17.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 139/27

—

kiemeli, hogy a bővítési folyamat fő célja kontinensünk szétaprózódásának elkerülése és békés egyesítésének elősegítése. Politikai szempontból a bővítés előrelendítette több komoly probléma megoldását, megerősítette a demokráciát és a stabilitást, valamint hozzájárult az emberi jogok jobb érvényesüléséhez az EU-ban. Gazdaságilag a bővítési folyamat elősegítette a jólét és a versenyképesség növelését, aminek köszönhetően az Unió jobb válaszokat tudott adni a globalizáció kihívásaira,

—

határozottan kijelenti, hogy a bővítési folyamat sikerének biztosítása az RB legfontosabb politikai prioritásaihoz tartozik. Az RB szerint a helyi és regionális önkormányzatok meghatározó szerepet játszanak ebben a folyamatban,

—

aktívan igyekszik segíteni a tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatainak abban, hogy felkészüljenek jövőbeli feladataikra az EU-ban, illetve hogy el legyen ismerve a szerepük, és lendületet kapjanak kapcsolataik és együttműködésük az uniós partnerekkel,

—

az EU-nak ösztönöznie kellene a tagjelölt országokat annak garantálására, hogy az átruházott hatáskörök tükrözzék azokat a feladatokat, amelyeket a helyi és regionális önkormányzatoknak el kell majd látniuk, ha az uniós vívmányokat helyi és regionális szinten átültetik. Ezekhez a feladatokhoz ugyanakkor finanszírozási eszközöket is biztosítani kell: ezek nélkül a helyi és regionális önkormányzatok nem tudják megfelelően végrehajtani a reformokat,

—

ezért felhívja a figyelmet arra, hogy a bővítési folyamatban érintett országoknak folyamatosan fejleszteniük kell kormányzási modelljüket,

—

utal igen jó tapasztalataira az Európai Bizottság Bővítési Főigazgatóságán belül működő TAIEX-irodával közösen irányított, a helyi közigazgatást támogató eszközre (LAF) vonatkozó programmal, amely elősegíti, hogy nagyobb megértés fogadja az EU céljait regionális és helyi szinten.

Előadó

Luc VAN DEN BRANDE (BE/EPP), a Flandria–Európa kapcsolattartó ügynökség elnöke

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2012–2013

COM(2012) 600 final

1.

hangsúlyozza, hogy ezt a véleményt az RB bővítési folyamat iránti történelmi elkötelezettségének kontextusában kell értelmezni. A vélemény az RB-nek az uniós bővítési stratégiára vonatkozó politikai álláspontjához fogalmaz meg gondolatokat a nyugat-balkáni országok (Horvátország, Montenegró, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Szerbia, Albánia, Bosznia-Hercegovina és Koszovó (1)), valamint Törökország és Izland tekintetében;

2.

kiemeli, hogy a bővítési folyamat fő célja kontinensünk szétaprózódásának elkerülése és békés egyesítésének elősegítése. Politikai szempontból a bővítés előrelendítette több komoly probléma megoldását, megerősítette a demokráciát és a stabilitást, valamint hozzájárult az emberi jogok jobb érvényesüléséhez az EU-ban. Gazdaságilag a bővítési folyamat elősegítette a jólét és a versenyképesség növelését, aminek köszönhetően az Unió jobb válaszokat tudott adni a globalizáció kihívásaira;

3.

felhívja a figyelmet arra, hogy a bővítési folyamattal kapcsolatban szükség van egy decentralizált információs és kommunikációs politikára, melynek legfontosabb célja az Európai Unió és az említett országok közötti civil és politikai párbeszéd megerősítése;

4.

határozottan kijelenti, hogy a bővítési folyamat sikerének biztosítása az RB legfontosabb politikai prioritásaihoz tartozik. Az RB szerint a helyi és regionális önkormányzatok meghatározó szerepet játszanak ebben a folyamatban;

5.

kiemeli, hogy a tagjelölt országokban az uniós csatlakozás kilátása politikai és gazdasági reformokat indít be, a polgárok előtt pedig új lehetőségeket nyit meg, melyekre – különösen válság idején – nagy szükség van;

6.

fontosnak tartja, hogy a bővítési politika hiteles maradjon és mind az Európai Unióban, mind a (potenciális) tagjelölt országokban élvezze a közvélemény támogatását. A polgárok és az EU közötti tartós kötelékek kialakítása érdekében alapvető, hogy a folyamatba bevonjuk mind a csatlakozásra váró országok, mind pedig a jelenlegi tagállamok polgárait. Az európai integráció támogatottsága a csatlakozó országokban kulcsfontosságú érték. Ezt a támogatást az európai intézményeknek nem szabad magától értetődőnek venniük, inkább ki kell használniuk az egész EU legitimitásának javítására;

7.

tudatában van annak, hogy a csatlakozásra váró országokban jelenleg zajló politikai és szociális reformok nem hajthatók végre erővel, csak a sokféleség tiszteletben tartásával és valódi decentralizáció mellett;

8.

aktívan igyekszik segíteni a tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatainak abban, hogy felkészüljenek jövőbeli feladataikra az EU-ban, illetve hogy el legyen ismerve a szerepük, és lendületet kapjanak kapcsolataik és együttműködésük az uniós partnerekkel;

9.

külpolitikai stratégiájával a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok, valamint az uniós tagállamok helyi és regionális önkormányzatai közötti politikai párbeszédet, illetve gazdasági és/vagy kulturális együttműködést kívánja előmozdítani. Az RB az EU keretében fontos találkozási pontot és hasznos fórumot jelent e szereplők számára;

10.

megállapítja, hogy eredményjelentéseiben az Európai Bizottság csak korlátozott mértékben foglalkozik azokkal a reformokkal, amelyek célja egy új jogi keret létrehozása az érintett országokban működő helyi és regionális önkormányzatok számára. Az EU-nak ösztönöznie kellene a tagjelölt országokat annak garantálására, hogy az átruházott hatáskörök tükrözzék azokat a feladatokat, amelyeket a helyi és regionális önkormányzatoknak el kell majd látniuk, ha az uniós vívmányokat helyi és regionális szinten átültetik. Ezekhez a feladatokhoz ugyanakkor finanszírozási eszközöket is biztosítani kell: ezek nélkül a helyi és regionális önkormányzatok nem tudják megfelelően végrehajtani a reformokat;

11.

úgy véli, hogy csak akkor lehet új tagállamokat sikeresen integrálni az EU-ba, ha ezek minden politikai és adminisztratív szinten át tudják venni az EU hatályos jogszabályait (de számít a rendelkezések gyakorlati átültetésének módja is). Ezzel összefüggésben figyelembe kell venni a települések és régiók kulcsszerepét a programok és alapok kezelésében. Következésképpen a regionális és helyi önkormányzatok szerepe nem korlátozódhat a nemzeti szinten hozott intézkedések és döntések végrehajtására, sem pedig a bővítési folyamatról szóló információk polgárok körében történő terjesztésére;

12.

hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás – amely megközelítés a szubszidiaritás elvén alapul, és amelynek része az összes kormányzati szint közötti partnerség, illetve e szintek felelősségvállalása – fontos eleme az európai integrációnak. Ezért a bővítési folyamat értékelésekor mindig meg kell vizsgálni, hogy a folyamat előmozdítja-e a többszintű kormányzást. Ez nemcsak a jövőbeli kohéziós és regionális politikára igaz, hanem a belső piac fejlesztésére, a jövőbeli környezeti, éghajlati és energiapolitikára, az új közös agrár- és tengerpolitikára, a stockholmi programra, a szomszédságpolitikára, nem utolsósorban pedig a – területi paktumok révén partnerségben megvalósítandó – Európa 2020 stratégiára és annak hét kiemelt kezdeményezésére is;

13.

egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság a 2012–2013-as bővítési stratégiában kiemelt hangsúlyt fektet a jó kormányzás kritériumaira, köztük a jogállamiságra, a független jogrendszerre, a hatékony közigazgatásra, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre, a civil társadalom fejlesztésére és a sajtószabadságra;

14.

üdvözli az Európai Bizottság részletes és átfogó elemzését, de szívesen látna konkrétabb ajánlásokat azzal kapcsolatban, hogy miként orvosolhatóak az uniós vívmányok átültetésének hiányosságai;

15.

ismételten hangsúlyozza, mennyire fontos a helyi és regionális képviselők szerepe a bővítési folyamatban, és arra kéri az ebben a folyamatban érintett országokat, hogy folytassák a decentralizációra és regionalizációra irányuló erőfeszítéseiket. Ez a decentralizált információs és kommunikációs politikára nézve is hasznos, ahogy az Európai Unió és a bővítési folyamatban érintett országok lakossága közötti civil és politikai párbeszédnek is előnyére válik;

16.

ezért felhívja a figyelmet arra, hogy a bővítési folyamatban érintett országoknak folyamatosan fejleszteniük kell kormányzási modelljüket, többek között azáltal, hogy több hatáskört biztosítanak a regionális és helyi önkormányzatoknak és ösztönzik a valódi partnerséget egyfelől a különböző kormányzati szintek, másfelől az egyes országok és régiók között;

17.

úgy véli, hogy jogalkotási, pénzügyi és adminisztratív téren fejleszteni kell a regionális és helyi hatóságok kapacitását annak érdekében, hogy minél jobban felhasználhassák a meglévő előcsatlakozási támogatást, és készen álljanak az uniós vívmányok fenntartható átültetésére;

18.

sajnálja, hogy az Európai Bizottság – az RB többszöri felszólítása ellenére – a bővítési jelentésben még mindig nem adott átfogó értékelést a többszintű kormányzási elvek végrehajtásának aktuális állásáról. Tudja, hogy az uniós vívmányok között nincs olyan fejezet, amely az EU-hoz csatlakozni kívánó országokban végbemenő decentralizációval foglalkozna, de javasolja, hogy dolgozzanak ki idevonatkozó paramétereket, amelyek iránymutatással szolgálhatnának a reformokat végrehajtó országoknak;

19.

sajnálja továbbá, hogy a bővítési folyamatban nem jelenik meg elegendő hangsúllyal a szociális vetület, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a gazdasági reformok mellett a tagjelölt országokban szükséges szociális reformoknak is szenteljen figyelmet;

20.

ismételten javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a bővítési stratégiáról szóló jövőbeli jelentéseiben részletesebben foglalkozzon a helyi és regionális önkormányzatiság helyzetével a csatlakozni kívánó országokban, és tegye világosabbá ezen országok számára a regionalizációs és decentralizációs reform szükségességét, arra bátorítva őket, hogy ehhez alakítsanak ki független szubnacionális kormányzási szinteket;

21.

utal igen jó tapasztalataira az Európai Bizottság Bővítési Főigazgatóságán belül működő TAIEX-irodával közösen irányított, a helyi közigazgatást támogató eszközre (LAF) vonatkozó programmal, amely elősegíti, hogy nagyobb megértés fogadja az EU céljait regionális és helyi szinten;

22.

igen fontosnak tartja az EU-tagállamok, a tagjelölt országok és a többi ország közötti jószomszédi kapcsolatok elvének érvényesítését, valamint a szóban forgó országok közötti – határokon átnyúló és regionális – együttműködés fejlesztését;

23.

úgy véli, hogy a kisebbségek védelme és az emberi jogok tiszteletben tartása – az Európai Unió e két alappillére – továbbra is meghatározó szempont kell, hogy legyen a csatlakozási folyamatban;

24.

ennek kapcsán hangsúlyozza az Európa Tanáccsal és különösen az annak égisze alatt működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Konferenciájával való együttműködés jelentőségét, amely olyan dokumentumokon alapul, mint a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája;

25.

üdvözli Horvátországnak a csatlakozási szerződésben megállapított 2013. július 1-jei csatlakozását az EU-hoz;

26.

megelégedéssel állapítja meg, hogy a 2011 decemberében tartott parlamenti választások a pluralizmus szellemében zajlottak, és hatékony, átlátható szervezés jellemezte őket, de kiemeli, hogy a helyhatósági választásokra, valamint a horvát európai parlamenti képviselők (2013. tavaszra tervezett) megválasztására való tekintettel javítani kell a választói jegyzék kezelését;

27.

emlékezteti Horvátországot, hogy az ország elkötelezte magát amellett, hogy a jószomszédi kapcsolatok szellemében rendezi a még megoldatlan kétoldalú és regionális problémákat azáltal, hogy végrehajtja a jogilag kötelező érvényű nemzetközi megállapodásokat, köztük azt is, amelyik a jogutódlással kapcsolatos kérdésekre vonatkozik;

28.

hangsúlyozza, hogy még több figyelmet kell fordítani a közigazgatási reform végrehajtásához és nyomon követéséhez szükséges adminisztratív kapacitásokra, elsősorban helyi szinten. Jobban ki kell domborítani a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a strukturális alapok jövőbeli kezelésében;

29.

üdvözli a decentralizációs folyamat előrelépéseit, de megállapítja, hogy a folyamatot túlságosan nagy mértékben ellenőrzi a központi kormányzat;

30.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy Horvátország uniós csatlakozása után is kövesse nyomon, elemezze és támogassa a szubnacionális szintű fejleményeket és a decentralizáció terén elért eredményeket;

31.

hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a helyi szintű korrupció felszámolását célzó megelőző intézkedésekre, különösképpen a közbeszerzési eljárások lefolytatásával kapcsolatban;

32.

megállapítja, hogy még sok a feladat az egészségügyi és regionális egyenlőtlenségek csökkentése, valamint az inkluzív vidékfejlesztés terén;

33.

nagyra értékeli Izland stabil politikai intézményeit és az ország gazdag demokratikus hagyományaiban gyökerező helyi önkormányzás magas színvonalát. A helyi demokrácia nemrégiben tovább erősödött azáltal, hogy egy 2012 januárjában elfogadott új törvény még több mélyreható konzultációt ír elő a kormány és a települések között;

34.

üdvözli, hogy különféle intézkedések születtek annak érdekében, hogy a 2008. évi gazdasági válságból tanulva javítsanak a helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetén, kiemeli azonban, hogy helyi és regionális szinten – e kedvező lépések ellenére – továbbra is szükség van a gazdaságpolitika meghatározásával és koordinálásával kapcsolatos kapacitásfejlesztésre. Emellett jobban össze kell hangolni a pénzügyi eszközök központi szintről helyi szintre történő átutalását;

35.

üdvözli, hogy az új alkotmányt 2012. október 20-án egy véleménynyilvánító szavazás keretében a lakosság elé terjesztették, és hogy a szavazók kétharmada támogatta a dokumentumot. Az alkotmány első alkalommal szentel külön fejezetet a helyi önkormányzatiságnak.

36.

örömmel nyugtázza, hogy az izlandi helyi önkormányzatok szövetségével folytatott sikeres együttműködés nyomán létrejött az RB–Izland konzultatív vegyes bizottság, és eltökélt szándéka, hogy továbbra is támogassa a helyi szintű kapacitásépítést, többek között a helyi közigazgatást támogató eszköz programjának keretében;

37.

örömmel venné, ha mielőbb lezárulnának Izland csatlakozási tárgyalásai, és annak eredményeiről úgy szavazhatnának az izlandiak, hogy pontos információkkal rendelkeznek arról a végső csatlakozási megállapodásról, melyet országuk köt majd az EU-val;

38.

üdvözli, hogy továbbhalad az ohridi keretmegállapodás egyik sarokkövét képező decentralizációs folyamat, és jóváhagyták a decentralizáció és a helyi önkormányzatiság megvalósításáról szóló 2011–2014-es programot és a kapcsolódó cselekvési tervet;

39.

úgy véli, hogy lendületesebben kell haladni a decentralizációs célkitűzések elérésének útján, illetve hogy továbbra is a települések pénzügyi stabilitásának elérése jelenti a legfontosabb feladatot. Igaz, hogy a héából immár 4%-ot kapnak a települések, de még ez sem elegendő a településekre ruházott feladatok megfelelő elvégzéséhez;

40.

hangsúlyozza, hogy kevés olyan eszköz áll rendelkezésre, amellyel csökkenteni lehet a közszolgáltatások biztosításában mutatkozó jelentős különbségeket, és hogy ezen a téren különösen a kisebb és vidéki települések vannak elmaradva;

41.

aggodalmát fejezi ki az uniós vívmányok átültetéséhez szükséges adminisztratív és igazgatási kapacitás hiánya miatt. Ez többek között a környezetvédelmi jogszabályok nemzeti és helyi szintű végrehajtásán és érvényesítésén érződik. A vízvédelem terén alig történt előrelépés;

42.

megállapítja, hogy lassú a haladás a regionális politika és a strukturális eszközök koordinálása tekintetében. Ahhoz, hogy az uniós alapokat maradéktalanul és idejében fel lehessen használni, jobban kell kezelni az IPA-programokat;

43.

hangsúlyozza a jószomszédi viszonyok fenntartásának, valamint annak jelentőségét, hogy sikerüljön kölcsönösen elfogadható megoldást találni az ország elnevezésére;

44.

ajánlja, hogy az állami hatóságok a helyi önkormányzás különböző szintjein működjenek együtt a civil szervezetekkel, melyeknek meg kell erősödniük és függetlenebbé kell válniuk a politikai befolyástól;

45.

hangot kíván adni aggodalmának a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban tapasztalható politikai és etnikai polarizáció miatt, amely veszélybe sodorhatja az ország stabilitását és a politikai reformokhoz szükséges lendületet;

46.

megállapítja, hogy az új alkotmánnyal kapcsolatos konzultációs időszak – örvendetes módon – számos vitát ösztönzött a helyi civil szervezetekkel és polgárokkal. Aggasztja azonban, hogy nem volt átlátható, miként használták fel e viták eredményeit a megszövegezés folyamán, illetve mely részeket tették közzé az interneten. Ez nagyon megnehezítette a török polgárok és a nemzetközi szereplők (köztük az RB) számára a fejlemények nyomon követését;

47.

sajnálja, hogy lassan halad a hatáskörök átruházása a tartományokra és a helyi igazgatási szervekre, és aggódik amiatt, hogy bizonyos jelentések szerint választott helyi önkormányzatok és polgármesterek megfélemlítésnek vagy politikai indíttatású peres eljárásoknak vannak kitéve. A városi tanácsokat (amelyek célja, hogy a polgárokat aktív részvételre biztassák a helyi igazgatásban) a legtöbb városban nem alkalmazták hatékonyan. Ezenkívül az, hogy 2011-ben törvényrendeletek útján újra centralizálták a hatásköröket olyan területeken, mint a területrendezés és a városrehabilitáció, azt bizonyítja, hogy nem veszik komolyan a decentralizációs folyamatot. A török kormány foglalkozott ugyan egy ideig a közigazgatási reformmal, de ez nem vált a helyi és regionális önkormányzatok javára, különösen az ország délkeleti részén;

48.

helyteleníti, hogy az EU–Törökország társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvéből fakadó kötelezettségvállalásokat Törökország továbbra sem teljesíti maradéktalanul, és sürgeti az országot, hogy teljes körűen és megkülönböztetés nélkül hajtsa végre őket, hangsúlyozva, hogy minden további késlekedés újabb kihatással lehet a bővítési folyamatra;

49.

üdvözli, hogy az EU Tanácsa megváltoztatta eddigi hozzáállását a tárgyalások 22. fejezetének (regionális politika és a strukturális eszközök koordinációja) lehetséges megnyitásával kapcsolatban, egyben reméli, hogy ez a kedvező jel azt is jelentheti, hogy normalizálódnak a csatlakozási tárgyalások Törökország és az Európai Unió között;

50.

csalódottan állapítja meg, hogy minden kormányzási szinten továbbra is jelentős hiányosságok tapasztalhatók a vallásszabadság, a nők jogai, a kisebbségek (különösképpen a kurdok) jogai, a nemek közötti egyenlőség, valamint a szólás- és sajtószabadság terén, ami beárnyékolja a reformbarát jogszabályokat;

51.

ösztönzi azt a párbeszédet, amely a török kormány és a törökországi kurdok képviselői között kialakult;

52.

megelégedéssel veszi tudomásul az „előremutató menetrend” végrehajtását a tárgyalási kerettel, illetve a Tanács és az Európai Tanács megfelelő következtetéseivel összhangban;

53.

nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy Törökország és a konfliktusban érintett többi fél nem vállal szerepet abban, hogy az Egyesült Nemzetek keretében és az ENSZ BT határozatai alapján, valamint az EU-t megalapozó elvekhez és értékekhez hűen elfogadható megoldás szülessen Észak-Ciprus jogellenes megszállásával kapcsolatban. Emellett felszólítja a török kormányt, hogy kézzelfogható módon támogassa az ENSZ-főtitkár vezetésével folyó tárgyalásokat, és lépjen fel a ciprusi probléma átfogó megoldása érdekében. Ehhez szükséges, hogy haladéktalanul vonja ki fegyveres erőit Ciprusból, oldja meg a telepesek kérdését, és adja vissza jogos lakóinak Famaguszta tiltott övezetét az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 1984. évi 550-es határozata alapján;

54.

megállapítja, hogy hatályba lépnek ugyan reformbarát jogszabályok, de ezeket beárnyékolja többek között a sajtó- és szólásszabadság megsértése;

55.

üdvözli, hogy Törökországban független ombudsmani hivatalt hoztak létre, amelynek megfelelő módon kell működnie a gyakorlatban;

56.

hangsúlyozza, hogy helyi szinten hatékonyabb mechanizmusokat kell bevezetni a jobb átláthatóság, elszámoltathatóság és részvétel érdekében, és ösztönzi a korrupció elleni küzdelem folytatását, főként települési szinten;

57.

hangsúlyozza, hogy a szubnacionális szintű folyamatos együttműködés hasznos lesz mind Törökország, mind az EU számára. Ezért megerősíti arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy az RB Törökországgal foglalkozó munkacsoportját egy konzultatív vegyes bizottság rangjára emelje;

58.

üdvözli a Montenegró területi tagozódására vonatkozó törvény hatálybalépését, valamint a helyi önkormányzatokra vonatkozó törvény módosítását. E törvények célja, hogy helyi szinten javuljon az átláthatóság, a hatékonyság és az elszámoltathatóság;

59.

kiemeli, hogy Montenegrónak a meglévő IPA-struktúrák keretében meg kell erősítenie adminisztratív kapacitását, és megfelelő lépéseket kell tennie az előcsatlakozási alapokra vonatkozó abszorpciós képesség növelése érdekében;

60.

megállapítja, hogy helyi szinten az egyik legnagyobb gondot az alulképzett munkaerő jelenti, ami miatt előfordulhat, hogy nincs lehetőség a decentralizációs folyamat keretében átruházandó hatáskörök felvállalására;

61.

sajnálja, hogy nem halad a szociális védelem ügye, továbbra is problematikus a menekültek, a hazájukon belül lakóhelyük elhagyására kényszerültek és az etnikai kisebbségek elhelyezése a városokban, és a szociális szolgáltatások adminisztratív és fiskális decentralizációjának terén is alig könyvelhető el előrelépés;

62.

javasolja, hogy több erőfeszítést tegyenek a korrupció megelőzésére és felszámolására az erre érzékeny területeken, melyek a következők: helyi önkormányzatok, területrendezés, közbeszerzés, privatizáció, oktatás és egészségügy;

63.

üdvözli az RB–Montenegró konzultatív vegyes bizottság 2012. évi megalakítását, és reményének ad hangot, hogy az elkövetkező években kölcsönösen előnyös együttműködésre kerül majd sor a montenegrói szubnacionális hatóságokkal;

64.

örömmel állapítja meg, hogy a szerb alkotmány szavatolja a polgárok tartományi autonómiához és helyi önkormányzáshoz való jogát, de sajnálja, hogy mély szakadék tátong a törvényben meghatározott elvek és a gyakorlati megvalósítás között;

65.

sajnálja, hogy a központi kormányzati intézkedések (a helyi önkormányzatoknak utalt pénzügyi hozzájárulás csökkentése) még jobban megnehezítik a helyi önkormányzatok számára feladataik elvégzését;

66.

kiemeli, hogy a települések finanszírozására vonatkozó törvényeket egyértelműbbé kell tenni és megfelelően végre kell hajtani, hogy biztosítva legyen a települési finanszírozás kiszámíthatósága;

67.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Decentralizációs Nemzeti Tanács még mindig nem működik, és a helyi önkormányzatokkal nem folytattak elegendő konzultációt a helyi szintű következményekkel járó új törvények kidolgozására, illetve a már meglévő törvények módosítására vonatkozó döntéshozatali folyamat során;

68.

kiemeli, hogy helyi szinten gyenge az adminisztratív és igazgatási kapacitás, és továbbra is jelentősek a települések közötti különbségek. Sajnálja, hogy a köztisztviselői törvény nem vonatkozik a helyi önkormányzatok munkavállalóira;

69.

üdvözli a regionális politika és a strukturális eszközök koordinációja terén elért haladást. Elismeri, hogy négy elem tekintetében Szerbia teljesítette az IPA decentralizált kezelésére vonatkozó előkészítő szakaszokat, és kiemeli, hogy – különösen a vonatkozó stratégiákra épülő stabil projekttervek előkészítését tekintve – gondoskodni kell a megfelelő végrehajtási kapacitásról;

70.

elégedetten látja, hogy a civil társadalom milyen jelentős szerepet tölt be az ország társadalmi, gazdasági és politikai életében, valamint a demokratikus értékek előmozdításában, és hangsúlyozza a civil társadalom jelentőségét helyi szinten és a döntéshozatali folyamatban egyaránt;

71.

üdvözli az Albánia által az uniós tagság politikai kritériumainak teljesítése terén elért előrelépéseket. Örömmel látja a kormány és az ellenzék közötti politikai párbeszéd javulását, valamint aláhúzza, hogy az alapvető demokratikus intézmények szabályszerű működése érdekében milyen hatalmas jelentőséggel bír majd a 2013-as parlamenti választások megfelelő lefolyása. Arra kéri az albán hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az előcsatlakozási folyamathoz szükséges reformok előmozdításának és végrehajtásának érdekében, különösen az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a kisebbségek és a tulajdonhoz fűződő jog védelme, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén, valamint a konstruktív migrációs politika tekintetében;

72.

egyetért az Európai Bizottság arra vonatkozó elemzésével, hogy „nem tapasztalható haladás” a területi adminisztratív reform vonatkozásában. A 2009-ben elfogadott területrendezési törvény végrehajtása nagyon lassú. A gazdasági és társadalmi fejlődési potenciál tekintetében alighanem mélyül a szakadék a régiók között. Ezzel a kérdéssel sürgősen foglalkozni kell;

73.

megállapítja, hogy a kis helyi igazgatási központok gazdasági szempontból sok esetben nem fenntarthatóak. A helyi döntéshozatal nem átlátható, és nem folyik konzultáció a civil szervezetekkel és egyéb érintettekkel;

74.

kiemeli, hogy a pénzügyeket, és különösen az adóbehajtást tekintve a helyi önkormányzatok helyzete nem javult 2011-ben. Hangsúlyozza emellett a helyi és regionális önkormányzatok kapacitásépítésének szükségességét annak érdekében, hogy el tudják látni feladataikat a költségvetési bevételek kezelésével, az operatív rendszerek felügyeletével és az Előcsatlakozási Támogatási Eszközhöz (IPA) tartozó alapok ellenőrzésével kapcsolatban;

75.

örömmel veszi az ombudsman kinevezését, és kéri, hogy az albán kormány bocsásson elegendő eszközt e hivatal rendelkezésére;

76.

rámutat, hogy biztató jelek vannak arra, hogy alighanem csökken az a mély politikai megosztottság, amely sok éven át akadályozta a politikai reformokat. Szorgalmazza ezért, hogy a szubnacionális hatóságok érdekeit képviselő két szervezet (az Albán Települések Szövetsége és az Albán Helyi Önkormányzatok Szövetsége) minden kapcsolódó kérdésben fokozza az együttműködést, és ügyeljen arra, hogy az országban ne szoruljanak háttérbe a helyi és regionális érdekek;

77.

kiemeli, hogy a regionális politika és a strukturális eszközök koordinációja terén – az elért szerény eredmények dacára – még mindig sok a teendő;

78.

elismeri, hogy Bosznia-Hercegovina még mindig olyan ország, amelyben nemzetközi igazgatási és biztonsági rendszer működik, ami azt jelenti, hogy a központi belföldi intézmények – a helyi és regionális önkormányzatokról nem is szólva – nem dönthetnek önállóan a politikai és a jogalkotási folyamatokról;

79.

utal arra, hogy Bosznia-Hercegovina jelenlegi politikai helyzete miatt az ország egyre kevésbé képes arra, hogy egységes álláspontot képviseljen az EU-t érintő ügyekben. Megállapítja továbbá, hogy Bosznia-Hercegovina politikai és intézményi zsákutcába került, és emiatt nem képes teljesíteni a helyi önkormányzatokkal és a regionális autonómiával kapcsolatos kötelezettségeit, ami egyrészt komolyan zavarja a helyi önkormányzatok működését, másrészt pedig akadályozza a decentralizáció minden formáját az országban. Az országot és a településeket egyre inkább az etnikai alapú tagozódás jellemzi, ami tovább gyengíti a helyi kormányzatokkal szembeni bizalmat;

80.

sajnálja, hogy a bonyolult kormányzati rendszer és az intézményi zsákutca azzal jár, hogy a jogszabályok nincsenek kellően egységesítve a boszniai entitások szintjén, és ezzel gátolják olyan különösen sürgős problémák megoldását, mint az emberkereskedelem elleni küzdelem;

81.

kéri, hogy a különféle igazgatási szintek között hozzanak létre egy mechanizmust, amely az európai jogszabályok átültetését, végrehajtását és érvényesítését koordinálja. Ez segítséget nyújtana abban, hogy az ország egységes álláspontot képviselhessen az európai kérdésekkel kapcsolatban, és célirányosan felhasználhassa az előcsatlakozási alapokat;

82.

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság jelentése elismeréssel szól az entitásokra vonatkozó joganyagról, mivel az jórészt összhangban áll a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájával, ami alapjában véve kedvező. Megjegyzendő azonban, hogy Bosznia-Hercegovina nem írta alá a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának kiegészítő jegyzőkönyvét a polgároknak a helyi hatóságok tevékenységeivel kapcsolatos konzultációs jogáról;

83.

üdvözöl minden olyan kezdeményezést, melynek célja, hogy javuljon az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása. Külön üdvözli, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának nagytanácsa Sejdić-Finci ügyben hozott ítéletével összhangban elfogadták Szarajevó kanton alkotmányának módosítását, amelynek értelmében az etnikailag meg nem határozott kisebbségek és az etnikai kisebbségek létrehozhatják saját képviselőcsoportjaikat a közgyűlésben. Arra kér minden hatóságot Bosznia-Hercegovinában, hogy fogadjanak el hasonló módosításokat;

84.

támogatja az igazságügyi rendszer decentralizációját, de sajnálja, hogy lassú a haladás a közszolgáltatási reform területén, ahol jelenleg a különböző közigazgatási szintek közötti gyenge koordináció és a reformok hiányzó lakossági támogatása tűnik problémásnak;

85.

megelégedéssel fogadja, hogy a 2012. októberi helyhatósági választásokat jól előkészítették, és rendezetten – az Európa Tanács és a nemzetközi közösség demokratikus választásokra vonatkozó normáinak megfelelően – bonyolították le, bár a választási folyamatot helyi szinten erősen áthatotta a politika;

86.

örömmel állapítja meg, hogy a civil társadalom fejlődését a „Helyi demokrácia megerősítése” elnevezésű projekt keretében továbbra is támogatja a Civil Társadalmi Eszköz, amelyet 2008-ban az EU hozott létre a civil szervezetek támogatására;

87.

üdvözli az elmúlt években elért jelentős decentralizációs eredményeket, és méltányolja a helyi önkormányzatokért felelős minisztérium erőfeszítéseit a helyi igazgatási struktúrák hatékonyabb ellenőrzésére. Úgy véli azonban, hogy még többet kell tenni a települési szintű közigazgatás megerősítése érdekében;

88.

megelégedéssel állapítja meg, hogy Koszovó fejlett helyi igazgatási rendszerrel rendelkezik, amely a polgároknak lehetőséget biztosít a helyi döntéshozatali folyamatban való részvételre. Ezt tükrözi az a tény, hogy a koszovói polgárok kifejezetten elégedettek helyi kormányzataikkal és azzal, ahogyan ezek a hatásköreiket gyakorolják;

89.

egyértelmű bizonyítékokat vár Koszovótól arra, hogy az ország foglalkozik a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel;

90.

azt ajánlja, hogy helyi szinten az igazgatási és költségvetési kérdésekben tapasztalati alapú tervezési folyamatokat alkalmazzanak. A települési hatóságoknak adminisztratív kapacitásuk fejlesztéséhez testreszabott iránymutatásra van szükségük;

91.

elismeri, hogy a nemrégiben létrehozott, szerb többségű települések kis méretük miatt sajátos kihívásokkal szembesülnek, és fennmaradásuk biztosításához több központi segítségre van szükségük;

92.

arra kéri az érintett feleket, hogy keressenek építő jellegű megoldásokat az észak-koszovói decentralizációs folyamattal kapcsolatos, sajátos kihívások megoldására annak érdekében, hogy minőségi szolgáltatást lehessen biztosítani a lakosságnak;

93.

hangsúlyozza, hogy ha Koszovó stabilizációs és társulási megállapodás köt, akkor tiszteletben kell tartania a jó kormányzás demokratikus elvét, amelyet megfelelően működő és hatékonyabban fellépő végrehajtó szervek révén a közigazgatás minden szintjén át kell ültetnie a gyakorlatba.