TARTALOMJEGYZÉK

1........... Bevezetés....................................................................................................................... 3

2........... A barcelonai célkitűzések elérése: szükséges előfeltétel.................................................... 4

3........... A jelenlegi helyzet........................................................................................................... 6

4........... A minőség továbbra is egyenetlen Európában................................................................ 15

5........... A barcelonai célkitűzések valóra váltása, az Európa 2020 stratégia által megújított elkötelezettség        18

1.           Bevezetés

Az Európai Unió számára prioritást jelent, hogy újszülött kortól az iskolaköteles kor eléréséig megfizethető és minőségi gyermekgondozási szolgáltatások[1] álljanak rendelkezésre. E szolgáltatások felölelik a bölcsődéket vagy egyéb nappali gyermekmegőrző központokat, beleértve a családi napköziket, a képzett gyermekgondozókat, az iskola előtti vagy azzal egyenértékű nevelést, a kötelező iskolai nevelést, valamint a tanítási időn kívüli szolgáltatásokat.

2002-ben a barcelonai Európai Tanács az alábbi célkitűzéseket határozta meg ezen a területen: „A tagállamok számolják fel a nők munkaerő-piaci részvételét akadályozó tényezőket, valamint törekedjenek arra, hogy – figyelembe véve a gyermekgondozási lehetőségek iránti igényt és az adott országra jellemző gyermekgondozási rendszert – 2010-re a három év és az iskolaköteles kor közötti gyermekek legalább 90 %-a, és a három év alatti gyermekek legalább 33 %-a számára nyújtsanak gyermekgondozási ellátást[2]”.

Azóta a lisszaboni stratégiában, majd az Európa 2020 stratégiában[3] is központi szerepet kapott a „barcelonai célkitűzések” elérése. Ugyanis az, hogy a tagállamok képesek-e jelentős mértékben és tartósan növelni a foglalkoztatási rátát, többek között annak lehetővé tételétől is függ, hogy a nők és a férfiak összeegyeztessék a szakmai- és a magánéletüket. Ebben a tekintetben döntő fontosságú, hogy minőségi kisgyermek-gondozási szolgáltatások álljanak rendelkezésre. Ezek a szolgáltatások, valamint a rugalmas munkaidő-beosztási módok biztosítása, és a szülői szabadság megfelelő rendszerének kialakítása képviseli azt a politikai kombinációt, amely európai szinten a szakmai- és a magánélet összeegyeztetésének előmozdítására szolgál. Emellett alapvető beruházást jelent a gyermekek fejlődésébe, a korai iskolaelhagyás és hátrányos helyzet nemzedékről nemzedékre történő öröklődése elleni küzdelembe[4].

Noha 2002 óta sor került némi előrelépésre, és annak ellenére, hogy a tagállamok két egymást követő európai paktumban is elkötelezték magukat a nemek közötti egyenlőség mellett[5], a gyermekgondozási szolgáltatások kínálata uniós szinten még 2010-ben sem volt összhangban a célkitűzésekkel. Ezen felül úgy tűnik, hogy 2011-ben romlott a helyzet egyes tagállamokban.

Szükségesnek látszik, hogy újraindítsuk az e hiányosságról és annak okairól szóló vitát, miközben megoldásokra és szakpolitikai iránymutatásra is javaslatot teszünk e célkitűzések elérése céljából. A jelenlegi harmadik európai szemeszter politikai lehetőséget kínál a gyermekgondozási szolgáltatások fontosságának, és az Európai Unió célkitűzéseihez való hozzájárulásuknak a megerősítésére.

Ennek keretében – a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2010–2015-ös bizottsági stratégiában[6] bejelentetteknek megfelelően – e jelentés helyzetfelmérést nyújt a barcelonai célkitűzések tagállami végrehajtásának állásáról. Megállapítja, hogy milyen akadályokkal és kihívásokkal kell megküzdeniük a tagállamoknak a kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése terén. Hangsúlyozza a szóban forgó célkitűzések megerősítésének szükségességét, továbbá emlékeztet arra, hogy a Bizottság kövezettséget vállalt a tagállamok támogatására. A Bizottság közelmúltbeli, és azokat kiegészítő kezdeményezéseivel együtt – mint például az igazgatótanácsokban való nemek közötti egyenlőségről szóló irányelvre irányuló javaslat[7] – e dokumentum valódi bizottsági hozzájárulást jelent az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdításához.

2.           A barcelonai célkitűzések elérése: szükséges előfeltétel

…az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához

A 75 %-os foglalkoztatási ráta célkitűzése 2020-ig nem érhető el a nők részvétele nélkül[8]. A szakmai és a magánélet összeegyeztetésére irányuló szakpolitikák rendkívül lényegesek a nők foglalkoztatásának előmozdításához.

Különösen a kisgyermek-gondozási szolgáltatásokhoz való hozzájutás olyan fontos tényező, amely befolyást gyakorol a nők munkaerő-piaci részvételére; az e szolgáltatásokra fordított állami kiadások emelése együtt jár a nők teljes munkaidőben való foglalkoztatásának növekedésével[9].

Ha javítjuk a nők munkaerőpiacra való bejutásának esélyét, ezzel növeljük és sokszínűbbé tesszük a készségek kínálatát, így lehetővé téve a vállalkozások számára, hogy a legjobb erőforrásokból táplálkozva versenyképesebbé váljanak, ugyanakkor biztosítjuk az oktatási beruházások megtérülését az államok számára.

Általában véve a szakmai- és a magánélet összeegyeztetésre irányuló szakpolitikák, és kiváltképpen a gyermekgondozási szolgáltatások lehetővé teszik a nők és a férfiak számára a gazdasági függetlenség elérését, továbbá hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia egy másik fontos célkitűzésének megvalósításához; ahhoz, hogy legalább 20 millió ember felemelkedhessen a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyével fenyegető helyzetéből. A szülők, és különösen a nők fokozott munkaerő-piaci részvétele az egész életpálya során csökkenti a szegénység kockázatát, lehetővé teszi valamennyi családtag társadalmi befogadását, és javítja a gyermekek jövőbeni esélyeit[10]. Ez különösen fontos a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok esetében (egyszülős családok, romák, migránsok).

A minőségi kisgyermek-gondozási szolgáltatásokba történő beruházás azt is jelenti, hogy a holnap humán tőkéjének létrehozásába fektetünk be: minden gyermek számára biztosítjuk, hogy jobb eséllyel induljon el az életben, és alapot teremtünk későbbi sikereinek, az oktatás, a társadalmi integráció, a személyes fejlődés, majd pedig a foglalkoztathatóság terén[11]. Tehát komoly potenciállal rendelkező társadalmi beruházásról van szó.

A minőségi gyermekgondozási szolgáltatás nyújtás, valamint a minőségi iskola előtti nevelés általános biztosítása a korai iskolaelhagyás megelőzésére irányuló szakpolitikák[12] közé tartozik, amint azt az Európai Unió Tanácsa is megerősítette[13].

…a nemek közötti egyenlőség célkitűzésének megvalósításához

A nők fizetett munkavégzésben való részvétele ahhoz kötődik, hogy hogyan oszlanak meg a családon belüli feladatok a nemek között. Gyermekek születése esetén továbbra is a nők változtatják meg a munkaidő-beosztásukat oly módon, hogy szabadságot vesznek ki, részidőben dolgoznak vagy pedig feladják az állásukat. Mindez a bérükben és a nyugdíjukban is türköződik. A nők és a férfiak bére közötti bérkülönbség (óránként átlagosan 16,2 %[14]) továbbra is elfogadhatatlanul magas az Európai Unióban. A legnagyobb bérkülönbség azokban az országokban figyelhető meg, ahol gyenge a kisgyermek-gondozási szolgáltatások kínálata[15]. Általában véve a szakmai- és a magánélet összeegyeztetésre irányuló szakpolitikák előmozdításának elmaradása, kiváltképpen pedig a gyermekgondozási szolgáltatások hiánya komoly akadály jelent a nők gazdasági függetlensége és a vezető pozíciók felé történő előrehaladásuk előtt[16].

…a demográfiai kihívás leküzdéséhez

Végezetül a gyermekgondozási szolgáltatások megléte kedvezően hat a családtervezésre, ami igencsak fontos, az Európára ma jellemző demográfiai hanyatlást figyelembe véve. Nyilvánvalónak látszik ugyanis, hogy magasabb a születési ráta és a női foglalkoztatottság azokban a tagállamokban, amelyek megkönnyítették a szülők szakmai és magánéletének összeegyeztetését.

3.           A jelenlegi helyzet

2008-ban az első helyzetfelmérés[17] világossá tette, hogy a meglévő hivatalos rendszerek korántsem elégítik ki a gyermekgondozás iránti igényeket, különösen a 3 év alatti gyermekek esetében. A dokumentum felhívta a figyelmet a szülők által viselt magas költségekre, továbbá arra, hogy a gyermekgondozási létesítmények nyitvatartási ideje nem fér össze a teljes munkaidőben való foglalkoztatással. Öt évvel később, az érzékelhető javulás ellenére ugyanazokkal a kihívásokkal nézünk szembe.

Komoly erőfeszítéseket kell tenni a 3 év alatti gyermekek számára nyújtott gyermekgondozási szolgáltatások kialakítása terén…

… Az európai adatok szerint[18] 2010-ben mindössze 10 tagállam (DK, SE, NL, FR, ES, PT, SI, BE, LU és UK) érte el a barcelonai célkitűzéseket a 3 év alatti gyermekek esetében. 15 tagállamban 25% alatti ez az arány (2. ábra). E szolgáltatások különösen kevéssé vehetők igénybe Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában, ahol a gyermekgondozás aránya nem éri el az 5 %-ot. A legtöbb országban ugyanakkor világos különbség mutatkozik a városi térségek és a vidékiesebb térségek és/vagy a régiók között (például Németországban és Olaszországban).

2006 és 2010 között kis mértékben növekedett a 3 év alatti gyermekek gondozási aránya…

…amely uniós átlagban 26 %-ról 29 %-ra emelkedett[19]. Mindazonáltal komoly fejlődés figyelhető meg egyes tagállamokban, különösen Franciaországban, ahol a gyermekgondozási arány a 2006. évi 31%-ról 2010-re 43%-ra emelkedett. Ez a növekedés várhatón folytatódni fog, mivel a kínálat fejlesztésére vonatkozó nagyszabású terv 2009 és 2012 közötti 200 000 új gyermekgondozási férőhely megteremtését irányozza elő. Szinten említésre méltó fejlődés mutatkozott Szlovéniában (+8 százalékpont), ami valószínűleg azzal áll kapcsolatban, hogy a magánóvodákról szóló törvény 2008-as módosítása előírta, hogy a második gyermektől az állam átvállalja a gyermekgondozás költségeit.

A sokoldalú és decentralizált francia rendszer összekapcsolja a 0–3 évesek egyéni és kollektív gondozási módjait. Az anyasági segítők által nyújtott gondozás teszi ki a kínálat túlnyomó részét. Ebben az 1991-ben létrehozott hivatalos gyermekgondozási formában látják el azoknak a három év alatti gyermekeknek az egyharmadát, akiknek mindkét szülője dolgozik. Azok a szülők, akik ezt a gyermekgondozási formát választják, havi ellátásban részesülnek, amelynek összege az anyasági segítő jogállásától és bérétől, a gyermek életkorától és a háztartás jövedelmétől függően változik. Az anyasági segítői foglalkozás jelentősen átalakult az évek során. A jogilag előírt képzések száma megkétszereződött, és kötelezővé vált a szülőkkel kötött munkaszerződés. Rendszeressé váltak az egészségügyi és biztonsági ellenőrzések. Mindazonáltal továbbra is vannak megoldandó problémák: a szakmának kevés a presztízse, és az alacsony jövedelmű családok időnként vonakodnak igénybe venni ezt a gondozási formát. Ezen felül || sok anyasági segítő vonul majd nyugdíjba a következő években. A francia hatóságok néhány év óta arra ösztönzik a magánvállalkozásokat, hogy finanszírozzák az alkalmazottaik gyermekeinek bölcsődei elhelyezését. Ezeket a vállalati bölcsődéknek is nevezett létesítményeket magán, illetve állami vállalatok vagy kórházak hozzák létre alkalmazottaik gyermekeinek gondozása céljából.

A gyermekek életkorának emelkedésével párhuzamosan növekszik a gyermekgondozási szolgáltatások igénybevétele…

A 3 éves és az iskolaköteles kor közötti gyermekek kategóriájában[20] 11 tagállam (BE, ES, FR, SE, DE, EE, NL, SI, IE, DK és UK) érte el a 90 %-os célkitűzést, függetlenül attól, hogy 2010-ben hány óra volt a nyitvatartási idő. 2011-ben Olaszország is elérte a célkitűzést; viszont Hollandiában, Spanyolországban és Írországban jelentős mértékben visszaesett a gyermekgondozási arány, amely így ismét elmaradt a 90%-os célkitűzéstől. 13 tagállam nem éri el a 80 %-ot, ezeknek még komoly erőfeszítéseket kell tenniük. Lengyelországban és Horvátországban a gyermekgondozás aránya 50 % alatt van. (3. ábra)

A 3 éves és az iskolaköteles kor közötti gyermekek esetében gyakorlatilag nem változott a gyermekgondozási arány….

…amely a 2006. évi 84 %-ról 2010-ben 86 %-ra emelkedett az EU-ban[21]. Ez a kismértékű átlagos növekedés elfedi, hogy jelentősebb változások következtek be azokban az országokban, ahol intézkedéscsomagokat hajtottak végre. Luxemburgban (+22 százalékpont) 2005-ben napköziket hoztak létre, 2009-ben átszervezték az iskolarendszert (a 3 éves korosztály első – továbbra is szabadon választható – oktatási évét integrálták az általános iskola első ciklusába), továbbá 2009-ben gyermekgondozási utalványokat vezettek be. Ausztriában (+13 százalékpont) szövetségi hozzájárulást nyújtottak a bölcsődei férőhelyek bővítéséhez (2008 és 2010 közötti 24 500 új férőhelyet hoztak létre az újszülött és 6 éves kor közötti gyermekek részére). Ezenfelül 2009-ben bevezették, hogy az állam fedezi legfeljebb heti 20 óra gyermekgondozás költségeit, ami kedvezően befolyásolhatta a gyermekgondozás arányát. 2010 és 2011 között jelentős mértékben romlott a gyermekgondozási arány több országban, különösen Romániában (-25 százalékpont), Spanyolországban (-9 százalékpont), Cipruson (-8 százalékpont) és Írországban (-8 százalékpont).

A gyermekgondozási utalványrendszert 2009. március 1-jén vezették be Luxemburgban a család- és integrációügyi miniszter rendeletével és a helyi önkormányzatok közreműködésével. A rendszer gyermekenként heti 3 óra ingyenes nevelést biztosít. A következő 21 óra nevelés esetében a szülők jelentősen csökkentett, legfeljebb óránként 3 eurós díjat fizetnek. A díj kiszámítása során a háztartás jövedelmét és azt veszik figyelembe, hogy hányadik gyermekről van szó ugyanabban a családban. A rendszert olyan módon alakították ki, hogy a legtöbb előnyt biztosítsa a szegénység kockázata vagy a társadalmi kirekesztés által fenyegetett gyermekek számára. Ezeknek a gyermekeknek a rendszer további heti több óra segítséget biztosít a tanév során és az iskolai szünidőkben.

2011 januárjában a 0–12 év közötti gyermekek 69,27 %-át íratták be ebbe a rendszerbe[22]. Ehhez a politikához a gyermekgondozási férőhelyek számának folyamatos emelkedése társul, beleértve az iskolaköteles és legfeljebb 12 éves gyermekek számára biztosított gyermekgondozási ellátást.

Pillanatkép a tagállamok 2011. évi helyzetéről a barcelonai célkitűzések tekintetében…

· A következő 6 tagállam mind a két célkitűzést elérte: Svédország, Belgium, Franciaország, Szlovénia, Dánia, és az Egyesült Királyság.

· További kategóriába sorolható az a 7 tagállam, amely a két célkitűzés egyikét valósította meg. Ezek Portugália, Spanyolország, Hollandia és Luxemburg az első életkori kategória esetében, Németország, Olaszország és Észtország pedig az annál idősebb gyermekek esetében.

· Az alábbi 3 tagállam megközelíti az egyik célkitűzést: Finnország 25 %-os gyermekgondozási arányt mutat fel az első életkori kategória esetében, Írország és Ausztria pedig több mint 80 %-ot ér el a második életkori kategória tekintetében.

· 11 tagállamnak – különösen Lengyelországnak, Bulgáriának, Görögországnak, Romániának, Szlovákiának, a Cseh Köztársaságnak, valamint Horvátországnak – még komoly erőfeszítéseket kell tennie.

A gyermekgondozási szolgáltatások igénybevétele szinte kizárólag részidőben történik…

…egyes olyan országokban, amelyek elérték a célkitűzést. A gyermekgondozási szolgáltatások nyitvatartási ideje országonként jelentős mértékben eltérő. Több országban ezek a szolgáltatások részidőben vehetők igénybe, és ne fedik le a heti teljes munkaidőt. Az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Írországban életkori kategóriától függetlenül alapvetően részidőben veszik igénybe a szolgáltatásokat. Említést érdemel, hogy egyes esetekben a nyitvatartási idő jócskán elmarad a heti 30 órától. Az Egyesült Királyságban például a legfiatalabb gyermekek esetében sok férőhelyet 20 óránál kevesebb időre tartanak fenn. Fontosnak látszik annak ismerete, hogy a szolgáltatások részidőben való igénybevétele választás eredménye vagy pedig kényszer szülte megoldás. Az utóbbi esetben a teljes munkaidőben történő szolgáltatás hiánya – különösen az egyedülálló anyák esetében – akadályt jelenthet a teljes munkaidőben való foglalkoztatás előtt.

A kisgyermekek gondozására szolgáló alternatív stratégiák…

…hozhatók létre. Nem feltétlenül a gyermekgondozási szolgáltatások hiánya okozza, hogy egyes országokban viszonylag alacsony a gyermekgondozási arány. Például a szülői szabadsághoz való jogok szintén befolyásolhatják a legkisebb gyermekek gondozása iránti igényt. A skandináv országokban és Szlovéniában gyakori, hogy a gyermeket az első évben a szülei gondozzák, majd pedig egyéves korának betöltésével jogosulttá válik a kollektív gyermekgondozás igénybevételére. Más országokban sokkal hosszabb időre biztosítanak szabadságot, ami a gyermekgondozási szolgáltatások hiányával párosulva veszélyeztetheti a nők munkaerő-piaci részvételét. Tehát amellett, hogy a szülői szabadság folytatásaként gyermekgondozási szolgáltatásokat biztosítsanak, az is lényegesesnek látszik, hogy az apák számára lehetővé tegyék a szülői szabadság igénybevételét.

A nem hivatalos gyermekmegőrzés[23] (amit többnyire a nagyszülők látnak el) mindkét életkori kategória tekintetében fontos, azonban az esetek többségében csupán részidőben áll rendelkezésre, és nem jelenthet megfelelő megoldást arra, hogy a szülők teljes munkaidőben dolgozhassanak. Ráadásul az aktív életszakasz meghosszabbodása irányába mutató tendencia tovább nehezíti a nagyszülői segítség igénybevételét.

Az országok többségében a gyermek életkora szerint változik a gyermekgondozás megítélése…

A bölcsődéket és az egyéb hivatalos szolgáltatásokat általában véve kedvezőnek tartják az idősebb gyermekek számára, a nagyon kis gyermekek esetében azonban kevésbé pozitív a megítélésük, annak ellenére is, hogy komoly érvek támasztják alá a minőségi gyermekgondozási szolgáltatások előnyeit a gyermekek fejlődése szempontjából (és különösen a hátrányos helyzetű környezetben nevelkedők esetében)[24]. A 6. ábra bizonyos megfelelést mutat egyrészt annak a helyeslése között, hogy egy kisgyermekes anya teljes munkaidőben dolgozik, másrészt pedig a három év alatti gyermekek gyermekgondozási intézményekben való gondozásának aránya, és az anyák foglalkoztatási rátája között: Dániában, Finnországban, Svédországban és Szlovéniában az erős elfogadottsághoz, magas gyermekgondozási arány és női foglalkoztatási ráta társul. A 6. ábrából az is kitűnik, hogy az elutasítás aránya Hollandiában, Ausztriában és Észtországban meghaladja az 50%-ot. Végezetül, bár az olyan országokban, mint Lengyelország és Ciprus, általában véve helyeslik a fiatal anyák teljes munkaidőben történő foglalkoztatását, a rendelkezésre álló gyermekgondozási lehetőségeket azonban még fejleszteniük kell ahhoz, hogy az anyák valóra válthassák szándékaikat a munkaerőpiacon.

A költség akadályt jelent sok szülő számára …

…A hivatalos kisgyermek-gondozási szolgáltatások csak akkor szolgálhatnak eszközül a szülők munkaerőpiacra történő belépéséhez, vagy ott maradásához, ha anyagilag elérhetőek. Márpedig azoknak az anyáknak az 53%-a – akik úgy nyilatkoznak, hogy a hivatalos gyermekgondozási szolgáltatásokkal kapcsolatos okok miatt nem dolgoznak, vagy vállalnak részidőben munkát[25]– akadálynak tekinti az árat. Ez a szám Írországban, Hollandiában, Romániában és az Egyesült Királyságban meghaladja a 70 %-ot.

A tagállamok többségének kormánya támogatást nyújt a hivatalos gyermekgondozási szolgáltatásoknak (közvetlen támogatásként, jövedelemhez kötött szülői ellátásként, adókedvezményként vagy utalványként). A 7. ábra azt mutatja, hogy a családok által viselt költségek továbbra is magasak, különösen az Egyesült Királyságban és Írországban, ahol több mint 41%-át teszik ki egy olyan háztartás nettó jövedelmének, ahol mind a két szülő dolgozik. Emellett a szóban forgó szolgáltatások költségét az egyéb szociálpolitikai és adózási intézkedésekkel összefüggésben kell értékelni, amelyek szintén befolyásolhatják a család bevételeit, mivel a gyermekgondozási szolgáltatások jelentős támogatása esetén is előfordulhat, hogy a szülők, és különösen a második kereső számára kevéssé előnyös munkát vállalni, ha a munkajövedelemre magas adókat vetnek ki.

A gyermekgondozási szolgáltatások költsége nem ugyanolyan módon érinti a magas és az alacsony jövedelmű háztartásokat…

… és a különbségek megdöbbentő mértékűek. Például Franciaországban a legfelső jövedelmi ötödbe tartozó háztartások 64%-a vesz igénybe gyermekgondozási szolgáltatásokat, a legalsó ötödbe tartozó háztartásoknak viszont mindössze 15%-a. A helyzet nem csak a többi olyan országban hasonló, ahol magas a gyermekgondozási arány (mint például Belgiumban, Finnországban és Írországban), hanem az alacsonyabb gyermekgondozási aránnyal rendelkező országokban is. Ezzel szemben az összes háztartás egyenlő mértékben veszi igénybe a szolgáltatásokat Dániában, ahol a legalsó ötödbe tartozó háztartások körében rendkívül magas a gyermekgondozási arány, valamint Svédországban, Szlovéniában és Németországban[26]. A barcelonai célkitűzések nem valósíthatók meg, ha a gyermekgondozási szolgáltatások – többek között anyagilag – nem hozzáférhetőek valamennyi társadalmi csoport számára.

Az előnyben részesítés feltételei szintén akadályt jelenthetnek....

… ha nincs elegendő kínálat, különösen a nem aktív vagy munkanélküli szülők esetében, amennyiben az alkalmazott szülőket, és kiváltképpen a két keresővel rendelkező háztartásokat részesítik előnyben, így megakadályozva, hogy a másik szülő ismét munkát vállaljon.

Belgiumban (Flandriában) a gyermekgondozási szolgáltatások férőhelyei iránti igény meghaladja a kínálatot. A flamand közösség szintjén strukturális intézkedéseket hoztak a szóban forgó szolgáltatások hozzáférhetőségének javítására. Egyrészt jövedelemarányos szülői pénzügyi hozzájárulási rendszert hoztak létre a támogatott ágazatban már meglévő, (nem) szubvencionált kollektív vagy családi gyermekgondozási tevékenységek esetében. Másrészt hivatalos prioritás-rendszert vezettek be a pénzügyi hozzájárulási rendszerrel együttműködő gyermekgondozási létesítményekben, amely szerint férőhelyek 20 %-át az egyszülős és az alacsony jövedelmű családoknak tartják fenn (ahol a szülő(k) munkanélküli(ek) vagy szakmai beilleszkedési folyamatban vesz(nek) részt.

4.           A minőség továbbra is egyenetlen Európában

A szülők továbbra is főként annak alapján döntenek, hogy milyennek látják a minőséget….

…bár a jelek szerint elsősorban nem ez a tényező tartja vissza a szülőket attól, hogy igénybe vegyék a kisgyermek-gondozási szolgáltatásokat. Európai átlagban az érintettek 27 %-a tekintette ezt nehézségnek, ami elmarad, a költség (59 %), az elérhetőség (58 %), és a megközelíthetőség/távolság, valamint a nyitvatartási idő (41 %) mögött[27].

A minőség mérése tág tanulmányozási terület…

Számos tevékenység folyik az EU-n belül a koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások minőségének felmérésére.

A koragyermekkori nevelésről és gondozásról szóló közleményében[28] az Európai Bizottság azt hangsúlyozta, hogy tovább kell javítani az egyetemes szolgáltatások elérhetőségét és kínálatát. Meghatározta a minőség szempontjából kulcsfontosságú területeket, mint például a tanterveket, a személyzetet, az irányítást és a finanszírozást, ahol az európai szintű együttműködést javíthatja a gondozási szolgáltatások minőségének elérhetőségét és minőségét. Az oktatási miniszterek felkérésére[29] a Bizottság a nyitott koordinációs módszer keretén belül politikai döntéshozókból, egyetemi szakértőkből és a koragyermekkori nevelés és gondozás gyakorlati szakembereiből álló tematikus munkacsoportot hozott létre a közelmúltban a koragyermekkori nevelés és gondozás európai minőségi keretének megállapítása céljából.

A gyermekgondozási szolgáltatások strukturális jellemzői a következőképpen alakulnak: a csoportok létszáma a 0-3 éves korosztályban átlagosan 10-14 gyermek, a 3-6 éves korosztályban pedig 20-25 gyermek[30], emellett a gyermekek és a gondozók aránya a legtöbb tagállamban 15/1 körül alakul; ez az észtországi 6/1-től a franciaországi iskola előtti nevelésben mért 21,5/1-ig terjed[31].

Még mindig sok képzetlen gondozó dolgozik az ágazatban…

…A koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások területén dolgozók képzettségi szintje országonként nagymértékben változó, és gyakran elhanyagolják a kisegítő-, illetve segédszemélyzetre (akik a munkaerő mintegy 40-50 %-át teszik ki) vonatkozó alkalmassági követelményeket, noha a kutatások és a nemzetközi szakpolitikai dokumentumok azt ajánlják, hogy a gondozók legalább 60 %-a rendelkezzen érettségit követő 3 éves felsőfokú képzettséggel[32]. A segédszemélyzet (amely gyakran részt vesz a gondozásban és a szülőkkel való kapcsolattartásban) gyakran nem egyáltalán nem képzett vagy csekély alapképzettséggel rendelkezik, és csak kis mértékben veheti igénybe a továbbképzéseket, ugyanakkor a magasan képzett nevelők (akik a gyermekek neveléséért felelősek) kihasználják ezeket a lehetőségeket[33].

Az ágazati munkafeltételek továbbra is bizonytalanok ...

… a legtöbb országban. A részmunkaidős vagy nem hagyományos típusú szerződések gyakorisága miatt a munkavállalók nagyon gyakran cserélődnek, ami rontja a szolgáltatások színvonalát. Emellett a karrierlehetőségek is nagyon korlátozottak, és az ágazatról kialakult kép nem felel meg a minőségi foglalkoztatásnak[34].

Az ágazat alapvetően női munkaerőt foglalkoztat…

Dánia (8 %) kivételével a férfiak aránya 2–3 %-os. A szakértők egyetértenek abban, hogy a nemi sztereotípiák leküzdése érdekében 10 %-ra kellene emelni az ebben az ágazatban dolgozó férfiak számát[35].

Dánia, ahol a koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokat beépítették a szociális védelmi rendszerbe, élen jár az ágazat szakmai alkalmassági követelményeinek (pædagoguddannelsen) kidolgozása terén. Az általános megközelítés[36] (amely arra képesíti a diákokat, hogy sokféle nevelési környezetben dolgozhassanak, és így nagyobb szakmai mobilitást tesz lehetővé) és a korábbi tapasztalatok elismerése hozzájárult ahhoz, hogy a többi uniós tagállamhoz képest Dániában viszonylag több férfit vonzzanak a koragyermekkori nevelési és gondozási területére.

A szolgáltatások közvetlen közfinanszírozása hatékonyabb irányítást tesz lehetővé…

…a hatóságok részéről. Emellett érvényesül a méretgazdaságosság, nemzeti szinten jobb minőséget érnek el, megvalósul a nevelők hatékonyabb képzése, és a szülőknek biztosított támogatási rendszereket igazságosabban veszik igénybe[37].

2009-ben Dániában, Svédországban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban különösen magas volt a koragyermekkori nevelésre és gondozásra fordított kiadásoknak a GDP százalékában mért aránya, amely túllépte a szakértők által ajánlott 1 %-os küszöböt[38]. Mindazonáltal ezek a kiadások eltérő formát öltenek, és a szolgáltatások minőségének fejlesztésére sem azonos mértékben gyakorolnak hatást.

Az integrált rendszerek látszólag nagyobb koherenciát biztosítanak…

a gyermekgondozási létesítmények és a nevelési rendszer többi része között, több forrást biztosítanak a 3 év alattiak számára, és jobb képzést nyújtanak az alkalmazottaknak[39]. A szétválasztott modellben – amely a leggyakoribb Európában – különválasztják a (három év alatti) kisgyermekek gondozását és az iskola előtti nevelést (amely az iskolaköteles kor eléréséig tart). Más államokban a politikai döntéshozók olyan rendszer irányába indultak el, amelyben a kisgyermek-gondozási kínálatot integrálják az oktatási rendszerbe (mint például Lettországban, Szlovéniában, Angliában, Skóciában és Svédországban) vagy a tágabb értelemben vett nevelési rendszerbe (mint Finnországban). E két modell csupán néhány országban működik egyszerre (Dánia, Görögország, Spanyolország, Ciprus és Litvánia). A gyermekgondozási szolgáltatásoknak egy nagy szervezetbe történő integrálása előfeltételezi egységes struktúra kialakítását és közös megközelítés elfogadását a hozzáférés, a támogatások, a programok és az alkalmazottak tekintetében. Mindennek következtében nő a pénzügyi hatékonyság[40]. A jelek szerint még egy szétválasztott rendszerben is elő kell segíteni a gyermekek gondozása és nevelése közötti kölcsönös kapcsolatot annak érdekében, hogy minden szükségletet (kognitív, szociális, érzelmi és fizikai) ki lehessen elégíteni[41].

A koragyermekkori nevelési és gondozásra vonatkozó politikák kidolgozásáért sok országban közös felelősséget visel…

…a kormány és a helyi közigazgatás. A decentralizáció egyik örvendetes eredménye a kisgyermekkori gondozási és nevelési szolgáltatások helyi szintű integrációja, valamint a helyi szükségletek jobb figyelembe vétele. A decentralizáció bizonyos kockázatokkal is járhat. A feladat- és hatáskörök átruházása növelheti a hozzáférhetőség és a minőség terén meglévő különbségeket a régiók között[42]. Tehát a kisgyermekkori nevelés és gondozás keretében nyújtott szolgáltatások tekintetében helyi, regionális és országos szinten egyaránt szisztematikusabb és integráltabb megközelítést kell alkalmazni, bevonva valamennyi érintett felet – így a családokat is –, és szoros ágazatközi együttműködést kell folytatni a különböző szakpolitikák, így például az oktatáspolitika, a kulturális politika, a szociálpolitika, a foglalkoztatáspolitika, az egészségügy és az igazságszolgáltatás között[43].

5.           A barcelonai célkitűzések valóra váltása, az Európa 2020 stratégia által megújított elkötelezettség

A tagállamok többsége több mint 10 évvel azok elfogadása után sem érte el a barcelonai célkitűzéseket. Ráadásul számos tagállamban romlik a helyzet. Komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy megfelelő mennyiségű férőhely álljon rendelkezésre, különösen a 3 évesnél kisebb gyermekek esetében. Ezen felül a szóban forgó szolgáltatások költsége továbbra is jelentős akadályt jelent a szülők számára, hasonlóan a nyitvatartási időhöz, ami nem minden esetben felel meg szakmai kötelezettségeiknek. Folytatni kell a minőségi, univerzális és mindenki számára hozzáférhető gondozási és nevelési szolgáltatásokba való beruházásokat. Ezeket az erőfeszítéseket nagyrészt tagállami szinten kell megtenni. A Bizottság ehhez több tekintetben nyújt támogatást.

A gyermekmegőrzési szolgáltatások fejlesztését az európai szemeszter keretében felügyeli...

Az éves növekedési jelentésben határozott prioritásként kezeljük azokat az adózási ösztönző intézkedéseket és olyan megfizethető és minőségi gyermekgondozási szolgáltatások kialakítását, amelyek megkönnyítik, hogy egy adott háztartásban a második kereső is megjelenjen a munkaerőpiacon és részt vegyen a foglalkoztatásban[44]. 2012-ben kilenc tagállam (AT, CZ, DE, HU, IT, MT, PL, SK, UK) számára fogalmaztunk meg ajánlást a női foglalkoztatásról és a minőségi gyermekgondozási szolgáltatások biztosításáról. Közülük hét már 2011-ben is kapott ajánlást, Málta és Szlovákia pedig 2012-ben először részesült ilyen ajánlásban.

A strukturális alapok fontos ösztönző tényezőt jelentenek…

… Becslések szerint a 2007 és 2013 közötti időszakban az Európai Szociális Alapból 2,6 milliárd eurót fordítottak a nők foglalkoztatásának és tartós munkaerő-piaci jelenlétének, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetésének elősegítésére, beleértve a gyermekgondozási és eltartott-ápolási szolgáltatások igénybevételének megkönnyítésére irányuló intézkedéseket is. Emellett az Európai Regionális Fejlesztési Alapból 2007 és 2013 között mintegy 616 millió eurót bocsátottak a tagállamok rendelkezésére a gyermekgondozási infrastruktúra finanszírozása céljából[45]. A tagállamok szinten kivétel nélkül forrásokat különítettek el a gyermekgondozási szolgáltatások számára. Ugyanakkor a teljes ráfordítás tagállamonként igen eltérő a strukturális alapok keretében rendelkezésre álló költségvetéstől és a szolgáltatások kínálatának aktuális helyzetétől függően.

A ESZA fontos szerepet játszik abban, hogy Lengyelországban a Humán Erőforrás Operatív Program (HEFOP) keretében intézményes gyermekgondozási szolgáltatásokat alakítanak ki és működtetnek.

2012 óta egy 46 millió EUR-s költségvetéssel rendelkező intézkedés lehetővé teszi az alábbiakra kiterjedő projektek társfinanszírozását (85 %-ig):

- bölcsődék és gyermekklubok kialakításának és üzemeltetésének támogatása, beleértve a 3 évesnél kisebb gyermekek gondozási költségeinek fedezését, amennyiben a szülés vagy gyermeknevelés miatti megszakítás után legalább a szülők egyike visszatér a munkaerőpiacra;

- az anyasági segítő(k) által nyújtott szolgáltatások támogatása.

Az első projektfelhívás lehetővé teszi majd 171 bölcsőde és 23 gyermekklub kialakítását, és 7, anyasági segítő(k) általi szolgáltatás-nyújtásra vonatkozó megállapodás megkötését. Ez az intézkedés egy szélesebb körű, szabályozási reformra és a gyermekgondozási szolgáltatások típusainak és mennyiségének bővítésére irányuló kezdeményezés (Malush program) részét képezi.

Egy hasonló, 369 millió eurós költségvetéssel rendelkező intézkedés a 3 és 5 év közötti gyermekek iskola előtti nevelésével kapcsolatos projektek társfinanszírozására szolgál.

A Bizottság folytatja az együttműködést a szociális partnerekkel…

….akik döntő szerepet játszanak a szakmai és a magánélet összeegyeztetése terén, kiegészítve a hatóságok tevékenységét.

A Bizottság arra törekszik továbbá, hogy együttműködést alakítson ki azon szolgálatai között...

…amelyek feladatkörébe tartoznak a koragyermekkori nevelést és gondozást érintő politikák (mint például az igazságügy, az alapvető jogok és a polgárság, az oktatás és a kultúra, a foglalkoztatás és a szociálpolitika, az egészségügy…).

A Bizottság továbbra is nyomon követi a barcelonai célkitűzéseket...

… támogatást nyújtva a tagállamoknak statisztikai adatgyűjtési kapacitásuk fejlesztéséhez, és az EU SILC (a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika) vizsgálat keretében finomítja a gyermekgondozási szolgáltatások igénybevételére vonatkozó intézkedést, különösen annak révén, hogy összehasonlítható adatokat gyűjt a szóban forgó szolgáltatásokhoz való hozzáférés előtti akadályokról (költség, nem kielégített igény...).

A Bizottság továbbra is segítséget nyújt a tagállamoknak…

· A Bizottság az európai szemeszter folyamán továbbra is minden szükséges esetben konkrét ajánlásokat fogad el, amelyekben felszólítja a tagállamokat a barcelonai célkitűzések megvalósítására, és arra, hogy a válság ellenére folytassák az állami beruházásokat.

· A Bizottság az európai alapok programozása keretében, így a következő programozási időszak folyamán is együttműködik a tagállamokkal az strukturális alapok és az egyéb közösségi programok – mint például az Erasmus mindenkinek program – nyújtotta társfinanszírozási lehetőségek teljes körű kihasználása érdekében, hogy koragyermekkori nevelésre és gondozásra és más eltartott személyek gondozására vonatkozó szolgáltatásokat fejlesszenek ki, képzést nyújtsanak az alkalmazottak számára, és javítsák a szolgáltatások minőségét.

Az iskoláskor előtti kisgyermekek gondozására vonatkozó szolgáltatások fejlesztése önmagában véve nem elegendő ahhoz, hogy a nők és férfiak szabadon megválaszthassák, hogy hogyan egyeztetik össze szakmai és magánéletüket, továbbá nem veszi figyelembe a különböző életszakaszokban jelentkező nehézségeket: ezért a Bizottságnak fel kell lépnie annak érdekében, hogy

· elősegítse az összeegyeztetésre irányuló, az alábbiakra kiterjedő intézkedéscsomag elfogadását: rugalmas munkaidő-beosztás, szülői szabadságra vonatkozó rendszer, valamint megfizethető és minőségi gyermekgondozási szolgáltatások biztosítása nem csupán az iskoláskor előtti korosztály számára, hanem a beiskolázott gyermekek és tizenévesek tanítási időn kívüli nevelése, és az egyéb eltartott személyek gondozása tekintetében is.

· továbbá ösztönözze a tagállamokat, hogy szüntessék meg a nők munkavállalását akadályozó tényezőket (köztük az adózási korlátokat), és késztessék arra az apákat, hogy vállaljanak több családi felelősséget, különösen szülői szabadságoknak a nőkkel azonos mértékű igénybevétele tekintetében.

E jelentés tükrözi a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy hatáskörén belül támogatja a barcelonai célkitűzések elérését, valamint a megfizethető, hozzáférhető és minőségi kisgyermek-gondozási szolgáltatások kialakítását, a szülők munkavállalását hátráltató akadályok elhárítása, a társadalmi befogadás és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása céljából.

[1]               E jelentésben a gyermekmegőrzés, a gyermekgondozás, valamint a kisgyermekkori nevelés és a gyermekgondozás kifejezéseket egymás szinonimájaként használjuk.

[2]               http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/hu/ec/71025.pdf.

[3]               COM(2010)2020.

[4]               COM (2013)83.

[5]               2011/C 155/02.

[6]               COM (2010)491.

[7]               COM (2012)614.

[8]               1998 és 2008 között a nők foglalkoztatása (20 és 64 éves kor között) 7,2 százalékponttal a férfiak foglalkoztatása viszont csak 2,4 százalékponttal nőtt.

[9]               OECD (2012) "inégalités hommes-femmes, il est temps d'agir" [nemek közötti egyenlőtlenségek, eljött a cselekvés ideje].

[10]             COM (2013)778.

[11]             COM (2011)66.

[12]             COM (2011)18.

[13]             2011/C 191/01.

[14]             Eurostat, 2011 tsdsc340.

[15]             OCDE (2012) "inégalités hommes-femmes, il est temps d'agir" [nemek közötti egyenlőtlenségek, eljött a cselekvés ideje].

[16]             COM (2012)615.

[17]             COM (2008)638.

[18]             A mutató a bevezetőben felsorolt hivatalos gyermekgondozási szolgáltatások keretében ellátott gyermekek arányát méri.

[19]             A 25 tagállamból álló EU-ban, 2011-ben az EU-25-ben és az EU-27-ben átlagosan 30 %-os volt a gyermekgondozási arány.

[20]             Az iskolaköteles kor tagállamtól függően 4, 5, 6 vagy 7 éves kor.

[21]             EU-25: 2011-ben az EU-25-ben átlagosan 86 %-os, az EU-27-ben pedig 83 %-os volt a gyermekgondozási arány.

[22]             Esélyegyenlőségügyi Minisztérium, 2011.

[23]             Vagyis egy anyasági segítő (aki nem áll szervezett struktúra ellenőrzése alatt) általi gyermekmegőrzés a gyermek vagy az anyasági segítő otthonában, illetve a nagyszülők, más családtagok (a szülőket kivéve), más szülők, barátok vagy szomszédok általi gyermekmegőrzés.

[24]             OCDE (2012) Starting strong III.

[25]             Forrás: LFS ad hoc-modul 2010 Reconciliation between work and family life [A munka és a családi élet összeegyeztetése] – azoknak az anyáknak a 23, illetve 18%-a, akiknek a legkisebb gyermeke három évesnél fiatalabb, vagy a 3 éves és az iskolaköteles kor közötti, a gyermekek gondozásával kapcsolatos okok miatt részidőben dolgozik vagy nem vállal munkát.

[26]             EU-SILC, 2010

[27]             A Eurofound 3. életminőség-felmérése (EQLS) 2012.

[28]             COM(2011)66.

[29]             2011/C 175/02.

[30]             EGGE 2009.

[31]             SWD(2012) 373.

[32]             Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere szerinti 5. szint.

[33]             Az Európai Bizottság – DG EAC számára készült 2011-es CORE tanulmány.

[34]             Eurofound 2012.

[35]             Az Európai Bizottság – DG EAC számára készült 2011-es CORE tanulmány.

[36]             Szemben a szakosított megközelítéssel, ahol a gyakorlati szakemberek olyan képzést és képesítést kapnak, amely alapján konkrét korcsoportokban és bizonyos intézményi környezetekben (például bölcsödében, óvodában) dolgozhatnak. Az Európai Bizottság – DG EAC számára készült 2011-es CORE tanulmány.

[37]             OECD 2011. A családok jólétének növelése.

[38]             Az Európai Bizottság gyermekgondozással foglalkozó hálózata 1996 – A kisgyermekek számára nyújtott szolgáltatások minősége.

[39]             Kaga Y., Bennett J. és Moss P. (2010), Caring and Learning Together, A Cross-national Study of Integration of Early Childhood Care and Education within Education [Együttes gondozás és nevelés, Több országra kiterjedő tanulmány a koragyermekkori gondozásnak és nevelésnek az oktatásba történő integrációjáról], Párizs, UNESCO

[40]             Eurydice 2009 – L'EAJE en Europe:réduire les inégalités sociales et culturelles (Európai kora gyermekkori nevelés és gondozás: társadalmi és kulturális egyenlőtlenségek)

[41]             COM (2011)66.

[42]             OCDE Petite enfance, grands défis- volume II [OECD Kisgyermekkor, nagy kihívás II. kötet].

[43]             A Tanács következtetései a kisgyermekkori nevelésről és gondozásról. 2011/C 175/03.

[44]             COM (2012)750.

[45]             2011 végén e költségvetés 74 %-át folyósították a kiválasztott projekteknek.