INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 222. cikke új rendelkezést, „szolidaritási klauzulát” tartalmaz. E szerint, ha egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében együttesen lépnek fel. A 222. cikk (3) bekezdésének első mondata szerint a szolidaritási klauzulának az Unió általi végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének együttes javaslata alapján a Tanács határozatban állapítja meg. Erről az Európai Parlamentet tájékoztatni kell.

A Szerződés ezen cikkének széles alkalmazási köre következtében a szolidaritási klauzula végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályok számos szakpolitikai területet és eszközt érintenek. Ezek közé tartozik az Európai Unió belső biztonsági stratégiája[1], az uniós polgári védelmi mechanizmus és a Polgári Védelmi Pénzügyi Eszköz[2], az Európai Unió Szolidaritási Alapja[3], a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló egészségbiztonsági kezdeményezés[4], az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) válságreagálási és válságelemzési rendszerei, valamint a Tanács válságkoordinációs intézkedései. A részletes szabályok az európai igazságszolgáltatási térség létrehozásával is összefüggésben vannak.

2.           AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI

A tagállamok a Bizottság és az EKSZ által közösen összeállított kérdéssor alapján benyújtott értékes írásbeli beadványokkal járultak hozzá a javaslat előkészítéséhez. A tagállamok képviselői több tanácsi testületben, így a Politikai és Biztonsági Bizottságban, a Belső Biztonsági Állandó Bizottságban, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területével foglalkozó koordinációs bizottságban és a Katonai Bizottságban is egyeztetést folytattak.

Az Európai Parlament ugyancsak rendkívül hasznos hozzájárulással szolgált az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékainak szakpolitikai és műveleti dimenziójáról szóló állásfoglalás formájában[5].

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A javaslat célja a 222. cikk (3) bekezdésében foglaltak teljesítése, azaz a szolidaritási klauzula Unió általi végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról szóló, a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által együttesen kidolgozott javaslat benyújtása a Tanácsnak. A javaslat meghatározza a területi hatályt, az aktivációs mechanizmust és az uniós szintű válaszintézkedéseket.

A javaslat a 222. cikk (2) bekezdésének megfelelően figyelembe veszi a Tanács keretében (a válságkoordinációs intézkedések alapján) folytatott egyeztetésekre vonatkozó eljárásokat, és összhangban van azokkal.

A 222. cikk (4) bekezdésére tekintettel a javaslat részletes szabályokat állapít meg egyrészt az Európai Tanács rendszeres értékelésének alapjául szolgáló uniós szintű integrált fenyegetés- és kockázatértékelés, másrészt az Európai Tanács útmutatása alapján végrehajtandó uniós és tagállami készenléti intézkedések tekintetében.

A klauzula az EU területén bekövetkező, szárazföldi, tengeri és légi katasztrófákra és terrortámadásokra alkalmazandó. Alkalmazása független attól, hogy a válság az EU területén belülről vagy azon kívülről ered. A klauzula emellett nemzetközi vizeken közlekedő hajókra, nemzetközi légtérben haladó repülőgépekre és kritikus infrastruktúrákra (például tengeri olaj- és gázipari létesítményekre) is alkalmazandó, amennyiben azok valamely tagállam fennhatósága alá tartoznak.

A klauzula minden uniós szintű válságreagálási struktúrára vonatkozik. Tekintettel arra, hogy a klauzula az EU belső dimenzióját érinti, a legtöbb ilyen struktúrát a Bizottság (DG ECHO, HOME, SANCO, TAXUD stb.) vagy a decentralizált uniós ügynökségek (Frontex, ECDC, Europol, EMSA, EFSA, EMA stb.) működtetik. Az EKSZ rendelkezik helyzetfelmérési, hírszerzési és katonai szakértelemmel bíró struktúrák felett[6], illetve hozzá tartozik a küldöttségi hálózat. E struktúrák ugyancsak hozzájárulhatnak a tagállamok területén jelentkező fenyegetések vagy katasztrófák, illetve a nemzetközi dimenzióval rendelkező válságok kezeléséhez. A Bizottság, az EKSZ és az érintett ügynökségek közötti koordinációra és információcserére a javasolt válságkezelési intézkedések előkészítése céljából a Bizottság által összehívott találkozók keretében kerül sor.

A szolidaritási klauzula végrehajtására vonatkozó részletes szabályok nem váltják fel sem a jelenlegi eszközöket vagy politikákat, sem az azok aktiválására vonatkozó egyes eljárásokat. Általános keretként szolgálnak, amely az érintett tagállam(ok) válságkezelési képességeit meghaladó mértékű rendkívüli fenyegetések vagy károk esetén alkalmazandó. Hatékonysági okokból és a párhuzamos struktúrák és funkciók kialakulásának elkerülése érdekében hálózati megközelítést célszerű alkalmazni. Az egyes esetekben az adott válság tekintetében a legrelevánsabb uniós reagálási struktúra működik majd központként, és rajta keresztül zajlik majd a tagállamokkal való kapcsolattartás („gravitációs centrum”). Az adott központot a szakosodott szolgálatok teljes köre támogatja majd.

A javaslat értelmében az EU csak rendkívüli körülmények között és abban az esetben léphet fel, ha felkéri erre valamely olyan tagállam politikai vezetése, amely úgy ítéli meg, hogy kapacitásait meghaladja egy bekövetkezett vagy közvetlenül fenyegető terrortámadás, illetve természeti vagy ember okozta katasztrófa kezelése.

Az érintett tagállamnak a Bizottságtól kell kérnie a szolidaritási klauzula alkalmazását, egyidejűleg értesítve kéréséről a Tanács elnökségét is.

Az érintett tagállam illetékes hatóságainak késedelem nélkül kapcsolatba kell lépniük a Bizottság Európai Veszélyhelyzet-reagálási Központjával (ERC), amely a válságkezelés kezdeti szakaszában a hét minden napján 24 órás szolgálatot ellátó kapcsolattartási pontként működik majd uniós szinten.

A szolidaritási klauzula alkalmazása esetén a Bizottság és a főképviselő az e határozatban megállapított részletes szabályokkal összhangban intézkedik a következőkről:

· Először is megállapítja, melyek azok az uniós eszközök, amelyek alkalmasak az adott válságra történő reagálásra, és mozgósítja azokat. Ezek közé tartozik valamennyi, a Bizottság és a főképviselő hatáskörébe tartozó ágazatspecifikus, operatív és szakpolitikai eszköz. Emellett a Bizottság és a főképviselő azonosítja az uniós ügynökségek hatáskörébe tartozó eszközöket és forrásokat is, és javaslatot tesz azok alkalmazására.

· Ezt követően az érintett tagállammal szorosan együttműködve a Bizottság és a főképviselő felméri, elegendőek-e a meglévő eszközök, vagy további támogatásra van szükség, adott esetben kiegészítve azt az EU Szolidaritási Alapjából nyújtott pénzügyi segítséggel.

· Szükség esetén a Bizottság és a főképviselő javaslatot tesz a Tanácsnak a meglévő mechanizmusok megerősítését célzó operatív határozatok vagy a meglévő eszközökben nem előirányzott rendkívüli tagállami intézkedésekre vonatkozó határozatok, a szakpolitikai koordináció és információcsere, illetve a tagállamok gyors reagálását elősegítő operatív vagy támogatási intézkedések vonatkozásában.

Amennyiben a polgári védelmi mechanizmusban biztosítotton túlmutató katonai támogatásra van szükség, a főképviselő erről külön javaslatot terjeszt elő a Szerződés megfelelő rendelkezéseivel összhangban.

A Bizottság és az EKSZ közös integrált helyzetértékelési jelentéseket készít. Ezeket a jelentéseket az ERC vagy a kijelölt operatív központ állítja össze az EU helyzetelemző szolgálatával együttműködésben, felhasználva a tagállamokban, a Bizottságnál, az EKSZ-nél, az uniós ügynökségeknél és a releváns nemzetközi szervezeteknél működő különböző helyzetelemző és válságkezelő központoktól kapott információkat. A politikai szintű tanácsi koordináció és döntéshozatal információkkal történő ellátása és támogatása érdekében a jelentéseket a tagállamok is megkapják.

Egy adott válság kezelésének kezdeti szakaszában az ERC működik majd uniós szintű operatív központként. Ezt követően a Bizottság a főképviselővel egyeztetve, és tekintetbe véve a válság jellegét, egy másik, e funkció betöltésére alkalmasabb központot jelölhet ki erre a célra. A kijelölt műveleti központ a tagállamokkal való fő kapcsolattartási pontként működik. Vezető szerepet játszik az operatív válaszadás koordinálásában és a közös helyzetjelentések összeállításában.

A szolidatitási klauzula alkalmazásakor a Tanács elnöksége aktiválhatja a válságkoordinációs intézkedéseket, és megállapítja, mi a gyors tanácsi konzultáció és döntéshozatal legmegfelelőbb módja, összhangban a tagállamok 222. cikk (2) bekezdése szerinti segítségnyújtási kötelezettségével. A válságkoordinációs intézkedések alkalmazásához a Tanács Főtitkársága, a Bizottság és az EKSZ támogatást biztosít.

2015-től kezdve a Bizottság és a főképviselő rendszeresen közös, uniós szintű integrált fenyegetés- és kockázatértékelési jelentést készít. A jelentés azokra az értékelésekre épül majd, amelyek jelenleg ágazati bontásban, az egyes területeken jelentkező fenyegetések, veszélyek és kockázatok tekintetében készülnek (pl. terrorizmus, szervezett bűnözés, polgári védelem, egészségügy, éghajlatváltozás, környezetvédelem). A jelentés mindenekelőtt azon információk nyomon követésén, értelmezésén és megosztásán alapul majd, amelyeket a tagállamok nyújtanak (a meglévő ágazati hálózatokon vagy válságközpontokon keresztül), illetve amelyeket az uniós ügynökségek és a releváns nemzetközi szervezetek szolgáltatnak. Az integrált fenyegetés- és kockázatértékelési jelentés képezi majd az Európai Tanács rendszeres értékelésének alapját.

Jogalap

E javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 222. cikke.

A szubszidiaritás elve

A javaslat értelmében az EU kizárólag rendkívüli körülmények között, olyan tagállam politikai vezetésének kérésére lép fel, amely úgy ítéli meg, hogy saját erejéből nem képes a helyzet kezelésére.

Az arányosság elve

A javaslat nem terjed túl a klauzula céljainak eléréséhez szükséges mértéken. Ennek érdekében a meglévő összes rendes uniós segítségnyújtási eszköz megfelelő felhasználását irányozza elő.

2012/0370 (NLE)

Együttes javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

a szolidaritási klauzula Unió által történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 222. cikke (3) bekezdésének első mondatára,

tekintettel az Európai Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének együttes javaslatára,

mivel:

(1)       E határozat tárgya a szolidaritási klauzula Unió által történő végrehajtása. Mindazonáltal törekedni kell arra, hogy az uniós fellépés koherens és komplementer legyen a segítségnyújtás azon egyéb formáival, amelyeket a tagállamok a Szerződés 222. cikkének (2) bekezdése és a Szerződés mellékletét képező, a más tagállamra irányuló szolidaritási kötelezettség teljesítése leghatékonyabb módjának tagállam általi megválasztását lehetővé tevő 37. nyilatkozat alapján biztosítanak.

(2)       A szolidaritási klauzula Unió általi végrehajtása a lehető legnagyobb mértékben támaszkodik a már meglévő eszközökre, a koordináció erősítése és a párhuzamosságok elkerülése révén növeli a hatékonyságot, nem vesz igénybe kiegészítő forrásokat, egyszerű és egyértelmű kapcsolattartási lehetőséget biztosít uniós szinten a tagállamok számára, és tiszteletben tartja az egyes intézmények és szolgálatok intézményi hatásköreit.

(3)       Ez a határozat számos szakpolitikai eszközt érint, így különösen az Európai Unió belső biztonsági stratégiáját, az uniós polgári védelmi mechanizmust, az Európai Unió Szolidaritási Alapját, a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló határozatot és a közös biztonság- és védelempolitika keretében létrehozott struktúrákat.

(4)       A tagállamok között a Tanácsban folyó koordinációt szabályozó eljárásoknak a Tanács mandátumának és e mandátum későbbi következtetéseinek[7] megfelelően felülvizsgált uniós válságkoordinációs intézkedéseken kell alapulniuk, melyek szerint „biztosítani kell a koherenciát a szolidaritási klauzula végrehajtásával”, „az intézkedéseknek az ismert, szokásos tanácsi eljárásokon, és nem előre meghatározott ad hoc csoportok alkalmazásán kell alapulniuk”, és „figyelembe kell venni az integrált uniós helyzetfelmérési képességek fontosságát”.

(5)       Egyértelműen meg kell határozni a részletes szabályok területi hatályát.

(6)       A terrorizmus elleni küzdelem[8] tekintetében számos olyan eszköz áll rendelkezésre, amely erősíti a kritikus energetikai és közlekedési infrastruktúrák védelmét[9], elősegíti a bűnüldöző hatóságok közötti együttműködést, előmozdítja a radikalizálódás megakadályozását, és korlátozza a terroristák hozzáférését a pénzeszközökhöz, a robbanóanyagokhoz, valamint a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagokhoz[10].

(7)       Meg kell határozni uniós szinten egy, az intézkedések aktiválására szolgáló mechanizmust, amely az érintett tagállam(ok) magas szintű politikai kérésén alapul, és amelyet egyetlen uniós szintű kapcsolati pont támogat.

(8)       Az uniós szintű reagálási intézkedéseknek a meglévő eszközök alapján folytatott megerősített koordináció révén javítaniuk kell a hatékonyságot.

(9)       A polgári védelmi mechanizmus[11] a polgári védelem terén megkönnyíti a tagállamok és az Unió közötti koordináció megerősítését. Az uniós polgári védelmi mechanizmusra irányuló bizottsági javaslat Európai Veszélyhelyzet-reagálási Központ[12] (a továbbiakban: ERC) felállítását irányozza elő, amely a hét minden napján 24 órás szolgálatot ellátó operatív kapacitást biztosít a tagállamok és a Bizottság számára.

(10)     Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) rendelkezik hírszerzési és katonai szakértelemmel bíró struktúrák felett – ilyen az Európai Unió Helyzetelemző Központja (EU IAC), az Európai Unió Katonai Törzse és az EU helyzetelemző szolgálata (Situation Room) –, illetve hozzá tartozik a küldöttségi hálózat, mely struktúrák ugyancsak hozzájárulhatnak a tagállamok területén jelentkező fenyegetések vagy katasztrófák, illetve a nemzetközi dimenzióval rendelkező válságok kezeléséhez.

(11)     A 2011-ben a Bizottság Belügyi Főigazgatósága keretén belül létrehozott Stratégiai Elemző és Reagálási Központ értékeli és kezeli az Unió belső biztonságát érintő, köztük a terrorizmussal kapcsolatos kockázatokat és válságokat.

(12)     Amennyiben a helyzet sürgőssége miatt szükséges és megvalósítható, az uniós szintű reagálási intézkedéseket jogi aktusok elfogadásával vagy meglévő aktusok módosításával kell kiegészíteni, a Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően.

(13)     Ennek a határozatnak nincsenek védelmi vonatkozásai. Amennyiben valamely válság olyan kül- és biztonságpolitikai fellépést tesz szükségessé, amely túlmutat a katonai erőforrások polgári védelemmel kapcsolatos meglévő intézkedések alapján történő alkalmazásán, úgy arról a Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a Tanácsnak határozatot kell hoznia.

(14)     Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé című bizottsági közlemény[13] célul tűzte ki Európa válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenállóképességének javítását többek között a szolidaritási klauzula teljes mértékű kihasználása és a fenyegetés- és kockázatértékelés minden veszélyt figyelembe vevő megközelítése révén. Ennek megfelelően minden területet lefedő áttekintést kell készíteni a természeti és ember okozta katasztrófakockázatokról, és azt rendszeresen aktualizálni kell.

(15)     Integrált fenyegetés- és kockázatértékelési eljárást kell létrehozni uniós szinten, amely lehetővé teszi az Európai Tanács számára, hogy az Unió és a tagállamok által meghozandó hatékony intézkedések érdekében értékelje az Uniót fenyegető veszélyeket.

(16)     2012. november 22-én az Európai Parlament elfogadta „Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók” című 2012/2223. sz. állásfoglalást.

(17)     Az e határozatban foglalt részletes szabályok nem érintik a tagállamok területén kívüli válsághelyzetekre később kidolgozandó intézkedéseket.

(18)                 Ez a határozat tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, és alkalmazása során e jogoknak és elveknek megfelelően kell eljárni.

(19)     Mivel e határozat célkitűzését, nevezetesen a szolidaritási klauzula Unió általi végrehajtását a tagállamok nem tudják kellőképpen megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban e határozat nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Általános célkitűzés és tárgy

(1)          Ez a határozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 222. cikke (3) bekezdésének első mondatában foglalt rendelkezések (a továbbiakban: a szolidaritási klauzula) végrehajtására vonatkozó szabályokat és eljárásokat állapítja meg.

(2)          Az uniós szintű intézkedések a Bizottság és az uniós ügynökségek információszolgáltatási és támogatási mechanizmusaira épülnek, és azokat kiegészítik. A külső dimenzióval rendelkező vagy kezelésükhöz hírszerzési információkat, katonai erőforrásokat vagy KKBP-fellépést igénylő válságok esetében a főképviselő és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) megteszi a megfelelő intézkedéseket, valamint releváns információkat és támogatást biztosít a főképviselő hatáskörén belül.

(3)          Ezek az intézkedések az Unió és a tagállamok válaszlépései közötti koordináció fokozása révén elősegítik a hatékonyabb fellépést.

(4)          A Tanácson belüli politikai szintű koordináció a válságkoordinációs intézkedések alapján történik, és az ugyancsak biztosítja az uniós fellépéssel való koherenciát és kiegészítő jelleget.

2. cikk

Hatály

Ez a határozat terrortámadás, természeti katasztrófa vagy ember okozta katasztrófa esetében alkalmazandó, függetlenül attól, hogy az a tagállamok területén belülről vagy kívülről ered:

a)      a tagállamok azon területein, amelyekre a Szerződés hatálya kiterjed, ideértve a szárazföldi területet, a parti tengeri területet és a légteret;

b)      amennyiben a támadás vagy a katasztrófa valamely tagállam fennhatósága alá tartozó, nemzetközi vizeken közlekedő hajót, nemzetközi légtérben haladó repülőgépet vagy kritikus infrastruktúrát (például tengeri olaj- és gázipari létesítményt) érint.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E határozat alkalmazásában:

a)      „válság”: súlyos, váratlan és gyakran veszélyes helyzet, amely gyors cselekvést igényel; olyan természeti vagy ember okozta katasztrófa, vagy terrortámadás által kiváltott helyzet, amely életekre, környezetre, kritikus infrastruktúrára vagy alapvető társadalmi funkciókra gyakorolhat hatást vagy jelenthet veszélyt;

b)      „katasztrófa”: minden olyan helyzet, amelynek az emberekre, a környezetre vagy a tulajdonra káros hatása van vagy lehet;

c)      „terrortámadás”: a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, a 2008. november 28-i 2008/919/IB tanácsi kerethatározat által módosított 2002. június 13-i 2002/475/IB tanácsi kerethatározat szerinti terrorista bűncselekmény;

d)      „felkészültség”: az emberi és anyagi erőforrások felkészültségének és képességének olyan – előzetesen meghozott intézkedések eredményeként elért – szintje, amely biztosítja a vészhelyzetre való hatékony és gyors reagálást;

e)      „reagálás”: valamely katasztrófa vagy bekövetkezett vagy közvetlenül fenyegető terrortámadás során vagy azt követően hozott, annak közvetlen káros hatásának kezelését célzó intézkedés.

4. cikk

Aktiválás

(1) Az a tagállam, amely bekövetkezett vagy közvetlenül fenyegető terrortámadás célpontja vagy természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozata, akkor kérheti a szolidaritási klauzula alkalmazását, ha – miután a meglévő, nemzeti vagy uniós szinten rendelkezésre álló eszközök nyújtotta lehetőségeket kimerítette – úgy ítéli meg, hogy a helyzet meghaladja válságkezelési képességeit.

(2) Az érintett tagállam az Európai Veszélyhelyzet-reagálási Központon (a továbbiakban: ERC) keresztül az Európai Bizottság elnökének címezi kérelmét, és arról egyidejűleg értesíti a Tanács elnökségét.

(3) Az ERC a hét minden napján 24 órás szolgálatot ellátó, egyedüli kezdeti kapcsolattartási pontként funkcionál az érintett tagállam illetékes hatóságai számára.

5. cikk

Uniós szintű reagálási intézkedések

(1) Amennyiben valamely tagállam a szolidaritási klauzula alkalmazását kéri, a Bizottság és a főképviselő az 1. cikk (2) bekezdésével összhangban:

a)      azonosítja és alkalmazza az összes olyan releváns uniós eszközt, amely leginkább képes hozzájárulni a válságra történő reagáláshoz, ideértve a Bizottság és a főképviselő hatáskörébe tartozó ágazatspecifikus, operatív, szakpolitikai vagy pénzügyi döntéseket (pl. a polgári védelmi mechanizmust, a Stratégiai Elemző és Reagálási Központot, az egészségügyi válságkezelő központot, az Európai Unió Helyzetelemző Központjának hírszerzési kapacitásait), valamint az Európai Unió Katonai Törzsén keresztül mozgósított katonai erőforrásokat; azonosítja továbbá az uniós ügynökségek hatáskörébe tartozó eszközöket és erőforrásokat, és javaslatot tesz ezek alkalmazására;

b)      értékeli, hogy a meglévő eszközök elegendőek-e;

c)      rendszeres időközönként integrált helyzetértékelési és -elemzési jelentést készít a Tanácsban folytatott politikai szintű koordináció és döntéshozatal információkkal való ellátása és támogatása céljából;

d)      szükség esetén javaslatokat nyújt be a Tanácsnak különösen a meglévő mechanizmusok megerősítését célzó operatív döntések, a meglévő eszközök által nem előirányzott rendkívüli tagállami intézkedésekkel kapcsolatos döntések, a szükséges szabályozási feltételek létrehozását célzó szakpolitikai koordináció és információcsere, valamint a tagállamok gyors reagálását elősegítő operatív vagy támogatási intézkedések tárgyában.

A Bizottság üléseket hív össze a javasolt válságreagálási intézkedések előkészítése céljából. Ezekre meghívja az EKSZ és a releváns uniós ügynökségek képviselőit.

(2) A válságreagálás kezdeti szakaszában az ERC a tagállamokkal való kapcsolattartás egyedüli uniós szintű operatív központjaként működik. Ezt követően a Bizottság a főképviselővel egyeztetve és figyelemmel a válság jellegére egy másik, e funkció betöltésére alkalmasabb központot jelölhet ki e célra. A kijelölt operatív központ a tagállamok első kapcsolati pontjaként funkcionál. Irányítja a reagálási műveletek koordinálását, és helyzetértékelési jelentéseket készít.

6. cikk

A Tanácsban folytatott koordinációval kapcsolatos intézkedések

A klauzula alkalmazása esetén a Tanács elnöksége határozhat a válságkoordinációs intézkedések aktiválásáról, és meghatározhatja a Tanácsban folytatott gyors konzultációk és döntéshozatal előkészítésének a segítségnyújtási kötelezettség teljesítése tekintetében legmegfelelőbb módját. A válságkoordinációs intézkedések végrehajtásához a Tanács Főtitkársága, a Bizottság és az EKSZ támogatást biztosít.

7. cikk

Helyzetértékelési jelentések

Az ERC vagy a kijelölt operatív központ az EU helyzetelemző szolgálatával együttműködésben helyzetértékelési jelentéseket készít. E jelentések előkészítése során támaszkodni kell a tagállamokban, a Bizottságnál, az EKSZ-nél és a releváns uniós ügynökségeknél, valamint a releváns nemzetközi szervezeteknél működő helyzetértékelési és válságkezelési központoktól kapott információkra.

8. cikk

Uniós szintű integrált fenyegetés- és kockázatértékelés

(1) A Bizottság és a főképviselő 2015-től kezdődően rendszeres időközönként közös, uniós szintű integrált fenyegetés- és kockázatértékelési jelentést készít.

(2) E jelentés azokra az értékelésekre épül, amelyek jelenleg egyes területeken jelentkező fenyegetések, veszélyek és kockázatok tekintetében készülnek (pl. terrorizmus, szervezett bűnözés, polgári védelem, egészségügy, éghajlatváltozás, környezetvédelem), és mindenekelőtt azon információk nyomon követésén, értelmezésén és megosztásán alapul majd, amelyeket a tagállamok nyújtanak (a meglévő ágazati hálózatokon vagy válságközpontokon keresztül), illetve amelyeket az uniós ügynökségek és a releváns nemzetközi szervezetek szolgáltatnak.

(3) Az integrált fenyegetés- és kockázatértékelési jelentés képezi az Európai Tanács által végzett rendszeres értékelés alapját.

9. cikk

Felkészültség

A tagállamok, a Bizottság és a főképviselő értékelhetik az Unióban és a tagállamokban a főbb fenyegetések kezelésére rendelkezésre álló eszközöket, és megállapíthatják az esetleges hiányosságokat, valamint ezek megszüntetésének és a szolidaritás eredményes gyakorlását elősegítő eszközök kialakításának leghatékonyabb és leggazdaságosabb módjait.

10. cikk

Hatálybalépés

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]               A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak (2010. november 22.) – Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé (COM(2010) 673 végleges).

[2]               A Tanács 2007/779/EK, Euratom határozata (átdolgozás) a közösségi polgári védelmi mechanizmus kialakításáról; a Tanács 2007/162/EK, Euratom határozata a Polgári Védelmi Pénzügyi Eszköz létrehozásáról.

[3]               A Tanács 2002. november 11-i 2012/2002/EK rendelete az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról.

[4]               A határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslat (COM(2011) 866 végleges).

[5]               Az Európai Parlament 2012. november 22-i 2012/2223 sz. állásfoglalása.

[6]               Ilyen az Európai Unió Helyzetelemző Központja (EU IAC), az Európai Unió Katonai Törzse és az EU helyzetelemző szolgálata (Situation Room).

[7]               A Bel- és Igazságügyi Tanács 2006. június 1-jei következtetései, 9409/06. dokumentum, a 2010. december 10-i COREPER-következtetések; a 2011. november 23-i és a 2012. május 30-i COREPER-következtetések.

[8]               A terrorizmus fogalmának meghatározását lásd a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002-es és 2008-as tanácsi kerethatározatban (HL L 164., 2002.6.22., 3. o. és HL L 330., 2008.12.9., 21. o.).

[9]               Ezek meghatározását lásd az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről szóló, 2008. december 8-i 2008/114/EK tanácsi irányelvben (HL L 345., 2008.12.23. 75. o.).

[10]             A Bizottság közleménye – Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások (COM(2010) 386 végleges, 2010. július 20.). A közleményt több lépés is követte: a Bizottság rendeletjavaslatot fogadott el a robbanóanyag-prekurzorok forgalomba hozataláról és felhasználásáról (COM(2010) 473 végleges), létrehozta a radikalizálódással kapcsolatos ismeretek terjesztését célzó uniós hálózatot (RAN), és fokozta a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagok terén, valamint a robbanóanyagok biztosítása és észlelése terén tett erőfeszítéseket.

[11]             A Tanács 2007/779/EK, Euratom határozata (átdolgozás) a közösségi polgári védelmi mechanizmus kialakításáról; a Tanács 2007/162/EK, Euratom határozata a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról.

[12]             COM(2011) 934 végleges.

[13]             COM(2010) 673 végleges.