20.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 264/77

Előadó:

Paulo BARROS VALE

1.1.

A fegyverekkel kapcsolatos kérdések mindig ellentmondásosak, ám az Európában történt tragikus események még kiélezettebbé teszik a róluk szóló vitát. Az irányelv felülvizsgálatának értékelését azonban hidegvérrel és objektívabb módon kell elvégezni, kiegyensúlyozottan elemezve a biztonság és a piac kérdéseit; a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem témakörét pedig más, a súlyának megfelelőbb vitákra kell hagyni.

1.2.

Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala Study on Firearms  (1) [Tanulmány a tűzfegyverekről] című tanulmányának becslése szerint 2007-ben mintegy 875 millió fegyver létezett világszerte Ezek közül mindössze 3 % volt a rendőrség és 23 % a katonaság tulajdonában. Egy ilyen méretű iparágban a jogalkotó feladata az, hogy megtalálja és érvényesítse azokat az eszközöket, amelyek képesek csökkenteni a fegyverek ilyen nagy számának birtokolásából adódó veszélyt.

1.3.

Az EGSZB támogatja a tárgyalt, a definíciókat tisztázó, a fegyverek jelölése és megsemmisítése terén új követelményeket és koherensebb szabályokat bevezető irányelv elfogadását, ugyanakkor olyan fellépéseket kíván javasolni, amelyek a véleménye szerint segíthetik a polgárok biztonságának javítását.

1.4.

Szemben más ágazatokkal, amelyek kapcsán az Európai Unió sok jogszabályt alkotott, a hadiiparra ez nem mondható el, az előírások ugyanis a lehetséges mérték alatt maradnak a biztonság, illetve a fegyverek és a bűncselekményekben részt vevő személyek nyomon követése terén. Emiatt eltökéltségre van szükség az elérendő célok kapcsán egy olyan érzékeny területen, mint amilyen a biztonság.

1.5.

A fegyverek és a lőszerek nyomon követhetőségének jelentősége kapcsán az EGSZB kiáll amellett, hogy közép-, illetve hosszú távon vizsgálják meg, miként lehetne az iparág fejlődését afelé irányítani, hogy a lövedékeket kitörölhetetlen módon és olyan helyen jelöljék meg, ami a használat során nem semmisülhet meg. Amennyiben technikailag megoldható, ezeket és más, a fegyverekkel kapcsolatos adatokat a hatóságok által átjárható adatbázisokban hozzáférhetővé kell tenni, hiszen azok így nagymértékben segítik a nyomozás hatékonyságának javítását. Ezek az adatbázisok nem maradhatnak csupán nemzeti jegyzékek, hanem mindenekelőtt európai szintű adatbázisoknak kell lenniük, amelyekhez minden tagállam hatóságai adatokkal járulnak hozzá és hozzáféréssel rendelkeznek.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy Európa megvizsgálhatná annak lehetőségét, hogy kövesse az ausztrál és brit fegyverfelvásárlási program példáját, és ennek köszönhetően több ezer fegyvert kivonjon a forgalomból. Bár nem bizonyított a közvetlen összefüggés a forgalomban levő fegyverek mennyisége és a bűncselekmények száma között, ám így statisztikailag alacsonyabb lenne annak a valószínűsége, hogy bűncselekményt követnek el, baleset történik vagy akár bűnözők kezébe kerül a fegyver.

1.7.

A 3D-s nyomtatás technológiájának fejlődése veszélyforrás, ami lehetővé teszi éppolyan halálos fegyverek készítését, mint amilyenek a hagyományos eljárással készültek, ám az ellenőrzés és a nyomon követés teljességgel lehetetlen. Az EGSZB kiemeli, hogy az így készített fegyverek zöme olyan anyagból van, ami a hagyományos biztonsági rendszerekkel nem mutatható ki. Sürgeti, hogy ez a téma kerüljön az egyes országok biztonságpolitikai napirendjére, hogy összehangolt módon hozhassanak intézkedéseket az ellenőrizetlen, halált okozó fegyverek elterjedésének megelőzésére.

2.1.

A biztonsággal kapcsolatos kiemelt aggályok miatt az Európai Bizottság a közelmúltban javaslatot tett a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477/EGK tanácsi irányelvet (2) módosító 2008/51/EK irányelv (3) módosítására.

2.2.

Ez a módosítás a 2015. április 28-án ismertetett európai biztonsági stratégia keretébe illeszkedik, amelynek célja, hogy európai szinten eredményes és összehangolt választ adjon a biztonsági fenyegetésekre. Az európai biztonsági stratégia rámutatott, hogy a nemzeti jogszabályok közötti eltérések akadályozzák a hatékony ellenőrzést és a tagállami rendőrségi együttműködést, és kérte, hogy vizsgálják felül a tűzfegyverekre vonatkozó jogszabályokat, valamint a fegyverek hatástalanításának szabályait.

2.3.

Az irányelv célkitűzése az, hogy miközben garantálja a polgárok biztonságát, elősegítse a belső tűzfegyverpiac működését és kialakítsa azokat a szabályokat, amelyeket a tűzfegyverek teljes életciklusában, a gyártástól a megsemmisítésig alkalmazni kell.

2.4.

Az irányelv megállapítja azokat a minimumkövetelményeket, amelyeket a tagállamoknak a különböző kategóriájú, köztük a vadászatban és a céllövészetben alkalmazott fegyverek megszerzésére, tartására és szállítására vonatkozóan elő kell írniuk.

2.5.

A jelenlegi jogi keret felülvizsgálatának alapjaként három tanulmány készült a hatályos jogszabályok megfeleléséről. Ezek arra a következtetésre jutottak, hogy uniós szinten minimumszabályokat kell elfogadni a fegyverek tiltott kereskedelmére vonatkozóan, és felül kell vizsgálni a hatályos irányelvet az alábbi célokkal:

2.6.

Az Európai Bizottság meghallgatta az érdekelt feleket: a polgári célú tűzfegyver- és lőszergyártók európai szervezeteinek képviselőit, a fegyverek polgári célú kereskedelmében érintetteket, vadászokat, gyűjtőket, nem kormányzati szervezeteket, kutatóintézményeket stb. A tagállamok és a nem kormányzati szervezetek egyetértettek abban, hogy a jelenlegi irányelv hasznos a tűzfegyvereknek a törvényes piacról a feketepiacra való eltérítésének a megakadályozásához. Eközben a magánfelek aggodalmukat fejezték ki a tűzfegyverek kategóriáinak módosítása és ennek a kis- és középvállalkozásokat érintő következményei miatt.

2.7.

Az Európai Bizottság által meghallgatott érdekelt felek úgy találták, hogy a hatástalanított tűzfegyverek reaktiválása a fegyverek bűncselekményekhez való felhasználásának fontos forrását jelenti, és ennek megakadályozása érdekében prioritásnak tartották a hatástalanítási szabályok harmonizációját.

2.8.

A konzultációban részt vevő érdekelt felek hasonló állásponton voltak azzal kapcsolatban, hogy szükség van a tagállamok közötti információcserére, a meghatározások harmonizációjára és a fegyverek hatástalanítására vonatkozó iránymutatások minimumszabályainak meghatározására.

3.1.

A javasolt tisztázó jellegű módosítások jelentősen emelik a korábbi irányelv színvonalát, így az EGSZB üdvözli azokat. Ezeknek a javaslatoknak nem a tűzfegyverek betiltása a célja, hanem az, hogy harmonizálják a fegyverek megszerzésére és tartására vonatkozóan a fegyverek teljes életciklusa során alkalmazott szabályokat, illetve ezzel párhuzamosan szabályozzák a piacot és garantálják a biztonságot.

Mindazonáltal az EGSZB – az érdekelt felek: a rendőrség, az iparág képviselői, a kereskedők, a fegyverhasználók és -gyűjtők, valamint a nem kormányzati szervek meghallgatása után – úgy véli, hogy a továbbra is fennálló biztonsági problémák miatt az ezzel a témával foglalkozó jogszabályoknak ambiciózusabbaknak kellene lenniük. Az Európai Bizottságnak nem kellene csak azért jogszabályokat alkotnia, hogy hirtelen reagáljon a közelmúlt terrorista eseményeire, hanem arra kellene törekednie, hogy megoldást találjon a jogszerűen tartott tűzfegyverek biztonságának kérdésére.

3.2.

A fegyverek ellenőrzéséről számos tanulmány készült. Miközben egyesek rámutatnak, hogy a fegyverek terén bevezetett korlátozások csökkentik az erőszakot (4), a balesetek (5) és az öngyilkosságok (6) számát, mások azt kívánják hangsúlyozni, hogy ha engedélyezzük a büntetlen előéletű, mentális problémáktól mentes polgárok számára a fegyvertartást, az csökkenti az erőszakos bűncselekmények számát és nem növeli jelentős mértékben az öngyilkosságokét és a balesetekét (7).

3.2.1.

Az ausztrál példa mintaszerű a fegyverek ellenőrzése terén. Annak nyomán, hogy egy férfi egy kávézóban két fegyverrel meggyilkolt 35 és megsebesített további 23 személyt, Ausztrália 1997-ben elindította az egyik eddigi legjelentősebb szabályozási reformot a fegyverek használatára és birtokolására vonatkozóan, aminek eredménye az, hogy látványosan csökkent a tűzfegyverek használatából eredő halálesetek száma. Az ország betiltott bizonyos típusú fegyvereket, kötelezővé tette jogszerű indokolás előterjesztését a fegyverbirtoklás szükségességéhez (ami nem lehet egyszerűen az önvédelem) és állami fegyverfelvásárlási programot finanszírozott. A kezdeményezés következtében 700 000 fegyver került ki a forgalomból, és az új korlátozásoknak is köszönhetően drasztikusan csökkent a tűzfegyverrel elkövetett gyilkosságok aránya (8).

3.2.2.

Az ausztrál fegyverfelvásárlási program azon az elképzelésen alapul, hogy a fegyverek széles körű elérhetősége miatt könnyebben nyílik lehetőség arra, hogy egy gyilkos indíttatású egyén tömeggyilkossá váljon.

3.2.3.

Ausztráliához hasonlatosan, illetve miután egy lövöldözés következtében 15 ember meghalt és további 15 megsérült, az Egyesült Királyság is betiltotta bizonyos típusú fegyverek használatát, a tulajdonosokat bejegyzésre kötelezte, és fegyverfelvásárlási programot finanszírozott. Ez a kezdeményezés a tűzfegyverek által történt halálesetek számát illetően nem járt akkora sikerrel, mint az ausztrál példa (9).

3.2.4.

A fegyverellenőrzésről szóló legutóbbi jelentős tanulmányt 2016 februárjában tették közzé; ez 130 másik tanulmányt vizsgált meg, amelyeket 10 különböző országban készítettek 1950 és 2014 között (10). A szerzők szerint bár nem mutatható ki, hogy a korlátozó jellegű jogszabályok csökkentik az erőszakot, az adatokból az derül ki, hogy bizonyos országokban kapcsolat van a különféle típusú fegyverek elérhetőségét korlátozó jogszabályok végrehajtása és a tűzfegyverek által történt halálesetek számának csökkenése között. A tűzfegyverek megszerzésének feltételeit szigorító jogszabályok bevezetése (pl. az előélet ellenőrzése) szintén kapcsolatot mutat a felindulásból elkövetett emberölések és a gyermekeket érintő halálos balesetek számának csökkenésével.

3.3.

E példákat és tanulmányokat szem előtt tartva az EGSZB úgy véli, hogy szigorú szabályokat kell követni a fegyverhasználati és -viselési engedélyek megszerzése, a fegyver- és lőszervásárlás, a bizonyos típusú fegyverek betiltása és akár a tagállamok részéről indítandó, a fegyverek megsemmisítését célzó felvásárlási programok kapcsán.

4.1.

A kezdeményezés összhangban van a szubszidiaritás és az arányosság elvével. Az irányelvi forma megfelelő, ugyanis kétséges, hogy a tagállamok készek állnának-e arra, hogy elfogadjanak egy rendeletet.

4.2.

A jelenlegi irányelv a korábbi változatnak több cikkét is módosítja, egyértelművé téve és bevezetve néhány új előírást, amelyek jelentősen emelik a korábbi rendelkezés színvonalát, így az EGSZB üdvözli azokat.

4.3.

Az EGSZB támogatja, hogy kötelező legyen a fizikai és mentális egészséget felmérő, minőségi és európai minimumkövetelményeket tartalmazó orvosi vizsgálatokat végezni a fegyverhasználati és -viselési engedélyek kiadása vagy megújítása előtt. Ezt a gyakorlatot néhány tagállam már alkalmazza. Utal mindazonáltal arra, hogy az irányelv megkövetelhetné képzések teljesítését a tűzfegyver kezelése kapcsán, előírásokat tartalmazhatna a fegyverek és alkatrészeik biztonságos tárolása (egyebek között zárható szekrényt írva elő, amint azt egyes tagállamok is teszik) és szállítása terén.

4.4.

Az Európai Unió mindig is képes volt sok jogszabályt alkotni számos területen. Jól példázza ezt a gépjárműipar, amely kénytelen volt a kutatásba és a fejlesztésbe irányuló nagyarányú beruházásokkal reagálni a (mind az utasok, mind pedig a környezet védelmével kapcsolatos) biztonsági követelményekre. A fegyverek és alkatrészeik jelölése kapcsán a fogalmak szintén kiterjesztésre kerülnek. Az EGSZB javaslata szerint közép-, illetve hosszú távon egy kicsivel tovább kell menni a lőszerek megjelölésénél, és meg kellene vizsgálni, hogy miként lehetne az iparágat arra ösztönözni, hogy ki nem törölhető jelöléseket használjanak a használat során el nem pusztítható helyen, például a lőszerek belsejében – így biztosítva tökéletes nyomon követhetőségüket. Általában nem a fegyver, hanem a lőszer az, ami hátramarad egy bűncselekmény színhelyén, így a jelölés fontos információforrás lehet a rendőrségi nyomozásban.

4.5.

A tűzfegyverek adatbázisa kapcsán az EGSZB támogatja az új megfogalmazást, amely a nyilvántartások adatainak megtartását meghosszabbítja a tűzfegyver megsemmisítéséig. Ez értéktöbbletet jelent és fontos eszköz az ellenőrzésben és a nyomozásban. Az Európai Bizottságnak támogatnia kellene a hatóságokat annak érdekében, hogy ezeket a nyilvántartásokat valós időben minden tagállamban rendelkezésre bocsássák, megkönnyítve a bizonyítékszerzést és lehetővé téve a gyors és hatékony információcserét az olyan adatok kapcsán, amelyek segítik a tűzfegyverek azonosítását és lokalizálását.

4.6.

A tiltott fegyverek kategóriájába kerülnek az „automata szerkezetű fegyverekre hasonlító” polgári célú félautomata tűzfegyverek is. A „hasonlító” kitétel nem tűnik megfelelő indoknak; inkább egyértelmű kritériumokat kellene meghatározni a „hasonlóság” kapcsán, amelyek indokolják, hogy ezek a fegyverek a tiltott tűzfegyverek kategóriájába tartozzanak.

4.7.

A riasztó- és jelzőfegyverek, a tisztelgésre használt és akusztikus fegyverek, valamint az utánzatok is immár a C kategóriába tartoznak, a bejelentéshez kötött tűzfegyverek közé. Bár egyes nemzeti jogszabályok már hasonlóképpen rendelkeznek, az EGSZB-nek kétségei vannak ennek a besorolásnak a helyessége felől. Már csak azért is, mivel amellett, hogy az ENSZ jegyzőkönyve nem minősíti ezeket „tűzfegyver”-nek, azokban az esetekben, amikor a jogszabály még nem teszi kötelezővé bejelentésüket, annak bevezetése jelentős adminisztratív költségeket okoz majd. Mindezt a fegyverek egy olyan típusa kapcsán, amely a polgárok biztonságára nézve nem tűnik jelentős mértékben veszélyesnek.

4.8.

Azt a kockázatot, amit ezek és más, például a sűrített levegővel működő fegyverek jelentenek a polgárok biztonságára, tanulmányban kellene vizsgálni, felmérve veszélyességi fokukat és azt, hogy mennyire alakíthatóak át halálosabb hatású fegyverekké. Ez a tanulmány alapul szolgálhatna újabb műszaki és jogi jellegű szabályok bevezetésére a fegyverek biztonságára, átalakítására, módosítására, hatástalanítására és megsemmisítésére vonatkozóan.

4.9.

A digitális társadalomban meg kellene vizsgálni az elektronikus kereskedelem által a fegyver- és lőszertranzakciók kapcsán jelentett veszélyt. A Facebook és az Instagram korlátozásokat jelentett be az általuk biztosított közösségi hálózatokon folyó fegyverértékesítés kapcsán: megtiltották, hogy felhasználóik nyilvános vagy magánüzenetekben, illetve hírcsoportokban fegyvertranzakciókat jelentsenek be vagy folytassanak le. Az EGSZB azt szeretné, ha – bár a terv az, hogy a kereskedők és közvetítők számára csak bizonyos típusú fegyverek és lőszerek elektronikus kereskedelmét teszik lehetővé – a tranzakciót csak személyes végrehajtás esetén engedélyeznék, biztosítva így az illetékes hatóságok általi szigorú felügyeletet.

4.10.

A technológiai innovációval megjelentek a 3D-nyomtatók. A fegyverek sem maradtak ki ebből a technológiából, és hamarosan elérhetővé váltak az interneten olyan leírások és programok, amelyek lehetővé teszik halálos fegyverek nyomtatását. Amiatt, hogy még semmiféle jogszabály nem rendelkezik a fegyverek nyomtatásáról, ez a technológia valódi veszélyt jelent, amelynek mindeddig nem tulajdonítottak megfelelő jelentőséget. Az országoknak össze kellene ülniük e kérdés megvitatására, nyomon kellene követniük a hálózatot, illetve akár ellenőrizniük kellene az ilyenfajta fegyverek előállításához leggyakrabban használt anyagok vásárlását, és komolyan fontolóra kellene venniük azok előállításának betiltását.

4.11.

Az irányelv lehetőséget biztosít arra, hogy a tagállamok felhatalmazzák a fegyverek kulturális és történelmi vonatkozásaival foglalkozó és az ilyennek elismert szervezeteket, hogy megtarthassák az irányelv hatálybalépése előtt a birtokukba került A kategóriájú tűzfegyvereket, feltéve, hogy azokat hatástalanították. Az EGSZB úgy véli, hogy fontolóra kellene venni, hogy az irányelv kapcsán speciális végrehajtási szabályokat alakítsanak ki a tagállamok által különösen fontos tevékenységi körűként elismert múzeumokban letétbe helyezett gyűjteményekre, amennyiben nem kerül veszélybe a biztonság vagy a közrend. Ez a rendszer szigorú szabályokat írna elő a fegyverek kiállítása, nyilvántartása, tárolása és kezelése kapcsán, ám nem tartalmazná a jelentős történelmi értékkel bíró A kategóriájú fegyverek megsemmisítését.