20.8.2013 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
CE 239/11 |
2012. február 2., csütörtök
Az EU által korlátozó intézkedések alá vetett rendszerekkel szembeni következetes politika
P7_TA(2012)0018
Az Európai Parlament 2012. február 2-i ajánlása a Tanácshoz az Európai Parlament Tanácshoz intézett, az EU által korlátozó intézkedések alá vetett, személyes és üzleti érdekeltségeiket az EU határain belül érvényesítő vezetőkkel rendelkező rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló ajánlására irányuló javaslattal (2011/2187(INI))
2013/C 239 E/02
Az Európai Parlament,
— |
tekintettel a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport (ALDE) nevében Graham Watson által benyújtott, az EU által korlátozó intézkedések alá vetett, személyes és kereskedelmi érdekeltségeiket az EU határain belül érvényesítő vezetőkkel rendelkező autoritárius rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló, a Tanácsnak címzett ajánlásra irányuló javaslatra (B7-0235/2011), |
— |
tekintettel az ENSZ Alapokmányára, különösen annak 1. és 25. cikkére, valamint VII. fejezetének 39. és 41. cikkére, |
— |
tekintettel az ENSZ emberi jogi egyezményeire és azok fakultatív jegyzőkönyveire, |
— |
tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, és az ahhoz csatolt két fakultatív jegyzőkönyvre, |
— |
tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (Emberi Jogok Európai Egyezménye), |
— |
tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2006. április 28-i 1674. sz. határozatára, amely ismét megerősíti a 2005. évi csúcstalálkozó záródokumentumának a lakosság népirtástól, háborús bűncselekményektől, etnikai tisztogatástól és emberiség ellen elkövetett bűncselekményektől való megvédésével kapcsolatos felelősségre vonatkozó rendelkezéseit, |
— |
tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, |
— |
tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én„Biztonságos Európa egy jobb világban” címmel elfogadott európai biztonsági stratégiára, |
— |
tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) az afganisztáni helyzetről szóló 1267 (1999) számú határozatára és a Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság helyzetéről szóló 1371 (2001) számú határozatára, |
— |
tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkének (2) bekezdésére, valamint 22. és 36. cikkére, |
— |
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 215. cikkére, |
— |
tekintettel a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló, 2003. július 22-i 2003/577/IB tanácsi kerethatározatra (1), |
— |
tekintettel a „Külkapcsolati tanácsosok munkacsoportján belüli „szankciók” csoport (RELEX [szankciók]) létrehozása” című, 2004. január 22-i tanácsi dokumentumra (5603/2004), |
— |
tekintettel a „Korlátozó intézkedések (szankciók) alkalmazására vonatkozó alapelvek” című, 2004. június 7-i tanácsi dokumentumra (10198/1/2004), |
— |
tekintettel az Európai Bíróság által a Yusuf and Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ügyben hozott ítéletre (EBHT 2005., 11-3533), |
— |
tekintettel a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló, 2006. október 6-i 2006/783/IB tanácsi kerethatározatra (2), |
— |
tekintettel „A korlátozó intézkedések hatékony végrehajtásának legjobb uniós gyakorlata” című, 2007. július 9-i tanácsi dokumentumra (11679/2007), |
— |
tekintettel „A 2001/931/KKBP közös álláspont végrehajtása” című, 2007. július 21-i tanácsi dokumentumra (10826/1/2007), |
— |
tekintettel „A korlátozó intézkedések hatékony végrehajtása legjobb uniós gyakorlatának naprakésszé tett változata” című, 2008. április 24-i tanácsi dokumentumra (08666/1/2008), |
— |
tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont naprakésszé tételéről és a 2008/586/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 26-i 2009/67/KKBP tanácsi közös álláspontra (3), |
— |
tekintettel „Az EU közös kül- és biztonságpolitikája keretében elrendelt korlátozó intézkedések (szankciók) végrehajtására és értékelésére vonatkozó iránymutatások” című, legutóbb 2009. december 15-én felülvizsgált tanácsi dokumentumra (17464/2009), |
— |
tekintettel az EU-szankcióknak az emberi jogok területén végrehajtott uniós fellépések és politikák részéként történő értékeléséről szóló, 2008. szeptember 4-i állásfoglalására (4), |
— |
tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2005/60/EK irányelvre (5), |
— |
tekintettel a tagállamok külpolitikai forrásaira, |
— |
tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkének (3) bekezdésére, |
— |
tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0007/2012), |
Az autoritárius vezetőkre irányuló uniós megközelítésre vonatkozó általános észrevételek
A. |
mivel az EUSZ új 21. cikkének (2) bekezdése – amelyet a Lisszaboni Szerződés 1. cikkének 24. pontja vezetett be – elismeri, hogy az Unió fellépését „a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása” vezérli; |
B. |
mivel a szankciók alkalmazása az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében meghatározott közös kül- és biztonságpolitikai (KKBP) célok alapján történik, amelyek magukban foglalják a nemzetközi béke és biztonság előmozdítását, az emberi jogok, az alapvető szabadságok és a jogállamiság tiszteletben tartását és a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás megszilárdítását; |
C. |
mivel a KKBP keretében a szankciókat vagy korlátozó intézkedéseket – többek között fegyverembargókat, kereskedelmi szankciókat, pénzügyi és gazdasági szankciókat, a pénzeszközök befagyasztását, repülési tilalmat, a bebocsátás korlátozását, diplomáciai szankciókat, sport- és kulturális események bojkottálását, valamint a harmadik országgal folytatott együttműködés felfüggesztését – erőszakmentes kényszerítő intézkedéseknek tekintik; |
D. |
mivel a szankciók és korlátozó intézkedések alkalmazása csak akkor hatékony, ha egységes és átfogó uniós és tagállami emberi jogi stratégia részét alkotja; |
E. |
mivel a „célzott szankciók” személyes szankciók, szelektív gazdasági intézkedések és diplomáciai intézkedések formájában – így például vízumtilalom, eszközök befagyasztása, bizonyos nyersanyagok kivitelének vagy behozatalának embargója, repülési tilalom, befektetési tilalom és a hivatalos érintkezések korlátozása révén – valósulnak meg; |
F. |
mivel a tagállamok közötti véleménykülönbség gyakran vezet a korlátozó intézkedések következetlen végrehajtásához, ami árt az Európai Unió hitelességének, továbbá káros hatással van az ilyen intézkedések hatékonyságára; |
G. |
mivel az EU gyakran következetlenül alkalmazta szankcionálási politikáját, és eltérő bánásmódban részesített hasonló emberi jogi és demokratikus előzményekkel rendelkező harmadik országokat, amivel azt a bírálatot váltotta ki, hogy „kettős mércét” alkalmaz; |
H. |
mivel az információs technológia fejlődése egyre lényegtelenebbé teszi a nemzeti határokat, és így a globalizálódott világban kevésbé lehet egy országot vagy annak elitjét elszigetelni; |
I. |
mivel a szankciókkal sújtott országok a legtöbb esetben egyben olyan az országok is, amelyek továbbra is a leginkább el vannak szigetelve a nemzetközi rendszertől, és amelyek társadalmai számára a legnagyobb előnnyel járna a változást szolgáló fokozott nemzetközi nyitottság; mivel ugyanakkor a korlátozó intézkedések – különösen bizonyos egyénekkel szemben – egyes esetekben visszatartó erővel rendelkezhetnek és pszichológiai hatást fejthetnek ki; |
J. |
mivel az EU csak azt követően hozhatja meg a szankciókra vonatkozó határozatait, hogy alaposan értékelte a demokratikus változás adott országban való elérésének leghatékonyabb módját; mivel minden határozatot ilyen jellegű indokolásnak kell kísérnie; |
K. |
mivel az Európai Unió számos autoritárius vezető és a hozzájuk kapcsolódó személyek számára vonzó befektetési lehetőségeket, ingatlan- és banki szolgáltatási forrást, egészségügyi szolgáltatások lehetőségét, illetve olyan területet jelent, ahol élvezhetik az utazás szabadságát, és szabadon elkölthetik gyakran kétesen szerzett vagyonukat; |
L. |
mivel az autoritárius vezetők előtt álló lehetőség, hogy a hatalmukat – gyakran az állami eszközök elsikkasztása és az ezek felett gyakorolt személyes ellenőrzés révén – személyes jólétre váltsák, ösztönzi őket és erősíti képességüket a hatalom megtartására és a hatalommal való visszaélésre; megállapítja, hogy további tanulmányokat kell folytatni annak érdekében, hogy csökkenjen a külföldi fejlesztési és egyéb célú segélyezés, illetve az autoritárius vezetők és legszorosabb köreik meggazdagodása közötti kapcsolat; |
M. |
mivel összehangolt fellépés híján nehéz hozzájutni az autoritárius vezetők által az EU-n belül tartott pénzeszközökre vonatkozó pontos információkhoz, és az EU-nak kitartóan törekednie kell ezen információk megszerzésére; |
N. |
mivel a szankcionált vezetőket hátrányosan érinti, ha személyesen nyomás alá helyezik őket a pénzügyi eszközeik mozgatására, befektetésére és az ezekhez való hozzáférésre való képességük, továbbá utazási lehetőségeik, bizonyos árucikkekhez és szolgáltatásokhoz vagy diplomáciai képviselethez való hozzáférésük korlátozásán keresztül; |
O. |
mivel a nemzetközi és regionális szereplők nagy száma párbeszédet, valamint formális és informális konzultációs mechanizmusokat tesz szükségessé a szereplők között; |
P. |
mivel az autoritárius rendszerekkel szembeni eredményes politika alapvető szempontja, hogy korlátozó intézkedéseket is tartalmazó kényszerítő diplomáciát egyértelmű kommunikációval és erő alkalmazása nélküli konstruktív lehetőségekkel ellensúlyozzák, az elszigeteléssel szemben előnyben részesítve a kritikus és progresszív párbeszédet az EU és a tagállamok külpolitikai eszköztárában; |
Q. |
mivel a felülvizsgálati eljárás –amelynek során a szankciókat a megcélzott vezetők fellépéseiben bekövetkező változásokra reagálva bővíteni vagy enyhíteni lehet, illetve fel lehet oldani – elengedhetetlen fontosságú ahhoz, hogy a korlátozó intézkedések eredményesek legyenek, azt pedig szigorúan és előre meghatározott stratégia szerint kell lefolytatni; |
R. |
mivel az összes korlátozó intézkedésnek összhangban kell lennie az emberi jogokkal, a nemzetközi humanitárius jogszabályokkal, a tisztességes eljárással, az arányosság elvével és a hatékony jogorvoslathoz való joggal, és ezek semmi esetre sem büntethetik az intézkedésekkel sújtott országok legrászorulóbb lakossági csoportjait; |
1. |
a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz: Egyértelműbb fogalommeghatározások kidolgozása
Hatékony szankcionálási politika kidolgozása
Az EU-n belüli koherens politika iránti kötelezettségvállalás
Kapcsolatfelvétel
* * * |
2. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak. |
(1) HL L 196., 2003.8.2., 45. o.
(2) HL L 328., 2006.11.24., 59. o.
(3) HL L 23., 2009.1.27., 37. o.
(4) HL C 295. E, 2009.12.4., 49. o.
(5) HL L 309., 2005.11.25., 15. o.