2.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 34/78

1.1.

Az EGSZB támogatja egy új uniós villamosenergia-piac kialakításának alapgondolatát. Erre az európai energiaunió céljait szolgáló, stabil áramellátási rendszer garantálása érdekében van szükség. Az áramtermelés és -forgalmazás decentralizált struktúrákra történő, közép- és hosszú távon szervezendő átállításához, valamint a megújuló energiákról szóló uniós irányelvben szereplő célkitűzések megvalósításához teljesen új formába kell önteni a villamosenergia-piacot. Az EGSZB ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet TEN/577, TEN/578 és TEN/583 jelű véleményeire, melyekben erről a kérdésről, valamint a fogyasztók, a termelő-fogyasztók és az új piaci szereplők jövőbeli szerepéről is kifejti álláspontját.

1.2.

Az EGSZB véleménye szerint az ún. „intelligens” elosztóhálózatok – intelligens fogyasztásmérőkkel és tárolási technológiákkal összekapcsolva – szintén fontos alkotóelemei lesznek a villamosenergia-piacok közép- és hosszú távú újraszervezésének. Ezek az intelligens hálózatok, valamint irányítási és tárolási technológiák ekkor fejthetnek ki kedvező hatásokat, legyen szó akár a villamosenergia-fogyasztás optimalizálásáról, akár az azzal való takarékosságról.

1.3.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra a potenciálra, amelyet a kisebb „termelő-fogyasztók”, de más új modellek, például az energiaközösségek is jelenthetnek az energiaszegénység csökkentése szempontjából. Ahhoz, hogy teljes mértékben integráljuk őket az energiapiacba, az EGSZB elengedhetetlennek tartja többek között mindazon adminisztratív nehézségek és szükségtelen akadályok felszámolását, amelyek hátráltatják tevékenységüket, és elő kívánja mozdítani ezeknek a „termelő-fogyasztók”-nak a forgalmazási hálózatokhoz való hozzáférését az e hálózatok működtetésének finanszírozására jellemző piaci viszonyok között.

1.4.

Az EGSZB megítélése szerint az intelligens szabályozó eszközök használata az úgynevezett „intelligens otthonok”-ban szintén fontos eleme a villamosenergia-piacok újratervezésének. Ezek használata révén az otthonok aktívabb szerepet játszanak majd az energiaszegénység kockázatának csökkentésében, illetve abban, hogy teljes körűen integrálódjanak a villamosenergia-piacok újratervezésébe. E fontos változásokat a lakosság jelentős részének szóló, motiváló képzési programok, valamint az energiapiacon kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások és fogyasztók, például a kis- és középvállalkozások számára a megvalósításhoz nyújtott támogatások fogják majd elősegíteni.

1.5.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a villamosenergia-piacok újratervezésétől remélt valamennyi változás attól függ, hogy ez az új piac rövid távon olyan ármegjelöléseket (eladási ár), hosszú távon pedig olyan árjelzéseket (megtérülési költség) adjon, amelyek helyesek, és nagyszabású beruházási tevékenységeket tesznek lehetővé és segítenek elő az EU villamosenergia-ágazatában. Ide tartozik azonban az is, hogy az árak az összes valódi költséget tükrözzék, tehát az úgynevezett külső költségeket is magukban foglalják.

1.6.

A villamosenergia-piacok fejlődése az elmúlt években a nagykereskedelmi árak jelentős csökkenéséhez vezetett, amiből azonban a kisfogyasztók és a kkv-k nem tudtak profitálni, mivel számukra az árak inkább emelkedtek, mint csökkentek.

1.7.

Ha megfelelően tervezik meg a villamosenergia-piacokat, és ezzel párhuzamosan stratégiai beruházásokkal segítik az olyan berendezéseket, melyek működtetésébe kiszolgáltatott helyzetű polgárokat is bevonnak – sőt, éppen ilyen polgárokat vonnak be, például energiaszövetkezetek formájában –, akkor a jövőben összefonódhat az energiapolitika, a szociálpolitika és a regionális értékteremtés.

1.8.

Ehhez a politikának világosan meg kell válaszolnia azt a kérdést, hogy a jövőbeli decentralizált termelés keretében kinek kell, szabad és/vagy lehet villamos energiát előállítania és forgalmaznia. Ez az energiaszegénység problémájának megoldásához is döntően fontos.

1.9.

Jó példa erre a lengyel Podlasie vajdaság, ahol éppen most indítanak egy programot kis fotovoltaikus rendszerek támogatására. A 60 %-os beruházási támogatás, a Lengyelországban tervezett nettó fogyasztásmérési rendszerrel együtt, lehetővé teszi, hogy a fogyasztók villamosenergia-költségei megfeleződjenek!

2.1.

2016. március 14-én az Európai Unió Tanácsának szlovák elnöksége levelet küldött az EGSZB-nek, amelyben azt kérte, hogy az EGSZB készítsen véleményt a villamosenergia-piac újratervezésének társadalmi dimenziójáról mint a gazdasági és társadalmi fejlődés folyamatának részéről.

2.2.

Kérelmében a szlovák elnökség megjegyezte, hogy a villamosenergia-piacok újratervezése lehetőségeket is tartogat a fogyasztók számára, ha lehetővé teszi számukra, hogy proaktívabb kapcsolatot alakítsanak ki a piaccal. A villamosenergia-árak lehetséges emelkedésének az Unió iparának versenyképességére gyakorolt hatásain túlmenően azonban azokat az esetleges veszélyeket is feltétlenül figyelembe kell venni, amelyeknek az áremelkedés a szociálisan kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztókat teszi ki.

2.3.

Az EGSZB számos korábbi véleményében (1)  (2) vizsgálta mélyrehatóan az energiapiac várható alakulását, és véleménye szerint az azokban tett ajánlásai és következtetései mit sem veszítettek aktualitásukból. A mostani vélemény azokkal a kockázatokkal és esélyekkel foglalkozik, amelyeket a villamosenergia-piac újraszervezése a szociálisan kiszolgáltatott helyzetben lévő népességcsoportok számára tartogathat, valamint az energiaszegénység azon sajátos megnyilvánulásaival, amelyek a villamos energiához való hozzájutás lehetőségével függnek össze.

3.1.

A fenntarthatóság elvei alapján történő villamosenergia-piaci újratervezés legfontosabb célja az kell, hogy legyen, hogy minden fogyasztó számára biztosítsa a biztonságos és megfizethető, versenyképes árú villamosenergia-ellátást.

3.2.

Az energiaunióra vonatkozó uniós stratégiai keret legfontosabb stratégiai céljai a következők:

3.3.

A villamosenergia-piac stratégiai keretének főbb vonásai a következők:

3.4.

A fogyasztók villamosenergia-piaci szerepét érintő változásnak kiemelt helyet kell elfoglalnia a piac újraszervezésében (3).

4.1.

Az EGSZB a közelmúltban számos véleményt fogadott el az energiaszegénység kérdésével kapcsolatban, köztük „Az energiaszegénység megelőzését és leküzdését célzó összehangolt európai fellépés” című TEN/516. számú véleményt (4) (előadó: Pierre-Jean Coulon, 2013), amelyet nemzeti szinten részletes elemzésnek vetettek alá, például a bolgár Gazdasági és Szociális Tanácsban is – a „Az energiaszegénység felszámolására irányuló intézkedések Bulgáriában” című véleményben (ESC/3/030/2015). Az EGSZB véleménye szerint az ezekben a dokumentumokban megfogalmazott ajánlások és következtetések semmit sem veszítettek aktualitásukból, ezért azokat nem kívánja itt megismételni.

4.2.

Az energiaszegénység kérdésével többek között a következő vélemények is foglalkoznak: „Új irányvonal az energiafogyasztók számára” (TEN/578) és „Termelő-fogyasztóktól származó energia és a termelő-fogyasztók energiaszövetkezetei: lehetőségek és kihívások az uniós országokban” (TEN/583).

4.3.

Az energiaszegénységet az energiaipari infrastruktúrák hiánya vagy nem megfelelő működése miatt az energiaforrásokhoz való korlátozott hozzáférésként vagy a szolgáltatott energiatermékek kifizetésére való képtelenségként határozzuk meg. Ha fennáll a veszélye, hogy az infrastruktúrák nem működnek megfelelően, akkor növelni kell a villamosenergia-ellátás biztonságának és megbízhatóságának garantálására való kapacitásukat, vagy új kapacitásról kell gondoskodni. Ennek kapcsán időközben már a rendszerüzemeltetők is azt mondják, hogy a decentralizált termelő berendezések, például a magánházakra szerelt fotovoltaikus rendszerek, hozzá tudnak járulni a regionális ellátás és a regionális szinten gyakran gyenge hálózatok stabilizálásához.

4.4.

Még akkor is, ha sokszor a magán végfogyasztók felől tekintünk az energiaszegénységre, fontos megjegyezni, hogy azzal egyes kis- és középvállalkozások is gyakran szembesülnek, annak minden járulékos következményével versenyképességükre nézve.

4.5.

Az energiaszegénység a leggyakrabban annak felel meg, hogy mennyire vagyunk képesek biztosítani a háztartások fűtését, de arra is vonatkoztathatjuk, hogy az EU déli államaiban a nyári meleg hónapok idején rendelkezésre áll-e a légkondicionálás. Az energiaszegénység konkrétan abban nyilvánul meg, hogy az emberek nem képesek kifizetni az áramszámlát. Ilyen esetben olyan megközelítéseket alkalmazunk, amelyek alapját a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók számára az energiaszegénység leküzdéséhez nyújtott közvetlen vagy közvetett támogatások képezik.

4.6.

A kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztóknak nyújtott közvetlen támogatás elsősorban szociális jellegű támogatási programok, például a befizetések készpénzben vagy természetben való közvetlen visszatérítése formájában történik, és az egyes tagállamok szintjén a belföldi szociális védelmi rendszerek részét képezi.

4.7.

A kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztót a konkrét helyzettől és a különféle tagállami szociális rendszerektől függően különbözőképpen határozzák meg az egyes tagállamokban.

4.8.

A közvetlen támogatást szociális vagy különleges díjak formájában nyújtják. Jelenleg tíz tagállam alkalmaz szociális díjakat, nyolc tagállam határozta meg a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztó jogállását és összesen tizenhat tagállam alkalmaz szabályozott villamosenergia-árakat a belföldi piacán. Az EGSZB egyértelműen ellenezte az ilyen szabályozott árakat (lásd: TEN/578).

4.9.

A villamosenergia-piac újraszervezésével összeegyeztethető intézkedések elfogadásával azonban csökkenteni lehet az energiaszegénység kockázatát. Ez a következőket foglalhatja magában:

4.10.

A villamosenergia-piacok fejlődése az elmúlt években a nagykereskedelmi árak jelentős csökkenéséhez vezetett, amiből azonban a kisfogyasztók és a kkv-k nem tudtak profitálni, mivel számukra az árak inkább emelkedtek, mint csökkentek.

4.11.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kisebb „termelő-fogyasztók” is kiemelt szerepet játszhatnak az energiaszegénység csökkentése szempontjából. Ezért ahhoz, hogy sikeresen integráljuk őket az energiapiacokba, minél előbb fel kell számolni minden adminisztratív akadályt, és lehetővé kell tenni számukra a hálózatokhoz való hozzáférést, a piaci feltételek megőrzése és a villamosenergia-szolgáltatásra vonatkozó minőségi előírások betartása mellett.

4.12.

Az EGSZB véleménye szerint a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók számára nyújtott közvetlen támogatással kapcsolatban fentebb említett, a piaci szabályoknak megfelelő elemek alkalmazása ellenére az energiaszegénység és annak következményei elleni küzdelem terhének legnagyobb része továbbra is a tagállami szociális rendszerekre hárul majd, mivel a piac szempontjából ezek jelentik az egyetlen megfelelő alternatívát.

4.13.

Ha megfelelően tervezik meg a villamosenergia-piacokat, és ezzel párhuzamosan stratégiai beruházásokkal segítik az olyan berendezéseket, melyek működtetésébe kiszolgáltatott helyzetű polgárokat is bevonnak – sőt, éppen ilyen polgárokat vonnak be, például energiaszövetkezetek formájában –, akkor a jövőben összefonódhat az energiapolitika, a szociálpolitika és a regionális értékteremtés.

4.14.

Ehhez a politikának világosan meg kell válaszolnia azt a kérdést, hogy a jövőbeli decentralizált termelés keretében kinek kell, szabad és/vagy lehet villamos energiát előállítania és forgalmaznia. Ez az energiaszegénység problémájának megoldásához is döntően fontos.

4.15.

A megújuló energiák ugyanis teljesen új lehetőségeket nyitnak az energiaszegénység mint szociális probléma kezelésére. Így például az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának egyik tanulmánya már 2014-ben arra a következtetésre jutott, hogy – fotovoltaikus rendszerek segítségével – alapvetően az európai népesség 80 %-a képes lenne akár a hálózati áramszolgáltatásnál olcsóbb áron is előállítani magának villamos áramot! Gondot jelent, hogy a lakosság egy része nem rendelkezik olyan tetővel vagy telekkel, amelyre fel lehetne szerelni ezeket a berendezéseket. Ebben segíthetne a „termelő-fogyasztó” fogalmi meghatározásának kibővítése, valamint a közösen működtetett berendezések (energiaszövetkezetek) támogatása.

4.16.

A CE Delft egyik frissen közzétett tanulmányában kiszámították, hogy 2050-re a háztartások akár 83 %-a képes lehet arra, hogy előállítsa a szükségleteit fedező villamos energiát.

4.17.

Fontos és sokrétű problémát jelent azonban az, hogy éppen a kiszolgáltatott helyzetben levő polgároknak nincs pénzük a szükséges beruházásokra. A megújuló energiák „hátránya” ugyanis az, hogy először viszonylag komoly befektetésekre van szükség, bár a működtetési költségek nagyon alacsonyak (a nap és a szél tudvalevőleg nem kerül semmibe). Politikai szinten azonban ezt a problémát is meg lehet oldani, például megfelelő stratégiai beruházásokkal.

4.18.

Jó példa erre a lengyel Podlasie vajdaság, ahol éppen most indítanak egy programot kis fotovoltaikus rendszerek támogatására. A 60 %-os beruházási támogatás, a Lengyelországban tervezett nettó fogyasztásmérési rendszerrel együtt, lehetővé teszi, hogy a fogyasztók villamosenergia-költségei megfeleződjenek!

4.19.

Az EGSZB ennek kapcsán szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament is többet foglalkozzon olyan közép- és hosszabb távú fejlesztésekkel, amelyek kedvezőek lehetnek a fogyasztók számára. Ehhez az elektromos közlekedés szolgálhat példaként. Előre látható, hogy a következő 20–30 évben egyre több elektromos autó kerül a piacra. Egy ilyen e-autó kb. 14 kWh-t fogyaszt 100 km-en, ami – ha a villamos energia ára 0,25 ct/kWh – 3,50 eurót jelent. Ha belső égésű motorral felszerelt gépjárműben utazunk 100 km-t – 7 l/100 km-es fogyasztás és 1,20 eurós literenkénti üzemanyagár mellett –, akkor ezért 8,40 eurót kell fizetnünk. Ahhoz, hogy annyi villamos energiát állítsunk elő, amennyire egy e-autónak 10 000 km megtételéhez szüksége van, elegendő egy kb. 6 modulos fotovoltaikus rendszer. Egy megfelelő autót tehát egy kb. 3 000 eurós befektetéssel 20 éven keresztül lehetne ellátni (saját) árammal! Egyelőre túlságosan keveset beszéltünk azokról a gazdasági szempontokról, melyek – a polgárok és potenciálisan a régiók számára is – az elektromos közlekedésre való átálláshoz kapcsolódhatnak.