mint hasznot. Ha az országok különbözőképpen közelítik meg ennek a határokon átnyúló problémának a kezelését, akkor kiskapuk keletkezhetnek az agresszív adótervezést alkalmazók számára. Az egyik tagállam által hozott szabályok csökkenthetik a többi tagállam szabályainak eredményességét. Ezenkívül az összehangolatlan megközelítések elbizonytalaníthatják a vállalkozásokat, és növelhetik azok adminisztratív terheit.
A megközelítések összehangolatlansága hozzájárulhat ahhoz is, hogy a tagállamok ne optimális módon reagáljanak. Egyes esetekben a tagállamok csak nehezen szánják rá magukat a cselekvésre, mert tartanak attól, hogy a fellépésük miatt versenyhátrányba kerülhetnek. Néhány tagállam viszont úgy reagál a problémára, hogy fokozott erőfeszítéssel próbálja a saját területére vonzani vagy ott tartani a multinacionális vállalatok profitját, egyes esetekben preferenciális adórendszerek vagy szelektív előnyt biztosító egyedi adóügyi határozatok útján, amelyek ellentétesek az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal. A káros adóverseny azonban jellemzően még inkább nyereségátcsoportosításra sarkallja a vállalkozásokat, miközben tovább csökkenti a tagállamok teljes adóbevételét, és eltéríti a tagállamokat a növekedésbarát adópolitikától. Bár a preferenciális rendszerek és az egyedi adóügyi határozatok kapcsán jelenleg folyamatban vannak célzott végrehajtási intézkedések az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak megfelelően, ezeket jogalkotási intézkedéseknek kell kiegészíteniük.
Az agresszív adótervezés globális probléma, amely európai és nemzetközi megoldásokat igényel. Mára sok tagállam felismerte, hogy az egyoldalú fellépés nem elegendő. Széles körű egyetértés alakult ki azt illetően, hogy az agresszív adótervezés problémájára összehangolt választ kell adni, mert csak így biztosítható, hogy adóügyi szempontból egyenlőek legyenek a versenyfeltételek.
3.Lejárt a szokványos megoldások ideje: politikai ambícióra és jogbiztonságra van szükség
A Bizottság 2015. június 17-i, „Méltányos és hatékony társaságiadó-rendszer az Európai Unióban: 5 fő cselekvési terület” című közleménye lefektette az agresszív adótervezés elleni fellépés alapjait. A cselekvési tervben központi téma a közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA), mivel alapvetően reformálná meg a társasági adózást, és teljes körű megoldást kínálna a nyereségátcsoportosítás problémájára Európában. Ezzel együtt javítaná a vállalkozások adózási környezetét is, csökkentve az adóterheket.
Addig is, amíg a KKTA-ra vonatkozó, később benyújtásra kerülő felülvizsgált javaslat elfogadására sor kerül, a júniusi terv a közeljövőre vonatkozóan meghatározott olyan más fellépéseket, amelyek célja, hogy biztosítsák a tényleges adóztatást a nyereség keletkezésének helyén, javítsák a vállalkozások adózási környezetét, további előrelépést érjenek el az adózás átláthatósága terén, és megerősítsék a koordináció uniós eszközeit. Ezek a fellépések szorosan kapcsolódnak a G20-ak/OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos (BEPS) projektjéhez, amely még folyamatban volt a cselekvési terv közzétételekor. Azóta több említett fellépéssel kapcsolatban jelentős előrehaladás történt. A cselekvési terv bizonyos területein azonban csak a G20-ak/OECD projektjének lezárulása után kerülhet sor uniós szintű fellépésre.
A G20-ak/OECD jelentései 3 2015. októberében megjelentek, és a tagállamoknak most számos azokban szereplő ajánlást kell végrehajtaniuk az uniós jognak megfelelő módon. Sok tagállam kijelentette, hogy a lehető leghamarabb be kívánja vezetni ezeket a megoldásokat, de fennáll annak a veszélye, hogy ezt egymástól eltérő módon teszik meg, illetve hogy nem egyformán értelmezik az OECD BEPS-intézkedéseit.
Ez így nem elegendő. Az adókikerülés elleni intézkedések formájában megvalósuló fellépéseket világos és koherens módon kell végrehajtani az Unióban, hogy ezáltal erőteljesebb legyen a tagállamok adókikerülés elleni közös kiállása, és ne sérüljenek a Szerződésekben foglalt szabadságok és az EU versenyképessége.
Az EU képes további lépéseket tenni annak érdekében, hogy a tagállamok közös normát dolgozzanak ki, és meg is kell tennie ezeket a lépéseket. Az Unió rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel biztosítani lehet, hogy az adókikerülés elleni intézkedéseket valamennyi tagállamban összehangolt módon hajtsák végre, erősítve ezzel egymás védelmét a visszaélésekkel szemben, és nagyobb jogbiztonságot nyújtva a vállalkozások számára. Az EU elsősorban az egységes megközelítést biztosíthatja, jogi eszközök elfogadásával. Ez jó megoldás néhány esetben, például amikor a defenzív intézkedések a nemzeti jogszabályokhoz kapcsolódnak. A jogszabályokban lehet biztosítani valamennyi rugalmasságot, hogy a tagállamok figyelembe vehessék az eltérő körülményeiket, de a szabályozás legalább garantálná, hogy az egész Unióban legyenek minimumszabályok. Az uniós jogszabályok segítenék egyenlőbbé tenni a versenyfeltételeket az adózás terén a tagállamok számára, és hozzájárulnának az egységes piacot aláásó torzulások visszaszorításához.
Más esetekben lehet, hogy nem megfelelő eszköz a jogszabályalkotás, például ha adóegyezményekről van szó. Ilyen esetekben a bizottsági ajánlások jobb eszközt kínálhatnak ahhoz, hogy a Bizottság útmutatást nyújtson az uniós joggal összeegyeztethető megközelítésre vonatkozóan. Egyéb területeken lehetséges, hogy célszerű az EU-n belül rendelkezésre álló más eszközöket használni, amilyen például a közös transzferárfórum, a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódex vagy a jó adóügyi kormányzás platformjának csoportja.
Most kell lépéseket tenni annak érdekében, hogy a társasági adó kapcsán olyan feltételek alakuljanak ki az EU-ban, amelyek hozzájárulnak egy versenyképes és növekedésbarát gazdasághoz. Minél tovább várunk, annál nagyobb a kockázata annak, hogy egymástól eltérő megközelítések alakulnak ki, és így a vállalkozások újabb adminisztratív terhekkel szembesülnek, fokozódik a bizonytalanság, és kárt szenved az egységes piac. Nem késlekedhetünk tovább. A tagállamok alaposan és hosszasan tanulmányozták ezeket a problémákat mind az EU, mind az OECD keretében. E folyamat során széles körű konzultációra került sor a vállalkozásokkal, a nem kormányzati szervezetekkel és a szakmai csoportokkal, és azok kifejtették a véleményüket. Az Európai Parlament elkészítette az agresszív adótervezésről szóló jelentéseit. Már minden elem az asztalon van. Eljött a cselekvés ideje.
4.Eredményes adóztatás: az adót ott fizessék meg, ahol az érték keletkezik
A 2015. júniusi cselekvési tervben foglaltak szerint az egységes piac előnyeit élvező és ott nyereséget termelő vállalkozásoknak e nyereségek után az EU-ban, a tevékenység végzésének helyén kell adót fizetniük. Egyértelmű azonban, hogy egyes vállalatok megtörik ezt a kapcsolatot, és a nyereséget a keletkezésének helyéről olyan tagállamokba csoportosítják át, amelyek alacsony adómértéket és preferenciális rendszereket kínálnak, valamint harmadik országokba, anélkül hogy kapcsolat állna fenn a tényleges gazdasági tevékenység helyével. A bizonyos vállalkozásoknak felkínált egyes ösztönzők ellentétesek lehetnek az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal, és azokat az állami támogatások ellenőrzése útján lehet kezelni. A Bizottság már korábban is aktívan fellépett az említett szabályok megszegése ellen. Az agresszív adótervezési stratégiákat alkalmazó vállalatok ugyanakkor gyakran az olyan szélesebb körű, rendszerszintű problémákat használják ki, mint amilyen a nemzeti adóügyi jogszabályok és a társasági adóra vonatkozó uniós jogszabályok 4 közötti összhang hiánya, és így a gyakorlatban kevés adót fizetnek (vagy egyáltalán nem fizetnek adót) ott, ahol a nyereség keletkezett. Az Európai Parlament és számos tagállam és érdekelt fél is változást követelt, ezért képezte a júniusi cselekvési terv központi elemét egy arra vonatkozó kötelezettségvállalás, hogy a jövőben biztosított legyen a nyereségek tényleges adóztatása az EU-ban.
Az EU-nak többféle eszköz is rendelkezésére áll e célkitűzés előmozdításához, és több kezdeményezés terén már történt előrelépés annak érdekében, hogy az egységes piacon biztosított legyen a nyereségek eredményes adóztatása.
A G20-ak/OECD transzferárazásról szóló új iránymutatása várhatóan segít összekapcsolni a nyereséget az azt eredményező gazdasági tevékenységgel. A Bizottság felülvizsgálta a közös transzferárfórum 5 (JTPF) mandátumát; ez a csoport már jelenleg is nagy szerepet vállal annak vizsgálatában, hogy hogyan lehetne a legjobban felhasználni a G20-ak/OECD által a BEPS kapcsán végzett munkát annak érdekében, hogy a szabályok EU-n belüli alkalmazása eredményesebb és következetesebb legyen, és tükrözze az egységes piacot. A közös transzferárfórum újra és újra bizonyította, hogy képes átfogó pragmatikus megoldásokat nyújtani az Unión belüli transzferárazási gyakorlatok által okozott problémákra, és várhatóan a továbbiakban is jó eredménnyel fog működni. A Bizottság figyelemmel fogja követni, hogy a tagállamok hogyan hajtják végre az új szabályokat, és mérlegelni fogja, szükség van-e erőteljesebb szabályokra a manipuláció megakadályozása érdekében.
A vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport 6 kialakított egy olyan nyomonkövetési eljárást, amely biztosítani fogja, hogy a tagállamok megvalósítsák a szabadalmi adókedvezményekkel kapcsolatos felülvizsgált megközelítést. Ha a tagállamok nem megfelelően alkalmazzák az új megközelítést, akkor a Bizottság mérlegelni fogja, hogy jogszabályok bevezetése útján biztosítsa annak megfelelő végrehajtását.
Az EU pénzügyminiszterei megvitatták az eredményes adóztatás kérdését, és megállapodtak abban, hogy rövid távon egy új, a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelvben 7 szereplő visszaélés-ellenes szabályra kell összpontosítani az erőfeszítéseket. Ez a munka folytatódni fog, és a Bizottság bízik benne, hogy megállapodásra lehet jutni a kérdésben.
Európa számára most itt a lehetőség, hogy egyes területeken még tovább menjen, és fellépjen olyan egyéb agresszív adótervezési struktúrák ellen, amelyekről már folyt megbeszélés az OECD keretében és az intézményközi vita során. Ezekkel a struktúrákkal részletesebben foglalkozik az e kezdeményezéscsomagot kísérő szolgálati munkadokumentum és a Bizottság agresszív adótervezésről szóló tanulmánya. Az OECD és más uniós intézmények a következő potenciális kiegészítő intézkedéseket vetették fel az agresszív adótervezés kezelését segítő intézkedésként:
a nyereségátcsoportosítás egyik fő eszközének, a kamatlevonásnak a korlátozása,
a hibrid struktúrák negatív hatásainak megszüntetése, hogy e struktúrák ne eredményezzék az adóztatás kettős elmaradását,
az ellenőrzött külföldi társaságokat érintő azon szabályok megerősítése, amelyek garantálják, hogy az alacsonyabb adómértékű vagy adót nem kivető országokba átcsoportosított nyereséget ténylegesen megadóztassák;
az eszközöknek a más államba való áthelyezésükkor történő megadóztatására (a tőkekivonás megadóztatására) vonatkozó szabályok megerősítése;
a határon átívelő ügyletekhez kapcsolódó bizonyos vállalati bevételek mentesítésének megtagadása, ha a másik államban nincs tényleges adóztatás (átállásra vonatkozó szabályok);
a visszaélés tilalmára vonatkozó általános uniós szabály bevezetése, valamint
a szabályok módosítása annak érdekében, hogy a vállalkozások nehezebben tudják mesterséges módon elkerülni, hogy adóalanyisággal rendelkezzenek egy tagállamban, és nehezebben tudjanak visszaélni az adóegyezményekre vonatkozó megállapodásokkal (az állandó telephellyel és az adóegyezményekkel való visszaélés).
Ha létezne uniós szintű megközelítés ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban, akkor erősebbé válna az Unión belül a nyereség keletkezése és az adóztatás közötti kapcsolat. Ebből kifolyólag a cselekvési terv közzététele óta a Tanács keretében folyó megbeszélések e problémák közös megoldásának megtalálására összpontosítottak, és a tagállamok jelentős előrelépést értek el. Az egyeztetéseknek lendületet adott, hogy megjelentek a BEPS-jelentések, amelyek az említettek közül számos intézkedéshez kapcsolódnak.
A Bizottságnak meggyőződése, hogy a közös megoldások, amelyekről a Tanács keretében tárgyalások folynak, a KKTA-ra vonatkozó döntés meghozataláig is jelentősen javítanák a tagállamok arra vonatkozó képességét, hogy visszaszorítsák az agresszív adótervezést. A júniusi cselekvési tervben szerepelt, hogy a Bizottság gondoskodik róla, hogy az ezen elemekre vonatkozó konszenzus jogilag kötelező erejűvé válhasson. Ennek a kezdeményezéscsomagnak ezért részét képezi egy adókikerülés elleni irányelv, így ezt az ígéretet a Bizottság egy olyan jogalkotási javaslat benyújtásával teljesíti, amely a nemzeti jogszabályokban még a KKTA-ra vonatkozó megállapodás és a KKTA bevezetése előtt végrehajtható elemekre vonatkozik. A csomag válasz az Európai Parlament azon állásfoglalásaira is, amelyek szerint a Bizottságnak jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie ezekről az adókikerülés-ellenes intézkedésekről.
Egyes problémák azonban nem illenének bele egy különálló irányelvbe. Közelebbről: az inkább az adóegyezményekhez kapcsolódó problémák nem képezik részét az irányelvnek. A negatív mellékhatások kiküszöbölése érdekében mindazonáltal összehangolt megközelítést kell alkalmazni. A Bizottság ezért előterjeszt egy ajánlást az állandó telephelyekhez, illetve az adóegyezményekkel való visszaélésre vonatkozó G20-ak/OECD-jelentéshez kapcsolódó intézkedések végrehajtásáról. Ezen a téren a Bizottságot aggasztja, hogy a G20-ak/OECD-jelentés tartalmazza a kedvezmények korlátozására vonatkozó kikötések bevezetésének lehetőségét, bár elismert, hogy ez esetleg nem minden régióban megfelelő megoldás. Ezek a kikötések olyan jogalanyokra korlátozzák az adóegyezményekből fakadó kedvezményeket, amelyeknek egyazon tagállamban lakóhellyel rendelkező személyek a tulajdonosai, és így az egységes piacra nézve hátrányosnak tekinthetők, mivel eltántorítanak a határon átnyúló beruházásoktól. Ezek a szabályok problémásak lehetnek a tőkepiaci unió szempontjából. Amennyiben a tagállamok a G20-ak/OECD által biztosított lehetőség alapján „főcél-tesztet” vezetnek be az adóegyezményeikben, ezt az uniós jognak megfelelő módon kell tenniük. Ezért arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy használják az ajánlásban megfogalmazott kiegészítő szöveget.
Az adókikerülés elleni csomagnak részét képezi egy közlemény is, amely lépéseket fogalmaz meg annak érdekében, hogy az adóügyek terén összehangoltabb legyen az Unió harmadik országok kapcsán alkalmazott megközelítése. Ez kiegészíti a már előirányzott adókikerülés-ellenes intézkedéseket. A közlemény megvizsgálja, hogy az Unió hogyan mozdíthatná elő hatékonyabban globális szinten a jó adóügyi kormányzás nemzetközi normáit, és hogyan támogathatja a harmadik országokat e normák teljesítése terén.
Az említett közlemény bemutatja azokat a jó kormányzásra vonatkozó, a legújabb nemzetközi fejleményeknek megfelelő, korszerűsített európai uniós kritériumokat, amelyeknek át kell hatniuk az EU minden adóügyekre vonatkozó külső politikáját. Célul tűzi ki azt is, hogy az EU nemzetközi megállapodásait hatékonyabban használják fel a jó adóügyi kormányzás előmozdítására, és amellett érvel, hogy több támogatást kell nyújtani a fejlődő országoknak a társasági adózás terén.
A 2015. júniusi cselekvési tervben tett kötelezettségvállalásnak megfelelően a közlemény részletezi a harmadik országok adóügyi célokból történő értékelésének és listázásának új uniós eljárását is. Ez sok olyan intézkedést tükröz, amelyeket az Európai Parlament TAXE és ECON bizottsága nélkülözhetetlennek nyilvánított a harmadik országokat érintő agresszív adótervezés elleni küzdelem terén.
5.Átláthatóság: az adózással kapcsolatos információkhoz való tényleges hozzáférés biztosítása
Az átláthatóság elengedhetetlen ahhoz, hogy mind az EU-ban, mind nemzetközi szinten igazságosabbá váljon az adóztatás. Annak érdekében, hogy vissza tudják szorítani az agresszív adótervezést, a tagállamoknak hozzá kell férniük a más jogrendszerekben fizetett adóra vonatkozó információkhoz. 2015 márciusában a Bizottság előterjesztett egy javaslatot annak érdekében, hogy a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítási határozatokra vonatkozó automatikus információcsere útján megvalósuljon az adóhatóságok előtti nagyobb átláthatóság. A javaslat, amelyet a Tanács 2015 decemberében fogadott el, hozzá fog járulni az adóhatóságok közötti hatékonyabb együttműködés biztosításához, és segíteni fog a kormányoknak az adóbázisuk hatékonyabb védelme terén.
További lépéseket kell azonban tenni annak érdekében, hogy az egységes piacon biztosított legyen az adózás méltányossága. A határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítási határozatokra vonatkozó automatikus információcserére irányuló javaslat közelmúltbeli elfogadása ellenére továbbra is gyakran előfordulhat, hogy az adóhatóságok nem rendelkeznek a szükséges információkkal annak megállapításához, hogy egyes vállalkozások – transzferárazást vagy hasonló gyakorlatokat alkalmazva – mesterségesen csoportosítottak-e át jelentős összegű bevételt adózási szempontból előnyösebb környezetbe. A G20-ak/OECD azt ajánlotta, hogy az országok adóhatóságai több információt osszanak meg egymással, ideértve az egyes vállalkozások által fizetett adó összegére és az annak alapjául szolgáló nyereségre vonatkozó országonkénti adatokat is. Ezek az információk elengedhetetlenek a nagy multinacionális vállalatok által időnként alkalmazott gyakorlatok értékeléséhez és ellenőrzéséhez.
Az említett szabályokat egységes módon kell végrehajtani az egész EU-ban, hogy biztosítottak legyenek a tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek, és elkerülhető legyen az az adminisztratív teher, amely akkor jelentkezne, ha a vállalkozásoknak minden tagállamban eltérő információkat kellene szolgáltatniuk. A Bizottság ezért javaslatot terjeszt elő a G20-ak/OECD által javasolt országonkénti jelentéstétel uniós szintű bevezetésére vonatkozóan, amely az információcsere már meglévő jogalkotási keretére építve, a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosításai útján történne. Ha az országonkénti jelentéstétel bekerülne a közigazgatási együttműködésről szóló irányelvbe, a tagállamok igénybe vehetnék az irányelv közigazgatási együttműködésre vonatkozó jelenlegi rendelkezéseit is, ami megkönnyítené az adóhatóságok közti információcserét.
A Bizottság ezzel párhuzamosan jelenleg elemzi, hogy a fentieken túl a multinacionális cégek hogyan tehetnének közzé bizonyos számviteli és adózási információkat országonkénti alapon. A társasági adózás ilyen fokozottabb átláthatósága szorosabb nyilvánosság általi felügyeletet biztosíthatna a multinacionális cégek esetében, elősegítve annak garantálását, hogy a nyereség a keletkezésének helyén ténylegesen meg legyen adóztatva, valamint megerősítené a közbizalmat is. Ezenkívül azzal, hogy tovább támogatja az adókikerülési gyakorlatok és a kapcsolódó tagállami adóügyi stratégiák visszaszorítását és csökkenti a multinacionális és más vállalkozások kezelésében megmutatkozó igazságtalan különbségeket, hozzájárulhatna ahhoz, hogy méltányosabb adórendszer működjön az egységes piacon. A kezdeményezésnek ugyanakkor figyelembe kell vennie, hogy védeni kell a jogszerű üzleti titkokat, és elő kell segítenie a globális tevékenységet végző vállalkozások egyenlő versenyfeltételeinek kialakítását. A folyamatban lévő hatásvizsgálati munka keretében a Bizottság mérlegeli a lehetőségeket, és a hatásvizsgálat lezárulta után, idén tavasszal jogalkotási kezdeményezést tervez benyújtani.
6.A kettős adóztatás kockázatának kezelése
Figyelemmel a vállalkozások azon aggodalmaira, hogy az agresszív adótervezést kezelő intézkedések akaratlanul is további kettős adóztatást eredményezhetnek vagy vitákra adhatnak okot az adóhatóságok között az adóalapot illetően, az adókikerülés elleni csomagban szereplő intézkedések úgy kerültek kialakításra, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a kettős adóztatás kockázatát. Az adókikerülés elleni irányelv például elmagyarázza, hogy amennyiben a szabályok alkalmazása kettős adóztatást eredményez, az adózónak mentességet kell kapnia a másik államban megfizetett adó után. Ezt az alapelvet részletesebb szabályok kísérik, amelyik területen csak lehet, például az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó rendelkezések között. Ezenkívül, ahogyan a júniusi cselekvési tervben is szerepel, a Bizottság javaslatot tervez benyújtani a vitarendezési eljárások javítására vonatkozóan is. A vitarendezésre vonatkozó hatásvizsgálat munkálatai jól haladnak, a javaslat várhatóan nyáron kerül előterjesztésre.
7.További teendők
Az elfogadását követően a KKTA megakadályozná az agresszív adótervezést az EU-ban. A Bizottság célja ezért változatlanul a KKTA bevezetése. A KKTA-ra vonatkozó felülvizsgált javaslatról szóló nyilvános konzultáció nemrég lezárult, és a Bizottság jó úton halad afelé, hogy 2016 őszén elfogadja az új jogalkotási javaslatokat. A Bizottság arra fogja buzdítani a tagállamokat, hogy gyorsan fogadják el a javaslatot. Európa azonban addig sem várhat. Az adókikerülés elleni csomag gyakorlati megközelítést alkalmaz, és átfogja azokat a kulcsfontosságú kezdeményezéseket, amelyek szükségesek az egységes piacon az eredményes adóztatás és az átláthatóság javításához. A kezdeményezéscsomag lendületet fog adni a jelenlegi reformfolyamatnak, fenntartja a tagállamokra nehezedő, cselekvésre sarkalló nyomást, és elő fogja segíteni, hogy a magas szintű kötelezettségvállalások lehetőleg jogalkotási lépésekben is testet öltsenek.
A csomag a következő kezdeményezésekből áll 8 :
az adókikerülés elleni irányelvre vonatkozó javaslat
az adóegyezményekkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó ajánlás
a G20-ak/OECD által javasolt országonkénti jelentéstételt bevezető irányelvre vonatkozó javaslat
a külügyi stratégiáról szóló közlemény
egy bizottsági szolgálati munkadokumentum, amely további elemzéseket tartalmaz és alátámasztja a kezdeményezéseket.
Ezek a kezdeményezések a Tanácson belül, a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport és a jó adóügyi kormányzás platformjának csoportja keretében, illetve a G20-ak/OECD nemrég megjelent BEPS-jelentései kapcsán folytatott kiterjedt és konstruktív megbeszéléseket tükrözik. A Bizottság hálával tartozik az Európai Parlament értékes adóügyi jelentéseiért is, és foglalkozik az állásfoglalásokban szereplő számos ajánlással.
Mivel ezek az intézkedések összhangban állnak a tagállamok kötelezettségvállalásaival, várhatóan hamar megállapodás születhet a csomagról. Az intézkedések biztosítják az egységes piac védelmét elősegítő valódi eredmények eléréséhez szükséges keretet, és kialakítják a társasági adózás koherens és összehangolt uniós megközelítését, amely mind magunk között, mind a világ többi részével kapcsolatban alkalmazható. A tagállamokon múlik, hogy megragadják-e ezt a lehetőséget, és felülemelkednek-e a különbségeiken, hogy hozzájáruljanak egy méltányosabb és eredményesebb uniós adórendszer kiépítéséhez.