EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2015.10.1.
COM(2015) 481 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
a védett tengeri területek létrehozásában elért eredményekről (a tengervédelmi stratégiáról szóló 2008/56/EK keretirányelv 21. cikke alapján)
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
a védett tengeri területek létrehozásában elért eredményekről (a tengervédelmi stratégiáról szóló 2008/56/EK keretirányelv 21. cikke alapján)
1.Bevezetés
Az emberi tevékenységekből eredő terhelések hatására számos, az európai tengerekben élő tengeri fajnak csökken a populációja, az elterjedési területe és az élőhelye 1 .
Az Egyesült Nemzetek Szervezete az elmúlt két évtizedben folyamatosan hangot adott az óceánok állapotával és a tengeri biodiverzitással kapcsolatos aggályainak 2 . A biológiai sokféleségről szóló egyezmény értelmében az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy gondoskodik a part menti és tengeri területei 10 %-ának megőrzéséről. Ez a célkitűzés a 14. fenntartható fejlesztési célban is tükröződik, amely az óceánoknak, tengereknek és tengeri erőforrásoknak a fenntartható fejlődés céljára történő fenntartható hasznosítására irányul 3 .
Az Európai Unió 2011-ben elfogadta a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiáját, hogy területén 2020-ig megállítsa a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását. Az élőhelyvédelmi irányelv 4 különleges természetmegőrzési területek, köztük part menti és tengeri élőhelyek létrehozását írja elő. Emellett az EU tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelve 5 kifejezetten a tengeri biológiai sokféleség megőrzésére összpontosít.
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv kötelezi a tagállamokat, hogy 2020-ig intézkedési programokat 6 fogadjanak el tengervizeik 7 jó környezeti állapotának elérése céljából. Az intézkedési programok a védett tengeri területek összefüggő és reprezentatív hálózatához hozzájáruló területvédelmi intézkedéseket tartalmaznak 8 . A védett tengeri terület az európai tengerekben a sebezhető fajok és élőhelyek védelmére létrehozott intézmény. Pontosabban fogalmazva, a védett tengeri területek:
-földrajzilag meghatározott tengeri területek,
-amelyek elsődleges és egyértelmű célja a természetvédelem,
-és amelyeket e cél elérése érdekében jogi vagy más hatékony eszközökkel szabályoznak és irányítanak 9 .
Bebizonyosodott, hogy a jól irányított európai védett tengeri területeknek pozitív ökológiai hatásai vannak. A magas szintű védelmet kapott tengeri rezervátumokban a fajok sűrűsége 10 átlagosan 116 %-kal, a növények és állatok biomasszája átlagosan 238 %-kal, az állatok testmérete 13 %-kal, a fajgazdagság pedig 19 %-kal emelkedett 11 .
A védett tengeri területek hatékony irányítása hozzájárul az egészséges és fenntartható tengerek és óceánok megőrzéséhez, és így segíti a tengerek és óceánok „szolgáltató” funkcióját is. A védett tengeri területek célja tehát több, mint a természet védelme, mivel gazdasági előnyöket hoznak létre a társadalom számára – a környezetbarát alapot jelentik, amelyre a kék gazdaság épül. A 2011-es becslések szerint például a tengeri Natura 2000 hálózat által elért teljes előny körülbelül évi 1,5 milliárd euró. Ez az előny a tengeri Natura 2000 területek megduplázásával 3,2 milliárd euróra növelhető 12 .
A védett tengeri területek számos módon vezetnek társadalmi-gazdasági előnyökhöz. A fajok biomasszájának növelésével a védett tengeri területek hozzájárulhatnak a halállományok helyreállításához 13 . A bizonyítékok azt mutatják, hogy a védett tengeri területek pozitív hatásai átterjednek a szomszédos halászati területekre. A spanyolországi Columbretes-szigeteki tengeri rezervátum létrehozása például évi 10 %-kal növelte meg a fogások számát a környező halászati területeken 14 .
A tiszta víz, az egészséges élőhelyek és a tengeri biológiai sokféleség a parti és a tengeri turizmus egyik alapját is jelentik. A védett tengeri területek fontos turistalátványosságokká válhatnak – fellendítve ezáltal a parti és tengeri gazdaságokat 15 . Az ausztrál Nagy-korallzátony tengeri park és világörökségi terület esetében a turizmus körülbelül 6,4 milliárd dollár közvetlen kiadást és 5,2 milliárd dollár hozzáadott értéket eredményezett, és több mint 64 000 teljes munkaidős állással egyenértékű munkahelyet teremtett 2012-ben 16 .
Végül, a tengeri környezet egészségének javításával a védett tengeri területek más tengeri ökoszisztéma-szolgáltatásokat is erősíthetnek, mint például a hulladékasszimiláció, a partvédelem és az árvízkezelés 17 . A védett tengeri területek brit hálózatának kialakítása pénzben kifejezett értékben a becslések szerint a gáz- és éghajlat-szabályozás területén 8,2 milliárd fontot, a tápanyagkörforgás területén 1,3 milliárd fontot teremtett 18 .
E jelentés a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 21. cikkében előírtaknak megfelelően áttekinti a védett tengeri területek létrehozásában a tagállamok által 2012 végéig elért eredményeket. A jelentés az európai védett tengeri területek hálózatának értékelése terén az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) által végzett munkán alapul, és áttekinti a védett tengeri területek létrehozásában a tagállamok által elért eredményeket (2. szakasz), ezt követően a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 13. cikkének (4) bekezdése által előírtaknak megfelelően megvizsgálja a védett tengeri területek hálózatának összefüggő és reprezentatív jellegét (3. szakasz). Az utolsó szakasz áttekintést nyújt a hátralévő teendőkről. A jelentés két technikai melléklete meghatározza a jelentésben használt fogalmakat és a védett tengeri területek létrehozására vonatkozó uniós és nemzetközi jogszabályokat, valamint a jelentés adatait bemutató táblázatokat tartalmaz.
2.Az eredmények értékelése
Az EEA 2015-ben jelentést tesz közzé az európai védett tengeri területekről 19 . Az EEA értékelése szerint a biológiai sokféleségről szóló egyezmény 1993-ban történő hatálybalépése óta Európa jelentős erőfeszítéseket tett a védett tengeri területek kijelölése és a védett tengeri területek hálózatainak létrehozása érdekében 20 . 2012 végén az európai tengerek 5,9 %-a 21 volt kijelölve védett tengeri területnek, de a területi lefedettséget tekintve nagy regionális különbségek tapasztalhatók Európában. A tíz tengeri alrégió közül háromban a védett tengeri területek nagysága meghaladta a 10 %-ot, míg két regionális tengerben az arányuk nem érte el a 2 %-ot 2012-ben 22 (1. táblázat). A regionális különbségek mellett a védett tengeri területek nagyságát illetően nagy eltérések figyelhetők meg a part menti és nyílt tengeri vizek között (2. táblázat). Meg kell jegyezni, hogy a védett tengeri területek nagysága tovább növekedett 2012 óta, mivel egyes tagállamok jelentős számú védett tengeri területet jelöltek ki.
Az EEA jelentése az európai védett tengeri területek három típusát különbözteti meg: tengeri Natura 2000 területek, regionális tengeri egyezmények alapján kijelölt védett tengeri területek és nemzeti védett tengeri területek. Megjegyzendő, hogy a háromféle védett tengeri terület között adott esetben lehetnek átfedések (vagyis az adott terület vagy annak egy része több rendszer alapján is kijelölhető), a területeket különböző eljárásokban jelölik ki, és eltérő jogszabályi előírások vonatkoznak a területekre.
2.1. Tengeri Natura 2000 területek
A tengeri Natura 2000 hálózat jelentős sikernek tekinthető, mivel az európai védett tengeri területek legnagyobb részét ez fedi le. 2012 végén több mint 228 000 km² területet foglalt magában, ami az európai tengerek több mint 4 %-ának felel meg. A Natura 2000 területek lefedettsége azonban tengeri régiónként eltérő. Az Északi-tenger közel 18 %-a, a Balti-tenger majdnem 12 %-a tengeri Natura 2000 területekből áll. Más régiókban, például, a Jón-tenger, az Adriai-tenger és Makaronézia esetében a Natura 2000 területek aránya nem éri el a 2 %-ot 23 (3. táblázat).
A Natura 2000 területek a part menti területeken nagyobb arányban találhatók 24 . A Natura 2000 területek a partközeli vizek 33,3 %-át, a parti vizek 11,3 %-át és a nyílt tengeri vizeknek csak az 1,7 %-át fedik le 25 . A Natura 2000 területek tehát még nem ölelik fel a tengeri környezet jelentős nyílt tengeri területeit. Ugyanakkor az élőhelyvédelmi irányelv alapján a Natura 2000 területek erős jogi keretet jelentenek a területek védelme és az ott folyó emberi tevékenységek fenntartható irányítása szempontjából, és a part menti tagállamok fokozták erőfeszítéseiket a meglévő hiányosságok megszüntetése érdekében.
2.2. Regionális tengeri egyezmények keretében létrehozott védett tengeri területek hálózatai
A regionális tengeri egyezmények alapján kijelölt védett tengeri területek hálózatai nagymértékben megegyeznek a Natura 2000 és a nemzeti védett tengeri területekkel. A regionális tengeri egyezmények azonban a tagállamok közötti együttműködés fontos fórumát jelentik a védett tengeri területek kijelölésénél és irányításánál alkalmazandó ökoszisztéma-alapú megközelítés kidolgozása és megvalósítása tekintetében. Emiatt a regionális tengeri egyezmények az európai védett tengeri területek hálózata bővítésének egyik fő mozgatórugójának tekinthetők 26 .
A Balti-tenger volt az első olyan regionális tenger Európában, ahol a védett tengeri területek aránya meghaladta a 10 %-ot. Amikor a HELCOM 2010-ben értékelte a védett tengeri területek hálózatát, az arány elérte a 10,3 %-ot. 2012-ben a Balti-tengeren a védett tengeri területek hálózata a vizsgált terület 12,4 %-át fedte le 27 .
Jelentős eredmények figyelhetők meg az Atlanti-óceán északkeleti részének egyes területein is. Az Északi-tengeren például a védett tengeri területek aránya Európában a legnagyobb (majdnem 18 %). Az Atlanti-óceán északkeleti részén a védett tengeri területek átlagosan a vizsgált terület 3,2 %-át fedték le 2012-ben 28 .
2012-ben a védett tengeri területek átlagos aránya 9,7 % volt az EEA által a Földközi-tengeren vizsgált területen. Az EEA nem tudta értékelni a védett tengeri területek arányát a Fekete-tengeren, mivel nem álltak rendelkezésre adatok (4. táblázat).
2.3. Nemzeti védett tengeri területek
A tagállamok is jelöltek ki védett tengeri területeket a nemzeti jelentőségű jellemzők védelme céljából. Ezek a területek bekerülhetnek a Natura 2000 hálózatba, a regionális tengeri egyezmények alapján kijelölt védett tengeri területek közé, vagy maradhatnak azoktól elkülönülten is. A különböző rendszerek alapján kijelölt védett tengeri területek között az egyezés mértéke tagállamonként változó, a nemzeti és a regionális tengeri egyezmények alapján kijelölt védett tengeri területek esetében átlagosan 68,2 % Európában (vagyis a nemzeti és a regionális tengeri egyezmények alapján kijelölt védett tengeri területek több mint kétharmadát mindkét rendszerben kijelölték), a nemzeti és Natura 2000 védett tengeri területek esetében 54,5 % 29 . Nem volt bizonyítható, hogy a több rendszerben történő kijelölés növeli a védett tengeri területek védelmi szintjét.
3.A védett tengeri területek összefüggő és reprezentatív hálózatai
Jelenleg nem létezik uniós szintű módszer, amellyel értékelni lehetne az európai védett tengeri területek hálózatainak összefüggő jellegét és reprezentativitását. A regionális tengeri egyezmények azonban fontos szerepet játszanak a védett tengeri területek hálózatának összefüggő jellegére vonatkozó értékelési kritériumok meghatározásában. Az OSPAR, a HELCOM, valamint a Földközi-tenger esetében a barcelonai egyezmény alapján létrehozott Fokozottan Védett Területek Regionális Tevékenységi Központja (RAC/SPA) a MedPAN-nal együtt mind értékelték a védett tengeri területek hálózatainak összefüggő jellegét.
Az OSPAR hat kritérium mentén határozza meg védett tengeri területek hálózatának ökológiai összefüggőségét: jellemzők, reprezentativitás, replikáció, összekapcsoltság, rugalmasság és megfelelőség/életképesség 30 . Az OSPAR először 2010-ben értékelte a védett tengeri területek hálózatát, és megállapította, hogy a védett tengeri területek területi eloszlása alapján a hálózat nem tekinthető ökológiailag összefüggőnek. 2012-ben az OSPAR ismét megkísérelte értékelni a védett tengeri területek hálózatának ökológiai összefüggőségét, de nem tudott átfogó következtetéseket levonni a fajok és élőhelyek elterjedésével kapcsolatos releváns adatok hiánya miatt. 2012-ben csak nagy vonalakban tudták értékelni a védett tengeri területek területi eloszlását, amely értékelés arra utalt, hogy az OSPAR védett tengeri területeinek hálózata valószínűleg ökológiailag nem összefüggő. Bizonyos alrégiókban, például az Északi-tengeren és bizonyos mértékben a Kelta-tengeren azonban megjelentek az összefüggőség első jelei 31 .
A HELCOM négy kritériumot azonosított az ökológiai összefüggő jelleget illetően: megfelelőség, reprezentativitás, jellemzők replikációja és összekapcsoltság. A HELCOM a hozzá tartozó területen a védett tengeri területek növekvő száma ellenére 2010-ben azt állapította meg, hogy a Balti-tengeren a védett tengeri területek hálózatai még nem érték el az ökológiai összefüggőséget 32 .
A MedPAN és a Fokozottan Védett Területek Regionális Tevékenységi Központja a Földközi-tengeren a védett tengeri területek hálózatának összefüggő jellegét 2012-ben két kritérium alapján értékelte: reprezentativitás és összekapcsoltság. Az értékelés megállapította, hogy a Földközi-tengeren a védett tengeri területek hálózata nem összefüggő és nem reprezentatív 33 . A Földközi-tenger nyugati része a legjobban összefüggő régió a Földközi-tengeren.
Az európai védett tengeri területek hálózata összefüggő jellegének és reprezentativitásának értékelésével kapcsolatban a közös kritériumok és módszer kidolgozására megtörtént az első kísérlet, amikor külső szakértők 2014-ben tanulmányt készítettek az Európai Bizottság számára 34 . A tanulmány szerint a védett tengeri területek hálózata a Balti-tenger vizsgált részén nem volt összefüggő. A Bizottság folytatja a védett tengeri területek hálózatát illetően az uniós szintű értékelési módszer fejlesztését.
4.Következtetések és kilátások
A védett tengeri területek alapvető területkezelési eszközt jelentenek a természetvédelem számára. Menedéket jelenthetnek a tengerek és óceánok fenyegetett biológiai sokféleségének részére. Az ökoszisztémák rugalmasságának támogatásával a védett tengeri területek hatékony hálózatai értékes társadalmi előnyöket teremtenek. Ilyen társadalmi-gazdasági előny például a munkahelyteremtés, az élelmiszerellátás és az éghajlat-szabályozás. A védett tengeri területek tehát a kék és a környezetbarát gazdaság közötti összhang kiváló példájaként szolgálnak.
A biológiai sokféleségről szóló egyezmény 1993-as hatálybalépése óta az európai védett tengeri területek hálózata jelentősen bővült: 2012-ben az európai tengerek majdnem 6 %-át lefedte. E jelentés bemutatja az európai védett tengeri területek létrehozásban elért hatalmas eredményeket. 2012 óta további védett tengeri területeket jelöltek ki 35 .A folyamat nem áll meg itt – további erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy az európai tengerek legalább 10 %-át védett tengeri területek összefüggő hálózatai védjék 36 .
A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia célkitűzései egyre inkább az uniós szakpolitikai kereten belül kerülnek végrehajtásra, ami kiváló lehetőséget biztosít a védett tengeri területek kijelölésére és egységes irányítására. A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv, a tengeri területrendezési irányelv, valamint a megreformált közös halászati politika mind tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek a következő években elősegíthetik az európai védett tengeri területek hálózatainak bővítését.
A védett tengeri területeknek a bennük rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázása érdekében irányítási intézkedéseket 37 is magukban kell foglalniuk, amelyek hatékony ellenőrzését és végrehajtását biztosítani kell. Az irányítási intézkedések lehetnek a védett tengeri területek irányítási tervei vagy a szomszédos területeken bevezetett területvédelmi intézkedések, amelyek hozzájárulnak a védett tengeri területek hatásainak növeléséhez. A védett tengeri területeknek a tengeri területrendezés szerves részét kell képezniük, és támogatniuk kell az ugyanarról a területről származó több ökoszisztéma-szolgáltatás biztosítására és fejlesztésére irányuló környezetbarát és kék infrastruktúrára vonatkozó megközelítést 38 . Ez az integrált megközelítés alapvető a tengereket érintő terhelések csökkentése és ezáltal az ökoszisztéma rugalmasságának megerősítése érdekében is.
A Bizottság továbbra is támogatni fogja a védett tengeri területek kijelölésére és hatékony irányítására irányuló nemzeti és nemzetközi törekvéseket, valamint a tengeri biológiai sokféleség érdekében más területvédelmi intézkedések végrehajtását is. A Bizottság különösen:
támogatja a tagállamokat a meglevő jogszabályok, például a közös halászati politika 11. cikkének hatékony és egységes végrehajtása során, fokozott tájékoztatás vagy útmutatás útján,
elősegíti a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 13. cikke (4) bekezdésének egységes értelmezését,
továbbfejleszti a védett tengeri területek hálózata összefüggő jellegének és reprezentativitásának értékelésére vonatkozó uniós módszertant,
a meglévő uniós finanszírozási mechanizmusok, különösen az Európai Tengerügyi és Halászati Alap és a LIFE program segítségével, illetve olyan működő folyamatok révén, mint például a Natura 2000 biogeográfiai folyamat támogatja a tagállamokat abban, hogy – különösen a nyílt tengeren – több védett tengeri területet jelöljenek ki, és azokat hatékonyan irányítsák 39 ,
ösztönzi a védett tengeri területek olyan inkluzív irányítási struktúráit, amelyek lehetővé teszik a védett tengeri területek irányításával kapcsolatban az érdekelt felek (például helyi hatóságok, helyi közösségek, gazdasági szereplők stb.) szélesebb körű részvételét,
amennyiben szükséges, folytatja az uniós szintű támogatási mechanizmusokkal kapcsolatos tevékenységet a védett tengeri területek irányítási intézkedéseinek hatékony végrehajtása és ellenőrzése érdekében,
ösztönzi az európai szintű kutatást, és támogatja a tagállami törekvéseket a védett tengeri területek hatékony irányítását és értékelését akadályozó meglévő adathiányosságok megszüntetése érdekében 40 ,
hozzájárul a védett tengeri területek gazdasági előnyeinek meghatározásához 41 tanulmányok készítése és az olyan nemzetközi szervezetekkel való együttműködés útján, mint például az OECD,
biztosítja az EU képviseletét az ENSZ Tengerjogi Egyezményéhez kapcsolódó, a nemzeti joghatóságokon kívüli területeken a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható használatára irányuló végrehajtási megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokon 42 annak érdekében, hogy az ENSZ Tengerjogi Egyezményének 192. cikke és 194. cikkének (5) bekezdése ezeken a területeken működőképesebb legyen.
A Bizottság a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv végrehajtása keretében elkészíti a következő jelentést a védett tengeri területek létrehozásában elért eredményekről, vagyis a tagállamok által benyújtott intézkedési programokról szóló bizottsági jelentést 43 . Ezen értékelés kiindulási alapjául e jelentés fog szolgálni. A Bizottság az európai védett tengeri területek létrehozásában elért eredményeket 2019-ben is értékelni fogja a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv végrehajtása első szakaszának értékelése során 44 . Valamennyi szinten tett célzott erőfeszítések révén lehetséges kell, hogy legyen az uniós és nemzetközi jogban és politikákban meghatározott célkitűzések megvalósítása, valamint 2020-ig a védett tengeri területek arányának 10 % fölé történő növelése Európában 45 .
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2015. évi jelentése a környezet állapotáról. http://www.eea.europa.eu/soer-2015/europe/marine-and-coastal
Lásd például a 21. napirendi pontot, https://sustainabledevelopment.un.org/content/documents/Agenda21.pdf és az ENSZ-közgyűlés által 2012. július 27-én elfogadott A/RES/66/288 határozatot - „A jövő, amit akarunk” http://daccess-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/N11/476/10/PDF/N1147610.pdf?OpenElement
Az ENSZ-közgyűlés által 2015. augusztus 12-én elfogadott A/69/L.85 határozat, http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/69/L.85&Lang=E
92/43/EGK irányelv.
Az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 17–i 2008/56/EK irányelve a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv), HL L 164., 2008.6.25.
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 13. cikke.
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti tengervizek.
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 13. cikkének (4) bekezdése.
Részletesebb meghatározás a melléklet 8. pontjában található.
Egy adott területen a növények és az állatok száma.
Fenberg, P. B. et al., „The science of European marine reserves: Status, efficacy, and future needs”, 2012., Marine Policy 36(5), 1012–1021. o.
Európai Bizottság, „The Economic Benefits of the Natura 2000 Network” (A Natura 2000 hálózat gazdasági előnyei), 2013. http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/financing/docs/ENV-12-018_LR_Final1.pdf
A jól irányított védett tengeri területek a halászati területekhez képest ötször több nagyhalbiomasszát és tizennégyszer több cápabiomasszát tartalmaznak. Edgar, G. J. et al., „Global conservation outcomes depend on marine protected areas with five key features”, 2014., Nature 506, 216–220. o.
Sala, E., „Here is one great way to save fish – and the fishing industry”, in: Tackling Science Challenges, 2012., Harvard Business Review 85.
Ausztrál kormány, Környezet- és Örökségvédelmi Hivatal, „The benefits of marine protected areas”, 2003., http://www.environment.gov.au/system/files/resources/5eaad4f9-e8e0-45d1-b889-83648c7b2ceb/files/benefits-mpas.pdf
Great Barrier Reef Marine Park Authority, „Great Barrier Reef Region Strategic Assessment – Strategic Assessment Report”, 2014., http://elibrary.gbrmpa.gov.au/jspui/handle/11017/2861
Potts et al., „Do marine protected areas deliver flows of ecosystem services to support human welfare?”, 2014., Marine Policy 44.
Hussain et al., „An ex-ante ecological economic assessment of the benefits arising from marine
protected areas designation in the UK”, 2010., Ecological Economics 69(4), 828–838. o.
Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Marine Protected Areas in Europe's Seas – An overview and reflections on the way forward (Európai védett tengeri területek – Áttekintés és gondolatok a további teendőkről), 2015.
A biológiai sokféleségről szóló egyezmény védett területek létrehozására kötelezi a részes feleket. Lásd a melléklet 10. pontját.
Az EEA vizsgálatában a vizsgált terület a parttól vagy a nem uniós országoktól egyenlő távolságra vett 200 tengeri mérföldig terjedt, kivéve Görögországot, ahol 6 tengeri mérföldes határt alkalmaztak. Az ezeken a határokon túl létező védett tengeri területeket az elemzés nem tartalmazza. Hasonlóképpen, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv korlátozott földrajzi hatálya miatt a legkülső régiókban a biológiai sokféleséget őrző védett tengeri területeket is kizárták az elemzésből. További információ itt található: EEA, Spatial analysis of Marine Protected Area Networks in Europe's Sea (Az európai védett tengeri területek hálózatainak területi elemzése), 2015., 1–2. o.
A Natura 2000 adatbázisból és a kijelölt területek közös adatbázisából származó adatok.
2012 óta néhány tagállam jelentősen több Natura 2000 területet jelölt ki, amellyel tovább növelte a védett tengeri területek nagyságát egyes régiókban.
Ennek részben a mélytengeri élőhelyek ismeretének hiánya, továbbá az az oka, hogy az élőhelyvédelmi irányelv kezdetben a szárazföldet helyezte a középpontba.
A partközeli vizek 0–1 tengeri mérföldes övezetre, a parti vizek 1-12 tengeri mérföldes övezetre, a nyílt tengeri vizek 12 tengeri mérföldtől a vizsgált terület végéig terjednek ki. EEA, Az európai védett tengeri területek hálózatainak területi elemzése, 2015.
Lásd a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv regionális együttműködésre vonatkozó 5. és 6. cikkét.
EEA, Az európai védett tengeri területek hálózatainak területi elemzése, 2015.
EEA, Az európai védett tengeri területek hálózatainak területi elemzése, 2015.
EEA, Európai védett tengeri területek – Áttekintés és gondolatok a további teendőkről, 2015.
OSPAR, „Guidance on developing an ecologically coherent network of OSPAR marine protected areas”, 2006., 2006-3.
Az ökológiai összefüggőség kritériumaival és a megállapításokkal kapcsolatos részletes adatok itt találhatók: Johnson D. et al., „An assessment of the ecological coherence of the OSPAR Network of Marine Protected Areas in 2012”, 2013.
Boedeker D., et al., „Towards an ecologically coherent network of well-managed Marine Protected Areas – Implementation report on the status and ecological coherence of the HELCOM BSPA network”, 2010., Baltic Sea Environment Proceedings, 124A. szám.
Gabrié C. et al., „The Status of the Marine Protected Areas in the Mediterranean Sea”, 2012., MedPAN & RAC/SPA, szerk.: MedPAN Collection.
Wolters H. A. et al., „Proposal for an assessment method of the ecological coherence of networks of marine protected areas in Europe”, 2014. https://circabc.europa.eu/sd/a/b993ca97-579c-4aee-8e0e-22794682ac16/MPA%20coherence%20report-final.pdf
Például 2014 végéig az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv alapján kijelölt Natura 2000 területek nagysága már majdnem 320 000 km²-re növekedett a 2012. évi körülbelül 228 000 km²-ről – lásd: http://ec.europa.eu/environment/nature/info/pubs/docs/nat2000newsl/nat37_en.pdf
Lásd e jelentés mellékletének 2. pontját az Aichi 11. céllal kapcsolatban.
Oceana, „Management matters: Ridding the Baltic Sea of paper parks”, 2014. http://eu.oceana.org/sites/default/files/oceana_ridding_the_baltic_sea_of_paper_parks.pdf
További információ itt található: http://ec.europa.eu/environment/nature/ecosystems/index_en.htm
A Bizottság számos kutatási projektet finanszírozott ezen a területen (lásd például MESMA, http://www.mesma.org/ ).
Lásd például: a European Marine Board 18. számú állásfoglalása, „Achieving Ecologically Coherent
MPA Networks in Europe: Science Needs and Priorities”, 2013. április.
http://www.esf.org/fileadmin/Public_documents/Publications/EMB_PP18_Marine_Protected_Areas.pdf
Egy ilyen tárgyú tanulmány útján.
Az ENSZ Közgyűlése nemrég döntött arról, hogy 2016-ban kormányközi tárgyalásokat indít az ENSZ Tengerjogi Egyezményéhez kapcsolódó, a nemzeti joghatóságokon kívüli területeken a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható használatára irányuló végrehajtási megállapodás megkötése érdekében (2015. június 19-i A/69/L.65 határozat).
A tagállamoknak 2016. március 31-ig kell benyújtani a Bizottságnak az intézkedési programjaikat.
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 20. cikke.
Lásd a jelentés mellékletének 2. pontját az Aichi 11. céllal kapcsolatban.
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2015.10.1.
COM(2015) 481 final
MELLÉKLETEK
a következőhöz:
A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak
a védett tengeri területek létrehozásában elért eredményekről (a tengervédelmi stratégiáról szóló 2008/56/EK keretirányelv 21. cikke alapján)
I. melléklet
1. Terminológia
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv nem határozza meg a „védett tengeri terület” és a „területvédelmi intézkedés” fogalmát. E szakasz célja, hogy meghatározza a jelentés elkészítése során használt és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, valamint más jogszabályok végrehajtása során alkalmazásra kerülő fogalmakat.
1.1. Védett tengeri területek
A nemzetközi jogban a biológiai sokféleségről szóló egyezmény 8. cikke megállapítja a részes felek védett területek létrehozására irányuló alapvető kötelezettségét 1 . A védett területeknek az egyezmény 2. cikkében meghatározott fogalma 2 alkotja a védett területek és a védett tengeri területek más nemzetközi szervezetek, például a Természetvédelmi Világszövetség 3 vagy a regionális tengeri egyezmények 4 által használt fogalmának alapját.
Az Európai Unióban a természetvédelmi irányelvek hoztak létre védett területeket (lásd az élőhelyvédelmi irányelv szerinti különleges természetmegőrzési területeket és a madárvédelmi irányelv szerinti különleges madárvédelmi területeket). E területek meghatározása 5 összhangban van a védett területeknek a biológiai sokféleségről szóló egyezmény szerinti meghatározásával, vagyis ezek földrajzilag meghatározott területek, egyértelmű céljuk a védelem, és területükön irányítási intézkedéseket kell hozni e cél elérése érdekében.
A fenti meghatározások közös elemei alapján a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv és valamennyi kapcsolódó uniós szakpolitika alkalmazásában a védett tengeri területek meghatározásához az alábbi kritériumok alkalmazását javasoljuk 6 :
-legyenek földrajzilag meghatározott tengeri területek;
-amelyek elsődleges és egyértelmű célja a természetvédelem;
-és amelyeket e cél elérése érdekében jogi vagy más hatékony eszközökkel szabályoznak és irányítanak.
1.2. Területvédelmi intézkedések
A 2011–2020 közötti időszakra szóló, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiai terv 7 11. célja előírja, hogy „[…] a part menti és a tengeri területek 10 százalékát, különösen a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások szempontjából különös jelentőséggel bíró területeket a védett területek hatékonyan és méltányosan kezelt, ökológiailag reprezentatív és jól összekapcsolt rendszerei és egyéb hatékony területalapú védelmi intézkedések védik […]”. Az „egyéb hatékony területalapú védelmi intézkedéseknek” ugyanakkor nincs nemzetközileg elfogadott meghatározása.
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv is meghatároz a védett területen kívüli védelmi intézkedéseket a fajok és élőhelyek megfelelő védelme és a védett területről származó előnyök minél nagyobb kiaknázása érdekében. A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv kifejezetten rendelkezik területvédelmi intézkedésekről 8 . Az élőhelyvédelmi irányelv az irányelv IV. mellékletében felsorolt fajok és alfajok tekintetében szigorú védelmi rendszer létrehozását, az V. mellékletben felsorolt fajok és alfajok tekintetében pedig védelmi intézkedéseket ír elő 9 . Az intézkedések egy része területalapú (például a példányok vadonból történő befogásának, illetve begyűjtésének és bizonyos populációk használatának időszakos, illetve helyi tilalma, a példányok befogására, illetve begyűjtésére vonatkozó engedélyek vagy kvóták rendszerének kidolgozása 10 stb.). A madárvédelmi irányelv hasonló rendszert állapít meg 11 .
A területvédelmi intézkedések fogalmát tehát a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv és a természetvédelmi irányelvek logikáját követve kell meghatározni, vagyis a területvédelmi intézkedések a védett tengeri területeknél tágabb, a természetvédelmet támogató funkcióval rendelkező kategóriát jelentenek. Következésképpen a „területvédelmi intézkedések” fogalmát a következőkre vonatkozóan használjuk 12 :
-területalapú védelmi intézkedések,
-amelyek nem felelnek meg a védett tengeri területek kritériumainak, mert nem a védelem az elsődleges céljuk, vagy a céljuk az ökoszisztéma valamely részének védelme érdekében egy adott tevékenységre vagy ágazatra irányul.
Ebben az értelemben bizonyos, védelmi vonatkozásokkal is rendelkező halászati gazdálkodási intézkedések területvédelmi intézkedésnek minősülnek. Ilyen halászati gazdálkodási intézkedések lehetnek például a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák vagy tengerifű rétek védelme érdekében egy adott területre vonatkozóan a különleges halászati engedélyek vagy meghatározott halászeszközök tilalma 13 vagy a közös halászati politika 7. cikke alapján elfogadott bizonyos védelmi intézkedések 14 .
A tengeri területrendezési irányelv alapján elfogadásra kerülő bizonyos intézkedések is tekinthetők területvédelmi intézkedésnek, mivel a tengeri területrendezési tervek egyik célja a környezet védelme és javítása.
2. A vonatkozó uniós és nemzetközi jogszabályok
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 15 célja, hogy biztosítsa a környezetvédelmi szempontoknak a tengeri környezetre hatást gyakorló különböző politikákba, megállapodásokba és jogalkotási intézkedésekbe történő integrációját 16 . Ez a szakasz ezért felsorolja a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti védett tengeri területek létrehozását befolyásoló uniós és nemzetközi jogszabályokat.
Uniós jogszabályok
1.Élőhelyvédelmi 17 és madárvédelmi irányelv 18 : védett területek kijelölését írják elő, amelyek egységes európai ökológiai hálózatot (Natura 2000 hálózat) alkotnak 19 , és amelyek az EU-ban a legveszélyeztetettebb élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotának elérése érdekében szigorú védelmi és irányítási követelmények hatálya alá tartoznak.
2.Közös halászati politika: a nemrég megreformált alaprendelet a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv célkitűzéseivel összhangban álló védelmi intézkedések elfogadást írja elő 20 . A rendelet lehetővé teszi védett területek létrehozását biológiailag érzékenységük alapján 21 . Továbbá, a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló rendelet értelmében védett halászati területek hozhatók létre 22 .
3.Víz-keretirányelv 23 : a szárazföldi átmeneti vizekre vonatkozik, de rendelkezései különösen jelentősek az ívási és halnevelési övezetekben gazdag, ezáltal védelmi szempontból fontos partközeli vizeknél lévő védett tengeri területek számára.
4.Tengeri területrendezési irányelv 24 : a védett tengeri területek az irányelv alapján létrehozott tengeri területrendezési tervek részét fogják képezni.
Nemzetközi dimenzió
1.Az ENSZ Tengerjogi Egyezménye: kötelezi a részes feleket, hogy védjék és óvják a tengeri környezetet általában, és különösen a ritka vagy törékeny ökoszisztémákat, a veszélyeztetett, kihalófélben lévő, kihalással fenyegetett fajok és a tengeri élet más formáinak élőhelyét 25 .
2.A biológiai sokféleségről szóló egyezmény: célja a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása a tengeri biológiai sokféleség megőrzésének és fenntartható használatának biztosításával. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos aichi 11. cél 26 a part menti és a tengeri területek 10%-ának védelmére törekszik „a védett területek hatékonyan és méltányosan fenntartott, ökológiailag reprezentatív és jól összekapcsolt rendszerei és egyéb hatékony területalapú védelmi intézkedések” útján. Ez a cél nemzetközi kötelezettséggé vált azáltal, hogy bekerült a Rio+20 konferencia „A jövő, amit akarunk” című zárónyilatkozatába 27 és az ENSZ keretében megtárgyalásra kerülő 2015 utáni fejlesztési menetrend óceánokkal kapcsolatos javasolt céljai közé 28 . Szintén a biológiai sokféleségről szóló egyezmény alapján állapítják meg az ökológiai vagy biológiai szempontból jelentős tengeri területeket, amelyek az óceánok egészséges működéséhez jelentősen hozzájárulnak, és szükségük lehet valamiféle védelemre. Körülbelül 200 ilyen területet azonosítottak regionális munkaértekezleteken az egész világon, amelyeket az egyezmény részes feleinek konferenciája felvett az ökológiai és biológiai szempontból jelentős tengeri területek jegyzékébe. Az államok és a hatáskörrel rendelkező kormányközi szervezetek feladata e területek vagy azok részei tekintetében az irányítási és védelmi intézkedések meghozatala, ideértve a védett tengeri területté történő kijelölést is.
3. Regionális tengeri egyezmények: céljuk a tengeri környezet védelme érdekében a regionális irányítás fejlesztése. Négy egyezmény vonatkozik azonos a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv hatálya alá tartozó tengeri vizekre: az OSPAR az Atlanti-óceán észak-keleti részére, a HELCOM a Balti-tengerre, a barcelonai egyezmény a Földközi-tengerre, a bukaresti egyezmény a Fekete-tengerre. Mind a négy egyezmény tevékenyen részt vesz a védett tengeri területek létrehozásában és hálózataik összefüggő jellegének értékelésében 29 .
II. melléklet
Táblázatok
1. táblázat – A védett tengeri területek nagysága az európai tengerekben (2012) 30
2. táblázat – Az európai tengerekben a védett tengeri területek százalékos aránya 0–1, 1–12 tengeri mérföldes övezetben és 12 tengeri mérföldtől a vizsgált terület végéig (2012) 31
3. táblázat – A Natura 2000 (N2K) hálózat területe az európai regionális tengerekben (2012) 32
4. táblázat: A regionális tengeri egyezmények hatálya alá tartozó területek teljes felülete és százalékos aránya a védett tengeri területek vizsgált területéhez viszonyítva, valamint átfedés az EU Natura 2000 (N2K) hálózatával (2012) 33
Ez a kötelezettség az állami szuverenitás és joghatóság alatt álló területekre vonatkozik.
„»Védett terület« meghatározott védelmi cél érdekében létesített vagy szabályozott és fenntartott, földrajzilag meghatározott területet jelent.” A biológiai sokféleségről szóló 1992. évi egyezmény 2. cikke.
A meghatározással kapcsolatban lásd: Természetvédelmi Világszövetség, „Guidelines for Applying Protected Area Management Categories”, 2008., 8. o.
A meghatározásokkal kapcsolatban lásd: OSPAR, „Recommendation on a Network of Marine Protected Areas 2003/3”, 2003., 1. cikk.
HELCOM (2013), „Overview of the status of the network of Baltic Sea marine protected areas”, 7. o.
A barcelonai egyezményhez csatolt, a mediterrán térségben a fokozottan védett területekről és a biológiai sokféleségéről szóló 1999. évi jegyzőkönyv 4., 6. és 7. cikke.
Az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkének (l) bekezdése és a madárvédelmi irányelv 4. cikke.
Lásd a melléklet 2. pontját.
A biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes feleinek 10. konferenciája által 2010-ben elfogadott X/2. határozat melléklete.
Lásd a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 13. cikkének (4) bekezdését.
Lásd az élőhelyvédelmi irányelv 12–16. cikkét.
Az élőhelyvédelmi irányelv 14. cikke.
A madárvédelmi irányelv 5. cikke.
Lásd a „Programmes of measures under the Marine Strategy Framework Directive – Recommendations for implementation and reporting” (A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti intézkedési programok – Ajánlások a végrehajtással és a jelentéstétellel kapcsolatban) című dokumentumot, 2014. november 25., https://circabc.europa.eu/w/browse/0ee797dd-d92c-4d7c-a9f9-5dffb36d2065
Lásd például a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fenékhalászati eszközök káros hatásával szembeni védelméről szóló, 2008. július 15-i 734/2008/EK tanácsi rendeletet.
Lásd a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a), b), h), i) pontját és (2) bekezdésének c), d), e) pontját.
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 1. cikke.
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, az uniós politikák és a nemzetközi egyezmények közötti kölcsönhatásokkal kapcsolatban lásd a Bizottság jelentését az Európai Parlamentek és Tanácsnak a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvnek (2008/56/EK) az uniós vagy nemzetközi szinten a tengervizek környezetvédelme terén fennálló tagállami vagy európai uniós kötelezettségeknek, kötelezettségvállalásoknak és kezdeményezéseknek teljesítéséhez való hozzájárulásáról, COM(2012) 662, 2012. november 16.
A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről, HL L 206., 1992.7.22.
A Tanács 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelve a vadon élő madarak védelméről, HL L 103, 1979.4.25.
Az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikke.
A közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikke.
A közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke a halállomány-helyreállítási területekről.
A 2006. december 21-i 1967/2006/EK tanácsi rendelet.
A vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelv.
Az Európai Parlament és a Tanács 2014. július 23-i 2014/89/EU irányelve a tengeri területrendezés keretének létrehozásáról. A tengeri területrendezési irányelv 8. cikke alapján a tengeri területrendezési tervek kidolgozásakor a tagállamoknak a természet- és élőhelyvédelmi területekkel és a védett területekkel kapcsolatos tevékenységeket be kell építeniük a tengeri területrendezési terveikbe.
Az ENSZ Tengerjogi Egyezményének 192. cikke és 194. cikkének (5) bekezdése.
A 2011–2020 közötti időszakra szóló, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiai terv része, amelyet a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes felei fogadtak el 2010-ben (UNEP/CBD/COP/DEC/X/2).
Az ENSZ-Közgyűlés 2012. július 27-i 66/288. határozata – A jövő, amit szeretnénk, 177. pont.
Lásd az ENSZ-Közgyűlés 2014. augusztus 12-i A/68/970. határozatának 14. célját – Az ENSZ Közgyűlés fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoportjának jelentése.
Lásd e jelentés 2.2. és 3. szakaszát.
EEA, Az európai védett tengeri területek hálózatainak területi elemzése, 2015.
Az EEA, Az európai védett tengeri területek hálózatainak területi elemzése, 2015., a 3.8. táblázat módosított változata.
EEA, Európai védett tengeri területek – Áttekintés és gondolatok a további teendőkről, 2015.
Az EEA, Az európai védett tengeri területek hálózatainak területi elemzése, 2015., 3.4. táblázat módosított változata.