—

ha olyan gyakorlatias rendszereket javasolna és hajtana végre, amelyek ésszerű időn belül biztosítanák az örökösödésre vonatkozó nemzeti adórendszerek hatékony összehangolását, miközben ösztönözhetné a tagállamokat arra, hogy vezessenek be és eredményesebb és rugalmasabb módon működtessenek a kettős/többszörös adózás alól mentesítő mechanizmusokat;

—

ha jogalkotási mechanizmusokat használna az uniós polgárok örökösödési adója kettős/többszörös kivetésének eredményes megszüntetésére;

—

ha a határokon átnyúló adózási problémákon túl megvizsgálná azokat az esetlegesen torzító hatásokat, amelyek a különböző adóhatóságok eltérő örökösödésiadóalap-számítási rendszeréből adódnak. Ennek érdekében az egész EU-ban alkalmazandó közös elveket határozhatna meg, amelyek a méltányos nettó eszközértéken alapulnának, és amelyek megőriznék a gazdasági tevékenység folyamatosságát;

—

ha aktívan népszerűsítené az eredményes, hatékony és polgárbarát, az adófizetők számára a lehető legkevesebb terhet jelentő adórendszereket;

—

ha tanulmányozná az uniós polgárokat hátrányosan érintő, a világszintű határokon átnyúló örökösödési adókból eredő kérdéseket;

—

ha megvizsgálná annak lehetőségét, hogy egy az adót a vagyontárgy fellelhetőségi helye által meghatározott egyetlen adózási ponton kivető rendszer segítségével egyszerűsítsék a határokon átnyúló örökösödési adózást.

—

a határokon átnyúló öröklés adóztatásával kapcsolatos problémák a tagállamok örökösödési adóval kapcsolatos szabályainak harmonizációja nélküli esetleges megoldása;

—

a többszörös adóztatást a nemzeti adózási keretek hatékonyabb együttműködésével oldaná meg egy olyan rendszer segítségével, amely szerint a más országban megfizetett adó után a többi, adóztatási jogkörrel rendelkező tagállam adókedvezményt nyújtana;

—

az ingatlanok esetében az ingatlan helye szerinti tagállam rendelkezne az első adókivetési jogkörrel, a többi érintett tagállam pedig adókedvezményt biztosítana;

—

a valamely tagállamban található állandó telephelyhez kapcsolódó ingóságok vonatkozásában a letelepedés helye szerinti tagállam rendelkezne az első adókivetési jogkörrel, más tagállamokban pedig adókedvezményt biztosítanának az első tagállam által kivetett adók tekintetében;

—

az elhunyt származási országa rendelkezne adókivetési jogkörrel az örökös szerinti ország előtt, és ez utóbbi leírná az általa kivetett adóból az elhunyt országa irányában fizetett adót;

—

amennyiben az elhunyt vagy egy örököse több tagállamhoz kötődik, a legszorosabb kötődést közös megegyezésre épülő, a kérdést véglegesen eldöntő szabályok alapján határozzák meg a lakóhely, a szokásos tartózkodási hely és az állampolgárság alapján;

—

az európai bizottsági szolgálatok egy munkadokumentuma (4) tárgyalja az adóügyi megkülönböztetés eseteit is azzal a céllal, hogy esetjogi példák alapján tájékoztassa a polgárokat és a tagállamokat a megkülönböztetésmentes örökösödési adó kívánatos jellemzőiről, hogy azok így könnyebben élhessenek a jogorvoslati lehetőségekkel.

—

felismeri azokat a problémákat, amelyekkel különösen a polgárok és a kisvállalkozások szembesülnek, azonban amely a nemzeti adóbevétel tekintetében igen korlátozott súlyt képvisel;

—

javaslatokat tesz arra, hogy miként biztosíthatnának a tagállamok adókedvezményt a többszörös adóztatás esetén;

—

tájékoztatást nyújt, amely hasznos lehet az adóügyi megkülönböztetés felszámolásához.

—

ha jogalkotási mechanizmusokat hívna életre és vezetne be az uniós polgárok között az örökösödési adó terén történő megkülönböztetés eredményes megszüntetése érdekében, úgy, hogy ezt ne a nemzeti adóügyi szuverenitás megsértésének tekintsék, hanem az uniós polgárjogok a határokon átnyúló tulajdonlással kapcsolatos egyik alapvető vetületének;

—

ha olyan gyakorlatias rendszereket javasolna és hajtana végre, amelyek ésszerű időn belül biztosítanák a nemzeti adórendszerek hatékony együttműködését: azt a megközelítést, hogy csupán ajánlásokat tesznek az egyes tagállamok számára a végrehajtás tekintetében, a gyakorlatban esetleg nem tekintik eléggé hatékonynak. Elismerjük, hogy az Európai Bizottság javaslatának megfelelően kívánatos az is, hogy a tagállamokat sürgősen ösztönözzék arra, hogy eredményesebb és rugalmasabb módon működtessenek a többszörös adózás alól mentesítő mechanizmusokat, miközben az Európai Bizottság a következő három évben figyelemmel kíséri a fejleményeket, hogy szükség esetén irányelv formájában határozottabban lépjen fel;

—

ha hosszabb távon és szélesebb, a határokon átnyúló adóztatás problémáit meghaladó perspektívát követve kiterjesztené az örökösödési adóval kapcsolatos fellépésének hatókörét azokra az esetlegesen torzító hatásokra, amelyek a különböző adóhatóságok eltérő örökösödésiadóalap-számítási rendszeréből adódnak. Ennek során tiszteletben kell tartania a nemzeti adóügyi, különösen az adókulcsok meghatározására vonatkozó szuverenitást, azonban az egész EU-ban alkalmazandó közös elveket határozhatna meg az adóalap értelmezésére, amelyek ideális esetben a nettó eszközérték felmérésének méltányos elvein alapulnának, és amelyek megőriznék a gazdasági tevékenység folytonosságát;

—

ha tanulmányozná az adóztatás kifinomult pénzügyi eszközök használatából eredő többszörös elmaradásának kiterjedését és következményeit. Ennek kapcsán az EGSZB örömmel várja az Európai Bizottság további konzultációs felkéréseit és kezdeményezéseit;

—

ha aktívan népszerűsítené az eredményes, hatékony és polgárbarát, az adófizetők számára a lehető legkevesebb terhet jelentő adórendszereket, amelyek időben és érzékenyen reagálnak, különösen az örökösödési adózással kapcsolatos, gyakran hosszadalmas és bonyolult eljárások során;

—

ha tanulmányozná, hogy az uniós polgárokat világszinten mennyire érintik hátrányosan a határokon átnyúló örökösödési adóztatásból eredő kérdések, valamint megvizsgálná azok következményeit és lehetséges megoldásait;

—

ha megvizsgálná annak lehetőségét, hogy olyan, egyszerűbb örökösödési adózási módszert vezessenek be, amely szerint az adót csak egyszer, a vagyontárgy fellelhetőségi helye által meghatározott egyetlen adózási ponton vetnék ki.