3.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 207/22


A Bizottság közleménye a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a vízmelegítők és a melegvíz-tároló tartályok környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról szóló 814/2013/EU bizottsági rendelet és a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a vízmelegítők, a melegvíz-tároló tartályok, valamint a vízmelegítőből és napenergia-készülékből álló csomagok energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről szóló 812/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet végrehajtása keretében

(2014/C 207/03)

1.   Ideiglenes mérési és számítási módszerek címeinek és hivatkozási számainak közzététele (1) a 814/2013/EU rendelet és különösen annak III., IV. és V. melléklete, valamint a 812/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet és különösen annak VII., VIII. és IX. melléklete végrehajtásához.

2.   A dőlt betűvel szedett paraméterek a 814/2013/EU rendeletben és a 812/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben vannak meghatározva.

3.   Hivatkozások

Mért/számított paraméter

Szervezet

Hivatkozás

Cím

Vizsgálati eljárás az η 0, a1 , a2 , IAM paraméterek kollektorhatásfok-vizsgálatának Asol , IAM és további elemeihez

CEN

EN 12975-2:2006

Termikus napenergia-hasznosító rendszerek és szerkezeti részeik. Napkollektorok. 2. rész: Vizsgálati módszerek

Hőszivattyús vízmelegítők hangteljesítményszintje

CEN

EN 12102:2013

Helyiségfűtő és -hűtő villamos kompresszoros légkondicionálók, folyadékhűtők, hőszivattyúk és párátlanítók. Légzajkibocsátás mérése. A hangteljesítményszint meghatározása.

Az EN 12102:2013 szabvány az alábbi módosításokkal alkalmazandó:

Az EN 12102:2013 szabvány 3.3. pontja. A második bekezdés helyett: A „standard működési feltételek” a berendezés üzemi pontjaira vonatkozó, a 814/2013/EU rendelet III. melléklete 4. táblázatának megfelelő feltételek. Az EN 16147 szabványban foglalt fogalommeghatározások szintén alkalmazandók.

5.pont: a második bekezdés („A berendezés…”) helyett: A berendezést a vizsgálat céljaira a gyártó beszerelési és üzembentartási kézikönyvében foglalt ajánlásoknak megfelelően kell beszerelni és csatlakoztatni (pl. légvezetékek alakja és mérete, vízvezetékek csatlakozásai stb.) és a 814/2013/EU rendelet III. mellékletének 4. táblázatában foglalt mérési feltételek mellett kell vizsgálni. A vizsgálat nem terjed ki az opcionális tartozékokra (pl. fűtőelem).

A berendezést legalább 12 órán keresztül környezeti körülmények között kell tartani; a vízmelegítő tartályának a tetején folyamatosan ellenőrizni kell a hőmérsékletet; folyamatosan ellenőrizni kell a kompresszor, a ventilátor (ha van) és a keringető szivattyú (ha van) villamosenergia-fogyasztását (a jégtelenítési idő meghatározása érdekében).

A terméket fel kell tölteni 10 °C ± 5 °C hőmérsékletű hideg vízzel.

5.pont: a negyedik bekezdés („A zajszintmérés…”) helyett: A mérési pontokat egyensúlyi állapotban, a tartály tetején mért következő vízhőmérsékleteken kell végrehajtani: 1. pont 25 ± 3 °C-on, 2. pont (Tset+25)/2 ± 3 °C-on, 3. pont Tset +0/-6 °C-on (a Tset a gyári alapüzemmód szerinti vízhőmérséklet).

A zajszint mérése során:

a tartály tetején mért vízhőmérsékletet bele kell számolni a tűrési tartományba (pl. az első mérés esetén 25 °C ± 3 °C);

a jégtelenítési időket nem kell figyelembe venni (a kompresszor, a ventilátor és a keringető szivattyú villamosenergia-fogyasztása nulla).

Gáztüzelésű, átfolyórendszerű és tárolós vízmelegítők hangteljesítményszintje

CEN

EN 15036-1:2006

Fűtőkazánok. A hőfejlesztők légzajkibocsátásának vizsgálati előírásai. Hőfejlesztők légzajkibocsátása

ISO EN 3741:2010

Akusztika. Zajforrások hangteljesítményszintjének meghatározása hangnyomásméréssel. Pontos módszer zengő szobában

ISO EN 3745:2012

Akusztika. Zajforrások hangteljesítmény- és hangenergiaszintjének meghatározása hangnyomásméréssel. Pontos módszerek süket- és félsüketszobákban

Elektromos, átfolyórendszerű és tárolós vízmelegítők hangteljesítményszintje

Cenelec

Tekintettel arra, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre eljárás, feltételezett, hogy a mozgó alkatrészek nélküli vízmelegítők zaja 15 dB.

 

Vizsgálógázok

CEN

EN 437:2003/A1:2009

Vizsgálógázok –- Vizsgálónyomások – Készülékkategóriák

Készenléti áramfogyasztás, solsb

CLC

EN 62301:2005

Háztartási villamos készülékek: A teljesítményfogyasztás mérése készenléti állapotban

Vizsgálati berendezés az elektromos tárolótartályos vízmelegítők Qelec értékéhez

CLC

prEN 50440:2014

Háztartási tárolótartályos elektromos vízmelegítők hatékonysága és vizsgálati módszerek

Vizsgálati berendezés az elektromos átfolyórendszerű vízmelegítők Qelec értékéhez

CLC

EN 50193-1:2013

Zárt, átfolyórendszerű, villamos vízmelegítők, A használati jellemzők mérési módszerei.

Vizsgálati berendezés a gáztüzelésű, átfolyórendszerű vízmelegítők Qfuel és Qelec értékéhez

CEN

EN 26:1997/A3:2006, 7.1. pont, a 7.1.5.4. szakasz kivételével

Gáztüzelésű, átfolyórendszerű használativíz-melegítők atmoszférikus égőkkel

Vizsgálati berendezés a gáztüzelésű, tárolótartályos vízmelegítők Qfuel és Qelec értékéhez

CEN

EN 89:1999/A4:2006, 7.1. pont, a 7.1.5.4. szakasz kivételével

Gáztüzelésű, tárolórendszerű használativíz-melegítők

Vizsgálati készítmény a gáztüzelésű, átfolyórendszerű vízmelegítők és a gáztüzelésű, tárolótartályos vízmelegítők Qfuel értékéhez

CEN

EN 13203-2:2006, B. melléklet „Vizsgálati berendezés és mérőeszközök”

Gáztüzelésű, használati meleg vizet előállító készülékek. Legfeljebb 70 kW hőterhelésű és 300 l víztároló-kapacitású készülékek. 2. rész: Az energiafelhasználás értékelése

Vizsgálati készítmény tüzelőanyaggal működő hőszivattyús vízmelegítők Qfuel értékéhez

CEN

EN 13203-2:2006, B. melléklet „Vizsgálati berendezés és mérőeszközök”

Gáztüzelésű, használati meleg vizet előállító készülékek. Legfeljebb 70 kW hőterhelésű és 300 l víztároló-kapacitású készülékek. 2. rész: Az energiafelhasználás értékelése

Vizsgálati berendezés hőszivattyús vízmelegítőkhöz

CEN

EN 16147:2011

Villamos kompresszoros hőszivattyúk. Használati melegvíz-egységek megjelölésének követelményei és vizsgálatai

Tárolótartályok S hőtárolási vesztesége

CEN

EN 12897:2006, 6.2.7. pont, B. melléklet és A. melléklet (a melegítő szabályos elhelyezéséhez)

Vízellátás. Nem közvetlenül melegített, nem szellőztetett (zárt) melegvíz-tárolók műszaki követelménye.

Tárolótartályok S hőtárolási vesztesége és psbsol értéke

CEN

EN 12977-3:2012

Termikus napenergia-hasznosító rendszerek és részegységeik. Egyedi kivitelezésű rendszerek. 3. rész: Napenergia-hasznosító vízmelegítők tárolóedényeinek teljesítőképesség-vizsgálati módszerei

Tárolótartályok S hőtárolási vesztesége

CEN

EN 15332:2007, 5.1. és 5.4. pont (Készenléti veszteség mérése).

Fűtőkazánok. Forróvíz-tároló rendszerek energetikai értékelése

Tárolótartályok S hőtárolási vesztesége

CLC

EN 60379:2004, 9., 10., 11., 12. és 14. pont

Háztartási, tárolórendszerű, villamos vízmelegítők működési jellemzőinek mérési módszerei

Nitrogén-oxid-kibocsátás (NO x) gáztüzelésű, tárolótartályos vízmelegítők esetében

CEN

prEN 89:2012, 6.18. pont: Nitrogén-oxidok

Gáztüzelésű, tárolórendszerű használativíz-melegítők

Nitrogén-oxid-kibocsátás (NO x) gáztüzelésű, átfolyórendszerű vízmelegítők esetében

CEN

prEN 26, 6.9.3. pont: Nitrogén-oxid-kibocsátás

Gáztüzelésű, átfolyórendszerű használativíz-melegítők

A vízmelegítők η wh vízmelegítési energiahatékonysága és a tárolótartályok S hőtárolási vesztesége

Európai Bizottság

E közlemény 4. pontja

A vízmelegítők és tárolótartályok energiahatékonyságához kapcsolódó mérések és számítások további elemei

4.   A vízmelegítők és tárolótartályok energiahatékonyságához kapcsolódó mérések és számítások további elemei

A 812/2013/EU és a 814/2013/EU alkalmazásában minden vízmelegítőt a gyári alapüzemmódban kell vizsgálni.

A gyári alapüzemmód a gyártó által a gyártás során beállított standard működési feltétel, beállítás vagy üzemmód, amely a berendezés beszerelését követően azonnal életbe lép, és amely a terméket azon vízkieresztési mintázattal, amelyre a terméket tervezték és forgalomba hozták, a végfelhasználó általi rendes használatra alkalmassá teszi. Bármely más működési feltétel, beállítás vagy üzemmód választása, ha van ilyen, csak a végfelhasználó szándékos cselekményének eredménye lehet, azt a vízmelegítő magától semmikor nem módosíthatja, kivéve az intelligens szabályozási funkciót, amely a vízmelegítési folyamatot az energiafogyasztás csökkentésének céljából az egyedi használati feltételekhez igazítja.

Kombinált vízmelegítők esetében nem vehető figyelembe a nyári és téli üzemmód közötti különbségeket figyelembe vevő súlyozás a Qelec és Qfuel értékek mérése/számítása során.

A tüzelőanyaggal működő hagyományos vízmelegítők esetében, kizárólag az éves villamosenergia-fogyasztás (AEC) számítására szolgáló egyenletben (lásd a 812/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet VIII. mellékletének 4. a) pontját) a Qcor környezeti korrekciós tényező értéke nulla.

4.1.   Fogalommeghatározások

—   „a mérés bizonytalansága (pontosság)”: az a pontosság, amellyel egy műszer vagy műszerláncolat képes a magas fokon kalibrált mérési referencia által meghatározott tényleges értéket visszaadni;

—   „megengedett eltérés (vizsgálati időszak alatti átlag)”: valamely mért paraméter – a vizsgálati időszakra átlagolt értéke – és egy beállított érték közötti megengedett maximális (negatív vagy pozitív) eltérés;

—   „az egyes mért értékek megengedett eltérése az átlagos értékektől”: valamely mért paraméter és az adott paraméter vizsgálati időszak alatti átlagos értéke közötti megengedett maximális (negatív vagy pozitív) eltérés;

4.2.   Felvett energiamennyiségek

a)   Villamos energia és fosszilis tüzelőanyagok

Mért paraméter

Mértékegység

Érték

Megengedett eltérés (vizsgálati időszak alatti átlag)

Mérés bizonytalansága (pontosság)

Villamosság

villamos energia

W

 

 

± 2 %

Energia

kWh

 

 

± 2 %

Feszültség, vizsgálati időszak > 48 óra

V

230/400

± 4 %

± 0,5 %

Feszültség, vizsgálati időszak < 48 óra

V

230/400

± 4 %

± 0,5 %

Feszültség, vizsgálati időszak < 1 óra

V

230/400

± 4 %

± 0,5 %

Áramerősség

A

 

 

± 0,5 %

Frekvencia

Hz

50

± 1 %

 

Gáz

Típusok

Vizsgálógázok EN 437

 

 

Fűtőérték (NCV) és

MJ/m3

Vizsgálógázok EN 437

 

± 1 %

Égéshő (GCV)

 

 

 

 

Hőmérséklet

K

288,15

 

± 0,5

Nyomás

mbar

1 013,25

 

± 1 %

Sűrűség

dm3/kg

 

 

± 0,5 %

Áramlási sebesség

m3/s vagy l/min

 

 

± 1 %

Kőolaj

Háztartási fűtőolaj

Összetétel, szén/hidrogén/kén

kg/kg

86/13,6/0,2 %

 

 

N-frakció

mg/kg

140

± 70

 

Fűtőérték (NCV, Hi)

MJ/kg

42,689 (2)

 

 

Égéshő (GCV, Hs)

MJ/kg

45,55

 

 

Sűrűség ρ15 15 °C-on

kg/dm3

0,85

 

 

Kerozin

összetétel, szén/hidrogén/kén

kg/kg

85/14,1/0,4 %

 

 

Fűtőérték (NCV, Hi)

MJ/kg

43,3 (2)

 

 

Égéshő (GCV, Hs)

MJ/kg

46,2

 

 

Sűrűség ρ15 15 °C-on

kg/dm3

0,79

 

 

b)   Napenergia napkollektoros vizsgálatokhoz

Mért paraméter

Mértékegység

Érték

Megengedett eltérés (vizsgálati időszak alatti átlag)

Mérés bizonytalansága (pontosság)

Vizsgálati napsugárzás (teljes G, rövidhullám)

W/m2

> 700 W/m2

± 50 W/m2 (vizsgálat)

± 10 W/m2 (beltér)

Szórt napsugárzás (a teljes G része)

%

< 30 %

 

 

Hősugárzás változása (beltér)

W/m2

 

 

± 10 W/m2

Folyadék hőmérséklete a kollektor bemeneténél/kimeneténél

°C/K

tartomány: 0–99 °C

± 0,1 K

± 0,1 K

Folyadék-hőmérséklet eltérése a bemenet és a kimenet között

 

 

 

± 0,05 K

Beesési szög (a normálhoz képest)

°

< 20°

± 2 % (< 20°)

 

Légsebesség a kollektorral párhuzamosan

m/s

3 ± 1 m/s

 

0,5 m/s

Folyadékáramlási sebesség (a szimulátor esetében is)

kg/s

0,02 kg/s/m2 apertúrafelület

± 10 % a vizsgálatok között

 

Kör csővezetékének hővesztesége a vizsgálat során

W/K

< 0,2 W/K

 

 

c)   Környezeti hőenergia

Mért paraméter

Mértékegység

Megengedett eltérés (vizsgálati időszak alatti átlag)

Megengedett eltérések (egyedi vizsgálatok)

Mérés bizonytalansága (pontosság)

Sós víz vagy víz hőforrás

Víz/sós víz bemeneti hőmérséklet

°C

± 0,2

± 0,5

± 0,1

Térfogatáram

m3/s vagy l/min

± 2 %

± 5 %

± 2 %

Statikusnyomás-különbség

Pa

± 10 %

± 5 Pa/5 %

Levegő hőforrás

A kültéri levegő hőmérséklete (száraz hőmérő) T j

°C

± 0,3

± 1

± 0,2

Kilépő levegő hőmérséklete

°C

± 0,3

± 1

± 0,2

A beltéri levegő hőmérséklete

°C

± 0,3

± 1

± 0,2

Térfogatáram

dm3/s

± 5 %

± 10 %

± 5 %

Statikusnyomás-különbség

Pa

± 10 %

± 5 Pa/5 %

d)   Vizsgálati körülmények és az eredményekre vonatkozó tűrések

Mért paraméter

Mértékegység

Érték

Megengedett eltérés (vizsgálati időszak alatti átlag)

Megengedett eltérések (egyedi vizsgálatok)

Mérés bizonytalansága (pontosság)

Környezet

Beltéri környezeti hőmérséklet

°C vagy K

20 °C

± 1 K

± 2 K

± 1 K

Légsebesség, hőszivattyú (a vízmelegítő kikapcsolt állapotában)

m/s

< 1,5 m/s

 

 

 

Légsebesség, egyéb

m/s

< 0,5 m/s

 

 

 

Szanitervíz

Hideg víz hőmérséklete, napkollektor

°C vagy K

10 °C

± 1 K

± 2 K

± 0,2 K

Hideg víz hőmérséklete, egyéb

°C vagy K

10 °C

± 1 K

± 2 K

± 0,2 K

Hideg víz nyomása, gáztüzelésű vízmelegítők

bar

2 bar

 

± 0,1 bar

 

Hideg víz nyomása, egyéb (az átfolyórendszerű elektromos vízmelegítők kivételével)

bar

3 bar

 

 

± 5 %

Meleg víz hőmérséklete, gáztüzelésű vízmelegítők

°C vagy K

 

 

 

± 0,5 K

Meleg víz hőmérséklete, átfolyórendszerű elektromos

°C vagy K

 

 

 

± 1 K

Víz hőmérséklete (bemenő/kimenő), egyéb

°C vagy K

 

 

 

± 0,5 K

Térfogatáram, hőszivattyús vízmelegítők

dm3/s

 

± 5 %

± 10 %

± 2 %

Térfogatáram, átfolyórendszerű elektromos vízmelegítők

dm3/s

 

 

 

≥10 l/min: ± 1 %

< 10 l/min: ± 0,1 l/min

Térfogatáram, egyéb vízmelegítők

dm3/s

 

 

 

± 1 %

4.3.   Tárolótartályos vízmelegítőkre vonatkozó vizsgálati eljárás

A napi villamosenergia-fogyasztás (Q elec) és a napi tüzelőanyag-fogyasztás (Q fuel) 24 órás mérési ciklus során történő megállapítását szolgáló, a tárolótartályos vízmelegítőkre vonatkozó vizsgálati eljárás a következő:

a)   Telepítés

A készüléket a gyártó utasításai szerinti vizsgálati környezetben kell telepíteni. A rendeltetésük szerint a talajon álló készülékek elhelyezhetők a talajon, a készülékhez mellékelt állványon, vagy egy platformon a könnyebb hozzáférés érdekében. A falra szerelt készülékeket a teherhordó falaktól legalább 150 mm-re, panelre kell felszerelni, legalább 250 mm szabad teret hagyva a készülék felett és alatt, és legalább 700 mm-t a két oldalán. A beépítésre szánt készülékeket a gyártó utasításai szerint kell felszerelni. A készüléket védeni kell a közvetlen napsütéstől, kivéve a napkollektorok esetében.

b)   Stabilizálás

A készüléket környezeti körülmények között kell tartani, amíg a készülék minden alkatrésze el nem érte a környezeti körülményeket (± 2 K), a tárolótartályos típusú készülékek esetében legalább 24 órán keresztül.

c)   Feltöltés és bemelegítés

A készüléket hideg vízzel kell feltölteni. A feltöltés leáll az aktuális hidegvíz-nyomás értéken.

A készüléket az üzemi hőmérséklet eléréséhez a gyári alapüzemmódban feszültség alá helyezik, aminek során a készülék saját szabályozóeszközét (termosztát) használja. A következő szakasz a termosztát kiiktatásával kezdődik.

d)   Stabilizálás zéró terhelés mellett

A készüléket az említett körülmények között tartják, vízkivétel nélkül, legalább 12 órán át.

Egy szabályozási ciklus alapján ez a szakasz a 12 óra elteltét követő első termosztátkiiktatással véget ér, és a következő szakasz elkezdődik.

Ebben a szakaszban rögzítik a GCV vonatkozásában kWh-ban kifejezett teljes üzemanyag-fogyasztást, a végső energiafogyasztásra vonatkozóan kWh-ban kifejezett teljes villamosenergia-fogyasztást és az órában kifejezett, pontosan eltelt időt.

e)   Vízkivételek

A bejelentett terhelési profilhoz kivételek végrehajtására kerül sor a megfelelő 24 órás kieresztési mintázat specifikációival összhangban. Ez a szakasz közvetlenül a termosztát stabilizálási részből való kiiktatása után kezdődik, és az első kieresztés a megfelelő kieresztési terhelési profilhoz tartozó időpontban történik (lásd a 814/2013/EU rendelet III. mellékletének 2. pontját és a 812/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet VII. mellékletének 2. pontját). Az utolsó vízkivétel végétől 24:00 óráig nem történik vízkieresztés.

A vízkivételek alatt megállapítják a vonatkozó műszaki paramétereket (teljesítmény, hőmérséklet stb.). A dinamikus paraméterek esetében az általános mintavételi időtartam 60 másodperc vagy kevesebb. A vízkivételek alatt az ajánlott mintavételi időtartam 5 másodperc vagy kevesebb.

A 24 órás mérési ciklus alatti fosszilis tüzelőanyag- és villamosáram-fogyasztás a Qtestfuel és Qtestelec érték korrigálásra kerül a h) pontban meghatározottak szerint.

f)   Újrastabilizálás zéró terhelés mellett

A készüléket névleges üzemi körülmények között tartják, vízkivétel nélkül, legalább 12 órán át.

Egy szabályozási ciklus alapján ez a szakasz a 12 óra elteltét követő első termosztát-kiiktatással véget ér.

Ebben a szakaszban rögzítik a GCV vonatkozásában kWh-ban mért teljes üzemanyag-fogyasztást, a végső energiafogyasztásra vonatkozóan kWh-ban mért teljes villamosenergia-fogyasztást és az órában kifejezett, pontosan eltelt időt.

g)   V40 40 °C-os kevert víz

40 °C-os kevert víz (V40) a 40 °C-os víz mennyisége, amely ugyanazon hőtartalommal (entalpiával) rendelkezik, mint a 40 °C feletti hőmérsékleten a vízmelegítő kimeneténél biztosított forró víz, literben kifejezve.

Az f) szerinti mérés végrehajtását követően a víz egy adott mennyisége azonnal visszatér a kimeneten keresztül, hideg vizet szolgáltatva. A nyitott kimenetű vízmelegítőből kiinduló vízáramot a bemeneti szelep szabályozza. Az áramlást a vízmelegítők minden egyéb típusában a kimenetbe vagy a bemenetbe beszerelt szelep szabályozza. A mérés akkor ér véget, amikor a kimeneti hőmérséklet 40 °C alá esik.

Az áramlási sebességet a bejelentett terhelési profil szerinti maximális értékre állítják be.

Az átlagos hőmérséklet normalizált értékét az alábbi egyenlet szerint kell kiszámítani:

Formula

ahol:

    Tset, °C-ban, a víz hőmérséklete, vízkivétel nélkül, a tartály felső részén belül elhelyezett termoelem segítségével mérve. Fémből készült tartályok esetében a termoelem a tartály külső felületére is elhelyezhető. Ez az érték a termosztát utolsó, az f) pont szerinti lépés keretében történő utolsó kiiktatása során mért vízhőmérséklet f),

    θc, °C-ban, a vizsgálat során a bejövő hideg víz átlagos hőmérséklete,

    θ’p, °C-ban, a kimenő víz átlagos hőmérséklete és annak normalizált értéke, a θp, °C-ban.

A hőmérséklet leolvasását lehetőség szerint folyamatosan kell végezni. Vagy végezhető egyenlő időközönként, a kieresztés egésze során egyenletesen elosztva, például 5 literenként (legfeljebb). Amennyiben éles esés tapasztalható a hőmérsékletben, további leolvasások lehetnek szükségesek a θ’p átlagérték megfelelő kiszámításához.

A kimeneti vízhőmérséklet mindig ≥ 40 °C, amit figyelembe kell venni a θp kiszámítása során.

A legalább 40 °C-os hőmérsékleten kibocsátott forró víz literben kifejezett mennyiségét (V40) az alábbi egyenlettel kell kiszámítani:

Formula

ahol:

a literben kifejezett V40_exp térfogat megfelel a legalább 40 °C-on kibocsátott víz mennyiségének.

h)   A Qfuel és Qelec jelentése

A Qtestfuel és Qtestelec értéket korrigálni kell a szigorú 24 órás mérési cikluson kívüli esetleges energiatöbblettel vagy -hiánnyal, azaz a mérési ciklus előtti és utáni esetleges energiakülönbséget figyelembe kell venni. Továbbá a forró víz biztosított hasznos energiatartalmában jelentkező többletet vagy hiányt figyelembe kell venni a Qfuel és Qelec értékek meghatározására szolgáló alábbi egyenletekben:

Formula

Formula

ahol:

    QH2O a kiengedett forró víz hasznos energiatartalma kWh-ban,

    T3 és T5 a vízmelegítő kamrájában, a 24 órás mérési ciklus kezdetén (t3) és végén (t5) mért vízhőmérséklet.

    Cact a vízmelegítő literben megadott tényleges kapacitása. A Cact mérése a 4.5. c) pontban előírtak alapján történik.

4.4.   Tüzelőanyaggal üzemelő, átfolyórendszerű vízmelegítőkre vonatkozó vizsgálati eljárás

A napi tüzelőanyag-fogyasztás (Q fuel) és a napi villamosenergia-fogyasztás (Q elec) 24 órás mérési ciklus során történő megállapítását szolgáló, a tüzelőanyaggal üzemelő, átfolyórendszerű vízmelegítőkre vonatkozó vizsgálati eljárás a következő:

a)   Telepítés

A készüléket a gyártó utasításai szerinti vizsgálati környezetben kell telepíteni. A rendeltetésük szerint a talajon álló készülékek elhelyezhetők a talajon, a készülékhez mellékelt állványon, vagy egy platformon a könnyebb hozzáférés érdekében. A falra szerelt készülékeket a teherhordó falaktól legalább 150 mm-re, panelre kell felszerelni, legalább 250 mm szabad teret hagyva a készülék felett és alatt, és legalább 700 mm-t a két oldalán. A beépítésre szánt készülékeket a gyártó utasításai szerint kell felszerelni. A készüléket védeni kell a közvetlen napsütéstől, kivéve a napkollektorok esetében.

b)   Stabilizálás

A készüléket környezeti körülmények között kell tartani, amíg a készülék minden alkatrésze el nem érte a környezeti körülményeket (± 2 K).

c)   Vízkivételek

A bejelentett terhelési profilhoz vízkivételek végrehajtására kerül sor a megfelelő 24 órás kieresztési mintázat specifikációival összhangban. Ez a szakasz közvetlenül a termosztát stabilizálási részből való kiiktatása után kezdődik, és az első kieresztés a megfelelő kieresztési terhelési profilhoz tartozó időpontban történik (lásd a 814/2013/EU rendelet III. mellékletének 2. pontját és a 812/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet VII. mellékletének 2. pontját). Az utolsó vízkivétel végétől 24:00 óráig nem történik vízkieresztés.

A vízkivételek alatt megállapítják a vonatkozó műszaki paramétereket (teljesítmény, hőmérséklet stb.). A dinamikus paraméterek esetében az általános mintavételi időtartam 60 másodperc vagy kevesebb. A vízkivételek alatt az ajánlott mintavételi időtartam 5 másodperc vagy kevesebb.

d)   A Qfuel és Qelec jelentése

A Qtestfuel és a Qtestelec értéket korrigálni kell a Qfuel és Qelec meghatározására szolgáló alábbi egyenletek szerint, figyelembe véve a forró víz által biztosított hasznos energiatartalom esetleges többletét vagy hiányát.

Formula

Formula

ahol:

    QH2O a kiengedett forró víz hasznos energiatartalma kWh-ban.

4.5.   A villamos energiát használó hőszivattyús vízmelegítőkre vonatkozó vizsgálati eljárás

a)   Telepítés

A készüléket a gyártó utasításai szerinti vizsgálati környezetben kell telepíteni. A rendeltetésük szerint a talajon álló készülékek elhelyezhetők a talajon, a készülékhez mellékelt állványon, vagy egy platformon a könnyebb hozzáférés érdekében. A falra szerelt készülékeket a teherhordó falaktól legalább 150 mm-re, panelre kell felszerelni, legalább 250 mm szabad teret hagyva a készülék felett és alatt, és legalább 700 mm-t a két oldalán. A beépítésre szánt készülékeket a gyártó utasításai szerint kell felszerelni.

A 3XL vagy 4XL bejelentett terhelési profillal rendelkező készülékek vizsgálhatók a helyszínen, feltéve, hogy a vizsgálati körülmények egyenértékűek, lehetőség szerint a korrekciós tényezők figyelembevételével, az itt említett körülményekkel.

Be kell tartani az EN 16147 szabvány 5.2., 5.4. és 5.5. pontjában leírt telepítési követelményeket.

b)   Stabilizálás

A készüléket környezeti körülmények között kell tartani, amíg a készülék minden alkatrésze el nem érte a környezeti körülményeket (± 2 K) (a tárolótartályos hőszivattyús vízmelegítők esetében legalább 24 órán keresztül).

A cél annak igazolása, hogy a készülék a szállítást követően normál hőmérsékleten működik.

c)   Feltöltési és tárolási térfogat (Cact tényleges kapacitás)

A tartály térfogatát az alábbiak szerint kell megmérni.

Az üres vízmelegítőt meg kell mérni; a bemenő és kimenő csöveken lévő csapok tömegét is figyelembe kell venni.

Ezt követően a tárolórendszerű vízmelegítőt fel kell tölteni hideg vízzel a gyártó utasításainak megfelelően, a hideg víz nyomása alatt. Ezután el kell zárni a vízellátást.

A feltöltött vízmelegítőt meg kell mérni.

A két tömegérték különbségét (mact) literben kifejezett térfogatértékre kell alakítani (Cact).

Formula

E térfogatértéket a legközelebbi tized literes értékre kerekítve kell megadni. A mért érték (Cact) legfeljebb 2 %-kal lehet alacsonyabb az előírt értéknél.

d)   Feltöltés és bemelegítés

A tárolóeszközzel ellátott készülékeket fel kell tölteni hideg (10 ± 2 °C) vízzel. A feltöltés leáll az aktuális hidegvíznyomás-értéken.

A készüléket feszültség alá kell helyezni a gyári alapüzemmód, például a tárolási hőmérséklet eléréséhez. A készülék saját szabályozó eszközét (termosztát) kell használni. A lépést az EN 16147 szabvány 6.3. pontjában foglalt eljárás szerint kell végrehajtani. A következő lépés a termosztát kiiktatásával kezdődik.

e)   Energiafelvétel készenléti üzemmódban

A készenléti energiafelvétel meghatározása a hőszivattyú a tartályban elhelyezett termosztát által kiváltott, egész számú be-/kikapcsolási ciklusai alatti villamosenergia-felvétel mérésével történik, amikor nem történik forróvíz-kivétel.

A lépést az EN 16147 szabvány 6.4. pontjában foglalt eljárás szerint kell végrehajtani, és a Pstby [kW] értéket az alábbi képlettel kell meghatározni:

Formula

f)   Vízkivételek

A bejelentett terhelési profilhoz vízkivételek végrehajtására kerül sor a megfelelő 24 órás kieresztési mintázat specifikációival összhangban. Ez a szakasz közvetlenül a termosztát stabilizálási részből való kiiktatása után kezdődik, és az első kieresztés a megfelelő kieresztési terhelési profilhoz tartozó időpontban történik (lásd a 814/2013/EU rendelet III. mellékletének 2. pontját és a 812/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet VII. mellékletének 2. pontját). Az utolsó vízkivétel végétől 24:00 óráig nem történik vízkieresztés. A forró víz szükséges hasznos energiatartalma a teljes Qref [kWh-ban].

A lépést az EN 16147 szabvány 6.5.2–6.5.3.5. pontjaiban foglalt eljárás szerint kell végrehajtani. A ΔΤdesired az EN 16147 szabványban a Tp érték segítségével van meghatározva:

ΔΤdesired = Tp – 10

A lépés végén a Qelec [kWh] az alábbi képlettel kerül meghatározásra:

Formula

A W EL-TC értéket az EN 16147 szabvány határozza meg.

A csúcsidőn kívül üzemelő termékként meghatározott készülékeket legfeljebb 8 egymást követő órán keresztül feszültség alá kell helyezni a 24 órás kieresztési mintázat 22.00 óra és 7.00 óra értéke között. A 24 órás kieresztési mintázat végeztével a készülékeket feszültség alá kell helyezni a lépés végéig.

g)   V40 40 °C-os kevert víz

A lépést az EN 16147 szabvány 6.6. pontja szerinti eljárást követve kell végrehajtani, azonban meg kell akadályozni, hogy a kompresszor a kieresztési ciklusok utolsó mérési időszakának a végén kikapcsoljon; a V40 [L] értéket a Vmax értékkel egyenlőként kell meghatározni.

4.6.   Átfolyórendszerű elektromos vízmelegítőkre vonatkozó vizsgálati eljárás

A működés közbeni hőátviteli folyamatokból származó hőveszteségeket és a készenléti veszteségeket figyelmen kívül kell hagyni.

a)   Beállítási pontok

A felhasználó által állítható választókat az alábbiak szerint kell beállítani:

Ha a készülék rendelkezik teljesítményválasztóval, akkor azt a legmagasabb értékre kell beállítani.

Ha a készülék rendelkezik az áramlástól független hőmérséklet-választóval, akkor azt a legmagasabb értékre kell beállítani.

Valamennyi nem felhasználó által beállítható alapértéknek és egyéb választónak a gyári alapüzemmód szerintinek kell lennie.

A csapolási profil minden egyes I vízkivételének előírt f i minimális áramlási sebességét kell alkalmazni, a vízmelegítők terhelési profiljában meghatározottak szerint. Ha az f i minimális áramlási sebesség nem érhető el, akkor az áramlási sebességet növelni kell addig, amíg a készülék bekapcsol és képes folyamatosan T m vagy a fölötti értéken működni. Ezt a megnövelt áramlási sebességet kell használni az egyedi vízkivételhez, az előírt f i minimális áramlási sebesség helyett.

b)   Statikus hatékonyság

A készülék Pnom névleges terhelés melletti Ploss statikus vesztesége egyensúlyi állapotban kerül meghatározásra. A Ploss érték a készülék névleges feltételek közötti legalább 30 perces üzemeltetést követő összes belső energiaveszteségének (a terminálok és a fűtőelemek közötti áramerősség- és feszültségveszteségek szorzata) az összege.

Ez a vizsgálati eredmény széles tartományban független a víz bemeneti hőmérsékletétől. Ez a vizsgálat a hideg víz 10 és 25 °C közötti bemenetihőmérséklet-tartományában hajtható végre.

A félvezető teljesítménykapcsolóval ellátott, elektronikusan vezérelt, átfolyórendszerű vízmelegítők esetében a félvezető energiaterminálok között mért feszültséget le kell vonni a mért feszültségveszteségekből, ha a félvezető teljesítménykapcsoló termikusan kapcsolatban áll a vízzel. Ebben az esetben a félvezető teljesítménykapcsolók által fejlesztett hő a víz felmelegítésére szolgáló hasznos energia lesz.

A statikus hatékonyságot a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Formula

ahol:

    η static a készülék statikus hatékonysági tényezője,

    P nom a készülék névleges energiafogyasztása kW-ban,

    P loss a készülék mért belső statikus veszteségei kW-ban.

c)   Indítási veszteségek

Ez a vizsgálat azt a t starti időtartamot határozza meg, amely a fűtőelemek feszültség alá helyezése és a használható víz szállítása között eltelik, a bejelentett terhelési profil szerinti minden egyes vízkivétel esetében. A vizsgálati módszer feltételezi, hogy a készülék beindítási szakasz alatti energiafogyasztása megegyezik a statikus üzemmód alatti energiafogyasztással. A Pstatic i a készülék az adott i vízkivételre vonatkozó statikus energiafogyasztása egyensúlyi állapotban.

Minden egyes különböző i vízkivételre három mérést kell végezni. Az eredmény az ebből a három mérésből származó középérték.

A Qstarti beindítási veszteségek kiszámítása az alábbi képlet szerint történik:

Formula

ahol:

    Qstarti az egy adott i vízkivételre vonatkozó beindítási veszteségek kWh-ban,

    tstarti az i vízkivételre vonatkozó, a mért indítási idők másodpercben kifejezett középértéke,

    Pstatic i az i vízkivételre vonatkozó, mért egyensúlyi állapotbeli energiafogyasztás kW-ban.

d)   Az energiaigény kiszámítása

A Qelec napi energiaigény minden egyes i vízkivétel veszteségeinek és hasznos energiájának napi összege kWh-ban. A napi energiaigény kiszámítása az alábbi képlet szerint történik:

Formula

ahol:

    Q starti egy adott i vízkivétel indítási veszteségei kWh-ban,

    Q tap i az i vízkivétel utáni előre meghatározott hasznos energia kWh-ban,

    η static a készülék statikus hatékonysága.

4.7.   Intelligensvezérlő-vizsgálati eljárás vízmelegítőkhöz

Az intelligens vezérlési tényezőt (SCF) és az intelligens vezérlési megfelelőséget a 814/2013/EU rendelet IV. mellékletének 4. pontja, valamint a 812/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet VIII. mellékletének 5. pontja szerint kell megállapítani. A vízmelegítők intelligens vezérlési megfelelőségének (smart) vizsgálati feltételeit a 814/2013/EU rendelet III. mellékletének 3. pontja, valamint a 812/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet VII. mellékletének 3. pontja határozza meg.

Az intelligens vezérlési tényező meghatározásához használt paramétereknek az intelligens vezérlés be-, illetve kikapcsolt állapotában végzett tényleges energiafogyasztás-méréseken kell alapulniuk.

Az „intelligens vezérlő kikapcsolva” azt az állapotot jelenti, amikor a smart aktiválva van, és a vízmelegítő intelligens vezérlési funkciója a tanulási időszakban van.

Az „intelligens vezérlő bekapcsolva” azt az állapotot jelenti, amikor a smart aktiválva van, és a vízmelegítő intelligens vezérlési funkciója modulálja a kimeneti hőmérsékletet az energiamegtakarítás érdekében.

a)   tárolótartályos elektromos vízmelegítők

A tárolótartályos elektromos vízmelegítők esetében a prEN 50440:2014 szabványban leírt vizsgálati módszert kell alkalmazni.

b)   hőszivattyús vízmelegítők

A hőszivattyús vízmelegítők intelligens vezérlési tényezőjének meghatározásához a TC59X/WG4 által javasolt vizsgálati módszert kell alkalmazni; ez az eljárás megfelel a prEN 50440:2014 szabvány (9.2. pont) követelményeinek, és az EN 16147:2011 szabvánnyal együtt alkalmazandó.

Ezen belül:

a Formula értékét az EN 16147 szabvány 6.5.2.–6.5.3.4. pontjában foglalt eljárás alapján kell meghatározni, és a vizsgálati ciklus hossza (tTTC) 24 óra. A Formula értéke:

Formula

ahol a W EL-HP-TC és a Q EL-TC értéket az EN 16147 szabvány határozza meg.

a Formula értéke megegyezik az EN 16147 szabvány 6.5.2. pontjában meghatározott QTC [kWh] értékével.

a Formula értékét az EN 16147 szabvány 6.5.2.–6.5.3.4. pontjában foglalt eljárás alapján kell meghatározni, és a vizsgálati ciklus hossza (tTTC) 24 óra. A Formula értéke:

Formula

ahol a W EL-HP-TC és a Q EL-TC értéket az EN 16147 szabvány határozza meg.

a Formula értéke megegyezik az EN 16147 szabvány 6.5.2. pontjában meghatározott QTC [kWh] értékével.

4.8.   Napenergiával működő vízmelegítők és csak napenergiával működő rendszerek, vizsgálati és számítási módszerek

A primerenergia-fogyasztásra vonatkozóan kWh-ban kifejezett és/vagy a GCV-re vonatkozóan kWh-ban kifejezett, nem napenergiából származó éves melegítési hozzájárulás (Q nonsol) értékelésére az alábbi módszereket kell alkalmazni:

a SOLCAL-módszer (3)

a SOLICS-módszer (4)

A SOLCAL-módszer esetében szükséges, hogy a napkollektor hatékonysági paramétereit külön értékeljék, és hogy a rendszer általános teljesítményét a napenergia-rendszerhez való, nem napenergiából származó melegítési hozzájárulás és egy adott különálló vízmelegítő fajlagos hatékonysága alapján határozzák meg.

a)   Napkollektorok vizsgálata

A napkollektorokra legalább 4 × 4 vizsgálat alkalmazandó, 4 különböző kollektorbemeneti hőmérsékleten (tin), egyenletesen elosztva az üzemeltetési tartományon, és kollektorbemeneti hőmérsékletenként 4 vizsgálati mintát kell megmérni a vízkimeneti hőmérséklet (te), a környezeti hőmérséklet (ta), a napsugárzás (G) és a vizsgálati ponton mért kollektorhatásfok (η col) vizsgálati értékeinek megállapításához. Ha lehetséges, egy bemeneti hőmérsékletet kell kiválasztani a tm = ta ± 3 K hőmérsékleten az optikai hatásfok (η 0) pontos értékeléséhez. Rögzített kollektor (nincs automatikus követés) esetén, és ha a vizsgálati feltételek megengedik, két vizsgálati mintát kell készíteni a nap delelése előtt, és kettőt azt követően. A hőátadó folyadék maximális hőmérsékletét úgy kell megválasztani, hogy az tükrözze a kollektorok üzemi tartományának maximumát és a bemeneti és kimeneti kollektor között ΔΤ > 1,0 K hőmérsékletkülönbséget eredményezzen.

Az átfolyórendszerű kollektor hatásfokának (η col) megállapításához az alábbi egyenlet szerinti folyamatos hatásfokgörbét a vizsgálati pontok eredményeire történő statisztikai-görbeillesztéssel, a legkisebb négyzetek módszerét alkalmazva kapjuk meg:

η col = η 0a 1 × T* ma 2 × G (T* m)2

ahol:

    T* m a csökkentett hőmérséklet-különbség m2KW-1-ben, és:

T* m = (tm – ta)/G

ahol:

    ta a környezeti levegő hőmérséklete;

    tm a hőátadó folyadék átlaghőmérséklete:

tm = tin + 0,5 × ΔΤ

ahol:

    tin a kollektor bemeneti hőmérséklete;

    ΔΤ a folyadékkimenet és -bemenet közötti hőmérséklet-különbség (=te – tin).

Valamennyi vizsgálatot az EN 12975-2, EN 12977-2 és EN 12977-3 szabványok szerint kell végrehajtani. Az úgynevezett kvázi dinamikus modellparamétereknek a fenti paraméterek elérése érdekében, adott egyensúlyi állapotú referenciaesetre történő átváltása megengedett. A beesésiszög-módosítót (IAM) az EN 12975-2 szabvánnyal összhangban kell meghatározni, a kollektorhoz képest 50°-os beesési szögből.

b)   A SOLCAL-módszer

A SOLCAL-módszerhez az alábbiak szükségesek:

a napkollektor A sol, η 0, a1, a2 és IAM paraméterei;

a tárolótartály literben kifejezett névleges térfogata (Vnom), a nem napenergiából származó hőt tároló tartály literben kifejezett térfogata (Vbu) és a W/K-ben kifejezett fajlagos hőtárolási veszteség (psbsol) (K a tárolási és a környezeti hőmérséklet közötti különbséget fejezi ki);

a villamossegédenergia-fogyasztás stabilizált üzemeltetési viszonyok között (Q aux);

a készenléti energiafogyasztás (solstandby);

a szivattyú energiafogyasztása (solpump), az EN 16297-1:2012 szabvány szerint.

A számítás alapértelmezett értékeket feltételez a kollektorkör csöveinek speciális szigetelése (= 6 + 0,3 W/Km2) és a hőcserélő hőkapacitása (100×W/Km2) tekintetében. Az m2 az apertúrafelületet jelöli. Feltételezett továbbá, hogy a napenergiából származó hő tárolási időszaka egy hónapnál rövidebb.

A csak napenergiával működő rendszer és hagyományos vízmelegítő vagy napenergiával működő vízmelegítő teljes energiahatékonyságának megállapításához a SOLCAL-módszer a kWh-ban kifejezett Qnonsol nem napenergiából származó éves melegítési hozzájárulást az alábbiak szerint határozza meg:

Qnonsol = SUM (Qnonsoltm) [kWh/a]

ahol:

    SUM (Qnonsoltm) a hagyományos vízmelegítő vagy a napenergiával működő vízmelegítő részét képező hagyományos hőfejlesztő berendezés nem napenergiából származó összes havi melegítési hozzájárulásának összege; és

Qnonsoltm = Lwhtm – LsolWtm + psbSol × Vbu/Vnom × (60 – Ta) × 0,732

A napenergia-hasznosító rendszer havi hőigényének meghatározása a következőképpen történik:

Lwhtm = 30,5 × 0,6 × (Qref + 1,09)

ahol:

a 0,6 egy olyan tényező, amellyel kiszámolható az átlagos hőigény a terhelési profilból;

az 1,09 az átlagos elosztási veszteségeket jelenti.

Az alábbi számításokat kell elvégezni:

LsolW1tm = Lwhtm ×(1,029 × Ytm - 0,065×Xtm - 0,245 × Ytm 2 +0,0018 × Xtm 2 +0,0215 × Ytm 3)

LsolWtm = LsolW1tm – Qbuftm

Az LsolWtm minimális értéke 0, a maximális érték pedig az Lwhtm.

ahol:

    Qbuftm a napenergia-tároló tartály korrekciója kWh/hó mértékegységben; és

Formula

ahol:

a 0,732 egy olyan tényező, amely figyelembe veszi az átlagos havonkénti óraszámot (24 × 30,5);

a Psbsol a napenergiából származó hő tárolójának fajlagos hőtárolási vesztesége W/K mértékegységben, a 4.8. a) ponttal összhangban meghatározva;

A Ta a hőtárolót körülvevő levegő havi átlagos levegőhőmérséklete °C-ban; és

Ta = 20, ha a hőtároló az épület határoló falain belül van;

Ta = Touttm, ha a hőtároló az épület határoló falain kívül van;

A Touttm az átlagos nappali hőmérséklet °C-ban, átlagos, hidegebb és melegebb éghajlati viszonyok esetében.

Az Xtm és az Ytm összesített együtthatók:

Xtm = Asol × (Ac + UL) × etaloop × (Trefw – Touttm) × ccap × 0,732/Lwhtm

Az Хtm minimális értéke 0, a maximális értéke pedig 18.

ahol:

Ac = a 1 + а2 × 40;

UL = (6 + 0,3 × Asol )/Asol körben fellépő veszteségek W/(m2K) mértékegységben;

etaloop a kör hatásfoka: etaloop = 1 - (η0 × a1 )/100;

Trefw = 11,6 + 1,18 × 40 + 3,86 × Tcold – 1,32 × Touttm;

Tcold a hideg víz hőmérséklete, alapértelmezés szerint 10 °C;

Touttm az átlagos nappali hőmérséklet °C-ban, átlagos, hidegebb és melegebb éghajlati viszonyok esetében;

ccap a tárolási együttható, ahol ccap = (75 × Asol /Vsol)0,25;

Vsol a napenergia-tároló tartály térfogata, az EN 15316-4-3 szabvány meghatározása szerint;

Ytm = Asol × IAM × η 0 × etaloop × QsolMtm × 0,732/Lwhtm

Az Υtm minimális értéke 0, a maximális értéke pedig 3.

ahol:

    QsolMtm az átlagos teljes napsugárzás W/m 2-ben, az átlagos, hidegebb és melegebb éghajlati viszonyok esetében.

A villamossegédenergia-fogyasztást (Q aux) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Qaux = (solpump × solhrs + solstandby × 24 × 365)/1000

ahol:

solhrs az aktív napos órák száma órában, és

solhrs = 2 000 a napenergiával működő vízmelegítők esetében.

c)   A SOLICS-módszer

A SOLICS-módszer az ISO 9459-5:2007 szabványban leírt vizsgálati módszeren alapul. A napenergia-termelés meghatározására az alábbi hivatkozások vonatkoznak:

Az ISO 9459-5:2007 szabvány 3. fejezete szerinti fogalmak és fogalommeghatározások;

Az ISO 9459-5:2007 szabvány 4. fejezete szerinti szimbólumok, mértékegységek és nómenklatúra;

A rendszert az ISO 9459-5:2007 szabvány 5.1. fejezete szerint kell telepíteni;

A vizsgálati létesítményt, műszereket és az érzékelők helyét az ISO 9459-5:2007 szabvány 5. fejezete szerint kell kialakítani;

A vizsgálatokat az ISO 9459-5:2007 szabvány 6. fejezete szerint kell végrehajtani;

A vizsgálati eredmények alapján a rendszerparamétereket az ISO 9459-5:2007 szabvány 7. fejezete alapján kell azonosítani. Az ISO 9459-5:2007 szabvány A. mellékletében bemutatott dinamikus illesztési algoritmust és szimulációs modellt kell alkalmazni;

Az éves teljesítményt az ISO 9459-5:2007 szabvány A. mellékletében bemutatott szimulációs modellel, az azonosított paraméterekkel és az alábbi beállításokkal kell kiszámítani:

Átlagos nappali hőmérséklet °C-ban átlagos, hidegebb és melegebb éghajlati viszonyok esetében, és átlagos teljes napsugárzás W/m 2-ben átlagos, hidegebb és melegebb éghajlati viszonyok esetében;

A teljes napsugárzás óránkénti értékei a megfelelő CEC vizsgálati referenciaév szerint;

Hálózati víz hőmérséklete: 10 °C;

A tároló környezeti hőmérséklete (belső puffer: 20 °C, külső puffer: környezeti hőmérséklet);

Villamossegédenergia-fogyasztás: bejelentés szerint;

Segédrész hőmérséklete: bejelentés szerint, minimum 60 °C;

Segédfűtő berendezés időszabályozása: bejelentés szerint.

Éves hőigény: 0,6 × 366 × (Qref + 1,09)

ahol:

a 0,6 egy olyan tényező, amellyel kiszámolható az átlagos hőigény a terhelési profilból;

az 1,09 az átlagos elosztási veszteségeket jelenti.

A villamossegédenergia-fogyasztás (Q aux) kiszámítása az alábbiak szerint történik:

Qaux = (solpump × solhrs + solstandby × 24 × 365)/1000

ahol:

solhrs az aktív napos órák száma órában, és

solhrs = 2 000 a napenergiával működő vízmelegítők esetében.

A csak napenergiával működő rendszer és hagyományos vízmelegítő vagy napenergiával működő vízmelegítő teljes energiahatékonyságának megállapításához a SOLICS-módszer a primerenergia-fogyasztásra vonatkozóan kWh-ban kifejezett és/vagy a GCV-re vonatkozóan kWh-ban kifejezett Qnonsol nem napenergiából származó éves melegítési hozzájárulást az alábbiak szerint határozza meg:

A csak napenergiával működő rendszerek esetében:

Qnonsol =0,6 × 366 × (Qref +1,09) – QL

ahol:

QL a napenergiával működő rendszer által biztosított hő kWh/a-ban.

Napenergiával működő vízmelegítő esetében:

Qnonsol = Qaux,net

ahol:

    Qaux,net a nettó, nem szoláris energiaigény kWh/a-ban.

4.9.   A tárolótartály vizsgálati eljárásai

a)   Hőtárolási veszteség

A tárolótartályok hőtárolási vesztesége (S) a 3. pontban említett módszerek bármelyikével értékelhető, beleértve a napenergia-tároló tartály hőtárolási veszteségét (psbsol). Ahol az alkalmazandó szabványok mérési eredményei kWh/24 óra értékben vannak kifejezve, az eredményt meg kell szorozni (1 000/24)-gyel, hogy az S értékeket W-ban kapjuk meg. A napenergia-tároló tartályok – a tároló és a környezet közötti egységnyi hőmérséklet-különbségre eső – fajlagos hőtárolási vesztesége (psbsol) esetében a hőveszteség meghatározható közvetlenül W/K mértékegységben az EN 12977-3 szabvány alkalmazásával, vagy megállapítható közvetve, a W-ban kifejezett hőveszteség értékét 45-tel osztva (Tstore = 65 °C, Tambient = 20 °C) W/K-re átszámítva. Amennyiben az EN 12977-3 szabvány szerinti, W/K mértékegységben kifejezett eredmények szolgálnak az S értékelésére, azokat 45-tel meg kell szorozni.

b)   Tárolási térfogat

A tárolótartályos elektromos vízmelegítő tartályának térfogatát a 4.5. c) bekezdésben foglaltak szerint kell megmérni.

4.10.   Eljárás napenergiával működő szivattyú teljesítményvizsgálatára

A napenergiával működő szivattyú mért teljesítménye a névleges üzemi körülmények közötti villamosáram-fogyasztás. Az 5 perc alatti indítási hatásokat figyelmen kívül kell hagyni. A folyamatosan ellenőrzött vagy legalább három lépésben ellenőrzött, napenergiával működő szivattyúk esetében a szivattyú mért elektromos teljesítményének 50 %-át kell figyelembe venni.


(1)  Az elképzelések szerint ezeket az ideiglenes módszereket idővel harmonizált szabvány vagy szabványok váltják fel. A harmonizált szabvány(ok) hivatkozása(i) a 2009/125/EK irányelv 9. és 10. cikkével összhangban közzétételre kerül(nek) az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2)  Alapértelmezett érték, ha az érték nincs meghatározva kalorimetrikus úton. Vagy, ha ismert a térfogattömeg és a kéntartalom (pl. alapvető elemzés révén), akkor a fűtőérték (Hi) a következők szerint határozható meg:

Hi = 52,92 – (11,93 × ρ15) – (0,3 –S) MJ/kg-ban

(3)  Az EN 15316-4-3, B alapú módszer

(4)  Az ISO 9459-5 alapú módszer