24.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 436/26

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (a továbbiakban: EUSZ), és különösen annak 21., 42., 45, és 46. cikkére, valamint az Európai Unó működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 173., 179–190. és 352. cikkére, valamint 10. (új) jegyzőkönyvére,

—

tekintettel az Európai Tanács 2012. december 13–14-i következtetéseire és az Európai Tanács 2013. december 19–20-ára tervezett, védelemről szóló üléséhez vezető folyamatra,

—

tekintettel az Európai Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2013. július 24-i közleményére (COM(2013)0542),

—

tekintettel a Bizottság „Stratégia az erősebb és versenyképesebb európai védelmi iparért” című, 2007. december 5-i közleményére (COM(2007)0764),

—

tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégiára, valamint a végrehajtásáról szóló, az Európai Tanács 2008. december 11–12-i ülésén jóváhagyott jelentésre,

—

tekintettel az Európai Tanács által 2008. december 12-én elfogadott, az európai biztonság- és védelempolitika javításáról szóló nyilatkozatra, valamint a Tanács által 2008. december 11-én elfogadott, a képességek megerősítéséről szóló nyilatkozatra,

—

tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) irányítóbizottsága által 2007. május 14-én elfogadott, az európai védelmi technológiai és ipari bázisra vonatkozó stratégiára,

—

tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról és a 2004/551/KKBP együttes fellépés hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. július 12-i 2011/411/KKBP tanácsi határozatra (1),

—

tekintettel a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2009/81/EK irányelvre (2),

—

tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására (3) és a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0358/2013),

1.

emlékeztet arra, hogy egy működő közös biztonság- és védelempolitikához szilárd európai védelmi technológiai és ipari bázisra van szükség, ami kulcsfontosságú eleme Európa azzal kapcsolatos kapacitásának, hogy biztosítsa polgárainak biztonságát, megvédje értékeit és előmozdítsa érdekeit; rámutat, hogy az európai védelmi ágazat az európai stabilitás és biztonság kulcsfontosságú elemeit képező növekedés és innováció jelentős forrása; úgy véli, hogy egy versenyképes európai védelmi technológiai és ipari bázis létrehozása az EU stratégia prioritásainak részét kell, hogy képezze;

2.

emlékeztet a képességfejlesztésről szóló, 2008. december 11-i tanácsi nyilatkozatban felvázolt műveleti ambíciók szintjére és az EUSZ 43. cikkének (1) bekezdésében meghatározott polgári és katonai feladatokra; emlékeztet a tagállamok katonai kapacitásaik fejlesztésére irányuló kötelezettségvállalására; felhívja az Európai Tanácsot, hogy e célból kezdeményezze az európai képesség- és fegyverzetpolitika kialakítását, amint azt az EUSZ 42. (3) bekezdése előírja;

3.

megjegyzi, hogy miközben egyes harmadik országok – például Kína, India, Brazília és Oroszország – növelik a védelmi kiadásaikat, az EU védelmi költségvetése csökken; felhívja a figyelmet a változó globális stratégiai környezetre, a védelmi költségvetések különösen a gazdasági és pénzügyi válság miatti csökkentésére, a technológiai fejlődés egyre gyorsabb ütemére és arra, hogy az európai védelmi ipari vállalatok úgy igazodnak ehhez a helyzethez, hogy az érzékeny technológiák és a szellemi tulajdonjogok átadásának árán a harmadik országokba irányuló kivitelre helyezik a hangsúlyt és az Unión kívülre helyezik ki a termelést;

4.

aggasztja a védelmi beruházások csökkenése, és felszólítja a tagállamokat, az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy hozzanak az európai védelmi technológiai és ipari bázis ama kockázatnak való egyre nagyobb jövőbeli kitettségére reagáló ellenintézkedéseket, hogy tevékenységeit eltérő stratégiai érdekekkel rendelkező külső hatalmak ellenőrizzék és korlátozzák; sürgeti a tagállamokat, hogy a stratégiai autonómia legmagasabb szintjének biztosítása érdekében erősítsék meg az európai ipari együttműködést, a legkorszerűbb technológiákat alkalmazó, hatékony katonai és védelmi képességek kifejlesztése és előállítása révén;

5.

hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Unió ipar-, űr- és kutatáspolitikája kiterjed a védelem területére; rámutat arra, hogy a más területekkel – például a belső és határbiztonsággal, a katasztrófavédelemmel és a fejlesztéssel – kapcsolatos uniós programok kiemelkedő lehetőséget kínálnak az említett politikákhoz tartozó kapacitások közös fejlesztésére és a KBVP-missziók irányítására;

6.

emlékeztet arra, hogy előrelépést kell elérni az európai védelmi technológiai és ipari bázis megszilárdítása terén, és megjegyzi, hogy – a technológiák kifinomultságának és költségeinek növekedése, a fokozódó nemzetközi verseny és a védelmi költségvetések és a termelési volumen csökkentése idején – folyamatosan lehetőség nyílik multinacionális védelmi projektekre, illetve a védelmi ipar már egyetlen tagállamban sem lehet fenntartható szigorúan nemzeti alapon; sajnálatosnak tartja, hogy miközben végbement az európai űripar bizonyos fokú központosítása, a szárazföldi és tengeri berendezések ágazata továbbra is túlnyomórészt nemzeti vonalak mentén aprózódik fel;

7.

fenntartja álláspontját, hogy az európai védelmi ipar kialakítását valamennyi tagállamban fenntartható módon kell végrehajtani, a meglévő ipari infrastruktúrára és az európai iparpolitikák EUMSZ 173. cikkében meghatározott normáira építve, s nem kizárólag a szabad verseny elvét követve;

8.

emlékezteti az uniós tagállamokat, az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot és az Európai Védelmi Ügynökséget, hogy több mint két évtizeddel a hidegháborút, illetve azt követően, hogy részesülhettek a viszonylag magas nemzeti védelmi költségvetések előnyeiből, a tagállamok nem voltak képesek teljesíteni a Helsinki Legfőbb Célokat, és egyéb közös katonai képességfejlesztési célkitűzéseket;

9.

emlékeztet arra, hogy amennyiben Európa erős biztonsági és védelmi ágazatot akar fenntartani, a tagállamoknak össze kell hangolniuk védelmi költségvetésüket, el kell kerülniük az átfedéseket és bővíteniük kell a közös kutatási programokat;

10.

megjegyzi, hogy a válság és a költségvetési megszorítások ellenére az európai polgárok továbbra is határozottan igénylik az európai védelmi és ipari összehangolást és együttműködést, amelyet a biztonság, a hatékonyság és a megtakarítások egyik tényezőjének tekintenek;

11.

tudomásul veszi a Bizottság 2013. július 24-i közleményét, valamint az alelnök/főképviselő közös biztonság- és védelempolitikáról szóló 2013. október 15-i jelentését; sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Tanács ez év decemberi védelmi csúcstalálkozójára való előkészület során a Bizottság és az EKSZ nem adott ki közös európai nyilatkozatot; várakozással tekint az európai strukturális és beruházási alapok, az Enterprise Europe Network (EEN), az Európai Szociális Alap és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap felhasználására vonatkozó bizottsági jogalkotási javaslatok elé, amelyek célja a védelmi ipar kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása az Európai Unió egész területén;

12.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság és az uniós védelmi miniszterek egy e célra szolgáló bizottsági közlemény és az EVÜ európai védelmi technológiai és ipari bázisra vonatkozó stratégiájával már 2007-ben kiemelték, hogy e területen sürgős fellépésre van szükség; sajnálja a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a végrehajtási jelentések rendszeres benyújtásával és a stratégiák aktualizálásával kapcsolatban elvesztegetett lehetőségeket; sajnálatosnak tartja, hogy az új közlemény nem veszi számba az előző stratégiákat; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a jövőben a korábbi tapasztalatok alapján alakítsanak ki egy, az európai védelmi technológiai és ipari bázisra vonatkozó közös stratégiát;

13.

saját átfogó értékelése szerint egyik stratégiát sem hajtották végre megfelelően az európai védelmi technológiai és ipari bázist illető közös egyetértés hiánya miatt, ami az eltérő nemzeti és ipari érdekeknek és a fegyverkezési ágazatokban kialakult nemzeti szokásoknak tudható be; tudomásul veszi, hogy vannak olyan tagállamok, amelyek nem rendelkeznek saját nemzeti védelmi iparral és/vagy ágazattal, s így a legelőnyösebb ár-érték arányt próbálják világszerte elérni, olyanok, amelyek a nemzeti ellátási láncokat előnyben részesítő, kevésbé versenyképes védelmi iparral rendelkeznek, valamint olyan tagállamok is, amelyek az erős globális versenyt felvállaló, erősebb nemzeti védelmi iparral rendelkeznek;

14.

örvendetesnek tartja az Európai Tanács azon határozatát, miszerint decemberi csúcstalálkozójának napirendjére felveszi Európa védelmének megerősítését; felhívja az Európai Tanácsot, hogy biztosítsa a tényleges európai védelmi technológiai és ipari bázis megalapozásához szükséges friss és ambiciózus lendületet, és ehhez határozzon meg iránymutatásokat, átfogó politikai prioritásokat és ütemterveket, amely bázist megfelelő integritás- és bizalomépítő intézkedések támogatnak, középpontjában pedig a képességek állnak, és amely elő fogja mozdítani a szinergiákat, biztosítja a korlátozott források hatékony felhasználását, megakadályozza a párhuzamos folyamatokat, valamint integrált és versenyképes lesz a világpiacon;

15.

sajnálatosnak tartja, hogy a kereslet egyesítése érdekében korábban tett erőfeszítések nem javítottak a kereslet széttagoltságával kapcsolatos helyzeten az Unióban, ahol 28 különböző nemzeti védelmi beszerző, a polgári és katonai felhasználásra szolgáló termékek vonatkozásában pedig még ennél is több vásárló van; sajnálja, hogy az EVÜ képességfejlesztési terve kevés eredménnyel járt; felkéri ezért az Európai Tanácsot, hogy indítson el egy európai védelmi felülvizsgálati folyamatot és valósítsa meg a nemzeti védelmi tervezési folyamatok uniós szintű koordinációját; felkéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy e vizsgálat alapján az Unió stratégiai ambícióinak és képességfejlesztési módszereinek racionalizálása érdekében kezdeményezzen egy széles körű folyamatot az európai biztonságról és védelemről szóló fehér könyv létrehozása céljából;

16.

felkéri a tagállamokat, hogy az EVÜ-vel együttműködve még alaposabban vizsgálják meg a védelmi képességeik életciklus alapú kezelése összehangolásának és közös tervezésének lehetőségeit; úgy gondolja, hogy az EUSZ 42. cikkében említett közös európai képesség- és fegyverzetpolitikát eredményező magasabb szintű szinergia az előfeltétele lenne annak, hogy a katonai követelmények harmonizációja tagállamok közötti harmonizált eszközbeszerzéssé váljon, ami megteremtené a feltételeket az Unióban a védelmi ipar transznacionális keresletorientált átalakításához;

17.

tudomásul veszi a NATO védelmi tervezési folyamata során végzett munkát, amelyen keresztül a 26 európai szövetségest is magában foglaló tagok koordinálják adott esetben annak biztosítását, hogy a jövőbeli kihívásokra válaszul a megfelelő védelmi képességeket fejlesszék ki és tartsák fenn; megjegyzi, hogy a NATO már régen felismerte, hogy szorosan együtt kell működni az iparral, nem utolsósorban a – különösen a szabványosításra és az interoperabilitásra vonatkozó – katonai képességi követelmények fejlődésének elősegítése érdekében, a transzatlanti védelmi technológiai és ipari együttműködés előmozdítása mellett;

18.

úgy véli, hogy az európai ipari védelmi politika céljául a tagállamok képességeinek optimalizálását kell kitűzni, összehangolva a kapacitások, létesítmények, felszerelések, eszközök és szolgáltatások széles spektrumának fejlesztését, telepítését és karbantartását annak érdekében, hogy eleget lehessen tenni még a legszigorúbb követelményeket támasztó feladatoknak is, Európa védelmi iparának megerősítésén, a kutatások és a technológia terén az együttműködés előmozdításán, valamint a felszerelések terén együttműködési programok kidolgozásán keresztül;

19.

elismeri az európai védelmi iparágak jelentőségét az innováció és növekedés szempontjából, ezek az iparágak ugyanis – közvetve és közvetlenül – mintegy 400 000 munkahely létrejöttét tették lehetővé az Unióban. kiemeli, hogy miközben az európai védelmi gazdaság számos kihívás előtt áll, új – a megkettőződést kizáró és nagyobb méretgazdaságosságot, valamint erősebb iparági versenyt lehetővé tevő – megközelítésre van szükség;

20.

úgy véli, hogy elérkezett egy olyan önkéntes megközelítés előmozdításának ideje, amely fellép az európai védelmi piaci iparágak széttöredezettségével szemben és előmozdítja e piac megszilárdítását (a harmonizálás kezdeményezésével) a kereslet és a kínálat, valamint a szabályozás és a szabványok terén, és ugyancsak eljött az idő a kutatáson, az innováción, a növekvő energiahatékonyságon, a nyersanyagokkal kapcsolatos stratégián, a kkv-k megerősítésén és a regionális hálózatok kialakításán alapuló integrált fenntartható iparpolitikába való beruházásra; maradéktalanul támogatja a Bizottság erőfeszítéseit, amelyek célja belső védelmi és biztonsági belső piac alátámasztása a kis- és középvállalkozások megfelelő támogatása révén, amelyek döntő szerepet töltenek be az innováció, a szakosodott képességek és a csúcstechnológiák, valamint az Európa 2020 stratégia keretében megvalósítandó munkahelyteremtés tekintetében;

21.

úgy véli, hogy a tagállamok számára az ipari kihívások leküzdése szempontjából fontos az együttműködés fokozása, és megjegyzi, hogy a költségvetési kényszerek és az egyre növekvő globális verseny azt jelenti, hogy az EU-nak szüksége van mind belső partnerségre, mind pedig más csoportosulásokkal való partneri viszonyokra, valamint feladatmegosztásra kell törekednie; támogatja az EVÜ-t a regionális klaszterek előmozdítására irányuló törekvésében;

22.

úgy ítéli meg, hogy a védelmi piacokat a szinte kizárólag állami kereslet, a korlátozott kínálat, az exportellenőrzéssel és a proliferáció elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségek és az erőteljes bizalmi jelleg miatt különleges piacoknak kell tekinteni;

23.

úgy véli, hogy a védelmi ipar rendkívül különleges természetű ipar, mert a termékek kifejlesztése e területen jelentős időt vesz igénybe, a rendszerek működőképességét több évtizeden át fenn kell tartani, a programok jelentős és egyre növekvő költségekkel járnak, és végül a termékek kereskedelmi forgalma erősen függ a tagállamok kormányaitól.

24.

támogatja a biztonsági és védelmi termékekben rejlő lehetőségek kihasználását és bátorítja azok kettős felhasználását, különösen az űrágazat, a tengerhajózás, a repülés és a távközlés területén; hangsúlyozza, hogy a védelmi iparág a később kereskedelmi célra felhasznált fejlett technológiák kidolgozásának fontos hajtóereje;

25.

arra ösztönzi az Európai Tanácsot, hogy minden módon támogassa az EDTIB-et, és hogy ennek érdekében mindenekelőtt jelölje ki annak határait, nevezetesen oly módon, hogy az abban résztvevőket különleges jogállással, az európai védelmi gazdasági szereplő (OEDE) jogállásával ruházza fel;

26.

úgy véli, hogy az európai védelmi gazdasági szereplő státuszát csak azon az alapon szabad megadni, hogy Európában mind technológiai, mind társadalmi-gazdasági szempontból hozzáadott értéket teremtenek; véleménye szerint ezért kizárólag ezen európai védelmi gazdasági szereplőknek kellene részesülniük az európai programok által biztosított támogatásokból;

27.

meggyőződése, hogy el kell ismerni „az európai védelmi gazdasági szereplők” koncepcióját, és hogy megfelelő védelmük érdekében ésszerű feltételeknek kell teljesülniük az EU-n-belül a foglalkoztatással, a tudományos és technológiai szekértelemmel, a határozathozatallal és a termeléssel kapcsolatosan;

28.

felszólítja a tagállamokat, hogy fejlesszék védelmi technológiai és ipari bázisaikat és kiválósági központjaikat a kulcstechnológiákra támaszkodva, és ezekben az egységekben alkalmazzanak hatékony vállalatirányítási mechanizmusokat az Európai Unió területén, ily módon nagyobb mértékű kölcsönös függőséget hova létre a szóban forgó bázisok és központok között;

29.

sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék a jelentős védelmi cégek és egyetemek közötti együttműködést; hangsúlyozza, hogy az ilyen együttműködésen keresztül bővíthető az egyetemek tudásalapja;

30.

felhívja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék a felesleges szabályozási akadályok számát, javítsák a védelmi vállalatok közti párbeszédet és ösztönözzék ésszerűsítésüket, hogy lehetővé váljon azon berendezések beszerzése, amelyek a teljesítmény és a költségek tekintetében leginkább megfelelnek e vállalatok igényeinek; felszólít az európai vállalatok sürgős szerkezetátalakítására a nemzeti akadályok leküzdése és globális szemlélet kialakítása érdekében;

31.

úgy véli, hogy a számos innovatív terméket tervező és gyártó kis- és közepes vállalkozások alapvető szerepet játszik az európai védelmi technológiai és ipari bázis fenntartásában és megszilárdításában; megjegyzi, hogy az európai védelmi piac szétszabdaltsága akadályozza a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy értékesíteni tudják termékeiket; felszólítja a tagállamokat, az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy működjenek együtt olyan módszerek és eszközök kidolgozásán, amelyek a kis-és középvállalkozások fenntartható megszilárdítására, valamint a védelmi beszerzésekhez való hozzáférésük megkönnyítésére irányulnak; hangsúlyozza, hogy a szabványosítás és a tanúsítás közös rendszere az európai vállalatok – köztük a kkv-k – számára előnyökkel járna, mivel ez javítaná az európai és nemzetközi piacokhoz való hozzáférésüket, munkahelyeket teremtene és kiszélesítené az uniós finanszírozáshoz való hozzáférésüket;

32.

újólag megismétli, hogy a védelmi eszközök egységesítése alapvető fontosságú egy versenyképes európai egységes védelmi piac létrehozásához, valamint az interoperabilitás biztosítása és a fegyverkezési programokban való együttműködés elősegítése, a projektek összegyűjtése és megosztása és a tagállami katonai erők közötti folyamatos interoperabilitás szempontjából, amely egyben csökkenti a karbantartási és operatív költségek szintjét, illetve biztosítja, hogy az európai tagállamok védelmi kapacitásait a közös műveletekben optimálisan lehessen felhasználni;

33.

emlékeztet arra, hogy egyre több a polgári és katonai felhasználású termékekre vonatkozó versenyképes ipari szabvány; sajnálkozik a NATO szabványosítási megállapodásainak (STANAG) és ajánlásainak (STANREC) korlátozott sikere miatt; felkéri a Bizottságot és az EVÜ-t, hogy mozdítsák elő közös szabványok egységes rendszerének használatát a honvédelemben, és dolgozzanak ki „hibrid szabványokat” a kettős felhasználású területekre vonatkozóan; felkéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a védelmi szabványok meghatározására irányuló jövőbeni lépéseik a Bizottság és az európai szabványügyi szervezetek által tett polgári javaslatokon alapuljanak;

34.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) által kínált lehetőségeket a katonai termékek és alkalmazások európai szabványainak kidolgozása tekintetében, például kórházhajók építése vagy a távirányítású légijármű-rendszerek terén;

35.

üdvözli a Bizottság szabványosítással kapcsolatos javaslatait, valamint kéri az Európai Tanácsot ezek tudomásul vételére és konkrét javaslatok benyújtására e téren;

36.

felkéri a tagállamokat, hogy a tanúsítványok kölcsönös elismerésével és a közös európai polgári és katonai tanúsítási eljárások kidolgozásával egyszerűsítsék az európai tanúsítási eljárásokat;

37.

az ipar átszervezésének összefüggésében kiemeli annak fontosságát, hogy az ellátásbiztonságot ne kockáztassuk; felkéri a tagállamokat, az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy gyorsan dolgozzanak ki egy átfogó és ambiciózus, a kölcsönös biztosítékok rendszerén alapuló uniós szintű ellátásbiztonsági rendszert, különösen a stratégiai anyagok és a kritikus technológiák számára, lehetőség szerint az állandó strukturált együttműködés jogalapjának felhasználásával;

38.

ösztönzi a tagállamokat, hogy maradéktalanul használják ki a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló 2009/43/EK irányelv szerinti általános és átfogó engedélyekben rejlő lehetőséget, és gyorsítsák fel a sürgősségi műveletek során az ellátásbiztonságra vonatkozó 2006. évi keretmegállapodás működőképessé tételére irányuló munkát;

39.

felkéri az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy kritikus technológiákkal kapcsolatban terjesszenek elő a függetlenség biztosítására irányuló közös stratégiát, különösen a polgári és katonai (kettős felhasználású), kialakulóban lévő és kulcsfontosságú alaptechnológiák – például a korszerű mikro/nanoelektronika, mesterséges intelligencia és fotonika – tekintetében, amelyeket döntő fontosságúnak kell tekinteni a KBVP-missziók szempontjából; felkéri a tagállamokat, hogy az európai védelmi technológiai és ipari bázist használják fel az EU önellátásának megerősítésére e kulcsfontosságú ágazatokban;

40.

ösztönzi a tagállamokat, hogy új közös projektek indításával kezeljék az ipar csökkenő keresletből adódó többletkapacitásának problémáját, és ehhez jobban támaszkodjanak az alulkihasznált és alulfinanszírozott Európai Védelmi Ügynökségre, illetve vonják le a közelmúltban sorra került közös műveletek tanulságait, amelyek során fény derült a hiányosságokra, például a stratégiai és taktikai szállítás vagy a légi megfigyelés és az űrből történő megfigyelés területén; különösen javasolja az uniós tagállamok többségében olyannyira hiányzó, polgári és katonai alkalmazásokkal működő kulcsfontosságú alaptechnológiák, például távirányítású légijármű-rendszerek (RPAS) kifejlesztését, ezáltal elősegítve a csúcstechnológiák fejlesztését és a kulcskompetenciák Európán belül tartását; ösztönzi az Uniót, hogy a kettős felhasználású képességek vásárlása és a prototípusok lehetséges lízingje és/vagy beszerzése révén vegyen részt közös projektekben;

41.

a tapasztalatok fényében úgy véli, hogy a fejlesztési és termelési tevékenységek megosztását, amelyet az együttműködés keretében végrehajtott fegyverkezési programok során alkalmaztak, az ipari hatékonyság és gazdasági teljesítmény szigorú elve alapján kell megszervezni a párhuzamosságok elkerülése és a költségek féken tartása érdekében;

42.

felhívja a tagállamokat, hogy a nagyszabású védelmi technológiai beszerzések előkészítése során részesítsék előnyben az EU-n belüli projekteket és közös programokat, illetve az európai székhelyű új technológiákat, amelyek elősegítik nemcsak a fokozottabb európai kereskedelmet és a megerősített együttműködést, hanem a minőség és az árak terén a globális védelmi piacon folyó versenyt is;

43.

ösztönzi az Európai Tanácsot, hogy az EVÜ és a Közös Fegyverkezési és Együttműködési Szervezet (OCCAR) között meglévő igazgatási megállapodás alapján biztosítsa a közös projektek sikeres végrehajtását és tűzze ki célul a két szervezet közötti szorosabb kapcsolatok kialakítását;

44.

felkéri az Európai Tanácsot, hogy megfelelő források biztosításával tegye lehetővé az EVÜ számára, hogy az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdésében és 45. cikkében felvázoltakkal összhangban teljes mértékben vállalja fel intézményi szerepét; újólag megismétli, hogy a tagállamoknak sürgősen megfelelő finanszírozást kell biztosítaniuk az EVÜ számára a teljes feladatköre ellátásához; úgy véli, hogy ezt legjobban úgy lehetne elérni, ha a most következő többéves pénzügyi kerettől kezdve az Ügynökség személyzeti és működési költségeit az uniós költségvetésből finanszíroznák;

45.

megállapítja, hogy a gazdasági és pénzügyi válság, valamint a tagállamok többségében a védelmi költségvetés csökkentése csaknem valamennyi tagállamban jelentős forráscsökkentés, visszalépés vagy késedelem következik be a kutatás és a technológiai innovációs programok tekintetében, ami valószínűleg továbbra is hatással lesz az európai védelmi iparra és az e területet érintő tudományos előrehaladásra az Unióban; hangsúlyozza, hogy ez a helyzet közép- és hosszú távon munkahelyek megszűnését, valamint az ipari képesség és szakismeret elvesztését okozhatja;

46.

emlékeztet a kutatás és az innováció jelentőségére a védelmi és biztonsági ágazatban, és hangsúlyozza a Horizont 2020 kutatási program jelentőségét; különösen hangsúlyozza a „Biztonságos társadalmak – Európa és polgárai szabadságának és biztonságának a védelme” témájával foglalkozó hetedik társadalmi kihívás jelentőségét; hangsúlyozza a tagállamok és az e területen illetékes tagállami ügynökségek közötti multinacionális együttműködés fokozásának fontosságát; úgy véli, hogy a védelmi ipar innovációs kutatásainak szigorúan titkos jellegére tekintettel létfontosságú, hogy az ilyen kutatás finanszírozása a szükségletekkel összhangban álló módon történjen; meg kell tehát fontolni egy európai védelmi és biztonsági intézet létrehozását a Közös Kutatóközponton belül;

47.

üdvözli a Bizottság azzal kapcsolatos szándékát, hogy a KBVP-missziók támogatására irányuló, az Unió által finanszírozott kutatásra vonatkozóan kezdeményezzen előkészítő tevékenységet, és felkéri a Bizottságot arra, hogy az ilyen programok előzményeként a következő többéves pénzügyi keret vonatkozásában mielőbb tegyen konkrét javaslatot;

48.

úgy gondolja, hogy az európai védelmi technológiai és ipari bázissal kapcsolatos védelmi kutatásnak és innovációnak továbbra is valós erkölcsi alapja van; megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés egy teljes fejezetet szán a közös biztonság- és védelempolitikának, amely magában foglalja a védelmi technológiai kutatásokat és a közös uniós védelem kialakítását; felszólítja a tagállamokat és az EVÜ-t, hogy mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt jelentős mértékben fokozzák a közös kutatási és fejlesztési projekteket;

49.

emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 179. cikke kötelezi az Uniót a szerződések fényében szükségesnek ítélt valamennyi kutatás támogatására;

50.

emlékeztet arra, hogy az európai védelmi miniszterek 2007 novemberében kollektív referenciaértékeket fogadtak el annak érdekében, hogy a védelmi kutatási és technológiai kiadásokat a teljes védelmi kiadások 2 %-ára, az európai együttműködésen alapuló védelmi kutatási és technológiai kiadások szintjét pedig 20 %-ra emeljék;

51.

támogatja az Európai Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat és az Európai Védelmi Ügynökség képviselőit tömörítő védelmi munkacsoport arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a Horizont 2020 program keretében elért kutatási eredményeket beépítsék a védelmi célú innovációs kutatásokba, és optimalizálják a polgári és a katonai alkalmazások közötti szinergiákat; felszólít továbbá arra, hogy az EUMSZ 187. cikkének megfelelően közös vállalkozások létrehozásával kell feltárni az állami és magánfinanszírozás alkalmazásának módjait;

52.

ösztönzi az EVÜ-t, hogy támaszkodjon a sikeres közös befektetési programokkal kapcsolatban elért eredményeire, és működjön együtt a Bizottsággal annak érdekében, hogy az EUMSZ 185. cikke alapján kutatási és fejlesztési programokat indítsanak;

53.

emlékeztet a polgári és a katonai kutatások közötti szinergiák fontosságára a magas hozzáadott értékkel bíró területeken; hangsúlyozza, hogy – annak figyelembe vétele mellett, hogy bizonyos projektek elsődlegesen polgári célúak, mások pedig önálló jellegűek – a költségek megosztása érdekében hatékonyabban ki lehetne használni a kettős felhasználási lehetőségeket, mivel ezen ágazatok serkentik a növekedést és munkahelyeket teremtenek; hangsúlyozza továbbá, hogy ilyen szinergiák a felvevőpiac európai magánforrásokból történő ellátásának megerősítésében is megvalósulhatnak;

54.

kéri a tagállamokat, hozzanak létre megfelelő platformot annak érdekében, hogy a védelmi kutatásokat a polgári szféra felé irányítsák, a figyelmet a csúcstechnológiai alkalmazásokra összpontosítva; felkéri a tagállamokat, hogy a védelmi kutatásokat irányítsák a természeti katasztrófák kezelésének területe felé is (az elmúlt negyven évben megnégyszereződött az európai természeti katasztrófák száma);

55.

úgy véli, az EU védelmi iparának továbbra is magas szinten kell fenntartania az innovációt mind katonai, mind pedig polgári téren annak érdekében, hogy képes legyen megfelelni mindazon fenyegetéseknek és kihívásoknak, amelyekkel a tagállamoknak és az EU-nak az elkövetkező években szembe kell nézniük, eközben a legígéretesebb technológiai vívmányokat alkalmazva, függetlenül attól, hogy azokat kimondottan védelmi célokra, vagy pedig polgári alkalmazásra fejlesztették-e ki;

56.

hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó politika keretében megfelelően védeni kell a kutatási eredményeket, valamint véleménye szerint tovább kell erősíteni az EVÜ szerepét, hogy már korai szakaszban megkönnyíthesse a jövőbeni technológiai és ipari együttműködést az Unió partnerei közötti;

57.

meggyőződése, hogy az űrágazat hozzájárul az EU stratégiai önállóságához, és hogy a tagállamok független hozzáférésének lehetősége létfontosságú szerepet játszik a biztonság és a védelem terén; hangsúlyozza a kiválóság fenntartásának fontosságát e technológiailag innovatív és hatékony iparágban, az Európai Unió technológiai függetlenségének biztosítása érdekében;

58.

üdvözli az európai műholdrendszerek (Galileo, Copernicus, EGNOS) létrehozását és fejlesztését; hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszer kifejlesztése nemcsak az űripar, hanem Európa önállósága számára is erőteljes lökést ad majd, és lehetőséget teremt az európai védelem ipari és technológia alapját alkotó kritikus összetevők egyikének kialakítására;

59.

hangsúlyozza, hogy a világűr-megfigyelését és a földkörüli pályán mozgó objektumok nyomon követését biztosító képességek (SST) kiépítése révén meg kell védeni Európa űrinfrastruktúráját;

60.

rámutat arra, hogy a digitális korszak egyre nagyobb kihívásokat támaszt az infrastruktúrák és a technológia biztonságával és védelme tekintetében, ezért hangsúlyozza, hogy fokozott együttműködésre és a szakismeretek cseréjére van szükség egyrészt a tagállamok között, és másrészt az Európai Unió és kulcsfontosságú partnerei között;

61.

felhívja a figyelmet arra, hogy európai normákat kell kidolgozni az IKT és a kiberbiztonság terén, és azokat integrálni kell a nemzetközi normarendszerbe;

62.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt egymással annak biztosítása érdekében, hogy a kiberbiztonság kulcsfontosságú elem legyen, amelyet ezért különösen elő kell mozdítani a kutatás és az innováció révén a biztonsági és védelmi ágazatban, és a rövid, közép- és hosszú távú biztonsági és védelmi stratégia részét kell képeznie;

63.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a meglévő és a jövőben lefolytatandó európai polgári és katonai programokban (Galileo, Copernicus, Egységes égbolt/Sesar stb.) magától értetődő természetességgel vegyék figyelembe a kiberbiztonság szempontjait;

64.

emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak sürgősen fokozniuk kell védelmi piacaik átláthatóságát és nyitottságát, emellett hangsúlyozza a honvédelmi beszerzések sajátos jellegét, rámutatva, hogy ezek alapvető nemzetbiztonsági érdekekre vannak hatással, ezért nem lehet más ágazatokkal egyenrangúan kezelni; felkéri a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az egységes piac megerősítése érdekében – adott esetben a védelmi ágazatra vonatkozó közbeszerzési szabályok sokféleségének csökkentésével –a védelmi beszerzésekről és transzferekről szóló 2009. évi irányelveket pontosan és következetesen alkalmazzák, különös tekintettel az EUMSZ 346. cikke szerinti uniós szabályok alóli mentességre;

65.

ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a védelmi piacon egyenlő feltételek jöjjenek létre, a piactorzító gyakorlatok alkalmazásának szigorúan a kellőképpen indokolt eltérésekre való korlátozásával; elsősorban arra mutat rá, hogy szükség van az állami támogatások ellenőrzésére, és sürgeti a tagállamokat, hogy az európai hatóságok és ügynökségek, valamint a lakosság irányába növeljék a védelmi ágazat átláthatóságát az állami támogatásokkal és a közbeszerzési gyakorlatokkal kapcsolatban;

66.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállam készül használt F-16-os sugárhajtású vadászgépeket megvásárolni, anélkül, hogy egyenlő esélyt adnának az európai vállalatoknak a versenyre; úgy véli, hogy ez a gyakorlat ellentétben áll az Európai Tanács ama célkitűzésével, hogy megerősítse az európai védelmi ipari bázist; emlékezteti e tagállamokat arra, hogy a Lisszaboni Szerződésben meghatározottak szerint a megkülönböztetésmentesség és az átláthatóság elvét a kormányok közötti eladásokra is alkalmazniuk kell;

67.

felkéri a tagállamokat, az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy működjenek együtt az ellentételezési követelmények fokozatos megszüntetése, valamint a kisebb tagállamok iparának az európai védelmi technológiai és ipari bázisba az ellentételezés eszköze helyett más eszközök segítségével való integrálása érdekében; különösen ösztönzi a tagállamokat, hogy e cél elérése érdekében teljes mértékben használják ki az irányelvek alvállalkozásra és általános engedélyekre vonatkozó rendelkezéseit;

68.

hangsúlyozza, hogy a védelmi beszerzések területén ösztönözni kell az újszerű beszerzési technikák fokozottabb alkalmazását – különösen az elektronikus közbeszerzést és a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzést, valamint a K+F ösztönzőinek megállapítását –, mivel ezek különösen jól alkalmazhatók ezen a területen és jelentős szerepet játszhatnak a beszerzési eljárásokkal kapcsolatos adminisztratív terhek és költségek csökkentésében; ugyanakkor úgy véli, hogy biztosítani kell a szellemitulajdon-jogok és a szakmai ismeretek védelmét; sürgeti a tagállamokat, hogy stratégiai módon használják fel a védelmi beszerzéseket, illetve – a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat elve alapján – alkalmazzanak innovatív odaítélési elveket;

69.

úgy véli, hogy az ajánlatkérő szervek, illetve a honvédelem és biztonság területén működő szervek számára hozzáférést kell biztosítani egy adott közbeszerzési eljáráshoz olyan szerződések esetén, amelynek célja innovatív termék, szolgáltatás vagy építési beruházás kifejlesztése, és az ennek eredményeként létrejövő áruk, szolgáltatások vagy építési beruházások ezt követő megvásárlása, amely áruk, szolgáltatás vagy építési beruházás iránti kereslet nem elégíthető ki a piacon már hozzáférhető megoldások által;

70.

úgy véli továbbá, hogy egy ilyen eljárás javítaná a belső piac működését és az európai védelmi felszerelési piac és egy európai védelmi technológiai és ipari bázis kiépítését, illetve serkentené az innovatív kkv-k növekedését; hangsúlyozza, hogy egy ilyen eljárásról a felülvizsgált klasszikus és közüzemi beszerzési irányelvek már rendelkeztek, lehetővé téve az ajánlatkérő szervek számára, hogy hosszú távú innovációs partnerséget létesítsenek valamely új, innovatív termék, szolgáltatás vagy építési beruházás kialakítása, majd megvásárlása érdekében, így generálva a szükséges „piaci húzóerőt”, és a piac kizárása nélkül ösztönözve az innovatív megoldás kialakítását;

71.

felszólítja ezért a Bizottságot, hogy az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a biztonsági beszerzésekről szóló irányelv keretében (2009/81/EK) 2016. augusztus 21-én benyújtandó végrehajtási jelentésében vegye figyelembe e fejleményeket, valamint e jelentéshez csatoljon egy, a 2009/81/EK irányelvet módosító jogalkotási jelentést, amely az érintett szerződésekre vonatkozóan bevezeti a partnerségekre vonatkozó eljárást;

72.

sürgeti a tagállamokat, hogy a belső piaci együttműködés erősítésével tegyenek lépéseket az ágazatot jellemző párhuzamos folyamatok és többletkapacitás megszüntetésére; kiemeli a közös közbeszerzés esetleges előnyeit a méretgazdaságosság és a működési átjárhatóság tekintetében; rámutat arra, hogy a megosztott projektek csökkenteni fogják a költségeket és hosszú távú beruházásokat tesznek majd lehetővé;

73.

emlékeztet rá, hogy a honvédelem és biztonság területén odaítélt szerződések gyakran műszakilag igen összetettek; hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló pályáztatás megkönnyítése érdekében adott esetben szükség van a felesleges, egymással összeegyeztethetetlen és aránytalan műszaki követelmények felülvizsgálatára a belső piac előtti akadályok minimalizálása, és ahol lehetséges megszüntetése érdekében;

74.

megjegyzi, hogy egy életképes európai védelmi technológiai és ipari bázis csak a világpiac részeként képzelhető el, és arra ösztönzi a Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy globális szemléletmódot alkalmazzon a kérdéssel kapcsolatban; úgy véli, hogy protekcionista intézkedések meghozatala ellentétes lenne az európai védelmi ipar versenyképességének megerősítésére irányuló célkitűzéssel;

75.

sajnálattal veszi tudomásul a kölcsönös piaci hozzáférés tekintetében az Amerikai Egyesült Államok és Európa között meglévő egyenlőtlenséget és az ennek következtében a védelmi kereskedelem terén kialakult kiegyensúlyozatlan helyzetet; erőfeszítések megtételére szólít fel, hogy a védelmi közbeszerzéshez való hozzáférés terén az Atlanti-óceán két oldalán tényleges viszonosság alakuljon ki;

76.

sürgeti a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák be a Tanácsnak a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008/944/KKBP közös álláspontjában megfogalmazott kötelezettségeket, illetve hogy biztosítsák, hogy az összes engedélyezési kérelmet szigorúan, a megkövetelt nyolc kritérium alapján értékelik; sürgeti a tagállamokat és az EU-t, hogy a globális fegyverkereskedelem forgalmának jobb ellenőrizhetősége érdekében lépjenek fel a nemzetközi fórumokon a nemzetközi védelmi beszerzési piacok nagyobb átláthatósága érdekében, különösen a fegyverkereskedelmi szerződés előmozdításával; felhívja a tagállamokat a fegyverkereskedelmi szerződés késlekedés nélküli ratifikálására, hogy az – a Parlament jóváhagyását követően – hatályba léphessen;

77.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, a NATO Parlamenti Közgyűlésének és a NATO főtitkárának.