TARTALOMJEGYZÉK

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK Az 1553/89/EGK, Euratom rendelet 12. cikke szerinti hetedik jelentés a héa beszedésére és ellenőrzésére alkalmazott eljárásokról

1........... Bevezetés...................................................................................................................... 3

2........... Az adóigazgatás hatékonysága és eredményessége...................................................... 4

2.1........ A héabevétel-kiesés és a héaalapú saját források.......................................................... 4

2.2........ A vállalkozásokat terhelő megfelelési költségek.......................................................... 5

2.3........ Adóigazgatási költségek a tagállamokban.................................................................... 5

3........... Az adóigazgatás hatékonyságának növelésével összefüggő kihívások........................ 6

3.1........ Az adóhatóságok szervezete......................................................................................... 6

3.2........ A héaalanyiság megállapítása, nyilvántartásba vétel és törlés a nyilvántartásból......... 6

3.3........ A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás..................................................................... 8

3.4........ A héabevallások benyújtása és héabefizetések............................................................. 9

3.5........ A héa beszedése és behajtása...................................................................................... 10

3.6........ Héaellenőrzések és vizsgálatok................................................................................... 10

3.7........ Az adóviták rendezésének rendszere.......................................................................... 11

3.8........ A héaszabályoknak való megfelelés........................................................................... 12

4........... Következtetések......................................................................................................... 13

4.1........ A héaigazgatás korszerűsítése..................................................................................... 13

4.2........ A tagállamok által meghozandó intézkedések............................................................ 14

4.3........ A Bizottság által meghozandó intézkedések.............................................................. 15

1.           Bevezetés

A hozzáadottérték-adóból származó saját források beszedésének végleges egységes rendszeréről szóló, 1553/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet[1] 12. cikke értelmében a Bizottság háromévente jelentést nyújt be a Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok által az adóalanyok nyilvántartásba vételére, a héa kivetésére és beszedésére alkalmazott eljárásokról, valamint a héa-ellenőrzési rendszerek módozatairól és eredményeiről.

1989 óta hat jelentés készült[2]. A korábbi jelentések a fenti rendeletben megjelölt összes területet érintették, és szinte valamennyi terület fejlesztésére vonatkozóan ajánlásokat fogalmaztak meg. A legutóbbi jelentés[3] ezenkívül azt is értékelte, hogy a jelentési folyamat és az annak alapján megfogalmazott ajánlások eredményesek voltak-e.

Ez sorozatban a hetedik jelentés, célja pedig az, hogy a fent említett rendelet 12. cikkének keretében felmérje, hogy a tagállamok milyen előrelépést értek el a héaigazgatás terén. A jelentés további célja, hogy meghatározza a hatékony héabeszedés különböző szakaszaiban alkalmazott bevált gyakorlatokat és lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy a héa-ellenőrzési és -beszedési rendszerek fejlesztése érdekében felmérjék a kockázatokat, és meghatározzák a lehetőségeket. A Bizottság ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a jelentést lehetőségnek kell tekinteni „annak mérlegelésére, hogy hatékonyságuk javítása érdekében szükséges-e ezen eljárások továbbfejlesztése” (a fent említett rendelet 12. cikkének (2) bekezdése).

A Bizottság a jelentésben szereplő megállapításokat a korábbi jelentésekben foglalt ajánlások[4], valamint az adóigazgatás terén uniós és nemzeti szinten megvalósított fejlesztések alapján a Bizottság által meghatározott közös viszonyítási alappal összehasonlítva fogalmazta meg. Ezek a fejlesztések elsősorban a megelőző intézkedéseket, a szabályoknak való önkéntes megfelelést elősegítő intézkedéseket, az ügyfélszolgálattal kapcsolatos eljárásokat, a kockázatkezelést és az informatikai eszközök használatának optimalizálását érintik.

A Bizottság a jelentés elkészítéséhez szükséges információk összegyűjtése érdekében a kiválasztott témákról minden tagállamnak[5] kérdőívet küldött. A kérdések a következő főbb témakörökre vonatkoztak: az adóhatóságok szervezeti felépítése; a héaalanyiság megállapítása, nyilvántartásba vétel és törlés a nyilvántartásból; a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás; héabevallások és -befizetések; a héa beszedése és behajtása; héaellenőrzések és -vizsgálatok; az adózási jogviták rendezésének rendszere és a héaszabályoknak való megfelelés. A kérdőívet valamennyi tagállam kitöltötte és a kért információkat megadta. A megadott információkkal kapcsolatban a tagállamokkal számos egyeztetés történt. A jelentés a kérdőívekre adott válaszok alapján tett megállapításokat a fentiekben leírt sorrendben, témakörönként foglalja össze.

2.           Az adóigazgatás hatékonysága és eredményessége

A tagállami adóigazgatás hatékonysága és eredményessége hatással van a héabevétel-kiesés nagyságára és a tagállamok által az EU-nak fizetendő héaalapú saját források összegére. Következésképpen ezen tényezők befolyásolják a többi tagállam által fizetett összes saját forrás relatív hányadát. Ugyanakkor az adóigazgatás hatékonysága és eredményessége a vállalkozásokat terhelő megfelelési költségeket, valamint a kormányzatok adóigazgatási költségeit is befolyásolja. A héaigazgatás minőségének javítása azért is fontos, mert a héa a vállalkozásokra háruló adminisztratív terhek jelentős hányadát képviseli.

2.1.        A héabevétel-kiesés és a héaalapú saját források

A héabevétel-kiesés az elméletileg beszedhető[6] és a ténylegesen beszedett héa összegének különbsége, ami csalás, adókijátszás vagy adókikerülés, csőd, fizetésképtelenség, valamint a téves számítások és az adóhatóságok teljesítménye miatti bevételkiesés következményeként keletkezik. Egy, a közelmúltban készített tanulmányban szereplő becslés[7] szerint 2011-ben a 26 tagállamban[8] keletkezett héabevétel-kiesés összesen[9] mintegy 193 milliárd EUR volt, ami az Unió 26 tagállamában elméletileg beszedhető héa mintegy 18 %-a vagy az EU-26 összes GDP-jének mintegy 1,5 %-a. Ez utóbbi százalékos érték az EU-26 viszonylatában 2006-ban jegyzett összes GDP 1,1 %-ához képest növekedést mutat, és a 2000–2011 közötti időszakra számított 1,2 %-os átlagot szintén meghaladja. A GDP százalékában kifejezett átlagos héabevétel-kiesés 2008-at megelőzően kismértékben csökkenő tendenciát mutatott[10], a 2008 után kialakult nehéz gazdasági helyzet azonban nagy terheket rótt a héarendszerekre, és az átlagos héabevétel-kiesés növekedését eredményezte. Különösen a gazdasági és pénzügyi válság által leginkább sújtott országokra volt jellemző a héabevétel-kiesés jelentős növekedése, és ezek az országok azóta sem tudtak a helyzetükön lényegesen javítani. Általában véve az egyes tagállamokra vonatkozóan becsült héabevétel-kiesés igen eltérő és jelentős teljesítménybeli egyenlőtlenségekre utal.

A tanulmány általános következtetése az, hogy a héaszabályoknak való megfelelés a gazdasági visszaesés időszakaiban, illetve az adókulcsok emelése esetén gyengülni látszik, különösen azokban az országokban, ahol az adóvégrehajtás kevésbé szigorú. Az eredmények megegyeznek az adókikerülésre vonatkozó elmélet becsléseivel, illetve néhány korábbi becsléssel, és az adóigazgatás és az adóvégrehajtás fontosságát jelzik a héapolitika területén végrehajtandó reformok meghatározása és a költségvetési nyomásra adott válaszlépések terén.

A héaalapú saját források az EU bevételeinek 11 %-át képviselik, ami 2011-ben mintegy 14 milliárd EUR-nak felelt meg. A héaalapú saját források kiszámításához általában egy 0,3 %-os egységes lehívási mértéket kell az egyes tagállamok harmonizált hozzáadottértékadó-alapjára vetíteni[11]. Ez az adóalap azonban egy tagállam esetében sem haladhatja meg a bruttó nemzeti jövedelem 50 %-át.

2.2.        A vállalkozásokat terhelő megfelelési költségek

A jelenlegi ingatag gazdasági és pénzügyi helyzetben a vállalkozásokat terhelő megfelelési költségek fontos tényezővé váltak, amelyeket a kormányoknak szem előtt kell tartaniuk, amikor azt mérlegelik, hogy hogyan tudnák a leghatékonyabban ösztönözni és fenntartani a gazdasági növekedést. Az adófizetésről szóló („Paying Taxes”) 2013. évi tanulmány[12] megállapította, hogy a gazdasági növekedés és a vállalkozásokra háruló adminisztratív terhek között összefüggés van. A tanulmányból az derül ki, hogy azokban a gazdaságokban, ahol intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy – mind a befizetések számát, mind pedig az adóügyekkel való foglalkozásra fordított időtartamot illetően – csökkentsék az adóigazgatás bonyolultságát, a gazdasági növekedés terén kedvező változás történt. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a vállalkozásokra háruló adminisztratív terhek mérséklése szorosabban összefügg a gazdasági növekedéssel, mint az adókulcsok csökkentése.

Az EU és az EFTA régióját[13] illetően a tanulmányból az derül ki, hogy a megfelelésre fordított átlagos idő és a befizetések száma a tanulmány ideje alatt csökkent. Ez a fejlemény jórészt a korszerűbb elektronikus benyújtási és befizetési lehetőségek egyre növekvő mértékű használatának, illetve az adóigazgatás nagyobb hatékonyságának köszönhető. A héarendszerekhez kapcsolódik az adójogszabályoknak való megfelelésre fordított idő átlagosan 32 %-a. Ez azonban tagállamonként jelentősen eltérő, mivel az adójogszabályok végrehajtása során alkalmazott közigazgatási eljárások nagymértékben különböznek.

2.3.        Adóigazgatási költségek a tagállamokban

Egy adóhatóságnál az adózási és egyéb ráruházott feladatok ellátása során felmerült összes kiadás mértéke valamennyi tagállam számára fontos és időszerű kérdés. A tagállamokban a nemzeti adójogszabályok végrehajtására fordítható források korlátozottak, és a tagállamok folyamatosan arra törekednek, hogy az adóigazgatási költségeket csökkentsék. Egy nemrég készített OECD-felmérés szerint[14] az adóbeszedési költségek aránya[15] az adóhatóságok többségénél csökkenő tendenciát mutat, ami – legalábbis részben – a technológiai beruházások és egyéb kezdeményezések eredményeként megvalósuló hatékonyságnövekedésnek tulajdonítható. A felmérésből az is kiderül, hogy az – OECD országok összes adminisztratív költségének részét képező – összesített bérköltség mind 2010-ben, mind 2011-ben jelentősen, (abszolút értékben) 6 %-kal csökkent. Ezek a változások valószínűleg a kormányzati létszámcsökkentések és/vagy az automatizálásból, valamint a belső átszervezési kezdeményezésekből eredő megfelelőbb hatékonyság hatásait tükrözik. A tagállamok közötti különbségek ugyanakkor továbbra is fennállnak.

3.           Az adóigazgatás hatékonyságának növelésével összefüggő kihívások

Egy korszerű adóigazgatási rendszerben a rendszeres teljesítményértékelés fontos szerepet tölt be, mivel felhasználható az adóigazgatás hatékonyságának és eredményességének növelésére. A 12. cikk rendelkezései lehetőséget biztosítanak az adóhatóságok működésének értékelésére, valamint a héaszabályoknak való megfelelés, illetve meg nem felelés gyakorlatának megértésére, ami hozzájárulhat a héabevétel-kiesés csökkentéséhez, és gazdasági előnyöket eredményezhet. Ebben a fejezetben a viszonyítási alapot és a jelentés alapjául szolgáló értékelés megállapításait témakörönként foglaljuk össze.

3.1.        Az adóhatóságok szervezete

A tagállamokban az adóhatóságok szervezetének kialakításával kapcsolatban két fő tendencia figyelhető meg. Először is az adóhatóságok autonómiája egyre inkább nő. Az alapelv az, hogy az autonómia javíthatja a teljesítményt azáltal, hogy megszünteti a hatékony és eredményes igazgatást akadályozó tényezőket, ugyanakkor fenntartja a megfelelő elszámoltathatóságot és átláthatóságot. A tagállamokban alkalmazott különböző intézményi rendelkezések általában nagyobb költségvetési autonómiát biztosítanak, és ez az autonómia az emberierőforrás-menedzsment, valamint a szervezeti felépítés kialakításának területén is megfigyelhető. Számos tagállamban ugyanakkor továbbra is jelentős igazgatási korlátozások vannak érvényben.

Másodsorban az adóhatóságok szervezeti felépítésében olyan tendencia figyelhető meg, hogy a hatóságok adótípusok helyett adóalanytípusok szerint alakítják ki szervezeti felépítésüket. Az adóalanytípusok szerinti megközelítés alkalmazása során többek között olyan külön osztályokat hoznak létre, amelyek a kiemelt adózókkal, a nagy vagyonnal rendelkező magánszemélyekkel és önálló vállalkozókkal, illetve kockázatkezeléssel foglalkoznak. A legtöbb tagállamban a kiemelt adózókkal külön osztály foglalkozik, ez az osztály azonban a leggyakrabban csupán ellenőrző központ, és az adóbevallások kezelésével, adófizetéssel, adóbehajtással és az adófizetőknek nyújtott szolgáltatásokkal nem foglalkozik. Csupán néhány tagállamban működik olyan külön osztály, amely a nagy vagyonnal rendelkező magánszemélyek és önálló vállalkozók adójogszabályoknak való megfelelésével foglalkozik, és ahol a kockázatkezelésre külön osztályt hoztak létre, ami a teljes körű megfelelés megvalósítását mozdítja elő.

3.2.        A héaalanyiság megállapítása, nyilvántartásba vétel és törlés a nyilvántartásból

3.2.1. Viszonyítási alap

A nyilvántartásba vétel átlátható, és az adófizetők tájékozottak abban a tekintetben, hogy a nyilvántartásba vételüket hogyan, mikor és hol tudják kérni. Az adófizetők a szolgáltatásokat ügyfélszolgálaton, interneten vagy telefonos ügyfélszolgálaton keresztül vehetik igénybe. A nem letelepedett adófizetők az információkhoz könnyen hozzájuthatnak. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmekkel időben foglalkoznak. A nyilvántartásba-vételi eljárás során olyan információkat gyűjtenek, amelyek lehetővé teszik az adóhatóság számára, hogy a csalásokat korai szakaszban észleljék és meggátolják. Az adóhatóság kezdettől fogva nyomon követi a nem megbízhatónak minősített gazdasági szereplők nyilvántartásba vételét és fizetési kötelezettségeik teljesítését, amely magában foglalja a közvetlenül a nyilvántartásba vételt követően tett és folyamatos helyszíni ellenőrzéseket. A nyilvántartásból való törlésre vonatkozó eljárás a csalárd kereskedőket a héarendszerből gyorsan és eredményesen törli. A nyilvántartás naprakész, és a VIES-ben (héa-információcsere rendszer) szereplő adatok minőségének és megbízhatóságának biztosítása érdekében megteszik a szükséges intézkedéseket. Az adóhatóságok és a gazdasági szereplők megbízhatnak a VIES-ben szereplő héa-azonosítószámok érvényességében. Csalárd szándék gyanúja esetén, illetve olyan esetekben, amikor a nyilvántartásba vételt nem lehet megtagadni, az adóhatóságok a nyilvántartásba vétel előfeltételeként óvintézkedéseket és további biztonsági intézkedéseket tesznek.

3.2.2. A jelenlegi helyzet

A nyilvántartásba-vételi eljárás a legtöbb tagállamban átlátható, és az adózók – ideértve a nem letelepedett adófizetőket is – tájékozottak abban a tekintetben, hogy a héarendszerbe történő nyilvántartásba vételüket hogyan, mikor és hol tudják kérni (AT, BG, CY, CZ, DK, DE, EE, ES, FI, HU, IE, IT, LT, LV, MT, NL, PL, PT, RO, SE, SI, SK és UK). A nem letelepedett adófizetők az információkhoz idegen – többnyire angol – nyelven könnyen hozzájuthatnak (AT, BG, CZ, DK, EE, ES, FR, HU, IT, LT, LV, LU, MT, NL, PL, SE, SK és UK). Amikor azonban szakmai jellegű, illetve üzleti vonatkozású kérdések merülnek fel, idegen nyelven ritkán lehet információhoz jutni. Noha számos tagállam figyelemre méltó erőfeszítéseket tesz a weboldalain, továbbra is nehéz megállapítani, hogy egyes üzleti vállalkozásoknak kérniük kell-e a nyilvántartásba vételüket vagy sem, illetve, hogy milyen követelményeknek kell megfelelniük.

A nyilvántartásba-vételi eljárás során – a fiktív vállalkozások (más néven „csalárd kereskedők”) által elkövetett csalások megelőzése érdekében – ellenőrizni kell az adózó személyazonosságát, illetve azt, hogy milyen tevékenységet kíván végezni. A modern nyilvántartásba-vételi eljárás teljes körű eljárás, amely magában foglalja a nyilvántartásba vételt megelőző ellenőrzéseket, a kockázatosnak minősített kereskedők esetében a nyilvántartásba vételt követően a héabevallás és -befizetés teljesítésére vonatkozóan végzett nyomonkövetési programokat, illetve – amennyiben a nyilvántartásba vétel feltételei nem teljesülnek – a nyilvántartásból való haladéktalan törlést[16]. A 904/2010/EU tanácsi rendelet[17] végrehajtásával az előzetes nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés fokozottabb figyelmet kap, azonban a nyilvántartásba vételre még nem minden tagállam alakított ki teljes körű eljárást.

Az előzetes nyilvántartásba vétel szakaszában (EL, FR, IT és PT kivételével) a tagállamok többsége módszeresen összeveti a nyilvántartásba-vételi kérelemben szereplő adatokat más adatforrásokkal (pl. cégnyilvántartás és belső adatbázisok), helyszíni ellenőrzést azonban csak alkalmanként végeznek. A legtöbb tagállam kockázati mutatókra támaszkodik. Az egyes tagállamokban (BE, BG, DK, DE, EE, ES, FR, HU, IE, LT, MT, PL, SE, SI és UK) a nyilvántartásba vétel megtagadásáról rendelkezésre álló adatok szerint a nyilvántartásba vétel iránti kérelmeket ritkán utasítják el. A nyilvántartásba vételt követő nyomonkövetési programokat a tagállamok mintegy fele alkalmazza. A nyilvántartásból való törléssel kapcsolatban kevés információ áll rendelkezésre, azonban a nyilvántartásból való, hivatalból kezdeményezett törlések száma alacsonynak tűnik, és az eljárások általában túl sok időt vesznek igénybe ahhoz, hogy a csalárd kereskedők által elkövetett héacsalásokat megakadályozzák.

A VIES vonatkozásában megállapítható, hogy a rendszerben szereplő adatok naprakészségén, teljességén és pontosságán javítani kell. Konkrétan számos tagállamban jelent problémát a rendszer korszerűsítésére fordított jelentős időtartam (BE, EL, ES és PT), valamint a nyilvántartásból való visszamenőleges hatályú törlés (CY, DK, EL, FR, IE, PL, PT, RO és UK). Az utóbbi esetben – az átláthatóság és a jogbiztonság elve szerint – a héa-azonosítószám törlésének tényleges időpontját a VIES internetes változatában fel kell tüntetni.

3.3.        A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás

3.3.1. Viszonyítási alap

A tagállamok olyan rendszert vezettek be, amely lehetővé teszi, hogy a héa-azonosítószámot a behozatal időpontjában ellenőrizzék. Ez magában foglalja az EU adatbázisában szereplő valamennyi érvényes héa-azonosítószámot tartalmazó VIES-adatbázishoz való online hozzáférést. A vámhatóságok a hatékony információcsere érdekében rendszeresen elküldik az adóhatóságnak a 42-es eljáráskóddal végzett behozatali eljárásra vonatkozó adatokat. A 42-es eljáráskóddal végzett behozatali eljárásokat az adóhatóságok kockázatelemzési rendszerében további kockázatnak tekintik. A kockázatelemzés eredményeit az Eurofisc[18] rendszerén keresztül – az Eurofisc 3. számú tevékenységi területe, a „42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás” – továbbítják.

3.3.2. A jelenlegi helyzet

A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárást az importőr abból a célból alkalmazza, hogy héamentességet kapjon, ha a behozott árukat egy másik tagállamba szállítja tovább. A héát a rendeltetési tagállamban kell megfizetni. Az áru újrabehozatala esetén a 63-as eljáráskóddal végzett eljárást kell alkalmazni. E jelentés alkalmazásában a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárásra való hivatkozás a 63-as eljáráskóddal végzett vámeljárást is magában foglalja.

A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás során sok tagállam elmulasztja a héa-azonosítószámok érvényességének rendszeres ellenőrzését (mind az importőrök, mind pedig a vevők vonatkozásában) (BE, BG, FR[19], HU, IE, LU, NL, PT és UK), továbbá a vámhatóság és az adóhatóság között nem kerül sor az ügylettel kapcsolatos információk cseréjére (EL, IT, NL[20], PL és SK). Amint az információk a vámhatóság rendelkezésére állnak, azokat a behozatal helye szerinti tagállam adóhatóságához kell továbbítani. Az adóhatóság ekkor ellenőrizheti, hogy az importőr (vagy az adózási képviselője) benyújtotta-e az összesítő nyilatkozatot, és az ügylet ezután tovább követhető.

A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárással való visszaélésből eredő jelentős héabevétel-kiesés ellenére nem minden tagállam tekinti ezeket az ügyleteket a belső kockázatelemzési rendszerében további kockázatnak és nem továbbítja az információkat az Eurofisc rendszerén keresztül (EE, FI, LU és MT). 2011 óta az Eurofisc rendszerén belül egy külön tevékenységi területet hoztak létre a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárással való esetleges visszaélést megvalósító csalárd ügyletekre és az azokat elkövető kereskedőkre vonatkozó információk gyors cseréje érdekében.

A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárással való visszaélés megakadályozása érdekében számos tagállam külön eszközöket, például engedélyeket (LU, MT, NL és SK), és garanciákat (AT, DK, EE, ES, HU, IT, LU, MT, NL, RO és SK) alkalmaz. Az engedélyek és garanciák a kockázatosnak minősített kereskedők esetében hasznos eszközök. Egy általános garancia vagy engedély előírása a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárást alkalmazni kívánó valamennyi kereskedőre vagy adóképviselőre vonatkozóan ugyanakkor aránytalanul nagy terhet róna a becsületes üzleti vállalkozásokra, és – az említett eljárásra jellemző rugalmasság és egyszerűség megszüntetése által – veszélyeztetné a belső piac zavartalan működését. Az ilyen engedélyeket vagy garanciákat előíró tagállamoknak ezeket az eszközöket kizárólag a kockázatosnak minősített kereskedők esetében indokolt alkalmazniuk.

3.4.        A héabevallások benyújtása és héabefizetések

3.4.1. Viszonyítási alap

A héafizetési kötelezettség megállapításának teljes körű folyamatában (a nyilvántartásba vételt követően) a héabevallások benyújtása az első lépés. A benyújtási kötelezettségek teljesítésének nyomon követésére és betartatására, illetve a bevallások időben történő benyújtásának biztosítására szisztematikus rendszer működik. Az elektronikus héabevallásokat és az összesítő VIES-nyilatkozatokat is magukban foglaló, nagymértékben automatizált ügyviteli eljárásokat adóalanyprofil-meghatározó eszközök támogatják, amelyek segítségével megállapítható, hogy a bevallást elmulasztó adóalanyokkal szemben melyik a legmegfelelőbb nyomonkövetési intézkedés (például telefonhívás, e-mail, szöveges üzenet, fizetési felszólítás, személyes megkeresés, mulasztás esetén az adóhatóság által megállapított jövedelembecslés vagy büntetőeljárás). Az elektronikus bevallást széles körben alkalmazzák. A héabefizetéseket és héa-visszatérítéseket időben teljesítik. A késedelmes befizetések és visszatérítések után járó kamatot automatikusan felszámítják és kifizetik. A bevallások benyújtására és a befizetések teljesítésére vonatkozó kötelezettségek betartását ésszerű szankciók segítik elő.

3.4.2. A jelenlegi helyzet

Az átlagos bevallási arány (azaz a beérkezett és a várt bevallások aránya) az EU-ban igen magas, mintegy 96 %-os. A tagállamok között ugyanakkor jelentős különbségek tapasztalhatók. Az egyéni bevallási arány többek között az automatizált bevallási és befizetési rendszer hatékonyságától, a kamatok és szankciók rendszerétől, valamint az adózókat nyilvántartó rendszer pontosságától függ.

Az elektronikus bevallások alkalmazása egyre elterjedtebb, azonban az ésszerű elvárásokkal  még mindig nincs összhangban. Csupán a tagállamok kisebb részében vannak érvényben olyan megfelelő jogszabályok, amelyek kötelező elektronikus héabevallást írnak elő (AT, BE, BG, DE, DK, EL, ES[21], FR, IE, IT, LU, LV, NL, PT, RO, SI és UK). A többi tagállamban választási lehetőségen alapuló rendszer működik (CY, CZ[22], EE, ES, FI, FR[23], HU, LT, MT, PL, RO, SE és SK). A héabevallások benyújtását és a héabefizetéseket a legtöbb tagállamban rendszeresen ellenőrzik, ugyanakkor a tagállamok jelentős részében (AT, BE, BG, CY, CZ, DE, EE, ES, FI, FR, HU, IT, LV, LT, NL, PL, PT, RO, SE, SI és SK) hiányoznak a késedelmes bevallásokat és befizetéseket (illetve a bevallások elmulasztását) nyomon követő modern, automatikus eljárások (például a bevallás elmulasztása esetén automatikus emlékeztetők, azonnali jövedelembecslések).

A héabevallás késedelmes benyújtása (vagy a benyújtás elmulasztása), illetve késedelmes héabefizetés esetén minden tagállam alkalmaz szankciókat, azonban a kamat és a bírságok rendszere tagállamonként jelentősen eltér. A jelenlegi adatok alapján nincs semmiféle garancia arra, hogy ezek a szankciók hatékonyak és az adófizetőket olyan mértékű bírsággal sújtják, amely összességében magasabb, mint az az összeg, amely a harmadik fél általi finanszírozás részeként felmerült volna.

A héa-visszatérítések kifizetésére vonatkozó határidők betartása a 2009–2011-es időszakban általánosságban javult. A legtöbb tagállamban a héa-visszaigénylési kérelmet egy meghatározott határidőn belül kell benyújtani (AT, BE, BG, CZ, DE, DK, EE, EL, ES, FR, HU, IE, IT, SI, LT, LV, MT, NL, PL, RO és UK), és a visszatérítésre rendelkezésre álló határidő általában 30–45 nap. Néhány tagállamban azonban a visszatérítések időben történő kifizetése továbbra is problémás. A visszatérítések késedelmes kifizetése után számos tagállamban nem fizetnek kamatot (AT, CY, LU, NL, és UK[24]).

3.5.        A héa beszedése és behajtása

3.5.1. Viszonyítási alap

Az adótartozás-állomány stabil, és nem éri el az éves adóbevétel 10 %-át. A régi tartozásokból eredő hátralékokat behajthatóság szempontjából rendszeresen ellenőrzik, és megfelelő leírási politikákat alakítottak ki. Az adósságok behajtását teljes munkaidőben dolgozó, erre szakosodott adó-végrehajtói csoport végzi. Ezek a tevékenységek nagymértékben automatizáltak, és az alábbi feladatokat foglalják magukban: i. automatikus értesítések, figyelmeztetések és felszólítások; ii. harmadik felektől származó információk alapján automatikus vagyonmeghatározás; iii. a fennálló tartozások automatikus kiegyenlítése az adó-jóváírási jogosultság terhére. A héabeszedés leghatékonyabb eszközeinek meghatározását adósprofil-meghatározó eszközök támogatják. A külső telefonos ügyfélszolgálatok az új adósokkal már korai szakaszban felveszik a kapcsolatot. Az adóhatóság a részletfizetési rendszerek tekintetében strukturált és átlátható megközelítésmódot alkalmaz, és a harmadik felektől származó információk, valamint az adósprofil-meghatározó eszközök alapján automatikus azonosítást végez. A kormányzat az adó- és társadalombiztosításijárulék-tartozások behajtása terén holisztikus megközelítést alkalmaz.

3.5.2. A jelenlegi helyzet

A héahátralékok összege (a tagállamok többségében átlagosan 15 %-kal) nőtt, ami – legalábbis részben – a gazdasági visszaesésnek tudható be. A tartozások leírásának szintje ugyanakkor igen alacsony, néhány tagállamban szinte egyáltalán nem írják le a tartozásokat (BG, CY, EL, FI és MT), ami megnehezíti a behajtható tartozásállomány összehasonlítását. Az ésszerű költségek mellett behajthatatlannak bizonyult tartozások esetében indokolt lenne a rugalmas leírási eljárás alkalmazása. Folyamatos leírási program nélkül az adóhatóság értékes erőforrásokat vesztegethet el a behajthatatlan összegekre, ami a behajtható tartozásoktól vonja el a figyelmet.

A tartozásbehajtást számos tagállamban nem kezelik teljes körű folyamatként. Következetes megközelítésre van szükség, azaz a tartozásbehajtási folyamatot a tartozás keletkezésének időpontjától kezdve annak megszűnéséig kell kezelni.

A legtöbb tagállamban erőfeszítéseket tettek a tartozásbehajtás hatékonyságának növelésére. A tendenciák egyértelműen az eljárási sorrendet mellőző tartozásbehajtás (AT, BE, BG, DE, ES, FR, HU, IE, LT, LU, LV, PT, SE és UK), valamint az adó- és társadalombiztosítási-járulék-tartozások összevonása (AT, BG, DK, EE, ES, FI, HU, IE, LV, NL, RO, SE, SI és UK) irányába mutatnak. A tagállamok mintegy fele vezetett be olyan teljesen vagy részben integrált behajtási eljárásokat, amelyeket belső vagy harmadik féltől származó információkon alapuló automatikus vagyonmeghatározás támogat (BE, BG, CZ, DK, ES, FI, HU, IE, IT, LT, PT, SI és SE).

3.6.        Héaellenőrzések és vizsgálatok

3.6.1. Viszonyítási alap

Az ellenőrzési program számos ellenőrzési módszert foglal magában, amelyek az adózóknak nyújtott szolgáltatásokkal együtt olyan kiegyensúlyozott megközelítést biztosítanak, amely elősegíti a szabályoknak való önkéntes megfelelést. Az ellenőrizendő adózók kiválasztásához és az ellenőrzési erőforrásoknak az adózókkal kapcsolatos kockázat alapján történő elkülönítéséhez kockázatalapú irányítási rendszert használnak. Az adóhatóságnak megfelelő létszámú és megfelelő képzésben részesült személyzet áll rendelkezésére. Az ellenőrzési folyamat során a feladatokat olyan módon osztják meg, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere a korrupció lehetőségét a lehető legalacsonyabb szintre csökkentse. A megfelelő teljesítmény elérése érdekében éves ügyviteli tervet dolgoznak ki, hajtanak végre és követnek nyomon. Az ellenőrök hozzáférnek a technikai és eljárási kérdésekre vonatkozó iránymutatáshoz, amely biztosítja, hogy az adott területen következetes és méltányos döntéseket hozzanak, és modern ellenőrzési eszközök állnak rendelkezésükre.

3.6.2. A jelenlegi helyzet

A tagállamok többsége (EL, ES, LU, PT és RO kivételével) az ellenőrizendő adózók kiválasztása során kockázatalapú stratégiát alkalmaz, és egyre inkább célzott ellenőrzéseket végez. A tagállamok egy részében ugyanakkor egyes adózókat minden évben kötelező ellenőrizni (AT, DE, FI, IE, IT, Pl és SI). Noha ez a kötelezettség csak a kiemelt adózókra vonatkozik, akadályozza a tagállamokat abban, hogy az ellenőrzési erőforrásaikat kellő rugalmassággal tudják a nagyobb kockázatot jelentő adózókra összpontosítani.

A helyszínen ellenőrzött adózók arányát, illetve az ellenőrzés eredményeként megállapított további héafizetési kötelezettség összegét illetően a tagállamok között jelentős különbségek állnak fenn. Néhány tagállamban ugyanakkor nem alkalmaznak az ellenőrzések hatékonyságának értékelésére alkalmas teljesítménymutatókat (CY, DK, FI, LU és MT). Az ellenőrzési feladatokat nagy létszámú személyzet látja el, ezért az adóhatóságoknak – az erőforrások megfelelő elosztása érdekében – az ellenőrzési munka eredményességét rendszeresen értékelniük kell.

A tagállamok nagy többségében fejlett elektronikus ellenőrzési rendszer működik. Az ellenőrök ennek megfelelően (IT és MT kivételével) elektronikus ellenőrzési képzésben részesülnek, és hozzájutnak a számítógépes rendszerben szereplő adatok elemzéséhez szükséges eszközökhöz. Emellett olyan szabályok vannak érvényben, amelyek előírják az adózók számára, hogy az adóellenőrzések során a kért adatokat számítógépes rendszerben szolgáltassák (AT, BE, BG, CZ, CY, DK, EE, EL, ES, FI, FR, HU, IE, LV, LT, LU, NL, PL, PT, RO, SE, SK, SI és UK). A legtöbb tagállam ugyanakkor nem követeli meg szabványos ellenőrzési adatállomány használatát, ami tovább növelné az ellenőrzési munka hatékonyságát és eredményességét.

A legtöbb tagállam ellenőrei számos, harmadik féltől származó információforráshoz férnek hozzá (például ingatlan-nyilvántartás, gépjármű-nyilvántartás, társadalombiztosítási és pénzügyi intézmények információi), a hozzáférés azonban nem mindig automatikus. A tagállamok többsége rendszeresen kér információt más tagállamoktól, ugyanakkor ennek az eszköznek az eredményességét továbbra is jelentős akadályok (jogi nehézségek, az információcsere lassúsága, a válasz minősége és a nyelvi korlátok) gátolják.

A tagállamok többségében (AT, CZ, EE, EL, FI, HU, LV, RO és SI kivételével) héacsalás elleni fellépésre szakosodott osztály működik. Ez azért fontos, mert az esetleges csalások kivizsgálását csoportban dolgozó szakképzett nyomozóknak kell végezniük, akik elemezni tudják a csalások tendenciáit, és azonosítani tudják a csalárd gyakorlatra utaló jeleket.

3.7.        Az adóviták rendezésének rendszere

3.7.1. Viszonyítási alap

Az adózó az adózási jogviták kodifikált, átlátható, gyors és költségkímélő rendezésére irányuló rendszerben az adóhatóság határozata ellen fellebbezéssel élhet. Ennek a rendszernek a részét képezi egy, az eredeti döntéshozó szervtől független, kötelező közigazgatási fellebbezési eljárás, amely megelőzi a vitás ügy bíróság elé terjesztését. Ennek a közigazgatási fellebbezési eljárásnak biztosítania kell, hogy csak a jogi szempontból érdemi ügyek kerüljenek bírósági fellebbviteli eljárásra. Az adóhatóság összegyűjti a vitarendezéssel kapcsolatos információkat, és a szükségtelen fellebbezések elkerülése érdekében megelőző intézkedésként módosítja az eljárási gyakorlatát. A vitatott adó összegét akkor is meg kell fizetni, ha bírósági felülvizsgálati kérelemre kerül sor, és a bíróság előtt még nem tárgyalt ügyek száma minimális. Ezért az adóhatóságon belül és azon kívül kifejezetten adózási jogviták rendezésére szakosodott osztályok működnek, illetve ilyen képzésben részesült tisztviselők dolgoznak. Az adóhatóság az adózási jogviták rendezésének rendszerét az ügyviteli információk alapján képes irányítani. Ezek az adatok lehetővé teszik az adóhatóság számára, hogy szükség esetén változtasson az alkalmazott gyakorlaton.

3.7.2. A jelenlegi helyzet

A legtöbb tagállamban kötelező közigazgatási vitarendezési eljárás működik, amelyben a határozatot az előírt határidőn belül kell meghozni. Ez a megközelítés a jogorvoslati eljárás hatékonyságára helyezi a hangsúlyt, és hozzájárul a fellebbezések számának, valamint a jogorvoslati eljárás időtartamának a csökkentéséhez. A tagállamok mintegy felében az adózási jogviták rendezésére vonatkozó eljárás első szakasza egy, az adóhatóságon belül folytatott kötelező közigazgatási vitarendezési eljárás.

A fellebbezések száma változó, egyes tagállamokban mindenesetre igen magas, csakúgy, mint az adózók javára hozott határozatok aránya. Számos tagállam ugyanakkor nem követi nyomon az adózási jogviták rendezésére vonatkozó eljárásokat, és ezekről nem gyűjt (elegendő) információt, illetve a fellebbezések eredményeit nem használja fel arra, hogy megelőző intézkedéseket hozzon. A szükségtelen viták számának minimálisra csökkentése érdekében a jogorvoslati eljárás valamennyi aspektusát indokolt lenne nyomon követni, és ennek révén a fellebbezések eredményei beépülnének a megelőző intézkedésekbe, módosulnának az adózóknak nyújtott szolgáltatások, valamint a törvények és rendeletek egyértelműbbé válnának stb.

A tagállamok többségében a vitatott összegek a jogorvoslati eljárás időtartama alatt részben vagy teljes egészében behajthatók maradnak (AT, BE, BG, CY, CZ, DE, DK, EE, EL, ES[25], FI, FR[26], HU, LU, LT, LV, MT, NL, PL, RO, SE, SI, SK és UK[27]). Ez bevált gyakorlat, amely védi a bevételeket, és megelőzi a jogorvoslati eljárással való visszaélést.

3.8.        A héaszabályoknak való megfelelés

3.8.1. Viszonyítási alap

Az adóhatóságok a megfelelési kockázat kezelésére kidolgozott stratégiát követnek, és – az adózói magatartás ismeretében – a szabályoknak való megfelelés elősegítése, valamint a meg nem felelés megelőzése érdekében avatkoznak be. Az adózókat kockázati alapon osztályozzák, ami lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy az adózókat kockázati mintáiknak megfelelően kezeljék. Az adóhatóság az adózóknak megfelelő szolgáltatásokat nyújt, megkönnyíti a jogkövető adózók számára adózási kötelezettségeik betartását, és az adózói magatartás befolyásolásával ösztönzi a szabályoknak való önkéntes megfelelést.

3.8.2. A jelenlegi helyzet

A tagállamok többségében olyan tendencia figyelhető meg, hogy a tagállamok stratégiát dolgoznak ki és hajtanak végre a megfelelési kockázat kezelésére (AT, BE, BG, CY, CZ, DK, EE, EL, ES, FI, FR, HU, IE, IT, LV, LT, LU, MT, NL, PT, SK, SI, SE és UK). Ezen stratégiák szerint az adózókat kockázati profiljuknak megfelelően osztályozzák, és a szabályoknak való önkéntes megfelelés elősegítése érdekében ennek megfelelően kezelik. Ugyanakkor mindössze néhány tagállam értékeli az említett stratégiák alkalmazásának eredményeit és a megtett intézkedéseket. Ezenkívül jelenleg nagyon kevés tagállam értékeli a héabevétel-kiesés összegét (EE, IT, PL, SK és UK). Amennyiben nem ismert a héabevétel-kiesés kialakulása, nem lehet értékelni az adócsalás elleni fellépés érdekében végrehajtott intézkedések hatékonyságát. A teljesítmény nyomon követésének és értékelésének javítása érdekében ezért jelentős erőfeszítéseket kell tenni.

A tagállamok többsége ezenkívül egyre nagyobb mértékben használja fel a harmadik felektől származó információkat az ellenőrizendő adózók kiválasztására, az adózók szegmentálására és a tartozásbehajtás során. Ezen azonban – különösen az adózók szegmentálását és a tartozásbehajtást illetően – még lényeges mértékben lehet javítani.

4.           Következtetések

4.1.        A héaigazgatás korszerűsítése

A héabevétel-kiesés a 2008-as gazdasági visszaesés és pénzügyi válság kezdete óta nőtt, és a becslések szerint 2011-ben az EU-26 GDP-jének mintegy 1,5 %-a volt. A héabevétel-kiesés ugyanakkor tagállamonként igen eltérő mértékű. Különösen a válság által leginkább sújtott országok küzdenek nagyobb héabevétel-kieséssel, és ezek az országok azóta sem tudtak a helyzetükön lényegesen javítani.

Mivel a héabevétel-kiesés a tagállami adóigazgatás hatékonyságának és eredményességének egyik mutatója, a tagállamoknak nincs más választásuk, mint hogy a héabevétel-kiesés csökkentése érdekében korszerűsítsék héaigazgatási rendszereiket. A korszerűsítés nemcsak a héabevételek és a saját források szempontjából fontos, hanem az adminisztratív költségek kezelése miatt a vállalkozások és a kormányzatok számára is lényeges. A 2013. évi „Paying Taxes” tanulmány megállapításai szerint a vállalkozásokra háruló megfelelési költségek és a gazdasági növekedés között összefüggés van. A vállalkozásokra háruló adminisztratív terhek csökkentése láthatólag kedvezően befolyásolja a gazdasági növekedést. Az adóigazgatási költségeknek a hatékonyság és eredményesség növelésével történő csökkentése ugyanakkor a kormányzatok költségvetési megszorításait is némiképp enyhítené, és segítené az államháztartás helyreállítását.

A jelenlegi gazdasági és pénzügyi viszonyok között a héaigazgatás korszerűsítése elengedhetetlen és nyilvánvaló megoldás a pénzügyi válsággal leginkább sújtott és költségvetési hiánnyal küzdő tagállamok számára. Amennyiben ezek a tagállamok hajlandók a megszokott közigazgatási gyakorlataikon változtatni és közigazgatási eljárásaikat fejleszteni, a korszerűsítés révén jelentős előnyökhöz juthatnak. Ezért fontos ezen tagállamok erőfeszítéseit – kérés esetén akár technikai segítségnyújtással is – támogatni.

4.2.        A tagállamok által meghozandó intézkedések

A Bizottság a jelentésben szereplő ajánlásokat a tagállamok adóigazgatási rendszereinek fejlesztése és a héabevétel-kiesés csökkentése érdekében fogalmazta meg a tagállamok számára. A legfontosabb ajánlásokat az alábbiakban témakörönként foglaljuk össze.

A héaalanyiság megállapítása, a nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés területén a tagállamoknak javítaniuk kell a héanyilvántartásba történő felvétel követelményeivel és a nyilvántartásba-vételi eljárással kapcsolatban idegen nyelven rendelkezésre álló információk minőségét. Ugyanakkor a nyilvántartásba vételre teljes körű eljárást kell kialakítaniuk (illetve továbbfejleszteniük), különösen a kockázatot jelentő kereskedők esetében alkalmazott, nyilvántartásba vételt követő nyomonkövetési programok (BG, CY, DE, DK, EL, IE, LT, PT, RO és SK) és a csalárd kereskedők nyilvántartásból való törlésére vonatkozó gyorsított eljárások bevezetésével (AT, CY, EL, HU, IE, PT és RO). Mivel a jogszerű vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges jogbiztonság és az uniós adóhatóságok közötti kölcsönös bizalom növelésének előfeltétele, hogy a VIES-rendszerben naprakész, teljes körű és pontos adatok álljanak rendelkezésre, számos tagállamnak javítania kell a VIES-ben szereplő adatai minőségén (BE, EL, ES és PT).

A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárást illetően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a héa-azonosítószámokat (mind az importőrök, mind pedig a vevők vonatkozásában) ellenőrizzék (BE, BG, DE, EE, HU, IE, IT, LV, LU, NL, PL, PT, SE és UK), és az ügylettel kapcsolatos valamennyi információt továbbítsák a nemzeti adóhatósághoz (EL, IT, NL, PL és SK). Néhány tagállamnak a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárást a belső kockázatelemzési rendszerében további kockázatot jelentő eljárásnak kell minősítenie, és többek között az Eurofisc rendszerében való aktív részvétel révén meg kell erősítenie a csalárd ügyletekre és kereskedőkre vonatkozó információk cseréjét (DE, DK, NL, PL és RO). Ezenkívül a tagállamok mintegy felének a visszaélések megelőzése érdekében mérlegelnie kell a kockázatot jelentő kereskedők esetében engedélyek vagy garanciák előírását (BE, BG, CY, CZ, DE, FI, FR, EL, IE, LT, LV, PL, PT, SE, SI és UK).

A héabevallások benyújtása és a héabefizetések területén a késedelmes héabevallások és -befizetések, illetve a bevallások elmulasztásának nyomon követésére a tagállamok többségének még be kell vezetnie egy szisztematikus megközelítést, amely automatikus eljárásokat alkalmaz, például a benyújtás elmulasztása esetén automatikus emlékeztetőket és azonnali jövedelembecsléseket (AT, BE, BG, CY, CZ, ES, DE, FI, FR, IT, LU, LV, MT, NL, PL, PT, RO, SE, SI és SK). Néhány tagállamnak a héa-visszatérítések teljesítésére továbbra is biztosítania kell egy 30–45 napos határidőt (AT, BE, EL, ES, CY, FI, IT, LU, MT és SE). Végül, nyomatékosan ajánlott, hogy a tagállamok ellenőrizzék a késedelmes héabevallások és -befizetések, illetve a bevallások elmulasztása esetén alkalmazott kamatok és bírságok hatékonyságát.

A héa beszedése és behajtása tekintetében általában véve a tagállamok felének kell leírási eljárásokat bevezetnie az ésszerű költségek mellett behajthatatlannak bizonyult tartozások esetében (BG, CY, EE, EL, IE, FI, MT és SK). Folyamatos leírási program nélkül az adóhatóság értékes erőforrásokat vesztegethet el a behajthatatlan tartozásokra. A tagállamoknak ezenkívül az eljárási sorrendet mellőző, integrált adósságbehajtási eljárásokat kell kialakítaniuk (AT, CY, CZ, DE, DK, EE, EL, FI, IT, LV, LU, MT, NL, PL, RO, SI, SK és UK).

A héaellenőrzések és vizsgálatok területén megfogalmazott ajánlások egyrészről arra irányulnak, hogy eltöröljék azt az előírást, miszerint egyes adózókat minden évben kötelező ellenőrizni, másrészről a kockázatalapú rendszerek alkalmazására vonatkoznak (AT, FI, DE, IT, NL, PL és SI). Ugyanakkor az elektronikus ellenőrzés alkalmazását (még inkább) ösztönözni kell, és héacsalás elleni fellépéssel foglalkozó szervezeti egységeket kell létrehozni (AT, CZ, EE, EL, FI, HU, LV, RO és SI).

Az adózási jogviták rendezésének rendszerét illetően számos tagállamnak kötelező, független közigazgatási vitarendezési eljárás bevezetését kell mérlegelnie, amelyben a vitatott összegek a jogorvoslati eljárás időtartama alatt részben vagy teljes egészében behajthatók maradnak (BE, BG, CY, EE, EL, FI és IT). A tagállamoknak továbbá nyomatékosan ajánlott figyelemmel kísérni a jogorvoslati eljárás valamennyi aspektusát, és olyan környezetet kialakítani, amely a szükségtelen viták előfordulását a lehető legalacsonyabb szintre csökkenti (AT, BG, CY, HU, IT, LU, LV, NL, RO és SK).

A héaszabályoknak való megfelelés tekintetében a tagállamoknak stratégiát kell kialakítaniuk (illetve továbbfejleszteniük) a megfelelési kockázat kezelésére, és a stratégiát végre kell hajtaniuk, továbbá az adózási kötelezettségek önkéntes betartására irányuló adózói magatartás befolyásolására legalkalmasabb stratégiák meghatározása érdekében a tagállamoknak értékelniük kell a végrehajtott intézkedések eredményét (BE, CY, CZ, DE, DK, FI, FR, IE, IT, LU, MT, NL, PL, PT, SE, SI és SK). Ezenkívül a harmadik felektől származó információk felhasználását – különösen az adózók szegmentálását és a tartozásbehajtást illetően – lényeges mértékben lehet javítani.

4.3.        A Bizottság által meghozandó intézkedések

A Bizottság az adóhatóságok működésének értékelésére továbbra is a 12. cikk rendelkezéseit alkalmazza annak érdekében, hogy ösztönözze a tagállamok adóigazgatási rendszereinek továbbfejlesztését. Egy korszerű adóigazgatási rendszerben az értékelési ciklusok fontos szerepet töltenek be, mivel felhasználhatók az adóigazgatás minőségének javítására. A megfelelő értékelésekhez olyan mutatókra van szükség, amelyek lehetővé teszik a fejlődés időszakról időszakra történő nyomon követését. A héabevétel-kiesés ilyen mutatónak lehet tekinteni.

A Bizottság folytatja a közigazgatási gyakorlatokra vonatkozó információcsere előmozdítását, és az említett információkat a bevált gyakorlatok meghatározása érdekében összesíti. A bevált gyakorlatok meghatározása hozzájárulhat a héarendszer ésszerűsítéséhez és ezáltal a megfelelési költségek csökkentéséhez, ugyanakkor biztosítja a héabevételeket.

A Bizottság támogatja a tagállamokat a héaigazgatási rendszereik korszerűsítésére és a szabályoknak való megfelelés javítására irányuló törekvéseikben. A hatékonyabb és eredményesebb héaigazgatás nemcsak a héabevételek növeléséhez járul hozzá, hanem ahhoz is, hogy a tagállamok számára – az Unió költségvetéséhez való hozzájárulásuk tekintetében – egyenlő bánásmódot lehessen biztosítani.

A Bizottság koordinálja és támogatja a tagállamoktól érkező technikai segítségnyújtásra irányuló kérelmeket. Az előbb említettek szerint a héaigazgatás korszerűsítése elengedhetetlen és nyilvánvaló megoldás a pénzügyi válsággal leginkább sújtott és költségvetési hiánnyal küzdő tagállamok számára.

[1]               A Tanács 1989. május 29-i 1553/89/EGK, Euratom rendelete a hozzáadottérték-adóból származó saját források beszedésének végleges egységes rendszeréről

[2]               6. jelentés: COM(2008) 719 végleges és SEC(2008) 2759 melléklet

                5. jelentés: COM(2004) 855 végleges és SEC(2004) 1721 melléklet

                4. jelentés: COM/00/0028 végleges

                3. jelentés: COM/98/0490 végleges

                2. jelentés: COM/95/354 végleges

                1. jelentés: SEC(92) 280 végleges

[3]               A 6. jelentést lásd a 2. lábjegyzetben.

[4]               A 6. jelentés mellékletét lásd a 2. lábjegyzetben.

[5]               Ebben a jelentésben Horvátország nem szerepel, mivel az adatgyűjtés idején még nem volt tagja az Európai Uniónak.

[6]               Az elméleti héafizetési kötelezettség becslése úgy történik, hogy meghatározzák a héalevonásra nem jogosító kiadási kategóriákat, és azokra a megfelelő héamértéket alkalmazzák. Mivel a héabevétel-kiesés becslése elsősorban a nemzeti számlák adatain alapul, a héabevétel-kiesés az említett adatok pontosságától és teljességétől függ. Ezenkívül a héabevétel-kiesés megállapításakor nem veszik figyelembe azokat az adóköteles tevékenységeket, amelyek a nemzeti számlák hatályán kívül esnek.

[7]               Forrás: Az Európai Bizottság megbízásából a CASE és a CPB által készített, Study to quantify and analyse the VAT Gap in the EU-27 Member States (Az EU 27 tagállamában keletkezett héabevétel-kiesés számszerűsítése és elemzése) című tanulmány. A tanulmányt a Bizottság 2013. szeptember 19-én tette közzé, és a következő weboldalon érhető el: http://ec.europa.eu/taxation_customs/common/publications/studies/index_en.htm.

[8]               A teljes héabevétel-kiesést az egy egységnek tekintett EU-26-ra vonatkozóan állapították meg.

[9]               A tanulmány a Ciprusra vonatkozó adatokat nem tartalmazza, mivel Cipruson jelenleg a nemzeti számlák statisztikáinak átfogó felülvizsgálata zajlik.

[10]             Ez a tendencia az új tagállamok (EU-10 és EU-2) adataiból még nyilvánvalóbb.

[11]             A harmonizált hozzáadottértékadó-alapot a bevételeken alapuló módszer alkalmazásával az adott tagállam számítja ki. A közbenső hozzáadottértékadó-alapot úgy kell kiszámítani, hogy az adott tagállam összes nettó héabevételét el kell osztani a héamértékek súlyozott átlagával. A héairányelv szerint ezt a közbenső alapot végül ki kell igazítani a pozitív és negatív kompenzációval, és így kapjuk meg a harmonizált hozzáadottértékadó-alapot.

[12]             A „Paying Taxes” tanulmány mutatói (teljes adókulcs, az adójogszabályoknak való megfelelésre fordított idő és a befizetések száma) a Világbank-csoport „Doing Business” projektjének részét képezik, és azokat a PWC, a Világbank és az IFC dolgozza ki.

[13]             Az Európai Unió és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EU és EFTA). Az EU-ra és az EFTA-ra vonatkozó elemzésbe a következő gazdaságok tartoznak: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Dánia, az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Izland, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, a Szlovák Köztársaság és Szlovénia.

[14]             OECD (2013), Tax Administration 2013: Comparative Information on OECD and Other Advanced and Emerging Economies, OECD Publishing. (http://dx.doi.org/10.1787/9789264200814-en)

[15]             Az adóbeszedési költségek arányának kiszámítása az adóhatóságnál felmerült éves adóigazgatási költségek és a költségvetési év során keletkezett összes bevétel összevetésével történik, és általában százalékos formában vagy 100 egységnyi bevétel beszedési költségeként fejezik ki. Ezt az arányszámot befolyásolják az adminisztratív költségek csökkentését, illetve a megfelelés javítását és a bevételek növelését célzó intézkedések. Az arányszámot ezenkívül más tényezők is befolyásolják (például az adókulcsok változása, makrogazdasági változások, a beszedett adók hatályának változása), ezek azonban a relatív hatékonysággal vagy eredményességgel nem függenek össze. Az említett okok miatt az arányszámokra vonatkozó nemzetközi összehasonlításokat megfelelő körültekintéssel kell végezni.

[16]             Lásd a fent említett 904/2010/EU tanácsi rendelet 23. cikkének a) és b) pontját.

[17]             A hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló, 2010. október 7-i 904/2010/EU tanácsi rendelet 22. cikke.

[18]             Lásd a fent említett 904/2010/EU tanácsi rendelet 33. cikkét.

[19]             Franciaországban 2013. június 1-jei hatállyal szisztematikus és automatikus ellenőrzési rendszert vezettek be.

[20]             Hollandia a behozatal esetén fizetendő héa tekintetében általános belföldi fordított adózási rendszert alkalmaz. Mivel a behozatal esetében nincs héamentesség, a jelentésben erre az eljárásra vonatkozóan felsorolt ajánlások az ilyen típusú behozatalokra nem alkalmazandók. Ez azonban nem zárja ki az olyan behozatalokat, amelyek során a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárást alkalmazzák, és amelyekre vonatkozóan az észrevételek érvényesek.

[21]             Spanyolországban az elektronikus héabevallások benyújtása az adóalanyok bizonyos csoportjai, például a kiemelt adózók számára kötelező.

[22]             A Cseh Köztársaságban az elektronikus héabevallások benyújtása 2014. január 1-jétől kötelező.

[23]             Franciaországban az elektronikus héabevallások benyújtása 2014. január 1-jétől kötelező.

[24]             A visszatérítések késedelmes kifizetése után az Egyesült Királyságban nem minden esetben fizetnek automatikusan kamatot, ugyanakkor késedelmi pótlékot fizetnek abban az esetben, ha a héa-visszaigénylési kérelemben szereplő visszatérítés teljesítésére a HMRC késedelme miatt (az ésszerű vizsgálati időt nem számítva) határidőn túl kerül sor.

[25]             Spanyolországban adózási jogvita esetén a tartozások behajtását általában nem halasztják el. A behajtást azonban el lehet halasztani, amennyiben az adós a tartozás összegét egy hitelintézet garanciájával vagy jelzáloggal biztosítja.

[26]             Franciaországban az adós kérheti a vitatott összeg megfizetésének elhalasztását.

[27]             Az Egyesült Királyságban az adós nem köteles a vitatott héa összegét a fellebbezést megelőzően megfizetni, amennyiben a HMCR vagy az ügyben eljáró fellebbviteli bíróság megbizonyosodott arról, hogy a kérdéses összeg megfizetése jelentős nehézségeket eredményezne.