52013DC0253

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Technológiák és innováció az energiaiparban /* COM/2013/0253 final */


A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Technológiák és innováció az energiaiparban

1.           BEVEZETÉS

A technológia és az innováció döntő fontossággal bír energiaiparunk valamennyi kihívása tekintetében…

Az Uniónak többet kell tennie az új, nagy teljesítményű, alacsony költségű, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó és fenntartható energiatechnológiák piacra juttatása érdekében. Az új technológiák nélkülözhetetlenek az Európa 2020 stratégia energia-, éghajlat-, gazdaság- és szociálpolitikai célkitűzéseinek[1], valamint a 2030-ra és 2050-re vonatkozó célkitűzéseknek az eléréséhez. Szakpolitikai céljainak megvalósításához, versenyképessége megerősítéséhez és a beruházások hatékonyabb koordinációjához az Uniónak erőteljes és dinamikus technológiai és innovációs stratégiával kell rendelkeznie.

… emellett kiegészíti az uniós energiaügyi jogszabályokat

A belső energiapiacra, az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó uniós szakpolitikák technológiai megoldások piacra jutását támogatják a fotovoltaikus panelektől az energiahatékony készülékeken és az intelligens fogyasztásmérőkön át a háztartások automatizálásáig. Az Uniónak tovább kell erősítenie a technológia és az innováció energiapolitikában játszott szerepét, és ehhez a konkrét technológiákon túl új üzleti modellek életre hívására, piaci és társadalmi alkalmazkodásra és az energetikai rendszer olyan tökéletesítéseire is szükség van, amelyek kedvező hosszú távú stratégiai kilátásokat kínálnak a beruházásoknak.

…az energiaágazati helyzet folyamatos változása közepette

Az uniós szakpolitikák eredményeképpen világszinten folyamatosan nőnek a megújuló energiaforrásokba történő beruházások, ami fokozottabb rugalmasságot és energiagazdálkodást kíván. A nukleárisenergia-termelés egyes országokban történő fokozatos megszüntetése, valamint a nem hagyományos gáztermelés gyors terjedése nyomán világszerte átalakul az energiagazdaság. Európa ipari versenyképességének támogatása érdekében az Unió energiatechnológiai és innovációs politikájának el kell érnie a költségek mielőbbi csökkenését és az új fenntartható technológiák piacra kerülésének felgyorsulását. Ez különösen fontos a gazdasági visszaesés idején, amely közvetlen következményekkel jár a magánberuházásokra és a nemzeti költségvetésekre nézve.

2.           AZ UNIÓ ÁLTAL ELÉRT EREDMÉNYEK

2.1.        A jogi szabályozás mint a technológia és az innováció piaci megjelenésének ösztönzője

Az uniós belső energiapiac elősegíti olyan nyílt és versenyképes piacok kialakítását, ahol az ágazati szereplők új és innovatív technológiákba és szolgáltatásokba ruháznak be. A belső energiapiac méreténél fogva megfelelő teret nyújt a technológiai fejlődést és innovációt ösztönző piaci erők működéséhez. Mindezt a hálózati, különösen a villamosenergia-infrastruktúra 2020-ig és azt követően történő korszerűsítésére, integrációjára és bővítésére irányuló erőfeszítések támogatják. Az Unió 12 kiemelt jelentőségű folyosót határozott meg, többek között a szél- és napenergia felhasználásával előállított villamos energia fokozottabb integrációja és a folyamatos ellátás biztosítása érdekében. A belső piacra vonatkozóan kidolgozás alatt álló műszaki szabályok (azaz a hálózati szabályzatok) – válaszul az energiarendszer változásaira – a technológiai integrációra összpontosítanak. E munka részeként a szállítási- és átvitelirendszer-üzemeltetők új modellezési módszereket és intelligensebb hálózatüzemeltetési eszközöket dolgoznak ki. Azáltal, hogy a fogyasztókat az integrált energiapiac aktív szereplőjévé avatja, az uniós szakpolitika egyúttal előmozdítja az „intelligens” és informatikai jellegű technológiák – például az intelligens fogyasztásmérés, az elektromos gépjárművek, a keresletoldali válaszintézkedések, a mikro-energiatermelés és a helyi tárolási technológiák – fejlesztését, amelyek rugalmas keresletet és hatékonyabb fogyasztásszabályozást tesznek lehetővé.

A 2020-ra vonatkozó célok elérése érdekében az uniós energiapolitika támogatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó termelési technológiákra történő átállást. A megújuló energiaforrásokról szóló irányelvnek és a tagállamok támogatásának köszönhetően a megújuló energiaforrások terén erőteljes növekedés és számottevő költségcsökkenés történt. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiarendszerre történő áttérés részeként az uniós szakpolitika ösztönzi a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) technológiákat és a nukleáris energia biztonságosabb előállítását.

Az uniós energiahatékonysági politika és jogszabályok, többek között az energiahatékonyságról, illetve a környezetbarát tervezésről szóló irányelv révén megkezdődik a technológiák piaci bevezetése. Ezzel egyidejűleg a környezetbarát tervezésre vonatkozó ágazati energiahatékonysági jogszabály húzóerőként elősegíti az energiahatékony készülékek (pl. vízmelegítők, mosógépek, televíziók, számítógépek) fejlesztését és bevezetését, ami fogyasztói energiamegtakarítást eredményez. Az épületágazatban az uniós jogszabály ösztönzi az energiahatékony épületfelújítást és a közel nulla energiaigényű épületek építését. A közlekedési ágazatban szorgalmazza az alacsony kibocsátású és elektromos járművek használatát.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszernek és a vállaláselosztási határozatnak köszönhetően az üvegházhatásúgáz-kibocsátások ára beépült az unióbeli vállalkozások működési és beruházási döntéseibe, és jelentős mértékű kibocsátáscsökkentést eredményezett, egyelőre azonban a szén-dioxid – válság okozta – alacsony és ingadozó árának jelzései következtében kérdéses, hogy be tudja-e tölteni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő, hosszú távra szóló beruházások motorjának szerepét.

2.2.        A kutatás és innováció keretfeltételeinek javítása

Az Innovatív Unió integrált kutatási és innovációs stratégiát határozott meg, amely javítja az állami támogatást és leküzdi a magánberuházásokat visszatartó akadályokat. Jelentős előrelépés történt a keretfeltételek javítása terén, ideértve (a szabadalmi költségeket drasztikusan csökkentő) egységes szabadalmi oltalmat, a hatékony uniós szintű kockázatitőke-rendszert és a közbeszerzési szabályok modernizálását. Az Európai Kutatási Térség fokozza a tagállami kutatási támogatások hatását és javítja a kutatóknak kínált keretfeltételeket, többek között a különböző tagállamokból származó támogatások hatékonyabb összehangolása, a kutatói életpálya és mobilitás javítása, valamint annak révén, hogy a kutatók számra hozzáférést biztosít világszínvonalú tudományos infrastruktúrákhoz.

2.3.        A SET-terv – az EU hetedik kutatási keretprogramjának mozgatórugója

Az EU stratégiai energiatechnológia terve (SET-terv) 2008-ban jött létre az uniós energia- és éghajlat-politika technológiai alapú ösztönző kereteként. A terv hárompilléres végrehajtási struktúrán alapul: ezt egy irányítócsoport, az európai ipari kezdeményezések és az Európai Energiakutatási Szövetség alkotja, és egy információs rendszer (SETIS) támogatja[2]. A stratégiai energiatechnológiák irányítócsoportja lehetővé tette a tagállamokkal folytatott strukturált párbeszédet, javítva a nemzeti energiakutatási és innovációs politikák közötti összhangot, valamint elősegítette a közös célkitűzések gyorsabb és eredményesebb megvalósítását célzó közös fellépések felé történő elmozdulást.

A SET-terv prioritásként nevezte meg a 2020-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai célok szempontjából legfontosabb technológiákat: ezek a szél- és a napenergia, a villamosenergia-hálózatok, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, a bioenergia, a nukleáris energia, az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológia, valamint az energiahatékonyság. Az említett ágazatokra vonatkozóan létrejött európai ipari kezdeményezések – technológiai útitervek, többek között az anyagokra vonatkozó célzott útiterv[3] keretében – kiemelt kutatási és innovációs területeket határoztak meg, és intézkedéseik fókuszában az európai értéket képviselő nagyszabású projektek álltak. Az Európai Energiakutatási Szövetség a nemzeti kutatási kapacitásokat összefogva olyan új megoldások fejlesztésén dolgozik, amelyek hatása 2020 után is érezhető lesz.

Elsősorban a hetedik kutatási keretprogram keretében európai források váltak elérhetővé különböző, többek között az energiát vagy a kulcsfontosságú alaptechnológiákat (pl. IKT és anyagtudomány) érintő programrészek révén. 2007 és 2012 között a hetedik keretprogram „Energia” témaköre körülbelül 350 projektet támogatott mintegy 1,8 milliárd EUR összegben. A hetedik keretprogram egyúttal köz-magán társulások és pénzügyi eszközök révén is jelentős támogatást nyújtott (lásd alább). Mindemellett uniós szintű hozzájárulás érkezett az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT), valamint annak InnoEnergy nevű tudományos és innovációs társulása közreműködésével. Jelentős további források származtak az európai energiaügyi gazdaságélénkítő programból (EEGP), valamint a NER 300 (New Entrant Reserve – új kibocsátók tartalékkerete) programból. A SET-tervben szereplő ágazatokban megvalósuló technológiafejlesztést célzó állami és magánberuházások összege a 2007. évi 3,2 milliárd EUR-ról 2010-ben 5,4 milliárd EUR-ra nőtt[4] (1. ábra). Ma a SET-terv szerinti prioritásokra irányuló összes kutatási és innovációs beruházás mintegy 70 %-át az ipar hajtja végre, míg a tagállamok körülbelül 20, az Európai Bizottság pedig 10 %-ért felel.

1. ábra: Állami és vállalati K+F beruházások becsült mértéke 2010-ben, technológiák és források szerint (JRC/SETIS)[5]

Ezen erőfeszítéseknek köszönhetően a SET-tervben foglalt technológiák esetében jelentős eredmények születtek a technológiafejlesztések és a költségcsökkentés terén.

Az elmúlt két évtizedben a technológiai és piaci fejlemények erőteljes hatására világszerte csökkentek a fotovoltaikus rendszerek árai. A fotovoltaikus modulok költsége drasztikusan visszaesett (két év alatt a harmadára)[6]. A SET-tervben foglalt, 2030-ra előirányzott 1 EUR/kW célérték[7] akár már 2020-ra megvalósulhat, ami számottevően mérsékli a társadalom által viselt költségeket.

A (főként szárazföldi) szélenergia már ma is nagyban hozzájárul az energiatermeléshez: a 2012 végéig üzembe helyezett 106 GW szélenergia-kapacitásból 210 TWh villamos energia, azaz az európai villamosenergia-termelés 7 %-a származott[8]. A szélből nyert energia előállításához használt berendezések jelentős szállítóinak éves forgalma 2012-ben elérte a 20 milliárd EUR-t. Noha a szélenergia piaca világpiac, egyúttal erős helyi hatással bír: a szélturbinagyártók világpiaci részesedése nagymértékben függ helyi piacuk teljesítményétől. A tengeri szélenergia-alkalmazások területén is folytatódnak az uniós erőfeszítések – itt a technológia fokozatosan fejlődik, és folyamatosan csökkennek a költségek.

Ami a közlekedési ágazatot illeti, az uniós törekvések arra összpontosulnak, hogy az energiafogyasztás terén a megújuló energia – különösösen az alternatív üzemanyagok – részaránya elérje a 10 %-ot. A földhasználat közvetett megváltozásának kezelése érdekében a Bizottság azt javasolta, hogy a 10 %-os cél legfeljebb fele teljesüljön hagyományos bioüzemanyagok felhasználásával, így a fejlett bioüzemanyagok iránti kereslet 6 Mtoe-re növekedhet, ami 15, egyenként évi 100 Ktoe kapacitással rendelkező üzem termelésének felel meg. Kedvező kiindulást jelentett, hogy a hetedik keretprogram támogatást nyújtott 9 nagyszabású, évi 40–80 tonna kapacitással rendelkező, lignocellulóz-alapú bioüzemanyagot előállító demonstrációs projekthez.

2.4.        „Intelligens Energia – Európa” program (IEE)

2007 óta az „Intelligens energia – Európa” (IEE) elnevezésű innovációs program előmozdította a technológiák piaci elterjedését és megoldást kínált a nem technológiai jellegű (pénzügyi, szabályozási és igazgatási) akadályokra. A program középpontjában az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások álltak. Eddig több mint 300 projekt keretében több mint 4 milliárd EUR értékű kapcsolódó beruházást hívott életre valamennyi végfelhasználói ágazatban, többek között a közlekedésben.

Az IEE programnak köszönhetően széles körben elterjedtek a magánfinanszírozást ösztönző új üzleti modellek. Jó példa erre az energiahatékonysági szerződések megkötése, amelyek keretében az energiatakarékossági intézkedésekbe történő kezdeti beruházás a fokozott energiahatékonyságból eredő költségmegtakarítás formájában térül meg. Az IEE program eddig 10 tagállamban valósította meg ezt az üzleti modellt, köztük több olyanban is, ahol az elképzelés nagyrészt ismeretlen volt.

Az IEE program keretében ezenfelül együttműködés jött létre a pénzügyi intézményekkel, amelynek eredményeképpen a program projektfejlesztési támogatási eszközei révén (ELENA[9] és a helyi energetikai beruházás mozgósítása) körülbelül 2 milliárd EUR összértékű beruházás valósult meg sikerrel a fenntartható energia területén. A program úttörő jelleggel támogatja az „energiaátalakításban” érdekelt szereplőket, például a helyi és regionális hatóságokat, az iskolákat, a kórházakat és a szociális lakást biztosítókat, valamint képzés és tájékoztatás keretében kielégíti a szakemberek igényeit. A beruházások a várakozások szerint több mint évi 2000 GWh energiamegtakarítást eredményeznek majd.

„Build-up Skills” (épületenergetikai továbbképzési) kezdeményezése révén a program Unió-szerte a közel nulla energiaigényű épületek építéséhez szükséges ismeretekkel támogatja a szakembereket. A nagy energiaigényű ágazatok területén a CARE+ projekt 10–20 %-os energiamegtakarítás elérésére sarkallta a vegyipari kkv-kat.

2.5.        Köz-magán társulások és közös vállalkozás

A hetedik keretprogramból támogatott Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás (FCH Közös Vállalkozás) lehetővé tette egy ipar által irányított és a közlekedési és az állandó helyszínű villamosáram-alkalmazásokat egyaránt felölelő kutatási és demonstrációs tevékenységi program végrehajtását. Az eddig elosztott 380 millió EUR összegű támogatás számos különböző alkalmazás piacra jutását segítette elő (pl. anyagmozgató járművek, szünetmentes áramellátó rendszerek), egyúttal pedig csökkentette a költségeket és javította az alkalmazások hatékonyságát, valamint növelte élettartamukat.

Az épületek energiahatékonyságával és a jövő gyáraival, valamint a környezetbarát gépjárművekkel foglalkozó, kutatásközpontú köz-magán társulások (PPP-k) az említett ágazatok érdekelt feleit összefogva közös menetrendet dolgoztak ki, elősegítve ezáltal az uniós támogatások saját céljaikra történő felhasználását. 2009 és 2012 között az Unió 1,6 milliárd EUR-t irányzott elő, amelyet hasonló összegben magánberuházások egészítettek ki. A köz-magán társulások sikeresen elérték a kkv-k nagyarányú részvételét.

2.6.        Az adósságfinanszírozáshoz való hozzáférés javítása – a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus (RSFF)

A hetedik keretprogram keretében működő kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus az Európai Beruházási Bankot (EBB) támogatja, amely így mintegy 10 milliárd EUR összegű hitelt nyújt (ebből 1 milliárd EUR-nyi az uniós hozzájárulás), és ezzel több mint 20 milliárd EUR értékű kutatási és innovációs beruházást vonz, főként közepes piaci tőkeértékű nagyvállalatok részéről. A kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus a projektgazdákat általában magas kockázattal járó kutatási és innovációs tevékenységek megvalósítására ösztönzi. 2009 és 2012 között a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus portfoliójának 14–18 %-a az energiaágazathoz kapcsolódott, ideértve jelentős, úttörő jellegű nap- és szélenergia-beruházásokat, valamint az energiahatékonyság javítását célzó beruházásokat, különösen az autóiparban.

2.7.        A regionális dimenzió – kohéziós politikai támogatás

A kohéziós politika költségvetésén belül jelentős támogatást fordítanak a fenntartható energiára, hiszen a 2007–2013 közötti programozási időszakban több mint 10 milliárd EUR-t irányoztak elő az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházásra. Példaként említjük a délnyugat-angliai „Wave Hub” projektet, amelynek célja a világ legnagyobb olyan vizsgálati területének létrehozása, ahol a hullámok energiájából villamos energiát előállító eszközöket tesztelnek. Egy másik példa az alsó-ausztriai „Green Buildings Cluster” projekt, amelynek keretében építőipari és építési szakemberek működnek együtt kutatókkal olyan kihívások kezelése céljából, mint az éghajlatváltozás; a projekt ezzel lehetőséget kínál az együttműködésen alapuló innovációra.

2.8       Az uniós energiatechnológiai és innovációs keret értékelése

Európa megfelelően halad az energiatechnológiák fejlesztésének előmozdítása és az innovációhoz szükséges feltételek megteremtése felé vezető úton, ám továbbra is sok a tennivaló.

A gyorsan változó energiaágazati helyzet szükségessé teszi a rendszerszintű megközelítést és az új fejleményekre való gyors reagálást. A SET-terv végrehajtásáról készített értékelés[10] és az e közleménnyel összefüggésben megrendezett nyilvános konzultáció[11] is megerősíti, hogy a SET-tervben fokozottan kell összpontosítani az energiarendszer integrációjára, az innovációs lánc mentén végzett tevékenységek integrációjára, valamint mindezek támogatása céljából az európai ipari kezdeményezések és az Európai Energiakutatási Szövetség közötti szorosabb összhangra. Bővíteni kell az ipari ellátási láncon belüli fejlesztéseket, a fejlesztés és a piaci elterjedés felgyorsítása érdekében pedig szorosabb koordinációt kell megvalósítani a kutatási és innovációs lánc szereplői és a kapcsolódó beruházások között.

Noha a tagállamok ágazati és kutatási célkitűzései közösek, a SET-terv iránti elkötelezettségük jelenleg elmarad az optimálistól. Az európai ipari kezdeményezések technológiai útiterveinek és az Európai Energiakutatási Szövetség közös programjainak támogatását célzó magánszektorbeli beruházások ösztönzése céljából elő kell mozdítani a tagállamok összehangolt és/vagy közös, valamint az Unióval együtt megvalósított beruházásait. Hasonlóképpen gondoskodni kell az ágazati partnerek, többek között a köz-magán társulások által tett – közös elképzelésen és világosan meghatározott célkitűzéseken alapuló – egyértelmű kötelezettségvállalásokról, egyúttal pedig az Európai Energiakutatási Szövetség keretében biztosított kutatási kapacitások fokozottabb integrációja révén fel kell gyorsítani az iparhoz szorosabban kapcsolódó eredmények elérését.

Az IEE program 2011. évi külső értékelése[12] megállapította, hogy a program nélkülözhetetlen szerepet játszik a szolgáltatási innováció, a tudásteremtés és a kapacitásépítés, valamint olyan új üzleti modellek kidolgozása terén, amelyek ösztönzik az energiahatékonysági és a megújulóenergia-technológiák piaci bevezetésének finanszírozását célzó magánberuházásokat. E sikeres példából kiindulva az energetikai innováció piaci elterjedését támogató intézkedéseket az energiapolitika más területeire is ki kell terjeszteni, és azoknak szorosabban kell kapcsolódniuk a strukturális alapokhoz és a Kohéziós Alaphoz.

Hasonlóképpen az FCH Közös Vállalkozás időközi értékelésének[13] ajánlása szerint nagyobb hangsúlyt kell helyezni az energiarendszer szükségleteihez kapcsolódó alkalmazott kutatásra és nagyobb léptékű demonstrációs tevékenységekre, például a hidrogénnek megújuló forrásból származó villamos energia tárolására történő felhasználására.

Mindezek rámutatnak egy olyan uniós szintű integrált kutatási és innovációs lánc szükségességére, amely az alapkutatástól a piaci bevezetésig terjed.

3.           ENERGIATECHNOLÓGIAI ÉS INNOVÁCIÓS STRATÉGIA 2020-IG ÉS AZON TÚL

Az európai energiatechnológiai és innovációs stratégiának fel kell gyorsítania az innovációt az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó csúcstechnológiák és innovatív megoldások területén, valamint át kell hidalnia a kutatás és a piac közötti szakadékot. Mindez egyértelműen tükröződik a Bizottság „Horizont 2020” keretprogramra vonatkozó javaslataiban, amelyek az uniós kutatási és innovációs támogatást (ideértve a jelenlegi hetedik keretprogram és IEE II program utódprogramjait és az EIT-nek nyújtott további támogatást) egyszerűsített keretben fogják össze. Az uniós források ugyanakkor továbbra is csak meghatározott részét képezik az európai szintű átfogó finanszírozásnak, és az alapvető elveknek és fejlesztéseknek hasonlóképpen tükröződniük kell a magánszektorbeli és a tagállami beruházásokban. A végrehajtást egyre inkább a megfelelő méretű és mértékű projekteket kiépítő partnerségekre kell alapozni, amelyek javítják a kisebb összegű állami és magánforrások hatásfokát.

3.1.        Alapvető elvek

Uniós szintű hozzáadott érték teremtése

Az uniós fellépésnek oda kell irányulnia, ahol valódi hozzáadott értéket teremthet. Olyan nagyléptékű erőfeszítéseket kell előtérbe helyeznie, amelyek túlmutatnak a tagállamok által önállóan vagy kétoldalú együttműködés keretében megvalósítható eredményeken, szabályozás és finanszírozás révén előmozdítva az innovációt. Támogatnia kell a kutatási és innovációs kapacitásépítést a fejlesztések felgyorsítása, valamint a méretgazdaságosság elérése érdekében.

Az energiarendszer egészének figyelembevétele a prioritások meghatározásakor

Az energiatechnológiák fejlesztését a költséghatékony energetikai szolgáltatások – világítás, fűtés, hűtés, környezetbarát közlekedés stb. – végfelhasználók számára történő biztosításának szempontjából kell megközelíteni. Az egyes technológiai fejlesztéseket értékelni kell az energiarendszer egészébe (előállítás, átvitel, elosztás, energiafelhasználás) való integrációjuk és az arra gyakorolt hatásuk szempontjából. A rendszerszintű megközelítés azt jelenti, hogy túllépünk az energiaforrások és a végfelhasználási formák jelenlegi elkülönítésén, ezért annak keretében hasznosítani kell az ágazatok (pl. energia, IKT, közlekedés, mezőgazdaság) közötti szinergiákat, ki kell használni az ágazatok közötti kölcsönös kiegészítő jelleget és átgyűrűző hatásokat, valamint olyan életciklus-alapú megoldásokat kell keresni, amelyek a hulladék csökkentése, valamint az anyagok újrahasználata és újrahasznosítása révén átfogó szinten csökkentik az energiaszükségletet.

A fellépések integrációja az energetikai innovációs lánc mentén és az energiapolitikával való kapcsolat megerősítése

Az innovációs ciklus alapkutatástól a piaci bevezetésig történő támogatásának keretébe tartozik a piaci elterjedést elősegítő intézkedések kapacitásépítés céljából történő támogatása, az új generációs technológiák koncepcióinak igazolása, a szabályozási akadályok leküzdése, az egyes technológiák piaci feltételeinek elemzése, valamint a több innovációs beruházást ösztönző beruházási környezet és távlatok kialakítása.

Az erőforrások összevonása és pénzügyieszköz-portfolió alkalmazása

Az energiaágazatban jelentkező kihívás olyan kutatási és innovációs beruházásokat tesz szükségessé, amelyek túlmutatnak egyetlen tagállam vagy magánszereplő hatáskörén. Akkor, amikor sürgető szükség van kutatáson alapuló megoldásokra és a közforrások igénybevétele fokozott, ösztönözni kell a saját tagállami beruházásokat annak érdekében, hogy az ágazatot ambiciózus és átfogó ipari fejlesztéseket lehetővé tevő programokkal, illetve közvetetten a nemzeti intézményi támogatás és a kutatóintézetek fokozott integrációjával támogassuk. Az innováció és a bevezetés egyes szakaszaiban megfelelő finanszírozási mechanizmusok szükségesek. Az Unió strukturális és beruházási alapjaival való szinergiák – elsősorban az intelligens szakosodásra irányuló nemzeti és/vagy regionális kutatási és innovációs stratégiai szakpolitikai keretek[14] révén történő – hasznosítását meg kell erősíteni. Az innováció más programok keretében is finanszírozható; ilyen például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (intelligens hálózatok és villamosenergia-autópályák) vagy a többek között a „Horizont 2020” keretprogram „Kockázatfinanszírozáshoz jutás” című elemében javasolt, illetve az Európai Beruházási Bank által közvetlenül alkalmazott finanszírozási eszközök. Ezenfelül a jövőre vonatkozóan a „NER 300” programhoz hasonló ETS finanszírozási mechanizmusok irányozhatók elő.

A lehetőségek nyitva tartása és összpontosítás a 2020 utáni időszak szempontjából legígéretesebb technológiákra

A legtöbb energiatechnológia átfutási ideje hosszú, ezért a ma meghozott beruházási döntések következményei jóval 2020 után jelentkeznek majd. Ennek következtében az Uniónak egy sor olyan technológia fejlesztését kell előmozdítania, amely feltehetően csak 2020 után érik be. Az energiatechnológiai és innovációs stratégia olyan keretet hoz létre, amely rövid és hosszú távon az EU és a világpiac számára egyaránt biztosítja a gazdasági és életképes energiatechnológiák megvalósítását. A stratégia kiindulópontja az Európai Bizottság „Horizont 2020” keretprogramra irányuló javaslata, amelyről a jogalkotási folyamat keretében jelenleg határoznak. Ezenfelül magában foglalja az éghajlat- és energiapolitika 2030-ig szóló keretéről szóló zöld könyvvel kapcsolatos vita eredményeit is.

3.2       A szükséges fontosabb fejlemények

Az energiahatékonyságban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása a végső fogyasztás előtérbe helyezésével

Az energiahatékonysági célú beruházás megtakarítást jelent a fogyasztók számára és annak köszönhetően az uniós ágazatok csökkenthetik az energiaáraktól való függésüket és költségeiket, valamint javíthatják versenyképességüket.

A végső energiafogyasztás közel 40 %-áért felelő épületek fontos prioritást képeznek a meglévő épületek energiahatékony felújítási arányának növelése és az új épületek közel nulla energiaigényűvé tétele területén. Új építőanyagokat, a megújuló energiaforrások épületekbe történő integrációját célzó terveket, valamint az energiahatékony épületfelújítást célzó új elképzeléseket és üzleti modelleket kell kidolgozni, megvalósítani és demonstrálni. Ezek támogatása céljából közelíteni kell egymáshoz a nemzeti és a regionális szabályozási elveket az igazgatási terhek enyhítése, az épületek energiahatékonyságának mérésére szolgáló szabványos módszertanok létrehozása és az egységes piac kialakításának lehetővé tétele érdekében.

Előnyben kell részesíteni az ipari energiaköltségeket jelentősen csökkentő innovációk fejlesztését és elterjedését, különösen a nagy energiaigényű ágazatok és a kkv-k esetében (pl. az ipari szigetelés alkalmazása Európa-szerte 4 %-kal csökkentené az éves energiafogyasztást). Ide értendő az iparban az energiahatékonyságból származó megtakarítások ismeretéhez szükséges készségeknek az energetikai auditorok és energetikai vezetők képzése révén történő fejlesztése.

A tiszta, fenntartható, biztonságos és hatékony energiarendszert szolgáló versenyképes megoldások biztosítása

Az európai energiarendszer rugalmasságát és biztonságát biztosító innovációk a teljes energetikai infrastruktúra költségeit csökkentik és felkészítik azt a jóval nagyobb mennyiségű, megújuló forrásból származó energia befogadására. A villamosenergia-tárolási technológiák az átvitel és az elosztás szintjén egyaránt fontos szerepet fognak játszani.

Innovációra van szükség a villamosenergia-ellátás folyamatosságának és az infrastruktúra iránti kereslet ésszerűsítésének a megújuló forrásból származó villamos energia költséghatékony kiegyensúlyozása révén történő biztosításához – helyi szinten keresletoldali válaszintézkedések és rugalmasság, átviteli szinten pedig a nagy távolságra történő villamosenergia-szállítást érintő innovációk révén –, hogy lehetővé váljon több megújulóenergia-forrás lelőhelyének kiegyensúlyozása, például a tengeri szélenergia bekapcsolása a rendszerbe.

A fogyasztók aktív részvételét lehetővé tevő technológiák nyomán – az IKT fokozottabb alkalmazásával – javulni fog a hálózatok energiahatékonysága. Az elosztóhálózatokkal kapcsolatos innováció és olyan piaci környezet kialakítása, amely – a sérülékeny fogyasztók megfelelő védelmét biztosítva – lehetővé teszi, hogy a fogyasztók a legjobb árakhoz és energetikai feltételekhez jussanak hozzá, valamint hogy saját energiát állíthassanak elő és azt értékesíthessék.

A bevezetés támogatásának köszönhetően több technológiát sikerült már kifejleszteni és piacra vinni (szárazföldi szélenergia és fotovoltaikus napenergia), mindazonáltal továbbra is szükség van a költséghatékony és fenntartható energetikai lehetőségek portfoliójának továbbfejlesztését célzó nyitott és rugalmas megközelítésre. A megújuló energiaforrások egyéb ígéretes területei közé tartoznak az úszó és más mélytengeri helyszíneken előállított szélenergia, az óceáni energia, a koncentrált napenergia terén történt fejlesztések és az új fotovoltaikus alkalmazások. Tovább kell összpontosítani a fűtési és hűtési technológiák, valamint a hidrogén- és üzemanyagcella-technológiák területén folyó kutatásokra. Ezenkívül elengedhetetlen az innováció az új anyagok, a kulcsfontosságú alaptechnológiák – például az IKT, a nanotechnológia, a mikro- és nanoelektronika, a fotonika, a biotechnológia – és a fejlett gyártási eljárások terén is. A nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor projektje (ITER-projekt)[15] a hosszú távú uniós fúziósenergia-kutatás központi eleme.

Technológiafejlesztéssel kell támogatni a nukleáris rendszerek biztonságos működését, a radioaktív hulladék kezelésére szolgáló fenntartható megoldások kidolgozását, valamint a nukleáris kompetenciákat. E fejlesztésnek elsősorban – különösen a működési idők meghosszabbítását figyelembe véve – a meglévő atomerőművek biztonságára, valamint a jövőbeni nukleáris rendszerek biztonságára kell irányulnia. Folytatni kell a kutatást az európai radioaktív hulladék geológiai elhelyezés révén történő kezelésére szolgáló hosszú távú megoldások területén. Ezeket az erőfeszítéseket az alacsony sugárterhelés kockázataival kapcsolatos, több tudományterületet összefogó kutatásnak kell kiegészítenie. A maghasadást felhasználó új generációs reaktorok, például a „IV. generációs” rendszerek hosszú távon lehetséges megoldást jelenthetnek a nukleáris energia ágazatában.

Az alternatív üzemanyagok stratégiájával[16] összhangban fenntartható alternatív üzemanyagok biztosítása az európai közlekedési üzemanyag-szerkezetben a kőolaj mint energiaforrás hosszú távú helyettesítése érdekében valamennyi közlekedési mód esetében. Mindehhez az üzemanyagok (különösen az újszerű bioüzemanyagok, a biometán és a hidrogén), valamint a közlekedésben alkalmazott technológiák célzott fejlesztése és költségeinek csökkentése szükséges.

Az innováció valós környezetben és piaci alapú keret révén történő előmozdítása

Kiemelt figyelmet kell fordítani azokra a városokra, amelyek az általuk előállíthatónál jóval több energiát fogyasztanak. A kerületek, városok és közösségek szintjén az energia-, információs és közlekedési áramok további integrációjára van szükség. Az „Intelligens városok és közösségek” elnevezésű európai innovációs partnerség alapgondolata[17] éppen az, hogy az IKT alkalmazásán alapuló kereskedelmi léptékű intelligens városi megoldásokat demonstráljon az energia- és a közlekedési ágazatban, amelyek költséghatékonyságot biztosítanak az európai városi területek számára.

A piaci elterjedést célzó intézkedések szükségesek valamennyi innovatív energiatechnológia bevezetése során a beruházások körének az ellátási láncon belüli szélesítése, valamint a hálózatokra, a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra vonatkozó, nem technológiai jellegű akadályok, többek között a következők kezelését célzó politikaalkotás és végrehajtás támogatása érdekében:

· a piaci szereplők és a hatóságok kapacitásának kiépítése az eredményes, a technológiák piacra jutását elősegítő szakpolitikák és intézkedések bevezetése terén. Ide tartozik a szakemberek folyamatos továbbképzése (pl. műszaki szakemberek és mérnökök kompetenciáinak fejlesztése);

· innovatív finanszírozási megoldások kidolgozásának támogatása a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság vonatkozásában, ideértve azok bevezetésének finanszírozását is.

A nemzeti és regionális innovációs stratégiáknak döntő szerepet kell játszaniuk az innováció valós környezetben történő előmozdításában. E stratégiákat alkalmazva támogatni kell a kutatási és innovációs kapacitásépítést, valamint fel kell gyorsítani a kutatási és innovációs eredmények piaci hasznosítását és terjesztését, különös figyelmet fordítva a kkv-k, valamint a regionális és helyi iparág számára kedvező, innovációbarát üzleti környezet megteremtésére, többek között a kockázatfinanszírozáshoz jutás javítására.

4.           AZ ENERGIATECHNOLÓGIAI ÉS INNOVÁCIÓS STRATÉGIA VÉGREHAJTÁSA

A fent ismertetett kihívások megoldásának alapvető eszköze továbbra is a SET-terv. A terv hivatkozási pontként szolgál az uniós, nemzeti és regionális szintű, valamint magánjellegű energiakutatási és innovációs beruházásokhoz.

A SET-tervet ugyanakkor meg kell erősíteni, hogy az megfeleljen az új kihívásoknak és hatékonyabban fogja össze a kutatási és innovációs kapacitást és forrásokat Európa-szerte. Ennek megfelelően a következő módosításokat javasoljuk:

· Az energiarendszer és az innovációs lánc integrációjának megvalósítása érdekében a SET-terv irányítócsoportjának útmutatásával integrált útitervet kell kidolgozni, amely magában foglalja az e közleményben meghatározott alapvető elveket és intézkedéseket. Az integrált útitervnek egységes szerkezetbe kell foglalnia a SET-terv (aktualizált) technológiai útiterveit, természetesen a technológiai sajátosságok megőrzése mellett; az alapkutatástól a demonstráción át a piaci bevezetés támogatásáig magában kell foglalnia a kutatási és innovációs lánc egészét; valamint egyértelmű szerep- és feladatköröket kell meghatároznia a különböző érdekelt felek, például az Európai Energiakutatási Szövetség, az európai ipari kezdeményezések, az EIT, a vonatkozó európai köz-magán társulások, továbbá más érdekelt felek, például az egyetemek, a beruházók és a finanszírozók számára, előmozdítva közöttük a szinergiákat és interakciót. Az első integrált útitervet 2013 végéig kell elkészíteni.

· Az integrált útiterv alapján a tagállamoknak és a Bizottságnak cselekvési tervet kell kidolgozniuk, amely meghatározza egy-egy tagállam beruházásait, illetve a tagállamok összehangolt és/vagy közös, valamint az Unióval együtt megvalósított beruházásait. Ezeknek a beruházásoknak a támogatási programokon túllépve magukban kell foglalniuk pénzügyi tervezési eszközöket és közbeszerzést is. A cselekvési terv rugalmas megközelítést fog alkalmazni és különböző végrehajtási módokról fog rendelkezni, ideértve az integrált útitervben meghatározott prioritások tagállami és európai bizottsági támogatásának összehangolását, illetve a tagállamok közös és/vagy az Unióval együtt megvalósított beruházásait. A cselekvési tervnek ki kell terjednie az intézményi finanszírozásra és az Európai Energiakutatási Szövetség kutatási kapacitására. A cselekvési tervet 2014 közepéig kell kidolgozni, és azt a finanszírozási szervek hálózatának (hálózatainak) rendszeresen aktualizálnia és támogatnia kell.

· Az integrált útiterv és a cselekvési terv végrehajtásának nyomon követése a SET-terv stratégiai energiatechnológiai információs rendszerén (SETIS) alapuló megbízható jelentéstételi rendszer keretében történne. A tagállamok által szolgáltatott adatokat felhasználva évente jelentést kell tenni az elért előrehaladásról, aminek alapján értékelni lehet az energiapolitikai célokra gyakorolt hatást, valamint célzottabban adható az uniós és a nemzeti támogatás.

· A SET-terv irányítócsoportja keretében koordinációs struktúrát kell létrehozni az energiahatékonysággal kapcsolatos kutatási és innovációs beruházások ösztönzésére. E struktúrának magában kell foglalnia az e területen tevékenykedő uniós köz-magán társulásokat, az „Intelligens városok és közösségek” elnevezésű európai innovációs partnerséget és a piaci bevezetés előmozdítását célzó más kezdeményezéseket. E struktúrát a kutatási közösség, az iparág, valamint a piaci szereplők, a hatóságok és a finanszírozók alkotják.

Ennélfogva az integrált útiterv kidolgozásával járó kihívás kezelése érdekében szükség lehet a SET-terv irányítócsoportja tagi összetételének, működésének és megbízatásának megerősítésére.

Hasonlóképpen előfordulhat, hogy módosítani kell az európai ipari kezdeményezések és a kapcsolódó európai technológiai platformok megbízatását, szerkezetét és közreműködését, többek között a technológiai útiterveik aktualizálását és az integrált útitervhez történő hozzájárulást biztosító erősebb iparági alkotóelem révén. Ki kell térni a feltörekvő technológiák és az új fejlemények kérdésére, különösen a „Kék növekedési” stratégiához kapcsolódó energiatárolásra és az óceáni energiára. Ezzel egyidejűleg az Európai Energiakutatási Szövetségnek fokozottabban integrálnia kell kutatási kapacitását, és az európai ipari kezdeményezésekkel szoros együttműködésben növelnie kell eredményei piaci/kereskedelmi hatását.

Valamennyi említett struktúra esetében igaz, hogy új érdekelt feleket kell bevonnia a nem technológiai jellegű innováció megvalósítása, valamint a szabályozási, pénzügyi, piaci és szemléletbeli akadályok felszámolása, ennélfogva pedig a piacra lépésre való felkészültség javítása érdekében. Ilyen érdekelt felek a helyi szereplők, a kkv-k, az IKT-ágazat, a szabályozók, a hálózatüzemeltetők, a finanszírozók és a fogyasztók.

A külkapcsolati dimenziónak erősítenie kell az EU-nak mint kutatási partnernek a kiválóságát és vonzerejét. A nemzetközi együttműködési stratégiával[18] összhangban, a „Horizont 2020” keretprogram értelmében folytatott nemzetközi kutatás-fejlesztési együttműködésnek elsősorban azokra a kulcsfontosságú energiakutatási és innovációs kihívásokra kell irányulnia, amelyek tekintetében hozzáadott értéket teremthet és előnyöket nyújthat az Unió számára. Az energiapolitika külkapcsolati dimenzióját – ideértve a kétoldalú energiaügyi párbeszédeket[19], valamint a Bizottság és harmadik partnerországok között létrejött tudományos és technológiai együttműködési megállapodásokat is – összehangolt és kölcsönösen előnyös módon kell megvalósítani. Szintén fontos partner az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC), amely az éghajlati és energiatechnológiák nemzetközi keretét biztosítja. Az egyezmény technológiai mechanizmusának köszönhetően a feltörekvő és fejlődő országokba irányuló technológiaátadás világpiaca várhatóan növekedni fog.

Olyan országok, mint az Egyesült Államok, Japán vagy Kína alacsony szén-dioxid-kibocsátást célzó ambiciózus programokat indítanak és hajtanak végre, amelyek az európai kutatási ágazat számára jelentős kutatási és innovációs együttműködési lehetőségeket, az iparág számára pedig piaci lehetőségeket kínálnak, például az intelligens hálózatok, az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológia, a megújuló energiaforrások vagy a nukleáris biztonság és a magfúzió területén. Az EU-nak folytatnia kell a kritikus jelentőségű energetikai nyersanyagokkal kapcsolatos többoldalú együttműködést az Egyesült Államokkal és Japánnal. A földközi-tengeri partnerországokkal való együttműködés keretében még inkább ki kell aknázni a napenergiában rejlő lehetőségeket.

5.           KÖVETKEZTETÉSEK

Az Unió energiatechnológiai és innovációs stratégiája az uniós energiapolitika szerves részét képezi. Mint ilyen, ki kell egészítenie a meglévő szabályozási intézkedéseket, biztosítania kell, hogy az Unió vezető innovátorként jelenjen meg a nemzetközi energiapiacokon, valamint megoldást kell kínálnia a jelenlegi gazdasági helyzetből eredő kihívásokra. Hozzá kell járulnia az európai energiaköltségek versenyképességének és az ellátás megbízhatóságának megerősítéséhez. E közleményben a Bizottság ismertette az arra irányuló stratégiáját, hogy az Unió továbbra is világszínvonalú technológiai és innovációs ágazattal rendelkezzen, és kezelni tudja a 2020-ig és azt követően felmerülő kihívásokat.

E megközelítés támogatása érdekében a Bizottság:

· a SET-terv érdekelt feleivel közösen biztosítja az uniós energiatechnológiai és innovációs stratégiában meghatározott prioritásokra épülő integrált útiterv 2013 végéig történő kidolgozását;

· 2014 közepéig a tagállamokkal együtt közös és egyéni beruházásokat tartalmazó cselekvési tervet állít össze az integrált útiterv támogatására;

· a tagállamokkal közösen megerősíti a SET-terv stratégiai energiatechnológiai információs rendszerén (SETIS) alapuló, az integrált útiterv és a cselekvési terv végrehajtásának nyomon követésére szolgáló jelentéstételi rendszert;

· az irányítócsoport munkájával összefüggésben a tagállamokkal közösen felkéri az európai ipari kezdeményezéseket és a kapcsolódó európai technológiai platformokat, hogy technológiai útiterveik aktualizálása és az integrált útitervhez történő hozzájárulás érdekében módosítsák megbízatásukat, szerkezetüket és közreműködésük jellegét;

· a SET-terv irányítócsoportja keretében koordinációs struktúrát hoz létre az energiahatékonysággal kapcsolatos kutatási és innovációs beruházások ösztönzésére;

· felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy:

– erősítsék meg a SET-tervnek mint az európai energia- és éghajlat-változási politikák alkotóelemének nyújtott támogatásukat, valamint a tervnek az e közlemény szerinti energiatechnológiai és innovációs fejlesztéshez való hozzájárulását;

– támogassák a javasolt, az energiatechnológia és az innováció terén Unió-szerte szükséges alapvető elveket és fejlesztéseket;

– támogassák az uniós, nemzeti, regionális és magánforrások ezen integrált kutatási és innovációs megközelítéssel történő összehangolását;

· felkéri a tagállamokat és a régiókat, hogy a következők révén támogassák az integrált útiterv és a cselekvési terv végrehajtását:

– energiakutatási és innovációs programjaik fokozott összehangolása, valamint az Unió strukturális és beruházási alapjainak, illetve az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) aukciós bevételeinek felhasználása;

– fokozottabb együttműködés az európai hozzáadott értéket képviselő projektekkel kapcsolatos közös fellépések és klaszterek keretében;

– a nemzeti intézményi finanszírozás és kutatási kapacitások további integrációja az Európai Energiakutatási Szövetség révén;

– támogatási mechanizmus életre hívása a fenntartható energiatechnológiák gyorsabb piaci bevezetése érdekében.

[1]               A SET-tervről szóló 2007. évi (COM(2007) 723) közleményben és az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákba történő beruházásról szóló 2009. évi (COM(2009) 519) közleményben foglaltak szerint.

[2]               A SET-terv uniós tagállamokból álló irányítócsoportjának feladata közös fellépések kidolgozása és a SET-terv végrehajtásához szükséges források rendelkezésre bocsátása. Az európai ipari kezdeményezések az európai technológiai platformokon alapulnak, és technológiai útiterveket javasolnak az Unió, a tagállamok és az iparág erőfeszítéseinek a közös célok elérését segítő összehangolására. Az EERA a vezető uniós energiakutatási létesítményeket tömöríti, és feladata közös programok végrehajtása a nemzeti kapacitások Európán belüli megosztása révén. Az „Intelligens városok és közösségek” elnevezésű európai innovációs partnerség a SET-terv energiahatékonysági alkotóelemeként jött létre, és mára a városok és közösségek szintjén innovatív energetikai, közlekedési és IKT-megoldások teljes méretarányú alkalmazásait fogja össze. A Bizottság stratégiai energiatechnológiai információs rendszerét (SETIS) az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja irányítja és koordinálja.

[3]               SEC(2011) 1609 – Bizottsági szolgálati munkadokumentum – „Materials Roadmap Enabling Low Carbon Energy Technologies” (Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák létrehozásához szükséges anyagok útiterve).

[4]               A COM (2009)519 közlemény becslése szerint évi 8 milliárd EUR-ra van szükség ahhoz, hogy ténylegesen előre lehessen lépni a SET-tervben meghatározott fellépések tekintetében.

[5]               A nukleárisenergia-ágazat esetében a kiadások az Euratomhoz kapcsolódnak.

[6]               Szolgálati munkadokumentum, Technológiai értékelés, 3.2. ábra.

[7]               100 kW teljesítményű, kulcsrakész rendszerek esetében 2030-ra 1 EUR/kW (2011. évi, héa nélküli árakban kifejezve).

[8]               A Közös Kutatóközpont számításai 23 %-os kapacitási tényezőt vesznek alapul, amely a 2011. évi európai átlagérték.

[9]               Az ELENA-mechanizmus piaci alkalmazását a Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) indította útjára 2009 decemberében az energiahatékonysági és a megújulóenergia-projekteket célzó beruházások támogatására. Az EBB, a KfW, a CEB és az EBRD irányítása alatt álló ELENA-mechanizmust az Európai Bizottság IEE programjából finanszírozzák.

[10]             A Közös Kutatóközpont/SETIS SET-tervről készített felülvizsgálata a következő címen érhető el: http://setis.ec.europa.eu/set-plan-implementation/set-plan-review-2010-2012

[11]             A nyilvános konzultációról szóló jelentés teljes szövege elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/energy/technology/consultations/20130315_technology_innovation_en.htm

[12]             „Ex-ante evaluation of a successor of the ‘Intelligent Energy- Europe II’ (2007-2013)” (Az „Intelligens Energia – Európa II (2007–2013)” program utódprogramjának előzetes értékelése), elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/energy/intelligent/files/doc/2011_iee2_programme_ex_ante_en.pdf

[13]             Elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/research/evaluations/pdf/archive/other_reports_studies_and_documents/eval_fuel_cell_hydro_report_2011.pdf

[14]             A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó regionális politikai javaslat előírja a tagállamok vagy a régiók számára ilyen stratégiák kidolgozását.

[15]             Japán, Kína, India, Dél-Korea, Oroszország, az Egyesült Államok és az EU közös fejlesztése.

[16]             COM(2013) 17 final.

[17]             COM(2012) 4701 final.

[18]             COM(2012) 497 final.

[19]             COM(2011) 539 végleges.