13.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 277/18

—

támogatja a fenntartható városfejlesztés holisztikus stratégiáira irányuló kérést, a horizontális és vertikális együttműködést egy részvételen alapuló irányítási rendszerben, amely figyelembe veszi a városok sokféleségét és tekintettel van a társadalmi innovációk és az előretekintő tervezés jelentőségére,

—

hangsúlyozza, hogy a társadalmunkban tapasztalható növekvő gazdasági és társadalmi elkülönülést kezelni kell a mindenki számára elérhető és kora gyermekkorban kezdődő oktatásba való beruházásokkal, inkluzív munkaerőpiacokkal, egész életen át tartó tanulással, aktív integrációs politikával és olyan bérekkel, amelyek igazságosak, megfelelnek a szükségleteknek és egyenlőek a férfiak és a nők számára,

—

felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell a társadalom számára alapvető szükségletek – azaz a lakhatáshoz való hozzáférés, a bölcsődei és óvodai ellátás, a gyermekek számára biztonságos szórakozást és fejlődést lehetővé tevő terek – kielégítését, és a családalapításra vagy annak bővítésére vállalkozó polgárok előtt álló akadályok megszüntetését,

—

hangsúlyozza az éghajlatváltozás jelentette kihívásokat, valamint annak szükségességét, hogy energia-visszanyerési folyamatok segítségével és az energiahatékonyság növelésével, illetve összekapcsolt rendszerek, nyílt terek és zöld területek kiépítése, új építési formák, valamint erőforrás-semleges, egészséges és biztonságos mobilitási módok révén csökkentsük az energiafelhasználást,

—

utal a kultúra és a kreativitás jelentőségére nemcsak a gazdasági növekedés szempontjából, hanem főként az életminőség, a megélt demokrácia, a béke és az értékek kölcsönös elismerése megvalósulásához,

—

hangsúlyozza a politikaalkotás részvételi elemeinek alapvető jelentőségét,

—

szükségesnek tartja az európai intézmények sokrétű erőfeszítéseit a városok támogatása érdekében, és a következő támogatási időszakra egyértelmű jelzést kér arra, hogy a városok támogatásban részesülnek egy erős városi dimenzió, az eszközfelhasználás rugalmassága és a helyi szintnek a kohéziós politika megvalósításában betöltött központi szerepe révén,

—

üdvözli a strukturális politika fenntartható finanszírozási eszközeinek továbbfejlesztését, amelyek kreatív és stabil támogatási mechanizmusokat jelentenek.

Előadó

Hella DUNGER-LÖPER (DE/PES), Berlin tartomány szövetségi és európai ügyekért felelős képviselője

1.

méltányolja a dán tanácsi elnökség felkérését ennek a véleménynek a kidolgozására, valamint a dán elnökség aktív részvételét a városok és régiók ötödik, 2012. március 22–23-án Koppenhágában tartott csúcstalálkozójának szervezésében, melynek témája „Európa városainak szerkezete a 21. században” volt, elismerve a városok és régiók hozzájárulását az európai integrációhoz és központi szerepüket az Európa 2020 stratégia céljainak elérésében;

2.

érdeklődéssel veszi tudomásul az Európai Bizottság „A jövő városai – Kihívások, víziók, lépések a jövő felé” című jelentését (2011. október), és egyetért az abban szereplő, a jövő városairól festett képpel, mely szerint a jövő városa „fejlett társadalom erős társadalmi kohézióval, társadalmilag kiegyensúlyozott lakhatási körülményekkel, valamint mindenki számára elérhető szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatásokkal; teret ad a demokráciának, a kulturális párbeszédnek és a sokféleségnek; az ökológiai vagy környezeti rehabilitáció helyszíne; vonzó település, amely a gazdasági növekedés motorja”;

3.

osztja „A jövő városai” jelentésben megfogalmazott, a városok jövője iránti aggodalmat a demográfiai változásokban, a növekedés visszaesésében, valamint a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi fejlődés közötti összefüggés lazulásában rejlő veszélyekre tekintettel. További fenyegetést jelentenek a növekvő jövedelmi különbségek, a fokozódó társadalmi polarizálódás és szegregáció, valamint a társadalom peremére szorulók számának növekedése, a városok szétterjedése és a városi ökoszisztémákra nehezedő egyre nagyobb nyomás;

4.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió összességében csak akkor tudja elérni az Európa 2020 stratégia céljait, ha a városok a társadalmi és gazdasági innováció helyszíneként teljes mértékben hozzá tudnak járulni az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedéshez és a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz;

5.

ezért üdvözli „A jövő városai” című jelentés ajánlásait, amelyek szerint a városokat a következők révén kell erősíteni: a fenntartható helyi struktúrák támogatása az ellenálló és befogadó gazdaság érdekében, a társadalmi-gazdasági, kulturális, generációs és etnikai sokféleségben rejlő lehetőségek kihasználása, küzdelem a társadalmi elkülönülés és a szegénység ellen jobb minőségű lakókörülmények biztosításával, holisztikus megközelítésű környezet- és energiapolitikai stratégiák, vonzó közterületek létrehozása és megőrzése, a fenntartható, inkluzív és egészséges közlekedési rendszerek támogatása és a kiegyensúlyozott területfejlesztés elősegítése;

6.

támogatja a fenntartható városfejlesztés holisztikus stratégiáira irányuló kérést, a horizontális és vertikális együttműködést egy, az irányítási szinteken és szakpolitikákon átnyúló, részvételen alapuló irányítási rendszerben, amely figyelembe veszi a városok sokféleségét és tekintettel van a társadalmi innovációk és az előretekintő tervezés jelentőségére;

7.

utal a Régiók Bizottsága 2012. március 23-i„koppenhágai nyilatkozatára”, az abban megfogalmazott kiállásra a zöldebb, inkluzívabb és gazdaságilag versenyképesebb városok mellett és az ehhez kapcsolódóan az uniós intézményekkel szemben megfogalmazott elvárásokra, amelyek az alábbiak: az Európa 2020 stratégia gyökerezzen a helyi szintben, biztosítsanak elegendő pénzügyi eszközöket az átfogó várospolitikához, tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget az európai városok közötti területi együttműködésnek, erősítsék meg a városok és régiók szerepét az európai politika alakításában, tegyenek további erőfeszítéseket a decentralizáció érdekében az EU-tagállamokban, valamint biztosítsanak nagyobb pénzügyi mozgásteret a városok és régiók számára;

8.

emlékeztet „A városrehabilitáció szerepe az európai városfejlesztésben” című, 2010. június 10-i véleményére és az abban megfogalmazott kérésre, hogy az Európai Unió valamennyi szakpolitikájában erősítsék meg a városi dimenziót;

9.

emlékeztet arra, hogy a városok mindig leképezik a társadalmi viszonyokat. A jövő városainak képét és életminőségét a valamennyi politikai és gazdasági felelősségi szinten meghozott gazdasági és társadalmi döntések, valamint fejlemények határozzák meg;

10.

megállapítja, hogy a városoknak az Európai Unió szempontjából betöltött jelentősége messze túlmutat a gazdasági és demográfiai tényezőkön. A szép, intelligens, energia- és forráshatékony, zöld és inkluzív városok társadalmunk harmonikus és szolidáris együttélésének alapját jelentik;

11.

kijelenti, hogy a városok társadalmi és gazdasági kapcsolatok révén szorosan és elválaszthatatlanul összefonódnak környezetükkel, és ezért fontos szerepet töltenek be a kiegyensúlyozott területi fejlődésben;

12.

ebben az összefüggésben megállapítja, hogy a város és vidék közötti eddigi kategorikus különbségtétel a jövőbeli feladatokhoz már nem megfelelő, és ehelyett a különböző funkciójú, egymással összefonódó területek kölcsönhatásából kell kiindulni;

13.

hangsúlyozza, hogy a várostípusok globális összehasonlításában az európai városokat demokratikus önrendelkezés, erős civil társadalom, társadalmi integráció, a köz- és magánszféra működő kölcsönhatása, a szabadság és az emancipáció ígérete és jól kialakult városépítési kultúra jellemzi;

14.

úgy látja, hogy az ipar leépülése és a globalizáció révén a társadalmi és gazdasági integráció fontos alapjai tűntek el. Mind a gazdagabb, mind a szegényebb területeken új stratégiákat keresnek a társadalmi kohézió erősítéséhez, amelyek azonban mindeddig alig tudták korlátozni az egyes társadalmi rétegek térbeli szegregációjának folyamatát. Sőt, mindezen erőfeszítések ellenére sok helyen még nőtt is a társadalmi elkülönülés és szegregáció, amelyek továbbra is jelentős nehézséget jelentenek a városi együttélés szempontjából;

15.

utal arra, hogy a társadalmunkban tapasztalható növekvő gazdasági és társadalmi elkülönülést sürgősen kezelni kell a mindenki számára elérhető és kora gyermekkorban kezdődő oktatásba való beruházásokkal, inkluzív munkaerőpiacokkal, egész életen át tartó tanulással, aktív integrációs politikával és olyan bérekkel, amelyek igazságosak, megfelelnek a szükségleteknek és egyenlőek a férfiak és a nők számára. Rámutat arra, hogy a gazdasági fejlődés és a több városi munkahely teremtése ebből a szempontból létfontosságú;

16.

aggodalommal látja, hogy ezek a problémák egyes nagyvárosokban tovább erősödtek és erőszakos tiltakozásokig fajultak, amelyek számos polgár politikai intézményekbe vetett bizalmának elveszítését is kifejezésre juttatják;

17.

utal a demográfiai változásoknak és a társadalom elöregedésének a helyi következményeire, mivel a társadalom idősödése új követelményeket állít a szociális infrastruktúra és a közterületek elé. Az idősek növekvő szegénysége miatt olyan, fenntartható társadalombiztosítási rendszerek és szolgáltatások iránt merülnek fel igények, amelyek a polgárok számára hozzáférhetőek, tekintettel vannak a kulturális sajátosságokra és megfizethetők;

18.

ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy Európa a fiatalok jelenlegi, drámai méreteket öltő munkanélküliségétől függetlenül az elkövetkező évtizedekben rá lesz utalva a fiatalok bevándorlására ahhoz, hogy biztosítani lehessen a gazdasági növekedést és enyhíteni lehessen az idősödésnek a társadalmi és egészségügyi rendszerekre gyakorolt következményeit. A nyitott és vonzó városok a bevándorlás egyik előfeltételét jelentik. A bevándorlók és az etnikai kisebbségek azonban a városokban még gyakran szembesülnek jelentős hátrányokkal az oktatáshoz, munkához, lakhatáshoz és orvosi ellátáshoz való hozzáférés terén. A hatékony helyi integrációs stratégiák ezért az előretekintő migrációs politika szükséges elemét jelentik;

19.

felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell a társadalom számára alapvető szükségletek – azaz a lakhatáshoz való hozzáférés, a bölcsődei és óvodai ellátás, a gyermekek számára biztonságos szórakozást és fejlődést lehetővé tevő terek – kielégítését, és a családalapításra vagy annak bővítésére vállalkozó polgárok előtt álló akadályok megszüntetését. Ezért minden olyan intézkedést támogatni kell, amely a pozitív népességnövekedést szolgálja;

20.

hangsúlyozza az éghajlatváltozás jelentette kihívásokat, valamint annak szükségességét, hogy energia-visszanyerési folyamatok segítségével és az energiahatékonyság növelésével, illetve összekapcsolt rendszerek, nyílt terek és zöld területek kiépítése, új építési formák, valamint erőforrás-semleges, egészséges és biztonságos mobilitási módok révén csökkentsük az energiafelhasználást;

21.

utal a kultúra és a kreativitás jelentőségére nemcsak a gazdasági növekedés szempontjából, hanem főként az életminőség, a megélt demokrácia, a béke és az értékek kölcsönös elismerése megvalósulásához. A városi kultúra magában foglalja a városi építési kultúra megőrzését, az igényesen kialakított, mindenki számára hozzáférhető közterületeket, valamint a helyi és regionális adottságok figyelembevételét is;

22.

hangsúlyozza a politikaalkotás részvételi elemeinek alapvető jelentőségét a polgárok bizalmának és közreműködésének elnyerésében és a társadalmi kohézió erősítésében. A polgároknak ez a részvétele csak akkor lehetséges, ha a városok vezetése teljesen nyitott és átlátható alapokra helyezi döntéshozatalát és politikaalkotását;

23.

szükségesnek tartja az európai intézmények sokrétű erőfeszítéseit a városok támogatási programokkal és kezdeményezésekkel való támogatása érdekében, mivel a települések megfelelő saját pénzügyi források hiányában ezekre az eszközökre vannak utalva;

24.

aggodalommal látja, hogy a Lipcsei Chartában szereplő szándéknyilatkozatok és a chartához kapcsolódó politikai folyamatok ellenére a tagállamok várospolitikai szerepvállalása az elmúlt években inkább csökkent, mint erősödött. Ez abból látszik, hogy mindeddig nem igazán sikerült prioritásként kezelni a várospolitikai kérdéseket az ezzel kapcsolatos politikaterületeken: a foglalkoztatás, a környezetvédelem, az oktatás és a tudomány, valamint a lakhatás terén. Ez a probléma a várospolitikai támogatási programok csökkentett költségvetésében is megmutatkozik. Emiatt mielőbb olyan uniós szintű költségvetési forrásokat kellene feltárni és elérhetővé tenni, amelyek lehetővé teszik, hogy a városok rugalmasan reagálhassanak ezekre a különböző problémás helyzetekre;

25.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a települések forrásokkal való ellátottsága a legtöbb tagállamban katasztrofális, és hogy ez – tekintettel a tagállamok költségvetés-politikai prioritásaira – irányváltás nélkül nem fog javulni;

26.

úgy látja, hogy az akut társadalmi, gazdasági és ökológiai veszélyeket tekintve az eddigi erőfeszítések semmiképpen sem elegendőek az európai városok olyan, fenntartható kialakításához, hogy azok a társadalmi innovációk versenyképes, szép, intelligens, energia- és forráshatékony, zöld és inkluzív helyszíneiként teljes mértékben hozzájárulhassanak az Európai Unió társadalmi, gazdasági és területi kohéziójának erősítéséhez és az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításához;

27.

a társadalmi kihívásokat tekintve úgy véli, hogy az erős, demokratikus önrendelkezéssel bíró városok iránti, minden politikai felelősségi szinten átnyúló igény az európai társadalom alapja. Egy erős, reagálni és cselekedni képes helyi demokrácia valamennyi szinten döntően hozzájárulhat a képviseleti demokrácia intézményeibe vetett bizalom visszanyeréséhez;

28.

megismétli igényét a társadalmi fejlődés olyan szemléletmódja iránt, amely túlmutat a bruttó hazai termék (GDP) mértékegységén, komolyan veszi a polgárok aggályait és igényeit, és nagyobb mértékben bevonja őket a programok és intézkedések tervezésébe;

29.

elvárja, hogy a választott képviselők valamennyi politikai szinten öntudatos és bátor vezető szerepet töltsenek be a békés és szolidáris együttélés érdekében. Csak békében és megélt, határokon átnyúló szolidaritással lehetséges az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedés. Ebbe beletartozik a bevándorlók aktív és pozitív fogadásának kultúrája is, beleértve az interkulturális készségek fejlesztését is a közigazgatásban és a közintézményekben. Ide tartozik a menekültek és a származásuk, hitük, szexuális orientációjuk, bizonyos társadalmi csoporthoz tartozásuk vagy politikai meggyőződésük miatt üldözött és hátrányos megkülönböztetést elszenvedő emberek védelme melletti világos és egyértelmű kiállás is;

30.

hangsúlyozza az integrált helyi stratégiák jelentőségét az összehangolt, hatékony eszközfelhasználás szempontjából, és valamennyi érintett szakpolitika bevonását és részvételét követeli. A valamennyi politikai szint és terület közötti konstruktív és természetes együttműködés fontos ahhoz, hogy a polgároknak megmutassuk, hogy az intézmények felelősségteljesen reagálnak a beléjük vetett bizalomra és elkötelezettek a helyi igények mellett;

31.

valamennyi szint döntéshozóit arra szólítja fel, hogy álljanak ki az egészséges és fenntartható városi és városközi mobilitásért. Ösztönözni kellene a tömegközlekedés használatát, oly módon, hogy az a teljes lakosság számára igénybe vehető legyen. Továbbra is arra kéri a döntéshozókat, hogy a városokat az európai város hagyományos modelljének szellemében fejlesszék tovább, integrálva a különböző közlekedési módokat, illetve gondoskodva a megfelelő sűrűségről és (várostervezési és építészeti) minőségről;

32.

támogatja a városfejlesztésről, annak műszaki és társadalmi, gazdasági és ökológiai vetületéről szóló tudás növelése érdekében tett új erőfeszítéseket. Ebbe kifejezetten beletartozik a virtuális térnek a városokban és régiókban való élet és munka szempontjából betöltött jelentősége is;

33.

hangsúlyozza, hogy a városok közötti partnerségek, az európai városhálózatok (például az Eurocities), valamint az URBACT, INTERREG és EGTC keretében megvalósított, települések közötti, határokon átnyúló együttműködést célzó projektek igen jelentősek a városfejlesztési politikák szakismereteinek és megközelítésmódjainak javításához, és hangsúlyozza, hogy ezt a tudásmegosztást a politikai döntéshozatal számára is gyümölcsözővé kell tenni, különösen a strukturális alapok, de más érintett politikaterületek, például az általános érdekű szolgáltatások, a közlekedés és a környezetvédelem területén is;

34.

a városok és régiók magától értetődő bevonását kéri az Európai Unió többszintű struktúrájába valamennyi olyan politikaterületen, ahol uniós szinten a szubnacionális közigazgatások cselekvőképességét érintő döntéseket hoznak;

35.

arra szólítja fel az európai intézményeket, hogy határozottan foglaljanak állást a városok erősítése mellett, amely az EU következő költségvetésében a prioritások meghatározásában mutatkozik meg;

36.

hangsúlyozza az olyan strukturális támogatási politika iránti kérését, amely a települések számára továbbra is elegendő mozgásteret hagy ahhoz, hogy olyan, a helyi szintű prioritásoknak megfelelően kialakított, beruházási és szociális tervekből álló, több finanszírozási alapra kiterjedő, integrált megközelítést valósítsanak meg, amely megfelel a helyi igényeknek. Ahhoz, hogy a strukturális politika települések általi végrehajtása ténylegesen lehetséges legyen, csökkenteni kell az adminisztratív és ellenőrzési terheket;

37.

hangsúlyozza a kohéziós politika jelentőségét a társadalmi, gazdasági és területi kohézió erősítésének központi eszközeként, és a következő támogatási időszakra egyértelmű jelzést kér arra, hogy a városok támogatásban részesülnek egy erős városi dimenzió, az eszközfelhasználás rugalmassága és a helyi szintnek a megvalósításban betöltött központi szerepe révén. A városok társadalmi, gazdasági és területi kohézió szempontjából betöltött központi szerepét tekintve a támogatásnak egyértelműen meg kell haladnia az eddig javasolt 5 %-os minimális arányt;

38.

hangsúlyozza a Régiók Bizottságának az ERFA-ról szóló európai bizottsági javaslatról kidolgozott véleményében szereplő kéréseket, különösen a bizonyos területfajták előnyben vagy hátrányban részesítése nélküli rugalmas eszközfelhasználás lehetőségét illetően, hogy a vidéki és városközeli területek ne legyenek kizárva az ERFA előnyeiből. Az ERFA-eszközök különböző területfajtákra való térbeli összpontosításáról a partnerségben megvalósítandó programozási folyamat keretében kell dönteni, és nem szabad azt előre meghatározni. Az általános rendelet 99. cikkében meghatározott „integrált területi beruházás” eszköz keretében lehetőségként kellene előirányozni a feladatok városokra való átruházását, nem pedig kötelezően bevezetni;

39.

üdvözli a strukturális politika fenntartható finanszírozási eszközeinek továbbfejlesztését, amelyek az állami támogatásokon túl kreatív és stabil támogatási mechanizmusokat jelentenek;

40.

erős szerepet kér a városoknak és régióknak az EU migrációs és integrációs politikájának továbbfejlesztésében, figyelembe véve a helyi szint integrációban betöltött központi szerepét;

41.

felszólítja a tagállamokat, hogy élesszék újra várospolitikai erőfeszítéseiket, és vonják be ezekbe a kezdeményezésekbe a nem területi vonatkozású politikákat is. A fenntartható városfejlesztés támogató keretfeltételeket igényel, főként a foglalkozatás-, a szociál-, az oktatás- és a környezetpolitikában;

42.

kéri, hogy mélyítsék el a vitát arról, hogy milyen intézkedésekre van szükség a városokban, illetve azokkal együttműködve. A városok és agglomerációk együttműködése nélkülözhetetlen a kohézió és a fenntartható fejlődés biztosításához.