14.6.2014 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 183/22 |
A Tanács következtetései (2014. május 20.) a hatékony tanárképzésről (1)
2014/C 183/05
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
EMLÉKEZTETVE A KÉRDÉSNEK AZ E KÖVETKEZTETÉSEK MELLÉKLETÉBEN FELVÁZOLT SZAKPOLITIKAI HÁTTERÉRE,
ÚGY ÍTÉLI MEG, HOGY:
1. |
Széles körben elismert, hogy a színvonalas oktatás a sikeres tanulási eredmények elérésének egyik kulcsfontosságú tényezője, mivel általa a tanulók elsajátíthatják azokat az ismereteket, készségeket, attitűdöket és értékeket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy kibontakoztassák a bennük rejlő lehetőségeket mind egyénenként, mind a társadalom aktív tagjaiként és munkaerőként; |
2. |
Gyorsan változó világunkban a tanárok szerepe is változik, akárcsak a velük szemben támasztott elvárások; a tanárokat kihívások elé állítják mind az új készségek iránti igények, mind pedig a technológia gyors fejlődése és az egyre növekvő társadalmi és kulturális sokféleség, csakúgy mint az az igény, hogy az oktatás egyénre szabottabb és a sajátos tanulási igényeknek megfelelő legyen; |
3. |
A tanárképzést végző oktatóknak kulcsszerepe van a tanári munka színvonalának megőrzésében és fejlesztésében. A tanári alapképzés magas színvonala, a pályakezdők támogatása („betanítás”) és a szakmai továbbképzés mind fontos tényezők abban, hogy a tanári hivatást az arra alkalmas jelöltek válasszák, valamint hogy a tanárok megszerezzék és megőrizzék azokat a kompetenciákat, amelyekre napjainkban az eredményes tanításhoz szükségük van; |
4. |
A tanárképző programok és a felvételi eljárások tökéletesítéséhez előzetesen meg kell határozni, hogy a tanároknak pályafutásuk különböző szakaszaiban milyen szakmai kompetenciákkal kell rendelkezniük. A magasabb minőségi elvárások kialakításához felhasználhatók a szakmai kompetenciákat rendszerező olyan keretrendszerek, amelyek meghatározzák, hogy a tanároknak – a szakképzés és a felnőttoktatás területét is ideértve – milyen ismeretekkel, készségekkel és attitűdökkel kell rendelkezniük, illetve milyeneket kell megszerezniük. Ezek a keretrendszerek hasznosak lehetnek a tanárképzést végző oktatók számára is, akik felkészítik a tanárokat feladataik ellátására; |
ELISMERI, HOGY:
1. |
Nem ritka jelenség, hogy a pályakezdő tanárok idő előtt elhagyják a szakmát, ami mind az érintett egyének, mind a rendszer egésze számára komoly veszteséget jelenthet. Ennek orvoslására megoldást jelenthet, ha az olyan tanári alapképzési programokhoz, amelyek már a kezdetektől megfelelő felkészítést nyújtanak, betanítás és mentorálás kapcsolódik, valamint ha nagyobb figyelmet kap a tanárok egyéni jólléte és jó szakmai közérzete; |
2. |
A tanárképzést a szakma vonzerejének és színvonalának növelésére irányuló szélesebb körű szakpolitikai célkitűzés szerves részeként kell tekinteni. Ez megfelelő kiválasztási, felvételi és megtartási politikákat, hatékony tanári alapképzést, a pályakezdők támogatását, a tanárok pályafutását végigkísérő tanulást és továbbképzést, pedagógiai visszajelzést és tanári ösztönzést kíván; |
3. |
A tanárképző programoknak – mind a pályakezdés előtt álló leendő tanároknak szóló, mind a gyakorló tanároknak szóló, szakmai továbbképzés keretében tartott programoknak – kellően rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a tanítás és a tanulás terén zajló változásokhoz. Meríteniük kell a tanárok saját tapasztalataiból, és törekedniük kell a tudományágakon átívelő és kollaboratív szemléletmód előmozdítására, hogy az oktatási intézmények és a tanárok a munkájuk részének tekintsék az érdekelt felekkel – úgymint kollégákkal, szülőkkel és munkáltatókkal – való együttműködést; |
4. |
A digitális tanulási eszközök és a nyitott oktatási segédanyagok kínálatának gyors bővülése is szükségessé teszi, hogy a tanárok kellően értsék azok működését, hogy kifejleszthessék a szükséges digitális kompetenciákat, és a tanítás során hatékonyan és célzottan bevethessék azokat. Ezeknek az új eszközöknek abban is szerepük lehet, hogy megvalósuljon a színvonalas oktatáshoz való egyenlő hozzáférés; |
EGYETÉRT ABBAN, HOGY:
1. |
A tanári alapképzésnek fel kell vérteznie a leendő tanárokat azokkal az alapkompetenciákkal, amelyek a magas színvonalú tanításhoz szükségesek, valamint ki kell alakítania bennük a késztetést, hogy egész pályafutásuk során új kompetenciákat szerezzenek, illetve a meglévőket naprakésszé tegyék. Az egyes tagállamok sajátosságainak messzemenő figyelembevétele mellett, a tanári alapképzésnek nemcsak a tárgyi tudásra és a pedagógiai kompetenciákra, illetve az alapképzés alatt végzett gyakorlótanításokra kell kiterjednie, hanem ösztönöznie kell a leendő tanárokat az önreflexióra és az együttműködésen alapuló munkára, a multikulturális összetételű osztályokhoz való alkalmazkodásra és a vezetői szerepek elfogadására; |
2. |
A tanárképző programok keretében több figyelmet kellene fordítani többek között azokra a hatékony módszerekre, amelyek segítenek a tanulóknak egyrészt az olyan transzverzális kompetenciák elsajátításában, mint a digitális jártasság, a tanulási technikák elsajátítása, a vállalkozói készség, valamint a kreatív és a kritikus gondolkodás, másrészt pedig a nyelvi kompetenciák erősítésében. Emellett figyelmet kell fordítani arra, hogy hogyan lehet hatékonyan támogatni a tanulók különböző csoportjait, többek között a sajátos igényű tanulókat és/vagy a hátrányos helyzetű tanulókat. |
3. |
A tanári alapképzésnek hasznára válna, ha minőségbiztosítási intézkedéseket és rendszeres felülvizsgálatokat vezetnének be, melyek keretében a hangsúly a kívánt tanulási eredmények elérésén, a gyakorlati tapasztalatszerzés minőségén és megfelelő időtartamán, valamint a tananyag relevanciájának biztosításán lenne. |
4. |
Megerősítve a tanári alapképzést végző felsőoktatási intézmények szerepét, azokat olyan központokká lehetne átformálni, amelyek tanárokat és tanárképzést végző oktatókat egyaránt oktatnak, valamint kutatásokat végeznek a tanári kompetenciafejlesztés és a hatékony tanítási és tanulási módszerek területén. |
5. |
A tanárképzést végzők és az oktatási intézmények közötti, valamint a munkaerőpiac és az adott közösség képviselőivel folytatott párbeszéd és partnerség új látásmóddal és ötletekkel szolgálhat a tanárképző programok kidolgozásához és végrehajtásához. Az ilyen partnerségek hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy koordináltabb megközelítés alakuljon ki a képesítésekkel, a kompetenciákra vonatkozó előírásokkal és az azoknak megfelelő képzéssel kapcsolatban, különösen a szakképzés és a felnőttképzés területén. |
6. |
Mind a tanári alapképzésnek, mind a tanárok szakmai továbbképzésének megbízható pedagógiai kutatásokon kell alapulniuk, és a szakmai közösségeken, az online tanuláson és a társaktól való tanuláson alapuló felnőttoktatási módszereket kell alkalmazniuk. A tanárok számára rendszeres lehetőséget kell biztosítani arra, hogy naprakésszé tegyék tárgyi tudásukat, valamint támogatásban és képzésben részesüljenek a hatékony és innovatív – többek között az új technológiákon alapuló – tanítási módszerek terén; |
KELLŐKÉPPEN FIGYELEMBE VÉVE A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉT ÉS AZ INTÉZMÉNYI AUTONÓMIÁT, FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT, HOGY A NEMZETI SAJÁTOSSÁGOKKAL ÖSSZHANGBAN:
1. |
Törekedjenek annak biztosítására, hogy a tanári alapképzési programok megadják a lehetőséget a leendő tanárok számára az összes olyan lényeges kompetencia elsajátítására, amely a sikeres pályakezdéshez elengedhetetlen; |
2. |
Segítsék elő a tanári hivatásra vonatkozó olyan átfogó szakmai kompetencia-keretrendszerek (2) kidolgozását, amelyek rögzítik, hogy a tanároknak milyen kompetenciákkal és kvalitásokkal kell rendelkezniük pályafutásuk különböző szakaszaiban, illetve különböző tanítási helyzetekben. E keretrendszereknek kellően rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a változó igényekhez, és azokat az érdekelt felekkel együttműködésben kell kidolgozni; |
3. |
Hasonlóképpen, segítsék elő a tanárképzést végző oktatókra vonatkozó, a szükséges kompetenciákat rögzítő szakmai kompetencia-keretrendszerek kidolgozását, emellett erősítsék meg az együttműködést és a gyakorlatok társak közötti cseréjét, valamint fejlesszék például a pályakezdő tanárok iskolaalapú mentorálásának területét; |
4. |
Térképezzék fel mélyebben, hogy milyen lehetőségeket kínál, ha a tanárképző programok kialakításában az érdekeltek széles köre részt vesz megerősített együttműködés, partnerség és hálózatépítés formájában; |
5. |
Támogassák a hatékony digitális tanítást és tanulást azzal, hogy naprakész tanárképző programokon és a minőségi nyitott oktatási segédanyagokhoz való jobb hozzáférésen és azok eredményesebb használatán keresztül biztosítják, hogy maguk a tanárképzést végző oktatók és a tanárok is elsajátítsák a digitális jártasság kellő szintjét és megtanulják, hogyan segítsenek a diákoknak a digitális források megfontolt és biztonságos használatában, és hogyan irányítsák jobban az egyéni tanulási folyamatokat; |
6. |
Aknázzák ki az uniós eszközök, például az Erasmus+ program és adott esetben az Európai Szociális Alap nyújtotta finanszírozási lehetőségeket a következők céljára:
|
FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY:
1. |
A nyitott koordinációs módszer keretein belül a lehető legjobban használják ki az Oktatás és képzés 2020 struktúráit a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal erősítése, valamint a sikeres szakpolitikai gyakorlat kialakítása és megismertetése érdekében a következők tekintetében:
|
2. |
Hasznosítsák a témába vágó tanulmányok és felmérések – például a TALIS (3) – eredményeit, hogy tekintetbe tudják venni a tanárok és az oktatási-nevelési intézményvezetők tanárképzésre vonatkozó nézeteit és véleményét a szakpolitika formálásában; |
3. |
Határozzanak meg – kutatások útján – olyan példaértékű, valóban hatékony módszereket és gyakorlatokat, amelyekkel a tanárok segíteni tudnak a diákoknak abban, hogy a mai többdimenziós tanulási környezetben hatékonyan tanuljanak; |
FELKÉRI A BIZOTTSÁGOT, HOGY:
1. |
Építsen ki tanári közösségeket – különös tekintettel a leendő és az újonnan felvett tanárokra – a tanárok számára létrehozott már meglévő európai platformok (pl. eTwinning) segítségével annak érdekében, hogy továbbfejlesszék a tanítási módszerekkel kapcsolatos, társak közötti uniós szintű együttműködést; |
2. |
Támogassa az olyan partnerek, hálózatok és szervezetek közötti együttműködést, amelyek tapasztalatuk és a know-how átadásával segítséget tudnak nyújtani a hatékony tanárképző programok megtervezéséhez, különös tekintettel az alapképzési programokra. |
(1) E szöveg alkalmazásában a tanár kifejezés magában foglalja az iskolai tanárokat, szakiskolai tanárokat és oktatókat, valamint a felnőttoktatókat is.
A tanárképzést végző oktató kifejezés mindazokat magában foglalja, akik tevékenyen hozzájárulnak a tanárszakos hallgatók és a tanárok formális tanulásához, mind a tanári alapképzés, mind a szakmai továbbképzés szintjén.
(2) A tanárok szakmai fejlődésével foglalkozó korábbi tematikus munkacsoport 2013. júliusi jelentése alapján (A tanári kompetenciafejlesztés támogatása a jobb tanulási eredményekért).
(3) Az OECD nemzetközi felmérése a tanításról és a tanulásról.
MELLÉKLET
Szakpolitikai háttér
1. |
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. és 166. cikke. |
2. |
Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i ajánlása az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról (1). |
3. |
A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott 2007. november 15-i következtetések a tanárképzés minőségének javításáról (2). |
4. |
A Tanács 2009. május 12-i következtetései az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés 2020-ig terjedő időszakra vonatkozó stratégiai keretrendszerének („Oktatás és képzés 2020”) létrehozásáról. |
5. |
A Tanács 2009. november 26-i következtetései a tanárok és az iskolavezetők szakmai továbbképzéséről (3). |
6. |
A 2010. december 7-i bruges-i közlemény, és a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések a szakoktatás és szakképzés területén való fokozott európai együttműködés 2011–2020-as időszakra vonatkozó prioritásairól (4). |
7. |
A Tanács 2011. november 28-i állásfoglalása a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról (5). |
8. |
A Tanács 2012. november 26-i következtetései az oktatás és a képzés szerepéről az Európa 2020 stratégiában – az oktatás és a képzés hozzájárulása a gazdasági fellendüléshez, a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz (6). |
9. |
A Tanács 2013. február 15-i következtetései a „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című bizottsági közleményre és a 2013. évi éves növekedési jelentésre adott válaszként megfogalmazott, az oktatásba és a képzésbe irányuló beruházásról (7). |
10. |
A Tanács 2013. november 25-i következtetései a hatékony oktatásügyi vezetésről (8). |
11. |
Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1288/2013/EU rendelete az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról (9). |
12. |
A Tanács 2014. február 24-i következtetései a készségek terén eszközölt beruházásokat szolgáló hatékony és innovatív oktatásról és képzésről – a 2014. évi európai szemeszter támogatásáról (10). |
Egyéb háttér
1. |
A Bizottság 2012. november 20-i„Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című közleménye. |
2. |
Az Eurydice 2013. évi jelentése az európai tanárokra és nevelési-oktatási intézményvezetőkre vonatkozó legfőbb adatokról (Key Data on Teachers and School Leaders in Europe). |
(1) HL L 394., 2006.12.30., 10. o.
(2) HL C 300., 2007.12.12., 6. o.
(3) HL C 302., 2009.12.12., 6. o.
(4) HL C 324., 2010.12.1., 5. o.
(5) HL C 372., 2011.12.20., 1. o.
(6) HL C 393., 2012.12.19., 5. o.
(7) HL C 64., 2013.3.5., 5. o.
(8) HL C 30., 2014.2.1., 2. o.