52012DC0281

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A SZÁMVEVŐSZÉKNEK A Bizottság 2011. évi igazgatási eredményeinek összefoglalása /* COM/2012/0281 final */


A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A SZÁMVEVŐSZÉKNEK

A Bizottság 2011. évi igazgatási eredményeinek összefoglalása

1.           Bevezetés

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 317. cikke szerint az Európai Bizottság az uniós költségvetést saját felelősségére és a rendelkezésre álló előirányzatok keretein belül hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával. A Szerződés előírja, hogy a tagállamok együttműködnek a Bizottsággal annak érdekében, hogy biztosítsák a költségvetési előirányzatok ezen alapelvekkel összhangban történő felhasználását.

Ezen összefoglaló jelentés elfogadásával a Bizottság átfogó politikai felelősséget vállal főigazgatóinak és szolgálatvezetőinek tevékenységéért az általuk az éves tevékenységi jelentésekben megfogalmazott megbízhatósági nyilatkozatok és fenntartások alapján az EU költségvetésének irányításáért.

Az összefoglaló jelentésben a Bizottság meghatározza a legfontosabb, kiemelten kezelendő igazgatási kérdéseket, és a megállapított hiányosságok orvoslására szolgáló intézkedéseket.

A Számvevőszék 2011-ben megszakítás nélkül négy egymást követő évben adott minősítés nélküli pozitív véleményt a konszolidált éves beszámolóról 2010-re vonatkozóan. A kifizetések jogszerűségét és szabályszerűségét illetően a Számvevőszék által becsült hibaarány[1] az összes kifizetésre vonatkozóan 2 % és 5 % közötti, amely jól összehasonlítható a 2006-os évvel, amikor is a legvalószínűbb hibaarány 7 % feletti volt. Ez mutatja, hogy a megállapított hiányosságok orvoslására szolgáló intézkedések működnek, továbbá tanúsítja a Bizottság folyamatos erőfeszítéseit is.

A Bizottság megérti, hogy a Számvevőszék módszertani változtatások mellett döntött. Ezek a változtatások az ellenőrzési mintában szereplő alapul szolgáló tranzakciók (az előfinanszírozás kivételével és a klíringet beleértve) újbóli meghatározását és valamennyi szakpolitikai területen való közbeszerzéssel kapcsolatos súlyos szabálytalanságok mennyiségi meghatározásának módszerét érintik. A 2011-es pénzügyi év tesztgyakorlat lesz a Számvevőszék új módszertana számára. A 2012-től alkalmazandó új megközelítés valószínűleg automatikusan növeli a bejelentett hibaarányt 2012-től kezdődően.

A Bizottság tudatában van annak, hogy az éves jelentések ezeket a változtatásokat egyértelműen elmagyarázzák, valamint a hibaarányokat bemutatják, fenntartva az előző évekkel való összehasonlíthatóságot. A Bizottság azonban aggályát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a közzétett megnőtt hibaarány hatással lehet az ellenőrzéssel kapcsolatos költségekre, mivel ez azt eredményezheti, hogy az érdekelt felek kiegészítő ellenőrzéseket kérnek, amely további adminisztrációs terhet jelent a kedvezményezettek és a bizottsági szolgálatok számára.

2.           a megbízhatóság alapjának megerősítése

2.1.        Elszámoltathatósági lánc

A biztosok testülete a politikai és irányítási célkitűzések operatív végrehajtását átruházza a főigazgatók és szolgálatvezetők számára, akik a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselőkként megkapják a működéshez szükséges eszközöket. Ebben a decentralizált irányítási szervezetben a különböző szereplők feladatai egyértelműen meghatározásra kerülnek. A felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők teljes körű felhatalmazással rendelkeznek a felelősségi körükbe tartozó források hatékony és eredményes igazgatását biztosító legmegfelelőbb és leghatékonyabb ellenőrzési rendszer meghatározásáért. Az éves tevékenységi jelentés a fő eszköz, amely segítségével a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő elszámol a felelősségi körébe tartozó humán és pénzügyi forrásokkal való gazdálkodásért. A felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők az éves tevékenységi jelentésekben adnak számot a rájuk bízott feladatok teljesítéséről[2], amelyekhez aláírt megbízhatósági nyilatkozatot csatolnak a pénzügyi műveletek jogszerűségéről és szabályosságáról. Az éves tevékenységi jelentés tartalmaz bármilyen, az igazgatás kapcsán felmerülő valamennyi kérdést, amelyet a biztosok testület tudomására kell hozni a politikai szinten való elismerés érdekében. Minden éves tevékenységi jelentés kifejezetten megerősíti, hogy a felelős biztos(ok) a megbízhatósági nyilatkozat végső aláírása előtt megfelelő tájékoztatásban részesült(ek) a jelentés lényegi elemeiről, így a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők által tervezett fenntartásokról is. Ezt az összefoglaló jelentést testületileg fogadták el a Bizottság egyik heti ülésén folytatott megbeszélést követően.

2.2.        Az éves tevékenységi jelentések minősége

Az éves tevékenységi jelentések fontos információforrásként szolgálnak a Számvevőszék és a mentesítésért felelős hatóság számára. A Számvevőszék 2010. évi jelentésében a 2010-ben készült 94 jelentés közül 21 minőségét értékelte. A Számvevőszék megítélése szerint 2010-ben 12 ellenőrzött éves tevékenységi jelentés ad „korrekt értékelést”, míg 9 ad „részben korrekt értékelést” a pénzgazdálkodás szabályszerűségéről. Ebből a 9 jelentésből 7 esetében a Számvevőszék véleménye szerint a fenntartások hatókörének vagy terjedelmének bővebbnek kellett volna lennie.  A 2011. évi tevékenységi jelentések bemutatják, hogy a vonatkozó szolgálatok hogyan foglalkoztak a Számvevőszék által kiemelt kérdésekkel.

A 2011. évi tevékenységi jelentésekre vonatkozó állandó utasításokat tovább finomították az adott megbízhatósági nyilatkozatok alátámasztására bemutatott bizonyítékok színvonala és a jelentések olvashatóságának további javítása érdekében.. A Bizottság elemzése rávilágít, hogy egészében véve a felülvizsgált utasításokat megfelelően hajtották végre a Bizottság-szerte. A szolgálatok valamennyi jelentős költségvetési területre és irányítási módszerre vonatkozóan szolgáltattak szabályszerűségi mutatókat és a későbbi eseményeket jelentő szolgálatok ezt a felülvizsgált iránymutatásokkal összhangban tették meg.  

A Bizottság jelentős előrelépést állapít meg a fenntartások hatókörének és az abból fakadó pénzügyi kockázat objektívebb és pontosabb meghatározása felé. Ezen előrelépések közé tartozik a nagyobb fokú következetesség a terminológia használata, a hibaarány bemutatása, a kockáztatott összeg kiszámítása és a lényegességi kritériumok alkalmazása, valamint a megosztott igazgatással kapcsolatban rendelkezésre álló legjobb megbízható információk felhasználása során.

A fejlődésre való állandó törekvés során a Bizottság központi szolgálatai továbbra is már egy korai szakaszban bekapcsolódnak a főigazgatóságok támogatása révén az éves tevékenységi jelentések kidolgozásába, megvitatva a kulcsfontosságú kérdéseket a főigazgatóságokkal és a szolgálatokkal, valamint az igényeknek megfelelően irányt mutatva a végleges szövegek minőségének javításához. A különböző szolgálatok (mint partnerek) számára újból hasznos eszközt jelentettek az (előzetes) szakértői értékelések, amelyek révén megoszthatták elképzeléseiket arról, hogy éves tevékenységi jelentéseikben miként számoljanak be a területeiket átfogó ügyekről, továbbá miként biztosítsák a megközelítések koherenciáját és az azonosított hiányosságok megfelelő kezelését.

Az éves tevékenységi jelentés a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők legfontosabb eszköze ahhoz, hogy a biztosok testülete előtt alátámasszák elszámoltathatóságukat, emellett a megbízhatósági nyilatkozathoz szükséges bizonyítékok forrása. A Bizottság elkötelezett az éves tevékenységi jelentések olvashatóságának és összehasonlíthatóságának folyamatos javítása mellett. A Bizottság utasítja a Főtitkárságot és a Költségvetési Főigazgatóságot, hogy továbbra is folyamatosan biztosítsanak iránymutatást a főigazgatóságok és a szolgálatok számára az állandó utasítások rendszeres felülvizsgálata, útmutatók, képzési intézkedések, az éves tevékenységi jelentéstervezetek minőségügyi felülvizsgálata és (előzetes) szakértői értékelési ülések segítségével.

2.3.        A hibaarányokról szóló jelentés

A főigazgatók megbízhatósági nyilatkozataiban foglalt fenntartások a hiányosságok lényeges voltáról adott értékelésükön, és/vagy az éves tevékenységi jelentésük egyes elemeihez kapcsolódó észrevételeken alapulnak. A fenntartások szükségességét meghatározó egyik kulcsfontosságú elem a feltárt vagy bejelentett hibaarányok és a kapcsolódó pénzügyi kockázat értékelése.

A Bizottság szervezeti egységei különböző megközelítés alkalmaznak a fennmaradó hibaarány figyelembevételére és kiszámítására, amelyek figyelembe veszik a felelősségi körükbe tartozó szakpolitikai területek sajátosságait. Amikor csak lehetséges, a főtitkár és a költségvetésért felelős főigazgató ösztönözte a különböző szempontok harmonizálását, különös tekintettel a fennmaradó hibaarányra. Az állandó utasításokat éppen ezért megerősítették a terminológia és a kritériumok szolgálatok általi következetes használatának, a fennmaradó hibaarány tekintetében pedig a többéves megközelítés és a „későbbi események” (az év vége és a jelentésnek a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők általi március végén történő aláírása között lezajló események) kifejezés használatának biztosítása érdekében.

Számos főigazgatóság pozitívan fogadta a hibajelentéssel kapcsolatos többéves megközelítést. A Bizottság arra utasítja a többéves programokat működtető szolgálatait, hogy éves tevékenységi jelentéseikben hozzák nyilvánosságra a kumulatív pénzügyi kockázatot egy többéves kontrollstratégia esetében, hogy 2012-től kezdődően ez legyen az egyetlen megközelítés.

A tárgyév során a strukturális alapokért felelős főigazgatóságok a lényegesség meghatározására vonatkozó új és közös megközelítés kialakításán dolgoztak. Egy fenntartás megfogalmazására vonatkozó döntés jelenleg egy háromlépcsős megközelítésen alapszik:

- a tagállami irányítási és ellenőrzési rendszerek értékelésén,

- a nemzeti hatóságok által megállapított és az éves ellenőrzési jelentésekben feltüntetett kivetített hibaarány teljes körű figyelembevételével, amikor ezeket jóvá lehet hagyni az előre meghatározott hibaszintek[3] használata helyett, valamint

- a kumulatív fennmaradó kockázat alkalmazása révén valamennyi program esetében a többéves irányítási és ellenőrzési rendszerek korrekciós képességének nyomon követésére.

Ez a megközelítés továbbá azt jelenti, hogy az éves tevékenységi jelentések nyilvánosságra hozzák valamennyi operatív program ellenőrzési rendszerének a Bizottság általi értékelését, figyelembe véve a megbízhatósági és tagállami ellenőrzési vélemények különböző szintjeit. Ez összhangban áll az egységes ellenőrzés alapelvével, továbbá megerősíti a tényt, miszerint a tagállamok felelősek saját kontrollkörnyezetükért.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a lényegességi kritériumok összehangolását célzó erőfeszítések jelentős előrehaladást jelentenek, és elősegítik az éves tevékenységi jelentések koherenciáját, olvashatóságát és átláthatóságát. A Regionális Politikai Főigazgatóságot, a Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Összetartozás Főigazgatóságát, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságot, valamint a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóságot a harmonizáció folytatására, illetve arra utasítja, hogy állapítsanak meg a 2012. évi tevékenységi jelentésekre vonatkozó egységes kritériumrendszert és megjelenítést. A Belügyi Főigazgatóságot az eltérő jogalapok ellenére a lehető legnagyobb mértékben kapcsolatba kell hozni ezzel a harmonizációs folyamattal.

2.4.        Belső ellenőrzés

Az Ellenőrzés-felügyeleti Bizottság folytatta a biztosok testületének ellenőrzési kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatását, beleértve a szervezeti nagyságrendű kérdéseket. Az Ellenőrzés-felügyeleti Bizottság továbbá tájékoztatta a biztosok testületét a 2011 végéig elfogadott ellenőrzési ajánlások végrehajtása terén elért előrelépésről. A 2007 és 2011 közötti időszakban elfogadott valamennyi ajánlás 80 %-át hajtották végre. A 2011 végén még nem teljesített 118 nagyon fontos ajánlás közül mindössze 24 esetében volt hat hónapot meghaladó késés az eredetileg kitűzött határidőhöz képest.

A Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata a költségvetési rendelet 86. cikke (3) bekezdésének megfelelően 2012 májusában benyújtotta a 2011. évre vonatkozó éves belső ellenőrzési jelentést. Ez kiegészítette a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálatának második átfogó véleményét. A vélemény a belső ellenőrzési részlegek és a Belső Ellenőrzési Szolgálat által 2009 és 2011 között, az összehangolt stratégiai ellenőrzési terv részeként végzett munkán alapul. A dokumentum a pénzgazdálkodásra összpontosít.

Az átfogó vélemény pozitív a Bizottság pénzgazdálkodását illetően, azon területek kivételével, amelyekkel kapcsolatban a főigazgatók fenntartásokat fogalmaztak meg éves tevékenységi jelentéseikben. Ezen fenntartások becsült lehetséges pénzügyi hatása a költségvetés egészének kevesebb mint 2 %-a, de nem az összes fenntartás számszerűsíthető, annak ellenére, hogy a hírnevet fenyegető lehetséges kockázatot jelentenek.

A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy az átfogó véleményhez csatolt figyelemfelhívó megjegyzésben a Belső Ellenőrzési Szolgálat számos olyan kérdést kiemel, amellyel a bizottsági szolgálatoknak foglalkozniuk kell:

- a fennmaradó hibaarány kiszámítása további összehangolásának szükségessége Bizottság-szerte,

- a külső segéllyel kapcsolatban megállapított hiányosságok a centralizált és decentralizált pályázati felhívások terén, különös tekintettel a támogatások kezelése kapcsán az uniós küldöttségek által gyakorolt ellenőrzések tervezési, beszámolási és nyomon követési fejlesztésének szükségességére,  

- olyan szakpolitikai területek, amelyek kapcsán a hibakockázat továbbra is túl magas, valamint a kohéziós politika kapcsán a megosztott igazgatáshoz kapcsolódó különleges problémák,

- a szakpolitika-csoport szintű ellenőrzési rendszerek megfelelőbb koordinálásának és harmonizálásának szükségessége, különös tekintettel a kutatáspolitikával foglalkozó főigazgatóságok helyszíni ellenőrzésére vonatkozó programokra,

- a tagállamok ellenőrzési rendszereit érintő hiányosságok, különösen a támogatási programok végrehajtásáért felelős szolgálatok általi igények elsőfokú ellenőrzése,

- a 2011 végén még mindig végrehajtás alatt álló, olyan jelentős kockázatokat érintő intézkedések, mint például a kormányzás, a projektmenedzsment és a globális navigációs műholdrendszer (GNSS) befektetett eszközei elszámolásának javítása, a kutatás területén kifizetett kárigények előzetes ellenőrzése hatékonyságának fokozása, az informatikai fejlesztések irányítása, amelynek célja a párhuzamosságok elkerülése,  a kifizetési határidők, valamint egy csalás elleni stratégia végrehajtásának számos szolgálat általi ellenőrzése.

3.           AZ ÉVES TEVÉKENYSÉGI JELENTÉSEKBEN IGAZOLT MEGBÍZHATÓSÁG ÉS A FŐIGAZGATÓK ÁLTAL MEGFOGALMAZOTT FENNTARTÁSOK

Az éves tevékenységi jelentések, és különösen a valamennyi főigazgató által aláírt nyilatkozatok megvizsgálását követően a Bizottság megállapítja, hogy valamennyien megalapozott bizonyosságot szolgáltatnak a források szándékolt célra történő felhasználását, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek betartását és azt illetően, hogy az alkalmazott kontrolleljárások a szükséges módon garantálják az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét. Néhány felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő egyes fennmaradó hiányosságokról számolt be, és éves jelentésében fenntartásokat fogalmazott meg, azonban egyik fenntartás sem kérdőjelezte meg a megbízhatóság általános szintjét.

Tizennégy főigazgató és két végrehajtó ügynökségi igazgató összesen huszonhét fenntartást fogalmazott meg 2011. évi éves tevékenységi jelentésében. 17 szolgálattal kapcsolatban jelentettek be fenntartásokat, amelyek összesen a Bizottság pénzügyi műveleteinek (bevételek és kiadások) több mint 90 %-át teszik ki. Ezek közül tizennégy még azon tizenhét fenntartás közé tartozott, amelyeket már 2010-ban megfogalmaztak, és amelyekkel kapcsolatosan 2011 végén még mindig eljárás folyt, újonnan megfogalmazott fenntartás tizenhárom volt. Három 2010-ben bejelentett fenntartás visszavonásra került.

A fenntartásokban szereplő kockáztatott összeg számszerűsített teljes összege jelentősen növekedett, a 2010. évi éves tevékenységi jelentésekben szereplő 600 millió EUR-s összegről a lehetséges legnagyobb 3 564 EUR-s összegre[4] a 2011. évi éves tevékenységi jelentésekben. A fenntartások számának és a kockáztatott összegekkel kapcsolatos pénzügyi kitettség növekedése nem a bizottsági pénzgazdálkodás minősége jelentős romlásának eredménye. Ez inkább számos technikai és strukturális tényező együttes hatása:

- E huszonhét fenntartás közül hat ugyanarra a kérdésre és programra (hetedik keretprogram) vonatkozik. Ennek oka, hogy a hetedik keretprogramot, amely 2011-ben kapott új lendületet (lásd a 3.5. fejezetet), öt főigazgató és egy végrehajtó ügynökség irányítja, és ez többszörös fenntartásokat eredményez.

- A többéves költségvetés végrehajtási ciklusának relatív lejárati időpontja:

· a közvetlen igazgatásban a programok 2007 és 2013 közötti generációja mostanra olyan végrehajtási szintet ért el, amely lehetővé teszi az utólagos ellenőrzésekből levont következtetéseket (amely megmagyarázza a hetedik kutatási keretprogram kapcsán bejelentett fenntartást),

· a megosztott igazgatásban a tagállamok megkezdik a folyamatban lévő operatív programok megnövelt számú mintái audit eredményeinek bemutatását (amely részben magyarázza a Regionális Politikai Főigazgatóság fenntartásainak kibővült hatáskörét),

· a 2007–2013-as időszak programjai jelenleg teljes körűen működnek, a 2007–2013-as időszak programjai esetében a megnövekedett szintű végrehajtás a kifizetések magasabb szintjét eredményezi, és ezáltal megnövekedett a hibák kockázata az előző évekhez képest.

- A kohéziós politika terén (lásd a 3.3. fejezetet) az igazgatás átalánybecslésének a tagállamok ellenőrző hatóságai által jelentett tényleges hibaadatokkal való felcserélése a szabályszerűségi kockázatok megfelelőbb értékelését eredményezte, azonban több program kapcsán jelentettek be fenntartásokat, és nagyobb összegek forogtak kockán.

- A fennmaradó hibaarány és a kockáztatott összegek kiszámítását célzó előfinanszírozásra vonatkozó újonnan kibocsátott iránymutatások olyan szolgáltatásokat kívánnak meg, mint például a korábbi előfinanszírozás, amelyet már elszámoltak az időközi és záró fizetési mérleggel együtt, és ezáltal megakadályozza, hogy az időközi és záró kifizetésekben szereplő hibaarányokat leátlagolják az új előfinanszírozási kiadásokkal, amelyek esetében a hibaarány továbbra is nulla.

- Számos program esetében a szabályszerűségi kockázat nagyon közel van a 2 %-os lényegességi küszöbhöz. A küszöbhöz közeli feltárt hibaarány kismértékű évközi változásai az idő során váltakozó fenntartásokat eredményeznek.  

Valamennyi főigazgató és szolgálatvezető meghatározta azokat a fő okokat, amelyek a fenntartásokhoz vezettek, és javító intézkedéseket irányzott elő ezek kezelésére. Általánosságban, a legtöbb aggály a kedvezményezettekre vonatkozó összetett támogathatósági szabályokkal (a közvetlen centralizált igazgatás alatti forrásokat érintő kérdéssel) és a közbeszerzési szabályok helytelen alkalmazásával (a kohéziós politika gyakori hibaforrásával) kapcsolatos. A Bizottság a működésre vonatkozó következtetéseket vont le ebből a tapasztalatból, és a jelentősebb egyszerűsítésre vonatkozó javaslatokat (lásd az alábbi 4.5 fejezetet) tett a programok következő generációja esetében.

Az ellenőrzési eredmények értékelése után három korábbról áthozott fenntartást visszavontak. A fenntartás visszavonásához a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselőknek be kellett mutatniuk az azonosított hiányosságok megszüntetésére szolgáló intézkedéseket, továbbá igazolniuk kellett ezek eredményességét és a hiányosságok megszüntetését. A legtöbb esetben ez olyan ellenőrzési bizonyítékok szolgáltatását jelentette, amelyek igazolták, hogy a hibaarányok egy elfogadható szintre estek vissza, vagy hogy a rendszereket megerősítették és azok immár megfelelően működnek.

3.1.        Bevétel

A tradicionális saját források (TOR) a teljes bevétel 12,2 %-ának felelnek meg a 2011. évi uniós költségvetésben. A hagyományos saját forrásokat a tagállamok állapítják meg és szedik be. E források háromnegyedét befizetik az Unió költségvetésébe, míg a maradék egynegyedet visszatartják a beszedési költségek finanszírozására. Tekintettel földrajzi helyzetére, Belgium jelentős mértékben hozzájárul a tradicionális saját forrásokhoz, a 2011. évi TOR 9,45 %-át adja. A Bizottság által végzett vizsgálatok és a Számvevőszék által végrehajtott ellenőrzések rávilágítottak az átutalások összege és az alapul szolgáló adatok közötti egyeztetés kérdésére. A Költségvetési Főigazgatóság főigazgatója fenntartást jelentett be a belga kezelési és elszámolási rendszerek megbízhatóságára vonatkozó elégtelen mértékű bizonyíték kapcsán. A Bizottság javító intézkedéseket kért, beleértve az elszámolási rendszer belső ellenőrzésének és teljes körű külső ellenőrzésének fokozását. Ezzel egyidejűleg bizonytalanság merül fel a Bizottság számlájára átutalt belga tradicionális saját források összegének helyességét illetően.

A Bizottság emlékeztet az érintett tagállamok hatóságai általi kötelezettségvállalásokra, tekintettel a cselekvési tervekre, amelyeket a vámáru-nyilatkozat feldolgozó rendszerei kapcsán azonosított hiányosságok orvoslására készítettek, valamint hangsúlyozza, hogy szorosan és szigorúan nyomon követi majd azok megvalósítását.

3.2.        Mezőgazdaság és természeti erőforrások

2010. évi éves jelentésében a Számvevőszék az éppen hogy 2 % fölé emelkedő becsült hibaarány[5] alapján megállapította, hogy a mezőgazdaság és természeti erőforrások fejezetben lényeges hibák találhatóak. Ugyanakkor jelezte, hogy az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER) szerinti közvetlen kifizetéseket illetően, amelyek a teljes EMGA-kiadás 91,4 %-ának felelnek meg, hogy azok lényeges hibáktól mentesek.

A 2011. évi éves tevékenységi jelentésében a mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató három fenntartást fogalmazott meg.

- Tekintettel a mezőgazdasági kiadások igazgatása és ellenőrzése területén az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER) jelentős szerepére és az IIER Bulgáriában és Portugáliában feltárt komoly hiányosságaira, a jó hírnév megőrzése érdekében a 2010. évi fenntartást áthozták, annak ellenére, hogy a hiányosságok pénzügyi hatása nem érte el a lényegességi küszöböt. 2010-ben ezt a fenntartást Bulgária, Románia és Portugália kapcsán jelentették be. 2011-ben a Romániával kapcsolatos fenntartást visszavonták, miután a Bizottság által végzett ellenőrzések rámutattak, hogy a romániai cselekvési tervet végrehajtották és az elvégett munka megfelelő volt.

- A vidékfejlesztési intézkedésekkel kapcsolatos kiadásokra vonatkozó új fenntartást jelentettek be, mivel a fennmaradó hibaarány (2,36 %) némileg meghaladta a 2011. évi lényegességi küszöböt. A hibaarány ezen növekedésének oka főként az, hogy a vidékfejlesztést a programokban szereplő sok és/vagy összetett tényező befolyásolja, és ez növeli a kedvezményezettek általi hibakockázatot, valamint nehezebbé és költségesebbé teszik a nemzeti hatóságok általi ellenőrzések elvégzését.

- Az igazolt ökológia termékek felügyeletével és ellenőrzésével kapcsolatos hiányosságokra vonatkozó, a hírnevet veszélyeztető fenntartást jelentettek be. A 2011. évi események rávilágítottak, hogy a biogazdálkodási ágazatban végzett ellenőrzések nem megfelelőek, továbbá hiányosságok lehetnek a tagállamok és a harmadik országok ellenőrző rendszereinek EU által való felülvizsgálatában, beleértve az Unióba irányuló behozatalra szánt ökológiai termékek igazolását végző felügyeleti szervek ellenőrzését illetően.

A tengerügyi és halászati főigazgató továbbra is fenntartással él a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközzel (HOPE) kapcsolatban egy németországi programot illetően, amely kapcsán korrekcióra lesz szükség, ez azonban egy értékelési gyakorlattól függ.

A tengerügyi és halászati főigazgató új fenntartást jelentett be az Európai Halászati Alap (EHA) igazgatási és ellenőrzési rendszereivel és a fedélzeti beruházásokkal kapcsolatban, mivel a kiadások támogathatóságára vonatkozó hibákat találtak, valamint megállapították, hogy a tagállamok nem igazolják kellő mértékben, hogy a fedélzeti beruházások növelik a hajók halfogási képességét.

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének tagállami nyilvántartásait érintő súlyos biztonsági sérelem csorbította a Bizottság jó hírnevét, ezért az éghajlat-politikai főigazgató nem vonta vissza fenntartását.

Az egészségügyért és fogyasztóvédelemért felelős főigazgató fenntartás jelentett be a tagállamok költségigénylésének pontosságát illetően, az állatbetegségek felszámolására és felügyeletére irányuló programok keretében az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó szakpolitika területén. A feltárt hibák legfőbb forrása a tagállamok költségigénylése, amely nem megfelelően alkalmazza a jogszabályban meghatározott támogathatósági szabályokat. Az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó hibaarány csökkentésére tekintettel az egészségügyért és fogyasztóvédelemért felelős főigazgató a korábbi évek során számos lépést tett. Többek között egy bizottsági határozat bevezette a támogatható kiadás pontosabb és korlátozóbb meghatározását a 2011. január 1-jével induló állat-egészségügyi programok tekintetében. Az átalányösszegek 2012-től való bevezetése tovább csökkenti a tagállamok költségigénylésével kapcsolatos hibákat a következő években.

3.3.                  Kohézió, energiaügy és közlekedés

Sok éven keresztül a kohéziós politika minden más szakpolitikai területnél magasabb becsült hibaaránnyal rendelkezett. 2010-ben a Számvevőszék becslése szerint az erre a fejezetre vonatkozó legvalószínűbb hibaarány 7,7 % volt. A feltárt hibaarány az éves ingadozásoktól függ, továbbá a többéves végrehajtási ciklus adott szakasza is befolyásolja. 2010 volt az első olyan év, amelyben a jelenlegi szabályozási keret szerinti programok legtöbbje már teljes körűen működött, és amelyben a legtöbb tagállami hatóság már végrehajtott projekteket és elszámolt kiadásokat, növelve ezáltal a hibák kockázatát.

A regionális politikai főigazgató két fenntartással élt: az egyik a meghatározott operatív programok (Németországban, Magyarországon, Írországban, Olaszországban és Spanyolországban), valamint az ERFA/Kohéziós Alap 2000–2006-os időszakra vonatkozó határokon átívelő programok igazgatási és ellenőrzési rendszereivel kapcsolatos, hírnevet veszélyeztető fenntartás, a másik az ERFA/Kohéziós Alap keretében tizennyolc uniós tagállamban[6] meghatározott operatív programok igazgatási és ellenőrzési rendszereivel, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság IPA igazgatási és ellenőrzési rendszereivel és az európai területi együttműködés keretében végrehajtott programokkal, valamint a 2007–2013-as időszakra vonatkozó IPA[7]/határon átnyúló együttműködési programokkal kapcsolatos fenntartás.

A Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Összetartozás Főigazgatóságának vezetője két fenntartással élt: ezek közül az egyik (Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország vonatkozásában) az ESZA 2000–2006-os operatív programjainak igazgatási és ellenőrzési rendszereivel, a másik (Belgium, Csehország, Németország, Olaszország, Lettország, Románia, Szlovákia, Spanyolország és az Egyesült Királyság vonatkozásában) az ESZA 2007–2013-as operatív programjainak, és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság IPA-program igazgatási és ellenőrzési rendszereivel kapcsolatos. Mindkét fenntartást az azonosított operatív programokra vonatkozó igazgatási és ellenőrzési rendszerek kulcsfontosságú elemeinek súlyos hiányosságait követően fogalmazták meg.

Mindkét főigazgatóság fenntartásaiban szereplő hiányosságok többek között a tanúsítási tevékenységekre, magas hibaarányokra, a közbeszerzési szabályoknak való megfelelésre, a támogathatósági szabályokra, igazgatási ellenőrzésekre, vagy az ellenőrzési nyomvonal hiányára vonatkoznak.

A Bizottság a továbbiakban is következetesen élni fog felügyeleti jogával és nyomást fog gyakorolni a tagállamokra annak érdekében, hogy azok haladéktalanul orvosolják az igazgatási és ellenőrzési rendszerekben feltárt hiányosságokat, illetve szükség esetén a kifizetéseket is rendszeresen megszakítja vagy felfüggeszti, és pénzügyi korrekciót is alkalmaz. A Bizottság erőfeszítéseit főként ezekre a területekre fogja összpontosítani, összehangoltan alkalmazva a megelőző és a korrekciós intézkedéseket. A költségvetési rendelet háromévenkénti felülvizsgálata során, valamint az ágazatspecifikus javaslatokban a Bizottság azt javasolta, hogy a nemzeti akkreditált hatóságok minden megosztott igazgatás alá tartozó program esetében tegyenek igazgatási megbízhatósági nyilatkozatot, hasonlóan az agrárpolitikához hasonlóan.

A Kohéziós Főigazgatóság számszerűsíti a fenntartásokat a teljes becsült kockáztatott összeg bejelentése és a pénzügyi kockázat becslése révén:

- A teljes becsült kockáztatott összeg (az elfogadott hibaarány alapján) a 2007– 2013-as időszak programjainak 2011. évi időközi kifizetései százalékra való számszerűsítésére utal, és azt a Bizottság számolja ki az ellenőrző hatóságok által elvégzett műveletek ellenőrzése és a 2011. évi éves ellenőrzési jelentésekben szereplő hibaarányok alapján, annak az érintett főigazgatóságok által történő jóváhagyását követően. A kockáztatott összeg 3,1 % és 6,8 % közötti a Regionális Politikai Főigazgatóság és 2 % és 2,5 % közötti a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága esetében.

- A becsült pénzügyi kockázatot a 2007–2013-as időszak programjainak hatására utal, amelyek esetében az érintett főigazgatóságok nem rendelkeztek ésszerű bizonyossággal és emiatt fenntartással éltek. A fenntartások becsült pénzügyi hatása 632 millió EUR és 1 427 millió EUR közötti a Regionális Politikai Főigazgatóság, és 59 millió EUR a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága esetében. Ezek az összegek a 2011. évi kifizetések 2,1 % és 4,8 %­-a közötti összegnek, illetve annak 0,6 %-ának felelnek meg.  

Általánosságban, a Regionális Politikai Főigazgatóság és a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága éves tevékenységi jelentéseiben lévő fenntartások számszerűsítése nem hasonlítható össze közvetlenül a kohéziós politikára vonatkozó összevont hibaarányokkal, ahogy azt a Számvevőszék éves jelentésében megbecsülte. A fő különbségek az alábbiakkal kapcsolatosak:

- A tesztelésen áteső különböző programok hatással lehetnek a teszteredményekre: a Számvevőszék az ügyletek (kifizetések) reprezentatív mintájára alapozza számítását, és ezt kivetíti a kohéziós politika valamennyi kiadására, míg a Bizottság által számított arányok az alapokra vonatkoznak, és lefednek minden azonos irányítási és ellenőrzési rendszer alatt működő programot vagy programcsoportot.

- Időkülönbség: a kockáztatott összeget a Bizottság az ellenőrzési ciklus egy későbbi szakaszában számítja ki, összehasonlítva azt a Számvevőszék által jelentett hibaaránnyal. A vonatkozó rendeletekkel összhangban a tagállamok által benyújtott éves ellenőrzési jelentések a 2010. évi kiadásokra vonatkoznak, míg a Számvevőszék által évenként bejelentett hibaarány a vonatkozó évben meghatározott hibák alapján kerül kiszámításra.

- A Bizottság többéves ellenőrzési stratégiákat vezet be, így a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők ennek megfelelően értékelik az ellenőrzési rendszerek működését. Ezzel szemben a Számvevőszéknek éves ellenőrzési véleményt kell megfogalmaznia. Számos program esetében a szabálytalanságok kockázata többéves viszonylatban kezelhetőnek tűnik, éves szinten értékelve azonban egyes programok és tagállamok esetében a becsült átlagoknál magasabb is lehet. A bizottsági szolgálatok ezért éves tevékenységi jelentéseiben a strukturális intézkedések kapcsán feltüntetett kockáztatott összeg figyelembe veszi a többéves igazgatási és ellenőrzési rendszerekben alkalmazott mérséklő és korrekciós intézkedéseket (amelyek évekkel a tagállamtól a kedvezményezettek, vagy a Bizottságtól a tagállam felé történő kifizetések után is lehetővé teszik a korrekciókat. A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatában szereplő hibaarány ezért általában magasabb, mivel olyan hibákat is tartalmaz, amelyeket a későbbi években még ki lehet javítani, ha az ellenőrzési lánc összes szereplője beavatkozik.

- A hibaarányok számszerűsítése időnként különböző feltételezéseken alapul, különösen olyan esetben, amikor a hiba valódi értéke ismeretlen. Például, a bizottsági szolgálatoktól eltérően a Számvevőszék a közbeszerzési szabályok súlyos megsértését a szerződés összértékének megfelelően számszerűsíti, míg az uniós költségvetés tényleges gazdasági vesztesége korlátozódik az ilyen jellegű kötelezettségszegésekből előnyt szerző szerződő felek további haszonkulcsára.

A Bizottság szolgálatai elemezték a Számvevőszék által a 2006–2009 közötti időszakra vonatkozóan feltárt hibákat, és elemzésüket egy munkadokumentumban tették közzé[8]. Ez a dokumentum rávilágít, hogy a támogathatósági feltételek nem teljesítése és a közbeszerzési szabályok vagy eljárások hibás alkalmazása a leggyakoribb feltárt hibatípus a kohéziós politika területén. A nem megfelelő ellenőrzési nyomvonal, valamint a jövedelemtermelő projektek esetében a társfinanszírozási arány helytelen kiszámítása szintén hibaforrásnak számít. Az elvégzett elemzés azt mutatja, hogy a projektek kiválasztása és a nem támogatható költségek a legfőbb támogathatósági hibák, míg a közbeszerzés terén a legfontosabb hibaforrásnak az ajánlatok értékelése, a nem megfelelő pályázati eljárások és közzététel alkalmazása számít.

2011-ben a Bizottság javaslatokat tett a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan, többek között számos jelentős fejlesztési javaslatot, különös tekintettel a megosztott igazgatásra (amely a költségvetés közel 80-át teszi ki) a finanszírozási rendszerek tervezésének javítása, a hibakockázat kezelése, a kedvezményezettek és egyéb érdekelt felek adminisztratív terheinek korlátozása, valamint az ellenőrzések operatív költségének csökkentése érdekében.  A költségvetési rendelet felülvizsgálatának részeként a Bizottság azt javasolta, hogy az akkreditált szervek minden megosztott igazgatás alá tartozó programja esetében éves igazgatási megbízhatósági nyilatkozatot tegyenek, ahogy ez a kohéziós politika területén már megtörtént.

A 2014–2020 közötti időszak kohéziós politikájára vonatkozóan a Bizottság a költségvetési kiadások pénzgazdálkodásának és szabályszerűségének továbbfejlesztését javasolta, az adott év során a tagállami kifizetések 10 %-os visszatartása, valamint egy éves elszámolás révén, azt követően, hogy a tagállamok benyújtják hitelesített éves beszámolóikat.

A megbízható és teljes pénzügyi információk és ellenőrzési adatok tagállamok általi biztosítása egy olyan terület, amely kapcsán fejlesztésekre van szükség. A Bizottság ezért az idei évtől kezdve elküldi a tagállamok éves összefoglalóit és azok tartalmi elemzéseit a mentesítésért felelős hatóság számára a Szerződés 319. cikkének rendelkezéseivel összhangban. Adott esetben a Bizottság javaslatokat tesz a nemzeti hatóságok jelentéstételi eszközeinek javítására vonatkozóan, nevezetesen a nemzeti ellenőrzések eredményeire és véleményekre vonatkozóan, hogy azok megfelelőbb módon hozzájáruljanak a Bizottság megbízhatóságellenőrzési eljárásaihoz.

A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy nyilvánítsák ki az elszámoltathatóság és átláthatóság fokozása melletti elkötelezettségüket, ahol szükséges az ellenőrzési intézkedések megerősítésével, a jelenlegi programozási időszak hátralevő idejére, különösen az első szintű igazgatási ellenőrzések tekintetében, még mielőtt a kiadásokat igazolnák a Bizottság felé. Felszólítja továbbá a tagállamokat a hibák kezelésére és az éves ellenőrzési jelentések, valamint az éves összefoglalókra vonatkozó útmutató követésére, hogy ezáltal a bizonyosság értékes kiegészítő forrásává tegyék azokat, valamint hasznos információforrásként szolgáljanak a mentesítésért felelős hatóság számára. A Bizottság ösztönzi valamennyi tagállamot, hogy kövessék annak a 15 tagállamnak[9] a példáját, amelyek megbízhatósági nyilatkozatot is benyújtottak az éves összefoglalókkal együtt, illetve hogy egyéb intézkedésekkel is bizonyítsák az uniós forrásokkal való hatékony és eredményes gazdálkodás és az átláthatóság melletti elkötelezettségüket.

3.4.                  Külső támogatás, fejlesztés és bővítés

Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását követően pontosították az uniós költségvetés kezelésére és elszámolására vonatkozó szabályokat.  Az EKSZ és a Bizottság személyzetét külön osztották el a küldöttségekben, azzal a céllal, hogy különbséget tegyenek a Bizottság és az EKSZ küldöttségekben belüli alapvető feladatai között, fenntartva bizonyos fokú rugalmasságot. Annak biztosítása érdekében, hogy a személyzetet (és egyéb igazgatási forrásokat) az eredeti rendeltetésük szerinti célokra használják fel,  a küldöttségvezetők közös EKSZ/Bizottság közös utasításokat és útmutatást[10] kaptak a küldöttségi személyzet igazgatására vonatkozóan.

A költségvetési rendelet 2010. november 24-i felülvizsgálatát követően az uniós küldöttségvezetők először adtak megbízhatósági nyilatkozat az adott év átruházott felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselői számára.

A küldöttségvezetők számára ezenfelül az Európai Unió küldöttségeinek kezelésére vonatkozó, az EKSZ és a Bizottság által közösen kialakított keretet[11] is biztosítottak. E célból létrehozták a küldöttségeknek az EKSZ és a Bizottság képviselőiből álló irányítóbizottságát (EUDEL).

Az Európai Számvevőszék ajánlása alapján az éves tevékenységi jelentések megbízhatósági nyilatkozatainak további támogatása érdekében a Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság kidolgozott egy kiemelt mutatót a fennmaradó hibák becsült pénzügyi hatásának mérésére, valamennyi szabályszerűségi ellenőrzés elvégzését követően. Az ellenőrzési tevékenység megkezdését követően egy ilyen mutató várhatóan 2012. tárgyévben fog rendelkezésre állni. A Bővítési Főigazgatóság számára már rendelkezésre áll egy ilyen mutató a decentralizált gazdálkodás alá tartozó alapok esetében. Egy kísérleti munkatervet indítottak útjára a lefedettség kiterjesztésére, hogy a centralizált gazdálkodás alá tartozó alapokat is magukba foglalják.

A belső ellenőr átfogó véleményében hangsúlyozottaknak megfelelően a külső segélynek a dekoncentrált delegációk általi ellenőrzése révén nyújtott biztonságot fokozni kell jobb tervezés és ellenőrzés segítségével.

3.5.                  Kutatás és egyéb belső politikák

A kutatással foglalkozó főigazgatóságoknak a hatodik keretprogramra (2002–2006) vonatkozó közös ellenőrzési stratégiája az ellenőrzések hatóköre és az ellenőrzési eredmények tekintetében is sikeresnek bizonyult. Az időszak végén a többéves fennmaradó hibaarány[12] alapvetően csökkent, egyes főigazgatóságok esetében pedig igen közel került a 2 %-os célszámhoz. Ugyan a hatodik keretprogramra vonatkozó fenntartásokat nem vonták vissza, az ellenőrzések költsége nem igazolja a 2 % alatti érték elérésére irányuló további erőfeszítéseket.

A hatodik keretprogramra vonatkozóan az információs társadalmi és médiaügyi főigazgató által 2011-ben feltárt hibaarány (2 % alatti) megerősítette a 2010-ben követett megközelítést, amely értelmében nem fűztek további minősítést a megbízhatósági nyilatkozathoz, mivel a többéves hibaarány (a teljes hatodik keretprogram vonatkozásában) várhatóan elmarad a kitűzött aránytól 2011 folyamán.

A hetedik kutatási keretprogram (2007–2013) 2011-ben kapott lendületet, amikor a program túljutott félidején és a program kezdetekor útjára indított első projektek befejezésükhöz közeledtek. Ahogy a tavalyi ideiglenes hibaarány már jelezte, a reprezentatív ellenőrzési minták azt mutatták, hogy a teljes lakosságra vonatkozó hibaarány meghaladja a 2 %-os küszöböt. Következésképpen, a kutatással foglalkozó főigazgatóságok és a Kutatási Végrehajtó Ügynökség[13] 2011-től kezdődően fenntartásokkal élt a hetedik keretprogramra vonatkozóan.

A 2011-ben bevezetett egyszerűsítési intézkedéseknek pozitívan kell befolyásolniuk a jövőben a hibaarányt. A hibák csökkentésére fennmaradó lehetőséget különösen az alábbi tevékenység révén kívánják kihasználni: a leggyakoribb hibákkal kapcsolatos útmutatás és visszajelzés javítása a résztvevők és ellenőrök számára, az előzetes ellenőrzési stratégia fejlesztése, valamint megfelelő számú utólagos ellenőrzés elvégzése a fennmaradó hibaarány és a visszafizettetési intézkedések javítása érdekében többéves távlatban. Még ezen intézkedések ellenére is, a hetedik keretprogram ellenőrzési stratégiái is 2 % és 5 % közötti fennmaradó hibaarányt eredményezhetnek a hetedik keretprogram életciklusa végén.

A jelenlegi eljárások értelmében hét felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő felelős a kutatási költségvetés irányításáért.  Mindegyik tisztviselő célja, hogy reprezentatív hibaarányt érjen el a költségvetés általa irányított része esetében. Ez jelentős mértékű tervezési nehézséget és ugyanazon kedvezményezettek különböző szolgálatok általi többszörös pénzügyi ellenőrzését eredményezi. Emiatt megállapodtak, hogy 2012-től kezdődően bevezetik a közös reprezentatív ellenőrzési mintákat a teljes kutatási ágazatban. Ez főként a kedvezményezetteket sújtó adminisztratív terheket csökkenti majd a többszörös ellenőrzések számának csökkentése révén.

A kommunikációs főigazgató nem oldotta fel a jó hírnév megőrzése érdekében megfogalmazott, a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó jogszabályoknak a Bizottság szolgálatai által történő lehetséges megsértésével kapcsolatos legelőször 2008-ban bejelentett fenntartást. A cselekvési tervben előírt korrekciós intézkedések legtöbbjét meghozták, azonban a média folyamatos fejlődése (mint a médiafelügyeleti rendszer vagy az új média-szolgáltatások kiterjedt alkalmazása) új megfelelési kihívásokat eredményez, amelyeknek azelőtt eleget kell tenni, hogy ezt a fenntartást vissza lehetne vonni, amelyre várhatóan a következő év folyamán kerül sor.

Az oktatási, audiovizuális és kulturális főigazgató által központilag irányított tevékenységek hibaaránya[14] 2 % alá csökkent, és a közvetlen centralizált igazgatásra vonatkozó 2010. évi fenntartást vissza lehet vonni hatékony mérséklő intézkedések és egy reprezentatívabb minta bevezetését követően.

Az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség főigazgatója arról számolt be, hogy fejlődés tapasztalható a kezelési támogatások ellenőrzési rendszerek fejlesztését célzó cselekvési tervek végrehajtása terén. Az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség visszavonta a Kultúra és Ifjúság Programmal kapcsolatos tavalyi fenntartást a hibaarány csökkentését követően. A Végrehajtó Ügynökség azonban úgy döntött, hogy új fenntartást jelent be az egész életen át tartó tanulás program kapcsán. A fent említett fenntartás kezelése érdekében az Ügynökség már elfogadott egy cselekvési tervet a 2010. évi éves tevékenységi jelentésben, amely az Ügynökség által irányított valamennyi program, beleértve az egész életen át tartó tanulás programot is, enyhítő intézkedéseket irányzott elő. Az Ügynökség tovább folytatja erőfeszítéseit, hogy segítsen a kedvezményezetteknek megfelelni a követelményeknek, különösen az igazoló okmányok benyújtása terén.

A belügyi főigazgató 2011-ben két fenntartást fogalmazott meg éves tevékenységi jelentésében, az egyiket a jó hírnév megőrzése érdekében, a nagyméretű IT-rendszerek (a SIS II projekt) végrehajtásának késedelme miatt. Ennek a projektnek a vonatkozásában jelentős előrelépés történt 2011-ben e nagyméretű IT-rendszernek a sikeres telepítése felé. A részletes cselekvési tervet teljes körűen végrehajtották, azonban új események további késedelmeket okoztak, például az, hogy a felelős tagállam nem tudta biztosítani a teszteléshez előirányzott teszteszközöket, egyes tagállamokban a nemzeti fejlesztésekkel kapcsolatos új késedelmek fordultak elő vagy a központi rendszer szintjén voltak késedelmek.  A második és egyben új fenntartás a „Terrorizmus és egyéb biztonsági vonatkozású veszélyek megelőzése, az azokra való felkészültség és következményeik kezelése” és a „Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem egyedi program” pénzügyi programok keretében nyújtott, nem ellenőrzött támogatások esetében a fennmaradó hibaarányból eredő pénzügyi kockázattal kapcsolatos.  Ezek a programok viszonylag új szakpolitikai területeket és kedvezményezetteket céloznak, és a belügyi főigazgató biztos abban, hogy az ellenőrzések számának növekedése és a kedvezményezettek számára nyújtott megfelelőbb tájékoztatás a közeljövőben segít csökkenteni a hibaarányt.

A vállalkozáspolitikai és ipari főigazgató kiterjesztette az Európai Űrügynökség (ESA) pénzügyi beszámolásának megbízhatóságával kapcsolatos fenntartást. 2011 során a Bizottságnak az Európai Űrügynökségre vonatkozó felügyeleti és ellenőrzési stratégiáját tovább erősítették: folytatja az ESA által benyújtott pénzügyi jelentések ellenőrzését, valamint ösztönzi és támogatja az ESA-t cselekvési terve végrehajtása során, amelynek célja az ESA külső ellenőrzési bizottsága által bejelentett ajánlások kezelése, továbbá a bizottságnak történő pénzügyi beszámoló minőségének javítása. Tekintettel a jelenleg zajló intézkedésekre, a Bizottság azzal számol, hogy ezeket a kérdéseket hamarosan korrigálják, amely lehetővé teszi a fenntartás mértékének csökkentését, majd visszavonását. Ezenfelül, a külső szakértők alkalmazása segítette a 2011. évi uniós mérlegben szereplő befektetett eszközök értékének megbízhatóságát.

A Bizottság elégedett a szellemitulajdon-jogok szolgálatai általi tiszteletben tartásának kérdése kapcsán végzett munkával, és arra ösztönzi őket, hogy valamennyi szükséges lépést tegyenek meg annak érdekében, hogy ezt a fenntartást 2012-ben vissza lehessen vonni. Üdvözli továbbá a szellemitulajdon-jogoknak a Bizottságban való kezelésére vonatkozó iránymutatásokat[15].

Örömmel fogadja továbbá az alacsony fennmaradó hibaarányt a hatodik kutatási keretprogram életciklusa végén, valamint tudomásul veszi a hetedik keretprogram ellenőrzési stratégiájával kapcsolatos elvárásokat és korlátozásokat.

A Bizottság tudomással veszi az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség által irányított egész életen át tartó tanulás programra vonatkozó fenntartást, a kedvezményezetteknek a követelményekkel kapcsolatos megfelelőbb tájékoztatása kapcsán végzett munka ellenére. Felkéri az Ügynökséget, hogy fokozza erőfeszítéseit.

A Bizottság elismeri, hogy a nagyméretű IT-rendszerek, mint például a SIS II kifejlesztése és igazgatása különösen jelentős kihívást jelent. Erőteljes irányítási mechanizmusokat vezetett be, és továbbra is fő prioritásként kezeli a hatékony kormányzás és az érdekelt felekkel való szoros együttműködés fenntartását a SIS II kapcsán.

4.           Átfogó problémák és megoldások

4.1.        Az uniós költségvetés hozzáadott értéke

A Bizottság igazgatási eredményeiről szóló jelentéstétel nem korlátozódik a pénzügyi szabályoknak való megfelelésről és a hibaarányokról szóló jelentéstételre. A kiadások minősége és az uniós költségvetés hozzáadott értéke két olyan fontos tényező, amelyet igazolni kell. Éves tevékenységi jelentéseikben a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők bemutatják, hogy miként használták fel pénzügyi és emberi erőforrásaikat a biztosok testülete által meghatározott szakpolitikai célkitűzések megvalósítására, rávilágítva továbbá, hogy a szakpolitikák miként teremtenek hozzáadott értékeket az uniós társadalom számára. Az éves tevékenységi jelentések elkészítésére vonatkozó állandó utasítások szerint nagyobb figyelmet kell fordítani az ilyen típusú jelentéstételre.

2012 februárjában az EUMSZ 318. cikke alapján a Bizottság első alkalommal tett jelentést[16] az Unió pénzügyi helyzetének az elért eredmények alapján történő értékeléséről. A jelentés áttekintést kíván nyújtani az uniós programok célkitűzéseiről, valamint azokról a hatásokról és eredményekről, amelyeket az értékelések idején a programok adott szakaszától függően értek el. A jelentés – amely minden évben csak kevés számú, de elérhető releváns értékeléssel rendelkező programot vizsgál – középtávon a különböző módszerek szerint irányított pénzügyi programok széles körét tudja majd lefedni. A jelentés a közvetlen uniós pénzügyi beavatkozás két fő területét fedi le:  az oktatás és kultúra; valamint a kutatás.

A Belső Ellenőrzési Szolgálat továbbá jelentős erőfeszítéseket tett a teljesítményellenőrzési keret meghatározása és az ellenőröknek szóló belső képzési program kifejlesztése érdekében.

A Bizottság utasította a Főtitkárságot, hogy térképezze fel az éves tevékenységi jelentésnek az EUMSZ 318. cikke alapján való átfogóbbá tételének lehetőségeit, a költségvetés által finanszírozott valamennyi tevékenységre vonatkozóan, beleértve a felmentési eljárásokkal kapcsolatos megfelelő meghatározásokat, miközben nagymértékben támaszkodik a rendelkezésre álló teljesítménnyel kapcsolatos adatokra, mint az értékelési jelentések, az éves tevékenységi jelentések és a költségvetési tervezethez kapcsolódó tevékenységi beszámolók.

4.2.        Átlátható jelentés a kifizetések megszakításáról és felfüggesztéséről, a visszafizettetésekről és a pénzügyi korrekciókról a megosztott igazgatásban[17]

4.2.1.     A kifizetési eljárások Bizottság általi megszakításával és a kifizetések felfüggesztésével kapcsolatos információk

A mentesítésért felelős hatóság iránti, a 2008. évi cselekvési tervében szereplő, a strukturális cselekvésekkel kapcsolatos felügyeleti szerepének erősítésére irányuló kötelezettségvállalásával összhangban, a Bizottság arra ösztönzi szolgálatait, hogy a jogi feltételek teljesülése esetén azonnal szakítsák meg a kifizetési eljárásokat és tegyenek javaslatot a felfüggesztésre. A megosztott igazgatás keretein belül a Bizottság megszakítja vagy felfüggeszti a kifizetési eljárásokat, amint bizonyításra kerül, hogy súlyos hiányosság tapasztalható a tagállamok igazgatási és ellenőrzési rendszereiben.

A megosztott igazgatású műveleteket végző szolgálatok éves tevékenységi jelentésükben számot adtak minden megszakításról vagy felfüggesztésről. Az információk magukban foglalták az érintett operatív programokat, az érintett tagállamot, a hiányosság típusát, a határozatot kiváltó okokat és valamennyi határozat költségvetési hatását. Az információ a megalapozott bizonyosság és elszámoltathatóság fontos elemének számít.

Miután a 2007–2013-as időszak tekintetében bevezették az új megszakítási eszközt, a megosztott igazgatás szerint működő főigazgatóságok 2011-ben összesen 2 634 millió EUR összegben és 91 program vonatkozásában hoztak a kifizetési határidők megszakítására irányuló formális határozatot. A biztosok testülete négy[18] kifizetésfelfüggesztési határozatot is hozott a 2007–2013 közötti programok esetében.  A kifizetéseket nem folytatják, amíg a továbbruházott felhatalmazás útján engedélyezésre jogosult tisztviselő nem szerez egyértelmű ellenőrzési bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a megszakítások és/vagy felfüggesztések okait orvosolták, a szükséges pénzügyi korrekciókat elvégezték és nincs valószínűsége, hogy a Bizottság jövőbeni kiadásokat hitelesítene.

A Bizottság megerősíti, hogy a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselőnek, ha teljesülnek az erre vonatkozó feltételek, fő szabályként meg kell szakítania a kifizetési eljárásokat, a biztosok testülete felé pedig az eljárások felfüggesztését kell javasolnia, egészen addig, amíg a tagállami hatóságok végre nem hajtják a szükséges korrekciós intézkedéseket.

4.2.2.     A Bizottság által a tagállamokra kiszabott pénzügyi korrekciók

A jelentésekben szereplő pénzügyi korrekciók másik típusát a Bizottság által a tagállamokra kiszabott pénzügyi korrekciók képezték. A Regionális Politikai Főigazgatóság a 2000–2011-es időszak tekintetében összesen 7,13 milliárd EUR összegű, uniós ellenőrzésekből eredő pénzügyi korrekcióról számolt be. A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága 1,8 milliárd EUR-ról, míg a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 7,7 milliárd EUR-ról számolt be.

Az Európai Unió éves beszámolójának kiegészítő melléklete átfogóbb információkat tartalmaz a Bizottság által határozattal kiszabott és az év során végrehajtott pénzügyi korrekciókról, valamint a visszafizettetésekről.

4.2.3.     A tagállamok által a pénzügyi korrekciókról és visszafizettetésekről nyújtott információk

Az indokolatlanul kifizetett összegek korrekciója a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás egyik fő vetülete. 2011-ben folyamatos erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy a szükséges esetekben megtörténjen a pénzügyi korrekciók kiszabása, javuljon a pénzügyi korrekciókkal és visszafizettetésekkel kapcsolatos tagállami adatok színvonala, és a legjobb gyakorlatok alkalmazásának előmozdításával jobbá váljanak a tagállami és uniós szintű visszafizettetési mechanizmusok.

Az éves tevékenységi jelentések a megosztott igazgatás tekintetében részletes információkat közölnek a tagállamok által végrehajtott, és a Bizottság felé jelentett pénzügyi korrekciókról, és értékelik a tagállami ellenőrzési rendszereket. A kohéziós politika területén a tagállamok saját ellenőrzési tevékenységük és az uniós ellenőrzés eredményeit is felhasználják a pénzügyi korrekciók végrehajtására. Ezek jelentésére egy éves, március 31-ig kitolódó késéssel kerül sor, így a tagállamok 2011-ben a 2010. évi korrekciókról tettek jelentést. A továbbruházott felhatalmazás útján engedélyezésre jogosult tisztviselők nyújtották azonban be a legfrissebb adatokat éves tevékenységi jelentéseik aláírásának időpontjáig.

A regionális politika vonatkozásában a tagállamok közlésük szerint 2010 végéig a 2000–2006-os időszak programjai kapcsán 5,1 milliárd EUR összegben szabtak ki pénzügyi korrekciókat. A tagállamok közölték, hogy ezeket a pénzügyi korrekciókat visszavonások (közel 4 milliárd EUR vagy a visszafizetések teljes összegének 78 %-a) vagy az egyéni kedvezményezettek visszafizetései révén hajtották végre (közel 1,1 milliárd EUR vagy 22 %).

Az ERFA/Kohéziós Alap 2007–2013-as időszak alatti programjai esetében a tagállamok közölték, hogy 2010-ben 212 millió EUR összegben szabtak ki pénzügyi korrekciót (ebből 156 millió EUR visszavonás, 31 millió EUR visszafizettetés, 25 millió EUR pedig függőben lévő visszafizetés). 2011-ben az éves tevékenységi jelentés aláírásnak időpontjáig a tagállamok 342 millió EUR összegű korrekciót közöltek az ERFA/Kohéziós Alap programjai esetében.

Az ERFA/Kohéziós Alap 2007–2013-as időszak alatti programjai esetében a tagállamok közölték, hogy 2010-ben 52 millió EUR összegben szabtak ki pénzügyi korrekciót (ebből 33 millió EUR visszavonás, 4 millió EUR visszafizettetés, 15 millió EUR pedig függőben lévő visszafizetés).

4.3.        Az előfinanszírozás alkalmazása

A Bizottság megjegyzi, hogy a 2011. évi előzetes éves beszámolók kismértékű csökkentést mutatnak az előfinanszírozás összegére vonatkozóan. Ez az összeg három fő elemből áll össze:

- Először, a különböző programok esetében a tradicionális előfinanszírozás a szükséges „induló forrás” biztosítása érdekében a kedvezményezett számára.  A többéves programok normál kiadási profilját magasabb előfinanszírozási összeg jellemzi a programozási időszak kezdeti szakaszában.  Számos ilyen program kapott lendületet 2010–2011-ben, és ezáltal az előfinanszírozás aránya veszít jelentőségéből összehasonlítva a végső kifizetéssel.

- Másodszor, a pénzügyi eszközök, amelyeket egyre nagyobb mértékben használnak a strukturális alapok és az EMVA finanszírozásának kiegészítő eszközeként. Természetükből adódóan a pénzügyi eszközök az előzetes kifizetések jelentős hányadát teszik ki, és ezáltal előfinanszírozásnak minősülnek. A Bizottság megerősíti a nyomon követést ezen a területen, amint az az alábbi 4.4. fejezetből kiderül.

- Végül, a megosztott irányítás keretében a tagállamoknak fizetett előfinanszírozás, további előfinanszírozással kiegészítve a gazdasági válság hatásai elleni küzdelem érdekében elfogadott intézkedéscsomag részeként. Ezt az előfinanszírozást is szorosan figyelemmel kísérik a végrehajtás során.

A különböző programok kapcsán szükség van előfinanszírozásra, hogy a kedvezményezettek megkezdhessék projektjeiket, azonban az EU pénzügyi érdekeit meg kell óvni és figyelembe kell venni a működési és költséghatékonysági akadályokat. A Bizottság a költségvetési rendelet változtatását javasolta[19] az előfinanszírozás nyomon követésének fejlesztése érdekében.

4.4.        Pénzügyi eszközök

A pénzügyi eszközök multiplikátorhatással rendelkeznek: további forrásokat vonzanak a nemzeti és regionális költségvetésekből, állami és magánbankokból és egyéb befektetőktől, és ezáltal nő a befektetéshez rendelkezésre álló teljes összeg. Ez a multiplikátorhatás eltérő a különböző típusú pénzügyi eszközök esetében, azonban a korai értékelés szerint a pénzügyi eszközökbe befektetett minden egyes euró 3,4 és 7,5 közötti EUR értékű további pénzeszközt mozgósíthat.

A pénzügyi eszközök nagyobb mértékű használata új kihívást jelent a belső ellenőrzés és az elszámoltathatóság szempontjából. A Bizottság az intézményközi megállapodás[20] 49. cikke alapján ellenőrzi az ilyen eszközöket és azokról jelentést készít a centralizált közvetett igazgatás keretében, valamint a regionális politikai keretében az EBB-vel és az EBA-val közös kezdeményezések értelmében alkalmazott eszközök vonatkozásában.

A pénzeszközöket alkalmazó főigazgatóságok a politikával és irányítással kapcsolatos aspektusokat éves tevékenységi jelentéseik 1. és 2. részében fejtik ki, és ezen eszközök nyomon követését a 3. részben említik.

A Bizottság szolgálatai a tagállamokban használt pénzeszközök helyzetét felvázoló bizottsági szolgálati munkadokumentumot[21] készítettek 2010 végén a strukturális alapok vonatkozásában. Módosították továbbá az alkalmazandó jogalapot[22] a pénzügyi és végrehajtással kapcsolatos kérdésekről szóló jelentés rendszeres, egységes és kötelező eljárássá tétele érdekében, a programok végrehajtásáról szóló éves jelentések értelmében. Ez jelentős mértékben növelni fogja a Bizottság számára rendelkezésre álló információkat 2012 közepétől kezdődően. Ennek alapján a bizottság 2012 októberéig készíti el a pénzeszközökről szóló első jelentését.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság éves tevékenységi jelentéséhez csatolt egy valamennyi pénzügyi eszközt tartalmazó táblázatot, amelyhez kijelölt szakpolitikát vagy végrehajtó főigazgatóságot, valamint a nyomon követési és ellenőrzési intézkedésekre és a valamennyi bevont fél felelősségeire vonatkozó információt, a jelentéstételi követelmények és az elszámoltathatósági lánc leírásával együtt.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság módosította az alkalmazandó jogalapot az egyes pénzügyi eszközök létrehozásához és felhasználásuk fokozásához, valamint az eszközökhöz visszajuttatott források szükséges feltételeinek fejlesztéséhez[23].  

A Bizottság megkezdte egy értékelés elvégzését, hogy 2012 végéig a pénzügyi eszközök felhasználásának egyes tagállamonkénti, valamint átfogó értékelését nyújtsa.

A Bizottság továbbá átfogó ellenőrzést készít a pénzügyi eszközök mintájának végrehajtásáról, ezen eszközök alkalmazásával kapcsolatos megbízhatóság értékelése érdekében, az egyes kedvezményezettek szintjére lebontva.

A Bizottság arra utasítja valamennyi szolgálatát, hogy éves tevékenységi jelentésükben számoljanak be a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos tevékenységeikről. A strukturális és vidékfejlesztési alapokért felelős szolgálatokat felszólítja továbbá, hogy 2012. évi tevékenységi jelentésükben tegyenek jelentést az értékelés eredményeiről és az ezen a területen végzett ellenőrzési munkáról.

A Bizottság felkéri a többi intézményt, hogy fogadják kedvezően a következő programozási időszakra vonatkozó javaslatait, amelyekben a pénzügyi eszközök ellenőrzési mechanizmusainak további fejlesztését javasolja.

4.5.        A jövőbe vezető út: A kontrollok és a belső kontrollrendszerekre vonatkozó költség-haszon kockázatarányos meghatározása

Az EU feladata, hogy alapos kontrollok és hatékony teljesítménymérés révén biztosítsa egyrészt a források hatékony elköltését, másrészt pedig az olyan intézkedések meghozatalát, amelyekkel egyszerűsíti kiadási programjait annak érdekében, hogy csökkentse a források kedvezményezettjeire és minden más érintett szereplőre nehezedő adminisztratív terheket és költségeket, összhangban a Bizottság intelligens szabályozás menetrendjével[24]. Miközben a jelenlegi programokat tekintve előrelépés történt[25], a Bizottság a jövőre nézve ambiciózusabb egyszerűsítést javasolt.

A hatékony és eredményes pénzgazdálkodáshoz eredményes, hatékony és gazdaságos kontrollokra van szükség. Az ellenőrzési stratégiáknak a kockázatosabb területek ellenőrzéseire kell összpontosítaniuk: ezek a célirányos ellenőrzések megalapozott bizonyosságot nyújtanának az európai adófizető számára, miközben lehetővé teszi a kedvezményezetteknek, hogy a szakpolitikai célkitűzésekre összpontosítsanak.

4.5.1.     A költségvetési rendelet felülvizsgálata

A költségvetési rendelet tartalmazza az összes szakpolitikai területre alkalmazandó közös pénzügyi szabályokat és elveket. 2010 májusában[26] első lépésként a Bizottság elindította a költségvetési rendelet felülvizsgálatának folyamatát. A javaslat megerősíti az ellenőrzési rendszereknek az azonosított kockázatokhoz és az ellenőrzések költséghatékonyságához való igazításának szükségességét.  Ez a javaslat világos, általános végrehajtási keretet határoz meg, kitérve az igazgatás valamennyi módjára (ideértve a megosztott igazgatás közös keretét), és egyértelmű szabályokat hoz létre az innovatív pénzügyi eszközökre és díjakra vonatkozóan. A Bizottság által közvetlenül igazgatott támogatások területén a javaslat különösen hangsúlyozza a támogatható költségek kiszámítása egyszerűsített módszereinek alkalmazását (pl. egyösszegű kifizetéseket, átalányfinanszírozást, egységköltség alapú térítést illetően), elősegíti a kedvezményezett „szokásos számviteli gyakorlata” szerint bejelentett költségek elfogadását és kis összegű támogatások esetében könnyebb eljárásokat vezet be.

A jelenlegi felülvizsgált költségvetési tervezet olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek szolgáltatásokat tesznek szükségessé a létrehozott belső kontrollrendszerekkel kapcsolatos információk biztosítása, az e rendszerből fakadó ellenőrzések becsült költségeinek és előnyeinek meghatározása, a hibakockázat várható szintjének értékelése érdekében, új vagy felülvizsgált kiadásokra vonatkozó javaslatoknak a jogalkotó hatóságokhoz való benyújtásakor. A felülvizsgált rendelet továbbá azt követeli meg a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselőktől, hogy vegyék figyelembe a költséghatékonyságot a belső kontrollrendszerek létrehozása kapcsán, valamint az éves tevékenységi jelentésben nyújtsanak átfogó értékelést az ellenőrzések költségeiről és előnyeiről.

2011 júniusában, a követelményeket figyelembe véve, a főigazgatóságok a 2013 utáni időszak kiadási programjaira vonatkozó jogalkotási javaslatokba belefoglalták a kontrollrendszerekből fakadó ellenőrzések költségeinek és előnyeinek becsült mértékét, valamint az alkalmazandó szabályok be nem tartásával kapcsolatban várható kockázatok értékelését.

Tekintettel az ágazatspecifikus jogszabályok referenciájaként szolgáló költségvetési rendelet központi szerepére, a Bizottság sürgeti az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy még a nyári szünet előtt állapodjanak meg.

4.5.2.     Egyszerűsítési menetrend a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi kerethez

Különösen a felülvizsgált költségvetési rendelet által kínált újabb lehetőségek révén a Bizottság olyan ambiciózusabb egyszerűsítési intézkedésekre vonatkozó javaslatokat terjesztett elő, amelyek minden eddiginél jobban igazodnak a kedvezményezettekhez és más érdekeltekhez, biztosítva azt, hogy az uniós források világos, könnyen érthető és könnyen alkalmazható módon legyenek kifizethetők. A Bizottság számos javaslatot tett az ellenőrzések arányosabbá és költséghatékonyabbá tétele érdekében. A közös agrárpolitikában például a javasolt kistermelői rendszer a farmerek jelentős száma esetében csökkentené az adminisztratív terheket anélkül, hogy ezáltal növelné a pénzügyi kockázatot az EU számára. Egy másik példa a kutatási programok kedvezményezetteinek azon lehetősége, hogy normál számviteli módszereket alkalmazzanak költségtérítési igényeik elkészítése során.

Annak biztosítása érdekében, hogy az egyszerűsítés ne növelje meg a hibakockázatot, a Bizottság a Számvevőszék 1/2010. számú véleményében foglaltaknak megfelelően javaslatában figyelembe vette, hogy egyensúlyra kell törekedni a kontroll költségei és hasznai, valamint a jogszabályokban meghatározott követelmények be nem tartásának várható szintje között. A Bizottság a Számvevőszék által azonosított következő kihívások esetében tett előrelépést: az irányítási és ellenőrzési mechanizmusok érdekében javítani kell a finanszírozási rendszerek tervezését, egyszerűsíteni kell a támogatási rendszereket, úgy, hogy a szakpolitikai célok továbbra is megvalósuljanak, az ellenőrzések költségeit és előnyeit figyelembe vevő, megfelelő viszonyítási pontok kell kitűzni.

Ezek az egyszerűsítések lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy megfelelőbben összehangolja az ellenőrzési rendszereket az azonosított kockázatokkal, és ez csökkentené a hibák valószínűségét.

4.6.        A Bizottság csalás elleni stratégiája

A Bizottság új csalás elleni stratégiájának[27] elfogadását követően egy belső cselekvési terv[28] is készült. Ez megköveteli, hogy a főigazgatóságok 2013-ig helyi szinten kialakítsanak egy csalás elleni stratégiát. Az e területen hozott intézkedések (a kedvezményezettek speciális kockázatelemzése, a kiválasztott projektek és szerződések szoros nyomon követése, vagy a csalás kockázatát csökkentő bármilyen egyéb intézkedés) már szerepelnek egyes éves tevékenységi jelentésben, a tárgyév során hozott csalás elleni fellépésekkel, és az azokból származó bizonyossági elemekkel együtt. Ezt tovább általánosítják a 2012. és 2013. év éves tevékenységi jelentésekben.

A Bizottság utasítja a szolgálatokat, hogy éves tevékenységi jelentéseikben kontrollrendszereiknek értékelése részeként foglalják bele a csalás megelőzésére vonatkozó információkat, tükrözve az ágazati stratégia végrehajtását és ismertetve a csalás kockázatát csökkentő intézkedéseket.

[1]               A Számvevőszék becslése szerint 2010-ben a legvalószínűbb hibaarány az összes kifizetést illetően 3,7 % volt. (HL C 326, 2011.11.10., 1.16. bekezdés).

[2]               A költségvetési rendelet 60. cikke.

[3]               Ezek az úgynevezett „pénzügyi korrekciós átalányok”.

[4]               Ez a fenntartásokban szereplő valamennyi számszerűsített összeg (maximálisan 1 982 millió EUR), valamint a kockáztatott összegre vonatkozó becslés (1 582 millió EUR) a Költségvetési Főigazgatóságnak a tradicionális saját forrásokra vonatkozó fenntartásában. Azon főigazgatók esetében, akik minimális és maximális értéket is bejelentettek, a maximális összeget vették figyelembe.

[5] A Számvevőszék becslései szerint a legvalószínűbb hibaarány 2,3 % (HL C 326., 2011.11.10., 3.1. melléklet).

[6]               Ausztria, Bulgária, Csehország, Észtország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Spanyolország és az Egyesült Királyság.

[7]               Előcsatlakozási támogatási eszköz.

[8]               „A 2006-től 2009-ig tartó időszakban a kohéziós politika terén elkövetett hibák elemzése – a Bizottság intézkedései és a további tennivalók” című bizottsági munkadokumentum”, SEC(2011)1179) végleges.

[9]               Az ESZA és az ERFA esetében 15 tagállam csatolt „A bizonyosság átfogó szintjére” vonatkozó önkéntes nyilatkozat eves összefoglalójában: Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Görögország, Finnország, Franciaország, Magyarország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Svédország és az Egyesült Királyság.

[10]           C. Day és D. O'Sullivan feljegyzése (2011.12.10.) a küldöttségi személyzet igazgatásáról.

[11]              JOIN(2012) 8 végleges – A Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének közös határozata (2012.3.28.) az Európai Unió feladatai átruházásának kezelésére vonatkozó együttműködési mechanizmusokról

[12]             A többéves fennmaradó hibaarány mutatja az uniós költségvetésre gyakorolt tényleges hatás mértékét, a keretprogram teljes időszakára vonatkozó korrekciók és visszafizettetések figyelembevételével.

[13]             Kutatási Végrehajtó Ügynökség csak az „űr” és „biztonság” résztevékenységek esetében.

[14]             A központilag irányított tevékenységek az oktatási, audiovizuális és kulturális főigazgató által kezelt alapok 11 %-át teszik ki.

[15]             „Gyakorlati iránymutatások az iparjog- és szerzői jogvédelemmel és a védjeggyel ellátott művekkel foglalkozó bizottsági tisztviselők számára”, 2010. november.

[16]             COM(2012) 40 final.

[17]             A bekezdésben szereplő adatok nem véglegesek, mivel a 2011. évi beszámoló Számvevőszék általi ellenőrzésétől függnek.

[18]             Az egyik kifizetésfelfüggesztési határozat a calabriai (Olaszország) ERFA-programot, míg három kifizetésfelfüggesztési határozat az ESZA-t érinti a Baleár-szigetek (Spanyolország), a Calabria (Olaszország) és a Provence-Alpes-Côte d'Azur régióban (Franciaország).

[19]             A felülvizsgált költségvetési rendelet javasolt 87. cikkének (4) bekezdése.

[20]             Intézményközi megállapodás az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről (2006/C 139/01).

[21]             SWD(2012) 36 final.

[22]             A strukturális alapokra vonatkozó általános szabályok létrehozásáról szóló 1083/2006/EK rendelet.

[23]             A vidékfejlesztési alapról (EMVA) szóló 1974/2006/EK végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2011. július 14-i 2011/679/EK rendelet.

[24]             COM(2010) 543.

[25]             Pl. a hetedik kutatási keretprogram esetében 2011-ben határozott egyszerűsítési intézkedéseket vezettek be, amelyekkel a támogatás nyújtásának ideje kb. 30 nappal csökkent.

[26]             COM(2010) 815 final.

[27]             COM(2011) 376 final.

[28]             SEC(2011) 787 final.