Kérelem közzététele a mezõgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján

2011/C 83/11

Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

„MAGYAR SZÜRKEMARHA HÚS”

EK-sz.: HU-PGI-0005-0722-07.04.2009

OFJ ( X ) OEM ( )

1.   Név:

„Magyar szürkemarha hús”

2.   Tagállam vagy harmadik ország:

Magyarország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1.   A termék típusa:

3.2.   A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik:

A „Magyar szürkemarha hús” elnevezés kizárólag a Magyarországon, extrém-extenzív viszonyok között tartott, bizonyítottan a magyar szürke fajtából származó, fajtaazonos és fajtatiszta egyedekből nyert hús vonatkozásában használható.

A „Magyar szürkemarha hús” sötét-élénkvörös színe alapján könnyen megkülönböztethető, mivel izompigmenttartalma meghaladja a más marhahúsokban mért értékeket, így lényegesen sötétebb tónusú a többi marhahúsnál.

Csepegési vesztesége minimális, állaga száraz-rostos ami a hagyományokra épülő extenzív jártatva legeltetetés eredménye.

Jól látható márványozottságát inkább a kötőszöveti, mint az intramuszkuláris faggyú okozza, ugyanis a kizárólag legelőn tartott állatok húsa csak minimális mennyiségű izmon belüli faggyút tartalmaz (~ 1,2 %).

A „Magyar szürkemarha hús” szárazanyag tartalma magas, jóval kevesebb vizet tartalmaz a standard húsmarha fajtákénál, ezért kevésbé esik össze a főzés során. Szokatlan, kissé savanykásabb, a vadhúsokéhoz hasonló íze eltér a megszokott ízektől.

Húsossági osztály (az EUROP rendszerben): R, O, P

Faggyúsági fokozat: 1, 2, 3

Értékesítési formák:

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetén):

—

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetén):

A „Magyar szürkemarha hús”-t szolgáltató állatokra vonatkozó tenyésztési eljárás alapja a legeltetéses extenzív tartás.

A takarmányozás két, a természetes vegetációt követő szakaszra osztható: a kihajtás utáni nyári és a behajtás utáni téli szakaszra.

Az állatok legeltetésének ideje időjárásfüggően április közepétől november végéig tart. Ilyenkor a takarmányt alapvetően a helyi vegetáció határozza meg, amely Magyarország egész területén az extenzív viszonyok között kialakult növényflórákat jelenti. Az extenzíven legelt gyeptársulások összetétele, illetve a tradicionális tartástechnológia együttesen járul hozzá a „Magyar szürkemarha hús” sajátos minőségének és ízvilágának kialakulásához.

A nyári legeltetésnél (a nyári legelők füve mellett) takarmány-kiegészítés csak a legelők kiszáradása esetén javasolt (szenázs, illetve szilázs).

A téli időszakban a takarmányozás alapja a jó minőségű, extenzíven kezelt gyepterületről származó réti széna. Kiegészítésként ezen kívül adható GMO mentes kukoricaszár vagy répaszelet, takarmányszalma és lucerna- illetve fűszenázs, vagy szilázs.

Az állatok takarmányozására hozamfokozók használata tilos.

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni:

Az oltalom alatt álló hús csak a meghatározott földrajzi területen született, nevelkedett, hizlalt és levágott magyar szürke fajtájú marhákból származhat.

A „Magyar szürkemarha hús” alapanyagát szolgáltató állatok tenyésztésénél a több száz éves hagyományokra épülő néprajzi és kulturális örökséget képviselő extenzív gulyabéli tartás és fedeztetés gyakorlata ötvöződik a kor elvárásainak megfelelő származásigazolással. A tenyésztésbe állított tehenek évenként egy borjat ellenek extenzív körülmények között; a borjak azonnal alkalmasak a ridegtartásra. Az állatok kihajtástól behajtásig gulyákra osztva legelnek. A marhák az évszázados gyakorlatnak megfelelően a téli időszakban minden káros következmény nélkül tarthatók a szabad ég alatt; az egyetlen fontos kikötés, hogy a szélárnyék és a száraz szalma biztosított legyen számukra.

3.6.   A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok:

—

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

A külön jogszabályokban előírtakon túl a termék csomagolásán fel kell tüntetni:

A logó szín- és méretváltozatai:

A legkisebb felhasználható méret: az alapábrán a pajzsforma magassága 15 mm. A logó mérete fokozat nélkül növelhető, felső határ nincs. A logón mind a felirat, mind az ábra fekete. Az ábra hátterének színe fehér.

Amennyiben a hús nem csomagolva kerül értékesítésre, a fenti információkat a hűtőpult közelében, a fogyasztó számára jól látható és hozzáférhető módon kell közzétenni.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása:

Magyarország

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai:

A „Magyar szürkemarha hús”-t szolgáltató állatok tenyésztésének és tartásának helye az ország 19 megyéjének a legeltetéses extenzív tartásra alkalmas területeire, azaz a gyep (1 051 000 ha), nádas (59 000 ha) illetve művelés alól kivett mocsaras (30-40 000 ha) művelési ágú területekre terjed ki.

A földrajzi terület a kontinentális, az óceáni és a mediterrán klíma határterületén fekszik; ám ezek nem ritkán szélsőségesen érvényesülnek (hideg téli hónapok, nagyon meleg nyári hónapok). Ezek a klímaviszonyok bár jó alapot teremtettek legelő területek kialakulására, illetve a legeltetéses állattartásra, megkövetelték az ezekhez a szélsőségekhez alkalmazkodó állatok hasznosítását is. Ebből kifolyólag Magyarországon mindig is voltak nagykiterjedésű legeltetésre alkalmas területek amelyeket a klimatikus tényezőket elviselő magyar szürke szarvasmarhával legeltettek. Ennek eredményeként a legeltetéses állattartás, illetve az ebből származó vágómarha kereskedelem hagyományosan az egyik vezető ágazata volt a térség mezőgazdaságának.

Az földrajzi térség kisebb városainak kialakulásában, fejlődésében a hagyományos szarvasmarha-tartás döntő szerepet játszott. A XIV. századtól a XIX. század közepéig szinte megszakítatlan szarvasmarha-exportról szólnak a források. Az ismétlődő török támadások következtében elnéptelenedett térségeken a kevésbé életképes települések felszámolódtak, határuk pusztává vált, mert lakosaik a nagyobb természeti erőforrásokkal rendelkező falvakba költöztek. Ezek nagy részén már nem folytattak szántóföldi művelést, hanem megszervezték a legeltető állattartást. A saját vagy bérelt pusztákon űzött legeltető állattartás (elsősorban a hízómarha-tartás) olyan többletjövedelmet hozott a településeknek, hogy a földesúri fennhatóság alól lassan függetlenedhettek, megteremthették sajátos fejlődésük gazdasági alapját, elindultak a városi fejlődés útján. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar szürkemarha tenyésztésére alapozott gazdaság lett a húzóágazat az egyébként Európa peremére szorult országban.

A „Magyar szürkemarha hús” a népi kultúra fejlődésére, pásztorművészetünk alakulására is nagy hatást gyakorolt. A pásztoroló élet napi eszközeihez ugyanis a szarvasmarha vágási „melléktermékei” alapvető alapanyagot szolgáltattak. Különösen az állat szarvának volt nagy értéke: pásztorkürtök, sótartók, orvosságos edények készültek a szaruból, amelyeket gazdagon díszítettek. Ez a népi iparművészet máig fennmaradt a földrajzi térség egyes területein.

Napjainkban az adott földrajzi területen a nagykiterjedésű legeltetésre alkalmas területek egy jelenős része természetvédelmi kezelésben van. Az itt gazdálkodók a természetvédelmi érdekeket szem előtt tartva, extenzív legeltetéssel tartják karban a területeket. Ez a hasznosítási forma nemcsak fenntartható és tradicionális, hanem hosszú távon is biztosítja a területeken az értékes és védett flórák, illetve faunák megóvását és fennmaradását.

5.2.   A termék sajátosságai:

A hagyományos tartásmódból eredően a termék – 3.2. pontban részletezett – biokémiai, fizikai és érzékszervi tulajdonságai lényegesen eltérnek a többi piacon megjelenő marhahús értékeitől. Ennek legszembetűnőbb példája az alacsony csepegési veszteség, a száraz-rostos húsjelleg, illetve az alacsony intramuszkuláris faggyú tartalom, valamint a marhahús megszokott ízétől eltérő, vadhúsra emlékeztető ízvilág.

A „Magyar szürkemarha hús” zsírsavösszetétele további előnyöket jelent az egészséges táplálkozás tekintetében, mivel kísérlettel is igazolt, hogy az extenzíven takarmányozott magyar szürke hízóbikák húsában a többszörösen telítetlen zsírsavak szignifikánsan nagyobb arányban fordulnak elő, mint az intenzíven tartott csoportokéban. Ezen túlmenően a többszörösen telítetlen zsírsavakon belüli két zsírsavcsoport aránya [(n-6)/(n-3)], illetve az n-6 zsírsavcsoportba tartozó linolsav és az n-3 zsírsavcsoportba tartozó linolénsav aránya az extenzíven takarmányozott magyar szürke fajta esetében 3:1, ami jobb, mint a megfelelőnek tartott és holstein-fríz fajtáknál extenzív takarmányozással elért 4:1 arány. Mivel ez az arány az intenzíven hizlalt csoportok esetében 9:1, illetve 10:1 ezért elmondható, hogy az n-6 és n-3 zsírsavak aránya – a humántáplálkozás szempontjából – az extenzíven takarmányozott magyar szürke fajta esetében a legkedvezőbb.

5.3.   A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

A „Magyar szürkemarha hús” alapanyagát szolgáltató magyar szürke szarvasmarha kivitele Európába a középkorban igen jelentős volt (évente kb. 100 000). Ezt az óriási keresletet már akkoriban is ennek a terméknek a kitűnő élvezeti értéke és a más marhahúsokéval össze nem hasonlítható ízvilága indokolta.

A vágómarhákat lábon hajtották a távoli külföldi piacok felé a külön e célra kialakult széles terelőutakon. Így jutott el a „Magyar szürkemarha hús” Nürnberg, München, Augsburg, Regensburg, Ulm, Strassburg, Auspitz Légrád, Buccarin vagy Velence húsvásáraira és vált azok keresett termékévé.

Azt, hogy a Magyarországról származó marhát a legjobb vágómarhának tartották, a fent említett német városok levéltáraiban megőrzött számtalan idevonatkozó, egykorú okmány bizonyítja (Ausburg, 1578; Nünberg, 1571). A német birodalmi városok rendszabása szerint, ha ilyen marhát vágtak egy mészárszéken, akkor ott más húst nem volt szabad kimérni, nehogy más eredetű marhahúst csempésszenek közé.

Az említett hagyományokra épülő extenzív tartásból eredően a terméket előállító állatok a standard húsmarha-félékhez képes sokkal többet (akár napi 20-30 km-t) mennek legelés közben. E járatva legeltetés eredményeként alakul ki az a minimális csepegési veszteségű, száraz-rostos állagú hús, amely csak minimális mennyiségű izmon belüli faggyút tartalmaz.

Napjainkban a természetes környezetben, vegyszerek nélkül, extenzíven előállított „Magyar szürkemarha hús” egyre keresettebb a piacon így is reprezentálva Európa kulturális és természeti diverzitását.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

(az 510/2006/EK rendelet 5. cikkének (7) bekezdése)

http://www.fvm.hu/main.php?folderID=2343

(1)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.