12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/38

1.1

Az EGSZB elismeri, hogy Európa számára fontos egy önálló űrmegfigyelési rendszer létrehozása, hogy védje saját űrbéli infrastruktúráit és szavatolhassa a fellövések biztonságát; kedvezően fogadja tehát az Európai Bizottság kezdeményezését, amely első ízben foglalkozik a témával és javasol megoldásokat annak érdekében, hogy európai uniós együttműködési és integrációs folyamat induljon el ebben a tárgyban.

1.2

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó ötletét, hogy a tagállamok jóváhagyásra elé terjesszenek operatív javaslatokat olyan esetekben, amikor egyértelműen európai érdeklődésre tarthat számot a várható információk minősége és mennyisége, valamint az ismeretek – köztük az adatelemzés módszereire és kapacitásaira vonatkozók – megosztása.

1.3

Az EGSZB tudatában van annak, hogy nehéz olyan megoldásokat találni, amelyekkel valamennyi tagállam egyetért, és az Európai Bizottság javaslatát fontos első lépésnek tekinti a közös munkára vonatkozó ambiciózusabb célok felé. A program iránti erős katonai érdeklődés igen bonyolulttá teszi a közös infrastruktúra kialakítását, melynek megvalósítására az EGSZB reményei szerint ebből a kezdeményezésből kiindulva minél előbb sor kerül majd. Az mindenesetre pozitív, hogy az együttműködés, amelybe be kellene vonni az Európai Űrügynökséget (ESA), az Európai Védelmi Ügynökséget és a válságkezeléssel és -tervezéssel foglalkozó igazgatóságot is, civil és katonai alapokon nyugszik majd.

1.4

Az EGSZB elsődlegesnek tartja, hogy az űrmegfigyelést és nyomon követést (SST) támogató program tevékenységére előirányzott finanszírozásokat a program indításától számított első hét évben egy első „embrió“, vagyis független európai eszköz létrehozására fordítsák, amelybe átirányíthatják a tagállamokban jelenleg működő védelmi részlegek kapacitásainak egy részét. Ezt olyan optikai teleszkópok használata által kellene megteremteni, amelyek már jelenleg is alkalmazásban vannak Európában (a Kanári-szigeteken), valamint legalább egy olyan európai radar felállításával, amely hasonló a védelmi struktúrák radarjaihoz. Ily módon tartós befektetés jönne létre, amelynek keretében új kapacitások és kompetenciák kerülnének át a civil szférába az európai polgárok életminőségének javítására.

1.5

Az EGSZB a program megvalósítására szánt 7 évben szükségesnek tartja, hogy specifikus előrejelzések segítségével határozzák meg a nemzeti partnerektől elvárt szolgáltatási szintet a szolgáltatandó adatok mennyisége, a tipológia, a gyakoriság, a minőség, a rendelkezésre állás tekintetében annak érdekében, hogy – a hetedik keretprogram kutatási programjaihoz hasonlóan, amelyekben ezek a paraméterek egyértelműek és összehangoltak – rendelkezésre álljanak a szolgáltatás értékeléséhez szükséges eszközök.

1.6

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a programhoz való hozzáférés kritériumai maradjanak nyitottak és azokat világosabban taglalják a 7. cikk első bekezdésének a) pontjában. Alapvető fontosságú, hogy a programban ne csak olyan országok vehessenek részt, amelyek már rendelkeznek önálló kapacitásokkal (például Franciaország, Németország, Egyesült Királyság), hanem mindazok, akik képesek adatfeldolgozási szakértelmet rendelkezésre bocsátani. A javasolt szöveget át kell dolgozni.

1.7

Az EGSZB megjegyzi, hogy a megfigyelési tevékenység, az ún. Space Situational Awareness összetett, az űrmegfigyelésen és nyomon követésen (Space Surveillance and Tracking) felül magában foglalja a világűr meteorológiai jelenségeinek előrejelzését és nyomon követését (Space Weather, a nap mágnese tevékenységéhez kapcsolódóan) és a földközeli objektumok (Near Earth Objects, NEO) megfigyelését is.

1.8

Mivel ismert tény, hogy a Nap aktivitása legalább akkora, ha nem nagyobb veszélyt jelent az űrben lévő infrastruktúrákra, mint a különösen intenzív behatások, az EGSZB úgy véli, hogy a két aspektust párhuzamosan kellene nyomon követni, ahogyan azt az SSA definíciója eredetileg is célul tűzte ki; arra kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy határozzon meg átfogó és integrált keretet a világűrben található infrastruktúrák megóvásának számos szempontjára, mégpedig az ESA-val közösen, amely már jelenleg is aktívan részt vesz egy, a napsugárzás elleni védelmi programban. A 2011. március 10–11-én, Madridban megrendezett világűrrel és biztonsággal foglalkozó konferencia következtetései, amelyekre a hatástanulmány is utal, világosan meghatározzák, hogy milyen módon erősíthető valamennyi résztvevő, főként az EU, az ESA és a tagállamok együttműködése ezen a területen.

1.9

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy erősíteni kell az együttműködést az Amerikai Egyesült Államokkal és az összes olyan országgal, amelyek érdekeltek egy közös, az űrbéli infrastruktúrák védelmét célzó programban, melynek segítségével elkerülhetők azok a veszélyes, sőt néha katasztrofális ütközések, akár minimális méretű anyagokkal is, amelyek használhatatlanná tehetnek költséges és az emberi tevékenységek számára nélkülözhetetlen műholdakat.

2.1

A vizsgált közlemény új, európai űrmegfigyelési és a földközeli objektumokat nyomon követő program felállítását javasolja SST (Space Surveillance and Tracking) néven.

2.2

A program célja az európai világűrrel kapcsolatos, főként a Galileo és a Copernicus/GMES programokhoz tartozó infrastruktúrák védelme, azonban az európai kilövéseket is meg kell óvni a világűrben található szeméttel való ütközés veszélyeitől.

2.3

A közlemény a program jogi keretét és a 2014–2020-as időszakra szóló finanszírozási tervét is meghatározza.

2.4

A közleményt egy jelentés (1) kíséri, amely főként öt, a programra vonatkozó finanszírozási és kezelési tervet ismertet, valamint ismerteti ezek különös jellemzőit, költségeit és előnyeit.

2.5

A valódi, szűkebb értelemben vett jogi szöveget hatástanulmány előzi meg és illusztrálja annak összefüggéseit.

2.6

Az Európai Unió teljes indikatív hozzájárulása az SST program megvalósításához mintegy 70 millió EUR a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan.

2.7

Ez a költség tartalmazná a már a résztvevő tagállamok – főként katonai – tulajdonában lévő szenzorok működőképességének fenntartásához való hozzájárulást, valamint egy, a résztvevő tagállamok által szolgáltatott és az Európai Műholdközpont (EUSC) által rendelkezésre bocsátott adatokon alapuló riasztási szolgáltatást.

2.8

A programban való részvétel fakultatív, a résztvevő államoknak kötelezően rendelkezniük kell már működő szenzorokkal (teleszkópok, radarok), valamint a szükséges technikai és személyi erőforrásokkal, vagy a megfelelő kompetenciákkal az adatkezelés területén.

2.9

A hatástanulmányhoz csatolt becslések szerint az űrszemét működő európai műholdakra gyakorolt hatásaival kapcsolatos költségek évente legalább 140 millió EUR-t tesznek ki Európában, és a műholdas ágazathoz kapcsolódó szolgáltatásoknak az elkövetkezendő években várható 50 %-os növekedése miatt akár a 210 millió EUR-t is elérhetik. Ezek az adatok igen óvatos becslést jelentenek, és nem terjednek ki a „földi vesztéségekre“, vagyis arra a gazdasági veszteségre, amit a műholdas adatokon alapuló szolgáltatások megszakadása okoz.

2.10

Fontos hangsúlyozni, hogy ezeknek a veszteségeknek szinte az egésze nem a műholdak fizikai elvesztéséből adódik, hanem operatív élettartamuknak az ütközések elkerülése érdekében végzett manőverek miatti csökkenéséből.

2.11

Bár jelenleg több tagállam saját megfigyelő szolgálattal rendelkezik, az Európai Bizottság szerint szükség van az EU részvételére, hogy összehozza a projekt finanszírozása által igényelt beruházást, meghatározza az irányítási struktúrát és az adatpolitikát, és gondoskodjon arról, hogy a már meglévő és a jövőbeni kapacitások összehangoltan működjenek.

2.12

A mai napig az amerikai védelmi minisztérium által kezelt Space Surveillance Network (SSN) jelenti a referenciát az összes riasztószolgálat számára. Ezzel kapcsolatban az EU és az USA között az ingyen hozzáférhető amerikai adatokon alapuló együttműködés nem tekinthető megfelelőnek, mivel az adatok nem elég pontosak, és kezelésüket az EU nem tudja ellenőrizni.

2.13

E szolgálat létrehozása ezért összhangban lenne azzal az európai stratégiával, amely függetlenségre törekszik a kritikusnak tartott területeken, különösen a világűrhöz való hozzáféréssel kapcsolatban.

2.14

Jelenleg Európában a becslések szerint az alacsony röppályájú műholdak (LEO) érzékelőinek 65 %-át teljesen vagy részben a védelmi ágazat területén működő intézmények kezelik (2).

2.15

Az Európai Bizottság szerint az Európai Űrügynökség (ESA) nem alkalmas egy ilyen jellegű program megvalósítására, mivel nem rendelkezik megfelelő eszközökkel bizalmas jellegű adatok – amilyenek a katonai infrastruktúrák által kezelt érzékelőkből származó adatok – kezelésére.

2.16

Az az európai ügynökség, amely a szolgáltatás összehangolásával összefüggő operatív feladatokért lehetne felelős, az Európai Unió Műholdközpontja (EUMK), egy olyan uniós ügynökség, amely a Tanács 2001. július 20-i együttes fellépése nyomán jött létre, és különböző besorolási szintű térinformatikai képinformációs szolgáltatásokat és termékeket biztosít a polgári és katonai felhasználók számára. Az EUMK megkönnyíthetné az SST-szolgáltatások nyújtását, és (a részt vevő tagállamokkal együttműködve) részt vesz az SST rendszer kialakításában és működtetésében, ami az SST támogatására irányuló program egyik célkitűzése. Jelenleg azonban az EUMK alapszabálya nem rendelkezik az SST területén való tevékenységről.

2.17

A program kezeléséhez a becslések szerint 50 fős állományra lesz szükség (beleértve a részt vevő tagállamok, az EUMK és az Európai Bizottság által rendelkezésre bocsátott személyzetet).

3.1

Az EGSZB véleménye szerint a javaslat nem irányozza elő elegendő eszköz és hatáskör európai szintű létrehozását az adatok összegyűjtéséhez és elemzéséhez, és így e program ötéves finanszírozási időszakának végén Európa ugyanabban a helyzetben lenne, mint öt évvel korábban, ezért valószínűleg meg kellene újítania ezt az egyezményt, hogy biztosítani lehessen az adatok továbbításának folyamatosságát a részt vevő tagállamok védelmi infrastruktúrái részéről.

3.2

A javasolt 70 milliós finanszírozással kapcsolatban nem kerülnek meghatározásra a nemzeti struktúrák által biztosítandó adatok rendelkezésre állására, minőségére és helyességére vonatkozó követelmények. Így nehéz a nyújtott szolgáltatás értékelésére vonatkozó kritériumokat meghatározni. Erre csak akkor nyílik mód, miután az Európai Bizottság közzéteszi a megfogalmazásra váró végrehajtási aktusokat.

3.3

Mivel a tagállamok szerint az ESA nem nyújt megfelelő garanciákat az érzékeny adatok feldolgozásához, az EUSC lenne az erre a célra kijelölt ügynökség. Megjegyzendő azonban, hogy az egyes tagállamok szintjén azok az országok, amelyek saját megfigyelő és nyomon követő szolgálattal rendelkeznek (mint az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország), ezt a világűr- és védelmi ügynökségek közötti együttműködés keretében valósítják meg, ami arra enged következtetni, hogy a világűr- és védelmi ügynökségek közötti együttműködés modellje a gyakorlatban hatékonynak bizonyul. Ezért nem világos, hogy az ESA-t miért zárják ki egy ilyen jellegű szolgáltatásból, annál is inkább, mivel részt vesz egy globális riasztó- és katasztrófakezelő szolgálatban, az International Charter on Space and Major Disasters-ben.

3.4

Az SST program a Space Situational Awareness (SSA) előkészítő programjában szereplő három elem egyike, amelyet az ESA 2009 óta preoperációs formában valósít meg; a két másik program a Space Weather és a Near-Earth Objects.

3.5

Az ESA SSA előkészítő programját 55 millió eurós költségvetéssel finanszírozták. A két program közti kapcsolat nem világos. Különösen az érthetetlen, hogy ez az SST szolgálat hogyan támogatható egy hasonló szolgálattal, amely a naptevékenység kockázataira vonatkozó riasztásokat ad ki, és kezel.

3.6

Hasznos összehasonlítani az űrszeméttel történő összeütközések, illetve a geomagnetikus naptevékenység által okozott károkat. Az egyesült államokbeli NOAA egy tanulmánya (3) szerint a napviharoknak a műhold-infrastruktúrákra gyakorolt hatásai jelentős gazdasági veszteségeket okoznak. 2003-ban az intenzív naptevékenység tönkretette az AFEOS-2-t, egy 640 millió dollár értékű japán műholdat. 1997-ben egy mágneses vihar elpusztította a 270 millió dollár értékű Telstar távközlési műholdat, 1989-ben pedig egy másik mágneses vihar 6 milliárd dolláros kárral járó, 9 órányi áramszünetet okozott Kanada térségében.

3.7

A becslések szerint egy olyan óriási napvihar (solar superstorm), mint amilyen 1859-ben tört ki, ma – egyedül a geostacionárius pályán levő műholdak tekintetében – 30 milliárd dolláros károkat okozna, az elektromos hálózatban okozott károk pedig 1–2 trillió dollárra növelnék ezt a számot, és 4–10 évre lenne szükség ahhoz, hogy a hálózat újból teljesen működőképes legyen (4).

3.8

A naptevékenységhez kapcsolódó kockázat legalább akkora, mint az űrszemét esetében. Ezért e kétféle kockázatot közösen kellene figyelni, ahogyan ezt egyébként a 2011. márciusi madridi konferencia is javasolta. A közlemény azonban nem határozza meg, hogy ki fog a naptevékenységekkel kapcsolatos riasztásra vonatkozó operatív szolgáltatást végezni.

3.9

Az EGSZB szerint a javaslatnak figyelembe kellene vennie az európai világűr-infrastruktúrák védelmét, beleértve a Space Weather nyomon követésére irányuló kiegészítő tevékenységet, az esetleges megvalósítás határidejeit és a két rendszer integrálását.

4.1

Az 5. cikk (2) pontja úgy rendelkezik, hogy új kapacitások építése helyett a tagállamok meglevő kapacitásait kell újra felhasználni. Az indokolás 2. pontja azonban egyértelműen kimondja, hogy a meglevő kapacitások nem elegendőek. Egyáltalán nem világos tehát, hogy milyen típusú rendszert kell részleteiben megvalósítani, és ugyanez igaz a közleményt kísérő hatásvizsgálatban felsorolt öt opcióval kapcsolatban.

4.2

Nincsenek világosan meghatározva ennek a rendszernek a technikai jellemzői. A célkitűzések elolvashatók, de azt, hogy pontosan mire vonatkoznak, a tagállamok egy későbbi megbeszélése dönti majd el.

4.3

A katonai és a polgári felhasználás közötti kapcsolat. A rendszert polgári rendszerként alakították ki. Az információk nagy része azonban katonai eredetű. Nincsenek egyértelmű követelmények vagy protokollok, amelyek arra köteleznék a katonai felet, hogy osszák meg ezeket az információkat a polgári féllel. A dokumentum ebben az esetben is a probléma későbbi meghatározásáról beszél.

4.4

A tagállamok és az EU közti kapcsolat. A javaslat kimondja, hogy valamennyi érzékelő az egyes tagállamok tulajdonában van, és ennek így is kell maradnia. Úgy tűnik, nincsenek explicit követelmények, amelyek garantálnák az adat- és információáramlás egy minimális szintjét.

4.5

A szolgáltatás meghatározása. A javaslat nem fejti ki ezt a pontot. Így tehát nem lehet felbecsülni, hogy elegendő-e a programhoz tartozó projektekhez.

4.6

2008. szeptember 26-i, Az európai űrpolitika előmozdítása című állásfoglalásában a Tanács rámutat arra, hogy elengedhetetlen egy „olyan kapacitás létrehozása, amely teljesíti az európai felhasználóknak a világűr környezete helyzetéről való általános tájékozódási lehetőségével kapcsolatos elvárásait”.

4.7

Fontos, hogy folytassák az SST és a jelenlegi SSA programok fejlesztését.

4.8

Az 1.4.4. pontban említett „eredmény- és hatásmutatók” tautologikus jellegűek, mivel operatív szempontból csak kevéssel járulnak hozzá a program hatékonyságának utólagos értékeléséhez.

4.9

Az irányítás meghatározásán túl, a rendszer operatív modellje nincs jól meghatározva.

A tagállamok részvétele nem kötelező. Mi a szolgálat működőképességéhez szükséges minimális alap?