A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia

1.           Bevezetés: az éghajlatváltozás problémája

Az éghajlatváltozás következményeit egyre jobban érezhetjük mind Európában, mind a világ többi részén. Az átlagos globális hőmérséklet, amely jelenleg mintegy 0,8 °C-kal haladja meg az iparosodás előtti értéket, továbbra is nő[1]. Átalakulóban vannak a természetes folyamatok, változik a csapadék eloszlása, a gleccserek olvadásnak indultak és fokozatosan emelkedik a tengervíz szintje.

Az éghajlatváltozás jelentette legsúlyosabb kockázatok, elsősorban pedig a kiterjedt, visszafordíthatatlan következmények elkerülése érdekében a hőmérséklet-növekedés ütemét 2 °C-kal az iparosodás előtt szintre kell visszaszorítani. Az éghajlatváltozás mérséklése ezért továbbra is prioritást kell, hogy élvezzen a nemzetközi közösség részéről.

Bármelyik felmelegedési forgatókönyvet vesszük is alapul, akármilyen sikeres erőfeszítéseket is teszünk a hőmérséklet-növekedés csökkentésére, az üvegházhatású gázok korábbi és jelenlegi kibocsátásának elhúzódó hatásai nyomán egyre nagyobb dimenziót öltenek majd az éghajlatváltozás következményei az elkövetkezendő évtizedek során. Egyetlen lehetőségként olyan alkalmazkodási intézkedéseket kell tehát elfogadni, amelyek segítségével kezelni tudjuk az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásait, valamint azok gazdasági, környezeti és társadalmi költségeit. Az egységes, rugalmas és részvételközpontú megközelítések fontossági sorrendbe állításával előre megtervezett, időben meghozott intézkedések olcsóbb megoldást jelentenek annál, mint amit a tudatos alkalmazkodás mellőzése esetén kellene fizetnünk.

Tekintettel az éghajlatváltozás következtében Európát érintő sajátos és változatos hatásokra, a szóban forgó alkalmazkodási intézkedéseket minden szinten meg kell hozni, legyen az helyi, regionális vagy nemzeti jelentőségű rendelkezés. Az Európai Unió is fontos szerepet kap mind a hiányzó ismeretek és eszközök előteremtése, mind az intézkedések uniós stratégiával történő kiegészítése tekintetében.

2.           Az éghajlatváltozás jelenlegi és várható hatásai az EU-ban

Európa szárazföldi területének hőmérséklete az elmúlt évtized során (2002–2011) átlagosan 1,3 °C-kal haladta meg az iparosodás előtti szintet[2], ami azt jelenti, hogy a növekedés üteme kontinensünkön a globális átlag felett volt. Egyre gyakoribbá váltak a rendkívüli időjárási események, gondoljunk csak az Európa déli és középső részét sújtó hőséghullámokra, erdőtüzekre és aszályokra. Az északi és észak-nyugati területeken az előrejelzések szerint egyre hevesebb esőzésekre és áradásokra lehet számítani, amelyek következtében megnő a part menti vízbetörések és a parti erózió kockázata. Az események előfordulási gyakoriságának növekedése várhatóan egyre nagyobb katasztrófákat idéz majd elő, ami pedig jelentős gazdasági veszteségeket, közegészségügyi problémákat és egyre több halálos áldozatot von maga után.

Mindamellett, hogy az éghajlatváltozás hatásai Európa klimatológiai, földrajzi és társadalmi-gazdasági adottságaitól függően igen eltérő jellegűek az EU-ban, valamennyi tagállam ki van téve az éghajlatváltozásnak (lásd: 1. ábra). Egyes régiókban a kockázat kétségkívül nagyobb, mint másokban. A Földközi-tenger medencéjén kívül különösen érzékeny területnek számítanak a hegyvidékek, a sűrűn lakott hullámterek, valamint a part menti, a legkülső és az Északi-sarkkörön túl fekvő területek. Európa lakosságának háromnegyede ráadásul városi környezetben él, ahol az alkalmazkodáshoz rendelkezésre álló eszközök rendszerint korlátozottak, és e régiók jobban ki vannak téve a hőséghullámok, az áradások és az emelkedő tengerszint veszélyének.

A gazdaság több szektora – pl. mezőgazdaság, erdészet, tengerparti és hegyvidéki turizmus, egészségügy és halászat – ki van szolgáltatva az éghajlati viszonyoknak, és ezen ágazatoknak már napjainkban is szembe kell nézniük az éghajlatváltozás hatásaival. A legfontosabb közszolgáltatók, úgymint az energetikai és vízszolgáltató vállalkozások szintén érintve vannak. Az ökoszisztémákra és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra is kedvezőtlen hatást gyakorol az éghajlatváltozás, hiszen egyre gyorsabb ütemben csökken a biológiai sokféleség, és az ökoszisztémák egyre kevésbé képesek tompítani a természeti szélsőségeket. Az éghajlatváltozás következményekkel jár majd az alapvető természeti erőforrások (pl. víz, talaj) hozzáférhetőségére nézve, ami bizonyos területeken a mezőgazdasági és ipari termelés feltételeinek gyökeres átalakulásához vezethet.

A globális felmelegedés mindazonáltal – a megnövekedett termésátlagok, az erdők gyorsabb fejlődése, a nagyobb vízenergia-kapacitás, illetve Európa északi részén az alacsonyabb fűtési célú energiafelhasználás révén – kedvez néhány ágazatnak[3]. A regionális potenciális nettó előnyök kérdése ugyanakkor igen bizonytalan.

1. ábra: Az éghajlatváltozás várható hatásai és a kapcsolódó problémák[4]. Az EKÜ „Az éghajlatváltozás, annak hatásai és az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság Európában” című 2012. évi jelentése alapján[5].

A fellépés hiánya vagy a késlekedés próbára teheti az EU kohéziós politikáját is. Az éghajlatváltozással járó hatások várhatóan felerősítik majd a társadalmi különbségeket is az Unióban. Különös figyelmet kell szentelnünk azon társadalmi csoportoknak és régióknak, amelyek a leginkább ki vannak téve a felmelegedés eredményezte természeti jelenségeknek és amelyek (pl. egészségügyi problémák, alacsony jövedelem, nem megfelelő lakáskörülmények vagy csökkent mozgásképesség következtében) már jelenleg is hátrányos helyzetben vannak.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elmaradása a becslések szerint – az EU egészére vetítve – a 2020-ban várható 100 milliárd EUR és a 2050-re előrevetített 250 milliárd EUR közötti minimális költséget jelent[6]. Az 1980–2011 közötti időszakban az EU áradásokhoz kapcsolódó közvetlen gazdasági vesztesége meghaladta a 90 milliárd EUR-t[7]. Ez az összeg várhatóan nőni fog, mivel a folyók áradásai által okozott károk éves költsége az előrejelzések szerint a 2020-as években 20 milliárd EUR, a 2050-es években pedig 46 milliárd EUR lesz[8].

Az éghajlatváltozás társadalmi költsége szintén jelentős lehet. Az EU területén bekövetkezett áradások halálos áldozatainak száma 2500 felett volt, és több mint 5,5 millió ember szenvedett árvízkárokat 1980–2011 között. Amennyiben nem kerül sor újabb alkalmazkodási intézkedések meghozatalára, az éghajlatváltozás következtében elhunytak száma a hőséghez köthetően további 26 000 haláleset/évvel emelkedhet a 2020-as évek során, míg a 2050-es években elérheti a 89 000 haláleset/éves mértéket[9].

Annak ellenére, hogy az alkalmazkodással járó költségeket illetően nem áll rendelkezésre igazán részletes áttekintés, a becslések szerint a kiegészítő árvízvédelmi intézkedések éves szinten a 2020-as években mintegy 1,7 milliárd EUR-t, a 2050-es években pedig 3,4 milliárd EUR-t tehetnek ki[10]. Az ilyen típusú intézkedések különösen hatékonyak lehetnek, hiszen minden egyes, az árvizek elleni védelembe befektetett EUR-ral – a károk elkerülése révén – 6 EUR-t tudnánk megtakarítani[11].

3.           A válasz: uniós alkalmazkodási stratégia

A 2009. évi „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című fehér könyvben több intézkedés is meghatározásra került, amelyek végrehajtása nagyrészt megtörtént[12]. A kulcsfontosságú eredmények egyike a 2012 márciusában útjára indított internetes platform, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás európai platformja (Climate-ADAPT[13]) volt. E platform az alkalmazkodás céljával tett uniós lépésekkel összefüggő legfrissebb adatok tárhelye, emellett a politikát támogató néhány hasznos eszközzel is szolgál. Az Unió megkezdte az alkalmazkodás kérdésének érvényre juttatását több szakpolitikai területen, illetve pénzügyi programban.

Eddig 15 uniós tagállam fogadott el alkalmazkodási stratégiát[14]. A többi tagállam jelenleg a kidolgozás fázisában tart. Az elfogadott stratégiák némelyikét cselekvési tervek kísérik, továbbá némi előrelépést lehet megfigyelni az alkalmazkodási intézkedések ágazati politikákba történő beépítését illetően is. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás azonban a legtöbb helyen továbbra is gyerekcipőben jár, és mindössze néhány kézzel fogható eredményt lehet találni. Egyes tagállamok ágazatspecifikus terveket dolgoztak ki például a hőséghullámok és az aszályok okozta károk elhárítására, de csak egyharmaduk készített a szakpolitikát alátámasztó, átfogó sebezhetőségi értékelést. Különös nehézségekbe ütközik a felügyelet és az értékelés, mivel alig állnak rendelkezésre az ehhez szükséges mutatók és nyomonkövetési módszerek.

Több példát lehet találni európai országok és városok közötti közös alkalmazkodási projektekre, amelyeket néhány esetben az EU társfinanszíroz például a LIFE-program révén. Elsősorban a kohéziós politika révén kerül társfinanszírozásra számos határokon átnyúló, nemzetek közötti, továbbá interregionális program és projekt, többek között az EU makroregionális stratégiáinak keretében a Duna-medence és a Balti-tenger térségében. Az európai városok némelyike átfogó alkalmazkodási stratégiát vagy speciális (pl. kockázatmegelőzési, árvízkezelési, vízgazdálkodási) cselekvési terveket fogadott el, illetve készül elfogadni[15].

Célszerű lenne az előbb felsorolt kezdeményezésekre építve elmélyíteni ismereteinket és biztosítani az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással összefüggő bevált módszerek rendszeres megosztását. Ennek érdekében mihamarabb életbe kell léptetni az alkalmazkodás egy olyan stratégiáját, amely egyrészt lefedi az EU egész területét, másrészt tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogokat.

A stratégia számol az éghajlatváltozás globális szinten jelentkező hatásaival, mint például az ellátási láncok zavaraival vagy a nyersanyagokhoz való korlátozott hozzáféréssel, az energia- és élelmiszerellátás kérdésével, továbbá ezek EU-t érintő következményeivel. Az Unió és a szomszédos, valamint a fejlődő országok közötti, az alkalmazkodás kérdéseire irányuló párbeszéd és együttműködés a bővítési politikán és az európai szomszédságpolitikán, illetve az uniós fejlesztési együttműködési politikán keresztül zajlik.

Az üvegházhatású gázok kibocsátási pályájával, az éghajlatváltozás jövőben várható hatásaival és az azokhoz kapcsolódó alkalmazkodási szükségletekkel összefüggésben meglévő bizonytalanságok továbbra is kihívást jelentenek az e területen dolgozó döntéshozók számára. A bizonytalanság azonban nem indok a tétlenségre. Sokkal inkább kihangsúlyozza a mindenki számára előnyös, alacsony költséggel járó és az olyan megoldások fontosságát, amelyeket semmilyen körülmények között nem fogunk megbánni. E megoldások közé tartozik a fenntartható vízgazdálkodás és a korai előrejelző rendszerek működésbe helyezése. Az ökoszisztéma-alapú megközelítések különböző forgatókönyvek alkalmazása esetén is költséghatékony lehetőségeket kínálnak. Könnyen hozzáférhetők és több területen előnyökkel szolgálnak, úgymint az árvizek alacsonyabb kockázata, kisebb mértékű talajerózió, javuló víz- és levegőminőség, valamint mérsékelt hőszigethatás.

Az alkalmazkodási intézkedések szorosan kapcsolódnak az EU és a tagállamok kidolgozás alatt lévő, a katasztrófák kockázatának kezelésére irányuló politikáival, ennek megfelelően pedig a szinergiákat kihasználva, az említett politikákkal teljes összhangban kell végrehajtani őket.

Ezen intézkedések idővel új piaci lehetőségeket és munkahelyeket teremtenek például a mezőgazdasági technológiák, az ökoszisztéma-alapú gazdálkodás és vízgazdálkodás ágazatában, az építőiparban, valamint a biztosítási szektorban. Az európai vállalkozások, beleértve a kkv-kat is, versenyelőnyre tehetnek szert az éghajlatváltozáshoz rugalmasan alkalmazkodó termékek és szolgáltatások kifejlesztésében, és világszerte képesek lehetnek megragadni a kínálkozó üzleti lehetőségeket. Az alkalmazkodási stratégia – az Európa 2020 stratégiával egyetemben – segíti az EU-t az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaság felé történő átmenetben, továbbá támogatni fogja a fenntartható növekedést, ösztönözni fogja az alkalmazkodásközpontú beruházásokat, és új munkahelyeket teremt.

4.           A stratégia célkitűzései

Az uniós alkalmazkodási stratégia átfogó célja hozzájárulni az éghajlatváltozás hatásainak jobban ellenálló Európa megteremtéséhez. Ennek megfelelően növelnie kell a felkészültséget és a kapacitást az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelemben helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten egyaránt, emellett egységes megközelítésmódot kell kialakítania és javítania kell az együttműködést.

4.1.        A tagállami intézkedések ösztönzése

A költséghatékony alkalmazkodási intézkedések szempontjából az egyik legnagyobb kihívást a tervezés és irányítás különböző szinteken történő koordinációja és összehangolása jelenti. Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye alapján javasolt globális szintű eszköz a nemzeti alkalmazkodási stratégiák rendszere. Ezek a stratégiák az elemzés kulcsfontosságú eszközei, melyek célja egyrészt a tájékoztatás, másrészt az intézkedések és a beruházások rangsorolása.

Különösen fontos szerepet kap a közös megközelítések, valamint a nemzeti alkalmazkodási stratégiák és a nemzeti kockázatkezelési tervek közötti teljes mértékű összhang biztosítása. Sok tagállam az ágazatközi tervezés egy eszközeként dolgozza ki ezeket a terveket, amelyektől – a részletes nemzeti kockázatértékelésekre építve – a katasztrófák hatékonyabb megelőzését reméli és jobb felkészültséget vár el.

Az EU a javasolt LIFE-eszköz által, illetve a LIFE-program éghajlat-politikai alprogramjának keretében fog finanszírozási támogatást biztosítani az alkalmazkodáshoz. A Bizottság a többéves munkaprogramokat hívja segítségül a stratégiai célok és a tematikai prioritások meghatározásához. Elsőbbséget azok az alkalmazkodási vezérprojektek élveznek majd, amelyek a kiemelten fontos ágazatközi, transzregionális és határokon átnyúló kérdésekkel foglalkoznak. Támogatást kapnak a demonstrációs és átruházási potenciállal bíró projektek, éppúgy, mint a zöld infrastruktúrákra építő és az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodási megközelítések, továbbá az innovatív alkalmazkodási technológiák térnyerését szolgáló projektek. Ez utóbbi magában foglalja mind a puha, mind a kemény technológiákat, így ide tartoznak például a klimatikus változásokkal szemben nagyobb ellenálló képességű építőanyagok, illetve a korai előrejelző rendszerek is.

Az uniós szintű együttműködés és összhang érdekében a Bizottság támogatni fogja a bevált módszerek tagállamok, régiók, városok és más érdekelt felek közötti megosztását. A Bizottság ennek szellemében a tagállamokkal közösen egy olyan útmutatót készít, amely a katasztrófavédelem bevett gyakorlatait veszi alapul. A helyi és regionális hatóságok aktív szerepvállalása kulcsfontosságú.

Az „Adaptation strategies for European cities” (Alkalmazkodási stratégiák az európai városok számára”) elnevezésű kísérleti projekt[16] sikerére építve a Bizottság továbbra is szorgalmazni fogja a városi szintű alkalmazkodási stratégiák kidolgozását. Erre a Polgármesterek Szövetsége által felállított modellt követő, de más területekre fókuszáló uniós szakpolitikákkal összhangban kerül sor. A Polgármesterek Szövetsége több mint 4000 helyi hatóságot tömörítő kezdeményezés, amelynek tagjai önként elkötelezték magukat amellett, hogy az uniós éghajlat- és energiapolitikai célkitűzések teljesítésére törekedve javítsák a városi élet minőségét.

1. intézkedés: A tagállamok ösztönzése átfogó alkalmazkodási stratégiák elfogadására A Bizottság iránymutatásokat nyújt az alkalmazkodási stratégiák kialakításához. Ezen iránymutatások célja segíteni a tagállamokat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó politikák kidolgozásában, végrehajtásában és felülvizsgálatában. Foglalkoznak továbbá azokkal a kérdésekkel, amelyekre a meglévő alkalmazkodási stratégiák nem térnek ki (pl. a határokon átnyúló dimenzió), emellett kihangsúlyozzák a katasztrófák kockázatának kezelésére irányuló nemzeti tervekkel meglévő összhang szükségességét. A Bizottság 2014-re létrehozza az alkalmazkodási felkészültség eredménytábláját, amelyben megállapításra kerülnek a tagállamok felkészültségi szintjének mérésére szolgáló legfontosabb mutatók. A nyomon követési rendszerre vonatkozó rendeletnek megfelelően beérkező jelentések és az alkalmazkodási felkészültség eredménytáblája alapján a Bizottság 2017-ben értékelni fogja, hogy elegendőek-e a tagállamok által hozott intézkedések. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy a nemzeti stratégiák alkalmazási körét és minőségét tekintve nem történt kellő előrelépés, haladéktalanul egy jogilag kötelező erejű eszközre fog javaslatot tenni. 2. intézkedés: A kapacitásépítés elősegítése és az alkalmazkodási intézkedések felgyorsítása Európában a LIFE finanszírozási program révén (2013–2020) A Bizottság különösen az alábbi, érzékeny területeken fogja ösztönözni az alkalmazkodást: - a több országot érintő árvizek határokon átnyúló kezelése és az Unió árvízvédelemről szóló irányelve szerinti együttműködési megállapodások elősegítése; - a part menti zónák határokon átnyúló kezelése, különös tekintettel a sűrűn lakott torkolatvidékekre és a tengerparti városokra; - az alkalmazkodás szempontjainak bevonása a városi területek területrendezésébe, tervrajzok készítésébe és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásba; - hegyvidéki területek és szigetek, különös hangsúlyt fektetve a fenntartható és rugalmas mezőgazdaság, erdészet és turizmus ágazatára; - fenntartható vízgazdálkodás; az elsivatagosodás és az erdőtüzek elleni küzdelem az aszályra hajlamos területeken. A Bizottság támogatni fogja az – akár több országra kiterjedő – sebezhetőségi értékelések és alkalmazkodási stratégiák kidolgozását. A Bizottság többek között mutatók, kockázatismertetés és kockázatkezelés segítségével kívánja még szélesebb körben tudatosítani az emberekben az alkalmazkodás fontosságát. 3. intézkedés: Az alkalmazkodás Polgármesterek Szövetsége keretében történő bevezetése (2013/2014) A Bizottság – a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés modellje alapján – szorgalmazni fogja a városok szintjén történő alkalmazkodást, nevezetesen helyi alkalmazkodási stratégiák elfogadására és a tudatosságot növelő tevékenységek folytatására vonatkozó önkéntes kötelezettségvállalás segítségével.

4.2.        Nagyobb fokú tájékozottságon alapuló döntéshozatal

Folyamatosan bővülnek az alkalmazkodást érintő döntéshozatalhoz szükséges ismeretek: egyre nagyobb számban indulnak kutatási programok, és jelennek meg nemzeti és regionális szintű alkalmazkodási stratégiák és sebezhetőségi értékelések. A korábbinál több éghajlati vonatkozású adat, kapcsolódó szolgáltatás és internetes portál vált elérhetővé[17]. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület ötödik értékelő jelentésének elfogadására 2014-ben kerül sor. Azonban ennek ellenére is jelentős ismeretbeli hiányosságokat kell pótolni.

Az innováció előmozdítása és az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó innovatív technológiák forgalomba hozatala szintén biztos tudásalapot igényel. Az Unió a „Horizont 2020” elnevezésű jövőbeni kutatási és innovációs programjának „Társadalmi kihívások” prioritásán keresztül, valamint a kiváló minőségű tudományos munkába történő beruházással és az innováció előmozdításával fogja kezelni az alkalmazkodás kérdését.

4. intézkedés: Az ismeretbeli hiányosságok felszámolása A legmeghatározóbb ismeretbeli hiányosságok a következők: - a károkra, valamint az alkalmazkodás költségeire és hasznára vonatkozó információk; - regionális és helyi szintű elemzések és kockázatértékelések; - a döntéshozatalt és az egyes alkalmazkodási intézkedések hatékonyságának felmérését elősegítő keretek, modellek és eszközök;          - az alkalmazkodásra irányuló korábbi erőfeszítések nyomon követésére és értékelésére alkalmas eszközök. A stratégia megvalósításának részeként a Bizottság a tagállamokkal és az érdekelt felekkel karöltve tovább vizsgálja, hogy milyen ismeretbeli hiányosságok vannak és milyen eszközökkel, illetve módszerekkel lehetne felszámolni ezeket. E megállapításokat egyrészt figyelembe fogják venni a Horizont 2020 keretprogram (2014–2020 közötti) ütemezésének kidolgozása során, másrészt fel fogják használni a tudomány, a döntéshozatal és az üzlet közötti együttműködés még szorosabbra fűzése érdekében. A Climate-ADAPT nyújtotta tájékoztatás javításában is szerepet kapnak majd. A Bizottság EU-szerte szorgalmazni fogja sebezhetőségi értékelések kidolgozását, figyelembe véve többek között a természeti és az ember által előidézett kockázatokról szóló, több ágazatot átfogó uniós áttekintést, amely 2013-ban készül el. Segíteni fogja a Közös Kutatóközpontot az éghajlatváltozás következményeinek becslése terén végzett munkájában, továbbá teljes képet ad arról, hogy mit jelenthet az EU számára az éghajlat globális mértékű megváltozása. Az áttekintés következtetések érvényre jutnak majd a hamarosan elkészülő, a Bizottság és a főképviselő által 2015-ben elfogadásra kerülő integrált fenyegetés- és kockázatértékelési jelentésbe. 5. intézkedés: A Climate-ADAPT platformnak az alkalmazkodással összefüggő európai információszerzés egyablakos ügyintézési pontjává történő továbbfejlesztése A Bizottság és az EKÜ javítani fogja az információkhoz való hozzáférést és összeköttetést teremt a Climate-ADAPT és az alkalmazkodás kérdésével összefüggő más releváns, többek között nemzeti és helyi platformok között (2013/2014). A regionális és helyi hatóságokkal, valamint a pénzintézetekkel ápolt szorosabb kapcsolat révén különös figyelmet kapnak majd a különféle szakpolitikai tapasztalatokra és az innovatív finanszírozásra vonatkozó költség-haszon elemzéseknek. A jövőben a Copernicus nevet viselő éghajlati szolgáltatás[18] működésbe léptetése 2014 folyamán kerül előkészítésre.

4.3.        Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességet célzó uniós intézkedések: az alkalmazkodás előmozdítása a legfontosabb sebezhető ágazatokban

A Bizottság elsődleges feladata, hogy érvényre juttassa az alkalmazkodást szolgáló eszközöket az EU szakpolitikáiban és programjaiban az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló uniós fellépés érdekében.

Néhány szektor, mint például a tengervizek hasznosítása[19], az erdészet[20] és a közlekedés[21] esetében már megtörtént az alkalmazkodás szempontjainak a jogszabályokba történő foglalása, de megjelenik a szárazföldi vizek[22], a biodiverzitás[23], valamint a migráció és mobilitás[24] tekintetében alkalmazott fontos politikai eszközökben is. Ez utóbbi kérdés részletes bemutatásra kerül az e közleményt kísérő, az éghajlatváltozásról, a környezetkárosodásról és a migrációról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumban.

A Bizottság emellett az alkalmazkodás integrálására vonatkozó jogszabályi javaslatokat dolgozott ki a mezőgazdaság és az erdészet[25], a tengeri területfejlesztés és a tengerparti övezetek integrált kezelése[26], az energetika[27], a katasztrófakockázatok megelőzése és kezelése[28], a szállítás[29], a kutatás és egészségügy[30], valamint a környezetvédelem[31] területén.

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás EU-szakpolitikákban történő beépítését olyan, prioritást élvező ágazatokban fogják ösztönözni, mint az energia és a közlekedés. Ami az egészségügyi politikát illeti, az emberi egészség védelmét szolgáló, valamint állat- és növény-egészségügyi intézkedések és rendszerek többsége már működésbe lépett, de hozzá kell igazítani őket az éghajlatváltozás nyomán várható legkülönfélébb kihívásokhoz. Az e közleményt kísérő három – az egészségügy, a tengeri és part menti területek, valamint az infrastruktúra kérdéseivel foglalkozó – bizottsági szolgálati munkadokumentum ismerteti a Bizottság e területen folytatott jelenlegi munkáját.

A jövő szakpolitikai kezdeményezései, mint például az idegenhonos özönfajokkal (2013), a zöld infrastruktúrával (2013) és a földterületekkel mint erőforrással (2014–2015) összefüggő stratégiák, valamint az új erdészeti stratégia (2013) várhatóan ugyancsak figyelembe veszik az alkalmazkodás fontosságát. Kidolgozás alatt áll az alkalmazkodásról és a tengerparti övezetek kezeléséről szóló iránymutatás (2014), és hamarosan közzéteszik az alkalmazkodás és a Natura 2000 hálózat kapcsolatát bemutató iránymutatást (2013).

A hosszú távú és magas költségvonzatú infrastrukturális projekteket úgy kell megtervezni, hogy képesek legyenek ellenállni az éghajlatváltozás napjainkban megfigyelhető és a jövőben várható hatásainak. Az éghajlatváltozás Eurocode szabványokra[32] gyakorolt hatásának értékelésére vonatkozó megbízatása keretében a Bizottságnak a szabványügyi szervezetekkel, a pénzintézetekkel és a projektmenedzserekkel közösen azt kell megvizsgálnia, hogy milyen mértékben lenne szükség a fizikai infrastruktúrákra vonatkozó szabványok, műszaki előírások, szabályzatok és biztonsági előírások megerősítésére annak érdekében, hogy ellenállók legyenek a rendkívüli eseményekkel és más éghajlati hatásokkal szemben.

A katasztrófabiztosítások piaci elterjedése jelenleg általánosan alacsony a tagállamokban[33]. A természeti és ember okozta katasztrófák elleni biztosításról szóló zöld könyvre támaszkodva egyeztetni kell az érdekelt felekkel.

6. intézkedés: A közös agrárpolitika (KAP), a kohéziós politika és a közös halászati politika ellenállóbbá tétele az éghajlatváltozás hatásaival szemben A stratégia részeként útmutató segíti az alkalmazkodás KAP-ba és kohéziós politikába való további integrálását. Hasonló útmutató a közös halászati politika tekintetében 2013-ban kerül közzétételre, amely útmutató célja a 2014–2020 közötti időszakra szóló program megtervezésében, kialakításában és megvalósításában részt vevő hatóságok és más érdekelt felek irányítása. A tagállamok és a régiók a 2014–2020-as kohéziós politikát és KAP-ot is igénybe vehetik a meglévő ismeretbeli hiányosságok pótlására és az alkalmazkodás vonatkozásában szükséges vizsgálatokra, kockázatértékelésekre, eszközökre és kapacitásépítésre irányuló beruházáshoz. 7. intézkedés: Ellenállóbb infrastruktúra biztosítása A Bizottság 2013-ban azzal fogja megbízni az európai szabványügyi szervezeteket, hogy kezdjenek hozzá az energetikában, közlekedésben és építőiparban használatos ágazatfüggő előírások feltérképezéséhez, valamint azonosítsák azokat az előírásokat, amelyeket felül kell vizsgálni az alkalmazkodás szempontjainak teljesebb integrálása érdekében. Az éghajlatváltozás szempontjából érzékeny beruházások kérdését szem előtt tartva stratégiai iránymutatást fog kidolgozni az infrastrukturális és fizikai eszközök területén dolgozó projektfejlesztők részére. A zöld infrastruktúráról szóló közlemény megállapításai alapján a Bizottság 2013-ban fel fogja mérni, hogy az ökoszisztéma-alapú megközelítések alkalmazkodás tekintetében történő teljes körű alkalmazásának biztosításához szükség van-e kiegészítő, a hatóságok és döntéshozók, a civil társadalom, a magánvállalkozások és a természetvédelmi szakemberek számára kidolgozandó útmutatókra. 8. intézkedés: Biztosítások és más pénzügyi termékek használatának ösztönzése az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességgel összefüggő beruházások és vállalati döntések során Az ezzel a stratégiával együtt elfogadott, a természeti és az ember okozta katasztrófák elleni biztosításról szóló zöld könyv az első lépése a biztosítók abbéli ösztönzésének, hogy javítsák az éghajlatváltozás jelentette kockázatok kezelésének módját. A Bizottság célja növelni a természeti katasztrófák ellen kötött biztosítások piaci elterjedését és felszabadítani a kockázattudatosság, -megelőzés és ‑csökkentés, valamint a beruházások és üzleti döntések hosszú távú ellenálló képességének szempontjából a biztosítási árazásban és más pénzügyi termékekben rejlő teljes potenciált (2014–2015).

5.           Irányítás, finanszírozás és felülvizsgálat

5.1.        Koordinációs keret

A Bizottság előmozdítja a szakpolitikai koordinációt, a tagállamokkal való együttműködést pedig a meglévő Éghajlatváltozási Bizottságon keresztül kívánja biztosítani. A tagállamoknak 2013 végéig ki kell jelölniük a nemzeti kapcsolattartó pontokat, amelyek feladata a tagállamok és a Bizottság közötti kommunikáció koordinálása és a figyelemfelkeltő és jelentéstételi tevékenységekben való közreműködés.

A Bizottság folytatja az érdekelt felekkel való egyeztetéseket és együttműködést annak érdekében, hogy garantálni lehessen a stratégia megfelelő módon és megfelelő ütemben történő végrehajtását.

5.2.        Az intézkedések finanszírozása

Az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló Európa megteremtésének sarkalatos pontja a finanszírozáshoz való hozzáférés javítása. A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerettervezetben arra vonatkozó javaslat található, hogy az uniós költségvetés legalább 20%-ára kellene növelni az éghajlatváltozáshoz kötődő[34] kiadásokat. Stratégiailag különösen fontos, hogy az ilyen típusú beruházások ellenállók legyenek a változó klíma eredményezte hatásokkal szemben. Még pontosabban, a Bizottság beépítette az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást a 2014–2020 közötti időszakot érintő összes uniós pénzügyi programra vonatkozó javaslatába. Az európai strukturális és beruházási alapok[35], a Horizont 2020 és a LIFE program hathatós támogatást nyújtanak a tagállamoknak, régióknak és városoknak ahhoz, hogy ők maguk is ruházzanak be az alkalmazkodással összefüggő programokba és projektekbe, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap kifejezetten az alkalmazkodással kapcsolatos beruházási prioritásai keretében.

Az említettek mellett néhány más uniós finanszírozási alap és nemzetközi pénzintézet – mint például az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank – is támogatja az alkalmazkodási intézkedéseket. A Bizottság tovább fogja vizsgálni, hogy milyen módon lehetne az uniós költségvetésbe vonni az alkalmazkodás kérdéséhez kötődő beruházási kiadásokat, mint amire példa a stabilitási és konvergenciaprogram értékelése során felmerült kiadások uniós társfinanszírozása[36].

Rendelkezésre állnak továbbá speciális, akár nemzeti szintű, pl. az árvízvédelemre vagy az aszálykezelésre irányuló finanszírozási alapok és az állami pénzintézetek is, amelyek szintén segítik az alkalmazkodási célú fellépéseket. A Climate-ADAPT a jövőben ugyancsak több információval fog szolgálni a finanszírozás lehetséges forrásait illetően. A tagállamok emellett pénzügyi forrásként fel tudják használni az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének aukciós bevételeit is az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás finanszírozásához[37].

A sikeres végrehajtás érdekében a Bizottság a tagállamokat arra ösztönzi, hogy teremtsenek szinergiákat a különböző finanszírozási csatornák, elsősorban pedig az uniós finanszírozási és támogatási programok között a beruházások kedvező hatásának felerősítésére és amennyiben lehetséges, a finanszírozási hiányok elkerülésére.

5.3.        Nyomon követés, értékelés és felülvizsgálat

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó politikák nyomon követése és értékelése alapvető fontossággal bír. A hangsúlyt jelenleg még sokkal inkább a hatások, mint az alkalmazkodási intézkedések és ezek hatékonyságának vizsgálata kapja. A Bizottság olyan mutatókat fog kidolgozni, amelyek segítségével értékelni lehet az alkalmazkodás érdekében eddig tett erőfeszítéseket és a sebezhető pontokat EU-szerte, a LIFE finanszírozási program és más források igénybevétele mellett.

A Bizottság 2017-ben jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a stratégia végrehajtásának helyzetéről, amelyben szükség esetén javaslatot tesz annak felülvizsgálatára. A jelentés a tagállamok által a nyomonkövetési rendszerre vonatkozó rendelet értelmében[38] saját nemzeti alkalmazkodási tervezésükkel és stratégiáikkal kapcsolatban rendelkezésre bocsátott információkra, az európai strukturális és beruházási alapok révén a 2014–2020 közötti időszakban finanszírozott programok éves végrehajtási jelentéseire és az Éghajlat-változási Kormányközi Testület 2014-ben megjelenő, ötödik értékelő jelentésére épül majd.

6.           Következtetés

E stratégia meghatározza azt a keretet és azokat az eszközöket, melyek segítségével magasabb szintre lehet emelni az EU éghajlatváltozás jelenlegi és jövőben várható hatásaival szembeni felkészültségét. Ennek javasolt módja a tagállamok alkalmazkodási intézkedéseinek ösztönzése és támogatása azáltal, hogy a stratégia megteremti az alkalmazkodással kapcsolatos tájékozottabb döntéshozatal alapját az elkövetkezendő néhány évre nézve, valamint ellenállóbbá teszi a legfontosabb gazdasági és politikai szektorokat az éghajlatváltozással járó hatásokkal szemben.

[1]               Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EKÜ) 12/2012. sz. jelentése: „Climate change, impacts and vulnerability in Europe 2012” (Az éghajlatváltozás, annak hatásai és az általuk okozott sebezhetőség Európában, 2012).

[2]               Lásd: ugyanott.

[3]               Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EKÜ) „Alkalmazkodás Európában” című (soron következő, 2013-as) jelentése.

[4]               A trópusi hőmérsékletű éjszakák és forró nappalok száma; az éves és a nyári csapadékmennyiségben bekövetkező változások (2071–2100 között, 1961–1990-hez képest); a tűzveszély változásai; az áradások által érintett emberek száma és a bruttó hozzáadott érték (2050).

[5]               Az ábrán feltüntetett elemek részletes ismertetése a kapcsolódó hatásvizsgálatban található (SEC(2013) 132, 9.1.3. szakasz).

[6]               A 12/2012. sz. EKÜ-jelentés. A becslések során figyelembe veszik az éghajlatváltozás folyók vízszintjére, parti területekre, a hűtéshez szükséges energia mennyiségére és a hőség okozta halálesetek számára gyakorolt hatásait. Az e szakaszban szereplő adatok az üvegházhatású gázok közepes és magas kibocsátási forgatókönyvén (A1B) alapulnak, amely forgatókönyv 2°C feletti hőmérséklet-növekedéssel számol.

[7]               A 12/2012. sz. EKÜ-jelentés.

[8]               Rojas, R., Feyen, L. és Watkiss, P. (2013).

[9]               Kovats et al. (2011). A 12/2012. sz. EKÜ-jelentésben említett ClimateCost (éghajlati költségek).

[10]             Feyen, L. és Watkiss, P (2011).

[11]             Lásd: ugyanott.

[12]             COM(2009) 147 végleges. A végrehajtás teljes áttekintése a kapcsolódó hatásvizsgálatban található.

[13]             A Climate-ADAPT célja az uniós szintű információszolgáltatás, a nemzeti szintű intézkedésekhez kapcsolódóan. Több tagállam saját nemzeti információs platformot alakított ki.

[14]             Lásd: http://climate-adapt.eea.europa.eu/web/guest/adaptation-strategies

[15]             A városok szintjén történő alkalmazkodás kérdésével részletesen foglalkozik az „Urban adaptation to climate change in Europe” (Az éghajlatváltozáshoz való városi alkalmazkodás Európában) című 2012-es EKÜ-jelentés: http://www.eea.europa.eu/publications/urban-adaptation-to-climate-change

[16]             Lásd: http://eucities-adapt.eu/cms/

[17]             A Climate-ADAPT felé történő jelentéstétel alapján. Forrás: az EKÜ „Alkalmazkodás Európában” című (soron következő, 2013-as) jelentése.

[18]             Korábban GMES (globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés) néven volt ismeretes.

[19]             A 2008/56/EK tanácsi rendelet és a 2011/1255/EU rendelet.

[20]             A 2152/2003/EK rendelet.

[21]             A 2010/661/EU határozat.

[22]             COM(2012) 673 final.

[23]             COM(2011) 244 végleges.

[24]             COM(2011) 743 végleges.

[25]             http://ec.europa.eu/agriculture/cap-post-2013/legal-proposals/index_en.htm

[26]             COM(2013) 133 final.

[27]             COM(2011) 665/3.

[28]             COM(2011) 934 végleges.

[29]             COM(2011) 650/2 végleges.

[30]             http://ec.europa.eu/governance/impact/planned_ia/docs/2013_sanco_002_eu_plant_health_law_en.pdf

[31]             COM(2012) 628 final.

[32]             Az Eurocode az Európai Szabványügyi Bizottság által kifejlesztett, az építési munkálatok során a szerkezettervezésre vonatkozó uniós harmonizált műszaki szabályrendszer.

[33]             Közös Kutatóközpont, Európai Bizottság (2012), Natural catastrophes: Risk relevance and insurance coverage in the EU (Természeti katasztrófák: a kockázat jelentősége és a biztosítási fedezet az EU-ban).

[34]             Beleértve mind az éghajlatváltozás mérséklését, mind az ahhoz való alkalmazkodást.

[35]             A Kohéziós Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és a Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA).

[36]             A közelmúltban közzétett, „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete” című dokumentumban meghatározottak szerint, COM(2012) 777 final.

[37]             A 2009/29/EK irányelvvel módosított 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (3) bekezdése.

[38]             http://ec.europa.eu/clima/policies/g-gas/docs/monitoring/