21.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 181/150


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Közlemény az önkéntesség szerepéről az EU szakpolitikáiban: határokon átnyúló tevékenységek elismerése és ösztönzése az EU-ban

(COM(2011) 568 final)

2012/C 181/26

Előadó: Pavel TRANTINA

Az Európai Bizottság 2011. szeptember 20-án úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Közlemény az önkéntesség szerepéről az EU szakpolitikáiban: határokon átnyúló tevékenységek elismerése és ösztönzése az EU-ban

COM(2011) 568 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2012. február 29-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28–29-én tartott, 479. plenáris ülésén (a március 28-i ülésnapon) 134 szavazattal 3 ellenében, 11 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

Előszó

Az önkéntesség fontos kifejeződése az aktív polgári szerepvállalásnak, társadalmi tőkét teremt, hozzájárul a társadalmi kohézióhoz és szolidaritáshoz, számottevő gazdasági hasznot hajt a társadalomnak és lehetővé teszi a polgárok számára, hogy kiaknázzák potenciáljukat. Az önkéntesség „a bármilyen formában végzett […] önkéntes tevékenységekre vonatkozik, amelyeket a személy szabad akaratából, egyéni választása és motivációja alapján, a pénzügyi haszonszerzés szándéka nélkül végez”. (1) A jelenlegi európai válságra, a demográfiai változásra és az ahhoz kapcsolódó kihívásokra tekintettel fontos felismerni azt a döntő szerepet, amelyet az önkéntesség tölt be az egyének életében, elősegítve a beilleszkedést, a polgári szerepvállalást, a képességek fejlesztését és a hálózatépítést. Az önkéntes tevékenységeket azonban világosan el kell határolni a fizetett foglalkoztatástól; ezek azt semmiképpen sem helyettesíthetik.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) volt az első uniós intézmény, amely 2006-ban javaslatot tett az önkéntesség európai évének (European Year of Volunteering, EYV) bevezetésére, támogatva az EYV 2011 Alliance [az önkéntesség 2011-es európai évéhez kapcsolódó szövetség] tagjainak erőfeszítéseit, és példáját mások is követték. E célkitűzés 2011. évi teljesülése lehetőséget nyújtott arra, hogy felhívja a figyelmet az önkéntes szektor által képviselt értéktöbbletre, és segítette az önkéntes szervezeteket abban, hogy nagyobb hatású szereplővé váljanak a helyi, országos és európai színtéren. Az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai éve (2011) is közvetlenül hozzájárult az önkéntesség által a társadalmi problémamegoldásban és bizalomépítésben játszott szerep elismeréséhez.

1.   Ajánlások

1.1   Annak érdekében, hogy eredményes, fenntartható környezetet teremtsünk az önkéntesség számára, az EGSZB azt ajánlja, hogy az uniós intézmények és a tagállamok tegyenek lépéseket annak biztosítására, hogy a nemzeti és uniós jogalkotás elősegítse és ösztönözze az önkéntességet, védje az önkénteseket és megszűntesse tevékenységük jogi akadályait.

1.2   Ugyanakkor elkerülendő az olyan szabályozás, amely korlátozza vagy gátolja az önkéntes tevékenységet azáltal, hogy túlzottan előíró jellegű, vagy nem épül a helyi önkéntes hagyományok megértésére, az önkéntes szervezetek pedig közvetlenül bevonandók a rájuk vonatkozó jogszabályok megfogalmazásába. Bár néhány országban nem jelent akadályt a jogi keret hiánya, egyéb helyeken fékezi az önkéntesek és az őket összefogó szervezetek munkáját, megint máshol pedig a korlátozó jogi keret miatt az önkéntesek csak kisebb mértékben jutnak hozzá az ilyen lehetőségekhez.

1.3   Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kellene egy hatékony, jól szervezett önkéntességi infrastruktúra kialakítását az EU és a tagállamok szintjén (például a szervezeteknek otthont adó létesítmények, a toborzás, a képzés terén vagy a finanszírozás kérelmezésében nyújtott támogatás révén). Növelnie kellene továbbá az önkéntes szervezetek és önkéntességi központok tájékoztatási és képzési lehetőségeit, és elő kellene segítenie az önkéntesek és a megfelelő szervezetek tevékenységeinek koordinációját.

1.4   Az Uniónak és a tagállamoknak hozzáférhető, megbízható és fenntartható finanszírozási feltételeket kellene biztosítaniuk az önkéntesszektor számára, és segíteniük kellene az önkéntesszervezeteket az új finanszírozási környezethez való alkalmazkodásban. Az EGSZB arra is kéri az Európai Bizottságot, hogy növelje az önkéntesség számára az EU által finanszírozott programok és a strukturális alapok keretében nyújtott pénzügyi támogatást.

1.5   Az uniós intézményeknek és a tagállamoknak lehetővé kell tenniük és támogatniuk kell az önkéntességet mint társfinanszírozásként való természetbeni hozzájárulást. Az EGSZB annak biztosítására is kéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a hozzáadottérték-adóra vonatkozó szabályozás ne teremtsen semmilyen adminisztratív többletterhet az önkéntesszervezetek számára.

1.6   Az elért lendület jövőbeli megőrzése érdekében az EGSZB néhány gyakorlati lépés megtételét javasolja, hogy az önkéntesség európai éve által elért hatás 2011-en túl is megmaradjon, és az önkéntesség továbbra is szerepeljen a tagállami és uniós napirendeken. Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság mindezt kezdje egy konzultatív folyamattal (például egy fehér könyv vagy bármely egyéb hatásos eszköz révén). E folyamat az önkéntesség európai éve egyfajta folytatásának lenne tekinthető, mivel biztosítaná, hogy az önkéntességgel összefüggő feladatok továbbra is prioritást jelentsenek Európában. A 2012. és 2013. évi európai tematikus éveket is kellően ki kell használni e cél érdekében.

1.7   Az önkéntességi politika tekintetében összehangoltabb megközelítés szükséges az uniós intézmények részéről. A tevékenység horizontális szakpolitikai témaként ismerendő el, és egy kifejezetten ezzel foglalkozó szervezeti egység által koordinálandó az Európai Bizottságon belül, amelynek munkáját megfelelő szakpolitikai struktúrák kell, hogy alátámasszák egyéb uniós intézményeknél. (2) Ez biztosítaná az együttműködés folytatását a nemzeti koordináló testületek, az európai bizottsági illetékes szervezeti egység, egy európai parlamenti közös munkacsoport vagy bizottság, egy egyértelmű felelősséggel bíró tanácsi formáció és a különféle szintű önkéntességi szervezetek között.

1.8   Ezenkívül minden érintettnek erőfeszítéseket kellene tennie, hogy az önkéntesség egész lakosság körében történő tevékeny ösztönzése továbbra is prioritás legyen, valamint hogy – a tagállami helyzettől függően – a fiatalokat, illetve az időseket állítsák a középpontba. A foglalkoztatók által támogatott önkéntesség elősegítését fokozni kell a jövőben, amihez a tagállamoknak ezt célzó intézkedéseket kell bevezetniük (például az adókedvezmény lehetőségeinek vizsgálatára irányulóan), és elő kell mozdítaniuk az önkéntesszektorral megvalósítandó partnerségeket.

2.   Általános észrevételek az önkéntességre vonatkozóan

2.1   Önkéntesalapú/-központú megközelítés vezetendő be az önkéntességben a minőség, az elismerés, a védelem és a hozzáférés biztosítására és a diszkrimináció maradéktalan elkerülésére. Az önkéntesek jogai, méltósága és feladatai elismerendőek és tiszteletben tartandóak, az önkénteseknek és szervezeteiknek pedig tudatában kell lenniük ezeknek. (3)

2.2   Kiemelt figyelmet kell fordítani az önkéntességre mint az Európa 2020 stratégia célkitűzései elérésének elismerendő eszközére. Alapvetően fontos ezért, hogy e tevékenységet – támogatásának garantálása céljából – belefoglalják a nemzeti reformprogramokba.

2.3   Az önkéntesszektor koordinációja a szektorra vonatkozó menetrend megvalósításának folytatása, a bevált gyakorlatok további cseréje, valamint az önkéntességi fórumok valamennyi érdekcsoport (munkaadók, szakszervezetek és egyéb ágazati szervek, országos hatóságok és az EU) részvételével történő további létrehozása/megerősítése érdekében 2011-en túl is fenntartandó. Az EGSZB nagyra értékeli az EYV 2011 Alliance (4) munkáját, amely az európai önkéntesség szakpolitikai menetrendjének (P.A.V.E.) (5) elfogadásában csúcsosodott ki. E menetrend számos inspiráló javaslatot tartalmaz az önkéntesség uniós és tagállami szintű továbbfejlesztésére vonatkozóan, továbbá a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek számára.

2.4   A célból, hogy felhívják a figyelmet az önkénteságazat társadalmi-gazdasági hozzájárulására és értékére, az EGSZB fontosnak tartja az e hatásra vonatkozó adatok széles körű összegyűjtését és terjesztését. Első lépésként megállapodást kell elérni az önkéntes munka mérésére vonatkozó ILO-kézikönyv tekintetében, és azt a gyakorlatban is alkalmazni kell az önkéntességi adatok tagállami összegyűjtési módszereinek harmonizálása végett. Az EGSZB ugyanakkor kiemeli, hogy a GDP-n túlmutató országos adatokat, például a „szociális mutatók” adatait mint a társadalmi jólét mérésének eszközeit is össze kell vetni.

2.5   Fontos, hogy minden olyan önkéntes igényeire válasz szülessen, aki formális struktúrákban tevékenykedik vagy önállóan vállal önkéntes tevékenységet. Az uniós intézmények és a tagállamok nem hagyhatják figyelmen kívül azokat, akik személyesen rendelkezésre állnak, hogy önkéntes munkájukkal segítsék a társadalmat. Önkéntesszervezetekkel folytatott közvetett és közvetlen együttműködésükre rá kell irányítani a figyelmet. Ezenkívül az ifjúság, a sport és a szociális szektor mellett számos más önkéntességi területtel is részletesebben foglalkozni kellene.

3.   Az EGSZB általános megjegyzései az európai bizottsági közlemény kapcsán

3.1   Az EGSZB üdvözli az önkéntesség EU szakpolitikáiban betöltött szerepéről szóló európai bizottsági közleményt. Egyetért az abban javasolt meghatározásokkal és az ott jelzett kihívásokkal.

3.2   Aggódik ugyanakkor a közlemény kissé túl gyors közzététele, a nyilvános konzultáció és a hatásvizsgálat hiánya miatt. A közleményből a civil társadalom számos javaslata – mindenekelőtt a P.A.V.E. menetrendben később ajánlottak– kimaradtak.

3.3   Az Európai Bizottság teljesen indokoltan felsorolja az önkéntes tevékenység számos akadályát, és megállapítja, hogy „A tagállamok 2006-ban előrelépést tettek ebben a témában, amikor elkötelezték magukat amellett, hogy együttműködnek az […] akadályok elhárítása érdekében. Tennivaló azonban még bőven akad.”A közlemény lehetne jóval ambiciózusabb, konkrét javaslatokat téve a terület fejlesztésére.

3.4   Fontos felismerni, hogy az Európai Bizottság feladata abban áll, hogy katalizátorként működjön az önkéntességi politika kidolgozásában, még ha figyelmének középpontjába a határokon átnyúló önkéntes tevékenységet és az önkéntesek EU-n belüli mobilitását állítja is. Bár a szabályozási keret, a megfelelő gyakorlatra vonatkozó iránymutatások és a stratégiák kidolgozása a tagállamok felelősségi körébe tartozik, az Európai Bizottságnak szerepet kell játszania az adatgyűjtésben, kiterjesztve a nyitott koordinációs módszert annak biztosítása érdekében, hogy az önkéntesség szerepeljen a nemzeti reformprogramokban, és garantálva, hogy az uniós finanszírozási rendszerek vonatkozzanak az önkéntességre is.

3.5   Az EGSZB üdvözli, hogy „A Bizottság benyújthat olyan javaslatokat, amelyek különösen ösztönzik az önkéntességet az EU foglalkoztatáspolitikai stratégiájában, a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben és a Bizottság »új munkahelyekhez szükséges új készségek« elnevezésű kezdeményezése keretében”. Felismerendő azonban annak a veszélye, hogy az önkéntesség politikai célkitűzések eszközévé válik, ezért tiszteletben tartandók és védelmezendők annak alapértékei.

4.   Részletes megjegyzések az Európai Bizottság javaslatai kapcsán

4.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy az uniós polgárok és az érdekeltek figyelmét felhívja az önkéntesek és az önkéntes tevékenységek rendelkezésére álló különféle finanszírozási programokra. A projektalapú finanszírozáson túlra is kiterjesztendők az önkéntesség finanszírozásának a lehetőségei, például az alapfinanszírozás, a kisebb támogatások és a szerződéscsomagok bevezetése révén. Megengedett, sőt lehetőleg kötelező kellene hogy legyen az önkéntesség a társfinanszírozáshoz történő természetbeni hozzájárulásként.

4.2   Az arra vonatkozó aktuális javaslat kapcsán, hogy „Az egész életen át tartó tanulás” programot és a „Mozgásban az ifjúság” programot egyetlen „Erasmus mindenkinek” programba egyesítsék, az EGSZB attól tart, hogy veszélybe kerülhet az önkéntes tevékenységekben való részvételen keresztüli nem formális tanulás, mind a tartalmat illetően, mind pedig az erőforrások korlátozása révén. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy garantálja a jelenlegi „Mozgásban az ifjúság” program függetlenségét és megfelelő finanszírozását, és vigye tovább valamennyi hasznos fellépését, így az Európai önkéntes szolgálatot, valamint az ifjúságpolitikai kezdeményezéseket és az ifjúságot szolgáló európai struktúrák támogatását.

4.3   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy szükség lenne a polgárok európai éve (2013) keretében megvalósuló, határokon átnyúló önkéntesség támogatását célzó kezdeményezések megfelelő utókövetésére. Ugyanakkor nem elegendő csupán a határokon átnyúló önkéntességet említeni: az önkéntesség minden típusa felsorolandó. A 2013-as európai tematikus év hatályát ki kellene terjeszteni az aktív polgári szerepvállalás európai évére, hogy elősegítsük e cél teljesülését, és felhívjuk a kérdésre az európai polgárok figyelmét.

4.4   Az EGSZB szorosan nyomon követi az Európai Bizottság által a nem formális és informális tanulás elismeréséről szóló – az önkéntesség és az európai készségútlevél szempontjait is figyelembe vevő – tanácsi ajánlásra vonatkozó javaslat tárgyában végzett munkát. Ahhoz, hogy az önkéntességen keresztül szerzett tudást megfelelően nyilván lehessen tartani, az útlevélnek nem egy sor különálló, új bizonyítványból kellene állnia, hanem átfogó iratnak kellene lennie, amely számba vesz minden gyakorlati tapasztalatot, képzést, nem technikai és szakmai jellegű készséget, amelyet az egész életen át tartó tanulás keretében szereztek, kérésre belefoglalva az önkéntes munkán át elsajátítottakat is.

4.5   2012-ben az Európai Bizottság javaslatokat fog tenni arra vonatkozóan, hogy miként lehetne tovább javítani az EU ifjúsági stratégiájának és a fiatal önkéntesek Európa-szerte megvalósuló mobilitásáról szóló ajánlásnak a végrehajtását. Az EGSZB úgy véli, hogy a nyitott koordinációs módszert előnyösen ki lehetne terjeszteni az európai önkéntesség egész területére. Ez lehetővé tenné, hogy az önkéntesség témaköre strukturált formában az uniós napirend prioritása maradjon.

4.6   A sportot illetően az EGSZB üdvözli az arra irányuló javaslatot, hogy új uniós finanszírozási eszközt vezessenek be e téren, és kiemeli, hogy fontos támogatni az önkéntes tevékenységet, főként a polgárok szintjén.

4.7   Az EGSZB úgy látja, hogy tájékoztatni kellene azokról a különféle módokról, ahogyan a munkáltatók támogathatnák alkalmazottaik egyéni önkéntes tevékenységeit mint vállalkozásuk társadalmi felelősségvállalásának egyik kifejeződését. A szociális partnereknek véleményt kell tudni nyilvánítani az alkalmazottak különböző önkéntességi rendszereiről, amelyeknek mindig a részvétel önkéntességének elvén kell alapulniuk.

4.8   Az EGSZB több olyan kezdeményezést is ismer, amelynek célja az önkéntesség népszerűsítése az uniós intézmények dolgozói és a tagállami köztisztviselők körében. Az EGSZB, munkatársainak kedvező tapasztalatai alapján, ajánlaná, hogy kapjon kiemelt figyelmet a „Solidarité Proposal” (6) nevű kezdeményezés.

4.9   Az EGSZB jóval erőteljesebb választ várt az Európai Bizottságtól a civil társadalom az irányú kérésére, hogy egyszerűsítsék az Unión kívüli országokból érkező önkéntesek vízumkérelmezési eljárásait. A 2004/114/EK tanácsi irányelv olyan módosítására lenne szükség, hogy különleges vízumkategóriát vezessenek be az önkéntesek számára, a diákokra már létező mintájára.

4.10   Az EGSZB üdvözli az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest (EVHAC) (7) létrehozásának elgondolását, azonban kétli, hogy az valóban önkéntesközpontú volna. A jelenleg zajló kísérleti projekteket megfelelően ki kellene értékelni, mielőtt benyújtásra kerülne az EVHAC-ra vonatkozó végleges javaslat. Mivel az Európai Bizottság üdvözli a nem kormányzati szervezetek által a fejlesztési együttműködés terén végzett munkát, az EGSZB azt javasolja, hogy – hatásuk fokozása érdekében – kapjanak további uniós támogatást e többnyire önkéntességen alapuló kezdeményezések.

4.11   Az önkéntesség és az egészségügy/közjólét kapcsolatának tekintetében az EGSZB hangsúlyozni szeretné, hogy nem szabad a szociális ellátásban dolgozó fizetett alkalmazottakat mindennapi alaptevékenységeik terén önkéntesekkel felváltani, a professzionális dolgozók által nyújtott szolgáltatások kiegészítéseként azonban az önkéntesek teremthetnek értéktöbbletet.

5.   Az EGSZB által az önkéntesség európai éve (2011) során végzett tevékenységek összefoglalása

5.1   Az önkéntesség 2011-es európai évének előkészítésére és programjainak irányítására az EGSZB koordinációs csoportot hozott létre Pavel Trantina (III. Csoport) vezetésével. Egy sor nyilvános meghallgatás révén az EGSZB arra is törekedett, hogy vitát nyisson a munkaadók, a szakszervezetek és a nem kormányzati szervezetek között arról, hogy miként lehet uniós szinten elősegíteni az önkéntességet. A koordinációs csoport szorosan együttműködött az önkéntesség 2011-es európai évének szervezésével megbízott európai bizottsági munkacsoporttal, az „EYV 2011 Alliance” szervezettel, az Európai Parlament önkéntességi érdekcsoportjával és számos egyéb érintettel, aki az EGSZB rendezvényein részt vett.

5.2   2011 során az EGSZB koordinációs csoportja öt ülést tartott, amelyből négyhez nyilvános meghallgatás kapcsolódott. Ezek mindegyikét valamely, az önkéntességgel összefüggő specifikus témának szentelték, a szakterület különböző érdekeltjei közötti párbeszéd ösztönzésének céljával. A meghallgatások szervezésében az EGSZB fő partnere az EYV 2011 Alliance és a témával foglalkozó európai bizottsági munkacsoport volt (az előbbi munkacsoportjaiból konkrét témákban előadókat is küldött).

1.

Az önkéntesség értéke és elismerése (március 23.);

2.

Az önkéntesség minősége és infrastruktúrája (május 23.);

3.

Az önkéntesség jogi kerete (szeptember 27.);

4.

Az alkalmazottak önkéntessége (november 9.).

5.3   Az EGSZB az alábbi események társházigazdája volt:

2. európai uniós szintű tematikus konferencia (május 23–24.) az Európai Bizottság szervezésében – az EGSZB elsősorban az alkalmazottak önkéntessége tárgyában zajló vitáknak adott helyet.

2. önkéntességi kongresszus és a kapcsolódó érdekcsoportok konferenciája (szeptember 7–8.) – az Európai Ifjúsági Fórum szervezésében, az EGSZB-nél és az Európai Parlamentnél.

Az EYV 2011 Alliance koordinációs üléseit is az EGSZB épületeiben tartották 2011. március 17-én, május 19-én és szeptember 29-én.

A Munkahelyi Önkéntesség Európai Díjának európai odaítélési eljárása 2011 februárjában.

5.4   Az EGSZB III. Csoportja 2011. szeptember 30-án, Varsóban, az elnöki palotában nagyszabású konferenciát tartott az önkéntesség témájában. A rendezvény célja az Európai Tanács legelső lengyel elnökségének és az önkéntesség 2011-es európai évének a megünneplése volt, és – egyéb fontos felszólalók mellett – részt vett rajta a lengyel elnök, a foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős európai biztos, valamint a lengyel szociálpolitikai és munkaügyi miniszter. A konferencia átfogó témája az alábbi volt: „Az aktív polgárok Európája: az önkéntesség”.

5.5   Az EGSZB elnöke, valamint az önkéntesség európai évével (2011) foglalkozó koordinációs csoport elnöke és tagjai számos tematikus megbeszélésen felszólaltak, köztük az alábbiakon:

az önkéntesség 2011-es európai évének budapesti nyitókonferenciája,

a Brüsszelben tartott 2. európai uniós szintű önkéntességi tematikus konferencia,

az európai év varsói zárókonferenciája.

5.6   Az EGSZB könyvet készít az aktív polgári szerepvállalásról, amely bemutatja majd a tagjai által szakmai, politikai és önkéntességi téren vállalt sokfajta tevékenységet.

Kelt Brüsszelben, 2012. március 28-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az önkéntes tevékenységek szerepe a szociálpolitikában – A Tanács következtetései, 2011. október 3.

(2)  Amint azt az önkéntesség európai éve (2011) nemzeti koordináló testületei 2011. december 1-jén kifejezésre juttatták az önkéntes tevékenységekkel és az aktív polgári szerepvállalással kapcsolatos fellépés fenntarthatóságáról szóló varsói nyilatkozatukban (DESAVAC): „Felkérjük az Európai Bizottságot, hogy – a helyi, regionális és országos kompetenciákat és szükségleteket tiszteletben tartva – hozzon létre megfelelő struktúrákat arra, hogy valamennyi érdekcsoport és civil szervezet eszmecserét és együttműködést folytathasson az önkéntesség kapcsán az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai évén (2011) túl is. Szükség van egy, az önkéntességgel foglalkozó fókuszpontra a Bizottságnál.”

(3)  2006 óta az EGSZB támogatólag vesz részt az önkéntesség európai chartájának létrehozásáról szóló vitában. E charta lefektetné az önkéntesek és szervezeteik jogaira és feladatköreire vonatkozó közös alapelveket. Iránymutatásul szolgálna továbbá az önkéntes tevékenység jogszabályi környezetének javításához.

(4)  www.eyv2011.eu.

(5)  http://www.eyv2011.eu/images/stories/pdf/EYV2011Alliance_PAVE_copyfriendly.pdf .

(6)  http://www.solidariteproposal.eu/.

(7)  Az EUMSZ 214. cikke alapján.