A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia /* COM/2013/0final /2 */
A
BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI
ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Az
erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós
erdőgazdálkodási stratégia 1 Európának szüksége van az erdőkre Az EU szárazföldi területének több mint
40 %-át borítja erdő vagy egyéb, fával benőtt terület, és e
területek tekintetében igen nagy változatosság jellemzi az egyes régiókat.
Az
erdőtelepítésnek és a vegetáció természetes terjedésének köszönhetően
az EU-ban az utóbbi évtizedekben évente 0,4 %-kal növekedett az
erdőterület. Globális szinten
mindazonáltal az erdős területek fogyásának tanúi lehetünk.
Jelenleg
az EU-ban az éves növekménynek csupán 60–70 %-át vágják ki, ezért az
élőfakészlet gyarapodást mutat. Ugyanakkor
a földhasználattal, földhasználat-megváltoztatással és erdőgazdálkodással
(LULUCF) kapcsolatos tagállami előrejelzések szerint 2020-ig a kitermelési
arány 2010-hez képest várhatóan mintegy 30 %-kal nőni fog[1].
Az
erdők nagyjából 60 %-a több millió magántulajdonos[2]
birtokában van, és ez a szám előreláthatólag tovább fog emelkedni az
erdők tulajdonjogának egyes tagállamokban még folyamatban lévő
visszaszolgáltatása következtében. A
fennmaradó rész az államé vagy egyéb módon alkotja a köztulajdon részét. Azzal, hogy gazdasági, társadalmi és
környezeti célokat szolgálnak, az erdők egyszerre több funkciót is
betöltenek. Nem csupán
élőhelyül szolgálnak az állatok és növények számára, de fontos szerepet
játszanak az éghajlatváltozás enyhítésében és más környezetvédelmi
szolgáltatások nyújtásában is. A
Natura 2000 keretében az EU erdős területeinek közel negyede védelem alatt
áll, de a nem védett erdők nagy részében is honosak uniós természetvédelmi
jogszabályok által védett fajok. Ezenkívül
az erdők jelentős társadalmi haszonnal járnak, többek között az
egészségügy, a rekreáció és az idegenforgalom terén[3].
Az erdők társadalmi-gazdasági
jelentősége óriási, és ezt a jelentőséget gyakran alábecsüljük.
Szerepet
játszanak a vidékfejlesztésben, és körülbelül hárommillió munkahelyet
biztosítanak. Az
erdőkből származó pénzügyi bevétel legfőbb forrása továbbra is a
fa. Ezért a stratégia azon
uniós erdő- és faalapú iparágakkal is foglalkozik, amelyek az EU
iparpolitikájának részét alkotják. A
fa egyszersmind az új bioalapú iparágak fontos nyersanyagforrása. Legfontosabb megújulóenergia-forrásunk
jelenleg az erdei biomassza, melyen a teljes európai uniós
megújulóenergia-fogyasztás körülbelül fele alapul.
A
megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek szerint a
fűtőenergia, a hűtőenergia és a villamos energia
előállítására szolgáló biomassza mintegy 42 %-át képezné annak az
energiamennyiségnek, amely a 2020-ig szóló 20 %-os megújulóenergia-célok
teljesítéséhez szükséges. Ha
ezt a mértéket sikerül elérni, az energia előállítására használt fa
mennyisége az EU-ban egyenlő lenne a ma kitermelt teljes famennyiséggel.
Az
erdők azonban számos más termékkel is szolgálnak, például parafával,
gyantával, gombával, csonthéjasokkal, vaddal és erdei gyümölccsel.
Annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott
módon éljünk az erdő nyújtotta előnyökkel, biztosítunk kell a
fenntartható erdőgazdálkodást. A fenntartható erdőgazdálkodás az erdők és fával benőtt területek oly módon és oly mértékben megvalósuló hasznosítását jelenti, amely fenntartja az e területekre jellemző biológiai sokféleséget, termelékenységet, megújulási képességet, vitalitást, valamint azt a képességet, hogy az erdők ma és a jövőben fontos ökológiai, gazdasági és szociális funkciókat töltsenek be helyi, nemzeti és globális szinten anélkül, hogy azzal más ökoszisztémákat károsítanának[4]. Noha
az Európai Unió működéséről szóló szerződés nem hivatkozik
különös rendelkezésekre az európai uniós erdészeti politikával kapcsolatban, az
EU szakpolitikai lépései már régóta szerepet játszanak a fenntartható
erdőgazdálkodás megvalósításában és a tagállamok erdészeti vonatkozású
döntéseiben. Ilyen fontos
lépésnek tekinthető többek között a következők kidolgozása: a
növekedést és foglalkoztatást célzó Európa 2020 stratégia, az erőforrás-hatékony
Európa megvalósításának ütemterve, a vidékfejlesztési politika, az
iparpolitika, az EU éghajlat-változási és energiacsomagja 2020-ig
megvalósítandó célokkal, a növényegészségügyre és a növényi szaporítóanyagokra
vonatkozó stratégia, valamint a biodiverzitással és a biogazdálkodással
kapcsolatos stratégiák[5]. Az Európai Unió 1998-as erdészeti
stratégiája[6] a szubszidiaritás
és a felelősségmegosztás elveire építve létrehozta azon erdészeti
vonatkozású intézkedések koordinációs keretét, amelyek a fenntartható
erdőgazdálkodást támogatják, és az európai uniós és tagállami politikák és
kezdeményezések közötti kooperatív, előnyös kapcsolatokon nyugszanak.
A
2007–2011-es erdészeti cselekvési terv[7],
mely a stratégia végrehajtásának fontos eszköze volt, az alábbi négy területre
összpontosított: versenyképesség, környezet, életminőség, valamint
koordináció és kommunikáció. Az
uniós szintű finanszírozás legfőbb módja a vidékfejlesztési rendelet
keretében folyó társfinanszírozás volt és marad. Az erdészeti cselekvési terv utólagos
értékelése megerősítette, hogy új erdészeti stratégiára volna szükség,
amelynek segítségével kidolgozzuk
és végrehajtjuk a többcélú és fenntartható európai erdőgazdálkodás közös
tervét; meghatározzuk a
cselekvési prioritásokat és célokat; összekapcsoljuk
az uniós és tagállami finanszírozási stratégiákat és terveket;
előmozdítjuk
az intézkedések koherens ágazatközi tervezését, finanszírozását és
végrehajtását; egyértelmű
nyomon követési, értékelési és jelentéstételi eljárásokat állapítunk meg;
valamint
újragondoljuk az érdekeltek szerepét. Ez
a közlemény stratégiai iránymutatások meghatározásával támogatja az itt
említett ajánlásokat. 2 Miért van szükség új intézkedési keretre? Az
elmúlt 15 év során jelentős társadalmi-politikai változások formálták az
EU társadalmának az erdőkről és az erdőgazdálkodásról alkotott
képét. Az általános helyzetet
az erdők iránti igény növekedése és az erdőkre leselkedő
veszélyek fokozódása jellemzi. Ezzel
egy időben az erdészeti vonatkozású politikai elképzelések számának
szaporodása miatt az erdészeti politikai környezet összetetté, egyszersmind
fragmentálttá vált. A
nemzetközi élelmiszer-, takarmány-, rost- és üzemanyagpiacok egyre erősebb
összefonódásai ugyanakkor váratlan piaci zavarokat idéznek elő. Az új intézkedési keretre azért van
szükség, hogy:
biztosítani lehessen az EU
erdeiben rejlő többcélú potenciál fenntartható és kiegyensúlyozott
kihasználását oly módon, hogy az erdők nyújtotta létfontosságú
ökoszisztéma-szolgáltatások megfelelően működhessenek;
ki lehessen elégíteni a
fokozódó igényt a meglévő és új termékek (pl. zöld vegyi anyagok,
textilrostok) nyersanyagai, valamint a megújuló energia iránt. Ez
az igény magában rejti a piacok diverzifikálásának lehetőségét, noha
jelentős kihívást jelent a fenntartható gazdálkodás és az igények
egyensúlyban tartása szempontjából. A
biogazdálkodási és bioenergia-ágazatban jelentkező, új felhasználási
módokra vonatkozó igényt össze kell hangolni a hagyományos igényekkel, és
tiszteletben kell tartani a fenntarthatósági határokat;
a növekedés serkentése
érdekében reagálni lehessen azon kihívásokra és lehetőségekre,
amelyekkel az erdőalapú iparágak szembesülnek a forrás- és
energiahatékonyság, a nyersanyagok, a logisztika, a szerkezeti váltások,
az innováció, az oktatás, a képzés és szakképesítés, a nemzetközi verseny,
a 2020 utáni éghajlat-változási politika, valamint a tájékoztatás és
kommunikáció terén;
meg lehessen védeni az
erdőket és a biodiverzitást a viharok és tüzek, valamint az egyre
szűkösebb vízkészlet és a kártevők okozta hatásoktól. E
fenyegetések nem állnak meg az országhatároknál, ugyanakkor az
éghajlatváltozás miatt egyre súlyosbodnak;
tudatosíthassuk, hogy az EU
nem csupán saját termelésére támaszkodik, fogyasztása pedig világszerte
kihatással van az erdőkre;
ki
lehessen fejleszteni egy megfelelő információs rendszert a fentiek
nyomon követésére.
Az
EU-nak szüksége van egy politikai keretre, amely koordinálja az erdészeti
vonatkozású politikákat és biztosítja azok koherenciáját, valamint
lehetővé teszi az erdőgazdálkodásra hatással lévő összes többi
ágazattal megvalósuló szinergiákat. Szüksége
van egy új erdészeti stratégiára, amely fő vonatkoztatási pontként szolgál
az erdőkkel kapcsolatos szakpolitikák kialakítása során.
Az
EU erdeinek és erdőgazdálkodási ágazatának szerepét úgy kell meghatározni,
hogy az hozzájáruljon az európai uniós célok megvalósításához. 3 Követendő út: Az
erdőkre és az erdőalapú ágazatra vonatkozó új uniós stratégia Ez a javaslat támogatja az
erdőgazdálkodás koherens, holisztikus szemléletét, számba veszi az
erdők nyújtotta sokféle előnyt, integrálja a belső és külső
erdőgazdálkodás-politikai kérdéseket és figyelembe veszi a teljes
erdészeti értékláncot. A javaslat lefekteti a fenntartható
erdőgazdálkodás megerősítését, valamint a versenyképességnek és a
munkahelyteremtésnek a főként a vidéki térségekben megvalósítandó
fokozását szolgáló alapelveket, miközben biztosítani kívánja az erdők
védelmét és az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtását.
Meghatározza
továbbá, milyen módon kívánja az EU végrehajtani erdészeti vonatkozású
politikai elképzeléseit. Annak érdekében, hogy ez a stratégia elérhesse
céljait, és megfogható legyen azon szakpolitikai törekvések szempontjából,
amelyek igénylik vagy igényelhetik a fenntartható erdőgazdálkodás
bizonyítékait, a fenntartható erdőgazdálkodás tekintetében olyan objektív,
ambiciózus és számonkérhető kritériumokat kell meghatározni, amelyek az
erdei biomassza valamennyi felhasználása esetében alkalmazhatók.
Szükséges,
hogy a stratégia és annak végrehajtása olyan meglévő jogszabályokra és
nemzetközi kezdeményezésekre épüljön (ideértve a FOREST EUROPE[8]
keretében elvégzett munkát is), amelyek figyelembe veszik a kisebb
erdőtulajdonosok speciális helyzetét, és foglalkoznak piacalapú
magánszektorbeli eszközökkel, például a tanúsítással.
A közös célok elérése, valamint a
koherencia és a szinergiák javítása érdekében elengedhetetlen a tagállamok
közötti koordináció. Azt
várjuk a tagállamoktól, hogy cselekvési terveik és nemzeti erdőprogramjaik
elkészítésekor és kivitelezésekor vegyék figyelembe e stratégia elveit és
céljait. Ki kell
alakítanunk a hálózatépítési lehetőségeket, valamint az információ és a
bevált gyakorlatok cseréjének módozatait. 3.1 Alapelvek -
A
fenntartható erdőgazdálkodás és az erdők többcélúsága, a változatos
javak és szolgáltatások kiegyensúlyozott nyújtása, valamint az erdők
védelmének biztosítása; -
Forráshatékonyság,
az erdők és az erdőgazdálkodási ágazat vidékfejlesztésben, gazdasági
növekedésben és munkahelyteremtésben játszott szerepének optimalizálása; -
Általános
felelősségvállalás az erdőkért, valamint az erdei termékek
fenntartható termelésének és fogyasztásának előmozdítása. Európában
a fenntartható erdőgazdálkodásnak nagy hagyományai vannak, és ezek
tükröződnek is a FOREST EUROPE tagállami politikákban alkalmazott és az EU
által – különösen a vidékfejlesztési politika keretében – támogatott alapelveiben.
A
FOREST EUROPE egy nemzetközi, regionális és helyi aspektusokkal rendelkező
dinamikus koncepció, amelyet az erdőgazdálkodók közvetlenül alkalmaznak. A
tagállamok elkötelezték magukat a FOREST EUROPE keretében tett
kötelezettségvállalások mellett: ezek értelmében nemzeti erdészeti
politikáikkal és jogszabályaikkal összhangban, fenntarthatóan kell kezelniük
erdeiket. E stratégia
megvalósítása során törekedniük kell a fenntartható erdőgazdálkodásra
vonatkozó alapelvek érvényesítésére, javítaniuk kell az információcserét és
terjeszteniük kell a bevált gyakorlatokat. Erdőgazdálkodási
szempontból a forráshatékonyság akkor valósul meg, ha az erdei erőforrások
felhasználása során a környezetre és éghajlatra gyakorolt hatás a lehető
legkisebb, előnyben részesülnek a magasabb hozzáadott értékkel
rendelkező erdei termékek, több munkahely létesül és kedvezőbbé válik
a szénegyensúly. A fatermékek
„lánc” felhasználása[9]
megfelel ezeknek a feltételeknek. Bizonyos
esetekben – például változó kereslet mellett vagy környezetvédelmi okokból –
szükség lehet ettől eltérő megközelítésekre is. 3.2 Erdőgazdálkodási
célok 2020-ig Biztosítani kell, hogy az EU valamennyi erdejét bizonyíthatóan
fenntartható erdőgazdálkodási elvek alapján kezeljék, valamint hogy növekedjék
az EU hozzájárulása az erdőgazdálkodás fenntarthatóbbá tételéhez és az
erdőirtás visszaszorításához globális szinten annak érdekében, hogy: -
elősegítsük az erdők különféle funkciói közötti jobb egyensúlyt,
kielégítve az igényeket és biztosítva a fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat; - megvessük
annak alapját, hogy az erdészet és a teljes erdőalapú értéklánc
versenyképes legyen és tartósan hozzájáruljon a bioalapú gazdaság
megvalósításához. A
tagállami hatóságokkal és érdekeltekkel együtt kidolgozott célok a fenntartható
fejlődés három dimenzióját integrált módon érintik, holisztikus
megközelítés alkalmazását biztosítva az erdőgazdálkodásban és az erdészeti
politikában. 3.3 Nyolc
kapcsolódó prioritási terület: értékteremtés
mindenki számára A fenntartható erdőgazdálkodás szerepe a legfontosabb társadalmi
célkitűzések megvalósításában
3.3.1 Vidéki
és városi közösségeink támogatása
A társadalomnak
növekvő mértékben van szüksége az erdőkre.
A
vidéki területek nagy részét borító erdők elengedhetetlenül fontosak a
vidéki lakosság számára, mivel hozzájárulnak a gazdasági jóléthez és a
munkahelyteremtéshez. A fenntartható, képzett és megbízható
munkaerő a versenyképesebb erdőgazdálkodási ágazat egyik pillére.
A
megfelelően kezelt erdők, amelyekben jól képzett erdészeti
szakemberek, dolgozók és vállalkozók tevékenykednek, kiindulópontját jelentik a
fenntartható és versenyképes erdőgazdálkodási ágazatnak, amely – miközben
társadalmi előnyökkel jár – fontos szerepet tölt be nemcsak a
vidékfejlesztésben, de az egész gazdaságban is. A Bizottság meglátása szerint a
fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítását a vidékfejlesztési alapokból
kellene támogatni. A
tagállamoknak élniük kellene az új vidékfejlesztési rendelet adta
lehetőségekkel, és kiemelten kellene kezelniük az alábbi területeken
tervezett beruházásokat: erdészeti
technológiák korszerűsítése; az
ágazat biogazdálkodásban játszott szerepének optimalizálása;
az
erdei ökoszisztémák ellenálló képességének, környezeti értékének és
éghajlatváltozás-enyhítő képességének javítása;
természetvédelemmel
és biodiverzitással kapcsolatos célok elérése;
az
éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás; genetikai
források megőrzése; erdővédelem
és tájékoztatás; végül fásítások
és agrár-erdészeti rendszerek kialakítása.
Stratégiai
iránymutatások: -
A tagállamoknak a vidékfejlesztési alapokat kellene felhasználniuk a
versenyképesség fokozására, a gazdasági tevékenység diverzifikációjának
előmozdítására és az életminőség javítására, továbbá környezeti
közjavak megteremtésére[10], hozzájárulva ezzel a fenntartható erdőgazdálkodás társadalmi
szerepének növeléséhez; -
A Bizottságnak és a tagállamoknak a vidékfejlesztési politika keretében
értékelniük és javítaniuk kellene az erdőgazdálkodási intézkedések
hatását; -
Az állami támogatások szabályozásának korszerűsítéséről szóló csomag
egyszerűsítési célkitűzéseinek részeként a Bizottság javasolja
nagyobb vállalatok bevonását a csoportmentességi rendszerbe, és felülvizsgálja
az erdőgazdálkodási ágazatban nyújtott csoportmentességek feltételeit;[11] -
Ösztönözzük a tagállamokat, hogy a vidékfejlesztési alapok segítségével
támogassák a felvilágosító
tevékenységet folytató erdőgazdálkodási tanácsadói rendszereket; a képzést; valamint a helyi erdőtulajdonosok és hatóságok közötti
kommunikációt. -
A Bizottságnak és a tagállamoknak javítaniuk kellene az erdők társadalmi
hasznosságának értékelését és a fenntartható erdőgazdálkodás révén meg
kellene találniuk a megfelelő egyensúlyt a különféle javak és
szolgáltatások nyújtása között.
3.3.2 Az uniós erdőalapú iparágak, a bioenergia és a szélesebb
értelemben vett zöld gazdaság versenyképességének és fenntarthatóságának
növelése
A fa
természetes, megújuló, újrafelhasználható és újrafeldolgozható nyersanyag.
Hasznosítása
akkor fenntartható, ha fenntartható erdőgazdálkodásból származik,
feldolgozása és felhasználása a kedvezőtlen éghajlati és környezeti
hatások minimumra csökkentése mellett történik, és eközben megélhetést
biztosít. Általánosságban
az EU-ban kitermelt fa biomassza 58 %-át az uniós erdőalapú iparágak
dolgozzák fel[12], melyek az EU ipari
GDP-jének 7 %-át képviselik és közel 3,5 millió munkahelyet biztosítanak,
emellett pedig hozzájárulnak az EU iparpolitikai céljainak eléréséhez[13]. Mindazonáltal
a jövőbeli versenyképesség érdekében új forráshatékony, energiahatékony és
környezetbarát eljárásokra és termékekre lesz szükség.
A
korszerű falapú anyagok és vegyi anyagok várhatóan nagy szerepet fognak
játszani az európai uniós biogazdaságban. Az
uniós erdőalapú iparágak alágazatait, azok gazdasági és technológiai
kilátásait egy bizottsági szolgálati munkadokumentum ismerteti, meghatározva az
alágazatok főbb kihívásait, valamint a globális versenyképességük fokozása
érdekében szükséges jobbító intézkedéseket (2013–2020).
A
fa biomassza fennmaradó 42 %-át az energiaipar hasznosítja: ez a mennyiség
az EU teljes energiafogyasztásának mintegy 5 %-át teszi ki.
A
megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek értelmében
2020-ben még a biomassza lesz a megújuló energiák fő forrása.
A
Bizottság jelenleg mérlegeli, hogy kell-e további intézkedéseket (köztük
harmonizált fenntarthatósági kritériumokat) javasolnia a szilárd és a
gáznemű biomassza-források villamosenergia-termelési, fűtési és
hűtési célú hasznosításával kapcsolatos fenntarthatósági kérdések
kezelésére. A
nem faeredetű erdészeti termékek mellett, melyek iránt a piac
érdeklődése egyre nagyobb, az erdészeti biomassza lehetőséget
biztosít munkahelyek teremtésére és fenntartására, valamint az alacsony
szénkibocsátású zöld gazdaságban a bevételi források diverzifikálására. Stratégiai
iránymutatások: A
Bizottság a tagállamokkal és az érdekeltekkel közösen: -
tanulmányozza és támogatja a fának mint fenntartható, megújuló, éghajlat- és
környezetbarát nyersanyagnak a teljesebb körű, az erdőket és azok
ökoszisztéma-szolgáltatásait nem károsító felhasználását; értékeli az anyagok és az
energiaforrások erdészeti biomasszával való helyettesítésének és a
fakitermelésből származó termékeknek az éghajlati előnyeit, valamint
az erdészeti biomassza használatára való ösztönzés piaci torzulásokat
előidéző hatását; - 2014
végéig kidolgozza az uniós fenntartható erdőgazdálkodás objektív,
nagyratörő és számonkérhető kritériumait, melyek különféle politikai
kontextusokban alkalmazhatók, függetlenül az erdészeti biomassza végső
felhasználásától.
A
Bizottság megfelelő intézkedéseket fog bemutatni; -
értékeli a lehetséges faellátást és a faanyagok fokozottabb, fenntartható
mobilizálásának előmozdítását; bevált gyakorlatokat tartalmazó
útmutatót dolgoz ki erre, valamint a „láncfelhasználás” elvére vonatkozóan,
továbbá a forrás- és energiahatékony gyártási folyamatokat illetően,
különösen erdőalapú iparágak, kkv-k és mikrocégek részére; -
ösztönzi a piaci növekedést és az európai uniós erdőalapú iparágak
termékeinek nemzetközivé tételét, és javítja az ágazati tudásszintet, ideértve
a fenntartható építésre és a bútorokkal kapcsolatos fogyasztói tájékoztatásra
vonatkozó tudást; -
kétoldalú megállapodások keretében és a kiviteli feltételekkel és a
nyersanyag-behozatallal kapcsolatos információk javítása révén megkönnyíti az
európai uniós erdőalapú iparágak termékeinek és nyersanyagainak harmadik
piacokra való bejutását; -
támogatja az erdőalapú ágazatokkal foglalkozó technológiai platformot és
az olyan új kezdeményezéseket, mint a köz-magán partnerségek (pl. a bioalapú
ágazatban), melyek különféle forrás- és energiahatékony termékek és eljárások
tekintetében erősítik a kutatást és innovációt; -
2014-ben kumulatív költségértékelést végez az erdőalapú ágazatok
értékláncát érintő uniós szabályozás terén. Ennek
eredménye hozzájárulhat a politikák és a szabályozás hatásainak szélesebb
körű, a költségekre, az előnyökre és a koherenciára kiterjedő
elemzéséhez.
3.3.3 Erdők a változó éghajlat alatt
Az erdőket érzékenyen érinti az éghajlatváltozás.
Ezért
igen fontos fenntartani és erősíteni ellenálló és alkalmazkodási
képességüket, többek között a tűzmegelőzés és egyéb adaptív
megoldások (megfelelő fajok, növényfajták stb.) révén. Ugyanakkor az erdőgazdálkodás
mérsékelheti az éghajlatváltozást, ha sikerül fenntartania vagy fokoznia az
erdők széndioxid-megkötő szerepét a szénciklusban, illetve ideiglenes
széntárolóként vagy „szénhelyettesítőként” funkcionáló bioanyagok
biztosításával, amelyek kiválthatják a szénintenzív anyagokat és tüzelőanyagokat.
Az
EU a közelmúltban elszámolási, nyomon követési és jelentéstételi szabályokat
fogadott el a földhasználattal, a földhasználat-megváltoztatással és az
erdőgazdálkodással kapcsolatban[14],
amelyek értelmében a tagállamok például tájékoztatást nyújtanak a
széndioxid-megkötés fokozásával és az erdővonatkozású kibocsátások
csökkentésével kapcsolatos terveikről. Ezen
túlmenően az EU és a tagállamok kötelezettségvállalásokat tettek a LULUCF
terén, amelyeket 2020-ig, a kiotói jegyzőkönyv szerinti második
kötelezettségvállalási időszakban kell teljesíteniük. Az erdők a rendkívüli
időjárási események hatását is mérséklik a hőmérséklet enyhítésével,
valamint a légáramlás és a vízelfolyások sebességének lassításával. Stratégiai
iránymutatások: A
tagállamoknak be kell mutatniuk: -
miként szándékoznak növelni erdeik éghajlatváltozás-mérséklési potenciálját a szénmegkötés
fokozása és a kibocsátás csökkentése révén, ideértve a fatermékek „lánc”
felhasználását is, figyelemmel arra, hogy az éghajlat-politika új LIFE+
alprogramjával és a vidékfejlesztés keretében biztosított finanszírozással
előmozdíthatók és támogathatók olyan új vagy meglévő
erdőgazdálkodási gyakorlatok, amelyek korlátozzák a kibocsátást és növelik
a nettó biológiai produktivitást (pl. szén-dioxid-lebontás). Ezt 2014-ig kell megtenniük, mégpedig a LULUCF-vonatkozású
intézkedéseikről szóló tájékoztatás keretében; -
miként növelik erdeik alkalmazkodási és ellenálló képességét az
éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiában[15] és az
erdővédelemről és az erdészeti információcseréről szóló zöld
könyvben javasolt olyan intézkedésekre építve, mint az ismeretek hiányának
pótlása és az alkalmazkodást segítő intézkedések érvényre juttatása az
erdészeti politikában.
3.3.4 Az erdők védelme és az ökoszisztéma-szolgáltatások erősítése
Az erdők olyan
ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, amelyektől vidéki és városi
közösségek léte függ, és elképesztő mérvű biodiverzitásnak adnak
otthont. Az erdőkre
nehezedő számos nyomás – az élőhelyek felaprózódása, az idegenhonos
özönfajok terjedése, az éghajlatváltozás, a vízhiány, az erdőtüzek, a
viharok és a kártevők – fokozott védelmet tesz indokolttá.
Az
európai uniós szabályok kiterjednek bizonyos növények, növényi termékek és
egyéb, a növények egészségét veszélyeztető áruk szállítására és
kereskedelmére. A
védelmi erőfeszítéseknek az európai uniós zöld infrastruktúra központi
elemét alkotó, fontos környezeti szolgáltatásokat nyújtó és nyersanyagokat
biztosító erdei ökoszisztémák ellenálló képességének és multifunkcionalitásának
fenntartására, erősítésére és helyreállítására kell irányulniuk.
További
hangsúlyt kell helyezni az erdőket érő kedvezőtlen hatások
megelőzésére, sokkal inkább, mint a károk mérséklésére és a
helyreállításra. Annak érdekében,
hogy az erdők képesek legyenek reagálni a jövőbeli fenyegetésekre és
tendenciákra, fokozni kell a genetikai változatosságot és meg kell védeni a
veszélyeztetett genetikai forrásokat. Tekintettel
arra, hogy bizonyos fenyegetések esetében mind a fenyegetés természete, mind
annak hatásai határokon átívelő jellegűek, EU-szintű fellépésre
van szükség. Az
erdőgazdálkodási tervek vagy az ezekkel egyenértékű, a fenntartható
erdőgazdálkodás elvein alapuló eszközök fontos szerepet játszanak a
változatos javak és szolgáltatások kiegyensúlyozott nyújtásában.
Az
említett tervek mind az EU 2020-as biodiverzitási stratégiájának, mind az uniós
vidékfejlesztési finanszírozásnak központi elemei. A stratégia nemcsak magában
foglalja ezeket a terveket, de szorgalmazza és támogatja is alkalmazásukat. Stratégiai
iránymutatások: A
tagállamok: -
a Bizottság segítségével koncepcionális keretet dolgoznak ki az
ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésére, előmozdítva azok 2020-ig
történő integrációját az uniós és nemzeti szintű elszámolási
rendekbe. Az értékelés alapját az ökoszisztémák feltérképezése, illetve az
ökoszisztémák és szolgáltatásaik állapotfelmérése fogja képezni; -
fenntartják és növelik az erdőterületet a talajvédelem, a vízminőség
és -mennyiség szabályozása érdekében azáltal, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlatát integrálják a víz-keretirányelv
szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervekkel kapcsolatos intézkedési
programokba és a vidékfejlesztési programokba; -
jelentős és mérhető javulást érnek el az erdei fajok és
élőhelyek védettségi helyzetét illetően az európai uniós
természetvédelmi szabályozás teljes körű végrehajtásával és annak
biztosításával, hogy 2020-ig a nemzeti erdőgazdálkodási tervek
hozzájáruljanak a Natura 2000 hálózatban a megfelelő gazdálkodáshoz.
Mindehhez a hamarosan megjelenő, a Natura 2000-re és az erdőkre
vonatkozó útmutatót kell alapul venni; -
végre fogják hajtani a biológiai sokféleségre vonatkozó, a 2011–2020-as
időszakra szóló stratégiai tervet és teljesítik a biológiai sokféleségről
szóló egyezmény összefüggésében elfogadott aichi célokat a hamarosan
elfogadandó közös helyreállítási prioritási keret (Restoration Prioritisation
Framework) alapján; -
megerősítik az erdei genetikai források megőrzését (fafajok
sokfélesége) és a fajok és populációk sokféleségét. A Bizottság elsősorban
a vidékfejlesztési programok révén támogathatja a tagállamokat. A
Bizottság: -
figyelemmel kíséri a tagállamok előrehaladását az erdőgazdálkodási
tervek vagy az azokkal egyenértékű eszközök bevetése és a biodiverzitási
megfontolások ezekbe való bevonása terén, ideértve a Natura 2000
megőrzésre vonatkozó célkitűzéseit is; -
a tagállamokkal karöltve megerősíti az erdők kártevőkkel
szembeni védelmét, a szomszédos országokkal való fokozott együttműködésre,
az intenzívebb kutatásra és a növény-egészségügyi szabályozás folyamatban
lévő felülvizsgálatára építve; -
értékelni fogja a növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó 15. sz., a fa
csomagolóanyagokkal kapcsolatos nemzetközi szabvány alkalmazási kötelezettségének
hatásait és mérlegeli e kötelezettség esetleges kiterjesztését az EU-n belül; -
információkat és adatokat bocsát az Egyesült Nemzetek elsivatagosodás elleni
küzdelemről szóló egyezményének részes felei rendelkezésére a talajromlás
és az elsivatagosodás által leginkább fenyegetett területeken folytatott
erdő- és talajvédelmet célzó cselekvési terveik végrehajtásának támogatása
érdekében. Mindezt különösen az Európai Erdészeti Adatközpont és az Európai Talaj
Adatközpont közreműködésével teszi. A
tudásalap szélesítése
3.3.5 Milyen erdeink vannak és milyen változásoknak vannak kitéve?
Az erdőgazdálkodási ágazat
előtt álló komplex környezeti és társadalmi kihívások jobb megértéséhez az
erdészeti tudásalap továbbfejlesztésére van szükség. Az erdei ökoszisztémák
feltérképezésének és az ökoszisztémák és szolgáltatásaik állapotfelmérésének
előfeltétele az EU erdeivel kapcsolatos adatok nagyobb megbízhatósága. A
nemzetközi, páneurópai és nemzeti adatgyűjtő rendszerek közötti
együttműködés megteremtését és az uniós kihívások részletes elemzését
követően uniós szinten harmonizálni kell a releváns változókat és
paramétereket. A LIFE+ és
hasonló uniós programok segíthetik a szükséges források mobilizálását. A Bizottság és a tagállamok moduláris
rendszert fejlesztettek ki az erdőkre vonatkozó információk kezelésére,
miközben elindult a biomasszával és a biodiverzitással kapcsolatos munka is.
Stratégiai
iránymutatások: A
Bizottság és a tagállamok: -
felállítják az európai erdészeti információs rendszert az erdők és erdei
erőforrások többcélú szerepével kapcsolatos harmonizált európai
információk összegyűjtésével és a különböző információs rendszerek
(pl. EFFIS[16])
és adatplatformok (pl. EFDAC[17])
olyan dinamikus moduláris rendszerbe való integrálásával, amely alkalmazásokban
egyesíti az adatokat és a modelleket; - összehangolják
egymással az erdészeti vonatkozású uniós információkat oly módon, hogy azok
elsősorban a tagállamok által, az uniós adatarchitektúra-követelmények
(például INSPIRE[18], SEIS[19] és Copernicus[20]) figyelembevételével
gyűjtött adatokon alapuljanak, és nyomon kövessék a nemzetközi és
regionális folyamatokat; -
előmozdítják az erdészeti szaporítóanyagokra vonatkozó európai uniós
adatbázis továbbfejlődését, ideértve annak nemzeti nyilvántartásokra és
térképekre vonatkozó hiperhivatkozásokkal való kiegészítését is; -
javítják, összehasonlíthatóvá teszik és megosztják az erdészeti információkat
és a nyomon követés eredményeit a többek között az EFFIS, az erdők
egészségi állapota, az uniós erdészeti statisztikák és az EFDAC terén szerzett
sikeres tapasztalatokra építve. Az
érdekeltekkel folytatott intenzív egyeztetés alapján a Bizottság: -
kidolgoz több olyan modult, amelyek támogathatják az uniós erdészeti
statisztikák és az erdőkkel kapcsolatos integrált környezeti és gazdasági
elszámolások elkészítését: pl. az erdő és a természetes bolygatás
(tűz, kártevők stb.), az erdő és a biogazdaság, az erdő és
az éghajlatváltozás, az erdő és az ökoszisztéma-szolgáltatások.
3.3.6 Új, innovatív erdőgazdálkodás és a hozzáadott értékkel
rendelkező termékek
Az innovációnak az erdőgazdálkodási
ágazat egésze tekintetében történő serkentése koherens és nagyratörő
uniós erdészeti kutatási térség meglétét igényli. Itt figyelembe kell venni az
erdőgazdálkodás olyan jellegzetességeit, mint például a hosszú termelési
ciklus. Az EU kutatási és fejlesztési
keretprogramjai támogatják az erdőgazdálkodási ágazatot. Összhangban az
európai biogazdasági stratégiával[21], az erdőgazdálkodási
ágazat nagyobb hangsúlyt kap a hetedik kutatási keretprogramban és a Horizont
2020 keretprogramban. A cél az ágazat fenntarthatóságának és a vidéki
gazdaságban játszott szerepének megerősítése a fenntartható
erdőgazdálkodás révén, az ágazat biotikus és abiotikus terhelésekhez való
jobb alkalmazkodásának elérése, valamint az erdészeti termelőrendszerek és
termékek minőségének javítása. Stratégiai
iránymutatások: -
A Bizottság segíteni kívánja a tagállamokat és az érdekelteket a technológiai
és tudományos ismereteknek az erdészeti gyakorlatban és a piacon való
alkalmazásában, mindenekelőtt a Horizont 2020 és a mezőgazdasági
termelékenységgel és fenntarthatósággal kapcsolatos európai innovációs
partnerség keretében, és támogatja a nagyobb hozzáadott értékkel
rendelkező új termékek kifejlesztését; -
A Bizottságnak és a tagállamoknak együtt kellene működniük a fejlett
kutató- és modellezési eszközök alkalmazása terén az erdőket érintő
társadalmi-gazdasági és környezeti változásokkal kapcsolatos komplex kérdések
jobb megértéséhez szükséges hiányzó adatok és ismeretek megszerzése (pl.
bizonyos környezeti küszöbértékek megállapítása) érdekében; -
Az EU, a tagállamok és az érdekeltek közötti, kutatási és innovációs
feladatokkal kapcsolatos koordináció megerősítésében az Agrárkutatási
Állandó Bizottság fog szerepet vállalni; -A
Bizottság az európai uniós erdészeti irányítási struktúrán és más releváns
fórumokon keresztül fogja biztosítani az eredmények és bevált gyakorlatok
terjesztését. Az
együttműködés és a kommunikáció erősítése
3.3.7 Együttműködés erdeink egységesebb kezelése és jobb megismerése
érdekében
Az erdők kérdéséhez számos
ágazatközi szakpolitikai törekvés kapcsolódik, és e törekvések olykor
eltérő célokra irányulnak. Ezért a szakpolitikai egységesség és
következetesség megteremtéséhez nélkülözhetetlen a koordináció, a kooperáció és
a kommunikáció. A tagállamokkal megvitattuk az
összehangoltság és a végrehajtás javításának többféle opcióját, többek között
egy fenntartható erdőgazdálkodásról szóló keretirányelv lehetőségét
is. A feleknek azonban semmiféle olyan konszenzust nem sikerült kialakítaniuk,
amely túlmutat az önkéntes megközelítésen. Az erdészeti vonatkozású
szakpolitikák közötti kapcsolatokat mindenképpen szorosabbra kell fűzni. A jelenlegi európai uniós
erdőgazdákodási irányítási struktúra[22] gerincét az Erdészeti
Állandó Bizottság[23]
jelenti. Az Erdészeti Állandó Bizottságnak továbbra is valamennyi
erdőgazdálkodási kérdés vitafórumának kell maradnia, biztosítva az
erdészeti vonatkozású politikák közötti koordinációt és koherenciát. Ugyanakkor
célszerű volna, ha az Erdészeti Állandó Bizottság nyitottabbá válna más
szakpolitikák eredményeinek figyelembevételére.
A szóban forgó testület az erdészettel és a parafával foglalkozó tanácsadó
csoporttal, az élőhely-bizottsággal és a Natura 2000 irányítási
szakértői csoportjával közösen dolgozta ki a Natura 2000-re és az
erdőkre vonatkozó útmutatót – ez tehát bevált gyakorlatnak
tekinthető. Ugyanakkor nagyobb hangsúlyt fektethetne erdeink
többcélúságának megőrzésére. Míg az erdészeti és a fenntartható erdőgazdálkodási
kérdések megvitatásának több érdekelt felet tömörítő fő platformja az erdészettel és a
parafával foglalkozó tanácsadó csoport[24]
marad, az ágazati értéklánccal kapcsolatos ügyek legfontosabb fóruma továbbra
is az erdőalapú ágazatok tanácsadó bizottsága[25] lesz.
Ez a három testület az új stratégia
kidolgozásának és nyomon követésének letéteményese. A kommunikáció különös kihívást jelent
az ágazat számára, mivel a nyilvánosság általában nincs tisztában a
fenntartható erdőgazdálkodás jelentőségével, vagy a különféle
módszerekkel, amelyekkel az erdőgazdálkodás hozzájárul a zöld gazdaság
megvalósításához. Stratégiai
iránymutatások: -
A Bizottság biztosítani fogja, hogy az Erdészeti Állandó Bizottság munkája más,
az erdőkkel és az erdőgazdálkodási ágazattal kapcsolatos európai
uniós politikákra épüljön, és ezzel megmaradjon az EU-beli erdők
kezelésének többcélú jellege; -
A Bizottság és a tagállamok különböző opciókat fognak kidolgozni a
fenntartható erdőgazdálkodás jobb koordinálására, az erdészeti információk
harmonizált kezelésére és a tagállamok közötti, illetve a tagállamokkal való
kooperációra; -
A Bizottság a nemzeti erdőleltárak harmonizált működési feltételeinek
kidolgozására létrehozza az erdészeti leltárak európai hálózatát. A tervek szerint a kiegészítő munkát ehhez a
COST cselekvések és kutatási projektek jelentik majd; -
A tagállamok javítják az erdőre és fára vonatkozó lakossági tájékoztatást,
és követik az Erdészeti Állandó Bizottság által kidolgozott európai uniós
erdészeti kommunikációs stratégiát[26]; A
Bizottság további értékelést fog végezni az erdők nyilvános
megítéléséről (az Eurobarometer 2015. évi felmérése keretében).
3.3.8 Erdőgazdálkodás globális perspektívából
Páneurópai szinten a fő hangsúly a
jogilag kötelező erdészeti megállapodás megkötéséről folyó
tárgyalásokon van, amelyeknek az EU fontos szereplője.
A
megállapodás megkötésével az EU a fenntartható erdőgazdálkodás javítását
kívánja elérni az egész térségben. Az
új stratégia megfelelő keretet nyújtana a megállapodásban foglaltak
végrehajtásához. Ami a globális szintet illeti, az EU ott
van az erdőirtás és erdőpusztulás elleni harc frontvonalában.
Szorgalmazza
a fenntartható erdőgazdálkodást mint a biodiverzitás védelmének, az
elsivatagosodás elleni küzdelemnek és az éghajlatváltozásra való reagálásnak az
eszközét, amellyel biztosítani lehet, hogy az erdő megfelelő javakat
és ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtson.
Mindezzel
hozzájárul a fenntartható fejlődéshez és a szegénység felszámolásához.
E
célok megvalósulására irányul a REDD+, a FLEGT[27]
és a fára és fatermékekre vonatkozó uniós rendelet[28].
A
Bizottság 2015-ig felül fogja vizsgálni az említett rendelet végrehajtását és
hatékonyságát. Ez a stratégia az európai uniós és
tagállami erdészeti vonatkozású politikák, célok és nemzetközi
kötelezettségvállalások közötti összhang biztosítását célozza,
az
EU-t és a tagállamokat pedig világos és koherens célkitűzések
megfogalmazásával támogatja. Stratégiai
iránymutatások: A
Bizottság és a tagállamok: -
biztosítják az európai uniós és tagállami erdészeti vonatkozású politikák és
nemzetközi kötelezettségvállalások közötti összhangot; -
az uniós fejlesztési együttműködés és a külső fellépések keretében
előmozdítják a fenntartható erdőgazdálkodást Európában és
világszerte, valamint erősítik az erdők szerepét a zöld gazdaságra
való áttérésben; -
a FLEGT cselekvési terv révén folyamatosan támogatják az illegális fakitermelés
elleni globális harcot; -
támogatják a fejlődő országokat erdőgazdálkodási politikáik és
szabályozásaik javítására, erdészeti irányításuk megerősítésére, valamint
erdei ökoszisztémáik értékelésére és felügyeletére irányuló
erőfeszítéseikben, és a REDD+ keretében feltárják az erdőirtás és
erdőleromlás kiváltó okait. A
Bizottság: -
felméri azon termékek és nyersanyagok EU-beli fogyasztásának környezeti
hatásait, amelyek nagy valószínűséggel szerepet játszanak az EU-n kívüli
erdőirtásban és erdőleromlásban. Adott esetben fontolóra vesz olyan politikai opciókat, amelyek
mérsékelnék ezeket a hatásokat, ideértve egy erdőirtás és
erdőleromlás elleni európai uniós cselekvési terv kidolgozását. Mindezt a hetedik uniós környezetvédelmi
cselekvési programmal összhangban teszi meg. 4 Az elvek átültetése a gyakorlatba: együttműködés
erdeink és erdőgazdálkodási ágazatunk érdekében Saját
hatáskörükön belül a Bizottság és a tagállamok biztosítani fogják a stratégia
végrehajtását és nyomon követését, különös figyelmet fordítva az érdekeltek
bevonására. Annak
érdekében, hogy mérföldköveket határozzon meg a 2020-as erőgazdálkodási
célkitűzések eléréséhez és megállapítsa az erdészeti politika és az
erdészeti vonatkozású politikai elképzelések stratégiai prioritásait, a
Bizottság együtt fog működni az Erdészeti Állandó Bizottsággal a támogató
uniós szakpolitikákhoz fűződő kapcsolatok megerősítésében. Amennyiben
szükséges, együtt fog működni más bizottságokkal és fórumokkal is.
Tekintettel
arra, hogy az erdők és az erdőgazdálkodási ágazat ügye szempontjából
az uniós pénzügyi források rendkívüli fontossággal bírnak, javítani kell az
EU-szintű egyeztetések minőségén.
Be
kell azonosítani további területeket is, amelyeken tagállami előrelépésre
volna szükség; ilyen lehet az erdőtüzek megelőzése, a kártevők
és betegségek elleni harc, fa, mint a fenntartható alapanyag promóciója vagy a
regionális és régiók közötti együttműködés kérdése.
Az erdők és az
erdőgazdálkodási ágazat napjainkban jelentős uniós finanszírozásban
részesülnek. A stratégiát
érintő források java (az európai uniós erdészeti támogatások 90%-a) azon
erdészeti intézkedésekre jut, amelyeket a vidékfejlesztési rendelet keretében
hajtanak végre. Az átdolgozott
tervek értelmében a 2007–2013-as időszak erdészeti intézkedéseire 5,4
milliárd euró került elkülönítésre az Európai Mezőgazdasági
Vidékfejlesztési Alapból. A
2014–2020-as időszakban is a jelenlegihez hasonló mértékű kiadás
várható, noha ez függ a tagállamok vidékfejlesztési terveitől is.
A
tervezett összeget e stratégia célkitűzésinek támogatására kellene
fordítani, biztosítva különösen, hogy az EU erdeit bizonyíthatóan fenntartható
erdőgazdálkodási elvek szerint kezeljék.
A
LIFE+ a természet megőrzésére, az éghajlatváltozáshoz való
alkalmazkodásra, valamint a tájékoztatási és védelmi igényekre fókuszál, a
strukturális alapok a kohéziós projekteket segítik, a Horizont 2020 pedig a
kutatási és innovációs tevékenységeket támogatja, beleértve a bioalapú ágazatok
köz-magán partnerségeit. A
fejlesztési és éghajlat-változási politikák harmadik országoknak is nyújtanak
pénzügyi támogatást, mindenekelőtt az EU fejlesztési alapja, a REDD+ és a
FLEGT révén. A rendelkezésre
álló források racionalizálása, valamint az európai uniós és nemzeti
finanszírozások közötti koordináció optimalizálása hozzájárulhat a stratégia
eredményesebb végrehajtásához. 5 Következtetések Mivel
jelenleg nem létezik sem közös európai uniós erdészeti politika, sem egy
irányadó keret az erdészeti vonatkozású ügyekre nézve, szükségünk van egy olyan
stratégiára, amely az erdőkkel és erdőgazdálkodási ágazattal
foglalkozik. Tekintettel
arra, hogy egyre több uniós szakpolitika támaszt igényeket az erdőkkel
szemben, eljött az ágazati politikák összehangolásának ideje.
Szükség
van továbbá az erdőgazdálkodási kérdések terén egy közösen megállapított,
holisztikus stratégiai jövőképre is, valamint arra, hogy a tagállami
erdészeti politikák teljes körűen vegyék figyelembe a vonatkozó uniós
politikákat. Mindez
alkalmasabbá fogja tenni az erdőket, illetve az erdőalapú ágazatot
arra, hogy megfelelően reagáljanak a különféle szakpolitikai területeken
bekövetkező fejleményekre. Stratégiánk központi szerepet szán az
erdőknek és az erdőgazdálkodási ágazatnak a zöld gazdaságra való
áttérésben, mérlegre kívánja tenni az erdők által fenntartható módon
kínált előnyöket, nem utolsó sorban pedig gondoskodik az erdők védelméről.
Mindehhez
szükség van valamennyi résztvevő fél erős elkötelezettségére és
politikai támogatására. 2018-ig
sor fog kerülni a stratégia végrehajtásában tett előlépéseket
értékelő felülvizsgálatra. Kérjük
az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy hagyják jóvá ezt a stratégiát és
nyilvánítsanak véleményt annak megvalósításáról. [1] A tervezett
erdőgazdálkodási referenciaszintekről az UNFCCC részes feleinek 6.
ülésszakára benyújtott adatok alapján. [2] Tulajdonosi becslések szerint 16
millió. Miközben a
magán-erdőtulajdonosok száma meglehetősen magas, részesedésük az
erdővel borított területekből viszonylag alacsony és fragmentált. [3] További részletek az
erdővédelemről és erdészeti információcseréről szóló zöld
könyvben találhatók, COM(2010) 66. [4] Az európai erdők
védelméről tartott miniszteri konferencia. Helsinki, 1993. [5] COM(2011) 244 és COM(2012) 60. [6] Az Európai Unió erdészeti
stratégiájáról szóló, 1998. december 15-i tanácsi állásfoglalás. [7] COM(2006) 302. [8] A kontinens erdeivel folytatandó
fenntartható gazdálkodást szolgáló páneurópai politikai folyamat. [9] A lépcsőzetesség elve
alapján a faanyag a következő prioritási rend szerint került
felhasználásra: fát tartalmazó termékek, élettartam-hosszabbítás,
újrafelhasználás, újrahasznosítás, bioenergia-termelés és -ártalmatlanítás.- [10] Az Európai Tanács 2013.2.7–8-i
következtetései a többéves pénzügyi keretről. [11] Mivel az erdészeti ágazat kívül
esik az Európai Unió működéséről szóló szerződés 42. cikkének és
I. mellékletének rendelkezésein, esetében valamennyi versenyszabály teljes körűen
alkalmazandó. [12] Famegmunkálás, bútorgyártás,
cellulóz- és papírgyártás és -feldolgozás, nyomdaipar (NACE 16., 31., 17.,
18.1. fejezet). De idetartoznak a
vonatkozó fakitermelési szempontok is (NACE 02.2.) [13] „Erősebb európai ipart a
növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” (COM (2012) 582 final) és
„Integrált iparpolitika a globalizáció korában” (COM (2010) 614). [14] Az 529/2013/EK határozat. [15] COM(2013) 216. [16] Európai
Erdőtűz-információs Rendszer. [17] Európai Erdészeti Adatközpont. [18] Európai térinformációs
infrastruktúra (INSPIRE). [19] Közös környezeti információs
rendszer. [20] Az Európai Bizottság
Föld-megfigyelési programja. [21] COM(2012) 60. [22] Ismertetését lásd a bizottsági
szolgálati munkadokumentumban. [23] A 89/367/EGK tanácsi határozat. [24] A 2004/391/EK bizottsági
határozat. [25] A 97/837/EK bizottsági határozat. [26] http://ec.europa.eu/agriculture/fore/publi/ [27] A 2173/2005/EK rendelet az Európai Közösségbe irányuló
faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról. [28] A 995/2010/EU rendelet.