21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/16

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) úgy véli, hogy az élelmezésbiztonságnak, mint a globális stabilitásra irányuló stratégia előfeltételének az Európai Unió politikái középpontjában kell állnia.

1.2

A „Food vs Fuel” (élelmiszer kontra üzemanyag) vitában az EGSZB egyetért az Európai Unióval abban, hogy csökkenteni kell a fosszilis energiahordozók importjától való függőséget, azonban arra kéri az Európai Bizottságot, hogy helyezze előtérbe az élelmezésbiztonságot, a területek védelmét, az európai mezőgazdaság versenyképességét és a területfelhasználást (1), szorosan összekapcsolva az élelmezésbiztonságot és a bioenergia-termelést (2).

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Unió jövőjének a társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságon kell alapulnia, és a fenntartható energiatermelést szorosan e célok elérése felé kell orientálni.

1.4

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság arra vonatkozó határozatával, hogy a 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelvekbe vegyenek be kötelező érvényű, a földterületek felhasználásának megváltoztatására vonatkozó rendelkezéseket, mivel a jelenlegi bioüzemanyagokat mezőgazdasági területeken termelik.

1.5

Az EGSZB megerősíti a TEN/502. sz. véleményében (3) már kifejtett álláspontját, és az Európai Bizottság választása ellen foglal állást, amely a földterületek státuszának közvetett változását a fosszilis és biogén energiaforrások tekintetében úgy ítéli meg, hogy kizárólag az üvegházhatású gázok mérlegét veszi figyelembe, és figyelmen kívül hagy olyan szempontokat, mint az ellátásbiztonság vagy a fosszilis energiaforrások hatása.

1.6

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatával, hogy – a már megtett befektetéseket figyelembe véve – korlátozzák az élelmiszer-kultúrákból előállított bioüzemanyagok termelését, és ösztönzők segítségével támogassák a „fejlettebb” üzemanyagok előállítását, mindazonáltal úgy véli, hogy a fa és szalma alapú második generációs üzemanyagok előállítása lerövidíthetné a szén megkötési ciklusait, aminek következménye a szén-dioxid mennyiségének növekedése lehetne (4).

1.7

Az EGSZB másképpen értékelné a helyzetet, ha nyersanyagként mikroalgákat is alkalmaznának bioüzemanyagok előállítására, még akkor is, ha ezek egyelőre még nincsenek kereskedelmi forgalomban. Ellentétben az első generációs üzemanyagokkal, hosszabb távon elősegíthetnék, hogy csökkenjenek a szárazföldi és vízi erőforrásokért folytatott versennyel kapcsolatos aggodalmak.

1.8

Ebben az összefüggésben az EGSZB teljes mértékben egyetért az EGSZB élelmezésbiztonsággal kapcsolatos 2011-es konferenciájának következtetéseivel: „A bioüzemanyagok előállítása meg kell, hogy feleljen a közös elveknek, és környezeti hatáselemzést kell végezni vele kapcsolatban, amelybe szorosan be kell vonni a helyi közösségeket. Ez szavatolja majd az élelmiszerhez való jog kérdésének gondos figyelembevételét”.

1.9

Az EGSZB ezzel az értékelésével arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy európai szinten fogadjon el olyan eszközöket, mint az „Operator Level Indicator”, melynek segítségével az egyes tagállamok szintjén értékelhetők a bioenergiával kapcsolatos projektek lehetséges hatásai az élelmezésbiztonságra.

2.1.1

Az energetikai rendszer jelenleg nemzetközi szinten igen nehéz időszakon megy keresztül, melynek oka nemcsak a gazdasági világválság, hanem főként az észak-afrikai és közel-keleti országok geopolitikai helyzete.

2.1.2

Az OECD becslései szerint 2009-ben globális szinten 4,4 %-kal – az USA-ban 5 %-kal, az EU-ban 5,5 %-kal – csökkent az energiafogyasztás, az OECD-hez nem tartozó országokban viszont 2 %-kal növekedett a kereslet. Emellett figyelembe kell venni a Japánban, a Fukushima atomerőműben bekövetkezett katasztrófát is, amely arra késztetett több országot, többek között Németországot, hogy leállítsák az atomenergia használatát az energiatermelésben.

2.1.3

Európa jelenleg a kőolaj 80 %-át, a földgáz 60 %-át és a kőszén 60 %-át importálja energetikai szükségleteinek fedezése érdekében, amelyet 1 583,3 Mtep-re becsülnek (Nomisma). A nem megújuló energiaforrások aránya 91 % (kőolaj 36,6 %, földgáz 24,5 %, kőszén 15,7 %, atomenergia 13,6 %,), a megújuló energiaforrásoké pedig 9 % (biomassza, biogáz, települési hulladék 6,1 %, vízenergia 1,7 %, szélenergia 0,7 %, geotermikus energia 0,3 %, fotovoltaikus és napenergia 0,1 %).

2.1.4

Európa egyre inkább függ az energiaimporttól. 2030-ban a 28 tagú EU földgáz-szükségleteinek 84 %-át, kőszén-szükségleteinek 59 %-át és kőolaj-szükségleteinek 94 %-át importálja majd (EREC). 2009-es adatok alapján a legtöbb energiát fogyasztó ágazat 33 %-kal a közlekedés; a lakáságazat fogyasztása 26,5 %, az iparé 24,2 %, a szolgáltatásoké 14 %, legutolsó pedig a mezőgazdaság 2,3 %-kal.

2.1.5

Az EU célkitűzései a következőképpen foglalhatóak össze:

2.2.1

Az utóbbi években a fosszilis energiaforrások használatán alapuló energetikai rendszer sok kritikus pontjára derült fény, ami megkérdőjelezi annak jövőbeni fenntarthatóságát és az ellátás biztonságát, ezért biztonságos energiaforrásokra kell törekedni egy ellenőrzött energiaimportációs rendszerben.

Az energiaigény folyamatos növekedése (IEA), valamint a fosszilis energiaforrások jövőbeni, feltartóztathatatlan kimerülése veszélyezteti a növekvő energiaigény kielégítésére való képességet. A kimerülés oka az, hogy a fosszilis energiaforrások nem újulnak meg; feldolgozási folyamatuk rendkívül hosszú időt vesz igénybe, ami nem kompatibilis a jelenlegi társadalom energetikai szükségleteivel.

2.2.2

A megújuló energiaforrások fő típusai a következők:

A lista nem teljes, különös tekintettel a tudományos kutatások eredményeire.

2.2.3

A bioenergiát biomasszából nyert energiaként lehet meghatározni, amely fizikai állapota alapján pedig a következőképpen osztályozható:

2.2.4

A biomassza olyan megújuló energiaforrás, amely már bizonyított energiahatékonyság tekintetében. Biomassza minden olyan, organikus eredetű anyag, amely a klorofillos fotoszintézis során közvetett vagy közvetlen módon napenergiát gyűjtött össze. A biomassza energetikai kultúrákból vagy erdészeti termékek és technológiailag átalakított mezőgazdasági termékek hulladékaiból származik.

2.2.5

Globális szinten az elvileg rendelkezésre álló hulladék 50 %-a az erdészeti ágazatból, másik 50 %-a pedig a mezőgazdasági ágazatból származik, ahol különös jelentőséggel bírnak a növényi-állati eredetű biomasszával üzemeltetett berendezések (IEA).

—

az 1994. március 21-én életbe lépett kiotói jegyzőkönyv,

—

a megújuló energiaforrások ösztönzésével foglalkozó Altener program (a Tanács 1993/500/EGK határozata),

—

a megújuló energiaforrásokról szóló zöld könyv (1996),

—

a megújuló energiaforrások alkalmazását 2010-re 12 %-ban előirányozó fehér könyv,

—

a 2001/77/EK irányelv a megújuló energiaforrásokból nyert elektromos energia ösztönzéséről,

—

a 2003/30/EK irányelv a bioüzemanyagok használatának ösztönzéséről,

—

a 2003/96/EK irányelv az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről,

—

COM(2005) 628 final – A biomasszával kapcsolatos cselekvési terv,

—

COM(2006) 34 final – A bioüzemanyagokra vonatkozó uniós stratégia,

—

„Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” – zöld könyv,

—

Az Európai Tanács 2007. március 9-i éghajlati és energiacsomagja (20.20.20),

—

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg),

—

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Megújulóenergia-útiterv – Megújuló energiák a XXI. században: egy fenntarthatóbb jövő építése COM(2006) 848 final,

—

A Bizottság közleménye – A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról SEC (2005) 1571 – COM (2005) 627 final.

3.1.1

A bioenergia társadalmi-gazdasági hatásai nagy mértékben függenek a költségektől (ösztönzők, a strukturális hiányosságokkal kapcsolatos költségek) és a haszontól (kapcsolódó gazdasági tevékenységek, a GDP-re gyakorolt hatások, a szén-dioxid kibocsátás csökkentése, a foglalkoztatásra gyakorolt hatások, az üzemanyaggal kapcsolatos kockázat csökkentése, a hulladékfeldolgozás költségeinek hiánya, trágyák és más melléktermékek előállítása (Althesys). Egyébiránt a bioenergia akkor válik versenyképessé, amikor a kőolaj ára meghaladja a hordónkénti 70 dollárt.

3.1.2

Az energetikai célú biomassza előállításának jelenlegi rendszere hatással van a tájra, a gazdaságra, az árakra és a teljes társadalomra. Az EGSZB úgy véli, hogy a hatékonyság hiányának és a torzulásoknak a megszüntetése érdekében fel kell mérni ezeket a hatásokat.

3.1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a bioenergia fejlesztése az árakhoz és a területi tényezőkhöz szorosan kapcsolódó okok miatt kihatással van az élelmezésbiztonságra. Az árakra gyakorolt elsődleges hatás a bioüzemanyagok iránti keresletből ered, abban az értelemben, hogy az energiapiacok érték tekintetében nagyobbak, mint a mezőgazdasági piacok. Az energiaárak meghatározzák az energetikai kultúrák mezőgazdasági árait, mivel a mezőgazdasági termékekből kinyert energia iránti igény növekedése meghatározza a cukor, a kukorica és a repce minimális és maximális árát; ha ezt túllépik, akkor a mezőgazdasági kultúrákból származó energia nem versenyképes a más forrásokból származó energiával, mint a szélenergia, a fotovoltaikus energia vagy a geotermikus energia. Emlékeztetnünk kell arra az általános problémára is, hogy a magasabb energiaárak növelik a mezőgazdasági termelő üzemek költségeit.

3.1.4

A bioenergia lehetséges megoldásként jelenik meg, amely képes lehet a gazdaságilag gyenge és mezőgazdaságilag nem eléggé kihasznált területek felélénkítésére, főként az ágazatok növekedésének biztosításával a különböző termelési fázisokban, a begyűjtés, a szállítás és az átalakítás során. Gazdasági és foglalkoztatási szempontból is ki lehet tűzni pozitív célokat: az Európai Bizottság „A biomasszával kapcsolatos cselekvési terv” című közleménye (COM(2005) 628 final) 2010-ben a közvetlen foglalkoztatás területén 300 000 új munkavállalóval számol, főként a vidéki területeken.

3.1.5

Az erdős területek energetikai célokra történő hasznosítása hozzájárulhat a területi mező- és erdőgazdálkodási közösségek helyreállításához a jobb területkezelés és a fás területek nagyobb védelme által. Ezenkívül meg lehetne erősíteni az erdei ökoszisztémák arra való képességét, hogy betöltsék fő funkcióikat, mint a fás biomassza előállítása, a természeti örökség és a talaj termőképességének védelme.

3.2.1

Az EGSZB sajnálja, hogy ahogyan az régebben a kőolaj esetében történt, azok a gazdag országok, amelyek nem rendelkeznek elegendő szántófölddel lakosságuk ellátásának szavatolásához, továbbá multinacionális vállalatok, valamint önálló alapok jelentős befektetéseket valósítanak meg harmadik országokban a földek kiaknázása érdekében. Ilyen módon verseny alakul ki a földért, amely megsemmisítheti a helyi falusi közösségeket és kárt okozhat a helyi lakosság mezőgazdasági és erdészeti erőforrásaiban. Az EGSZB véleménye szerint ez a helyzet messze nem példaértékű a fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődés szempontjából.

3.2.2

A földhasználattal kapcsolatos konfliktus főleg a fejlődő országokban, vagy az olyan országokban igen káros, ahol hatalmas, gyengén városiasodott területek találhatók, mint Brazília, vagy az Egyesült Államok Iowa állama. A földhasználattal kapcsolatos konfliktus bár egyértelmű, szemléletesebbé tehető azáltal, ha elképzeljük, hogy 25 gallon bioetanol előállításához szükséges kukoricával egy éven át lehet biztosítani egy személy élelmezését (World Watch Institute).

3.2.3

A földhasználati konfliktus problémája összefügg az Európai Unió bioüzemanyag-behozatalával, valamint a fejlődő országok, főként az afrikai és a dél-kelet ázsiai országok élelmiszer-ellátásával, mégpedig a földtulajdonnal kapcsolatos feszültségek miatt, mivel ezekben az országokban nincsenek telekkönyvek, és nincs szokásjog sem.

3.2.4

Az EGSZB egyetért a bioüzemanyagokkal kapcsolatos uniós stratégiával (COM(2006) 34 final), különösen azzal a résszel, amely kifejti, hogy megfelelő minimális környezetvédelmi normákat kell alkalmazni a bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyagok előállításakor, valamint az élelmiszertermelésből kivont földterületek hasznosításával kapcsolatos aggodalmakkal a biodiverzitásra és a termőföldre gyakorolt esetleges negatív hatás miatt.

3.3.1

Az egyre fejlettebb világban egyre nagyobb mértékű a vízkészletek ellenőrizetlen felhasználása. Az okok a világ népességének növekedése, a népesség eloszlása, az étkezési szokások megváltozása és a bioüzemanyagok jelentősége. A bioüzemanyagokkal kapcsolatos jelenlegi stratégia bizonyosan súlyosbítja majd a vízválságot, és a vízforrásokhoz való hozzáférés korlátozó tényezőként jelenhet meg az olyan nyersanyagok termelésének fejlődése szempontjából, mint a kukorica vagy a cukornád.

3.3.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a bioüzemanyagok előállításához szükséges kultúrák tekintetében olyan nem öntözött kultúrák felé kellene orientálódni, amelyek képesek belső és kedvezőtlen területeken is teremni, mivel egy liter biodízel előállításához 4 000 liter vízre van szükség a kultúrák öntözésére és az átalakítás kémiai folyamata során.

3.4.1

Fennáll a földhasználattal kapcsolatos torzulások veszélye, főként a mezőgazdasági hasznosítású területeken, mind az élelmiszerfogyasztásra, mind a bioenergiára irányuló termelés esetében. Ilyen például

3.4.2

Az EGSZB ezzel szemben úgy véli, hogy a talaj racionális használata, amely szorosan kapcsolódik az Európai Unióban alkalmazott jó mezőgazdasági gyakorlatokhoz, és amely különböző fajta bioenergiák előállítására szolgáló kultúrákon alapul, hozzájárulhat a biodiverzitás növekedéséhez, és csökkentheti a táj homogenizációját. Az EGSZB szerint ez Európa számára az egyetlen járható út.

3.4.3

Ebben az összefüggésben a második generációs bioüzemanyagokra kellene koncentrálni, még akkor is, ha a gazdálkodók egyszerű nyersanyagszolgáltatókká válnak anélkül, hogy gazdasági bevételük biztosítva lenne, mivel ezek az üzemanyagok ipari, intenzív megközelítést igényelnek. Az EGSZB szükségesnek tartja a gazdálkodók szerepének kiegyensúlyozottabbá tételét az energetikai kultúrák termesztésének és kereskedelmi forgalmazásának tekintetében, annak érdekében, hogy a termelők szervezetei a teljes ágazatban előnyt élvezhessenek. Ez utóbbiak így meghatározó szerepet játszhatnának a feldolgozó iparral kialakított kiegyensúlyozott szerződésekre irányuló tárgyalások során.

3.5.1

Amennyiben nagy léptékben kerül sor energetikai kultúrák termesztésére, a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási területek fenntartható kezelésére van szükség. Az energetikai céllal termesztett biomassza csak akkor viszonyul pozitívan a környezethez, ha azt megfelelő módon állítják elő. A vidéki térségek elhanyagolása például destabilizáló természeti tényezők megjelenéséhez járulhat hozzá. Azok a területek, amelyeket nem véd a pozitív emberi tevékenység, nagyobb kockázatnak vannak kitéve a földcsuszamlások, az elsivatagosodás és a tüzek szempontjából.

3.5.2

Az EGSZB úgy véli, hogy az integrált helyi bioenergiatermelés ösztönzésére decentralizált termelési modell és rövid ellátási lánc kifejlesztésére van szükség kis méretű berendezésekkel az előállított biomassza helyi feldolgozásához. Ebből előnyös környezeti hatások adódnak, és lehetőség nyílik az ágazatban dolgozó termelők közvetlen (egyéni vagy szervezeteken át történő) bevonására.

3.5.3

Az EGSZB egyetért az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legjobb gyakorlatokra vonatkozó útmutatásaival, amelyeket a különböző bioenergiakultúrák esetében lehet alkalmazni, ilyen például:

3.5.4

Az EGSZB úgy véli, hogy egy megfelelő energetikai mezőgazdaság kialakítása hozzájárulhat az állandó emberi jelenlét biztosításához a területeken, ami szavatolja a tájvédelmet és a források, főként az erdők kiaknázását.

3.5.5

Ezenkívül úgy tűnik, hogy a bioenergetikai termelés a mezőgazdasági ágazatban – részben és ellenőrzött módon – integrálódott az élelmiszeripari termelésbe, és hozzájárul a piaci csatornák diverzifikálásához, megkönnyítve az egyre versenyképesebb mezőgazdaság irányába történő átmenetet, és konfliktusmentes megoldásokat kínálva az új tagállamoknak a mezőgazdasági termékek felhasználására.

3.6.1

A bioenergiák környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálati módszerei igen sokfélék, az EGSZB ezek közül kettőt említ meg:

3.6.2

A környezetre gyakorolt hatások kiértékelésekor az LCA (Life cycle assessment – életciklus-elemzés) lehetővé teszi a bioenergiák termelési és fogyasztási ciklusának különböző fázisaiban jelentkező konkrét és lehetséges energetikai és környezetvédelmi terhek meghatározását és számszerűsítését. Ez a módszer lehetővé teszi a különböző bioenergiák környezeti profiljának összehasonlítását a hasonló funkciójú fosszilis energiahordozók profiljával.

3.6.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a bioüzemanyagok használatának ellenőrzéséről, valamint a környezetre és az élelmezési egyensúlyra gyakorolt hatásokról nemzetközi szerződést aláírt Global Bioenergy Partnership országok, köztük az USA és Kína álláspontja összhangban van a fentebbi elvekkel. 24 önkéntes kritérium és mutató alapján minden egyes tagállam képes lesz mérni a bioenergiák környezeti fenntarthatóságát.

3.6.4

Az EGSZB ebben a tekintetben úgy véli, hogy amíg a fennmaradó földterületeken a bioenergiákhoz szükséges nyersanyagok termesztése folyik, nemcsak a környezeti, gazdasági és társadalmi korlátokat kell beazonosítani, hanem az ILUC (indirect land use change) tényező segítségével ellenőrizni kell, hogy a bioenergia termelésére szánt földterületek nem járulhatnak-e hozzá a szén-dioxid-kibocsátás növeléséhez.

3.6.5

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak azzal a döntésével, hogy ellenőrizni kívánja a bioüzemanyagok szállítási rendszerének (28/2009/EK irányelv) kockázatait, csökkenteni akarja az élelmiszer-kultúrákól származó bioüzemanyagok és biofolyadékok részarányát az egyes technológiák kiforrottságának arányában, valamint előnyben kívánja részesíteni az olyan bioenergiák előállítását, amelyek olyan termékekből származnak, amelyekhez nincs szükség további földterületekre. Ilyen eljárás például a városi hulladék elégetése.

3.6.6

Az EGSZB úgy véli, hogy az első generációs bioüzemanyagok használata nem kellene, hogy megakadályozza az Európai Uniót abban, hogy befektessen az új, tiszta energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásokba (5).