A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia

1         Európának szüksége van az erdőkre

Az EU szárazföldi területének több mint 40 %-át borítja erdő vagy egyéb, fával benőtt terület, és e területek tekintetében igen nagy változatosság jellemzi az egyes régiókat. Az erdőtelepítésnek és a vegetáció természetes terjedésének köszönhetően az EU-ban az utóbbi évtizedekben évente 0,4 %-kal növekedett az erdőterület. Globális szinten mindazonáltal az erdős területek fogyásának tanúi lehetünk. Jelenleg az EU-ban az éves növekménynek csupán 60–70 %-át vágják ki, ezért az élőfakészlet gyarapodást mutat. Ugyanakkor a földhasználattal, földhasználat-megváltoztatással és erdőgazdálkodással (LULUCF) kapcsolatos tagállami előrejelzések szerint 2020-ig a kitermelési arány 2010-hez képest várhatóan mintegy 30 %-kal nőni fog[1]. Az erdők nagyjából 60 %-a több millió magántulajdonos[2] birtokában van, és ez a szám előreláthatólag tovább fog emelkedni az erdők tulajdonjogának egyes tagállamokban még folyamatban lévő visszaszolgáltatása következtében. A fennmaradó rész az államé vagy egyéb módon alkotja a köztulajdon részét.

Azzal, hogy gazdasági, társadalmi és környezeti célokat szolgálnak, az erdők egyszerre több funkciót is betöltenek. Nem csupán élőhelyül szolgálnak az állatok és növények számára, de fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás enyhítésében és más környezetvédelmi szolgáltatások nyújtásában is. A Natura 2000 keretében az EU erdős területeinek közel negyede védelem alatt áll, de a nem védett erdők nagy részében is honosak uniós természetvédelmi jogszabályok által védett fajok. Ezenkívül az erdők jelentős társadalmi haszonnal járnak, többek között az egészségügy, a rekreáció és az idegenforgalom terén[3].

Az erdők társadalmi-gazdasági jelentősége óriási, és ezt a jelentőséget gyakran alábecsüljük. Szerepet játszanak a vidékfejlesztésben, és körülbelül hárommillió munkahelyet biztosítanak. Az erdőkből származó pénzügyi bevétel legfőbb forrása továbbra is a fa. Ezért a stratégia azon uniós erdő- és faalapú iparágakkal is foglalkozik, amelyek az EU iparpolitikájának részét alkotják. A fa egyszersmind az új bioalapú iparágak fontos nyersanyagforrása.

Legfontosabb megújulóenergia-forrásunk jelenleg az erdei biomassza, melyen a teljes európai uniós megújulóenergia-fogyasztás körülbelül fele alapul. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek szerint a fűtőenergia, a hűtőenergia és a villamos energia előállítására szolgáló biomassza mintegy 42 %-át képezné annak az energiamennyiségnek, amely a 2020-ig szóló 20 %-os megújulóenergia-célok teljesítéséhez szükséges. Ha ezt a mértéket sikerül elérni, az energia előállítására használt fa mennyisége az EU-ban egyenlő lenne a ma kitermelt teljes famennyiséggel. Az erdők azonban számos más termékkel is szolgálnak, például parafával, gyantával, gombával, csonthéjasokkal, vaddal és erdei gyümölccsel.

Annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott módon éljünk az erdő nyújtotta előnyökkel, biztosítunk kell a fenntartható erdőgazdálkodást.

A fenntartható erdőgazdálkodás az erdők és fával benőtt területek oly módon és oly mértékben megvalósuló hasznosítását jelenti, amely fenntartja az e területekre jellemző biológiai sokféleséget, termelékenységet, megújulási képességet, vitalitást, valamint azt a képességet, hogy az erdők ma és a jövőben fontos ökológiai, gazdasági és szociális funkciókat töltsenek be helyi, nemzeti és globális szinten anélkül, hogy azzal más ökoszisztémákat károsítanának[4].

Noha az Európai Unió működéséről szóló szerződés nem hivatkozik különös rendelkezésekre az európai uniós erdészeti politikával kapcsolatban, az EU szakpolitikai lépései már régóta szerepet játszanak a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósításában és a tagállamok erdészeti vonatkozású döntéseiben. Ilyen fontos lépésnek tekinthető többek között a következők kidolgozása: a növekedést és foglalkoztatást célzó Európa 2020 stratégia, az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve, a vidékfejlesztési politika, az iparpolitika, az EU éghajlat-változási és energiacsomagja 2020-ig megvalósítandó célokkal, a növényegészségügyre és a növényi szaporítóanyagokra vonatkozó stratégia, valamint a biodiverzitással és a biogazdálkodással kapcsolatos stratégiák[5].

Az Európai Unió 1998-as erdészeti stratégiája[6] a szubszidiaritás és a felelősségmegosztás elveire építve létrehozta azon erdészeti vonatkozású intézkedések koordinációs keretét, amelyek a fenntartható erdőgazdálkodást támogatják, és az európai uniós és tagállami politikák és kezdeményezések közötti kooperatív, előnyös kapcsolatokon nyugszanak. A 2007–2011-es erdészeti cselekvési terv[7], mely a stratégia végrehajtásának fontos eszköze volt, az alábbi négy területre összpontosított: versenyképesség, környezet, életminőség, valamint koordináció és kommunikáció. Az uniós szintű finanszírozás legfőbb módja a vidékfejlesztési rendelet keretében folyó társfinanszírozás volt és marad.

Az erdészeti cselekvési terv utólagos értékelése megerősítette, hogy új erdészeti stratégiára volna szükség, amelynek segítségével kidolgozzuk és végrehajtjuk a többcélú és fenntartható európai erdőgazdálkodás közös tervét; meghatározzuk a cselekvési prioritásokat és célokat; összekapcsoljuk az uniós és tagállami finanszírozási stratégiákat és terveket; előmozdítjuk az intézkedések koherens ágazatközi tervezését, finanszírozását és végrehajtását;  egyértelmű nyomon követési, értékelési és jelentéstételi eljárásokat állapítunk meg; valamint újragondoljuk az érdekeltek szerepét. Ez a közlemény stratégiai iránymutatások meghatározásával támogatja az itt említett ajánlásokat.

2         Miért van szükség új intézkedési keretre?

Az elmúlt 15 év során jelentős társadalmi-politikai változások formálták az EU társadalmának az erdőkről és az erdőgazdálkodásról alkotott képét. Az általános helyzetet az erdők iránti igény növekedése és az erdőkre leselkedő veszélyek fokozódása jellemzi. Ezzel egy időben az erdészeti vonatkozású politikai elképzelések számának szaporodása miatt az erdészeti politikai környezet összetetté, egyszersmind fragmentálttá vált. A nemzetközi élelmiszer-, takarmány-, rost- és üzemanyagpiacok egyre erősebb összefonódásai ugyanakkor váratlan piaci zavarokat idéznek elő.

Az új intézkedési keretre azért van szükség, hogy:

biztosítani lehessen az EU erdeiben rejlő többcélú potenciál fenntartható és kiegyensúlyozott kihasználását oly módon, hogy az erdők nyújtotta létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatások megfelelően működhessenek; ki lehessen elégíteni a fokozódó igényt a meglévő és új termékek (pl. zöld vegyi anyagok, textilrostok) nyersanyagai, valamint a megújuló energia iránt. Ez az igény magában rejti a piacok diverzifikálásának lehetőségét, noha jelentős kihívást jelent a fenntartható gazdálkodás és az igények egyensúlyban tartása szempontjából. A biogazdálkodási és bioenergia-ágazatban jelentkező, új felhasználási módokra vonatkozó igényt össze kell hangolni a hagyományos igényekkel, és tiszteletben kell tartani a fenntarthatósági határokat; a növekedés serkentése érdekében reagálni lehessen azon kihívásokra és lehetőségekre, amelyekkel az erdőalapú iparágak szembesülnek a forrás- és energiahatékonyság, a nyersanyagok, a logisztika, a szerkezeti váltások, az innováció, az oktatás, a képzés és szakképesítés, a nemzetközi verseny, a 2020 utáni éghajlat-változási politika, valamint a tájékoztatás és kommunikáció terén; meg lehessen védeni az erdőket és a biodiverzitást a viharok és tüzek, valamint az egyre szűkösebb vízkészlet és a kártevők okozta hatásoktól. E fenyegetések nem állnak meg az országhatároknál, ugyanakkor az éghajlatváltozás miatt egyre súlyosbodnak; tudatosíthassuk, hogy az EU nem csupán saját termelésére támaszkodik, fogyasztása pedig világszerte kihatással van az erdőkre; ki lehessen fejleszteni egy megfelelő információs rendszert a fentiek nyomon követésére.

Az EU-nak szüksége van egy politikai keretre, amely koordinálja az erdészeti vonatkozású politikákat és biztosítja azok koherenciáját, valamint lehetővé teszi az erdőgazdálkodásra hatással lévő összes többi ágazattal megvalósuló szinergiákat. Szüksége van egy új erdészeti stratégiára, amely fő vonatkoztatási pontként szolgál az erdőkkel kapcsolatos szakpolitikák kialakítása során. Az EU erdeinek és erdőgazdálkodási ágazatának szerepét úgy kell meghatározni, hogy az hozzájáruljon az európai uniós célok megvalósításához.

3         Követendő út: Az erdőkre és az erdőalapú ágazatra vonatkozó új uniós stratégia

Ez a javaslat támogatja az erdőgazdálkodás koherens, holisztikus szemléletét, számba veszi az erdők nyújtotta sokféle előnyt, integrálja a belső és külső erdőgazdálkodás-politikai kérdéseket és figyelembe veszi a teljes erdészeti értékláncot.

A javaslat lefekteti a fenntartható erdőgazdálkodás megerősítését, valamint a versenyképességnek és a munkahelyteremtésnek a főként a vidéki térségekben megvalósítandó fokozását szolgáló alapelveket, miközben biztosítani kívánja az erdők védelmét és az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtását. Meghatározza továbbá, milyen módon kívánja az EU végrehajtani erdészeti vonatkozású politikai elképzeléseit.

Annak érdekében, hogy ez a stratégia elérhesse céljait, és megfogható legyen azon szakpolitikai törekvések szempontjából, amelyek igénylik vagy igényelhetik a fenntartható erdőgazdálkodás bizonyítékait, a fenntartható erdőgazdálkodás tekintetében olyan objektív, ambiciózus és számonkérhető kritériumokat kell meghatározni, amelyek az erdei biomassza valamennyi felhasználása esetében alkalmazhatók. Szükséges, hogy a stratégia és annak végrehajtása olyan meglévő jogszabályokra és nemzetközi kezdeményezésekre épüljön (ideértve a FOREST EUROPE[8] keretében elvégzett munkát is), amelyek figyelembe veszik a kisebb erdőtulajdonosok speciális helyzetét, és foglalkoznak piacalapú magánszektorbeli eszközökkel, például a tanúsítással.

A közös célok elérése, valamint a koherencia és a szinergiák javítása érdekében elengedhetetlen a tagállamok közötti koordináció. Azt várjuk a tagállamoktól, hogy cselekvési terveik és nemzeti erdőprogramjaik elkészítésekor és kivitelezésekor vegyék figyelembe e stratégia elveit és céljait. Ki kell alakítanunk a hálózatépítési lehetőségeket, valamint az információ és a bevált gyakorlatok cseréjének módozatait.

3.1         Alapelvek

- A fenntartható erdőgazdálkodás és az erdők többcélúsága, a változatos javak és szolgáltatások kiegyensúlyozott nyújtása, valamint az erdők védelmének biztosítása;

- Forráshatékonyság, az erdők és az erdőgazdálkodási ágazat vidékfejlesztésben, gazdasági növekedésben és munkahelyteremtésben játszott szerepének optimalizálása;

- Általános felelősségvállalás az erdőkért, valamint az erdei termékek fenntartható termelésének és fogyasztásának előmozdítása.

Európában a fenntartható erdőgazdálkodásnak nagy hagyományai vannak, és ezek tükröződnek is a FOREST EUROPE tagállami politikákban alkalmazott és az EU által – különösen a vidékfejlesztési politika keretében – támogatott alapelveiben. A FOREST EUROPE egy nemzetközi, regionális és helyi aspektusokkal rendelkező dinamikus koncepció, amelyet az erdőgazdálkodók közvetlenül alkalmaznak.

A tagállamok elkötelezték magukat a FOREST EUROPE keretében tett kötelezettségvállalások mellett: ezek értelmében nemzeti erdészeti politikáikkal és jogszabályaikkal összhangban, fenntarthatóan kell kezelniük erdeiket. E stratégia megvalósítása során törekedniük kell a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó alapelvek érvényesítésére, javítaniuk kell az információcserét és terjeszteniük kell a bevált gyakorlatokat.

Erdőgazdálkodási szempontból a forráshatékonyság akkor valósul meg, ha az erdei erőforrások felhasználása során a környezetre és éghajlatra gyakorolt hatás a lehető legkisebb, előnyben részesülnek a magasabb hozzáadott értékkel rendelkező erdei termékek, több munkahely létesül és kedvezőbbé válik a szénegyensúly. A fatermékek „lánc” felhasználása[9] megfelel ezeknek a feltételeknek. Bizonyos esetekben – például változó kereslet mellett vagy környezetvédelmi okokból – szükség lehet ettől eltérő megközelítésekre is.

3.2         Erdőgazdálkodási célok 2020-ig

Biztosítani kell, hogy az EU valamennyi erdejét bizonyíthatóan fenntartható erdőgazdálkodási elvek alapján kezeljék, valamint hogy növekedjék az EU hozzájárulása az erdőgazdálkodás fenntarthatóbbá tételéhez és az erdőirtás visszaszorításához globális szinten annak érdekében, hogy:

- elősegítsük az erdők különféle funkciói közötti jobb egyensúlyt, kielégítve az igényeket és biztosítva a fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat;

- megvessük annak alapját, hogy az erdészet és a teljes erdőalapú értéklánc versenyképes legyen és tartósan hozzájáruljon a bioalapú gazdaság megvalósításához.

A tagállami hatóságokkal és érdekeltekkel együtt kidolgozott célok a fenntartható fejlődés három dimenzióját integrált módon érintik, holisztikus megközelítés alkalmazását biztosítva az erdőgazdálkodásban és az erdészeti politikában.

3.3         Nyolc kapcsolódó prioritási terület: értékteremtés mindenki számára

A fenntartható erdőgazdálkodás szerepe a legfontosabb társadalmi célkitűzések megvalósításában

3.3.1      Vidéki és városi közösségeink támogatása

A társadalomnak növekvő mértékben van szüksége az erdőkre. A vidéki területek nagy részét borító erdők elengedhetetlenül fontosak a vidéki lakosság számára, mivel hozzájárulnak a gazdasági jóléthez és a munkahelyteremtéshez.

A fenntartható, képzett és megbízható munkaerő a versenyképesebb erdőgazdálkodási ágazat egyik pillére. A megfelelően kezelt erdők, amelyekben jól képzett erdészeti szakemberek, dolgozók és vállalkozók tevékenykednek, kiindulópontját jelentik a fenntartható és versenyképes erdőgazdálkodási ágazatnak, amely – miközben társadalmi előnyökkel jár – fontos szerepet tölt be nemcsak a vidékfejlesztésben, de az egész gazdaságban is.

A Bizottság meglátása szerint a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítását a vidékfejlesztési alapokból kellene támogatni. A tagállamoknak élniük kellene az új vidékfejlesztési rendelet adta lehetőségekkel, és kiemelten kellene kezelniük az alábbi területeken tervezett beruházásokat: erdészeti technológiák korszerűsítése; az ágazat biogazdálkodásban játszott szerepének optimalizálása; az erdei ökoszisztémák ellenálló képességének, környezeti értékének és éghajlatváltozás-enyhítő képességének javítása; természetvédelemmel és biodiverzitással kapcsolatos célok elérése; az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás; genetikai források megőrzése; erdővédelem és tájékoztatás; végül fásítások és agrár-erdészeti rendszerek kialakítása.

Stratégiai iránymutatások:

- A tagállamoknak a vidékfejlesztési alapokat kellene felhasználniuk a versenyképesség fokozására, a gazdasági tevékenység diverzifikációjának előmozdítására és az életminőség javítására, továbbá környezeti közjavak megteremtésére[10], hozzájárulva ezzel a fenntartható erdőgazdálkodás társadalmi szerepének növeléséhez;

- A Bizottságnak és a tagállamoknak a vidékfejlesztési politika keretében értékelniük és javítaniuk kellene az erdőgazdálkodási intézkedések hatását;

- Az állami támogatások szabályozásának korszerűsítéséről szóló csomag egyszerűsítési célkitűzéseinek részeként a Bizottság javasolja nagyobb vállalatok bevonását a csoportmentességi rendszerbe, és felülvizsgálja az erdőgazdálkodási ágazatban nyújtott csoportmentességek feltételeit;[11]

- Ösztönözzük a tagállamokat, hogy a vidékfejlesztési alapok segítségével támogassák a felvilágosító tevékenységet folytató erdőgazdálkodási tanácsadói rendszereket; a képzést; valamint a helyi erdőtulajdonosok és hatóságok közötti kommunikációt.

- A Bizottságnak és a tagállamoknak javítaniuk kellene az erdők társadalmi hasznosságának értékelését és a fenntartható erdőgazdálkodás révén meg kellene találniuk a megfelelő egyensúlyt a különféle javak és szolgáltatások nyújtása között.

3.3.2      Az uniós erdőalapú iparágak, a bioenergia és a szélesebb értelemben vett zöld gazdaság versenyképességének és fenntarthatóságának növelése

A fa természetes, megújuló, újrafelhasználható és újrafeldolgozható nyersanyag. Hasznosítása akkor fenntartható, ha fenntartható erdőgazdálkodásból származik, feldolgozása és felhasználása a kedvezőtlen éghajlati és környezeti hatások minimumra csökkentése mellett történik, és eközben megélhetést biztosít.

Általánosságban az EU-ban kitermelt fa biomassza 58 %-át az uniós erdőalapú iparágak dolgozzák fel[12], melyek az EU ipari GDP-jének 7 %-át képviselik és közel 3,5 millió munkahelyet biztosítanak, emellett pedig hozzájárulnak az EU iparpolitikai céljainak eléréséhez[13]. Mindazonáltal a jövőbeli versenyképesség érdekében új forráshatékony, energiahatékony és környezetbarát eljárásokra és termékekre lesz szükség. A korszerű falapú anyagok és vegyi anyagok várhatóan nagy szerepet fognak játszani az európai uniós biogazdaságban. Az uniós erdőalapú iparágak alágazatait, azok gazdasági és technológiai kilátásait egy bizottsági szolgálati munkadokumentum ismerteti, meghatározva az alágazatok főbb kihívásait, valamint a globális versenyképességük fokozása érdekében szükséges jobbító intézkedéseket (2013–2020).

A fa biomassza fennmaradó 42 %-át az energiaipar hasznosítja: ez a mennyiség az EU teljes energiafogyasztásának mintegy 5 %-át teszi ki. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek értelmében 2020-ben még a biomassza lesz a megújuló energiák fő forrása. A Bizottság jelenleg mérlegeli, hogy kell-e további intézkedéseket (köztük harmonizált fenntarthatósági kritériumokat) javasolnia a szilárd és a gáznemű biomassza-források villamosenergia-termelési, fűtési és hűtési célú hasznosításával kapcsolatos fenntarthatósági kérdések kezelésére.

A nem faeredetű erdészeti termékek mellett, melyek iránt a piac érdeklődése egyre nagyobb, az erdészeti biomassza lehetőséget biztosít munkahelyek teremtésére és fenntartására, valamint az alacsony szénkibocsátású zöld gazdaságban a bevételi források diverzifikálására.

Stratégiai iránymutatások:

A Bizottság a tagállamokkal és az érdekeltekkel közösen: 

- tanulmányozza és támogatja a fának mint fenntartható, megújuló, éghajlat- és környezetbarát nyersanyagnak a teljesebb körű, az erdőket és azok ökoszisztéma-szolgáltatásait nem károsító felhasználását; értékeli az anyagok és az energiaforrások erdészeti biomasszával való helyettesítésének és a fakitermelésből származó termékeknek az éghajlati előnyeit, valamint az erdészeti biomassza használatára való ösztönzés piaci torzulásokat előidéző hatását;

- 2014 végéig kidolgozza az uniós fenntartható erdőgazdálkodás objektív, nagyratörő és számonkérhető kritériumait, melyek különféle politikai kontextusokban alkalmazhatók, függetlenül az erdészeti biomassza végső felhasználásától. A Bizottság megfelelő intézkedéseket fog bemutatni;

- értékeli a lehetséges faellátást és a faanyagok fokozottabb, fenntartható mobilizálásának előmozdítását; bevált gyakorlatokat tartalmazó útmutatót dolgoz ki erre, valamint a „láncfelhasználás” elvére vonatkozóan, továbbá a forrás- és energiahatékony gyártási folyamatokat illetően, különösen erdőalapú iparágak, kkv-k és mikrocégek részére;

 - ösztönzi a piaci növekedést és az európai uniós erdőalapú iparágak termékeinek nemzetközivé tételét, és javítja az ágazati tudásszintet, ideértve a fenntartható építésre és a bútorokkal kapcsolatos fogyasztói tájékoztatásra vonatkozó tudást;

- kétoldalú megállapodások keretében és a kiviteli feltételekkel és a nyersanyag-behozatallal kapcsolatos információk javítása révén megkönnyíti az európai uniós erdőalapú iparágak termékeinek és nyersanyagainak harmadik piacokra való bejutását;   

- támogatja az erdőalapú ágazatokkal foglalkozó technológiai platformot és az olyan új kezdeményezéseket, mint a köz-magán partnerségek (pl. a bioalapú ágazatban), melyek különféle forrás- és energiahatékony termékek és eljárások tekintetében erősítik a kutatást és innovációt;

- 2014-ben kumulatív költségértékelést végez az erdőalapú ágazatok értékláncát érintő uniós szabályozás terén. Ennek eredménye hozzájárulhat a politikák és a szabályozás hatásainak szélesebb körű, a költségekre, az előnyökre és a koherenciára kiterjedő elemzéséhez.

3.3.3      Erdők a változó éghajlat alatt

Az erdőket érzékenyen érinti az éghajlatváltozás. Ezért igen fontos fenntartani és erősíteni ellenálló és alkalmazkodási képességüket, többek között a tűzmegelőzés és egyéb adaptív megoldások (megfelelő fajok, növényfajták stb.) révén.

Ugyanakkor az erdőgazdálkodás mérsékelheti az éghajlatváltozást, ha sikerül fenntartania vagy fokoznia az erdők széndioxid-megkötő szerepét a szénciklusban, illetve ideiglenes széntárolóként vagy „szénhelyettesítőként” funkcionáló bioanyagok biztosításával, amelyek kiválthatják a szénintenzív anyagokat és tüzelőanyagokat. Az EU a közelmúltban elszámolási, nyomon követési és jelentéstételi szabályokat fogadott el a földhasználattal, a földhasználat-megváltoztatással és az erdőgazdálkodással kapcsolatban[14], amelyek értelmében a tagállamok például tájékoztatást nyújtanak a széndioxid-megkötés fokozásával és az erdővonatkozású kibocsátások csökkentésével kapcsolatos terveikről. Ezen túlmenően az EU és a tagállamok kötelezettségvállalásokat tettek a LULUCF terén, amelyeket 2020-ig, a kiotói jegyzőkönyv szerinti második kötelezettségvállalási időszakban kell teljesíteniük.

Az erdők a rendkívüli időjárási események hatását is mérséklik a hőmérséklet enyhítésével, valamint a légáramlás és a vízelfolyások sebességének lassításával.

Stratégiai iránymutatások:

A tagállamoknak be kell mutatniuk:

- miként szándékoznak növelni erdeik éghajlatváltozás-mérséklési potenciálját a szénmegkötés fokozása és a kibocsátás csökkentése révén, ideértve a fatermékek „lánc” felhasználását is, figyelemmel arra, hogy az éghajlat-politika új LIFE+ alprogramjával és a vidékfejlesztés keretében biztosított finanszírozással előmozdíthatók és támogathatók olyan új vagy meglévő erdőgazdálkodási gyakorlatok, amelyek korlátozzák a kibocsátást és növelik a nettó biológiai produktivitást (pl. szén-dioxid-lebontás). Ezt 2014-ig kell megtenniük, mégpedig a LULUCF-vonatkozású intézkedéseikről szóló tájékoztatás keretében;

- miként növelik erdeik alkalmazkodási és ellenálló képességét az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiában[15] és az erdővédelemről és az erdészeti információcseréről szóló zöld könyvben javasolt olyan intézkedésekre építve, mint az ismeretek hiányának pótlása és az alkalmazkodást segítő intézkedések érvényre juttatása az erdészeti politikában.

3.3.4      Az erdők védelme és az ökoszisztéma-szolgáltatások erősítése

Az erdők olyan ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, amelyektől vidéki és városi közösségek léte függ, és elképesztő mérvű biodiverzitásnak adnak otthont. Az erdőkre nehezedő számos nyomás – az élőhelyek felaprózódása, az idegenhonos özönfajok terjedése, az éghajlatváltozás, a vízhiány, az erdőtüzek, a viharok és a kártevők – fokozott védelmet tesz indokolttá. Az európai uniós szabályok kiterjednek bizonyos növények, növényi termékek és egyéb, a növények egészségét veszélyeztető áruk szállítására és kereskedelmére.

A védelmi erőfeszítéseknek az európai uniós zöld infrastruktúra központi elemét alkotó, fontos környezeti szolgáltatásokat nyújtó és nyersanyagokat biztosító erdei ökoszisztémák ellenálló képességének és multifunkcionalitásának fenntartására, erősítésére és helyreállítására kell irányulniuk.

További hangsúlyt kell helyezni az erdőket érő kedvezőtlen hatások megelőzésére, sokkal inkább, mint a károk mérséklésére és a helyreállításra. Annak érdekében, hogy az erdők képesek legyenek reagálni a jövőbeli fenyegetésekre és tendenciákra, fokozni kell a genetikai változatosságot és meg kell védeni a veszélyeztetett genetikai forrásokat.

Tekintettel arra, hogy bizonyos fenyegetések esetében mind a fenyegetés természete, mind annak hatásai határokon átívelő jellegűek, EU-szintű fellépésre van szükség.

Az erdőgazdálkodási tervek vagy az ezekkel egyenértékű, a fenntartható erdőgazdálkodás elvein alapuló eszközök fontos szerepet játszanak a változatos javak és szolgáltatások kiegyensúlyozott nyújtásában. Az említett tervek mind az EU 2020-as biodiverzitási stratégiájának, mind az uniós vidékfejlesztési finanszírozásnak központi elemei.  A stratégia nemcsak magában foglalja ezeket a terveket, de szorgalmazza és támogatja is alkalmazásukat.

Stratégiai iránymutatások:

A tagállamok:

- a Bizottság segítségével koncepcionális keretet dolgoznak ki az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésére, előmozdítva azok 2020-ig történő integrációját az uniós és nemzeti szintű elszámolási rendekbe. Az értékelés alapját az ökoszisztémák feltérképezése, illetve az ökoszisztémák és szolgáltatásaik állapotfelmérése fogja képezni;

- fenntartják és növelik az erdőterületet a talajvédelem, a vízminőség és -mennyiség szabályozása érdekében azáltal, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlatát integrálják a víz-keretirányelv szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervekkel kapcsolatos intézkedési programokba és a vidékfejlesztési programokba;

- jelentős és mérhető javulást érnek el az erdei fajok és élőhelyek védettségi helyzetét illetően az európai uniós természetvédelmi szabályozás teljes körű végrehajtásával és annak biztosításával, hogy 2020-ig a nemzeti erdőgazdálkodási tervek hozzájáruljanak a Natura 2000 hálózatban a megfelelő gazdálkodáshoz. Mindehhez a hamarosan megjelenő, a Natura 2000-re és az erdőkre vonatkozó útmutatót kell alapul venni;

- végre fogják hajtani a biológiai sokféleségre vonatkozó, a 2011–2020-as időszakra szóló stratégiai tervet és teljesítik a biológiai sokféleségről szóló egyezmény összefüggésében elfogadott aichi célokat a hamarosan elfogadandó közös helyreállítási prioritási keret (Restoration Prioritisation Framework) alapján;

- megerősítik az erdei genetikai források megőrzését (fafajok sokfélesége) és a fajok és populációk sokféleségét. A Bizottság elsősorban a vidékfejlesztési programok révén támogathatja a tagállamokat.

A Bizottság:

- figyelemmel kíséri a tagállamok előrehaladását az erdőgazdálkodási tervek vagy az azokkal egyenértékű eszközök bevetése és a biodiverzitási megfontolások ezekbe való bevonása terén, ideértve a Natura 2000 megőrzésre vonatkozó célkitűzéseit is;

- a tagállamokkal karöltve megerősíti az erdők kártevőkkel szembeni védelmét, a szomszédos országokkal való fokozott együttműködésre, az intenzívebb kutatásra és a növény-egészségügyi szabályozás folyamatban lévő felülvizsgálatára építve;

- értékelni fogja a növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó 15. sz., a fa csomagolóanyagokkal kapcsolatos nemzetközi szabvány alkalmazási kötelezettségének hatásait és mérlegeli e kötelezettség esetleges kiterjesztését az EU-n belül;

- információkat és adatokat bocsát az Egyesült Nemzetek elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményének részes felei rendelkezésére a talajromlás és az elsivatagosodás által leginkább fenyegetett területeken folytatott erdő- és talajvédelmet célzó cselekvési terveik végrehajtásának támogatása érdekében. Mindezt különösen az Európai Erdészeti Adatközpont és az Európai Talaj Adatközpont közreműködésével teszi.

A tudásalap szélesítése

3.3.5      Milyen erdeink vannak és milyen változásoknak vannak kitéve?

Az erdőgazdálkodási ágazat előtt álló komplex környezeti és társadalmi kihívások jobb megértéséhez az erdészeti tudásalap továbbfejlesztésére van szükség. Az erdei ökoszisztémák feltérképezésének és az ökoszisztémák és szolgáltatásaik állapotfelmérésének előfeltétele az EU erdeivel kapcsolatos adatok nagyobb megbízhatósága. A nemzetközi, páneurópai és nemzeti adatgyűjtő rendszerek közötti együttműködés megteremtését és az uniós kihívások részletes elemzését követően uniós szinten harmonizálni kell a releváns változókat és paramétereket. A LIFE+ és hasonló uniós programok segíthetik a szükséges források mobilizálását.

A Bizottság és a tagállamok moduláris rendszert fejlesztettek ki az erdőkre vonatkozó információk kezelésére, miközben elindult a biomasszával és a biodiverzitással kapcsolatos munka is.

Stratégiai iránymutatások:

A Bizottság és a tagállamok:

- felállítják az európai erdészeti információs rendszert az erdők és erdei erőforrások többcélú szerepével kapcsolatos harmonizált európai információk összegyűjtésével és a különböző információs rendszerek (pl. EFFIS[16]) és adatplatformok (pl. EFDAC[17]) olyan dinamikus moduláris rendszerbe való integrálásával, amely alkalmazásokban egyesíti az adatokat és a modelleket;

- összehangolják egymással az erdészeti vonatkozású uniós információkat oly módon, hogy azok elsősorban a tagállamok által, az uniós adatarchitektúra-követelmények (például INSPIRE[18], SEIS[19] és Copernicus[20]) figyelembevételével gyűjtött adatokon alapuljanak, és nyomon kövessék a nemzetközi és regionális folyamatokat;

- előmozdítják az erdészeti szaporítóanyagokra vonatkozó európai uniós adatbázis továbbfejlődését, ideértve annak nemzeti nyilvántartásokra és térképekre vonatkozó hiperhivatkozásokkal való kiegészítését is;

- javítják, összehasonlíthatóvá teszik és megosztják az erdészeti információkat és a nyomon követés eredményeit a többek között az EFFIS, az erdők egészségi állapota, az uniós erdészeti statisztikák és az EFDAC terén szerzett sikeres tapasztalatokra építve.

Az érdekeltekkel folytatott intenzív egyeztetés alapján a Bizottság:

- kidolgoz több olyan modult, amelyek támogathatják az uniós erdészeti statisztikák és az erdőkkel kapcsolatos integrált környezeti és gazdasági elszámolások elkészítését: pl. az erdő és a természetes bolygatás (tűz, kártevők stb.), az erdő és a biogazdaság, az erdő és az éghajlatváltozás, az erdő és az ökoszisztéma-szolgáltatások.

3.3.6      Új, innovatív erdőgazdálkodás és a hozzáadott értékkel rendelkező termékek

Az innovációnak az erdőgazdálkodási ágazat egésze tekintetében történő serkentése koherens és nagyratörő uniós erdészeti kutatási térség meglétét igényli. Itt figyelembe kell venni az erdőgazdálkodás olyan jellegzetességeit, mint például a hosszú termelési ciklus.

Az EU kutatási és fejlesztési keretprogramjai támogatják az erdőgazdálkodási ágazatot. Összhangban az európai biogazdasági stratégiával[21], az erdőgazdálkodási ágazat nagyobb hangsúlyt kap a hetedik kutatási keretprogramban és a Horizont 2020 keretprogramban. A cél az ágazat fenntarthatóságának és a vidéki gazdaságban játszott szerepének megerősítése a fenntartható erdőgazdálkodás révén, az ágazat biotikus és abiotikus terhelésekhez való jobb alkalmazkodásának elérése, valamint az erdészeti termelőrendszerek és termékek minőségének javítása.

Stratégiai iránymutatások:

- A Bizottság segíteni kívánja a tagállamokat és az érdekelteket a technológiai és tudományos ismereteknek az erdészeti gyakorlatban és a piacon való alkalmazásában, mindenekelőtt a Horizont 2020 és a mezőgazdasági termelékenységgel és fenntarthatósággal kapcsolatos európai innovációs partnerség keretében, és támogatja a nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező új termékek kifejlesztését;

- A Bizottságnak és a tagállamoknak együtt kellene működniük a fejlett kutató- és modellezési eszközök alkalmazása terén az erdőket érintő társadalmi-gazdasági és környezeti változásokkal kapcsolatos komplex kérdések jobb megértéséhez szükséges hiányzó adatok és ismeretek megszerzése (pl. bizonyos környezeti küszöbértékek megállapítása) érdekében;

- Az EU, a tagállamok és az érdekeltek közötti, kutatási és innovációs feladatokkal kapcsolatos koordináció megerősítésében az Agrárkutatási Állandó Bizottság fog szerepet vállalni;

-A Bizottság az európai uniós erdészeti irányítási struktúrán és más releváns fórumokon keresztül fogja biztosítani az eredmények és bevált gyakorlatok terjesztését.

Az együttműködés és a kommunikáció erősítése

3.3.7      Együttműködés erdeink egységesebb kezelése és jobb megismerése érdekében

Az erdők kérdéséhez számos ágazatközi szakpolitikai törekvés kapcsolódik, és e törekvések olykor eltérő célokra irányulnak. Ezért a szakpolitikai egységesség és következetesség megteremtéséhez nélkülözhetetlen a koordináció, a kooperáció és a kommunikáció.

A tagállamokkal megvitattuk az összehangoltság és a végrehajtás javításának többféle opcióját, többek között egy fenntartható erdőgazdálkodásról szóló keretirányelv lehetőségét is. A feleknek azonban semmiféle olyan konszenzust nem sikerült kialakítaniuk, amely túlmutat az önkéntes megközelítésen. Az erdészeti vonatkozású szakpolitikák közötti kapcsolatokat mindenképpen szorosabbra kell fűzni.

A jelenlegi európai uniós erdőgazdákodási irányítási struktúra[22] gerincét az Erdészeti Állandó Bizottság[23] jelenti. Az Erdészeti Állandó Bizottságnak továbbra is valamennyi erdőgazdálkodási kérdés vitafórumának kell maradnia, biztosítva az erdészeti vonatkozású politikák közötti koordinációt és koherenciát. Ugyanakkor célszerű volna, ha az Erdészeti Állandó Bizottság nyitottabbá válna más szakpolitikák eredményeinek figyelembevételére. A szóban forgó testület az erdészettel és a parafával foglalkozó tanácsadó csoporttal, az élőhely-bizottsággal és a Natura 2000 irányítási szakértői csoportjával közösen dolgozta ki a Natura 2000-re és az erdőkre vonatkozó útmutatót – ez tehát bevált gyakorlatnak tekinthető. Ugyanakkor nagyobb hangsúlyt fektethetne erdeink többcélúságának megőrzésére.

Míg az erdészeti és a fenntartható erdőgazdálkodási kérdések megvitatásának több érdekelt felet tömörítő fő platformja az erdészettel és a parafával foglalkozó tanácsadó csoport[24] marad, az ágazati értéklánccal kapcsolatos ügyek legfontosabb fóruma továbbra is az erdőalapú ágazatok tanácsadó bizottsága[25] lesz.

Ez a három testület az új stratégia kidolgozásának és nyomon követésének letéteményese.

A kommunikáció különös kihívást jelent az ágazat számára, mivel a nyilvánosság általában nincs tisztában a fenntartható erdőgazdálkodás jelentőségével, vagy a különféle módszerekkel, amelyekkel az erdőgazdálkodás hozzájárul a zöld gazdaság megvalósításához.

Stratégiai iránymutatások:

- A Bizottság biztosítani fogja, hogy az Erdészeti Állandó Bizottság munkája más, az erdőkkel és az erdőgazdálkodási ágazattal kapcsolatos európai uniós politikákra épüljön, és ezzel megmaradjon az EU-beli erdők kezelésének többcélú jellege;

- A Bizottság és a tagállamok különböző opciókat fognak kidolgozni a fenntartható erdőgazdálkodás jobb koordinálására, az erdészeti információk harmonizált kezelésére és a tagállamok közötti, illetve a tagállamokkal való kooperációra;

- A Bizottság a nemzeti erdőleltárak harmonizált működési feltételeinek kidolgozására létrehozza az erdészeti leltárak európai hálózatát. A tervek szerint a kiegészítő munkát ehhez a COST cselekvések és kutatási projektek jelentik majd;

- A tagállamok javítják az erdőre és fára vonatkozó lakossági tájékoztatást, és követik az Erdészeti Állandó Bizottság által kidolgozott európai uniós erdészeti kommunikációs stratégiát[26];

A Bizottság további értékelést fog végezni az erdők nyilvános megítéléséről (az Eurobarometer 2015. évi felmérése keretében).

3.3.8      Erdőgazdálkodás globális perspektívából

Páneurópai szinten a fő hangsúly a jogilag kötelező erdészeti megállapodás megkötéséről folyó tárgyalásokon van, amelyeknek az EU fontos szereplője. A megállapodás megkötésével az EU a fenntartható erdőgazdálkodás javítását kívánja elérni az egész térségben. Az új stratégia megfelelő keretet nyújtana a megállapodásban foglaltak végrehajtásához.

Ami a globális szintet illeti, az EU ott van az erdőirtás és erdőpusztulás elleni harc frontvonalában. Szorgalmazza a fenntartható erdőgazdálkodást mint a biodiverzitás védelmének, az elsivatagosodás elleni küzdelemnek és az éghajlatváltozásra való reagálásnak az eszközét, amellyel biztosítani lehet, hogy az erdő megfelelő javakat és ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtson. Mindezzel hozzájárul a fenntartható fejlődéshez és a szegénység felszámolásához. E célok megvalósulására irányul a REDD+, a FLEGT[27] és a fára és fatermékekre vonatkozó uniós rendelet[28]. A Bizottság 2015-ig felül fogja vizsgálni az említett rendelet végrehajtását és hatékonyságát.

Ez a stratégia az európai uniós és tagállami erdészeti vonatkozású politikák, célok és nemzetközi kötelezettségvállalások közötti összhang biztosítását célozza, az EU-t és a tagállamokat pedig világos és koherens célkitűzések megfogalmazásával támogatja.

Stratégiai iránymutatások:

A Bizottság és a tagállamok:

- biztosítják az európai uniós és tagállami erdészeti vonatkozású politikák és nemzetközi kötelezettségvállalások közötti összhangot;

- az uniós fejlesztési együttműködés és a külső fellépések keretében előmozdítják a fenntartható erdőgazdálkodást Európában és világszerte, valamint erősítik az erdők szerepét a zöld gazdaságra való áttérésben;

- a FLEGT cselekvési terv révén folyamatosan támogatják az illegális fakitermelés elleni globális harcot;

- támogatják a fejlődő országokat erdőgazdálkodási politikáik és szabályozásaik javítására, erdészeti irányításuk megerősítésére, valamint erdei ökoszisztémáik értékelésére és felügyeletére irányuló erőfeszítéseikben, és a REDD+ keretében feltárják az erdőirtás és erdőleromlás kiváltó okait.

A Bizottság:

- felméri azon termékek és nyersanyagok EU-beli fogyasztásának környezeti hatásait, amelyek nagy valószínűséggel szerepet játszanak az EU-n kívüli erdőirtásban és erdőleromlásban. Adott esetben fontolóra vesz olyan politikai opciókat, amelyek mérsékelnék ezeket a hatásokat, ideértve egy erdőirtás és erdőleromlás elleni európai uniós cselekvési terv kidolgozását. Mindezt a hetedik uniós környezetvédelmi cselekvési programmal összhangban teszi meg.

4         Az elvek átültetése a gyakorlatba: együttműködés erdeink és erdőgazdálkodási ágazatunk érdekében

Saját hatáskörükön belül a Bizottság és a tagállamok biztosítani fogják a stratégia végrehajtását és nyomon követését, különös figyelmet fordítva az érdekeltek bevonására.

Annak érdekében, hogy mérföldköveket határozzon meg a 2020-as erőgazdálkodási célkitűzések eléréséhez és megállapítsa az erdészeti politika és az erdészeti vonatkozású politikai elképzelések stratégiai prioritásait, a Bizottság együtt fog működni az Erdészeti Állandó Bizottsággal a támogató uniós szakpolitikákhoz fűződő kapcsolatok megerősítésében. Amennyiben szükséges, együtt fog működni más bizottságokkal és fórumokkal is. Tekintettel arra, hogy az erdők és az erdőgazdálkodási ágazat ügye szempontjából az uniós pénzügyi források rendkívüli fontossággal bírnak, javítani kell az EU-szintű egyeztetések minőségén.

Be kell azonosítani további területeket is, amelyeken tagállami előrelépésre volna szükség; ilyen lehet az erdőtüzek megelőzése, a kártevők és betegségek elleni harc, fa, mint a fenntartható alapanyag promóciója vagy a regionális és régiók közötti együttműködés kérdése.

Az erdők és az erdőgazdálkodási ágazat napjainkban jelentős uniós finanszírozásban részesülnek. A stratégiát érintő források java (az európai uniós erdészeti támogatások 90%-a) azon erdészeti intézkedésekre jut, amelyeket a vidékfejlesztési rendelet keretében hajtanak végre. Az átdolgozott tervek értelmében a 2007–2013-as időszak erdészeti intézkedéseire 5,4 milliárd euró került elkülönítésre az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból. A 2014–2020-as időszakban is a jelenlegihez hasonló mértékű kiadás várható, noha ez függ a tagállamok vidékfejlesztési terveitől is. A tervezett összeget e stratégia célkitűzésinek támogatására kellene fordítani, biztosítva különösen, hogy az EU erdeit bizonyíthatóan fenntartható erdőgazdálkodási elvek szerint kezeljék. A LIFE+ a természet megőrzésére, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, valamint a tájékoztatási és védelmi igényekre fókuszál, a strukturális alapok a kohéziós projekteket segítik, a Horizont 2020 pedig a kutatási és innovációs tevékenységeket támogatja, beleértve a bioalapú ágazatok köz-magán partnerségeit. A fejlesztési és éghajlat-változási politikák harmadik országoknak is nyújtanak pénzügyi támogatást, mindenekelőtt az EU fejlesztési alapja, a REDD+ és a FLEGT révén. A rendelkezésre álló források racionalizálása, valamint az európai uniós és nemzeti finanszírozások közötti koordináció optimalizálása hozzájárulhat a stratégia eredményesebb végrehajtásához.

5         Következtetések

Mivel jelenleg nem létezik sem közös európai uniós erdészeti politika, sem egy irányadó keret az erdészeti vonatkozású ügyekre nézve, szükségünk van egy olyan stratégiára, amely az erdőkkel és erdőgazdálkodási ágazattal foglalkozik. Tekintettel arra, hogy egyre több uniós szakpolitika támaszt igényeket az erdőkkel szemben, eljött az ágazati politikák összehangolásának ideje. Szükség van továbbá az erdőgazdálkodási kérdések terén egy közösen megállapított, holisztikus stratégiai jövőképre is, valamint arra, hogy a tagállami erdészeti politikák teljes körűen vegyék figyelembe a vonatkozó uniós politikákat. Mindez alkalmasabbá fogja tenni az erdőket, illetve az erdőalapú ágazatot arra, hogy megfelelően reagáljanak a különféle szakpolitikai területeken bekövetkező fejleményekre.

Stratégiánk központi szerepet szán az erdőknek és az erdőgazdálkodási ágazatnak a zöld gazdaságra való áttérésben, mérlegre kívánja tenni az erdők által fenntartható módon kínált előnyöket, nem utolsó sorban pedig gondoskodik az erdők védelméről. Mindehhez szükség van valamennyi résztvevő fél erős elkötelezettségére és politikai támogatására.

2018-ig sor fog kerülni a stratégia végrehajtásában tett előlépéseket értékelő felülvizsgálatra.

Kérjük az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy hagyják jóvá ezt a stratégiát és nyilvánítsanak véleményt annak megvalósításáról.

[1]               A tervezett erdőgazdálkodási referenciaszintekről az UNFCCC részes feleinek 6. ülésszakára benyújtott adatok alapján.

[2]               Tulajdonosi becslések szerint 16 millió. Miközben a magán-erdőtulajdonosok száma meglehetősen magas, részesedésük az erdővel borított területekből viszonylag alacsony és fragmentált.

[3]               További részletek az erdővédelemről és erdészeti információcseréről szóló zöld könyvben találhatók, COM(2010) 66.

[4]               Az európai erdők védelméről tartott miniszteri konferencia. Helsinki, 1993.

[5]               COM(2011) 244 és COM(2012) 60.

[6]               Az Európai Unió erdészeti stratégiájáról szóló, 1998. december 15-i tanácsi állásfoglalás.

[7]               COM(2006) 302.

[8]               A kontinens erdeivel folytatandó fenntartható gazdálkodást szolgáló páneurópai politikai folyamat.

[9]               A lépcsőzetesség elve alapján a faanyag a következő prioritási rend szerint került felhasználásra: fát tartalmazó termékek, élettartam-hosszabbítás, újrafelhasználás, újrahasznosítás, bioenergia-termelés és -ártalmatlanítás.-

[10]             Az Európai Tanács 2013.2.7–8-i következtetései a többéves pénzügyi keretről.

[11]             Mivel az erdészeti ágazat kívül esik az Európai Unió működéséről szóló szerződés 42. cikkének és I. mellékletének rendelkezésein, esetében valamennyi versenyszabály teljes körűen alkalmazandó.

[12]             Famegmunkálás, bútorgyártás, cellulóz- és papírgyártás és -feldolgozás, nyomdaipar (NACE 16., 31., 17., 18.1. fejezet). De idetartoznak a vonatkozó fakitermelési szempontok is (NACE 02.2.)

[13]             „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” (COM (2012) 582 final) és „Integrált iparpolitika a globalizáció korában” (COM (2010) 614).

[14]             Az 529/2013/EK határozat.

[15]             COM(2013) 216.

[16]             Európai Erdőtűz-információs Rendszer.

[17]             Európai Erdészeti Adatközpont.

[18]             Európai térinformációs infrastruktúra (INSPIRE).

[19]             Közös környezeti információs rendszer.

[20]             Az Európai Bizottság Föld-megfigyelési programja.

[21]             COM(2012) 60.

[22]             Ismertetését lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentumban.

[23]             A 89/367/EGK tanácsi határozat.

[24]             A 2004/391/EK bizottsági határozat.

[25]             A 97/837/EK bizottsági határozat.

[26]             http://ec.europa.eu/agriculture/fore/publi/

[27]             A 2173/2005/EK rendelet az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról.

[28]             A 995/2010/EU rendelet.