Brüsszel, 2015.12.9.

COM(2015) 634 final

2015/0287(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól

(EGT-vonatkozású szöveg)

{SWD(2015) 274 final}
{SWD(2015) 275 final}


INDOKOLÁS

A Bizottság által 2015. május 6-án elfogadott digitális egységes piaci stratégia 1 a digitálistartalom-szolgáltatásra és az internetes termékértékesítésre vonatkozó harmonizált szabályokkal kapcsolatos jogalkotási kezdeményezést jelentett be. Ez a kezdeményezés i. a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló javaslatból, valamint ii. a termékek internetes és egyéb távértékesítésére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló javaslatból áll.

Ahogyan azt a Bizottság a 2015. évi munkatervében bejelentette, ez a két javaslat a közös európai adásvételi jogról szóló rendelettel kapcsolatos tárgyalások során szerzett tapasztalatokra épül. A javaslatok már nem követik a szabadon választott rendszerre és az átfogó szabályrendszerre irányuló megközelítést. Ehelyett célzott és teljes mértékben harmonizált szabályokat tartalmaznak. A javaslatok ezenkívül a közös európai adásvételi jogról szóló rendeletjavaslat tekintetében, különösen a rendelet hatályának a termékek internetes és egyéb távértékesítésére történő korlátozása, valamint a pénztől eltérő ellentételezésért szolgáltatott bizonyos digitális tartalmakra történő kiterjesztése tárgyában az Európai Parlament által első olvasatban elfogadott számos módosításon alapulnak.

Bár ez az indokolás kifejezetten a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló javaslatot tárgyalja, az indokolásnak a javaslat indokaival, a szakértői vélemények beszerzésével és a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos részei mindkét javaslatra vonatkoznak, mivel a két javaslat egy közös célkitűzéseket tartalmazó csomag része.

1.A JAVASLAT HÁTTERE

A javaslat indokai és céljai

A javaslatok általános célkitűzése az, hogy mind a fogyasztók, mind a vállalkozások javára hozzájáruljanak a digitális egységes piac gyorsabb ütemű növekedéséhez. A javaslatokban előterjesztett szabályok a határokon átnyúló kereskedelmet gátló, szerződési joggal kapcsolatos legfontosabb akadályok megszüntetésével csökkenteni fogják azt a bizonytalanságot, amellyel a vállalkozásoknak és a fogyasztóknak a bonyolult jogi keret miatt kell szembenézniük, illetve mérsékelni fogják a szerződési jog eltéréseiből adódóan a vállalkozásoknál felmerülő költségeket. A kezdeményezés egyértelmű fogyasztói jogokat tartalmazó egységes szabályok biztosításával növelni fogja a fogyasztói bizalmat.

Az internetes – de nem tagállamközi – értékesítést folytató vállalkozások 39 %-a az országonként eltérő szerződési jogot említi a tagállamközi értékesítés egyik fő akadályaként. 2 Ez különösen a hibás termék szállítása esetén érvényesítendő jogorvoslatokra érvényes, ahogyan azt az internetes értékesítést folytató uniós kiskereskedők 49 %-a és a jelenleg tagállamközi értékesítést folytató vagy mérlegelő uniós kiskereskedők 67 %-a említi. 3 Az országonként eltérő szerződési jogi környezet hozzávetőleg 4 milliárd EUR egyszeri költséget okoz a fogyasztóknak értékesítő kiskereskedőknek; ezek a költségek leginkább a mikro-, valamint a kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat) érintik. E javaslatok célja a vállalkozásbarát környezet megteremtése, valamint a tagállamközi értékesítés megkönnyítése a vállalkozások, különösen a kkv-k számára. A nemzeti piacon kívüli termék- és digitálistartalom-értékesítéskor jogbiztonságot kell biztosítani a vállalkozások számára, és kerülni kell, hogy az eltérő nemzeti jogszabályok miatt felesleges költségeik merüljenek fel.

2014-ben az internetet magáncélokra használó fogyasztók mindössze 18 %-a vásárolt az interneten más uniós országból, míg 55 %-uk bonyolított internetes vásárlást belföldön. 4 A fogyasztókat a hibás digitális tartalomra vonatkozó egyértelmű szerződéses jogok hiánya miatt kár éri. Digitális tartalom alatt különféle cikkek értendők, például zene, mozifilmek, appok, játékok, filmek, felhőalapú tárolásra szolgáló eszközök vagy sportesemény-közvetítések. A fogyasztók digitális tartalommal kapcsolatos közelmúltbeli problémáiból fakadó pénzügyi kár és az e problémák megoldására az elmúlt 12 hónap során tett kísérletekkel töltött idő együttes értéke becslések szerint 9 és 11 milliárd EUR között van. A fogyasztók ezenkívül bizalmatlanok a tagállamközi internetes vásárlással szemben. Ennek egyik legfőbb oka az alapvető szerződéses jogaikkal kapcsolatos bizonytalanságuk. Emiatt a fogyasztók számos lehetőségtől esnek el, és szűkebb választék kevésbé versenyképes árakon áll rendelkezésükre.

A javaslatnak a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel való összhangja

E javaslat célja, hogy bizonyos, jelenleg nem szabályozott szerződéses vonatkozások esetében betöltse a fogyasztóvédelmi joganyagban uniós szinten tapasztalható aktuális joghézagot.

A javaslat kiegészíti a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet 5 , amely már teljes körűen harmonizált bizonyos digitálistartalom-szolgáltatásra vonatkozó szabályokat (főként a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó követelményeket és az elállási jogot). Bár egyes tagállamok (például az Egyesült Királyság és Hollandia) már elfogadtak kifejezetten a digitális tartalomra vonatkozó jogszabályokat, jelenleg nincs külön uniós szabályozás, amely védelmet biztosítana a fogyasztók számára a nem szerződésszerű digitális tartalommal szemben. Ezért mielőbb fel kell lépni annak érdekében, hogy megelőzhető legyen az újonnan hozott eltérő nemzeti szabályok miatti esetleges további jogi széttagolódás.

A javaslat ezenfelül két olyan szerződéses joggal foglalkozik (a hosszú távú szerződések módosítása és felmondása), amelyek problematikusnak bizonyultak 6 , és amelyekre jelenleg csak a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvnek 7 a tisztességtelenség ellenőrzésével kapcsolatos általános záradéka vonatkozik.

A javaslat a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet 8 is kiegészíti, amely többek között részben már harmonizált szabályokat létesít az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozóan.

A javaslat összeegyeztethető a digitális egységes piacon alkalmazandó jogra és ítélkezési gyakorlatra vonatkozó hatályos uniós szabályozással 9 . A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 10 és a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma I.) 11 , amelyek előírják az illetékes joghatóság és az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó szabályokat, a digitális környezetre szintén alkalmazandók. E jogi aktusok elfogadására a közelmúltban került sor, és az internet vonatkozásait szigorúan figyelembe vették a jogalkotási folyamat során. Egyes szabályok, különösen a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok figyelembe veszik az internetes ügyleteket. E szabályok célja többek között a fogyasztók digitális egységes piacon belüli védelme, azáltal, hogy biztosítják számukra a szokásos tartózkodási helyük szerinti tagállam eltérést nem engedélyező szabályait. Az e javaslatban foglaltak szerinti digitálistartalom-vásárlásra vonatkozóan javasolt új szerződési jogi szabályokkal együtt a hatályos nemzetközi magánjogi szabályok az európai digitális piacon bonyolított vásárlásra és értékesítésre vonatkozó egyértelmű jogi keretet hoznak létre, amely a fogyasztók és a vállalkozások érdekeit egyaránt figyelembe veszi. Ezért ez a jogalkotási javaslat nem írja elő a nemzetközi magánjogra vonatkozó uniós jogszabályok jelenlegi keretének módosítását, így az 593/2008/EK rendelet (Róma I.) módosítását sem.

A javaslat egyéb uniós politikákkal való összhangja

A digitális egységes piaci stratégia a tagállamközi elektronikus kereskedelem fejlődését a digitális egységes piacon gátló összes jelentős akadállyal holisztikus szemlélettel kíván foglalkozni. A javaslatot e holisztikus szemlélet összefüggésében kell vizsgálni. A stratégia többek között a tartalmak tagállamközi hordozhatóságára, a platformok szerepére, a szabad adatáramlásra, az európai számítási felhőre, a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos terhekre és a csomagkézbesítésre irányuló kezdeményezésekre tér ki. A stratégia különösen a tartalmak tagállamközi hordozhatósága és az európai számítási felhő összefüggésében határozott lépéseket helyez kilátásba a tartalmak hordozhatóságának és interoperabilitásának biztosítása érdekében, ami elengedhetetlen az EU-n belüli digitálistartalom-szolgáltatáshoz. A stratégia a jogérvényesítéssel/jogorvoslattal kapcsolatos kezdeményezésekre is kitér; ilyen például az online vitarendezési platform 12 elindulása és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK rendelet (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) 13 felülvizsgálata. Az Unión belül teljes körűen harmonizált szerződési jogi szabályok a fogyasztóvédelmi együttműködésért felelős hatóságok összehangolt végrehajtási intézkedéseit is elő fogják segíteni 14 . A javaslat összhangban lesz a szerzői jogra vonatkozó általános uniós kerettel is, és a szerzői jog szerinti jogokat és kötelezettségeket sem fogja sérteni.

Végezetül az egyének személyes adatok kezelésével kapcsolatos védelmét a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 1995/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 15 valamint az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16 szabályozza, amelyek teljes egészében alkalmazandók a digitálistartalom-szolgáltatásra. Az említett irányelvek már létrehozzák a személyes adatok területére vonatkozó uniós jogi keretet. E javaslatot az uniós jogi keret teljes körű betartásával kell alkalmazni és végrehajtani.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

Jogalap

A javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke, legfontosabb célkitűzése pedig a belső piac létrehozásának és működésének javítása.

A más tagállambeli fogyasztóknak biztosított digitálistartalom-szolgáltatáskor a vállalkozások a fogyasztói szerződési jog kötelező nemzeti szabályainak eltéréseivel szembesülnek. A digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések kategorizálása tagállamonként változik. A tagállamoktól függően ezek a szerződések adásvételi szerződésnek, szolgáltatási szerződésnek vagy bérleti szerződésnek minősülnek. Ezen túlmenően a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződéseket – a kínált digitális tartalom jellegétől függően – néha egyazon tagállamon belül más-más kategóriába sorolják. 17 Következésképp a digitális tartalom esetében a fogyasztók nemzeti jogai és kötelezettségei, valamint jogorvoslati lehetőségei tagállamonként változnak. Míg e nemzeti szabályok közül egyesek nem kötelezőek, és azokat a felek szerződés útján módosíthatják, mások kötelező jellegűek.

Ezenfelül a közelmúltban több tagállam a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződésekre vonatkozó kötelező különszabályokat iktatott törvénybe vagy kezdte meg az elfogadásukat előkészítő munkát. Ezek a nemzeti szabályok azonban a hatályukat és a tartalmukat tekintve eltérőek. Arra is számítani kell, hogy más tagállamok is követni fogják ezt a tendenciát. Az Unió fellépésének hiányában a vállalkozások egyre többször fognak szembesülni a digitálistartalom-szolgáltatásra vonatkozó fogyasztói szerződési jog kötelező szabályainak az eltéréseivel.

A meglévő és a közeljövőbeli széttagolódás akadályozza a vállalkozások más tagállamokban történő értékesítését, mivel számolniuk kell szerződési joggal összefüggő költségekkel. A vállalkozások ezenkívül bizonytalanok abban, hogy milyen jogaik és kötelezettségeik vannak. Ez közvetlen hatást fejt ki a belső piac létrehozására és működésére, és negatívan befolyásolja a versenyt. A digitális tartalmak internetes piacának sokfélesége miatt a piac nehezen számolná fel ezt a széttagolódást.

Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

A javaslat megfelel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének.

A tagállamok nem tudják megfelelően megvalósítani a javaslat célkitűzéseit.

A kezdeményezés általános célkitűzése az, hogy felszámolja a fogyasztói szerződésekre vonatkozó joggal kapcsolatos akadályokat az internet világában, valamint az, hogy hozzájáruljon a vállalkozásokat és a fogyasztókat szolgáló valódi digitális egységes piac létrehozásához. A tagállamok saját kezdeményezésükre nem tudják kielégítő módon felszámolni a nemzeti jogszabályok között meglévő akadályokat. Ezt egy uniós szintű kezdeményezés jobban meg tudná valósítani.

A kezdeményezésnek pontosabban az a célja, hogy összehangolt módon konkrét jogokat biztosítson a fogyasztók számára, valamint az, hogy jogbiztonságot teremtsen a más tagállamokban digitális tartalmat értékesíteni szándékozó vállalkozások számára. A kifejezetten a digitálistartalom-szolgáltatásra vonatkozó jogszabályok kidolgozásakor az egyes tagállamok nem tudnák biztosítani a nemzeti jogszabályaik más tagállami jogszabályokkal való általános következetességét. Ezért egy uniós szintű kezdeményezés hozzájárulna a digitális tartalomhoz kapcsolódó konkrét fogyasztói jogok következetes kialakításának biztosításához.

Az uniós szintű fellépés eredményesebb lenne, mint a nemzeti szintű fellépés.

Egy uniós szintű kezdeményezés garantálni fogja továbbá a fogyasztói jogok következetes alkalmazását, ugyanakkor biztosítani fogja, hogy az Unió valamennyi fogyasztója ugyanolyan magas szintű fogyasztóvédelemben részesüljön, emellett jogbiztonságot fog teremteni a más tagállamokban digitális tartalmat értékesíteni szándékozó vállalkozások számára. A szóban forgó kezdeményezés következetes jogalapot fog biztosítani az összehangolt jogérvényesítési intézkedésekhez, mivel a javasolt irányelv be fog kerülni a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet 18 mellékletébe. Ezenfelül a jogérvényesítési intézkedéseket jelentősen meg fogják könnyíteni a javasolt egységes és teljes körűen harmonizált szabályok. Így az uniós fogyasztók érdekében szigorúbbá válik az uniós jogszabályok végrehajtása. Ilyen eredmény csak uniós szintű fellépéssel érhető el.

Arányosság

A javaslat megfelel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 5. cikkében foglalt arányosság elvének, mivel nem lép túl a célkitűzések megvalósításához szükséges mértéken.

A javaslat a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések összes vonatkozását nem harmonizálja; számos egyéb példa közül nem szabályozza a szerződéskötésre vonatkozó szabályokat. Inkább arra összpontosít, hogy csak azokra a fogyasztói szerződésekre vonatkozó célzott és legfontosabb kötelező jogokat harmonizálja uniós szinten, amelyek elengedhetetlenek a tagállamközi internetes ügyletekben, az érdekelt felek szerint a kereskedelem akadályát képezik, és a külföldön bonyolított internetes vásárlás során szükségesek a fogyasztói bizalom kiépítéséhez. Ezenfelül a rendelet helyett az irányelv mint jogi forma választása azt fogja eredményezni, hogy kisebb mértékben avatkozik a nemzeti jogszabályokba (lásd alább „A jogi aktus megválasztása” címsor alatt), mivel meg fogja hagyni a tagállamoknak azt a szabadságot, hogy a végrehajtást a nemzeti jogukhoz igazítsák.

A jogi aktus típusának megválasztása

A Bizottság két, teljes körű harmonizációt célzó irányelvből – a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló irányelvből, valamint a termékek internetes és egyéb távértékesítésére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló irányelvből – álló csomagot terjeszt elő. Az irányelv választása meghagyja a tagállamoknak azt a szabadságot, hogy a végrehajtást a nemzeti jogukhoz igazítsák. A javaslat például nem határozza meg, hogy a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződés adásvételi, szolgáltatási, bérleti vagy sui generis szerződésnek tekintendő-e; ennek eldöntését a tagállamokra bízná. Egy rendelet az irányelvnél jóval részletesebb és átfogóbb szabályrendszert tenne szükségessé ahhoz, hogy a joghatásai közvetlenül alkalmazandóak lehessenek. Következésképp jobban beavatkozna a nemzeti jogszabályokba. Ezenkívül veszélyeztetheti a jogi aktus időtállóságát, ugyanis – az irányelvvel ellentétben – olyan szintű részletekbe kellene bocsátkoznia, amelyek nem biztosítanának mozgásteret arra, hogy a teljes körűen harmonizált szabályok végrehajtását a digitális tartalmakéhoz hasonló, technológiai és kereskedelmi szempontból gyorsan változó piachoz lehessen igazítani.

A teljes körű harmonizáció választása olyan egyszerű és korszerű szabályokat fog eredményezni, amelyek fel fogják számolni a szerződési jogi akadályokat és kedvező jogi keretet fognak létrehozni a vállalkozások számára, ugyanakkor biztosítani fogják, hogy a fogyasztók az Unió egész területén ugyanolyan magas szintű fogyasztóvédelemben részesüljenek.

Az önkéntes szerződésmintához hasonló, kötelező erővel nem bíró eszközzel nem valósulna meg a belső piac létrehozásának és működésének javítására vonatkozó célkitűzés. A kereskedők mindazonáltal kötelesek lennének betartani a fogyasztó tartózkodási helye szerinti ország különböző kötelező nemzeti szabályait, ha az adott ország a szerződésmintánál magasabb szintű fogyasztóvédelmet ír elő, és így a kereskedők számára továbbra is felmerülnének szerződési joggal összefüggő költségek.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

A konzultációs folyamat

A Bizottság széles körű konzultációs stratégiát dolgozott ki annak érdekében, hogy e kezdeményezés szakpolitikai ciklusa során széles körű részvételt biztosítson. Ez a stratégia nyilvános és célzott konzultációk ötvözésén alapult. A Bizottság – azáltal, hogy valamennyi érdekelt fél (vállalkozások, fogyasztók, nemzeti hatóságok, jogászok és felsőoktatási szakemberek) számára lehetőséget biztosított a véleménynyilvánításra – sokrétű és kiegyensúlyozott álláspontokat kért ki. 19  

- Nyilvános konzultáció: Egy nyílt, 12 héten át az interneten folytatott nyilvános konzultáció keretében az Unió minden részéről az érdekelt felek valamennyi kategóriájától 189 válasz érkezett.

- Célzott konzultációk: Egy érdekelt feleket tömörítő konzultációs csoport 22, különféle érdekeket képviselő szervezetből állt. A csoport hétszer találkozott.

2015 júniusától augusztusáig vállalkozásokkal folytatott mélyinterjúkra is sor került a külföldi értékesítés során felmerülő, szerződési joggal összefüggő költségeikre vonatkozó adatgyűjtés érdekében.

A digitális egységes piaci stratégia keretében a Bizottság 2015-ben két felmérést, egy fogyasztók körében végzett felmérést 20 és egy vállalkozások körében végzett felmérést 21 alkalmazott a digitális egységes piac legjelentősebb tagállamközi akadályainak meghatározására.

Végezetül a fogyasztóknak szánt digitális tartalomra vonatkozó gazdasági tanulmány keretében megkérdezték a fogyasztókat és a vállalkozásokat arról, hogy a digitális tartalom vásárlása során milyen típusú problémákkal találkoztak. 22

- A tagállamokkal folytatott konzultáció: 2015 júniusa és októbere között három munkaértekezletre került sor a tagállamokkal. A releváns kérdések a fogyasztóvédelmi együttműködési bizottság (2015. áprilisi) ülésén a nemzeti végrehajtó hatóságokkal, valamint a fogyasztóügyi hálózat (Consumer Policy Network) (2015. májusi) ülésén a fogyasztóügyért felelős nemzeti hatóságokkal is megvitatásra kerültek.

Az eredmények összefoglalása

Az általános vállalkozások többsége szerint teljes körű harmonizáció formájában megvalósított uniós fellépésre van szükség; az informatikai ágazat és a jogi szakmák megosztottabbak. A fogyasztói szervezetek szintén elismerik a fellépés szükségességét, emellett támogatják a teljes körű harmonizációt, amennyiben az magas szintű fogyasztóvédelmet biztosít. A válaszadó tagállamok többsége is üdvözli a digitális tartalomra vonatkozó uniós szintű fellépést. Néhány tagállam kifejezetten azt állítja, hogy a teljes körű harmonizációt vagy a célzott, teljes körű harmonizációt részesítené előnyben. Más tagállamok inkább a jogérvényesítés javítását és a meglévő szabályok értékelését részesítenék előnyben. Számos tagállam kifejezésre juttatja, hogy biztosítani kell a termékekre és a digitális tartalomra vonatkozó szabályok közötti összhangot.

A válaszadók túlnyomó többsége csak a vállalkozások és a fogyasztók közötti szerződésekre kiterjedő megközelítést támogatja. A fogyasztók, a tagállamok és a jogi szakmák döntő többsége amellett foglal állást, hogy nemcsak a vételár ellenében szolgáltatott digitális tartalommal, hanem a fogyasztók által megadott (személyes és egyéb) adatokért cserébe szolgáltatott digitális tartalommal is foglalkozni kell. A vállalkozások megosztottabbak ebben a kérdésben.

A szabályok érdemi része tekintetében a fogyasztók és a jogi szakmák azzal érvelnek, hogy a felhasználók első jogorvoslati lehetősége az legyen, hogy felmondhassák a szerződést. A vállalkozások hangsúlyozzák, hogy a szerződés felmondásának lehetővé tétele előtt biztosítani kell a digitálistartalom-szolgáltatók számára a termékek megfelelővé tételének lehetőségét. Egyes informatikai szövetségek szerint a fogyasztók számára csak a szerződés felmondására és a vételár visszatérítésének megszerzésére való jogot kell biztosítani, a tartalom megfelelővé tételének kérelmezésére való jogot nem, mivel ez túlságosan költséges lehet a kereskedők számára. Más informatikai szövetségek a megfelelőség hiánya miatti jogorvoslati lehetőségeket egyáltalán nem tartják helyénvalónak a digitális tartalom esetében. A tagállamok csaknem egyöntetűen támogatják a termékek esetében már rendelkezésre álló valamennyi jogorvoslati lehetőségnek az irányelvbe foglalását. A válaszadók túlnyomó többsége egyetért abban, hogy a kereskedők számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy bizonyos feltételek (például a fogyasztó előzetes tájékoztatása) mellett módosíthassák a szolgáltatott digitális tartalom jellemzőit, valamint azt, hogy a fogyasztók felmondhassák a hosszú távú szerződéseket.

Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

A számítási felhőre vonatkozó szerződésekkel foglalkozó szakértői csoport – túlnyomórészt 2014-ben – hétszer ült össze. A szakértői csoport az európai számítási felhővel kapcsolatos európai stratégia alapján jött létre, és gyakorlati szakemberekből, valamint a számításifelhő-szolgáltatókat és az ügyfeleket képviselő szervezetekből, továbbá a számítási felhőre vonatkozó szerződések és az ilyen szerződéseknek a személyes adatok védelmét érintő aspektusai tekintetében tapasztalattal rendelkező jogi és egyetemi szakértők képviselőiből állt.

A számítási felhőre vonatkozó szerződések különösen fontos szerepet játszottak az ezen irányelv szempontjából releváns szerződési vonatkozású problémák feltárásában. Ezek a problémák, amelyeket a csoport részletesen megvitatott, a minőséggel, a felelősséggel, illetve a szerződésmódosítással kapcsolatosak. 23  

A Bizottság ezenkívül több gazdasági és jogi tanulmányra hagyatkozott, amelyeket kifejezetten e kezdeményezés céljából vagy a digitális egységes piaci stratégia keretében rendelt meg. 24  

Hatásvizsgálat

A Szabályozói Ellenőrzési Testület 2015. október 16-án adta ki a hatásvizsgálat tervezetére vonatkozó első véleményét, amely a testület észrevételeinek figyelembevételével módosult, és azt a testület újra benyújtotta. A testület 2015. november 9-én adta ki a második véleményt, amely az észrevételekre figyelemmel jóváhagyta a hatásvizsgálat tervezetét. 25  

A hatásvizsgálatról készült módosított jelentést és az összefoglalót a Bizottság a javaslatokkal együtt közzéteszi. 26  

Megvizsgált szakpolitikai lehetőségek

A változatlan szakpolitika következményeinek vizsgálata mellett a hatásvizsgálat a következő szakpolitikai lehetőségeket vizsgálta meg: i. 1. lehetőség: a digitális tartalomra és a termékekre vonatkozó, célzott és teljes körűen harmonizált szabályok; ii. 2. lehetőség: a digitális tartalomra vonatkozó, célzott és teljes körűen harmonizált szabályok, emellett a kereskedő székhelye szerinti jogszabályok alkalmazása a termékekre vonatkozóan meglévő és harmonizált szabályokkal együtt; iii. 3. lehetőség: a digitális tartalomra vonatkozó, célzott és teljes körűen harmonizált szabályok a termékekre vonatkozó szakpolitika módosítása nélkül; 4. lehetőség: a digitális tartalomra vonatkozó harmonizációs minimumszabályok a termékekre vonatkozó szakpolitika módosítása nélkül; 5. lehetőség: egy önkéntes európai szerződésminta és egy uniós bizalmi jegy együttes alkalmazása.

Az említett lehetőségek összehasonlító elemzésével a hatásvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a szakpolitikai célkitűzéseket az 1. lehetőség valósítaná meg a legeredményesebben. Ez a lehetőség csökkenteni fogja a kereskedők szerződési joggal összefüggő költségeit és elő fogja segíteni a tagállamközi elektronikus kereskedelmet. A vállalkozások a tagállamközi értékesítés során elsősorban a székhelyük szerinti jogszabályokra tudnak majd hagyatkozni, mivel a tagállamközi kereskedelem szempontjából releváns legfontosabb szabályok azonosak lesznek minden tagállamban. Bár a digitális tartalomra vonatkozó új szabályok bizonyos járulékos költségeket okozhatnak a vállalkozások számára, ezek a költségek a jelenlegi helyzethez képest alacsonyak lesznek, mivel az új jogok teljes körűen harmonizáltak lesznek. Ezért jogilag biztonságos és vállalkozásbarát környezetet fognak biztosítani a vállalkozások számára. A fogyasztók az Unió egész területén egyértelmű jogokkal fognak rendelkezni, és így nagyobb bizalommal vásárolnak termékeket vagy szereznek digitális tartalomhoz való hozzáférést más tagállamból. Ez a vállalkozások és a fogyasztók számára egyaránt előnyös helyzetet fog teremteni. A verseny kiélezettebb lesz, ezáltal összességében élénkülni fog a kereskedelem, és ennek következtében versenyképesebb áron nagyobb és jobb választék áll a fogyasztók rendelkezésére, ami az Unió számára jelentős makrogazdasági előnnyel jár.

A szakpolitika változatlansága nem járulna hozzá a digitális egységes piac célkitűzéseinek megvalósításához, és azzal a kockázattal járna, hogy a jelenlegi helyzethez képest kedvezőtlen gazdasági hatások jelentkeznének.

A 2. lehetőség kedvező hatását a digitális tartalomra vonatkozó, teljes körűen harmonizált szabályok jelentenék. A termékek esetében ez a lehetőség több ösztönzőt biztosítana a tagállamközi szolgáltatáshoz, mivel a kereskedők teljes egészében a székhelyük szerinti jogszabályok alapján tudnák értékesíteni a termékeiket. A fogyasztóknak bizonyos fokú előnyük származhat a nagyobb választékból és az alacsonyabb árakból. Ilyen lehetőség keretében azonban a fogyasztók már nem részesülnének a nemzeti jogszabályaik által előírt magasabb szintű fogyasztóvédelemben. A fogyasztók ezzel szemben a kereskedő székhelye szerinti jogszabályok szerinti, potenciálisan magasabb szintű fogyasztóvédelemben részesülhetnek, ha azok bizonyos kérdésekben túlmutatnak a nemzeti jogszabályaikon.

A 3. lehetőség kedvező hatását a digitális tartalomra vonatkozó, teljes körűen harmonizált szabályok jelentenék, a termékek esetében azonban fennmaradnának a tagállamközi kereskedelem szerződési jogi vonatkozású akadályai.

A 4. lehetőség az Unión belüli digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződésekre vonatkozó minimális jogokat hozna létre a fogyasztók számára, ezért bizonyos mértékben fokozná a fogyasztók bizalmát. A tagállamok nagyobb védelmet biztosító szabályokat tudnának elfogadni. Ez a lehetőség azonban nem csökkentené a kereskedők költségeit, akiknek továbbra is be kellene tartaniuk a fogyasztói szerződési jogi tárgyú kötelező nemzeti szabályokat, amelyek magasabb szintű védelmet biztosítanak a más tagállamokban történő értékesítéskor.

Az 5. lehetőség segítséget nyújthatna a vállalkozásoknak abban, hogy az Unió egész területén kielégítő szintű fogyasztóvédelem mellett értékesítsenek digitális tartalmakat, különösen a mintaszerződésekben foglalt szabályoknak az ágazat által egyeztetendő tartalmától, valamint a bizalmi jegy uniós vállalkozások általi használatának és elfogadottságának mértékétől függően. A fogyasztók nagyobb bizalommal vásárolhatnak uniós bizalmi jegyet elnyert külföldi kereskedőktől. A kereskedők azonban továbbra is kötelesek lennének betartani a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti ország kötelező nemzeti szabályait, ha azok a mintaszerződésben foglalt szabályoknál magasabb szintű fogyasztóvédelemről rendelkeznek, és így továbbra is felmerülhetnek szerződési joggal összefüggő költségeik.

A javaslat főbb hatásai

A hatásvizsgálat mindkét javaslat – a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló irányelv, valamint a termékek internetes és egyéb távértékesítésére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló irányelv – hatását figyelembe veszi.

A két javaslat fel fogja számolni a tagállamközi internetes kereskedelemmel összefüggésben a fogyasztók és a kereskedők előtt álló, szerződési joggal kapcsolatos akadályokat. Ezen akadályok elhárítása előmozdítja a tagállamközi kereskedelmet: a szerződési joggal kapcsolatos akadályok felszámolásával 122 000-rel több vállalkozás folytatna tagállamközi internetes értékesítést. Az Unión belüli export mintegy 1 milliárd EUR-val növekedne. Az internetes kiskereskedelemben a nagyobb verseny minden tagállamban a kiskereskedelmi árak csökkenését fogja eredményezni, ami uniós szinten átlagosan 0,25 %-os csökkenést jelent. Az árcsökkenés és az egységes jogokból eredő nagyobb fogyasztói bizalom eredményeként növekedni fog a fogyasztói kereslet. A háztartások fogyasztása – amely a fogyasztói jólét mutatója – minden tagállamban nőne, és az emelkedés uniós szinten elérné a 0,23 %-ot, amely 18 milliárd EUR-nak felel meg. További 7,8–13 millió fogyasztó kezdene tagállamközi internetes vásárlásba. Az egyes vásárlók által évente más tagállamban elköltött átlagos összeg is 40 EUR-val növekedne. A kínálat és a kereslet említett növekedése közvetlenül mind az egyes tagállamok, mind az egész EU főbb makrogazdasági mutatóira hatást fog gyakorolni. Az Unió reál GDP-je várhatóan összességében évente 4 milliárd EUR-val fog növekedni.

Az érintettek köre és érintettségük módja

A vállalkozásoknak viselniük kell az új irányelvnek való megfeleléssel kapcsolatos költségeket, de ezeket meghaladhatják azok az előnyök, amelyeket a termékek és a digitális tartalom exportját Unió-szerte lehetővé tevő, teljes körűen harmonizált szabályokból eredően fognak élvezni. A kkv-k nem fognak mentesülni az új szabályok alól: a mentességek csökkentenék a fogyasztók bizalmát, amikor ilyen vállalkozástól vásárolnak. Nem indokolt, hogy a fogyasztók alacsonyabb szintű védelemben részesüljenek, ha nagyobb szállítók helyett kkv-któl vásárolnak. A mentesség az Unió-szerte alkalmazandó egységes szabályrendszer által a kkv-k számára nyújtott előnyöket is veszélyeztetné. Épp ellenkezőleg, a kezdeményezés különösen előnyös lesz a kkv-k számára, amelyeket jobban érintik azok a költségek, amelyek a szerződéseik más tagállamok kötelező szabályaihoz való hozzáigazításával kapcsolatosak, és amelyek tevékenysége nagyobb versenytársaikhoz viszonyítva gyakrabban korlátozódik a nemzeti piacra. A tagállamközi kereskedelem fontos módja annak, hogy kiaknázhassák a méretgazdaságosság előnyeit. A kkv-k nehezen találnak ügyfeleket. Ezt az akadályt könnyebben leküzdhetik az interneten, mivel az internetes értékesítés a hagyományos kereskedelemmel összehasonlítva alacsonyabb költségekkel jár.

Alapvető jogok

A digitálistartalom-szolgáltatásra vonatkozó javaslat kedvező hatással lesz több, az Európai Unió Alapjogi Chartája – különösen a fogyasztóvédelemről szóló 38. cikke és a vállalkozás szabadságáról szóló 16. cikke – által védett jogra.

A digitális tartalomra vonatkozó, teljes körűen harmonizált szabálykészlet – azáltal, hogy Unió-szerte javítani fogja a fogyasztóvédelmet – megvalósítja az Alapjogi Charta 38. cikkének célkitűzését, ugyanis egyértelmű és konkrét jogokat fog biztosítani az uniós fogyasztók számára, amikor belföldön vagy más tagállamokból vásárolnak vagy szereznek digitális tartalomhoz való hozzáférést.

A digitálistartalom-szolgáltatás legfontosabb vonatkozásaival kapcsolatos, teljes körűen harmonizált szabályok hozzá fognak járulni a 16. cikk célkitűzésének megvalósításához is, ugyanis a vállalkozások könnyebben fognak digitális tartalmat értékesíteni az Unióban, mind belföldön, mind pedig más tagállamokban. Az üzleti tevékenységük bővítésére való képességük így javulni fog. 

Végezetül a szerződési jog szerinti egyértelmű jogok elő fogják segíteni (a hatékony jogorvoslathoz való jogról szóló) 47. cikk célkitűzését, ugyanis több lehetőség lesz a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog gyakorlására. Az új szabályoknak egyértelművé kell tenniük a jogviták esetén rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak nem lesz költségvetési vonzata.

5.EGYÉB ELEMEK

Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

A tagállamoknak meg kell küldeniük a Bizottság részére a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló irányelvet végrehajtó intézkedéseket. Az intézkedéseknek meg kell határozniuk a tagállamok által elfogadott jogszabályok szövegét. A Bizottság nyomon fogja követni ezeket az intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy megfeleljenek az irányelvnek.

A Bizottság nyomon követést és értékelést fog indítani annak felmérésére, hogy az irányelv milyen eredményesen valósítja meg a célkitűzéseket. Az értékelés eredményei be fognak épülni az irányelv hatálybalépése után öt évvel végrehajtandó, az irányelv eredményességének vizsgálatára irányuló felülvizsgálati folyamatba.

Magyarázó dokumentumok

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi aktusok megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében az ilyen dokumentumok megküldése indokoltnak tekintendő.

A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

A javaslat 20 cikket tartalmaz.

Az 1. cikk meghatározza az irányelv tárgyát, ami a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések legfontosabb szabályainak teljes körű harmonizálása. Ez a cikk pontosítja, hogy az irányelv a digitális tartalom szerződésszerűségére vonatkozó szabályokat, a digitális tartalom szerződésszerűségének hiánya esetén a fogyasztók rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket, valamint a hosszú távú szerződések felmondásához való jog és a digitális tartalom módosításának egyes vonatkozásait tartalmazza.

A 2. cikk az irányelvben használt kifejezések meghatározását sorolja fel. Egyes fogalommeghatározások, például a fogyasztó fogalommeghatározása a jelenlegi joganyagból, illetve a közös európai adásvételi jogról szóló rendeletből származik. Más fogalommeghatározások a digitális tartalom sajátosságait, valamint a technológia és a kereskedelem gyors fejlődését tükrözik. A digitális tartalom fogalommeghatározása például – az időtállóság és a versenytorzítás elkerülése és egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében – szándékosan tág, és a digitális tartalmak minden fajtáját, így többek között a letöltött vagy streamelt mozifilmeket, a felhőalapú tárolást, a közösségi médiát vagy a 3D nyomtatásra szolgáló vizuális modellezési adatállományokat is magában foglalja.

A 3. cikk az irányelv tárgya alapján annak személyi és tárgyi hatályát határozza meg. Az irányelv hatálya csak a vállalkozások és a fogyasztók közötti ügyletekre terjed ki. A digitális egységes piaci stratégia elismerte a vállalkozások közötti kapcsolatokban felmerülő, különösen a kkv-k sajátos igényeivel kapcsolatos szerződési jogi vonatkozású problémákat, amelyeket a Bizottság a stratégiában bejelentett más intézkedésekkel összefüggésben fog elemezni. Az irányelv hatálya minden fajtájú digitális tartalom szolgáltatására kiterjed. Az irányelv hatálya nemcsak a pénzfizetés ellenében, hanem a fogyasztók által megadott (személyes és egyéb) adatokért cserébe szolgáltatott digitális tartalomra is kiterjed, kivéve azt az esetet, ha az adatgyűjtés kizárólag jogszabályi követelmények betartása érdekében történt. Az irányelv hatálya nem terjed ki a jelentős mértékű emberi beavatkozással nyújtott szolgáltatásokra és egyes ágazati szolgáltatásokra – például az egészségügyi, a szerencsejáték- vagy a pénzügyi szolgáltatásokra – irányadó szerződésekre sem. A 3. cikk azt is egyértelművé teszi, hogy ha az irányelv más uniós jogi aktussal ellentétes, az utóbbi uniós jogi aktus az irányadó. Egyértelművé teszi különösen azt, hogy az irányelv nem sérti az adatvédelmi szabályokat. Végezetül egyértelművé teszi, hogy az irányelv nem érinti a nemzeti jogszabályokat, amennyiben azokat ez az irányelv nem szabályozza, például nem érinti a fogyasztónak a digitálistartalom-szolgáltatóval szembeni kötelezettségeiről rendelkező, illetve a szerződések minősítését, létrehozását vagy érvényességét szabályozó nemzeti szabályokat.

A 4. cikk megállapítja, hogy ez az irányelv teljes körű harmonizációt biztosító irányelv. Hatályán belül eleve kizárja, hogy a tagállamok az irányelv követelményeitől elmaradó vagy azokon túlmutató jogszabályokat fogadjanak el vagy tartsanak fenn. A 4. cikk hatása az 1. cikkel együtt annak meghatározása is, hogy az irányelv hatályán kívül eső többi területen a tagállamok szabadon rendelkezhetnek nemzeti megoldásokról.

Az 5. cikk egyértelművé teszi a digitálistartalom-szolgáltatás feltételeit és idejét. A digitális tartalmat a fogyasztó részére, illetve a digitális tartalom feldolgozását, az ahhoz való hozzáférést vagy a digitális tartalom továbbítását lehetővé tevő fizikai vagy virtuális eszközt üzemeltető, a fogyasztóval szerződéses jogviszonyban álló harmadik fél részére kell szolgáltatni. A felek eltérő megállapodásának hiányában a digitálistartalom-szolgáltatásnak alapszabályként azonnalinak kell lennie.

A 6. cikk a digitális tartalom minősége értékelésének alapjául szolgáló, különféle szerződéses és jogszabályban foglalt megfelelési feltételeket tartalmaz. A digitális tartalomnak elsősorban a szerződés ígéreteinek kell megfelelnie. Ilyen konkrét viszonyítási pontok hiányában a digitális tartalom megfelelőségét egy objektív kritérium alapján kell értékelni, azaz alkalmasnak kell lennie arra a célra, amelyre az ugyanolyan leírású digitális tartalom szokásosan használatos lenne. A 6. cikk ezenkívül egyértelművé teszi azt, hogy amikor a digitálistartalom-szolgáltatás adott ideig tart, a digitális tartalomnak a szerződés teljes időtartama alatt szerződésszerűnek kell lennie, valamint azt, hogy a fogyasztónak szolgáltatott digitális tartalom verziójának a szerződés megkötésekor elérhető legfrissebb verziónak kell lennie.

A 7. cikk kifejti, hogy a digitális tartalom abból adódó megfelelőségének hiánya, hogy azt szakszerűtlenül illesztették a fogyasztó hardverébe és szoftverébe, a digitális tartalom megfelelőségének hiányával egyenértékű, ha a szakszerűtlen beillesztés okai a szolgáltatóhoz köthetők.

A 8. cikk egy további megfelelőségi követelményt tartalmaz, amely szerint a digitális tartalmat mentesíteni kell harmadik felek bármely jogától, ideértve a szellemi tulajdonon alapuló jogokat is.

A 9. cikk a megfelelőség hiánya esetén a bizonyítási terhet a szolgáltatóra hárítja, , kivéve ha a fogyasztó digitális környezete nem kompatibilis a digitális tartalommal. A bizonyítási teher megfordulása időben nem korlátozott, mivel a digitális tartalom nem kopik el és nem használódik el. A 9. cikk kimondja, hogy a fogyasztó együttműködik a szolgáltatóval annak érdekében, hogy ez utóbbi meggyőződhessen a fogyasztó digitális környezetéről. Az együttműködési kötelezettség a szolgáltató rendelkezésére álló, legkisebb beavatkozást lehetővé tevő műszaki megoldásokra korlátozódik.

A 10. cikk megnevezi a szolgáltató fogyasztóval szembeni felelősségének az eseteit, amelyek akkor állnak fenn, ha a digitális tartalom nem szerződésszerű, vagy ha a szolgáltató összességében elmulasztotta a digitális tartalom szolgáltatását. Tekintettel arra, hogy digitális tartalom szállítható egy adott időtartamra, a szolgáltatónak felelősséget kell vállalnia az említett időtartam alatti megfelelőség hiányáért is.

A 11. cikk biztosítja a fogyasztó számára a szerződés azonnali hatállyal történő felmondásának jogát, ha a szolgáltató összességében elmulasztja az 5. cikkben foglaltak szerinti digitálistartalom-szolgáltatást.

A 12. cikk felsorolja a digitális tartalom szolgáltatásának elmulasztása vagy megfelelőségének hiánya esetén a fogyasztó rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket. A fogyasztó első lépésben arra jogosult, hogy jelentős kényelmetlenség és költség felmerülése nélkül ésszerű időn belül megfelelővé tetesse a digitális tartalmat. Második lépésben a fogyasztó jogosult a vételár csökkentésére vagy a szerződés felmondására, ha a megfelelőség hiánya a főbb teljesítményjellemzőkhöz kapcsolódik.

A 13. cikk részletezi azokat a következményeket, amelyek a szerződésnek a digitális tartalom megfelelőségének hiánya miatti felmondásával járnak. Rendelkezik például arról, hogy a szolgáltatónak vissza kell térítenie a vételárat, vagy ha az ellentételezés adatokból áll, a szolgáltatónak tartózkodnia kell ezen adatok felhasználásától, valamint a fogyasztó által a digitális tartalomért cserébe adott bármely egyéb információ felhasználásától. Azt is egyértelművé teszi, hogy a szerződés felmondása után a fogyasztónak is tartózkodnia kell a digitális tartalom további használatától.

A 14. cikk a digitális tartalmat és a fogyasztó hardvereit érintő sérülések eseteire korlátozódó kártérítéshez való jogot hoz létre. Ugyanakkor előírja, hogy a kártérítéshez való jog gyakorlásának részletes feltételeit a tagállamoknak kell megállapítaniuk.

A 15. cikk felsorolja azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a szolgáltató a főbb teljesítményjellemzők tekintetében módosíthatja a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződést; ilyen feltétel például a fogyasztó előzetes beleegyezése és előzetes tájékoztatása vagy a fogyasztó joga a szerződés felmondásához.

A 16. cikk megállapítja azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a fogyasztó jogosult a határozatlan időtartamra vagy a 12 hónapot meghaladó időtartamra kötött szerződések felmondására, és így szolgáltatót válthat. A fogyasztónak például a felmondás hatálybalépése előtt 14 nappal értesítenie kell a szolgáltatót. A 16. cikk a hosszú távú szerződések felmondásának következményeit is részletezi. Arról is rendelkezik, hogy a szolgáltatónak tartózkodnia kell a fogyasztó által a digitális tartalomért cserébe adott adatok és egyéb információk felhasználásától.

A 17. cikk jogorvoslathoz való jogot biztosít a szolgáltató számára abban az esetben, ha az ügyletlánc korábbi szakaszaiban szereplő személy által elkövetett cselekedet vagy mulasztás okozta a szolgáltatónak a fogyasztóval szembeni, a megfelelőség hiánya vagy a szolgáltatás elmulasztása miatti felelősségét. E jog gyakorlásának feltételeit a tagállamok nemzeti jogszabályinak kell szabályozniuk.

A 18. cikk kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az ezen irányelvnek való megfeleléshez megfelelő és eredményes eszközök álljanak rendelkezésre.

A 19. cikk a fogyasztói szerződési jog szabályainak kötelező jellegével kapcsolatos záradékot tartalmazza, azaz kimondja, hogy az irányelv követelményeitől való, a fogyasztó kárára történő eltérés nem kötelező a fogyasztóra nézve.

A 20. cikk más uniós jogszabályok módosításairól rendelkezik. Módosítja az 1999/44/EK irányelvet, hogy elkerülhetők legyenek a két jogi aktus közötti átfedések. A 20. cikk továbbá – az ezen irányelv végrehajtása terén folytatott tagállamközi együttműködés elősegítése érdekében – a 2006/2004/EK rendelet mellékletét kiegészíti az erre az irányelvre utaló hivatkozással. Ezenfelül – a fogyasztók ezen irányelvben megállapított kollektív érdekei védelmének biztosítása érdekében – a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 27 I. mellékletét is kiegészíti az erre az irányelvre utaló hivatkozással. 

A 21. cikk megállapítja a tagállamok általi átültetés határidejét.

A 22. cikk megállapítja a Bizottság azon kötelezettségét, hogy ezen irányelv végrehajtását legkésőbb hatálybalépése után öt évvel felül kell vizsgálnia.

A 23. cikk meghatározza az irányelv hatálybalépésének napját.

A 24. cikk megnevezi az irányelv címzettjeit.

2015/0287 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 28 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)Az elektronikus kereskedelem növekedési potenciáljának kiaknázása még nem teljes körű. E potenciál felszabadítása érdekében az európai digitális egységes piaci stratégia 29 holisztikus módon kezeli az Unión belüli tagállamközi elektronikus kereskedelem fejlődésének főbb akadályait. A fogyasztók digitális tartalmakhoz való jobb hozzáférésének biztosítása, valamint a vállalkozások digitálistartalom-szolgáltatásának megkönnyítése szükséges az Európai Unió digitális gazdaságának fellendítéséhez és az általános növekedés ösztönzéséhez.

(2)Egy valódi digitális egységes piac megvalósításához szükség van a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásainak magas szintű fogyasztóvédelmen alapuló harmonizálására.

(3)A digitálistartalom-szolgáltatás fejlődését gátló főbb akadályokat többek között a fogyasztói szerződési jog kötelező szabályainak eltérései és az egyértelmű szerződési jogi szabályok hiánya jelentik, mivel nagyon kevés testre szabott szabály létezik uniós szinten. A vállalkozásokat a digitális tartalom tagállamközi értékesítésekor a fogyasztói szerződési jogi tárgyú kötelező nemzeti szabályok eltéréseiből fakadó járulékos költségek terhelik, és nem biztosított a jogbiztonság. A vállalkozásokat akkor is költségek terhelik, amikor a szerződéseiket a több tagállamban már megjelenő – a szóban forgó szerződésekre irányadó nemzeti szabályok hatályát és tartalmát eltérővé tevő – digitálistartalom-szolgáltatásra vonatkozó kötelező szabályokhoz igazítják. Azokban a tagállamokban, ahol még nem léteznek kifejezetten a digitálistartalom-szolgáltatásra vonatkozó szabályok, a más tagállamokban értékesíteni kívánó kereskedők bizonytalanok, mivel gyakran nem tudják, hogy milyen szabályok alkalmazandók a digitális tartalomra abban a tagállamban, ahová exportálni szándékoznak, mit tartalmaznak ezek a szabályok, és azt sem, hogy kötelezőek-e.

(4)A fogyasztók bizalmatlanok a tagállamközi vásárlással, és különösen az internetes vásárlással szemben. E bizalom hiányának egyik legfontosabb tényezője az alapvető szerződéses jogaikkal kapcsolatos bizonytalanságuk és a digitális tartalom egyértelmű szerződéses keretének hiánya. Számos digitálistartalom-fogyasztó a digitális tartalom minőségével vagy az ahhoz való hozzáféréssel kapcsolatos problémákkal szembesül. Például rossz vagy hibás digitális tartalmat kapnak vagy nem tudnak hozzáférni a szóban forgó digitális tartalomhoz. A fogyasztók így pénzügyi és nem pénzügyi kárt szenvednek.

(5)E problémák kezelése érdekében a vállalkozások és a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy a digitálistartalom-szolgáltatásra vonatkozó, teljes körűen harmonizált, Unió-szerte alkalmazandó szerződéses jogokat meghatározó szabályokra támaszkodhassanak, amelyek az ilyen típusú ügyletekhez elengedhetetlenek.

(6)A fogyasztói szerződési jogi tárgyú, teljes körűen harmonizált, valamennyi tagállamban érvényes szabályok meg fogják könnyíteni a vállalkozások számára, hogy más tagállamokban digitális tartalmat kínáljanak. A vállalkozások a más tagállamok felé történő internetes vagy más távértékesítéskor megbízható szerződési jogi környezettel fognak rendelkezni. A kifejezetten a digitális tartalomra vonatkozó, az EU egész területén teljes körűen harmonizált szabályok meg fogják szüntetni a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződésekre jelenleg alkalmazandó eltérő nemzeti szabályok okozta összetettséget. A teljes körűen harmonizált szabályok a kifejezetten a digitális tartalmat szabályozó új nemzeti jogszabályokból egyébként fakadó jogi széttagolódást is meg fogják akadályozni.

(7)A fogyasztók a digitális tartalomhoz fűződő, teljes körűen harmonizált jogoknak köszönhetően magas szintű védelemben fognak részesülni. Egyértelmű jogaik lesznek, amikor az Unióból bárhonnan digitális tartalmat szereznek be vagy digitális tartalomhoz férnek hozzá. Ez növeli a digitális tartalom beszerzésével szembeni bizalmukat, valamint hozzá fog járulni az általuk jelenleg elszenvedett károk mérsékléséhez is, ugyanis a digitális tartalommal kapcsolatos problémáik kezelését lehetővé tevő egyértelmű jogaik lesznek.

(8)Ennek az irányelvnek uniós szinten eddig nem szabályozott kulcsfontosságú szabályokat kell teljes körűen harmonizálnia. Ezért a digitális tartalom megfelelőségére vonatkozó szabályokat, a digitális tartalom szerződésszerűségének hiánya esetén a fogyasztók rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket, valamint e jogorvoslati lehetőségek gyakorlásának bizonyos feltételeit kell tartalmaznia. Ennek az irányelvnek a hosszú távú szerződések felmondásához való jog, valamint a digitálistartalom-módosítás egyes vonatkozásait is harmonizálnia kell.

(9)Azáltal, hogy ez az irányelv az általa szabályozott témakörökhöz kapcsolódó összes követelményt teljes körűen harmonizálja, a hatályán belül eleve kizárja, hogy a tagállamok további formai vagy érdemi követelményeket írjanak elő, mint például az az időszak, amelynek során a megfelelőség hiányának nyilvánvalónak kell lennie, a fogyasztó azon kötelezettsége, hogy adott időn belül értesítenie kell a szolgáltatót a megfelelőség hiányáról, vagy a fogyasztó azon kötelezettsége, hogy a szerződésszerűség hiánya miatt a szerződés felmondásáig fizetnie kell a digitális tartalomért.

(10)Ez az irányelv nem érintheti a nemzeti jogszabályokat, amennyiben az érintett témaköröket ez az irányelv nem szabályozza. Nem érintheti például a fogyasztónak a digitálistartalom-szolgáltatóval szembeni kötelezettségeit előíró, vagy a szerződések minősítését, létrehozását és érvényességét vagy a tartalom jogszerűségét szabályozó nemzeti szabályokat. A tagállamoknak ezenkívül a továbbiakban is szabadon kell meghatározniuk a jogok gyakorlásának részletes feltételeit, például a kártérítési jogot, amennyiben az nem tartozik az irányelv hatálya alá, vagy a szerződés felmondásának a jogkövetkezményeiről rendelkező, az ezen irányelv által szabályozott visszatérítési szabályokon felül alkalmazandó szabályokat.

(11)Az irányelvnek foglalkoznia kell a különböző kategóriájú digitális tartalmak és az azok szolgáltatása terén felmerülő problémákkal. A gyors technológiai fejlődés követése és a digitális tartalom fogalma időtállóságának fenntartása érdekében az ezen irányelvben használt fogalomnak tágabbnak kell lennie, mint a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben 30 használt fogalomnak. Magában kell foglalnia különösen az adatok létrehozását, feldolgozását vagy tárolását lehetővé tevő szolgáltatásokat. Bár digitális tartalom sokféleképpen szolgáltatható, többek között továbbítható tartós adathordozón, letölthető a fogyasztók saját eszközeire, streamelhető, lehetővé téve a digitális tartalom tárolására szolgáló létesítményekhez való hozzáférést vagy a közösségi média használatához való hozzáférést, ez az irányelv valamennyi digitális tartalomra alkalmazandó, függetlenül a továbbításához használt adathordozótól. Ezen a technológiai szempontból gyorsan változó piacon az egyes kategóriák közötti különbségtétel nem kívánatos, ugyanis szinte lehetetlen lenne a szolgáltatók megkülönböztetésének elkerülése. A különböző kategóriájú digitális tartalmak szolgáltatói között egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani. Ez az irányelv azonban nem alkalmazandó termékekbe oly módon beágyazott digitális tartalomra, hogy az a termékek szerves részeként működik és annak funkciói a termékek fő funkciói alá vannak rendelve.

(12)A fogyasztók elvárásainak teljesítése, valamint a tartós adathordozón kínált digitális tartalmat szolgáltatók számára egyértelmű és egyszerű jogi keret biztosítása érdekében, a megfelelőségi követelményekkel és a megfelelőség hiánya esetén a fogyasztók rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek vonatkozásában ez az irányelv alkalmazandó a DVD-khez és a CD-khez hasonló termékekre, amelyekbe oly módon épül be a digitális tartalom, hogy a termékek csak a digitálistartalom-hordozó szerepét töltik be. A különböző forgalmazási csatornák széttagolódásának elkerülése érdekében ez az irányelv alkalmazandó a tartós adathordozón szolgáltatott digitális tartalomra, függetlenül attól, hogy az értékesítése távértékesítés vagy hagyományos kereskedelem keretében történik. A 2011/83/EU irányelv továbbra is alkalmazandó ezekre a termékekre, többek között a termékek kézbesítésével kapcsolatos kötelezettségekre, a kézbesítés elmulasztása esetén rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekre, valamint a termékek szállítására irányadó szerződés jellegére. Ez az irányelv nem sérti továbbá az e termékekre a szerzői jog értelmében alkalmazandó forgalmazási jogot.

(13)A digitális gazdaságban a piaci szereplők az egyénekre vonatkozó információkat egyre inkább a pénzzel összehasonlítható értékűnek tekintik. Gyakori, hogy a digitális tartalom szolgáltatása nem vételár ellenében, hanem pénztől eltérő ellentételezésért, például személyes adatokhoz vagy más adatokhoz való hozzáférés biztosításával történik. Ezek a sajátos üzleti modellek a piac jelentős részén más-más formában érvényesülnek. Az ellentételezés jellegétől függő különbségtétel bevezetése megkülönböztetné a különböző üzleti modelleket; indokolatlanul arra ösztönözné a vállalkozásokat, hogy adatokért biztosított digitálistartalom-kínálatra térjenek át. Egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani. Ezen túlmenően a pénztől eltérő ellentételezésért biztosított digitális tartalom teljesítményjellemzőinek hiányosságai befolyásolhatják a fogyasztók gazdasági érdekeit. Ezért az ezen irányelvben foglalt szabályok alkalmazhatósága nem függhet attól, hogy fizetnek-e vételárat a szóban forgó digitális tartalomért.

(14)Ami a nem vételár ellenében, hanem pénztől eltérő ellentételezésért szolgáltatott digitális tartalmat illeti, ez az irányelv csak azokra a szerződésekre alkalmazandó, amelyek esetében a szolgáltató adatokat kér, és a fogyasztó – közvetlenül vagy közvetett módon – ténylegesen átad a szolgáltatónak adatokat, többek között nevet, e-mail címet vagy fényképeket, például egyéni regisztráció útján, vagy a fogyasztó fényképeihez való hozzáférést lehetővé tevő szerződés alapján. Ez az irányelv nem alkalmazandó olyan esetekben, ha a szolgáltató a digitális tartalom szerződésszerű működéséhez szükséges adatokat, például földrajzi helyre vonatkozó adatokat gyűjt, ha azok mobilalkalmazások megfelelő működéséhez szükségesek, vagy ha a szolgáltató kizárólag jogszabályi követelmények betartása érdekében gyűjt adatokat, például ha biztonsági és azonosítási célból az alkalmazandó jogszabályok előírják a fogyasztó regisztrációját. Ez az irányelv olyan esetekben sem alkalmazandó, ha a szolgáltató úgy gyűjt információkat, többek között személyes adatokat – például IP-címet – vagy más, automatikusan generált információkat – például sütik által gyűjtött vagy továbbított információkat –, hogy azokat a fogyasztó ténylegesen nem adja meg, még abban az esetben is, ha a fogyasztó elfogadja a sütiket. Az irányelv olyan esetekben sem alkalmazandó, ha a fogyasztó kizárólag a digitális tartalomhoz való hozzájutás érdekében szembesül hirdetésekkel.

(15)A fogyasztók által létrehozott tartalom ugyanolyan módon kezelendő, mint a szerződés időtartama alatt általuk megadott vagy tárolt bármely más digitális tartalom, például zene- és videofájlok, képek, játékok vagy alkalmazások. A fogyasztók által generált tartalom alatt sokféle példa értendő, többek között digitális képek, video- és audiofájlok, blogok, vitafórumok, szövegalapú együttműködési formátumok, posztok, chatek, tweetek, logok, podcastok, mobileszközökön létrehozott tartalmak, online virtuális környezetben létrehozott tartalmak, értékelések és online tartalomra hivatkozó linkgyűjtemények.

(16)A fogyasztók közös jogainak és a vállalkozások egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében a nem szerződésszerű digitális tartalom esetében a fogyasztóknak ugyanazokkal a jogorvoslati lehetőségekkel kell rendelkezniük, a tartalom fejlesztésének módjától függetlenül. Az irányelvet következésképp alkalmazni kell a fogyasztó saját igényeihez igazított digitális tartalom, többek között a testre szabott szoftver fejlesztésére irányuló szerződésekre. Ezt az irányelvet alkalmazni kell a 3D nyomtatáshoz szükséges vizuális modellezési adatállományok szolgáltatására is. Ez az irányelv azonban sem a 3D nyomtatási technológia alkalmazásával előállított termékeket, sem az azokban keletkezett kárt nem szabályozza.

(17)A digitális tartalom különösen releváns a dolgok internetének összefüggésében. Helyénvaló azonban kitérni a dolgok internetéhez kapcsolódó konkrét felelősségi kérdésekre, ideértve külön-külön az adatszerződések és a gépek közötti szerződések esetében érvényesülő felelősséget is.

(18)A szerződésekben szerepelhetnek a szolgáltató általános feltételei, amelyeket a fogyasztónak el kell fogadnia. Egyes digitális tartalmak esetében a szolgáltatók gyakran szolgáltatási szintű megállapodásban írják le a szolgáltatást és a mérhető szolgáltatási célokat. Ezek a szolgáltatási szintű megállapodások általában a fő szerződés függelékei, emellett a szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződéses jogviszony fontos elemei. Az ezen irányelv szerinti szerződés fogalommeghatározásának ki kell térnie ezekre a szerződésekre, így a szerződéseknek eleget kell tenniük az irányelvben megállapított szabályoknak.

(19)Ez az irányelv kizárólag azokra a szolgáltatásokra alkalmazandó, amelyek elsődleges tárgya a digitálistartalom-szolgáltatás. Ezért az irányelv nem alkalmazandó a szolgáltató által személyesen teljesített szolgáltatásokra, valamint azokra a szolgáltatásokra, amelyek keretében a digitális eszközök csak a hozzáféréshez vagy a kézbesítéshez használatosak; ilyen a személyek által nyújtott fordítási szolgáltatás vagy az egyéb szakmai tanácsadási szolgáltatás, ha csak a szolgáltatás végeredményét kézbesítik digitális úton a fogyasztónak.

(20)Amennyiben a szolgáltató valamely szerződés vagy szerződéscsomag értelmében más szolgáltatásokkal – például távközlési szolgáltatásokkal – vagy olyan termékekkel együtt kínál digitális tartalmat, amelyek nem csupán digitálistartalom-hordozó szerepét töltik be, ez az irányelv csak az említett csomag digitálistartalom-összetevőjére alkalmazandó. A többi elemre az alkalmazandó jognak kell irányadónak lennie.

(21)A digitálistartalom-szolgáltatás szerzői jogi és egyéb szellemi tulajdoni vonatkozásai nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá. Ezért nem sértheti a szerzői jogi jogszabályok és a szellemi tulajdont érintő egyéb jogszabályok szerinti jogokat és kötelezettségeket.

(22)A személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelmét a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 31 és a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 32 szabályozza, amelyek a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződésekkel összefüggésben teljes egészében alkalmazandók. Az említett irányelvek már létrehozzák a személyes adatok területére vonatkozó uniós jogi keretet. Ezen irányelvet e jogi keret teljes körű betartásával kell végrehajtani és alkalmazni.

(23)A digitális tartalom különféleképpen jut el a fogyasztókhoz. A szolgáltató fogyasztó felé teljesített digitálistartalom-szolgáltatásra vonatkozó elsődleges szerződéses kötelezettsége teljesítésének feltételeire és idejére vonatkozóan helyénvaló egyszerű és egyértelmű szabályokat meghatározni. Tekintettel arra, hogy a szolgáltató elvileg nem felel a digitális tartalom fogadásához a fogyasztó által választott internetszolgáltató vagy elektronikus platform intézkedéseiért vagy mulasztásaiért, elegendő, ha a szolgáltató ennek a harmadik félnek szolgáltatja a digitális tartalmat. Ami a szolgáltatás idejét illeti, a piaci gyakorlatoknak és a műszaki lehetőségeknek megfelelően a digitális tartalom szolgáltatásának azonnalinak kell lennie, kivéve ha a felek más szolgáltatási modellek biztosítása érdekében másként állapodnak meg.

(24)A digitális egységes piaci innováció előmozdítása és a digitális tartalom gyorsan változó jellemzőiben tükröződő technológiai fejlődés biztosítása érdekében indokolt, hogy a digitális tartalom mindenekelőtt a szerződésben foglaltakkal legyen összhangban.

(25)Olyan esetekben, ha a szerződés nem ír elő a digitális tartalom szerződésszerűségéről való meggyőződést szolgáló, kellően egyértelmű és átfogó viszonyítási pontokat, objektív megfelelőségi kritériumokat kell megállapítani annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók ne veszítsék el jogaikat. Ilyen esetekben a szerződésszerűséget az ugyanolyan leírású digitális tartalom szokásos felhasználási céljának figyelembevételével kell értékelni.

(26)A megfelelő működés érdekében a digitális tartalomnak – jellegéből adódóan – interaktív kapcsolatban kell lennie más digitális berendezésekkel; ezért az interoperabilitásnak szerepelnie kell a megfelelőségi kritériumok között. Kapcsolódnia kell különösen a hardverekhez, többek között a processzor sebességéhez és a videokártya jellemzőihez, valamint a szoftverekhez, többek között az operációs rendszer konkrét verziójához vagy konkrét multimédia-lejátszóhoz. A funkcionalitás fogalmának utalnia kell a digitális tartalom lehetséges felhasználásának módjaira; utalnia kell továbbá műszaki korlátok – például digitális jogok kezelésére szolgáló rendszer vagy regionális kódolás – hiányára vagy meglétére.

(27)Bár az adatközpontú szolgáltatások és technológiák jelentős előnyökkel járnak, sebezhető pontokat is létrehoznak. Amint azt a digitális egységes piaci stratégia elismerte, a felhasználók bizalmának növelése és a digitális gazdaságba vetett bizalmuk megerősítése érdekében az Európai Unió egész területén elengedhetetlen a magas szintű hálózat- és információbiztonság, amely biztosítja az alapvető jogok, például a magánélet és a személyes adatok tiszteletben tartását. Mivel a szoftverek mindent áthatóvá válnak, elsődleges szemponttá válnak olyan tulajdonságok is, mint a megbízhatóság, a biztonságosság és a változó igényekhez igazíthatóság. Ezért egyre fontosabb, hogy az említett adatközpontú szolgáltatások és technológiák – a technológiák szerepével és funkciójával arányos mértékben – biztosítsák, hogy ezek a tulajdonságok garantáltak legyenek. Különösen a biztonságosság és a megbízhatóság válik fontos tulajdonsággá az olyan innovatív és összetett szolgáltatások esetében, amelyeknek különböző területek különféle rendszereinek összekapcsolására kell hagyatkozniuk.

(28)Ezen irányelv szabályainak alkalmazása során a szolgáltatóknak szabványokat, nyílt műszaki előírásokat, bevált gyakorlatokat és magatartási kódexeket kell használniuk, többek között a felhasználó által létrehozott tartalom vagy a fogyasztó által megadott bármely más tartalom lehívására szolgáló, általánosan használt – akár nemzetközi szinten, akár európai szinten, akár valamely adott ipari ágazat szintjén megállapított – adatformátummal kapcsolatban. Ezzel összefüggésben a Bizottság mérlegelheti nemzetközi és európai szabványok kidolgozásának előmozdítását, valamint az irányelv egységes végrehajtásának támogatására alkalmas magatartási kódex szakmai szövetségek és más képviseleti szervezetek általi kidolgozását.

(29)A digitális tartalmak számos fajtája esetében a szolgáltatás adott időtartam alatt történik. A fogyasztók például adott ideig férnek hozzá felhőalapú szolgáltatásokhoz. Ezért fontos annak biztosítása, hogy a digitális tartalom a szerződés teljes időtartama alatt szerződésszerű legyen. Ezenfelül tekintettel a digitális tartalom gyakori, nevezetesen frissítésekkel történő javítására, a fogyasztó részére szolgáltatott digitális tartalom verziójának a szerződés megkötéskor rendelkezésre álló legfrissebb verziónak kell lennie.

(30)Ahhoz, hogy a digitális tartalom megfelelően működjön, azt szakszerűen kell beilleszteni a fogyasztó hardver- és szoftverkörnyezetébe. Amennyiben a digitális tartalom szerződésszerűségének hiánya szakszerűtlen beillesztésből fakad, az a digitális tartalom szerződésszerűsége hiányának tekintendő, amennyiben a beillesztése a szolgáltató által vagy az ellenőrzése mellett, illetve a fogyasztó által a szolgáltató beillesztési utasításai alapján történt, és a szakszerűtlen beillesztést az előírt beillesztési utasítások hiányosságai okozták. Ilyen forgatókönyvek esetén a megfelelőség hiánya a szolgáltatóhoz köthető.

(31)A megfelelőségnek az anyaghibákra és a jogi hibákra is ki kell terjednie. Harmadik fél jogai ténylegesen akadályozhatják, hogy a fogyasztó a szerződés szerint élvezhesse a digitális tartalmat vagy annak egyes jellemzőit, ha az említett harmadik fél jogainak megsértése merül fel, és ha a harmadik fél jogosan kényszeríti a szolgáltatót az adott jogok megsértésének és a szóban forgó digitális tartalom kínálatának megszüntetésére. A jogi hibák különösen fontosak a digitális tartalom esetében, amelyre – jellegéből adódóan – szellemitulajdon-jogok alkalmazandók. Ezért a szolgáltatót kötelezni kell annak biztosítására, hogy a digitális tartalom harmadik fél jogaitól mentes legyen, például ne kapcsolódjon hozzá szerzői jogi követelés, ami eleve kizárja, hogy a fogyasztó a szerződés szerint élvezhesse a digitális tartalmat.

(32)A digitális tartalom sajátos jellege, nagyfokú összetettsége, valamint a know-how, a műszaki információk és a csúcstechnológiai támogatás szolgáltató általi jobb ismerete és az azokhoz való jobb hozzáférése miatt a szolgáltató a fogyasztónál kedvezőbb helyzetben van a digitális tartalom szerződésszerűtlensége okainak megismeréséhez. A szolgáltató kedvezőbb helyzetben van annak értékeléséhez is, hogy a szerződésszerűség hiánya annak tulajdonítható-e, hogy a fogyasztó digitális környezete nem kompatibilis a digitális tartalom műszaki követelményeivel. Ezért jogvita esetén a szolgáltatónak kell bizonyítania a digitális tartalom szerződésszerűségét, kivéve ha a szolgáltató bebizonyítja, hogy a fogyasztó digitális környezete nem kompatibilis a digitális tartalommal. A fogyasztónak kizárólag akkor kell bebizonyítania, hogy a digitális tartalom nem szerződésszerű, ha a szolgáltató bebizonyítja, hogy a fogyasztó digitális környezete nem kompatibilis az interoperabilitásra vonatkozó és az egyéb műszaki követelményekkel.

(33)A fogyasztó a magánéletének tiszteletben tartásához való alapvető jogok, többek között a közlései titkosságának és a személyes adatai védelmének sérelme nélkül köteles együttműködni a szolgáltatóval annak lehetővé tétele érdekében, hogy a szolgáltató – az adott körülmények között a felek rendelkezésére álló legkevésbé tolakodó eszközök alkalmazásával – meggyőződhessen a fogyasztó digitális környezetéről. Ez gyakran megtehető például oly módon, hogy a szolgáltató a fogyasztó internetkapcsolatára vonatkozó váratlan eseményekről szóló, automatikusan generált jelentéseket vagy adatokat kap. A fogyasztó digitális környezetéhez való virtuális hozzáférés engedélyezésével ez kizárólag rendkívüli és kellően indokolt körülmények között is megtehető, ha minden egyéb eszköz legjobb használata mellett nem adódik más lehetséges megoldás. Ha azonban a fogyasztó nem működik együtt a szolgáltatóval, a fogyasztónak kell bebizonyítania, hogy a digitális tartalom nem szerződésszerű.

(34)A szolgáltatónak felelősséggel kell tartoznia a fogyasztó felé a szerződésszerűség hiányáért és a digitális tartalom szolgáltatásának elmulasztásáért. Ezenfelül tekintettel arra, hogy digitális tartalom szolgáltatható egy adott időtartamra, indokolt, hogy a megfelelőség említett időtartam alatt felmerülő hiányáért felelősség terhelje.

(35)Ha a szolgáltató a fogyasztó felé történő szerződésszerű digitálistartalom-szolgáltatást elmulasztja, az a szolgáltató elsődleges szerződéses kötelezettsége súlyos megsértésének minősül, amely alapján lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztó azonnali hatállyal felmondhassa a szerződést. Amennyiben a szolgáltató eleinte nem mulasztja el a digitális tartalom szolgáltatását, a digitális tartalmat a fogyasztó számára rövid ideig elérhetetlenné vagy hozzáférhetetlenné tevő szolgáltatás-megszakítás a szerződésszerűség hiányának, nem a szolgáltatás elmulasztásának tekintendő. Különösen a digitális tartalom megfelelő folyamatosságára vonatkozó követelménynek a szolgáltatás elhanyagolhatónál nagyobb mértékű, rövid ideig tartó megszakítására is ki kell terjednie.

(36)Szerződésszerűség hiánya esetén a fogyasztó számára első lépésben biztosítani kell a digitális tartalom szerződésszerűvé tételéhez való jogosultságot. A szolgáltató a digitális tartalom műszaki jellemzőitől függően megválaszthatja a digitális tartalom szerződésszerűvé tételének konkrét módját, például frissítéseket adhat ki, vagy megkövetelheti a fogyasztótól a digitális tartalom új példányához való hozzáférést. A digitális tartalom sokféleségére tekintettel a digitális tartalomhoz fűződő jogok gyakorlására vagy az ahhoz kapcsolódó kötelezettségek teljesítésére nem helyénvaló rögzített határidőket megállapítani. Előfordulhat, hogy ezek a határidők nem tükrözik az említett sokféleséget, és – esettől függően – vagy túl rövidek vagy túl hosszúak. Ezért helyénvalóbb ésszerű határidőkre hivatkozni. A digitális tartalmat ésszerű időn belül és költségmentesen szerződésszerűvé kell tenni; a fogyasztónak különösen nem merülhetnek fel költségei a digitális tartalom frissítésének kifejlesztésével kapcsolatban.

(37)Második lépésben a fogyasztó számára lehetővé kell tenni a vételár csökkentésére vagy a szerződés felmondására való jogosultságot. A szerződés felmondásához fűződő fogyasztói jognak azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor a digitális tartalom megfelelővé tétele nem lehetséges, és a megfelelőség hiánya rontja a digitális tartalom főbb teljesítményjellemzőit. Ha a fogyasztó felmondja a szerződést, a szolgáltatónak vissza kell térítenie a fogyasztó által fizetett vételárat, illetve ha a digitális tartalom szolgáltatása nem vételár ellenében, hanem a fogyasztó által megadott adatokhoz való hozzájutás ellenében történik, a szolgáltatónak tartózkodnia kell azok felhasználásától, többek között attól, hogy a szerződés felmondása után az adatokat harmadik felek részére továbbítsa vagy harmadik felek számára engedélyezze az azokhoz való hozzáférést. Abban az esetben, ha az ellentételezés személyes adatokból áll, az adatok felhasználásától való tartózkodásra vonatkozó kötelezettség teljesítésének azt kell jelentenie, hogy a szolgáltatónak minden intézkedést meg kell tennie az adatvédelmi szabályok betartása érdekében, az adatok törlésével vagy azok oly módon végzett névtelenné tételével, hogy a fogyasztót ne lehessen olyan eszközzel azonosítani, amelyet a szolgáltató vagy bármely más személy valószínűsíthetően ésszerűen felhasználhat. A 95/46/EK irányelv szerinti adatkezelő kötelezettségeinek sérelme nélkül a szolgáltató nem köteles további lépéseket tenni olyan adatokkal kapcsolatban sem, amelyeket jogszerűen adott át harmadik feleknek a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződés időtartama alatt.

(38)A szerződés felmondásakor a szolgáltatónak tartózkodnia kell a fogyasztó által generált tartalom felhasználásától is. Azonban olyan esetekben, ha egy adott tartalmat egynél több fogyasztó generált, a szolgáltató jogosult arra, hogy tovább használja a fogyasztó által generált tartalmat, amennyiben a többi fogyasztó használja azt.

(39)Annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztó a szerződés felmondásához való jog tekintetében tényleges védelemben részesüljön, a szolgáltatónak lehetővé kell tennie a fogyasztó számára, hogy lehívja az általa feltöltött, a digitális tartalom segítségével általa előállított, vagy a digitális tartalom felhasználásával általa generált valamennyi adatot. Ennek a kötelezettségnek ki kell terjednie azokra az adatokra, amelyeket a szolgáltató a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződés értelmében köteles megőrizni, valamint azokra az adatokra, amelyeket a szolgáltató a szerződéshez kapcsolódóan ténylegesen megőriz.

(40)Amennyiben a szerződésnek a szerződésszerűség hiánya miatti felmondását követően a szolgáltató az adatok lehívására szolgáló műszaki eszközt biztosít a fogyasztó számára, a fogyasztó jogosult arra, hogy az adatokat költségmentesen, például egy általánosan használt adatformátum alkalmazásának költségétől mentesen hívja le, kivételt képeznek a fogyasztó saját digitális környezete által generált költségek, többek között a hálózati kapcsolat költségei, mivel azok nem kapcsolódnak kifejezetten az adatok lehívásához.

(41)A szerződés felmondása esetén nem követelhető meg a fogyasztótól, hogy fizessen a nem szerződésszerű digitális tartalom használatáért, ugyanis ez megfosztaná a fogyasztót a tényleges védelemtől.

(42)Figyelembe véve a fogyasztók és a szolgáltatók jogos érdekei kiegyensúlyozásának szükségességét, amennyiben az adott ideig, vételár ellenében biztosított digitális tartalom felmondási jogot keletkeztet, a fogyasztó számára a szerződésnek csak arra a részére vonatkozó felmondási jogot kell biztosítani, amely ahhoz az időszakhoz kapcsolódik, amikor a digitális tartalom nem volt szerződésszerű. Amennyiben azonban a digitális tartalom biztosítása pénztől eltérő ellentételezésért történik, a részleges felmondás nem valósítható meg, ugyanis a pénztől eltérő ellentételezés nem osztható fel arányosan.

(43)Jellegéből adódóan a digitális tartalom a felhasználása során nem használódik el és nem kopik el, és a digitális tartalom szolgáltatása gyakran egy adott időtartamra, nem egyszeri alkalomra szól. Ezért nem indokolt olyan időtartam előírása, amely alatt a szolgáltató felelőssé tehető a megfelelőség azon hiányáért, amely a digitális tartalom szolgáltatásakor fennáll. A tagállamoknak következésképp tartózkodniuk kell ilyen időtartam fenntartásától vagy bevezetésétől. A digitális tartalom szerződésszerűségének hiányán alapuló követelésekkel kapcsolatos jogbiztonság biztosítása érdekében a tagállamok számára biztosítani kell, hogy továbbra is szabadon hagyatkozhassanak a nemzeti elévülési szabályokra.

(44)A szolgáltató kártérítési felelősségének elve a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések alapvető eleme. A fogyasztók digitális tartalom iránti bizalmának fokozása érdekében ezt az elvet ezért uniós szinten kell szabályozni annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók ne szenvedjenek kárt, ha hardvereikben vagy szoftvereikben nem szerződésszerű digitális tartalom okoz kárt. A fogyasztók számára ezért biztosítani kell a digitális tartalom szerződésszerűségének hiányával vagy a digitális tartalom szolgáltatásának elmulasztásával a digitális környezetükben okozott kár megtérítéséhez való jogot. A kártérítéshez való jog gyakorlásának részletes feltételeit azonban a tagállamoknak kell megállapítaniuk, ugyanakkor figyelembe kell venniük, hogy a jövőbeli digitálistartalom-szolgáltatásra nyújtott árengedmények – különösen abban az esetben, ha a szolgáltatók azokat veszteségek kizárólagos ellentételezésére nyújtják – nem feltétlenül juttatják a fogyasztót a lehető legközelebb ahhoz a helyzethez, amelyben akkor lett volna, ha a digitális tartalom szolgáltatása megfelelő és szerződésszerű.

(45)Előfordulhat, hogy technológiai vagy más okok miatt a szolgáltató az adott ideig szolgáltatott digitális tartalom jellemzőinek megváltoztatására kényszerül. Ezek a változtatások gyakran a fogyasztó javára szolgálnak, mivel javítják a digitális tartalmat. Következésképp a szerződő felek a szolgáltató általi módosításokat engedélyező záradékokat foglalhatnak a szerződésbe. Amennyiben azonban ezek a módosítások negatívan befolyásolják a digitális tartalom teljesítményjellemzőinek a fogyasztó számra jelentkező előnyeit, olyan mértékben megzavarhatják a szerződés egyensúlyát vagy a szerződés szerint nyújtandó teljesítmény jellegét, hogy a fogyasztó nem feltétlenül kötött volna ilyen szerződést. Ilyen esetekben ezért az említett módosításokat bizonyos feltételekhez kell kötni.

(46)A verseny a jól működő digitális egységes piac fontos eleme. A verseny ösztönzése érdekében lehetővé kell tenni a fogyasztók számára, hogy reagálhassanak a versenyképes ajánlatokra és szolgáltatót válthassanak. Ennek gyakorlati megvalósítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy eközben ne gátolják őket jogi, műszaki vagy gyakorlati akadályok, ideértve a szerződéses feltételeket vagy a fogyasztó által a digitális tartalom felhasználásával előállított vagy a digitális tartalom fogyasztó általi használata révén generált, a fogyasztó által feltöltött valamennyi adat lehívására szolgáló eszköz hiányát is. Fontos azonban a meglévő beruházások és a létrejött szerződésekbe vetett bizalom védelme is. A fogyasztókat ezért fel kell jogosítani arra, hogy bizonyos kiegyensúlyozott feltételek mellett felmondhassák a hosszú távú szerződéseket. Ez nem zárja ki, hogy fogyasztói szerződések hosszabb időtartamra jöhessenek létre. A fogyasztónak azonban jogosultnak kell lennie az összességében 12 hónapnál hosszabb ideig tartó bármely szerződéses jogviszony megszüntetésére. E jog esetleges megkerülésének megakadályozása érdekében bármely olyan szerződésre vonatkoznia kell, amelynek eredményeképpen a fogyasztót 12 hónapnál hosszabb ideig köti a szerződés, függetlenül attól, hogy a szerződés határozatlan időtartamra szól-e, illetve automatikusan vagy a felek későbbi megállapodása alapján hosszabbodik-e meg.

(47)A fogyasztónak szolgáltatott végleges digitális tartalom szerződésszerűségének hiányát gyakran az eredeti fejlesztőtől a végső szolgáltatóig terjedő lánc egyik ügylete okozza. Bár a végső szolgáltatónak felelősséggel kell tartoznia a fogyasztó felé a két fél között felmerülő szerződésszerűség hiánya esetén, fontos annak biztosítása, hogy a szolgáltatót megfelelő jogok illessék meg az ügyletlánc különböző tagjaival szemben annak érdekében, hogy felelősséget tudjon vállalni a fogyasztó felé. Az ügyletlánc azon tagjait, amelyekhez a végső szolgáltató fordulhat, valamint az ilyen intézkedések módozatait és feltételeit azonban az alkalmazandó nemzeti jognak kell meghatároznia.

(48)Azon személyeknek vagy szervezeteknek, amelyek a nemzeti jog értelmében úgy tekinthetők, hogy jogos érdekük fűződik a fogyasztók szerződéses jogainak védelméhez, biztosítani kell, hogy eljárást kezdeményezhessenek olyan bíróság, vagy közigazgatási hatóság előtt, amely hatáskörrel rendelkezik a panaszok elbírálására vagy megfelelő bírósági eljárások kezdeményezésére.

(49)Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem sértheti a nemzetközi magánjog szabályainak, különösen az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 33 és az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 34 az alkalmazását.

(50)Az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet 35  módosítani kell annak érdekében, hogy tükrözze ezen irányelvnek a digitális tartalmat magában foglaló, kizárólag a fogyasztónak szánt digitálistartalom-hordozóként használt tartós adathordozóval kapcsolatos hatályát.

(51)Az ezen irányelv végrehajtása terén folytatott együttműködés elősegítése érdekében módosítani kell a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet 36 , hogy a mellékletébe bekerüljön egy erre az irányelvre utaló hivatkozás.

(52)A fogyasztók ezen irányelvben megállapított kollektív érdekei védelmének biztosítása érdekében módosítani kell a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet 37 , hogy a mellékletébe bekerüljön egy erre az irányelvre utaló hivatkozás .

(53)A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával 38 összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi aktusok megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentumok megküldését indokoltnak tekinti.

(54)Mivel ennek az irányelvnek a célkitűzéseit – nevezetesen azt, hogy oly módon járuljon hozzá a belső piac működéséhez, hogy következetesen kezeli a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések szerződési jogi vonatkozású akadályait, ugyanakkor megakadályozza a jogi széttagolódást – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ez inkább az Unió szintjén valósítható meg, mivel amiatt, hogy az összehangolt jogérvényesítési intézkedéseket is elősegítő harmonizált szerződési jogi szabályok révén biztosítani kell a nemzeti jogszabályok általános következetességét, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban. Az ugyanazon cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket,

(55)Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája, konkrétan annak 16., 38. és 47. cikke által elismert elveket.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv megállapítja a fogyasztóknak szánt digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes követelményeit, különösen a digitális tartalom szerződésszerűségére, a digitális tartalom szerződésszerűségének hiánya esetén rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekre és azok gyakorlásának feltételeire, valamint az ilyen szerződések módosítására és felmondására vonatkozó szabályokat.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

(1)„digitális tartalom”:

a)digitális formában előállított és szolgáltatott adat, például video- és audiofájlok, alkalmazások, digitális játékok és bármely egyéb szoftver,

b)olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi adatok digitális formában történő létrehozását, feldolgozását vagy tárolását, amennyiben a fogyasztó biztosít ilyen adatokat, és

c)olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a szolgáltatás más igénybe vevői által digitális formában biztosított adatok megosztását és az azokkal való bármely egyéb összekapcsolódást;

(2)„beillesztés”: valamely digitális környezet különböző alkotóelemeinek oly módon történő összekapcsolása, hogy a tervezett céljának megfelelően összehangolt egészként működjön;

(3)„szolgáltató”: olyan természetes vagy – akár magántulajdonban, akár állami tulajdonban lévő – jogi személy, aki vagy amely, többek között a nevében vagy a megbízásából eljáró bármely más személy közvetítésével kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységéhez kapcsolódó célok érdekében jár el;

(4)„fogyasztó”: olyan természetes személy, aki az e szerződés hatálya alá tartozó szerződések keretében kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el;

(5)„kártérítés”: olyan pénzösszeg, amelyre a fogyasztó a digitális környezetében okozott gazdasági kár ellentételezése címén jogosult lehet;

(6)„vételár”: a szolgáltatott digitális tartalomért fizetendő pénzösszeg;

(7)„szerződés”: olyan megállapodás, amelynek célja kötelezettségek létrehozása vagy más joghatások kiváltása;

(8)„digitális környezet”: hardver, digitális tartalom és hálózati kapcsolat, amennyiben azok a felhasználó ellenőrzése alatt állnak;

(9)„interoperabilitás”: a digitális tartalom azon képessége, hogy egy konkrét digitális környezettel interaktív kapcsolatban állva valamennyi funkcióját ellássa;

(10)„szolgáltatás”: digitális tartalomhoz való hozzáférés biztosítása vagy digitális tartalom hozzáférhetővé tétele;

(11)„tartós adathordozó”: bármely olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fogyasztó vagy a szolgáltató számára a személyesen neki címzett adatoknak a jövőben is hozzáférhető módon és az adat céljának megfelelő ideig történő tárolását, valamint a tárolt adatok változatlan formában történő megjelenítését;

3. cikk

Hatály

(1)Ez az irányelv bármely olyan szerződésre alkalmazandó, amelynek keretében a szolgáltató digitális tartalmat szolgáltat a fogyasztónak vagy kötelezettséget vállal erre, és ezért vételár fizetendő, vagy a fogyasztó ténylegesen pénztől eltérő – személyes adatok vagy bármely egyéb adat formájában biztosított – ellentételezést nyújt.

(2)Ez az irányelv a bármely, a fogyasztó előírásai szerint kifejlesztendő digitális termék szolgáltatására irányuló szerződésre alkalmazandó.

(3)Az 5. és a 11. cikk kivételével ez az irányelv bármely, digitális tartalmat magában foglaló tartós adathordozóra alkalmazandó, amennyiben a tartós adathordozó kizárólag digitálistartalom-hordozóként használatos.

(4)Ez az irányelv nem alkalmazandó a pénztől eltérő ellentételezésért biztosított digitális tartalomra, amennyiben a szolgáltató személyes megadását kéri a fogyasztótól, amelyek kezelése szigorúan szükséges a szerződés teljesítéséhez vagy a jogi követelmények betartásához, és a szolgáltató nem kezeli azokat tovább a szóban forgó céllal összeegyeztethetetlen módon. Ez az irányelv nem alkalmazandó olyan egyéb adatokra sem, amelyeket a szolgáltató annak biztosítása céljából kér a fogyasztótól, hogy a digitális tartalom szerződésszerű legyen vagy megfeleljen a jogi követelményeknek, és a szolgáltató nem használja fel ezeket az adatokat kereskedelmi célokra.

(5)Ez az irányelv nem alkalmazandó a következő tárgyú szerződésekre:

a)a szolgáltató által túlnyomórészt emberi beavatkozással nyújtott szolgáltatásokra, amelyek esetében a digitális formátum elsősorban hordozóként használatos;

b)a 2002/21/EK irányelvben meghatározott elektronikus hírközlési szolgáltatásokra;

c)a 2011/24/EU irányelv 3. cikkének a) pontjában meghatározott egészségügyi ellátásra;

d)szerencsejáték-szolgáltatásokra, amelyek alatt bármely, elektronikus módon és a szolgáltatás igénybe vevőjének egyedi kérésére nyújtott olyan szolgáltatás értendő, amelynek részét képezi pénzbeli tétre játszott szerencsejáték, ideértve azokat is, amelyek esetében a játéktudás is szerepet kap, mint a lottó- és kaszinójátékok, a póker és a fogadás;

e)pénzügyi szolgáltatásokra.

(6)Amennyiben valamely szerződés a digitálistartalom-szolgáltatáson felül további elemeket tartalmaz, ez az irányelv a felek kötelezettségeire és jogorvoslati lehetőségeire csak digitálistartalom-szolgáltatói és -fogyasztói minőségük tekintetében alkalmazandó.

(7)Amennyiben ezen irányelv bármely rendelkezése ellentétes valamely más, konkrét ágazatot vagy tárgyat szabályozó uniós jogi aktus rendelkezésével, ezen irányelvvel szemben a másik uniós jogi aktus rendelkezése az irányadó.

(8)Ez az irányelv nem érinti a személyes adatok kezelésének vonatkozásában az egyének védelmét.

(9)Amennyiben ez az irányelv nem szabályozza, ez az irányelv nem alkalmazandó a tagállamok általános szerződési jogaira, például a szerződések létrehozásával, érvényességével vagy joghatásaival, többek között a szerződés felmondásának következményeivel kapcsolatos szabályokra.

4. cikk

A harmonizáció szintje

A tagállamok nem tartanak fenn és nem vezetnek be az ezen irányelv rendelkezéseitől eltérő rendelkezéseket, azaz eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító, szigorúbb vagy kevésbé szigorú rendelkezéseket.

5. cikk

A digitális tartalom szolgáltatása

(1)A digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések teljesítésekor a szolgáltató a digitális tartalmat:

a)a fogyasztó vagy

b)olyan harmadik fél részére szolgáltatja, amely a digitális tartalmat a fogyasztó számára elérhetővé tevő vagy az ahhoz való hozzáférést engedélyező, a digitális tartalom fogadására a fogyasztó által választott fizikai vagy virtuális eszközt üzemeltet.

(2)A felek eltérő megállapodásának hiányában a szolgáltató a szerződéskötést követően azonnali hatállyal megkezdi a digitális tartalom szolgáltatását. A szolgáltatás akkor tekintendő teljesítettnek, ha megtörtént a digitális tartalom fogyasztó részére, vagy ha az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó, a fogyasztó által választott harmadik fél részére történő szolgáltatása; bármelyik is következzék be hamarabb.

6. cikk

A digitális tartalom szerződésszerűsége

(1)A digitális tartalom akkor szerződésszerű, ha adott esetben:

a)a szerződésben – többek között a szerződés szerves részét képező, szerződéskötést megelőző tájékoztatásban – előírt mennyiségű, minőségű, időtartamú és verziójú, valamint az abban előírt funkcionalitással, interoperabilitással és egyéb teljesítményjellemzőkkel, például hozzáférhetőséggel, folyamatossággal és biztonságossággal rendelkezik;

b)alkalmas a fogyasztó által meghatározott bármely konkrét célra, amelyet a fogyasztó a szerződés megkötésekor a szolgáltató tudomására hozott, és amelyet a szolgáltató elfogadott;

c)azt a szerződésben előírt utasításokkal és ügyfélszolgálati támogatással együtt szolgáltatják; és

d)azt a szerződés előírásainak megfelelően frissítik.

(2)Amennyiben a szerződés adott esetben nem írja elő egyértelműen és minden részletre kiterjedően az (1) bekezdés szerinti digitális tartalomra vonatkozó követelményeket, a digitális tartalomnak alkalmasnak kell lennie arra a célra, amelyre az ugyanolyan leírású digitális tartalom szokásosan használatos lenne, ideértve a funkcionalitását, az interoperabilitását és más teljesítményjellemzőit, például a hozzáférhetőségét, a folyamatosságát és a biztonságosságát, figyelembe véve a következőket:

a)a digitális tartalom szolgáltatása vételár ellenében vagy pénztől eltérő ellentételezésért történik-e;

b)adott esetben bármely hatályos nemzetközi műszaki szabványt, vagy ilyen műszaki szabvány hiányában az alkalmazandó ágazati magatartási kódexeket és bevált gyakorlatokat; és

c)a szolgáltató által vagy nevében, illetve az ügyletlánc korábbi szakaszaiban szereplő más személy által tett nyilvános kijelentéseket, kivéve, ha a szolgáltató igazolja, hogy:

i.a szóban forgó kijelentésről nem tudott, és arról ésszerűen eljárva nem is tudhatott;

ii.    a szerződéskötés időpontjáig a kijelentést helyesbítették;

iii.    a digitális tartalom megszerzésére vonatkozó elhatározást a kijelentés nem befolyásolhatta.

(3)Amennyiben a szerződésben szerepel, hogy a digitális tartalom szolgáltatása meghatározott ideig tart, a digitális tartalomnak a szerződés teljes időtartama alatt szerződésszerűnek kell lennie.

(4)Eltérő megállapodás hiányában a digitális tartalmat a szerződéskötéskor rendelkezésre álló legfrissebb digitálistartalom-verziónak megfelelően kell szolgáltatni.

(5)Ahhoz, hogy a digitális tartalom szerződésszerű legyen, a 7. és a 8. cikk követelményeinek is meg kell felelnie.

7. cikk

A digitális tartalom beillesztése

Ha a digitális tartalmat szakszerűtlenül illesztik be a fogyasztó digitális környezetébe, a megfelelőség szakszerűtlen beillesztésből fakadó hiánya a digitális tartalom megfelelősége hiányának tekintendő, amennyiben:

a)a digitális tartalmat a szolgáltató illesztette be vagy a beillesztést a szolgáltató felelőssége mellett végezték; vagy

b)a digitális tartalmat arra szánták, hogy a fogyasztó illessze be, és a szakszerűtlen beillesztést a beillesztési utasítások hiányosságai okozták, amennyiben az utasításokat a 6. cikk (1) bekezdése c) pontjának megfelelően továbbították vagy a 6. cikk (2) bekezdésének megfelelően kellett volna továbbítani.

8. cikk

Harmadik felek jogai

(1)Annak érdekében, hogy a digitális tartalmat szerződésszerűen lehessen használni, a digitális tartalom fogyasztónak történő szolgáltatásakor a digitális tartalomnak harmadik felek jogaitól – többek között szellemi tulajdonra alapított jogaitól – mentesnek kell lennie.

(2)Amennyiben a digitális tartalom szolgáltatása egy adott időtartamra vonatkozik, annak érdekében, hogy a digitális tartalmat szerződésszerűen lehessen használni, a szolgáltató a fogyasztónak a digitális tartalmat az említett időtartam alatt harmadik felek jogaitól – többek között szellemi tulajdonra alapított jogaitól – mentesen szolgáltatja.

9. cikk

Bizonyítási teher

(1)A digitális tartalom 10. cikkben említett időpontban fennálló szerződésszerűsége tekintetében a bizonyítási teher a szolgáltatóra hárul.

(2)Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha a szolgáltató bebizonyítja, hogy a fogyasztó digitális környezete nem kompatibilis a digitális tartalom interoperabilitási és egyéb műszaki követelményeivel, és ha a szolgáltató a szerződés megkötése előtt tájékoztatta a fogyasztót ezekről a követelményekről.

(3)A fogyasztó a digitális környezetének meghatározásához a lehetséges és a szükséges mértékben együttműködik a szolgáltatóval. Az együttműködési kötelezettség a rendelkezésre álló, a fogyasztó szempontjából legkisebb beavatkozást lehetővé tevő műszaki megoldásokra korlátozódik. Amennyiben a fogyasztó nem tanúsít együttműködést, a szerződésszerűség hiányára vonatkozó bizonyítási teher a fogyasztóra hárul.

10. cikk

A szolgáltató felelőssége

A szolgáltató az alábbiak tekintetében felelősséggel tartozik a fogyasztó felé:

a)a digitális tartalom szolgáltatásának elmulasztása;

b)a digitális tartalom szolgáltatásakor a megfelelőség hiánya; és

c)amennyiben a szerződés előírja, hogy a digitális tartalom szolgáltatása egy időtartamra vonatkozik, a megfelelőség ezen időtartam alatt bekövetkező hiánya.

11. cikk

A szolgáltatás elmulasztása esetén fennálló jogorvoslati lehetőség

Amennyiben a szolgáltató nem az 5. cikknek megfelelően szolgáltatja a digitális tartalmat, a fogyasztó a 13. cikk értelmében jogosult azonnali hatállyal felmondani a szerződést.

12. cikk

A szerződésszerűség hiánya esetén fennálló jogorvoslati lehetőségek

(1)Szerződésszerűség hiánya esetén a fogyasztó térítésmentesen jogosult a digitális tartalom szerződésszerűvé tételére, amennyiben ez nem lehetetlen, nem aránytalan vagy nem jogellenes.

A digitális tartalom szerződésszerűvé tétele aránytalannak minősül, amennyiben a szolgáltatóra hárított költségei ésszerűtlenek. Annak eldöntésekor, hogy a költségek ésszerűtlenek-e, az alábbiakat kell figyelembe venni:

a)a digitális tartalom milyen értékű lenne, ha az szerződésszerű lenne, és

b)a szerződésszerűség hiányának jelentősége annak a célnak az eléréséhez képest, amelyre az ugyanolyan leírású digitális tartalom szokásosan használatos lenne.

(2)A szolgáltató – a fogyasztó számára okozott jelentős kényelmetlenség nélkül, a digitális tartalom jellegének valamint annak figyelembevételével, hogy a fogyasztó milyen célra kérte ezt a digitális tartalmat – az (1) bekezdés értelmében attól az időponttól számított ésszerű időn belül szerződésszerűvé teszi a digitális tartalmat, amikor a fogyasztó tájékoztatta a szerződésszerűség hiányáról.

(3)A fogyasztó a (4) bekezdésben meghatározott módon jogosult a vételár arányos csökkentésére, amennyiben a digitális tartalom szolgáltatása vételár fizetése ellenében történik, vagy az (5) bekezdés és a 13. cikk értelmében jogosult a szerződés felmondására, ha:

a)a digitális tartalom megfelelővé tételét célzó jogorvoslat nem lehetséges, aránytalan vagy jogellenes;

b)a szolgáltató a (2) bekezdésben meghatározott időn belül nem orvosolta a mulasztást;

c)a digitális tartalom megfelelővé tételét célzó jogorvoslati lehetőség jelentős kényelmetlenséget okozna a fogyasztónak; vagy

d)a szolgáltató kijelentette, hogy nem fogja a digitális tartalmat szerződésszerűvé tenni, vagy ez a körülményekből is nyilvánvaló.

(4)A vételár csökkentésének – a szerződésszerű digitális tartalom értékével összevetve – arányosnak kell lennie a fogyasztó által kapott digitális tartalom értékének csökkenésével.

(5)A fogyasztó kizárólag akkor mondhatja fel a szerződést, ha a szerződésszerűség hiánya rontja a digitális tartalom funkcionalitását, interoperabilitását és egyéb fő teljesítményjellemzőit, például a hozzáférhetőségét, a folyamatosságát és a biztonságosságát, amennyiben azokat a 6. cikk (1) és (2) bekezdése előírja. Annak bizonyítási terhe, hogy a szerződésszerűség hiánya nem rontja a digitális tartalom funkcionalitását, interoperabilitását és más fő teljesítményjellemzőit, a szolgáltatóra hárul.

13. cikk

Felmondás

(1)A fogyasztó a szerződés felmondásához való jogát a szolgáltató bármilyen módon történő értesítésével gyakorolja.

(2)Amennyiben a fogyasztó felmondja a szerződést:

a)a szolgáltató indokolatlan késedelem nélkül, legkésőbb az értesítés kézhezvételétől számított 14 napon belül visszatéríti a fogyasztónak a vételárat;

b)a szolgáltató minden elvárható intézkedést megtesz annak érdekében, hogy tartózkodjon a fogyasztó által a digitális tartalomért biztosított, pénztől eltérő ellentételezés, valamint a szolgáltató által a digitális tartalom szolgáltatásával kapcsolatban gyűjtött bármely egyéb adat felhasználásától, ideértve a fogyasztó által biztosított tartalmat is, kivéve a fogyasztó és a tartalmat továbbra is használó más személyek által közösen generált tartalmat;

c)a szolgáltató műszaki eszközt biztosít a fogyasztó számára a fogyasztó által biztosított valamennyi tartalom, valamint a digitális tartalom fogyasztó általi használata révén előállított vagy generált bármely egyéb adat lehívásához, amennyiben ezeket az adatokat a szolgáltató megőrizte. A fogyasztó jogosult arra, hogy térítésmentesen, jelentős kényelmetlenség nélkül, ésszerű időn belül, általánosan használt adatformátumban hívja le a tartalmat;

d)amennyiben a digitális tartalom szolgáltatása nem tartós adathordozón történt, a fogyasztó tartózkodik a digitális tartalom használatától vagy annak harmadik felek rendelkezésére bocsátásától, különösen a digitális tartalom törlésével vagy annak más módon történő értelmetlenné tételével;

e)amennyiben a digitális tartalom szolgáltatása tartós adathordozón történt, a fogyasztó:

i.a szolgáltató kérelmére és költségére – indokolatlan késedelem nélkül, mindenesetre legkésőbb a szolgáltató kérelmének kézhezvételétől számított 14 napon belül – visszaszolgáltatja a digitális tartalmat a szolgáltatónak; és

ii.törli a digitális tartalom használható másolatait, azokat értelmetlenné teszi, vagy más módon tartózkodik azok felhasználásától vagy a másolatok harmadik felek rendelkezésére bocsátásától.

(3)A szerződés felmondásakor a szolgáltató – a (2) bekezdés c) pontjának sérelme nélkül – megakadályozhatja, hogy a fogyasztó tovább használja a digitális tartalmat, különösen oly módon, hogy a digitális tartalmat a fogyasztó számára hozzáférhetetlenné teszi, vagy letiltja a fogyasztó felhasználói fiókját.

(4)A fogyasztó a digitális tartalomnak a szerződés felmondását megelőző időszakban történő használatáért nem köteles fizetni.

(5)Amennyiben a digitális tartalom szolgáltatása vételár fizetése ellenében és a szerződésben előírt ideig történt, a fogyasztó kizárólag az időszak azon részéhez kapcsolódóan mondhatja fel a szerződést, amely alatt a digitális tartalom nem volt szerződésszerű.

(6)Amennyiben a fogyasztó a (5) bekezdésnek megfelelően mondja fel a szerződés egy részét, a (2) bekezdés alkalmazandó, kivéve annak b) pontját azon időszak tekintetében, amely alatt a digitális tartalom nem volt szerződésszerű. A szolgáltató visszatéríti a fogyasztónak a kifizetett vételár azon időszakhoz kapcsolódó részét, amely alatt a digitális tartalom nem volt szerződésszerű.

14. cikk

Kártérítéshez való jog

(1)A szolgáltató a digitális tartalom szerződésszerűségének hiánya vagy a digitális tartalom szolgáltatásának elmulasztása miatt a digitális környezetben keletkezett gazdasági kárért felelősséggel tartozik a fogyasztó felé. A kártérítésnek a fogyasztót a lehető legközelebb kell juttatnia ahhoz a helyzethez, amelyben akkor lett volna, ha a digitális tartalom szolgáltatása megfelelő és szerződésszerű.

(2)A kártérítéshez való jog gyakorlásának részletes feltételeit a tagállamok állapítják meg.

15. cikk

A digitális tartalom módosítása

(1)Amennyiben a szerződés arról rendelkezik, hogy a digitális tartalom szolgáltatására a szerződésben előírt időtartam alatt kerül sor, a szolgáltató kizárólag az alábbi esetekben módosíthatja a digitális tartalom funkcionalitását, interoperabilitását és egyéb fő teljesítményjellemzőit, például a hozzáférhetőségét, a folyamatosságát és a biztonságosságát, amennyiben e módosítások hátrányosan befolyásolják a fogyasztó hozzáférését a digitális tartalomhoz vagy annak a fogyasztó általi használatát:

a)a szerződés ezt írja elő;

b)a fogyasztó a módosítás előtt ésszerű időben, tartós adathordozón eljuttatott konkrét értesítés útján értesül a módosításról;

c)a fogyasztó az értesítés kézhezvételétől számított legalább 30 nap elteltével térítésmentesen felmondhatja a szerződést; és

d)a szerződés c) pont szerinti felmondásakor a fogyasztó számára technikailag biztosítja a 13. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerint az összes biztosított tartalom lehívását.

(2)Amennyiben a fogyasztó az (1) bekezdésnek megfelelően mondja fel a szerződést, adott esetben:

a)a szolgáltató visszatéríti a fogyasztó részére a kifizetett vételárnak a digitális tartalom módosítása utáni időszakhoz kapcsolódó részét;

b)a szolgáltató tartózkodik a fogyasztó által a digitális tartalomért biztosított, pénztől eltérő ellentételezés felhasználásától, valamint a digitális tartalom – ezen belül a fogyasztó által biztosított tartalom – szolgáltatásával összefüggésben általa gyűjtött bármely egyéb adat felhasználásától.

16. cikk

Hosszú távú szerződések felmondásához való jog

(1)Amennyiben a szerződés határozatlan időre szóló digitálistartalom-szolgáltatásról rendelkezik, vagy amennyiben a szerződés eredeti időtartama vagy a bármilyen összetételű megújítási időszakok meghaladják a 12 hónapot, a fogyasztó a 12 hónapos időszak lejárta után bármikor felmondhatja a szerződést.

(2)A fogyasztó a szerződés felmondásához való jogát a szolgáltató bármilyen módon történő értesítésével gyakorolja. A felmondás az értesítés kézhezvételétől számított 14 nap elteltével lép hatályba.

(3)Amennyiben a digitális tartalom szolgáltatása vételár megfizetése ellenében történik, a fogyasztó továbbra is köteles megfizetni a szolgáltatott digitális tartalom vételárának a felmondás hatálybalépése előtti időszakhoz kapcsolódó részét.

(4)Amennyiben a fogyasztó e cikknek megfelelően mondja fel a szerződést:

a)a szolgáltató minden elvárható intézkedést megtesz annak érdekében, hogy tartózkodjon a fogyasztó által a digitális tartalomért biztosított, pénztől eltérő egyéb ellentételezés, valamint a szolgáltató által a digitális tartalom szolgáltatásával kapcsolatban gyűjtött bármely egyéb adat felhasználásától;

b)a szolgáltató techikailag biztosítja a fogyasztó számára a fogyasztó által biztosított valamennyi tartalom, valamint a digitális tartalom fogyasztó általi használata révén előállított vagy generált bármely egyéb adat lehívását, amennyiben ezeket az adatokat a szolgáltató megőrizte. A fogyasztó jogosult arra, hogy jelentős kényelmetlenség nélkül, ésszerű időn belül, általánosan használt adatformátumban hívja le a tartalmat; és

c)a fogyasztó adott esetben törli a digitális tartalom használható másolatait, azokat értelmetlenné teszi, vagy tartózkodik azok felhasználásától, többek között a másolatok harmadik felek rendelkezésére bocsátásától.

(5)A szerződés felmondásakor a szolgáltató – a (4) bekezdés b) pontjának sérelme nélkül – megakadályozhatja, hogy a fogyasztó tovább használja a digitális tartalmat, különösen oly módon, hogy a digitális tartalmat a fogyasztó számára hozzáférhetetlenné teszi vagy letiltja a fogyasztó felhasználói fiókját.

17. cikk

A jogorvoslathoz való jog

Amennyiben a szolgáltató a digitális tartalom szolgáltatásának elmulasztásáért, illetve az ügyletlánc korábbi szakaszában szereplő más személy cselekedetéből vagy mulasztásából fakadó szerződésszerűség hiányáért felelősséggel tartozik a fogyasztó felé, a szolgáltató jogorvoslattal élhet az ügyletláncon belül felelősséggel tartozó személlyel vagy személyekkel szemben. A felelős személyt, akivel szemben a szolgáltató jogorvoslathoz való jogot érvényesíthet, valamint a jogorvoslat gyakorlása szempontjából releváns intézkedéseket és feltételeket a nemzeti jog határozza meg.

18. cikk

Végrehajtás

(1)A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvnek való megfeleléshez megfelelő és eredményes eszközök állnak rendelkezésre.

(2)Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a következő, a nemzeti jogszabályok által meghatározott egy vagy több szerv a nemzeti jog szerint eljárást kezdeményezhessen bíróság vagy hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóság előtt az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések alkalmazásának biztosítása érdekében::

a)közjogi szervek vagy azok képviselői;

b)fogyasztói szervezetek, amelyeknek jogos érdekük fűződik a fogyasztók védelméhez;

c)jogos érdekből eljáró szakmai szervezetek;

19. cikk

Kötelező jelleg

Ezen irányelv eltérő rendelkezésének hiányában a fogyasztóra nézve nem kötelezőek azok a szerződéses feltételek, amelyek a fogyasztó kárára kizárják az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések alkalmazását, eltérnek azoktól vagy megváltoztatják azok joghatásait, mielőtt a fogyasztó a szolgáltató tudomására hozná a szerződésszerűség hiányát.

20. cikk

Az 1999/44/EK irányelv, a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításai

(1)Az 1999/44/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) fogyasztási cikk: minden ingó dolog (testi tárgy), kivéve:

a végrehajtás vagy más bírósági intézkedés alapján értékesített árukat,

a vizet és a gázt, feltéve, hogy nem korlátozott térfogatban vagy meghatározott mennyiségben ajánlják fel adásvételre,

a villamos energiát,

a digitális tartalmat magában foglaló tartós adathordozót, amennyiben az az (EU) xx/xx irányelvben 39  foglaltaknak megfelelően kizárólag a fogyasztónak szánt digitális tartalom hordozójaként használatos.”

(2) A 2006/2004/EK rendelet melléklete a következő ponttal egészül ki:

„21. A digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló, 201X. XXX XX-i (EU) xx/xx európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL…)”

(3)A 2009/22/EK irányelv I. melléklete a következő ponttal egészül ki:

„16.    A digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló, 201X. XXX XX-i (EU) xx/xx európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL…)”

21. cikk

Átültetés

(1)A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy [két évvel a hatálybalépés utáni dátum]-ig ennek az irányelvnek megfeleljenek.

(2)Amikor a tagállamok elfogadják az említett rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3)A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek a szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

22. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb [öt évvel a hatálybalépés utáni dátum]-án/-én felülvizsgálja ennek az irányelvnek az alkalmazását, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés többek között megvizsgálja az ezen irányelv hatálya alá tartozó ellentételezéstől eltérő ellentételezésért – különösen a hirdetés vagy közvetett adatgyűjtés ellenében – biztosított digitális tartalom szolgáltatására irányuló szerződésekre alkalmazandó szabályok harmonizálásának esetét.

23. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

24. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

az Európai Parlament részéről    a Tanács részéről

az elnök    az elnök

(1) COM (2015) 192 final http://ec.europa.eu/priorities/digital-single-market/ 
(2) 396. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés: A kiskereskedők viszonyulása a határon átnyúló kereskedelemhez és a fogyasztóvédelemhez (2015)
(3) 396. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés: A kiskereskedők viszonyulása a határon átnyúló kereskedelemhez és a fogyasztóvédelemhez (2015)
(4) Eurostat-felmérés az információs és kommunikációs technológiák használatáról a háztartásokban és egyénenként (2014).
(5) HL L 304., 2011.11.22., 64. o.
(6) Lásd különösen a számítási felhőre vonatkozó szerződésekkel foglalkozó szakértői csoport összetételére vonatkozó részletes információkat és a csoport üléseinek jegyzőkönyveit, amelyek megtalálhatók a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/justice/contract/cloud-computing/expert-group/index_en.htm  
(7) HL L 95., 1993.4.21., 29. o.
(8) HL L 178., 2000.7.17., 1. o.
(9) A digitális egységes piacon alkalmazandó jogra és joghatóságra vonatkozó uniós szabályozás részletes kifejtése a közös európai adásvételi jogról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatot módosító, a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre, valamint a termékek internetes és egyéb távértékesítésére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló irányelvre irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálatot tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentum (COM(xxx) final) 7. mellékletében található.
(10) HL L 351., 2012.12.20., 1. o.
(11) HL L 177., 2008.7.4., 6. o.
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 524/2013/EU rendelete a fogyasztói jogviták online rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (fogyasztói online vitarendezési rendelet), (HL L 165., 2013.6.18., 1. o.).
(13) HL L 364., 2004.12.9., 1. o.
(14) Ez az irányelv módosítani fogja a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendeletet, amelynek mellékletébe erre az irányelvre utaló hivatkozást kell illeszteni, lehetővé téve a fogyasztóvédelmi hatóságok ezen irányelv hatálya alá tartozó területen folytatott összehangolt végrehajtási intézkedéseit.
(15) HL L 281., 1995.11.23., 31–50. o. [az általános adatvédelmi rendelet váltja fel], valamint az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv).
(16) HL L 201., 2002.7.31., 37–47. o.
(17) Comparative Study on cloud computing contracts [Összehasonlító tanulmány a számítási felhőre vonatkozó szerződésekről] (2014) DLA Piper, 33. o. és azt követő oldalak; Analysis of the applicable legal frameworks and suggestions for the contours of a model system of consumer protection in relation to digital content contracts [Az alkalmazandó jogi keretrendszerek elemzése, valamint egy fogyasztóvédelmi mintarendszer körvonalaival kapcsolatos javaslatok a digitális tartalomra vonatkozó szerződések tárgyában]; Amszterdami Egyetem: Az Európai Szerződési Jog Tanulmányozásáért Felelős Központ (CSECL) Informatikai Jogi Intézet (IViR): Amszterdami Jog- és Közgazdaságtudományi Központ (ACLE), 32. o. és az azt követő oldalak.
(18) HL L 364., 2004.12.9., 1. o.
(19) A konzultációkkal kapcsolatos további információkért lásd a következő honlapot : http://ec.europa.eu/justice/newsroom/contract/opinion/index_en.htm .
(20) A GfK által az Európai Bizottság megbízásából 2015-ben készített fogyasztói felmérés a digitális egységes piac legjelentősebb tagállamközi akadályainak és a leginkább érintett területeknek a meghatározásáról.
(21) 413. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés: Companies engaged in online activities [Az online tevékenységet folytató vállalatok] (2015) http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_413_en.pdf .
(22) Economic study on consumer digital Content products [Gazdasági tanulmány a fogyasztóknak szánt digitális tartalmat magukban foglaló termékekről], ICF International, 2015.
(23) A számítási felhőre vonatkozó szerződésekkel foglalkozó szakértői csoport összetételére vonatkozó részletes információk és a csoport üléseinek jegyzőkönyvei megtalálhatók a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/justice/contract/cloud-computing/expert-group/index_en.htm .
(24) Lásd különösen a következőket: - A GfK által az Európai Bizottság megbízásából 2015-ben készített fogyasztói felmérés a digitális egységes piac legjelentősebb tagállamközi akadályainak és a leginkább érintett területeknek a meghatározásáról.Eurostat-felmérés: Információs és kommunikációs eszközök felhasználása a háztartások és az egyének körében, 2014.Comparative Study on cloud computing contracts [Összehasonlító tanulmány a számítási felhőre vonatkozó szerződésekről] (2014) DLA Piper, 33. o. és azt követő oldalak; Analysis of the applicable legal frameworks and suggestions for the contours of a model system of consumer protection in relation to digital content contracts [Az alkalmazandó jogi keretrendszerek elemzése, valamint egy fogyasztóvédelmi mintarendszer körvonalaival kapcsolatos javaslatok a digitális tartalomra vonatkozó szerződések tárgyában]; Amszterdami Egyetem: Az Európai Szerződési Jog Tanulmányozásáért Felelős Központ (CSECL) Informatikai Jogi Intézet (IViR): Amszterdami Jog- és Közgazdaságtudományi Központ (ACLE), 32. o. és az azt követő oldalak. http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_413_en.pdf - 413. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés: Companies engaged in online activities [Az online tevékenységet folytató vállalatok] (2015) .- Economic study on consumer digital Content products [Gazdasági tanulmány a fogyasztóknak szánt digitális tartalmat magukban foglaló termékekről], ICF International, 2015.
(25) A Szabályozói Ellenőrzési Testület véleménye megtalálható a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/justice/contract/index_hu.htm .
(26) A hatásvizsgálatról készült jelentés és az összefoglaló megtalálható a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/justice/contract/index_hu.htm .
(27) HL L 110., 2009.5.1., 30. o.
(28) HL C , , . o.
(29) COM(2015) 192 final.
(30) HL L 304., 2011.11.22., 64. o.
(31) HL L 281., 1995.11.23., 31–50. o. [elfogadását követően az általános adatvédelmi rendelet váltja fel].
(32) HL L 201., 2002.7.31., 37–47. o.
(33) HL L 177., 2008.7.4., 6–16. o.
(34) HL L 351., 2012.12.20., 1. o.
(35) HL L 171., 1999.7.7., 12. o.
(36) HL L 364., 2004.12.9., 1. o.
(37) HL L110., 2009.5.1., 30. o.
(38) HL C 369., 2011.12.17., 14. o.
(39) Az Európai Parlament és a Tanács ...-i (EU) xx/xx irányelve a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól (HL …)