Tartalom

1............ Összefoglalás. 3

2............ A Párizsi Jegyzőkönyv. 5

3............ Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás ambiciózus mértékű csökkentése. 7

3.1......... Az EU 2030-ra szóló célértéke és tervezett nemzeti hozzájárulása. 7

3.2......... A globális erőfeszítésekben való részvétel 7

4............ Dinamizmus biztosítása a célértékek rendszeres felülvizsgálata révén. 9

5............ Az átláthatóság és az elszámoltathatóság fokozása. 9

6............ Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség kialakítása az alkalmazkodás révén  10

7............ A végrehajtás és az együttműködés elősegítése. 11

7.1......... Az éghajlatváltozás elleni küzdelem köz- és magánfinanszírozása. 11

7.2......... A nemzetközi együttműködés fokozása. 12

7.3......... Az éghajlatváltozás elleni küzdelmet segítő technológiák fejlesztésének és gyakorlatba való átültetésének támogatása. 12

7.4......... Kapacitásépítés. 13

8............ Egyéb uniós politikák mozgósítása. 13

9............ A következő lépések. 15

1.           Összefoglalás

Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) legfrissebb megállapításai szerint sürgős fellépés hiányában az éghajlatváltozás súlyos, széles körben érzékelhető és visszafordíthatatlan hatást fog gyakorolni a Föld lakosságára és ökoszisztémáira. Ahhoz, hogy a globális középhőmérséklet ne haladja meg 2 °C-nál többel az iparosodás előtti szinteket (röviden ez a „2 ºC-os célkitűzés”), valamennyi országnak jelentősen és folyamatosan csökkentenie kell üvegházhatásúgáz-kibocsátását.

A kibocsátások globális szintű csökkentése megvalósítható anélkül is, hogy veszélybe kerülne a növekedés és a foglalkoztatás, sőt, komoly lehetőséget nyújt a gazdaságélénkítésre mind európai, mind globális szinten. Az éghajlatváltozás elleni fellépés továbbá az emberek életminőségét is jelentős mértékben javítja. Ha azonban halogatjuk a cselekvést, azzal folyamatosan növeljük a költségeket és szűkítjük a hatékony kibocsátáscsökkentés és az éghajlatváltozásból eredő hatásokra való felkészülés lehetőségeinek körét.

A világ összes országának sürgős és együttes fellépésére van szükség. Az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) felei 1994 óta az éghajlatváltozás jelentette kihívásra összpontosítanak, és ennek eredményeképpen több mint 90 fejlett és fejlődő ország vállalta, hogy 2020-ig csökkenti kibocsátásait. Ezek a vállalások azonban nem elegendőek a 2 ºC-os célkitűzés teljesítéséhez[1]. Ezért 2012-ben az UNFCCC részes felei tárgyalásokat kezdtek egy olyan új, jogilag kötelező erejű, a felek mindegyikére alkalmazandó megállapodás kidolgozása céljából, amelynek végrehajtása elősegítheti a 2 ºC-os célkitűzés teljesítését. Ezt a 2015. évi megállapodást 2015 decemberében Párizsban kell majd véglegesíteni, és 2020-tól kezdődően végrehajtani.

A nemrégiben megtartott limai éghajlat-változási konferencia sikerei azzal kecsegtetnek, hogy Párizsban sikerülhet egy szigorú egyezményt megkötni. A konferencia legfontosabb eredménye az volt, hogy döntés született arról, hogy az egyes országoknak – még jóval a párizsi konferencia előtt – hogyan kell kidolgozniuk és bejelenteniük az általuk javasolt kibocsátáscsökkentési célértékeket. Kidolgozásra került továbbá a 2015-ös megállapodás teljes szövegének első tervezete, amely valamennyi fél álláspontját tükrözi a tárgyalás alatt lévő összes kérdés vonatkozásában.

Az EU már jóval a limai konferenciát megelőzően vezető szerepet vállalt az éghajlatváltozás globális szintű kezelésében, és elkötelezettséget mutatott e téren. A 2014 októberi európai csúcstalálkozón Európa vezető politikusai megállapodtak abban, hogy az EU-nak fokoznia kell erőfeszítéseit, és az 1990-es szinthez képest 2030-ig legalább 40%-kal csökkentenie kell hazai kibocsátását. Később Kína és az Egyesült Államok is hasonló bejelentést tettek. Limában az EU tagállamai vállalták, hogy mintegy a felét állják annak a 10 milliárd dollárnak, amelyet az USA az Éghajlat-változási Alap (GCF) induló tőkéjeként előirányzott a fejlődő országok támogatására. Az EU új beruházási tervet is elfogadott. Ez az elkövetkező három évben (2015 és 2017 között) magán- és állami forrásokból a reálgazdaságban legalább 315 milliárd EUR összegű beruházást fog generálni. A beruházások nyomán az uniós gazdaság korszerűbbé és még inkább szén-dioxid-mentessé válhat.

Ez a közlemény a Limában született döntések következményeit taglalja, és fontos dokumentum a Bizottság azon kiemelt céljának megvalósítása szempontjából, hogy – az Európai Bizottság elnökének politikai iránymutatásaival összhangban – stabil és alkalmazkodóképes energiauniót és előretekintő éghajlat-politikát hozzon létre. A közlemény felkészíti az EU döntéshozóit a 2015 decemberi párizsi konferenciát megelőző utolsó tárgyalásokra.

A közlemény többek között:

a 2014 októberi európai csúcstalálkozón született döntésnek megfelelően meghatározza a 2015 első negyedévének végéig benyújtandó, javasolt uniós kibocsátáscsökkentési célértéket, vagyis az EU tervezett nemzeti hozzájárulását (INDC); javaslatot tartalmaz arra, hogy az UNFCCC összes fele jóval a párizsi konferencia előtt nyújtsa be saját tervezett nemzeti hozzájárulását. Kína, az USA és a G20-ak csoportjának más országai, valamint a magas és közepes jövedelmű országok ezt valószínűleg meg fogják tudni tenni 2015 első negyedévében. A legkevésbé fejlett országok (LDC) számára nagyobb rugalmasságot kell biztosítani; egy olyan átlátható, dinamikus, jogilag kötelező erejű megállapodást vetít előre, amely valamennyi fél részéről méltányos, ambiciózus, és a globális gazdasági és geopolitikai körülmények változását is figyelembe vevő kötelezettségvállalásokat tartalmaz. A tudományos bizonyítékok azt támasztják alá, hogy ezek a vállalások összességében valószínűleg alkalmasak arra, hogy 2050-re globális szinten a kibocsátások legalább 60%-kal a 2010-es szint alá csökkenjenek. Amennyiben a párizsi vállalások ennél kevésbé ambiciózusak lesznek, akkor az Éghajlat-változási Alappal szorosan együttműködve 2016-tól érvényes munkaprogramot kell kidolgozni a kibocsátáscsökkentést célzó további intézkedések feltérképezése érdekében; javaslatot tartalmaz arra, hogy a 2015. évi megállapodás az UNFCCC égisze alatt létrejövő jegyzőkönyv formáját öltse. Fontos, hogy a főbb gazdasági hatalmak, így az EU, Kína és az USA a Jegyzőkönyvhöz való minél gyorsabb csatlakozással vállaljanak politikai vezető szerepet. A Jegyzőkönyvnek rögtön azután hatályba kell lépnie, hogy azt a globális kibocsátás jelenlegi mértékének együttesen 80%-áért felelős országok ratifikálták. Az új Jegyzőkönyv égisze alatt az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása, a technológiafejlesztés és -átadás, továbbá a kapacitásépítés várhatóan elő fogja segíteni a kibocsátáscsökkentésben való általános részvételt, és meg fogja könnyíteni a szén-dioxid-kibocsátás csökkenésére és az éghajlatváltozás káros következményeihez való alkalmazkodásra irányuló stratégiák hatékony és eredményes végrehajtását; felhívja a figyelmet arra, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) és a Montreáli Jegyzőkönyv részes feleinek legkésőbb 2016 végén döntést kell hozniuk a nemzetközi légi közlekedésből, illetve hajózásból, valamint a fluortartalmú gázok gyártásából és felhasználásából eredő kibocsátások eredményes szabályozása érdekében; rávilágít arra, hogy az egyéb uniós politikák, így a kereskedelem, a tudományos kutatási, innovációs és technológiai együttműködés, a gazdasági és fejlesztési együttműködés, a katasztrófakockázatok csökkentése és a környezetvédelem hogyan segíthetik az EU nemzetközi éghajlat-politikájának érvényesülését; valamint kapcsolódik egy az Európai Külügyi Szolgálat és a Bizottság által közösen kidolgozott klímadiplomáciai cselekvési tervhez. A cselekvési terv célja a párizsi konferenciára való felkészülés részeként az uniós tájékoztatási tevékenységek fokozása, valamint ambiciózus harmadik országokkal való partneri kapcsolatok kiépítése.

E közlemény egyes pontjairól a csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentum bővebb információkkal szolgál.

2.           A Párizsi Jegyzőkönyv

Az IPCC megállapításaival összhangban lévő közös fellépések elősegítése érdekében a Párizsi Jegyzőkönyvnek a következő célkitűzések megvalósítását kell biztosítania:

ambiciózus mértékű kibocsátáscsökkentés az alábbiak révén:

o hosszú távú célként annak kitűzése, hogy 2050-re globális szinten a kibocsátások legalább 60%-kal a 2010-es szint alá csökkenjenek[2]; valamint

o ezzel összefüggésben olyan egyértelmű, pontos, ambiciózus és méltányos, jogilag kötelező erejű, a felek mindegyikére alkalmazandó kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások meghatározása, amelyek végrehajtása elősegítheti a 2 ºC-os célkitűzés teljesítését. A kötelezettségvállalásoknak összhangban kell állniuk az UNFCCC elveivel, szem előtt tartva a felek felősségeinek és lehetőségeinek alakulását, valamint az eltérő nemzeti körülményeket;

dinamizmus: ehhez ötévente globális felülvizsgálatot kell végrehajtani annak érdekében, hogy a kibocsátáscsökkentési vállalások összhangban legyenek a legfrissebb tudományos eredményekkel; az átláthatóság és az elszámoltathatóság fokozása annak érdekében, hogy meg lehessen ítélni, hogy teljesültek-e kibocsátáscsökkentési célok és a kapcsolódó vállalások. Létre kell hozni a jegyzékekről való éves jelentéstételre, illetve a jegyzékek rendszeres ellenőrzésére és nemzetközi szakértői szinten való felülvizsgálatára vonatkozó közös szabályokat és eljárásokat; az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, fenntartható fejlődés előmozdítása a nemzetközi együttműködés ösztönzése, illetve az olyan politikák támogatása révén, amelyek csökkentik a kiszolgáltatottságot és növelik az országoknak az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodási képességét; valamint a hatékony és eredményes végrehajtás és együttműködés elősegítése azon politikák ösztönzése révén, amelyek magán- és állami forrásokból jelentős összegű, átlátható és kiszámítható finanszírozást képesek mozgósítani az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, alacsony kibocsátású fejlesztések előmozdítására.

E célkitűzéseket a Jegyzőkönyvben rögzíteni kell. 2017-re technikai munkaprogramot kell kidolgozni, amely tartalmazza az előbb felsorolt célok eléréséhez szükséges részletes szabályokat, eljárásokat és intézményeket.

A Jegyzőkönyvhöz csatlakozó feleknek kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalást kell tenniük. A felek részt vehetnek majd a Jegyzőkönyv égisze alatti döntéshozatalban, és a Jegyzőkönyv végrehajtásának támogatására pénzügyi és egyéb forrásokat vehetnek igénybe. A Jegyzőkönyv keretében tett kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásoknak valamennyi félre egyaránt kötelező erejűnek kell lenniük.

Ez minden másnál egyértelműbb jelzéssel szolgál majd a kormányok, a piacok és a közvélemény számára arról, hogy a Jegyzőkönyv aláírói elkötelezték magukat az éghajlatváltozás elleni küzdelem mellett. A kötelezettségvállalások ugyanis:

a legerőteljesebben fejezik ki egy-egy aláíró fél politikai szándékát arra vonatkozóan, hogy vállalásait teljesítse; biztosítják a szükséges kiszámíthatóságot és biztonságot a közszféra és a magánszféra valamennyi szereplője számára; valamint garantálják, hogy a kibocsátáscsökkentés melletti elkötelezettséget ne befolyásolják a nemzeti szintű politikai változások.

Azok az országok, amelyek amellett érvelnek, hogy a kibocsátáscsökkentési vállalások ne bírjanak nemzetközi szinten kötelező erővel, egyelőre nem bizonyították, hogy az ezzel járó előnyök más módon is elérhetőek volnának.

A G20-csoport összes országa (akik együttesen a globális kibocsátások 75%-áért felelnek), valamint további magas és közepes jövedelmű országok várhatóan rövid időn belül ratifikálják a Jegyzőkönyvet, és 2020-tól kezdődően el is kezdik végrehajtását. Különösen fontos, hogy az EU, Kína és az Egyesült Államok politikai vezető szerepet vállaljanak fel, és a Jegyzőkönyv mihamarabbi aláírával megszabják a folyamatok iramát. A Jegyzőkönyvnek akkor kell hatályba lépnie, amint a 2015-ben együttesen 40 Gt CO2-egyenértéket képviselő ország letétbe helyezte megerősítő okiratát. Ez a jelenlegi globális kibocsátások mintegy 80%-át jelenti.

3.           Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás ambiciózus mértékű csökkentése

3.1.        Az EU 2030-ra szóló célértéke és tervezett nemzeti hozzájárulása

Az EU klíma- és energiapolitikája már eddig is komoly eredményeket hozott. Uniós szinten az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 1990 és 2013 között 19%-kal csökkent, miközben ugyanebben az időszakban 45%-kal nőtt az EU GDP-je. Az Unió vezetői által 2014 októberében elfogadott, 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret újabb hasznos eszközül szolgál a szakpolitikai színtéren. Kötelező érvényű, az egész gazdaságra kiterjedő uniós kibocsátáscsökkentési célt határoz meg, amely valamennyi ágazatra és valamennyi kibocsátási forrásra kiterjed, így a mezőgazdaságra, az erdőgazdálkodásra és az egyéb földhasználati módokra is, és amelynek értelmében az 1990-es szinthez képest 2030-ig legalább 40%-kal csökkenteni kell a hazai kibocsátást. Ez a célkitűzés ambiciózus, méltányos, és összhangban áll azzal a céllal is, hogy hazai szinten 2050-re költséghatékony módon legalább 80%-os kibocsátáscsökkenés valósuljon meg[3]. Az EU már eddig is jelentős lépéseket tett azért, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése szempontjából a világ leghatékonyabb gazdaságává váljon. A 2030-ra szóló célérték szem előtt tartása révén további 50%-kal csökken az uniós gazdaság kibocsátásintenzitása. Az EU által nemrégiben jóváhagyott beruházási terv nyomán jelentős összegű magánberuházás valósul meg az EU gazdaságának korszerűsítése és még inkább szén-dioxid-mentessé tétele céljával.

Jelenleg nincs értelme ennél magasabb feltételes célt kitűzni. Ha a tárgyalások során az derülne ki, hogy mégis ambiciózusabb célkitűzésre van szükség, akkor az EU-nak nyitottnak kell lennie arra, hogy hazai kötelezettségvállalásait nemzetközi jóváírásokkal egészítse ki, feltéve, hogy teljes egészében biztosított ezek környezeti integritása és nem kerülnek kétszeresen beszámításra.

3.2.        A globális erőfeszítésekben való részvétel

Az EU a globális kibocsátás 9%-áért felelős, és ez az arány is egyre csökken. 2014 novemberében a világ két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, (a globális kibocsátás 25%-áért felelős) Kína és (a globális kibocsátás 11%-áért felelős) USA az EU példáját követve bejelentette a 2020 utánra vonatkozó indikatív célkitűzéseit. E célkitűzések együttesen a globális kibocsátások csaknem felét lefednék. Ahhoz, hogy a Jegyzőkönyv sikeres legyen és globális szinten egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani, a következőkre van szükség:

· Nagy földrajzi lefedettség: Ahhoz, hogy a kibocsátások tekintetében a szükséges lefedettséget biztosítani lehessen, az összes félnek (a legkevésbé fejlett országok kivételével) 2015-ben minél korábban be kell nyújtania tervezett nemzeti hozzájárulását. A G20-ak csoportjának összes országa, valamint a magas és közepes jövedelmű országok ezt valószínűleg meg fogják tudni tenni 2015 első negyedévében. A tervezett nemzeti hozzájárulásokat a Limában egyeztetett tájékoztatási követelményeknek megfelelően kell benyújtani. Az 1. táblázat az EU vezetői által 2014 októberében elfogadott, legalább 40%-os hazai kibocsátáscsökkentési célt mutatja be tervezett nemzeti hozzájárulásban kifejezve, a célkitűzések átlátható, számszerűsíthető és összehasonlítható leírásához szükséges, Limában elfogadott tájékoztatási követelmények szerint. Az egyszerű táblázat modellként szolgálhat azon felek számára, akik még dolgoznak tervezett nemzeti hozzájárulásuk meghatározásán. Önkéntes alapon a legkevésbé fejlett országok is benyújthatják tervezett nemzeti hozzájárulásukat, amely az ő esetükben szakpolitikákat és intézkedéseket, illetve ezeknek a kibocsátáscsökkentésre gyakorolt becsült hatását jelenti. A Jegyzőkönyv összes többi felének kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalást kell tennie és annak elérésére folyamatosan törekednie. Ezeket a kötelezettségvállalásokat a Jegyzőkönyv egyik mellékletében, a felek ábécérend szerinti sorrendjében kell felsorolni.

· Ágazatok és kibocsátási források átfogó kezelése: A feleknek olyan kötelezettségvállalásokat kell megfogalmazniuk, amelyek az összes érintettet erőteljesen arra ösztönzik, hogy tovább csökkentsék és visszaszorítsák a globális kibocsátásokat. A Jegyzőkönyvnek kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalást kell előírnia valamennyi ágazatra, így a mezőgazdaságra, az erdőgazdálkodásra és az egyéb földhasználati módokra, a nemzetközi légi közlekedésre és hajózásra, valamint a fluortartalmú gázokra. Az ICAO, az IMO és a Montreáli Jegyzőkönyv részes feleinek legkésőbb 2016 végén intézkedéseket kell hozniuk a nemzetközi légi közlekedésből, illetve hajózásból, valamint a fluortartalmú gázok gyártásából és felhasználásából eredő kibocsátások eredményes szabályozása érdekében.

· Lehető legambiciózusabb célok: A feleknek még jóval a párizsi konferencia előtt meg kell választaniuk kibocsátáscsökkentési vállalásuk típusát, és a felelősségek és a lehetőségek alakulásának, valamint az eltérő nemzeti körülményeknek a figyelembevételével meg kell határozniuk azok mértékét és hatókörét. A több felelősséggel és lehetőséggel rendelkező országoknak kell a legambiciózusabb vállalásokat tenniük. A felek tervezett nemzeti hozzájárulásainak a kibocsátáscsökkentés nagyságrendje és hatóköre tekintetében a jelenlegi vállalásoknál fokozatosan egyre szigorúbbaknak kell lenniük. A tervezett nemzeti hozzájárulásoknak egyre alacsonyabb szintet kell elérniük mind a teljes kibocsátás, mind az egy főre jutó kibocsátás tekintetében, illetve javulást kell mutatniuk az kibocsátásintenzitás vonatkozásában.

· Határozott kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások: A leghatározottabb vállalást a gazdaság egészére kiterjedő abszolút célértékek és kibocsátási kvóták együttes rögzítése jelenti. Ezek számos előnyt kínálnak: ezek között említhető a megbízhatóság, az átláthatóság, a rugalmasság, és az, hogy – széles körű alkalmazásuk esetén – csökkentik a kibocsátásáthelyezés kockázatát. Tekintettel arra, hogy az évek előrehaladtával fejlődést kell felmutatni, minden olyan országnak, amely már most is rendelkezik ilyen célkitűzésekkel, azokat fenn kell tartania és egy korábbi referenciaévhez vagy referencia-időszakhoz képest növelnie kell. Azon G20-csoportbeli, valamint további magas jövedelmű országoknak, amelyek nem határoztak meg a Jegyzőkönyv szerinti abszolút célértéket a 2020-tól kezdődő időszakra, ezt legkésőbb 2025-ig meg kell tenniük. Örvendetes volna, ha ezt más feltörekvő és közepes jövedelmű gazdaságok is minél hamarabb, de legkésőbb 2030-ban megtennék.

4.           Dinamizmus biztosítása a célértékek rendszeres felülvizsgálata révén

A Jegyzőkönyvnek meg kell határoznia egy olyan, a felek mindegyikére érvényes folyamatot, amelynek célja a Jegyzőkönyv hosszú távú céljával összhangban a kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások rendszeres felülvizsgálata és a vállalások szigorítása. Amennyiben a felek közös vállalásai nem bizonyulnak elegendőnek, a folyamatnak arra kell ösztönöznie a feleket, hogy növeljék mostani vállalásaik mértékét, a későbbi időszakokban pedig kellő mértékű vállalásokat tegyenek.

A 2020-tól kezdődően ötévente elvégzendő felülvizsgálat átláthatóbbá, egyértelműbbé és érthetőbbé tenné a felek kibocsátáscsökekntési kötelezettségvállalásait a 2°C-os célkitűzéshez való hozzájárulásuk tekintetében. A felülvizsgálat keretében a feleknek be kell számolniuk kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásaik tekintetében tett előrehaladásukról, valamint ki kell fejteniük, hogy intézkedéseiket miért tartják méltányosnak és ambiciózusnak.

Az eljárás során figyelembe kell venni a tudományos eredményeket, bizonyítékokra kell támaszkodni, és emellett figyelembe kell venni a felelősségek, a lehetőségek és a nemzeti körülmények változását. A felülvizsgálatnak egyszerűnek és hatékonynak kell lennie, és el kell kerülni a más folyamatokkal való átfedéseket. A felülvizsgálati ciklus szabályait idővel felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy a világ a 2°C-os célkitűzés teljesítéséhez szükséges pályán maradjon.

A Jegyzőkönyvnek és az ahhoz kapcsolódó, a Felek Konferenciája által hozott határozatoknak elő kell segíteniük az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek dinamikus mozgósítását, illetve a technológiaátadást és a kapacitásépítést az arra jogosult felek, különösen a korlátozott lehetőségekkel rendelkezők számára. Ez többek között az Éghajlat-változási Alap (GCF), a Globális Környezetvédelmi Segélyalap (GEF) és más releváns intézmények által mozgósított végrehajtási eszközök megfelelőségének és hatékonyságának rendszeres felülvizsgálatát és javítását jelenti. A párizsi konferencián továbbá arról is gondoskodni kell, hogy az idő előrehaladtával a felek támogatást kapjanak alkalmazkodási stratégiáik rendszeres felülvizsgálatához és megerősítéséhez.

5.           Az átláthatóság és az elszámoltathatóság fokozása

A Jegyzőkönyvben meg kell határozni a felek mindegyikére vonatkozó közös átláthatósági és elszámoltathatósági rendszer fő elemeit. Ezen belül szigorú nyomon követési, ellenőrzési és számviteli szabályokat kell hozni, és olyan eljárást kell kialakítani, amely biztosítja, hogy minden fél felelősséggel tartozzon saját vállalásainak teljesítéséért. Ez a rendszer elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy meg lehessen bizonyosodni arról, hogy mindegyik fél végrehajtja vállalásait és jó úton halad célkitűzésének teljesítése felé. A rendszer emellett alapvető lesz a bizalom kiépítése, az ambiciózus célok kitűzésének ösztönzése, valamint a kiszámíthatóság és a jogbiztonság garantálása szempontjából. Ennek keretében a feleknek legkésőbb a ratifikálás időpontjáig be kell nyújtaniuk a 2010-től 2015-ig tartó időszakra szóló éves emissziókataszterek legfrissebb adatait.

Ennek a rendszernek hosszú távra kell szólnia. Egyrészről kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy figyelembe vegye a vállalási típusok, a nemzeti lehetőségek és körülmények sokféleségét, azonban a rugalmasságnak nem szabad aláásnia az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és az ambiciózusságot. A rendszert független külső szakértőknek rendszeresen felül kell vizsgálniuk. Az új Jegyzőkönyvnek el kell ismernie a saját hazai szén-dioxid-piacukat összekapcsoló országok által végrehajtott nettó transzfereket, és ezeket a vállalások teljesítésének értékelésekor figyelembe kell venni.

Végül a Jegyzőkönyvnek rendelkeznie kell egy olyan testület felállításáról, amely segíti a végrehajtást, és foglalkozik azon kérdések megválaszolásával, amelyek a felek kötelezettségvállalásainak teljesítése kapcsán merülnek fel. E testületnek a kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokkal, és ezen belül a nyomon követéssel, a jelentéstétellel, az ellenőrzéssel és az elszámolással kapcsolatos kérdésekre kell összpontosítania. A testületnek szakértőkből kell állnia, nem lehet politikai jellegű, és megbízatásának részleteit a Jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

6.           Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség kialakítása az alkalmazkodás révén

Az ambiciózus kibocsátáscsökkentési intézkedések jelentősége vitathatatlan, de nem kevésbé fontos az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaira való felkészülést és az azokhoz való alkalmazkodást célzó egyéni és kollektív intézkedések ösztönzése. E tekintetben különösen fontos a földhasználat, hiszen kiemelt szerepe van az élelmezésbiztonság, és egyéb környezeti, társadalmi és gazdasági előnyök fenntartásában. Az alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia kiegészíti a tagállami stratégiákat, és célja, hogy Európa az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóbbá váljon. Az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodás csökkentheti az árvizek kockázatát és a talajerózió mértékét, továbbá javíthatja a víz- és levegőminőséget.

Valamennyi fél éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, fenntartható fejlődésének előmozdítása keretében a Jegyzőkönyvnek hangsúlyoznia kell annak fontosságát, hogy valamennyi fél kötelezettséget vállaljon a megfelelő alkalmazkodást elősegítő intézkedések meghozatalára, megtervezésére és végrehajtására, és ezekről a nemzeti közleményeken keresztül való jelentéstételre. A Jegyzőkönyvnek elő kell segítenie az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak különösen kiszolgáltatott régiók és országok részére nyújtott támogatást, ideértve a pénzügyi és technológiai támogatást, valamint a kapacitásépítést.

Ily módon a Jegyzőkönyv láthatóbbá teszi az alkalmazkodást elősegítő intézkedéseket és támogatásokat, és megerősíti az UNFCCC égisze alatti nyomon követési és jelentéstételi rendelkezéseket. Lehetővé teszi továbbá, hogy a nemzeti jelentésekre és más fontos információkra támaszkodva jobban meg lehessen érteni az alkalmazkodás megkönnyítése érdekében hozott intézkedések hatékonyságát, annak érdekében, hogy a felek további fokozott fellépéseinek tervezésekor ezeket a tanulságokat fel lehessen használni.

A Jegyzőkönyv elfogadása nyomán a részes felek által hozandó további határozatok várhatóan fokozni fogják a cancúni adaptációs keret és a nairobi munkaprogram keretébe tartozó rendelkezések végrehajtását.

7.           A végrehajtás és az együttműködés elősegítése

7.1.        Az éghajlatváltozás elleni küzdelem köz- és magánfinanszírozása

A gazdaságok alacsony kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaságokká való átalakítása csak úgy lehetséges, ha a beruházási minták tekintetében komoly paradigmaváltás megy végbe. A Jegyzőkönyvnek az alacsony kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaság előmozdítására irányuló programokba és szakpolitikákba való beruházásokat kell ösztönöznie. Valamennyi országnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a beruházások keretfeltételeit biztosító környezet oly módon javítja, hogy az az éghajlatbarát beruházások számára vonzó legyen. A „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” témájú bizottsági közleménnyel összhangban hatékony módszerekkel minden lehetséges forrást fel kell használni a fenntartható fejlődéssel és az éghajlatváltozással kapcsolatos, nemzetközi szinten meghatározott célok érdekében. Fontos, hogy azok az országok, amelyek ezt megtehetik, finanszírozást mozgósítsanak a Jegyzőkönyv támogatásra jogosult felei számára. A támogatás alapját idővel ki kell szélesíteni, a felek lehetőségeinek alakulásával összhangban. Továbbá minden félnek világos információkkal kell szolgálnia azon finanszírozások éghajlatváltozás szempontból kifejtett hatásáról, amelyek nem az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt finanszírozások. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt finanszírozásoknak továbbra is tükrözniük kell a nemzeti kormányok a 2020 utánra szóló kötelezettségvállalásait, a keretfeltételeket biztosító környezetet és a beruházási stratégiákat. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt, mozgósítandó finanszírozás összege a javasolt tervezett nemzeti hozzájárulás mértékétől, az ahhoz kapcsolódó beruházási tervektől és a nemzeti alkalmazkodási tervezéstől is függ. Jelen pillanatban a tervezett nemzeti hozzájárulások mértéke és a nemzeti alkalmazkodási tervezési folyamatok nem ismertek, ezért még korai lenne előrejelzésekbe bocsátkozni az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez kapcsolódóan a 2020 utáni időszakban szükséges finanszírozás mértékéről és típusáról.

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem közfinanszírozása 2020 után is fontos mozgósító erővel fog bírni. A Jegyzőkönyvnek azt is el kell ismernie, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek mozgósításának fokozásában a magánszektornak is jelentős szerepe van. A Jegyzőkönyvnek tisztáznia kell, hogy mi az Éghajlat-változási Alap (GCF) és a Globális Környezetvédelmi Segélyalap (GEF) szerepe a végrehajtás támogatásában. Biztosítékot kell tartalmaznia a legszegényebb és az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak leginkább kiszolgáltatott országok számára arra vonatkozóan, hogy az ő támogatásuk a továbbiakban is prioritást élvez. Ez leginkább úgy érhető el, ha a Jegyzőkönyv finanszírozási kerete teljes összhangban áll a fejlesztésfinanszírozási folyamattal és a 2015 utánra szóló fejlesztési menetrenddel.

A gazdaságok alacsony kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaságokká való átalakítása érdekében a Jegyzőkönyvnek elő kell mozdítania azt ezt lehetővé tevő keretfeltételek kidolgozását és bevezetését, és ezen belül:

ambiciózus nemzeti éghajlat-politikák kidolgozását; hatékony irányítást, és ennek részeként az alacsony kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fejlesztéseket célzó beruházásokat előmozdító beruházási keretek, ár-jellegű ösztönzők és pénzügyi eszközök alkalmazását; valamint az éghajlatváltozás kezelésével kapcsolatos információk nyújtását.

A szén-dioxid-árazás és az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok beruházási politikája e tekintetben kulcsszerepet játszik. Az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontoknak az összes szakpolitikában, fejlesztési stratégiában és beruházásban való érvényesítése alapvető fontosságú ahhoz, hogy ki lehessen aknázni a fejlesztési, mérséklési és alkalmazkodási célú finanszírozások közötti szinergiákat.

7.2.        A nemzetközi együttműködés fokozása

A szakpolitikák kialakításával kapcsolatos információk megosztása és a bevált gyakorlatok népszerűsítése nagy mértékben felgyorsítja és kiszélesíti az éghajlatváltozással kapcsolatos cselekvést. Az elmúlt években az EU két- és többoldalú kezdeményezések (például a kibocsátáskereskedelemmel kapcsolatos kétoldalú szakpolitikai párbeszédek) keretében aktívan törekedett erre: a fenntartható energiára vonatkozó kezdeményezéseket indított, amelyek hozzájárulnak a karbonszegény gazdaságok kialakításához; illetve az éghajlatváltozás elleni globális szövetség keretében, amelynek 38 az éghajlatváltozásnak különösen kitett fejlődő ország és összesen nyolc afrikai, ázsiai, karibi és csendes-óceáni régió a tagja, népszerűsítette az alkalmazkodási politikák kidolgozását és gyakorlatba való átültetését.

A Jegyzőkönyvnek elő kell mozdítania a tapasztalatok szisztematikusabb cseréjét a földrajzi régiókon belül és a régiók között, és ennek során össze kell fogni különböző szakosodott szervezetek, a magánszektor, a tudomány, a régiók és az önkormányzatok technikai szakértelmét. A Jegyzőkönyvnek gondoskodnia kell a kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozás káros következményeihez való alkalmazkodásra irányuló nemzeti szintű erőfeszítések végrehajtását és kiegészítését célzó jelentős kezdeményezések elismeréséről. A párizsi konferencián arról is dönteni kell, hogy folytatni kell azt a munkaprogramot, amelynek célja, hogy a GCF-fel és más pénzügyi intézményekkel szorosan együttműködve 2016-ban további kibocsátáscsökkentési intézkedéseket lehessen meghatározni. Ez akkor lesz különösen fontos, ha a kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások összessége nem fedi le a 2°C-os célkitűzés teljesítéséhez szükséges kibocsátáscsökkentést.

7.3.        Az éghajlatváltozás elleni küzdelmet segítő technológiák fejlesztésének és gyakorlatba való átültetésének támogatása

Az éghajlatváltozás elleni küzdelmet segítő technológiák fejlesztése és gyakorlatba való átültetése rendkívül fontos az éghajlatváltozással kapcsolatos célok eléréséhez, továbbá a munkahelyteremtésben és a fenntartható gazdasági növekedésben is szerepe van. A kutatásfinanszírozás, a piaci elterjedést segítő intézkedések, a képzési programok, a finanszírozás és a kibocsátások „beárazása” együttesen technológiák széles skálája számára teremt megfelelő környezetet. Itt említhetők a szélsőséges időjárási jelenségek hatásaival szembeni ellenálló képességet növelő technológiák, az éghajlatvédelmi szolgáltatások és vízgazdálkodási rendszerek, továbbá az energiatermelés, az ipari eljárások, a közlekedés, a mezőgazdaság, valamint az erdőpusztulás csökkentése.

Az országok a számukra legmegfelelőbb technológiai megoldásokat választják, és ehhez gyakran segítséget kapnak technológiai szükségleteik felmérése révén és az Éghajlat-változási Technológiai Központ és Hálózat (CTCN) részéről. Az innováció, és ezen belül a technológiaátadás fokozása a magánszektor szereplőivel való, a technológia kifejlesztésére, finanszírozására és gyakorlati alkalmazására irányuló önkéntes együttműködéseken múlik. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra vonatkozó hatályos szabályozást rendkívül fontos megőrizni.

A Jegyzőkönyvben el kell ismerni a technológiai végrehajtó bizottság és a CTNC által már eddig is betöltött szerepet, és korszerűsíteni kell a technológiai szükségletek felmérésének eljárását.

7.4.        Kapacitásépítés

A kapacitásépítésnek a Jegyzőkönyvhöz kapcsolódó valamennyi tevékenység, így az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás tervezése, a jelentéstételi kötelezettségek, az emissziókataszterek, a technológiatranszfer és a kibocsátáscsökkentési projektek esetében egyaránt központi támogató szerepet kell kapnia. Ezért ezt az említett területeken zajló támogató tevékenységekért felelős intézményeken keresztül kell biztosítani, és az egyes országok igényeire kell szabni.

Az Egyezmény keretében meglévő rendelkezéseket meg lehet ugyan erősíteni, de az e témával kapcsolatos egyeztetések megfelelő fő fóruma továbbra is a kapacitásépítéssel foglalkozó durbani platform lesz. Az EU aktívan törekszik arra, hogy a kapacitásépítést integrálja az éghajlatváltozás elleni küzdelem vonatkozásában a fejlődő országok számára nyújtott fellépéseibe, a kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások vonatkozásában is.

A párizsi konferencián arról is dönteni kell, hogy segíteni kell az arra rászoruló országokat az emissziókataszterek létrehozása, a nyomon követés, a jelentéstételi és ellenőrzési rendszerek tekintetében, valamint az alacsony kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fejlesztések előmozdítását célzó, megfelelő ösztönzőket is tartalmazó stratégiák kidolgozásában.

8.           Egyéb uniós politikák mozgósítása

A párizsi konferenciára való felkészülés keretében az elkövetkező hónapokban az EU fokozni fogja klímadiplomáciai fellépéseit. Az EU külügyminiszterei elfogadták az Európai Külügyi Szolgálat és a Bizottság által közösen kidolgozott klímadiplomáciai cselekvési tervet.

A terv az alábbi intézkedéseket tartalmazza:

a politikai párbeszédek során – így a G7-ek és a G20-ak találkozóin, valamint az ENSZ Közgyűlésében – az éghajlatváltozás stratégiai jelentőségű prioritásként való kezelése; az uniós fejlesztési együttműködés során az éghajlatváltozás hatásaival és a katasztrófákkal szemben ellenállóképes, alacsony kibocsátású fejlesztések előmozdítása; valamint az éghajlatváltozás kérdésének összekapcsolása a potenciális hosszú távú következményekkel, például a biztonsági kihívásokkal.

Az egyéb uniós szakpolitikák emellett a nemzetközi tárgyalások során és a Jegyzőkönyvnek a partnerországokban való végrehajtásakor is aktívan segíthetik az EU célkitűzéseinek megvalósulását. Segítséget nyújthatnak a partnerországoknak a Jegyzőkönyv előkészítése, majd későbbi végrehajtása során. Ezek a szakpolitikák az alábbiak:

Gazdasági és fejlesztési együttműködés: Az EU és tagállamai már most is a legjelentősebb hivatalos fejlesztési segélynyújtók, és mint ilyenek támogatást nyújtanak a fejlődő országoknak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez. Az EU 2013-ban több mint 9,5 milliárd EUR-t biztosított az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához. Az EU-nak a továbbiakban is törekednie kell arra, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos célokat érvényesítse a gazdasági és fejlesztési együttműködések során. Ennek érdekében már döntés született arról, hogy a 2014–2020-as időszakban az uniós fejlesztési támogatás legalább 20%-át (14 milliárd EUR nagyságrendű összeget) az éghajlatváltozással kapcsolatos célokra kell fordítani. A tagállamoknak szintén egyértelműen törekedniük kell az éghajlatváltozással kapcsolatos célok egyéb területeken való érvényesítésére. Az Uniónak és tagállamainak továbbá – a hatás növelése és a megvalósítás hatékonyságnak fokozása érdekében – jobban össze kell hangolniuk az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt globális szintű finanszírozásokat. Tudományos kutatási, technológiai fejlesztési és innovációs politika: Az EU jobban ki fogja aknázni azt, hogy a kutatási és innovációs keretprogram, a „Horizont 2020” teljes egészében nyitva áll harmadik országok előtt, és pénzügyi támogatást nyújt a kevésbé fejlett országok részére. Az EU széles körben fel fogja hívni a figyelmet arra, hogy e program keretében legalább 28 milliárd EUR-t szán az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedésekre. Ennek az összegnek egy része széles körű nemzetközi együttműködést tesz lehetővé, amelynek révén az éghajlatváltozás elleni küzdelmet segítő technológiák eljuthatnak a piacokra, képzés nyújtható a tudományos szakemberek és a vállalkozók számára, és előmozdíthatók a klímadiplomáciai célok. Kereskedelempolitika: Az EU és szabadkereskedelmi partnerei a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban vállalják, hogy egyebek mellett rendszeres strukturált párbeszéd, valamint éghajlat-változási és kereskedelmi témákban való együttműködés révén előmozdítják az éghajlatváltozással kapcsolatos célokat és eredményesen végrehajtják az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményét. A GSP+ rendszer keretében az EU több lehetőséget kínál az uniós piacra való belépéshez azon fejlődő országok számára, amelyek ratifikáltak és végre is hajtanak bizonyos nemzetközi megállapodásokat, például az éghajlatváltozásra vonatkozóakat. Az éghajlatbarát technológiák elterjesztésének és fejlesztésének fokozása céljából a WTO égisze alatt kereskedelmi partnereivel együtt az EU egy jelentős nemzetközi egyezmény megkötésére törekszik, amelynek értelmében 2015 vége előtt liberalizálásra kerülne a környezeti javak és szolgáltatások kereskedelme. Környezeti politika: Az EU által a biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális stratégiai terv keretében vállalt – és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégiájában is megerősített – kötelezettségek végrehajtása kritikus fontosságú lesz az éghajlatváltozás problémáinak oly módon való kezeléséhez, ami egyúttal társadalmi, gazdasági és kulturális előnyöket is generál. A katasztrófakockázatok csökkentése: A katasztrófakockázat-kezelés terén folytatott uniós együttműködés[4] – amelynek része az éghajlatváltozás hatásaival is számoló nemzeti kockázatértékelések kidolgozása és a kockázatkezelési képességek továbbfejlesztése – hozzájárul az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás fokozásához.

9.           A következő lépések

Az EU-ra a következő feladatok várnak:

2015 első negyedévének végéig be kell nyújtania tervezett nemzeti hozzájárulását; a főbb gazdaságokat arra kell ösztönöznie, hogy időben tett és ambiciózus tervezett nemzeti hozzájárulásokon keresztül vállaljanak vezető szerepet, különösen a meghatározó gazdaságok fóruma, a G20- és G7-csoport keretében; ösztönöznie és támogatnia kell, hogy minél több fél határozzon meg ambiciózus tervezett nemzeti hozzájárulást; az éghajlat-változással kapcsolatos ambiciózusabb globális fellépés ösztönzését központi elemmé kell tennie diplomáciai kapcsolataiban és a partnerországokkal folytatott párbeszédben; az UNFCCC égisze alatt, illetve más két- és többoldalú tárgyalások során elő kell mozdítania a fentiekben bemutatott jellemzőkkel bíró, ambiciózus, átlátható és dinamikus Jegyzőkönyv elfogadását; gondoskodnia kell arról, hogy az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, alacsony kibocsátású fejlesztések előmozdításához a nemzetközi partnerek részére az EU által nyújtott pénzügyi támogatás biztos és kiszámítható legyen; sürgetnie kell, hogy még 2015 vége előtt megvalósuljon a környezeti javak és szolgáltatások kereskedelmének gyors liberalizációja; gondoskodnia kell arról, hogy az éghajlat-változással kapcsolatos fellépés összhangban legyen a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó ENSZ-tárgyalásokkal, a fenntartható fejlődés 2015 utáni finanszírozásával és a katasztrófakockázatok csökkentésének 2015 utánra szóló keretével; valamint gondoskodnia kell arról, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakára vonatkozó megállapodást az EU és tagállamai, továbbá a hatálybalépéshez szükséges számú további fél 2015 vége előtt ratifikálják.

A Bizottság nemzetközi konferenciát fog szervezni, hogy az érintettek pontosabb információkat kapjanak a tervezett nemzeti hozzájárulások mértékéről, valamint a kollektív ambíciók megfelelőségéről, továbbá, hogy a párizsi konferenciára való felkészülés részeként elősegítse a nyílt eszmecserét. A konferenciára 2105 novemberében kerül sor, és célja, hogy közös fórumot kínáljon a partnerországok, a tudományos élet kiemelkedő szereplői, a szellemi műhelyek és nemzetközi szervezetek számára.

Továbbá 2015 közepén a Bizottság elkezdi az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszteni a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret végrehajtásáról szóló jogalkotási javaslatait.

A Bizottság a továbbiakban is törekszik arra, hogy az éghajlatváltozás elleni fellépést érvényesítse a gazdasági és fejlesztési együttműködések során, arra, hogy szorosabban együttműködjön a tagállamokkal az éghajlatváltozás szempontjából jelentős fejlesztések megvalósítása terén, valamint arra, hogy a tudományos kutatási és innovációs programjainak nyitottsága által kínált lehetőségek jobb kiaknázása révén támogassa nemzetközi partnereit, és segítse őket az új Jegyzőkönyv keretében tett kötelezettségvállalásaik végrehajtásában.

A Bizottság felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy minél hamarabb támogassa a javasolt megközelítést.

1. táblázat: Az EU javasolt tervezett nemzeti hozzájárulása

A vállalás

Típus || A referenciaévhez viszonyított abszolút kibocsátáscsökkentés.

Hatókör || A gazdaság egésze

Alkalmazási kör || A teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás, a Montreáli Jegyzőkönyv tárgyát képező kibocsátások kivételével Szén-dioxid (CO2) · Metán (CH4) · Dinitrogén-oxid (N2O) · Fluorozott szénhidrogének (HFC) · Perfluorokarbonok (PFC) · Kén-hexafluorid (SF6) · Nitrogén-trifluorid (NF3)

Referenciaév || 1990

Időszak || 2021–2030 (a kezdő és záró évet is beleértve)

A csökkentés mértéke || 2030-ig a hazai kibocsátás legalább 40%-kal való csökkentése.

A vállalás által lefedett kibocsátások (%-ban) || 100%

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és egyéb földhasználati módok is beleértve || Igen

A piaci alapon működő nemzetközi mechanizmusok nettó hatása || Nemzetközi jóváírások nincsenek figyelembe véve.

A tervezés folyamata || Az Európai Tanács 2014. október 23–24-én jóváhagyta a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretet (EUCO 169/14). Az Európai Bizottságnak ki kell dolgoznia a 2030-ra vonatkozó keret végrehajtásáról szóló jogalkotási javaslatokat, ezen belül a földhasználatról, a földhasználat megváltoztatásáról és az erdőgazdálkodásról szóló javaslatokat (a 2015. évi bizottsági munkaprogram).

Méltányos és ambiciózus || A kötelezettségvállalás összhangban van az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállást célzó uniós szakpolitikákkal, és valós esélyt kínál a 2° C-os célkitűzés teljesítésére. Az EU-t hozzásegíti a hosszú távon 80%-os hazai kibocsátáscsökkentés költséghatékony eléréséhez: ez az érték összhangban van az IPCC azon értékelésével, amely szerint a fejlett országoknak együttesen 2050-ig az 1990-es szintekhez képest 80–95%-kal kellene csökkenteniük kibocsátásukat. Az EU kibocsátásai már elérték a legmagasabb szintet. Az EDGAR adatbázis szerint az EU 28 tagállamának összkibocsátása 1979-ben érte el tetőpontját, ekkor 6,4 Gt CO2-egyenérték volt.

Főbb feltételezések

Alkalmazott mértékegység || 100 éves időszakra vonatkozó felmelegedési potenciál az IPCC 4. hatásvizsgálati jelentésével összhangban.

A kibocsátások becslésére szolgáló módszertan || Az IPCC 2006. évi iránymutatásai.

A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és az egyéb földhasználati módok figyelembevételének módja || A földhasználatból, a földhasználat-megváltoztatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátás és abszorpció elszámolására szolgáló átfogó keret, tevékenység- vagy földalapú megközelítést alkalmazva, az alábbiakra építve: i) a 2/CMP.7. számú határozatban rögzített szabályok, a részes felek vonatkozó határozatai és az uniós jogszabályok (529/2013/EU határozat); és ii) a környezeti integritás jelenlegei szintje.

Hatókör

Ágazatok/forráskategóriák || · Energia o Tüzelőanyagok égetése § Energiaipar § Gyártó iparágak és építőipar § Közlekedés § Egyéb ágazatok § Egyéb o Energiahordozókból származó illékony kibocsátások § Szilárd tüzelőanyagok § Kőolaj és földgáz, valamint az energiatermelésből származó egyéb kibocsátások o CO2-szállítás és -tárolás · Ipari eljárások és termékfelhasználás o Ásványipar o Vegyipar o Fémipar o Tüzelőanyagok és oldószerek felhasználásából származó, nem energiajellegű termékek o Elektronikai ipar o Ózonkárosító anyagokat helyettesítő termékek o Egyéb termékgyártás és -felhasználás o Egyéb · Mezőgazdaság o Emésztőrendszeri fermentáció o Trágyakezelés o Rizstermesztés o Mezőgazdasági talajok o Füves területek előírt felégetése o Mezőgazdasági maradványok tarlóégetése o Meszezés o Karbamid alkalmazása o Egyéb széntartalmú trágyák o Egyéb · Hulladék o Szilárd hulladék ártalmatlanítása o Szilárd hulladék biológiai kezelése o Hulladékégetés hulladékégetőben és nyílt téri hulladékégetés o Szennyvízkezelés és -kibocsátás o Egyéb · Földhasználat, a földhasználat megváltoztatása és erdőgazdálkodás az 529/2013/EU határozat szerint o Erdősítés, újraerdősítés o Erdőirtás o Erdőgazdálkodás o Szántóföldi gazdálkodás o Rét- és legelőgazdálkodás o Vagy hasonló, földalapú elszámolás az UNFCCC jelentési kategóriái szerint o Az EU és tagállami által a Kiotói Jegyzőkönyv és a dohai módosítás részes feleinek minőségében kiválasztott egyéb kategóriák/tevékenységek.

[1] Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) 2014. évi összefoglaló jelentése a kibocsátási szakadékról.

[2] Ez megegyezik az EU régóta érvényes – és a Környezetvédelmi Tanács 2014. október 28-i következtetéseiben is szereplő – azon célkitűzésével, hogy 2050-re globális szinten a kibocsátások az 1990-es szint felére csökkenjenek.

[3] COM(2011) 112 végleges: Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve

[4] Az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat

5. és 6. cikke.

Melléklet: Háttérinformációk az EU-val kapcsolatban, továbbá a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátóinak kibocsátási profilja

Az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentése és a gazdaság növekedése

Forrás: EKÜ, Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság (Ameco-adatbázis), Eurostat