26.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/49


P7_TA(2013)0314

Közlekedésbiztonság

Az Európai Parlament 2013. július 3-i állásfoglalása a 2011–2020 közötti közúti közlekedésbiztonságról – az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé (2013/2670(RSP))

(2016/C 075/08)

Az Európai Parlament,

tekintettel a 2011 és 2020 közötti európai közúti közlekedésbiztonságról szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására (1),

tekintettel az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című 2011. december 15-i állásfoglalására (2),

tekintettel a Bizottság „A közúti közlekedésbiztonság európai térsége felé: a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra” című közleményére (COM(2010)0389),

tekintettel „Az Európai Bizottság 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozó, a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatásai hatodik célkitűzésének végrehajtásáról – Az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” (SWD(2013)0094) című bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

tekintettel a Régiók Bizottságának „A közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra” című véleményére (3),

tekintettel a Világbank és a WHO által 2004-ben közösen publikált világjelentésre a közúti közlekedés során elszenvedett sérülések megelőzéséről,

tekintettel „Az e-segélyhívó szolgáltatás: egy új 112-es szolgáltatás a polgárok számára” című, 2012. július 3-i állásfoglalására (4),

tekintettel „A 2011–2020 közötti közúti közlekedésbiztonság – Az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” címmel a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000061/2013 – B7-0211/2013),

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel 2011-ben több mint 30 000-en vesztették életüket és megközelítőleg 1 500 000-en sérültek meg (közülük több mint 250 000-en súlyosan) az Európai Unió közútjain elszenvedett balesetekben;

B.

mivel minden halálos balesetre további 4 maradandó fogyatékossággal, 40 könnyű sérüléssel és 10 súlyos sérüléssel járó baleset jut;

C.

mivel az összes súlyos baleset több mint fele városi területeken történik, amely különösen a gyalogosokat, motorosokat, kerékpárosokat (köztük elektromos kerékpárt használókat) és más veszélyeztetett úthasználókat érinti;

D.

mivel a halálos közúti balesetek és súlyos sérülések legfőbb oka a berendezések meghibásodása, az úttervezés, a nem megfelelő útkarbantartás és a vezetői magatartás, a gyorshajtást is beleértve; mivel a sebesség közvetlenül összefügg a sérülés súlyosságával, és mivel egyes tagállamok fontolgatják a sebességhatárok emelését az autópályán;

E.

mivel a 45 év alatti uniós polgárok kórházi felvételének egyik fő oka a közúti baleseti sérülés, és számos súlyos sérülés végződik egész életen át tartó szenvedéssel vagy maradandó fogyatékossággal;

F.

mivel a segélyhívó szolgálatok válaszideje (az „arany óra” elve) – ideértve az életmentő elsősegély-nyújtást, valamint az ellátás minőségét – fontos szerepet játszik a balesetek túlélésében;

G.

mivel a közúti közlekedési balesetek társadalmi-gazdasági költségeit a GDP 2 %-ára, azaz 2012-ben mintegy 250 milliárd euróra becsülik (5);

H.

mivel az e téren tett európai intézkedések pozitív eredményeket mutatnak;

1.

támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a közlekedésbiztonsági munka során kiemelt elsőbbséget kapjanak a súlyos sérülések;

2.

üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a súlyos sérülés egységes uniós meghatározását a sérülések egyetemesen elfogadott besorolása – ismertebb nevén a Maximális Rövidített Sérülési Skála – alapján;

3.

felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen hajtsák végre a súlyos közúti sérülések közös uniós meghatározását, és ennek alapján 2014-re gyűjtsék össze és jelentsék a közlekedési módokra, illetve a közúti infrastruktúra típusára felbontott – és a veszélyeztetett úthasználókra is kiterjedő – statisztikákat;

4.

sürgeti a Bizottságot, hogy az összegyűjtött adatok alapján tűzze ki a 2014–2020 közötti időszakra a közúti balesetek a 40 %-kal való csökkentésének ambiciózus célját, és hosszú távú célként őrizze meg a globális „zéró elképzelést”;

5.

úgy véli, hogy egy közös adatgyűjtési és jelentéstételi mechanizmus kidolgozása nem akadályozhatja az arra irányuló sürgős intézkedések uniós szintű meghozatalát, hogy csökkenjen az utakon súlyosan megsérült személyek száma;

6.

üdvözli a Bizottság által a globális stratégiája kidolgozásához kijelölt prioritásokat, amely értelmében az ütközés hatásával, a balesetkezelési stratégiával, az elsősegéllyel és sürgősségi szolgálatokkal, valamint a hosszú távú rehabilitációs folyamatokkal foglalkozik, és kéri e prioritások gyors megvalósítását;

A súlyos sérülések haladéktalan csökkentése az európai közutakon

7.

hangsúlyozza, hogy az ütközés hatásainak csökkentése, az úthasználók biztonságának növelése és a súlyos sérülések csökkentése érdekében egy sor hatályos jogszabályt és intézkedést haladéktalanul jobban kell végrehajtani;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a passzív és aktív járműbiztonsági jogszabályokat úgy, hogy azok a legfrissebb technológiai fejlődéshez igazodjanak, valamint támogassa kényszerítő technológiák beépítését az autókba;

9.

kéri a Bizottságot, hogy támogassa a biztonságos és intelligens közúti infrastruktúra kiépítését;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy adjon részletes tájékoztatást arról, hogy a tagállamok hogyan ültetik át a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló 2011/82/EU irányelvet;

11.

sürgeti a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket az ittas és bódult állapotban való vezetés elleni küzdelem, valamint a közlekedési szabálysértők értékelésére és rehabilitációjára irányuló bevált gyakorlatok cseréje terén;

A közúti közlekedés veszélyeztetett résztvevőinek védelme

12.

megjegyzi, hogy a gyalogosok és kerékpárosok együttesen a városi közúti balesetek halálos áldozatainak 50 %-át és a súlyosan megsérültek jelentős részét teszik ki;

13.

támogatja a leginkább veszélyeztetett úthasználók – az idősek, a kisgyermekek, a fogyatékkal élők és a kerékpárosok – védelmét célzó műszaki szabványok és politikák felügyeletét és továbbfejlesztését; a „leginkább veszélyeztetett úthasználók jogainak” az uniós jogszabályokban és közlekedéspolitikában való előmozdítására irányuló összehangolt erőfeszítés részeként;

14.

felszólítja a Bizottságot, hogy adjon áttekintést a 30 km/h sebességkorlátozású városi területekről, illetve e korlátozásnak a halálesetek és súlyos sérülések csökkentésére tett hatásáról;

15.

felhívja a tagállamokat, hogy hangsúlyozzák a biztonságosabb kerékpározásra és gyalogos közlekedésre vonatkozó tájékoztató és oktató kampányok, valamint a kerékpározásra és gyaloglásra buzdító politikák fontosságát, mivel a városi területeken a kerékpárosok és a gyalogosok biztonsága szorosan összefügg az adott esetben a tömegközlekedést és a kollektív mobilitást ötvöző kerékpározás és gyaloglás mint közlekedési mód elterjedtségével;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan városi közúti biztonsági iránymutatásokat, amelyeket be lehet építeni a fenntartható városi mobilitási tervekbe (SUMP-ok), valamint vegye fontolóra a városi közlekedési projektek uniós társfinanszírozásának olyan SUMP-okhoz kapcsolását, amelyek uniós csökkentési célokat tűznek ki a közúti halálesetekre és súlyos sérülésekre vonatkozóan;

Az elsősegély és a sürgősségi szolgálatok javítása

17.

sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák az európai segélyhívó számot (112), és teljesítsék a közbiztonsági válaszpontok 2015-ig elérendő teljes működőképességére vonatkozó követelményt, valamint ezek bevezetéséhez a lehető leggyorsabban indítsanak figyelemfelkeltő kampányt;

18.

üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy – az adatvédelmi szabályok tiszteletben tartása mellett – 2015-ig minden újonnan típusjóváhagyással ellátott autóban és valamennyi tagállamban kötelezően vezessenek be egy 112-es számon alapuló nyilvános e-segélyhívó rendszert;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokban bevált gyakorlatokat figyelembe véve fontolja meg az idősebb kiskorúak „kísérővel való vezetésének” bevezetését;

20.

felszólítja a tagállamokat, hogy módszeresen támogassák az elsősegély-nyújtási tanfolyamokat, mert így javítható a mentőszolgálatok megérkezése előtt az áldozatoknak segítséget nyújtó járókelők balesetekre való reagálási képessége;

21.

felhívja a tagállamokat, hogy a segítségnyújtó és a sérült számára hatékony beavatkozás és a biztonság garantálása érdekében ösztönözzék a sürgősségi szolgálatok, illetve a járműtervezők és -gyártók közötti együttműködést;

22.

felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az e-egészségügyi rendszerek végrehajtását és különösen az intelligens közlekedési kommunikációs rendszerek mentőcsapatok általi – köztük sürgősségi járművekben történő – alkalmazását;

A baleseti utókezelés és hosszú távú rehabilitáció

23.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy egészségügyi ágazati politikáikban hangsúlyozzák a baleset utáni ellátás fontosságát, és javítsák tovább a hosszú távú kórházi ellátást, a kórházi ellátás utáni kezelést és a rehabilitációt, beleértve a közúti balesetek túlélői és tanúi által elszenvedett pszichés trauma kezelését és a pszichológiai gondozást, például az életminőségük javításához szükséges segítségnyújtási pontok biztosításával;

24.

felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a súlyos sérülések következményeivel – például a károsodás, fogyatékosság és funkcionális fogyatékosság szintjeivel – kapcsolatos ismereteket azzal, hogy szorosabban összekapcsolják a társadalmi hatást kifejtő többi intézkedéssel, illetve dolgozzanak ki a közúti biztonságról szóló oktatóprogramokat;

o

o o

25.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL C 56. E, 2013.2.26., 54. o.

(2)  HL C 168. E, 2013.6.14., 72. o.

(3)  HL C 166., 2011.6.7., 30. o.

(4)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0274.

(5)  A Bizottság szolgálati munkadokumentuma „Az Európai Bizottság 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozó, a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatásai hatodik célkitűzésének végrehajtásáról – Az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” címmel