—

a politoxikomán kábítószer-használat növekvő elterjedése, ideértve az engedélyezett szerek, így az alkohol és a receptre kapható, ellenőrzött gyógyszerek, valamint a tiltott kábítószerek együttes fogyasztását is,

—

a nem opioid szerek használata irányába mutató tendencia, valamint az új pszichoaktív anyagok megjelenése és elterjedése,

—

a receptre kapható, ellenőrzött gyógyszerekhez való hozzájutás biztosításának és javításának szükségessége,

—

a kábítószer-kereslet csökkentésével kapcsolatos szolgáltatások minőségi javításának, kiterjesztésének és diverzifikálásának szükségessége,

—

a vér útján terjedő betegségek, különösen a hepatitis C vírus továbbra is gyakori előfordulása az intravénás kábítószereket használók körében, valamint a HIV-fertőzés és más, vér útján terjedő betegségek újabb kitörésének az intravénás kábítószer-fogyasztáshoz kötődő potenciális kockázata,

—

a kábítószerekkel kapcsolatos halálozások továbbra is magas prevalenciája az Unióban,

—

a kábítószer-fogyasztás integrált egészségügyi megközelítésének a szükségessége, amely megközelítés – többek között – a pszichiátriai komorbiditásra is kiterjed,

—

a tiltott kábítószerek piacának dinamikája, beleértve a kábítószer-kereskedelem változó útvonalait, a határokon átnyúló szervezett bűnözést és az új kommunikációs technológiáknak a tiltott kábítószerek és új pszichoaktív anyagok forgalmazása megkönnyítésére történő használatát,

—

a prekurzoroknak, a pre-prekurzoroknak és az illegális kábítószer-előállításhoz szükséges egyéb alapvető vegyi anyagoknak a legális kereskedelemből az illegális piacra való eltérítése, illetve bizonyos vegyi anyagok hígítószerként történő felhasználásra való eltérítése megakadályozásának szükségessége.

—

a kábítószer-kereslet, a kábítószer-függőség és a kábítószerekkel kapcsolatos egészségügyi és társadalmi kockázatok és ártalmak mérhető csökkenéséhez való hozzájárulás,

—

a tiltott kábítószerek piacának megzavarásához és a tiltott kábítószerek beszerezhetőségének mérhető csökkenéséhez való hozzájárulás,

—

aktív párbeszéden és a kábítószerekkel kapcsolatos fejlemények és kihívások elemzésén keresztül uniós és nemzetközi szintű koordináció ösztönzése,

—

az EU, valamint harmadik országok és nemzetközi szervezetek között a kábítószerekkel kapcsolatos kérdésekről folytatott párbeszéd és együttműködés megerősítése,

—

a figyelemmel kísérés, a kutatás és az értékelés eredményeinek jobb terjesztéséhez, valamint a kábítószer-jelenség valamennyi vonatkozásának és a beavatkozások hatásának jobb megértéséhez való hozzájárulás annak érdekében, hogy megbízható és átfogó tényalapot nyújtson a szakpolitikákhoz és a cselekvésekhez.

a)

az intézkedéseknek tényeken kell alapulniuk, tudományosan megbízhatónak és költséghatékonynak kell lenniük, valamint megvalósítható és mérhető, értékelhető eredményekre kell törekedniük;

b)

az intézkedések időhöz kötöttek, referenciaértékek és teljesítménymutatók társulnak azokhoz, valamint felelősöket neveznek meg végrehajtásuk, a jelentéstétel és az értékelés tekintetében;

c)

az intézkedéseknek egyértelmű uniós vonatkozással kell bírniuk és értéktöbbletet kell jelenteniük.

(19.1)

A kábítószer-kereslet csökkentését célzó eredményes és diverzifikált intézkedések rendelkezésre állásának, elérhetőségének és hatókörének a növelése, a legjobb gyakorlatok alkalmazásának és cseréjének az ösztönzése, valamint minőségi normák kidolgozása és végrehajtása a (környezeti, egyetemes, szelektív és indikált) megelőzésre, a korai észlelésre és beavatkozásra, a kockázatcsökkentésre és az egészségkárosodás mérséklésére, a kezelésre, a rehabilitációra, a társadalmi visszailleszkedésre és a felépülésre vonatkozóan.

(19.2)

A megelőzési programok rendelkezésre állásának és a programok hatékonyságának a javítása (a kezdeti hatástól a hosszú távú fenntarthatóságig), valamint a tiltott kábítószerek és az egyéb pszichoaktív anyagok használata kockázatának, valamint az azzal kapcsolatos következményeknek a fokozott tudatosítása. E célból a megelőzési intézkedéseknek korai észlelésre és beavatkozásra, az egészséges életmód ösztönzésére és a célzott (vagyis szelektív és indikált) megelőzésre is ki kell terjedniük, továbbá a családokra és a közösségekre kell irányulniuk.

(19.3)

Az eredményes kábítószerkereslet-csökkentési intézkedések számának növelése és kidolgozása az olyan kihívások kezelésére, mint például a politoxikomán kábítószer-használat, többek között az engedélyezett és a tiltott szerek kombinált fogyasztása, a receptre kapható, ellenőrzött gyógyszerekkel való visszaélés és az új pszichoaktív anyagok használata.

(19.4)

Olyan eredményes kockázat- és ártalomcsökkentési intézkedésekbe való beruházás és azokra vonatkozó további kutatás, amelyek a kábítószer-használathoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó halálesetek, a kábítószer-használattal összefüggő, vér útján terjedő fertőző betegségek – de nemcsak a HIV és a vírusos hepatitis –, valamint a szexuális úton terjedő betegségek és a tuberkulózis jelentős csökkentését célozzák.

(19.5)

A kábítószer-használók hatékony és diverzifikált kezelése rendelkezésre állásának, elérhetőségének és hatókörének a növelése az EU egész területén, hogy e kezelések kiterjedjenek a problémás és függő kábítószer-használókra, és köztük a nem opioid szereket használókra is, annak érdekében, hogy mindenki, aki függőségi kezelésen részt szeretne venni, megtehesse azt, a felmerülő igényeknek megfelelően.

(19.6)

A kábítószer-kereslet csökkentését célzó intézkedések kidolgozásának, rendelkezésre állásának és hatályának a bővítése – adott esetben – a börtönök vonatkozásában, a rabok egészségügyi állapotának és igényeinek a megfelelő felmérése alapján, abból a célból, hogy az ellátás elérje a közösségben nyújtott ellátás minőségének szintjét, valamint az emberi jogokról szóló európai egyezményben és az EU Alapjogi Chartájában foglalt, az egészségügyi ellátáshoz való jognak és az emberi méltóságnak megfelelően. Biztosítani kell az ellátás folyamatosságát a büntető igazságszolgáltatás valamennyi szakaszában, valamint a szabadlábra helyezés után is.

(19.7)

Olyan integrált ellátási modellek kidolgozása és kiterjesztése, amelyek a mentális és/vagy fizikai egészséggel kapcsolatos gondokkal, rehabilitációval és szociális támogatással összefüggő igényeket fedezik, annak érdekében, hogy javuljon és fejlődjön a problémás és a függő – köztük a komorbid – kábítószer-használók egészségügyi és társadalmi helyzete, társadalmi visszailleszkedése és felépülése.

(19.8)

Olyan hatékony és differenciált kábítószerkereslet-csökkentési intézkedések kidolgozása, melyeknek célja a kábítószer-használat megkezdésének visszaszorítása és/vagy késleltetése, és amelyek megfelelnek a kábítószer-használók adott csoportjai szükségleteinek, illetve adott használati mintáknak és helyszíneknek, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott és marginalizált csoportokra.

(19.9)

Az Unióban a népegészségügyre esetlegesen veszélyt jelentő, helyi és regionális kábítószer-használati járványok megelőzése koordinált és hatékony közös megközelítés révén.

(19.10)

A kábítószer-kereslet csökkentésével kapcsolatos prioritások meghatározásakor figyelembe kell venni a kábítószer-jelenség sajátos jellemzőit, az azzal járó szükségleteket és kihívásokat nemzeti és uniós szinten. Elengedhetetlen, hogy erre a célra helyi, nemzeti és uniós szinten megfelelő forrásokat biztosítsanak.

(22.1)

A bűnüldöző hatóságok közötti együttműködés és koordináció stratégiai és operatív szintű megerősítése. Ennek többek között magában kell foglalnia az információk (és a bűnüldözési operatív információ) határokon átnyúló, valós idejű cseréjének, valamint a legjobb gyakorlatok és az ismeretek megosztásának a javítását, továbbá közös műveletek és nyomozások lefolytatását is. E vonatkozásban fontosnak tekintendő a harmadik országokkal folytatott együttműködés az EU irányában vagy azon belül működő, kábítószerrel kapcsolatos szervezett bűnözés kezelésére vonatkozóan.

(22.2)

A tiltott kábítószerek Unión belüli és határon átnyúló előállításának, csempészetének, kereskedelmének, terjesztésének és árusításának, valamint ezen tevékenységek elősegítésének, továbbá az illegális kábítószer-előállítás során használt kábítószer-prekurzorok, pre-prekurzorok és egyéb alapvető vegyi anyagok eltérítésének a csökkentése.

(22.3)

A tendenciák alakulására, így például az egyes tiltott kábítószerek hígítószereként alkalmazott bizonyos vegyi anyagok eltérítésére és az új technológiák alkalmazásán keresztül történő kábítószer-ellátásra való eredményes reagálás.

(22.4)

Külön figyelmet kell szentelni az új kommunikációs technológiáknak, amelyek jelentős szerepet játszanak a kábítószerek (és ezen belül az új ellenőrzött pszichoaktív anyagok) előállításának, forgalmazásának, kereskedelmének és terjesztésének az elősegítésében.

(22.5)

A tagállamoknak továbbra is együtt kell működniük és – adott esetben – cselekvéseiket uniós szinten koordinálniuk kell az érintett uniós és nemzetközi szervekkel és ügynökségekkel (pl. Europol, Eurojust, EMCDDA), és teljes mértékben ki kell használniuk az igazságügyi és bűnüldözési együttműködés terén meglévő olyan eszközöket és módszereket, mint a bűnüldözési operatív információn alapuló rendőri tevékenység, a kábítószerprofil-alkotás, a közös nyomozócsoportok, a közös vámügyi és rendőrségi műveletek, valamint olyan vonatkozó kezdeményezéseket, mint az EMPACT-projektek, az összekötő tisztviselők platformjai, illetve a regionális platformok.

(22.6)

Uniós szinten a hangsúlyt a nagy léptékű kábítószer-előállítást és -kereskedelmet célzó, bűnüldözési operatív információn alapuló bűnüldözésre kell helyezni. A tagállamokon belül és azok között a bűnüldöző hatóságok közötti, illetve az Europollal folytatott szoros koordinációt és együttműködést tovább kell erősíteni.

(22.7)

Szükség esetén, amennyiben a feladatokat az Europolon keresztül kezdeményezik vagy hajtják végre, ad hoc regionális együttműködési kezdeményezéseket vagy platformokat lehet létrehozni az Unióban, hogy fel lehessen lépni a kábítószer-kereskedelem változó útvonalai nyomán felmerülő veszélyekkel és az újonnan kialakuló szervezett bűnözési központokkal szemben. Ezt összehangolt operatív válaszadás útján kell megtenni. Az ilyen jellegű intézkedéseknek összeegyeztethetőeknek kell lenniük a hatályos uniós jogi és működési szabályokkal, és ki kell egészíteniük azokat, továbbá a fenyegetettség értékelésén és elemzésén kell alapulniuk. Az ilyen együttműködési struktúráknak rugalmasnak kell lenniük, és ideiglenesek is lehetnek, a kezelendő konkrét veszély alakulásától függően, továbbá szoros együttműködést kell folytatniuk az összes érintett uniós ügynökséggel és platformmal, különösen az Europollal.

(22.8)

Amennyiben szükséges, az EU kábítószerrel kapcsolatos igazságügyi és bűnüldözési együttműködésének, valamint a meglévő gyakorlatoknak gyorsabb és pontosabb reagálás révén történő megerősítése. Az igazságügyi és bűnüldözési együttműködési tevékenységek, az információcsere és a bűnüldözési operatív információ cseréjének a támogatása.

(22.9)

Az Európai Unió jogszabályi keretének a szükségletek szerinti célzott megerősítése oly módon, hogy az javítsa az EU reagálását az új fejlemények kezelése során, biztosítsa, hogy az együttműködési erőfeszítések kiegészítsék egymást a célból, hogy a határokon átnyúló szervezett bűnözői csoportokat felszámolják, a kábítószerrel kapcsolatos bűnözésből származó jövedelmeket a vagyon-visszaszerzési hivatalok uniós hálózatának maradéktalan kihasználásával elkobozzák, ezáltal biztosítva a még hatékonyabb válaszadást a kábítószer-kereskedelemre. A vonatkozó bűnüldözési eszközök továbbfejlesztésének lehetősége is mérlegelhető.

(22.10)

A kábítószer-kínálat csökkentése terén az Uniónak hatékonyabb szakpolitikákra kell törekednie azok értékelésének és elemzésének a megerősítése révén, a kábítószerpiacok, a kábítószerrel kapcsolatos bűnözés jobb megértése és a kábítószerrel kapcsolatos bűnüldözési válaszadás hatékonyságának javítása érdekében.

(22.11)

A bűncselekmények megelőzése, a visszaesések elkerülése és a büntető igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának és eredményességének a javítása érdekében az Uniónak, az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett, adott esetben ösztönöznie kell a kábítószerrel kapcsolatos szakpolitikák és programok alkalmazását, figyelemmel kísérését és hatékony végrehajtását, ideértve például a kábítószer-használó bűnelkövetők segítő szolgálatokhoz való elirányítását letartóztatásukkor (arrest referral) és a kényszerítő szankciók megfelelő alternatíváit (mint az oktatás-nevelés, a kezelés, a rehabilitáció, az utókezelés és a társadalmi visszailleszkedés).

(24.1)

Az érintett tagállamok, uniós intézmények, szervek és a kezdeményezések közötti szinergiák, koherencia és hatékony munkamódszerek biztosítása a lojális együttműködés elve alapján (3), az erőfeszítések megkettőzésének elkerülésével, az információcsere hatékony megvalósításával, a források eredményes felhasználásával és gondoskodva a különböző egymást követő elnökségek intézkedéseinek folytonosságáról.

(24.2)

Tekintettel arra, hogy a kábítószerekkel foglalkozó horizontális munkacsoport a kábítószer elleni politika területén a Tanácson belül fő koordinátori szereppel bír, tovább kell fokozni a csoport koordinációs erőfeszítéseit, hogy figyelembe tudja venni a kábítószer elleni politika területének egyes vonatkozásaiban érintett különböző szervek, így például a Belső Biztonságra Vonatkozó Operatív Együttműködéssel Foglalkozó Állandó Bizottság (COSI) és a népegészségügyi munkacsoport munkáját. Ezen túlmenően a kábítószer-probléma kiegyensúlyozott megközelítése, mely egyenlő mértékben célozza a kábítószer-keresletet és -kínálatot, szoros együttműködést, interakciót és információcserét igényel a többi érintett tanácsi előkészítő szervvel, többek között a külügyek területével foglalkozó előkészítő szervekkel, illetve az igazságügyi és büntetőügyek, a bűnüldözés, a népegészségügy és a társadalmi ügyek területén folytatott más érintett uniós kezdeményezések tekintetében.

(24.3)

A multidiszciplináris együttműködést szolgáló munkamódszereknek és legjobb gyakorlatoknak az EU és a tagállamok általi továbbfejlesztése és végrehajtása a stratégia céljainak megfelelően, és ennek nemzeti szinten történő ösztönzése.

(24.4)

Valamennyi elnökség alatt lehetőségek biztosítása – például a nemzeti kábítószerpolitikai koordinátorok találkozói alkalmával – arra, hogy a kábítószer elleni uniós stratégia szempontjából értéktöbblettel bíró, a koordinációt, az együttműködést, a kialakuló tendenciákat, a hatékony beavatkozásokat és egyéb szakpolitikai fejleményeket érintő kérdéseket megvitassák, figyelemmel kísérjék és értékeljék.

(24.5)

Annak ösztönzése és elősegítése, hogy a civil társadalom, és azon belül többek között a nem kormányzati szervezetek, illetve a fiatalok, a kábítószer-használók és a kábítószerrel kapcsolatos szolgálatok ügyfelei tevékenyen és hatékonyan vegyenek részt és vállaljanak szerepet a kábítószer elleni politika nemzeti, uniós és nemzetközi szintű kialakításában és végrehajtásában. Az EU kábítószerekkel kapcsolatos civil társadalmi fórumának bevonása uniós és nemzetközi szinten.

(24.6)

Annak biztosítása, hogy az EU egységes hangon nyilvánuljon meg a nemzetközi fórumokon, mint például a Kábítószerekkel foglalkozó bizottságban (CND) és a harmadik országokkal folytatott párbeszédek során, és ezek alkalmával integrált, kiegyensúlyozott és tényeken alapuló uniós megközelítést ösztönözzön a kábítószerre vonatkozóan. Ennek keretében az Unió küldöttségei hasznos szerepet tölthetnek be a kábítószer területére vonatkozó ilyen megközelítés népszerűsítésében és a kábítószer elleni politikára vonatkozó koherens eszmecsere elősegítésében.

(30.1)

A kábítószer elleni uniós politikák belső és külső vonatkozásai és a harmadik országoknak a kábítószerek területén adott válaszai közötti koherencia javítása.

(30.2)

Az uniós szerepvállalás és koordináció fokozása a kábítószer elleni nemzetközi politikai párbeszédben, egyrészt a nemzetközi szervezetekkel és struktúrákkal, például az ENSZ-szel, a G8-al és az Európa Tanáccsal folytatott tárgyalások tekintetében, másrészt a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok vonatkozásában, a közös uniós álláspontok kialakítása és az ENSZ kábítószer elleni politikai folyamatában való hatékony szerep biztosítása érdekében.

(30.3)

A kábítószerek területén folytatott nemzetközi együttműködésnek az EU és partnerei közötti általános politikai kapcsolatok és keretmegállapodások szerves részévé tétele, nemzeti és/vagy regionális szinten egyaránt. Integrált, kiegyensúlyozott és tényeken alapuló uniós megközelítést kell tükröznie, és magában kell foglalnia a politikai párbeszédet, a kábítószerrel kapcsolatos koordinációt, a kereslet csökkentését (azon belül a kockázatcsökkentést és az egészségkárosodás mérséklését), a kínálat csökkentését, ideértve az alternatív fejlesztést és a bűnüldözést, a kábítószer elleni politikáknak a szélesebb fejlesztési együttműködési tervbe való integrációját, a tájékoztatást, a kutatást, a figyelemmel kísérést és az értékelést.

(30.4)

Annak biztosítása, hogy az Unió átfogó nemzetközi válaszokat ad és intézkedéseket tesz a kiemelt harmadik országokban és régiókban szerte a világon, amelynek során figyelembe veszi a kábítószer-jelenség minden dimenzióját, és megerősített partnerségeken keresztül foglalkozik az ezen országok és régiók fejlődésével, stabilitásával és biztonságával.

(30.5)

Annak biztosítása, hogy az Uniónak a kábítószerrel kapcsolatos nemzetközi válaszadása tényeken alapul és magában foglalja a helyzet és annak fejlődése figyelemmel kísérését, különböző információs eszközök felhasználásával, amelyek a Bizottság, az EKSZ és az EU küldöttségei, a tagállamok, az EMCDDA, az Europol, az Eurojust és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ rendelkezésére állnak, mindezt az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalával (UNODC) folytatott szoros együttműködésben.

(30.6)

Annak biztosítása, hogy a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országoknak, valamint az európai szomszédságpolitika országainak nyújtott támogatás a kínálat és a kereslet csökkentésére egyaránt építő, megfelelő bűnüldözési kapacitás kialakítására és tényeken alapuló, hatékony és kiegyensúlyozott kábítószer-politikák kidolgozására összpontosít, megerősített együttműködés révén, amely magában foglalja az uniós legjobb gyakorlatok megosztását és – adott esetben – az uniós ügynökségek, így például az EMCDDA, az Europol és az Eurojust munkájában való részvételt.

(30.7)

Az ezen stratégiákkal, célokkal és a vonatkozó kezdeményezésekkel kapcsolatos politikai párbeszéd és információcsere fenntartható szintjének biztosítása a nemzetközi partnerekkel a kábítószerről folytatott párbeszédek révén, a regionális és a kétoldalú kapcsolatokban egyaránt. A kulcsfontosságú partnereket az alapján határozzák meg, hogy milyen az Unióval való együttműködési helyzetük, és hogy milyen szerepet töltenek be a tiltott kábítószerek globális jelenségének kezelésében, figyelembe véve ugyanakkor a kábítószer-helyzet alakulása eredményeként megjelenő új partnereket. A politikai párbeszédnek ki kell egészítenie a többi külső együttműködési struktúrát és azok hatását, illetve összhangban kell állnia azokkal, és adott esetben fórumot kell biztosítania az együttműködési prioritások, illetve az uniós finanszírozású projektek tekintetében elért eredmények megvitatásához.

(30.8)

A megfelelő szintű finanszírozás és szakértelem biztosítása (az EU és tagállamai által), ideértve a koordináció megerősítését, a pénzügyi és a technikai támogatás figyelemmel kísérését és értékelését, egyszersmind szinergiák kialakítására törekedve és folyamatosan egyensúlyozva az együttműködés, a források, a pénzügyi és technikai támogatás átlátható elosztása, a kábítószer-kereslet és -kínálat csökkentését célzó intézkedések között, az uniós megközelítésnek megfelelően. Az Uniónak annak érdekében kell munkálkodnia, hogy az EU küldöttségei rendelkezzenek a kábítószerek területére vonatkozó, a harmadik országokat célzó intézkedések végrehajtásának támogatásához szükséges megfelelő szakértelemmel. E kábítószer elleni uniós stratégia félidős és végső értékelése során meg kell vizsgálni az EU harmadik országbeli ráfordításait, a Bizottságnak és az EKSZ-nek pedig adott esetben naprakész információkkal kell ellátnia a tagállamokat az EU Unión kívüli ráfordításaival kapcsolatos prioritásokról és eredményekről.

(30.9)

A forrásországoknak nyújtott pénzügyi és technikai támogatás során az Uniónak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az alternatív fejlesztési programok:

(30.10)

Annak biztosítása, hogy a kábítószer elleni politika területén az emberi jogok védelme teljes mértékben érvényesül a politikai párbeszéd és a vonatkozó programok és projektek végrehajtása és teljesítése során.

(32.1)

Az Uniónak és tagállamainak továbbra is folytatnia kell a beruházást az információcsere, az adatgyűjtés és a figyelemmel kísérés, a kábítószerrel kapcsolatos helyzet kutatása és értékelése, valamint az arra adott válaszok tekintetében, tagállami és uniós szinten egyaránt. Ennek a kábítószer-jelenség valamennyi vonatkozására ki kell terjednie, a kábítószer-keresletet és -kínálatot is ideértve. A kábítószer-kereslet csökkentése terén különös hangsúlyt kell helyezni az EMCDDA kulcsfontosságú mutatóinak alkalmazásával történő adatgyűjtés és jelentéstétel folytatására és továbbfejlesztésére.

(32.2)

Az EMCDDA-nak – megbízatása keretében – tovább kell fejlesztenie a tudásinfrastruktúrát és továbbra is lényegi, központi szerepet kell betöltenie a tiltott kábítószerekkel kapcsolatos uniós tájékoztatás, kutatás, figyelemmel kísérés és értékelés központi elősegítésében, támogatásában és nyújtásában. Továbbra is jól időzített, holisztikus és átfogó értékelést kell nyújtania az európai kábítószer-helyzetről és az arra adott válaszokról, valamint együtt kell működnie más érintett szervekkel, többek között – adott esetben – az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal (ECDC), az Európai Gyógyszerügynökséggel (EMA) és az Egészségügyi Világszervezettel (WHO).

(32.3)

Az Europolnak folytatnia kell a kábítószerrel összefüggő szervezett bűnözés területén végzett információgyűjtésre és -elemzésre irányuló erőfeszítéseit, a tagállamoknak pedig tájékoztatniuk kell az ügynökséget minden vonatkozó információról. Az említett ügynökségnek folytatnia kell a kábítószerrel kapcsolatos uniós szervezett bűnözéssel való fenyegetettség értékelésére vonatkozó rendszeres jelentéstételt (pl. EU SOCTA).

(32.4)

A tagállamoknak, az uniós intézményeknek és ügynökségeknek az elemzések javítása és a megalapozott döntéshozatal céljából erősíteniük kell a tájékoztatást és az adatgyűjtést a kábítószer-kínálat valamennyi vonatkozása tekintetében, ideértve a kábítószerpiacokat, a kábítószerrel összefüggő bűnözést és a kábítószer-kínálat csökkentését is. Az adatgyűjtés tökéletesítése, valamint a szakpolitika szempontjából releváns, tudományosan megalapozott mutatók továbbfejlesztése érdekében a tagállamok, a Bizottság, az EMCDDA és az Europol, valamint – adott esetben – egyéb uniós ügynökségek együttműködése szükséges.

(32.5)

Az uniós intézményeknek és szerveknek, valamint a tagállamoknak meg kell erősíteniük a vonatkozó kapacitásaikat, hogy az új pszichoaktív anyagok megjelenését, a kábítószer-fogyasztásban bekövetkező viselkedéses változásokat és járványkitöréseket, valamint más, a népegészségügyre és közbiztonságra kockázatot jelentő, újonnan kialakuló tendenciákat gyorsan és hatékonyan észleljék, értékeljék, illetve reagáljanak azokra. Ez többek között a hatályos uniós jogszabályok megerősítésével, valamint az információ, a bűnüldözési operatív információ, az ismeretek és a legjobb gyakorlatok cseréjével érhető el.

(32.6)

A tagállamoknak, az uniós intézményeknek és ügynökségeknek elő kell mozdítaniuk és támogatniuk kell a kutatást, többek között az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos alkalmazott kutatást, valamint biztosítaniuk kell a nemzeti és uniós szintű hálózatok közötti együttműködést és koordinációt a jelenség jobb megértése érdekében. E terület figyelemmel kísérését az EMCDDA-val szoros együttműködésben fokozni kell. Különös hangsúlyt kell helyezni a kriminalisztikai és toxikológiai kapacitás fejlesztésére, valamint a járványügyi információk rendelkezésre állásának javítására.

(32.7)

A tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük az figyelemmel kísérés és az információcsere tekintetében az Unióban – többek között a nemzeti kapcsolattartó pontok Reitox-hálózatán keresztül – elért eredmények fenntartására, ugyanakkor támogatniuk kell a kábítószer-kereslet és -kínálat területén szabványosított uniós adatgyűjtés és elemzés továbbfejlesztését.

(32.8)

Megfelelő finanszírozás biztosítása a kábítószerrel kapcsolatos kutatási és fejlesztési projekteknek uniós és nemzeti szinten, a pénzügyi forrásoknak megfelelően, többek között a 2014–2020-as időszakra vonatkozó uniós pénzügyi programokon keresztül. Az uniós szinten támogatott projekteknek figyelembe kell venniük a stratégiában és az ahhoz kapcsolódó cselekvési tervekben meghatározott prioritásokat, valamint egyértelmű értéktöbbletet kell jelenteniük a koherencia és a szinergiák biztosítása révén, ugyanakkor el kell kerülni a programokon belüli és az uniós szervek közötti párhuzamos munkavégzést.

(32.9)

Az uniós intézményeknek és szerveknek, valamint a tagállamoknak el kell ismerniük a politikákra és a fellépésekre vonatkozó tudományos (az elért eredményekre összpontosító) értékelés szerepét mint a kábítószer-politikával kapcsolatos uniós megközelítés megerősítésének fontos elemét, és ösztönözniük kell annak alkalmazását nemzeti, uniós és nemzetközi szinten egyaránt.

(32.10)

A kábítószerrel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó szakemberek képzésének biztosítása és megerősítése úgy a kábítószer-kereslet mint a kábítószer-kínálat csökkentésének területén.