Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA Lengyelország 2014. évi nemzeti reformprogramjáról és Lengyelország 2014. évi konvergenciaprogramjának tanácsi véleményezéséről /* COM/2014/0422 final - 2014/ () */
Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA Lengyelország 2014. évi nemzeti
reformprogramjáról
és Lengyelország 2014. évi konvergenciaprogramjának tanácsi
véleményezéséről AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2)
bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére, tekintettel a költségvetési egyenleg
felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák
felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK
tanácsi rendeletre[1]
és különösen annak 9. cikke (2) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság ajánlására[2], tekintettel az Európai Parlament
állásfoglalásaira[3], tekintettel az Európai Tanács
következtetéseire, tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság
véleményére, tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság
véleményére, tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó
bizottság véleményére, tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság
véleményére, mivel: (1)
Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a
Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott
összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia
elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú
területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében,
hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a
versenyképesség terén. (2)
A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010.
július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó
átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig
elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról
szóló határozatot, amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A
tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és
foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat. (3)
Az állam-, illetve kormányfők 2012. június
29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens
keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai
eszközt felhasználó tagállami, uniós és euróövezeti tevékenységek számára.
Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és
kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia
céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt. (4)
A Tanács 2013. július 9-én ajánlást fogadott el
Lengyelország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte
Lengyelország 2012–2016-os időszakra vonatkozó aktualizált
konvergenciaprogramját. (5)
A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves
növekedési jelentést[4],
amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai
szemeszterét. Ugyanezen a napon a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján
elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést[5], amelyben
Lengyelországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában
részletes vizsgálatra kerül sor. (6)
Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a
pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést
ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta,
hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt
kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás
rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet,
kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit,
valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást. (7)
Lengyelország 2014. április 24-én benyújtotta 2014.
évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 30-án pedig 2014. évi stabilitási
programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program
értékelésére egyidejűleg került sor. (8)
A 2014. évi konvergenciaprogramban szereplő
költségvetési stratégia célja, hogy 2015-ig a Szerződésben a GDP
3 %-ában meghatározott referenciaérték alá szorítsák a hiányt, és 2018-ra
elérjék a középtávú célt. A középtávú cél (strukturális értelemben a GDP
-1 %-a) szigorúbb, mint amit a Stabilitási és Növekedési Paktum
előír. A 2014. évi konvergenciaprogramban szereplő, az
államháztartási hiányra vonatkozó célok összhangban vannak a túlzott hiány
időben történő kiigazításával. Emellett, miközben az (újraszámított)
strukturális kiigazítás 2014-ben összhangban van a túlzotthiány-eljárás
keretében tett tanácsi ajánlással, 2015-ben elmarad az előírt javulástól.
A túlzott hiány tervezett kiigazítását követő években a tervezett
(újraszámított) éves előrelépés a középtávú célok felé alacsonyabb a
Stabilitási és Növekedési Paktum által előírtnál. Ezért a program
célkitűzései részben vannak összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum
követelményeivel. A bruttó államadósság az előrejelzések szerint a GDP
60 %-a alatt marad a programidőszakban. A lengyel hatóságok
előrejelzése szerint a 2013. évi, a GDP 57,1 %-át kitevő
értékről 2014-ben meredeken, 49,5 %-ra csökken, elsősorban a
nyugdíjalapban lévő eszközök nagy mértékű, egyszeri transzferjének
köszönhetően, majd 2015-ben ezen a szinten marad. A programban
szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági
forgatókönyv hihető 2014-re, 2015-re viszont optimista – a reál GDP
növekedése 3,8 %-os (azaz magasabb a Bizottság 2014. tavaszi
előrejelzésében szereplő 3,4 %-nál). A program értékelése és a
bizottsági előrejelzés alapján a Tanács az 1466/97/EK tanácsi rendelet
értelmében úgy véli, hogy bár Lengyelország várhatóan az államháztartási hiány
Tanács által 2014-re ajánlott felső korlátja alatt marad, 2015-ben
veszélyben van a túlzott hiány fenntartható kiigazítása, azt követően
pedig a középtávú célokhoz vezető megfelelő kiigazítási pálya
követése. (9)
A költségvetési konszolidációs stratégia sikerének
biztosítása érdekében fontos, hogy átfogó strukturális reformok támasszák alá a
költségvetési konszolidációt. A növekedést ösztönző kiadások (oktatás,
kutatás és innováció) alacsony aránya gátolja a hosszú távú növekedési
kilátásokat. Az elöregedő társadalom következtében közép- és hosszú távon
várhatóan jelentősen megnőnek az egészségügyi kiadások. Az
államháztartásra nehezedő teher csökkenthető, az egészségügyi
ellátáshoz való hozzáférés pedig javítható lenne az alapellátás és a
betegirányítási rendszerek megerősítésével, és a kórházi ápolás terén
meglévő költséghatékonyság-fokozó potenciál kiaknázásával. Az adószabályok
betartásának alacsony szintje továbbra is problémát jelent, különösen az
adóhatóságok hatékonysága és az adófizetőkre nehezedő adminisztratív
teher nagysága tekintetében. Lengyelország a csökkentett héakulcsok kiterjedt
rendszerével rendelkezik, ez is hozzájárul ahhoz, hogy az EU-ban itt a
legnagyobb a héabevétel-kiesés. Emellett bevételkiesést okoz és megnöveli az
adószabályok betartásának költségét. Az energiaadók mértéke viszonylag alacsony.
A közelmúltban lépések történtek a lengyel költségvetési keret javítására.
Mindazonáltal a keret profitálna egy teljes jogú, független költségvetési
tanács bevezetéséből, amely a költségvetési szabályok betartásának
előzetes ellenőrzéséért, a makrogazdasági és költségvetési
előrejelzések értékeléséért, az államháztartás hosszú távú
fenntarthatóságának elemzéséért, valamint a költségvetési szabályok
betartásának utólagos ellenőrzéséért lenne felelős. (10)
Az ifjúsági munkanélküliség az elmúlt év során
fokozatosan nőtt – ez részben az oktatási rendszer által kínált
végzettségek és a munkaerő-piaci igények közötti összhang folyamatos
hiányának tudható be, részben pedig annak, hogy egyre nő azon fiatalok
aránya, akik nem foglalkoztatottak, oktatásban és képzésben nem részesülnek. A szakképzési rendszer megreformálására tett, folyamatban lévő
erőfeszítések ellenére továbbra is szükség van arra,
hogy az ifjúsági garancia céljaival összhangban megkönnyítsék a jó
minőségű tanulószerződéses gyakorlati képzéshez és munkaalapú
tanuláshoz való hozzáférést, megerősítsék az iskolák és munkaadók közötti
együttműködést és felkarolják a nem regisztrált fiatalokat. Az egész
életen át tartó tanulás kontextusában ugyancsak kiemelten fontos a készségek
munkaerő-piaci követelményekhez igazítása; az egész életen át tartó
tanulásban való részvétel továbbra is nagyon alacsony, különös tekintettel az
idősebb munkavállalókra, akiknek kompetenciái gyakran elavultak. A
munkaerőpiac szegmentációja továbbra is fennáll, széles körben elterjedt a
határozott idejű foglalkoztatás és a polgári jogi szerződés alapján
történő foglalkoztatás. A határozott idejű foglalkoztatás aránya
különösen magas a fiatalok körében. Bár a határozott idejű
munkaszerződések esetében gyakran hangzik el érvként, hogy a munkanélküliek
munkaerőpiacra való belépésének eszközéül és a későbbi határozatlan
idejű szerződések kapujául szolgálnak, úgy tűnik,
Lengyelországban ez a munkavállalók többsége esetében nem igaz: a határozott
idejű foglalkoztatásról határozatlan idejű foglalkoztatásra való
áttérés aránya alacsony, ez pedig negatívan befolyásolja a termelékenységet és
a humán tőke minőségét. (11)
A nők munkaerő-piaci részvétele továbbra
is alacsony. Lengyelország számos intézkedést hozott a
nők foglalkoztatásának javítására, többek között javították a
kisgyermek-gondozási szolgáltatások (bölcsődék) elérhetőségét és
megnövelték az óvodák állami finanszírozásának összegét, hogy ezzel ösztönözzék
a szülőket az iskola előtti nevelési intézmények igénybe vételére.
Mindazonáltal a kisgyermek-gondozási szolgáltatások rendelkezésre állása –
különösen a vidéki területeken – továbbra is alacsony, az iskola előtti
neveléshez való hozzáférés terén pedig változatlanul különbségek
figyelhetők meg. Az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci
részvétele továbbra is alacsony Lengyelországban. Jelentősen
szűkültek az előrehozott nyugdíj igénybevételére rendelkezésre álló
lehetőségek, de további erőfeszítésekre van szükség az idősebb
munkavállalók foglalkoztathatóságának javításához és a munkával töltött évek
eredményes meghosszabbításához. Továbbra is kihívást jelent a bányászok és a
mezőgazdasági termelők különleges nyugdíjrendszerének reformja. A
mezőgazdasági termelők nyugdíjrendszere (KRUS) ösztönzőket
teremt a mezőgazdasági kistermelők ágazatban maradásához, ezáltal
rejtett munkanélküliséget okoz a vidéki területeken és ösztönzi az informális
gazdaságot. A bányászok továbbra is privilégiumokat élveznek a nyugdíjjogosultság
és az előírt minimális munkaviszony terén. Mindkét nyugdíjrendszer gátolja
a munkaerő szektorális és területi mobilitását. (12)
Lengyelország a legalacsonyabb K+F-kiadásokkal
rendelkező uniós országok közé tartozik, és a tágabb innovációs mutatók terén
az egyik legrosszabban teljesítő ország. Különösen
alacsony a privát K+F kiadások szintje. Az alacsony K+F kiadásokhoz a
vállalkozások gyenge kutatási és innovációs tevékenysége és az innovációt nem
kellő mértékben ösztönző üzleti környezet társul. Lengyelországban az innovációt támogató rendszer kockázatkerülő,
elsősorban támogatásokra épül és a technológiatranszfert és -abszorpciót
támogatja, a valóban új innovációra kifejtett nagy hatás nélkül. A K+F terén
már létező adókedvezmények nem tudják hatékonyan ösztönözni a privát
szektor belső K+F-jét, és azokat csak nagyvállalatok veszik igénybe. A
lengyel vállalkozások nagymértékben támaszkodnak a technológia abszorpciójára.
Jóllehet ez sikeresen biztosította a termelékenység- és gazdasági növekedést,
Lengyelországnak most már el kell mozdulnia egy inkább saját innováció-alapú
modell felé. A lengyel vállalkozások innovációs kapacitásának növelése, a
tudomány és az ipar közötti kapcsolatok javítása, valamint a teljes innovációs
ciklusra szabott, célzott eszközök kidolgozása továbbra is kihívást jelent. (13)
A lengyel gazdaság minden ágazata esetében még
mindig nagyon nagy potenciális nyereség rejlik az energiahatékonyság
javításában – e nyereségből támogatható a növekedés, javítható a
versenyképesség és csökkenthető Lengyelország energiafüggősége. A
belföldi energiatermelési kapacitás elöregedőben van, a
villamosenergia-hálózat továbbra is zsúfolt, de már folyamatban vannak azok a
projektek, amelyek több, a szomszédos tagállamokkal való összeköttetést
biztosító rendszerösszekötő kapacitás létrehozását célozzák. A földgázpiac
esetében a legfőbb probléma a diverzifikáció és a verseny hiánya maradt. (14)
Lengyelország alulfejlett közlekedési és széles
sávú infrastruktúrája a növekedés jelentős gátját képezi.
Mindenekelőtt jelentős beruházásra van szükség a lepusztult vasúti
hálózatba a vasúti ágazat versenyképességének javítása, valamint a vasúti és a
közúti szállítás közötti jobb egyensúly kialakítása érdekében. Az üzemeltetett
mintegy 20 000 km vasútvonalnak csak nagyjából az egyharmada van jó
műszaki állapotban. Folytatódnak a vasúttal
kapcsolatos projektek időben történő végrehajtását érintő
problémák. Az erőforrás-hatékonyság javítható a
hulladékkezelés javításával. (15)
A szerződések betartatása Lengyelországban
hosszadalmas, az építési engedély megszerzéséhez szükséges eljárás pedig hosszú
és nehézkes. Az adómegfelelési költségek magasak, ami
jelentős probléma az üzleti környezetben. Lengyelország jelentős haladást ért el a szabályozott szakmákhoz való hozzáférés
megkönnyítését célzó, ambiciózus reform végrehajtása terén. (16)
Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság
elvégezte Lengyelország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a
konvergenciaprogramot és a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a
programok Lengyelország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és
gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy
azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy
az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a
jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az
alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter
keretében tett ajánlásait. (17)
A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta
Lengyelország konvergenciaprogramját, és arról alkotott véleményét[6] különösen az alábbi 1.
ajánlás tükrözi. AJÁNLJA, hogy Lengyelország
2014-2015-ben tegyen intézkedéseket a következők érdekében: 1. Erősítse meg a
költségvetési stratégiát annak érdekében, hogy a túlzotthiány-eljárás során a
Tanács ajánlásában meghatározott strukturális kiigazítási erőfeszítést
végrehajtva 2015-ig fenntartható módon megszüntesse a túlzott hiányt. A túlzott
hiány kiigazítását követően a középtávú cél eléréséig viszonyítási
alapként törekedjen a GDP 0,5 %-át kitevő éves strukturális
kiigazítás elérésére A költségvetési egyensúlyhiány tartós korrekciója
ambiciózus strukturális reformok hiteles végrehajtását teszi szükségessé a
kiigazítási kapacitás növelése és a potenciális növekedés és a foglalkoztatás
élénkítése érdekében. E tekintetben minimalizálja a növekedést serkentő
beruházások csökkentését, javítsa a szociálpolitika célzottságát, a kiadások
költséghatékonyságát és összességében a hatékonyságot az egészségügyi
szektorban, a csökkentett héakulcsok kiterjedt rendszerének problémáját kezelve
szélesítse az adóalapot és javítsa az adószabályok betartását,
mindenekelőtt az adóhatóságok hatékonyságának növelése révén. Hozzon létre
független költségvetési tanácsot. 2. Az ifjúsági garancia
céljaival összhangban fokozza az ifjúsági munkanélküliség csökkentésére tett
erőfeszítéseit a következők révén: az oktatást igazítsa jobban a
munkaerő-piaci igényekhez, javítsa a tanulószerződéses gyakorlati
képzéshez és munkaalapú tanuláshoz való hozzáférést, erősítse meg a nem
regisztrált fiatalok felkarolását és az iskolák és munkaadók közötti
együttműködést. Fokozza a felnőttek részvételét az egész életen át
tartó tanulásban, hogy a készségek kínálatát a kereslethez igazítsa. Küzdjön a
munkaerő-piaci szegmentáció ellen a határozott idejűről az
állandó foglalkoztatásra való átállás javítása révén, valamint a polgári jogi
szerződések túlzott alkalmazásának csökkentésével. 3. Folytassa a nők
munkaerő-piaci részvételének javítására irányuló erőfeszítéseit,
mindenekelőtt a megfizethető, jó minőségű gyermekgondozási
szolgáltatások és iskola előtti nevelés elérhetőségének javítására
irányuló, további lépésekkel és a stabil finanszírozás biztosításával. Vonja be
a mezőgazdasági termelőket az általános nyugdíjrendszerbe, kezdve ezt
a mezőgazdasági termelők bevételeinek értékelésére és
nyilvántartására szolgáló rendszer létrehozásának felgyorsításával. Fokozatosan
szüntesse meg a bányászok külön nyugdíjrendszerét annak érdekében, hogy a
bányászokat integrálja az általános rendszerbe. A nyugdíjba vonulási életkor
növelése érdekében támassza alá az általános nyugdíjreformot az idősebb
munkavállalók foglalkoztathatóságát ösztönző erőfeszítések
fokozásával. 4. A kutatás, innováció és
iparpolitika közötti kapcsolat erősítésére irányuló erőfeszítések
részeként javítsa a privát szektor K+F-jének ösztönzését szolgáló
adókedvezmények hatékonyságát és tegye célzottabbá az innovációs ciklus
különböző szakaszaira irányuló, meglévő eszközöket. 5. Újítsa meg és bővítse az
energiatermelési kapacitást és javítsa a hatékonyságot az energiaellátási lánc
egészében. Gyorsítsa fel és terjessze ki a villamosenergia-hálózat
fejlesztését, beleértve a szomszédos tagállamokkal való összeköttetést
biztosító, határokon átnyúló rendszerösszekötő kapacitásokat, és dolgozza
ki a földgázellátás Litvániával való összeköttetését biztosító
rendszerösszekötő kapacitást. Biztosítsa a vasúti beruházási projektek
további késedelem nélküli, hatékony végrehajtását és javítsa ezen ágazat
adminisztratív kapacitását. Gyorsítsa fel a széles sávú lefedettség növelésére
irányuló erőfeszítéseit. Javítsa a hulladékkezelést. 6. Tegyen további lépéseket az
üzleti környezet javítására a szerződések érvényesíthetőségének és az
építési engedélyek követelményeinek egyszerűsítése révén. Fokozza a
vállalkozások által az adószabályok betartására fordított idő és költség
csökkentésére irányuló erőfeszítéseket. Fejezze be a szabályozott
szakmákhoz való hozzáférés megkönnyítését célzó, folyamatban lévő reformokat. Kelt Brüsszelben, -án/-én. a
Tanács részéről az
elnök [1] HL L 209., 1997.8.2., 1. o. [2] COM(2014) 422 final. [3] P7_TA(2014)0128 és P7_TA(2014)0129. [4] COM(2013) 800 final. [5] COM(2013) 790 final. [6] Az 1466/97/EK rendelet 9. cikkének (2) bekezdése
szerint.