19.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/12

—

tekintettel a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/8/EK tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló 2003/8/EK irányelv alkalmazásáról szóló, a Bizottság által a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, 2012. február 23-i jelentésre (COM(2012)0071),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkére,

—

tekintettel az igazságszolgáltatáshoz való nemzetközi hozzáférésről szóló, 1980. október 25-i hágai egyezményre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0161/2013),

A.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy „azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van”;

B.

mivel a 2003/8/EK tanácsi irányelv rendelkezései biztosítják, hogy a határon átnyúló jogvitákban érintett polgárok hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz;

C.

mivel az irányelv fő rendelkezése biztosítja, hogy a költségmentesség nem tagadható meg kizárólag azon az alapon, hogy a jogvita jellegét tekintve határon átnyúló, és így minden tagállam megtartja saját költségmentességi rendszerét, ugyanakkor meg kell azt nyitnia más tagállamokból származó személyek számára;

D.

mivel az irányelv a továbbiakban lefekteti a határon átnyúló költségmentesség biztosításának feltételeit, különösen az anyagi helyzet, a jogvita tárgya és határon átnyúló jellege vonatkozásában;

E.

mivel költségmentesség csak olyan személyeknek biztosítható, akik anyagi helyzete nem teszi lehetővé számukra, hogy e költségmentesség nélkül hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz;

F.

mivel ezeket a forrásokat a bíróság székhelye szerinti tagállamban hatályos iránymutatások alapján értékelik, és több tagállamban rögzített küszöbértékek vannak hatályban;

G.

mivel ezek a küszöbértékek tagállamonként jelentősen eltérnek egymástól, és előfordulhat, hogy egy olyan polgárt, akit az egyik tagállamban költségmentességre jogosultnak tekintenek, egy másik tagállamban nem tekintenek annak, és mivel az irányelv 5. cikkének (4) bekezdése bizonyos mértékig elismeri ezt a problémát;

H.

mivel ezen ellentmondások kezelése érdekében meg kell vizsgálni, hogy egy polgár folyamodhasson-e költségmentességért a lakóhelye szerinti tagállamban is, és hogy a kérelméről annak a tagállamnak a hatóságai határozzanak-e;

I.

mivel annak érdekében, hogy a dolgokat mind a polgárok, mind az irányelvet alkalmazó hatóságok számára megkönnyítsék, a határon átnyúló jogvita esetén felmerülő költségmentességi kérelmek kapcsán választási lehetőséget kellene biztosítani a polgárok számára, hogy kérelmükről a lakóhelyük szerinti tagállam határozzon-e, vagy az a tagállam, ahol a bíróságnak a székhelye van, vagy az, ahol a határozatot végre fogják hajtani;

J.

mivel ilyen választási lehetőség esetén a tagállami hatóságok saját kritériumaikat alkalmazhatnák anélkül, hogy a kérelmet más tagállamhoz kellene továbbítaniuk vagy más tagállam feltételeit és iránymutatásait kellene tanulmányozniuk;

K.

mivel azok a polgárok, akik lakóhely szerinti tagállama elismerte a költségmentességhez való jogukat, erről tanúsítványt kaphatnának, melyet a bíróság székhelye vagy a határozat végrehajtása szerinti tagállam hatóságai tiszteletben tartanának;

L.

mivel az irányelv szerint a határon átnyúló költségmentesség kiterjed a határon átnyúló ügyeknél szokásos további költségekre, például a tolmácsolási, fordítási és utazási költségekre is;

M.

mivel az igazságügy területén a polgárok rendelkezésére álló segítségről szóló információkat az Unió egyik nyelvén kell megadni, hogy biztosítva legyen, hogy a polgárok egy olyan nyelven kapjanak megfelelő tájékoztatást, amelyet megértenek;

N.

mivel az igazságszolgáltatáshoz való nemzetközi hozzáférésről szóló 1980. október 25-i hágai egyezmény hasonló rendelkezéseket tartalmaz nemzetközi szinten, azonban azt a 27 tagállam közül csak 17 alkalmazza;

O.

mivel a többi tagállamot ennélfogva az egyezmény aláírására vagy ratifikálására kell ösztönözni;

1.

gratulál a Bizottságnak ahhoz, hogy benyújtotta a 2003/8/EK jelentés alkalmazásáról szóló jelentését;

2.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Bizottság külön nem tér ki azokra az európai eljárásokra, amelyekre a költségmentességről szóló irányelv szintén alkalmazható, például a kis értékű követelések európai eljárására, noha ennek az eljárásnak az esetében való alkalmazást a 2009. január 1. és 2010. december 31. közötti időszakban mindenképpen vizsgálni lehetett volna;

3.

elégedetten veszi tudomásul, hogy az irányelvet valamennyi tagállam átültette; megjegyzi ugyanakkor, hogy bizonyos pontok tekintetében a tagállamok eltérően értelmezik az irányelv hatályát;

4.

rámutat, hogy az eszköz kihasználására vonatkozó, részletes és pontos áttekintés érdekében egy további jelentésben országonként össze kellene gyűjteni az esetek számát és tartalmi irányultságát;

5.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy viszonylag kevés polgár és gyakorló jogász tud az irányelv biztosította jogokról;

6.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a határon átnyúló polgári és kereskedelmi jogviták esetén igénybe vehető költségmentességhez való jog ismertségének növelésére, és ezáltal erősítsék a polgárok szabad mozgását;

7.

elismeri az uniós e-igazságügyi portál, az Európai Igazságügyi Hálózat és az e-CODEX (e-igazságügyi kommunikáció online adatcsere révén) által végzett kiváló munkát, különösen a 2003/8/EK tanácsi irányelvben hivatkozott jogsegély-adatlapoknak az uniós e-igazságügyi portálon való elérhetősége révén; nagyobb pontosságra és e jogsegély-adatlapok és a nemzeti jogsegély-adatlapok könnyebb hozzáférhetőségére hív azonban fel valamennyi ilyen platformon, beleértve az arra vonatkozó egyértelmű és gyakorlati információkat is, hogy miként lehet a legjobban jogi segítségért folyamodni a különböző tagállamokban a határon átnyúló polgári és kereskedelmi jogviták esetén;

8.

felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak hatékony tájékoztató kampányt a nagyszámú lehetséges igénybe vevő és gyakorló jogász elérése céljából;

9.

úgy véli, hogy más európai eljárások – amilyen például a kis értékű követelések európai eljárása vagy az európai fizetési meghagyásos eljárás – sem ismertek, és a jelenlegi tájékoztatási politika mellett nem is fognak széles körben ismertté válni;

10.

rámutat, hogy új technológiák és kommunikációs eszközök használhatók a költségmentességről szóló információkhoz való hozzáférés lehetővé tételére; javasolja ezért, hogy a Bizottság és a tagállamok a kommunikációs csatornák széles spektrumát használják, beleértve az internetalapú kampányokat és az olyan interaktív platformokat is, mint az e-igazságügyi portál, hiszen ezek költséghatékony módjai a polgárok elérésének;

11.

felhívja a figyelmet arra, hogy a megindított eljárások folyamatossága érdekében a költségmentességi kérelemhez szükséges űrlapok átmeneti és végleges tárolhatóságát javítani kell, ez vonatkozik egyébként más eljárások űrlapjaira is, különösen a kis értékű követelések európai eljárásáéra és az európai fizetési meghagyáséra; biztosítani kell többek között, hogy ezek minden nyelven egyformán elérhetőek legyenek, többek között a Polgári Ügyek Európai Igazságügyi Atlaszának honlapján és az európai igazságügyi portálon is; felszólítja a Bizottságot, hogy azonnal orvosolja ezt a helyzetet;

12.

úgy véli, hogy adatbázisokat kellene felállítani, melyek tartalmazzák a határon átnyúló költségmentességi ügyekben való eljáráshoz szükséges kellő nyelvi és összehasonlító jogi ismerettel rendelkező jogászok elérhetőségét, ezáltal biztosítva azt, hogy olyan jogászokat hatalmazzanak meg, akik képesek ilyen esetekben eljárni; miközben a határon átnyúló jelenlegi jogi adatbázisokat, például a Find-a-Lawyer platformot jó gyakorlatként ismeri el e területen, további ilyen eszközök kidolgozására szólít fel, hogy azokat integrálni lehessen az e-igazságügyi portál jogi szakértőket tartalmazó adatbázisába;

13.

véleménye szerint kívánatos lenne, hogy külön képzési programokat biztosítsanak a határon átnyúló ügyekben járatos jogászoknak, külön hangsúlyt fektetve a nyelvtanfolyamokra és az összehasonlító jogra; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen támogasson különleges továbbképzési intézkedéseket azon ügyvédek számára, akik a jogi segítségnyújtás keretében nyújtanak szolgáltatásokat;

14.

elismeri, hogy a jogsegély és képzés költségekkel jár a tagállamok számára, és hogy a jelenlegi gazdasági környezetben sok tagállamban korlátokba ütközhet ennek finanszírozása; felhívja ezért a Bizottságot, hogy lehetőség szerint biztosítson finanszírozást a tagállamok számára annak biztosítása érdekében, hogy konzisztens és magas szintű jogi képzést tudjanak nyújtani a határon átnyúló polgári és kereskedelmi jogsegélyügyekkel kapcsolatosan;

15.

kiemeli annak fontosságát, hogy a kérelmezési eljárások egyszerűek legyenek, hogy a polgárok mindig képesek legyenek költségmentességért folyamodni, jogász segítsége nélkül is; javasolja, hogy az ilyen eljárásokban érintett polgárokat automatikusan tájékoztassák az e-igazságügyi portál létéről, hogy könnyebben hozzáférhessenek az információkhoz;

16.

úgy véli, hogy – a meglévő nemzeti költségmentességi rendszerekkel összhangban – tanácsos tagállamonként egy, kizárólag a határokon átnyúló költségmentességi ügyekért felelős hatóságot, továbbá egyetlen központi hivatalt kijelölni, amely fogadja és továbbítja a költségmentességi kérelmeket;

17.

úgy véli, hogy a költségmentesség igénybevételével kapcsolatos anyagi szempontok megállapításához erőteljesebben figyelembe kell venni a tagállamonként különböző megélhetési költségeket, és pontosabban rögzíteni kell, hogy e különbségeket milyen módon kell tekintetbe venni;

18.

javasolja annak biztosítását, hogy a kérelmezők választhassanak aközött, hogy a lakóhelyük szerinti tagállamban folyamodnak-e költségmentességért, vagy a bíróság székhelye szerinti tagállamban, illetve ott, ahol a határozatot végre fogják hajtani; megjegyzi, hogy ilyen körülmények között az egyes tagállamok hatóságai saját kritériumaikat alkalmazhatnák, amikor a kérelemről döntenek;

19.

javasolja, hogy amennyiben a lakóhely szerinti tagállam hatóságai a költségmentesség megadásáról határoznak és erről általánosan elfogadott tanúsítványt állítanak ki, azt fogadják el a bíróság székhelye, illetve a határozat végrehajtása szerinti tagállamban is;

20.

javasolja, hogy a költségmentességgel érintett költségek foglalják magukban a kérelmet elbíráló bíró vagy hatóság előtti kötelező megjelenés költségeit és a kapcsolódó költségeket is;

21.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a legkiszolgáltatottabb csoportokra, és biztosítsa, hogy szükségleteiket megfelelően vegyék figyelembe;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy a fenti irányvonalak mentén nyújtson be az irányelv módosítására irányuló javaslatot a határon átnyúló jogsegély magasabb szintű közös normáinak megállapítása érdekében;

23.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsanak ki hatékonyabb együttműködési rendszereket az állami szervek és a nem kormányzati szervezetek között, hogy a költségmentességet és a jogi tanácsadást hozzáférhetőbbé tegyék a polgárok számára;

24.

arra szólít fel, hogy hozzanak létre korai riasztási rendszert a nemzeti bíróságok között, hogy az egyik tagállamban benyújtott segítségkérések megismerhetők legyenek más tagállamokban is;

25.

fokozottabb együttműködést javasolt továbbá a Bizottság, a tagállamok és az olyan jogi szakmai testültetek és szervezetek között, mint az európai és nemzeti ügyvédi és jogászi kamarák;

26.

üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek a bevált gyakorlatok jó példáinak bizonyultak az ingyenes jogi tanácsadás területén, ideértve a pro bono szervezeteket és jogklinikákat;

27.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák a pert megelőző jogi segítségnyújtás rendelkezésre állását és az ehhez való hozzáférés megkönnyítését, beleértve a vitarendezés alternatív módjaival kapcsolatos tanácsadást, mivel az alternatív vitarendezés gyakran költséghatékonyabbnak és kevésbé időigényesnek bizonyul, mint a peres eljárás;

28.

felszólítja azokat a tagállamokat, melyek még nem írták alá és/vagy nem ratifikálták az igazságszolgáltatáshoz való nemzetközi hozzáférésről szóló 1980. október 25-i hágai egyezményt, hogy tegyék ezt meg, mivel ez javítja a polgárok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését az Európai Unión kívül;

29.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.