9.3.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 93/52


P7_TA(2013)0350

A kihalás által fenyegetett európai nyelvek és a nyelvi sokszínűség

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i állásfoglalása a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről (2013/2007(INI))

(2016/C 093/07)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, valamint 3. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel az Alapjogi Charta 21. cikkének (1) bekezdésére, valamint 22. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság EUROMOSAIC-tanulmányára, amely arról tanúskodik, hogy európai nyelvek halnak ki amiatt, hogy a hatályban lévő eszközök nem teszik lehetővé megmentésüket,

tekintettel a szellemi kulturális örökség védelméről szóló 2003. október 17-i UNESCO-egyezményre, amely kiterjed a szóbeli hagyományokra és kifejezési formákra, beleértve a nyelvet is, mint a szellemi kulturális örökség hordozóját,

tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. október 20-i UNESCO-egyezményre,

tekintettel az UNESCO által a világ veszélyeztetett nyelveiről készített atlaszra,

tekintettel az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa által 2010. március 18-án elfogadott, „A kisebbségi nyelvek: hozzájárulása a regionális fejlődéshez” című határozatra (301/2010) (1),

tekintettel az Európa Tanács 12423/2010 számú jelentésére, az 1769/2010 határozatára valamint az 1944/2010 számú ajánlására,

tekintettel a „Többnyelvűség: európai tőke és közös elkötelezettség” című, 2008. szeptember 18-i bizottsági közleményre (COM(2008)0566),

tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (2),

tekintettel a Régiók Bizottságának „A hagyományos nyelvi kisebbségek védelme és fejlesztése a Lisszaboni Szerződés keretében” című véleményére (3),

tekintettel az európai többnyelvűségi stratégiáról szóló 2008. november 21-i tanácsi állásfoglalásra (4),

tekintettel az Európa Tanács „Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája” című dokumentumára, amelyet 1992. november 5-én nyitottak meg aláírásra,

tekintettel a nyelvi jogok egyetemes nyilatkozatára (1996),

tekintettel a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményre (1995),

tekintettel „A kulturális sokszínűség megőrzéséről és támogatásáról: az európai régiók és nemzetközi szervezetek, például az UNESCO és az Európa Tanács szerepe” című, 2004. január 14-i állásfoglalására (5), valamint „A bővítés és a kulturális sokszínűség kapcsán a regionális és kevésbé használt nyelvekről, az európai kisebbségi nyelvekről szóló, 2003. szeptember 4-i állásfoglalására (6),

tekintettel a regionális és helyi hatóságoknak az európai integrációban játszott szerepéről szóló 2003. január 14-i állásfoglalására (7), amely utal az európai nyelvi sokszínűségre,

tekintettel a „Többnyelvűség: európai tőke és közös elkötelezettség”című 2009. március 24-i állásfoglalására (8),

tekintettel az európai közösségi médiáról szóló 2008. szeptember 25-i állásfoglalására (9),

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A7-0239/2013),

A.

mivel a Lisszaboni Szerződés nagyobb hangsúlyt fektet arra a célkitűzésre, hogy az Európai Unió kulturális és nyelvi örökségét annak teljes sokszínűségében megőrizze és előmozdítsa;

B.

mivel a nyelvi és kulturális sokféleség az Európai Unió egyik alapvető elve, amelyet az Alapjogi Charta 22. cikke is rögzít: „Az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget”;

C.

mivel az Alapjogi Charta 21. és 22. cikke a nyelvi sokféleséget a polgárok jogaként ismeri el, ami azt jelenti, hogy a valamely nyelv kizárólagosságának kialakítására irányuló kísérlet korlátozásnak és az Unió alapvető értékei megsértésének minősül;

D.

mivel a veszélyeztetett nyelvekre az európai kulturális örökség részeként kell tekinteni, nem pedig politikai, etnikai vagy területi törekvések eszközeként;

E.

mivel értékét és méltóságát tekintve Európa valamennyi nyelve egyenlő, mivel kultúráinak és civilizációs formáinak szerves részét képezik, és mivel hozzájárulnak az emberiség gyarapodásához;

F.

mivel a nyelvi sokféleségüket demokratikusan és fenntarthatóan irányító, összefogó többnyelvű társadalmak azon túl, hogy segítik a pluralizmus előmozdítását, nyitottabbak és jobb helyzetben vannak ahhoz, hogy a nyelvi sokféleség által képviselt gazdagság részét képezzék;

G.

mivel minden egyes nyelvben – a veszélyeztetetteket is beleértve – történelmi, társadalmi és kulturális tudás, valamint kreatív mentalitás és stílus tükröződik, amely részét képezi az Európai Unió gazdagságának és sokszínűségének, és az európai identitás alapját képezi; ezért a nyelvi sokféleség és a veszélyeztetett nyelvek jelenléte egy országban előnynek, nem pedig tehernek tekintendő, ezért támogatni kell és elő kell mozdítani;

H.

mivel az UNESCO a világ veszélyeztetett nyelveiről készített atlaszban feltünteti, hogy egy adott nyelv akkor minősül veszélyeztetettnek, ha az alábbi tudományos kritériumok legalább egyikének nem felel meg: a nyelv nemzedékről nemzedékre való továbbadása; a beszélők száma; a beszélők aránya a populáció egészéhez viszonyítva; a nyelv használata a különböző hivatalos és magánszíntereken; az új médiára való reagálás; a nyelvek elsajátításához és oktatásához szükséges segédanyagok megléte; kormányzati és intézményi szintű attitűdök és nyelvi politikák – használat és hivatalos státusz; a közösség tagjainak saját nyelvükkel szembeni attitűdjei; a dokumentáltság jellege és minősége;

I.

mivel a kulturális sokszínűségről szóló 2005. évi UNESCO-egyezmény lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megfelelő – többek között a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások során használt nyelvekre vonatkozóan – intézkedéseket hozzanak e tevékenységek, javak és szolgáltatások védelme érdekében, előmozdítandó a kulturális kifejezésformák sokszínűségét saját területükön, de a nemzetközi megállapodások keretében is;

J.

mivel az Európa Tanács „Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája” című dokumentuma, amelyet az Unió 16 tagállama ratifikált, egyrészt referenciakeretként szolgál a kihalástól fenyegetett nyelvek védelmére, másrészt eszközként a kisebbségek védelmére. Mindkét pont szerepel az uniós csatlakozás feltételéül szabott koppenhágai kritériumok között.

K.

mivel az UNESCO szerint valamennyi európai országban, tengerentúli európai területen és az Unió vándorló közösségein belül léteznek olyan nyelvek, amelyek szájhagyomány útján terjednek nemzedékről nemzedékre, és amelyeket veszélyeztetettnek kellene tekinteni; mivel egyes határokon átnyúló közösségek által beszélt, veszélyeztetett európai nyelvek a védelem nagyon különböző szintjét élvezik attól a tagállamtól vagy régiótól függően, amelyben az érintett nyelv beszélői élnek;

L.

mivel ennélfogva egyes országokban és régiókban még olyan kisebbségi vagy regionális nyelvek is veszélyeztetve vagy kihalófélben vannak, melyek más – szomszédos – országokban hivatalos, többségi nyelvnek számítanak;

M.

mivel az európai nyelvek és kultúrák sokfélesége a természetes biológiai sokféleséghez hasonlóan részét képezi annak az élő örökségnek, amely szükséges társadalmaink fenntartható fejlődéséhez, és ennélfogva meg kell őrizni és a kihalás veszélyétől meg kell menteni őket;

N.

mivel a nyelvi sokféleség tisztelete a kölcsönös megértés, az önbecsülés és a nyitottság növelése révén pozitív módon járul hozzá a társadalmi kohézióhoz, elősegíti a kultúrához való hozzáférést, továbbá hozzájárul a kreativitáshoz és az interkulturális készségek elsajátításához, valamint a népek és országok közötti együttműködéshez;

O.

mivel a Lisszaboni Szerződés 167. cikke egyértelműen megállapítja: „Az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket”, és ezért nemcsak a sokszínűségét képző uniós nyelvi örökség gazdagságának megőrzésére és megóvására irányuló fellépéseket ösztönzi, hanem a tagállami politikákat kiegészítve lépéseket tesz ennek az örökségnek a megerősítésére és előmozdítására is;

P.

mivel az Európai Unió nyelvi sokféleségének fogalma magában foglalja mind a hivatalos nyelveket, mind a hivatalos „társnyelveket”, mind a regionális nyelveket, mind pedig azokat, amelyeket a tagállamokban hivatalosan semmilyen módon nem ismernek el;

Q.

mivel a veszélyeztetett nyelvek kategóriájába olyan nyelvek is beletartoznak, amelyek csak egy meghatározott területen vannak veszélyeztetve, ahol a közösség adott nyelvet beszélő tagjainak száma jelentősen csökken, illetve e kategóriába tartoznak azok az esetek is, amelyekben az egymást követő népszámlálási statisztikák egy adott nyelv beszélőinek drámai csökkenését mutatják;

R.

mivel a tagállamok hivatalos nyelvei is lehetnek az Unió különböző területein veszélyeztetett nyelvek;

S.

mivel szorongatott helyzetük miatt különös figyelmet kell fordítani a kihalással fenyegetett nyelvekre a kulturális és a nyelvi sokszínűség elismerése, a veszélyeztetett nyelvekkel szemben meglévő előítéletek leküzdését célzó politikai intézkedések végrehajtása, valamint egy nemzeti és európai szintű asszimilációellenes megközelítés elfogadása révén;

T.

mivel a tanulás folyamata anyanyelven a leghatékonyabb;

U.

mivel a születéstől fogva megtanult anyanyelv és az e mellett elsajátított hivatalos nyelv révén a gyermekek természetes készségre tesznek szert további nyelvek későbbi elsajátítására, és mivel a nyelvi pluralizmus előnyt jelent az európai fiatalok számára;

V.

mivel a veszélyeztetett európai nyelveket érintő fenyegetés csökkenthető annak az alapelvnek a biztosítása révén, hogy a közügyek és az igazságszolgáltatási ügyek intézésében az adott nyelv az egyenlőség alapján és a sokszínűség érdekében arányos bánásmódban részesüljön;

W.

mivel egy nyelv megőrzése és továbbadása gyakran a nem hivatalos és hivatalos oktatáson múlik, és mivel fontos elismerni az önkéntes szervezetek, a művészet és a művészek ebben betöltött szerepét;

X.

mivel a Bizottság többnyelvűségi politikája nem szentel kellő mértékű külön figyelmet a veszélyeztetett nyelvek ügyének; mivel az utóbbi két többéves pénzügyi keret idején, 2000 és 2007, illetve 2007 és 2013 között az e nyelvek számára biztosított európai támogatások jelentősen csökkentek, ami hozzájárult nehézségeik fokozódásához, és mivel nem szabad megengedni, hogy ez a helyzet a következő többéves pénzügyi keret idején, 2014 és 2020 között fennmaradjon;

1.

felhívja az Uniót és tagállamait, hogy ébredjenek jobban a tudatára a veszélyeztetett nyelvek közé sorolt számos európai nyelv jövőjét fenyegető rendkívüli veszélyeknek, és őszintén kötelezzék el magukat az Unió egyedülállóan sokszínű nyelvi és kulturális örökségének megóvása és támogatása mellett azáltal, hogy az érintett nyelvekre vonatkozóan nagyratörő megelőző és revitalizációs politikákat vezetnek be, és e célra ésszerű költségvetést különítenek el; javasolja, hogy e politikák az európai uniós polgárok figyelmének szélesebb körű felkeltését is célozzák a szóban forgó közösségek által képviselt nyelvi és kulturális gazdagság iránt; ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsanak ki cselekvési terveket a veszélyeztetett nyelvek előmozdítása érdekében, amelyek Európa számos nyelvi közösségében már hozzáférhető, megosztott bevált gyakorlaton alapulnak;

2.

felkéri a tagállamok kormányait, hogy ítéljék el mindazokat a gyakorlatokat, amelyek a nyelvi diszkrimináció vagy az erőltetett vagy rejtett asszimiláció révén a veszélyeztetett nyelvi közösségek identitása és nyelvhasználata, illetve kulturális intézményei ellen irányultak vagy irányulnak;

3.

felhívja a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, ratifikálják és hajtsák végre a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját; hangsúlyozza, hogy a Charta viszonyítási alap a veszélyeztetett nyelvek védelme szempontjából, és az uniós csatlakozás feltételéül szabott koppenhágai kritériumokban meghatározott egyik kisebbségvédelmi eszköz;

4.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tartsák be azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. évi UNESCO-egyezményhez való csatlakozással vállaltak;

5.

felhívja az uniós hatóságokat, hogy a nyelvi sokféleség hatékony tiszteletét és különösen a legkiszolgáltatottabb európai nyelvek védelmét vegye fel azok közé a kritériumok közé, amelyeket minden államnak teljesítenie kell ahhoz, hogy európai uniós tagállammá válhasson;

6.

felkéri az Európai Bizottságot, a tagállamok kormányait és a regionális hatóságokat, hogy indítsanak olyan programokat, amelyek a veszélyeztetett nyelvi vagy etnikai közösségek iránti toleranciát, nyelvi, kulturális értékeik tiszteletét és társadalmi megbecsülésüket szolgálják;

7.

felhívja a tagállamok kormányainak és regionális hatóságainak figyelmét arra, hogy egy veszélyeztetett nyelv fennmaradása egyenlő a nyelvet hordozó közösség megmaradásával és fejlődésével, és hogy ennek megfelelően az őket védő politikák kialakításánál a kulturális, oktatási szempontok mellett a gazdasági, szociális dimenziókat is figyelembe kell venni;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a veszélyeztetett nyelvek védelmét szolgáló konkrét politikai intézkedésekre; felhívja továbbá a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Szerződés szerinti hatáskörükön belül igazítsák ki az Európai Unió politikáit, és programjait ütemezzék annak érdekében, hogy támogassák a veszélyeztetett nyelvek megőrzését, valamint a nyelvi sokféleséget a 2014–2020 közötti időszakra szóló pénzügyi támogatási eszközök, többek között az alábbiak révén: e nyelvek dokumentálására irányuló programok, továbbá oktatási és képzési, társadalmi integrációs, ifjúsági és sportprogramok, kutatási és fejlesztési programok, kulturális és médiaprogram, strukturális alapok – kohéziós alap, ERFA, ESZA, európai területi együttműködés, EMVA, valamint az új technológiák, a közösségi média és a multimédia-platformok felé nyitó eszközök és megosztási felületek, beleértve a tartalom és az alkalmazások létrehozásának támogatását egyaránt; úgy véli, hogy ezeknek az eszközöknek olyan programokra és intézkedésekre kell összpontosulniuk, amelyek átfogó, kulturális vagy gazdasági szempontból pozitív tervet mutatnak fel, amely túlmutat a közösségi és régiós határokon; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a veszélyeztetett nyelveket célzó projekteket hátráltató, az érintett nyelvi közösségek kis méretéből fakadó adminisztratív és jogalkotási akadályokat;

9.

tekintettel arra, hogy nincs idő a késlekedésre, felhív a megőrzést célzó intézkedésekre előirányzott finanszírozási források lehető legkönnyebb módon történő hozzáférhetővé tételére és egyértelműsítésére annak érdekében, hogy az azokat felhasználni kívánók meghatározott időn belül érdemben támogathassák a veszélyeztetett nyelveket;

10.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak támogatnia és ösztönöznie kell a tagállamokat, hogy kövessenek olyan nyelvi politikát, amely már a legfiatalabb korban lehetővé teszi a veszélyeztetett nyelv anyanyelvként való elsajátítását; rámutat, hogy a két vagy több nyelv elsajátítására irányuló politika – amint azt tudományosan is igazolták – később a gyermekek javára válna, és elősegítené, hogy további nyelveket sajátítsanak el, miközben ösztönzi a nyelvek nemzedékek közötti továbbadását, és a veszélyeztetett nyelvek beszélőit konkrétan támogatná a nyelv nemzedékek közötti továbbadásának újraélesztésében, amennyiben e továbbadás veszélyben van;

11.

támogatja a veszélyeztetett nyelvek tanításának megerősítését valamennyi korosztály számára megfelelő módszerekkel, beleértve a távtanulást is, a kulturális és nyelvi sokszínűségen alapuló valódi európai polgárság kialakulása érdekében;

12.

tudomásul veszi a Bizottság többnyelvűségre vonatkozó programjait; úgy ítéli meg, hogy a projektek gazdáinak esélyt kell kapniuk e lehetőségek kihasználására, és mivel a valamely veszélyeztetett nyelv megmentéséért küzdő veszélyeztetett nyelvi közösségek gyakran kis lélekszámú lakossági csoportok, kitart amellett, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a rájuk vonatkozó programok általi támogathatóságnak pénzügyi hozzájárulásuk alacsony szintje, a kedvezményezettek korlátozott száma vagy az érintett terület kis mérete ne legyen akadálya, illetve hogy tegye lehetővé az e programokhoz való hozzáférést és népszerűsítse azokat, a támogathatóságra vonatkozóan iránymutatást nyújtva; sürgeti a tagállamokat, hogy az európai forrásokból finanszírozandó, veszélyeztetett kis nyelvi csoportok és közösségek számára lépjenek fel közvetítőként és támogatóként, és egyúttal emlékeztet arra, hogy a nyelvi sokféleség előmozdítását célzó uniós finanszírozást nem szabad a tervezettől eltérő célra fordítani, és nem szabad olyan fellépések támogatására felhasználni, amelyekben a veszélyeztetett nyelvek átfogóbb jellegű politikai napirendek megvalósításának eszközéül szolgálnak;

13.

úgy véli, hogy a nyelvi revitalizáció hosszú távú feladat, amelynek több területen sokféle tevékenység összehangolt tervezésén kell alapulnia, különösen az oktatásban (e téren az iskola előtti nevelés és az általános iskolai oktatás valódi értéket képvisel, a szülők adott nyelvre való oktatásával együtt), a közigazgatásban, a médiaprogramokban (többek között lehetőséget biztosítva a rádió- és televízióállomások létrehozására és fejlesztésére), a művészetekben, valamint a közélet valamennyi formájában, ami a források hosszú távú rendelkezésre bocsátását feltételezi; úgy ítéli meg, hogy az ilyen programok kidolgozását, a bevált gyakorlatok nyelvi közösségek közötti megosztását és az értékelési eljárások végrehajtását támogatni kell;

14.

emlékeztet annak fontosságára, hogy a túlnyomórészt szóban használt nyelvek standardizálására irányuló erőfeszítéseket folytatni kell;

15.

felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak fokozott figyelmet és támogatást a felsőoktatási tanulmányokra és a kutatásra, különös hangsúlyt fektetve a veszélyeztetett nyelvekre;

16.

úgy véli, hogy az új technológiák eszközül szolgálhatnak a veszélyeztetett európai nyelvek ismeretének, terjesztésének, oktatásának és megőrzésének ösztönzésére;

17.

hangsúlyozza a veszélyeztetett nyelvek családon belüli, nemzedékről nemzedékre való átadásának jelentőségét, valamint hogy szükség esetén a veszélyeztetett nyelvek tanulását külön oktatási rendszer keretében elő kell segíteni; bátorítja a tagállamokat és a regionális hatóságokat arra, hogy e cél érdekében fejlesszék oktatási politikáikat és oktatási segédanyagaikat;

18.

úgy véli, hogy a nyelvi revitalizáció céljából hasonlóképpen fontos, hogy a periférikus helyzetbe jutott és jobbára a családi nyelvhasználat zárt körébe szorult nyelvek a nyilvános társadalmi nyelvhasználat jogát élvezhessék;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt azokkal a nemzetközi szervezetekkel, amelyek a veszélyeztetett nyelvek védelmét és előmozdítását célzó programokat és kezdeményezéseket hoztak létre, ideértve például az UNESCO-t és az Európa Tanácsot;

20.

ajánlja, hogy a tagállamok kísérjék figyelemmel a legkiszolgáltatottabb nyelvek fejlődését, bevonva mind az állami hatóságokat, mind pedig a saját nyelvvel rendelkező területek hatóságait, akár hivatalos nyelvekről van szó, akár nem;

21.

úgy véli, hogy a média és kiváltképp az új média fontos szerepet játszhat a veszélyeztetett európai nyelvek védelmében, különösen a jövő nemzedékei számára; hangsúlyozza továbbá, hogy e célok érdekében az új technológiákat is be lehetne vetni;

22.

mivel egy nyelv utolsó beszélőjének halála általában az adott nyelv kihalását jelzi, különösen arra sürgeti a helyi hatóságokat, hogy fogadjanak el revitalizációs intézkedéseket a jelenlegi helyzet megváltoztatása érdekében;

23.

megjegyzi, hogy a digitalizáció lehet az egyik mód a nyelvek kihalásának megelőzésére; ezért arra sürgeti a helyi hatóságokat, hogy gyűjtsék össze és tegyék online elérhetővé az e nyelveken készült könyveket és felvételeket, továbbá a nyelvi örökség minden egyéb megnyilvánulását;

24.

javasolja, hogy a veszélyeztetett nyelvi közösségeket a nemzetközi közösség és a tagállamok ruházzák fel jogokkal annak elismerése érdekében, hogy nyelvük használata és megőrzése mind saját közösségük, mind pedig Európa számára értéket jelent;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy különböző programok révén biztosítson folyamatos támogatást azon transznacionális hálózatok és európai szintű kezdeményezések és fellépések számára, amelyek célja a veszélyeztetett nyelvek előmozdítása, továbbá hangsúlyozza, hogy tevékenyen közre kell működni az UNESCO által a világ veszélyeztetett nyelveiről készített atlasz teljesebbé és naprakésszé tételében, valamint olyan mutatókat kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik az egyes nyelvek helyzetének és az eltűnésük megelőzésére végrehajtott politikák eredményeinek nyomon követését;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az Euromosaic-tanulmánnyal megkezdett kutatást, és tárja fel azokat az eseteket, amelyekben olyan nemzeti szintű megelőző intézkedések születtek, amelyek révén jelentősen csökkent valamely európai nyelv kihalásának a veszélye; ajánlja, hogy a tudás, a szakértelem és a bevált gyakorlatok különböző nyelvi közösségek közötti megosztásának támogatása érdekében az európai nyelvi hálózatok – például az NPLD – értékeljék a tagállamokban a veszélyeztetett nyelvek megőrzésére, védelmére és előmozdítására kidolgozott politikákat, a Bizottság pedig ennek alapján tegyen ajánlásokat;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a veszélyeztetett nyelvek elsajátítására, a revitalizációra, valamint a kétnyelvű és többnyelvű európai polgárokkal kapcsolatos kognitív és társadalmi előnyökre vonatkozó kutatást;

28.

felszólítja mindazokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálják a regionális és kisebbségi nyelvekről szóló 1992. évi európai chartát és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló 1995. évi keretegyezményt, hogy ezt tegyék meg;

29.

felkéri a Bizottságot, hogy a veszélyeztetett nyelvek uniós védelmére vonatkozóan vegye számba a lehetséges intézkedéseket;

30.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a veszélyeztetett nyelvek használatának előmozdítását szolgáló kísérleti projekteket, valamint az egyes nyelvi közösségek által önállóan kidolgozott cselekvési terveket;

31.

úgy véli, hogy az Uniónak a harmadik – különösen az EU-hoz csatlakozni kívánó – országokkal fenntartott kapcsolataiban támogatni kell a nyelvi sokféleséget;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra olyan egyedi európai intézkedések meghozatalát, amelyek célja a veszélyeztetett nyelvek megőrzése, védelme és előmozdítása;

33.

úgy véli, hogy a soknyelvűség előmozdításával kapcsolatos programok lényegesek az Unió szomszédságában lévő/tagjelölt és potenciális tagjelölt országok politikai stratégiái szempontjából;

34.

úgy véli, hogy a Bizottság által a nyelvi revitalizáció céljaira nyújtott támogatásnak különös figyelmet kell fordítania a digitális média – többek között a szociális média – területének kezdeményezéseire annak biztosítása érdekében, hogy a fiatal nemzedékek is foglalkozzanak Európa veszélyeztetett nyelveivel;

35.

úgy véli, hogy a Bizottságnak figyelmet kell fordítania arra, hogy néhány tagállam és régió politikájával veszélybe sodorja a határain belüli nyelvek túlélését, még ha e nyelvek európai szinten nincsenek is veszélyben;

36.

felhívja a figyelmet azon hasznos honlapokra, amelyek információkkal szolgálnak az Európai Unió azon programjairól, amelyek a veszélyeztetett nyelvek előmozdítását célzó projekteket finanszíroznak, valamint felhívja a Bizottságot, hogy írjon ki újabb felhívást e honlapok 2014–2020 közötti új programok figyelembevételével történő frissítésére, továbbá hogy e tárgyban nyújtson kiterjedtebb tájékoztatást, különösen az érintett nyelvi közösségek körében;

37.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id=1671947&Site=DC

(2)  HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(3)  HL C 259., 2011.9.2., 31. o.

(4)  HL C 320., 2008.12.16., 1. o.

(5)  HL C 92. E, 2004.4.16., 322. o.

(6)  HL C 76. E, 2004.3.25., 374. o.

(7)  HL C 38. E, 2004.2.12., 167. o.

(8)  HL C 117. E, 2010.5.6., 59. o.

(9)  HL C 8. E, 2010.1.14., 75. o.