BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA

Amely a következő dokumentumot kíséri

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre

a genetikai forrásokhoz való hozzáférésről és az uniós hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról

Vezetői összefoglaló

Ez a hatásvizsgálat a genetikai forrásokhoz való hozzáférésről és az uniós hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló bizottsági rendeletjavaslatot kíséri.

A rendeletjavaslat benyújtását az indokolta, hogy az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság politikai kötelezettséget vállalt a Nagojai Jegyzőkönyv mihamarabbi uniós végrehajtására és megerősítésére, minthogy azt 2011 júniusában az Unió hivatalosan aláírta.

A Környezetvédelmi Főigazgatóság megbízott egy külső tanácsadói csoportot azzal, hogy készítsen átfogó tanulmányt e hatásvizsgálat alapjául. Az érdekelt felek álláspontjának megismerése érdekében emellett nyilvános konzultációt is szervezett. A Bizottság tisztviselői ezenkívül több alkalommal tárgyalóasztalhoz ültek a tagállamok és az érdekelt felek szakértőivel, valamint egyeztettek több nemzetközi partnerrel is. Ez a dokumentum mind e munka szintézise.

A Biológiai Sokféleség Egyezmény arra kötelezi az aláíró feleket, hogy könnyebb hozzáférést biztosítsanak a szuverén joghatóságuk alá tartozó genetikai forrásokhoz, a kutatási és fejlesztési eredményeket, valamint a források kereskedelmi célú felhasználásából származó előnyöket pedig igazságos és méltányos módon osszák meg a forrásokat rendelkezésre bocsátó féllel. Az Egyezmény másfelől azon bennszülött és helyi közösségek jogait is érinti, amelyek rendelkezésre bocsátják genetikai forrásaikat és kapcsolódó hagyományos ismereteiket, s ezáltal esetenként fontos adalékokat szolgáltatnak figyelemre méltó tudományos (genetikai vagy biokémiai) felfedezésekhez.

Az Egyezmény ugyanakkor nem tér ki részletesen a hozzáférés biztosításának és az előnyök megosztásának gyakorlati megvalósítására, az iparosodott országok pedig eddig nem szívesen fogadtak el a kutatóik és vállalkozásaik által elért előnyök tényleges megosztását támogató intézkedéseket. Ennek egyik következményeként a genetikai forrásokhoz és kapcsolódó ismeretekhez hozzáférést biztosító országok esetenként szigorú korlátozásokat léptettek életbe. Ugyanakkor egyértelmű szabályozás hiányában ezen országok némelyike szuverén jogainak sérelmére hivatkozva az európai kutatókat és vállalkozásokat „biokalózkodással” vádolta. Mindez jelentősen aláásta a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható használatára irányuló világméretű erőfeszítéseket, hiszen éppen azok az országok nyerhetnek a legtöbbet egy működő hozzáférési és előnymegosztási keretrendszeren, amelyek területe fajokban a leggazdagabb.

A Nagojai Jegyzőkönyv egy nemzetközi egyezmény, amelyet a Biológiai Sokféleség Egyezményt aláíró 193 fél közös egyetértéssel 2010. október 29-én fogadott el. Jogilag kötelező erejű megállapodás, amely jelentős mértékben kiterjeszti a Biológiai Sokféleség Egyezmény általános hozzáférési és előnymegosztási keretrendszerét. A Nagojai Jegyzőkönyv várhatóan 2014-ben lép hatályba. Ettől kezdve a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából jelentős előnyöket fog teremteni a szuverén joghatóságuk alá tartozó genetikai forrásokat rendelkezésre bocsátó országokban, különösen azáltal, hogy

– kiszámíthatóbb feltételeket teremt a genetikai forrásokhoz való hozzáféréshez;

– gondoskodik arról, hogy a genetikai források felhasználói és rendelkezésre bocsátói egymással megosszák a szerzett előnyöket;

– gondoskodik arról, hogy kizárólag jogszerűen beszerzett genetikai források felhasználására kerüljön sor.

A Nagojai Jegyzőkönyvet az Uniónak és összes tagállamának meg kell erősítenie. A Jegyzőkönyvben foglalt összes kötelezettség teljesítéséről számot kell tudniuk adni. A szükséges eszközök meghatározása viszont teljes mértékben rájuk van bízva. A választandó eszköz jogi és gyakorlati megfontolások függvénye: az uniós szintű beavatkozás értelemszerűen uniós hatáskör meglétét, valamint olyan értéktöbbletet feltételez, amely kizárólag tagállami hatáskörben végrehajtott intézkedések révén nem jönne létre.

A hatásvizsgálat során számtalan szakpolitikai lehetőség volt megfontolás tárgya. Ezek mindegyikét a szabályozás, azaz uniós vagy tagállami szintű végrehajtási intézkedések nélküli alapforgatókönyv viszonylatában értékelték.

A hozzáférés kapcsán vizsgált lehetőségek a következők voltak: „az uniós szintű fellépés mellőzése” (A-1) és „uniós platform létrehozása a hozzáféréssel kapcsolatos kérdések megvitatására és a bevált megoldások megosztására” (A-2).

A felhasználói jogkövetés terén vizsgált lehetőségek pedig: a „nyitott koordinációs módszer” (UC-1), „a kellő gondosság vonatkozásában az uniós felhasználókkal szemben támasztott általános kötelezettség önmagában” (UC-2), „a kellő gondosság vonatkozásában az uniós felhasználókkal szemben támasztott általános kötelezettség, kiegészítve a genetikai források gyűjteményeinek megbízhatóságát megállapító rendszerrel” (UC-3), „jogellenesen megszerzett genetikai források vagy kapcsolódó hagyományos ismeretek használatának tilalma a felhasználás felé irányuló (downstream) ellenőrző rendszerrel” (UC-4).

A hatásvizsgálat az uniós szintű intézkedések időbeli alkalmazását illetően emellett két másik lehetőséget is elemzett: „az uniós szintű intézkedéseknek kizárólag a jövőben megszerzendő genetikai forrásokra vagy kapcsolódó hagyományos ismeretekre való alkalmazása” (T-1) és „az uniós szintű intézkedéseknek a Biológiai Sokféleség Egyezmény 1993. évi hatálybalépésétől kezdődő alkalmazása” (T-2).

A vizsgált kiegészítő intézkedések az alábbiakat érintették: az EU és a hozzáférést biztosító főbb országok vagy régiók között létrejött kétoldalú megállapodások (C-1); ágazati magatartási kódexek és szerződésbeli záradékminták (C-2); nyomonkövetési és figyelemmel kísérési eszközök (C-3); tudatosságnövelő és képzési tevékenységek (C-4).

A lehetőségek elemzéséhez és összevetéséhez használt konkrét kritériumok kifejezetten a Nagojai Jegyzőkönyv tartalmához kötődő kérdéseket, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokat érintették.

A hatásvizsgálat következtetései szerint az alábbi uniós szintű végrehajtási intézkedések a legcélravezetőbbek:

– uniós platform létrehozása, ahol a tagállamok, a Bizottság és az érdekelt felek megvitathatják a hozzáféréssel kapcsolatos kérdéseket és megismertethetik egymással bevált megoldásaikat (A-2);

– az uniós felhasználók kötelezése arra, hogy legjobb tudásuk szerint megtegyenek mindent annak biztosítása érdekében, hogy a felhasznált genetikai források és kapcsolódó hagyományos ismeretek beszerzése a hozzáférést biztosító országok törvényeinek megfelelően történjen, és megosszák az így szerzett forrásokból vagy ismeretekből származó előnyöket (UC-3).

– rendszer kialakítása az olyan ellenőrző intézkedéseket alkalmazó gyűjtemények (botanikus kertek, mikroorganizmus- vagy génbankok stb.) azonosítására, amelyek biztosítják, hogy a genetikai forrásoknak kizárólag kellően dokumentált mintái legyenek hozzáférhetőek (UC-3).

– kiegészítő intézkedések az uniós szintű beavatkozás hatékonyságának növelésére (C-1, C-2, C-3, C-4).

Az uniós rendelet kizárólag a Nagojai Jegyzőkönyv uniós hatálybalépését követően megszerzett vagy felhasznált genetikai forrásokra és hagyományos ismeretekre nyerne alkalmazást (T-1).

A hozzáféréssel kapcsolatos kérdések megvitatására és a bevált megoldások megosztására szolgáló uniós platform adott esetben az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást megkövetelő országok hozzáférési feltételeinek ésszerűsítésére is lehetőséget nyújt. Ezzel ugyan még nem jönne létre uniós szintű hozzáférési versenykörnyezet, de ha már valamelyest csökkennek a tagállami hozzáférési keretrendszerek közötti különbségek, azzal a tranzakciós költségek is csökkennek, és különösen a kkv-k és a közforrásokból gazdálkodók számára jön létre kedvező helyzet. Az uniós platform emellett jó eszköz a példaértékű megoldások bemutatására. Segítségével a tagállamok tanulhatnak egymástól, a platform felhasználói pedig megállapíthatják, hogy mely tagállamban működnek a legjobban a hozzáférési keretrendszerek. Mindkét tényező kedvezően hatna az uniós kutatási és fejlesztési lehetőségek kibontakoztatására.

A kellő gondosság vonatkozásában az uniós felhasználókkal szemben támasztott általános kötelezettség és – annak kiegészítéseképpen – a genetikai források gyűjteményeinek megbízhatóságát megállapító rendszer uniós szinten összehangolt szemléletet érvényesítene a Jegyzőkönyv használatra vonatkozó szabályainak végrehajtásához. Alkalmazásával a genetikai források uniós értékláncában részt vevő minden uniós szereplő számára egyenlő versenyfeltételek és jogbiztonság jönne létre, minimálisra csökkenne az operatív kockázat és a lehető legteljesebb mértékben kibontakoznának a kutatási és fejlesztési lehetőségek. Ez a megoldás annak is elejét venné, hogy az egyes tagállamok különböző jogkövetési kötelezettségeket támasszanak a felhasználókkal szemben, ez ugyanis növelné a költségeket és akadályokat gördítene az országfüggetlen kutatói vagy vállalkozói tevékenység folytatása elé. Ebben a tekintetben a konzultáció alkalmával az érdekelt felek egyhangúlag támogatták a felhasználói jogkövetési kötelezettségek uniós szintű összehangolását.

A Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtásának uniós szintű intézkedéseit az Unió környezetpolitikai hatáskörére lehetne alapozni. A felhasználói jogkövetést érintő intézkedések uniós szintű rendszerének létrehozása pedig az Unió belső piaci hatáskörére épülhetne. A felhasználói jogkövetés uniós szintű szabályozását az is indokolja, hogy ezzel elkerülhetők a természeti erőforrásokon alapuló termékek és szolgáltatások belső piacára gyakorolt negatív hatások, amelyek a tagállamokban alkalmazott rendszerek eltéréseiből adódnának, de abból a szempontból is ez a lehetőség a leginkább célravezető, hogy termékeny hátteret teremt a genetikai forrásokkal összefüggő kutatáshoz és fejlesztéshez, ami a biológiai sokféleség megőrzésének és fenntartható használatának is világszerte a hasznára válik.

Amennyiben az összes intézkedés uniós szinten nyer alkalmazást, lehetővé válik a Nagojai Jegyzőkönyvben foglaltak uniós részről való megerősítése és maradéktalan teljesítése. A tagállamok saját hatáskörükben dönthetnének arról, hogy megkövetelik-e a hozzájuk tartozó genetikai források kapcsán az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást és az előnymegosztást. Ezzel kapcsolatos döntésük nem lenne az uniós megerősítés előfeltétele.