A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a szakoktatás és szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének létrehozásáról szóló, 2009. június 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás végrehajtásáról /* COM/2014/030 final */
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a szakoktatás és szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretének létrehozásáról szóló, 2009. június
18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás végrehajtásáról (EGT-vonatkozású szöveg) TARTALOMJEGYZÉK 1........... Bevezetés.................................................................... Error! Bookmark not defined. 2........... Eredmények a szakképzés
minőségbiztosítása terén... Error! Bookmark not defined. 2.1........ Minőségbiztosítási mechanizmusok
a szakképzési rendszer szintjén Error! Bookmark not defined. 2.2........ Minőségbiztosítási
mechanizmusok a szakképzési szolgáltatók szintjén Error! Bookmark not defined. 3........... Az előttünk álló kihívások.......................................... Error! Bookmark not defined. 3.1........ A szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretének hozzájárulása a szakképzés
átláthatóságához.................................................................................... Error! Bookmark not defined. 3.2........ Irányítás...................................................................... Error! Bookmark not defined. 4........... Következtetések és következő
lépések....................... Error! Bookmark not defined. 4.1........ Értékelő következtetések............................................ Error! Bookmark not defined. 4.2........ A szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretének kiteljesítése Error! Bookmark not defined. 4.3........ A szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretén túl Error! Bookmark not defined. 1. Bevezetés A gazdasági válságból való kilábaláshoz
Európának intelligens növekedésre[1],
ehhez pedig képzettebb emberekre van szüksége. A CEDEFOP előrejelzései
megerősítik, hogy az alacsony képzettséggel rendelkezők iránti
kereslet a jövőben csökkenni fog, a magasan képzettek iránti kereslet
nő, a legmagasabb kereslet pedig a középszintű képzettséggel rendelkezőkre
fog irányulni[2]. Ebben az összefüggésben a szakképzés
kulcsfontosságú szerepet játszik, amint azt a Bizottság több nemrég kiadott
stratégiai dokumentumában is kiemelte. A szakképzésre helyezett erős
politikai hangsúly ellenére még mindig jelentős kihívások állnak előttünk:
a szakképzés vonzerejének növelése, nagyobb mértékű munkaalapú tanulás
beépítése, a munkaerő-piaci relevancia növelése, erőteljesebb
oktatási és pályaorientáció kialakítása, a tanárok és szakoktatók szakmai
fejlődésének megvalósítása, valamint a szakképzés terén a tanulási
eredmények országok és különböző oktatási irányok közötti elismerésének és
átláthatóságának javítása. A minőségbiztosítás fontos szerepet tölt
be e kihívások leküzdésében, különösen a strukturális munkaerőhiány
kiküszöbölése és a fiatalok foglalkoztathatóságának javítása terén, amelynek
révén végül közös felfogást tudunk kialakítani a magas színvonalú
szakképzésről. Ez várhatóan megkönnyíti a különböző országokban
folytatott tanulmányok kölcsönös elismerését, ezáltal nagyobb mértékű
mobilitást és a gazdasági és társadalmi kihívásokra való hatékonyabb reagálást
tesz lehetővé. Ez az első olyan jelentés, amely
a szakoktatás és szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretének létrehozásáról szóló, 2009. június 18-i európai parlamenti
és tanácsi ajánlás[3]
(a továbbiakban: a szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretéről szóló ajánlás) elfogadását követően, a
szakképzésre vonatkozó európai uniós minőségbiztosítás terén elért
haladásról készült. A jelentés összefoglalja a megszerzett tapasztalatokat és
bemutatja a Bizottság következő lépésekre vonatkozó javaslatait. A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretéről szóló ajánlás olyan referenciaeszközt hoz létre,
amelynek célja, hogy segítse a tagállamokat a szakképzési rendszerek folyamatos
javításának előmozdításában és figyelemmel kísérésében. A keretnek hozzá
kell járulnia a szakképzés minőségének javulásához, valamint a
szakképzés-politikai fejlemények tagállamok közötti jobb átláthatóságához és
összhangjához, ezáltal pedig elő kell segítenie a kölcsönös bizalmat, a
munkavállalók és tanulók mobilitását és az egész életen át tartó tanulást. A keret egy négy szakaszból (tervezés,
végrehajtás, értékelés és felülvizsgálat) álló ciklust foglal magában; az egyes
szakaszokat minőségi kritériumok és indikatív jellemzők[4] egészítik ki, amelyeket
a szakképzési rendszer szintjén, valamint a szolgáltatói és a képesítési
szinten egyaránt alkalmazni kell. A keret a minőség rendszerszerű
megközelítését biztosítja, továbbá a belső és külső értékelés,
felülvizsgálat és más javítási folyamatok – méréssel és minőségelemzéssel
alátámasztott – kombinálása révén nagy hangsúlyt fektet a minőség
figyelemmel kísérésére és javítására. A keretet „eszköztárnak” kell tekinteni,
amelyből az egyes felhasználók kiválaszthatják azokat az elemeket, amelyek
véleményük szerint leginkább megfelelnek az ő konkrét rendszerüknek. A
szakképzés minősége javulásának mérésére javasolt mutatók olyan adatokra
vonatkoznak, mint a tanárok és a szakoktatók képzésébe történő befektetés,
a szakképzési programokban résztvevők és a programokat elvégzők
aránya, a programok résztvevőinek elhelyezkedési aránya, a megszerzett
képességek hasznosítása a munkahelyen, a munkanélküliségi ráta, a sérülékeny
társadalmi csoportok túlsúlya, a munkaerő-piaci szakképzési igények
azonosításának mechanizmusai és a szakképzéshez való jobb hozzáférés
előmozdítására szolgáló programok. Az ajánlás arra kéri fel a tagállamokat, hogy
alakítsanak ki olyan nemzeti megközelítést, amelynek célja a nemzeti
szintű minőségbiztosítási rendszerek javítása, jelöljenek ki nemzeti
minőségbiztosítási referenciapontot, és vegyenek részt az európai
hálózatban (EQAVET-hálózat). 2. Eredmények a szakképzés
minőségbiztosítása terén 2.1. Minőségbiztosítási
mechanizmusok a szakképzési rendszer szintjén A rendszer szintjén a magas színvonalú
szakképzés a készségek folyamatos fejlesztésére, a magas szintű tanulási
eredményekre való törekvésre, a mobilitásra, a kölcsönös elismerésre és az
átjárhatóságra irányuló stratégia meglétét, valamint a rendszer eredményességét
és hatékonyságát javító, tényeken alapuló szakpolitikák bevezetését jelenti;
emellett pedig az együttműködésre és a társberuházásra, valamint a
szakképzés általános oktatási és képzési rendszerbe való integrálására is
kiterjed[5]. A
szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének titkársága által
készített felmérés[6]
és a külső értékelés[7]
szerint több mint 20 ország konszolidálta minőségbiztosítási
megközelítését, a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakerete
pedig 14 országban (Bulgária, Cseh Köztársaság, Görögország, Magyarország,
Horvátország, Málta, Románia, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, valamint
Belgium francia nyelvű közössége, Spanyolország, Olaszország, Lettország,
Litvánia, Szlovénia, ahol a reformok folyamatban vannak) közvetlenül
hozzájárult a nemzeti rendszer kialakításához. A megközelítések többsége mind a
szakmai alapképzésre[8],
mind a szakmai továbbképzésre[9]
kiterjed, és főként az államilag finanszírozott, intézményi oktatásra
vonatkozik. Egyes országok már a szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretével összeegyeztethető megközelítéseket alkalmaztak, így
ezeket nem kellett jelentősen módosítaniuk. Jelenleg az Unióban a legtöbb nemzeti oktatási
és képzési rendszer rendelkezik a szakképzési szolgáltatókra vonatkozó
minőségi normákkal[10],
amelyeket főként a finanszírozás és az akkreditáció feltételeként
alkalmaznak, és/vagy jogszabályok részeként írnak elő. Szinte minden tagállam gyűjt adatokat
rendszerei eredményességének és hatékonyságának javítása érdekében, és ehhez
megfelelő adatgyűjtési módszereket, például kérdőíveket és
mutatókat/mérőszámokat állítottak össze. Ez azonban nem jelenti
automatikusan azt, hogy a folyamatokat rendszeresen felülvizsgálják, a
változtatásokhoz pedig cselekvési terveket állítanak össze, mivel a felmérés
azt mutatja, hogy csak az országok körülbelül egyharmada végez folyamatosan
rendszeres felülvizsgálatokat és állít össze cselekvési terveket. A tagállamok
a legtöbb esetben közzéteszik az elérhető értékelések eredményeire
vonatkozó információkat[11].
A mutatók használatát illetően az egyes
országok eltérő gyakorlatokat követnek. Míg úgy tűnik, bizonyos
mutatókat (például a szakképzési programokban résztvevők és a programokat
elvégzők arányát) a tagállamok többségében használnak, más lényeges, az
eredményekre irányuló mutatókat – mint például „a megszerzett képességek
hasznosítása a munkahelyen” vagy „a szakképzésben részt vett tanulók közül a
foglalkoztatottak aránya meghatározott időpontban a képzés elvégzése után”
– ritkábban alkalmaznak, jóllehet ezek kulcsfontosságú információkkal
szolgálhatnának arról, hogyan biztosítható a munkaerő-piaci igényekkel
való jobb összehangolás. Általában ezek azok a mutatók, amelyekről a
legnehezebb adatot gyűjteni. A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretének nemzeti referenciapontjai körében végzett újabb felmérés
szerint ezek 75 %-a hasznosnak találná az uniós együttműködés
bővítését annak érdekében, hogy kidolgozzák a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretének egy vagy több mutatóját felhasználó
teljesítménymérő referenciaértékekhez kapcsolódó feltételeket[12]. Ugyanez a felmérés megjegyzi, hogy a
szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének indikatív
jellemzőit a szakmai alapképzés 22 rendszerében használják
minőségirányítási célokra. A külső értékelés említést tesz a nemzeti
minőségbiztosítási intézkedések és a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretében rögzített jellemzők összehasonlításának
nehézségéről, mivel a jellemzők nagyon általános jellegűek és
gyakran olyan szempontokra is kiterjednek, amelyekre nem vonatkoznak konkrét
minőségbiztosítási intézkedések, hanem ezek inkább szakképzési
politikákban és a politikák kialakítására irányuló megközelítésekben
szerepelnek[13].
Ez az átfogó megközelítés ugyanakkor segíti az eszköztár-megközelítés
felől a minőségjavítás kultúrája felé történő elmozdulást is. A magas színvonalú szakképzési rendszer
emellett megkönnyíti a készségek folyamatos fejlesztését, a mobilitást, illetve
a szakképzés és a felsőoktatás közötti átjárhatóságot is. Az országok
körülbelül fele azt állítja, hogy szakképzési rendszereikben a
minőségbiztosítás különböző mechanizmusokon keresztül valóban segíti
a felsőoktatásban való részvételt: a garantált minőségű
szakképzési képesítéseket vagy elismerik felsőoktatásban való részvételt
biztosító rendes képesítésként (például Írország, Hollandia), vagy azok
kettős – oktatási és szakképzési – státusszal rendelkeznek (például Portugália).
Ez azonban arra is rávilágít, hogy az átjárhatóság számos országban még mindig
csak célkitűzés, és annak gyakorlati megvalósításához jelentős
erőfeszítésekre van szükség. Az országok túlnyomó többségének a szakmai
alapképzés területén sikerült létrehoznia a szakképzési igények azonosítására
szolgáló mechanizmusokat és eljárásokat, és többségük a szakmai továbbképzés
területén is rendelkezik ilyen mechanizmusokkal[14]. Ugyanakkor mélyreható
elemzésre van szükség e rendszerek hatékonyságának, az uniós „készségkörképpel”[15] való szinergiáiknak,
valamint annak értékeléséhez, hogy a szakterület (különösen a szakmai
szervezetek és vállalkozások) bevonása együttműködve/konzultálva
történik-e[16],
mivel ez fontosnak bizonyult a magas színvonalú tanulási eredményeken alapuló,
a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képesítések kidolgozása szempontjából.
2.2. Minőségbiztosítási
mechanizmusok a szakképzési szolgáltatók szintjén A tanuláshoz nyújtott magas színvonalú
támogatás, a színvonalas tanárok és szakoktatók, valamint a képzett
iskolavezető által végzett hatékony vezetés mind fontos tényezők, a
szakképzési szolgáltatók azonban a kiváló szakképzést is jobban tudják
biztosítani, ha stratégiai kapcsolatok fűzik őket a tágabb,
regionális, nemzeti és nemzetközi szintű gazdasági közösséghez, és ha
ilyen irányú hálózatépítést folytatnak[17]. A legtöbb ország rendelkezik a szakképzési
szolgáltatókra vonatkozó, a szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretével összeegyeztethető közös minőségbiztosítási
kerettel, vagy folyamatban van ennek kidolgozása. Szinte minden országban létezik
a szakképzési szolgáltatók jogszabályban előírt külső értékelése: 22
ország[18]
megköveteli, hogy a szakképzési szolgáltatók belső minőségbiztosítási
mechanizmusokkal rendelkezzenek, további hat országban (Belgium francia
nyelvű közössége, Bulgária, Franciaország, Olaszország, Litvánia,
Szlovákia) pedig ez önkéntesen választható, de ösztönzött lehetőség. A külső felülvizsgálat leggyakoribb
formája az ellenőrzés. Ez általában iskolafelügyeleti szolgálatokat
jelent, amelyek mind a szakmai alapképzés, mind a közoktatás terén működnek.
A külső értékelés más formáinak alkalmazása is előfordul,
leggyakrabban azonban a szakmai továbbképzés területén; a szakmai alapképzés
területén ezek kevésbé elterjedtek. Például Németországban egyes szövetségi
tartományok a szolgáltatóktól minőségirányítási rendszerek, például Q2E,
EFQM, QZS vagy ISO 9001 alkalmazását követelik meg. Málta előírja, hogy a
szolgáltatóknál külső szakértők által végzett minőségügyi
auditokat kell folytatni. Egyes országokban külön minőségbiztosítási vagy
értékelési ügynökségek működnek, például Belgium flamand nyelvű
közösségében az oktatási és képzési minőségbiztosítási ügynökség, amely –
a felsőoktatás kivételével – az oktatás és képzés egészével foglalkozik, a
dán értékelési intézet, amely az oktatási rendszer egészével foglalkozik, és a
spanyol nemzeti oktatási és képzési értékelési intézet. Számos országban jogszabály kötelezi a
szakképzési szolgáltatókat arra, hogy rendszeresen értékeljék tevékenységeiket,
valamint az általuk kínált képzés minőségét és hatékonyságát. Bulgáriában,
Horvátországban, a Cseh Köztársaságban, Dániában, Észtországban,
Magyarországon, Romániában, Szlovéniában és Szlovákiában ez kötelező
önértékelési jelentések és javításra vonatkozó tervek elkészítését foglalja
magában, amelyek információforrásként szolgálnak a külső értékelésekhez.
Bár nem kötelező, az önértékelést a szakmai alapképzési szolgáltatók
Ausztriában széles körben alkalmazzák. A szolgáltatói szintű önértékelés egyik
fő indoka a minőség kultúrájának fejlesztése az oktatási és képzési
intézményeken belül. Emellett az önértékelés kedvező hatást gyakorol a
szakképzési szolgáltatók elszámoltathatóságára és irányítására is, hiszen
felelőssé teszi a szolgáltatókat a minőségi eredmények
biztosításáért. Mivel az egyes szakképzési szolgáltatók körülményei
eltérőek, az önértékelés valamennyi szervezet számára lehetővé teszi,
hogy olyan keretet és intézkedéseket dolgozzon ki, amelyek megfelelnek
körülményeinek és valós helyzetének. A belső felülvizsgálat tekintetében a
tagállamokban számos különböző gyakorlat létezik. Egyes országokban a
belső felülvizsgálatot a szakképzési szolgáltatóknak meghatározott
tevékenységi területekre kell összpontosítaniuk. Másutt nem adnak iránymutatást
arra vonatkozóan, hogyan kell lefolytatni a minőségbiztosítást, számos
országban pedig kézikönyveket, módszereket vagy honlapokat dolgoztak ki e
folyamat elősegítésére[19].
Egyes országokban a szakképzési szolgáltatók közötti szakértői
értékelés/tanulás bizonyos formája működik, a legtöbb esetben a Leonardo
da Vinci projekt keretében kidolgozott európai módszerek alapján[20]. A szakképzési szolgáltatók általában
szűkebb körben alkalmazzák a jellemzőket, mint ami rendszerszinten
megfigyelhető[21].
A szakképzési szolgáltatókat gyakran akkreditálják[22] és külső vagy
belső felülvizsgálati eljárásnak vetik alá, a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretében leírt ciklus széles körű
használata azonban nem gyakori. Ez azt mutatja, hogy a szakképzési szolgáltatók
szintjének elérését illetően még további javításokra van szükség,
nevezetesen multiplikátorok révén. Ebben az értelemben a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretéhez kapcsolódó projektek bevált
gyakorlatként szolgálhatnak. Például a máltai szakképzési
minőségbiztosítási projekt a mutatók alkalmazására vonatkozó, a
szakképzési intézményeknek szóló iránymutatásokat eredményezett; egy holland
projekt a szakképzési szolgáltatókkal együttműködve a
minőségbiztosításra irányuló, alulról felfelé irányuló megközelítést
dolgozott ki és a minőség kultúráját ösztönözte[23]. A minőségbiztosítás számára az egyik
jelentős kihívást a munkaalapú tanulás vetülete jelenti. A szakoktatók
képzése gyakran nem biztosított, és az ilyen megoldások gyakran kevéssé
áttekinthetők. A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretében szereplő kritériumok, jellemzők és mutatók nem
szolgálnak konkrét iránymutatással a munkaalapú tanulásra vonatkozó
minőségbiztosításról. Ezzel a viszonylagos hiányossággal politikai szinten
a bruges-i közlemény foglalkozott, amely felkéri a részt vevő országokat,
hogy 2015 végéig hozzanak létre olyan, valamennyi szakképzési szolgáltatóra
vonatkozó közös minőségbiztosítási keretet, amely a kapcsolódó munkahelyi
tanulásra is kiterjed, és amely kompatibilis a szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretével[24].
A szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének hálózata
munkacsoportot hozott létre, és jelenleg a vonatkozó iránymutatásokat dolgozza
ki. 3. Az előttünk álló
kihívások A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretére vonatkozó felmérés és külső értékelés azt mutatja, hogy
a referenciakeret bizonyos vonásai jól beépültek a tagállamok
minőségbiztosítási kultúrájába. Ugyanakkor további jelentős
javításokra van szükség egy olyan közös felfogás kialakítása terén, amely nagymértékben
megkönnyítené a képesítések kölcsönös elismerését és a nagyobb mértékű
mobilitást. 3.1. A szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretének hozzájárulása a szakképzés
átláthatóságához Az, hogy az átláthatóság szempontjából a
szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretében rejlő
lehetőségek – a kölcsönös bizalom, az országok közötti mobilitás és az
egész életen át tartó tanulás elősegítése – még nincsenek teljes mértékben
kiaknázva, abban mutatkozik meg, hogy a képesítések és készségek átláthatóságát
szolgáló, a hangsúlyt a tanulási folyamat eredményeire (vagyis arra, hogy az
emberek mit tudnak és mire képesek) helyező európai eszközökkel (az
európai képesítési keretrendszerrel (EKKR)[25],
az európai szakképzési kreditrendszerrel (ECVET)[26] és az Europass
keretrendszerrel[27])
csupán korlátozott szinergia tapasztalható. Míg az egyes tanulási
lehetőségek minőségéről döntő végső kritérium az
eredmények minősége, a szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakerete e vonatkozással valójában nem foglalkozik, mivel kifejezetten
nem terjed ki a képesítések kialakítására, értékelésére és tanúsítására
vonatkozó minőségbiztosításra, jóllehet az ajánlás úgy rendelkezik, hogy a
keretet a képesítési szinten is alkalmazni kell. Ez azt mutatja, hogy európai
és nemzeti szinten szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a képesítési
keretrendszerekkel. A kölcsönös elismerés megkönnyítésére irányuló
megoldások léteznek a szakképzés (nemzetközi tanúsítások bizonyos foglalkozások
esetében) és a felsőoktatás (ENIC/NARIC hálózatok) terén is.
Egyértelmű azonban, hogy ezek a megoldások még nem teljesen kiforrottak. A
fejlődés egy másik lehetséges területe a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakerete és az ECVET közötti kapcsolatok
szorosabbra fűzése lenne. A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretének egyik eredeti célja az ECVET létrehozásának támogatása
volt. Ugyanakkor csak néhány ország dolgozott ki szakképzési kreditrendszereket
(Finnország, Írország, az Egyesült Királyság, Észtország, Svédország,
Szlovénia, valamint Luxemburg, Olaszország a szakmai alapképzésre vonatkozóan)[28], az ECVET pedig a
legtöbb országban még kidolgozás alatt áll[29]. Az oktatás alágazatai közötti mobilitás
kérdése döntő jelentőséggel bír. A felsőoktatás irányában való
átjárhatóság a szakképzés vonzereje, valamint a magas színvonalú szakképzésre
törekvés szempontjából fő tényezőnek számít. E tekintetben jelenleg
még további fejlesztésre van szükség. Az európai felsőoktatási térségre
vonatkozó európai minőségbiztosítási normák és iránymutatások (a
továbbiakban: európai normák és iránymutatások)[30] közös elveket
tartalmaznak, de különböző operatív megközelítéseket tesznek
lehetővé, az eszközök között pedig kevés összehangolást kell biztosítani.
A közelmúltban azonban több közös esemény szervezése révén fokozódott a
párbeszéd és az együttműködés. Az EKKR 3. melléklete közös
minőségbiztosítási elveket javasol a felsőoktatás és a szakképzés
számára, azonban kifejezetten nem hivatkozik sem az európai normákra és iránymutatásokra,
sem a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretére[31]. A felnőttoktatás (és így a szakmai
továbbképzés) minőségével foglalkozó európai munkacsoport által az egész
életen át tartó tanulásra vonatkozó, hosszabb távon kialakítandó átfogó
minőségbiztosítási megközelítésre tekintettel javasolt egyik intézkedés a
szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakerete modelljének
megfelelő fejlesztése, adott esetben a tanulási eredmények minőségére
helyezett nagyobb hangsúllyal[32]. 3.2. Irányítás Míg a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretéről szóló ajánlás a
minőségbiztosítási ciklus egésze során valamennyi érdekelt fél bevonására
szólít fel, úgy tűnik, európai szinten az irányítási struktúra főként
a szakmai alapképzési ágazat képviselőiből áll. A nemzeti irányítási
struktúrákat illetően a szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretének titkársága által készített felmérés arra utal, hogy szükség
van az érdekelt felek bizonyos csoportjainak, nevezetesen a tanulók, a felsőoktatási
ágazat, a munkáltatók és a munkaerő-piaci szereplők, valamint a
regionális és helyi hatóságok hatékonyabb és tartós részvételének
biztosítására. Amennyire a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakerete hozzájárult a nemzeti szakképzési
rendszerekben a jobb minőségbiztosításhoz, ugyanannyira megkönnyítette az
e rendszerek közötti kommunikációt és eszmecserét is, előmozdítva a
szakképzés terén mutatkozó fejlemények egyes országok közötti összhangját. Ez
bizonyos mértékben hozzájárul a szakképzés terén felmerülő politikai
fejlemények tagállamok közötti jobb átláthatóságának és összhangjának
előmozdítására irányuló általános célkitűzéshez. Ennek eredményeként azonban nem készültek a
nemzeti minőségbiztosítási intézkedésekről szóló, könnyen
összehasonlítható leírások, mivel ezek az intézkedések gyakran nem átfogó
dokumentumokban jelennek meg, és nem feltétlenül követik a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretének szerkezetét. Az országok általában
a szakképzési szolgáltatók belső és külső értékelésére, a
szakpolitika fejlesztését szolgáló rendszerszintű értékelésre, valamint a
képesítések kialakításának és igazolásának minőségére történő
hivatkozással jellemzik minőségbiztosítási rendszerüket. Ez bizonyos fokig a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretéről szóló ajánlás által követett
rugalmas megközelítésnek tulajdonítható, amely lehetővé teszi az
országoknak és a szakképzési szolgáltatóknak, hogy szélesebb körből
válasszanak eszközöket és elemeket, és kiigazítsák azokat. Ez egyrészt
eredményesnek bizonyult az ilyen eszközök használatának elterjesztésében,
másrészt viszont nem vezetett a minőségbiztosítási intézkedések és a
szakképzés terén mutatkozó fejlemények leírásához használt, az egyes országok
közötti közös megközelítés elfogadásához. A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretének a nemzeti intézkedések leírásához, viszonyítási pontként
történő közvetlen használata amiatt is nehéznek bizonyulhat, mivel a
szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakerete a minőségre
vonatkozóan eltérő terminológiát javasol a szakképzési rendszer és a
szakképzési szolgáltatók szintjén[33].
Ez nem áll összhangban a nemzeti szintű gyakorlattal, ahol egy olyan
hagyományos intézkedés, mint például az ellenőrzés, a rendszerre és az egyes
szolgáltatókra is irányulhat. 4. Következtetések és
következő lépések 4.1. Értékelő következtetések A fenti pontokban kifejtett megfontolások a
következőképpen foglalhatók össze: –
A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakerete az európai országokban folyó szakképzés területén hozzájárult
a minőség kultúrájának előmozdításához, valamint a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretében – különösen a minőségi operatív
intézkedések fejlesztésén keresztül –, annak gyakorlati végrehajtásához is[34]. –
Ezek az intézkedések azonban az intézményi,
iskolaalapú oktatásra (a szakmai alapképzés legnagyobb részére és a szakmai
továbbképzés egy részére) összpontosultak, és kevesebb észrevehető hatást
gyakoroltak a munkaalapú tanulásra és a nem formális oktatásra (amely a szakmai
továbbképzés többségét teszi ki, a duális rendszerekben azonban a szakmai
alapképzésben is kulcsfontosságú szerepet játszhat); –
A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretének rugalmas megközelítése, amely választható és kiigazítható
eszközöket bocsát rendelkezésre, megkönnyítette a referenciakeret alkalmazását,
ugyanakkor csökkentette annak lehetőségét, hogy országok közötti közös
nyelvként és fogalmi keretként szolgáljon. Egyértelműen szükség van tehát más
európai minőségbiztosítási és átláthatósági eszközökkel való nagyobb
mértékű együttműködésre. A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakerete rugalmas alkalmazást lehetővé tevő referenciakeretet
valósít meg. Megvizsgálható, hogy mennyiben van szükség a keretrendszer
formájára a minőségi kritériumok, jellemzők és mutatók rendezéséhez,
mivel azok használata egyébként is rugalmas. Az európai felsőoktatási
minőségbiztosítási normák és iránymutatások kapcsán szerzett
tapasztalatokat az alkalmazási kör tekintetében is figyelembe lehetne venni (az
európai normák és iránymutatások kifejezetten az intézmények minőségét
támogatják, nem a rendszerét), szem előtt tartva ugyanakkor az európai
normák és iránymutatások egyes hiányosságait. 4.2. A szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretének kiteljesítése Az oktatás és képzés terén hozott intézkedések
végső célja a tanulási folyamat eredményeinek minősége, vagyis az,
hogy a szakképzésben részt vevő tanulók jó szakmai és transzverzális
készségekre tegyenek szert. A készségszintek jelentőségére nemrég a
felnőttek készségeiről készült felmérés (PIAAC) egy konkrét
megállapítása világított rá: az egyes országokban az azonos szintű
képesítéssel rendelkező felnőttek jelentős mértékben eltérő
szintű készségekről tettek tanúságot[35].
A
képesítések kialakítására és igazolására vonatkozó minőségbiztosításra
fordított jelentősebb mértékű közvetlen figyelem és az EKKR-hez, az
ECVET-hez és az Europass oklevélmelléklethez fűződő kapcsolatok
kialakítása lehetővé teheti a szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakerete számára, hogy jobban kezelje a nem formális és a munkaalapú
szakképzést, és egyúttal foglalkozzon a nyitott oktatási segédanyagok vagy a
virtuális szabadegyetemek (MOOC) újonnan felmerülő kérdésével is, valamint
növelje az átláthatóságra és a kölcsönös elismerésre gyakorolt hatását,
figyelembe véve a nem formális és az informális tanulás eredményeinek
érvényesítéséről szóló tanácsi ajánlásban[36]
rögzített elveket. A Bizottság a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretének átfogóbb végrehajtása érdekében – a
megfelelő nemzeti hatóságok és érdekelt felek bevonásával – a
következő intézkedések meghozatalát tervezi: –
Jellemzők, mutatók és ezekhez kapcsolódó
iránymutatások kidolgozása a szakképzésben részt vevő tanulók által
elsajátított eredmények minőségének és megfelelő jártassági
szintjének hatékonyabb biztosítása érdekében. Ehhez a más
minőségbiztosítási kezdeményezésekkel és átláthatósági eszközökkel való
koordináció, valamint a megfelelő szervekkel és hálózatokkal való
együttműködés szükséges. –
A politikai döntéshozóknak és a szolgáltatóknak
szóló iránymutatások, valamint az ezeket alátámasztó, a szakmai továbbképzés
sokszínű valóságához és a munkaalapú tanulás sajátosságaihoz igazodó
ellenőrző listák, jellemzők és mutatók kidolgozása és
tesztelése. Ehhez a különböző érdekelt felekkel való együttműködésre
és a felnőttoktatás minőségéhez kapcsolódó fejleményekkel való
koordinációra van szükség. –
A nemzeti minőségbiztosítási intézkedések
országok közötti átláthatóbbá tételére irányuló európai megoldások
lehetőségének vizsgálata. Ez magában foglalhatná egy tájékoztató
kiegészítés kidolgozását a szakképzési szolgáltatók nemzeti akkreditációs
eljárásai egységes értelmezésének támogatása érdekében, a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakeretével összeegyeztethető
minőségbiztosítási eljárások leírására vonatkozó közös iránymutatások
népszerűsítését, vagy a szakképzési szolgáltatók akkreditációjára
vonatkozó közös sablon kialakítása felé történő elmozdulást, az európai
felsőoktatási minőségbiztosítási nyilvántartással (EQAR)[37] kapcsolatos
tapasztalatokra és az EKKR-hez való viszonyításról szóló nemzeti jelentésekre[38] is építve. Az Erasmus+-on keresztül az EU a
következőket fogja biztosítani: ·
A szakképzés minőségbiztosítása terén
folytatott határokon átnyúló együttműködés támogatása olyan stratégiai
partnerségeken és ágazati szakképzettség-fejlesztési szövetségeken keresztül,
amelyek elősegítik az érdekelt felek széles körének érdemi részvételét,
valamint a minőségbiztosítás témájáról a felsőoktatással és a
felnőttoktatással folytatott intenzívebb ágazatközi párbeszéd támogatása. ·
Az európai szinten folytatott további párbeszéd
támogatása: –
az EQAVET-hálózaton keresztül a minőség
kultúrájának kialakításáról, a szakképzés minőségbiztosításában érdekelt
felek részvételével szervezett munkacsoportok, szemináriumok és a társaktól
való tanulásra irányuló tevékenységek támogatása útján; –
segédanyagok, például informatikai eszközök és
kézikönyvek kidolgozásán keresztül; –
olyan innovatív projekteken keresztül, amelyek
növelik a minőségbiztosításnak a szakképzésfejlesztés támogatására való
képességét. A Horizont 2020-on keresztül az EU: ·
Bővíteni fogja az Unióban a szakmai
továbbképzésre és a felnőttoktatás más formáira vonatkozó közpolitikák
(ideértve a minőségbiztosítási vonatkozásokat is) hatékonyságára és a
magánpiacok dinamikájával való komplementaritásukra vonatkozó ismereteket. Végül a Bizottság megállapítja, hogy bizonyos
országok az európai strukturális és beruházási alapok egy részét a szakképzési
rendszerek reformjainak finanszírozására kívánják fordítani. Elengedhetetlen,
hogy e kezdeményezések megvalósítása során a szakképzés
minőségbiztosításának erősítése központi szerepet játsszon. 4.3. A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretén túl A polgárok egyre gyakrabban mozognak az egyes
rendszerek között mind a hagyományos iskolarendszerű oktatási irányon
belül, mind pedig életük során, hogy fejlesszék és bővítsék tudásukat és
készségeiket. Egyre több az olyan tanulási lehetőség, amely nem
illeszkedik a megszokott osztályozási keretek közé. A tanulóknak – helyesen –
egyre gyakrabban kínálják fel a lehetőséget, hogy különböző
alrendszerekből származó lehetőségek és különböző oktatási
formák – többek között az ikt-n keresztül biztosított oktatási segédanyagok –
kiválasztásával állítsák össze tanulási útjukat, és a tanulóknak szükségük van
arra, hogy megbízhassanak ezek minőségében. Az egész életen át tartó tanulás garantált
minőségű képesítési keretrendszereinek megjelenése – amelyet az EKKR
nagymértékben előmozdított – arra ösztönöz, hogy megvizsgáljuk a
minőségbiztosítás ágazati alapú megközelítését, valamint azt, hogy lehet-e
minden ágazatra érvényes és minden képesítésre alkalmazható alapelveket és
iránymutatásokat azonosítani. E kihívások leküzdéséhez értékes hozzájárulást
jelentene, ha a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének
megvitatására az átláthatóságra és a minőségbiztosításra vonatkozó
valamennyi eszköz általános összefüggésében kerülhetne sor. A Bizottság
jelenleg vizsgálja az átláthatóságra és minőségbiztosításra vonatkozó
valamennyi európai eszköz közötti szorosabb koordináció lehetőségét mint
olyan eszközt, amely lehetővé tenné a készségek és képesítések európai
térségének teljes körű megvalósítását[39].
Ennek alapján az egész életen át tartó
tanulásra vonatkozó minőségbiztosítás terén folytatott hatékonyabb európai
együttműködés érdekében a Bizottság a következő intézkedések
meghozatalát tervezi: –
Konzultáció az érdekelt felekkel e jelentés
megállapításairól és a különböző oktatási alágazatok
minőségbiztosítása közötti összhang javításának szükségességéről és
megvalósíthatóságáról a készségek és képesítések európai térségéről szóló
jövőbeli nyilvános konzultáció részeként, az átláthatóságra és az
elismerésre vonatkozó uniós eszközök közötti további szinergiákra és
konvergenciára törekedve. –
Annak vizsgálata, hogy hogyan lehetne követni a
szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének
célkitűzéseit az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó
minőségbiztosítás átfogó megközelítésének részeként. –
Más minőségbiztosítási kezdeményezésekkel és
átláthatósági eszközökkel összehangolt módon az egész életen át tartó tanulásra
vonatkozó minőségbiztosítás minden ágazatra kiterjedő elveinek és
iránymutatásainak kidolgozásához kapcsolódó gyakorlati követelmények, valamint
az egyes alrendszerek vagy nemzeti helyzetek sajátosságainak megőrzését
biztosító feltételek tanulmányozása. [1] A Bizottság közleménye, „Erősebb európai ipart a
növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében”, COM(2012) 582 final,
2012. október 10. [2] CEDEFOP, Roads to recovery: three skill and
labour market scenarios for 2025 (A fellendüléshez vezető utak: a
készségekre és a munkaerőpiacra vonatkozó három 2025-ös forgatókönyv),
2013. június. [3] HL C 155., 2009.7.8., 1. o. [4] Például rendszerszinten a tervezési szakaszban a
jellemzők mérföldköveket határoznak meg, mint például a szakképzési
rendszer hosszú távú és középtávú céljainak leírását, a figyelemmel kísérési
célok és mutatók meghatározását, és a szakképzési igények azonosítását. [5] Bizottsági szolgálati munkadokumentum,
SWD(2012) 375, 2012. november 20., 38. o. [6] EQAVET, Supporting the implementation of the European
quality assurance reference framework: Results of the EQAVET Secretariat
Survey (A szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakerete, Az
európai minőségbiztosítási referenciakeret végrehajtásának támogatása: a
szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének titkársága által
készített felmérés eredményei), 2012, 20. o. Elérhető a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakerete titkárságának honlapján: http://www.eqavet.eu/gns/what-we-do/annual-forum.aspx. [7] ICF GHK, Evaluation of implementation of EQAVET Final
report (A szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretére
vonatkozó zárójelentés végrehajtásának értékelése, a továbbiakban:
külső értékelés), 2013, 51. o. [8] „Az iskolarendszerű oktatás keretében, általában a
munkaerőpiacra való belépés előtt nyújtott szakképzés”, a
meghatározás alapja: CEDEFOP, Terminology of European education and training
policy (Az európai oktatási és képzési szakpolitika terminológiája), Kiadóhivatal,
Luxembourg, 2008. [9] „Az iskolarendszerű oktatást vagy a
munkaerőpiacra történő belépést követő oktatás vagy képzés […]”,
CEDEFOP, ugyanott, lásd fent. [10] A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretének titkársága által készített idézett felmérés, 29. o. [11] Ugyanott, 68. o.: Belgium flamand nyelvű közössége,
Bulgária, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Spanyolország, Lettország,
Litvánia, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Finnország,
Svédország, Egyesült Királyság, Horvátország. [12] A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretének titkársága által készített idézett felmérés, 5. fejezet. [13] Az idézett külső értékelés, 32. o. [14] A szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakeretének titkársága által készített idézett felmérés, 61. és
72. o. [15] Lásd: http://euskillspanorama.ec.europa.eu/. [16] A hetedik keretprogram számos kutatási projektje
foglalkozott a szakmai továbbképzéssel és a felnőttoktatással. Lásd: „Adult
and continuing education in Europe. Using public policy to secure a growth in
skills” (Felnőttoktatás és továbbképzés Európában. A készségek
növelésének biztosítása a közpolitika segítségével), Európai Bizottság, 2013. [17] SWD(2012) 375, 38. o. [18] Ausztria, Belgium flamand nyelvű közössége, Ciprus,
Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Magyarország, Írország,
Luxemburg, Lettország, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia,
Svédország, Szlovénia, Egyesült Királyság, Horvátország, Izland és Macedónia
Volt Jugoszláv Köztársaság, a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének
titkársága által készített idézett felmérés, 24. o. [19] Az idézett külső értékelés, 25. o. [20] http://www.peer-review-education.net/. [21] A szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének
titkársága által készített idézett felmérés, 104. o. [22] Ebben a dokumentumban az „akkreditáció” kifejezés oktatási
akkreditációként értendő, és nem a 765/2008/EK rendeletben használt
„akkreditálás” értelmében. [23] Lásd: http://eqavetprojects.eu/. [24] Lásd a szakképzés terén folytatott megerősített
európai együttműködésről szóló bruges-i közleményt, 2010. december
7., 2b. stratégiai célkitűzés. [25] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i
ajánlása, HL C 111., 2008.5.6., 1. o. [26] Az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-i
ajánlása, HL C 155., 2009.7.8., 2. o. [27] 2241/2004/EK határozat, HL L 390., 2004.12.31.,
6. o. [28] EQAVET, Serban Iosifescu, Quality assurance procedures
in the processes of certification, curricula setting, accreditation and
training of trainers in European VET systems (A szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakerete, Serban Iosifescu,
Minőségbiztosítási eljárások a tanúsítási folyamatok, a tantervek
meghatározása, az akkreditáció és a szakoktatók képzése során az európai
szakképzési rendszerekben), 2011. [29] CEDEFOP, Trends in VET policy in Europe 2010–12
(Tendenciák az európai szakképzési politika terén 2010–2012 között), 2012,
59. o. [30] ENQA, European Standards and Guidelines for Quality
Assurance in the European Higher Education Area (Az európai
felsőoktatási térségre vonatkozó európai minőségbiztosítási normák és
iránymutatások), 2005. [31] Bár a szakképzés európai minőségbiztosítási
referenciakerete önmagában még nem létezett, már fennállt a szakképzés közös
minőségbiztosítási kerete. [32] Final report of the Thematic Working Group on quality
in adult learning (A felnőttoktatás minőségével foglalkozó
tematikus munkacsoport zárójelentése). Lásd a felnőttoktatás
minőségéről szóló párhuzamos tanulmányt, http://ec.europa.eu/education/adult/doc/qualityannex_en.pdf. [33] Ez lényeges különbséget jelent a szakképzés európai
minőségbiztosítási referenciakerete és az európai normák és iránymutatások
között, mivel ez utóbbiak csak az intézményi szinttel foglalkoznak. [34] http://www.eqavet.eu –
Lásd különösen a minőségbiztosítási ciklusra vonatkozó informatikai
eszközt. [35] OECD, Skills Outlook 2013 (A készségekre vonatkozó
2013. évi elemzés), különösen a 204. o. [36] A Tanács ajánlása (2012/C 398/01). [37] Lásd: http://www.eqar.eu/. [38] Lásd: http://ec.europa.eu/eqf/documentation_hu.htm. [39] A Bizottság közleménye, „Gondoljuk újra az oktatást:
beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében”,
COM(2012) 669 final, 2012.