16.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 419/124

—

tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre, és különösen annak a közös európai biztonság- és védelempolitikáról (KBVP) szóló részére (12562/2011),

—

tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a Tanács számára készített, a KBVP-ről szóló 2012. július 23-i jelentésre,

—

tekintettel a Tanács KBVP-ről szóló, 2012. július 23-i következtetéseire,

—

tekintettel a Tanács KBVP-ről szóló, 2011. december 1-jei következtetéseire,

—

tekintettel az EU védelmi minisztereinek 2010 szeptemberében tartott nem hivatalos találkozóján elindított, a katonai képességekkel kapcsolatos genti kezdeményezésre,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 24. és 36. cikkére,

—

tekintettel a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (43) bekezdésére (1),

—

tekintettel az EUSZ V. címére és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

—

tekintettel a Tanács által 2003. december 9-én elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló EU-stratégiára,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

—

tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, „Biztonságos Európa egy jobb világban” elnevezésű európai biztonsági stratégiára, valamint az annak végrehajtásáról szóló, „A biztonság megteremtése a változó világban” című jelentésre, melyet az Európai Tanács 2008. december 11–12-i ülésén hagyott jóvá,

—

tekintettel az európai biztonsági stratégia és a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2010. március 10-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a polgári-katonai együttműködésről és a polgári-katonai képességek fejlesztéséről szóló, 2010. november 23-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „A közös biztonság- és védelempolitika alakulása a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után” című, 2011. május 11-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Tanács mali helyzetről szóló, 2012. október 15-i következtetéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 119. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0357/2012),

A.

mivel a geostratégiai környezet, amelyben a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a KBVP megvalósul, jelentős átalakuláson megy keresztül, elsősorban olyan tényezők következtében, mint a Közel-Keleten és Észak-Afrikában végbemenő, nagy horderejű változások (beleértve a forradalmakat, konfliktusokat és/vagy a rendszer megváltozását Líbiában, Tunéziában, Egyiptomban és Szíriában), regionális vagy akár globális ambíciókat tápláló új szereplők megjelenése a nemzetközi színtéren, valamint az Egyesült Államok védelempolitikai prioritásainak áthelyeződése az ázsiai-csendes-óceáni térségre;

B.

mivel ezzel egy időben a globális biztonságot egyre több fenyegetés és kihívás éri a tömegpusztító fegyverek (köztük a nukleáris fegyverek) elterjedését veszélyes módon ösztönző programokban részt vevő államok és nem állami szereplők (így például terrorszervezetek) magatartásához, az Unió szomszédságában zajló, komoly regionális kihatással járó helyi válságok (például a jelenlegi szíriai konfliktus) kiterjedéséhez, az arab országokban (például Líbia és a Sínai-félsziget) zajló átmeneti folyamatok kiszámíthatatlanságához és biztonsági dimenziójához, a NATO katonai erőinek tervezett kivonásával összefüggésben a pakisztáni–afganisztáni térség helyzetének alakulásához, valamint egyes afrikai régiókban, így a Száhil övben, Afrika szarván és Nigériában a terrorista fenyegetések megerősödéséhez köthető bizonytalanságok miatt;

C.

mivel az éghajlatváltozást a globális biztonság, a béke és a stabilitás szempontjából széles körben fontos ösztönző erőként és a veszélyeket megsokszorozó tényezőként tartják számon;

D.

mivel az Európai Uniónak egységes hangon – ezáltal a következetességet biztosítva –, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében kell válaszolnia e fenyegetésekre és kihívásokra, és fel kell használnia az összes eszközt, amely rendelkezésére áll ahhoz, hogy a polgárai számára megteremtse a békét és a biztonságot;

E.

mivel a KBVP, amely szerves részét képezi a céljait tekintve az EUSZ 21. cikkében meghatározott KKBP-nek, polgári és katonai eszközökre támaszkodó műveleti képességekkel ruházza fel az Uniót;

F.

mivel a KBVP-nek az egyes országokkal vagy régiókkal szemben alkalmazott átfogó uniós megközelítés keretébe illeszkedő missziók és műveletek révén, így többek között a nemzetközi és regionális szervezeteken – elsősorban az ENSZ-en – belül, illetve az ilyen szervezetekkel az ENSZ Alapokmányának tiszteletben tartása mellett folytatott többoldalú együttműködésen keresztül meg kell szilárdítania a világ békéjéhez és stabilitásához nyújtott hozzájárulását;

G.

mivel a leszerelés és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása a KBVP szerves részét képezi, amelyet az EU harmadik országokkal és nemzetközi intézményekkel folytatott politikai párbeszéde során meg kell erősíteni, emellett az EU tagállamai által nemzetközi megállapodásokban és egyezményekben vállalt kötelezettség; mivel e kötelezettség tökéletesen összeegyeztethető a polgári és katonai kapacitásoknak a KBVP keretében történő megerősítésével;

H.

mivel a Lisszaboni Szerződés a KBVP megerősítését megkövetelő jelentős újításokat vezetett be, és mivel ezeket még távolról sem sikerült teljes mértékben kihasználni;

I.

mivel az Európai Unió 2003 óta az európai biztonság- és védelempolitika és később a KBVP keretében 19 polgári missziót és 7 katonai műveletet indított el, és mivel 11 polgári misszió és 3 katonai művelet jelenleg is folyamatban van;

1.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak globális politikai szereplőként kell fellépnie a nemzetközi színtéren, hogy előmozdítsa a békét és a világ biztonságát, megóvja saját érdekeit a világban és biztosítsa polgárai biztonságát; úgy véli, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy felelősséget vállaljon akkor, amikor – különösen saját szomszédságában – nemzetközi fenyegetésekkel, válságokkal és konfliktusokkal néz szembe; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak következetes politikákra van szüksége, valamint gyorsabban és hatékonyabban kell megvalósítania az említett felelősségvállalást;

2.

nyomatékosítja ezzel összefüggésben, hogy az EU-nak meg kell erősítenie stratégiai autonómiáját, és ennek érdekében olyan erős és hatékony kül-, biztonság- és védelempolitikát kell folytatnia, amely szükség esetén lehetővé teszi számára az önálló cselekvést; hangsúlyozza, hogy ez a stratégiai autonómia meggyőző polgári és katonai képességek nélkül illúzió marad; emlékeztet arra, hogy ezt a stratégiai autonómiát a meglévő szövetségek, nevezetesen a NATO tiszteletben tartása és az erős transzatlanti kötelékek fenntartása mellett kell megteremteni, ahogyan azt az EUSZ 42. cikke is hangsúlyozza, miközben megfelelően érvényesíteni kell és meg kell erősíteni a valódi multilateralizmust, ami az uniós nemzetközi válságkezelési műveletek irányadó elve;

3.

aggályát fejezi ki amiatt, hogy a globális és európai gazdasági és pénzügyi válság keretében a védelmi költségvetések trendszerű csökkenése, valamint az uniós válságkezelési eszközök és képességek, különösen a katonai eszközök viszonylagos és fokozatos marginalizálódása folytán az Uniót stratégiai jelentőségének hanyatlása fenyegeti; nyugtázza továbbá a tagállamok e tekintetben mutatott elkötelezettsége hiányának negatív hatását;

4.

úgy véli, hogy az Unió fontos szerepet tölt be a tagállamok és a polgárok biztonságának megteremtőjeként; meggyőződése, hogy az Uniónak arra kell törekednie, hogy megerősítse saját és szomszédsága biztonságát, és annak garantálását ne bízza más szereplőkre; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy világszerte eredményesen hozzájáruljon a békefenntartó műveletekhez;

5.

megállapítja, hogy a 2003-ban kidolgozott és 2008-ban felülvizsgált európai biztonsági stratégia – elemzéseinek és állításainak máig tartó érvényessége ellenére – egyre kevésbé tud lépést tartani az eseményekkel, és a mai kor megértéséhez már nem elegendő;

6.

ezért újra felhívja az Európai Tanácsot, hogy bízza meg az alelnököt/főképviselőt egy, az EU biztonságáról és védelméről szóló fehér könyv kidolgozásával, amely az uniós tagállamok biztonsági képességeinek, az uniós intézmények biztonság- és védelempolitika terén való hatékony fellépésre való alkalmasságának, valamint az uniós partnerségeknek, és különösen az Unió szomszédságával és a NATO-val kialakított partnerségek fényében vizsgálná meg az Unió változó fenyegetések közepette felmerülő stratégiai érdekeit, és amely számot vet a fenyegetések megváltozásával, valamint figyelembe veszi a szövetségeseinkkel, partnereinkkel és a feltörekvő országokkal fenntartott kapcsolataink alakulását;

7.

hangsúlyozza egy ilyen stratégiai keret jelentőségét, hiszen az iránymutatásként szolgál az EU külső fellépései tekintetében, és egyértelmű biztonságpolitikai prioritásokat fogalmaz meg;

8.

megállapítja, hogy a fehér könyvnek egyaránt alapoznia kell a 2003-as és 2008-as európai biztonsági stratégia által bevezetett elképzelésekre, valamint az elmúlt években felmerülő új biztonsági koncepciókra, úgymint a „védelmi felelősség”, a humánbiztonság és a hatékony multilateralizmus;

9.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) keretein belül és a NATO együttműködésével el kell végezni az uniós államok katonai erősségeinek és hiányosságainak technikai felülvizsgálatát; úgy véli, hogy a fehér könyv az EU jövőbeni stratégiai megközelítésének alapjául szolgál majd, és iránymutatást ad a KBVP keretében kifejlesztendő és elérendő polgári és katonai képességek közép- és hosszú távú stratégiai tervezéséhez;

10.

üdvözli a KBVP-ről szóló 2012. július 23-i tanácsi következtetéseket, valamint az Európai Tanács jövő évre tervezett, védelemmel foglalkozó ülésének bejelentését; ösztönzi a tagállamokat és az Európai Tanács elnökét, hogy a tanácsi ülés előkészítésébe vonják be a Parlamentet;

11.

üdvözli az alelnök/főképviselő közös kül- és biztonságpolitika főbb vonatkozásairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló jelentését, amely részben a biztonság és a védelem kérdéseit tárgyalja; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a KBVP jövőjét tekintve nagyratörőbb elképzelésekre van szükség; felhívja a tagállamokat, hogy az alelnök/főképviselő támogatásával a legteljesebb mértékben használják ki a Lisszaboni Szerződés által biztosított ezen eszközt ebben a helyzetben, amikor még Európa kapuinál is számos válság zajlik, és az amerikai szerepvállalás súlypontjainak áthelyeződése egyre nyilvánvalóbb;

12.

üdvözli, hogy a weimari kezdeményezés – amelyet Spanyolország és Olaszország is támogatott – hozzájárult a KBVP menetrendjének felélesztéséhez, és előmozdította a három fő területen – intézmények, műveletek, képességek – folyó munkát; felkéri ezeket az országokat, hogy tegyenek eleget a KBVP-vel kapcsolatos nagyratörő elképzelések fenntartására vonatkozó kötelezettségvállalásuknak, és intézkedéseiket olyan követendő példának tekinti, amelyhez az összes tagállamnak csatlakoznia kell;

13.

üdvözli a KBVP-ről szóló 2012. július 23-i tanácsi következtetéseket, valamint a Bizottság és az alelnök/főképviselő átfogó megközelítésről szóló közös közleményének előterjesztésére vonatkozó bejelentést; mind a Bizottságot, mind pedig az alelnököt/főképviselőt emlékezteti arra, hogy e feladat során működjenek együtt a Parlamenttel;

14.

hangsúlyozza, hogy az EU egyéb szervezetekhez viszonyított ereje abban áll, hogy polgári és katonai válságkezelési küldetései és műveletei támogatására egyedülálló módon egyetlen politikai hatóság – az alelnök/főképviselő – irányítása mellett képes mozgósítani a politikai, gazdasági, fejlesztési és humanitárius eszközök teljes skáláját, és hogy ezen átfogó megközelítésnek köszönhetően egyedülálló és nagyra értékelt rugalmassággal és hatékonysággal tud fellépni;

15.

úgy véli azonban, hogy az átfogó megközelítés végrehajtásának garantálnia kell, hogy az Unió a megfelelő polgári és/vagy katonai eszközök alkalmazásával ad választ a konkrét kockázatokra; hangsúlyozza, hogy az átfogó megközelítésnek a KBVP-re legalább annyira támaszkodnia kell, mint a külső fellépések egyéb eszközeire;

16.

hangsúlyozza, hogy e műveletek révén a KBVP az EU elsődleges válságkezelési eszköze, amely politikai hitellel ruházza fel az Unió fellépéseit és láthatóvá teszi azokat, ugyanakkor lehetővé teszi a politikai ellenőrzést;

17.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés jelentős újításokat vezetett be a KBVP tekintetében, amelyek végrehajtása még várat magára; e tekintetben sajnálatosnak tartja, hogy az alelnök/főképviselő figyelmen kívül hagyott olyan korábbi parlamenti állásfoglalásokat, amelyek a Lisszaboni Szerződés által bevezetett új eszközök végrehajtása terén lendületesebb és következetesebb előrehaladást szorgalmaztak:

18.

felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy adja meg a kellő lendületet a Lisszaboni Szerződésben rejlő lehetőségek kibontakoztatásának, annak érdekében, hogy az EU az átfogó megközelítés keretein belül cselekvési lehetőségei teljes skálájával élni tudjon a nemzetközi színtéren, akár a „puha hatalom” alkalmazásával, akár – szükség esetén – erőteljesebb fellépések révén, azonban minden esetben az ENSZ Alapokmányával összhangban;

19.

felhívja a tagállamokat, hogy aktívan működjenek együtt az alelnökkel/főképviselővel és a Tanáccsal a Lisszaboni Szerződés KBVP-t érintő rendelkezéseinek saját nemzeti védelmi stratégiájukban történő elfogadása érdekében;

20.

üdvözli, hogy az EUSZ 43. cikke értelmében a petersbergi missziókhoz képest bővült a KBVP keretében végrehajtható missziók köre; megjegyzi azonban, hogy az EKSZ létrehozása óta meghozott döntések nem tükrözik ezt az ambíciót;

21.

hangsúlyozza, hogy a KBVP eddig a válságkezeléshez, a békefenntartáshoz és a nemzetközi biztonság megerősítéséhez járult hozzá; kiemeli, hogy a KBVP-nek ezentúl mindenféle válság esetén képesnek kell lennie a beavatkozásra – beleértve az EU szomszédságában felmerülő heves konfliktusokat –, és kellő ambícióval kell rendelkeznie ahhoz, hogy valódi hatást tudjon elérni az adott helyszínen;

22.

megjegyzi, hogy jelenleg 14 művelet van folyamatban, ebből 11 polgári és 3 katonai; üdvözli, hogy 2012 nyarán három új polgári művelet indult – Afrika szarván (EUCAP Nestor), Nigerben (EUCAP Sahel Niger) és Dél-Szudánban (EUAVSEC–Dél-Szudán) –, valamint üdvözli a líbiai határellenőrzés támogatását célzó polgári művelet és egy mali képzési misszió tervezését; úgy véli, hogy e műveletek az első jelei annak, hogy a KBVP menetrendje új lendületet kap; hangsúlyozza, hogy tökéletesíteni kell a küldetések és műveletek tanulságainak levonására szolgáló keretet;

23.

sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy az EU nem használja ki teljes mértékben a KBVP katonai eszközeit, dacára annak, hogy több olyan válsághelyzet alakult ki – nevezetesen Líbiában és Maliban –, amely igazolhatta volna a KBVP beavatkozását; nyomatékosítja, hogy mérlegelni kell a biztonsági ágazat reformja terén az arab tavasz országai, különösen az észak-afrikai és a Száhil övben található országok részére történő segítségnyújtást is; ezzel összefüggésben ösztönzi az esetleges katonai műveletek folyamatban lévő tervezésének elmélyítését, és egyúttal felszólít a folyamatban lévő missziók újraértékelésére;

24.

felhívja a tagállamokat, hogy kijelentéseiket tettekkel támasszák alá, és a meglévő eszközöket, jegyzőkönyveket és megállapodásokat alkalmazva – például harccsoportok vagy közös munkacsoportok formájában – bocsássák a KBVP rendelkezésére saját képességeiket;

25.

emlékeztet arra és üdvözli, hogy az Európai Unió nyugat-balkáni kötelezettségvállalása politikai, stratégiai és szimbolikus jelentőséggel bír, és hozzájárul a régió békéjéhez és biztonságához; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a térség továbbra is számos kihívással szembesül, amelyek az Unió hitelességének próbáját jelentik; felkéri az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy értékelje újra a Nyugat-Balkán biztonságához való uniós hozzájárulást, különös tekintettel a jogállamiság megerősítésére, a kisebbségi közösségek védelmére, valamint a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemre;

26.

üdvözli a 2012. június 30-án véget ért első EUPM-misszió Bosznia-Hercegovinában elért eredményeit, mely misszió az EUFOR Althea művelettel párhuzamosan hozzájárult az országot alkotó két entitás közötti párbeszéd létrejöttéhez, valamint a jogállamiság megszilárdulásához;

27.

megállapítja, hogy a 2004-ben elindított bosznia-hercegovinai EUFOR Althea műveletben részt vevő állomány létszáma folyamatosan csökkent; ezért támogatja e misszió befejezését, és új típusú európai uniós segítségnyújtás alkalmazását javasolja a bosznia-hercegovinai haderő képességeinek erősítése és kiképzése terén;

28.

támogatja a kényes politikai helyzetben tevékenykedő EULEX Kosovo misszió szerepét, és üdvözli a misszió mandátumának további két évre, 2014. június 14-ig történő meghosszabbítását;

29.

kiemeli, hogy a misszió pozitív szerepet játszik az országban a szervezett bűnözés ellen valamennyi szinten folytatott küzdelemben, valamint a jogállamiság és a politikai befolyásolástól független igazságszolgáltatási, rendőri és vámügyi apparátus nemzetközi és európai bevált gyakorlatokkal és normákkal összhangban álló létrehozásában; tudomásul veszi a misszió átalakítását és karcsúsítását, és azt az eddig elért haladás egyértelmű jeleként értékeli;

30.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy jelentős erőfeszítéseket kell még tenni ahhoz, hogy az EULEX teljes mértékben elvégezze a rá bízott feladatokat és elnyerje a koszovói lakosság, különösen a szerb közösség maradéktalan bizalmát; felkéri a missziót, hogy erősítse meg a Koszovó északi részén folytatott tevékenységeit, és fokozza részvételét a magas szintű korrupciós ügyekkel kapcsolatos kivizsgálásokban és büntetőeljárásokban;

31.

felkéri az EULEX misszió különleges vizsgálati munkacsoportját, hogy a lehető legalaposabban és legpontosabban vizsgálja ki az Európa Tanács jelentésében a szervkereskedelemmel kapcsolatos vádak igazságtartalmával kapcsolatosan felvetett kérdéseket; felhívja az EULEX-et, hogy – a benne szerepet vállaló tagállamok teljes körű támogatása mellett – vezessen be tanúvédelmi programot, és ennek keretében többek között a tanúáttelepítésre vonatkozó intézkedéseket annak érdekében, hogy szigorú bírósági eljárások megállapíthassák a tényeket;

32.

megjegyzi, hogy a KFOR jelenléte továbbra is elengedhetetlenül szükséges Koszovó biztonságának garantálásához, és hogy a NATO katonai missziója és az EU polgári missziója közötti kapcsolódás hatékonyságával és tartósságával összefüggésben továbbra is számos kérdés merül fel; felkéri tehát az alelnököt/főképviselőt, hogy rendszeresen készítsen jelentést az EULEX-misszió előrehaladásáról – mely misszió mandátumának 2014. június 14-ig történő meghosszabbítása üdvözlendő –, valamint az elért eredményekről és a NATO katonai apparátusával fenntartott kapcsolatokról;

33.

üdvözli az Afrika szarvára vonatkozó új európai uniós stratégiát, amely az átfogó megközelítést alkalmazva száll szembe a kalózkodással és annak okaival, továbbá üdvözli, hogy az Unió vezető szerepet játszik a régió biztonsági kérdéseinek területén, fokozva ezzel az EU jelentőségét és hitelességét a válságkezelés terén; üdvözli az Afrika szarván folytatott KBVP-missziókat támogató uniós műveleti központ 2012. májusi elindítását;

34.

megjegyzi, hogy jelenleg három művelet (EUNAVFOR Atalanta, EUTM Somalia és EUCAP Nestor) van folyamatban a régióban, és hangsúlyozza, hogy folytatni kell az európai kötelezettségvállalás és a nemzetközi közösség – elsősorban az Afrikai Unió (AU) – által kifejtett erőfeszítések összehangolását, hogy Szomáliában működő demokratikus állam jöjjön létre; úgy véli, hogy egy uniós műveleti központ jobb koordinációt tesz lehetővé az Afrika Szarvára irányuló stratégia keretében;

35.

figyelembe véve a szomáliai politikai és biztonsági fejleményeket, azt javasolja, hogy a tagállamok és az alelnök/főképviselő, a szomáliai törvényes hatóságokkal, az AU-val, a Kormányközi Fejlesztési Hatósággal (IGAD), valamint az Egyesült Államokkal együttműködve vizsgálják meg a biztonsági ágazat reformjának lehetőségét;

36.

üdvözli az EUCAP Nestor misszió elindítását, és sürgeti Tanzániát, hogy fogadja el a missziót, amelynek célja Dzsibuti, Kenya és a Seychelle-szigetek tengeri védelmi kapacitásának erősítése, valamint – az elszámoltatható parti rendőrség és a jogállamiságot, az átláthatóságot és az emberi jogokat maradéktalanul tiszteletben tartó igazságszolgáltatás létrehozásával – a jogállamiság támogatása Szomáliában (eredetileg Puntföldön és Szomáliföldön);

37.

kéri, hogy az EUCAP Nestor missziót hangolják össze a tengeri biztonságot szolgáló egyéb kezdeményezésekkel, így a MARSIC-kal és MASE-val, amelyeket a Stabilitási Eszközből, illetve az Európai Fejlesztési Alapból finanszíroznak; javasolja, hogy mihelyt a szükséges feltételek teljesülnek, az EUCAP Nestor missziót terjesszék ki más országokra is;

38.

elismerését fejezi ki amiatt, hogy az EUNAVFOR Atalanta művelet alapvetően hozzájárult a kalózkodás elleni küzdelemhez az Ádeni-öbölben és az Indiai-óceán nyugati részén, valamint humanitárius szempontból is hozzájárult a tengerek biztonságának garantálásához azáltal, hogy védelmet nyújtott az Élelmezési Világprogram hajói, illetve egyéb sebezhető hajók számára, és helyesli a művelet mandátumának 2014 decemberéig történő meghosszabbítását; helyesli továbbá, hogy a misszió hatókörét kiterjesztették Szomália part menti övezetére, parti tengerére és szárazföldi vizeire; felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő – tengeri és légi – eszközöket e művelethez, és arra ösztönzi a kereskedelmi hajókat, hogy a támadások kockázatának mérséklése érdekében a jövőben is a legjobb hajózási gyakorlatokat alkalmazzák; üdvözli, hogy Hollandia a humanitárius küldeményeket szállító hajókat biztosító fedélzeti védelmi egység révén hozzájárul az Atalanta művelethez, és arra ösztönzi a többi tagállamot, hogy hasonló módon működjenek közre a műveletben;

39.

kijelenti, hogy a kalózkodás a szervezett bűnözéshez hasonlatos, és hogy a kereskedelem szabadsága és egy alapvető tengeri útvonal védelme érdekében feltétlenül be kell avatkozni az ahhoz fűződő gazdasági érdekekbe, valamint a jó kormányzást és a lakosság számára kínált önfenntartó, jogszerű gazdasági lehetőségeket előmozdító, hosszú távú kötelezettségvállalás révén orvosolni kell a kalózkodás kiváltó okait; felhívja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést az e tevékenységhez köthető pénzügyi tranzakciók nyomon követése, valamint az EUNAVFOR Atalanta és az Europol közötti információcsere elősegítése érdekében;

40.

kiemeli, hogy az EUTM Somalia misszió, szoros együttműködésben Ugandával, az Afrikai Unióval és az Egyesült Államokkal, pozitív szerepet játszott több mint 3000 szomáliai újonc kiképzésében – akik közül 2500 már csatlakozott a szomáliai biztonsági erőkhöz –, és ezzel egyidejűleg előmozdította a jogállamiság megteremtését; úgy véli továbbá, hogy a misszió a szomáliai biztonsági erők és az AMISOM erősítése révén számottevően hozzájárult Mogadishu és környéke helyzetének javulásához; sürgeti, hogy a misszió keretében elsősorban elszámoltatható és átlátható parancsnoklási és ellenőrzési struktúrák, illetve a fizetések rendszeres folyósítását biztosító pénzügyi keret létrehozására, valamint arra törekedjenek, hogy a kiképzett katonák közül minél kevesebb dezertőr kerüljön ki;

41.

egyetért az EUTM Somalia misszió mandátumának 2012 decemberéig történő meghosszabbításával és azzal, hogy a hangsúlyt a szomáliai nemzeti biztonsági erők parancsnoklási és ellenőrzési képességeinek, valamint speciális és önképzési képességeinek a fejlesztésére helyezik abból a célból, hogy a képzési feladatokat átadják a helyi szereplőknek; megjegyzi, hogy az EU-nak 2012 után is folytatnia kell a képzéssel kapcsolatos erőfeszítéseit, és ezzel összefüggésben felkéri az EKSZ-t, hogy – tekintettel a biztonsági helyzet javulására – vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy – amint a szomáliai biztonsági helyzet megengedi – miként lehet a képzés egészét vagy egy részét a hatóságok ellenőrzése alatt álló szomáliai területekre áthelyezni; javasolja az EUTM Szomália szélesebb körű bevonását az ilyen katonai képzésben részesülő személyek felvételének és integrációjának folyamatába;

42.

hangsúlyozza, hogy az EUTM-művelet modelljét, amely egy viszonylag szerény pénzügyi, tárgyi és humán befektetés révén jelentős szerepet biztosít Európának Kelet-Afrikában, be lehetne vezetni más területeken is, különösen a Száhil övben;

43.

mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Száhil övben egy instabil terület van kialakulóban, ahol összekapcsolódtak a bűncselekmények – különösen a kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelem – és a régió államainak területi integritását veszélyeztető radikális terroristacsoportok fegyveres akciói, mely csoportok tevékenysége oda vezethet, hogy Mali területének egy része tartósan törvényen kívüli területté válik, ami a szomszédos országokra is kiterjedhet, ezáltal is fokozva az európai érdekek, illetve az európai polgárok veszélyeztetettségét, akik már korábban is gyilkosságok és emberrablások áldozatává váltak; ezért hangsúlyozza, hogy támogatni kell a stabil mali kormányzat létrejöttét annak érdekében, hogy megakadályozzák az ország széthullását, valamint ennek esetlegesen továbbgyűrűző hatását a bűncselekmények és konfliktusok elterjedésére nézve;

44.

hangsúlyozza, hogy ez a helyzet Európa egész területére nézve biztonsági fenyegetést jelent; ennek megfelelően felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy mielőbb és teljes mértékben hajtsa végre a Száhil övre vonatkozó, 2011 márciusában elfogadott uniós stratégiát, és tegyen megfelelő erőfeszítéseket a biztonság érdekében, továbbá ennek érdekében adott esetben folyamodjon a KBVP-missziókhoz, hogy segítse a régió államait a határokon átnyúló szervezett bűnözés és a terroristacsoportok elleni küzdelemhez szükséges képességeik megerősítésében;

45.

üdvözli az EUCAP Sahel Niger misszió elindítását, amelynek célja éppen az, hogy segítséget nyújtson Nigernek e biztonsági kihívások kezelésében; megjegyzi, hogy e misszió teljes mértékben illeszkedik a Száhil övre vonatkozó általános stratégia kereteibe, azonban sajnálatosnak tartja, hogy a misszió csupán egy országot érint, jóllehet a régió más államai is – különösképpen Mali – sürgős és jelentős segítségre szorulnak, hogy erősíthessék képességeiket és választ adhassanak a területi integritásukat veszélyeztető fenyegetésekre;

46.

üdvözli, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2012. október 12-én egyhangúlag elfogadta a Maliról szóló 2071. számú határozatot megjegyzi, hogy az közvetlenül felszólítja a regionális és nemzetközi szervezeteket, az Uniót is beleértve, hogy biztosítsanak „koordinált segítségnyújtást, szakértelmet, képzést és kapacitásfejlesztési támogatást Mali fegyveres és a biztonsági erői számára (…) az államhatalom Maliban történő visszaállítása érdekében”; felszólítja továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy fogadjon el egy újabb állásfoglalást, amely formálisan engedélyezi egy új afrikai misszió felállítását, amelynek elindítására a nemzetközi közösség támogatásával kerülne sor, az AMISOM számára Szomáliában nyújtott támogatás mintájára;

47.

üdvözli a Tanács mali helyzetről szóló, 2012. október 15-i következtetéseit, melyekben a Tanács a KBVP keretében esetlegesen végrehajtott katonai művelet tervezésének sürgős folytatását kéri, különösen a mali védelmi erők átszervezésével és kiképzésével kapcsolatos válságkezelési koncepció kidolgozása révén;

48.

üdvözli az ECOWAS állam- és kormányfőinek 2012. november 11-én hozott határozatát egy legalább 3  200 fős, egyéves intervenciós mandátummal rendelkező stabilizációs haderő biztosításáról;

49.

felszólít a mali fegyveres erők átalakításának – a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségével közös – támogatását célzó művelet tervezésének folytatására, hogy javuljon a mali biztonsági erők hatékonysága és az ország képes legyen visszaszerezni a területe feletti ellenőrzést;

50.

üdvözli a Bizottság és a tagállamok által korábban Líbiában és a szomszédos országokban az ENSZ szervezeteinek támogatásaként végzett humanitárius segítségnyújtási és polgári védelmi tevékenységeket; úgy véli azonban, hogy a líbiai válság alkalmat adhatott volna arra, hogy az EU a közvetlen szomszédságában zajló és környezetének stabilitását közvetlenül veszélyeztető konfliktusban, az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak tiszteletben tartása mellett, bebizonyítsa átfogóbb jellegű – adott esetben akár katonai – cselekvőképességét; sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok közös politikai akaratának hiánya és az uniós kapacitások bevetésével kapcsolatos ideológiai fenntartások miatt az Unió másodlagos szerepbe kényszerült; tudomásul veszi, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyes tagjai vonakodnak attól, hogy az Uniót felhatalmazzák arra, hogy Líbiában saját humanitárius katonai műveletet indítson;

51.

felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy a líbiai válság kapcsán vonja le az összes lehetséges tanulságot, mind az uniós döntéshozatali folyamatot, mind a NATO katonai beavatkozását illetően, mérlegre téve a képességeket és főleg a tagállamok közötti politikai koherenciát és szolidaritást, valamint az EU és a KBVP, illetve a NATO közötti kapcsolatot;

52.

úgy véli, hogy az EU fontos szerepet játszhat a líbiai intézményi átalakulás folyamatában, különösen a forradalmi csapatok leszerelésében és integrálásában, a fegyveres erők újjáalakításában, valamint a szárazföldi és tengeri határellenőrzésben nyújtott segítség formájában; sajnálatosnak tartja, hogy a biztonsági szektort célzó uniós hozzájárulás lassan ölt testet, és hogy e hozzájárulás kidolgozásának és végrehajtásának nehézségei következtében szabad út nyílik a meglehetősen esetleges jelentőséggel és koherenciával bíró kétoldalú kezdeményezések előtt; támogatja a határellenőrzést támogató polgári misszió tervezésének felgyorsítását;

53.

tudomásul veszi a dzsubai repülőtér biztonságának megerősítését célzó EUAVSEC–Dél-Szudán misszió elindítását; felteszi azonban a kérdést, hogy a repülőtér biztonságának garantálása érdekében indokolt-e egy KBVP-misszióhoz folyamodni, tekintettel arra, hogy a Bizottság a Stabilitási Eszköz segítségével is megvalósíthatott volna egy ilyen missziót;

54.

hangsúlyozza, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság Afrika békéjének és biztonságának fontos tényezője, és támogatja a MONUSCO-nak az ország keleti részében élő polgári lakosság védelmére irányuló tevékenységét;

55.

üdvözli az EU által két missziója, az EUSEC RD Congo és az EUPOL RD Congo keretében kifejtett erőfeszítéseket, amelyek célja a jogállamiság megszilárdítása az országban; megjegyzi azonban, hogy feladatai jelentőségéhez képest a két misszió alulméretezett, és hogy érzékelhető eredmények eléréséhez a kongói hatóságok aktív közreműködésére van szükség;

56.

+üdvözli az EUPOL Afghanistan missziót, amelynek célja a polgári rendőrség és az igazságszolgáltatási rendszer létrehozása, hogy e feladatok – az afgán állam távlati újjáépítése érdekében – elsődlegesen az afgánok irányítása alá kerüljenek; hangsúlyozza, hogy a legalább 2013. május 31-ig tartó és 2014. december 31-ig meghosszabbítható misszió a nemzetközi közösség azon erőfeszítéseinek részét képezi, amelyek célja, hogy az afgánok a NATO-csapatok 2014. évi kivonása után a saját kezükbe vehessék a sorsukat; felkéri az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy az Európai Parlament bevonásával alaposan vizsgálja meg, hogy a 2014 utáni afganisztáni helyzetben miként alakul az általános uniós eszközök és különösen az EUPOL-misszió szerepe;

57.

úgy véli, hogy a palesztin polgári rendőrség képzésére irányuló EUPOL COPPS misszió, amelynek célja, hogy a palesztin igazgatás alatt álló és a bevált nemzetközi normáknak megfelelően működő rendfenntartás és bűnügyi igazságszolgáltatás területén segítséget nyújtson a Palesztin Hatóságnak a jövőbeli palesztin állam intézményeinek kiépítésében, sikernek tekinthető; megjegyzi, hogy a misszió az Izraellel békében élő palesztin állam létrehozása érdekében kifejtett uniós erőfeszítések részét képezi;

58.

sajnálattal állapítja meg, hogy amióta a Hamasz átvette az ellenőrzést a Gázai övezet felett, az EU BAM Rafah misszió felfüggesztette műveleteit, továbbá helyteleníti az állomány létszámának csökkentését, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a misszió régióbeli fenntartása azt bizonyítja, hogy az EU hozzá kíván járulni minden olyan tevékenységhez, amely az izraeliek és palesztinok közötti párbeszédet elősegítheti; sajnálatosnak tartja, hogy az izraeli kormány nem járult hozzá, hogy az EUPOL COPPS misszióvezetője egyben az EUBAM Rafah misszióvezetői feladatait is ellássa, valamint hogy a misszió parancsnoksága Tel-Avivban legyen és ne Kelet-Jeruzsálemben;

59.

hangsúlyozza az EUMM Georgia megfigyelő misszió által különösen a párbeszéd támogatásában és a felek közötti bizalom helyreállításában játszott pozitív szerepet, azonban sajnálja, hogy mindmáig nem engedélyezték, hogy a misszió Abházia és Dél-Oszétia elfoglalt területeire is ellátogasson, ahol Oroszországot az Európai Parlament, a NATO, az Európa Tanács és egyes tagállamok megszálló erőként tartják számon;

60.

megjegyzi, hogy az EUJUST LEX-Iraq misszió, amelynek mandátumát 2013. december 31-ig meghosszabbították, az EU első integrált jogállamiság-missziója, amelynek célja, hogy elősegítse a jogállamiságon alapuló, szakmai alapokon nyugvó iraki büntető igazságszolgáltatási rendszer létrehozását; megállapítja azonban, hogy – amint az országot sújtó rendszeres merényletek mutatják – Irak még távolról sem stabilizálódott, és e helyzetet tovább súlyosbítja a régió felettébb bizonytalan helyzete;

61.

felhívja a figyelmet a KBVP keretében folytatott missziók és műveletek során szerzett tapasztalatokból való okulás fontosságára, és üdvözli a z EKSZ Válságkezelési és Tervezési Igazgatósága és az Európai Unió Katonai Törzse által e tekintetben elvégzett munkát; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy rendszeresen készítsen jelentést a Parlament számára e munka eredményeiről;

62.

különösen lényegesnek tartja a polgári missziók és műveletek során szerzett tapasztalatokat; rámutat, hogy e területen az EU hosszan tartó munkát folytat és számottevő eredményeket ért el; úgy véli, hogy az EU polgári műveletei során keletkezett hozzáadott értéket figyelembe kell venni a partnereinkkel és szövetségeseinkkel együtt a nemzetközi válságkezelés keretében tett erőfeszítések összehangolása során;

63.

megállapítja, hogy az Unió katonai műveletei még túl gyakran ütköznek haderőgenerálási problémákba, és hogy meggyőző képességek hiányában a KBVP hitelessége forog kockán; felszólítja tehát a tagállamokat, hogy tanúsítsanak aktív hozzáállást, és biztosítsanak kellő személyi állományt és minőségi felszerelést;

64.

megjegyzi, hogy az EKSZ alá tartozó válságkezelési struktúrák nem rendelkeznek elegendő polgári és katonai állománnyal, és ez rontja reakciókészségüket, valamint hozzájárul a KBVP bizonyos fokú marginalizációjához; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy a lehető leggyorsabban orvosolja ezt a helyzetet; hangsúlyozza, hogy közvetlen kapcsolatnak kell lennie az alelnök/főképviselő és a KBVP válságkezelési struktúrái között;

65.

rámutat, hogy a tagállamok nehezen képesek megfelelő és elegendő létszámú személyi állományt biztosítani a KBVP keretében folytatott polgári missziók számára; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy vizsgálják meg, milyen módon nyújtható támogatás a tagállamoknak a KBVP polgári misszióiban bevethető rendőrök, bírák és magas fokon szakosodott közigazgatási személyi állomány létszámának növeléséhez;

66.

tudomásul veszi a 2010-es Legfőbb Cél (Civilian Headline Goal) e dátumon túli meghosszabbítását, és üdvözli a többéves polgári képességfejlesztési program elfogadását; felkéri a tagállamokat és különösen az érintett minisztériumokat, hogy lépjenek fel a program végrehajtása érdekében;

67.

hangsúlyozza, hogy a Legfőbb Polgári Céllal összefüggésben említett rendőri, bírói és magas fokon szakosodott közigazgatási személyi állomány alkotta kapacitások kiegészítéseként a közvetítéshez szükséges megfelelő erőforrások kellő időben és összehangolt módon történő biztosítása érdekében hatékonyabb közvetítési iránymutatásokat kell kidolgozni és képességeket kell kifejleszteni;

68.

aggodalommal állapítja meg, hogy a KBVP-misszióban részt vevő polgári személyi állomány azonosítása, koordinálása és bevetése terén az egyes tagállamokban továbbra is különböző nemzeti gyakorlatok és kritériumok kerülnek alkalmazásra; a tagállamok között nagyobb fokú koordinációt és az e tekintetben bevált gyakorlatok azonosítását kéri;

69.

e tekintetben sajnálatosnak tartja, hogy az alelnök/főképviselő és a tagállamok figyelmen kívül hagyták azokat a korábbi parlamenti állásfoglalásokat, amelyek elegendő létszámú és hozzáértő polgári személyi állományt és számottevő képességeket szorgalmaztak; emlékeztet e tekintetben a KBVP polgári képességeiről szóló, 2011. március 21-i tanácsi következtetésekre, és úgy véli, hogy azok – lásd alább – ma is teljességgel érvényesek:

70.

rámutat, hogy az EU jelenleg komoly pénzügyi korlátokkal küzd, és hogy a tagállamok védelmi költségvetésének szintje az euróövezet válságához kapcsolódó vagy nem kapcsolódó pénzügyi, költségvetési és politikai okok miatt csökken vagy legjobb esetben stagnál; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek az intézkedések kedvezőtlenül hathatnak a tagállamok katonai képességeire, ezáltal pedig az EU azon képességére, hogy hatékonyan eleget tegyen a békefenntartás, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság megerősítése terén rá háruló feladatoknak;

71.

felhívja a figyelmet Ázsia és különösen Kína katonai és fegyverzeti kapacitásának növekedésére; szorgalmazza a régióval folytatott párbeszéd kiszélesítését, különös tekintettel a biztonsági és védelmi kérdésekre;

72.

hangsúlyozza ennek kapcsán, hogy a külföldi műveletek számának utóbbi években bekövetkezett megsokszorozódása – megemlíthetők itt az iraki, az afganisztáni, az afrikai, ezen belül a líbiai műveletek – jelentős pénzügyi terhet rótt és ró ma is azokra az államokra, amelyek részt vettek vagy vesznek e műveletekben; megjegyzi, hogy e költségek közvetlen következménye a felszerelések idő előtti elhasználódása és kopása, emellett közvetlen hatással vannak az egyes országok azon szándékára is, hogy – tekintettel a költségvetési és képességbeli korlátokra – részt vegyenek-e a KBVP-műveletekben;

73.

hangsúlyozza, hogy az összes tagállam együttes védelmi költségvetése abszolút értékben számítva állja az összehasonlítást a főbb feltörekvő hatalmak kiadásaival, a probléma ennélfogva kevésbé költségvetési, mint inkább politikai jellegű, és az európai ipari és technológiai bázis meghatározásától bizonyos műveleti képességek megosztásáig terjed; megjegyzi, hogy az európai vállalatok konzorciumai, uniós szintű közös kezdeményezései és fúziói elősegíthetik az európai védelmi ipar fejlődését;

74.

megjegyzi, hogy a Franciaország és az Egyesült Királyság által kezdeményezett, az Egyesült Államok által támogatott, majd a NATO által átvett líbiai katonai akció nyilvánvalóvá tette egyrészt azt, hogy bizonyos európai államok képesek beavatkozni nagyon heves konfliktusokba, másrészt pedig azt, hogy hosszú távon nehezen tudnak ilyen akciókat folytatni, mivel híján vannak egyes alapvető képességeknek, mint például a légi üzemanyag-utántöltés, az információgyűjtés vagy a precíziós irányított lövedékek;

75.

emlékeztet a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására, és hangsúlyozza, hogy ajánlásai alkalmasak arra, hogy elősegítsék a tagállamok katonai képességeinek a források megosztása szellemében történő fejlesztését;

76.

üdvözli a francia–brit katonai együttműködési szerződéshez hasonló kétoldalú megállapodásokat, és felhívja a többi tagállamot, hogy lényeges költségcsökkentő eszközként mérlegeljék ilyen két- vagy többoldalú katonai együttműködési megállapodások megkötését, amelyek elejét vehetik a párhuzamosságnak, és a KBVP-t, valamint az uniós biztonsági integráció jövőjét megalapozó, alulról felfelé építkező folyamatot képezhetnek;

77.

üdvözli az EU erőforrás-megosztási kezdeményezésének első eredményeit, és elismerését fejezi ki az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) munkájáért, amelynek köszönhetően 11 elsődleges cselekvési területet sikerült meghatározni; különösen a következő 4 területen elért előrehaladást emeli ki: légi üzemanyag-utánpótlás, tengeri felügyelet, egészségügyi támogatás és képzés; felszólít azonban arra, hogy stratégiai keretet kell biztosítani e kezdeményezés számára;

78.

sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy az erőforrás-megosztási kezdeményezés ez idáig a 2010. évi Legfőbb Célban meghatározott egyetlen hiányosságot sem tudott orvosolni; tudomásul veszi, hogy a tagállamok nem szívesen vállalják fel az azzal járó terheket, hogy az EU Katonai Törzse által 2011 áprilisában ismertetett 300 javasolt erőforrás-megosztási projekt valamelyikében vezető államként lépnek fel;

79.

az Európai Tanács jövő évre tervezett, védelemmel foglalkozó ülése előtt felhívja a tagállamokat, hogy készítsenek számvetést az EU-n belüli meglévő képességekről, és az európai védelmi tervezési folyamat elindítása érdekében végső soron tegyék fenntarthatóvá a kezdeményezést;

80.

üdvözli az EVÜ azon javaslatát, hogy az erőforrások megosztásával kapcsolatban önkéntes magatartási kódexet dolgoz ki a tagállamok közötti együttműködés megkönnyítése érdekében a katonai képességek beszerzése, alkalmazása és megosztott irányítása terén;

81.

különösen támogatja a légi üzemanyag-utánpótlásra vonatkozó projektet, amely egy beszerzési fejezetet is magában foglal; e tekintetben ugyanakkor csalódottságát fejezi ki a vállalkozás várható csekély eredménye miatt, mivel új képességek kialakítása helyett csupán a meglévő képességek megújítására korlátozódik; szorgalmazza, hogy a tagállamok őrizzék meg a kezdeményezés európai jellegét, és úgy véli, hogy a Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezet (OCCAR) alkalmas lenne a beszerzési fejezet kezelésére;

82.

üdvözli az Európai Védelmi Ügynökség és az OCCAR között 2012. július 27-én aláírt megállapodást, amely lehetővé teszi a két ügynökség közötti kapcsolatok intézményesítését, a katonai képességek fejlesztését célzó programokkal kapcsolatos integráltabb együttműködés megteremtését és a minősített adatok cseréjét;

83.

emlékeztet arra, hogy a líbiai háború arra is rávilágított, hogy az európai fegyveres erők híján vannak felderítő drónoknak, és megállapítja, hogy Európában jelenleg két konkurens MALE („Medium Altitude Long Endurance” – közepes magasságú, hosszú időtartamú) drónprogram van folyamatban; megjegyzi továbbá, hogy a harci drónokkal kapcsolatos francia–brit együttműködés nyerne azzal, ha nem lenne kizárólagos és más európai partnerek előtt is megnyílna;

84.

úgy véli, hogy az Európai Légi Szállítási Parancsnokság (EATC) megalapítása az erőforrás-megosztás konkrét és sikeres példája, és hangsúlyozza, hogy egy A400M-es flotta e struktúrán belüli létrehozása jelentősen megerősítené az EU és tagállamai bevetési kapacitását; valamennyi részt vevő államot arra ösztönöz, hogy minden rendelkezésre álló szállítási eszközt vonjanak be az EATC keretébe; a részt nem vevő tagállamokat az EATC-ben való részvételre ösztönzi;

85.

felkéri a Bizottságot, a Tanácsot, a tagállamokat és az EVÜ-t, hogy fontolják meg, miként lehetne innovatív megoldások alkalmazásával növelni az EU bevetési kapacitását, mégpedig kettős cél érdekében: a légi szállítás területén létrehozott és egy A400M-es flottára épülő köz-magán társulás lehetővé tenné mind a humanitárius segélyek célba juttatását katasztrófák esetén, mind felszerelések és személyi állomány szállítását a KBVP keretében végrehajtott missziók és műveletek számára;

86.

hangsúlyozza, hogy az európai kapacitások megerősítésének az európai védelmi ipar ipari és technológiai bázisának megszilárdításában is meg kell mutatkoznia; emlékeztet ezzel összefüggésben az európai preferencia elvének jelentőségére és egy európai termékek vásárlását ösztönző jogszabály fontosságára;

87.

megállapítja, hogy az EU-t és tagállamait sújtó pénzügyi és költségvetési válság a szakértelem eltűnéséhez vezethet, amennyiben nem kerül sor két- vagy többoldalú alapon szervezett, európai szintű, nagyléptékű program beindítására, és hogy a válság a magas fokon szakosodott ipari hálózat megszűnését is előidézheti; hangsúlyozza továbbá, hogy az európai védelmi iparág közepes méretű vállalatait szintén érinti a gazdasági és pénzügyi válság, és hogy egyes tagállamokban hozzájárulnak a gazdasághoz és munkahelyeket teremthetnek;

88.

üdvözli a „Horizont 2020” keretprogram keretében a KBVP-missziókat támogató, uniós finanszírozású jövőbeli polgári és katonai kutatást és közbeszerzést előirányzó bizottsági javaslatot; aggodalommal állapítja meg a kutatásra és technológiafejlesztésre fordított hitelek csökkenését, ami hosszú távon visszaveti Európa képességét egy hiteles védelmi eszköz fenntartására, amely a fegyverek és katonai felszerelések teljes körére támaszkodik; emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségvállalásukra, hogy legalább 2 %-ra növelik a védelmi költségvetésből a védelmi célú kutatásra és technológiára elkülönített források arányát, és emlékeztet arra, hogy a kutatásra és védelmi technológiára irányuló beruházások a polgári alkalmazás terén is jelentős eredményeket hoztak;

89.

üdvözli a kibervédelemhez kapcsolódó közelmúltbeli kezdeményezéseket és projekteket; arra sürgeti a tagállamokat, hogy még szorosabban működjenek együtt az EVÜ-vel különösen kibervédelmi jellegű képességeik fejlesztése terén, elsősorban a bizalomépítés és az erőforrás-megosztás céljából; üdvözli, hogy a kibervédelem az EVÜ védelmi kutatási és technológiai tevékenységének egyik prioritását képezi majd;

90.

üdvözli az EVÜ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megőrizze az EU védelmi technológiai és ipari bázisát (EDTIB), valamint üdvözli a Bizottságon belüli munkacsoport létrehozására irányuló Barnier-Tajani kezdeményezést, amely munkacsoport feladata e stratégiai eszköz fenntartása és fejlesztése, valamint az EU és tagállamai védelmi autonómiájának biztosítása; kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a munkacsoport tevékenységéről, és felkéri, hogy a jövőben a Parlamentet is vonja be abba;

91.

kéri a tagállamokat, hogy maradéktalanul alkalmazzák a védelmi közbeszerzésekre vonatkozó irányelv rendelkezéseit (2009/81/EK irányelv (6)), hogy ezzel is javítsák a felszerelések interoperabilitását és küzdjenek a piac szétaprózódása ellen, amely gyakran a harmadik országoknak kedvez;

92.

üdvözli a Bizottság „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i iparpolitikai közleményét, amely elismeri, hogy a védelmi ágazatnak van egy erősen nemzeti dimenziója, és bejelenti egy átfogó stratégia kidolgozását a védelmi ipar versenyképességének támogatására;

93.

hangsúlyozza az EVÜ által kidolgozott képességfejlesztési terv jelentőségét; felkéri a tagállamokat, hogy a képességfejlesztési tervet a nemzeti tervezés során fokozottabban integrálják elképzeléseikbe, és mutassanak nagyobb hajlandóságot az EVÜ projektjeiben való pénzügyi közreműködésre;

94.

úgy véli, hogy a Tanácsnak és a tagállamoknak jobban kell támogatniuk az Unió azon intézményeit, amelyek az erőforrás-megosztás révén megtakarításokat tehetnek lehetővé, nevezetesen az EVÜ-t, az Európai Unió Műholdközpontját és az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskolát;

95.

felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az EVÜ számára biztosítsanak megfelelő költségvetést és személyi állományt annak érdekében, hogy módjában álljon végrehajtani a Lisszaboni Szerződés által rábízott valamennyi feladatot; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi kereten belül mindezt számításba kell venni;

96.

hangsúlyozza, hogy döntéshozatali és műveleti autonómiája érdekében az EU-nak a műholdas képalkotás, az információgyűjtés, a kommunikáció és a világűr megfigyelése terén alkalmazandó megfelelő műholdas eszközökkel kell rendelkeznie; úgy véli, hogy e területeket a jelenlegi megállapodásokban rögzítetteknél nagyobb mértékben meg lehetne osztani, akár kétoldalú alapon, akár az Európai Unió Műholdközpontjával együttműködésben a Helios, Cosmo-SkyMed és SAR-Lupe programok tekintetében; azt reméli, hogy a megfigyelő műholdak jelenlegi generációját felváltó MUSIS program az európai országok közötti, valamint az EKSZ-szel és az Unió politikai-katonai szerveivel folytatott együttműködés példája lesz;

97.

felkéri ezzel kapcsolatban a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg a jövőbeni műholdas képalkotó programokban való uniós pénzügyi részvétel lehetőségét, biztosítva ezzel az Unió politikai-katonai szervei és az EKSZ számára, hogy a műholdakat feladatokkal láthassák el, és kérésüknek megfelelően, illetve szükségleteik szerint hozzájuthassanak a válságrégiókról, valamint azon régiókról készített műholdképekhez, ahol valamilyen KBVP-missziót kell végrehajtani;

98.

emlékeztet arra, hogy uniós finanszírozást kell biztosítani a GMES projekt számára, amelynek – a GALILEO program mintájára – az EU kritikus infrastruktúrájának részévé kell válnia;

99.

megjegyzi, hogy az ATHENA mechanizmus, a korábbi parlamenti állásfoglalások és az EU harccsoportjainak alkalmazására vonatkozó doktrína tekintetében foganatosított – és például a weimari levélben kért – változtatások ellenére a mai napig egyik harccsoport alkalmazására sem került sor, noha e harccsoportok első vonalbeli haderőt képezhetnek, míg a hosszabb tartózkodásra alkalmas egyéb erők fel nem váltják azokat;

100.

úgy véli, hogy ez a helyzet aláássa a harccsoportok és általában a KBVP hitelességét, jóllehet már lett volna lehetőség e harccsoportok bevetésére; ösztönzi a tagállamokat, hogy lépjenek fel aktívan, és tegyenek eleget kötelezettségvállalásaiknak ezen eszköz érdekében, szem előtt tartva, hogy tekintettel a harccsoportokra irányuló pénzügyi és személyi beruházásokra, azok igénybevételének – több kínálkozó alkalom ellenére történt – elmaradása kockázati tényezővé vált;

101.

megismétli, hogy az ATHENA mechanizmus további átalakításra szorul a közös költségek arányának növelése és ezáltal a katonai műveletekkel kapcsolatos méltányosabb tehermegosztás biztosítása, valamint annak érdekében, hogy rábírja a tagállamokat a KBVP-missziókban vállalt vezető szereppel szembeni ellenállásuk leküzdésére;

102.

támogatja a válságkezelési eljárások felülvizsgálatának folyamatát, amelynek az év vége előtt be kell fejeződnie és elő kell segítenie a polgári és katonai KBVP-műveletek gyorsabb végrehajtását; úgy véli, hogy a válságkezelési eljárásoknak ezután is a KBVP-műveletekhez kell tartozniuk és nincs szükség olyan egyéb eszközök bevonására, amelyek esetleg nehézkessé tehetik az eljárásokat; támogatja továbbá a finanszírozási eljárások felülvizsgálatát, hogy az alapok mozgósítása rugalmasabbá és gyorsabbá váljon;

103.

úgy véli, hogy az Afrika szarván folytatott missziók összehangolásában a műveleti központnak juttatott szerep jelenti az első lépést afelé, hogy létrejöjjön egy megfelelő személyi állománnyal, kommunikációs eszközökkel és ellenőrzési hatáskörrel ellátott európai tervezési és műveletirányítási kapacitás; ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy a Központ a polgári missziók és a katonai műveletek tervezésének és irányításának nem állandó, és nem is központi szereplője;

104.

újólag kiáll egy uniós műveleti parancsnokság létrehozása mellett, amelynek feladata az EKSZ alá tartozó polgári missziók és katonai műveletek – szükség esetén állandó strukturált együttműködés révén történő – műveleti tervezése és irányítása;

105.

felhívja a figyelmet arra, hogy a Tanács 2011. decemberi következtetéseiben kifejezte azon szándékát, hogy meg kívánja erősíteni a megelőző tervezési kapacitásokat; támogatja az Európai Unió Katonai Törzse (EUKT) ezzel összefüggő hatáskörének bővítését; úgy véli, hogy a műveleti központ szintén támogathatná az EUKT-t e feladatában;

106.

érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy a helyzetelemző központot két új intézményre bontották, amelyek egyike az EU helyzetelemző szolgálata, a másik pedig egy hírszerző központ („Intelligence Centre” vagy INTCEN), és üdvözli, hogy utóbbit ki kell bővíteni abban az esetben, ha a tagállamok ki kívánják terjeszteni a KKBP-t és KBVP-t;

107.

támogatja, hogy a biztonsági kihívások jobb kezelése érdekében a KBVP szempontjából legjelentősebb uniós küldöttségeknél hozzanak létre ideiglenes vagy állandó biztonsági szakértői álláshelyeket; kéri annak vizsgálatát, hogy e szakértők milyen megelőző szerepet játszhatnak a biztonsági ügyek és a riasztási rendszerek terén;

108.

megállapítja, hogy a chicagói csúcson megerősített stratégiai partnerség révén társult EU és NATO több közös területen vállalt kötelezettségeket, így Koszovóban, Afganisztánban és a kalózkodás ellen az Ádeni-öbölben és az Indiai-óceánon folytatott küzdelemben; ezzel összefüggésben emlékeztet az EU és a NATO közötti jó együttműködés fontosságára;

109.

úgy véli, hogy az EU polgári és katonai kapacitásának megerősítése a NATO számára is előnyös, és elősegíti a két szervezet közötti szinergiák létrejöttét;

110.

rámutat arra, hogy a török–ciprusi ellentét miatti blokád nem gátolja a két szervezetet abban, hogy megfelelő csatornákon keresztül politikai párbeszédet folytassanak, a munkatársaik közötti kapcsolatoknak köszönhetően együtt dolgozzanak és összehangolják tevékenységüket; felszólít mindemellett ezen ellentét megoldására, hogy javuljon a két szervezet közötti együttműködés;

111.

üdvözli az EU és a NATO között a katonai képességek terén folytatott együttműködést, amelynek célja többek között az, hogy megelőzze a párhuzamos feladatteljesítést az Unió kapacitásmegosztási kezdeményezése és a NATO intelligens védelmi kezdeményezése (Smart Defense) között;

112.

hangsúlyozza a kiberbiztonság és -védelem terén folytatott, a védelmi képességfejlesztés terén megfigyelhető kölcsönösen kiegészítő jellegre építő gyakorlati együttműködés fontosságát, és hangsúlyozza, hogy e tekintetben – különösen a tervezés, a technológia, a képzés és a felszerelések terén – szorosabb koordinációra van szükség;

113.

csalódottságát fejezi ki a NATO-n belüli polgári válságkezelési struktúrák létrehozása miatt, tekintettel arra, hogy ez az EU-n belül már meglévő és fejlett kapacitások felesleges megkettőzését jelenti;

114.

üdvözli az afrikai kontinens békéjének és stabilitásának fenntartása érdekében az EU és az AU között folytatott együttműködést; megjegyzi, hogy az EU hozzájárul a béke és a biztonság megteremtéséhez Afrikában, ezért támogatja az AU és az afrikai regionális szervezetek – mint az ECOWAS – mindazon erőfeszítéseit, amelyek a béke megteremtésére, valamint az instabilitás, a bizonytalanság és a terrorista fenyegetések felszámolására irányulnak Afrika szarvától a Száhel-övezetig;

115.

emlékeztet arra, hogy mindmáig az EU az AMISOM költségvetésének első számú támogatója, és hangsúlyozza, hogy stratégiai elképzelést kell kidolgozni e művelet jövőjére vonatkozóan;

116.

üdvözli az EKSZ és az ENSZ Békefenntartó Műveleteinek Főosztálya között létrejött hatékony együttműködést; megjegyzi, hogy az Európai Unió harccsoportjai első vonalbeli haderőként szolgálhatnak a sürgős békefenntartó műveletek során, amíg feladatukat át nem veszi valamely ENSZ-haderő;

117.

hangsúlyozza az EU és az EBESZ közötti együttműködés fontosságát a közös érdeklődésre számot tartó területeken, továbbá olyan kérdésekben, mint a konfliktusmegelőzés, a válságkezelés, a konfliktusok utáni rehabilitáció, valamint a jogállamiság előmozdítása és megerősítése; elégedetten veszi tudomásul, hogy az együttműködés hatálya az elmúlt években kibővült és elmélyült, ugyanakkor a válság- és konfliktuskezelés terén szorosabb együttműködést és szinergiákat szorgalmaz a párhuzamos erőfeszítések elkerülése és a költséghatékony megközelítések kidolgozása érdekében;

118.

hangsúlyozza, hogy továbbra is nagy jelentőséggel bírnak az erős transzatlanti kötelékek, valamint üdvözli az EU és az USA között a válságkezelési műveletekben – köztük az EUTM Somalia, az EUNAVFOR Atalanta, az EULEX Kosovo és az EUPOL Afghanistan misszióban – való együttműködést;

119.

üdvözli az EU és a mai napig mintegy tizenkét harmadik ország között aláírt keretmegállapodásokat, amelyek célja lehetővé tenni ezen országok részvételét a KBVP keretében folytatott polgári és katonai műveletekben;

120.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, az EBESZ hivatalban lévő elnökének és az EBESZ Parlamenti Közgyűlése elnökének.